Az emberi szükségletek hierarchikus összefüggéseit Abraham Maslow amerikai pszichológus határozta meg a múlt század közepe táján. A róla elnevezett “Maslow piramis” szerint az indivídum motivációja fejlődése folyamán az alacsonyabb (ösztönös) szintektől a magasabbak (tudatos) felé tart. Eképpen, amíg az alsóbb emeletek nincsenek megfelelően kielégítve, a felsőbbek (habár potenciálként léteznek) személyiségre, életmódra való ráhatása csekély marad. A piramis legalsó emelete fiziológiai, a középsők pszichológiai sajátosságúak, csúcsa pedig az önmegvalósítás tartománya. A középső szektor összefüggéseit fogjuk most vizsgálni.
Közvetlenül az alapszükségletek felett helyezkedik el a kapcsolódás és szeretet emelete, a harmadik “Maslow-féle szint”. Tehát, amint egy ember testileg egyensúlyközeli állapotot ér el, valamint már fedél is van a feje fölött, fő motivációja a társas életben való részvételre fog váltani. A szocializáció első fázisa a bekapcsolódás, ami a már ott lévők (a közösség tagjai) részéről egyféle “jóváhagyást” feltételez. Próbálkozása jó esetben az újonc beilleszkedését, rossz esetben pedig a kizárását eredményezi. Az említett jóváhagyás az, amit szeretetként élünk meg.
Miután az egyén egy csoport tagjaként értelmezi magát, az idő teltével megfogan benne a következő szint csírája: kiemelkedni a többiek közül. Ennek előfeltétele egy bizonyos fokú rutin a közösség működése tekintetében. Elsajátította az alapszabályokat, kellőképpen ismeri a csoporttagokat is. De az itt szerzett tapasztalatok folyamán észrevett már hiányosságokat is a rendszerben. Innen kezdődik a vezetői-irányítói státusz megcélzása, ami mindig valamilyen szintű változtatni akarással és (jó esetben) ehhez szükséges képességgel jár. Ez a negyedik Maslow-féle szint, a teljesítés és elismerés emelete.
A haladás lineáris: második emeletről a negyedikre jutni csak a harmadikon keresztül lehetséges. A lóugrás kizárt.
A nemek viszonylatában észrevehetjük, hogy a “Maslow 3” döntően a nőkre (jin többlet) jellemző karakterjegyekről és eszményekről szól: ráhangolódás, elfogadás, követés, szeretet, a “Maslow 4” pedig sokkal inkább a férfiak (jang többlet) sajátja: irányítás, alkotás, újítás, tisztelet. Ebben a felosztásban jól körvonalazódik, hogy a női alárendeltség nem valami erőszakos társadalmi manőver eredménye, hanem magukból az alaptermészetekből fakad.
A sarkított nő-férfi dinamika tehát egy Maslow 3 – Maslow 4 közti szimbiotikus viszony. Egyik félnek szeretetre van szüksége, a másiknak tiszteletre. A szeretetéhes fél tisztelettel, a tiszteletre vágyó pedig szeretettel tudja kieszközölni párjától a kívánt reakciót. De mivel minden férfiban van jin és minden nőben jang is, mindkettőnek szüksége van bizonyos mértékben a tipikusan párja által preferált visszacsatolásokra is. A férfit is kell szeretni, a nőt is tisztelni, ezt viszont lehetőleg sajátos jin-jang konglomerátumával arányos mértékben érdemes szuggerálni.
Elméletben egyszerű. Miért nem működik mégse a gyakorlatban?
Párhuzamban a férfi potencia csökkenésével, a nők fokozatos”eljangosodása” okozza a mai lányok azonosulási nehézségeit (lassan képtelenségét) az alapvetően jin természetükkel. Erről a “a férfi-nő kölcsönhatás oksága” című cikkemben írtam részletesebben. A feminista ideológia kizárólag a nők csökevényes maszkulin oldalát támogatja, ennek gyarapodását szorgalmazza. Viszont ez náluk görcsös törekvéseik ellenére (százaléktól függetlenül) mindig is csökevényes fog maradni. Ezért oximoron a “girlpower”. Egy nő számára természetellenes a férfi princípiummal való identifikáció. A “toxikus maszkulinitás” üldözésének pszichológiai háttere ezen téves azonosulás okozta irigység, mivel az ők másodrangú jangrészük minden erőlködésük ellenére sem veheti fel a versenyt egy épkézláb férfiéval.
Irigység viszont csak ott van, ahol pislákol a remény lángja, bármilyen halovány vagy fiktív legyen is az. Ahol a szintkülönbség elég nagy, ott a rangsor egyértelmű és az irigység csodálattá szelídül.
Nemrég láttam egy videót, amit azt hiszem, Ausztriában készítettek. A helyzet a következő volt: őrjöngő migránsfalka állt szemben néhány vékonyka, reszkető rendőrnővel (23-25 éves lányok). Miért kell nőket ilyen elképesztően veszélyes helyzetbe hozni? A tomboló egyenrangúság és feminizmus hamarosan életeket fog követelni…
Az eset remekül ábrázolja a mai Európa siralmas helyzetét: idegen megszállók és a feminizmus áldásos tevékenységének végtermékei uralkodnak a kontinensen.
Galíciai megszállás már régóta van.
“Miért kell nőket ilyen elképesztően veszélyes helyzetbe hozni? ”
Önmagukat hozták veszélyes helyzetbe.
Volt és van választási lehetőségük, hogy hogyan éljék az életüket.
Ők ezt döntötték, hogy ilyen élethelyzetekbe kerüljenek.
Gejza! mégegyszer köszönöm neked az Esther Vilar esszét amit ide fölraktál….nos, nézvén ezt a “piramist” rájöttem hogy én egyszerre vagyok a “csúcson” és az “alapon”- vagyis, az u.n. “önmegvalósitás” nem muszály hogy nemtudommilyemféle yhwe legyél kinyalt öltönyben meg hibrid avensis-ben….egy férfinek az “önmegvalósitás” egész mást jelent mint egy “posztmodern, emancipált” nőnek….vagyis, nálam még funkcionál a “drink, rock and fuck”- ahogy a velem egynapon született eggyüttes “agya meg fasza” mondja……HAIL AND KILL
Oké, de ha már a nőknek nincs ennyi eszük, nem akadt a kapitányságon egy férfi, aki józanul mérlegelte volna a helyzetet? Pontosan tudjuk, hogy a muszlimok nem emberi lényként tekintenek a nőkre. Elképzelhetetlen, hogy egy rendőrparancsnok, vagy szolgálatvezető ne legyen tisztában ezzel.
Egyébként a női rendőrök sokkal agresszívebbek, arrogánsabbak, mint férfi kollégáik. Talán azért, mert pontosan tudják, hogy alkalmatlanok a rendfenntartásra és így akarják kompenzálni a nemükből fakadó hiányosságaikat. Persze, fehér férfiakat rögtön viperával csépelnek, az arab hordával szemben meg reszketnek.
Azért volt a férfi mindig is a család feje, mert higgadtan tudott gondolkodni, a lehető legjobb döntéseket meghozni. Ha egy nő ostobaságot akar csinálni, a férfi feladata lenne, hogy a helyes irányt megmutassa.
Jaj, de akkor mi lesz az emancipációval???
“a női rendőrök sokkal agresszívebbek, arrogánsabbak, mint férfi kollégáik” – Ugyanez van a kutyáknál is. A kistestű kutyák jóval hangosabbak, látszatra agresszívebbek. A rendőrnők ugyanezt csinálják, pedig csak az egyenruha védi meg őket (vagy nem). Sajnálom azokat a férfiakat, akiket nővel osztanak be párba (érdekes, de mindig csak vegyes párosokat láttam).
“Ha egy nő ostobaságot akar csinálni, a férfi feladata lenne, hogy a helyes irányt megmutassa.” – Igen, régebben ez így volt, de ennek meg is volt az ára. Manapság “ingyen”, sőt még hátrányokat is felvállalva kellene megvédeni a nőket önmaguktól.
Volt tapasztalatom rendőrnővel. Annyira volt okos és segítőkész, mint egy darab fatuskó… Egyébként lassan már azon a szinten vagyok, hogy csak akkor szólok nőkhöz, ha feltétlenül muszáj. Hiába segítenék nekik, nem kérnek belőle. Nekik egy lúzer férfi ne merészeljen tanácsot adni…
Nekem is kétszer. Mindkettő bunkó volt és azonnal felfújta magát, mint a mesebeli ökörbéka.
Gejzának igaza van. Ráadásul hány nő hangztatja, hogy ő akárhány férfivel elbánik, ha kell. Éppen a migránstámadások bizonyították be, hogy ez nem így van…
“Próbálkozása jó esetben az újonc beilleszkedését, rossz esetben pedig a kizárását eredményezi.”
Ez fordítva van, ilyen pénzéhes zsidult társadalomban a kizárás a jó.
Azért ennek a piramisnak van egy két “vetülete”/”dimenziója”, amelyek úgymond egybe lettek mosva.
Pl. a létszükségletek közt van a levegő, víz, élelem, alvás, viszont a biztonságérzet, meg a sex kilóg közülük, úgyhogy azokat innen ki kellene venni.
Mint szükségletet a „biztonságérzetet” idekeverni, az elég nagy hiba, mert önmagában egy elég tág/relatív fogalom szükségletként megjelenítve, hogy úgy mondjam , elcseszi az egésznek a koherenciáját.-Lásd a jelen kor „nyavajáit”, pl. egy enyhén autista esetén ez a fogalom extrém alacsony értéknél már túlságosan is „kileng”.
Ugyanis erre hivatkozva, szinte minden szubjektív szemetet ide lehet sorolni, kezdve a wifi /nutella hiánytól (ami szegínmenekültet idegileg kikészíti, aztán hirtelen e miatt „radikalizálódik) addig, hogy pl. a bevándorlás/multikulti/kvóta már kötelezettség és kötelesség elősegíteni/alávetni ennek magát a „szerencsésebbnek született”, mert ha nem, akkor az rasszizmus/embertelenség, sőt…., BŰN, már akkor i, ha valaki esetleg szót emelne ellene, esetleg jelezné, ha nem ért egyet vele.
A másik ilyen a szex, bár ösztönszintű igény, de ha nincs kielégítve, akkor az nem eredményezi az egyed halálát, míg a többi hiánya biztosan oda vezet.
Ezért se keverjük az igényt a szükséglettel. Minden szükséglet igény, de nem minden igény szükséglet, legalábbis nem életfeltétel.
De térjünk vissza a piramishoz, és lehetőleg különítsük el az ocsút a búzától.
Ez sem igaz, pont a szex esetében, azon férfiakról és (nagyobb számban) nőkről nem is beszélve, amelyek alapból aszexuálisak, 0 a libidójuk, képtelenek az orgazmusra/nemi örömre.
Ettől függetlenül részük lehet biztonságban, védelemben, szeretetben, összetartozásban, az önbecsülésüket sem biztos, hogy ez határozza meg/vagy előfeltétel, és az “önmegvalósításuk” is eléggé független lehet ettől.
Ha kivesszük a (gumi) biztonságérzetet, no meg a szexet.
Amelyek azért elég szubjektívek……, főleg az „önmegvalósítás” című faszság.
Önmegvalósításra az vágyik, aki unatkozik(nem véletlen, hogy 99%-ban nők akarnak önmegvalósítani, mert megtehetik, van rá pénzük/idejük/fölösleges energiájuk), nem beszélve arról, hogy ez is egy megfoghatatlan fogalom, mert általában elérhetetlen „kék madár”(a női éhség feneketlen és soha nem elég…), ha pedig netán elérték, akkor meg mi értelme van tovább élniük, hiszen az elég szót nem ismerik…..?
Nem igazán, ez nem lineáris, ok-okozat, előzmény-következmény, hanem egymással „párhuzamos”, de adott esetben az objektív kényszerek következtében, az egyed/egyén/csoport kénytelen prioritást felállítani. A prioritás felállítása viszont nem feltétlenül jelent sem rangsort, sem ok okozati összefüggést.
A valóság viszont ebben az esetben sem ez, a szeretet nem jóváhagyás, ahogyan a tolerancia sem egyetértés, hanem elviselés, és az intolerancia sem (idegen”/másság)gyűlölet, hanem csak épp nem hajlandó elviselni az illető a számára zavaró (és sok esetben kárt okozó), valamilyen „ideológia” által kijelölt (minél nagyobb a jólét, annál több), „védett állatokat”.
Ez sem igaz, az életképesség egyik ismérve az önzőség, a legjobb/még jobb minőségű iránt: víz, levegő, alvás, ruha, kocsi, javak, szex, stb. stb. ez egy ösztönös „reflex”, ha nem így lenne, akkor meg sem érné az egyed azt a kort, amikor erre úgymond „ráébred”. Az más kérdés, hogy „érettségi szintjének” megfelelően, mikor és milyen formában jelzi ezt, vagy nyilvánítja ki akár nyíltan, akár „rejtve”.
És ami nagyon fontos és kimaradt, hogy ez a két nem szempontjából olyannyira eltér egymástól, hogy nem lehet együtt vizsgálni őket. „Nemspecifikusan” kellene szétválasztani a két „útvonalat”, mert ha össze van mosva a kettő, akkor csak még jobban keverve van az a bizonyos „katyvasz”, ami nem biztos, hogy cél, mert bezavar a “tisztánlátásba”.
Ez a férfi(ak)ra a(zok)nak is a 20%-ára érvényes, mert azok hajlandóak tenni is érte.
Ez meg a nőkre érvényes, ők képesek szó szerint bármit bevállalni az elismerésért(a fűzőtől és az (ez egykor nagyon) mérgező (smink)szemetektől kezdve akár a kényelmetlen, megnyomorító ruhákig-cipőig, jelen korban pedig a plasztikai műtétekig bezárólag), nem beszélve a többi önsanyargató faszságról, de akár adott esetben még teljesíteni is hajlandóak, ha másként nem megy, vagy azt hiszik (tévesen) , hogy ettől jobbak/szebbek lesznek, vagyis többet fognak “érni”.
Pont hogy nem igaz, nincs linearitás. Egy férfi önbecsülésének nincs „feltétele”, mert ha van, akkor az ö önbecsülése mindig is valamilyen „feltétel” függvénye, miközben az önbecsülés lényege, hogy nem függ sem tárgytól, sem embertől, sem eszmétől, sem elfogadástól, sem szeretettől stb. stb.
Egy nőnél viszont számít, mert egy nő önbecsülését(ez azért kissé oximoron:), aka „értékét” épp, hogy a születési „csomagja”, a külső feltételek/keretek, általa (kevésbé, vgay egyáltalán) nem befolyásolható környezeti tényezők határozzák meg!
Maszlag, a nő párkapcsolati szempontból arra „hangolódik” rá, akivel megvan a „kémia”, azt „fogadja” el, amelyik valamilyen szükségletét kielégíti, azt követi, akire „felnéz”, és azt szereti aki „nagyobb”/”több”/”jobb” nála, egyszóval minimum egy de jó esetben legalább 2 szinttel feljebb van mint ő.
Ez is csak a férfiak „felső” 20, maximum 30%-ra igaz, mert a többi, az csak „dolgozó hangya”.
Ez így igaz.
Ez a „kieszközölés” zavaró meg félreérthető. Ha ez így lenne, akkor nem panaszkodna egy férfi sem, hogy kevés a szex, csak „szeretnie” kéne és máris kieszközölte az áhított szexet, egyszóval titta övöm bodottá……., viszont a valóság erre keményen rácáfol……, arról nem is beszélve, hogy a 90%-nak (még) nincs párja(mint a zokninak), és annak megszerzése bizonyul nehéznek, és itt a sok-sok „szeretettel” 0 kapcsolatot fog kieszközölni, mert a való világban nem megy vele semmire, hiába van egymillió Disney álom(“tanítás”) a “jófiú”/”legkisebb királyfi” mítoszáról…..
Hát persze, ha arról a szűk (pár százaléknyi) rétegről beszélünk, ahol a férfi legalább 2 szinttel a nő fölött van, ott ezeknek az elvont eszmefuttatásoknak/filozofálgatásoknak van „lehetősége”( esetleg jelentősége) és valószínű, hogy ez „működik” is, de a masszív többségnek ez pont olyan tanács, hogy ha „boldoggá teszed/tenyereden hordozod/megbecsülöd/szereted stb. akkor ő is (észreveszi és) szeretni fog és elnyered a kezét blablabla…..” -hazugság, amivel az emberek 90%-a nem szeret szembesülni, mert ha megteszi, döntési és felelősségvállalási kényszerbe kerül….
Vannak (itt is), akik évek óta, sőt szerintem évtizedek óta csak „szuggerálnak” rendületlenül, és a ménlónak a szaporító szervén kívül nem sok mást kaptak „jutalmul”. Lehet, hogy a ráolvasás, meg a vodo baba több eredményre vezetne….
Mert pontosan olyan BluePilles faszság, mind “bevonzás” meg az összes többi paraszthülyítő vakítás..…
Ha az illető korlátai nem “engedik”, akkor mindegy, hogy milyen “elmélettel” operál bárki….
Fenét, a következményt ne tegyük meg oknak, mert azzal csak még jobban pörgünk a szopórolleren és nagy bociszemeket meresztve nem értjük továbbra sem, hogy miért nem jön össze….
Elég lett volna ennyit írni……
Egy dologra reagálnék:
Az “önmegvalósítás” szó modern (nevezzük feministának) értelme nem azonos a Maslow által meghatározott szinttel. Van ilyen, a szavak jelentése változik. Gyakran felhígul, de akár az eredeti verzió ellenkezőjévé is mutálódhat. Ezért fontos mindent a saját kontextusában vizsgálni.
De hogy maradjunk a Maslow-n belül, a “feminista önmegvalósítás” technikailag a Maslow 4-esbe tartozik és pontosan a hagyományos anya/ feleség Maslow 3-as alapú (kapcsolódás, szeretet-központúság) pszichológiáját/ világnézetét akarja felülírni az “ego dimenzió” által. A Maslow 4-es az egoról szól.
A Maslow 5-ös az emberek többsége által sokkal kevésbé ismert létállapot.
Egyik fő ismérve, hogy nem másokhoz viszonyítva szeretnél valamilyen lenni, hanem magadhoz képest akarsz fejlődni, be akarod teljesíteni a sorsod. Magas fokú introspekció és szisztémában való gondolkodásmód jellemzi. Az általános jóakaratról, az építésről szól. Ezért önzetlen és kooperatív. Ugyanakkor még az individualista Maslow 4-esnél is kevésbé “érzelmes”, mivel a tudatossági szint egyre inkább távolodik az ösztönöstől.
A Maslow 5-ös a “szuperego dimenziója”.
Einstein és Kant is “istenhívő” volt, intellektuális géniuszuk ellenére.
A dogmának meg az intézményesített vallásoknak ehhez semmi köze. Azok Maslow 3-as (hovatartozás, csatlakozás) produktumok, jellemzően Maslow 4-es vezetőséggel.
Eddig ok, de ezen a nők 99,99%-a, a férfiaknak meg minimum a 90%-a megbukik.
Mivel a nők csak relációkban és nem abszolút értelemben képesek értelmezni, mindig és mindent viszonyítanak és racionalizálnak, ez az alap mozgatórugójuk/természetük. Egyszóval mindig is „üzletelnek” és hiába „érzelmi” (vagy annak tűnő) alapon hoznak „döntést”,valójában a saját, (néha pillanatnyi) buborékukon belül nagyon is „racionálisan”.
A nő 100%-ig haszonelvű, és mindent ezen „szűr át”. Azért tesz valamit, hogy kapjon.
Amúgy ezen az alapon az emberiség 99%-a megbukik, nemtől függetlenül.
Ezzel gyakorlatilag azt állítod, hogy van predesztináció, hogy eleve meg van határozva a sorsunk, és ha nem azt követjük, akkor boldogtalanok/szerencsétlenek/”vesztesek” leszünk, vagy maradunk, de ha igen, akkor meg a Boldogság/Elégedettség/Nirvána/Mennyország stb. a „jutalmunk”.
Igen, elméletben, de a valóságban az introspekció hiánya az „általános”, vagy ha az netán meg is van, de vele párhuzamosan, a külső tényezőkhöz való ragaszkodás megakadályozza az egyént a „fejlődésben”.
Szép szlogen, de a valóságban nem igazán van rá példa és ha nagy nehezen találunk is, akkor mindig kiderül előbb utóbb, hogy pontosan ugyanolyan gyarló ember, mint bárki más, jó esetben kevésbé él vissza a hatalmával.
Az ego soha nem önzetlen és a kooperatívitásból is hasznot remél. Kevés Buddha/Jézus szaladgál közöttünk.
Az ösztönök nem véletlenül vannak, csak úgy, random, hanem ezek következtében létezik még az adott élőlény.
Az „ösztönöstől való távolodás” luxusát csak az engedheti meg magának, aki(nek a külső környezete biztosítja, hogy) ezt „büntetlenül” megteheti, akkora hatalommal/pénzzel/befolyással rendelkezik, amelyik nem, az csak egy önsanyargató szerencsétlen, aki jó esetben kétes értékű „mártírként” tetszeleghet, illetve van még a balfasz mártír kategória, aki a kényszerből erényt/morált kovácsolva terjeszti az igét…..
A „tudatossági szint emelkedésével” elviekben képes az egyén kívülről/objektíve(bbe)n érzékelni a valóságot, és bár az ösztönkésztetések nem változnak, de képes „visszafogni” magát és amikor ez megtörténik, szó szerint „érzéketlenné” válik abban a pillanatban, ami egyben riasztó, ugyanakkor felszabadító érzés. Ha el tudja viselni, hogy az egója “sérül(het)”, akkor képes lehet a fejlődésre, de ha ragaszkodik az egója integritásához, akkor cseszheti.
A férfiak az ösztönkésztetéseikből „csinálnak” érzelmet, a nők pedig az ösztönkésztetéseiket „racionalizálják” és mindkettőnek ez válik a továbbiakban szubjektív valósággá, amit aztán nem akarnak elengedni.
Még mindig nem érthető, úgy látom, hogy ezek nem szekvenciális, hanem párhuzamos igények/szükségletek, az 5-ös nem valaminek a következménye, vagy valami után jön, nem kellenek neki előfeltételek, illetve az alsó szintek megléte, hiánya nem ok-okozati kapcsolatban állnak vele, hanem az összes egyszerre is létezhet, de a keretek/körülmények rákényszeríthetik az egyént, hogy „rangsoroljon” . Alapvetően téves kiindulás, hogy az alsók (teljes mértékű) beteljesedésének hiányába nem lehet “feljebb jutni” a piramison….
Ez sem igaz, de tegyük fel, hogy így van, akkor is irreleváns, mert : https://a.te.ervelesi.hibad.hu/tekintelyre-hivatkozas
Magyarul hülyítik a szerencsétleneket, (akiknek erre igényük van), mert sokkal nagyobb a félelmük, mint a vágyuk.
Itt megtalálható az “önmegvalósítás” csúcsra járatott faszsága, szépen és tömören összefoglalva:
https://www.leleksziget.hu/onmegvalositas/onmegvalositas-fogalma/
Most komolyan? fizetnek-e ezér hogy ilyen linkeket keresgélj a net dzsungelében? aszondja ott hogy “önmegvalósitó könyv”- és egy pár leirhatatlan indiai után jön oprah winfrey!?- tehát ez a dolog a nőknek szól, ilyet komoly felnőtt férfi nem csinál….
“Ezzel gyakorlatilag azt állítod, hogy van predesztináció, hogy eleve meg van határozva a sorsunk, és ha nem azt követjük, akkor boldogtalanok/szerencsétlenek/”vesztesek” leszünk, vagy maradunk, de ha igen, akkor meg a Boldogság/Elégedettség/Nirvána/Mennyország stb. a „jutalmunk”.”
Hogy te csak olyan hitványul vagy képes kommunikálni másokkal, mint ahogy itt is bemutatod, az a te elbaszott sorsod. Viszont az, hogy hétfő délelőtt 10:46-kor is fosod magadból a 12 emeletes bullshitet, ahelyett hogy a munkáddal, a családoddal, vagy bármi építő dologgal fogalkoznál rombolás helyett, az a te szabad akarodból hozott – szintén elbaszott – döntésed, mivel a már korábban elbaszott sorsodon bármelyik pillanatban változtathatnál. Csak hogy te is értsd: az egyik megléte nem zárja ki a másikat. De, ha csak negyedannyira lennél művelt, mint amilyennek ilyen pitiánerül próbálod beblöffölni magad, akkor legalább ezzel tisztában lettél volna…
https://www.youtube.com/watch?v=K3VOf3CBGvw
Köszönjük emese, újra, tartalmas , informatív és cseppet sem személyeskedő……, csak a tőled megszokott frusztráció ventilálása……….., örülök, hogy segíthettem…..
Máskor ne igyál ennyit…..
Épülésedre szolgáljon.
“Máskor ne igyál ennyit…..”
Látod-látod, és még így is ez az egyetlen dolog amibe bele tudtál kapaszkodni, prof. csakszi… :)
Vasárnap van, nem hétfő. Zsidóknál van hétfő.
Ahogy telik az idő, egyre inkàbb ùgy làtom, hogy valaki minèl inkàbb elèri az 5-ös szintet, annàl inkàbb leèpül a 3-as szintje. Ilyen szempontbòl nincs linearitàs ès függősèg se az egyes szintek közt. Egy ideàlis vilàgban talàn lètezne az egyèrtelmű linearitàs ès függősèg, a jelenben azonban minden pàrhuzamosan törtènik, csak az egyes szintek elèrèse adott pillanatban eltèrő prioritàst kap a vèges időnk miatt. Viszont nincs àllandòsàg egyik szinten se, ha ma elèrtük az adott szintet nem jelenti azt, hogy holnap is elèrjük. Ez adja az örök bizonytalansàgot.
Egyetértek.
Átfedések mindig vannak (és lesznek) az emeletek között, ezt a Maslow elmélet is így tálalja.
A “lineáris lépcsőmászást” a személyiségfejlődés vázszerkezeteként kell értelmezni, nem úgy, mint egy Mario játék kompartmentalizált szintjeit.
Az egyszerűsített sablon csak a kialakulási fázisokra abszolút értelmű: pl aki egész életében kitaszított volt minden területen az biztos, hogy nem fog egy szerda reggel úgy ébredni, hogy csillagász szeretne lenni. Ehelyett a többiek (valakik, néha bárkik) elfogadásáért fog epekedni, az ők tetszésüket akarja mindenáron elnyerni. A bandatagság vagy a foci-drukkerség is ilyen, bármilyen kemény gyerekeknek is látszodjanak kívülről az illetők. Alapvetően a Maslow 3-asukon dolgoznak.
Másfelől, miután valaki már elérte mondjuk a Maslow 4-est (vagy 5-öst) simán visszaeshet adott körülmények között akár az 1-es szintre is (pl fulladozik). Ez minden emberre érvényes. Egy levegőért kapkodó vagy tűzben égő csöves és Bill Gates között ilyenkor semmi különbség nincs. Bill viszont már megélte azt, hogy milyen “nem fulladozni”, így a fiziológiai krízis elmúltával szépen besétál az irodájába (vagy nyaralójába). A csöves viszont az aluljáróban marad.
Miért nem? mi köze a kettőnek egymáshoz?
Ez minden nőnél alapficsör, egy ideig a fiuk is művelik, aki közülük képes “kinőni”, azok “sikeresek” lesznek, a többi meg kínlódik….
A nők99% és férfiak a 80% inkább “megreked” enneka hajkurászsásában, minthogy “dolgozna” rajta.
Ezzel nem tudom, hogy mit akartál érzékeltetni/példát hozni, de lehet, hogy csak én nem értem a lényegét.
Itt inkàbb az 5-ös ès 3-as kapcsolata az èrdekes, alap èletszüksègletek kielègìtèse nèlkûl valòban vège a dalnak (èlelem, vìz, alvàs, elfogadhatò egèszsègi àllapot). Pèlda: valaki gyerekkènt megkapta az èrzelmi biztonsàgot a szüleitől, felnőttkènt megtalàlta a hivatàsàt, sikeres is benne, de pàrkapcsolati tèren sikertelen, nincs sajàt csalàdja. Ez hiànyt okoz a 3-as szinten, azonban az 5-ös megèlèsèben, sikeressègèben nem biztos, hogy hàtràny, sőt. Abban igazad van, hogy a szemèlyisèg fejlődèse valòszìnüleg nem lesz teljes, azonban hivatàsa rèvèn mègse mondhatjuk, hogy emberünk totàlisan megrekedt a 3-as szinten, az èlete e szint kielègìtèse körül forog ès nem èrte el, èli meg a jelenben is az 5-öst.
Ez nagyjából így van. Az “erős ötösöket” gyakran nem igazán érdekli sem a párkapcsolat, sem a hierarchikus szintmászás, mivel energiájuk oroszlánrésze más irányba összpontosul: alkotnak. A négyesekre jellemzőbb a monomániás törtetés (munkában) és a dominánskodás (párkapcsolatban), mivel fő motivációjuk mások tiszteletének kivívása. Az itt megrekedt emberek folyamatosan hosszadalmas és meddő vitákba mennek bele, mivel számukra nem a helyzet megoldása a fontos, hanem a saját fontosságuk hangoztatása. Ürügy meg mindig “akad”.
Leírtad a “modern”, “felvilágosult”, “erős”, “független” stb. NŐ-t……. (és mellette jópár elcseszett hímneműt, aki ugyanerre a vonatra “szállt fel”…..)
Vicces kell legyek most veled, mert minden cinizmusod ellenére ezúttal túlbecsülted a feminista nőt.
Az “erős-független” perszóna csak a felszínen négyes, gyökérszinten valójában hármas kategória.
Ami önmagában nem gond, mivel a nőiesség egyik alappillére épp a csatlakozási vágy. A baj ott kezdődik, hogy ez egy rossz fajta csatlakozás, egy élet és valóságidegen ideológia által osztott “klubkártya”.
Ugyanaz a pszichológiája, mint a bandatagságnak vagy a vallási fanatizmusnak/ szektásságnak.
Az ilyen ember/ nő nem magánakvaló kisbáró lesz (Maslow 4-en megrekedt), hanem egy szervilis, aktatologató bürokrata (harmadik emeleten lefulladt). Nem öntörvényeskedni fog, hanem magológép-szerűen hivatkozni a hatalmi szabályzatra, bármilyen disszonáns és korrupt is legyen az. “Elvtársnő”, ugyebár.
A Kutyák és Lovak olvasói most ettől teljesen megnyugodtak….., hogy ez csak “felszínes”……., de “gyökérszinten” a valóság más, ja, csak az átlagjúszer a felszínen, meg a gyökérszinten is szopóágon van, de az erkölcsi/morális “vigasz” biztos számít….
Amíg saját nemükön (házon) belül, (csípésrangsor miatt, és csak a “tyúkudvarban” ) tepernek, meg szopatják egymást, addig semmi gond……, de amint ki lettek “engedve” és támogatva a “másik” nem “területére”, ott már nem “problémákat”, hanem “bajokat” indukálnak…….
(Majd)nem, a baj ott ott kezdődik és azóta is csak eszkalálódik, hogy meg lett nekik engedve, fokozatosan, és most ott tartunk, hogy “elvárás”, már mindkét nem részéről és aki csak kételyt fejezne ki ezzel kapcsolatban az rövid úton persona non grata-nak minősül (a férfiak számára is!)…….
Annál “racionálisabbak”, ha a körülmények változnak, ők “hajolnak” mint a nád, inkább a “csípésrangsorért való harc” jellemző rájuk, minimális kockázattal, sok “méreggel”/manipulációval, hitegetéssel, ígérgetéssel, kivárással, aknamunkával, összefoglalva: minden nemtelen, elvtelen és etikátlan eszközzel, stb….a “végletekig” csak akkor mennek el, ha 1000% biztos, hogy büntetlenül megtehetik…….
Kurvára lényegtelen, mert a valódi “értékét” egy férfi szemében ez nem igazán befolyásolja.
Abban a pillanatban, mikor azonos “értékrend” szerint kezdjük “rangsorolni” a két nemet, már bukta van.
Ez viszont általános emberi tulajdonság, a boszorkányperek is leszarták a valóságot, a logikát, és bizony , ott férfiak “ítéltek”……..
Az egész feminizmust férfiaknak köszönhetjük.
Ezzel bf is egyetért, az érvelései viszont még a szalmabáb szintet sem ütik meg.
Egy tènyleg feminista nő (nem ùgy àltalàban az emancipált), leginkàbb hangos ès bizonytalan, nem erős ès független. Nincs meg a 3-as szint, de sokszor a 2-es sem. A paradox helyzet, hogy az erős ès független nők sokszor sajàt, szerető csalàdban èlnek, ami valòszìnüsìti, hogy elèrtèk a 4-es szintet is.
Mihez/kihez képest “erős”-ek és kitől/mitől “független”-ek ezek a “superwomenenk”?
Arról nem is beszélve, hogy a “szerető család ” férfi tagja mellettük milyen szerepet tölt be, egyáltalán van-e neki, vagy egyedül van a csúcson erősen és függetlenül?
bf, pont azt ìrtam, hogy a csaladja adja az alapot a magasabb szintek elèrèsèhez. Az, akinèl kielègül a 3-as szint èrzelmileg nem független a fèrfitòl, az erős kötődèsük adja rèszben a 4-es szint kielègülèsèt is ès megfelelő partner mellett adja az alapot az 5-öshöz. A független leginkàbb az önazonossàgként jön ki, nem azèrt csinàl xy dolgot, mert kell, hanem mert akarja. Ha korrigàlni kell megteremti rà a lehetősèget, nem marad egy àltala nem kìvànt függőhelyzetben. Az erő ott jön ki, hogy ezt kèpes vèghezvinni ès můködnek körülötte a dolgok. Egy-egy negatìv esemény nem vàgja haza, nem teremt àltalános fusztràciòt, negatìv lègkört, hanem egyedül, vagy a fèrfival megoldja.
Delin: Te most magadról beszélsz, egyedi esetként, százezrelék alatti példáról/mennyiségről és arról, hogy te most, adott (rövid) időintevallumon belül hogy látod(vagy akarod látni).
Magadon kívül ismersz még “élő” (valóságos, nem mások által “vetített” ) példát?
Nem magamròl beszèltem, én mèg nem vagyok “kèsz” ilyen tèren. Ismerek pàr ilyen nőt, nem sokat, de akadnak azèrt. Egy mai àtlag nőnek problèma a 3-as szint kielègìtèse, ezen pörög folyamatosan, vagy dolgozik az 5-ösön, de közben magànyos. (1es/2es szinteken is vannak jò pàran, de őket most hagyjuk.) Erre mondja a red pill women (is), hogy egy seggel nem lehet megülni kèt lovat. Lehet, csak kb a nők 10%-a alkalmas rà ès közülük se mind kèpes kivitelezni ezt a gyakorlatban.
Túlságosan fölébecsülted az arányukat, még ezrelék szintet sem érik el.
Amelyik képes, az is csak időlegesen, jó esetben pár év “instant boldogság”, mert a természetét nem tudja egyik sem megtagadni, hiába az esetleges “tudatosság”.
(és mellette jópár elcseszett hímneműt, aki ugyanerre a vonatra “szállt fel”…..) “
Egészen jót derültem ezen a mondaton. :)
Szerintem kissé túllihegik ezt a szükségleti hierarchia elméletet. A lényegi felismerése alapvető, bizonyos szükségletek, ösztönkésztetések fontossági sorrendjéről szól. Erős sarkítással, ha nagyon éhes vagyok inkább eszek, mint kefélek.
A részleteiben viszont már nem igazán számol az egyedi sajátosságokkal. Adott egyén személyiségjegyei, élettapasztalatainak jellege okán az átlaghoz képest fontosabbnak érezhet bizonyos “szinteket”, erőteljesebben és nagyobb mértékben igényli azokat, míg mások pedig átlag alatt.
Például egy szeretethiányban felnőtt ember számára a másokhoz tartozás igénye felülmúlhatja a biztonságra törekvés szintjét, arra utóbbi hiányában is szüksége van. Számos példát ismerünk arra is, hogy a fiziológiai szükségletek figyelmen kívül hagyásával tört az illető magasabb célok felé, de sorolhatnánk más eseteket is.
Személyiségfejlődés kontextusában kell értelmezni a piramis hierarchiáját.
Ha már egy felsőbb emeleten dolgozol, jelentős mértékben felül tudod írni az alsóbb szintek szükségleteit. Az nem tudja egyáltalán felülírni, aki azzal azonos vagy alacsonyabb magasságban tartózkodik.
Ugyanakkor ez nem akarat, hanem tudatszint függvénye. Egy Maslow hármason lévő is rendelkezhet töretlen akarattal, sőt. A legtöbb fanatikus, ”kamikaze őrült” a harmadik emeletről kerül ki. A szemellenzős nemzeti, vallási, banda, szekta-lojálisok a legkevésbé józan emberek. Breivik-et is a hovatartozás motiválta. Ted Kaczynski ellenben ”négyes őrült” volt.
Megnézném azt a “magaslati dolgozót” aki a valódi létfeltételt biztosító szükségleteit képes “felülírni”………