Reszet Elek

A háziasítás módjai avagy hogyan irányítják a nők a férfiakat a kapcsolatokban

Számtalanszor leírtuk, kommentek tömegeiben értekeztünk a kérdés kapcsán, hogy a nők milyen módon manipulálják partnereiket és próbálják uralni kapcsolataikat, de csak ezzel foglalkozó cikk még nem jelent meg a Férfihangon.

E hiányt igyekszem pótolni az alábbiakban. Alapját az elmúlt évek internetes halmain való kapirgálás és a magam valamint környezetem tapasztalatai adják, így nem is igazán tekinthető saját produktumnak. Azt is mondhatnám ezt a cikket maga az élet írta, noha a logikai felépítését és csoportosítását több TRP cikk adta össze.

A leírtak nem a fikció kategóriája, így a valósággal való egyezések nem a véletlen művei. Nyilván a lentebb szereplő megállapítások evidenciának minősülnek, de nem árt egyben és némiképpen rendszerezetten látni a témát.

 

A cikknek nem célja e női viselkedésmód elítélése, csak létének tudatosítása az olvasókban. Az ég kék, a víz nedves, a nők meg ilyenek, akár akarjuk, akár nem. A legtöbb nő az alábbiakban leírt cselekvésmódokat ösztönösen alkalmazza, az esetek többségében egyáltalán nincsen szó valamiféle tudatos ártani akarásról és szerencsére a nő neveltetése, jelleme, emberi értékei jócskán befolyásolják  e manipulációs technikák megjelenését, használatát.

Számunkra a téma azért fontos mert ha tudatában vagyunk a női viselkedésmód ilyen jelenségeinek, képesek lehetünk felvértezni magunkat ellene, jobban megértjük partnerünk tetteit és ezzel jobban megértjük és elfogadjuk a nőket magukat is.

A nő mindig is a gyengébb fizikai képességű fél volt az emberi kapcsolatokban, így nyilván az egyéni érdekérvényesítés más formáit kellett kialakítania, hiszen az egyenes fizikai agresszió eleve kudarcra volt ítélve. Nem véletlen, sokkal inkább szükségszerű, hogy ebből a fizikai különbségből adódóan a nők kommunikációja jóval kevésbé direkt, több jelentéstartalmú, hogy általában jobban olvasnak testbeszédből, mimikából, hanglejtésből. Az már más lapra tartozik, hogy alapvetően érzelmi alapú énjükből adódóan mire képesek használni ezeket az információkat.

Az sem csoda hogy a direkt manipulációt is olyan szinten művelik, aminek a mi oldalunkról legfeljebb egy pszichopata férfi érhet a nyomába. Éppen a női érzelmi én miatt kevesebb pusztító dolog létezik egy férfi számára, mint egy érzelmileg sérült nő destruktív manipulációjának a céltáblájává válni.

Az igazság az, hogy a legtöbb kapcsolatot a nők irányítják. Teszik ezt azáltal, hogy a kapcsolaton belül kisajátítják az ítélő, ítélkező szerepkört, ők akik szabályokat alkotnak, bíróként betartatják azokat, hóhérként pedig a megfelelő büntetést is végrehajtják. Ez azt jelenti, hogy a kapcsolat kereteiben és belső dinamikájában ők lesznek a meghatározói hogy mi a rossz és mi a jó, mi a helyes viselkedés és mi a helytelen. Végső soron a háziasítás végén mindketten a nő szabályai alapján játszotok, élitek meg a kapcsolatot.

A kapcsolat kereteinek női szabályok szerinti felépítéséhez az alábbi tökéletesre csiszolt eszközöket használják fel mesteri módon:

1, Drámázás és civakodás, amelyekkel a nők a kapcsolati dolgok fontossági sorrendjét próbálják beállítani

2, Vádaskodás és kritika, amely jó szolgálatot tesz a férfi védekezésre kényszerítésében

3, Megszégyenítés

4, Feladatszabás

A felsorolt módszereket a nők keverve, egymásra ráerősítve és hihetetlen hatékonysággal képesek használni. E négy alább részletezett metódus segítségével a partner olyannyira formálható, hogy a férfi a nő által megkívánt módon fog részt venni a kapcsolatban, gondoskodik a nőről és annak megfelelően teszi boldoggá. Az már a sors fintora, hogy az ilyen kézhez szoktatott férfi már nem kihívás és nem is örömforrás a nő számára.

Mit is jelentenek a felsorolás kifejezései, hogyan jelentkeznek? Próbáljuk egy kicsit körüljárni az egyes pontokat.

 

Civakodás, zsörtölődés, nyafogás (továbbiakban zsémbelés)

A zsémbelés (kevésbé választékosan basztatás) egy szinte folyamatosan működtetett viselkedést átformáló eszköz. A jól bevált klasszikus viselkedés kondicionálás (behaviorizmus) alapján működik. Tedd azt amit én szeretnék, tegyél vele boldoggá (és kapd meg jutalmad) vagy ha úgy cselekszel ahogy nekem nem tetszik eljátszod jóindulatom és magadra vonod zsémbelődő dühömet.

Végső soron a kondicionálás addig tart amíg a férfi nem internalizálja a szabályokat, a nő szabályait. Mint a köveket folyamatosan koptató víz, az évek alatt lassan de biztosan hat.

Ha azon veszed magad, valamit azért teszel vagy nem teszel, hogy magadra ne haragítsd a nődet, noha az ésszerű, helyes vagy gyakorlatias lenne, érdemes egy kicsit megállnod és elgondolkodnod.

 

Drámázás

Míg a zsémbelés hosszútávú módszer, addig a drámázás annak fókuszált megfelelője. Ha a zsémbelés amolyan lefojtott maghasadás, a dráma inkább a kapcsolati atombomba kategóriája. A civakodás női prioritási sorrendet állít fel a jövőre nézve, a drámázás sokkal inkább, az itt és most esete. A nyafogás valami olyasmi, hogy te “nem vagy rendben”, addig a dráma inkább az “ez nem jó, azonnal változtass rajta/csinálj valamit!” kategóriája, azaz sokkal inkább a jelenről szól és hangsúlyos az azonnali, sürgős megoldás (értsd. változás a hozzáállásodban).

A drámázásra jellemző hogy erős és koncentrál érzelmi töltete van, a nők nagyon sok érzelmet és szenvedélyt passzíroznak bele. Az ilyen drámákba férfiként nem is lehet belemenni hiszen hasonló érzelmi hajtóerőt direkt agresszív cselekvés nélkül mi nem nagyon tudunk mozgósítani, az általában rosszabb kommunikációs készségünkről nem is beszélve.

A nyafogás és drámázás, azaz az első pont a felsorolásban, végső soron, ahogy fentebb írtam, egy célt szolgál. Mindkettő azt sugallja, “nem teszed jól a dolgod”, “nem vagy elég jó” és a nők öntudatlanul is arra használják, hogy a kívánatos módon átformálják partnerüket.

 

Vádaskodás és kritika

Közös jellemzőjük hogy a nők verbális agresszióval védekezésre késztessék a férfit, hogy bűntudatot keltsenek, hogy megerősítsék a nő kapcsolati vezető szerepét, hogy erősítsenek a férfi nőt kiszolgáló, őt boldoggá tenni akaró attitűdjén.

A legtöbb férfi a női vádaskodásra és kritikára:

– harcba kezd

– próbálja helyrehozni a problémát (de nem a valós problémát)

– védekezőn reagál (ami a férfi részéről helytelen viselkedés)

– kifogásokat gyárt (hajjaj!)

– nyugtatni próbál

– próbálja megérteni a valódi problémát (anélkül hogy megnevezné az álproblémát)

A vádaskodás és kritika valójában a legritkább esetben szól a kifogásolt dologról. Az csak indok (és eszköz) a verbális agresszióra. Ilyenkor minden esetben megváltozik a női szóhasználat és ami ennél is árulkodóbb, a hang tónusa.

Nyilván az esetek többségében sosem a fontos dolgok esetén tör elő a vádaskodó hangsúly. Mindenki hibázik, a férfi is, pláne ha a fontos döntések kapcsán ő mondja ki a végső szót. Minden kapcsolatban élő férfi tapasztalhatta már, hogy női részről apró dolgok kapcsán valóságos szarviharral szembesül, ahol a szóvá tett történés súlya eltörpül a vehemenciához képest, ami a nő részéről a “bűn előcitálása” kapcsán jelentkezik. Az ilyen verbális agresszió lényege éppen az, hogy a jelentőséggel sem bíró dolog kapcsán kezd el a férfi védekezni, pedig a hangsúlyon, a szóhasználaton van a lényeg és a cél a férfi tekintélyének, a saját kereteinek a megkérdőjelezése, kikezdése. A helyes védekezésnek is ennek megfelelően kellene alakulnia:

“Igen, rendben elfelejtettem/tévedtem/nem hoztam/másképpen gondoltam stb., de ez nem ad rá okot hogy felemeld a hangod/hogy így beszélj velem/hogy a fejemhez vágd stb.”

A lényeg az hogy nem a mondanivalót, hanem a viselkedést kell nevesíteni, rámutatni annak helytelen voltára, gyakorlatilag a saját kereteinket felmutatni és azt alkalmazni.

 

Megszégyenítés

A megszégyenítés a kapcsolati szerepek megszabásának neutron bombája. Ha egy nő megszégyenítést használ, akkor a férfi nemi éntudatának alapjait próbálja aláaknázni és lerombolni, mindazt ami számunkra a mit jelent férfinek lenni kérdésre válaszol.

A férfiasság elleni támadásokkal már mindenki találkozott. Ilyenkor leszel sikertelen, élhetetlen, gyönge, lúzer, impotens stb.

Ez a taktika még privátban is romboló, de társaságban használva valóban egy neutronbomba pusztításának kapcsolati megfelelőjének számít és a férfi részéről a legbrutálisabb megtorlást kell hogy maga után vonja, ellenkező esetben a párkapcsolaton belül vérzivatarosan boldogtalan idők jönnek mielőtt szétrobbanna az egész.

A megszégyenítés hatékonysága éppen abban rejlik hogy a személyiségünk alapjait kezdi ki és önazonosságunk feladásához vezethet.

Hogyan védekezhetünk a megszégyenítéssel szemben? Ha tudatosítjuk magunkban a szándékot, ezzel a manipulációs technikával a legkönnyebb megbirkózni. Amikor a partnerünk elkezd utalni rá, hogy milyen az igazi férfi, milyennek kell lennünk stb., amolyan shit tesztként kell lekezelnünk. Vicceljük el, ne vegyünk róla tudomást vagy erősítsünk rá.

 

Minek ez az egész, azaz miért e betegesnek tűnő manipuláció?

A legtöbb férfi számára fárasztó és nevetséges ez a játszmázás, női részről azonban a fentiek tükrében egyértelmű, hogy a felsorolt módszerek mind-mind indokoltak és egy célt szolgálnak, a férfi bétásítását, ha úgy tetszik domesztikálását. A háziasítással a férfi ellátó, családfenntartó, védelmező szerepéhez való hozzáláncolását. A nő utódjának minél kedvezőbb létfeltételeinek biztosítását. Tegyük hozzá bármi áron (ha azt a férfi fizeti meg!)…

Érdekes megfigyelni hogy a médiában ez a fajta megszégyenítésen keresztüli manipuláció hogyan jelentkezik. A nők általánosságban is vindikálják a jogot, hogy meghatározzák mit jelent férfinek lenni, ami minimum megmosolyogtató kísérlet lenne, ha számos férfiminta nélkül felnövő fiú számára nem ez lenne az egyedüli viszonyítási pont. Végső soron eljutottunk oda hogy a nőiessé váló tömegkommunikáció akaratlanul is igyekszik előkondicionálni a fiúkat/férfiakat a későbbi kapcsolatokhoz.

 

Feladatszabás

A feladatszabás alapvető manipulációs technika. Lényegében a férfi tevékenysége kapcsán fejti ki manipulációs hatását. A női részről az előző manipulációs technikákkal megtámogatott cselekedet, amely során a férfit feladatokkal, “küldetésekkel” látja el, cselekedteti és tevékenységét ellenőrzi, minősíti. Minél többször, minél több dologban ad ki és kér sikeresen számon a nő feladatokat, annál automatikusabb lesz a férfi részéről a végrehajtás.

Sok tekintetben ez amolyan anya kisfiú dolognak tűnik, ahol anyu rád parancsol hogy ne hagy elől a szennyest, tegyél rendet a szobádban, mosd meg a fogad. Alapjában véve a nőd a feladat kiszabásával teszi magát dominánssá a kapcsolatban te pedig alárendelődsz mert elfogadod azt.

Nyilván kényes az egyensúly hol szükséges egy tevékenység és hol pusztán a hatalom gyakorlásának az eszköze. Mivel ez a kapcsolat függvénye is, nehéz tanácsot adni a kezelésére. A legtöbb józan férfi képes határozottan megérezni ezt a bizonyos határt a kapcsolatában, de a legtöbben csak amolyan passzív ellenállással próbálkoznak, azaz nem hajtják végre az “előirt” feladatot (elfelejtik, kifogásokat gyártanak stb.) vagy csak részben viszik végbe (amiben nem sok köszönet van). Azaz bizonyos szempontból valóban kisfiúként járnak el és csak megerősítik a női kereteket a kapcsolati dinamikában.

A valódi megoldás vezérfonalaként elmondható, hogy célszerű alapban leosztani (és ragaszkodni hozzá) a kapcsolaton belüli feladatokat. Minden esetleges feladatkiosztásra “cserébe” azonnal egy hasonlóval kell előállni. Néha ötletszerűen elutasítani a feladatok végrehajtását és néha (szigorúan) “utasítás” nélkül, gesztusként csinálni valamit a másik feladatköréből.

 

Zárásul: A fentebb felsorolt manipulációs technikák speciális variánsait férfiak is használják. Ne legyen az az illúziónk hogy egy férfi nem lehet verbálisan is abuzív a kapcsolatában, nem manipulálhat meglehetősen alantasnak tűnő módon. No de az ilyen témájú neten fellelhető női cikkekkel Dunát lehet rekeszteni, mi most inkább tegyünk a másik, meglehetősen üres serpenyőbe.

A másik megfontolandó dolog pedig az, hogy manipuláció ide vagy oda, a kapcsolatok egy része egyszerűen nem éri meg hogy az ember folyamatosan játszmázzon benne. Férfi szempontból a nők tekintélyes része túlontúl sérült, évtizedes elköteleződésre érdemtelen, amihez hozzá kell adni az emberi oldalról is problémás nőket (persze férfiből is jócskán akad ilyen, de ez megint egy másik történet).

Látható, hogy a cikkben leírt technikák a gyanútlan férfi számára halálos elegyet alkotnak. Nyilván e női manipulációnak megvannak a természetes okai, az apai idő- és erőbefektetés evolúciós biztosítékaiként szolgálnak. E törekvés a maga módján respektálható is, de egyben rámutat annak legfőbb gyöngeségére is, amit minden férfinek tudatosítania kell magában.

Kapcsolati szempontból MINDIG a férfi az ajándék és SOSEM a nő! Nem szabad elkövetni azt a hibát, hogy engedjük, a nő valamiféle díj, trófea szerepbe manővírozza magát a kapcsolatban. Lehet a nő királynő a kapcsolatban (ha megérdemli), de mindig mi legyünk mellette a király, aki uralkodik.

5 votes, average: 5,00 out of 55 votes, average: 5,00 out of 55 votes, average: 5,00 out of 55 votes, average: 5,00 out of 55 votes, average: 5,00 out of 5 5 olvasó átlagosan 5,00 ponttal értékelte ezt a cikket.
Regisztrált felhasználóként te is értékelheted a cikkeket!

Post Author: Reszet Elek

Reszet Elek
https://www.youtube.com/watch?v=VJvdZWhNLiM

49
Szólj hozzá!

Bejelentkezés szükséges a hozzászóláshoz!
13 Egyéni hozzászólás
36 Válasz hozzászólás
0 Követők
 
Legtöbbször megválaszolt hozzászólások
Jelenleg legvitatottabb hozzászólások
18 Hozzászólások szerzői
OdradekEgoisztikus ZsirafRunning ManMarcellT_T Legújabb hozzászólók
  Feliratkozás  
legújabb legrégebbi legnépszerűbb
Visszajelzés
blackfriday
Olvasó
blackfriday

Jó cikk.

sRPd
Olvasó
sRPd

Erről sokat tudnék mesélni a személyes tapasztalataimon keresztül. :) 10 évig folytatódott ellenem ez a fajta szihológiai hadviselés, de szerencsére rátaláltam a piros pirulára.

“Kapcsolati szempontból MINDIG a férfi az ajándék és SOSEM a nő!”
Volt egy barátom, már váltak, különköltözött. Azt mondja, hogy felrakta magát valami társkeresőre, 2 hét alatt már volt új nője. Úgy mesélte, hogy nem akarta elhinni, hogy ő még így is kapós, 40 évesen kopaszodón. (Fizikailag amúgy rendben volt.) Láss csodát, utána újra kellett az asszonynak is, szépen kibékültek, visszaköltözött az asszonyhoz. Vele szépen elhitette az asszony, hogy igazából már nem kell senkinek, de a tapasztalat mást mutatott. Nem osztottam neki semmi tanácsot, mivel boldog volt, hogy visszanyerte a családját, és azóta sokkal jobb lett náluk a helyzet.

“Megszényenítés”
Baráti társaságban is pusztító, de a legpusztítóbb, ha a saját gyermekeid előtt történik. Akárhol csinálja, semmilyen módon nem szabad eltűrni. Az egy nukleáris támadás ellened, amit azonnal büntetni kell. Én egyszer faképnél hagytam az asszonyt társaságban miatta. Na az volt a szarvihar, ami utána jött. Egyszerre volt vádaskodás, civakodás, dráma. Nem adtam neki igazat, és elmentem a legvégsőkig. Azóta nem probálkozott.

Esetleg ha más házas embernek vannak javaslatai a fenti dolgok kezelésére, örömmel várom a tapasztalatot. Az én véleményem az, hogy igenis tartsd magad értékesnek (te vagy a jutalom!), és ha igazad van, akkor ne hunyászkodj meg!

common man
Olvasó
common man

Az lenne az igazi ha az a tíz év se lett volna bár te végül szerencsésen megoldottad a problémádat.A tíz évet hogyan osztanád fel abból a szempontból hogy semmit nem tudtál csak néztél hogy mi van ,meddig tartott amikor felébredtél de mindenért harc folyt és mennyire kell figyelni most a normális állapot megtartására.Persze ha máshogy volt,van minden az is érdekel.

sRPd
Olvasó
sRPd

A háziasításban az a szép, hogy egy kék-pirulás férfi nem veszi észre, csak a legvégén, amikor már nagy a baj. A békát szép lassan főzik meg. Ez egy nagyon lassú folyamat. Én akkor vettem észre, amikor döglött hálószobában éltünk már 1-2 éve. Akkor kezdtem el azon gondolkodni, hogy baj van. Egyéntől függ, hogy kinek mikor esik le a tantusz.

Utólag átgondolva a gyermekvárás ideje a legintenzívebb manipulációs időszak. Minden egyes gyerek születése egy lépcső volt lefelé.

A jelenlegi állapotra (status quo) azt mondanák a feministák, hogy mérgező erőszakos kapcsolat. :) Ha kell, figyelemmegvonással büntetek. Ha olyan kedvem van, akkor véletlenszerűn jutalmazok. A dread-game lépcsőit 1-től 8-ig szépen végigjártam. Arra kell figyelni, hogy mindig történjen valami. Ha nem én csinálok valamit, akkor az asszony kezd el drámázni. Nálam ez működik. A vicc az egészben az, hogy a feleségem is jobban érzi magát így.

Én így kezelem. A (married) TRP megadja az elméleti hátteret, de a gyakorlatot mindenkinek magának kell kialakítania. De roppantul kíváncsi lennék más családos emberek véleményére, hogy ők hogy oldják meg.

Naooo
Olvasó
Naooo

“Láss csodát, utána újra kellett az asszonynak is”

Mondtam dedósok a nők.

Kalman
Újságíró

Én olyan szerencsés voltam, hogy a “jegyben járás” ideje alatt ismertem meg a Red Pillt. Előtte volt egy vadházasságom, amiben végigmentem az egész bétásodási folyamaton, és valamit már ösztönszinten megtanultam, de azért messze nem eleget.

A feladatkiosztással azt csinálom, hogy nagyobb dolgokból kb kéthetente csinálok meg egyet. Például ha egy bútort odébb akar tenni, akkor azt mondom, hogy jó majd ha eljön az ideje megcsinálom. Így sok feladat elfelejtődik, illetve ha megcsinálok valamit az akkor lesz amikor én úgy döntök. Kisebb dolgokaz ezt-azt megcsinálok, igazából nem a megcsinálás a baj, hanem ha az ő parancsára történik.

Drámázás, vádaskodás egyáltalán nincs, addig nem jutottunk el soha.

Megszégyenítésből kisebb kihágások voltak. Például gyűlölöm, ha azt mondja, hogy “aranyos” vagyok, de ennek ellenére néha kicsúszik a száján. Meg egyszer baráti körben a férfiasságról volt szó, és akkor mondott valamit, hogy amit néha csinálok az nem az. Nagyon szar érzés volt, szar helyzet. A legrosszabb tényleg a többi ember a képletben. A helyzetben nem tudtam csinálni semmit. Utána elmondtam neki, hogy gondolhat amit akar, de ilyeneket nem mondhat, mert akkor otthagyom.

Szexuális éheztetésre is volt már példa, amit kb 1 héttől kezdve kritikusnak tartok. Mondtam már olyat is, hogy engem nem zavar, ha sztrájkol, de akkor előbb utóbb mással fogok dugni. De a legutolsó ilyen esetben ennél is durvább atombombát dobtam le. Inkább nem írom le, nehogy rámküldjék a femik a pszihomókusokat :-). A következő kólázáson elmesélem. A lényeg, hogy azóta nem volt próbálkozás. A legközelebbi esetre nehéz lesz durvábbat kitalálnom…

common man
Olvasó
common man
Mátyás Hunyadi
Olvasó

Volt itt korábban valami téma arról, hogy élettársi vagyonjogi szerződés sémát tesztek közzé olyan férfiaknak, akik közösen bérelt lakásban kezdenének együtt élni egy nővel. Mi van azzal ? Nagyon fontos persze az állandó pszichológiai készenlét, hogy ne bétásítson le egy nő, de nem lenne jó egy ilyen szerződés a határok pontos kijelölésére ? Hogy akkor pl. egy női bunkózás után azt lehessen mondani: – Na hol is az a szerződés drágám, nézzük mit ír szétválás esetére ?

SerialSlut
Olvasó

Nagyon furcsa, hogy ez a viselkedés ennyire általános, mert ez jóra nem vezethet. Olyan kapcsolatban élni, ahol folyton azt érzed, hogy a másik szemében egy szar vagy, belül azt gondolja, hogy semmire sem vagy jó, egy lúzer. Vita során a legfontosabb, hogy soha ne mondj olyat, ami visszavonhatatlan, és nekem ezek abba a kategóriába esnek. De normál esetben nem is mondanál, mert nem gondolod, hogy a másik egy lúzer vagy ilyesmi. Egy dolog van, amit életemben rohadtul bántam, hogy mondtam, pedig tényleg nem úgy gondoltam, ahogy hangzott. Valami olyasmi volt, hogy “kit érdekel, te mit gondolsz?”, és ez persze rögtön leesett, amint kimondtam. Már ezt helyrehozni is bazi sok idő volt, pedig sosem beszéltünk róla, nem puffogott miatta látványosan vagy ilyesmi, de tudtam, hogy benne van. Csak egy hülye felcsattanás volt, amit tök máshogy akartam volna megfogalmazni, ha elszámolok 3-ig.
A közösségben megszégyenítés meg teljesen para, azt nem is értem. Egy kapcsolat lényege éppen az, hogy még ha az év vitáját is folytattátok le előtte, mások előtt egy csapat vagytok, mert az fontosabb. Milyen ember az, aki mellett még a párja sem áll ki? Ilyenkor épp az a lényeg, hogy a párod akkor is ott legyen mögötted, ha más nincs, sosem vagy egyedül. Ez fontosabb annál, hogy igaza van vagy sem, azt meg lehet beszélni utólag, kettesben. A pasim ritka pokróc tud lenni más emberekkel, és olyankor azt érzem, hogy basszus, viselkedj már, de nem mondom, nem fogok összekacsintani az idegennel, hogy hát igen, ez egy fasz, hanem akkor úgy teszek, mintha neki lenne igaza. Aztán utána mondom neki, hogy szerintem azért nem lehetnél kicsit barátságosabb ilyenkor, mert sokszor megéri. De ebben nem változott, hát most mit lehet tenni?
Az otthoni dolgok meg olyanok, hogy valamennyi változás kell mindkét részről, hogy menjen az együttélés, de ez az elején kialakul. Az egyéniség megmaradjon, csak a tényleg nagyon zavaró dolgokat próbáljuk minimalizálni, bizonyos hülye szokások és ilyesmik, amiktől ha megválik, azért nem lesz más ember. Ha valaki évek múltán “jön rá” hirtelen, hogy a másik személyiségében van olyan, ami elviselhetetlenül zavarja és mindenáron meg akarja változtatni, az nem elfogadható és a saját hibája. Mindenkinek van egy saját egyénisége, ami nem változik, maximum az évekkel, magától, kurvára nem kéne megpiszkálni, mert az rossz és lerombol mindent, ez egy “elfogadsz így vagy sem” játék, nem alku tárgya, nem ebben kötsz kompromisszumot, szóval aki ilyesmit erőltet, az nem jószándékú.

Alter Ego
Szerkesztő

Cuki, nyomtam rá én is egy lájkot. A dolog azon pikantériájától most tekintsünk el, hogy mindezt minden bizonnyal a világ egyik legnagyobb manipulátora írta, aki még attól sem riadt vissza, hogy akkora fába vágja fejszéjét, hogy a Férfihangon megjelenő cikkek és közösségi dinamikák felett is megpróbáljon kontrollt gyakorolni több napos női hisztikkel…

SerialSlut
Olvasó

Ne basztass, Alter, ne basztass!
Egyrészt azokat még mindig tartom, amiken szerinted hisztiztem, másrészt meg nem vagy a pasim, sem más innen, sőt a legkevésbé sem vagyunk barátok, és itt most párkapcsolatról van szó.
A te a más szemében a szálkát is meglátó típus vagy, az a kurva gerenda a sajátodban meg nem zavar és soha nem is fog. :)
Amit rólad mondtam, abban csak folyamatosan megerősítesz. És még véletlenül se akarj úgy tenni előttem, mintha nem lennél te magad egy nagy manipulátor, hidd el, én meg azt látom, te mit csinálsz. :)
Szállj ki belőlem, álld meg férfiasan. Cserébe nyugodtan tartsd meg magadnak a “lájkjaidat”, a legkevésbé sem érdekel a véleményed.
Értjük egymást?

Alter Ego
Szerkesztő

Egyértelműen nem értjük egymást. De a tévképzeteid nem nagyon érdekelnek, mert szemmel láthatóan kevés vagy hozzá, hogy megismerj. Bár valóban nem vagyok a pasid, de azért még számon tartom a célozgatásod arra a “hate fuck”-ra. Őrizd meg a nyugalmad és tudatosítsd, hogy ez már szerelem, mármint nyilván a részedről. :D

SerialSlut
Olvasó

Nagyon megmaradt benned ez a hate fuck dolog. :)
Most csak leszedtem a mázat, Alter. Nincs púder, nem szépítem, azt meg nem várod, hogy kedveskedjek, ugye? Az ilyesmit kéne értékelned, ha már azt vallod, hogy átlátsz minden manipuláción, és nem veszed észre, ha nincs? Nem kedveljük egymást, megvannak a magunk előítéletei és tapasztalatai a másikról, miért tekeregjünk? Azért mondom, hogy ha csak kötözködni akarsz, akkor hagyj szépen békén. Mint láthatod, nem szállok beléd, nem kritizálok, nem provokállak, mást se, pedig Hunnhoz továbbra is lenne pár keresetlen szavam:), de nem ér annyit. A témához szólok hozzá vagy olyan kommentelőkhöz, akikkel szerintem mindig jól elvoltunk, vagy hát többnyire. De ha belém állsz, beléd állok, mert én sem vagyok egy szent, hogy odatartsam a másik orcámat, ugye ezt megérted? Nem cél viszont a balhé, úgyhogy te se gerjeszd. Légy szíves! (aha, ezt már csak az udvariasság kedvéért.)
Amit leírtam, bár te megkérdőjelezted, pedig komolyan gondolom és így is viselkedek a kapcsolatban. Tudok hisztizni vagy szemétkedni, de nem otthon, mert ez egy szent hely. Szóval ha erről beszélek, akármennyire nehezedre is esik: fogadd el.
Ez a nyers változat, fogd már fel! Szóval megkérdezem újra: értjük egymást? Bírod vállalni? Kiszállsz a seggemből? :)

Alter Ego
Szerkesztő

Épp csak most kezdtem el egészen finoman “beleszállni”. Többet bírsz te ennél! :D Törődj bele szépen, hogy véleményközlés és “balhé” sem csak akkor van amikor épp te akarod.

SerialSlut
Olvasó

Akkor viszont ne kend rám. :)

Naooo
Olvasó
Naooo

Perverz.

Naooo
Olvasó
Naooo

A netes balhék a legjobbak, ne hagyjátok magatokat.

Naooo
Olvasó
Naooo

Há kit érdekel nem érdekel.

Naooo
Olvasó
Naooo

“kit érdekel, te mit gondolsz?”

Haha, kedvenc szavaim a kit érdekel.

UPongi
Olvasó
UPongi

Gratulálok! Ilyen cikkeket lenne jó olvasni itt a Férfihangon!

alfabeta
Olvasó
alfabeta

Én mindent átéltem amit itt felsoroltál. A házasságom amikor tönkrement, akkor eszméltem rá, hogy a lakásban nekem semmim nincs, csak egy polcom a szerszámokkal. Mindent az asszony szabott meg, mindennek a helyét, idejét, módját, és nekem alkalmazkodnom kellett ha jót akartam.

A legdurvább megszégyenítés meg az volt, amikor a 16 éves lányom előtt mondta rám, hogy impotens. Na az felért egy hasba szúrással (és természetesen nem vagyok az, az egész arról szólt, hogy olyan mélyen megalázzon, amennyire csak lehetséges).

Naooo
Olvasó
Naooo

Elő kellett volna venni, hogy nézzed lányom, nem is igaz.

sRPd
Olvasó
sRPd

Emlékszem az esetedre, mikor először írtál. Elég cudar helyzetben voltál. Azóta mi a státuszod: elvált lettél?
És hogy érzed magad?

wittukind
Olvasó
wittukind

Most olvastam a hirstarton ennyit-“megszült a transznemű férfi”….ezt a valamit kik háziasitották hová? és miféle oximoron ez a két szó egybetálalása? mit szült meg és hol jött ki? vagy ő az aki eltévesztette a lyukat, ahol ki kellett volna szaródjon?

riveroftime
Olvasó
riveroftime

A mamahotelről és a nemzethalálról.

Elnézést, hogy aktuálpolitkára és aktuálrádióműsorokra reagálok, de azt hiszem eljött az ideje.

Ez az egész sokkal összetettebb, tömeges probléma. Ugye a szokásosan hallott, viccelődő közbeszédben azt mantrázzák, hogy a mamahotelben élő fiúcskák szánalmas, kényelmet kereső lúzerek.
Nem mentegetném a szóban forgó urakat (magam is jó ideig ezt a tábort erősítettem), hiszen -részben- ők is okozóik a saját helyzetüknek, így részesek a társadádálom által megvetetett állapotukban. Képtelenek voltak alkalmazkodni a társadalmi konvenciókhoz, a “család”, a “barátok” által sulykolt ideológiához és életrendhez: nem nyertek a lottón, nem tudtak pályakezdés után 5 évvel (kb 28 évesen, szerencsés esetben diplomázás esetén) házat építeni. aha igen…
A “kifinomult kritikusok” a gyalázkodáson túl esetleg azt mondják ezekre a szerencsétlenekre, hogy “életcél nélküli emberek”. Ez még a legtoleránsabb vélemény, de tényleg. Rosszabb esetben a nép ellenségei, élősködők.
Ez az elveszett generáció, a 20-as, 30-as, 40-es éveik elejét taposó, egyedülálló mai férfiak, akiknek a tömegmédia által befolyásolt vágyaik feloldhatatlan ellentétbe kerültek a valósággal és a lehetőségeikkel.
Maradt a menekülés a videójátékba, a drogokba, az alkoholba. Ez generálta a további elszigetelődést, leépülést, frusztrációt, elhízást, betegségeket.
Ugyan melyik nő akarna maga mellé ilyen “pasikát”? Pfúj, még csak egyéjszakásra sem! Egyáltalán gyereket csinálni? ennek? Hiszen a legjobb kell, mert MEGÉRDEMLEM!
Ezekre a férfiakra nincs szüksége a nőknek (=a társadalomnak = a természetnek) semmilyen tekintetben. Az ezzel történő folyamatos szembesülés az amúgy is pengeélen táncoló urakban tovább gerjeszti a lecsúszást, így az örvény egyre nagyobb és végül teljesen elnyeli áldozatát. (Az egyesek által óhajtott Incel-forradalom sohasem fog bekövetkezni, mert ezeknek a fehér férfiaknak a többsége addigra olyan mértékben meg lesz gyalázva (és szellemileg szétbaszva), hogy kb már a tollat is alig tudják majd felemelni, nem hogy a megváltó géppisztolyt.
Ezek a lehetetlen alakok hogy férnének bele a felső 20%-ba? és amíg 100 éve a lokális falu legjobb 20%-ába kellett bekerülni, ma már a TELJES VILÁG felső 20%-ába kell bekerülnöd, mert most már a brazil latin lover és londoni pénzügyi igazgató IS ITT, Budapesten lesz a versenytársad, akik korábban még a környéken sem jártak.
Összefoglalva, a t. (lol) kormány önthet akármennyi pénzt a népesedéspolitikába, a fő tendenciát elhibázott intézkedéssel nem fogja tudni megváltoztatni. A kormányzati intézkedés figyelmen kívül hagyja a biológiai és a társadalmi törvényszerűségeket.
A mai szülőképes nő a számára megfelelő partner hiányában inkább egyedül meghal, minthogy összeálljon egy fentiekben ismertetett, futószalagon termelt vesztessel, mert ugye az ilyennel eléggé nehezen lehet reprezentálni.

Mátyás Hunyadi
Olvasó

Érdekes “látlelet” ez. De ha az európai férfiak nagy részét már nem tudjuk “partiképessé” tenni soha az európai nőknek, akkor három út maradt: 1., A partiképes európai férfiak több nőnek is csinálnak gyereket. Lehetőleg legalább kettőt minden nőnek. 2., Beengedünk partiképes férfiakat Afrikából, Ázsiából, akik majd gyerekeket fognak csinálni az európai nőknek. 3., A partiképtelen európai férfi nőt hoz Afrikából, Ázsiából. Kérdés, hogy ott lesz-e annyira vonzó, hogy nőt szerezzen magának ? Különös tekintettel az Európába betelepülő, otthonról asszonyt keríteni akaró afrikai és ázsiai riválisokra, akiknek itt nem jutott európai nő. 4., Vagy az 1., 2., 3., kombinációja, ami a legvalószínűbb. Nem túl rózsás jövőkép ez.

Marcell
Olvasó
Marcell

Nyugaton már az 1-2-3 kombinációja van. Mármint az 1. esetben nem egyszerre csinálnak több nőnek gyereket az alfák (bár ez is megesik), hanem a második, harmadik házasságban, vagy már nagyobb gyerekek mellett a szeretőjüknek (akiért aztán vagy elválnak és feleségül veszik, vagy nem). A 2. ugye tudjuk, hogy folyamatban van, a 3. is létezik, mail order brides stb., természtesen tud szerezni magának a legtöbb európai férfi ilyet, ha bevállalja, a nő természetesen csak azért csinálja, hogy lehúzza a férfit, vagy az feleségül vegye és kivigye magával nyugatra. Ott már gyakran felnyílik a szemük, és otthagyják a lúzerfickót.

Mátyás Hunyadi
Olvasó

Nekem is két nőtől vannak gyerekeim. Harmadikra lehet jó lenne mondjuk egy thaiföldi nő. Egy emberen belül is lehet ezt kombinálni. A törvényes európai többnejűség lehetőségét én még valószínűleg meg fogom érni – nem adok neki 30 évet – , de attól tartok, hogy már öreg leszek hozzá. 48 éves vagyok.

blackfriday
Olvasó
blackfriday

Maradt a menekülés a videójátékba, a drogokba, az alkoholba.

Tényleg, mint a megélhetési bűnözés, pisztollyal kényszerítették és nem volt más útjuk. Idegbe vóóóótam Moúúúúúnika,……..

Egyáltalán gyereket csinálni? ennek? Hiszen a legjobb kell, mert MEGÉRDEMLEM!

Hipergámia nélkül sem kell a lúzer, ne keverjük ide azt, ami nem idevaló, mert anélkül sem kel a drogos, alkoholista, szenvedélybeteg, ha nem kényszer.

common man
Olvasó
common man

egyedülálló mai férfiak, akiknek a tömegmédia által befolyásolt vágyaik feloldhatatlan ellentétbe kerültek a valósággal és a lehetőségeikkel

Feloldhatatlan?Ki a faszom az a tömegmédia? Minimum óvodáskor után azért el kell kezdeni kételkedni benne.A szülőnek kötelessége elmondani,hogy hazudnak(ha már nézi a gyerek 10-20-30 éve) Azért a 20 éveinek elejét taposó nem azonos a 30 és főleg nem a 40-es korosztállyal.

blackfriday
Olvasó
blackfriday

De, őket (is) kondicionálja a feminista háttérhatalom és e miatt szenvednek.

T_T
Olvasó
T_T

“A fentebb felsorolt manipulációs technikák speciális variánsait férfiak is használják.”
Tényleg? Hogyan? Megtanulnám.

Viszont nagy kár, hogy valódi megoldást nem ad a cikk. Csak sokadszorra leírja ugyanazt. Az epilógus viszont tetszett. Rájöttem már én is erre, de a leírt szavaknak mindig nagyobb tekintélye van. Főleg a női agyakban.

Mátyás Hunyadi
Olvasó

https://mindennapoktortenete.blog.hu/ Egész jó ez az oldal. Igazából arra döbbenti rá az embert, hogy valójában ez a történelem. Amit az iskolában nekünk történelemként tanítottak (évszámok, nevek), az inkább csak egyfajta “memóriatorna” volt. Mint általában a tananyag nagy része.

Running Man
Olvasó
Running Man

E négy alább részletezett metódus segítségével a partner olyannyira formálható, hogy a férfi a nő által megkívánt módon fog részt venni a kapcsolatban, gondoskodik a nőről és annak megfelelően teszi boldoggá. Eszembe jutott egy másik szempont. A nők szeretik azt érezni, annak tudatában lenni, hogy jól választottak, erről időről-időre megerősítést kell kapniuk, ezért ellenőrzik is. A férfi egy kapcsolatban folyamatosan shit-tesztek alá van vetve, a nő kisebb-nagyobb mértékben, különböző erősségű bombákkal kezdi ki és teszteli a férfi kereteit, hogy azoknak mennyire áll ellen. Nincs olyan állapot, hogy a megvan a nő, a kapcsolat működik és onnantól semmi dolgunk. Az egyértelmű, hogy a státuszvesztés negatív következményekkel és a kapcsolat minőségének romlásával jár, de ez nem kizárólag a munkahelyre és az anyagiakra értendő. A nők tudat alatt szeretnék tudni, hogy a férfi, akivel együtt vannak, az mindig ugyanaz a magabiztos, domináns, döntésképes vezető, végső soron az életét, a környezetét a lehető legjobban uralni képes férfi. Tehát a civakodás sokszor csak egyszerű shit-teszt és sokszor szintén kevésbé szól az adott dologról. Volt itt egy olvasói levél, amely erről a jelenségről számolt be. A srác teljes mértékben átadta a kontrollt, a döntések jogát a feleségének a legkisebb dolgokban is, csakhogy a kedvében járjon, ill. (gondolom) hogy már ezzel is megelőzze az esetleges cirkuszokat. Pont ellenkező hatást ért el vele. Ha jól emlékszem egy este megkérdezte az asszonyt, hogy hova menjenek enni, de az nem tudott egyértelmű választ adni. Menjünk arra a jó kis helyre, amit szeretsz -adott némi támpontot a faszi. Mikor rendelnének, a nő durcásan közli, hogy: én nem akartam ide jönni, te akartál itt enni, te rendelhetsz, de én nem kérek semmit! Ebből természetesen újabb nagy veszekedés. Amióta viszont rátalált a TRP-re, visszavette a kontrollt és a döntéseket, azóta pozitív változás állt be a kapcsolatukban, a veszekedések minimálisra redukálódtak. Azóta ugyanilyen helyzetben csak annyit mond: gyere, ma este elviszlek valahova, a nő meg izgatottan kérdi, miközben már a kabátját veszi, hogy de mégis hova mennek. A civakodásnak/drámázásnak nem feltétélenül az a célja, hogy férfit a nő által megkívánt módon átformálja, hanem a nő ilyenkor ellenőrzi, a féfi mennyire a „ház ura” még és mennyire engedett a kereteiből az évek folyamán. Illetve, furcsa módon mindkettő egyszerre, itt merül fel az, amiről korábban a kommentfalon beszélgettetek, hogy egy kapcsolatban az alfa és béta tulajdonságok ilyen-olyan mértékben, de egyszerre számítanak. A nő figyeli, hogy a férfi mennyire alkalmas (lett azzá téve) a biztonságos otthon, a gyereknevelés szükséges feltételeihez, ill. hogy eközben mennyire tudta megőrizni klasszikus férfi mivoltát. Mert a nőnek mindkettő kell, egyszerre. Amikor a partnerünk elkezd utalni rá, hogy milyen az igazi férfi, milyennek kell lennünk stb., amolyan shit tesztként kell lekezelnünk. Vicceljük el, ne vegyünk róla tudomást vagy erősítsünk rá. Efelől viszont kétségeim vannak. Ha ez a férfi nemi éntudatának alapjait próbálja aláaknázni és lerombolni, akkor nem gondolom, hogy a megoldás az elviccelés vagy a ráerősítés lenne. Főleg annak fényében, hogy fentebb is az áll: a férfi részéről a legbrutálisabb megtorlást kell hogy maga után vonja. Az elviccelés és a ráerősítés nálam nem a legbrutálisabb eszközök közé tartozik. Ha gyakorlati példákat veszek alapul, pl. alfabeta esetét, akit a lánya előtt nevezett impotensnek a partnere, vagy ha egy nő pl. azt mondaná egy társaságban, hogy szeretnénk már gyereket, de Laci még egy garzonlakásra valót sem tudott eddig összegyűjteni, nem hiszem, hogy tudnám shit-tesztként kezelni. Ha velem ilyet művelne a menyecske, akkor szépen elmagyaráznám neki, hogy ide figyelj, ez volt az első és az utolsó, hogy valaki előtt így beszéltél rólam, ha még egy hasonló előfordul szedheted a cókmókodat, mert ezt nem tűrőm az biztos. Lehet túlreagálom, de nem tudnám eltűrni, hogy valaki ilyen szinten… Tovább olvasás »