Számtalanszor leírtuk, kommentek tömegeiben értekeztünk a kérdés kapcsán, hogy a nők milyen módon manipulálják partnereiket és próbálják uralni kapcsolataikat, de csak ezzel foglalkozó cikk még nem jelent meg a Férfihangon.
E hiányt igyekszem pótolni az alábbiakban. Alapját az elmúlt évek internetes halmain való kapirgálás és a magam valamint környezetem tapasztalatai adják, így nem is igazán tekinthető saját produktumnak. Azt is mondhatnám ezt a cikket maga az élet írta, noha a logikai felépítését és csoportosítását több TRP cikk adta össze.
A leírtak nem a fikció kategóriája, így a valósággal való egyezések nem a véletlen művei. Nyilván a lentebb szereplő megállapítások evidenciának minősülnek, de nem árt egyben és némiképpen rendszerezetten látni a témát.
A cikknek nem célja e női viselkedésmód elítélése, csak létének tudatosítása az olvasókban. Az ég kék, a víz nedves, a nők meg ilyenek, akár akarjuk, akár nem. A legtöbb nő az alábbiakban leírt cselekvésmódokat ösztönösen alkalmazza, az esetek többségében egyáltalán nincsen szó valamiféle tudatos ártani akarásról és szerencsére a nő neveltetése, jelleme, emberi értékei jócskán befolyásolják e manipulációs technikák megjelenését, használatát.
Számunkra a téma azért fontos mert ha tudatában vagyunk a női viselkedésmód ilyen jelenségeinek, képesek lehetünk felvértezni magunkat ellene, jobban megértjük partnerünk tetteit és ezzel jobban megértjük és elfogadjuk a nőket magukat is.
A nő mindig is a gyengébb fizikai képességű fél volt az emberi kapcsolatokban, így nyilván az egyéni érdekérvényesítés más formáit kellett kialakítania, hiszen az egyenes fizikai agresszió eleve kudarcra volt ítélve. Nem véletlen, sokkal inkább szükségszerű, hogy ebből a fizikai különbségből adódóan a nők kommunikációja jóval kevésbé direkt, több jelentéstartalmú, hogy általában jobban olvasnak testbeszédből, mimikából, hanglejtésből. Az már más lapra tartozik, hogy alapvetően érzelmi alapú énjükből adódóan mire képesek használni ezeket az információkat.
Az sem csoda hogy a direkt manipulációt is olyan szinten művelik, aminek a mi oldalunkról legfeljebb egy pszichopata férfi érhet a nyomába. Éppen a női érzelmi én miatt kevesebb pusztító dolog létezik egy férfi számára, mint egy érzelmileg sérült nő destruktív manipulációjának a céltáblájává válni.
Az igazság az, hogy a legtöbb kapcsolatot a nők irányítják. Teszik ezt azáltal, hogy a kapcsolaton belül kisajátítják az ítélő, ítélkező szerepkört, ők akik szabályokat alkotnak, bíróként betartatják azokat, hóhérként pedig a megfelelő büntetést is végrehajtják. Ez azt jelenti, hogy a kapcsolat kereteiben és belső dinamikájában ők lesznek a meghatározói hogy mi a rossz és mi a jó, mi a helyes viselkedés és mi a helytelen. Végső soron a háziasítás végén mindketten a nő szabályai alapján játszotok, élitek meg a kapcsolatot.
A kapcsolat kereteinek női szabályok szerinti felépítéséhez az alábbi tökéletesre csiszolt eszközöket használják fel mesteri módon:
1, Drámázás és civakodás, amelyekkel a nők a kapcsolati dolgok fontossági sorrendjét próbálják beállítani
2, Vádaskodás és kritika, amely jó szolgálatot tesz a férfi védekezésre kényszerítésében
3, Megszégyenítés
4, Feladatszabás
A felsorolt módszereket a nők keverve, egymásra ráerősítve és hihetetlen hatékonysággal képesek használni. E négy alább részletezett metódus segítségével a partner olyannyira formálható, hogy a férfi a nő által megkívánt módon fog részt venni a kapcsolatban, gondoskodik a nőről és annak megfelelően teszi boldoggá. Az már a sors fintora, hogy az ilyen kézhez szoktatott férfi már nem kihívás és nem is örömforrás a nő számára.
Mit is jelentenek a felsorolás kifejezései, hogyan jelentkeznek? Próbáljuk egy kicsit körüljárni az egyes pontokat.
Civakodás, zsörtölődés, nyafogás (továbbiakban zsémbelés)
A zsémbelés (kevésbé választékosan basztatás) egy szinte folyamatosan működtetett viselkedést átformáló eszköz. A jól bevált klasszikus viselkedés kondicionálás (behaviorizmus) alapján működik. Tedd azt amit én szeretnék, tegyél vele boldoggá (és kapd meg jutalmad) vagy ha úgy cselekszel ahogy nekem nem tetszik eljátszod jóindulatom és magadra vonod zsémbelődő dühömet.
Végső soron a kondicionálás addig tart amíg a férfi nem internalizálja a szabályokat, a nő szabályait. Mint a köveket folyamatosan koptató víz, az évek alatt lassan de biztosan hat.
Ha azon veszed magad, valamit azért teszel vagy nem teszel, hogy magadra ne haragítsd a nődet, noha az ésszerű, helyes vagy gyakorlatias lenne, érdemes egy kicsit megállnod és elgondolkodnod.
Drámázás
Míg a zsémbelés hosszútávú módszer, addig a drámázás annak fókuszált megfelelője. Ha a zsémbelés amolyan lefojtott maghasadás, a dráma inkább a kapcsolati atombomba kategóriája. A civakodás női prioritási sorrendet állít fel a jövőre nézve, a drámázás sokkal inkább, az itt és most esete. A nyafogás valami olyasmi, hogy te “nem vagy rendben”, addig a dráma inkább az “ez nem jó, azonnal változtass rajta/csinálj valamit!” kategóriája, azaz sokkal inkább a jelenről szól és hangsúlyos az azonnali, sürgős megoldás (értsd. változás a hozzáállásodban).
A drámázásra jellemző hogy erős és koncentrál érzelmi töltete van, a nők nagyon sok érzelmet és szenvedélyt passzíroznak bele. Az ilyen drámákba férfiként nem is lehet belemenni hiszen hasonló érzelmi hajtóerőt direkt agresszív cselekvés nélkül mi nem nagyon tudunk mozgósítani, az általában rosszabb kommunikációs készségünkről nem is beszélve.
A nyafogás és drámázás, azaz az első pont a felsorolásban, végső soron, ahogy fentebb írtam, egy célt szolgál. Mindkettő azt sugallja, “nem teszed jól a dolgod”, “nem vagy elég jó” és a nők öntudatlanul is arra használják, hogy a kívánatos módon átformálják partnerüket.
Vádaskodás és kritika
Közös jellemzőjük hogy a nők verbális agresszióval védekezésre késztessék a férfit, hogy bűntudatot keltsenek, hogy megerősítsék a nő kapcsolati vezető szerepét, hogy erősítsenek a férfi nőt kiszolgáló, őt boldoggá tenni akaró attitűdjén.
A legtöbb férfi a női vádaskodásra és kritikára:
– harcba kezd
– próbálja helyrehozni a problémát (de nem a valós problémát)
– védekezőn reagál (ami a férfi részéről helytelen viselkedés)
– kifogásokat gyárt (hajjaj!)
– nyugtatni próbál
– próbálja megérteni a valódi problémát (anélkül hogy megnevezné az álproblémát)
A vádaskodás és kritika valójában a legritkább esetben szól a kifogásolt dologról. Az csak indok (és eszköz) a verbális agresszióra. Ilyenkor minden esetben megváltozik a női szóhasználat és ami ennél is árulkodóbb, a hang tónusa.
Nyilván az esetek többségében sosem a fontos dolgok esetén tör elő a vádaskodó hangsúly. Mindenki hibázik, a férfi is, pláne ha a fontos döntések kapcsán ő mondja ki a végső szót. Minden kapcsolatban élő férfi tapasztalhatta már, hogy női részről apró dolgok kapcsán valóságos szarviharral szembesül, ahol a szóvá tett történés súlya eltörpül a vehemenciához képest, ami a nő részéről a “bűn előcitálása” kapcsán jelentkezik. Az ilyen verbális agresszió lényege éppen az, hogy a jelentőséggel sem bíró dolog kapcsán kezd el a férfi védekezni, pedig a hangsúlyon, a szóhasználaton van a lényeg és a cél a férfi tekintélyének, a saját kereteinek a megkérdőjelezése, kikezdése. A helyes védekezésnek is ennek megfelelően kellene alakulnia:
“Igen, rendben elfelejtettem/tévedtem/nem hoztam/másképpen gondoltam stb., de ez nem ad rá okot hogy felemeld a hangod/hogy így beszélj velem/hogy a fejemhez vágd stb.”
A lényeg az hogy nem a mondanivalót, hanem a viselkedést kell nevesíteni, rámutatni annak helytelen voltára, gyakorlatilag a saját kereteinket felmutatni és azt alkalmazni.
Megszégyenítés
A megszégyenítés a kapcsolati szerepek megszabásának neutron bombája. Ha egy nő megszégyenítést használ, akkor a férfi nemi éntudatának alapjait próbálja aláaknázni és lerombolni, mindazt ami számunkra a mit jelent férfinek lenni kérdésre válaszol.
A férfiasság elleni támadásokkal már mindenki találkozott. Ilyenkor leszel sikertelen, élhetetlen, gyönge, lúzer, impotens stb.
Ez a taktika még privátban is romboló, de társaságban használva valóban egy neutronbomba pusztításának kapcsolati megfelelőjének számít és a férfi részéről a legbrutálisabb megtorlást kell hogy maga után vonja, ellenkező esetben a párkapcsolaton belül vérzivatarosan boldogtalan idők jönnek mielőtt szétrobbanna az egész.
A megszégyenítés hatékonysága éppen abban rejlik hogy a személyiségünk alapjait kezdi ki és önazonosságunk feladásához vezethet.
Hogyan védekezhetünk a megszégyenítéssel szemben? Ha tudatosítjuk magunkban a szándékot, ezzel a manipulációs technikával a legkönnyebb megbirkózni. Amikor a partnerünk elkezd utalni rá, hogy milyen az igazi férfi, milyennek kell lennünk stb., amolyan shit tesztként kell lekezelnünk. Vicceljük el, ne vegyünk róla tudomást vagy erősítsünk rá.
Minek ez az egész, azaz miért e betegesnek tűnő manipuláció?
A legtöbb férfi számára fárasztó és nevetséges ez a játszmázás, női részről azonban a fentiek tükrében egyértelmű, hogy a felsorolt módszerek mind-mind indokoltak és egy célt szolgálnak, a férfi bétásítását, ha úgy tetszik domesztikálását. A háziasítással a férfi ellátó, családfenntartó, védelmező szerepéhez való hozzáláncolását. A nő utódjának minél kedvezőbb létfeltételeinek biztosítását. Tegyük hozzá bármi áron (ha azt a férfi fizeti meg!)…
Érdekes megfigyelni hogy a médiában ez a fajta megszégyenítésen keresztüli manipuláció hogyan jelentkezik. A nők általánosságban is vindikálják a jogot, hogy meghatározzák mit jelent férfinek lenni, ami minimum megmosolyogtató kísérlet lenne, ha számos férfiminta nélkül felnövő fiú számára nem ez lenne az egyedüli viszonyítási pont. Végső soron eljutottunk oda hogy a nőiessé váló tömegkommunikáció akaratlanul is igyekszik előkondicionálni a fiúkat/férfiakat a későbbi kapcsolatokhoz.
Feladatszabás
A feladatszabás alapvető manipulációs technika. Lényegében a férfi tevékenysége kapcsán fejti ki manipulációs hatását. A női részről az előző manipulációs technikákkal megtámogatott cselekedet, amely során a férfit feladatokkal, “küldetésekkel” látja el, cselekedteti és tevékenységét ellenőrzi, minősíti. Minél többször, minél több dologban ad ki és kér sikeresen számon a nő feladatokat, annál automatikusabb lesz a férfi részéről a végrehajtás.
Sok tekintetben ez amolyan anya kisfiú dolognak tűnik, ahol anyu rád parancsol hogy ne hagy elől a szennyest, tegyél rendet a szobádban, mosd meg a fogad. Alapjában véve a nőd a feladat kiszabásával teszi magát dominánssá a kapcsolatban te pedig alárendelődsz mert elfogadod azt.
Nyilván kényes az egyensúly hol szükséges egy tevékenység és hol pusztán a hatalom gyakorlásának az eszköze. Mivel ez a kapcsolat függvénye is, nehéz tanácsot adni a kezelésére. A legtöbb józan férfi képes határozottan megérezni ezt a bizonyos határt a kapcsolatában, de a legtöbben csak amolyan passzív ellenállással próbálkoznak, azaz nem hajtják végre az “előirt” feladatot (elfelejtik, kifogásokat gyártanak stb.) vagy csak részben viszik végbe (amiben nem sok köszönet van). Azaz bizonyos szempontból valóban kisfiúként járnak el és csak megerősítik a női kereteket a kapcsolati dinamikában.
A valódi megoldás vezérfonalaként elmondható, hogy célszerű alapban leosztani (és ragaszkodni hozzá) a kapcsolaton belüli feladatokat. Minden esetleges feladatkiosztásra “cserébe” azonnal egy hasonlóval kell előállni. Néha ötletszerűen elutasítani a feladatok végrehajtását és néha (szigorúan) “utasítás” nélkül, gesztusként csinálni valamit a másik feladatköréből.
Zárásul: A fentebb felsorolt manipulációs technikák speciális variánsait férfiak is használják. Ne legyen az az illúziónk hogy egy férfi nem lehet verbálisan is abuzív a kapcsolatában, nem manipulálhat meglehetősen alantasnak tűnő módon. No de az ilyen témájú neten fellelhető női cikkekkel Dunát lehet rekeszteni, mi most inkább tegyünk a másik, meglehetősen üres serpenyőbe.
A másik megfontolandó dolog pedig az, hogy manipuláció ide vagy oda, a kapcsolatok egy része egyszerűen nem éri meg hogy az ember folyamatosan játszmázzon benne. Férfi szempontból a nők tekintélyes része túlontúl sérült, évtizedes elköteleződésre érdemtelen, amihez hozzá kell adni az emberi oldalról is problémás nőket (persze férfiből is jócskán akad ilyen, de ez megint egy másik történet).
Látható, hogy a cikkben leírt technikák a gyanútlan férfi számára halálos elegyet alkotnak. Nyilván e női manipulációnak megvannak a természetes okai, az apai idő- és erőbefektetés evolúciós biztosítékaiként szolgálnak. E törekvés a maga módján respektálható is, de egyben rámutat annak legfőbb gyöngeségére is, amit minden férfinek tudatosítania kell magában.
Jó cikk.
Erről sokat tudnék mesélni a személyes tapasztalataimon keresztül. :) 10 évig folytatódott ellenem ez a fajta szihológiai hadviselés, de szerencsére rátaláltam a piros pirulára.
“Kapcsolati szempontból MINDIG a férfi az ajándék és SOSEM a nő!”
Volt egy barátom, már váltak, különköltözött. Azt mondja, hogy felrakta magát valami társkeresőre, 2 hét alatt már volt új nője. Úgy mesélte, hogy nem akarta elhinni, hogy ő még így is kapós, 40 évesen kopaszodón. (Fizikailag amúgy rendben volt.) Láss csodát, utána újra kellett az asszonynak is, szépen kibékültek, visszaköltözött az asszonyhoz. Vele szépen elhitette az asszony, hogy igazából már nem kell senkinek, de a tapasztalat mást mutatott. Nem osztottam neki semmi tanácsot, mivel boldog volt, hogy visszanyerte a családját, és azóta sokkal jobb lett náluk a helyzet.
“Megszényenítés”
Baráti társaságban is pusztító, de a legpusztítóbb, ha a saját gyermekeid előtt történik. Akárhol csinálja, semmilyen módon nem szabad eltűrni. Az egy nukleáris támadás ellened, amit azonnal büntetni kell. Én egyszer faképnél hagytam az asszonyt társaságban miatta. Na az volt a szarvihar, ami utána jött. Egyszerre volt vádaskodás, civakodás, dráma. Nem adtam neki igazat, és elmentem a legvégsőkig. Azóta nem probálkozott.
Esetleg ha más házas embernek vannak javaslatai a fenti dolgok kezelésére, örömmel várom a tapasztalatot. Az én véleményem az, hogy igenis tartsd magad értékesnek (te vagy a jutalom!), és ha igazad van, akkor ne hunyászkodj meg!
Az lenne az igazi ha az a tíz év se lett volna bár te végül szerencsésen megoldottad a problémádat.A tíz évet hogyan osztanád fel abból a szempontból hogy semmit nem tudtál csak néztél hogy mi van ,meddig tartott amikor felébredtél de mindenért harc folyt és mennyire kell figyelni most a normális állapot megtartására.Persze ha máshogy volt,van minden az is érdekel.
A háziasításban az a szép, hogy egy kék-pirulás férfi nem veszi észre, csak a legvégén, amikor már nagy a baj. A békát szép lassan főzik meg. Ez egy nagyon lassú folyamat. Én akkor vettem észre, amikor döglött hálószobában éltünk már 1-2 éve. Akkor kezdtem el azon gondolkodni, hogy baj van. Egyéntől függ, hogy kinek mikor esik le a tantusz.
Utólag átgondolva a gyermekvárás ideje a legintenzívebb manipulációs időszak. Minden egyes gyerek születése egy lépcső volt lefelé.
A jelenlegi állapotra (status quo) azt mondanák a feministák, hogy mérgező erőszakos kapcsolat. :) Ha kell, figyelemmegvonással büntetek. Ha olyan kedvem van, akkor véletlenszerűn jutalmazok. A dread-game lépcsőit 1-től 8-ig szépen végigjártam. Arra kell figyelni, hogy mindig történjen valami. Ha nem én csinálok valamit, akkor az asszony kezd el drámázni. Nálam ez működik. A vicc az egészben az, hogy a feleségem is jobban érzi magát így.
Én így kezelem. A (married) TRP megadja az elméleti hátteret, de a gyakorlatot mindenkinek magának kell kialakítania. De roppantul kíváncsi lennék más családos emberek véleményére, hogy ők hogy oldják meg.
Úgy oldják meg, hogy felnőtt gondolkodású nőt keresnek és találnak. Egy normális nő nem drámázik. De mondjuk kerüli is nagy ívben a drámakirálynőket. :D
Ezzel egyetértek, magam is gyakorta mondogatom. Elméletben így is van. Viszont mivel nagyjából ugyanannyi férfi van, mint nő, a hisztisekkel is ki kell jönni valakinek.
Huhh, igen ez is igaz. Sok a hisztis. :\ Az a rossz hír, hogy egyre többen lesznek. Már a kislányokat is elnézve anyaként nagyon rázom a fejem. :(
Ezt a részt érted? Először még nem olyan .Még másodszor sem.
“elmentem a legvégsőkig” – Ez mit jelent?
Meglettem fegyegetve válással, gyerekek megvonásával, mindennel. Mondtam: hajrá!
“Láss csodát, utána újra kellett az asszonynak is”
Mondtam dedósok a nők.
Én olyan szerencsés voltam, hogy a “jegyben járás” ideje alatt ismertem meg a Red Pillt. Előtte volt egy vadházasságom, amiben végigmentem az egész bétásodási folyamaton, és valamit már ösztönszinten megtanultam, de azért messze nem eleget.
A feladatkiosztással azt csinálom, hogy nagyobb dolgokból kb kéthetente csinálok meg egyet. Például ha egy bútort odébb akar tenni, akkor azt mondom, hogy jó majd ha eljön az ideje megcsinálom. Így sok feladat elfelejtődik, illetve ha megcsinálok valamit az akkor lesz amikor én úgy döntök. Kisebb dolgokaz ezt-azt megcsinálok, igazából nem a megcsinálás a baj, hanem ha az ő parancsára történik.
Drámázás, vádaskodás egyáltalán nincs, addig nem jutottunk el soha.
Megszégyenítésből kisebb kihágások voltak. Például gyűlölöm, ha azt mondja, hogy “aranyos” vagyok, de ennek ellenére néha kicsúszik a száján. Meg egyszer baráti körben a férfiasságról volt szó, és akkor mondott valamit, hogy amit néha csinálok az nem az. Nagyon szar érzés volt, szar helyzet. A legrosszabb tényleg a többi ember a képletben. A helyzetben nem tudtam csinálni semmit. Utána elmondtam neki, hogy gondolhat amit akar, de ilyeneket nem mondhat, mert akkor otthagyom.
Szexuális éheztetésre is volt már példa, amit kb 1 héttől kezdve kritikusnak tartok. Mondtam már olyat is, hogy engem nem zavar, ha sztrájkol, de akkor előbb utóbb mással fogok dugni. De a legutolsó ilyen esetben ennél is durvább atombombát dobtam le. Inkább nem írom le, nehogy rámküldjék a femik a pszihomókusokat :-). A következő kólázáson elmesélem. A lényeg, hogy azóta nem volt próbálkozás. A legközelebbi esetre nehéz lesz durvábbat kitalálnom…
Jó dolog hogy példákat hoztok, a többiek ilyesmikből tanulnak leginkább. Másrészt tényleg kiderül hogy bizonyos dolgokat a nők ugyanúgy csinálnak.
Vannak parancsolgató nők, de olyanok is, akik szépen megkérnek valamire – sőt ésszerűen el is magyarázzák, miért van rá szükség. A megszégyenítés alapból egyik nemnél sem vállalható. De ha téged zavar az aranyos szó, az is enged következtetni némi frusztrációra a te oldaladról. Tudom, ezek az elutasítások a múltban: Aranyos vagy, de…
Nézem az utolsó bekezdést. Ti nem illetek össze egymással. Hogy mindig ki kell találnod valami haditervet, ez nem fér bele egy rendes párkapcsolatba. Ez versengés, aminek nem lesz jó vége.
Nem tudom, miért van olyan érzésem, hogy ha egy nő parancsolgat – azt egy pasi hagyja. Aztán megelégeli és robban. Ha már az elején nem tetszett, hogy a nő parancsolgat, miért nem állítottad le szelíden, de határozottan? Ha normális a nő, akkor felfogja, megérti és ha fontos vagy neki, akkor változtat.
Vannak menthetetlen nők, őket hagyni kell.
Megszényenítés
mi volt a legvégsőkig tartalma verés és partnerei talán direkt kisbetűvel írom ,és pontok nélkül mert egy olyan ember vagy aki a jelzőket sem érdemli meg mert az állatok jogosan sértődnének meg ha így illetnélek nem szeretnék a gyerekeid helyében lenni ,örök nyomot hagysz az életükben de csak rosszat egész életükre bélyeget raksz rájuk és nem lesz normális családi életük ha csak nem nagyon erősek különben egyedül fognak élni vagy rossz irányba ferdülnek el nem lennék ilyen büszke és nem írnám le hogy mások is így viselkedjenek ez igazán otromba megnyilvánulás az élethez direkt nem használok olyan szavakat amiket elvárnál azok nélkül is meg tudom írni a véleményemet nálam ilyen ember egyszer sem probálkozhatott volna semmivel sem azt ajánlom mindenkinek kerüljék az ilyen embereket mert jó vége úgy sem lesz válasszanak szerényebb embert maguknak az élethez .
A központozás a megértés barátja.
Ezt megkaptam én is. Csúnya vagyok. Annyit értettem, hogy nem érdemlek pontokat.
Ezt akár gerleéva is írhatta volna. :))))
Már nőstényeket is beengednek a jesivába magyarul tanulni?
Kedves Klára Szömörcei, bennem az a benyomás támadt veled kapcsolatban, már így a kommentedet olvasva, hogy ha valakinek, akkor neked sürgősen szükséged lenne egy kiadós kúrásra…
A véletlen még össze is hozhat benneteket valamelyik hétvégén.
Te képes voltál értelmezni, amit ír? Komolyan a sarki cigánykurvák facses okoskodásai is könnyebben dekódolhatóak számomra. Klárahoz, minimum egy Turing-bomba kell.:)))
Már kezdtem aggódni hogy én vagyok az egyedüli aki nem értette azt amit idáhányt! Nem tudtam én sem dekodólni na meg hogy kinek!
Megszényenítés
Was war der ultimative Inhalt, der schlägt, und seine Partner könnten in Kleinbuchstaben und ohne Punkte schreiben, weil eine Person oder wer die Marken nicht verdient, weil die Tiere zu Recht beleidigt sind, wenn ich nicht an der Stelle Ihrer Kinder sein möchte, hinterlassen Sie nur eine ewige Spur in ihrem Leben Sie prägen ihr ganzes Leben mit einem schlechten Stempel, und sie werden kein normales Familienleben haben, wenn sie nicht sehr stark sind. Andernfalls werden sie alleine leben oder in die falsche Richtung laufen. Ich wäre nicht so stolz und würde nicht schreiben, dass andere dies wirklich frustrierende Manifestation des Lebens tun würden, ohne Worte zu benutzen Ich möchte meine Meinung ohne sie schreiben. Ich hätte nie ein Problem mit jemandem gehabt, dem ich empfehlen würde, solche Menschen zu meiden, weil es nicht gut wäre, eine bescheidenere Person fürs Leben zu wählen.
2.Megszényenítés
What was the ultimate content that beats, and its partners could write in lowercase and without dots because a person or who does not deserve the marks because the animals are rightfully offended if I do not want to be in the place of your children They only have an eternal lead in their lives They stamp their whole life with a bad stamp, and they will not have normal family life unless they are very strong. Otherwise, they will live alone or in the wrong direction. I would not be so proud and would not write that others would do this truly frustrating manifestation of life without using words. I would like to write my opinion without them. I would never have had a problem with someone whom I would recommend avoiding such people because it would not be good to choose a more modest person for life.
3.מעגסזéניענíטéס
וואָס איז געווען די לעצט צופרידן ביטינג און זייַן פּאַרטנערס זאלן שרייַבן אין לאָטערקאַס אותיות, און אָן דאַץ ווי אַ מענטש אָדער וואס טוט נישט פאַרדינען די טאָקענס ווייַל די חיות זענען רייטפאַל באליידזשד אויב איך טאָן נישט וועלן צו זיין אין דעם אָרט פון דיין קינדער, איר פאַרלאָזן אַן אייביק שפּור אין זייער לעבן אָבער בלויז איר שטעלן אַ שלעכט שטעמפּל אויף זייער גאנצע לעבן און זיי וועלן נישט האָבן אַ נאָרמאַל משפּחה לעבן אויב זיי זענען נישט זייער שטאַרק אַנדערש זיי וועלן לעבן אַליין אָדער סקיו אין די פאַלש ריכטונג איך וואָלט נישט זיין אַזוי שטאָלץ און וואָלט נישט שרייַבן אַז אנדערע וואָלט טאָן דעם טאַקע פראַסטרייטינג מאַנאַפעסטיישאַן פון לעבן איז נישט ניצן ווערטער איך וואָלט ווי צו קענען צו שרייַבן מיין מיינונג אָן זיי איך וואָלט קיינמאָל האָבן צו פּרובירן עפּעס צו ויסמייַדן אַזאַ מענטשן ווייַל די גוטע סוף איז נישט געגאנגען צו קלייַבן אַ מער באַשיידן מענטש פֿאַר לעבן
megszényenítés
ez biztos behinül van….lennebb common man leirta értelmesen….
https://www.youtube.com/watch?v=1mUdqQCw7bI
Egy fontos dolgot mindenképpen hozzá kell tennem a cikkhez.
Néha egy szivar tényleg csak egy szivar, szóval ne essünk bele abba a hibába, hogy minden női megnyilvánulást manipulációnak tekintünk akkor is ha az alapban csak kommunikációs közlés. A nők szeretnek kommunikálni, a mániájuk, szükségük van rá.
Anyukád is kommunikált veled. Ezért tanultál meg beszélni. :)
Manipulált is rendesen vele, hogy ne kakiljak be meg rendesen egyek és hasonlók.
Én már akkor sem hagytam ,hogy egy nő mondja meg.Simán beszartam.
És mikor tanultál meg nem besz*rni? :D Férfit nem jó dolog pelenkázni. :)
Úgy születtem.De én az akaratról beszéltem.
Ez még nem manipuláció. Ez nevelés.
De gondolhatod nyugodtan manipulációnak, ha azt veszed alapul, hogy ő csak önző. Nem akar minden nap sz*ros bugyit mosni, meg sokat mosni a maszatos ruháidat. Meg, hogy hagyd már békén: csinálj önállóan kaját magadnak, öltözz egyedül, csináld meg a házidat önállóan, fürödj meg önállóan. Mert neki nincs ideje, se energiája, mert szétdolgozza magát.
Hát izé, elég szomorú, hogy ezt magyarázni kell, de ez poén, vicc, humor volt Elek részéről. Ráadásul egész jó.
Jah, értelek. Akkor nevetek én is. :D Szeretek nevetni. Csak az a szomorú, hogy ez a jó vicc és poén. Frusztra-poén.
Volt itt korábban valami téma arról, hogy élettársi vagyonjogi szerződés sémát tesztek közzé olyan férfiaknak, akik közösen bérelt lakásban kezdenének együtt élni egy nővel. Mi van azzal ? Nagyon fontos persze az állandó pszichológiai készenlét, hogy ne bétásítson le egy nő, de nem lenne jó egy ilyen szerződés a határok pontos kijelölésére ? Hogy akkor pl. egy női bunkózás után azt lehessen mondani: – Na hol is az a szerződés drágám, nézzük mit ír szétválás esetére ?
Két külön dologról van szó. Normális esetben a cikkben foglaltak kezelése esetén nem lesz szükséged vagyonjogi szerződésre.
Másrészt valóban biztonságos vagyonjogi szerződés nincsen. Arról nem is beszélve, hogy a most fennálló törvények, ami alapján köttetik, mondjuk húsz év múlva amikor válnál már régen nem hatályosak.
Harmadrészt egy dolog az írott jog és egy másik annak alkalmazása. Lásd pl. a gyerekelhelyezési pereket.
Ez így van.
Nagyon furcsa, hogy ez a viselkedés ennyire általános, mert ez jóra nem vezethet. Olyan kapcsolatban élni, ahol folyton azt érzed, hogy a másik szemében egy szar vagy, belül azt gondolja, hogy semmire sem vagy jó, egy lúzer. Vita során a legfontosabb, hogy soha ne mondj olyat, ami visszavonhatatlan, és nekem ezek abba a kategóriába esnek. De normál esetben nem is mondanál, mert nem gondolod, hogy a másik egy lúzer vagy ilyesmi. Egy dolog van, amit életemben rohadtul bántam, hogy mondtam, pedig tényleg nem úgy gondoltam, ahogy hangzott. Valami olyasmi volt, hogy “kit érdekel, te mit gondolsz?”, és ez persze rögtön leesett, amint kimondtam. Már ezt helyrehozni is bazi sok idő volt, pedig sosem beszéltünk róla, nem puffogott miatta látványosan vagy ilyesmi, de tudtam, hogy benne van. Csak egy hülye felcsattanás volt, amit tök máshogy akartam volna megfogalmazni, ha elszámolok 3-ig.
A közösségben megszégyenítés meg teljesen para, azt nem is értem. Egy kapcsolat lényege éppen az, hogy még ha az év vitáját is folytattátok le előtte, mások előtt egy csapat vagytok, mert az fontosabb. Milyen ember az, aki mellett még a párja sem áll ki? Ilyenkor épp az a lényeg, hogy a párod akkor is ott legyen mögötted, ha más nincs, sosem vagy egyedül. Ez fontosabb annál, hogy igaza van vagy sem, azt meg lehet beszélni utólag, kettesben. A pasim ritka pokróc tud lenni más emberekkel, és olyankor azt érzem, hogy basszus, viselkedj már, de nem mondom, nem fogok összekacsintani az idegennel, hogy hát igen, ez egy fasz, hanem akkor úgy teszek, mintha neki lenne igaza. Aztán utána mondom neki, hogy szerintem azért nem lehetnél kicsit barátságosabb ilyenkor, mert sokszor megéri. De ebben nem változott, hát most mit lehet tenni?
Az otthoni dolgok meg olyanok, hogy valamennyi változás kell mindkét részről, hogy menjen az együttélés, de ez az elején kialakul. Az egyéniség megmaradjon, csak a tényleg nagyon zavaró dolgokat próbáljuk minimalizálni, bizonyos hülye szokások és ilyesmik, amiktől ha megválik, azért nem lesz más ember. Ha valaki évek múltán “jön rá” hirtelen, hogy a másik személyiségében van olyan, ami elviselhetetlenül zavarja és mindenáron meg akarja változtatni, az nem elfogadható és a saját hibája. Mindenkinek van egy saját egyénisége, ami nem változik, maximum az évekkel, magától, kurvára nem kéne megpiszkálni, mert az rossz és lerombol mindent, ez egy “elfogadsz így vagy sem” játék, nem alku tárgya, nem ebben kötsz kompromisszumot, szóval aki ilyesmit erőltet, az nem jószándékú.
Cuki, nyomtam rá én is egy lájkot. A dolog azon pikantériájától most tekintsünk el, hogy mindezt minden bizonnyal a világ egyik legnagyobb manipulátora írta, aki még attól sem riadt vissza, hogy akkora fába vágja fejszéjét, hogy a Férfihangon megjelenő cikkek és közösségi dinamikák felett is megpróbáljon kontrollt gyakorolni több napos női hisztikkel…
Ne basztass, Alter, ne basztass!
Egyrészt azokat még mindig tartom, amiken szerinted hisztiztem, másrészt meg nem vagy a pasim, sem más innen, sőt a legkevésbé sem vagyunk barátok, és itt most párkapcsolatról van szó.
A te a más szemében a szálkát is meglátó típus vagy, az a kurva gerenda a sajátodban meg nem zavar és soha nem is fog. :)
Amit rólad mondtam, abban csak folyamatosan megerősítesz. És még véletlenül se akarj úgy tenni előttem, mintha nem lennél te magad egy nagy manipulátor, hidd el, én meg azt látom, te mit csinálsz. :)
Szállj ki belőlem, álld meg férfiasan. Cserébe nyugodtan tartsd meg magadnak a “lájkjaidat”, a legkevésbé sem érdekel a véleményed.
Értjük egymást?
Ne egyél annyit, mert különben elhízol. :D
Egyértelműen nem értjük egymást. De a tévképzeteid nem nagyon érdekelnek, mert szemmel láthatóan kevés vagy hozzá, hogy megismerj. Bár valóban nem vagyok a pasid, de azért még számon tartom a célozgatásod arra a “hate fuck”-ra. Őrizd meg a nyugalmad és tudatosítsd, hogy ez már szerelem, mármint nyilván a részedről. :D
Nagyon megmaradt benned ez a hate fuck dolog. :)
Most csak leszedtem a mázat, Alter. Nincs púder, nem szépítem, azt meg nem várod, hogy kedveskedjek, ugye? Az ilyesmit kéne értékelned, ha már azt vallod, hogy átlátsz minden manipuláción, és nem veszed észre, ha nincs? Nem kedveljük egymást, megvannak a magunk előítéletei és tapasztalatai a másikról, miért tekeregjünk? Azért mondom, hogy ha csak kötözködni akarsz, akkor hagyj szépen békén. Mint láthatod, nem szállok beléd, nem kritizálok, nem provokállak, mást se, pedig Hunnhoz továbbra is lenne pár keresetlen szavam:), de nem ér annyit. A témához szólok hozzá vagy olyan kommentelőkhöz, akikkel szerintem mindig jól elvoltunk, vagy hát többnyire. De ha belém állsz, beléd állok, mert én sem vagyok egy szent, hogy odatartsam a másik orcámat, ugye ezt megérted? Nem cél viszont a balhé, úgyhogy te se gerjeszd. Légy szíves! (aha, ezt már csak az udvariasság kedvéért.)
Amit leírtam, bár te megkérdőjelezted, pedig komolyan gondolom és így is viselkedek a kapcsolatban. Tudok hisztizni vagy szemétkedni, de nem otthon, mert ez egy szent hely. Szóval ha erről beszélek, akármennyire nehezedre is esik: fogadd el.
Ez a nyers változat, fogd már fel! Szóval megkérdezem újra: értjük egymást? Bírod vállalni? Kiszállsz a seggemből? :)
Épp csak most kezdtem el egészen finoman “beleszállni”. Többet bírsz te ennél! :D Törődj bele szépen, hogy véleményközlés és “balhé” sem csak akkor van amikor épp te akarod.
Akkor viszont ne kend rám. :)
Perverz.
A netes balhék a legjobbak, ne hagyjátok magatokat.
Beképzelt pasi beképzelt csajt vonz. :) És a beképzelt csajok elutasításai miatt ilyen frusztrált. :D
Há kit érdekel nem érdekel.
“kit érdekel, te mit gondolsz?”
Haha, kedvenc szavaim a kit érdekel.
Így lenne helyes: kitérdekel. :D
Te vagy az? Hol a kép? Anyukádék együtt vannak még?
Együtt vannak. De én is együtt vagyok pasival – hosszú távra. Egy csapat vagyunk.
Megint kinézetre mész, mi? Ebben sosem fogsz változni, de a tahóságodban sem. :) De ez a tahóság olyan igazi domináns pasi látszatát kelti.
Szevasz. :D
Lőfeszt!
A helyes: Ki térde kell?
Gratulálok! Ilyen cikkeket lenne jó olvasni itt a Férfihangon!
Én mindent átéltem amit itt felsoroltál. A házasságom amikor tönkrement, akkor eszméltem rá, hogy a lakásban nekem semmim nincs, csak egy polcom a szerszámokkal. Mindent az asszony szabott meg, mindennek a helyét, idejét, módját, és nekem alkalmazkodnom kellett ha jót akartam.
A legdurvább megszégyenítés meg az volt, amikor a 16 éves lányom előtt mondta rám, hogy impotens. Na az felért egy hasba szúrással (és természetesen nem vagyok az, az egész arról szólt, hogy olyan mélyen megalázzon, amennyire csak lehetséges).
Kemény. Lányodat sikerült elmarnia vagy felcseperedve kinyílt a szeme?
Nem sikerült, már volt akkora, hogy átlátott az anyja játékain, na meg szenvedett is tőle épp eleget.
Őszintén szólva járhattál volna rosszabbul is. Az apa- lánya kapcsolat a teremtés egyik csodája. Szörnyű ha egy nő kisszerű gonoszságtól hajtva ellehetetleníti, megcsonkítva a lánya lelkét.
Elő kellett volna venni, hogy nézzed lányom, nem is igaz.
Majdnem ez volt, bementem hozzá és megmondtam, hogy “azzal” természetesen nincs semmi probléma.
Emlékszem az esetedre, mikor először írtál. Elég cudar helyzetben voltál. Azóta mi a státuszod: elvált lettél?
És hogy érzed magad?
Együtt élek egy elvált nővel jó fél éve, fura az egész, mert exem kapar azóta is folyamatosan, és a lányom miatt van, hogy eljátszom a gondolattal, de aztán “szerencsére” mindig észbe kapok, hogy te őrült vissza ne menj oda :)
http://www.she.hu/herself/20190213-megbocsatani-csak-annak-lehet-aki-valoban-bocsanatot-ker-bali-edina-zsanna.html
…
Figyelj, alfabeta, én lennék az utolsó aki meg akarná mondani neked, hogy kibe tedd a farkad.
Mégis azt kell mondjam: olyan nőt, aki lekezel téged, nyilvánosan megaláz, lelkileg kiherél, nem nyújt neked semmit, és tűrhetetlenül bánik veled… olyat találhatsz több millió másikat is!
Miért ragaszkodnál hát pont ehhez az egyhez (mármint az exedhez)?
Azért elvált nővel is csak óvatosan, ugyanis neki is van egy exje valahol és nem tudod mikor és hogy jelenik meg…
Most olvastam a hirstarton ennyit-“megszült a transznemű férfi”….ezt a valamit kik háziasitották hová? és miféle oximoron ez a két szó egybetálalása? mit szült meg és hol jött ki? vagy ő az aki eltévesztette a lyukat, ahol ki kellett volna szaródjon?
Nyilván egy hormonkezelést kapott nő (kinőtt a szakálla stb.) szült gyereket, mert persze biológiailag nő, és volt aki képes volt felcsinálni (vagy mesterségesen megtermékenyítés volt). Ennyi…
A mamahotelről és a nemzethalálról.
Elnézést, hogy aktuálpolitkára és aktuálrádióműsorokra reagálok, de azt hiszem eljött az ideje.
Ez az egész sokkal összetettebb, tömeges probléma. Ugye a szokásosan hallott, viccelődő közbeszédben azt mantrázzák, hogy a mamahotelben élő fiúcskák szánalmas, kényelmet kereső lúzerek.
Nem mentegetném a szóban forgó urakat (magam is jó ideig ezt a tábort erősítettem), hiszen -részben- ők is okozóik a saját helyzetüknek, így részesek a társadádálom által megvetetett állapotukban. Képtelenek voltak alkalmazkodni a társadalmi konvenciókhoz, a “család”, a “barátok” által sulykolt ideológiához és életrendhez: nem nyertek a lottón, nem tudtak pályakezdés után 5 évvel (kb 28 évesen, szerencsés esetben diplomázás esetén) házat építeni. aha igen…
A “kifinomult kritikusok” a gyalázkodáson túl esetleg azt mondják ezekre a szerencsétlenekre, hogy “életcél nélküli emberek”. Ez még a legtoleránsabb vélemény, de tényleg. Rosszabb esetben a nép ellenségei, élősködők.
Ez az elveszett generáció, a 20-as, 30-as, 40-es éveik elejét taposó, egyedülálló mai férfiak, akiknek a tömegmédia által befolyásolt vágyaik feloldhatatlan ellentétbe kerültek a valósággal és a lehetőségeikkel.
Maradt a menekülés a videójátékba, a drogokba, az alkoholba. Ez generálta a további elszigetelődést, leépülést, frusztrációt, elhízást, betegségeket.
Ugyan melyik nő akarna maga mellé ilyen “pasikát”? Pfúj, még csak egyéjszakásra sem! Egyáltalán gyereket csinálni? ennek? Hiszen a legjobb kell, mert MEGÉRDEMLEM!
Ezekre a férfiakra nincs szüksége a nőknek (=a társadalomnak = a természetnek) semmilyen tekintetben. Az ezzel történő folyamatos szembesülés az amúgy is pengeélen táncoló urakban tovább gerjeszti a lecsúszást, így az örvény egyre nagyobb és végül teljesen elnyeli áldozatát. (Az egyesek által óhajtott Incel-forradalom sohasem fog bekövetkezni, mert ezeknek a fehér férfiaknak a többsége addigra olyan mértékben meg lesz gyalázva (és szellemileg szétbaszva), hogy kb már a tollat is alig tudják majd felemelni, nem hogy a megváltó géppisztolyt.
Ezek a lehetetlen alakok hogy férnének bele a felső 20%-ba? és amíg 100 éve a lokális falu legjobb 20%-ába kellett bekerülni, ma már a TELJES VILÁG felső 20%-ába kell bekerülnöd, mert most már a brazil latin lover és londoni pénzügyi igazgató IS ITT, Budapesten lesz a versenytársad, akik korábban még a környéken sem jártak.
Összefoglalva, a t. (lol) kormány önthet akármennyi pénzt a népesedéspolitikába, a fő tendenciát elhibázott intézkedéssel nem fogja tudni megváltoztatni. A kormányzati intézkedés figyelmen kívül hagyja a biológiai és a társadalmi törvényszerűségeket.
A mai szülőképes nő a számára megfelelő partner hiányában inkább egyedül meghal, minthogy összeálljon egy fentiekben ismertetett, futószalagon termelt vesztessel, mert ugye az ilyennel eléggé nehezen lehet reprezentálni.
Érdekes “látlelet” ez. De ha az európai férfiak nagy részét már nem tudjuk “partiképessé” tenni soha az európai nőknek, akkor három út maradt: 1., A partiképes európai férfiak több nőnek is csinálnak gyereket. Lehetőleg legalább kettőt minden nőnek. 2., Beengedünk partiképes férfiakat Afrikából, Ázsiából, akik majd gyerekeket fognak csinálni az európai nőknek. 3., A partiképtelen európai férfi nőt hoz Afrikából, Ázsiából. Kérdés, hogy ott lesz-e annyira vonzó, hogy nőt szerezzen magának ? Különös tekintettel az Európába betelepülő, otthonról asszonyt keríteni akaró afrikai és ázsiai riválisokra, akiknek itt nem jutott európai nő. 4., Vagy az 1., 2., 3., kombinációja, ami a legvalószínűbb. Nem túl rózsás jövőkép ez.
Nyugaton már az 1-2-3 kombinációja van. Mármint az 1. esetben nem egyszerre csinálnak több nőnek gyereket az alfák (bár ez is megesik), hanem a második, harmadik házasságban, vagy már nagyobb gyerekek mellett a szeretőjüknek (akiért aztán vagy elválnak és feleségül veszik, vagy nem). A 2. ugye tudjuk, hogy folyamatban van, a 3. is létezik, mail order brides stb., természtesen tud szerezni magának a legtöbb európai férfi ilyet, ha bevállalja, a nő természetesen csak azért csinálja, hogy lehúzza a férfit, vagy az feleségül vegye és kivigye magával nyugatra. Ott már gyakran felnyílik a szemük, és otthagyják a lúzerfickót.
Nekem is két nőtől vannak gyerekeim. Harmadikra lehet jó lenne mondjuk egy thaiföldi nő. Egy emberen belül is lehet ezt kombinálni. A törvényes európai többnejűség lehetőségét én még valószínűleg meg fogom érni – nem adok neki 30 évet – , de attól tartok, hogy már öreg leszek hozzá. 48 éves vagyok.
Tényleg, mint a megélhetési bűnözés, pisztollyal kényszerítették és nem volt más útjuk. Idegbe vóóóótam Moúúúúúnika,……..
Hipergámia nélkül sem kell a lúzer, ne keverjük ide azt, ami nem idevaló, mert anélkül sem kel a drogos, alkoholista, szenvedélybeteg, ha nem kényszer.
Feloldhatatlan?Ki a faszom az a tömegmédia? Minimum óvodáskor után azért el kell kezdeni kételkedni benne.A szülőnek kötelessége elmondani,hogy hazudnak(ha már nézi a gyerek 10-20-30 éve) Azért a 20 éveinek elejét taposó nem azonos a 30 és főleg nem a 40-es korosztállyal.
De, őket (is) kondicionálja a feminista háttérhatalom és e miatt szenvednek.
“A fentebb felsorolt manipulációs technikák speciális variánsait férfiak is használják.”
Tényleg? Hogyan? Megtanulnám.
Viszont nagy kár, hogy valódi megoldást nem ad a cikk. Csak sokadszorra leírja ugyanazt. Az epilógus viszont tetszett. Rájöttem már én is erre, de a leírt szavaknak mindig nagyobb tekintélye van. Főleg a női agyakban.
A férfi verziókat megtalálod a kapcsolati erőszak címszó alatt bármelyik feminista portálon. Azokból kb. minden harmadik-negyedik az (a többi meg bullshit).
A többire meg a cikk értő olvasásával választ lehet kapni. Ott van az a megoldás.
A manipulációs technikák első fele akkor működik ha nem vagy tudatában, ha hagyod. Ilyenek az 1-es pontban foglaltak.
A 2-es pontban ott a megoldás, szembesíteni nőt a viselkedésével és nem a mondanivalójával törődni, abba belebonyolódni.
A 3-as pontban a négyszemközti megszégyenítési kísérletekre shit tesztként célszerű reagálni. a társaságbaninál az azonnali “asztalbontás” miegymás, ami azonnal hat. Erre nincsen pontos recept mert a helyzet dönti el.
A feladatszabásnál megint leírtam miket lehet csinálni.
https://mindennapoktortenete.blog.hu/ Egész jó ez az oldal. Igazából arra döbbenti rá az embert, hogy valójában ez a történelem. Amit az iskolában nekünk történelemként tanítottak (évszámok, nevek), az inkább csak egyfajta “memóriatorna” volt. Mint általában a tananyag nagy része.
E négy alább részletezett metódus segítségével a partner olyannyira formálható, hogy a férfi a nő által megkívánt módon fog részt venni a kapcsolatban, gondoskodik a nőről és annak megfelelően teszi boldoggá.
Eszembe jutott egy másik szempont. A nők szeretik azt érezni, annak tudatában lenni, hogy jól választottak, erről időről-időre megerősítést kell kapniuk, ezért ellenőrzik is. A férfi egy kapcsolatban folyamatosan shit-tesztek alá van vetve, a nő kisebb-nagyobb mértékben, különböző erősségű bombákkal kezdi ki és teszteli a férfi kereteit, hogy azoknak mennyire áll ellen. Nincs olyan állapot, hogy a megvan a nő, a kapcsolat működik és onnantól semmi dolgunk. Az egyértelmű, hogy a státuszvesztés negatív következményekkel és a kapcsolat minőségének romlásával jár, de ez nem kizárólag a munkahelyre és az anyagiakra értendő. A nők tudat alatt szeretnék tudni, hogy a férfi, akivel együtt vannak, az mindig ugyanaz a magabiztos, domináns, döntésképes vezető, végső soron az életét, a környezetét a lehető legjobban uralni képes férfi. Tehát a civakodás sokszor csak egyszerű shit-teszt és sokszor szintén kevésbé szól az adott dologról.
Volt itt egy olvasói levél, amely erről a jelenségről számolt be. A srác teljes mértékben átadta a kontrollt, a döntések jogát a feleségének a legkisebb dolgokban is, csakhogy a kedvében járjon, ill. (gondolom) hogy már ezzel is megelőzze az esetleges cirkuszokat. Pont ellenkező hatást ért el vele. Ha jól emlékszem egy este megkérdezte az asszonyt, hogy hova menjenek enni, de az nem tudott egyértelmű választ adni. Menjünk arra a jó kis helyre, amit szeretsz -adott némi támpontot a faszi. Mikor rendelnének, a nő durcásan közli, hogy: én nem akartam ide jönni, te akartál itt enni, te rendelhetsz, de én nem kérek semmit! Ebből természetesen újabb nagy veszekedés. Amióta viszont rátalált a TRP-re, visszavette a kontrollt és a döntéseket, azóta pozitív változás állt be a kapcsolatukban, a veszekedések minimálisra redukálódtak. Azóta ugyanilyen helyzetben csak annyit mond: gyere, ma este elviszlek valahova, a nő meg izgatottan kérdi, miközben már a kabátját veszi, hogy de mégis hova mennek.
A civakodásnak/drámázásnak nem feltétélenül az a célja, hogy férfit a nő által megkívánt módon átformálja, hanem a nő ilyenkor ellenőrzi, a féfi mennyire a „ház ura” még és mennyire engedett a kereteiből az évek folyamán. Illetve, furcsa módon mindkettő egyszerre, itt merül fel az, amiről korábban a kommentfalon beszélgettetek, hogy egy kapcsolatban az alfa és béta tulajdonságok ilyen-olyan mértékben, de egyszerre számítanak. A nő figyeli, hogy a férfi mennyire alkalmas (lett azzá téve) a biztonságos otthon, a gyereknevelés szükséges feltételeihez, ill. hogy eközben mennyire tudta megőrizni klasszikus férfi mivoltát. Mert a nőnek mindkettő kell, egyszerre.
Amikor a partnerünk elkezd utalni rá, hogy milyen az igazi férfi, milyennek kell lennünk stb., amolyan shit tesztként kell lekezelnünk. Vicceljük el, ne vegyünk róla tudomást vagy erősítsünk rá.
Efelől viszont kétségeim vannak. Ha ez a férfi nemi éntudatának alapjait próbálja aláaknázni és lerombolni, akkor nem gondolom, hogy a megoldás az elviccelés vagy a ráerősítés lenne. Főleg annak fényében, hogy fentebb is az áll: a férfi részéről a legbrutálisabb megtorlást kell hogy maga után vonja. Az elviccelés és a ráerősítés nálam nem a legbrutálisabb eszközök közé tartozik. Ha gyakorlati példákat veszek alapul, pl. alfabeta esetét, akit a lánya előtt nevezett impotensnek a partnere, vagy ha egy nő pl. azt mondaná egy társaságban, hogy szeretnénk már gyereket, de Laci még egy garzonlakásra valót sem tudott eddig összegyűjteni, nem hiszem, hogy tudnám shit-tesztként kezelni. Ha velem ilyet művelne a menyecske, akkor szépen elmagyaráznám neki, hogy ide figyelj, ez volt az első és az utolsó, hogy valaki előtt így beszéltél rólam, ha még egy hasonló előfordul szedheted a cókmókodat, mert ezt nem tűrőm az biztos. Lehet túlreagálom, de nem tudnám eltűrni, hogy valaki ilyen szinten az önbecsülésembe gázoljon akármilyen jó nőről legyen szó, biztos, hogy belengetném a kapcsolat esetleges felbontását.
A társasági megszégyenítés a pozíciódat ássa alá a közösségben. A négyszemközti viszont csak akkor ér valamit ha láthatóan hat. Ez utóbbinál simán viccet lehet csinálni belőle úgy hogy majd megüsse a guta.
Azért érdekes olvasni, hogy itt mindenki leírja a személyes tapasztalatát amit egy adott emberrel élt át, majd azt írja, hogy “mert ilyenek a nők”
Elolvastam x mennyisègű cikket és kommentet is de valahogy még mindig ezt gondolom, sőt egyre erősebben.
Egy dolgot felejtetek el mindig.. Ok-okozat.
Érdekes, mert a kommenteket olvasva nekem viszont az jutott az eszembe, hogy kísértetiesen hasonló sztorikat és következtetéseket írnak le ezek a férfiak, annak ellenére, hogy valószínűleg egészen máshol élnek, más korosztályhoz tartoznak, más és más különböző nőket ismertek… És mégis nagyon egybecseng a véleményük. Ehhez képest valóságtagadásnak hat, ha azt hangsúlyozod, hogy “egy adott emberrel átélt tapasztalat”.
Ez olyan, mint amikor ti azt mondtátok nekem annak idején, hogy azért látom a pasik többségét erőszakosnak, mert olyan körökben mozgok.
Egyértelmű, hogy aki ide jön és kommentel, az olyan nőkkel találkozott, akikkel megszívta, éppen ezért ebből nem is lehet megmondani, hogy “a nők” általában milyenek, ahogy számomra sem okos dolog a férfiakat azok alapján megítélni, akikkel általában találkozom.
„Egyértelmű, hogy aki ide jön és kommentel, az olyan nőkkel találkozott, akikkel megszívta…”
Ez nem feltétlenül van így. Én pl. nem szívtam meg a nőkkel, és jelenleg is párkapcsolatban élek. Nem a „női lélek sötét bugyrai” érdekelnek. Viszont kiakasztanak a feminista torzítások, mint pl. a családon belüli erőszak (értsd: férfierőszak), az „üvegplafon-elmélet”, ugyanazért a munkáért a nők kevesebb pénzt kapnak, a női többletjogok (ld. Alkotmánybíróság: ” … a nők – a férfiakhoz képest – kedvezőbb (nem azonos) alanyi jogokra tarthatnak igényt…” és ehhez hasonlók. És csak ezen a fórumon lehet erről ellenvéleményeket olvasni.
Az a gond Seri, hogy a pap/anyakönyvvezető előtt ígért “holtodiglan-holtomiglant” a férfiak jelentős része az én korosztályomban (40+) még komolyan is gondolta. És amikor próbál megmaradni a házasságában, akkor nem kitartónak és szilárd jelleműnek nevezik, hanem megkapja a “csak neked jó ez, ellenni a langymeleg sárban” minősítést. Ez a rendkívül nagy gond. A férfi házasságban való kitartásának ma már semmi értéke nincs. És ha a férfitól a kitartása ellenére is elválik a nő, igen, azt lehet szívásnak nevezni és annak is érezni. Minél hosszabb volt a férfi kitartása, annál inkább.
Nem olyan mert te elmondtad magadról milyen körökben mozogsz abból lehet már következtetéseket levonni.De aki arról kommentel ,hogy megszívta egy nővel arról annyit tudunk, hogy megszívta egy nővel de ha már a több századik véletlenszerű mintavételű” megszívta a nőkkel történet” olvasható abból már igenis lehet ,legalábbis a nők egy részére megállapításokat tenni.A mert ilyenek a nők ezt itt most zsiráfnál olvastam de, biztos van,szerintem keresgélni kéne.
Ezzel gyakorlatilag azt állítod, hogy semmiről sem lehet semmilyen általános állítást tenni amíg az állítás tárgya csoportjának összes elemét egyenként nem vizsgáltuk meg. A másik kijelentésed meg azt jelenti hogy a nők tapasztalt negatívumai valójában csak reflexiók és kiváltó okuk maguk a férfiak.
Egyik állítással sem tudok vitatkozni lévén ez már nem az a szint ahova lesüllyednék. Melengess csak mérges kígyót a kebleden elvégre nem biztos hogy az összes harapni fog! No meg persze fogadd el a nőd minden helytelen tettét elvégre az miattad van.
Ezzel gyakorlatilag beböfögött egy alaptalan hamis provokatív állítás csokrot.
Az itt mindenki az hány hozzászólásból mennyi(megszámoltad?) és ebből mennyi az a hozzászólás ahol az is oda van írva :mert ilyenek a nők(mert biztos ezt is megszámoltad) Kikre gondoltál amikor azt írtad:”egy dolgot felejtetek el mindig”
Jó cikk, ez is. (most regisztráltam) Ezen az oldalon rémületesen sok alapigazság van. Felnyitotta a szemem, sok tekintetben. Hamarosan írom a személyes tapasztalatokat, mert volt bennük részem és talán hozzá tudok tenni, ami mindenkinek hasznára válhat.
Szervusz itt. Köszönöm. Valahol ezért (is) van ez a hely. A mainstream nem működik, azzal ellentétes (és működő dolgokat) pedig nem igazán találni magyar nyelven. Akinek van némi élettapasztalata és itt kezd el olvasgatni, folyamatos “aha” érzések érik.
A személyes élmények meg nagyon jók. Mi itt leggyakrabban összefoglalóan, általánosítóan fogalmazunk. Jó látni és megfontolandó következtetésekkel jár, ha látjuk is hogy mindezek egyéni szinten hogyan jelentkeznek. Némiképpen átalakítva a mondást, egy a nő, de ezer a ruhája.
Hűha, kösz a tippeket. :)
“szép, de kiba…tt hűvös.”
http://www.origo.hu/kultura/20190305-depresszios-volt-a-prodigy-enekese-keith-flint.html
Szerintem ő konstansan depressziós volt, amikor épp leszállóágban volt a flashről.:D
WEÖRES SÁNDOR: A KÉT NEM
A nő: tetőtől talpig élet.
A férfi: nagyképű kisértet.
A nőé: mind, mely élő és halott, úgy, amint két-kézzel megfoghatod; a férfié: minderről egy csomó kétes bölcsesség, nagy könyv, zagyva szó.
A férfi — akár bölcs, vagy csizmavarga — a világot dolgokká széthabarja s míg zúg körötte az egy-örök áram, címkék közt jár, mint egy patikában. Hiába száll be földet és eget, mindég a semmiségen át üget, mert hol egység van, részeket teremt, és névvel illeti a végtelent. Lehet kis-ember, lehet nagy-vezér, alkot s rombol, de igazán nem él s csak akkor él — vagy tán csak élni látszik — ha nők szeméből rá élet sugárzik.
A nő: mindennel pajtás, eleven, csak az aprózó észnek idegen. A tétlen vizsgálótól összefagy; mozogj és mozgasd s már királya vagy: ő lágy sóvárgás, helyzeti erő, oly férfit vár, kitől mozgásba jő. Alakja, bőre hívást énekel, minden hajlása életet lehel, mint menny a záport, bőven osztogatva; de hogyha bárki kétkedőn fogadja, tovább-libeg s a legény vérig-sértve letottyan címkéinek bűvkörébe. Valóság, eszme, álom és mese úgy fér hozzá, ha az ő köntöse; mindent, mit párja bölcsességbe ránt, ő úgy visel, mint cinkos pongyolát. A világot, mely észnek idegenség, bármeddig hántod: mind őnéki fátyla; és végső, királynői díszruhája a meztelenség
Ha valaki nagyszerű költő, attól még írhat akkora fasságokat mint ló a gödörbe!
Köszönöm ezt a cikket, minden, amit itt le van írva, pontosan megtörtént velem. Nem is hittem volna, hogy ez ennyire tipikus. Megvolt a civakodás, a zsémbelés, a drámázás, a gyerekek előtti megalázás, megszégyenítés, minden megvolt! Néhányszor meg is ütött ököllel, illetve megrugdosott, hozzámvágott ezt-azt (időnként azt is a gyerekek jelenlétében), tudta, hogy úgysem ütök vissza, mert nőt, gyereket soha életemben nem ütöttem meg, és nem is fogok. A feladatszabás leginkább azt jelentette, hogy kiadott valami teljesíthetetlen feladatot, vagy ha netán teljesíthető volt a feladat, akkor alaposan megkritizálta, engem pedig elhordott mindenfélének, miközben amúgy az én pénzemből élt.
Nekem anno éppen ez az aha érzés volt a legerősebb, hogy az “én történetem” egyáltalán nem az enyém, hogy nem egyedi és hogy szánalmasan tipikus.
Amúgy mi lett a vége? A leírt szint már eléggé a végstádium.
Igen, végstádium is volt. Azért így eltartott kb. 2 évig. Válás lett a vége. Azóta pedig kerülöm, amit most sérelmez, mert szerinte a válás után tökjó lenne jóban lenni. Szerintem meg nem. Ilyen előzmények után? Szerencsére a gyerekek már nagyok, önállóak.
Még hozzátenném, hogy a megalázás, béta hímmé tétel utolsó utáni stádiuma az lett volna, hogy alázatosan visszajárhatok látogatóba a volt közös otthonba, aminek a 90%-át én fizettem, de hát ugye házastársi közös tulajdon, és a bíróság neki ítélte, és akkor még kaptam volna esetleg egy kávét, egy puszit és egy mosolyt. Vajon miért is nincs ehhez semmi kedvem?
” visszajárhatok látogatóba a volt közös otthonba, aminek a 90%-át én fizettem, de hát ugye házastársi közös tulajdon, és a bíróság neki ítélte,…”
Ez hogy lehetséges ? Csak okulásként kérdem, ki sem fizetett ? Magadtól mentél el ? Kinek a nevén volt az otthon ?
Elméletileg még bérleti díjat is kéne fizetnie,ha te nem laksz ott. Ha nem hajlandó,nem tud kifizetni még kényszerárverés is lehet. Gyerekek már önállóak , miattuk sem kell aggódni.
Nem akarok részletekbe menni, mert még valaki el találja olvasni, és ráismer. A lényeg, hogy előnytelen volt a dolog, mert én dolgoztam meg kb. mindenért, de mivel közös tulajdon lett, 50%-ban az őn nevén volt. Óráisi testi-lelki terror volt, hogy menjek bele a számomra hátrányos megegyezésbe, én meg inkább kimenekültem a helyzetből, hogy legalább az testi-szellemi épségemet megőrizzem. Jellemző, hogy amikor elmeséltem a sztorit egy ismerős csajnak, csak ennyit mondott: “Tőled érdemes elválni!”
Csak kibújik a szög a zsákból. Ma már nem azt tanítják az anyák a lányaiknak, hogy jól házasodjanak, hanem, hogy jól váljanak.
Ez a csaj is valami olyasmit mondott nekem, hogy az okos asszony nem csak azt tudja, hogy kihez kell hozzámenni, hanem azt is, hogy kitől kell elválni (ő maga egyébként nem ilyen volt, elvált ugyan, de nem nyert vele semmit).
Akár egy Gábor Zsazsa idézetnek is elmehetne.
“Jó vagyok a háztartásban. Ha elválok egy férfitól, megtartom a házát.”
“Olyan férfit akarok, aki kedves és megértő. Túl nagy elvárás ez egy milliomossal szemben?”
“Annyira sosem gyűlöltem még egy férfit sem, hogy visszaadjam a gyémántokat.”
Szerintem ez a cikk is érdemleges infókat tartalmaz, ha még nem olvastad: https://www.ferfihang.hu/2018/09/19/a-betasodasi-folyamat/
Köszönöm, jó cikk ez is!
Csatlakozom az előttem szólóhoz. Nagyon jó ez a cikk (is). Bár az én esetemben fizikai bántalmazásig nem fajult a dolog egyik fél részéről sem. De mind a négy fázison végigmentem. Életre szóló lecke volt.
Az volt talán a legszebb, amikor eljutottunk odáig, hogy semmit, de szó szerint semmit nem tudtam jól csinálni. Egy pohár vizet nem tudtam úgy megtölteni, hogy abban ne lett volna valami kivetnivaló. Kiderült, hogy semmire nem vagyok jó, “ennyi eszem van”, bármit, amit mondtam, rögtön megkontrázott, már tragikomikus volt a dolog. Hosszú időbe telt, amígy úgy-ahogy összeszedtem magam egy ilyen mértékű önbizalomrombolás után. Amúgy ilyesmire tényleg csak egy nő képes, egy férfi nem tudja ennyire kitartóan gyepálni a másikat.
A nők is gyepálják egymást rendesen. :D Ezért jó, hogy én távol vagyok tőlük. :)
Hét hónapja voltunk házasok, a nejem negyedik hónapban amikor kaptonk egy meghívást pár művészbaráttól egy szombat, baebecue partira, ottalvással. A nej viszont szívesebben ment voln az Oprtettbe, (oda kapott két jegyet. Sarkamra álltam és megmondtam, mehet operettbe akivel akar (az anyja imádta a műfajt) de ÉN a haverokhoz megyek. Durci pofák vágása, de velem jött. Kellemesem dumáltumk, a haverok egy kis jam sessiont dobtak össze, kurvajól érezte magát mindenki (kivéve a nejem) Aztán kezdett szurkálódni. Egyre gorombábban, már úgy belelovalta magát, hogy hisztizett, elmondott minden rohadéknak, aki a friss, terhes felesége kedvéért sem hajlandó oda menni, ahol Ő jól érezné magát.
A kés állt a levegőben, aztán feldobtam: Nőárverés következik, kikiáltási ár egy nikkelezett szamovár! A társaság hangosan röhögve licitált hol egy üveg halszósz, hol egy ezüst csigavilla volt a tét.
A nej sírvakadt, a barátnője kocsiba rakta és hazavitte.
Másnap délben telefon, mikor megyek haza, mert eúgy időzíti az ebédet.
Mit gondoltok a következő történetről és a női modellről?
Párom (nő) kérésére, jóhiszeműen egymásra szerveztem két programot, egy párkapcsolatit és egy magánt. Egyetlen kikötésem volt, hogy egy konkrét eseményen, a magán programom közepén, mindenképpen szeretnék részt venni, mert még sosem voltam olyanon és nagyon érdekelt. Egymás után következtek a programok, a párkapcsolati (kettesben) rendben lezajlott, a magán programom is elindult, amiben részlegesen vettem részt, mert párhuzamosan a párommal voltam a szabad időkben.
Eljött a feltételül szabott esemény és el is mentünk szépen mindketten, ahogy megbeszéltük, de nagyon rövid idő alatt, szinte az esemény legelején a páromnak elment a kedve a egésztől, úgy, hogy még semmi sem történt addig. És mondta, hogy menjünk vissza a szállásra inkább. Egyáltalán nem értettem, győzködtem is, el is kísértem egy darabig, azután elegem lett és visszamentem az eseményre. Ezt az egy dolgot kértem csak a teljes kiruccanásra, és valahogy pont ez nem sikerült. Természetesen halálos sértődés lett belőle, hogy nem kísértem vissza és maradtam vele, hanem visszamentem. A mai napig mindketten védjük a saját álláspontunkat, senki sem tanúsít sem megbánást, sem nem bocsájt meg.
Sokszor átgondoltam már, hogy mit kellett volna csinálnom, de most is ezt csinálnám. A páromat viszont még most sem értem, hogy miért is sértődött vérig. Ez egy általános női hozzáállás, vagy valami más? Mit gondoltok?
Shit teszt:)
Igazás soha nem “engedélyezte” a “különprogramodat” és úgy volt vele, hogy “útközben” úgyis rávesz, hogy ne menj el rá….
Most a shit teszt “közepén” vagytok…..
Szia,
Alapvetően nem csináltál semmit rosszul. Megbeszéltetek valamit, amit Ő felrúgott az utolsó pillanatban (minden elfogadható ok nélkül), Te tartottad magad a megállapodásotokhoz. Én mondjuk nem kísértem volna vissza egy darabig sem, kivéve ha ezzel veszélynek teszem ki. Neked visszamenőleg már nem kell megbánni, megmagyarázni semmit. Az Ő sértődöttségével és hisztijével neked nincs dolgod. Te tartottad a kereteket, ő borítani akarta, nem jött össze neki. Hagyd rá! Majd megenyhül, de legközelebb is legyél ilyen következetes!
Nem gyengeelméjű és nagykorú. Ha tudja, hogy egyedül veszélyben van, akkor ne induljon el egyedül.
Azért sértődött vérig, mert mindent ő akar irányítani és szerinte neked kötelességed alárendelned magad az ő minden szeszélyének, akaratának. Anyjától is biztosan ezt látta, szóval valószínűleg nehéz is lesz letörni ezt a mentalitását, mert iskolája van hozzá, mint egy kiképzett terroristának. Egyre általánosabb női mentalitás. Ha ezt eltűröd, akkor rövidesen ‘bojtos papucs” lesz a neved és egy korty levegőért is csúszhatsz-mászhatsz. Én a helyedben túl békülékeny sem lennék, és ha nem kér elnézést a tönkretett programért, amit minimum megkövetelnék, akkor büntetném is, mint egy értetlen debil gyereket, mert még arra a szintre sem sikerült felnőnie. Közölném is vele, hogy egy antiszociális hülyegyerek, és még egy ilyen dobás, és járhat egyedül szórakozni vagy akivel akar, főleg olyan barmokkal, akik ezt eltűrik neki. És ha ne adj isten egy ilyen közlésre rámegy a kapcsolat, akkor még örülni is kell, hogy akár évtizedekben mérhető szenvedést úsztál meg egy házisárkány mellett. :)
Jah, és ha te is tudod, hogy igazad van, akkor ne légy bizonytalan. Valójában nem kell neked egy ilyen ostoba női hiszti kezeléséhez az interneten tanácsot kérned.
Az ő párja férfi?
Párja van a zokninak, kesztyűnek vagy SS-nek….férfinek felesége vagy élettársa van…
Egy oka lehet csak sértődésre ha a magánprogramról előtte kamuztál vagy egyenesen hazudtál és ezzel ő ott szembesült.
Shit teszt. Ne kérj bocsánatot, mert nem tettél semmi olyat amiért bocsánatot kellene kérni, különben elvesztél. Sőt, legjobb ha olyankor se kérsz, ha van miért, csak a biztonság kedvéért. Sőt, ha jobban belegondolok, akkor se, semmikor. Te csak légy vele sziklaszilárd, nem történt semmi, egyszerűen érezze, hogy ugyanúgy tetszik neked a melle, mint korábban.
Jacika: itt egy tökéletes cikk, ami összefoglalja, mit kell ezekben a helyzetekben tenni (nyilván nem csak házasságban működik): https://www.ferfihang.hu/2011/11/23/a-10-legfontosabb-dolog-amit-a-hazassagod-megjavitasara-tehetsz/