Az év elején került a nemzetközi sajtó reflektorfényébe Rahaf Mohammed al-Kunun, egy 18 éves szaúdi lány, aki furcsa, kémregénybe illő módon szökött meg családjától. A tinédzser szüleivel nyaralt együtt Kuvaitban, ahol aztán váratlanul felszállt egy Thaiföldre tartó gépre, majd egy bangkoki szállodai szobában elbarikádozta magát és a közösségi médiában segítségkérést adott közre, mondván, hogy ő egy elnyomott, testileg-lelkileg sanyargatott nő, akit szökése miatt most a saját családja szaúdi ügynökök segítségével akar hazatoloncoltatni és meggyilkolni(?). Rahaf Mohammed a következőket írta egy Twitter üzenetbe: „Különösen a következő országoktól várok védelmet: Kanada, Egyesült Államok, Ausztrália, Egyesült Királyság. Arra kérem az említett országok illetékes képviselőit, hogy vegyék fel velem a kapcsolatot”. A Human Rights Watch néven bejegyzett amerikai NGO aktív közbenjárásának köszönhetően nem csak a világsajtó, hanem az ENSZ Menekültügyi Főbiztossága is hamar értesült az ügyről és nemzetközi védelembe vette a fiatal nőt. Az Isztambuli egyezmény VII. fejezete a háborús menekültekkel azonos menekültjogokat juttat azoknak a nőknek, akik üldöztetésükre hivatkoznak.
Nem sokkal sajtófelhajtás beindulása után a kanadai külügyminisztérium szóvivője, Stefano Maron már jelezte, figyelemmel kísérik a lány ügyét és „Kanada mindig ki fog állni az emberi jogokért, ez különösen érvényes a nők jogaira”. Phil Robertson, a Human Rights Watch amerikai jogvédő civil szervezet pedig sietve méltatta a kanadaiak hozzáállását, továbbá megüzenték thaiföld kormányának, hogy meg kell tagadniuk a lány és az apja közötti találkozást. „Ezt csak ő döntheti el, mert egy felnőtt nő, aki képes saját magáról határozni!” – írta a jogvédő szervezet. Az apa, Mohammed al-Kunun állami tisztviselő Hail tartományból, és a szaúdi törvények szerint ő a 18 évét éppen betöltött Rahaf törvényes gyámja, így az ő feladata lett volna hivatalosan eljárni a lánya ügyeiben. Néhány nappal később Rahaf Mohammed már „megmenekülve”, megnyerően és kedélyesen nyilatkozott CBC News-nak egy nagyinterjúban.
Nyilvánvalóan szinte senki sem kételkedik abban, hogy az arab országokban, az elmaradottabb területeken és kultúrkörökben csorbulnak a nők érdekei, jogai, viszont senki nem így képzel el még véletlenül sem egy elnyomott, folyamatosan gyötört, burkához, alázathoz és veréshez szoktatott nőt. Valójában Rahaf Mohammed inkább úgy néz ki, mint egy gondosan a nyugati nézők világképéhez és társadalmi reflexeihez castingolt, öntudatos, egyenes tekintetű, büszke nő, aki ráadásul már-már olyan rutinosan nyilatkozik két nyelven a médiának, mint egy popsztár. Akinek csak egy cseppnyi fogalma van arról, valójában hogyan nézhet ki egy elnyomott, világtól elzárt, ütlegelt, a halál torkából menekülő nő, az pontosan tudja, hogy Rahaf Mohammed valaki más.
Rahaf Mohammed vagy nem reprezentálja az elnyomott iszlám nőt vagy pedig még az iszlám nőelnyomás is csak egy olyan léggömb, amibe a feminista hevület pumpált nagy adag forró levegőt. Például olyan érdekességek tűnhetnek szemünkbe, minthogy Rahaf Mohammed és a hozzá hasonló „menekültek” valahogy érdekes módon többnyire az anyjukat nevezik meg elsődleges bántalmazójukként. Adódik is a kérdés, milyen „patriarchális elnyomás” az, ahol elsősorban nem az apák, hanem az anyák bántalmazzák a lányaikat? Meghallgatva az interjúban elhangzó panaszokat felmerül az a kérdés is, hogy vajon ki hazudta azt a kis Rahaf-nak, hogy Kanadában vagy Ausztráliában a vallásos családokban nem kell imádkozni és hogy ott nem verik el az anyukák a rossz kislányok fenekét, ha nem segítenek a háztartásban? – Általában az arab világ nőelnyomásán gondolkodva kételyeink támadhatnak, hogy vajon mennyire súlyos sanyargatás az, hogy a jól szituált olajmilliomosok lányai nem vezethetnek autót, hanem a házi sofőr csettintésre előáll. Fura a világ, mert amíg arra panaszkodik Rahaf Mohammed, hogy feléjük nem engedik a nőket tanulni és dolgozni, addig itt a nyugati világban milliónyi nő arról álmodik, hogy mindezt ezt nekik lehetőleg ne is kelljen, inkább jobb lesz ha apuci (alias Sugar Daddy) szépen megold mindent… – A nők sohasem tudják, hogy mit és miért is akarnak. Illetve de: a nők tértől és időtől függetlenül mindig mindent akarnak, de mindazt úgy, hogy semmilyen függelem ne társuljon hozzá; apuci oldjon meg mindent, de apucinak legyen kuss a neve. De ezt is csak éppen addig, amíg rá nem unnak a férfiak erőtlenségére, tehetetlenségére; ahogyan vélhetően ezt a végső megalkuvást unja halálosan a nyugati világ nője, miközben persze a feminista sirámok sem múlnak egy cseppet sem. – Lehetséges, hogy a helyzettől függetlenül mindig állandó női elégedetlenség egy akkora erő, hogy arra akár még globális migrációt is lehet építeni?
Rahaf Mohammed, a csinos, művelt, elnyugatiasodott fiatal nő nyilvánvalóan egy ügyesen kiválasztott reklámarca az Isztambuli Egyezmény VII. fejezetében elrejtett migrációs kiskapunak. Akkor is, ha esetleg önmaga elhiszi „szörnyű elnyomásának” történetét és a csalóka amerikai álmot. Valakik itt minden bizonnyal arra bazíroznának, hogy szegény „elgyötört” kicsi lány szemébe nézve még a legkeményebb szívű apucikban is felhorgadjon a segíteni akarás és tűrjék majd a végtelenségig a migrációt, a lakosságcserét. Mindenesetre Rahaf Mohammed hűen közvetíti a háttérben tevékenykedő migrációszervezők ígéretét, amikor kijelenti, hogy „sokan fogják még őt követni”.
Egy olyan önellentmondásos, hamis színekkel felfestett történetet látva, mint Rahaf Mohammed sztorija, mindenképpen felébrednek az oknyomozói igények. Nem lehet megkerülni a kérdést: kik és miért érdekeltek abban, hogy egy ilyen földrészeken átívelő gigantikus színjáték szálait mozgassák?
Ha megpróbálunk egy kicsit a történet díszletei mögé látni, rátalálhatunk egy riportra, amely annyit mindenképpen felfed a valóságból, hogy egy olyan „nők által működtetett titkos hálózat” („secret network of women”) áll az „elnyomott iszlám nők” migrációjának szervezése mögött, amely az interneten és egyetemi közösségeken keresztül „érzékenyít”, szervez kapcsolati hálókat és toboroz, miközben szervezetük igyekszik elrejtőzni a „beszivárgók” elől. Egy komplett, nyíltan előadott diverziós kémsztori. A szálak aztán az amerikai illetőségű NGO, a Human Rights Watch felé futnak tovább. Azon meg már biztosan senki sem lepődik meg, hogy a HRW „civil szervezet” hátterét áttekintve azt találjuk, hogy azt a „filantróp” Soros György 2010-től folyamatosan legalább 100 millió(!) dollárral tőkésítette fel az Open Society Foundation (Nyílt Társadalom Alapítvány) csatornáin keresztül. A háttérben meghúzódó mélyebb, valódi célok és érdekek továbbra is ködösek.
Minden arab lány jöhet menekültnek.
Ha kurva jól néz ki,szőke szűz,kékszemű,és tökéletesen beszéli a magyart a szülők nem jönnek,világnézetileg semleges, szófogadó de ha kell önálló,kedves,imádja a derék magyar legényeket de egyszerre csak egyet, minden vágya a megfelelés beilleszkedés de ezt nem idegesítően csinálja.Most nem jut eszembe több.
common man : Hadd jöjjön néhány fekete hajú iiiiis.
(meg zöld szeműek)
:-))
De a többi passzoljon!
Sziggggorúan!
Láttál te már szép arab lányt, common man vazzeg??? Én már lassan 40 éve taposom ezt a sárgolyót, de én még olyat nem láttam ebben az életben. Soha, sehol, egyet sem.
Már láttam tényleg szépek voltak.Alapvetően az utcán csak nagyon ronda tetovált öregasszonyokat lehetett látni vagy még gyereklányokat.Ezeket a nagykorú, hajadonnak kinéző lányokat véletlenül láttam meg, kimondottan szépek karcsú, jó alakúak voltak.Tehát én már láttam.Ennek ellenére amikor eljátszottam a gondolattal ha én lennék a bevándorlási miniszter milyen feltételeket hoznék-ott van fönt-látod mindjárt belekötött a Se-se(biztos ő is látott szép fekete arab csajokat)
Bár a szép hosszú hajú nők tetszenek a leginkább ellene vagyok(majdnem) mindenféle haji megkülönböztetésnek.
“A háttérben meghúzódó mélyebb, valódi célok és érdekek továbbra is ködösek.”
Népirtás.
Valamiért úgy érzem, Te hozod a legjobban felszínre a női lélek legsötétebb bugyrait. A kíméletlen őszinteségeddel.
A nők KÖNYÖRTELENEK, ezt mutatja a hajléktalan férfiak tömege, a szakítások 88%-át nők kezdeményezik, a maradékot ők provokálják ki!
A bosszúban és a szerelemben a nő barbárabb a férfinál.
Friedrich Nietzsche
Látszik, megjött a nyár a F.hangon is……
A nőket hiba volt beengedni a gazdaságba és a politikába.
Ennek egyszerű oka van. A férfiak gondolkodását az határozza meg, hogy ki kell menni az ellenséges világba, és megszerezni a zsákmányt az asztalra. A nőkét az, hogy a férfi által hazahozott zsákmányt elkészítse és elossza úgy, hogy a családban mindenkinek jusson, mindenki jóllakjon.
A nő nem érti a meritokráciát, hiszen a családon belül nincs ilyen: minden gyereknek, aki éhes, egyformán kell jusson, akár erős, akár gyenge, akár szép, akár csúnya, akár okos, akár buta, akár jó tanuló, akár rossz tanuló.
A nő számára a férfiak által előteremtett dolgok azok csak úgy VANNAK. A nő nem érti, hogy a férfi nem csak úgy találja azokat a dolgokat, amiket hazavisz, a zsákmány nem csak lefekszik neki amikor meglátja, hanem azt el is kell kapni, és aki nem tudja elkapni, annak nincs mit hazavinni.
Ez társadalmi szinten példázható pl. a focistalányok a férfi focistákkal egyenlő bért követelő hülyeségében: a pénz az csak úgy van (vagyis a férfiak azt csak úgy találják a futballszövetségben) , és a gonosz férfiak nem értik, hogy azt “egyenlően kell elosztani”.
Vagy pl. az, hogy a vállalati igazgatótanácsokba 50%-os női kvótát akarnak. A nők csak azt látják, hogy a férfiaknak az az igazgatói állás a magas fizetéssel az csak úgy van (vagyis a szarvas csak lefeküdt a vadásznak amikor megpillantotta), és nem értik, hogy ők miért nem kaphatnak egy szeletet ugyanabból a tortából, hiszen “úgy lenne igazságos elosztani”.
Vagyis a nők a család koncepcióját próbálják alkalmazni a külvilágra. Mi pedig pontosan tudjuk, hogy ez nem működik. Akkor sem fog működni, ha nagyon-nagyon szeretnék, vagy ha szépen kérik.
Ugyanez a cikkben említett női migrációval kapcsolatban: a fehér nők számára a gazdag nyugati világ az csak úgy van, és nem értik miért nem akarják ezt megosztani a gonosz, rasszista, fehér férfiak a barna nővérkékkel.
Az, hogy azt a gazdag nyugati világot a fehér, keresztény férfiak építették fel (vagyis elejtették a vadat és letették a zsákmányt az asztalra) az a nőknek nem jelenti azt, hogy azt nem kellene nekik elosztogatni, épp ellenkezőleg: már osztogatják is a barna testvérkéknek, fiúknak-lányoknak egyaránt…
A nőket tehát azért volt hiba beengedni a politikába és a gazdaságba, mert az ő gondolkodásuknak a logikája nem a külvilágra irányul, hanem családon belülre, és még a legokosabbak sem képesek a saját gondolkodási szemszögüket levetkőzni, akár egyéni, akár társadalmi szinten. Senki sem lépheti át a saját árnyékát, ahogy azt mondani szokták.
Magyarul szívességet tennénk nekik is és a világnak is, ha tényleg visszatessékelnénk őket a konyhába. Mert ha így hagyjuk, ahogy most mennek ezek a dolgok, akkor ez a nők (otthonra természetesen szükséges és tökéletesen megfelelő) természetéből következően csak a pusztulásunkhoz vezethet.
Vagy pl. az, hogy a vállalati igazgatótanácsokba 50%-os női kvótát akarnak.
Valamiért a szénbányászok, kohászok, aszfaltozók körében mégse akarnak 50%-os női kvótát!
Valamiért egy nő sem akar fillérekért rabszolga lenni, csak a sokmilliós havi fizetést biztosító állásokban fontos a kvóta.
Szánalmas!
Vigyázzatok a nőkkel!
Nietzschenek igaza volt
A bosszúban és a szerelemben a nő barbárabb a férfinál!
Ezzek a kommentek csak a sokadik bizonyítékok erre
A kérdés
Ha találkoznál a régi szerelmeddel, hogyan reagálnál?
A női, gyűlölettel átitatott válaszok
Semlegesen már nem hatna meg
Egy èletre elèg volt
Láttam nem hatott rám, köszöntünk egymásnak, ennyi.
Elkapna az undor – érdekes, mikor anno dugtál vele, akkor valamiért mégse kapott el az undor, vagy elnyomta a sokmilliós bankszámlája szaga? Ez a koment a legallja, meg kéne nevezni az Elkövetőt!
Alig pár nő reagált EMBERHEZ méltóan!
Naoonak vagy kinek maximálisan igaza van!