Légy hidegvérű!

Gondolod, hogy eltorzult, lila arccal püfölöm a billentyűzetet, csorog a nyálam, ordítok és úgy társalgok itt teljes érzelmi elfogódottságban? Ne legyél már te is ilyen kis naív, olyanból van már itt kettő-három.

Nem az érzelmi motiváltságtól értettem félre, hanem a gyorsolvasás miatt, valamint azért, mert olyan elemek vannak a szövegben, amit én le szoktam művelni a nőkkel: Az érzelmeim visszafojtása helyett ott helyben megbaszom őket, hazaviszem és még kétszer megkúrom őket, sőt még a hajukat is szoktam közben húzni… – Oszt mégsem nemi erőszak…

De végülis ez is egyfajta érzelmi elfogultság… Most mi lesz? Jössz és kiherélsz, hogy nehogy a sok tesztoszteron miatt túláradjanak az érzelmeim? :D Vagy brómot itatsz velem? Lobotómia? :D

Lényegében elismertem, hogy valóban valamilyen módon érzelmileg elfogult lehettem és mocskos, elfogult férfiállatként csak egy szaftos baszás jutott eszembe a szövegről. Mit szeretnél még, hogy elismerjek?

Jogos… Igazad van. Lehetséges, hogy ez a szöveg egy nagyon egyszerű pszichológiai tesztként használható. Az, hogy mit értesz alatta, jól leírja a nőkhöz, a társadalomhoz és önmagadhoz való viszonyodat.

Nem hiszem, hogy nekünk kellene rosszul éreznünk magunkat az (tudat alatti faktorok által is vezérelt) értelmezésünk miatt.

Talán nem is csak a kondicionálásról, hanem egyenesen a rettegés (“csicskulás”) fokáról is szólhat az értelmezés. :)

Bocs, hogy helyette (amúgy rossz helyre is címezted a válaszod), de szerintem nem átköltötte, hanem bemutatta, hogy belőle milyen képzetet váltott ki a szöveg.

Persze, hogy 99,9999%-a uralkodik az érzelmein. Olyannyira, hogy még azt a szöveget is, amit nemi erőszaknak is lehetne gondolni, azt sem gondolja annak az emberek egy jelentős része, mert kívül esik az értelmezési tartományom. Egyszerűen axióma, hogy épeszű férfi nem nemi erőszakoló.

Na de ki is vonta ezt egyáltalán kétségbe? Ki és miért kezdett el idióta Feldmárt idézni az agresszióról, mintha az mindent elborítana, ki kezdett el arról papolni, hogy a férfiaknak a maradék érzéseiket is cenzúrázniuk vagy egyenesen sutba dobniuk kellene és éljen sztívi szegál? Na és miért is gondolják ezt egyesek? – Ezek itt a nagy kérdések szerintem! Manginák? Szegény megfélemlítve rettegő Feldmárok? Férfifeministák? Félre nevelt, lelki életében megnyomorított férfiak? Az érzelmi életet privilégizáló nők? Rettegő nők? – Kik és miért akarják a férfiak legitim és egészséges lelki életének lehetőségét is kétségbe vonni, elvitatni és a helyére egy szegált állítani?

Dehogynem.

Azért olyan menő ez típus a nőknél, mert érzik, hogy mindent megtehetnek egy ilyen fogatlan oroszlánnal…

“A fogatlan oroszlàn kvàzi megszűnik oroszlàn lenni. Se nem erős, se nem dominàns ès nőstènye se lesz.”

Ezért oximoron a “nyugodt erő” kifejezés is. Ha nem tűnt volna fel.

“Ha a tisztelet megszűnik a nőben a fèrje irànt, az nem ezèrt van, mert a fèrje higgadtan kezeli a felesège hisztijèt.”

Ilyet nem is mondtam. Viszont azt akartam mondani, hogy a flegmatikus férfi csak eleinte nagy zsánere a nőknek. Utána valahogy elillan a vonzereje. Bármit is csinál… ööö… pontosabban nem csinál…

“A női hisztit tudni kell kezelni, ha normàlisan együtt akar valaki èlni egy nővel.”

Pontosan. Tudni kell kezelni… Magának a nőnek. :) Gyerek vagy felnőtt ember a nő? Amúgy cuki vagy, Delinke, a speciális elbánás igényével. Te sokat szoktál hisztizni? :)

Egyébként az a probléma rejlik az egész vitának a mélyén, hogy aki rezzenéstelen arccal képes reagálni például egy nő értelmetlen hisztijére, az vagy kétségbeesetten betanulta és közben megeszi a gyomorideg, vagy egyébként is az a típus, akinek “megalszik a tej a szájában”. A flegmatikus férfi köszöni szépen leszarja eleve a női hisztit, legfeljebb csak kicsit kényelmetlen a sok brühühü. A másik viszont egy kétségbeesett mangina, aki retteg elveszíteni a hisztérikát. Ha három hétig sikerrel abszolválta a bohócsipkás blazirt pofa feladatot, akkor kijelenti, hogy ő sztíví szegál… – én meg csak aggódok, nehogy gyomorfekélyt kapjon szegényke…

Egyébként semmire sem mentek a flegmákkal ti nők, sem így, sem úgy, csak sírtok a velük való kapcsolat után, hogy szemét “lelketlen férfiak”… Az a “keret”abban az esetben valóban rendíthetetlenül erősebb, annál semmi sem szilárdabb hogy “engem nem érdekel, nem hat meg semmi, de tényleg”.

Azért kérdezz majd meg másokat is, hogy a “nyugodt erő” oximoron e vagy sem. :D

“A nő érzelmileg nem felnőtt. Nem volt semmilyen evolúciós indoka arra, hogy felnőttként éljen…”

Majd most lesz… Ha így-úgy kivívni az egyenjogúságot voltak eléggé felnőttek, akkor most erre is rá fognak szorulni… Legalábbis akikkel én kontaktusba kerülök, azok mindenképpen. :D

“Most megint nem tudsz uralkodni az érzelmeiden. Ellentmond neked valaki, és mint egy 10éves kisgyerek nekiállsz sértegetni.”

Látod, te is rosszul beszéled az érzelmi kommunikáció nyelvi rendszerét. Ez nem azért van, mert én nem tudok uralkodni az érzéseimen, hanem azért mert őt akarom bosszantani. Főleg szórakoztató ez egy olyan kontextusban, amikor muszáj neki nem hisztizni. :D

Az “így-úgy kivívták” formula nem véletlenül volt ott, azt kívánja jelenteni, hogy valami módon elérték a férfiaknál, hogy akarják.

“velem is csináltad anno, hogy nekiálltál provokálni…”

“Blazirt fapofával”, sőt mosolyogva csak annyit mondanék, hogy nagyon más lehet a benyomásunk arról a történetről. :)

“Nekem furcsa.”

Gyakran történik ilyen. – Eltérő célok, különböző mentalitás, más kommunikációs módszerek… :)

Én például “szeretem” a mérges helyzeteket (l’art pour l’art vitákban), mert nem motivál, hogy minden áron közös nevezőre jussak bárkivel is, népszerű sem akarok lenni, mások jóindulatát megnyerni sem érzem szükségesnek. Általában egyetlen célom az, hogy vaslogikával vitát nyerjek. Két-három eszközt nem sajnálok erre rászánni: nyersességet, célirányos, feltáró provokációt, szarkazmust. Ez van. – Cserébe igyekszem jól tűrni a hasonló válaszokat, és ha úgy érzem, akkor a kíméletlenségemért cserébe (nem könnyen, de) elismerem egyenesen, ha tévedtem.

A Férfihangon én csak XcsakX-et és téged bannoltalak időlegesen. Deansdale-el emlékeim szerint kevesebbet lehetett kekeckedni, akit ő kitiltott, az soha nem jött vissza.

És nem az érveim fogytak el, hanem a türelmem. Végül Serial Slut adta a kezembe a helyzet kulcsát, amikor azt találta mondani, hogy végülis a sok idegbeteg vita helyett akár azt is kijelenthetném, hogy itt csak a férfimozgalmat támogató közösség kommentelhet. És milyen igaza volt. A női praktikum megoldotta azt, amiből én ideológiai problémát csináltam… De tényleg tök értelmetlen dolog, hogy én XCsakX-et győzködöm heteken-hónapokon át, hogy mellőzze legyen szíves a férfimozgalom ellenes szólamait minden olyan cikk alatt, amelynek társadalmi felvetései vannak. Szóval kénytelen voltam priorizálni az alapelveket: a férfimozgalmi írások háborítatlan léte fontosabb, mint az, hogy XCsakX megírhassa a 9999-edik ellenséges, lejárató szándékú kommentjét is a szólásszabadság jegyében. Úgyhogy ez van; XcsakX időről időre elmegy egy kis szabadságra, hogy aztán újabbnál újabb ötletes nicknevekkel térjen vissza és folytassa szinte ugyanott, ahol abbahagyta. – Bár egy ideje fejlődik a helyzet, éppen pár napja Common észrevételezte, hogy sosem szabad feladni a reményt, mert íme akár még néha X-et is megszállhatja a szentlélek és férfiakat pártoló kommentet írhat.

A veled való problémákat és vitákat most nem elemezném, mert per pillanat nincs annyi időm, hogy felesleges, rágógumi témákra fecséreljem… – Nem akarjuk ezt mi újra kezdeni. :)

Nem én tehetek róla, ha a gúnynál jobb válasz nem jut eszembe, ha egy nő a női hiszti létjogosultságát magyarázza.

Nyilván nem azt akartam mondani, hogy csak a női hiszti kapcsán gúnyolódok, természetesen minden esetben, ha valami abszurd, logikátlan, igaztalan… az én meggyőződésem szerint.

Dehogy érzelmi manipuláció, csak nem tudtok uralkodni az érzelmeiteken. :D
De nyugalom, én ezt megértem. :D

Ha így láttad, akkor nagyon nem figyeltél. Én a férfiak érzelmi életének létjogosultsága mellett kardoskodtam, a sztívi szegál féle, egyesek által kötelezőnek és egyedül férfiasnak kikiáltani akart blazírtsággal szemben.

Dehogy, a férfinép mind rezzenéstelen arcú, egykedvű sztívi szegál. :D

Bár valószínűleg részben igazad van, de a férfiak többnyire legalább meg tudják indokolni, hogy miért feszültek éppen… Nem kézzel foghatatlan, levegőből támadó vírus hatására vállnak irritálttá. Ha megkérdezed tőle, hogy “mi a fasz bajod van?”, akkor valószínűleg nem azt fogja mondani, hogy “Semmi! Hagyjál békén!”

Tehát a női hisztivel szemben valóban van indoklás a te tanulmányaid szerint is. Az meg csak egy dolog, hogy te nem hiszed el, hogy azért cseszte fel az agyát, amit mond éppen.

Uhh, ez most erős volt, Delin. Az fel sem merül benned, hogy a női hiszti “kiábrándító”, azt szerinted gyerekeknek kijáró megértéssel és bohócsipkával kell díjazniuk az érzelmi fakír férfiaknak, de a “hímneműek”-nek aztán ne nagyon legyenek érzelmeik, ők örüljenek, ha azokat módjával is eltűrik tőlük. – Na az ilyen férfikorlátozó, férfigyűlölő társadalmi sztereotípiák széles elterjedtsége miatt értek egyet Rókapapa véleményével,

https://www.ferfihang.hu/2019/06/09/legy-hidegveru/#comment-113760

miszerint a ckkbeli megközelítés talán még a feminizmus kártékonyságával is vetekszik.

És nem is csak az agresszívebb indultait igyekszik korlátozni a társadalom a férfiaknak, hanem lényegében minden érzelmét. De közben meg megy a sírás-rívás, hogy azok a “szemét érzéketlen férfiak”. Nekem úgy tűnik, hogy valami nem teljesen oké… Sehogy se jók ezek a férfiak.

Talán lobotómiát kellene végezni mindegyiken, aztán úgy felszíjazni őket a traktorokra és a gépsorokra. Úgy nem lenne annyi gondjuk velük a nőknek, és persze akkor ők többet koncentrálhatnának a saját érzéseik akadálytalan áramlására is… Hiszen – mint megtudhattuk – az érzelmi élet nem csak női princípium, hanem egyenesen egy női privilégium.

Na tessék, ezzel az arccal most meg is mutattad, hogy milyen a férfi hiszti. 20-30 évente felbukkan belőle egy mémre való. :D

Megfogadtam a tanácsot, kerestem és találtam:

Sokan kínosnak éreznék utólag, de talán még belefér showműfajba. :)

Férfi hisztéria egyébként eredendően nincs. Ez egy ősídők óta nőknél megfigyelt érzelmi zavar. Olyannyira női jelenség, hogy a neve, mint orvosi szakszó a latin hysteria (‘méhbetegség’) és hystericus (‘méhbajban szenvedő’) szavak nyomán alakult ki, tekintve, hogy az ókorban-középkorban azt hitték, hogy a méh elmozdulása váltja ki a nőknél ezt az állapotot. Lényegében egy széles körben elterjedt népbetegségként tartották számon. Súlyosabb formája fizikai tünetekhez, úgynevezett konverziós zavarhoz is vezet. Például legsúlyosabb esetekben hisztériás bénulás vagy hisztériás vakság.

Amúgy a Delin által hozott és aztán törölt cikk nem a hisztériát írja le; sem orvosi, sem köznyelvi értelemben, hanem egy másik pszichológiai jelenséget. A hisztéria nem tapasztalati, sértettségi alapon álló érzelmi zavar.

Egyébként a hisztériát törölték pár éve a mentális betegségek listájáról. Ennek vagy feminista indíttatása volt vagy a széles elterjedtség és az orvosi tehetetlenség tette szükségessé. A hisztéria persze létezik, csak a nők kedvére polkorrektkedve már nem nevezik betegségnek, hanem orvosi meghatározás hiányában lényegében természetes női viselkedésnek kell tekinteni. :)

Szótári, avagy köznyelvi meghatározása:

“Idegbetegség, amely váratlan indulati kitörésekkel, szorongással és kényszercselekvésekkel jár’; ‘‹köznapi értelemben› idegesen túlfűtött, ingerlékeny, beszámíthatatlan állapot.”

Szerintem a természetes, indokolható ingerültségtől a megindokolhatatlan, kiszámíthatatlan, valódi ok nélküli jellege különíti el a hisztériát. Amit a kedves hölgyek itt most férfihisztinek akarnak titulálni, az a hevesebb vérmérsékletű férfiak érzelmi válasza ilyen-olyan körülményekre. Csakhogy ha az ok nélküli hisztéria sem tekintendő ma már betegségnek, akkor ez aztán főként nem egy kárhoztatható dolog.

Teljesen mindegy, hogy mit mondnék rá, mert ebben is annyi a valósság, mint minden “valóság showban”. Kitaláció. Nem Damut illetve egy valóságban előforduló helyzetet mutat ez be, hanem egy forgatókönyvíró “leleményét”.

Nőknek szánt sorozatokból és női agyakhoz igazított valóság show-kból nem lehet az életről semmit sem tanulni és nem is lehet vitaalap.Te tényleg olyan naív vagy, hogy azt képzeled, hogy a valóságot látod?

Lehet, hogy jórészt ezek miatt a tévés baromságok és a sík hülye női bulvár magazinok miatt egyre több az irreális álomvilágban élő, szociopata nő? :D

“a férfi orgazmus kb 8-10 másodperc a női pedig 25 sec”

Azért a pontosabb kutatási források hiányában én erre nem vennék mérget. Egyébként szerintem jól érted a lényegét annak, hogy mi baj a férfiak érzelmi korlátozásával és azzal, hogy mások akarják megmondani, hogy mi férfias.