Amikor a környezetedben vonzódni kezdesz egy nőhöz és meg szeretnél ismerkedni vele, akkor a róla szóló gondolataid három fő irányba indulhatnak el. Az, hogy mi jut eszedbe legtöbbször, elég jó mutatója annak, hogy általában milyen a nőkhöz való hozzáállásod. A vele kapcsolatos gondolataid lehetnek egyenesen károsak, illetve önkorlátozók arra nézve, hogy végül történjen valami köztetek, lehetnek semlegesek és erre való hatás nélküliek, illetve lehetnek az ismerkedésben számodra segítők is. A három gondolattípus röviden így jellemezhető, hatékonysági, vagy ha úgy tetszik evolúciós sorrendben:
1. Romantikus fantáziák jutnak eszedbe a nővel kapcsolatban, hogy milyen jó lenne együtt lenni vele, vagy például milyen jó lenne megölelni, hozzá bújni, tenni egy romantikus sétát valahol és mennyi örömet is adna az életedhez, ha egy párt alkotnátok.
2. Különböző módokon vele való szex jár az eszedben.
3. Azon kezdesz automatikusan agyalni, hogy milyen módon tudnál intim viszonyba kerülni vele. Azon kezdesz ötletelni, hogy mi legyen a nyitó szöveged, a neked adott válaszainak milyen mögöttes jelentése van amit fel tudnál használni a csábításkor, melyik hely lenne a legjobb randira vinni őt, melyik kedvenc gyakori poénodra lenne a leginkább vevő elsőnek, milyen kifogással kellene felhívni magadhoz a randi végén, stb. Tehát annak az útját kezded megtervezni, hogy juss el vele A-ból B-be.
Az első szint az alapbeállítás kortól függetlenül a férfiak jelentős többsége számára, azon belül is a fiatal fiúk és férfiak még nagyobb szelete számára, akik kevés való életbeli tapasztalattal rendelkeznek és a személyiségükre erős behatással volt a kultúra „A lányok angyalok” típusú propagandája. Ha feltételezzük, hogy a gondolataid kihatással vannak a cselekedeteidre és ezáltal az esélyeidre (és ez a cikk ezt teszi), akkor ez a legkártékonyabb gondolkodás a leendő esélyeid szempontjából.
A második szintet az előzőhöz képest akár a semlegesnek vagy az ártalmatlannak is nevezhetnénk. Egy átlagembernek, aki sosem találkozott a tanulható csajozás koncepciójával vagy a red pillel, igazából ez is egy megfelelő szint a céljai eléréséhez, ha mellette egyébként egy aktív, tökös, kezdeményező személyiséggel rendelkezik és már fiatal kora óta amolyan ösztönösen megy neki az ismerkedés. Ha túl sokat fantáziál valaki a szexről, az tehát nem minden alkalommal probléma. Más esetben önmagában káros is lehet, ha ismerkedéskor túl sok időt pazarolsz szexuális fantáziákra, hiszen ekkor hibákat követhetsz el és ez elhomályosíthatja a gondolkodásod, hogy pontosan miket is kellene tenned ahhoz, hogy ezek a fantáziák valósággá váljanak.
Tárgyilagosan megközelítve a siker szempontjából a harmadik szint elérése a kívánatos. Amikor vonzódni kezdesz egy nőhöz és nem romantikus fantáziáid támadnak vele kapcsolatban, de már nem is csak azt képzeled el, milyen módon tennéd magadévá, hanem olyan gondolatok jutnak eszedbe folyamatosan, hogy hogyan tudnál közel férkőzni hozzá és milyen lépéseket kellene tenni, hogy a nő végül tiéd legyen. (Majd persze ezeket meg is léped, de most a gondolkodásmódról van szó.)
Nem állítom, hogy egyszerre a fentiek közül csak egyfajta gondolkodás létezik egy ember fejében, sőt! Jellemzően legalább kettő mixe mindig ott van a legtöbb férfi fejében különböző arányokban, de inkább mind a három, még ha ezek közül van ami nagyon minimálisan is és van ami nagyon erősen. Amikor vonzódsz egy nőhöz, többnyire eszedbe jut a vele való szex, de emlékszem tizenévesen voltam annyira szerelmes, hogy még szexre sem nagyon tudtam gondolni a kiszemelt lánnyal, csak romantikus fantáziák töltötték meg a fejem. Vagy persze van olyan, a nők csábításának képességében olyan messzire jutott férfi, aki pedig már gyakorlatilag a szexről sem igazán fantáziál, egyszerűen csak a nő megszerzésének útja jár a fejében. (Lásd: Források)
A legtöbben szeretik azt hinni, hogy amilyenné formálódott a személyiségük, az már teljesen olyan is marad örökre, de többéves távon akár a tudatos módon megszerzett ismeretek, és mellette nem tudatosan a megtapasztalt környezeti hatások is képesek változtatni a felnőtt emberen is. A romantikus álmodozó férfit leginkább a nagy számok törvénye szerinti ismerkedés elkezdése tudja kibillenteni ebből az állapotából. Nekem is ez segít. Amikor tapasztalom, hány lánynál kell kezdeményezni, hogy eggyel legalább csak lefeküdjek, már csak e tény is pusztítja a fantáziákra való hajlamom. Minél jobban kimozdulok a komfortzónámból ismerkedéskor, minél több tapasztalatot szerzek, annál kevésbé jutnak eszembe romantikus fantáziák a nőkkel kapcsolatban, amik nem juttatnak közelebb a céljaim eléréséhez és amikről a valóság arculcsapásainak köszönhetően rájövök, hogy nem igazak.
Kiszemelt nő alatt itt a cikkben nem is egy olyan plátói szerelmet értek, akit rendszeresen látunk, de hetekig/hónapokig/évekig nem kezdeményezünk nála, mert ez az abszolút kerülendő kategória, hanem egy olyan nőt, akivel már zajlik az ismerkedés: Beszélgetés, találkozás, akár flört, tehát már megindultunk az úton valamilyen formában. Természetesen itt sem biztos soha semmi, és ebben az időszakban is erősen figyelnünk kell magunkra és érdemes monitorozni a saját viselkedésünket, hogy ne kövessünk olyan alapvető és végzetes hibákat, mint amilyen például magunk a dologba való túlzott beleélése.
A jelenkori, nők és férfiak által egyaránt űzött ghosting kultúra sem épp arra segít rá, hogy a fantáziáink valósággá váljanak. Ismerkedéskor gyakorlatilag, ha volt egy szerinted jól alakult randitok, vagy több és akár még le is feküdtetek, az nagyon sokszor semmit nem jelent. Még abban sem lehetsz biztos elköszönéskor, hogy nem-e most látod utoljára a másikat. A másik számtalanszor lelép szó nélkül, a gyakran beléfeccölt sok-sok (tíz)órányi idő, a beszélgetések, a találkozás(ok), a belé fektetett gondolatok és érzések ellenére. Ez viszont nem annyira a világgal szembeni kritika. Ha tudatosan kivonod magad az online ismerkedés teréből, akkor is nagy eséllyel meg fogod tapasztalni az ismerkedés piaci jellegét, felgyorsultságát, mert a kort, amiben élünk egyszerűen ez jellemzi. Ezután eljuthatunk oda, hogy sokkal könnyebb magunkon változtatni, mint a világra haragudni, hogy hátha az olyan lesz, amilyenről mi álmodozunk, hogy kellene lennie. Az ezzel a világgal való együttélés egyik módszere elkerülni ezt a típusú gondolkodást, fantáziálást, magunk a dolgokba túlságosan beleélését. Ez ellen muszáj egy mentális védelmet kialakítani, amit az agyunk meg is tesz, miután elég ilyen tapasztalatnak tettük ki magunkat és mi is tudatosan rásegítünk, mert a csajozás témájában olvasott és remélhetőleg egyre többet tapasztalt férfiként tisztában vagyunk ennek előnyeivel és hátrányaival. Férfiként jobb, ha megvárod, amíg a nő kezd el láthatóan romantikus érzéseket táplálni irántad és ő kezdi el annak folyamatát, hogy egy párkapcsolatba tereljen kettőtöket. Utána már biztonságos valamennyi romantikus gondolat és hozzáállás a részedről is.
Itt mondom el, hogy nem állítom, hogy minden nő ilyen, de aki férfi naivan, kevés tapasztalattal, nagy reményekkel (ami a fantázia egy szinonimája is itt és most) ismerkedik, az elég hamar belefut ezekbe a jelenségekbe, ráadásul tömegével. Ezek ellen fel kell készülni, valamivel védelmezni kell a pszichédet, nehogy megkeseredj és feladd, vagy nőgyűlölővé válj, aki azt hiszi egyáltalán nem kaphat egy nőtől sem romantikus szeretetet, ezért az érzései gyűlöletbe fordulnak velük szemben.
Nem tudok másra jutni, minthogy az ilyen romantikus fantáziálásaidat, ha nem is szó szerint olvassák a nők a fejedben, de az megjelenik a metakommunikációdban és ezt idézőjelesen megérzik rajtad, mert meglátszik a viselkedéseden, testbeszédeden. A férfiak a frontális kommunikációban erősek, a nők pedig az egyéb kommunikációs jelek olvasásában, akár tudat alatt is, amit mi férfiak valószínűleg elképzelni is nehezen tudunk. (A nők úgy látnak hozzánk képest, mint a Predátor az emberhez képest. – Na jó, csak túloztam. De tényleg eltérő a két nem ebben.)
Sajnos azért is kell kontrollálnunk magunkat, mert mi férfiak első sorban vizuális típusúak vagyunk és a nőkénél általában kisebbek az elvárásaink is. Többnyire már első ránézésre tudjuk, hogy legalább lefeküdnénk-e a nővel és többségünk számára egy nőnél kevesebb időt igényel annak eldöntése is, hogy alkalmas-e a másik kapcsolatra, ha azt is akarunk. A nőben ezekre a kérdésekre a válaszok (igen, vagy nem) többnyire később alakulnak ki a férfihoz képest, és ha előtte feltűnik neki a viselkedésünkből, hozzáállásunkból, hogy mi már gyakorlatilag elköteleztük magunkat, akkor ez sokszor a nő kedvét veszi el attól, hogy ő is akarjon tőlünk valamit. Amikor elköteleződésről van szó, a nő szereti azt érezni, hogy ő nyeri meg magának a férfit és szelídíti meg őt. Ez utóbbi akkor következik be, amikor a nőben egy olyasmi érzés fogalmazódik meg, hogy egész jó fogás vagy és lehetnél más nővel is, de te mégis direkt őt választod, mert rájöttél több értéke van neki számodra a szexnél. A nő viszont az, aki a kölcsönös elköteleződés felé terelgeti a férfi-nő kapcsolatot, máskülönben nem lesz kapcsolat. Ha a férfiban ennek szándékát végig erősebbnek érzékeli, mint saját magában, nem tehet róla, ez egyszerűen rengetegszer lelohasztja egy nő lelkesedését. Férfiként ezért nem hozzuk fel ismerkedéskor a sokadik találkozó és akár már a szex után sem, hogy “Hol állunk épp?” vagy “Mi van köztünk pontosan?”. Ha mi akarjuk előbb elmélyíteni a kapcsolatot, a nő nem fogja teljesen megtapasztalni azokat az érzéseket, amik szükségesek ahhoz, hogy biztos legyen a döntésében velünk kapcsolatban és ezeket mindig neki kell előbb felhoznia. Még egyszer, ezért tartsuk kordában a fantáziáinkat, mert azok nem szándékosan a kommunikációnkban is megjelennek.
Az élet más területein sem érdemes fantáziavilágokba menekülni. Tizenévesen ezt a számítógépes játékokkal tapasztaltam meg, kora huszonévesen pedig inkább a filmek, sorozatok és még valami más világa volt az, amivel gyakran lefoglaltam az elmém. Nem jó erre kondicionálni magad, hogy a valóságból álmodozásba menekülj. Akár ha családi gondjaid vannak nem érdemes sorozatjunkievá válnod, akár ha anyagi gondjaid vannak nem érdemes inni vagy drogozni, akár ha iskolai/munkahelyi bajaid vannak nem érdemes az evéssel fájdalmat csillapítani, akár ha az ismerkedésben vannak gondjaid, nem érdemes a nőkkel kapcsolatos fantáziálásba menekülni a bajok megoldása helyett. Tisztában vagyok vele, hogy az előbbi kemény példákhoz képest ez a legutolsó kisebb mértékű és kevésbé tűnik drasztikusnak, de már a romantikus fantáziálás is bőven járhat negatív hatásokkal az életedre nézve. A szüleimtől sajnos olyan mintákat láttam gyerekkoromban, hogy ők is bármit megtettek, csak ne kelljen szembenézniük a problémáikkal és elkezdeni megpróbálni megoldani azokat. Ez sokak számára természetes, hogy sorra mennek neki az élet akadályainak és veszik is azokat egyesével a konkrét, meghatározott céljaik elérése érdekében, mert ilyen a személyiségük, illetve jó mintákat látva nőttek fel, de sok más ember számára pedig nem természetes és magától kell(ene) ezt felnőttként megtanulnia. Persze 18 éves kora után az ember valahol ne hivatkozzon arra, hogy a felnövése körülményeinek áldozata. A hibái minél előbbi felismerése után már kizárólag az emberen áll, hogy tudatosan változtasson az életén, ami egy nehéz, embert próbáló, de nem lehetetlen feladat. Mindezekről azért írtam, mert azt gondolom, azok a passzívabb férfiak hajlamosabbak elveszni a kiszemelt nőről való daydreaming-ben, akikben kevésbé van még meg annak a képessége, hogy hogyan tudnának cselekvés orientáltan menni előre (itt is és az élet más területein is) és tenni azért, hogy a vágyaik beteljesüljenek, a céljaikat elérjék.
Tudom, egy magát most is romantikusnak gondoló férfiben erős ellenérzések jelennek meg e sorokat olvasva. – „A szerelemről, boldogságról, összebújásról, kézen fogva sétálásról fantáziálás egy olyan jó dolog. Miért jó ezt elvenni az életemből? Ez olyan embertelen. Mik leszünk így, gépek?” – A rossz hírem, hogy azok az idők már bőven elmúltak, amikor ezeket büntetlenül lehetett megtenni és sajnos rengetegszer kamatostul visszakapod az idő előtti, nőkkel való romantikus fantáziálásra vesztegetett gondolataidat fájdalomként és csalódásként az ismerkedések során. Mindig magaddal szúrsz ki, amikor fantáziálsz és ennek hatására jobban beleéled magad a dolgokba, mint kellene. Ez a szokás (és a vele járó problémák, amiket okozol magadnak) viszont megváltoztatható és nem kell, hogy mindig így legyen.
Nem vagyok még nagy háborús veterán a nőkkel való ismerkedésben, nem vagyok öreg róka, de látom ez a fajta átállás fejben sok gondtól ment meg és fog is még megmenteni a jövőben. Egyszerűen nem éri meg a nőkről fantáziálni és ezt jobb is nekik meghagyni. Inkább alakítom magam olyan férfivá, akiről a nő fantáziál, miközben nekem inkább metodikusan járjon csak azon az agyam, hogy lépésről-lépésre miként alakíthatok ki vele intim kapcsolatot.
A végére hagyom azon általánosságok említését, amiket biztos vagyok benne, hogy minden olvasó magától is tud már: Hogy természetesen a cikkben bemutatott probléma csak a nőkkel való ismerkedés egy aspektusa a rengetegből, természetesen nem igaz mindig minden helyzetre, biztosan léteznek kivételek, nem csak ez az oka minden problémádnak, és csak az ezen való változtatással nem oldódik meg minden bajod az életben. Mégis ez egy olyan téma, amivel érdemesnek tartottam legalább ennyit foglalkozni.
A cikkhez az ihletet szolgáltató források:
- https://www.rooshv.com/fantasies
- https://www.rooshv.com/beta-imagination
- Roosh V, Game (2018), 108-109. o., 280-281. o.
Jók a cikkeid! Írj minél többet. Így, őszintén, ahogy eddig.
Köszi! Amikor eszembe jut valami megírásra érdemes, akkor fogok még írni.
Jó a cikk csak olyan isten nő szobor ledöntése feelingje van csak kicsit részletesebb!
Azt hinné az ember hogy fejlődünk e téren de még is egyre lentebb csúszik a társadalom e témában!
Igen, ezekkel a témákkal sajnos nem lehet eleget foglalkozni. Nem véletlenül van annyi régebbi írás is belinkelve a cikkben. Nehéz már újat mondani a témában, mert nagyon sok értelmes és megfogadni való dolog már a Férfihangon is le lett írva. (Csak nyilván nem fog ugyanaz a cikk újra megjelenni szóról szóra. – Viszont sokan meg nem fognak visszaolvasni 5 évet, vagy elolvasni 100 cikket, hogy megtalálják köztük a 20 nagyon jót. De ezért is linkelek.)
Bár egy olyan problémánk lenne, hogy mindenki azt írja a kommentekbe, hogy ő már így éli az életét, lapozzunk tovább.
Nem tudok belekötni:)
Csillagos 5* :)
Elég pancser vagy akkor.
:)
Köszönöm!
Ja, ja. Egy öregebbtől némi kiegészítés: költözz vele össze akár, de feleségül ne vedd soha. Vagy vedd el feleségül, de bérelt lakásban lakj vele. Különben jó eséllyel megszívod. Amelyik házasságot erőltet, annak meg lapát. Egy se ér annyit, hogy még ő dirigáljon a házassági elképzeléseiről. Ezeket én is csak másodikra tanultam meg. De én még 22 évesen nősültem azért, hogy a szülei ne pampogjanak az összeköltözésünk miatt. De a ti szerencsétekre ma már ilyen szülők sincsenek, használjátok ki.
Épp arról megy a sírás, hogy használnák szegények, csak nincs kivel ez “kihasználni”…….és szerintem jó része még a pampogással is kiegyezne, csak lenne…….
( Közben a “kiegészítésed eszembe juttatta:)
“…Hadd áruljam el neked Isten egy aprócska műhelytitkát: Isten imád leskelődni. Nagy mókamester! Gondolj csak bele: megajándékozza az embert az ösztöneivel. Igazán rendkívül becses ajándék. És aztán mit csinál? Esküszöm, csakis a maga szórakoztatására, hogy jókat mulathasson a kozmikus, privát vetítőtermében; mindenre sorban tilalomfát állít. Nézd, de ne érintsd! Érintsd, de meg ne ízleld! Ízleld, de le ne nyeld! És mialatt te ugrálsz az egyik lábadról a másikra, ő vajon mit csinál? Akkorákat röhög rajtad, hogy majd’ megszakad belé! Szemellenzős, szadista, abszolúte nemtörődöm-uraság! Őt imádjam netán? Soha!…”
(Az ördög ügyvédje / Devil’s Advocate)
Annyira primitív “kritizálása” ez Istennek… Kb mintha azzal próbálnánk kritizálni a járműmérnököket, hogy ” tudják, hogy az autók össze fognak ütközni, meg fának mennek, az emberek megsérülnek, meghalnak, mégis megtervezik, legyártják az autókat és hagyják, hogy az emberek beléjük üljenek és vezessék”…
Köszi, de azért látok jó példákat is házasságokra a mai 50-60-as generációban. Arra a gondolatra egyelőre még nem tekintek ledöntendő bálványként vagy buta fantáziaként, hogy lehet találni normális nőt is. Mostani fejjel szeretnék majd olyan 30-35 körül családot három gyerekkel. Még ha addig az élet rengeteg területén elég hosszú utat is kell bejárnom az egyéni fejlődésben.
Maxwell, vannak jò pèldàk a fiatalabb generàciòban is (25-35), csak az àtlag nem èr rà kisregènyt ìrni a neten ès àltalàban olyan helyeken lehet őket làtni, ahol màs csalàdos emberek vannak.
Elhiszem, csak a harmincasokra, a tőlem 5-10 évvel idősebbek generációjára kevésbé látok rá (mert ott nincs annyi ismerősöm), mint mondjuk a szüleim, barátaim és ismerőseim szüleinek generációjára.
Ez is igaz, hogy ebben akiknek jól mennek a dolgai, azok kevésbé panaszkodnak, hangoskodnak. Valószínű, hogyha lenne egy éppen jól funkcionáló családom, akkor majdnem minden szabadidőmet kitöltenék és velük foglalkoznék.
A másik pedig, hogy egy házasságról igazából csak hosszú távon lehet véleményt mondani, hogy milyen volt. Mert lehet, hogy egy házasság jól működik 5-10-15 évig, aztán mégis elválnak, mégis kijön az egyik félből valamilyen hülyeség, ami régen nem volt, stb.
Ha valaki azt mondja hogy van egy 20-30-40 éve jól működő házassága, ahol felneveltek X gyereket és a mai napig jól megvannak, ott jobban elhiszem, hogy az a házasság valószínűleg ezután is rendben lesz már, mintha valaki azt mondja, hogy van egy jól működő kapcsolata/házassága 5-10 éve. Utóbbinál sokkal nagyobb eséllyel lehetnek még bajok pusztán csak az eltelt idő viszonylag rövidsége miatt.
Èn ezeket az idealisztikus elkèpzelèseimet a hàzassàgròl màr levetkőztem. Az, hogy a felek együtt vannak 20-30-40 èvig nem jelenti azt, hogy az a hàzassàg jò is. Egy idő utàn leginkàbb ott is csak gazdasàgi közössègről beszèlhetünk ès a kènyelem, megszokàs tartja őket össze. Èn is làtok persze pèldàt arra a hàzassàgra, amiről te beszèlsz, lehet az a cèl, aztàn majd elvàlik hogy sikerül. A vàlàs azonban nem mindig rossz, az emberek vàltoznak, a körülmènyeik vàltoznak, főleg 20+ èv időtàvot tekintve.
Reàlisan nèzve ma màr az sikernek szàmìt egy pàrkapcsolatban, ha a felek együtt vannak 5+ ève ès bevàllaltak egy gyereket. Ez a kiindulàsi alap mindig, az hogy mivè fejlődik, kell-e egyàltalàn ehhez hàzassàg, az màr egy màsik kèrdès.
Tudom, hogy a hosszú házasság még nem egyenlő a jó házassággal. A szüleim is együtt vannak harmincvalahány éve és nagyon rossz a házasságuk. De bőven látok jó példákat a baráti, ismerősi körömben a szülőknél, ahová tényleg belátok annyira hogy tudjam alapjaiban rendben vannak a dolgok.
“Egy idő utàn leginkàbb ott is csak gazdasàgi közössègről beszèlhetünk ès a kènyelem, megszokàs tartja őket össze.” – Ez tökéletes! Egy hosszú túvon jól működő házassághoz nem kell szerelmesnek lenni, főleg mivel az mindig elmúlik. Még ezeken kívül amiket mondtál, nagyon maximum ha vannak közös programok, érdeklődések és van szex amíg a felek kívánják biológiailag, az is már kivételesen jó.
Én házasodni sem önmagáért szeretnék, vagy a szerelemért, hanem kifejezetten a családalapítás, gyerekvállalás jár a fejemben főleg. (Igen, jól mondod, házasság alatt én sem a papírt értem kizárólag, hanem magát a hosszú távú együttélés tényét.)
“Ezután eljuthatunk oda, hogy sokkal könnyebb magunkon változtatni, mint a világra haragudni, hogy hátha az olyan lesz, amilyenről mi álmodozunk, hogy kellene lennie.”
Csak a szolgalelkű változtat magán, a vezető a világot formálja át.
https://www.szeretlekmagyarorszag.hu/a-szinglik-40-szazaleka-gyermektelen-maradhat/ Idézet a cikkből: “A huszonéves magyar nők 60 százaléka házasság nélkül, 40 százaléka pedig gyermektelenül élheti le az életét a mostani tendenciák szerint – olvasható ki egy kutatásból.” Kerestem férfiakra vonatkozó adatot is, nem találok. Gondolom kb. így nézne ki a szöveg férfiakra vonatkoztatva: “A huszonéves magyar férfiak 80 százaléka házasság nélkül, 60 százaléka pedig gyermektelenül élheti le az életét a mostani tendenciák szerint – olvasható ki egy kutatásból.” A stabilabb, hosszabb távú dolgokra (gyerek, közös lakáshitel, házasság) a mai huszonévesek generációjának rosszak az esélyei, kallódó, egyedül élő, magányos emberek tömege vesz már minket körbe most is.
Itt van egy elég rémisztő százalék és egy cikk,ami rendesen leszedi a keresztvizet a férfiakról (a százalékok keresése közben találtam). Egyébként véleményem szerint nem csak a férfiak és nem csak a nők tehetnek kizárólagosan a helyzetről,hanem kb azonos arányban,mert azért van igazság is a cikkben néhol,de azért a férfiak kizárólagos ilyen kiosztása túlzás.
https://nlc.hu/ezvan/20180604/a-40-ev-alatti-magyar-ferfiak-70-szazalekanak-nincs-gyereke-felelossegre-vontuk-a-sok-tevelygot/
Azért azt se felejtsük el, hogy a “megkérdezettek” mindegyike a felső 10%- de legalábbis a felső 20%-ba “tartozó férfi”:), ez sem véletlen, mivel a kérdező “riporternő(k)” sem “átlagjózsit” kérdezték, hanem a “kiemeltek közül” épp azt a “felét”, amelyik nem akar gyereket.
A nagy átlagnak bizony, hogy objektív ok(ok) miatt nincs gyereke , mivel nőt sem nagyon tud szerezni, ha meg igen az nem hajlandó (neki!) szülni. Ennek is már “kiveséztük” az okait, unos- untalan, és sajnos vagy sem, de egy férfi csak “magára számíthat” ebben és hiába várja a mannát(a nők/társadalmi/jogi “környezet” számukra “kedvezőbb lesz”, blablablaaaaa…..,) egyrészt nem fog megtörténni, másrészt a nők “megtehetik” hogy választhatják a “nem szülést” és jelenleg bizony az is tény, objektíven kevés az a “férfi”, “akinek hajlandóak” lennének szülni…..
Nincs itt kérem semmi látnivaló, lehet oszolni………
Honnan tudod ,hogy a felső 10-20%-ot kérdezték? A számok brutálisak alább,itt szó sincs 10-20 %-ról (most nem az okokat fejtegetem,hanem a számokat) ez brutális (2016-os adatok és a tendencia inkább romlik gondolom) :
Itt egy nagyon jó kattintható statisztikai felmérés. Gyermektelen házaspárok, gyermektelen élettársak, szinglik és gyermekes ,több gyermekes párok pontos száma. Ez alapján A házastársi és élettársi kapcsolatban élő férfiak száma összevetve a házasságban és élettársi kapcsolatban élő gyermektelen !férfiak számával igen elkeserítő. (a nőké is )
A gyermektelen házasságban/élettársi kapcsolatban élő férfiak száma 513860, egy ,vagy több gyermekes házasságban,élettársi kapcsolatban élő férfiak száma 593 ezer ! Alig haladja meg a gyermekes párkapcsolatban élő férfiak száma a gyermektelent ! A szingli férfiak száma 463733. (ez nyilván életkor limitált “egyedekre” értendő). Természetesen a szinglik számát növelik a gyerekes szinglik,női és férfi oldalról is.
Itt szó nincs 10-20 %-ról. Ez egy számokkal alátámasztható tény, hogy a gyermektelen párok száma nem sokkal marad el a gyermekesektől.Az összes párkapcsolatban élő férfiak 46%-a gyermektelen (nyilván a nőknél is ez az arány,ha azt vesszük alapul,hogy egy pár egy nőből és egy férfiból áll, szerintem az adatok erre vonatkoznak ), tehát sokkal több férfi (és nő) nem vállal gyereket,mint a felső 10-20 %. (nyilván ezek a számok tartalmazzák azokat is akiknek nem lehet,de közülük sokan fogadnak örökbe,ahonnan már a gyerekes pároknak számítanak).
https://mfor.hu/cikkek/makro/most-kiderul-hany-maganyos-ember-el-magyarorszagon.html
Egyébként a kérdező riporter férfi.
Vivien játszunk el a számaiddal : 600 -600 ezer kapcsolatban 500 ezer egyedül. 1, 7 millió pasi kb 1,7 millió nő , erre jut 90 ezer születés ergo 5% nyi pasi csinál gyereket? S a maradék 6 millió ember? Ha levesszük a gyerekeket-időseket még így is sántít s stat.
Ott sántít a számításod ,hogy a 90 ezer szülés egy évben van. A gyermekes párkapcsolatban élők (és ebben benne vannak a 4+ gyerekesek is) nem egy év alatt hozták össze a( még 18 év alatti) gyerekeiket. A párkapcsolatban élő pasik (de még ideszámíthatók szingli gyermekes férfiak: özvegyek, elvált, gyermeküket egyedül nevelők stb) 5% -a nemz gyereket egy évben,de a gyermekvállalási időszak nem egy év. A következő évben másik 5 %,a köviben megint másik (illetve elenyésző mennyiségben nyilván előfordulnak ismétlések)
Egyébként a számokból úgy tűnik,hogy kb 20-25 év idő intervallumát vizsgálták, kb férfiak 25-50 év között. A többi 3 millió férfi 25 év alatti,vagy 50 év feletti, hisz a családalapítás 90 %-ban ekkor (25-50 között) történik. Azokat már nem vették számításba,akiknek felnőtt korú gyermekeik vannak,idősek,özvegyek,vagy nagyon fiatalok,gyerekek stb.
A válaszadók pontosan “referálnak”(konkrétan, vagy a “sorok közt”) az anyagi/társadalmi “helyzetükről/pozíciójukról”….., kivéve az “Angliába készülő párt”, de azoknak már úgyis mindegy…..
Amúgy szakadjunk már le a “férfi gyerekvállalás” hülyeségéről, mert az soha nem a férfitől függ, hanem a nőtől, ha az akar, akkor úgy is lesz(ha “vállal” a férfi, ha nem ), ha nem akar , akkor úgysem lesz(bármit is “vállalna” a férfi)!
Azok az idők rég elmúltak, amikor “kikényszeríthető volt”, vagy egyáltalán volt “beleszólás” a férfi részéről akár a gyerekszülés, akár az abortuszba.
Az más kérdés, hogy a jó kani (átmeneti, nem hosszú időre) “le tudja beszélni” a jóval szinten aluli, aktuális fasztarisznyáját, annak semmi köze a masszív , “még nő sem jut neki”, “MGTOW-os”, “kényszerből erényt kovácsoló” un. nem vállalókból.
Ehhez még hozzáadódnak azok az átlagnál “tehetősebb” fickók is, akikkel koszt, kvártély fejében hajlandó a nő dugni, de számára csak ideiglenes ugródeszkaként szolgál, amíg egy “jobb nem akad”, de azért az “ellátásért” túl sok lenne még egy gyerek is “árként”, és ezt a fickó kénytelen “lenyelni” és a nem létező becsületéből annyit menteni, hogy “közös döntés” nevű faszságot válaszolni, ha rákérdeznek…….
Off,( egyébként érdekes cikk volt,fura így olvasni ,hogy a férfiak hogy próbálják tudatosan befolyásolni a gondolkodásmódjukat, bár véleményem szerint ez csak tapasztalattal változik ,tudatosan nem, magyarul,aki romantikus álmodozó,az az is marad, illetve max nagy és sok pofon után változik).
Szóval, emlékszik vlki esetleg,hogy melyik cikk alatt volt szó a Mandalorian sorozatról,tán Apa35év hozzászólásában ? Köszi.
Én ezt úgy “pontosítanám” (érzékenyebb lelkűek számára “fordítanám le”:), hogy a( 99%-ban BluePilles ) férfi hiába “ismeri meg”/”szembesül”, vagy kénytelen esetleg “ráébredni” a RedPill “valóságára”, jó esetben, és tudatosan hiába próbál annak megfelelően “viselkedni”, nincs annyi éve és energiája, és ami fontosabb “bátorsága” (és kockázatvállalása meg végképp nincs), hogy “tömegesen” képesek legyenek tényleg a nők által “kívánt férfivé válni” és ha netán sikerül is, mindig sóvárognak vissza a Mátrix-ba:).
10-20-30-40, vagy akár több év “rögzült automatizmusait” nem nagyon lehet “levetkőzni” és ennyire gyökeresen újat “gyakorolni”/”megszokni”……, ezért is siker csak elenyésző kevésnek, és nem “járható út” a “masszív (férfi)tömeg számára……
Ez kb így van,de akkor mi a megoldás a a masszív férfitömeg számára ? Van megoldás ?
Vivien ez sajnos egyre rosszabb lesz. Ahogy egyre több nőnek jut több a, társadalmi javakból [ iskola, munka , jólét] , nyilván egyre magasabbra teszik a lécet ennek meg egyre kevesebb pasi fog megfelelni. 90 ezer körüli a születésszám elég kis százalék s ha igazak az itt elhangzott axiómák akkor mindnek ugyanaz a kis számú fickó az apja?:)
Ezt úgy tűnik tudományosan megcáfolták ,itt csak 1% körülire teszik. Szerintem ettől magasabb,de max 5-10 % (persze akit érint ,annak attól még nagyon rossz lehet) :
http://www.urbanlegends.hu/2016/05/a-gyerekek-tiz-szazalek-nem-az-az-apja-akit-annak-hisznek/
Igen ,a léc magas,egyre magasabb ,ez tény,de ezek a keretek adottak,ezek (a már említett esetleges világégés kivételével) nem fognak változni.
A “férfijogi aktivisták” szerint van, de mindig elfelejtik, hogy bármilyen az “egyenlőséget nem sértő”:) “férfijogi” intézkedéseket is hozzanak(aminek valljuk be , 0 az esélye), a nők alapvető ösztönein ez semmit nem fog változtatni, ha “engedélyezve van nekik”, mindig a “relatíve felső 20%” közül fognak “választani”, (és duzzogva még az az alatti 10-15% is “befurakodhat”), de ez a maximum, az alsó 20% “omegát” nem számítva, még így is min. 40-45%-nak nem fog jutni.
El kell nekik helyezkedni:spermabank,kotoncsomagoló,női wc pucoló
De a számok nem ezt mutatják,a 25-50 közötti férfiak kétharmada párkapcsolatban él. Lehet,hogy nem olyanban,mint szeretnék (a nők is) ,lehet megalkuvások árán (a nők is) ,de párkapcsolatban vannak, akár gyerekkel,akár gyerek nélkül . Magyarul nem 35%-ot választanak , hanem 65-öt. Abban egyetértek,hogy a nők a felső 20-30%-ra vágynak,azzal szeretnének élni, de az élet nem habostorta. A férfiak is a topmodellekre vágynak,de abból is max a nők10 % rendelkezik olyan külsővel. (vagy még kevesebb) és van egy jól kinéző 20-30 % ,egy közepes,átlagos,de már megalkuvás szintű 40 50% és egy nagyon tré 10-20 %.
Amiből a végén marad 30%-nyi, akinek lesz gyereke, a többi meg megy a levesbe…..
Nem tudnátok arról a kurva “IS”-es relativizáló, “indoklásként”, “fifty-fifty” faszságról leszokni valaha?
Ebből az “IS”-ből a valóságban annyi marad, hogy a jóval “alacsonyabb szintű” nőt símán megdugja, elveszi, él vele, (még a “gyereket vállal” faszság is “játszik”).
Míg a valóságban ezzel szemben a nő nemhogy szint alatti, de még (a hülyék által “áhított”)”egyenlő szinten lévővel” sem hajlandó sem kefélni, pláne nem együttélni/házasodni és akkor még a gyerek fényévekre sem vállalódik, (dugás nélkül nem is lehet ezen csodálkozni:)
Szóval ezt az “IS”-t dugja már fel magának minden ezzel érvelő…….
Teljes lakosságra kiterjedő genetikai vizsgálatból lehetne valósabb következtetéseket levonni.
Igen Common,a teljesen pontos adat a teljes lakosságra kiterjesztve lehetne elérhető. De az is igaz,hogy visszamenőleg több országban elvégzett genetikai tesztek egyformát mutatnak (egy % alattit),meg az is igaz,hogy abban az esetben ,ha valaki DNS tesztet kér férfiként ,nyilván ott azért már eleve a gyanú fennáll és jó eséllyel “olyan a hölgy” és még ott is “csak” 20-30% a tesztek alapján. Én úgy gondolom hogy az 5-10 % megközelítőleg igaz lehet.
Még mindig sántítanak a számok azért,de ha úgy vesszük,hogy csak ” azt választják” akinek szülnek,akkor már közelebb kerülünk az igazsághoz. Ha a statisztikában megadott számokat vesszük alapul a vizsgált korcsoport összlétszáma férfiban 1.642.829. Ebből gyerekes 665.235. (ebben benne vannak a szingli egy vagy több gyereket egyedül nevelő férfiak is) Ez pontosan 40%. tehát 40%-ot biztosan választanak és a még jelen pillanatban gyermektelenek később vállalhatnak gyereket . (és még ott vannak a későn vállalók,azért férfiaknál mostanában nem is ritka az 50 feletti gyerekvállalás,meg kisgyerek, bár ez max 4-5% lehet pluszban. Szóval maradjunk olyan 45%-ban és plusz még azok a párok ,ahol teljes egyetértésben a pár tudatosan nem vállal gyereket. (de attól még a férfi választatik,ebbe a rétegbe tartoznak-számilag a” nem lehet gyerekük,de szerettek volna,de nem fogadtak örökbe” párok. Jó eséllyel 50 % körüli a dolog. A férfiak 50%-át választják. Ez sem túl rózsás,egyáltalán nem.
@VivienLeigh: Egy apa története
https://www.ferfihang.hu/2019/11/21/egy-apa-tortenete/#comment-120050
Nagyon köszönöm! Igazából egy másik hozzászólást kerestem , de az általad linkelt alatt volt pár kommenttel, szóval a Te segítségeddel sikerült így megtalálnom, amiben részletezi a Mandalorian sorozat erényeit. Most hogy végre láttam, egyet kell értenem, szuper a sorozat , a fő karakter kifejezetten jó férfi mintakép ( SW fanként meg különösen jó érzés volt az “ős részek” hangulatába, helyszíneire csöppenni)
Szóval nagyon ajánlott! Nekem sokkal jobban bejön, mint a Witcher, ami szintén nézhető, de ” jó pasi ide, jó pasi oda” , kedvencem mégis Mando és Yoda ! ( ez most direkt rímelt, sorry és tudom , hogy baby Yoda, nem “az a Yoda”)
A valóságban megélt dolgok és a fejünkben lejátszódó dolgok kölcsönhatásban állnak egymással. Ahogy az átélt tapasztalatok tudnak változtatni a gondolkodásmódodon, úgy a gondolkodásmódod tudatos változtatása is tud változtatni valamennyire a cselekedeteiden.
A cikk témájánál maradva ennyire gondolok, hogy ha valaki elolvasta ezt a cikket és olvasott még más forrásból is a témáról, akkor ezután tudatosan figyelni kezd magára, hogy ne kezdjen ábrándozásba a nőkkel kapcsolatban. Úgymond észreveszi magán, ha ezt kezdi csinálni és rászól saját magára. Én is csinálom ezt a részt és lassan, de beválik. (Nyilván itt minimum hónapokban, vagy akár években mérhetően lesz komoly változás.)
4. Végiggondolod hogy mik azok a viselkedésminták amiket ha tapasztalsz nála, villám gyorsan hagyd ott, már az elején, eltervezed hogy fogod letesztelni :P
Egy villámszex még azért belefér…
http://www.ksh.hu/docs/hun/xftp/idoszaki/pdf/termekenyseg15.pdf Úgy a cikkbeli “romantikán” túl majd ismerkedjetek a valósággal is: ami a csatolt KSH dokumentum 5. oldal 4. ábra. Megdöbbent, hogy 2011-ben a 25-29 év közötti női korosztálynak csak kb. 45 %-a élt párkapcsolatban, amibe pedig a házasságot és az élettársi kapcsolatot is beleértették. A 25-29 éves nők 55 %-a még a mamahotelben vagy egyedül élt, de semmiképpen nem egy férjjel/élettárssal. Az még megdöbbentőbb, hogy ez az adat így változott: 1970-ben a 24-29 éves nők 80 %-a élt párkapcsolatban, 1990-ben ez 72 %, 2001-ben 62 %, 2011-ben 45 %. Most 2020-ben mennyi lehet ? “Érzésre” azt mondanám, hogy a 2020-ban 24-29 éves női korosztálynak mondjuk 30-35 %-a élhet párkapcsolatban (házasság és élettársi kapcsolat együtt). 65-70 % pedig egyedül, akárkivel, de nem férjjel és élettárssal él. Nagyon ijesztő folyamatok ezek: legjobb termékenységi korban lévő nőink (24-29) 2/3-a nem él együtt férfival. Én ugyan a házasság intézményét jelen jogi állapotok között nem pártolom, de hogy már együtt élni se nagyon akarnak……… A 24-29 éves férfiak statisztikája meg még riasztóbb lehet: azoknak szerintem jó ha 15-20 %-a élhet párkapcsolatban (házasság + élettárs együtt).
Ez valóban riasztó tendencia,azt hiszem amit linkeltél egyszer már volt erről szó kb egy fél éve-8 hónapja. Aki nem él együtt,azért nem 100%-ban “nem akar “, hanem az elérhető 50%-al nem akar,illetve vele sem akar senki. (úgy értem ezek is benne vannak). Ez egy súlyos társadalmi probléma,egy nagyon ijesztő folyamat. Akit választanának ,az férfi részről nem akar, aki férfi részről szeretne,azt nem választják,aki női részről szeretne,az az elérhető 50-60 %-ot nem szeretné és az a női réteg aki bárkit választana,arra a férfiak nem vágynak. Remek.
Miután így megváltottuk a világot, meghívnám Vivient egy kávéra, válaszul hozzámvágna egy kézigránátot mert nem vagyok a felső 20% ban de mivel épp ezért láthatatlan vagyok el sem találna.:))) éljen a statisztika!:)
He-he ! Vivien már nem fiatal (49 lesz) és jóval kevésbé hipergám ,mint gondolnád,de szerencsére boldog párkapcsolatban él egy ( nem felső 20 %-ba számító,-legalábbis a nők többsége nem oda számítaná) férfival. Szóval Vivien nagyon szépen megköszönné a meghívást (kézigránátot mellőzné) a magát láthatatlannak tartó férfinak is (többek között ennek az oldalnak köszönhetem,hogy látom a férfiakat,azokat is ,akik magukat láthatatlannak gondolják :)
Csitri. . .:) Megúsztam akkor :)) ezzel szösszenettel a stat % okat akartam modellezni :) anno hasonló példával magyaráztam unokahugomnak a számtech információ észlelés-feldolgozást :)
Tudtam,hogy csak modellezel (a francba még egy kávéra sem vagyok jó már :)) szóval értettem,én csak azt akartam érzékeltetni,hogy azért nem minden nő egyformán hipergám ,biztos mindenkiben van valamennyi ilyen ösztön ,de eltérő mértékű .
És megértette ? :)
Meghúzom a hajadat:))) ez a válasz kb olyan volt mint ha a pasi ismerkedni akar szemét ha nem akkor mulya hülye, grt:)))
Ott az alappélda az volt hogy hozd a füzetet matekozni ez az info, meghallotta ez az észlelés, hozta a füzezet ez a feldolgozás+ a reakció. A fancsali képét elnézve meg:)
Igen, tudom :) Heccből szoktam hülye libát játszani ,pontosan tudom ,hogy a férfiak mire “ugranak” :) (de aki ismer tudja,hogy csak vicc :))
Matekozás,régi szép emlékek,az egyetlen ami konfliktust szült köztem,meg a lányom között anno.
Én szeretem a számokat, ő gyűlöli ,illetve azért már nem annyira ( nekem jó matek tanárom volt,neki borzalmas -mondjuk felső tagozattól értendő).
http://www.ertekkereso.hu/doc/hittan/Kar%C3%A1csony/SZ%C3%B6vegek/Szindarabok/Virtual%20pl%C3%A9b%20index.htm/humor/computer_.jpg
Képet akartam csak de az nem sikerült.
:)
“Vivien már nem fiatal (49 lesz) és jóval kevésbé hipergám”
Haha, akkor ketten együtt csak hozzuk az àtlagot az èn extra hipergàmiàmmal (10%>). Bàr lehet 49 èvesen èn is megengedőbb leszek. :)
A cikkíró fiatal ember így érzi: “Férfiként jobb, ha megvárod, amíg a nő kezd el láthatóan romantikus érzéseket táplálni irántad és ő kezdi el annak folyamatát, hogy egy párkapcsolatba tereljen kettőtöket.” Ezért ironizálok én itt a “romantikus” jelzővel erre a szövegre. Most hogy ő a “párkapcsolat” szón azt érti-e, mint a KSH statisztikusai (férfi és nő együttélése házastársként, élettársként), az úgy nekem nem jön le igazán a szövegből. A “néha megkefélek egy nőt, jobb esetben program is van előtte” jellegű dolgot én már ugyanis nem nevezném párkapcsolatnak és a statisztika sem tekinti annak. Én 2 nővel éltem együtt – illetve a másodikkal jelenleg is együtt élek – , és bevallom egyikkel sem sokat szarakodtam és mindkettőt én kérdeztem meg, hogy akar-e velem élni? Ha a válasz nemleges vagy ürügy szerű nemleges (majd ha meglesz a diploma, stb.) lett volna, akkor én egyik nővel sem maradtam volna tovább. De a saját “frontális” módszereim (akarsz-e velem élni?) lehet ma már nem is lennének célravezetőek. A 24-29 éves nők 65%-ától ugyanis még vagy nem is kérdezte ezt senki vagy nemleges választ adott a kérdésre. Márpedig egy ilyen kérdésig (akarsz-e velem élni?) azért el is kell jutni valahogy. Az is baj, ha nem is jutok el odáig, de az is baj, ha a kérdésre nemleges a válasz. Márpedig a fiatal nők 65 %-ánál ez a helyzet kb.
Magam mindig az egyenes beszédet szerettem. Nem a játékokat,ki hív először kit, hány napig ne keressem,meg ki hozza fel ezt ,azt. De tudom,hogy a nők többsége? Fele ,harmada, nem ilyen.
Én helyesnek tartom (persze magamból indulok ki),hogy egyenesen feltetted a kérdést. Nálam elég sokat nyomot a latban ,hogy anno férjem (illetve akkor leendő férjem) egyenesen elém állt,hogy engem feleségnek,anyának szeretne,apámtól megkérte a kezem ,határozottan és egyenesen. Addig (24 évesen mentem férjhez) senki nem tett ilyet. Aztán hogy nem úgy alakult a dolog ,ahogy terveztem,álmodtam más kérdés,de ez számomra sokat jelentett (az együttélést is ő indítványozta,ugyanúgy ,mint a mostani párom,de én eléggé régimódi vagyok azt hiszem )
Párkapcsolat alatt párkapcsolatot értettem. Ahol napi szinten beszéltek, kizárólagosan egymással szexeltek és senki mással, szabadidőt töltötök együtt, jövőt terveztek egymással, jó esetben legalább az egyik fél romantikus érzéseket táplál a másik iránt, ilyesmik.
Nem csak azt hiszem el, hogy a te módszered is működött, de azt is hogy ilyen még akár ma is létezik, még ha ritkán is. Azért írtam a cikk végén, hogy nyilván nem igaz minden helyzetre, vannak kivételek, stb. Ha a nő nagyon beléd van esve, akkor lehet hogy nem fog büntetni azért, hogyha te hozod fel az elköteleződést. Nyilván ilyen is létezik. De azt is látom, hogy mi megy odakint nálam is, a szélesebb ismerősi körömben is és hogy 10-ből 9-szer minek milyen következményei vannak általában. A beinduló ismerkedések egy óriási százalékában a nők elég komolyan büntetik azt a viselkedést egy férfin, hogyha a férfiban az elköteleződés iránti vágyat magasabbnak érzékelik, mint saját magukban.
24-29 éves az még “csitri” a mai világban szinte, épp csak befejezte a tanulmányait. Vagy a “karrier” vagy az “élet kiélvezése” (Szex és New York…) az elsődleges, vagy mindkettő. 30 is the new 20, 40 is the new 30 stb. ugye… az utóbbi is elterjedt már nyugaton, a 40 éves korukig “magukat keresők”, világcsavargók (egzotikus dugások, hookup a turist hostelben) stb. A nyugati mainstream (azaz libsi) média meg tele van olyan cikkekkel, hogy milyen jó az örökös szingliélet, meg válaszd a gyermektelenséget.
Én nem Pesten élek, hanem lakosságszám alapján top ötben lévő vidéki nagyvárosban. Itt látok a környezetemben olyan fiatal nőket relatíve nagy számban, akik mentalitás alapján is alkalmasak tartós kapcsolatra, megállapodásra még huszonéves korukban.
-A nagyon jómódú családból származó lányoknak is van egy rétege, akik konzervatív nevelést kaptak és kapcsolatban, családban gondolkoznak. Náluk csak annyi a gond, hogy jellemzően minimum ugyanolyan jómódú, vagy még jobb hátterű férfit keresnek.
-Ezen kívül itt a falusi, kisvárosi származású lányokon (akik ide költöztek az egyetem, vagy munka miatt) látom még egész nagy arányban, hogy lehet velük tervezni és hogy a kistelepülés ahonnan származnak jó hatással volt rájuk ilyen értelemben
(Ha valaki ez utóbbit nem érti, hogy miért, akkor itt van erről egy jó cikk: https://sorozatrandizo.blog.hu/2016/08/17/miert_jobbak_a_videki_lanyok )
Németország tervezett új jogintézménye: https://www.napi.hu/nemzetkozi_gazdasag/egyutteles-hazassag-elettars-felelosseg.698287.html?utm_source=index.hu&utm_medium=doboz&utm_campaign=link Már kezdtem gyanakodni, de azért ott van: “A felelősségközösség semmiképpen nem lehet “kiskapu” a többnejűség felé.” Most még talán nem……. A házassághoz kapcsolódó jogokat és kötelezettségeket (tartási kötelezettség, öröklés, adókedvezmények, stb.) odaadjuk mondjuk 1 férfi és 4 nő “felelősségközösségének” vagy 1 nő és 4 férfi is lehet a felállás. A valóság meg majd eldönti, hogy ténylegesen mire is fogják ezt használni Németországban. Ezt a férfihangos cikket meg 30 év múlva a következő címen is meg lehet majd írni: “A kiszemelt nőkről való gondolkodás evolúciója”. És 30 év múlva így kezdődik a cikk: építettem egy 4 lakásos házat, kettőben már velem felelősségközösségben élő nő él, keresek még kettőt. Lakbért nem kérek, de be kell osztani, hogy melyik este melyik lakásban alszom. :-)
Ez is sok igazságot tartalmaz :
https://ferfiakklubja.hu/fk_magazin/az_fk_noi_tamogatoi_korebol/a_ferfiaknak_nem_kell_az_a_no_aki_harcol_ertuk
Mielőtt gondolkodni kezdenél a z ideális nőről, olvas el Esther Vilar: Az idomított férfi
http://www.huffnagelpista.com/uploads/7/0/9/2/709291/esther-vilar-az-idomitott-ferfi.pdf
Neked tomgal mindenki úgy kell vigyorogjon meg játssza agyát, mint egy faszodat nyaló büdös kurva? Nyalj szart bazdmeg
Te hunbagira meg főképp nyalj szart te köcsög, te is Hunn, de te azért néha kieelheted a fejed belőle, hogy megnézd hol is van a seggem, amit kinyalhatsz. Ráncos már a picsám siess, hogy menopauza előtt ideérj.
Mi van, megint keményre vedelted magad…:D