Szuperhősök vagy lúzerek

Alapvetően a nők, különösen 20 és 40 év között két kategóriába sorolják a férfiakat. Szuperhősök azok, akik vonzóak, akiket követni lehet, akiket valójában és kizárólag mint férfi vesznek számításba. Ennek ellenkezője a lúzerek csoportja, akiket nem látnak férfinak, és kizárólag egyéb előnyök megszerzése végett lépnek velük kapcsolatba. Természetesen nem minden nő, hiszen egy jó részüknek már semmi szüksége a lúzerekre ahhoz, hogy elboldoguljanak az életben. Talán ez az egyik eredendő oka annak, hogy nem működik jól funkcionáló férfi-női barátság, hiszen ha az adott férfi szuperhős a nő szemében, akkor a nő számára a cél a párkapcsolat, de legalább a szex elérése lesz, míg ha lúzer akkor nincs meg a barátság alapjához szükséges tisztelet a nőben az adott férfi iránt.

Érdekes megfigyelés, hogy általában a szuperhős szerepből le lehet csúszni a lúzerbe (lásd a bétásodási folyamatot), de visszafelé ez már nagyon ritka. Ennek oka talán, hogy a legtöbb nő viszonylag gyorsan alkot véleményt a körülötte megjelenő férfiakról és hamar beteszi őket az egyik, vagy a másik skatulyába. A kérdés, hogy miért ilyen végletes a nők szempontrendszere velünk kapcsolatban? Véleményem szerint ezt nem lehet a ma oly divatos vulgár-evolucionista okokkal magyarázni, a magyarázat talán a felgyorsult kapitalista nyugati típusú társadalmak működésében rejtőzik.

A gyorsuló életritmus, az állandó paranoiás félelem, hogy lemaradunk valamiről, hogy kicsúszunk az időből, kimaradunk valami számunkra fontos élményből arra sarkalja a nőket, hogy minél több potenciális férfit, minél gyorsabban osszanak ketté annak mentén melyik férfi érdemli meg a figyelmüket. Ennek szinte szimbolikus tünete a Tinder működése, hiszen percek alatt több száz profilt lehet egy ujjmozdulattal a szuperhős és a lúzer kategóriák egyikébe lökni. A lúzerség kategóriájához nem csak az tartozik, hogy az adott nő nem kívánt az adott férfival kapcsolatot létesíteni, hanem esetlegesen megkérdőjelezi az adott férfi kompetenciáit, sőt sok esetben a szexuális irányultságát és potenciáját is. Ráadásul, ha ez egy adott baráti, ismeretségi csoporton belül történik, a szimpla elutasításon felül erősen csökkenti az adott férfi esélyeit a csoport többi női tagjánál. Ennek oka, hogy egy adott csoporton belül a nők hajlamosak magukévá tenni egymás véleményét, ami növeli a csoport öntudatot. Így akár az adott férfi a csoportot is el kell, hogy hagyja.

Na de mi a helyzet a szuperhősökkel? Azt gondolnánk, hogy nekik diadalmenet az életük, de azért ezt árnyaljuk egy kicsit. Jó dolog, ha az embert férfinak tekintik a nők. Minél több és minél vonzóbb nő. Azonban ahogy fentebb megállapítottam a szuperhős státusz nem állandó és azt folyamatosan fenn kell tartani, amennyiben hősünk megtalálta választottját és hosszú távon szeretne vele együtt élni. A gond csak az, hogy maga az együttélés nem kedvez a hősnimbusznak. A hétköznapok kihívásai, az összeszokás nehézségei kikezdik hosszú távon a hősszerepet. A női shit tesztek pedig folyamatosan jelzik emberünknek, hogy nem hibázhat, ha nem akar lúzer lenni. Nem véletlen, hogy a szuperhősök általában nem végeznek házimunkát, nem nevelnek gyereket és nem járnak sem szülői értekezletre, sem lakógyűlésre és nem szerelnek össze 1500 darabból álló IKEA bútort. Legfőképpen pedig nem tárgyalnak mesteremberekkel és nem intéznek hivatali ügyeket. Lássuk viszont be, hogy a hétköznapi életben főleg ilyen tevékenységek teszik ki az időnk jelentős részét.

Az ideális talán az lenne, hogy a nők megalkotnának magukban egy harmadik kategóriát, amely kevesebb mint egy szuperhős, de több mint egy lúzer. Egy olyan férfit, akire gerjednek, de nem kell, hogy naponta bizonyítsa, hogy mekkora májer. Olyan férfit, akit nem kell tesztelni azért naponta, hogy a nő elhiggye nem választott rosszul. Ez a nagy feladat Hölgyeim!