Az ünnep építő szellemiségének jelentőségén túl fontos felvetni a férfiak perspektíváit is, a nemek közötti egyenlőség kérdésében a kritikus gondolkodás és reprezentativitás érvényre juttatásának igényét is. Alig létezik olyan meghatározó ideológia, gondolkodási irányzat, mozgalom, amely a nők irányából érkezik és objektív értékítélettel és építő kritikával viszonyul a férfiak társadalomban betöltött szerepeihez, jogaihoz és kötelezettségeihez és arra törekedne, hogy a mai társadalom viszonyaihoz igazítsa ezeket. Pedig megkerülhetetlen a felismerés, hogy mindez az össztársadalmi érdekek miatt is rendkívül fontos lenne! Ma hagyományosan mindennek az ellenkezője jellemző: bármilyen problémáról legyen szó, “a férfi ne panaszkodjon!” elvvel azonnal megölik a kritikus gondolkodást és ezzel együtt a pozitív változás esélyét is mikro – és makroszinten egyaránt.
A feminizmus sem kritikus? – Tehetné fel bárki a kérdést. – A férfiak nézőpontjából semmiképpen (építő módon legalábbis) sem, hiszen többnyire idealizálja a férfiak helyzetét. Kritikus gondolkodás ugyan, de olyan szubjektív és bántó élű felvetéssel, amely abból indul ki, hogy mindig csak a nők jogai sérülnek, így kizárólag csakis azt gondolja újra, hogy a nők számára milyen szerepek lennének ideálisak a mai társadalomban. Van néhány feminista, aki gondolkozik a férfiak nézőpontjából is, de az ő befolyásuk a feminista mozgalomra nézve jelentéktelen. A feminista mozgalom befolyásosabb képviselői teljesen elutasítóak ezzel szemben. Ráadásul felismerve, hogy a férfiellenességből politikai tőkét kovácsolhatnak, sokan közülük arra hivatkoznak, hogy a társadalom már most is a férfiak érdekei szerint működik, ezért ők inkább egy protekcionalizmusra, a nők kizárólagos uralmára épülő államfeminizmust vezetnének be, ahol a férfiak nézőpontjából építően kritikus gondolkodásnak nincs helye.
A problémák azonosítására és megoldások keresésére azonban mindig szükség van, így a férfiak esetében is. Kritikus gondolkodás nélkül nem létezik semmilyen fejlődés. A társadalom változik, az értékek is változnak, tehát a szerepeket, az arról való gondolkodást is szükséges ehhez adaptálni. Ha ez nem történik meg, akkor az súlyos károkat okozhat. Korábban a fiúkat úgy szocializálták, hogy el kell tűrniük a fájdalmat, sőt az a jó, ha minél inkább rá vannak szoktatva, mivel a társadalom fennmaradását biztosította, hogy jó harcosok váljanak belőlük. A szocializációt ez a mai napig meghatározza, holott egyáltalán nem biztos, hogy napjainkban nem lenne-e ennél fontosabb szempont a fiúk-férfiak mentális és fizikai jóléte. Ennek igazságosságáról már nem is beszélve. – Mi az igazságos? Ennek megítélése is változik. Ami régen morálisan helyes volt, az ma nem biztos, hogy az. Például korábban nem volt a jogegyenlőség általános érték, ma az. Kritikus gondolkodásra azért van szükség, hogy ezeket a kérdéseket át lehessen gondolni és a szerepeket a mai értékeinkhez, a mai társadalomhoz lehessen igazítani. Ez úgy nem megy, ha mindent lesöpörnek az asztalról azzal, hogy “a férfiak ne panaszkodjanak”!
Ezzel összefügg az is, hogy egy demokratikus társadalomban mennyire természetes, hogy a nyilvánosságban szinte mindig valamilyen hatalmi hierarchiában magas pozíciót betöltő férfiak által és alapján történik a férfiakra vonatkozó sztereotipizálás, a társadalmi szerepek, jogok, kötelességek meghatározása. Ez a réteg állítja azt, hogy tökéletesen elégedett a helyzetével, és kínálja tálcán a feministáknak a nemekkel, nemi szerepekkel kapcsolatos diskurzus monopóliumát. A feministákat pedig legfeljebb saját önkontrolljuk (ami láthatóan nem igazán van) foghatná vissza attól, hogy ezt a hatalmat ne arra használják, hogy a férfiak elleni hergeléssel erősítsék politikai pozícióikat. Ennek megnyilvánulását láthatjuk rendszeresen a médiában, pl. amikor a legprivilegizáltabb férfiak nyilvánítják ki a férfiak nevében, hogy nekik nem baj az, hogy az Isztambuli Egyezmény nem védi az erőszak fiú és férfi áldozatait. Ugye nem gondoljuk, hogy normális körülmények között ez lenne a véleménye és érdeke azoknak a férfiaknak is, akik esetleg családon belüli erőszak áldozatai?
Nagyon fontos: vegyük észre végre a tipikus átlagembert, a „tömegférfit”! A jogfosztott apákról van szó és azokról a fiúkról, akik apa nélkül nőnek fel, akik előtt nem áll férfi minta sem a családban, sem az óvodában, akik sikertelenek az iskolában, akik erőszaknak vannak kitéve (a feministűk által táplált közhiedelemmel ellentétben sokkal inkább, mint a lányok!), akik munkanélküliek és helyzetükről nem gondoskodik külön állami hivatal, szemben a Nő-Köz-Pont hálózattal, akiknek mentális problémáik vannak, akik szenvedélybetegek, akik a befejezett öngyilkosságok 80%-át követik el… – Mindannyian férfiak. Tehát nem az elitről, nem a politikai, gazdasági hatalmat birtokló férfiakból kell kiundulnunk, hanem a fiúk és férfiak széles csoportjaiból. Szóval hadd következzünk végre mi, az átlagférfiak! A mai napon megrendezésre kerülő Nemzetközi Férfinapi Konferencia ezt a szemléletmódot közvetíti, ezért is ajánlom mindenkinek a figyelmébe!
Mint az közismert, az antifeminizmus egyetlen működő iránya a patriarkális reakció. Mivel Hunn “elvtársam” önként elhagyta a közösségünket, ezért talán egyedül maradtam ezzel a nézőponttal, de attól még ez az igazság.
“Ami régen morálisan helyes volt, az ma nem biztos, hogy az. Például korábban nem volt a jogegyenlőség általános érték, ma az. Kritikus gondolkodásra azért van szükség, hogy ezeket a kérdéseket át lehessen gondolni és a szerepeket a mai értékeinkhez, a mai társadalomhoz lehessen igazítani.”
Itt is van a hiba: a jogegyenlőség nem érték, hanem tévedés. Ha a hibás keretbe kényszeríthetjük a gondolkodásunkat, akkor soha nem találhatjuk meg az igazságot. A férfi feladata és kötelessége a vezetés. És ehhez meg is kell adni számára a szükséges jogokat, és természetesen megkapja mellé a kötelességet is, hogy a rábízottakat biztonságban, egészségben, jólétben kell tartania. Ez a természet rendje, ha úgy tetszik, az isteni rend. Aki ettől eltér, az tévúton jár.
Ez az oka a társadalmunk szétesésének. És az egyetlen lehetőség, ha visszaállítjuk a férfi hatalmát a családon belül, a helyi közösségekben és onnan felépítve az egész nemzet felett. Ha ezt nem tesszük meg, akkor hiába minden, el fogunk veszni a népek áradatában.
Semmi újat nem kell feltalálni, egyszerűen az ókori Róma sikereinek idejéből való Pater familias jogot kell visszaállítanunk, azaz a legidősebb férfi teljhatalmát a családján belül. Elrugaszkodottnak tűnhet, de mivel ez a jog az isteni rend leképezése, ezért a családon belül de-facto be lehet vezetni. A kézikönyvet ehhez megadja a Red Pill párkapcsolati kiskátéja. Társadalmi szintre viszont sajnos csak akkor fogjuk tudni emelni, amikor az államhatalom meginog. Sajnos nem tartom valószínűnek, hogy olyan tömeges lesz a férfiak Red Pill ébredése, hogy komoly krízis átélése nélkül egyszerű megegyezéssel – a férfiak megegyezésével – tudnánk visszaállítani a patriarkátust. Persze az elméleti lehetősége megvolna: ha mind egyetértenénk, senki nem tehetne ellene semmit, már ma délután kihirdethetnénk az általános érvényű patriarkátust. “Csak” a feminista férfiak akadályoznak meg ebben: egyelőre ők vannak többségben.
Patriarkális ébredés nélkül a társadalom megingása sajnos mindenképpen el fog jönni: patriarkátus híján sajnos nem érhető el önfenntartó demográfia, stabil társadalom. Lehet álmodozni róla, de még sehol nem volt rá példa. Tehát nem az a kérdés, hogy el fog-e jönni a feminizmus vége, hanem csak az, hogy mikor? Illetve hogy akkor lesz-e még erőnk önrendelkezéshez, vagy az egyetlen út a túlélésre az iszlám világba való betagozódás lesz-e?
Az isteni rend természetesen vissza fog állni akkor is, ha megmaradunk feministának: megalakul az európai kalifátus, és szép patriarkális rendben fognak élni a muszlim bevándorlók a városainkban a sírjainkra pedig gyönyörű épületeket fognak építeni Allah legnagyobb tiszteletére.
Ez így van.
Mivel “Istennek jobb dolga is akad”, minthogy ezeket a „jogokat” megadja a jelen férfiának, és a jelen férfia egyedként nem képes ezt a jogot “gyakorolni”(ha valamilyen véletlen folytán ezt meg is kapná) így sok értelme nincs róla álmodozni, mert az „ellenérdekelt” (és ugyanakkor „vak”) női egyedek és ami sokkal fontosabb, hogy a férfi egyedek elsöprő többsége sem „engedné”.
Ezt rajta kívül senki nem képes megtenni, a jelen keretei közt, külső hatalom/törvény biztos nem, de a jelenlegi hatalmak és törvények csak „rombolják” a maradékot is, és ezeket a törvényeket meghozó/szavazó egyedek sem nők 100%-ban.
Ennek ma nincs realitása, olyan lassan, fokozatosan bomlott le, hogy a helyét átvevő „modern” szemlélet, írott és íratlan „szabályai” mára már teljesen beépültek, az átlag egyén (nemétől függetlenül) részévé váltak, olyan szinten, hogy aki eltér a „dogmától”, azt majdhogynem megkövezik, ha nem is nyilvánosan, de virtuálisan biztos. (ráadásul a „kövezők” közt pedig a nemek aránya nem tér el egymástól!)
Sajnos, vagy nem sajnos, de nem lehet, hiszen objektív akadályai vannak, a “legmerészebb”, hangadó férfijogi mozgalmárok is a „jogegyenlőségből” indulnak ki, mint alapból, ez a jelen „Status Quo-ja”, ebbe viszont „nem fér bele”, a jelen keretek közt még álmodozás szintjén sem.
Amire viszont nem tudod, nemhogy a nőket, de (ami nagyobb probléma, hogy ) a szopóágon lévő férfiakat sem „megtéríteni”, mert nem akar kiszabadulni a BluePill talmi állapotából, mindig is vágyik vissza a „Mátrix”-ba.
Mivel az előzőlekben felállított „előfeltétel” (a jelenlegi keretek közt biztosan) nem fog bekövetkezni, így mindegy , hogy milyen az államhatalom, amíg megvan a jólét, a fogamzásgátlás, az egészségügyi ellátás(védőoltások, „gyógyszerek”) és a halandóság megállításának/megfékezésének az „illúziója”, amihez mindig párosul a jogok „fellazulása”, nem, számít, hogy ki és milyen formáció gyakorolja a („látszólagos”) államhatalmat, fikarcnyit sem.
Ez (már a mi életünkben is) egy biztosra vehető tény…
Így a „férfiak jogaiért”/”feminizmus elleni” való harc paradox módon a feminista férfiak ellen „vívódik”……, (bár azért itt eléggé túlmisztifikálják, és megfoghatatlan „mumust” kreálnak belőle, mármint a feminizmusból és elég sok itteni blue/purple pilles még mindig abban reménykedik, hogy a nők “észhez térnek”, míg a “radikálisok” pedig arról ábrándoznak, hogy az ő rabszolgáik lesznek és háremet tartanak, aztán meg minden ilyen rabszolga nő Stockholm szindrómás lesz, és beléjük szeret:))
Ha „betagozódunk”, akkor biztos, hogy elvesztünk, mint nemzet.
Sovány vigasz, hogy ha „győz az iszlám”, akkor ugyanerre a sorsra jutnak, csak lehet, hogy több idő alatt….., vagy megrekednek azon a „fejlettségi szinten” ahol most tartanak, és ha tegyük fel, hogy legyőzik a „fehér ellenséget” és már mindenhol az iszlám uralkodik, akkor saját magukat falják fel, mert hiába hirdetik álszenten, a „béke vallását” az örökös harc tarja fenn, ha nincs kivel harcolni, hát „egymást eszik meg”….
> , akkor saját magukat falják fel, mert hiába hirdetik álszenten, a „béke vallását” az örökös harc tarja fenn, ha nincs kivel harcolni, hát „egymást eszik meg”….
Ez maga az élet: a harc örökké tart, maximum csak békésebb átmeneti időszakok lehetségesek.
> amíg megvan a jólét, a fogamzásgátlás, az egészségügyi ellátás(védőoltások, „gyógyszerek”) és a halandóság megállításának/megfékezésének az „illúziója”, amihez mindig párosul a jogok „fellazulása”, nem, számít, hogy ki és milyen formáció gyakorolja a („látszólagos”) államhatalmat, fikarcnyit sem.
Úgy értem, hogy ezek is meg fognak szűnni a fehér civilizációval együtt. Majd gondolod, hogy a migránsok fogják gyártani nekünk a védőoltásokat? Mert az olyan is lesz…
Nem erre gondoltam, hanem az iszlám “eredeti” és mai tartó valóságára: A pedofil Mohamed különböző “értelmezése” folytán állandóan egymással szó szerint élethalál harcot vívó szekták tömkelege marakodik a nem létező koncon.
Mivel a Korán tökéletes és nem lehet sem elvenni sem hozzátenni, ezért olyan merevséget biztosít, amiből nem lehet “kitörni” ( ahogyan a kereszténységnek sikerült), nincs kritika, nem kérdőjelezhetők meg dogmák, még gondolatban sem, minden vagy fekete, vagy fehér, nincs ellen/más vélemény, ez pedig ahhoz a belterjes fanatizmushoz vezet, amit nem tudnak kivetkőzni. Ezzel párosul a társadalmi rendszerükből fakadó belterjesség, megspékelve az átlag 70pontos IQ-val és pontosan látjuk hogy mi az eredménye.
Nem sok scifi van , ahol az iszlám akár említés szintjén is megjelenik, és ez sem véletlen.
Ha az bekövetkezik, akkor a “nekünk” már nem létező fogalom lesz addigra.
Az “erejük” most is a liberális ,fehér ember “idiocracy”-ája.
Előbb-utóbb, (remélhetőleg) szó szerint “vallásháborúba” fog torkolni, az “iszlám” ellen, úgy En Block.
A kérdés csak az, hogy mennyi “keresztény” marad addigra és hajlandóak lesznek -e az elkerülhetetlen “végső megoldást”(pl. atom) alkalmazni, vagy folytatják ezt a jelenlegi végeérhetetlen behódolás faszságot.?
Mindenki tudta(aki belegondolt) ,hogy meg fog szűnni a Szovjetunió ,NDK,stb de a folyamat sebességét és eljövetelének idejét,nem tudom volt-e jós aki megjövendölte volna.Szóval ,hogy a társadalmi folyamatokban ma minek van realitása és minek nem szerintem nem jelenthető ki száz százalékos biztonsággal.
Igen de egy dolgot elfejtesz/figyelmen kívül hagysz: a kommunisták aránya nem 90+% volt, hanem jóval kevesebb, míg jelen helyzetben bizony a feministák aránya 90+% fölött van, szóval lehet lehet reménykedni, meg vágyvezérelt délibábokról álmodozni…..
Ez egy jó érv el is hiszem neked mindenféle hivatkozás nélkül.Viszont akkor is ennyien voltak(vagy még annyian sem) amikor a rendszer vadul működött bukása esetleg csak vágyvezérelt délibábnak tűnhetett…
Lényegtelen a “hited”, amikor a valóság és a tények annak ellenkezőjét bizonyítják. A nők és férfiak alapból születési “ficsörként” feministák, ezért (is)maradt fenn/lett sikeres az emberi faj, hogy (túl) értékelte a nőt, szigorú és kegyetlen életfeltételek közt, nagyon hosszú időn keresztül.
Ez sem fog a kihalásához vezetni, csak a “minőségi” ritkul meg, a mennyiségi szemét meg növekszik. A Természet/Isten “bölcs” és “igazságos”:), előbb utóbb “kiegyenlíti” az “eltéréseket”:
Annak az embernek, akinek rövidebb az egyik lába 10 centivel mint a másik, cserébe a másik lába hosszabb 10 centivel, mint az egyik…….. hát ilyen bölcs a Természet/Isten:)
“Itt is van a hiba: a jogegyenlőség nem érték, hanem tévedés. Ha a hibás keretbe kényszeríthetjük a gondolkodásunkat, akkor soha nem találhatjuk meg az igazságot. A férfi feladata és kötelessége a vezetés. És ehhez meg is kell adni számára a szükséges jogokat, és természetesen megkapja mellé a kötelességet is, hogy a rábízottakat biztonságban, egészségben, jólétben kell tartania. Ez a természet rendje, ha úgy tetszik, az isteni rend. Aki ettől eltér, az tévúton jár.
Semmi újat nem kell feltalálni, egyszerűen az ókori Róma sikereinek idejéből való Pater familias jogot kell visszaállítanunk, azaz a legidősebb férfi teljhatalmát a családján belül.”
“… E katasztrófa látványa (az I. vh.) az embert tehetetlensége érzésében önmaga felé fordítja; befelé fordul, és mivel minden inog, kutat valami után, ami támaszt nyújt. Még túlságosan sokan keresik azt a külvilágban; egyesek hisznek a csalfa győzelemben és a győző hatalmában, mások törvényekben és szerződésekben, megint mások a fennálló rend lerombolásában. Még nagyon kevesen kutatnak önmagukban, saját bensőjükben, még túl kevesen tették fel maguknak a kérdést, hogy szolgálnák-e jobban az emberi társadalom ügyét, ha önmagukon kezdenék a mostani rend érvényesítését, ha először és egyedül saját magukon, saját belső államukon próbálnák ki azokat a törvényeket és diadalokat, amelyeket minden utcasarkon prédikálnak, ahelyett, hogy ezt embertársaiktól várnák el. Minden egyes embernek gyökeres változásra, belső szakadásra, a meglévő feloldására és megújulásra van szüksége, nem pedig arra, hogy embertársaira kényszerítse azt, a keresztény felebaráti szeretet vagy szociális felelősségérzés képmutató köntösében, vagy bármi mást hirdető szép szavakkal, amelyek tudattalan személyes hatalomvágyból fakadnak. Csak az egyes ember magába szállása, ez emberi lét lényegéhez, saját lényének, egyéni és szociális adottságainak alapjaihoz való visszatérése lehet a mai világban uralkodó vakság gyógyításának kezdete.”
C. G. Jung
Mit akarsz ezzel mondani?
Főképp azt, hogy társadalom mérnökösködés helyett előbb inkább önismerrettel kellene foglalkoznod.
Jó, ezt mondhattad volna elsőre is kerek-perec, igazán nem kellett volna valami sarlatántól idézned egy fél oldalt hozzá.
Legközelebb, ha tanácstalan leszek, hogy mivel kellene foglalkoznom, akkor téged foglak kérdezni.
Nézd, ez az ember – akire te bármiféle indoklás nélkül sütötted rá, hogy sarlatán – többek között: “pszichológus, pszichiáter, orvos, az analitikus pszichológiai iskola megalkotója. A modern lélektan analitikus irányzatának képviselője, a valláspszichológia egyik klasszikusa és a XX. század egyik kiváló lélekgyógyásza, gondolkodója volt. Megalapította a karakterkutatás modern irányzatát, kutatta a tudattalant. (…)
1948-ban hozzájárult a Carl Gustav Jung Intézet megalapításához Zürichben. (…)
Olyan lélektani dimenziót nyitott meg előttünk, amely a bibliai szövegek szimbólumainak mélyebb megértéséhez is elvezet. Bárki másnál gazdagabban vonta bele a lélek megértésébe a teljes emberi kultúrát, főként az archaikust.
Felismerte, hogy az analízisek során felmerült képzetek, valamint a keleti és nyugati vallásokban, mítoszokban, legendákban, rítusokban és az ezoterikus hagyományokban, mint például az alkímiában is felbukkanó szimbólumok között hasonlóság van… (…)
Carl Gustav Jung alkotta meg a pszichológiában azokat az elméleteket, amelyek napjainkban is segítik megérteni tudatalattink rezdüléseit. Ő foglalta rendszerbe a tizenkét archetípust …” Stb. stb.
Szóval, mondhatni “letett valamit az asztalra” amit nemzetközi szinten is elismernek. Azt elárulnád, hogy miért a te véleményedre kellene adnom ezzel a sarlatánnal szemben, akiről láthatólag még csak nem is hallottál?
Nem csak nem hallottam, de nem is érdekel. Akár a témához is hozzászólhatnál, de te ezzel az önismeret fassággal jössz itt nekem.
Mit gondolsz a patriarkátus szükségszerűségéről? Élhetnek stabil generációk egymás után sorban a világban valamiféle patriarkátus nélkül, vagy valóban szükségszerűen felszámolja magát a feminizmus útjára tévedt nemzet? A tézisem szerint patriarkátus nélkül nincs stabil létezés. Ezzel lehetne vitába szállni. Lehetőleg saját gondolatokkal, vagy ha idézetek segítségével akkor rámutatva, hogy ez miért volna releváns a kérdésben.
“A te leányodat meg ne becstelenítsd, paráznaságra adván azt; hogy paráznává ne legyen a föld, és be ne teljék a föld fajtalansággal.” – Lev 19:29
Ezt szó szerint kell érteni, vagy valami hasonlat?
Mire vonatkozik itt?
Utánakerestem, amit találtam aszerint szó szerint kell érteni.
Nézz körül hogy ma mi van. A lányokat “szabaddá” tette a progresszió, a társadalmi viszonyok (szétesése) és a technikai fejlődés (pl. fogamzásgátló). Minél jobban elkurvulnak ettől annál jobban velük kurvul az egész világ is.
Az általad emlegetett patriarkátus alapja a férfi valós családfősége, az hogy ő az ókori római értelemben vett pater familias. Ez akkoriban többek között a család erkölcseinek az őrzését is jelentette. A pater familias intézménye olyannyira a római élet alapja volt, hogy nem is tartozott teljesen a római jog hatálya alá, működését a szokásjog és a társadalmi elvárások befolyásolták.
Így már értem. Egyet is értek.
Olvastam egy nagyon érdekes megfigyelésről. Etológusoktól. Azokban a főemlős populációkban, ahol a nőstények “kurvábbak”, azaz bármelyik hím által könnyebben kaphatóak, lényegesen kevesebb a csoporton belüli erőszak. Arra gondoltak, hogy talán ez azért lehet, mert a hímeknek nem kell a szexért harcolniuk egymással. Lehet, épp az a baj, hogy az embereknél a kiszorítósdi megy: a hímek egy része egyszerűen nem jut nőhöz? A többnejűség nem a többi férfival kicseszés, nem a nőkkel, nem? Mit gondoltok?
“Nem csak nem hallottam, de nem is érdekel.”
Nagy arccal ostobának lenni legfeljebb csak a prolik közt menő. Ilyen nihilista hozzáállás mellett veled értelmetlen bármiféle vita. Bármit bármikor indoklás nélkül figyelmen kívül hagysz, pláne olyat akinek épp ez a szakterülete (jogon is a tananyag része Jung – csak jelzem, nagyokos), ez csak a nihilbe vezet, ilyen alapon az én érveim is csak akkor érnek valamit, ha kegyes jókedvedben találtalak és méltóztatod azt elfogadni…
Egy nihilista, komolytalan gyermek vagy, korosodó testben, aki felnőttet játszik.
Van valami mondanivalód a tárgyhoz is? Eddig egy ide nem való de legalább bő lére eresztett idézetet hallottunk – legalábbis nem magyaráztad el, hogy milyen módon passzolna ide – és az én fikázásomat.
Eddig kíméltelek, ha megfigyeled rólad nem mondtam semmi dehonesztálót ebben a topikban. Nem is szeretnék, úgyhogy ne húzz fel, kérlek!
Ja, és várom a magyarázatot, hogy az idézet hogy jön ide, az én önismeretem hogy jön ide, és úgy általában mit akarsz ezzel mondani? Mi köze a patriarkátus kérdésköréhez a mondandódnak? Komolyan nem értem, pedig beletettem az erőfeszítést, hogy megértselek.
Úgy jön ide, hogy ahhoz hogy valami gyökeresen változzon az országban, ahhoz az embereknek kell felnőnie, és nem a felnőttet játszani gyerekként. Lehet ezt is, csak így a magyarság szépen lassan elfogy. A politikusok nem fognak maguktól megváltozni, az is csak egy (nagyon jól fizető) meló, a kötelezőt – tegyük bele a minimálisat, hogy úgy látsszon, mintha…- hozzák legfeljebb (az ellenzék még azt sem), de valódi politikát nem fognak folytatni, addig biztos nem amíg az egyik a háttérhatalmon álmodozik, a másik a pater familiason a harmadik meg magára engedne minden idegent, mert olyan nagy a szíve…. Ahány ember, annyi hülyeség. Proliból nem lesz szalonna. Így nem lesz nemzetmentés… Azt állítja Jung, hogy előbb a választópolgárnak kell magába szállnia, ösztöntől a tudatos én felé tolódni, nem is gondolnád, hogy mennyi mindent teljesen robotpilótaszerűen csinál az ember, sokszor még a gondolkodást is. Az ösztönök irányítanak nem te, emiatt más is könnyen meg tud vezetni (lásd: politikusok: “kolbászból lesz a kerítés”) és meg is fog, mondjuk egy kis hízelgéssel… Polgárok kellenek, akiknek van igényük a jelenleginél tiszteségesebb és hozzáértőbb polikusokra, akik legfeljebb a ciklus végén elzavarják az ilyen Borkaikat, Kránicokat és nem újraválasztják. Egy politikus soha nem fogja azt mondani, hogy “jó, akkor itt most megállok, Vágó úr! Elég lesz ennyi! Most már csak vezetem tovább az országot, vagy ülök az ellenzékben.” A politika piaci alapon működik, alkalmazkodik a ‘piaci igényekhez.’ Tudatos egyénből fog következni a dolgok (pl. gazdaság, kultúra, a politika) javulása, nem a politikusok fognak majd csodát tenni velünk, csak győzzük kivárni…
Egyébként ez a pater familias koncepció egy teljesen életszerűtlen elképzelés. (Gyanítom, inkább romantikus ábrándozás lesz ez, mintsem egy átgondolt koncepció.) Mind pszichológiai, jogi és gazdasági oldalát nézve. Már nem az ókori Rómában vagyunk, nem lakik 3 generációnyi rokon egy fedél alatt ugyabban a faluban/városban, a társadalom szerkezete, a technikai és kulturális átalakulása miatt nem látok semmilyen értelmes indokot mellette. Azt meg már csak mellékesen teszem hozzá, hogy súlyosan igazságtalan lenne, ha mondjuk 50 éves koromban is a 75 éves apám rendelkezne minden vagyonom és nem mellesleg az életem felett… Magamnak sem akarok ilyen hatalmat, pláne nem másnak… És a keresztény erkölcshöz sincs semmi köze, vagy isteni rendhez, vagy mit emlegettél… A bennünk lévő igazságérzet mindig csak annyit vár el a másiktól, hogy a kölcsönös korrektség legyen meg. Ez szinte mindenkire igaz, (kivéve aki korrupt vagy pszichopata, de ez most mellékes) azaz hogy legyen meg az 50:50, mindkét fél között. Mindenkinek ami jár. Na most ha nem objektíven látod magad, ha senki nem objektíven látja magát, akkor ez az 50:50 mindenkinél máshol van, azaz a valóságban mondjuk 56:44, másnál 70:30, megint másnál 15:85, mivel mindenkinek más az igazsága, ezért mindenki “harcban” fog állni a másikkal (ld egy kifejlettebb formáját ennek.: jobb vs bal “kulturcirkusz a parasztnak”, ld még Hamvas Béla idézetét itt ). Nálad ez az 50:50 a pater familias jogintézményének romantikus gondolata, ami – pontosan úgy ahogy fogalmaztál – tejhatalmat biztosít minden családtag fölött. Na, ezért kell előbb magadba szállni, és utána társadalommérnökösködni.
Első bekezdés: Kb, annyira életszerű, mint egy mikroökonómiai modell.
Második bekezdés: A pater familias felemlegetése alapjában véve arról szólt, hogy már akkoriban is szükségesnek érezték az egyén viselkedésének társadalmi regulázását, méghozzá nem törvényi alapon (értsd bűncselekmények kapcsán), hanem szokás és erkölcs alapján, azaz az elvárt viselkedés kapcsán.
Ma ez utóbbi van eltűnőben, ami valójában a társadalom lebomlásának az egyik jele.
“Első bekezdés: Kb, annyira életszerű, mint egy mikroökonómiai modell.”
És ha ezen múlik a nemzet megmaradása?
“szükségesnek érezték az egyén viselkedésének társadalmi regulázását, méghozzá nem törvényi alapon (értsd bűncselekmények kapcsán), hanem szokás és erkölcs alapján, azaz az elvárt viselkedés kapcsán.”
Hasonlóról beszélek, viszont én nem akarom a saját hatalmam kiterjeszteni senkire, azt akarom, hogy az én gyerekeim minél hamarabb felnőjenek és önállóak legyenek. Nem akarok egész életemben parancsolgatni és gyámkodni felettük. Ennek a pater famialias-osdinak nem inkább az ellenkezője lenne az épkézláb és követendő cél?
A „magyarság nem ettől hal ki, hanem attól, hogy nem szülnek (fenntartható arányban ) a magyar nők.
Alapigazság, hogy „egyik „proliból sem lesz szalonna”
A 90% „prolitól” várod el, hogy „felnőjön”, úgy , hogy nem képes rá, mert ahhoz túl földhözragadt „állat”…..
A „politikus” leváltása ugyancsak egy másik „politikust” eredményez, ugyanolyan esendő emberi lény. Nemhogy maguktól, de mástól sem változnak az emberek, a politikusok sem kivételek.
Mindegyiket a becsvágy, a hatalom és egyéb önös érdekei motiválnak első, másod, és harmad…….x-ed sorban….
Az egésznek a nemzetmentéshez vajmi kevés köze van, nem a politikusok „milyensége miatt” nem szülnek a nők….
Tökéletesen igazad van abban, hogy ösztönszinten működünk, azok irányítanak mindig, csak esetleg van rajtunk (jobb esetben) valamilyen „civilizációs máz”.
A „politikusi megvezetéssel” vitatkoznék, ugyanis akit annyira érdekel, hogy „állást foglal”, az olyan mint akinek van kedvenc csapata, minél inkább belelovallja magát a szurkolásba, annál kevésbé lehet „észérvekkel” hatni rá, a saját burkán és valóságán keresztül látja egy idő utána világot és annak megfelelően „szűri”, de gyakrabban „keresi” az világképét megerősítő dolgokat, azokat beemeli, míg az ellenkező tényeket ignorálja. Ez is emberi tulajdonság.
Elhanyagolható azon emberek mennyisége, aki hol erre, hol arra „hajlik” és ezeknek a 99%-a biztos nem megy el szavazni, míg a „drukkerek” igen, de azokat meg nem lehet „áttéríteni”, mindegy, hogy mennyire szar a saját csapata, vagy ennyire jó az ellenfél, legfeljebb nem megy el szavazni, de hogy a „preferenciáján” semmit nem változatnak a tények, az is biztos.
(Jelentkezzen az, aki aktív szavazó és “el lehet téríteni” a jelenleg képviselt párt/oldal preferenciájától, érvekkel)
A „hozzáértő” az nem politikus, a „politikus” meg nem hozzáértő, hiába álmodozik bárki is róla, a két fogalom olyan oximoron , mint a „sikeres nő”.
Nem véletlenül választja meg, bármelyik oldal a saját „Borkai”-át, mert a „saját kommunista mindig jó kommunista”.
A „tudatos egyén” nemhogy politikailag egy nonszensz kifejezés, hanem közgazdaságtanilag sem értelmezhető, magasról tesz pl a WV összes botrányára, sőt, növekszik az eladásuk, annak dacára. Milyen „tudatosságról” beszélünk akkor, amikor még „akcióznia” sem kellett a botrány után és annak ellenére is emelkednek töretlenül az eladásai?
Pont annyira romantikus elképzelés mint az általad fikázott pater familiaris….
Mivel az emberek 99%-a korrupt(csak helyrajzi, meg környezetfüggő ez is, klasszikust idézve…..), csak annak a 70-80%-ának nincs lehetősége hogy ténylegesen kiélje/megélje, mert nem jut olyan pozícióba, viszont ha odakerül, semmivel nem jobb, mint az elődje.
A bennünk lévő „igazságérzet” mindig szubjektív, magunk felé hajlik és az „átlag gyarló embert” figyelembe véve, magasról tesz a tényekre, ha az kognitív disszonanciát okozna az egója szempontjából.
“A „magyarság nem ettől hal ki, hanem attól, hogy nem szülnek (fenntartható arányban ) a magyar nők.”
Nagyon egyszerűen látod a dolgokat. Tudod, annak hogy “nem szülnek a magyar nők” is van egy oka, egy miértje.
Átlagember keres havi 250-300 nettót. Ebből költ albérletre, kajára, ruhára. Budapesten egy épkézláb (nem putri) lakás ára 25 millióval kezdődik. Értelmesebbek 60 millió fölött, a belvárosban egy basic lakás akár 90 millát is ér. A havi 250-300 nettóból szerinted mennyit reális félretenni? Amennyit gondolsz, azzal oszd el a 30 millát és akkor megkapod az eredményt: azért nem szülnek, mert már rég Londonban vannak, vagy messzebb… És innen szépen vissza is lehet kanyarodni a politikára, onnan pedig az egyéni felelősségre…Érted már? Vagy inkább úgy kérdem, hogy hajlandó vagy érteni már? :))
“A „politikusi megvezetéssel” vitatkoznék, ugyanis akit annyira érdekel, hogy „állást foglal”, az olyan mint akinek van kedvenc csapata, minél inkább belelovallja magát a szurkolásba, annál kevésbé lehet „észérvekkel” hatni rá, a saját burkán és valóságán keresztül látja egy idő utána világot és annak megfelelően „szűri”, de gyakrabban „keresi” az világképét megerősítő dolgokat, azokat beemeli, míg az ellenkező tényeket ignorálja. Ez is emberi tulajdonság.”
Értem, tehát ha valakit át lehet baszni, akkor azt át is kell, mert ő valójában vágyik is erre a szíve mélyén. És ez így van jól (“ez is emberi tulajdonság”)… Azért kíváncsi lennék, hogy ez a mentalitás hogy fér össze a jobboldaliságoddal. Tudod, az ilyen és ehhez hasonló mély bölcseleteidből tűnik ki, hogy te valójában nem is jobboldali vagy, csak fideszes… Ennyire szereted a honfitársaidat, ennyire tartod a sajátjaidat, átbaszni való idiótáknak… Amúgy… Valahol egyet is tudok ezzel érteni. Mindenki csak és azt kapja, ami jár… És nem is vagy egyedül ezzel a gondolattal. A komplett politikai elit így áll hozzá a szavazóihoz. Tele van ilyen hírekkel a média – pláne választások előtt (elég csak a Jobbik “nyugger kommandózására” gondolni) – levenni való kreténeknek nézik a szavazót (a sajátjaikat is, nyugi), és le is veszik őket…
A „hozzáértő” az nem politikus, a „politikus” meg nem hozzáértő, hiába álmodozik bárki is róla, a két fogalom olyan oximoron , mint a „sikeres nő”.
A másik dolog, ami kitűnik a kommentjeidből, hogy folyton tagadsz.
Ezt nem lehet, azt lehet, ez szar, az is szar, amaz is szar. A tagadásból nem következik semmi ami előbbre vinné ezt a gondolatmenetet, hiányzik az állítás csakszi. Ha ez is szar, az is szar, és ezen kívül mást nem állítasz, akkor értelmetlen veled a kommunikáció, csak a semmibe vezet, mi értelme egyáltalán belemenni… veszed az adást?
“A „politikus” leváltása ugyancsak egy másik „politikust” eredményez, ugyanolyan esendő emberi lény. Nemhogy maguktól, de mástól sem változnak az emberek, a politikusok sem kivételek.”
Olvasd el értelmezd Jung idézetét, tudod, amire 4x ráminuszoltál. Pont erről beszél. Nem várhatjuk a szektánk választási győzelmétől, törvények megváltoztatásától, ilyen-olyan privilégiumok kihisztizésétől a megváltást – ezért kell az egyénben megszületni az igénynek, ehhez pedig erkölcs kell előbb, a “ti többet loptatok” nem erkölcs, legfeljebb a prolik erkölcse – a kettős mérce. Így minden relatívvá válik, elvész a stabilitás. Nincs összetartó, összezáró nemzet, széthullik az egész az ócska civakodástól. Most épp 2 nagy darabban van (de azokon belül is mindenfelé tagozódik).
Ja, és megint nem állítassz semmit, csak tagadsz. Ezt nem lehet, azt sem lehet, ez sem jó, ez nem fog így működni, ez is szar, az is szar, és így tovább… Oké, játsszuk végig, legyen igazad. Mi következik ebből? Basszunk akkor a mindenre? Jó ez így, ahogy van? Hmm? Mi az állítás? Ha nem egy destruktív bajkeverő vagy, akkor biztosan van legalább egy épkézláb állításod is, jól mondom? Várom.
Avagy te (is) úgy véled, hogy„pénzkérdés” a szaporulat?
A 2-3 stb x-szer többszörösét kereső nyugati szaporodási rátája még kisebb, mint a magyar „átlagnyomorgó”-é, ellenben az általad megjelölt összeg felét(vagy még kevesebbet, adott esetben csak amax a tizedét) kereső, pakiarabniggerek halomra szülik a sok szemetet, és akkor még a “gazdag” hazai „putricigányok” szaporodási rátájáról (mert nekik fussa…)nem is beszélve…..
Gondolom, az még kimaradt, hogy ezek a “kitántorgók” el lettek üldözve a “diktatúra által”, vagyis, ha nem a jelenlegi “gonosz” lenne a hatalmon, akkor nem mentek volna ki, és gyarapodnánk békében és egyetértésben…(Ráadásul, akik már legalább 5, vagy több éve ott vannak, azok már „el is vesztek” (de az ott szocializálódó, nevelődő gyerekeik biztosan ) a magyar nemzet szempontjából……
Csak a valóság azt bizonyítja, hogy ez az elképzelés amit felvázolsz, hamis, hiába a CSOK, a babaváró, az adókedvezvény, stb. stb. nem születik több gyerek az istennek sem. (Valószínű, hogy azért, mert így jól kibasznak Orbánnal:) és a diktatúrájával, hogy juszt sem:) és ha más csinálná, akkor alig férnénk el a sok gyerektől:)
Amíg hajkurászod a vágyképzeteidet és amíg te is hamis premisszákra építed az álomvilágod, a valóság mindig orrba ver. És gyerek nélkül kibicként ráadásul te is tolod a lég lerágott hülyeségeket(az állami “bérlakás”, meg “az állam adjon a szegínlegínynek pénzt, paripát, fegyvert” stb. még kimaradtak…..).
Nem kell, de minden balfasz mellé nem állíthatsz rendőrt…..Ahol van balfasz, ott előbb utóbb csaló is kerül….Nme lehet senkit sem megmenteni saját magától, főleg úgy nem, hogy ha az illető “foggal-körömmel” ragaszkodik a “nyomorához”..
Ennek a szalmabáb püfölésnek nincs relevanciája, nem oszt és nem szoroz, hogy mire vágyik a nyomorult, mert nincs jelentősége…..
Megint püfölöd, de a Természet/Univerzum/Isten magasról szarik rá, hogy ez “jó”-e, avagy sem. persze , aki a fasz rossz végén van állandóan, az mindig az erkölcs és a morál mintapéldája, de a lényegen ez sem sokat változtat, max nyugtatgathatja a lelkét és simogathatja vele az egóját……
Ráadásul még az is, hogy az átlagember leszarja a másik nyomorát, bizony az, lehet hisztizni……
Mi a köze a kettőnek egymáshoz?
Ja, meg geci feminista, megmondóalfa, szemét, érzéketlen pszichopata, nihilista, stb.stb., kihagytam valamit?
Megint keversz két egymástól független dolgot, a realitásnak és a tényeknek kurvára nincs köze az én , vagy a te szeretetedhez/hitedhez/véleményedhez/erkölcsi, morális (tév)képzeteidhez…….a két dolog közt nincs kölcsönhatás, hiába kínlódik bárki az összekapcsolásán és (erre az ingó és nem létező alapra hivatkozva) próbálkozni a számonkéréssel……Szánalmas, komolyan……..
Picit javítanék, én inkább úgy fogalmaznék, hogy ami „jut”, vagy amit „kikapar”, mert alapból nem “jár” senkinek semmi …., semmilyen alapon……(kivéve , ha nőnek születik, az már más tészta…..:)
A komplett politikai elit leszarja a szavazókat, többek közt azért is, mert nem lehet „differenciálni” a szavazóik javára, elmúltak már azok az idők, amikor a győztes vitt mindent és a veszteseket ki lehetett “írtani hetedíziglen”…….az értelmesebbje nem próbál az „ellenségtől” elhódítani/megfélemlíteni, hanem a sajátját „erősíti”, hogy ne pártoljon el tőle és a következő alkalommal újra menjen el szavazni……
A Jobbik a balratolódással leamortizálta magát teljesen, valószínű, hogy az összefosásba való részvételével ki is esik a következő választáson….
A valótlanság propagálására van elég „kékszemüveges”, a rózsaszín álmok álmodói szépen fenntartják a szivárványos vágyképüket, én nem hiányzom onnan, nekem elég a valóság, ami nem mindig annyira szép, de helyette igaz, még ha adott esetben keserű is, de az “orvosságok” általában nem “édesek”, ki tudja miért……. .
Ha így látod, akkor miért fecsérelsz időt és energiát arra, hogy válaszolj?Meg akarsz „téríteni”/változtatni?
Abszolút egyetértek, sőt, én is ezt „propagálom” , ha úgy tetszik……, de ezek az egyének olyan kevesen vannak, hogy jó, ha ezrelék szintjén lehet „mérni” őket…
Ez mind szép és jó, csakhogy már ott baj van, hogy az „erkölcs” mint olyan, nem egy abszolút fogalom, és mindenkinek mást jelent, mert szubjektív, nem véletlenül mondta állítólag Jézus, hogy „az vesse rá az első követ, aki nem vétkezett”…….Az „erkölcsök” térben és időben változnak nem állandóak, ehhez hozzájönnek a “helyi sajátosságok”(más egy átlag hollandnak, britnek, németnek, székelynek, szlováknak, románnak stb az “erkölcse”, a “zúniós értékek”-ről, “jogállamiság fogalmak”-ról meg nem is beszélve………), a hatalmi viszonyok, érdekek ráadásul sokszor „átírják” és nem miattam , hanem a természete miatt relatívvá válik.
Már rég nincs stabilitás, többek közt ez is a probléma, hogy jelenleg nem létezik “erkölcs,” amit „be lehetne tartatni” mert önkéntes alapon senki nem teszi meg. Aki igen, az a jelen körülmények közt hülyének minősül, mert csak „veszít vele”. Hiába szidjuk, de jelenleg ez is egy objektív adottság.
Politikusok nélkül sincs, pl. a „kivándorlókat”, akik elvesztik identitásukat és ha lesz utóduk, akkor azok már nem magyarok lesznek, nem övezi megvetés. Az Egri Csillagokban még undorral rugták le a falról az “elrabolt parasztgyerekből janicsárrá vált” ostromlót, ma meg megszokott és elfogadott jelenség, hogy még ki ios szolgáljuk……..Milyen „erkölcsről” beszélünk akkor? Milyen „nemzetről”, illetve annak milyen „stabilitásáról” ?
Mint minden nemzet, a többi sem sokkal különb, de amiben ige, az az, hogy a többiek a „közös ellen” felé összezárnak, míg a sajátunkból az egyik, általában az, amelyik nincs hatalmon szó szerint hazaárulóvá válik a saját „erkölcse” nevében(és ez érdekes módon mindig a “bal”), amikor meg hatalmon van, akkor meg a “közös úniós értékek nevében” teszi ugyanezt …..!
Az meg egy külön misét megér, hogy a „Hegedűs hadnagyok” vajon pénzért?, meggyőződésből?, „idegenszívűségből”, esetleg csak a frusztráltságuk miatt mennek el ennyire messzire, vagy szándékosan teszik?, vagy épp behódolnak az “szép, nyugati, idegen értékeknek”………?
Sajnálom, de ha a „wishful thinking”-edhez „verbuválsz”, akkor nem tudok csatlakozni….
Csak ismételni tudom magam, egyénként mindenki a saját életének a „hályogkovácsa”. Aki megmentőként tetszeleg, arról mindig kiderül, hogy „vaj van a füle mögött”, vagy egy fanatikus idióta, vagy mindkettő, nem tudom, hogy melyik variáció a jobb…. Adott, tőled független, meg nem változtatható körülményekkel harcolni idő és energia pocsékolás és végső soron saját magadat hozod rosszabb helyzetbe. Akinek van kedve hozzá és bónuszként ezzel „polírozhatja az egóját”, rajta, amíg nem akar „téríteni”.
Csalódást fogok okozni neked, mert mindegy, hogy te mit hiszel rólam, és igazán az is mindegy, hogy mi a valóság , és az is, hogy a kettő esetleg mennyire korrelál, vagy ellenkezik egymással, mert a „te valóságod” rólam nem hinném, hogy megingatható.
Ez szintén nem jó vagy rossz, hanem számomra egy objektív tény, adottság, amit nem hiszem, hogy érdemes lenne boncolgatnom, mert idő és energia pocsékolás lenne részemről.
Ha mindenképpen „állítás”-t szeretnél, nem igazán foglak tudni boldoggá tenni, de hátha annyira jutunk, hogy képes leszel eltekinteni a személyemmel kapcsolatos érzelmeidtől és időnként a tartalommal és nem a formával fogsz a későbbiekben foglalkozni, vagy legalábbis a kettőt képes leszel külön kezelni.
Az „állítás” igazán egy „ima” részlete, ha már lehet így fogalmazni:
“Uram,
Adj türelmet, hogy elfogadjam azt, amin nem tudok változtatni,
Adj bátorságot, hogy megváltoztassam, amit lehet,és
Adj bölcsességet, hogy a kettő között különbséget tudjak tenni.”
Mint mindig, most is egy öröm volt veled „beszélgetni”…….
Deadpool, ebben a kèrdesben egyetèrtek veled. Pater familias kapcsàn szerintem Kàlmàn egy generaciòban gondolkodik, leginkàbb mikrocsalàdban, amihez hozzàcsapòdhat anyu, lànytestvèrek, stb, idősebb ferfiak/fèrjek halàla esetèn (legalàbbis mivel nem tartja kompetensnek a boomer generàciòt, nem hiszem, hogy őket akarja a pater familias fejènek).
Ezt szerintem felesleges törvènyi szintre hozni, vagy kötelezővè tenni a nők jogainak elvetelèvel. Ez a gyakorlatban ma is kialakul csalàdon belül, a nők ma is követik önkènt ès dalolva az arra alkalmas fèrfiakat. Felesleges erővel kikenyszerìteni, olyanoknak adni ezzel indokolatlan hatalmat, akik erre alkalmatlanok (többsèg). Talàn a többletjogoktòl lesz fèrfi egy fèrfi a nők/csalàd/tàrsadalom szemèben? Ne vicceljünk, ez èpp olyan zsàkutca, mint a radikàlis feminizmus.
Valójában semmilyen logikus érv nincs emellett az ósdi jogintézmény mellett. Személyes hatalomvágy ez, semmi más.
Nincs szükség egészen a Római korig visszanyúlni . Palócföldön nagycsaládnak hívták.
https://www.arcanum.hu/hu/online-kiadvanyok/Lexikonok-magyar-neprajzi-lexikon-71DCC/n-734DB/nagycsalad-734FB/
szombathk: Köszi a linket, nagyon érdekes. Tanulmányozom!
Delin: Igen, hasonlóan képzelem a Pater familias-t: nyilván nem lehet a magyar jogba hirtelen visszaállítani, de de-facto törekedni kell erre az életformára. Ha elég keményen csináljuk, és exponenciálisan szaporodunk, akkor talán-talán egyszer jogi erőre is lehet majd emelni. Szigorúan erővel semmiképpen sem demokratikus úton.
A boomerekhez annyit akarnék hozzátenni, hogy a nagy többségük fogalmatlan: ezt tartom. De ez nem jelenti azt, hogy nem is létezhet felvilágosult bölcs. Ha volna Pater familias-ként üzemelő boomer korú Paterként működő feje a családnak, azt tisztelném. Talán valahol léteznek is, csak nem verik nagy dobra a létüket: én nem ismerek egyet sem.
Ha Jung lesz a kötelező olvasmány és az iskolatejbe növekedési hormont kevernek akkor talán a prolik is önként fölszámolják magukat.Nemzet megmentve,
Mivel rongyoltam bele a lelki békédbe? Szeretnél beszélni róla?
“Egyébként ez a pater familias koncepció egy teljesen életszerűtlen elképzelés.”
… de az első bekezdésed szerint kb. robotként operáló “istenadta nép” hirtelen tömeges önmagára találása és nagybetűs Polgárrá változása az reális.
De csak azért mert “nagyobb a hite”/”mer nagyobbat álmodni”, és ez “üti” az előzőt:)
Ostobák! Ti ezt nem értitek! A szeretet a lényeg!
A kultúrmarxisták szerint igen, szerintük csak akkor jöhet létre a szabad és egyenlőséget biztosító társadalom, ha az ilyen elnyomó dolgokat felszámolják, mint a patriarkátus, meg a hagyományos családmodell. A dolog kifutja magát a logikai végkövetkeztetésig: ha nem lesznek férfiak, nem lesz patriarkátus sem, tehát a végső cél a férfi “gender”, mint olyan felszámolása, és lecserélése valami új hímnemű, de a “toxikus maszkulinitást” nélkülöző új genderrel.
A nagy kísérlet már folyik, bár még nem jutott el a céljáig, kérdés, hogy stabil lehet-e egy ilyen világ, vagy az ilyen társadalmat elsöprik a maszkulinabb és szaporább betolakodók (inkább így néz ki, és épp a kultúrmarxisták a legnagyobb hívei a behozataluknak paradox módon, ahogy azoknak a színes bőrű már helyben lévők szaporításának és “felemelésének” is, akik szintén maszkulinabbak, mint a még többségi lakosság – ezért is gondolják sokan, hogy a célpont valójában csak a fehér ember), és lecserélik a sajátjukra, vagy esetleg sikerül a kultúrmarxizmusnak asszimilálni az utóbbiakat. Nem úgy tűnik, hogy lesz rá idejük.
A mítoszok lényege, hogy egyszerű válaszok és kífelé mutatnak, ezzel egyben kielégítik a felelősségelhárítás igényét is. Jung sajnos téved: az “önismerettel való foglalkozás” már következmény… A mítosztalanság következménye. Ez elég rémisztő tud lenni :) Pláne a felelősség.
Teljesen értelmetlen, amit itt összehordassz. Önmagad megismerése felelősségkerülés? Erre akartál célozni? :D
Mit jelent az, hogy kifelé mutatnak? Tudod, hogy mi az a mítosz, miért találtak ki annak idején ilyeneket maguknak az emberek? Egyáltalán miért pont ebbe kapaszkodtál bele? Egy többdiplomás, több nyelvet beszélő, több területhez is kiválóan értő emberről van szó, nem csak a mítoszokkal foglalkozott. Pusztán azért mert valaki ezekkel a dolgokkal IS foglalkozik, próbálja látni a nagyobb képet, az összefüggéseket, akkor ő már felelősséget hárít? Miért? Melyik az a mondat vagy szó, ahol felelősséget hárít? Önmagad megismerése mióta felelősséghárítás? Ki szerint? Miért?
Azt hiszem, nem fejeztem ki jól magam. A mítoszokra itt teljesen általános értelemben gondolok, s nem – pl. az antik – irodalomelméleti értelemben. A nehéz kérdésekre adott leegyszerűsítő válaszokat is mítosznak nevezik. Tudnék sok ilyet mondani. Az elmúlt 100 év világörténelme – sajnos – tendenciózusan ilyen “mítoszokra” épül(t), s a mai politika is erre épít. Ezen magyarázatoknak két fő jellemzője van: az egyik, hogy az okok (a hibák) könnyen átláthatóak, s mindig kívül vannak, és soha nem bennünk – így értem, hogy kifele mutatnak. A másik nagyon fontos jellemzője, hogy leveszi a felelősséget a “hívő”-ről. Az “önismerettel való foglalkozás” egyik szükséges feltétele, hogy az ember ne legyen “mítoszevő”. Éppenhogy a felelősség vállalása szükséges hozzá. Kiindulásként… Jung kiváló ember volt, ez nem kérdés. Mindössze abban nem értek ele egyet, hogy szerintem fordított az ok-okozati összefüggés :) Egyébként a bevágott idézetedet odaillőnek tartom.
Kiegészítés. Másik verzió: a hibák mindig bennünk vannak sohase bennük
:) – ugye mi kell ahhoz, hogy az ember el tudja dönteni, hol van ez a határ? mi az, amiből nem engedek, mert pl. az a megalapozott értékrendem, s mi az, amiről belátom: nem jó úgy.
Azt hiszem már értem mit akarsz mondani. Nagyon másképpen asszociálunk a mítosz szóra.
Mutatok idézetet egy modern mítoszból:
„Az ilyen időkben gyakran az égre tekintünk. Keressük a hősöket. Keressük Batmant… De ha az utóbbi néhány hónap megtanított valamire, az az… hogy nem támaszkodhatunk a kosztümös igazságtevőkre. Magunkra kell támaszkodnunk. Ez nem az Istenek városa, hanem az embereké… és ezt az egyszerű tényt el kell fogadnunk.”
Egyébként a felelősség úgy keletkezik, hogy előbb megismeresz valamit, aztán tudsz azért felelősséget vállalni. Megismered magad – felelősséget vállalsz magadért. Amit nem ismesz, amiről nem tudsz, azért felelősséget sem tudsz vállalni, hiszen nem is tudsz annak a valaminek a létezéséről. Így lehet gyereknek maradni 40 évesen is, homokba dugott fejjel, felelős kereséssel és rámutogatással (zsidók, feministák, libsik, nácik, burzsoák, fasiszták, háttérhatalmi soros-csapatok stb., stb.).
“Azt hiszem már értem mit akarsz mondani. Nagyon másképpen asszociálunk a mítosz szóra.” – igen, ez nem egyértelmű.
S hát igen, a modern mítoszok innen erednek… Jó lenne az igazságtevő, például, de hát nincs. Kell helyette legalább egy jól definiált ellenség :)
Az egy jó kérdés, hogy miként keletkezik a felelősségvállalás… Mert a szerencsétlen felelősség az ott van, csak nincs vállalva, nem? Mit jelent az, például, hogy az ember felelősséget vállal a tetteiért? Azt mindenképpen, hogy nem hárít utólag. Nem okolja a körülményeket/másokat. Namármost ezt időben előre is meg lehet tenni: lehet tudni, hogy felelősséget fogok-e vállalni azért, amit tenni fogok. Ez egy döntés kérdése. Akár eleve lehet így is nekiindulni a dolgoknak. És itt jön az, hogy ha nem ismerem magam, ami mondjuk azt jelenti, hogy nem tudom, miképpen fogok viselkedni egy nehéz helyzetben, akkor vállalhatom-e azért a viselkedésemért a felelősséget. És hát én azt gondolom, hogy igen, vállalhatom – s ezzel azt, ha ég a pofámról a bőr utólag miatta, hogy ott kevés voltam. Vagy nem?
Ezt kifejthetnéd bővebben is mert így nehezen értelmezhető.
Na mer mé mi történt.
Erről lemaradtam. Melyik cikk alatt búcsúzott el?
Nem emkészem melyik cikk alatt volt, de nemrég történt és épp olvastam ott, de nem szóltam hozzá ha jól emlékszem, nem volt időm. És azóta nem láttam kommentelni, úgyhogy úgy látszik komoly volt a szakítás.
Sajnos a userek követése feature az oldal megújulása óta nem működik, úgyhogy én nem nagyon tudok értelmesen keresni a múltban. Ami kipörög a főoldal 20 posztjából, az örökre elveszett. A userek követhetősége jó feature volt. Plusz jó volna, ha a saját posztjainkra adott válaszokat tudnánk követni, és akkor talán nem halnának el a beszélgetések.
Szerintem is.
Prostitucióról másképp, az volt a cikk
A helyzet az, hogy nem csak a legprivilegizáltabbak, hanem a férfiak minimum 90%-a is így vélekedik, hiába „távolítódnának” el a „privilegizáltak”, a „maradék” is ugyanazt teszi.
Dehogy gondoljuk, biztosak vagyunk benn, mert a valóság pedig azt mutatja, hogy de, azoknak is, min. a 90%-ának szintén az a véleménye.
Pontosan, és ezeknek a 90%-a is ugyanazt „vallja”. Nem lehet önmagától megmenteni senkit.
Csakhogy ezeknek az „átlagférfiaknak” (a jelen körülményei és keretei közt) pontosan az a legnagyobb tragédiájuk, hogy „átlag”-férfiak, és ez, most, itt, meghatározza a sorsukat. Nem tőlük függ és a (bennük is meglévő) feminizmus „jóindulatára” vannak utalva.
Mellette hiába vannak páran, akik „erőszakról álmodoznak”, elkeseredettek,…………. a saját „közösségük” koncolná fel őket, ha megpróbálnák erőszakkal „elvenni” a szerintük „megérdemelt jussukat”…..
Valahogy az a benyomásom, hogy a férfijogi mozgalom a progresszívek (feministák és társaik) az egyenlő az ugyanolyan narratívájának a zsákutcájába tévedt. Pedig a nemek nem ugyanolyanok, ezért nem is értelmezhető az egyenlőségük. Másmilyenek és más mértékűek az igényeik és a szükségleteik így a valódi egyenlőség ezen másságok törvénybe iktatása és ezen törvények össztársadalmi alkalmazása lenne. Lásd a maslow cikket!
Én ezt már régóta így látom.
Akkor viszont felmerül az a kérdés is, hogy a rasszok esetében sem értelmezhető az egyenlőség……
A törvényeket mindig felülírja első körben a kényszer, aztán a szükségszerűség’,a lét, család, törzs, nemzet aztán a legutolsóként a fajfenntartás kötelező ösztönkésztetése.
Láttam, nem ájultam el tőle, kritikát is megfogalmaztam vele kapcsolatban.
A rasszok tekintetében a kérdés az, hogy ez a fajta különbség döntő mértékű-e. A nemek tekintetében egyértelmű a válasz, de hasonló mértékűnek feltüntetni a rasszok közötti különbséget számomra eléggé meredek.
A harmadik idézetemre a válasz irreleváns.
Annyira nem, hogy csak külső ráhatással, nyomással működik a multikulti és a “keveredés”, nem véletlenül……
Arról meg ne is beszéljünk, hogy a keleti, ” vágottszemű” népcsoportok hogyan viszonyulnak a keveredés, rangsorolás, lenézés stb. “kérdéséhez”, és a “”kiválasztott nép tagjait” már meg sem említem, ahogyan a goj/ kafir problematikáját sem.
Egyszóval, hogy lenne ez döntő mértékű?
Az alakoskodás, a PC, és az SJW korszakában, mint korábban is említettem, minimum szentségtörés még za említése is……
Kedves Flórián!
Ez a cikk valami elképesztő…
A férfi lét egyik alapvető vetülete az, hogy megold dolgokat, amelyek megoldást igényelnek, akiknek ehhez segítség kell, azok a nők lapjába szoktak írogatni (nők).
Ez az egész cikk olyan áldozati szerepből íródott, amely semmi mást nem sugall, hogy itt van az a sok szegény férfi a világban, akiknek kvóta kell a saját asszonyuknál, illetve alaptörvényi jog a panaszkodáshoz.
Amihez természetesen ma már mindenkinek joga van, csak akkor hová is lett a férfi erő, a férfias szerepek és az az elképzelés, hogy a férfiak és a nők nem működnek egyformán, a megoldásaik sem egyformák, stb. stb. stb.
Az, ami ebben a cikkben van egy tökéletes mai hím írása, akinek fogalma sincs, hogy milyen is egy Férfi.
Végtelenül szomorú és félelmetes ezt ezen az oldalon olvasni, mert úgy tűnik a feminizmus kezdi elérni a célját és tényleg megfosztani mindenkit a saját nemétől és az ahhoz tartozó mentalitástól.
U.i. nem, ne panaszkodj, mert az az asszony sajátja. Ha férfi vagy menj és oldd meg, mert az meg a férfi dolga.
“bármilyen problémáról legyen szó, “a férfi ne panaszkodjon!” elvvel azonnal megölik a kritikus gondolkodást és ezzel együtt a pozitív változás esélyét is mikro – és makroszinten egyaránt”
Amúgy érteni vélem a problémádat. A cikkíró szerint az egyén és a társadalom diszharmonikus viszonyában az egyénnek kell változnia, azaz jelen esetben a férfiaknak.
Én személy szerint a fordítottját vallom, azaz hogy ez a társadalom beteg és természetellenes és az egyénnek meg kell változtatnia. A diszharmonikus társadalomhoz való konformista illeszkedés az egyént is azzá teszi, személyi- és nemi identitásában zavarttá és csökkent értékűvé.
Elek, én meg azt vallom, hogy senki ne változzon. A nő maradjon nő, a férfi maradjon férfi. Lehet, hogy pár száz év múlva teljesen természetesen fog működni ez a lányos fiúk, fiús lányok androgün társadalom, de per pillanat több adat, tény, körülmény, kutatás és lehetne még sorolni, inkább amellett szól, hogy rossz az irány és egy olyan intézményt készülünk lebontani, amit nem mi alkottunk (hanem a természet) és egy olyat tenni a helyére, aminek a működéséről meg fogalmunk sincs.
Mivel pedig nem egy valamilyen fajnemesítő vagy evolúciós fejlődés zajlik (tudatosan, konszenzusban, stb.), hanem egyszerűen helyet fog cserélni a férfi és a nő (olyan hopika bocsika impulzív jelleggel és hiszti alapon), illetve létrehozunk még egy pár, amúgy nem létező nemet, értelmét sem látom.
Az érzékeny, sírós, angyalarcú, cuki fiúcskák lehet, hogy trendik, csak nem látom magam előtt, ahogy tüzet oltanak vagy embert mentenek, mert hát a manikűrje, meg a sérója…
A felnyírt hajú, testét építő, éppen a kertben betonozó nő is biztosan jó valamire, csak arra még nem jöttem rá, hogy mi lehetne az, pedig gondolkodom rajta már egy ideje.
A helyzet egyre nyilvánvalóbb, egyre kézzel foghatóbb és az én személyes, szubjektív és lehet, hogy teljesen téves véleményem az, hogy ez az egész addig fog menni, amíg a férfiak észre nem veszik, hogy a női hisztinek addig nem lesz vége, amíg ti nem vettek neki véget és nem, a nők nem fognak megállni és önuralmat gyakorolni és igen, nálatok van a megoldás, mint minden más helyzetben is nálatok szokott lenni, mert ha minden férfi aki asszonyt tart rendet vágna odahaza, akkor idekint is érezhetően csökkenne a HP-k száma.
Változni lehet, sőt kell, de visszafelé, a természetes irányba.
A többiben egyet is érthetünk.
Rendre szoktatni egy nőt időigényes és vesződséges munka éppen ezért az ember csak a sajátjával kell hogy megtegye. A gond csak annyi a dologgal, hogy az erősen mérgező légkör igencsak megnehezíti, gyakorlatilag folyamatosan ellenszélben dolgozik az ember. Nehézségeit tekintve kissé hasonló a mai gyermekneveléshez. Csakhogy a gyerekeknek még nem ment el az eszük így könnyebb velük. A nőknél a félrenevelést és elpicsásodást kellene kezelni, ami sokkal nehezebb, pláne hogy felnőttes megrögződöttségekkel kénytelen az ember harcba bocsátkozni.
“véleményem az, hogy ez az egész addig fog menni, amíg a férfiak észre nem veszik, hogy a női hisztinek addig nem lesz vége, amíg ti nem vettek neki véget és nem, a nők nem fognak megállni és önuralmat gyakorolni és igen, nálatok van a megoldás”
Wow! Just Wow! Nő létedre micsoda éleslátás! Wow!
Szerk.: ha nem lenne világos: teljesen ironia mentesen, szó szerint értem.
Végre egy értelmes emberi lény.
A szégyen az, hogy ezt egy nő mondta ki.
“véleményem az, hogy ez az egész addig fog menni, amíg a férfiak észre nem veszik, hogy a női hisztinek addig nem lesz vége, amíg ti nem vettek neki véget és nem, a nők nem fognak megállni és önuralmat gyakorolni és igen, nálatok van a megoldás, mint minden más helyzetben is nálatok szokott lenni, mert ha minden férfi aki asszonyt tart rendet vágna odahaza, akkor idekint is érezhetően csökkenne a HP-k száma.”
Ezzel úgy alapjaiban egyet is értek. Elég szomorú,sőt dühítő hallanom,látnom úton -útfélen a párjukkal kifejezetten lekezelően és agresszívan kommunikáló ,viselkedő nőket és az őket le nem állító,csak nyelő férfiakat. (mondjuk nekem ez visszirányba is ugyanolyan dühítő,de most nem ez a téma és többször tapasztalom már női oldalról ezt a borzalmas viselkedést).
Viszont két lábbal kell állni a földön és azt kell vizsgálni ,mi az ami racionálisan elérhető. A szellem kinn van a palackból,azt,ha nem történik valami világégés,globális katasztrófa vissza nem tuszkolja senki sem. Ez egy tény.
Magyarul itt nem lesz jogegyenlőség eltörlés,meg patriarchális hatalomátvétel,nem azért mert én azt mondom, vagy mert a nők nem szeretnék, mindenki,aki kicsit is racionálisan gondolkodik,tudja ,hogy erre sem jelenleg, sem a közeljövőben nincs reális alap. Amúgy a jogegyenlőséggel én úgy állok,hogy ez nem is baj, hogy van. Milliószor leírtam már, úgy vélem vannak férfi, női szerepek,nem egyforma a két nem,de a jogi egyenlőség helyes. Amikor ez még nem volt meg és azért működött a társadalom , mások voltak az erkölcsi és társadalmi viszonyok. Mind a főleg vallásos nevelés és a közerkölcs is olyan szinte kötelező viselkedést írt elő a férfiak számára is,hogy egyszerűen alig akadt olyan ,aki visszaélt volna a hatalmával (most a fejlett Európáról beszélek). Voltak íratlan szabályok, ha megdugtad/felcsináltad elvetted,nem hagysz el családot, gyereket, nem versz nőt. Ebben az időszakban igen ciki volt házasságon kívül gyereket szülni, kicsapongó életet élni, sőt még elváltnak lenni is megszólás tárgya volt. A jelen korban,jelen erkölcsi viszonyok között,bármely nemnek több jogot adni ultra veszélyes lenne. Nincs visszatartó közerkölcs,erő ami az íratlan szabályokat,elvárásokat betartatná. És bizony tapasztalatom szerint nemtől függetlenül ,ha valakinek több hatalma van,az bizony visszaél vele,ha férfi,ha nő. Nagyon kevés az olyan ember -férfiban is ! -aki nem él/élne vissza hatalmával, pozíciójával.
Szóval nem a jogi egyenlőség eltörlése a megoldás,a tiszteletet, a helyes viselkedést erőszakkal kivívni nem lehet.
Hogy mi a megoldás ? Wolfygirl-nek és Eleknek is igaza van abban, hogy minden férfinak a saját háza táját kell rendbe hoznia. Sarkukra állni,nem hagyni elnyomni magukat,nem papuccsá válni. Ehhez viszont minta kell, példát mutató férfi-apa kell. És itt a legnagyobb a probléma, ahogy a lányoknak nincs helyes utat mutató , viselkedést nyesegető anyai példaképük ,úgy a fiúknak sincs férfi mintájuk. Hogy mi a megoldás ? Fogalmam sincs,talán társadalmi összefogás, rendezvények, összejövetelek, oktatás…
És :
https://www.google.hu/search?biw=1920&bih=895&tbm=isch&sa=1&ei=mPvUXYeyNoXVwQK54am4DA&q=happy+mens+day+&oq=happy+mens+day+&gs_l=img.3..0i19j0i10i30i19j0i8i30i19l3.8469.8469..9211…0.0..0.82.82.1……0….1..gws-wiz-img.OkTHiGiRMGM&ved=0ahUKEwiH3sbgsfjlAhWFalAKHblwCscQ4dUDCAY&uact=5
Semmi garancia nincs arra, hogy ez működne, a mintakövetésre elég kevés példa van, hirtelen nagyon nem, jut eszembe olyan híres “minta”, akinek a gyerekei, leszármazottai ugyanolyan sikeresek lettek volna, mert mintakövetőek.
De akinek van élő példás tapasztalata, ne fogja vissza magát: pl. ismer olyan férfit/apát/tanítót stb., aki szerinte minta, és a gyereke(ei), esetleg a környezete gyerekei /”tanítványai” “követik” és nemcsak követik, hanem “örökítik”/továbbadják az újabb generációknak.
Legalább egyet virítson már valaki, könyörgöm, hogy legyen (legalább anekdótikus) alapja ennek a “mintamutatás-követés/példamutatás-követés happy lesz ha van” szarságnak.
Dehogy nincs, olyan lesz mint az anyja, vagy olyan szeretne lenni mint vv/xfaktor/inluencer fasztudja még kik most a “menők”………
Akit liberálisan “nevelnek”, abból nagy valószínűséggel selejt lesz, akit konzervatívan, az lázadó, egy biztos, hogy egyik sem valószínű, hogy a szülői mintát követi, ha mégis, akkor meg biztos, hogy megismétli azok hülyeségeit és melléteszi a saját kútfőből származó szemetet is:)
Ha már anyuci átveszi apuci szerepét, akkor már el van az baszva rendesen……
Dehogy nincs, csakhogy soha nem az általunk “kívánatosnak ítélt” mintát követik:) és nem lehet erre rákényszeríteni, hiába van az a “hit”, hogy “ösztönösen” a jót/szépet/sikerest stb. követi a “gyerek”, mert a valóság nem ezt igazolja.
(Ha így lenne, akkor elég lenne “megfelelő díszcigányokat” a purdék elé állítani mintának/példaképnek, de a helyzet az, hogy a tapasztalatok alapján ez nem működik a gyakorlatban.)
A tüntikézést kihagytad……
Ezt a nihilista erőlködést…
Ez tény, hogy a szülői minta nagyban befolyásoló tényező abban, hogy a gyerekből később milyen felnőtt lesz. Bántalmazott gyerekből jóval nagyobb eséllyel lesz maga is bántalmazó felnőtt. (ezer ,meg ezer statisztika van rá) Ahol napi szinten repkednek a lóalkatrészek kötőszóként ,ott a gyerek is ilyen szavakat fog használni. Ahol tiszteletlenül bánnak egymással a szülők,ott ez lesz a természetes közege a gyereknek,ahol erőszakkal, fizikális bántalmazással “oldják meg” a problémákat ,ott az lesz számára a nyilvánvaló.
Rengeteg oldalt ,cikket linkelhetnék,tőled lényegesen képzettebb pszichológusoktól ,most épp egyet kiválasztottam és kiemelem a lényeget,mit értek én minta alatt és erre viszont rengeteg példa van a hétköznapi életben,nem egy ,nem száz. Nevelni legjobban PÉLDAMUTATÁSSAL lehet,nem szavakkal, nem pofonnal , nem üvöltözéssel ,hanem azzal,hogy konzekvensen magad is betartod a felállított szabályokat (ez nem jelenti azt, hogy nincs az életben egy-két kivételes alkalom, amikor fel kell emelni a hangod,ne adj Isten kézre csapsz,de ez csak nagyon kivételes és igen ritka esetben fordulhat elő) :
” A személyes példamutatás elengedhetetlen a szülő részéről. Ahelyett, hogy a gyereket állandóan arra emlékeztetnéd, mi a szabály, mutass neki jó példát! Ha a gyereknek sem engeded meg: ne állj fel telefonálni az asztaltól ebédidőben, nem menj végig cipőben a lakáson, ne kritizáld a tanárnőt a be nem
jelentett dolgozat miatt, ne egyél az öledből a tévé előtt! Stb…” ( https://wmn.hu/elet/8100-10-szabaly-szuloknek-a-szabalyokrol )
Magyarul anyaként ne légy ribanc,ne öltözz úgy mint egy ribanc,ne legyél lehúzó, tiszteletlen,ne káromkodj, ne alázd meg a párod -pláne ne a gyerek előtt,ne szidd,gúnyold ki a férfiakat általánosságban és jó eséllyel a lányod sem lesz olyan.
Apaként pedig mutasd meg ,hogy férfi vagy, ne engedd ,hogy papucsként bánjanak veled, dominálj a családban,de nem erőszakkal és agresszióval, legyen szavad és azt mindig tartsd be, bánj tisztelettel,de határozottan a család női tagjaival. Ez a legtöbb amit tehetsz és sokat beszélgess velük,magyarázd el a dolgokat a gyerekednek. Garancia,hát persze ,hogy nincs garancia semmire sem,az egész élet egy lutri,de nagyon sokat tehetsz érte ,hogy az esélyeket javítsd.
Azzal az erővel ,amit te képviselsz, szarjunk az egészbe bele,majd lesz ahogy lesz,úgysincs semmi garancia…nem lézeng elég elcseszett gyerek,fiatal manapság,növeljük még amennyivel csak lehet…
Ha neked így könnyebben beveszi az egód……..
1. “A cinikus embernek annyira torz a látása, hogy a dolgokat olyannak látja, amilyenek, és nem olyannak, amilyennek lenniük kellene.” (Bierce)
2. “Nem vagyok cinikus, csak tapasztalataim vannak, ami persze majdnem ugyanaz.” (Wilde)
Ez is érdekes kérdés, egy korig, amíg tizenx-évesen nem kezd “kinyílni a csipája”, addig még csak-csak, főleg, ha elég erős egyéniség a szülő és a gyerek (eléggé el van) zárva /szigetelve a „külvilágtól”, de amint ez megtörténik, onnan kezdve elég “gyötrelmessé” válik:)
A jelen kor technikai fejlettsége és az információhoz való korlátlan/ingyenes hozzáférés miatt a gyerek szemében (mivel van egy elég tág spektrum, amivel össze tudja hasonlítani) gyorsan „hiteltelenné”/”begyepesedetté”/”korlátoltá” /”kegyetlenné”/”szigorúvá” stb válik a konzekvens szülő is.
A személyes példamutatás egy „ideális” szülőt feltételez, aki a valóságban nem létezik, hiába próbál bárki is bármilyen, akár pszichologus/”szakértők”/vagy különféle „véleményformáló” „anyablogok” „standardjainak” megfelelni, tuti, hogy „hibázni” fog, sokszor, és ezt a nem hülye gyerek elég hamar észreveszi, ha ő nem, akkor a kortársai ráébresztik.
Ezek után a minta/példa egy kötelezettség/megkövetelt „valami” marad, és lassan a „csak” szintjére süllyed a miértnek az értéke.
Az “önkéntes követés”, (mert “alapvetően a gyerek jó” és) a jót követi faszsággal te sem gyere, mert nem igaz.
Nem hinném, hogy lenne élő ember, akár téged is beleértve, aki olyanná vált, mint amilyenné a szülei szerették volna “nevelni”, amilyen “példát” mutattak.
Arról nem is beszélve, hogy kamaszkor “alapkésztetése”, hogy mindent megkérdőjelez és annak az ellenkezőjét is, a liberálisan neveltből nagy valószínűséggel hülyegyerek lesz, mert a korlát nélküliség/hiány nagyobb kárt okoz, mint a “szigorú korlát”, a “konzervatív nevelésűből” pedig “lázadó”, nagy valószínűséggel. Persze itt az egyéni, egyedi „természetek” ezeken módosíthatnak, de nem sokat.
Ez így igaz, ahogyan az is, hogy a balfasz bárányokat “felfalják”…..
És azért azt is jegyezzük meg halkan, hogy manapság a „bántalmazás” fogalom „spektruma” olyan szinten „kibővült”, hogy nincs olyan reakció vagy tett a szülő/tanár/felnőtt részéről, amire nem lehetne ráhúzni ezt a szót, így mindenki gyakorlatilag bántalmazott lett, erre a metoo szépen ráerősített, adott szavak jelentésének „kibővítésével” ez is „veszélyes talaj”-já vált..
Arról nem is beszélve, hogy a bántalmazó szülőt ki fékezi meg? A társadalom, a törvények? Hirtelen rájön, rávezetik/rábeszélik/ megmagyarázzák neki, hogy:
https://www.youtube.com/watch?v=xknz4C0ngT0
Ahol nem, ott is, csak nem a szülei előtt, mert előttük moderálja magát, de megtanulja a társaitól/médiából/internetről stb. amiktől nem lehet “elzárni” és barátai közt simán használja…..
A tiszteletlenség/erőszak/fizikai bántalmazás „rossz, értem”?:)
Nem szükséges, mert a link időnként te magad vagy…..
Magyarul: egy szülőnek eleve „jó embernek” kell lennie, vagy „azzá kell válnia” , hogy jó szülő lehessen és jó példát mutathasson, ráadásul még annak is kell „maradnia”, konzekvensen, különben bukta az egészet….
A kérdés már csak az, hogy az elcseszett szülők által felnevelt gyerekek (akik szülőkké válnak) hogyan tudnak megfelelni ennek az elvárásnak? Mivelhogy az emberek 99%-a nem változik, ezen belül, a „jó irányba” pedig még kevésbé….
Hogyan, ha ő sem alkalmas rá? Játssza meg? Elolvassa valamilyen „blogopn”/könyvben/pszihomókus(lány)-tól a tutit és holnap már úgy csinálja? Ha apuci/anyuci nem alkalmas rá, akkor a másik(a “jobbik”/”értelmesebb fél”) vegye át/sajátítsa ki a “stafétát és “nevelje” megfelelően?
Szálljunk már le a földre…..
Mivel az ember gyarló, így a sok „vízprédikálás”(„pozitív példamutatás) közt csak le-lecsúszik pár „pohár bor” és ezzel bukta az egészet…..
Dehogynem, ha a társai ezt mind megteszik (és ha még ráadásul valamiért össze is rúgja a port anyucival…..) Amúgy érdekes módon, a „legpöpecebben”, “decensen”, kiváló pedigrével és pédamutatással “nevelt” lányok a legnagyobb ribancok, legalábbis azok szoktak elmenni a rosszkislány végletig……Elég csak megnézni, hogy pl. az “elit”, egyetemista lányok közt, vagy az “eccerű” , “dolgozó lányok” közt nagyobb a ribancok/kurvák aránya……
Ja, csak ezeket nem találják a nők a nagy síránkozásban, azzal van tele az egész „feminista tyúkudvar”, hogy hol vannak ezek a „férfiak”?
Amig a „kis drága” ezt magasról le nem szarja, ugyanis neki „vannak jogai”!, ő tüntethet a szemét tanárok ellen, le is köpheti őket, el küldheti az anyjába büntetlenül, sőt, Trágárka ma már ikon, simán el lehet küldeni akár a köztársasági elnököt is az anyjába, nyilvánosan, és fel lehet szólítani, hogy hogy “lépjen hátra és bassza szájba magát”, és ezt „ünnepli” a jelen társadalom nem kis hányada.
(A helyett, hogy úgy kapná pofán a „nevelő”/”példamutató” szülője, hogy a fél fogsorát lenyelné a kis drága….., e helyett látjuk, hogy mi van)
Apropó, valaki „hozzáértő” magyarázza már meg azt a „népi megfigyelést”:), hogy „az asszony verve jó”…….. nem most keletkezett és talán nem is véletlenül…..
Jóasszony, a sok beszélgetés és magyarázat egyetlen párkapcsolatot sem hozott rendben, pedig ott elvileg értelmes, felnőtt emberekről van szó, egy gyerek esetében még kevésbé működik, mert ott még leplezetlenebbek az “érzelmi reakciók”, de jelentkezzen az az illető, akinek ez gyerekként működött és anyuci/apuci sikeresen „nevelte” őt olyan pöpec “egyeddé”, amivé mostanra vált, és ez mind az általad említett, csupa pozitív módon történt…….vagy legalább ismer olyant, aki ismer olyant akivel tényleg ez történt stb…..
Az értelmes szülő elég hamar rájön, hogy nem jobb és nem okosabb mint a saját szülei, akinek szintén nem sikerült a legnagyobb igyekezetük ellenére sem olyanná formálni őt(a gyereküket:), mint amilyenné szerették volna:) és az ő gyereke sem olyan hülye, hogy meg lehessen vele ezt tenni:), legalábbis egy kor után már biztos nem.
Ne csépeld a bábot, azért mert neked nem tetszik a valóság, és benned ez kognitív disszonanciát okoz, nem a világ, vagy én, esetleg a tények, vagy horribile dictu, annak „kimondása”/”kimondója” a hibás…..
Gondolom ez miattam van így:)
Ajánlom megnézésre:
https://youtu.be/RpY0KauYNB0
Bónusz1:
https://youtu.be/e6GaAfqGppQ
illetve2:
https://youtu.be/F_AbAvka09Y, legalábbis az első két perc tömény összefoglalóját….
Ez olyan mint valami árukapcsolás amit itt írsz.Se túl trendi se sírós nem vagyok arról meg nem tehetek ,hogy a lelkem tükröződik az arcomon.(angyalarc)
Kedves Wolfygirl!
Az érintett rész mondavalója nagyon nem ez lenne.
Röviden és tömören összefoglalva: a jogfejlődésről és a társadalmi gondolkodás fejlődéséről van szó. E során az emberi jogok, a demokratikus értékek és a gyengébb társadalmi csoportokkal szembeni szolidaritás mára alapvető értékeké váltak. Ezt manapság nemzetközi szerződések, alkotmányok rögzítik. Az én kérdésfelvetésem és problémafelvetésem abból indul ki, hogy miért nem követte ezeket a változásokat a férfiak társadalmi szerepeiről, jogairól és kötelezettségeiről való gondolkodás és ennek megfelelő modernizációja. Én itt ebben a cikkben két okot neveztem meg, ami szerintem fontos, az egyik volt a kritikus gondolkodást képviselő tömegmozgalom hiánya, a másik a hatalmi elit ellenérdekeltsége. (Megjegyzem ezek is összefüggnek egymással.)
Most csak az előbbre térnék ki, tekintettel arra, hogy az általad hivatkozott részről ott esett szó. Hogy nincs kritikai tömegmozgalom, azzal kapcsolatban említettem meg, hogy olyan elvek mentén történik a férfiak szocializációja, amik a kritikus gondolkodás kialakulása ellen hatnak. Itt lett példaként említve a “ne panaszkodj elv” is. De ahogy ez a cikkben szerepel még csak nem is jelenti azt, hogy ezek a férfiak, akiket ezzel vádolnak valóban panaszkodnának és ne építő jellegű társadalomjobbító javaslatokat tennének. Ahogy azt se, hogy ne oldják meg a problémáikat. A kritikus gondolkodásnak része a problémafelismerés, a gondolkozás és bizony a megoldás is. És problémák vannak, ezt szociológiai tények sora támasztja alá. Pl. a fenti kép tartalmaz jó néhányat. Azért manapság bármilyen kritériumrendszer mentén mérik a társadalmi jólét tényezőit az egészség, az oktatás, a jogegyenlőség alapvetőnek számítanak. Ezek nincsenek megoldva.
Hogy valaki az asszonnyal a saját kapcsolatában hogyan ossza meg a panaszkodásait nem érdekel. Világnézeti, politikai véleményem van arról, hogy társadalmi szinten mi lenne az ideális, helyes. Ami a személyes részét illeti, én azt gondolom, hogy többféle nemi szerepfelfogás létezik, lehet hogy nem egyezik a véleményünk abban, hogy mi az ideális…
Mert „megengedhetjük” magunknak, és ennek egyik következménye az „elkorcsosulás”.
Sok mindent rögzítenek ezek a szerződések/alkotmányok, amiből mindenki annyit, és úgy tart be, amit és ahogy neki teszik. (Azon kívül is, hogy az erősebb kutya mindig baszik a többi „kárára” )
Hát hogyne követte volna, ennek látjuk az eredményét.A férfiak szerepét a „szűkös keretek” és az ezzel járó „kényszerek” -általában a életfeltételek az egyed és faj lét és fajfenntartási „lehetőségek” határozták meg és alakították olyanra, amilyenné vált, alap ösztön szinten.
A férfiak társadalmi szerepe, jogai és kötelezettségei nem egyik napról a másikra változtak, hanem szépen, lassan, puhán(hogy ne fájjon:), úgy, ahogyan az élő békát „megfőzik”, csak ebben az esetben a “béka” „gyújtotta a tüzet” és minél forróbb lett a víz, annál nagyobb mértékben táplálta……
És mindkettő hibás, mert „bikacsordák” továbbra sem léteznek és nem is lesznek, illetve a „hatalmi elitnek ” sok mindent nem kell tennie, elég csak „kihasználni” az emberi hülyeséget, maximum „terelgetni” az amúgy is elcseszett „prolikat”, mennek azok maguktól, mint a birkák.
Mivel ezen, eleve hibás premisszákra épülnek a következtetések és a „megoldások” is , így csak lufihámozás lesz a végeredmény.
150 évvel ezelőtt is anyuci pici fia szavazta meg a nők választójogát, anyuci pszichikai nyomására, (ami azért is szégyen, mert ha legalább egy jó punciért „adta volna el a lelkét” a nyomorult, még érthető is lenne, de így még szánalmasabb:)
Soha nem a kritikus gondolkodással volt a baj,( mindig is voltak , minden korban, most is, de a „tömeg” mindig “megfeszíti” Jézus-t/Galilei-t/Bruno-t stb. stb.), hanem a fehér/nyugati/keresztény szocializáció lassú, de konzekvens változásai csak utólag tűnnek „drasztikusnak”, de valójában egy folytonos és „természetes”, élesen nem különválasztható, egybefolyó „természetesség”.
Az panaszkodik:
– akinek általában nincs szabad választási lehetősége, nem áll módjában változtatni, mert külső, rajta kívülálló körülmények determinálják az életét, vagy legalábbis azt a szeletét amire panaszkodik, vagyis ki van szolgáltatva
– vagy az, akinek megvannak a lehetőségei, igazán rajta áll, de felveszi az „áldozat” szerepét,
mindkettő azt remélve, hogy „ingyen” hozzájuthat akár anyagi, akár pszichikai „javakhoz”.
Igen, ez férfiatlan.
Ezeknek az „építő jellegű, társadalomjobbító javaslatok” soha nem róluk szólnak, hanem azokról, olyan keretekről, amit nem áll módjukban megváltoztatni, de elvárják, hogy a világ/ a nők/ a jogszabályok stb. segítsék, „idomuljanak” hozzájuk. Mint ahogy a „játékban vesztes fél” vágyik a kompenzációra.
Ha hajlandóak/képesek lennének megoldani, akkor jó esetben nem „panaszkodnának”, hanem “tennének”.
A „kritikus gondolkozás” nem menti fel a „panaszkodót”/ „áldozati szerepben tetszelgőt”.
Ki kell időnként mondani, hogy ahogy adott esetben a férfiak „területén” a nőknek, bármennyire is erőlködnek, sokkal kevesebb „joguk” van, vagy ha mégis sikerült „kivívniuk”, akkor ezért mindig „súlyos árat fizetnek”, amit kénytelenek elviselni a „siker” érdekében” aztán rinyálnak mint a fürdős kurvák.
Ahogyan a másik oldalon is, ha egy férfi „lemegy kutyába”, akkor neki reszeltek. Akármilyen „jogot”adnak neki, attól még a „kutyából nem lesz szalonna”.
Csakhogy ezen problémáknak nem ezek az okai és főképp nem ez a megoldás rájuk, így dupla bukta.
Ez is hamis, több okból is, alapvetően a szocializációból adódóan a ma embere(már a 45 alatti összes korosztály is) eléggé el van “kényeztetve”, ehhez még hozzájárul, hogy :
– az egyén egészsége(legalábbis annak a romlása) igazán az egyénen múlik, bár persze, hogy könnyebb mást/másokat hibáztatni, de a valósában ennek nagy része az emberek több mint 90%-nál rajta áll és múlik.
– oktatás: a minősége mindig az oktatók alkalmasságán/profizmusán/hozzáértésén/hivatástudatán stb. múlt korábban is, a jelenben is és a jövőben is, ezek az alapvető feltételek, és ezek egyikét sem lehet béremeléssel/pénzzel, joggal, juttatással stb. megvenni, növelni, pótolni, „megvásárolni”/”ösztönözni” , kompenzálni. Arról meg nem beszélve, hogy még olyan diákot (pár egyént leszámítva, akik hibahatáron belül vannak:) nem nagyon látott senki, aki többet akart volna tanulni/tudni a kötelezőnél, és nem szeretett volna kibújni, ha lehet a tanulás alól, így talán az ő „értékítéletük” ebben a témában nem releváns.
– a „jogegyenlőség csorbulását, a ”jogfosztottság” és a „diktatúra” korszakát éljük jelenleg, legalábbis a progresszívek szerint :), majd egy kormányváltás elhozza a Kánaánt és a gonosz hatalma megszűnik és újra a nap fog ragyogni országunk felett(szivárvány hastag……..)
Ez a 30%-nak már az 1.0 állapot, amikor van asszony, de a valóságban a férfiaknak a 70%-a (és az idejárók) döntő többsége a 0. állapotban leledzik, ami azt jelenti, hogy vagy nincs , és nem igazán tud „szerezni” magának, mert mire „lehajolna”, „huss, mindegyik elszaladt”, vagy a 2.0 állapotban, a „volt, de meglépett” és mint egy „tornádó”, vitt mindent, házat, kocsit, gyereket……
Amíg ez nem kompatibilis a valóság realitásaival, addig nem sokat ér. Mondhatni, hogy “L’art pour l’art”……, ami már átmegy groteszkbe, lassan olyan, mint “Zuzu Petas-al beszélgetni”…..
Azok „felfogások”, amelyek „elszakadnak” a valóságtól szintén csak arra jók, hogy „megvigasztalják” az egót, és a hamis álomvilágban/buborékban „gyógyírként” lehessen propagálni a többi szerencsétlen számára.
Kedves Flórián!
“Ami a személyes részét illeti, én azt gondolom, hogy többféle nemi szerepfelfogás létezik, lehet hogy nem egyezik a véleményünk abban, hogy mi az ideális…”
A többféle nemi szerepfelfogás létezésének elfogadása alapvetően a 20-as korosztályra jellemző. Ebben a korban az ember hajlamos sok téren elvakult radikális liberálisként tekinteni a világot. Az ember tele van energiával, falja az információkat és mindenre, amit nem ő alkotott hajlamos úgy tekinteni, mint valamiféle pamflet gyűjteményre. Elméleti és filozofikus szinten sok minden belefér, sok mindent meg lehet érteni, be lehet fogadni vagy éppen meg lehet tagadni. A meglévő normák és keretek vizsgálat és elemzés tárgyai, azaz fiatalon az ember mindenről úgy gondolja, hogy ő majd jön és mindent jobban tud és csinál, mert helikopter. Ez egyébként teljesen természetes folyamat, ahogyan az is teljesen természetes, hogy ez idővel mindenkinél elmúlik, ugyanis a házasság és a család a mai napig egyfajta és egyféle nemi szerepfelfogással működik és tud működni. A többféle felfogás létezésének elméleti megengedése okozza jelenleg azt, hogy a válások korát éljük.
Emberi nyelven, ha te férfiként megnősülsz, majd haza mész egy fárasztó nap után, akkor minden bizonnyal tiszta otthonra vágysz és meleg vacsorára. Természetesen ha egy olyan nőt vettél el, akihez érzelmileg kötődsz, akkor a táplálkozás és az esti szex között örömmel meghallgatod majd a feleséged napjáról szóló beszámolót, netán a filozofikus gondoltait a világ dolgairól vagy a politikai véleményét. Lehet, hogy komolyan érdekelni is fog, hogy miről csacsog, de most őszintén, ha kivesszük a képből a tiszta otthont, a meleg vacsorát és az esti szex esélyét, helyébe pedig egy rumlis barlang kerül és kérdésedre, hogy ma mit eszünk egy több órás elmélkedést kapsz a többféle nemi szerepről, akkor is fog érdekelni az erről alkotott véleménye?
Természetesen ez fordítva is pontosan így van. Mi nők is nagyon odáig tudunk lenni a finom lelkű művészlelkekért, meg a zabolátlan rossz fiúkért, egészen addig, amíg el nem jön az a pillanat, hogy ott egy csecsemő a kezedben és a férjed vagy nincs ott vagy ha ott is van, akkor nem képes az adott helyzetben férfiként helytállni.
Tisztában vagyok azzal, hogy ez a filozofikus kontextustól túlságosan messze áll most és nem olyan fennkölt, sőt talán úgy tűnhet, hogy ennek semmi köze sincs az általad felvázolt társadalmi problémához. Az élet ehhez képest mégis sokak számára ezekből a kérdésekből áll minden egyes nap és messze nem elméleti, hanem baromira gyakorlati szinten.
A férfi a mai napig olyan feleséget szeretne, aki örömmel gondoskodik, azaz főz, mos, takarít, bevásárol és szépen összehajtogatja a gatyákat. Akitől meg lehet kérdezni, hogy drágám hol van az a bizbasz és ő nem csak az tudja, hogy mit is értesz az alatt, hogy bizbasz, de azt is pontosan tudja, hogy éppen az orrod előtt van, de oda megy és a kezedbe adja. Aki nem dizájn lakást termet a facebook képek kedvéért, hanem otthont varázsol a 4 falból, akinek nem az a legfontosabb, hogy az instán mindene kint legyen, hanem neked legyen csinos odahaza, és a végtelenségig lehetne sorolni. Egy aprócska észrevételem a felsoroláshoz azért van, mindannak, amit felsoroltam semmi, azaz pontosan nulla köze van a többféle nemi szerephez, ugyanis ez az elvakult radikális konzervatív felfogás, ami mára már hím soviniszta, nő ellenes és elnyomó hashtaggel lett ellátva és itt van a legnagyobb hiba.
A feminizmus beültette a nők fejébe azt, hogy a karrier az előbbre való, mint a párkapcsolat vagy a család, mert a nő főszerepe az életben már nem az anyaság, hanem a munkában való önmegvalósítás, jelentsen is ez bármit.
A feminizmus napi szinten cikkek százaival mossa a nők agyát, hogy a férfi az ne legyen agresszív, hanem érzelmes legyen és mutassa ki, hogy mit érez. Azaz? Sírja el magát, ha éppen csúnyán beszél vele a főnők bácsi? A férfi alapvető tulajdonsága az, hogy képes uralkodni (képesnek kell lennie uralkodnia) az érzésein, mert csak így tud elmenni katonának, rendőrnek, tűzoltónak, agysebésznek, megvédeni a nőjét az utcán, leverni egyet a bunkó szomszédnak. Tényleg akarunk egy olyan nemi szerepfelfogást, amikor a tűzoltó nem meri végezni a munkáját, mert a helyett, hogy leuralná a félelmét inkább kimutatja, hogy ő is képes sírni? Ha egy sebész nem tudja megvágni a beteget, mert ott áll és szíve mélyéről sajnálja? Nézd meg a mai reklámokat. Amíg anyunak az irodában fáj a feje, addig apu otthon sütit süt a kislányával és használja a legújabb, rászabott porszívót. Majd felhívja anyut, hogy haza felé ugorjon már be egy kis arckrémért, mert hát csúnya is a férfi, ha nem szép a bőre. Mi ez????
A másik oldalon pedig olyan nőket nevel ez az átkozott picsogás, akik hegyomlásra pumpálják magukat az edzőtermekben, kamiont vezetnek, bokszolni járnak, járdát betonoznak, bármikor bárkit undorító és trágár módon leteremtenek, ezen kívül pedig kiválóan tudnak házhoz rendelni, baszomkás filtereket használni a snapchaten és arcpirítóan mindent kipakolva caplatni az utcán, ami kb. annyira szexi és nőies, hogy nincsenek rá szavak. Amikor egy ilyen jelenségnek eszébe jut hangos anyázások közepette leteremteni a környezetét, hogy márpedig ő itten egy nő és hogy beszélhetnek így vele az egész helyzet nagyjából annyira abszurd, mintha egy tankra feltennél egy aranyos kis rózsaszín masnikát, majd mindenkitől elvárnád, hogy onnantól hercegnői hintónak legyen kezelve.
Szóval Flórián te minden bizonnyal még nagyon fiatal lehetsz, de majd úgy még 10 év múlva térjünk vissza erre a témára, végtelenül kíváncsi leszek, hogy mit fogsz gondolni akkor a többféle nemi szerep felfogásáról és az ezen való elmélkedés szükségességéről.
Pontosan :)
https://www.youtube.com/watch?v=qEH9lnYIndY
Értem szóval ez a Te tanácsod? :
“Szóval Flórián te minden bizonnyal még nagyon fiatal lehetsz, de majd úgy még 10 év múlva térjünk vissza erre a témára, végtelenül kíváncsi leszek, hogy mit fogsz gondolni akkor a többféle nemi szerep felfogásáról és az ezen való elmélkedés szükségességéről”
Ne legyen véleménye, ne tiltakozzon a rendszer és a helyzete iránt, maradjon incel, mert gondolom ő odavaló? Nem érdekel a véleménye, majd 10 év múlva… Miért pont 10 év múlva?
Talán azért mert addigra összegründölt magának annyi vagyont meg státust hogy rá lehet akaszkodni majd egy vámpírnak? Nyervákolsz a nőies férfiak miatt, oszt itt van egy akinek véleménye van és hajlandó azt arccal és névvel felvállalni, visszaülteted az iskolapadba.
Nem veszed észre hogy ugyanazt a sódert nyomod mint, amiről a cikkíró ír? Azt mondod hogy ülj le kiscsávó csicska vagy.
És mégis hogyan vessenek véget akkor női egó túlbúrjánzásának, arra is van tanácsod? Vízágyú vagy BDSM?
Ez csakszinak jobban menne, de azért izelítek:
“Mi nők is nagyon odáig tudunk lenni a finom lelkű művészlelkekért, meg a zabolátlan rossz fiúkért, egészen addig, amíg el nem jön az a pillanat, hogy ott egy csecsemő a kezedben és a férjed vagy nincs ott vagy ha ott is van, akkor nem képes az adott helyzetben férfiként helytállni.”
Gondolom ez meg lenne Flórián arceotípusa, aki már ugye eltellt a 10 év megszedte magát és helyt állhat “férfiként” ami kb. a csicska megfelelője. És amikor ránézel, elmerenghetsz magadba csendesen, azon hogy a zabolátlan rosszfiú hogyan dolgozott annak idején rajtad.
Egyszerűen zseniális, amikor a nők megadják a tutifrankó választ a férfiak feltett kérdéseire.
Sehogy, mert ez nem áll “hatalmukba”n az (incel) “kiscsávóknak”…..(se)
(Amúgy őszintén, létezik olyan ember, akit szép szóval/jogszabállyal/mintával/példával etc. rá lehet beszélni szerelemre/vágyra olyan iránt, akit nem szeretne, vagy a legjobb esetben is max. közömbös számára ?
Van olyan (férfiaknak adott) jog, amivel egy átlag/random nőt lehetne kényszeríteni/befolyásolni/ rávenni ugyanerre? Ha a válasz nem, akkor miért lovagoltok állandóan a döglött lovon és csapkodjátok ezerrel? Soha nem vált be eddig, de hátha beválik egyszer?
Tényleg nem értem a “brotherhood”-os “safespace”-n túl, mi értelme van?)
Kedves Balton!
“Ne legyen véleménye, ne tiltakozzon a rendszer és a helyzete iránt, maradjon incel, mert gondolom ő odavaló? Nem érdekel a véleménye, majd 10 év múlva… Miért pont 10 év múlva?”
Egyáltalán nem azzal van a baj, hogy van véleménye, de önmagában az, hogy valakinek van véleménye még semmire nem alap. Orbán Viktornak is van véleménye a demokráciáról. Egyetértesz vele?
Amennyiben végig olvastad a hozzászólásaimat, akkor már az elsőből ki kellett volna, hogy derüljön számodra, hogy az az álláspont, aminek ő adott hangot, ebben a konkrét cikkben, az én megítélésem szerint sokkal inkább beilleszthető a feminista dogmákba, ahol férfi és nő egyformán mártír szerepet tölthetnek be, ahol nem csak a nők lelkét kell ápolni, hanem a szegény átlag férfiaknak érzéseivel is kell foglalkozni. Ahol a férfiaknak is joguk van panaszkodni. Egyébként van, joguk az pont van, csak a rinyálás nem kifejezetten a férfi megoldások egyike és önmagában nem oldana meg semmit, ugyanis panaszkodni a nők szoktak, a férfiaknak, akik erre jönnek és megoldják a helyzeteket. Természetesen lehet vitatkozni arról is, hogy ez így igazságosan működik-e, de attól ez még így működik és nem fordítva.
“Nyervákolsz a nőies férfiak miatt, oszt itt van egy akinek véleménye van és hajlandó azt arccal és névvel felvállalni, visszaülteted az iskolapadba.”
Ahogyan nyervákolok az elférfiasodott nők miatt is, mert az pont ugyanakkora probléma.
Amúgy a világra senki sem úgy születik, hogy mindent tud, mindenhez ért és az elődeinél mindent jobban intézve. Mind gondolkodunk dolgokról valahogy fiatalon, de egyetlen egy embert sem ismerek, sem férfit, sem nőt, aki ugyanúgy gondolkodna a 30-as, 40-es, 50-es éve során az élet alapvető dolgairól, ahogyan fiatalon tette.
“Nem veszed észre hogy ugyanazt a sódert nyomod mint, amiről a cikkíró ír? Azt mondod hogy ülj le kiscsávó csicska vagy.”
A fiatalságot összekeverni a csicskasággal elég komoly balgaság. Nem értesz egyet?
Egyébként Flóriánnak sehol sem tanácsolom azt, hogy ne nyilvánítson véleményt. Sőt, pont az ellenkezőjét javasoltam neki, méghozzá azt, hogy igenis legyen férfi a talpán, álljon oda és oldja meg a saját életét, a saját problémáit és ne várjon arra, hogy majd a társadalom, a rendszer, az Európai Unió, a Mikulás vagy Jézus Krisztus megoldja, mert egyik sem fogja.
Szükség van arra, hogy hangot adjunk bizonyos gondolatoknak, véleményeknek, elméleteknek, de a szólás szabadság, ahogy minden más az életben nem csak jog, amely önmagában egy érinthetetlen vákuumban lebeg, hanem egyben komoly felelősség is. Az, aki önmagában egy sötét szobában hangosan mereng bármit belemondhat a világban, de az, aki sokakhoz szól igenis köteles jobban meggondolni, hogy mit is fogalmaz meg és azt hogyan teszi, mert annak aki cikket ír sokkal nagyobb a felelőssége.
De továbbra is mondom, hogy az írás nem az én életemről szól, hanem arról, hogy mi a véleményem egy bizonyos társadalmi kérdésről, szóval nagyon félrevisz az, ha azt tanácsolod erre, hogy oldjam meg a problémáimat, hiszen itt nem erről van szó, ez egy értékrendi vita. Nem lehet egy szolidárisabb társadalomban gondolkodni, anélkül, hogy ne magunkra gondolnánk? Mi a Valódi Egyenlőségért Civil Társaságnál sok társadalmi kezdeményezést elindítottunk, ami ezzel összhangban áll, meg lehet tekinteni, hogy amit itt elvek szintjén megfogalmaztam, az konkrétabban mit is jelent, ezek egyike se arról szól, hogy nekünk személyesen jobb legyen, hanem a társadalmi közjó érdekében jöttek ezek létre, azt az értékrendet közvetítjük, ami szerintünk előre viszi a társadalmat. Olyan témákat vetettünk fel, mint a nemek közötti szolidaritás kérdése, a férfiakkal szembeni erőszak kérdése, a fiúk hpv oltáshoz való joga, a férfi – és nőmozgalom együttműködése stb. Ez lenne a radikális társadalomromboló és nemeket megszüntető gondolkodás? Ugyan már. Egyébként mi hozunk áldozatot azzal a munkával a közösség javára, amit belefektetünk. És ezt nem panaszkodásként mondom, hanem azért, mert azt gondolom, hogy érdemes tenni, hozzájárulni a nők és a férfiak irányába is szolidáris társadalom elősegítéséért.
Másrészt pedig szerintem neked nem velem van vitád, hanem gyakorlatilag az egész nyugati társadalommal, merthogy azok a gondolatok, amiket itt megfogalmaztam és te kritizálsz jelen vannak minden jelentős nemzetközi intézmény alapelvei között, az alkotmányban, minden egyes párt programjában, függetlenül attól, hogy jobb, vagy baloldali, ha kinyitsz egy bármilyen közéleti kérdésekkel foglalkozó lapot, bizony ezekkel fogsz találkozni. Azért mondjuk ezeknek az értékeknek a magyar alkotmányban történő megfogalmazódásának a súlya nehezen mérhető ahhoz, hogy én most egy cikkben ezeket említettem. Ezért se értem, hogy miért okoz ekkora megdöbbenést ez.
Ami a férfiakat illeti: Ez ma politikailag a senki földje jelenleg. Nem azért nem történik semmi a cikkben említettek közül, mert a kormány, az EU, vagy bárki úgy gondolkodna mint te, hanem azért, mert nincs semmilyen gondolkodás. A férfiak társadalmi szerepeire, jogaira, kötelezettségeire egyéb területek vannak hatással, mint a nőpolitika, a gazdaságpolitika, oktatáspolitika, és épp ezért nem is áll össze koherens egésszé, a férfiakkal kapcsolatos döntések tele vannak ideológiai ellentmondásokkal azzal kapcsolatban, hogy mik is a férfiak társadalmi szerepei. Ez egy ilyen hibrid ma, amire sok külső tényező van hatással, szemben a nőpolitikával, ami egy koherens értékrendi alapon áll. A hatalomnak a férfiaknak azért sincs mondanivalója, mert a régi már számukra se vállalható fel, új pedig egyszerűen nincs. Így kérdés, hogy egyáltalán hova tart most, mi az ami ezt legjobban befolyásolni fogja. Azt már látjuk, hogy nem abba az irányba tartunk ahova én szeretném (ezért is nem hagyom szó nélkül), de az is látszik, hogy nem is abba ahova te.
“aminek ő adott hangot, ebben a konkrét cikkben, az én megítélésem szerint sokkal inkább beilleszthető a feminista dogmákba, ahol férfi és nő egyformán mártír szerepet tölthetnek be, ahol nem csak a nők lelkét kell ápolni, hanem a szegény átlag férfiaknak érzéseivel is kell foglalkozni.”
Bizony jól látod és valójában szomorú, hogy erre itt kell, hogy ráébresszenek téged. A férfiak lelki életével (is) foglalkozni egyszerű emberi kötelesség. Még abban azok szerint a “konzervatív” eszményképek szerint is, amelyeket te alapjaiban értettél félre. A nézőpontod valójában nem konzervatív, hanem radikális feminista. A lelki élet nem női privilégium, a konzervatív feleségnek is feladata a férfi (a férje) lelki életével foglalkozni, sőt lényegében az ő egyedüli felelőssége(!), mert a konzervatív értékrend elveti, hogy a férfiak szélesebb színtéren “panaszkodjanak”, lelki életet éljenek. Szépen álmodtál egy világot, ahol a világ csak körülöttetek nők körül forog. A férfiak meg arra valók, hogy megoldják a nők által kitalált és elpicsogott problémákat. Ez nem konzervativizmus, hanem a férfiak dehumanizálása és színtiszta önzés… Igazából sajnálatra méltó, hogy nem nagyon lehet részed az intimitásnak abban a fokában, hogy egy férfi megosztja veled a lelki életét, problémáit, kétségeit, panaszait… – Tudod a férfi is ember, és nem a te problémamegoldó géped. Hogy őszinte legyek, ilyen értelemben “ifjú kora” ellenére is érettebb gondolkodásról ad tanúbizonyságot Flórián, mint te. Öngólnak tűnik, hogy meghivatkoztad a korát.
Egyébként Esther Vilar is pont ezt a mentalitást kifogásolta: hiába a feminizmus ezer vívmánya, a nők továbbra is tehetetlenséget mímelnek, önző módon a férfiakon élősködnek, nem vállalnak felelősséget. Pedig igazából cselekvésre is elszánhatnák magukat, újdonsült hatalamukat arra is használhatnák, hogy nekiállnak megoldani a sajátjaikon túl a társadalmi problémákat is, szigorúan beleértve ebbe a férfiakat érintőket is! Nos igen, a magadfajta, első pillantásra konzervatívnak látszó, de valójában neofeminista nő továbbra is csak követel, és privilégiumokat tartana fenn, például még a lelki életre is…
Baltonnak pedig tökéletesen igaza van, történetesen egy társadalmi értelemben cselekvő férfival találtad szembe magad a cikk szerzőjének személyében és erre te elővetted a megszégyenítő nyelvezetet, a férfiasságát kérdőjelezted meg, valamint utalgatva tulajdonítottál neki ilyen-olyan személyes problémákat is, ahelyett hogy a lényegi felvetéseire reagáltál volna. Semmilyen valódi kritika, semmilyen konstruktivizmus nem volt a hozzászólásaidban, lényegi érvek nélkül tagadod a férfiak problémáival való foglalkozás szükségességét.
A férfiak mindenféle társadalmi és személyes problémái szerinted nyilván úgy oldódnak meg, hogy a férfiak nagy magányukban varázsszóval eltüntetik őket, de azt is úgy, hogy leginkább beszélni se kelljen (lehessen) róla, és az élet felvegye az általad megálmodott rendet: hadd áradjon kizárólag a női picsogás!
De rossz hírem van: itt a posztfeminista korban mi férfiak úgy döntöttünk, hogy eljött az ideje annak, hogy mi is megfogalmazzuk a problémáinkat és többé ne csak a nők problémamegoldó gépei és a társadalmi elvárások, kényszerítő sztereotípiák áldozatai legyünk. Őszintén szólva egy kicsit sem sajnálom, hogy ez a magadfajtáknak kényelmetlen. Szenvedjetek csak! De még jobb lenne, ha a saját elvárásaitok hangoztatása helyett magatok is felelősséget vállalnátok a társadalom és a férfiak problémái iránt is. Azon túlmenően is, hogy (téged idézve:) szépen kimossátok és összehajtogatjátok a szaros gatyákat! Én hiszek benne, hogy ennél többre is képesek vagytok!
Kedves Alter!
Az ember életében felmerülő problémák és a lelki élettel való foglalkozás számomra egyáltalán nem egyenlő a sajnálattal. Az, hogy férfiak és nők foglalkoznak a lelkükkel, az érzéseikkel az egy teljesen normális dolog, őszintén szólva ez egy akkora evidencia, hogy eszembe sem jutott, hogy a mondanivalómat úgy is lehet értelmezni, hogy a férfiak lelkével nem kell foglalkozni. De, kell, csak másképp, mivel a férfi és a nő működése, lelki világa és (saját) probléma megoldó mechanizmusa teljes mértékben eltérő, így szerintem nincs lehetőség azokat egyformán (egyenlően) kezelni.
Pontosan ezért működik a feminizmus. A nők panaszkodhatnak a társadalomnak és a társadalom erre reagál és szerintem pontosan ezért nem fog működni, ha a férfiak is hasonlóan a panaszaikkal a társadalomhoz fordulnak, mert arra az viszont nem fog reagálni (és nem csak a női, de férfi részről sem).
A nekem címzett személyeskedő megjegyzéseidre: tudod, ha valakinél csak kalapács van, az hajlamos mindent szögnek nézni. A baj ezzel csupán csak az, hogy ha számotokra minden nő ellenség, mindegyik feminista, mert AWALT van, akkor ez az oldal és ez a civil szervezet is a feminizmus gyermeke, amely azért született, hogy férfi oldalról táplálja a másik nem iránti gyűlöletet. Márpedig ebben az esetben semmivel sem vagytok jobbak, mint a NANE, csak más a célközönség, de a módszerek és a szemlélet pont ugyanolyan elvakult. A férfihang sem arra keresi a választ, hogy mi lehetne az, ami közelebb visz a másik nemhez, mi az ami véget vet a gyűlölködésnek és a haragnak, amitől már most élhetetlen a világ és nem érdemes kilépni az utcára.
Sajnos nem tudok jó szívvel sok sikert kívánni ehhez az irányhoz.
Szia.
Remek hozzászólások de ilyet nem szívesen hallok:
“Szóval Flórián te minden bizonnyal még nagyon fiatal lehetsz, de majd úgy még 10 év múlva térjünk vissza erre a témára, végtelenül kíváncsi leszek, hogy mit fogsz gondolni akkor a többféle nemi szerep felfogásáról és az ezen való elmélkedés szükségességéről.”
Ne feltételezzünk. Ha ismered mondd, ha nem ismered ne használd sugalmazott érvként. Érthető, ugye? Egészen furcsa eredményt adna ha pusztán a hozzászólások alapján becsülnénk kort vagy élettapasztalatot.
Maga a problèmafelvetès üdvözlendő, a kèp jòl összefoglalja objektìven a fő problèmàkat, amivel èrdemes lehet fèrfispecifikusan foglalkozni. Sajnos az utolsò bekezdèsben az önàllò problèmafelvetès megszűnik ès àtcsap relativizàlàsba, viszonylagossà teszi a fèrfi problèmàkat a nőitől, ahelyett, hogy totàlisan ignoràlnà azokat. Nemek harcàt generàl, ami egy női narratìvàban lehet sikeres, amìg egy fèrfinàl azonnali kudarcot eredmènyez.
Érdekes interjú, vajon keresztre feszítik érte, mint tették Ákossal?
https://femina.hu/hazai_sztar/byealex-felesege/?utm_source=index.hu&utm_medium=doboz&utm_campaign=link
Àkos àltalàban a nők helyèről beszèlt, nem arròl, hogy magànak milyen felesèget kèpzel el.
BA olyan HTB-t akar, aki jàr edzeni, főz, jò anya ès felesèg. Egy olyan erős nőt, akinek van tartàsa, okos ès szorgalmas, de a HTB-sègnel többre nem vàgyik. Valamit kihagytam? :) Bàr korrekt ember, ő is èrzi, hogy a kettő együtt unikornis kategoria.
Hmm, 6 éve szóbakerült már ByAlex itt. Nagy visszatérés ez! Miről is volt szó akkor?
https://www.ferfihang.hu/2013/05/27/a-labtorlo-dalol/
Kemény dolgok ezek.
Deansdale a cikk alatti kommentben feloldotta ezt az “ellentmondást”
Azt hiszem ezzel a sajnálat, lelki problémák kezelése kérdésben valahogy félrecsúsztak a női és férfi vélemények. Másról beszélünk. Szerintem nincs olyan jóérzésű, normális családos nő,aki ne lenne nyitott adott esetben a férje, fia, fiú testvére,édesapja stb komoly lelki problémájára. Ez teljesen természetes,hogy ,ha baj,van ,ha támogatásra, vigasztalásra vágyik egy szerettünk,azt megadjuk neki. Hisz szeretjük,ha ezt nem tesszük meg ,akkor hogy szeretnénk az illetőt igazán ?!
Amit tényleg ,szinte kivétel nélkül minden nő utál, és zsigerből elutasít,az a szánalomkeltés,a sajnáltatás,az önsajnálat gyakori és feltűnő megnyilvánulása,ehhez kapcsolódhatnak olyan szintén nehezen elviselhető “tünetek”, mint a hipochondria (nem egyenlő valós megbetegedéssel, az állandó betegség tudat igen kiborító tud lenni ), narcisztikus viselkedés, férfi-hiszti (erről is volt szó már korábban,hogy sajnos bizony létezik ), a férfi döntésképtelenség, illetve életképtelenség,amikor egy férfi olyan szinten bizonytalan,hogy a legelemibb dolgokra képtelen, képtelen önállóan létezni (ők nem is feleséget,hanem gondoskodó pótanyát keresnek amúgy maguk mellé ). Ezek a dolgok nem egyenlőek a valós férfi problémákkal,amiről valóban beszélni kell,amiben valóban nekünk nőknek is segítenünk kell,össze kell dolgoznunk.
Pláne nem egyenlő,ha egy férfit jogi sérelem ér ( én nem csak női,de férfi irányba is nagy szószólója vagyok a jogi egyenlőségnek ),akármilyen téren. (gyermekelhelyezési, abortusz-szülői jog, büntető jog stb ).
Tehát ez a” férfi nem panaszkodhat”,így kimondva nem igaz. Férfi is panaszkodhat, hallassa is a hangját,sőt kérjen segítséget, ha megalapozott, komoly, fontos kérdésről van szó. Viszont ne hisztizzen,rinyáljon , önsajnálkozzon,mert egyszerűen ez a nők szemében ultra gáz. Hogy kinek mi számít rinyálásnak,vagy még “belefér”-nek ,na ez már különböző lehet. Én konkrétan gyűlölöm azt ,ha valaki életképtelen, hisztizik stb- egyébként nőben is-,ez nálam nagy red flag. De ez nem azt jelenti,hogy nem segítek a páromnak valamiben , ha megkér.
Egy biztos, a férfiak problémáit, sajnos csak a férfiak fogják és tudják megoldani. Valóban kevés nő van ,aki meghallja,odafigyel , pláne tevékenyen részt vesz/részt venne a jogos problémákra, panaszokra irányuló folyamatokban. Egy nő akkor érzi ezt magáénak maximum, ha konkrétan érintett valamelyik családtagja által a dologban. Ez kb ugyanaz (profán példával ),mint a férfiakat sem érdekli ,hogy általánosságban egy nőnek milyen problémákkal kell megküzdenie lelkileg, testileg masztektómia után. ( itt,ugye nem is rég volt cikk erről, egy egész db hozzászólás született,az is inkább degradáló hangnemben ). Ellenben ,ha egy közvetlen családtag érintett ,egyből más a helyzet.
Amit én nem értek női oldalról inkább az,hogy a jogi egyenlőség ,amire annyira vágytak a nők és megkapták,hogy lehet ,hogy ez nem nyilvánvaló és teljesen egyértelmű,hogy több jogot nem lehet követelni senkinek sem,mint ami a másiknak van ?!
Hogy lehet bárki vak és süket az olyan esetekre,amikor egyértelműen jogsérelem történik adott esetben a férfi kárára és egy nő közömbösséggel,netán kárörvendéssel reagál…na ez számomra mindig felfoghatatlan.
Nagyjából szinte a teljes hozzászólásoddal egyetértek.
Mondhatni, hogy “ilyen a természetük”, de talán az jobb magyarázat, hogy ahogyan egy gyerek/gyenge személy örül, ha az “erőst”/”hatalmast” szopatják, így a “fel nem nőtt/gyereki szinten megrekedt nő” sem kivétel ez alól…..
(a “gyenge” öröme/bosszúja……)
Mindeközben a nagyvilágban:
https://infostart.hu/tudositoink/2019/11/29/brusszel-into-szava-ellenere-pozsony-elutasitja-az-isztambuli-egyezmenyt