A világ jelentős részében június harmadik vasárnapját jelölték ki az apai szülői szerep fontosságáról való megemlékezésre és az apák méltó köszöntésére. Ezen a napon szokás elismerni az apák, nagyapák és a többi férfi előd családi szerepvállalását, de ünnepelt lehet minden apa-figuraként tisztelt más férfi; nagybácsi, mostohaapa, férfiismerős is. A szokások szerint ilyenkor a családok együtt ünnepelnek és ajándékot adnak az apáknak.
Legalábbis így lenne ez optimális esetben. Arról most inkább szó se essék, hogy sok magyar családban tudomást sem vesznek ennek az ünnepnapnak a létezéséről. Ennél sokkal nagyobb probléma az, hogy a huszonegyedik században is egy olyan világban létezünk, ahol az apák elemi jogait egyenesen kétségbe lehet vonni, minden gyermekeikhez fűződő jogukat el lehet vitatni, így széles körben regnáló joggyakorlat létezik arra is, hogy meggátolják a gyermekek és az apák kapcsolattartását.
A Férihang.hu első apajogi cikke hét évvel ezelőtt jelent meg „Fogjunk össze az apák ellen” címmel, abból az apropóból, hogy a NANE és a PATENT radikális feminista, férfigyűlölő szervezetek kicsivel az apák napja előtti időpontra szervezték meg az apai jogok elleni tüntetésüket, amelyen az apák láthatási jogának minél nagyobb mértékű korlátozását követelték. A Polgári Törvénykönyv módosítását követően már nyilatkozatot bocsátott ki a két radikális feminista civil szervezet, amelyben követelték, hogy a nők kizárólagosan rendelkezhessenek afelett, hogy az apának egyáltalán legyen-e bármilyen joga a gyermekéhez fűződően:
A nyilatkozatot kibocsátó szervezetek véleménye szerint még nem bántalmazó kapcsolatban is a tipikusan a gyerek gondozásának legnagyobb részét vállaló nő jogának kellene lennie annak meghatározása, hogy a gyerek biológiai apjának legyenek-e jogai és kötelességei a gyerekkel kapcsolatban.
A nősovinizmusnak, a férfigyűlöletnek, tömörebb szóval a „feminácizmusnak” egyszerűen nem létezhet ennél eklatánsabb példája. Mindezt ráadásul egy olyan jogkörnyezetben vetik fel, ahol egyébként is a válások jelentős részében a nőknek ítélik meg a gyermekek kizárólagos felügyeleti jogát a nősoviniszta bíróságok, és az apákat havonta pár órás „láthatásra” szorítva gyakorlatilag kirekesztik a gyermekeik életéből. Ezzel egyébként nem csak a férfiak, hanem a gyermekek nemzetközi egyezményekben garantált jogait is megsértve.
Szerzőtársam, a Férfihang társalapítója, így tiltakozott akkor a férfigyűlölet, apagyűlölet szítása ellen cikkében:
És most feministáink akciót szerveznek, mert azok a szemét férfiak ragaszkodnak a gyerekeikhez. A pofátlanok nem átallanak a végsőkig elmenni azért, hogy találkozhassanak és beszélgethessenek a saját gyermekeikkel! Botrány! Azonnal sztrájkot kell tartani, mert ez tűrhetetlen.
Na persze egy kis retorikai trükkel mindent ki lehet magyarázni. A feminista nyelvjárásban a családból az apát kihajintó nő “áldozat”, aki a gyereket nem elidegeníti az apjától, hanem “megvédi”. A gyerekét szerető apa “zsarnok”, “brutális” és “alkalmatlan”, az apa törvényi jogait betartató bíróság “megaláz” és “elhallgattat”, valamint szegény áldozat anyákat még jól meg is bünteti. Végülis nézőpont kérdése az egész – legalábbis addig, amíg meg nem nézzük a valós számokat és a valós eseteket. Amíg a NANE arról értekezik, hogy a bíróságok gyermekek tízezreit “kényszerítik” akaratuk ellenére az apával való kapcsolattartásra, addig a valóság szerint anyák tízezrei utálják a gyermekeik apját annyira, hogy megpróbálják őket végleg kigolyózni a csemeték életéből. Milyen ember az, akinek a kétheti-havi egyszeri találkozás is fáj, amit a gyermekének a másik szülője együtt tölthetne a lurkókkal? Persze létezik pár százalék erőszakos férfi, akit nem szeretnek a gyerekei, de azok általában nem is hajtanak arra, hogy válás után is találkozzanak. Akik látni akarják a gyerekeiket, azok szinte kizárólag azért szeretnék velük fenntartani a kapcsolatot, mert szeretik őket. És ez az érzelmi szál legtöbbször kölcsönös, hiszen azt is mindannyian tudjuk, hogy a gyereknek is szüksége van az apjára. Csak az anya rendszeres és kitartó munkájával tehető tönkre végleg az apa-gyermek kapcsolat, amiről feministáink szemérmesen nem beszélnek. Szerintük ilyesmi nem létezik, persze.
És végül mi sem természetesebb annál, mint hogy a szegény, szegény gyerekekre hivatkoznak. Hiszen csak őket akarják megvédeni az agresszív apáktól, mint tudjuk. A statisztika megint másról beszél: a gyermekek elleni családon belüli erőszak nagyobbik részét nők követik el, valamint az elvált szülők gyermeke minden szempontból nagyobb biztonságban van az apjával, mint az anyjával. Épp ezért feministáink ezeket a számokat nem említik, egyszerűbb a szőnyeg alá söpörni őket és helyette szívet szorongató siránkozással maguk mellé állítani a megtévesztett tömeg szimpátiáját.
Felmerül a kérdés, hogy azóta milyen eredményeket sikerült elérnie a férfijogi mozgalomnak? 2012-ben még évekre voltunk attól is, hogy az egyetlen apákat képviselni törekvő civil szervezet, az Elvált Apák Érdekvédelmi Egyesülete mellett létrejöjjenek azok az új apajogi szervezetek, amelyek a közvetlen jogsegély mellett szélesebb körű közéleti és lobbi tevékenységgel igyekeznek elérni, hogy az elvált apák jogai többet jelentsenek havi pár órás láthatási jogánál: alaphelyzetben mindkét szülőt megillető felügyeleti jogot és igény esetén váltott elhelyezést. Napjainkban a Elvált Apák Érdekvédelmi Egyesülete, az Apák Az Igazságért Egyesülettel és az Apaszív Egyesülettel fej-fej mellett igyekszik megszólítani a kormányzatot, az igazságügyi és gyámügyi szakmát és az apák érdekeit is szem előtt tartó joggyakorlatra motiválni őket.
Az eredmények kétségesek. A jog és a joggyakorlat évek alatt sem változott érdemben, miközben a feminista szervezetek továbbra is elárasztják a közéletet férfigyűlölő, apaellenes szólamaikkal, annak érdekében, hogy minél szélesebb körű korlátozásokat követeljenek az apai jogokkal szemben. Ma is nagyon messze vagyunk még attól, hogy elmondhassuk hogy egy válás esetén azonos jogok, azonos elbírálás és azonos lehetőségek állnak mindkét szülő előtt.
Mindezek miatt nem elegendő ezen a napon megemlékeznünk az apák családi szerepvállalásáról, áldozatos családfenntartói munkájáról, hanem jogegyenlőséget is kell követelnünk azoknak az elvált apáknak, akik az alapvető emberi jogaikat megsértő „láthatási” rendszer miatt sajnos ezen a napon sem fognak találkozni gyermekeikkel.
A szlovákoknál már 2010 óta létezik a szülői közös felügyelet, mint elsődleges döntés és nem úgy tűnik hogy ne működne.
A mi szűzmáriás kereszténydemokratáinknak fel kellene ébredniük az anyakultuszukból és valóban a gyermekek és az egész társadalom érdekében kellene munkálkodniuk a családpolitika terén.
Tudsz adatokat is ? Hogy hány gyerek sorsáról döntenek ott egy évben ? Hogy hány %-a lett az alapértelmezett jogi megoldás (közös felügyelet) ?
Passzolom. Szlovákul biztos lenne. Angolul elsőre hiába gugliztam.
Common man itt egy jó cikket linkelt. https://felvidek.ma/2010/07/ervenybe-lepett-a-csaladjogi-torveny-modositasa-valas-utan-kozos-felugyelet/ Idézek a cikkből: “Szlovákia ezzel a Csehországban, Németországban és az Egyesült Államokban már jól bevált utat követi.” Esetleg majd német és amerikai adatokra is lehetne akkor koncentrálni.
Nem kell virág kösz, de egy rollert elfogadnék ajándékba fiamnak a kapcsolattartásokra. :)
Leírtam már ezt többször, de mindig nulla reakció, mert gondolom a legmagasabb szintű bírói döntést “nem illik” kritizálni.
Kőrös András akkori Kúriai szóvívő közölte a néppel (újságírókkal) Magyarországon azért nem lehet alapjog a közös szülői felügyelet(ami a KDNP házasságában alapjog természetesen), mert bizonyos esetekben nem kényszeríthető ki mivel annyira ellenségesek a szétvált felek egymással, annak pedig csak “gyermek” inná meg a levét ha megpróbálnánk (láthatjátok a plakátokat a “GYERMEK AZ ELSŐ”) kikényszeríteni (lefordítom a nőket is felelősségre vonni, nemcsak enyjebejnyézni-megróni). Azt alig teszi hozzá valaki, hogy évtizedek óta gyerekfelügyeleti jogért és az állami támogatásokért megy a háború az anyák és apák közt, de ugye a népre kell fogni.
Magyarország váláspárti ország és a korábbi majd jelenlegi hatalom az emberekre mutogat annak ellenére, hogy ők alkotják a jogszabályokat melyek nem együttműködésre hanem érdekharcra kényszerítik az apákat és anyákat, melyből lovagiasságból vagy mert az anya még szoptat minden esetben a férfi húzza a rövidebbet. Ugye az erősebb nemnek több szenvedést kell bírnia, hogy a nő (ál)arca továbbra is szép maradhasson és később is szülhessen. Arról alig van szó, hogy sok elkényesztetett nő már a szülést is kibírhatatlannak tartja.
Ide jutottunk. A válásokba könnyen belemegy a férfiember is, de nem méri fel a következményeit és egész életében issza a levét. Az egyszülős háztartás (anya) és apa is egyaránt. Csakugye az a fránya tartásdíj és szabadság nagyon kell a lúzerektől mert a nő továbbra is egy felelősség nélkül lénynek számít az állam szemében.
Az hogy miért nincs változás?
Mert kétféle eldobott apa létezik.
1. Aki dolgozik látástól vakulásig
2. Aki annyire leépült anyagilag/szellemileg, hogy szégyell még beszélni is a dologról.
Márpedig így soha nem lesz változás amit szlovák apák már rég kiharcoltak, a nők többségére és feministákra nem lehet számítani, mert minden az érdekekről szól.
Tudnál arról írni mit harcoltak ki a szlovák apák?
Magyarul vannak írások(saját kérdésemre)
https://e-justice.europa.eu/content_parental_responsibility-302-sk-hu.do?member=1
https://felvidek.ma/2010/07/ervenybe-lepett-a-csaladjogi-torveny-modositasa-valas-utan-kozos-felugyelet/
Közös szülői felügyelet alapjogát harcolták ki.
Magyarországon amikor a felek együtt vannak és gyereket produkálnak házasságban vagy akár be se jegyzett élettársi kapcsolatban akkor evidens, hogy mindkét szülő azonos jogokkal rendelkezik a gyerek felett. Magyarországon miután beadja az egyik fél a válókeresetet akkor (ált. nő, ha férfi adja be akkor le is szarja a saját családját szerintem, tehát rossz apa) harc indul a gyerek kizárólagos felügyeleti jogáért is.
Azért mert Magyarországon jelenleg csak egyezség esetén létezik közös szülői felügyelet válás után, ami egyáltalán nem érdeke az anyáknak különben el se válnának. Természetesen vannak olyan elváló anyák is akik szeretik a gyereküket és csak a férjüket nem akarják maguk mellett tudni, így ők belemennek a kompromisszumba a váltott elhelyezésbe, közös szülői felügyeletbe, mert ők jó anyák és tudják a gyereknek mindkét felmenőjére szüksége van az egészséges fejlődésükhöz. Gondolom az elődeink ezért is engedtek láthatást, mert anélkül a gyerek és az apa (ritkán a drogos, alkoholista anya) is megpusztulna.
Igazából a kötelezően elrendelt közös szülői felügyelet hiánya teszi félárvává a magyar gyereket és ez egyértelműen állami hatáskör (nem mutogathat a kormány és a Kúria az emberekre!). Az állami propaganda csak a házasságra terjed ki az azt követő eseményeket (50-60% válás) átháritja a bírónőkre, a közkedvelt magyar igazságSZOLGÁLTATÁSra, ami pedig a legtöbb esetben egyedi eseteket és zárt ügyeket kreál. Na ezeket a kormány teljes mellszélességgel elhallgatja és csak a KSH statisztikái publikusak.
A közös szülői felügyeletnek alapjognak kell lennie annak akinek gyereke van és csak lemondani lehessen róla (jelenleg az anyák mondatják le az apákat róla válással)! Ha az apa fizetni akar akkor fizesse a tartásdíjat és ne nevelje a gyerekét csak igya/adja a sört, bort, kábszert és más agyamentségeket! Nem bonyolult ez csak kicsit gondolkoznia kéne rajta minden leendő házasnak, párkapcsolatban lévőnek vagy elvált férfinak.
A közös szülői felügyelet és a gyermek elhelyezése két különböző dolog. Nekem is volt szülői felügyeletem, de a volt feleségemnél voltak a gyerekek. Mikor a bíró olvasta a verdiktet, és a szülői felügyelet résznél a volt asszonyt említette, rögtön protestáltunk az ügyvédemmel. Mikor a bíró rákérdezett, miért is ragaszkodok a felügyeleti joghoz akkor szépen felsoroltam, hogy se alkoholista, se agresszív, se drogos nem vagyok, attól, hogy a nő el akar válni tőlem a gyerekeimről nem mondok le. Nem fogadom el, hogy csak kötelezettségem legyen semmi joggal. Ráadásul, ha velem vannak és valami baj történik, akkor az apjukként már had dönthessek egy orvosi beavatkozáskor, vagy ha valami nagyobb értéket akarok a nevükre íratni, akkor nehogy már a volt asszony beleegyezésével/közreműködésével tudjam azt megvalósítani. A bíró erre rácsodálkozott, és azt mondta, hogy erre nem is gondolt, mert ez nem így szokás. És rögtön átfogalmazta a végzést. :-) Hát ez ennyire egyszerű, csak ki kell állni magunkért. Utána már persze nem volt ilyen egyszerű a helyzet. Volt feleségem az elején próbált szívatni a láthatással a végzésbe foglaltak ellenére, aztán leszokott róla.
igy van, igy kell eljárni, persze ha férfi vagy…egyébként ez a hozáállás a dolgokhoz nem talál ide…..
Ez időben mikori történet?
2011.
Tehát ha nem is tökéletes de valamennyire működő megoldásra van példa.2011-ből.(lehet ez az egyetlen?)
Amíg a nők félnek és viszolyognak a férfiaktól, nem lesz változás.
Ma már valamiért teljesen természetes és elfogadott, hogy ha egy férfi és egy nő egymástól pár lépésre egy irányba halad az utcán, akkor a nő úgy viselkedik, mint aki veszélyben van – őt most nyilvánvalóan meg akarják erőszakolni. Fehér férfit ilyen bűnös helyzetből indítani valamiért kézenfekvő és automatikus. Ha egy roma vagy színesbőrű megjelenik, és te megfogod a táskádat, vagy elrejted az értéktárgyaidat, az halálos sértés, de a fehér férfival szemben úgy viselkedni, mintha alapból bűnöző lenne, az rendben van.
Amíg a nők a saját félelmeiket, rémlátomásaikat tényként kommunikálhatják, mintha megtörtént volna, amíg a nők “de megbasználak cicám”-ként fordítják le a köszönést, és fogdosásként az elismerő tekintetet, addig mi mindig a gyűlölt ellenségek leszünk. A nők félelmei, a nők irracionális kényszerképzetei tépik szét a társadalmat. Tömeges neurózis, ami neveléssel terjed: ha anya fél, a lánya is félni fog.
A társadalom gyógyulása azzal kezdődik, hogy a férfi jelen van a nevelésben. Hogy idióta, veszélyes, sztereotíp baromságok helyett gondolkodást és tényeket tanuljon a gyerek. Ha gondolkodókat nevelünk, akik látnak és hallanak, nem pedig rettegőket, akik magukra zárják az ajtót és magzatpózban ringatják magukat, akkor talán lesz egy egészséges világunk. Minden anya, aki férfi nélkül nevel gyereket, veszélyforrás. Minden nő, aki nemi alapon dönti el, hogy kitől kell félni, veszélyforrás. Minden paranoid tévképzet és hazug statisztika, amit a feminista sajtó papírra kényszerít, veszélyforrás.
Az egész szoba egyetlen nagy elefánt. Ideje, hogy diszkréten szóba hozzuk.
A gondolkodóvá nevelésnek magas rangú ellenérdekeltjei vannak de akkor sincs más megoldás.
Borisz, ez èrdekes gondolat, a viszolyog tùlzàs, de a fèlszt belenevelik egy lànyba màr kiskoràtòl (nem csak az anyja, az apja is) ès a legtöbb nő összeszed pàr rossz tapasztalatot az èvek alatt, utàna pedig mèg inkàbb rèsen lesz. Ez egyfajta önvèdelem a nőknèl, fizikàlisan gyengèbbek vagyunk, ezzel nem igazàn lehet mit kezdeni.
Delin naccsága! a “viszolyog” pont a legtalálóbb szó, már Esther Vilar is észrevette, pedig nő….a maga hsz-e egy q.e.d. arra amit Borisz irt….
Nem teljesen. Szerintem ez a nőkben alapvetően ösztönös, nem nevelès kèrdèse, főleg nem csak a női nevelèsè. Àltalàban maguk a fèrfiak sem szeretik, ha bàrmelyik női hozzàtartozòjuk egyedül màszkàl. Ezen fèrfiak fèltèse (fèlelme) teljesen alaptalan lenne?
Ott a pont.
A senkihez sem tartozó nő az evolúció során szabad préda volt. A senkihez sem tartozó férfi pedig agyonverendő ellenség. Vagy ugyanez vadállatokkal, azok csak simán megették a magányosan kószálót, nemre való tekintet nélkül. Az egyedüllét sokszázezer éven át gyakorlatilag egyenlő volt a halállal, vagy a nőnek az elrablással. A szülők a fiúkat is félteni szokták, nem annyira, nem pont ugyanattól, de félteni szokták. Ez nem belenevelés kérdése.
Abban Borisznak is igaza van, hogy a feminista társadalmi retorika és szocializálás nagymértékben súlyosbítja a nőkben lévő természetesen meglévő félelmet a férfiaktól, méghozzá ok nélkül. Az ő játékuk az, hogy mindegyik férfi veszélyes, mindegyik potenciális erőszaktevő, mindegyik bántalmazó.
+
gondoljunk csak bele a régimódi udvariassági szabályokba: a férfi az utcán szembejövő vadidegen nőt is előre köszöntötte, kalaplevétellel, főhajtással, szóval. Ezzel jelezte, hogy betartja a társadalmi normákat, maga felett valónak elismerve a nőt, akit tehát nem fog bántani, sem pedig erőszakosan közeledni hozzá.
“maga felett valónak elismerve a nőt”
Ezt egészen biztosan nem, viszont a jószándékát kifejezve, ahogy azt írtad is. A patriarchális feljebbvalóság tudat létezett, amit az erő és rátermettség alaposan indokolt. És indokolja ma is, minden feminista badarság ellenére is.
Aki ezzel vitatkozni akar, az követeljen mindenek előtt nemsemleges sakk- és birkózóbajnokságokat. – És arcátlanságomért elégtételt venni ezekben a sportágakban párbajra hívhat engem is. :)
Lehet, hogy nem fogalmaztam eléggé pontosan. Mindazonáltal az illemszabályok ismerik és elismerik a társadalmi hierarchiát és ennek megfelelően alakítják a köszönés szabályait is. Ha egykorú, egyenrangú férfi és nő találkozik, akkor a férfi köszön előre- mert az illemszabályok szerint a nő neménél foglal magasabb helyet foglal el a hierarchiában. Így értettem, amúgy ez a fenti kommentem mondanivalóján nemigen változat.
Jól mutatsz rá, hogy a polgári világgal kialakuló és meggyökeredző illemtani kívánalmaknak volt egy sajátos alá-fölé rendeltségi viszonya, a férfitől elvárt volt a szervilizmus.
Egy kis történet: korábbi munkahelyemen az egyik “nőnek” (nagyon okos, de önbizalomhiányos, dagadt harmincpáréves nő) nem tetszett, hogy a főnöke lettem, így rohant a cégtulajhoz (ugyanez a leírás, csak 15 évvel idősebb) folyton, hogy engem bemártson mindenért, amiért tudott. Persze én hülyeként ezeket tudva is normális és segítőkész voltam vele- ez az alapbeállításom- hátha észreveszi magát. Nem tette.
Sztori: egyik reggel bementem, köszöntem, hogy “szia mindenkinek” (név szerint szoktam volt, de már kezdett elegem lenni a lányból, így kollektíven üdvözöltem őket). Erre bement a másik, normálisabb főnöknőhez (csak az volt bent épp), beárulva, hogy én nem is köszöntem neki. A (normálisabb) főnöknő azt mondta, hogy tudja, mi a helyzet, és ő ismer engem, tudja rólam, hogy nem tennék olyat, hogy nem köszönök előre egy nőnek…
Gyakorlatilag mindent összehazudott rólam a lány, tudta mindenki, hogy a hátam mögött mószerol, ahogy tud, de még így is az volt a főnöknőnek a természetes, hogy mindezek mellett mégiscsak külön előre köszönök, hiszen az egy nő.
Ennyit a hierarchiáról.
Nagyon sajnálatos, hogy a lovagkorban még értett gesztusok összezagyválódtak a fejekben, és már nem tudjuk, hogy ezek a viselkedéselemek mit jelentenek, sem azt, hogy milyen viszonylatokat fejeznek ki eredetileg.
A nők felé tanúsított “udvariasság” nem a nő felsőbb helyét jelöli ki a hierarchiában, hanem a hierarchián kívüliséget(!) és a védelem szándékát. A nő nem illeszkedik a hierarchiába semmilyen módon, mert versenyképtelen. Az önvédelmi képtelenség és versenyképtelenség miatti társadalmi oltalmazás része, hogy a férfi gesztusaiban biztosítja a nőt, hogy a társadalmi normákat betartva hajlandó oltalmazni, ezért a nőnek szükségtelen aggódnia, rettegnie. Amely aggodalom egyébként létezik, ahogyan ez Borisz vitaindító posztjából és Delin válaszából is kitűnik.
A nőket erővel kell visszaszoktatni arra, hogy megértsék, hogy ha a régi udvariassági szabályokkal visszaélve férfiakat hátba támadnak, akkor egy olyan kompetencia és hierarchia harcba lépnek be, ahol nincs kímélet. Például az udvariatlanul munkahelyen intrikáló nőt alaposan meg kell leckéztetni. Ha én lennék a főnöke, akkor minimum egy hónapig csak a legalantasabb munkát végezhetné, ami egyáltalán létezik a munkakörében. És meg is lehet, sőt meg is kell magyarázni, hogy világos legyen.
Azt a nőt is szemrebbenés nélkül meg kell szégyeníteni, aki nem köszöni meg, hálálja meg kellő alázattal, ha például előre köszöntik, az ajtóban előreengedik vagy vonaton a csomagjának pakolásával segítik, és a többi, és a többi…
Annyival kiegészíteném, hogy a mai kor abban különleges, hogy a mai “udvariasság” nem ismer el társadalmi hierarchiákat vagyoni/származási alapon. A lovagkorban az úrnő igenis felette állt- mindenben- a lovagnak, még ha ugyanazon a nemesi rangon is voltak mindketten. A cselédlánynak pedig egy teljesen másfajta védelem járt, noha járt annak is. A polgárosodott világban is az úrinők kaptak előreköszönést és feltétel nélküli udvariasságot, a cselédlányok már kevésbé.
.
A hierarchia tehát nemcsak nemi, hanem társadalmi/vagyoni alapon is működött. Többek között a feminizmusnak köszönhetően ma az udvariasság és védelem minden nőnek egyformán jár, nemcsak korától és társadalmi státuszától függetlenül, de viselkedésétől függetlenül is, kizárólag a neme miatt.
.
Sztorizós kedvemben vagyok: benzinkút, álltunk sorba a pulthoz fizetni öten- hatan. Az oldalsó pultnál állt egy lány, és percekig nem tűnt fel neki, hogy ott nincsen kasszás. A mi pultunk kasszásnője előrehívta- elém- mondván, hogy mióta vár már ott. Jeleztem, hogy ehhez talán az én engedélyem- mint soron következőé- is kéne, amit nyilván megadok, csak ugye úgy illik, hogy kérjék. Erre a mögöttem álló “úriember” nekem esett, hogy előre szoktuk engedni a nőket, mi van velem, talán én a férfiakat akarom előre engedni???
Közben a lány előttem szó nélkül fizetett és ment, sem egy “elnézést”, sem egy “köszönöm”.
Az egyik nő eldöntötte, hogy elém állhat a másik, aki úgy gondolta, hogy ez jár neki, a mangina pedig bevédte őket. Úgy érzem, kellőképpen szemléletes történet…
“A lovagkorban az úrnő igenis felette állt- mindenben- a lovagnak”
Én is össze voltam zavarva, meg voltam tévesztve sokáig, de ez így egy tévedés, ami így alakult ki: A lovagkorban egy csomó nőtlen férfi volt, akik valamely nemesi udvarhoz tartoztak, maguk is nemesi rangban voltak, de nem jutott nekik úri nő, ezért jobb híján a nemesi udvarokban titkos szeretői státuszról álmodoztak. Ezek a lovagok, trubadúrok, valójában öntipró “manginák” voltak. Divatja volt annak, hogy versenyt sírjanak egymással versekben, hogy ki szenved jobban a reménytelen szerelemtől és ki tud jobban megalázkodni azért, hogy ajkával illethesse az úrhölgy cipőjét. Betegesen balfasz, perverz idióták gyülevész hada. Na ők voltak azok, akik társadalmi rangban az úrnő alá rendelték magukat. De nem épkézláb férfiak. – Olvass utána!
A tévedéseket nyilvánvalóan az okozza, hogy a trubadúr irodalom őrzi ezt a normálatlan eszményt és szemmel láthatóan mély nyomot is hagyott a történet a női lelkekben, mert ezt a fajta beteges férfit szeretné rabszolgájának korunk feminista nője is.
A trubadúrok fizetett költök voltak. Megdolgoztak a pénzükért
https://www.arcanum.hu/hu/online-kiadvanyok/Lexikonok-a-magyar-nyelv-ertelmezo-szotara-1BE8B/t-4D5B8/trubadur-5071B/
Lovagok pedig szopó ágra került férfiak tömege akinek esélyük sem volt családra, birtokra, amiből el lehetett volna tartani.Általában a kis, közepes, hűbérbirtok második ,harmadik fiú szülöttei, balkézről származó fiú gyerekek.A lovagkor kezdetén még nemes sem volt mindenki. Abból éltek hogy harcoltak.
A valamelyik tekintélyesebb földbirtokos szolgálatába fogadta , akkor legalább tető került a feje felé és volt mit ennie.
Veszprémy László: Keresztes lovagrendek. Fekete, fehér és vörös kereszt | részletek
“Talán maga II. Orbán pápa sem gondolta a clermonti zsinaton 1095 novemberében, hogy a Szentföld megsegítésére hívó szavai történelemformálóak lesznek: egy olyan világban, ahol még a szomszéd tartományba való eljutás is kockázatosnak tűnhetett, tízezrek kerekedtek fel, hogy több ezer kilométert megtéve, mindenféle szenvedést kiállva megteremtsék és majd’ két évszázadon át fenn is tartsák az első európai gyarmatoknak tekinthető keresztes fejedelemséget.”
Nem hiszem ,hogy manginák lettek volna
A keresztes lovagok nem azonosak ezekkel az udvari léhűtőkkel:
“Az eszményített hölgy ugyan a legtöbb esetben létező személyiség volt, de magas rangja miatt szinte elérhetetlennek bizonyult. A lovagi romantika virágzásához azonban a bálványozottakon kívül bálványozókra is szükség volt. Ők a nemesi családok fiatalabb fiai közül kerültek ki, akik az elsőszülöttségi jog (primogenitura) miatt ki voltak zárva az öröklésből s így a törvényes házasság és a családalapítás lehetőségéből is. A fiatalabb nemesfiúknak meg kellett elégedniük alacsony sorban élő szeretőkkel, nemesi származásuk jeleként pedig egy előkelő hölgyet bálványoztak.
A trubadúrköltészetben és az udvari szerelemben az alacsonyabb társadalmi szinten álló férfi hódolt a magasabb rangú nő előtt. Csak ez ad magyarázatot arra, hogy egy harci erkölccsel áthatott, katonáskodó társadalmi réteg férfiait mi késztette önuralomra, lemondásra, ösztöneik megzabolázására és átalakítására. A trubadúrok nem két egyenrangú egyéniség szabadon választott kapcsolatának énekesei voltak: egy frusztrált közösség érzéseit fejezték ki, amely az udvari szerelem álomvilágába menekült a valóság elől.”
“A középkori irodalomból mindenki ismeri a trubadúrdalokat, melyben a lovag epekedve könyörög imádott (férjezett) hölgyéhez a beteljesedés legkisebb esélye nélkül. A 12. századi dél-francia nemesség köréből induló trubadúrköltészet legfőbb jellemzője, hogy a költő mindig egy férjes asszonyhoz, például a várúr feleségéhez írja dalait. A költemények alaptétele, hogy a férj nem alkalmas a szerelemre: nem szeretheti igazán a feleségét, nem epekedhet érte, nem udvarolhat neki. Ennek a legfőbb oka, hogy a nemesek között a középkori házasság egyszerű vagyoni ügylet volt, amelyet a szülők rendeztek el, a házasulandó ifjaknak ebbe semmi beleszólásuk nem volt. Tehát az érzelmek eleve ki vannak zárva. Másrészt a házasság célja az utódnemzés, hogy legyen, aki örökli a családi vagyont. Ez feladat, emiatt felesleges az asszonynak udvarolni, könyörögni a kegyeiért. A férj tehát soha nem érezhet szorongást és gyötrődést ami az udvari szerelem egyik legfontosabb alkotóeleme. A férj egyszer s mindenkorra megkapta az asszonyt, nem kell állandó erőfeszítéseket tennie, hogy újra meg újra kiérdemelje. A házasságban a nő a férje tulajdona.
Aki azt akarja, hogy megbecsülje őt szíve hölgye, annak állhatatosan kell őt szolgálnia, őrizkednie kell a közönséges viselkedéstől. Az igazi hősszerelmes szerény, kedves, figyelmes, gondja van arra, hogy mindenki jó véleménnyel legyen róla. Kerüli a trágár beszédet, a durva és faragatlan társaságot. Az eszményi szerető akkor érdemelheti ki hölgye kegyét, ha türelmesen viseli a lelki fájdalmakat. Az udvari szerelemnek ugyanis éppen az állandó fenyegetettség, bizonytalanság a lényege. A szenvedés elválaszthatatlan az igaz szerelemtől. A trubadúrok egymással versenyeznek, hogy ki szenved jobban, ki ont több könnyet.“
Vesszek meg, ha mindez nem a “mangina” avagy “fehér lovag” egyik szemléletes definíciója. :D
És még finoman le is buzizott…
Na igen. Le.
Ezt is szeretem, bekamerázott helyen könnyű nagyszájúnak lenni a másfélszer akkorával is. Két sarokkal arrébb csendesebb lett volna…
.
Egyébként megfigyeltem, az emberek annyira “biztonságban” érzik magukat, annyira beléjük van táplálva, hogy védettek, hogy mondhatnak, amit akarnak, nem bánthatják őket, hiszen az már bűncselekmény…. Aztán ha kapnak egy szájonvágást, iszonyúan meg tudnak döbbenni.
.
Sokszor kárhoztatjuk a nőket, hogy bármit megengednek maguknak a férfivel szemben, hiszen az nem üt vissza. Sok férfi épp ugyanezt csinálja, beszól, leolt, bevág eléd autóval, stb. mert úgysem mered megütni, és tudja, hogy nem a bunyótól félsz, hanem a rendőrségtől… és ezt ki is használják.
…
így van, az egyén társadalomformáló felelőssége soha nem eltűrni az ilyen dolgokat, még ha kényelmetlen is.
Jéé, Zombi. Csak kérnem kellett :)
Miért nem mangináztad le a fószert?
Nem hiszem, hogy egy átlag férfi ismerné ezt a kifejezést…
Az meg, hogy nem üvöltötted le a két ribanc meg a mangina pofájáról a bőrt, külön gáz
Nem szokásom üvölteni, ilyen helyzetben nem is mindig célravezető. Könnyen rád fogják, hogy kikeltél magadból, balhéztál- és máris nem foglalkoznak azzal, amit mondasz. Néha jól jöhet, de meg kell válogatni, mikor.
A társadalunkban azért van meg ma ez a viselkedés, mert akinek ki kéne nyitnia a száját, nem teszi.
Ez így nem pontos, kinyitottam, elég határozottan. A putos nőnek le is esett a dolog, ez látszott rajta. De nem lehet egyszerre háromfelé üvölteni… Mint mondtam, nem is biztos, hogy kell.
Utólag belegondolva a jóembert mögöttem ignorálni kellett volna, és miután kiosztottam a pultos csajt, az elém tolakodó lánnyal kellett volna beszélnem, annak lett volna értelme. Utólag meg fotelból ugye könnyen okos az ember, és nemcsak én :)
Majd legközelebb…
…
Ami a sztorit illeti, tényleg tipikus. Ezek azt hiszik, hogy az udvarias előre engedés miden szituációra vonatkozik. – Sorban állásra egyértelműen nem vonatkoznak az udvariassági szabályok. Rá kell szánni az időt, és fel kell világosítani őket. Nagyon helyesen tetted szóvá te is.
Nekem utoljára egy buszon durrogott egy picsa, mert elvárta volna, hogy az ajtóban összetorlódott tömött sorban is előreengedjem. Nem sajnáltam rá az energiát, hogy kellő hangerő mellett elmagyarázzam neki, hogy egyrészt ilyen helyzetben képtelenség udvariaskodni, másrészt az udvariasság nem kötelező, hanem ha mindenkinek kedve van hozzá, akkor adható… Nehogy már ő akarjon még megszégyeníteni engem…
Érdekesek ezek a sztorik. A pasik a nőkkel kapcsolatosakat jegyzik meg, a nők meg fordítva. Sorban állásról nekem inkább az a tapasztalatom, hogy a pasik furakodnak be, pont mert mit tehetne ellene az ember? Lazább soroknál szokott ez előfordulni, amikor persze egyértelmű, hogy mindenki várakozik egymás mögött, de nem állunk egymás seggében. Olyankor jellemző, hogy “teszi a hülyét”, mintha nem lenne tisztában vele, hogy sor van és odaáll.
Nekem két ilyen sztorim van a közelmúltból. Egyik, hogy beállt a férfi simán, de szerencsére velem volt egy pasi és ő oltotta le, hogy mi is várakozunk, ha nem tűnne fel és akkor a végére kullogott. Én ezt nem tehetném meg, nekem ilyenkor muszáj benyelni, ha meg akarom tartani a fogaimat. :)
A másik egy pékségben volt, hasonló helyzet, mint a kúton, hogy két kassza, amiből az egyik működött csak. Megszokásból be szoktak állni az emberek mindkettőhöz, emiatt nem is hibáztattam volna, viszont én álltam a jónál. Az eladó csaj azonban udvarias volt és megkérdezte, hogy ki jön, a pasi rávágta, hogy ő. Előtte mentem be úgy 10-20 másodperccel, ha már a tényekhez ragaszkodtunk volna. :)
Ez meg a másik oldal, hogy nőként elég sok ilyen apró igazságtalanság történik, amikor erővel lenyomnak, csak mert tudják, hogy úgysem szólsz be, ha nem akarsz bajt magadnak.
A pasik jobban bele mernek állni ilyen konfliktusokba, az enyém is olyan, hogy már annak is utána fordul, aki csak sunyin elhaladva mellettünk bemorgott valamit. Ő előveszi érte, hogy mit magyaráztál? A legkisebb, jelentéktelenebb igazságtalanságot sem tűri el idegenektől, a bunkóságot, beszólást pláne nem. Egyszer a többemeletes ház ablakán kihajolva szólt be egy (feltételezhetően) öreg alkesz faszi, látványosan kiszámolta, melyik ablak a főbejárattól indulva, addigra az ürge elbújt, még az ablakot is becsukta, ő meg nekiindult felkeresni. :)
idegen pasasokkal jársz soppingolni míg én itthon főzök mosok takarítok?
És mit tudott volna csinálni a veled lévő pasi, ha a másik nem ment volna el? Ugyanazt amit te: semmit. Meg mit jelent az, hogy beleáll a konfliktusba? Kakaskodást? Már önmagában pl a verekedésre felhívás rendzavarás szabálysértés-enyhe esetben. Ha több ember végignézi/hallgatja simán lehet garázdaság bűncselekmény, ha tettlegesség is van, biztos az. Alapesetben 2-8 év…szóval, ahogy fentebb írta valaki bármilyen kis seggdugó nyugodtan pofátlankodhat, mert kinek hiányzik ez?
Nem tudom, hogy mit, de azt igen, hogy működni szokott. Ha másik pasi rászól, akkor észreveszi magát, ez 99%-ban működik.
A nyugdíjasok között is rengeteg ilyen pofátlan, kötekedő, kisebbségi komplexusos szardarab van.
Igen! Szidják a neten meg mindenfelé a “mai fiatalokat”, közben annyiszor van, hogy én tök udvariasan és tisztelettel viselkedem velük, amire fel bunkóznak, nagyképűek és a kedvességet természetesnek tekintik, ami csak nekik jár ki, de nekik nem kell visszaadniuk. Sokszor el tudom képzelni, hogy épp ezek az emberek morognak a neten is ránk. :)
pont úgy nyiválkodtok itt kettecskén mint ők…
Mókás mikor 20 év feletti nő fiatalnak képzeli magát.
Életemben összesen egyetlen nyugdíjas kötött belém, egy házmester, még gyerekkoromban, de az nem kisebbségi komplexusos volt, hanem megalomániás.
De azért asszem értelek, és látom is magam előtt a mankóval hadonászó, gyilkos nyugdíjas hordákat, ahogy húzzák maguk után az aljas kis gurulós kocsijukat és lézerfény sugárzik a szemükből. Közben meg gonoszan motyogják, hogy“sszáááz hatvan a farhát… drááágassszág!” – Ők a vérnyuggerek vagy más néven Mordor nyugdíjasai. :D
Örülök, ha érted. :)
De hogy a többiek is értsék:
Egy, két, há’ tráláláááá :)))
A saját tapasztalatokba pedig most nem mennék bele. :)
Igen, a nemzeti ünnepen való sípolástól nagyon be tudnak vadulni, de akkor vesztik főleg eszüket, ha úgy hiszik, hogy el akarják venni az elemózsiájukat.
Szerinted is a francnak politizálnak ezek – úgyis hülyék hozzá – ahelyett, hogy végre megdöglenének? :D
Kedves öreg néni…már csecsemőnek is ilyen aranyos volt.
Alter: Te nem pesti vagy, ugye? Talán azért. Vidéken belém sem szoktak, én ezt a fővárosban tanultam meg, hogy rengeteg a morgós öreg, azokon belül is sokan azért kötözködnek, mert főleg már délután-estefelé betöltenek, vagy csak mert egyedül vannak, nincs elfoglaltságuk és unatkoznak.
Tudom, persze, hogy ez sem létezik, minden idős ember egy kincs és szórják jókívánságaikat a fiatalokra, de hát sajnos mi nem tudjuk kellően értékelni azt a sok jót, amit kapunk tőlük. :)
Tényleg nem igazán tudom, hogy megy ez estefelé a pesti nyugdíjasokkal… de van egy olyan elméletem, hogy akkor kezd el felnőni az ember, amikor egyre kevesebb dolgot lát generációs konfliktusnak.
“Igen, a nemzeti ünnepen való sípolástól nagyon be tudnak vadulni, de akkor vesztik főleg eszüket, ha úgy hiszik, hogy el akarják venni az elemózsiájukat.”
Ebben a videóban nem hallok egy darab sípot sem, és a 13. havi nyugdíját sem akarja elvenni senki…
“…egyre kevesebb dolgot lát generációs konfliktusnak.”
Nincs itt semmiféle generációs konfliktus. Aki fiatalként sem szorult arra, hogy ne szarháziként viselkedjen, az idős korára sem fog megjavulni. És valószínűsítem, hogy inkább csak rosszabbak lesznek, mert valamilyen furcsa oknál fogva azt képzelik, hogy a koruk erre még külön fel is jogosítja őket. Nem egyet küldtem már el a jó kurva anyjába. Nem vagyok rá büszke, de szégyenkeznem sincs miért. Rászolgált mindegyik.
“Szerinted is a francnak politizálnak ezek – úgyis hülyék hozzá – ahelyett, hogy végre megdöglenének? :D”
Mit gondolsz kiknek szólnak az ilyen magasröptű kampányvideók, mint a ”Kolbászból lesz a kerítés” vagy az “Állítsuk meg Brüsszelt!” és a hasonló faszságok?
Nem kívánom a halálát egyiknek sem, de a választójogot elvenném tőlük egy pillanat alatt, ha rajtam múlna. Aki csak a saját hasára, a saját nyomorult önzésére hallgat, annak semmi keresnivalója a közélet megvitatásában.
Ja, de ha ez a sok “megvezetett” faszt rajzolna a szavazólapra, akkor nem tudnánk tőled megkülönböztetni……
A sok Jézusnak/Ghandinak/Buddhának etc. most “máshol van dolga”, így hát azzal kell beérni, ami “jut”……. , de persze , lehet azért álmodozni…….
Ezért a kommentért ne kérj fizetést. Még magadhoz képest is nagyon gyenge lett.
“Ebben a videóban nem hallok egy darab sípot sem, és a 13. havi nyugdíját sem akarja elvenni senki…”
Ravasz egy népség! Eddig mindig bedőltem a szomszéd néninek, aki boci szemekkel megkért segítsek a nehéz szatyrát felvinni a lépcsőn, de hála a videónak már tudom, hogy ez csak álca, megtévesztés, és valójában “ilyenek” az idősek.
“Nem kívánom a halálát egyiknek sem, de a választójogot elvenném tőlük egy pillanat alatt, ha rajtam múlna. Aki csak a saját hasára, a saját nyomorult önzésére hallgat, annak semmi keresnivalója a közélet megvitatásában.”
Így van, és még elveszik a jövőnket is! Mit képzelnek?
Lesz pár keresetlen szavam a nagymamához, ha legközelebb találkozok vele! (Még csak fel sem hívott mostanában, hogy vagyok. Hogy lehet valaki ennyire önző?)
Látom nehéz az élet… Hát még az értő olvasás… Mindegy…
Utcán fényképezni, videózni kellő udvariasságot igénylő dolog. Óhatatlanul is zavarhat más embereket. Kell egy nagy fokú tolerancia a nyűgösségük iránt, ha már az ember elvárja, hogy elviseljék a kamerájával. (Ráadásul szerintem ez valamilyen politikailag érzékeny időszakban készülhetett.) A Férfihangnak is forgattunk utcai interjúkat, forgalmas helyeken Budapesten, tehát tudom, hogy elsimíthatóak a konfliktusok, csak egy kis kedvesség szükséges, és tudni kell elnézést is kérni a kellemetlenségért.
Akármennyire azt hiszed esetleg, de a fiatalok sincsenek a legkevésbé sem a helyzet magaslatán. – Hitlerezni? Beszólni, hogy “gázkamrában a helyed”? – Ezt akarod te a békés, okos fiatal vs agresszív hülye öreg példájaként beállítani? – Ne viccel, ember! Ha őket tekintjük a fiatalság mintájának, akkor okkal mondhatja bárki, hogy ássák el magukat a mai fiatalok ezer méter mélyre.
Ezen a videón semmi mást nem látni, minthogy egy csapat hülye összeveszik rajta, hogy kié a Hősök tere. Ha szavazni kellene, hogy a sok hülye közül melyik volt az értelmesebb, kulturáltabb (nehéz feladat) én még mindig a gyilkos mamit hoznám ki győztesnek. :) Külön gáz, hogy ezek a srácok még egy nagymamával sem boldogultak Hitler felemlegetése nélkül. :)
“Az átlagember többé-kevésbé megértő a hajléktalannal, megértő a devizahitelébe belebukottal, megértő egy beteg emberrel. Hátsó gondolat: ez velem is megtörténhet. Ugyanakkor nem toleráns például a cigányokkal, mert ő úgyse lesz cigány, a kisgyerekekkel, mert (sajnos) már nem leszünk ismét gyerekek, vagy a homoszexuálisokkal, mert úgysem langyosodik be.”
Újra és újra rá kell jönnöm, hogy képtelen vagy, eszed ágában sincs egyenlő mércével mérni az embereket. Amikor feministák, genderisták, akármisták, bármi ami nem leszel felelősségét kell megállapítani, akkor olyan gyönyörűen meg tudod érvelni az egyéni felelősségvállalást, hogy a tíz ujjam megnyalom, míg máshol, pl. itt fénysebességgel kapcsol át az agyad kettős mércébe… Nem a közös igazságot keresed te sem, csak a saját pecsenyédet akarod sütögetni…
Deadpool, nem értem, hogy miért ez a válaszod. Nekem tényleg kőbunkónak tűnnek ezek a srácok is, sőt, nagyi legalább nem hitelerezett, gázkamrázott. Bármiféle kettős mérce nélkül szerintem okkal mondom, hogy minden türelmetlenségével és verbális agressziójával együtt is a kettő közül nagyi volt a kisebb tahó. Bár mindkét fél tudta volna másképp is kommunikálni, hogy milyen személyes jogokra tart igényt a problémás szituáció kapcsán. (Már ha amúgy nem lett volna ez eleve nagy valószínűséggel politikailag is motivált helyzet.) Én így látom. Mindenféle érdektől mentesen. Mi érdekem is fűződne bármelyikük hülyeségét mentegetni?
…
De az is lehet ,hogy kamu az egész.Ma már minden lehet.
kincs ami jobb ha nincs, ugye, SS?- ajánlom a Peeble in the sky könyvet Asimovtól ott van a megoldás….
…
Én 104 vagyok. Nyertem :)
…
Aztat akárki mondhassa…. :D
…
Komolyra fordítva a szót egyformák -e a mérési feltételek?Egyszerű napközbeni ruhás mérés vagy reggel szarás hugyozás után evés ivás előtt?
…
Kamerák, Zombi, kamerák… Írtam is.
…
És a bunkó vagy intrikus pasival mi legyen? :)
Átoperáltatni
…Serit férfivá, hogy elégtételt vehessen. :D
És arcátlanságomért elégtételt venni ezekben a sportágakban párbajra hívhat engem is. :)
Hát, monnyuk birkózásból választhatsz innen :)
Öööö… Időt kérek! Talán újragondolnám ezt a dolgot. :D
Én inkább azt mondanám hogy a feminista társadalmi retorika a realitástól távolítja el a nőket elvégre a másik végletre is számos példa van. Pl. a femik által áldozathibáztatásnak bélyegzett nem megfelelő női magatartás (ittas állapot, idegen férfiakkal nem megfelelő körülmények közötti ismerkedés, bizonyos nem megfelelő ruházkodás, nem ésszerű közlekedés sötétedés után illetve mindezekkel mint veszélyforrásként való foglalatoskodásról való lebeszélés).
“a régimódi udvariassági szabályokba”-régebb, sőt nem is olyan rég, a nők még nőnek néztek ki, talán Deansdale egy korábbi cikkében képpel bemutatta a különbséget, na azon nők előtt tényleg le lehet venni a kalapot ha vadidegen is…de a mostaniak…vagy szivárványszinű boszorkányhaja van és szakadt farmerja, vagy kint van segge-picsája….na az ilyennel nincs miér udvariasnak lenni…
Ma se kezelik a nőket egysègesen, ugyanùgy szàmìt a kor, stàtusz, külső viselkedès, öltözet, de mèg a non-verbàlis kommunikàciò is (pl hogy jàr egy nő). A nők nem csak az alap “udvariassàgot” vàrnàk el (ezt àltalàban meg is kapjàk/kapjuk), hanem az extràt is, a nőisègből adòdò pozitiv privilègiumokat (pl mosoly, kedvessèg, extra figyelem), de ez nem jàr automatikusan. Ez pedig fusztràlja azokat, akik ebből kimaradnak ès bunkòk lesznek, ha ez negativ szemèlyisègjegyekkel is tàrsul (erre jò pèlda ulomenen munkahelyi sztorija is).
mondom én innen a csodaországból….Magyarország Alkotmányából a XV-ik cikk 5-ös pontját ki kell onnan törölni, vagy mindenki egyenlő a jog előtt, vagy nem….tehát, miután a nők is bekerülnek az emberek közé, akkor lehet mást is csinálni…..
Boldog Apák Napját minden apának és nagypapának! Tudom, tegnap volt, de jobb későn, mint soha. :)
Apák napi Telekom köszöntő- reklám: https://youtu.be/hwd5n1EIWxI
https://www.she.hu/nofilter/20190617-aldozat-helyett-hosno-avagy-ki-ne-akarna-ma-no-lenni-nagy-x-viktoria.html
Elnézést, hogy örökké ilyen cikkeket postolok, de annyira felháborít, hogy meg kell osszam :D Ne csak én dühöngjek.
Wintson Wolfe örökbecsű szavai jutnak az eszembe némiképpen a cikkre alkalmazva: Ne azért most még ne kezdük egymás pináját nyalni.
https://www.youtube.com/watch?v=CsAr0EHGoc8
Azt hiszem, hogy a lényeg benne van ebben az utolsó mondatban, ami az egész lelkendezést “pofánvágja”:
Jó, a premenstruációs szindróma valóban nem szűnt meg, de már létrehozták az első menstruációbarát munkahelyeket.
:)DDDDD
Menstruációbarát munkahely… Az vajon milyen?? Hmmm….
Ingyentampon. Svédasztal tízféle jégkrémmel. Külön szoba, ahol a hangszóróból az szól, hogy “a tested a természet csodája és te gyönyörű vagy”. Vagy havi öt napot nem kell bemenni dolgozni. Teljes fizetésért, persze.
Hogy döntik el, hogy hány éves korig jár a kedvezmény??
Milyen izgalmas, hogy már itt tart a civilizációnk!!!
Genetikai vizsgálat nélkül nincs apaság!
Először lássunk tisztán, h ki a gyerek apja.
(Lennének nagy meglepetések, szerintem!)
A apa jogairól ezután is ráérünk vitatkozni. ;)
Tökéletesen igazad van. Az apai jogoknak azzal kellene kezdődniük, hogy az apaság megállapítása csak hivatalos genetikai tesztel történhet. Mindez már a terhesség tizedik hetétől elvégezhető az anyától vett kisebb vérmintával, amiből ma már kiszűrhető a magzati DNS.
…
Most sem elviselhetetlen költség, de pontosan erről van szó, a tömeges vizsgálat tovább csökkenti az eljárás árát, ráadásul ha az állam a megrendelő, akkor az intézetek akkreditációért folyó versenye is csökkenti az árat.
Jogi részproblémaként merülhet fel két speciális eset:
– Mi legyen, ha a megnevezett apa nem vállalkozik a tesztre? Szerintem ebben a esetben anélkül is automatikusan gyerektartásra kötelezhető lehet, amíg nem végzi el a tesztet.
– Mi legyen, ha az elsőként megnevezett apáról kiderül, hogy nem ő az apa? Szerintem ebben az esetben a további tesztek nem végezhetőek az állam pénzén, ha az anya szeretne továbbiakat, akkor köteles fedezni a költségeket, amíg csak kedve (és pénze) tartja.
…
Amikor leadta voltak feltételek az maradna érvényben.
Ahogyan Common mondja, az asszisztált reprodukció kérdése már most is jól rendezett. Azok számítanak szülőnek, akik az eljárást jognyilatkozattal kezdeményezik (nő és férfi együtt (vagy nő külön)), és a sperma illetve petesejt donorok minden további jogukról lemondanak.
Viszont találtam egy harmadik problémás esetet is:
– megtörténhet, hogy a nő el akar zárkózni a teszteléstől, megtagadja az apa megnevezését, és bárki is az apa, minden további jogából és kötelezettségéből ki akarja rekeszteni. Az a nagy kérdést, hogy ez eltűrhető-e? Nekem úgy tűnik hogy ez sérti a biológiai apa és a gyerek érdekeit is. Viszont ezzel szemben állnak a nő személyes jogai amellyel bizonyos emberjogi nézőpontból esetleg megtilthat minden orvosi, genetikai vizsgálatot. – Nem tudom, hogy jelenleg lehet e nővel szemben bármilyen kényszerítő intézkedés kezdeményezni, ha születendő gyermek életét, érdekeit veszélyeztető életmódot folytat… Azt hiszem nem… És ez esetleg vonatkozhat a tesztelés megtagadására is.
Egyébként az anya véréből korán végzett genetikai tesztekkel száz számra lehet kiszűrni a magzat genetikai rendellenességeit is. Forradalmi népegészségügyi és társadalmi változásokat idézne elő, ha az apasági vizsgálat ezzel, mint alapellátással összekapcsolva történne. Mivel az apasági per fogalma jóformán értelmezhetetlenné válna a joggyakorlatban, ezért ezen máris megspórolná az állam azt, amit a genetikai tesztelés bevezetésére költene, talán még többet is.
Vagy házaspár pl 3 gyerekkel a negyedikről állítja a faszi ,hogy nem az övé, ad is mintát ki is derül ,hogy nem ő az apa de a nő nem hajlandó megnevezni a valódit.Akkor kié lesz a gyerek mert a mai törvény szerint lesz az ürgének egy negyedik még ha néger is.
A kötelező apasági teszt bevezetésével nyilván megszűnne a vélelmezett apaság gyakorlata. A kötelező kötelezőt jelentene, vagyis nem lehetne a tesztről lemondani senkinek sem.
A vélelmezett apaság megszűnése miatt a negyedik gyereknek nem lesz az apja a férfi a házasság ellenére sem, a gyermek tartására soha nem lesz kötelezhető, ezért a nőnek elemi érdeke, hogy megtalálja a tartásra kötelezhető biológiai apát, akit gyerek tartásra fognak kötelezni, ugyanakkor szükségszerűen joga nyílik látni és nevelni a gyermekét, akár váltott elhelyezésben. Az egy külön kérdés, hogy a nő házassága túléli-e a genetikai teszttel dokumentált megcsalást, de ez már nem a jogalkotás dolga.
Alter, ez esetben a szülés után a csecsemőből vett mintával lehetne az apasági tesztet elvégezni.
Igazad van, akkor már a csecsemőtől vett nyálmintából, teljesen noninvazív módon elvégezhető a tesztelés és az eleve megkerülhetetlen, kötelező védőnői szolgálat elvégezhetné a mintavételt.
Alter, sok genetikai tesztet nem az anya vèreből vègzik, hanem a magzatvìzből vagy a mèhlepènyből. Az egy csöppet komplikàltabb, mint egy sima vèrvètel, nem is javasoljàk, csak nagyon indokolt esetben. Ettől függetlenül DCC teszt elvileg màr ki tudja mutatni az apa szemèlyèt, ahhoz tènyleg elèg egy terhessèg alatti vèrvetel az anyàtòl.
“sok genetikai tesztet nem az anya vèreből vègzik, hanem a magzatvìzből’
Invazív teszt kötelező bevezetését meglehet nem lehetne megkövetelni, de szerencsére ilyesmire az apaság megállapításához sosem volt szükség. A genetikai rendellenességek szűrése tekintetében is az említett noninvazív eljárás is közel olyan pontosságú ma már, mint a magzatvízből végzett vizsgálat.
A teszt az apaság megállapítását szolgálná. Amennyiben van bárki aki az apaságra igényt tart ugyanúgy akár kényszerintézkedéssel is lehetne genetikai anyagot venni, ahogy az ittasság kapcsán vért.
Amennyiben nem nevezi meg az apát és senki sem tart rá igényt úgy apaság nélkül, kamu névvel lenne az apa anyakönyvezve. Ilyen esetekben az anya a későbbiekben apaság megállapítása iránt nem kezdeményezhetne eljárást. Az esetleges apa viszont igen ha tudomást szerez róla ill. a gyermek ha betölti a tizennyolcadik életévét kezdeményezheti hogy a rendelkezésre álló adatbázisokban nézzék meg van-e valakivel genetikai egyezés.
Azt nem tudom ,hogy a nyilvántartás meg a személyi jogok ,hogy működne milyen visszaélések lehetnének bár előbb-utóbb úgyis lesz mindenkiről minden de akkor is.
Valóban, ha belegondolunk, kényszerintézkedést, gyámügyi eljárást alkalmaz az állam akkor is, ha a kismama nem engedi a gyerekhez a védőnői szolgálatot. A védőnő pedig vehet “kényszerintézkedésként” a csecsemőtől nyálmintát. Ezt is kipipálhatjuk. Viszont még mindig találtam speciális esetet:
– Ugyancsak kényszerintézkedést igénylő eset lehet, ha a gyermek vélhetően bűncselekmény, nemi erőszak során fogant. Viszont ezzel kapcsolatban valószínűleg úgysem aggodalmaskodna szinte senki sem, hogy a bizonyítási eljárás részeként is genetikai minta adására kötelezik, kényszerítik a nemi erőszakkal gyanúsított férfit.
Egyébként alapesetben az érdekeltséget meg lehetne teremteni akár azzal is, amit már az elején említettem, hogy mindaddig tartásra kötelezett lehet automatikusan az apajelölt, amíg nem ad genetikai mintát.
Szerintem jelenleg talán nem adottak a lehetőségek arra, hogy a tizennyolcadik életévet elértek kérésére ennyi összehasonlítást végezzenek el, szóval lehetséges, hogy ennek az ilyen módon való szabályozása jelenleg még nem időszerű. A minták tárolása sem biztos, hogy szükséges, mert jelentősebb informatikai és bioetikai problémákat vethet fel (lásd Common felvetését), tehát a tanúsítvány is elégséges lehet. – Ezek már szakértői kérdések…
Utolsó bekezdésre: A közeljövőre gondolj és ne a jelenre. Tíz év múlva a genetikai kód olyan lesz, mint az ujjlenyomat.
Nem kell paranoiásnak lenni hogy az ember sejtse miért van a nagyban reklámozott lehetőség, a genetikai leszármazás nyálmintás, Amerikába küldős verziója. Elég ha mindenki másod, harmad sőt akár negyedrendbeli hozzátartozója rendelkezésre bocsátja a genetikai anyagát és máris van egy teljes, az emberiségre kiterjedő gén “ujjlenyomati” nyilvántartásunk.
Önnek sajnos lusta és buta génkészlete van mi lusta és okosat vagy szorgalmas és butát keresünk .További sok sikert!
Jó lenne reménykedni, hogy annál előbb következik be az apai jogok szempontjából elengedhetetlen jogfejlődés.
Amúgy szerintem össze kellene végre ütni egy férfijogi minimumot amiben legalább a hozzászólók 90%-a egyetért és ezt a megfelelő rövid és szabatos megfogalmazású formájában terjeszteni.
Pl.
– az apaság vélelmezése intézményének eltörlése, a genetikai teszt kötelezővé tétele
– az alkotmány női többletjogokkal tartozó passzusának eltörlése
– válásnál alapértelmezett legyen a közös felügyelet és bizonyos életkortól a váltott elhelyezés ha bármelyik fél arra igényt tart.
– a férfiak önrendelkezési joga egyenlőbb lehetőségeinek biztosítása gyermekvállalás terén
stb.
Igen rögtön látná az elsö látogató hogy miről is van szó és ott lenne a bizonyíték minden rágalmazónak ,hogy nem a nőverés meg ingyenpina és társai a fő célok.
Egyetértek! Lényegében meg is van az erős kezdés. Ezúton is biztatlak egy erről szóló részletesebb írás elkezdésére, amiben szívesen közre is működök.
Köszönöm, h alaposan megtárgyaltátok a kommentem és a mérleg nyelve abba az irányba billen, h a felvetésem akár már jelenleg is megvalósítható (lenne:).
Újabb felvetésem lenne. Részben kapcsolódva Reszet Elek fenti hozzászólásához.
Tekintve a válások számának “örvendetes” emelkedését, szerintem nagyon sok elvált apa örülne, ha pro és kontra kiderülne, h kié is a gyermek. Ha az elvált apáé, akkor nyugodt szívvel teljesíti a kötelességét gyerektartás formájában. Legfeljebb azon morfondírozhat hol ment szét a kapcsolat a feleséggel.
Azonban, ha a gyerek nem övé ismét nyugodt szívvel nem fizetne gyerektartást. Keressék csak meg az apát! Nyilatkozzon az anya, h miért is terhelte meg és rombolta le a házasságot egy kakukktojással.
Röviden szerintem meglehetősen nagy igény lenne a férfiak részéről egy apasági tesztnek.
És szerintem ez inkább alap, mint hogy válás után kinél, mennyi időt is töltsön(enek) a gyerek(ek).
Ki a gyerek apja!
Elég legyen már ebből az “Alfa fux, Béta bux” dologból a XXI. században.
(Szerintem is megérne a téma egy külön cikket és tényleg jó lenne egy rövid, tömör összefoglaló, h a férfiak mit is szeretnének. Szerintem az apasági teszt benne lenne az első 10-ben. Egyáltalán van olyan férfi, aki nem szeretné tudni, h a gyerek az övé-e? Régen mennyire örültek volna egy ilyen tesztnek! Az erényövet fel sem találják.:D)
Egyébként évek óta többször is beszélgettünk itt a Férfihangon a kérdésről, nekem személyesen régi vesszőparipám. Szóval örömmel látom ha más is fontos problémának érzi és ezzel alkalmat ad rá, hogy minél mélyebben boncolgassuk a kérdést.
Már régen adott minden társadalmi és technikai feltétel, mégis egy kommunista időkből itt maradt ósdi, ócska családjogot foltozgat a kormány. Én nem értem miért.
…
Mivel a gyerek kiskorú. a gondviselője gyakorolja a gyermekre vonatkozó egyes jogokat pl. az orvosi-egészségügyi adatokkal kapcsolatosakat is.
Amely rendelkezési jogokkal szemben áll például, hogy van kötelező védőoltás és kötelező védőnői szolgálat is.
Aminek elszabotálásával kapcsolatos szankció lehet:
Btk 208. § (1) A kiskorú nevelésére, felügyeletére vagy gondozására köteles személy – ideértve a szülői felügyeletet gyakorló szülő, illetve gyám élettársát, továbbá a szülői felügyeleti jogától megfosztott szülőt is, ha a kiskorúval közös háztartásban vagy egy lakásban él -, aki e feladatából eredő kötelességét súlyosan megszegi, és ezzel a kiskorú testi, értelmi, erkölcsi vagy érzelmi fejlődését veszélyezteti, bűntett miatt egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.
Ami úgy vélem, abszolút alkalmazható lenne a kötelező apasági vizsgálatra is, hiszen “értelmi, erkölcsi vagy érzelmi fejlődését veszélyezteti”, hogy önkényesen megfosztja attól a lehetőségtől, hogy megismerhesse mindkét szülőjét. De megér a dolog, egy külön paragrafust is akár, hogy nehogy félreértés legyen mint a védőoltások esetében, hogy annak elmulasztása nem is veszélyeztetés, mert bizonyos nézőpontból a BTK 208 -at “eredmény bűncselekménynek” kell tekinteni és a valós veszély megvalósulásakor (megbetegedés) kellene alkalmazni.
Nem írtam hogy áthatolhatatlan gát lenne csak hogy ilyesmikkel lehet takarózni. Apasági teszt kapcsán pl. ezzel az érvvel kötötték meg a férfiak kezét Németországban.
Tudom, értettelek.
Az anya kell hozzá mert ő az aki közli ,hogy terhes meg azt is ,hogy kik lehetnek az apák.Most arra gondolok hogy elmegy az ország másik végébe és a delikvensek semmiről sem tudnak pedig lehet ,hogy van aki tudni akarná(10% hehe)
Az anya együttműködése természetesen csak abban az esetben szükséges, ha már a terhesség alatt megtörténő vizsgálat tisztázza az apaságot, de szülést követően már a csecsemőtől vehető nyálminta, amihez valóban nem szükséges az anya fizikai együttműködése.
Az aggodalmad alaptalan, mert ezek a tesztek nem ilyen apró rendellenességeket szűrnek, mint náthára való hajam, hanem súlyos genetikai ártalmakat, amelyek kifejezetten nagy mértékben rontják le egy ember életminőségét. Fontos népegészségügyi kérdésnek érzem én (és azt hiszem általában az orvosok is) ezek szűrését. Lásd példaként a NIFTY tesztet:
http://nifty-teszt.hu/?gclid=CjwKCAjwuqfoBRAEEiwAZErCsqfYjncA5ahM1Fwqu4_wLIHkIH4OlT6v02-fC-MfgBg0DSXx4ASrvBoCtZoQAvD_BwE
…
Sokféleképpen viszonyulnak az emberek az abortuszhoz. Én abban az esetben megengedhetőnek érzem, ha ezzel sok szenvedést (a gyermek és a szülő testi és lelki szenvedésére gondolok itt) lehet megelőzni. A genetikai rendellenesség miatt súlyosan sérült gyermekek és emiatt mentálhigiénésen sérült szülők ellátásnak problémája pedig népegészségügyi probléma. De minden tiszteletem azoké, akik annyira stabilak az életigenlő, abortuszellenes álláspontjukban, hogy mindenféle gyötrelmeket is felvállalva nevelnének egy súlyosan sérült gyermeket.
Ahhoz képest, hogy ma mondvacsinált indokokkal is lehet abortuszt végeztetni, kifejezetten szigorú még az én nézőpontom is. Egyébként az, hogy hányan bánják meg utóbb az abortuszt és válnak szintén mentálhigiénés értelemben sérültté, az valójában szintén egy népegészségügyi probléma.
…
Minden bizonnyal szankcionálható lenne BTK 208 szerint is. Lásd fentebb.
Alapesetben egyet is értek. De:
Anya később sem lesz jogosult semmilyen tartásdíjra.
A tartásdíjat a gyerek kapja, itt bukik a dolog… A gyerek érdekei fontosabbak, mint az apáé.
Ha később kiderül, akkor az apa jogosan perelhet kártérítésért, hiszen elzárták a gyerekétől.
Ami még jobb, az anyát büntetni lehetne kapcsolattartás akadályozásáért (Btk-ba írni, pár év börtönnel), hiszen logikus, hogy valakit akadályoz ebben.
Sajnos az anyának nem kötelessége tudni, hogy ki az apa, így nem vonható felelősségre…
Valóban. De ha valaki kijelenti, hogy nem tudja, hogy ki az apa, majd öt év múlva hirtelen “megjavul a memóriája”, akkor nyilvánvaló, hogy ő maga lehetetlenítette el az eljárást. Apa meg hirtelen ott találná magát 5 év gyermektartási díj adóssággal. Szerintem kézenfekvő, hogy ilyenkor az anya köteles megtéríteni a saját hibájából elmaradt gyerektartást a gyerek számára és abban az apa nem marasztalható. És szerintem jogos lenne az apa felé is a kártérítési felelőssége és felmerülne a büntetőjogi felelőssége is.
Ha az anya továbbra sem emlékszik, csak apa kérésére indul apaság megállapítására irányuló eljárás, abban az esetben persze megúszhatja a felelősségre vonást az anya a tartós memóriazavarra hivatkozva.
Jut eszembe:
BTK 213. § (1) Aki más családi jogállását megváltoztatja vagy megszünteti, bűntett miatt három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.
(2) A büntetés egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztés, ha a családi jogállás megsértését
a) egészségügyi szolgáltató vagy gyermekjóléti, gyermekvédelmi intézmény alkalmazottja foglalkozása körében,
b) a tizennyolcadik életévét be nem töltött személy nevelésére, felügyeletére vagy gondozására köteles személy
követi el.
(3) Ha a családi jogállás megsértését egészségügyi szolgáltató vagy gyermekjóléti, gyermekvédelmi intézmény alkalmazottja foglalkozása körében gondatlanságból követi el, vétség miatt egy évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.
Történeti, nemzetközi háttér:
A Csemegi Kódex már szabályozta a családi állás elleni bűntettet, büntették, ha valaki gyermeket más családba csempészett, kicserélt, elsikkasztott, rendszerint járt helyre tett. Súlyosabban büntették, ha mindezt nyerészkedési szándékkal követték el.
Az 1961. évi Btk. szerint családi állás elleni bűntettet követ el, aki más családi állását megváltoztatja, így különösen, ha gyermeket kicserél,vagy más családba csempész. Minősítő körülmény volt, ha az elkövető szülő, nevelő, gondozó vagy egészségügyi dolgozó. A minősített eset gondatlan elkövetését is büntették.
A korábbi Btk. ezt a szabályozást követte, de minősítő körülmény volt, ha a bűncselekményt 18 év alatti személy adásvételével követték el. 1998-tól azonban az emberkereskedelmet önálló bűncselekményként szabályozták.
A német btk. is bünteti a személyi állapot megváltoztatását, elkövetési magatartása az eltitkolás és a valótlan anyakönyvi adatok közlése a hatósággal.
Az osztrák btk.-ban a gyermek kicserélésére vonatkozik a családi jogállás megsértésének bűncselekménye.
Jogi tárgya: más családi állása, a családi jogállásnak a Csjt.-ben szabályozott rendje. Családi álláson a jogi helyzetet, és nem csak a vérségi származást kell érteni. A családi jogállást az 1982. évi 17 tvr. szabályozza.
Passzív alany: bárki lehet, aki családi hovatartozása tekintetében tájékozatlan, tipikus sértettje a gyermek.
Elkövetési magatartás:
Más családi állásának jogellenes megváltoztatása vagy megszüntetése.
A megváltoztatás minden olyan aktív magatartás, amelynek eredményeként a passzív alany korábbi családhoz tartozása megszűnik, és bekerül egy újba. Tipikus formái a kicserélés, csempészés, a családi állás úgy változik meg, hogy egyben új családba kerül. A kicseréléssel két gyerek egymás helyébe lép, mindkét gyerek családi jogállása sérül. A családba csempészéssel megtéveszti a másik család tagjait a gyermek jogállását illetően.
Megszüntetés esetében megszűnik a családhoz tartozás, de nem jön létre új. Tipikus esete a gyermekkitétel.
Alanya: bárki lehet.
Szándékos bűncselekmény: Az elkövetőnek a passzív alany valódi családi állásával, és a családi állás megváltoztatásának tényével tisztában kell lennie.
Minősítő körülmények:
A minősítő körülmények alapja a speciális alanyiság.
– A (2) bekezdés a) pontjának alanya egészségügyi szolgáltató vagy gyermekjóléti, gyermekvédelmi intézmény alkalmazottja lehet, aki a bűncselekményt foglalkozása körében követi el.
– A (2) bekezdés b) pontjának alanya csak olyan személy lehet, aki 18. életévét be nem töltött személy nevelésére, felügyeletére vagy gondozására köteles. (ez lehet szülő, gyám, de fakadhat munkaviszonyból is, pl. tanár)
Egység, halmazat:
A bűncselekmény annyi rendbeli, ahány sértett sérelmére követik el a bűncselekményt.
Büntethetőséget kizáró ok (a 2005. évi XXII. tv. értelmében), ha egy nő egészségügyi intézmény inkubátorában helyezi el gyermekét (jogszabály engedélye miatt).
(!!!)
Az első mondatot lenne szükséges az alábbiak szerint módosítani, hogy az eltitkolás belekerüljön, ami összhangban lenne a szövegben említett német példával:
“Aki más családi jogállását eltitkolja, megváltoztatja vagy megszünteti, bűntett miatt három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.”
Egyébként meg ezt az inkubátoros rendelkezést vissza kellene vonni, mert semmilyen haszna, mert alig használják, de a csecsemőgyilkosságok száma sem csökken. Ráadásul társadalmi érdekeket sértő vérfeminista törvény, amely a női felelőtlenségnek ad teret, hagyja megsérti a gyermek és az apa érdekeit is. Ha az apa személye nem kideríthető, akkor a nő örökbe adhatja nyíltan is, mi szükség lenne az inkubátoros felelőtlenségre?
Mellékesen a csecsemő megölését minősített esetként száz évre büntetném, nemhogy még mentegetni a nőket, szülés “utáni zavartsággal” meg ilyen baromságokkal…
Apasági vélelme megdöntéséhez jó a fenti btk? (“csempészés, megtévesztés” hivatkozással)
Apaság vélelmének megdöntéséhez genetikai teszt elvégzésére kell indítványt tenni. A vélelmezett apa indíthat csak pert, a genetikai leszármazást igazolni akaró, de nem vélelmezett apa(ön)jelölt ki van rekeszteve a perindítás lehetőségéből, ami egy nyilvánvalóan súlyos emberijogi hiányosság a törvényeinkben. A vélelmezett apa is csak egy éven belül indíthat pert azt követően, hogy olyan körülmény jutott tudomására, amely megkérdőjelezi az apaságát. Azt gondolom, hogy a genetikai apa csak úgy hozhat létre kiskaput, hogy meggyőzi a vélelmezett apát a perindításról, feltéve hogy a két apajelölt szándékai azonosak a valóság tisztázására. Az egy év jogvesztő határidő, utána már semmit sem tehet még a vélelmezett apa sem. Ez szintén súlyos jogsértés. Részemről nem vagyok jogász, de szakképzett jogász segítségének igénybevétele erősen indokolt.
A kettő nem ugyanaz egyik btk-s fogalom
.egyébként csalás lenne a megfelelő tényállás.
Másik egy magánjogi terminus technicus.
Tehát a delikvens elindítja az apaság megdöntese iránti “pert”. Egyben feljelentést tesz a rendőrségen csalás miatt.
Mármint hogy a vélelmezett apa feljelentést tesz csalás miatt, mert apának állította be a felesége? Van ennek esélye? A feleség simán mondhatja, hogy semmilyen csalási szándék nem vezette, ő maga úgy gondolta, és még a törvénnyel is összecseng, hogy neki mit kellett vélelmeznie… Vagy rosszul gondolom? Ami könnyen lehet, hiszen kettőnk közül te vagy a jogász.. :)
…
Én azon gondolkodtam ,hogy akkor kelljen kiderülnie amikor megszületik ne 5 xy év múlva vagy soha vagy neked nincs apukád úgy nőjön fel aztán felnőttként nyomoz stb stb. Arra a valaki szerint 10%-nyi férfire aki valóban akarná magáénak a saját gyerekét.Nem a későbbi büntethetőség hanem a dolgok korai tisztázása lenne a cél.
Amìg nem olvastam a fèrfihangot, azt hittem az apasàgi vizsgàlatot a bìròsàg simàn előìrja vitàs helyzetben az apa kèrèsère, vagy vàlàsnàl a közös felügyeleti jog alap, attòl függetlenül kinèl lakik fizikàlisan kèsőbb a gyerek. Őszintèn csodàlkozom, hogy ilyen egyenlőtlensèg ma lètezhet a magyar jogban.
Ezt érdemes elolvasni ha valakit érdekel a téma: http://doktori.bibl.u-szeged.hu/2235/2/visontai_disszertacio.pdf
…
Off
Tud valaki apasági perekben jártas ügyvédet ajánlani? (azaz nem az én gyerekem) Elöre is köszönöm!
Vannak közületek valaki, akinek volt bírósági pere, mennyire esélyes az ügy?
On
Bajusz Tamás ügyvédi irodája, fehérvári út. Ott Dr. Bálint Tamást keresse.
Ilyen ügyekben (is) mindent nyertek/nyertünk.
Apasági perben is? (azaz a gyerek nem az enyém) Milyen hosszú a procedúra?
(bocsánat, elírtam: övé helyett enyém. Tehát nem az én gyerekem és nem akarok fizetni gyerektartást, stb.)
Feltételezem egy apasági perben , aminek az apaság cáfolata a cél, csak akkor lehet nyerni , ha VALÓBAN nem az övé…de ez nálunk szerintem nem olyan bonyolult eljárás.
Én elsőre valahogy azt feltételeztem, hogy nem vérségi apa de mégis gyámságot szeretne. Érdekes mennyire másképpen gondolkodunk.
Nekem mindkettő eszembe jutott , mert valóban kétértelmű volt a dolog, ezért is gondoltam tisztázni kéne miről is van szó. Az apaság cáfolata valószínűbbnek tűnt.
Az “apasági per” alatt én is azt értettem, mint a többiek. Hogy exasszonyi bosszúként a “drága anya” eltüntette az apa elől a gyereket (ahogy szokott lenni, közbe a gyereknek azt hazudja, hogy az a szemét apád lelépett és nem kíváncsi rád) És azt kívánjátok, hogy állapítság meg a láthatást és/vagy a gyámságot.
De ilyen még nem volt, de egyszerű apaság vélelmenek megdöntése iránti kereset. Szóval vállalják/juk.
Erről van szó. Volt már ilyen valakinek?