A férfigyűlölet buborékja – 7/4. rész

a Kulturális Tézis folytatása …

Megszégyenítő beszéd és projekció, mint a racionális vita helyettesítője: Ahogy korábban megvitattuk, bármilyen jogos és udvarias kérdés a jogrendszer és média férfiellenességéről, inkorrektségéről, egy pavlovi visszavágást eredményez, mely „nőgyűlölőnek” és „vesztesnek” állít be. Vegyük górcső alá a megszégyenítő beszéd gyakran használt példáit és azt hogy ezek a férfigyűlölők miért félnek annyira a helyénvaló vitától.

A „nőgyűlölet” folyamatos vádjával ellentétben (melyet [misogynist] számos „feminista” le sem tud rendesen betűzni) a legtöbb férfi valójában lovagias és féltve óvja a nőket. Minden nap láthatunk férfiakat, akik a védelmükre kelnek vagy hajlandóak szívességet tenni nekik. Mérhetetlenül több lovagiasság van a férfiakban, mint amennyi nőgyűlölet. Másrészről, napi szinten láthatjuk a „feministák” férfiellenes kijelentéseit és az elméletüket, mely szerint minden férfi bűnös a férfiak egy kis csoportja által elkövetett bűnért. Jól ismert „feministák” nyíltan beszélnek arról, hogy a férfiak 90%-át ki kellene irtani. A „nőgyűlölet” vádja a saját férfigyűlöletük színtiszta megnyilvánulása.

A másik rágalom a „lúzer, aki nem kap nőt” kijelentés. Ha körülnézünk a világban, rögtön nyilvánvalóvá válik, hogy azok a férfiak emelik piedesztálra a nőket, akiknek kevés tapasztalatuk van velük és nem azok, akik komoly szexuális előélettel rendelkeznek. Ha egy férfinak sok szexuális partere volt, nem fogja jobban tisztelni a nőket, ami pontosan az ellentéte a „feministák” állításainak. Még egyszer, a „lúzerség” imént említett vádja pusztán a „feministák” pszichoszexuális frusztrációjának kivetülése. Ráadásul ezek a nők folyton-folyvást megdöbbennek azon, hogy ádáz gyűlöletük a férfiak iránt nem fejlődik a férfiak részéről mágikus módon szerelemmé.

A férfigyűlölők rágalmait olyannyira nem vitatják, hogy nincs okuk kibővíteni a fegyverarzenáljukat a már meglévő két projekción túl. A megjósolható pavlovi reflex magyarázatom ellenére, a komment szekcióban meg fognak jelenni olyan férfigyűlölők, akik ezt a kétfajta gyalázkodást használják. Ráadásul ezzel épp bebizonyítják, hogy csak mások leugatása a céljuk, így kimutatva foguk fehérjét. Mindenesetre e megelőző csapásom nem akadályozza meg őket abban, hogy felhívják figyelmünket önnön korlátoltságukra azzal, hogy örömüket lelik ezen tevékenységükben. Nem segíthetnek magukon és nem képesek normális módon megvitatni egy nézeteltérést.

A férfiaknak természetesen meg kell érteniük, hogy a vitakészségük miért korlátozódik a megszégyenítő beszédre, a fent leírt két módszerre és hogy miért nem szabad megijedni tőlük. Emlékezzünk rá, hogy nem szabad ezt komolyabban venni annál, mintha egy tíz éves gyerek mondta volna. Ezen felül nincs ok arra hogy hagyjuk a „feministáknak” megúszni olyan dolgokat, amelyeket egy férfinek nem néznénk el. Egyenlőséget akartak, nemde?

„Feminizmus”, mint a valódi nőgyűlölet: A valódi, legnagyobb nőgyűlöletet a „feministák” természetesen akaratlanul hozták létre. Azzal hogy kiállnak a hamis nemi erőszak vádak mellett, hiteltelenítik mindet és komoly kárt okoznak a valódi áldozatoknak. Azzal hogy ösztönzik az ex-férjek emberi mivoltától való megfosztását és a gyerek eszközként való felhasználását, rossz példát állítanak az utódok elé, akik felnőttként neheztelni fognak az anyjukra. Azzal hogy ok nélkül, alaptalanul „nőgyűlölettel” vádaskodnak, haragra gerjesztik a korábban barátságos férfiakat. Azzal hogy mentséget keresnek a megcsalásra vagy a nők által elkövetett családon belüli erőszakra, kétségbeesésbe taszítják a korábban kezelhető férfiakat.

A férfigyűlölet visszafelé elsülésének iskolapéldája a házasság lerombolása, és a „Szex és New York/Puma” fantázia. A monogám házasság nem csak az „alfa” és „béta” férfiak közti szakadékot tüntette el, hanem a nők vonzóságának a Vili a prérifarkas pillanata előtti és utáni különbségét is. Bár a nők agyába vésik a mítoszt, hogy a gyakori szexuális partnerváltással töltött élet 35 éves kor felett is megéri, számos nő a 30-as évei végére azzal szembesül, hogy sokkal kevesebb férfit vonz, mint a tíz évvel fiatalabb nők. A „feminizmus” egy olyan morális értéket nyújtott nekik, amely teljes mértékben ellentmond fizikai és mentális valójuknak, mély, keserű bánatot hagyva maga után.

De ennél is fontosabb, hogy a „feministák” leértékelték a tradicionális női tevékenységeket (a következő generáció felnevelése), míg a férfi tevékenységeket többletértékkel ruházták fel (a tárgyalóasztal, a hadsereg, sok szexuális partner). Azt mondták a nőknek, hogy duplázzák meg a férfiak eredményeit, azt feltételezve, hogy az eredendően jobb, mint a hagyományos női. Azt mondani a nőknek, hogy az anyjuk vagy nagymamájuk utánzása kevésbé értékes a férfiak utánzásánál, szerintem egy kicsit nőgyűlölőnek hangzik. Talán nem ér senkit sem meglepetésként, hogy mindezen „szabadság” ellenére a nők sokkal boldogtalanabbak, mint amikor az úgynevezett nőgyűlölettel voltak sújtva.

Hogy lett ilyen rossz a helyzet? Biztosan nincs akkora hatalmuk a „feministáknak”?

Szociálkonzervatívok, Fehér lovagok, és a lányos-férfiak: Hiba lenne azt a következtetést levonni ebből, hogy a férfigyűlölők képesek a helyzetet a saját maguk hasznára hajtani. Mondom ezt annak ellenére, hogy megvan a lehetőségük és az erejük az Egyesült Államok alkotmányának és a szavazók vigyázó tekintetének megkerülésében. Éppoly bűnös az a férfi, aki tudta nélkül – más férfiak ellen fordulva – alázatos igenemberként a feministák malmára hajtja a vizet, abban a reményben, hogy így elnyeri a nők figyelmének egy részét.

A lovagiasság a legtöbb emberi kultúrában, valamennyi században jelen volt, ahogy megtalálható volt a nagyobb civilizációk irodalmában is. A lovagiasság jelentősen megnövelte a férfiak kilátásait a házasságra, de az okai mára feledésbe merültek. A modern kor előtt, a fiatal nő kezéhez vezető út a szülein át vezetett. A lány apjának beleegyezése nem képezte alku tárgyát. Ha a fiatal férfi el tudta hitetni a szülőkkel hogy tenyerén hordozza majd a lányukat, a szülők áldásukat adták a frigyre. A lovagiasság elsődleges célpontja nem maga a lány volt. A nő szexuális vonzalmát is ritkán keltette fel, ahogy arra a Játszma is rámutat.

Így számos férfi ragadt bent az idejétmúlt, pontatlan és önmarcangoló fogalmi definícióban, mely szerint ma a lovagiasság és a buzgó szolgalelkűség az út a szexhez. Teszik mindezt azon tény ellenére, hogy a nő szexuális döntését már nem kontrollálja a szülő, mely házasság helyett gyakran inkább alkalmi kapcsolatokban mutatkozik meg. Mindegy hogy a férfiak vallásosak és szociálkonzervatívoknak hívják őket vagy mihaszna baloldaliak, akiket „lányos-férfinak” neveznek, teljes mértékben ugyanazok. A „Fehér Lovag” kifejezés mindkét csoportra kiválóan alkalmazható. Mikor ezek a lovagok megvillantják lovagiasságukat a „feministáknak”, nők parancsára egymást marcangoló férfiakat látunk, akihez ezek a nők cserébe soha nem fognak vonzódni. Ezért láthatunk sajátságos kiegyezéseket a feltételezett ellenfelek – a „szociálkonzervatívok” és a „feministák” – között, ha a férfiak büntetése a cél. A férfiak lehangolóan nagy száma támogatja a hamisan nemi erőszakkal vádolt ártatlan férfiak bebörtönzését vagy azokét, akik a munkájuk elvesztése miatt elmaradtak a „gyerektartással”. Azért teszik ezt, mert nem akarják kockáztatni a nők rosszallását és mert helytelenül azt gondolják, hogy a fanatikus „feministák” képviselik a hivatalos női véleményt. Ezek a férfiak a legnagyobb vesztesei az egésznek. A Játszma hatékonyságának csökönyös tagadása meggátolja őket a konklúzió levonásában: a felesleges együttműködő készség és a hajlandóság hogy szívességeket tegyenek vágyuk tárgyának, éppen az ellentéte annak, ami szexuálisan vonzóvá teszi a férfit a nő számára. Egy nő sem vonzódik a szeretethiányos férfihoz.

Ezért a bolond „feministák” után ezek a piedesztálra emelő Fehér lovagok a második leginkább felelős csoport a Nyugati társadalom mai férfigyűlöletére. Az átlagos nő nem kutat megszállottan új módszerek után hogy megrágalmazza és palira vegye a férfiakat, pusztán a győztes oldalt akarja támogatni (ami jelenleg a férfigyűlölők csoportja). Abban a reményben hogy vállveregetést kapnak a „feministáktól”, a piedesztálra emelő férfiak sok alattomos dolgot követnek el más férfiak ellen. Ennélfogva a férfigyűlölet hevének hierarchiája így alakul:

Keményvonalas „feministák” > piedesztálra emelők/Fehér Lovagok > átlagos nők

Még ha a férfiak az átlag nőknél nagyobb mértékben is járulnak hozzá a férfigyűlölethez, a korábban felvázolt okok miatt ez nem akadályozza meg a feministákat a pavlovi tendenciájuk folytatásától, hogy „nőgyűlölőnek” nevezzenek egy ilyen cikket.

Végül vizsgáljuk meg a vallásos „szociálkonzervatívokat”, akik ki vannak téve saját pszeudo-erkölcsös viselkedésüknek és szándékos vakságuknak. Folyamatosan üres prédikációkban papolnak a „házasság szentségéről”, miközben semmit nem tesznek a válásra való ösztönzés megfordulásáért. Amiről azt mondják, hogy nekik a legfontosabb, az orruk előtt lett lerombolva és túl ostobák ahhoz, hogy megértsék a miértjét. Nincs még egy érdekcsoport Amerikában, amelyik ilyen nagyon elbaltázta volna a saját küldetését. Megvezetve kevésbé fontos dolgokkal, – mint például a „melegházasság” halálos fenyegetése a tradicionális házasságra – lemaradnak a jogi változtatásokról, amelyek korrelálnak a válások számának növekedésével, melyet az arra való ösztönzés hoz létre (inkább a válás dönti romba a házasságot, sem mint a melegek kis száma). Ez olyan hatalmas mellényúlás, mint ha egy csillagásznak nem lenne tudomása a hold létezéséről. Nem a konzervatívoknak kellene felfogniuk, hogy a belülről jövő ingerek és vágyak határozzák meg a viselkedést? A „The Onion”-nak megérné írni egy cikket, melynek a következő címet adhatnák: „A szociálkonzervatívok féltve próbálják fenntartani a tökéletes 100%-os bukási rátát a tennivalójuk előrehaladásában”.

Miért nincs férfijogi mozgalom: Ennél a pontnál az olvasó talán kíváncsi rá, hogy „Ha a dolgok ennyire rosszul mennek, miért nem hallottunk erről valamit?”. Ez egy igazán jó kérdés, és a válasz a férfi psziché alapjaiban van. A legtöbb béta férfi inkább meghal, mintsem „lúzernek” hívják őt a nők (az alfák természetesen tudják, hogy ezt nem kell elhinni). A Fehér Lovagok is csatlakoznak a más férfiakat megszégyenítők csoportjához, mivel azt hiszik, hogy ez a helyes út a saját vágyuk kielégítéséhez. Így a méltatlanul tönkretett férfinak szembe kell néznie a nők és a férfiak seregének megszégyenítő beszédjével, ha felemeli hangját az igazságtalanság ellen. Emiatt pedig csendben szenved, mely egyenes út a korai halálhoz. Fiatal férfiak milliói hajlandóak meghalni a csatamezőn, hogy megvédjék az Egyesült Államok alkotmányában lefektetett értékeket, de nem találunk 100 olyan elvált férfit, aki a szégyenteljesen alkotmányellenes bánásmód ellen tiltakozna, amivel szembe kellett néznie. A kétszülős családmodell lerombolása a nők erkölcstelen viselkedésének ösztönzésével éppoly fenyegetés Amerika biztonságára és jólétére, mint bármi, ami valaha Afganisztánból, Pakisztánból, Iránból vagy Szaúd-Arábiából jött volna ellenünk. A férfiak, akik túlzottan félnek a „nyikorgó kerék” szerepkörtől – még ha el is veszítik a saját gyermeküket, a jelenlegi és jövőbeli vagyonukat, a fő hozzájárulói az uralkodó status quo-nak. Az alfa férfiaknak nincs az önzetlenségen túl egyéb késztetésük a cselekvésre, mivel ők hasznot húznak a jelenlegi helyzetből. Így az én önzetlenségem is csak korlátozott formában jelenik meg ezen ügy támogatásában.

Minden komoly mozgalomnak létre kell hoznia egy vagy két agytrösztöt, hogy jelentéseket készítsenek, szimpóziumokat tartsanak és speciális irányelveket foganatosítsanak. Ezen felül válóperes ügyvédeket kell toborozni, akiket a lelkiismeretük vezérel a sötét oldal elhagyásában. Ezután televíziós vitafórumot kell létrehozni a legjobb egészségügyi, üzleti és mérnökiskolák vezetésével (ahol fiatal férfiak, akik jövedelmező karriereket választottak, elérik a házassági kort, de semmit sem tudnak a törvényről). Dokumentumfilmeket kell készteni és olyan jelentős áldozatokat felkérni szószólóként, mint Mel Gibson, Paul McCartney, Hulk Hogan, és Tiger Woods, valamint erőteljes tiltakozást kell szervezni a bíróságok elé. A Web 2.0, a közösségi média és a vírusként terjedő eszközök korában ennek mind könnyen kellene mennie. Különösképpen hogy a baloldal milyen gyorsan össze tud verődni egy hasonlóan nagyszámú tömegbe, néha még elég zavaros okok miatt is.

Ehelyett mindössze ami létezik, az a Férfijogi Szerzők (Men’s Rights Authors, MRAs), akik néhány weboldalt üzemeltetnek és információt cserélnek a blogjaikon. A „semminél jobb” a legnagyobb dicséret, amit az erőfeszítéseikért adni tudok és ez a cikk, melyet a „The Futurist”-on teszek közzé, valószínűleg a probléma legnagyobb analízise a mai napig. Bár ezt a weblapot nem ennek a témának szentelték és nem én vagyok az elsődleges szerzője. Ennélfogva nem lesz valódi Férfijogi Mozgalom a közeljövőben. Ehelyett a férfigyűlölet buborékját az emberek millióinak piaci ereje fogja kipukkasztani.

A civilizációs törésvonal: Miután megvizsgáljuk a modern társadalom hibáit és a törvényeket, melyek súlyosbítják azokat, láthatóvá válik a két fő jogi/igazságügyi ok, melyek nagy jelentőséggel bírnak civilizációnk folyamatosan fejlődő, vagy csupán ciklikus jövőképének meghatározásában. Ez a két ok az apasági jogokhoz való viszonyulás és a tisztességes eljárás jogának kezelése a nemierőszak vádakban. Az emberi agy úgy alakult ki, hogy sokkal jobban értékelje a nők jólétét, mint a férfiakét (olyan okok miatt, melyek valaha érvényesek voltak, de ma már nem), ami megmagyarázza, hogy miért nem érdekli a hamisan nemi erőszakkal megvádolt férfiak tisztességes eljárásához való joga az amúgy azt támogatókat. Hasonlóképpen van egy kis ellenállás a “feminista” törvények ellen, melyek megvontak minden jogot az apáktól.  Az apák nem tűnnek olyan értékesnek, sem olyan méltónak a jogukhoz, ahogy fentebb látjuk. Ez a két jogi terület pontosan az, amelyek segítségével a társadalom eldönti, hogy felfelé vagy lefelé akar-e tartani. Minden egyéb mellékes politikai vonal, úgymint a bevándorlás, faji viszonyok, de még a terrorizmus sem olyan fontos, mint az egész társadalmat elpusztítani képes jogok.

Tovább a cikk következő részére >>

Forrás: https://www.singularity2050.com/2010/01/the-misandry-bubble.html

Szerző: Imran Khan