Habár az apák napja alkalmából nyilatkozva Beneda Attila, az Emberi Erőforrások Minisztériuma családpolitikáért felelős helyettes államtitkára azzal hitegette az apákat, hogy büszkén kijelentette, több jogintézményt is egyenjogúvá tettek a férfiak érdekében, a valóság az, hogy az apákat veszélyes joghézagok és emberellenes jogalkalmazási gyakorlatok taszítják képtelen társadalmi helyzetbe. Miközben az államtitkár azt hazudná a férfiaknak, hogy az apáknak jobbak az életkilátásiak, a valóság az, hogy manapság a házasságok fele néhány éven belül válással végződik, amely válópereknek háromnegyed részét nők kezdeményezik, és ennek során az apák nagy eséllyel lesznek az állam alapvető emberi jogokat megsértő eljárásának szenvedő alanyai. A kommunista érából itt felejtett, államfeminista magyar családjog és jogalkalmazási gyakorlat könnyen azt eredményezheti, hogy az apák elveszítik lakhatásukat, méltánytalan mértékű, asszonytartásnak is beillő gyerektartásra kötelezik őket, miközben havonta csak néhány órát láthatják gyermekeiket. Mindezeknek eredményeként pedig szükségszerűen szenvednek el súlyos mentálhigiénés ártalmakat nem csak az apák, hanem a gyermekeik is. Ma az apaság felvállalása az esetek nagyon jelentős részében a lehető legrosszabb életkilátásokat eredményezi egy férfi számára.

Mindezek ellenére hiába fordulnak a férfijogi, apajogi szervezetek az Emberi Erőforrások Minisztériumához illetve a Miniszter Elnökhöz nyílt levelekben, petíciókban, hiába tartanak utcai demonstrációkat, semmilyen érdemi választ nem kapnak. A férfiszervezetek által felvetett problémákat úgy söpri a szőnyeg alá a kormányzat, mintha ezek nem is léteznének.
Már az elmúlt évben kemény hangú nyílt levelet küldött az Apaszív Egyesület is a Miniszterelnöknek, az Államfőnek és az illetékes kormánytagoknak, amelyben felhívták a figyelmet az elvált apák és gyermekeik kapcsolattartását súlyosan megnehezítő, alapvető emberi jogokat megsértő szabályozásra. Ezt követően kérdezte Demény-Nagy Kristófot, az Apaszív Egyesület alelnökét Toplak Zoltán, aktivistaújságíró az apaszervezet által felvetett problémákról. Ezt a botrányosan leleplező erejű, de azóta is visszhang nélküli interjút közöljük az alábbiakban itt a Férfihangon is.
– Balog Zoltán, az emberi erőforrások minisztere még 2017 végén azt nyilatkozta, hogy a kormány egyik legsikeresebb területe a családpolitika. Az Önök nyílt levele, petíciója mintha más képet mutatna.
– Az Apaszív egyesületnek nem célja a klasszikus értelemben vett politizálás, azonban közérdekű társadalmi témát érint küldetésünk, így átfogó megközelítés szükséges annak sikerre viteléhez. Ennél fogva ez hazánkban politikai kérdéseket is felvet. A családpolitika fogalma egy átfogó, számos kérdést magába foglaló fogalom, így akár lehetnek is olyan részei a családpolitikának, amelyek sikeresnek mondhatóak. Az elvált apák esetében azonban egészen más a helyzet. A szülő-gyermek viszony a legszorosabb alapja az emberi kapcsolatoknak, örökké fennmaradó szinergia. Ha azonban a szülők elválnak, házassági- vagy élettársi életközösségük megszűnik, akkor a gyermekre ma Magyarországon koncepciós, rendszer-szintű, elapátlanítás vár, az apát pedig gyakorlatilag egy távoli ismerős minőségébe kényszeríti a rendszer. Ebben a tekintetben a rendszer nem, hogy nem sikeres, hanem nemes egyszerűséggel embertelen, életidegen és gonosz. Ezért radikális változásokat szeretnénk elérni e téren, hogy sok százezer polgár Magyarországon, gyermek és apa, valamint elszakított nagyszülő, rokon, a természetesség elvével részt vehessenek egymás életében. Egy kölcsönös és állandó igényről van szó, amelyet alaptörvényünk, jogszabályaink, nemzetközi kötelezettségeket rögzítő egyezményeket tartalmazó normáink – és erkölcsi szabályaink is biztosítanak. Viszont a magyar családjogi gyakorlat ezt teljesen elveszi.
– Kik a fő felelősök, hogy mindez így alakult?
– Távolabbról nézve a jogfejlődésünk és a magyar társadalom a felelős, amely magánüggyé minősíti ezt a kérdést: a válás során a gyermek és a szülő viszonyát. Magánjogi eszközökkel, a családjog szabályaival köti gúzsba a feleket és szabadítja rá a rendszert a védtelen szülőkre. 60-70 éves egyébként is rossz felfogású joggyakorlat dívik a bíróságokon, mit sem törődve a társadalmi változásokkal, a hazai és nemzetközi jogfejlődés humánus irányaival ezen a téren, valamint annak garanciáival. Magyarországon azonban az intézményesített elapátlanító és ezzel károkozó rendszer méregfogát maguk a jogi szabályozást látszólag alkalmazó bírák és bírósági vezetők jelentik. Ők egy elavult joggyakorlat szerint úgynevezett igazságügyi pszichológus szakértőkkel karöltve minősítik a szülőket egy idejétmúlt, százéves pszichológiai teszt alapján, amely végén a szakértői megállapítások valósága a gyakorlatban ellenőrizhetetlen és egyébként pedig teljesen életidegen. Egyébként pedig mivel ez a tesztsor feltételezéseken alapul, igen csak aggályos, hogy egyáltalán alkalmazásra kerülhet.
– Vagyis a szakértői megállapítások is kétségbe vonhatók?
– A bírák maguk választják ki a szakértőket egy névjegyzékből, azokat, akikkel általában együtt szeretnek dolgozni. Az sem jelent gondot, ha adott esetben egy kirendelt szakértő nem rendelkezik gyermekpszichológusi szakképesítéssel. A rendszer nem ismerheti el, hogy hibázott, hibázik, hiszen ezzel önmagát védi. Ha csak egyetlen esetben is megtörténne ez, az a rendszer számára maga lenne a pokol. Perek tömkelege indulna ugyanis újra.
– Mindezek alapján kivételeznek az anyákkal?
– Nem azt mondjuk, hogy kivételeznek velük. Az esetek döntő többségében egyszerűen a kezükbe adják az együttélés és ezzel járó mindennapi nevelés jogát. Alapelv, hogy a gyerek az anyáé és nála van a helye – ezt általában nem is lehet eredménnyel vitatni, megcáfolni a bíróság előtt. Akkor is, ha a különválást az anya kezdeményezi, ami egyre inkább erősödő tendencia. De még akkor is, ha csak fogja magát és a közös családi együttlétből kiragadja és elviszi magával a gyermeket, minden előzetes esemény vagy megbeszélés nélkül, aminek pedig jogi értelemben véve is a legsúlyosabb cselekménynek kellene lennie. És akkor is, ha az apa egyébként egy bizonyíthatóan felelős és tisztességes, gyermekszerető és családcentrikus szülő, akiknek szülőként semmi rossz nem róható fel. A tanárok, ismerősök, sőt az anya új partnerének gyermekkel töltött idejét nem kérdőjelezi meg senki sem – viszont az apával való kapcsolattartást rendszeresen korlátozzák. De ha belegondolunk, akkor tulajdonképpen semmilyen racionális érv nincs az anyai túlhatalom biztosítása mögött.
– Mennyiben tér el az európai gyermekelhelyezési gyakorlat a hazaitól?
– Tőlünk nyugatabbra és északabbra általában együttműködésre késztetik a szülőket. Azonos jogok illetik meg őket, ami mindkét szülőnek azonos mértékben ad lehetőséget a fizikai gondoskodásra, közös időtöltésre. Ott senki nem kap az idehaza divatos, “előzetes ítéletnek” is nevezett ideiglenes intézkedéssel privilégiumot manapság. Mindezekkel szemben nálunk egészen más a gyakorlat. A hazai „gyermekelhelyezések” mindenről szólnak, csak éppen a gyermek érdekeit nem veszik figyelembe. A bíróságokat általában a „tudjuk le az ügyet” típusú mentalitás uralja, sőt az intézkedésükkel általában maguk fokozzák csak igazán a feszültséget, miközben valójában ezzel csak tömik az ügyvédek és szakértők zsebét a szülők pénzéből. Belső bírói körökből, családjogi ügyszakban dolgozó bírák vallják, hogy a kar nem alkalmas és nem érdekelt a békés rendezés lebonyolítására. Természetesen azért akad köztük ritka kivétel is, akiről az ellenkezője mondható el. De ez csepp a tengerben. Azt nem vitatom egy pillanatig sem, hogy ítéletet tudnak hozni. Egy per itthon átlagosan 3-4 évig zajlik, miközben pár hét alatt lezárható lenne egy proaktív és modern, gyermek, és nem papírközpontú, erre fenntartott apparátussal. Mellékesen milliárdokat spórolna meg vele az ország és sok ezer jobban teljesítő, boldog gyermek és apuka venne minket körül.
– Az új Ptk. bevezette a váltott gondoskodást, ami ezentúl nemcsak közös megegyezéssel, hanem bírói döntéssel is kimondható. Mik a tapasztalatok? Érvényesül már ez a gyakorlatban?
– A gyakorlatban jóformán semmi nem változott. A váltott gondoskodást csak együttműködő szülők esetén támogatja a bíróság. Nagy hiányossága és hibája a szabályozásnak, hogy a szülők vitája esetén az „alkalmasabbnak” ítéli a szülői felügyeleti jogok gyakorlását – azaz oda helyezi el a gyermeket. A másik szülő és a gyerek így elveszíti alapvető emberi jogait. Szünetelnek ezek a jogaik. Ezzel együtt nem csak a másik szülőt, de a komplett másik szülői ágat is, nagyszülőket, rokonokat beleszámítva. A szabályozás feudális viszonyokat idéz, túlhaladott. Az együttműködést, mint alapvető szülői kötelezettséget a joggyakorlat nem követeli meg a vitázó féltől – így nincs következménye egy egyezségre képtelen szülő akcióinak. Amennyiben a nyugatra és az egész EU-ra jellemző közös fizikai gondoskodás és felügyelet kerülne a Ptk-ba, a visszaélési lehetőségek megszűnnének. Aki meg nem akar együttműködni, az ne akarjon gyermeket nevelni. Ezt követi az uniós országok családjogi szabályozása is. De itthon ez nem számít.
– Mit tehetnek így az elvált magyar apák? Egyedül harcolnak az igazukért?
– Látnunk kell, hogy a gyermekek és apák Magyarország alaptörvényében foglalt joga sérül azzal, amikor rendszerszinten szakítják el őket egymástól. Teszik mindezt az emberi természetesség és humanitás elvével szembemenő önkénnyel. Hogy alapvető jogokért kell harcolniuk az apáknak, az a rendszer szégyene. Azoknak a szégyene, akik ezt megteszik, megtehetik évtizedek óta minden konzekvencia nélkül. Intő jelnek kellett volna lennie már évekkel ezelőtt, hogy egyesületeknek és internetes fórumoknak kellett létrejönniük emiatt. Tisztességes, becsületes, gyermekszerető férfiakról beszélünk, akik javarészt egyféle krónikusan traumatikus állapotba kerülnek, mivel elszakítják tőlük szeretett gyermekeiket. A gyermek oldaláról talán még fontosabb a kérdés: melyik gyermeknek jó az, ha mindenféle valós ok nélkül nem láthatja az egyik szülőjét? A rendszer beteg. Ebben a helyzetben már csak az a kérdés maradt, hogy az ország vezetése számára mekkora horderejű ez az ügy. Természetesen bármikor állok elébe egy nyílt beszélgetésre az illetékes kormánytagokkal, lehet csupán, hogy nem tudnak erről a tragikus helyzetről. A kormány ugyan meghirdette, hogy 2018 a Családok Éve, azonban az elvált apák és gyermekeik kapcsolatának kérdésében semmi előrelépés nem történt. Pedig most már igazán elérkezett a tettek ideje.
Namost én a férfihang ELŐTT találtam meg a “nyugati” amerikai, angol site-okat férfijog, és gynocentrikus társadalom tematikában. Kvázi redpill.
Érdekes módon a gyerekelhelyezés ott is katasztrófa volt, nem láttam azt a hihetetlen bezzegnyugatos előnyt, amiről a fenti kolléga értekezik.
Nem vagyok szakértő persze, de nehezen gondolom azt, hogy azon országok, akik az államfeminizmusban ennyivel előttünk járnak, és a woke-ság felkent papjai, ott a ciszhetero apák olyan fene jól járhatnának (lásd spanyol dokumentumfilm…)…
Biztos ez öregem?
Feltételezem azokra az országokra gondolt példaként ahol jobb a helyzet nem pedig azokra ahol nem jobb.Mármint a szerző kicsoda?
Valóban nehéz olyan országot találni, ahol megfelelően tiszteletben tartják a férfiak-apák jogait és cserébe nincs gender-rémuralom sem.
Egyébkén vagy jóval birkább a magyar nép vagy még annyira sem rossz a helyzet, mint például Angliában, mert ott történetesen sokkal keményebb az apajogi mozgalom. Annyira tűrhetetlennek érzik az állapotokat, hogy a Fathers4Justice tagjai tiltakozásképpen felmásznak a Buckingham-palotára, akasztott apafigurákat lógatnak hidakról, televízió stúdiókba hatolnak be…
Csak sajnos azzal együtt sem sikerül eredményeket elérniük. A magyar apajogi szervezetek az udvarias diplomácia útján járnak. Ugyanolyan eredménytelenül.
Sok mindennel nem értek egyet. Elsőként a jelenlegi jogrendszer nem a kommunizmus hagyatéka hanem kizárólag a feminizálódott kapitalista jogrendszer amin tovább ront az örökölt joggyakorlat.
Kedvencem az, hogy tőllünk nyugatabbra és északabbra mennyivel jobb a helyzet. Ott ahol a feminizmus jobban tomból, ahol a férfi keresőképességét is meghaladhatja a gyerektartás mértéke, ott ahol a válások utáni asszonytartás is szinte a napi joggyakorlat része.
Az elmúlt időszak cikkjei az apaságról jól rávilágítanak az apasági és férfijogi mozgalmak alapvető hibáira.
Ezen szervezetek csak sírnak, érvelnek és sajnálkoznak ezek messze nem tartoznak abba a kategóriába amire a nők vagy a női szervezek irányítása alatt álló állam felfigyelne.
A mondás szerint a legjobb védekezés a támadás és ez igen eredményes – lásd feminizmus. Sírás és panaszkodás helyett támadni kell. Ha nincsennek jogok akkor megkell tagadni a kötelezettségeket is.
…
Ennek ellenére, a “kommunista múltú” országoknak van esélyük hogy ne álljanak rá teljesen a “kapitalista múltú” , elfajzott SJW/PC/Feminista szarokra, …………..a “kapitalista gyökerűek” biztos elvesztek…..
…
És ez kulcsfontosságú. Ha ezen elbukik a Nyugat, akkor lényegtelen, hogy feminizmus/szocializmus etc. milyen rendszer, társadalmi berendezkedés lesz…..
Majdnem, de a nyugati muszlim azért „pár lóhosszal” vezet és ez egy standard „különbség”.
Majdnem, (a bolgárokat kivéve), de a román, szlovákra igaz, hogy nekik nem a cigányokkal, hanem az ott élő magyarokkal van „gondjuk” , a cigányok mindig is páriák voltak és lesznek, minden államban és környezetben. Mindig a hatalom hozzáállától függ és függött, hogy mennyit „engednek” nekik. Pártállástól függetlenül, minden országban rühelli az átlag ember őket és csak „elviseli” A muzulmán esetében ez nem így van!
Ők sem (ahogy a nyugatiak a gyarmataikat) nem bírták „elengedni” a „fertőzött”, „fekélyes” részeket, így ők is szopnak.
Egyiktől sem tudsz megszabadulni, csak genocídiummal.
De ez jelenleg csak a “kiválasztott” népnek “engedélyezett”
Kissé álnaív ez az elképzelés, hogy „ki lehet rakni őket”, egyrészt egy iszlám állam sem fogadja be, (hülyék lennének a „megszerzendő terület előőrseit visszavenni”), más, nem iszlám meg még hülyébb lenne, ha „befogadná” . Jelenleg pár darabbal sem megy, nehogy ha ezer, tízezer, milliókról van szó! A történelemben,a mikor muzulmánt „kiraktak”, az azzal járt, hogy ha nem ment el, megölték : lásd Spanyolország -arab, Kelet Európa-török „vendégeit”.. Az egyetlen “megoldás”.
Majdnem, ha nem „szocialista-feminista” lenne a kormányzás, akkor egyrészt fél percen belül megbukna, de, ha tegyük fel mégsem, akkor sem tudná sem kényszeríteni sem csábítani a gyereket nem akarókat a „gyerekvállalásra”. Amíg nem tudja az átlagnőt az átlag férfitől függővé tenni, amíg van egy nőnek olyan választása, (sőt nem is egy út!), hogy férfi nélkül , „egyedül” is képes nemcsak túl, de relative kurva jól is élni, amíg a körülmények nem kényszerítik ennek az ellenkezőjét, addig lehet itt bármilyen kormány, bármilyen intézkedése, nem fogja az átlagnő az átlagférfit „megkívánni”, gyereket meg pláne nem fog neki szülni, akármilyen „férfijogokat” is vívnának ki a töketlenek, sőt az méginkább kontraproduktív lenne a mai jóléti társadalomban..
Bármilyen rendszer, ami nem korlátoz és nem szigorú eléggé, a jelen valósága alapján semmit nem tud tenni.
Legalább 50 éve eldölt, csak most még “mozog a gazdatest”……
A szar és a puliszka nem robban, és az összes „befogadó” megérdemli a sorsát
…
Annyira muszlim ellenes volt, hogy Nyugat Európában a II. VH után tömegesen „importálták” a muzulmánokat, egy részét „ideiglenesen”(Németország), más részét a korábbi gyarmatokról, „állampolgárként”, illetve Szaudi meg egyéb pénzekből megteremtették a negyedeiket, gettóikat, mecseteiket stb.
911 egy nagyon fontos mérföldkő, az akkori idióta amerikai elnök hozta be a köztudatba a muzulmánok „kettéválasztását”, a „békés” meg a „radikálisra”.
Onnan kezdve kurvára megnehezedett mindenféle “ellenállás”, mert nem lehetett egy kalap alá venni őket, miközben mindig bebizonyosodott, azóta is, hogy ”békés” muszlim az bizony csak ideig-óráig létezik, amíg „meg kell húznia magát”, de amint elegen vannak, vagy saját „negyedeikbe”, /gettóikban, egymás közt vannak, semmiben nem különböznek a „radikálistól”, mondhatni esetleg csak abban, hogy a „békés” nem nyíltan örül egy terrorcselekmény kapcsán.
Soha nem volt muszlimellenes, sem a nagypolitikai, sem a hétköznapi életben.
911 után is mindig minden terrorcselekmény kapcsán külön kihangsúlyozták, hogy ez “nem vallási indíttatású”, csak „megtévedtek”, nem lehet tudni, hogy miért “radikalizálódott” egyéni akciója, és ehhez az iszlámnak semmi köze sincs….
Ha te nem látod a különbséget, akkor nincs igazán ezzel kapcsolatban számodra sok mondanivalóm.
A tetemes az 9%, és törökök, mert ott már elfogyott a lendület, amikor kiverték őket Európából és magnak megmaradtak, hibát követtek el, és rájuk égett….
Ha beengedik, meg is érdemlik.
Nem látom azt a tömeget melyik megválasztana Európában/Amerikába egy ilyen „kapitalista” kormányt…. illetve ha mégis, mert annyira át tudnák baszni, akkor másnap koncolnák fel az összes kormánytagot……
Próbálkoztak azok Kanadától kezdve Svédországig, nem kellett ahhoz kapitalizmus és mindenhonnan visszadobták őket, mert a semmirevaló szemét, na nem muzulmán, akkor nem kell senkinek…… A román cigányok pofátlanabbak, de őket is időnként hazatranszportálják.
Nem fogja, és hiába kiáltanak egyenként Jézust, ha a tömegből mindig csak Barabás hangzik……
Nézzük meg a tetűbeözönlés, a terrortámadások, a Kölni stb esetek utáni választásokat, nem nagyon változott semmi, németek/hollandok/”franciák” ugyanazt a hatalmi elitet választották meg kis eltéréssel, ami korábban a fejükre hozta a szarcunamit ….
Arra várni, hogy „változzon a felfogásuk” pontosan olyan dőre álom, mint az a tanács, hogy légy jófiú és előbb utóbb elnyered a jutalmadat…… Elpuhult elbaszott generáció még elbaszottabb, általuk „nevelt” puhányoktól várod a „felfogás változást”?
Mert az internetadó, ami világ leglófaszabb „szenvedése” majdnem megbuktatta a kormányt……
Pontosan úgy, ahogy a nutella és a wifi hiánya “lázadáshoz vezetett” a migritáborban….
Ahhoz elég sok „náci” kéne, amiből jelenleg nem sok van….
A nyugati népességcsökkenés nem az általad felsoroltak után, vagy azok hatására történt, hanem jóval előtte.
Amiket te felsoroltál, nem az okok, hanem a hullámot erősítő plusz tényezők, amelyek az okok nélkül nem nagyon érnének semmit, viszont a már elindultrendet erősítik.
Ez a kapitalizmus mindenre gyógyír, mindenre megoldás, minden überfasza lenne „hit” megnehezíti egy ponton túl a „beszélgetést”
Hitbéli dolgok nem vita tárgya, (szerintem a Hold sajtból van…:)
“Ráadásul mielőtt elkezdték tolni a multikultit, ne feledjük el, még drasztikusan muszlimellenes volt a nyugat (911, stb.).”
A multikultit már 45 óta nyomják a soviniszta zsidók.
“Képzelj el minket úgy, hogy átállunk egy erős kapitalizmusra. Nincs segély, nincs támogatás, nincs s&ggnyalás, viszont van erős rendőrség, kemény ítéletek, valóban büntető börtön.”
A kapitalisták nyomják a legtöbb lóvét a cigányoknak, lásd kapitalista olstejn.
Férfimozgalom ellenes tartalma miatt moderáltuk Wittukind felhasználó hozzászólását. Kitiltást egyelőre nem alkalmaztunk.
no problem, de mégis, mi az a “mellsimnk?”
Valamennyire kapcsolódó:
https://wmn.hu/wmn-life/50960-az-eselytelenek-nyugtalansagaval-indulni–ferfiak-akiket-akaratuk-ellenere-tettek-apava