Komoly megfontolás tárgyává tette a kormányzat a Férfihang Civil Társaság Isztambuli Egyezmény elleni érveit?

Gurmai Zita (MSZP)  tegnap (2019-06-24) a parlamentben napirend előtti felszólalásban sürgette a látszólag a “nők elleni erőszakról szóló”, de egyébként férfiellenesen diszkriminatív, férfigyűlölő és politikai csapdákkal teli Isztambuli Egyezmény ratifikálását, hivatkozva arra, hogy a magyar kormány több mint öt éve írta alá az egyezményt, de azóta sem ratifikálták, emelték a jogrendbe. Két évvel korábban Szél Bernadett (LMP) hasonló kérdésére közölte a kormányzat: „a társadalmi és közigazgatási egyeztetések során további vizsgálandó kérdések merültek fel a ratifikáció tárgyában.”

Valóban, az egyezmény ratifikálását megelőző, törvény által előírt társadalmi egyeztetés során két civil szereplő is jelezte aggályait, az egyik a Férfihang.hu civil portált is üzemeltető Férfihang Civil Társaság volt. Társaságunk egy részletes állásfoglalást küldött meg a törvényhozás számára, amelyben felhívta a figyelmet arra, hogy az egyezmény egyrészt diszkriminálja az erőszak férfi áldozatait, másrészt gender-ideológia szerinti nevelést írna elő kötelezően a közoktatás minden szintjén, harmadrészt a női jogok megsértésére való hivatkozás formájában egy korlátok nélküli, kontrollálhatatlan bevándorlási kiskaput nyitna meg. A társadalmi egyeztetésre nyitva álló időszakban petícióban tiltakoztunk, és a Parlament elé polgári demonstrációt is meghirdettünk, minden férfijogi-apajogi szervezetet is fellépésre sarkallva, hogy minél szélesebb körben hívjuk fel a figyelmet arra, hogy milyen súlyos kockázatokat hordoz az Isztambuli Egyezmény a magyar társadalomra nézve. Minderről például a HVG a következőképpen tudósított a demonstrációt megelőzően, majd később egy videóriportban a demostrációt követően. Csuzi Attila, a Férfihang Civil Társaság elnöke a Magyar Nemzetnek adott interjúban fejtette ki részletesen a tiltakozás okait.

Úgy tűnik, ezeknek a társadalmi egyeztetésben felmerült érveknek mára határozottan teret adott a kormányzat, mert Völner Pál, az Igazságügyi Minisztérium parlamenti államtitkára Gurmai Zita (MSZP) kérdésére válaszul kifejtette, habár határozottan elutasítják a nők elleni erőszakot, de az egyezménynek van két olyan pontja, amelyek a  kormány számára elfogadhatatlan elemeket tennének a magyar jogrend részévé: az egyik a menekültjoggal foglalkozó intézkedések, a másik pedig a gender-ideológiára vonatkozó előírások. Völner Pál kijelentette, hogy amíg ezek nem tisztázódnak, addig nem kerülhet sor az egyezmény ratifikációjára. – Tudósított minderről számos más lap mellett a HVG is friss cikkében.

A kérdések tisztázását segítendő idézzük fel újra a Férfihang Civil Társaság által a társadalmi és közigazgatási egyeztetésbe megküldött állásfoglalás érveit.

Az Isztambuli Egyezmény által kötelezővé tenni szándékozott gender-oktatás ellen a követezők szerint foglaltunk állást:

Kifejezetten tiltakozunk az ellen, hogy az Egyezmény olyan kötelezően a tantervbe illesztendő tananyagot irányozna elő “az oktatás minden szintjén”, amelynek célja a “sztereotípiamentes nemi szerepek” oktatása lenne. Tiltakozunk azért is, mert az Egyezmény nem is definiálja, hogy mit kell a sztereotípiamentes nemi szerepek alatt érteni, így akár a társadalom által széles körben elfogadott hagyományos nemi szerepmegosztások, ad absurdum akár az anya- és apaszerep is káros sztereotípiának minősülhetne. Fennáll a kockázata, hogy az Egyezmény ratifikálása után a genderideológiának megfelelő oktatást az Egyezmény végrehajtását ellenőrző nemzetközi szervezet Magyarországon számon kérhetné és kikényszeríthetné.

Bár elfogadjuk a tényt, hogy a nemi szerepek a társadalom igényei szerint változhatnak, és a társadalom egyes tagjai a saját szerepeiket egyéni igényeik szerint szabadon megválaszthatják, azonban határozottan tiltakozunk a nemi szerepekről alkotott társadalmi vélemény mesterséges megváltoztatására irányuló kényszerítő törekvések ellen. Különösen felhívjuk a figyelmet arra is, hogy a szülőknek elidegeníthetetlen joga, hogy saját vallási és ideológiai meggyőződésük szerint neveljék gyermeküket és a saját elveik szerint fontosnak tartott nemi és társadalmi szerepekre készítsék fel őket; az államnak, az állami oktatásnak nincs joga ebbe beleavatkozni.

Az alábbi módon mutattunk rá, hogy a kormányzatnak minden bizonnyal elkerülte a figyelmét az egyezményhez való csatlakozáskor, hogy az Isztambuli Egyezmény egyik fejezete nővédelemnek álcázva egy bujtatott migrációs kiskaput nyit a részes felek országára:

Sajnálattal konstatáljuk, hogy a harmadik világbeli nők kiszolgáltatottabb helyzetben vannak, mint a fejlett demokratikus országokban élők, azonban határozottan tiltakozunk az ellen, hogy az Isztambuli Egyezményből eredő kötelezettséget felvállalva a “nőkkel szembeni erőszakot” üldözésként ismerje el a Magyar Állam, aminek következtében az erre hivatkozók menekült jogállást kaphatnának az 1951-es genfi egyezmény 1. cikke szerint.

A nők és a férfiak állampolgári jogainak és védelmének biztosítása az érintett államok saját belügyi feladata. Ezen kötelezettségek békében történő elmulasztása semmi szín alatt sem vethet fel más államok irányába befogadási kötelezettséget. Egy ilyen intézkedés az amúgy is jelentős problémákat okozó migrációs válságot akár kezelhetetlenné is súlyosbíthatná.

Magyarország nem kívánhatja a harmadik világból tömegesen érkező nők és az utánuk családegyesítés jogán érkező családtagjaik tömeges befogadását.

A jogi nemi diszkrimináció ellen a következőképpen tiltakoztunk:

Az Egyezmény ratifikálásával Magyarország vállalná, hogy nagymértékben átalakítja jogrendjét úgy, hogy az erőszakos bűncselekmények esetében a büntetési tételek meghatározása során súlyosbító körülményként figyelembe veszi ha azokat a nők és lányok ellen követték el.

Határozottan tiltakozunk egy nemi alapon diszkrimináló büntető törvénykönyv létrehozása ellen. Úgy gondoljuk, hogy minden áldozatnak, nemétől függetlenül joga van az egyenlő védelemhez. Véleményünk szerint egy, a nemek egyenjogúságát célul kitűző egyezménynek épphogy ahhoz kellene hozzájárulnia, hogy a bűncselekmények elszenvedői – legyenek nők, lánygyermekek, férfiak, vagy fiúgyermekek – egyenlő védelemben részesüljenek. Az Isztambuli Egyezmény ezzel szemben másodrendű állampolgárokká minősíti a férfiakat.

Ez a különbségtétel nem csak súlyosan hátrányos a férfiáldozatokra nézve, hanem egyenesen állampolgári minőségükben sérti meg a férfiakat, annak a leértékelő nézetnek a deklarálásával, hogy a velük szemben elkövetett bűncselekmények kevésbé fontosak illetve érdektelenek az állam számára.

Hálásak vagyunk a kormányzatnak, hogy érveinket komoly megfontolás tárgyává tette, de továbbra is kérjük, hogy a gender-oktatás és a migráció ügye mellett tekintsék azt is fajsúlyos ellenérvnek, hogy az egyezmény férfiellenes, radikális feminista alapvetésre épült és súlyos mértékben diszkriminálni szándékozik a férfiakat, így gyakorlatilag egy jogi kettős mércét teremtene meg az egyenlő elbíráláshoz és egyenlő bánásmódhoz fűződő alapvető emberi jogok garantálása helyett.

Kevesebb problémával járt volna, ha a kormányzat megfelelő mélységben tanulmányozta volna az Isztambuli Egyezményt és annak lehetséges jogi és társadalmi következményeit mielőtt ahhoz csatlakozik, de jobb később, mint soha. Kérjük, hogy a kormányzat a szükséges felismeréseket immár megtéve, kellő felelősségtudattal intézkedjen, hogy a Isztambuli Egyezmény által hordozott súlyos társadalmi kockázatokat egyszer és mindenkorra elhárítsa. Kérjük, hogy ennek érdekében jelentsék be, hogy Magyarország nem fogja ratifikálni az egyezményt és abból haladéktalanul kilép. Továbbá minden európai polgártársunk érdekében is kérjük, hogy járjanak el az Európai Parlamentben annak érdekében is, hogy érvénytelenítsék az Európai Unió egyezményhez való csatlakozását, amivel egyes politikai érdekkörök mintegy diktátumként, erőszakosan az Isztambuli Egyezmény részesévé akarják tenni az összes tagállamot.