A magyar férfiszervezetek Varga Judit Igazságügyi Miniszter közéleti megszólalására reagálva az alábbi nyílt levelet adták közre, amelyet az MTI-nek és a főbb sajtóorgánumoknak közvetlenül is megküldtek.
Tisztelt Dr. Varga Judit Igazságügyi Miniszter Asszony!
Mi, a férfiak érdekképviseletét ellátó férfiszervezetek gondosan figyelemmel kísérjük a férfiak-apák, illetve általában a nemek helyzetét érintő törvénykezést és a kapcsolódó közéleti vitákat.
A napokban érdeklődéssel szemléltük közéleti megszólalását, videó felvételét, amelyben egyebek mellett bejelentette, hogy a kormányzat várhatóan jelentősen megemeli az áldozatsegítő központok költségvetését. Bizakodunk abban, hogy az intézkedés nyomán majd a családon belüli erőszak fiú és férfi áldozatainak felismerésére és segítésére is lehetősége nyílik az áldozatsegítő hálózatnak és a jogalkalmazó szerveknek. Reménykedünk ebben azért is, mert a feminista, nőjogi szervezetek hangosan kommunikált, de tökéletesen téves dogmájával szemben a családon belüli erőszak elsődleges áldozatai nem a nők, hanem a fiúgyermekek és az idős férfiak, akiknek a terhére nem csak más férfiak, hanem nők is gyakran követnek el erőszakos bűncselekményeket. Az Országos Kriminológiai Intézet nagyszabású kutatása (OKRI 2005) bűnügyi statisztikai adatok mélyelemzésével rámutatott, hogy a kiskorúak sérelmére elkövetett bűncselekmények áldozatainak 66 százaléka fiúgyermek és a családon belül elkövetett emberölések áldozatainak 61 százaléka férfi.
Megértjük, hogy megindították Önt az elmúlt év végén a nőket és gyermekeket érintő bűncselekményekről szóló híradások, de engedje meg, hogy ráirányítsuk figyelmét, hogy nem csak férfi elkövetők által elkövetett bűncselekmények történtek egymáshoz közeli időpontokban, hanem a nők által újszülöttek, csecsemők ellen elkövetett brutális, horrorisztikus emberölések is megszaporodtak ugyanebben az időszakban. Azt tapasztaljuk, hogy ezek a mindennél kegyetlenebb és embertelenebb bűnesetek mégsem kaptak kellő nyilvánosságot és figyelmet. Remélhetőleg ez csak a véletlen műve, és nem azért hallgat erről a súlyos, nyomasztó problémáról a társadalom, mert az elkövetők ezekben az esetekben többségében nők, miközben az erős feminista közéleti propaganda inkább csak a “férfierőszakról” beszél szívesen. Korábban költséges állami programokkal kerültek telepítésre a kórházak elé az anonim örökbe adást lehetővé tévő inkubátorok, mégsem csökken megfelelő mértékben a legvédtelenebbek, az újszülöttek ellen az “anyák” által elkövetett brutális emberölések száma. Jól láthatóak ezek az esetek még akkor is, ha a törvény összevontan kezeli a csecsemőgyilkosságokat a 14 év alatti gyerekek sérelmére elkövetett gyilkosságokkal, így pontos adatok nem állnak rendelkezésre, hogy valójában hány újszülött esik áldozatul évente. Megfontolásra ajánlanánk, hogy ezeket a rendkívül súlyos bűncselekményeket kiemelten szankcionálja a büntetőjog, és a bűnmegelőzési rendszer külön kutatásokkal tárja fel az okokat és a megelőzés lehetőségeit. Kérjük tisztelt Miniszter Asszonyt, járjon közben, hogy az áldozatsegítő központoknak juttatott magasabb költségvetésből jelentősebb összegek jussanak az olyan bűnmegelőző, áldozatvédelmi programokra is, amelyek megfelelően felvilágosítanak arról, hogy az újszülöttek megölése a létező legkegyetlenebb bűncselekmény és ha valaki mindenáron meg akar szabadulni gyermekétől, akkor arra léteznek emberhez méltó megoldások is. Remélhetőleg a megfelelő kampányok és büntetőjogi szankciók segítenek felszámolni a jelenleg uralkodó barbár, civilizáció előtti állapotokat.
Sajnálattal tapasztaltuk, hogy az Isztambuli Egyezményt elutasító érvei között csupán a kötelező gender-szemléletű oktatást és a bevándorlási kiskapu létrehozását említette. Várnánk Öntől, hogy tudatosítsa a társadalomban a fiúgyermekek és férfiak családon belüli erőszakban érintettségét és az ő védelmüknek a szükségességét is, amely egy nemi alapon diszkrimináló egyezménnyel nem valósulhat meg. Várjuk, hogy a kormányzat mindenki számára egyértelművé tegye, hogy az áldozatvédelem problémájából nem lehet nemi kérdést csinálni olyan módon, hogy csak a nők védelméről rendelkező egyezményt iktat a Magyar Állam a törvényei közé. Különösen akkor nem, ha a családon belüli erőszak elsődleges áldozatai tényszerűen a fiúk-férfiak. Tiltakozunk az Isztambuli Egyezmény ratifikálása, magyar jogrendbe emelése ellen, mert az a férfigyűlölet felszításához, a nemek közötti konfliktusok további kiéleződéséhez, a hazai családjogi gyakorlat és a különélő szülők jogainak további romlásához, összességében súlyos társadalmi katasztrófához vezethet.
Aggodalommal értesültünk róla, hogy Miniszter Asszony a szülői felügyelet és a kapcsolattartás joggyakorlatának a felülvizsgálatát is kezdeményezte “a nők és a gyermekek kiemelt védelme érdekében”. Tudomásunkra jutott, hogy a feminista lobbiszervezetek nyomást igyekeznek gyakorolni Önre és a kormányzatra annak érdekében, hogy töröljék el azokat a férfiak családjogi biztonsága szempontjából fontos jogi vívmányokat, amelyek az elvált apák kapcsolattartási jogát szavatolják és következetes jogalkalmazás esetén erős szankciókkal képesek azt akár kikényszeríteni is. Ezzel összefüggésben egyébként többször hiányoltuk a következetes és hatékony bírságolást és hogy nem került bevezetésre az úgynevezett kapcsolattartási végrehajtási lap, amellyel hatékony és érdemi végrehajtása lehet az ítéleteknek. Bízunk a kormányzat realitásérzékében, mégis fontosnak tartjuk felhívni a figyelmét, hogy még ha megrázóak is egyes bűncselekmények, a pszichés betegségtől szenvedő, kriminális személyiségű bűnelkövetőből nem lehet általánosító következtetést levonni az apákkal-férfiakkal kapcsolatban. Nyilvánvaló, hogy az Alaptörvény és a családjogi jogszabályok által biztosított jogosultságokat az egészséges emberek többségére és nem a bűnözőkre kell szabni. Az elvált apák nem bűnözők, hanem a gyermekeiket nevelni akaró, róluk gondoskodó és a korlátozások nélküli, érdemi személyes kapcsolattartásra igényt tartó felelős szülők.
Nem tudjuk, hogy Miniszter Asszony pontosan milyen nézőpontból tartja kívánatosnak a kapcsolattartás szabályozásának felülvizsgálatát, de a férfiszervezetek, apaszervezetek jelenleg az elvált apákat érintő joghátrányokról és súlyos diszkriminációról kapnak folyamatosan visszajelzéseket és ez általában is köztudomású tényként jelenik meg a közbeszédben. Tarthatatlannak gondoljuk azt a jogállapotot, amely a szülők közötti egyet nem értés esetén kényszer alá helyezi bíróságokat, hogy az egyik szülőt felügyeleti jogkörrel ruházzák fel, amíg a másik féltől (többnyire az apától) ezt a jogosultságát megvonják. Egyrészt gyakorlati problémaként is jelentkezik, hogy az elvált apák felügyeleti jogkör hiányában szükség esetén sem tudnak intézkedni például a gyermekük haladéktalan orvosi ellátása, vagy oktatási problémája tekintetében, másrészt ez a helyzet alapvetően is sérti az elvált apák szülői jogait és emberi méltóságát is. A joghátrányokat elszenvedő apák nevében fel kell vetnünk, hogy változtasson a kormányzat ezen a joggyakorlaton és törvénymódosítással biztosítsa mindkét szülő számára azt a felügyeleti jogkört, amely “ab ovo” a leszármazás tényéből eredően valójában megilleti őket, természetesen kivéve a megfelelően bizonyított alkalmatlanság esetét. Épp így fontos lenne az is, hogy a szülők közös felügyeleti jogköre mellett a joggyakorlat alapértelmezett esetben pártolja, ösztönözze, könnyítse meg a szülők váltott elhelyezésről és gondoskodásról történő megegyezését. További problémája az elvált apáknak, hogy jogszabályaink jelenleg nem szankcionálják a szülői elidegenítést, holott gyakran előfordul, hogy az egyik szülő a másik ellen neveli a gyermeket, amellyel sokszor a kapcsolattartás igényétől is eltántoríthatja őt, és még súlyosabb lehet a probléma, ha a gyermek érzelmi életében is károkat okoz az ellennevelő szülő; a kialakuló érzelmi zavart “PAS szindróma” (szülői elidegenítés szindróma) néven tárgyalja a vonatkozó pszichológiai szakirodalom. A büntetlenül megtűrt elidegenítés és az eljárásokban következmények nélkül megfogalmazható hamis gyermekbántalmazási-vádak mára oda vezettek, hogy a szülői felügyeleti perek kapcsán ezek szinte állandó pertaktikai elemmé válhattak az apákkal szemben. A jogalkotásnak reagálnia kellene ezekre a jelenségekre és megfelelő szankciókkal útjába kellene állnia azoknak a visszaéléseknek, amelyek ellehetetlenítik a méltányos, tisztességes, időhúzás nélküli eljárások lefolytatását.
A modernitással összefüggő társadalmi folyamatoknak köszönhetően is egyre inkább növekszik a válások száma, így még inkább ösztönözni, mediációval megkövetelni lenne szükséges a társadalomnak és a jogrendszernek, hogy az elvált szülők békés viszonyt tartsanak fenn. A mindkét fél elvárásaira tekintettel lévő, kötelezően betartandó, egalista szülői jogköröket garantáló keretrendszer sokkal inkább mentes lehet az intrikától, haragtól és erőszaktól. A szülők és gyermekeik nyugalmának érdekében biztosítani lenne szükséges, hogy a jogrendszer és a jogalkalmazói rendszer egyik félnek se okozzon elviselhetetlen joghátrányokat és ne taszítsa egyik felet sem súlyos reménytelenségbe, elkeseredettségbe és az eljárásban résztvevő feleknek egyformán nyújtson segítségek és tőlük egyformán követeljen jogkövető fegyelmet.
A KSH felmérései szerint a válás és annak következményei miatt mintegy 360.000 gyermek veszélyeztetett, ezért a jogkörnyezet korszerűsítésével csökkenteni kellene a válások esetén fellépő feszültségeket. A nemzetközi tapasztalatok azt mutatják, hogy a közös szülői felügyeletet szavatoló és a szülőket az együttműködés felé terelő jogszabályok jelentősen csökkentették a szülők közötti és így a gyermekeket is érintő konfliktusokat, és ráadásul a válások számát is. Fontos elvárás volna, hogy törvényeink biztosítsák a szülők jogegyenlőségét nemcsak a házasságban, élettársi kapcsolatban, hanem válás, életközösség megszűnése után is. Ezt a követelményt írja elő az Emberi Jogok Európai Egyezménye is, továbbá a 2015. év őszén az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlése által 2079. számon hozott Határozat, amely az apák egyenlő nevelési joga terén “elvárást” támasztott a tagállamokkal szemben. A magyarországi családjogi viszonyok és társadalmi gyakorlatok sajnos elmaradnak a más államok esetében látható pozitív példáktól; jogszabályaink és joggyakorlatunk korszerűsítésre szorulnak.
Kérjük Miniszter Asszonyt, és a kormányzatot, hogy a jövőben munkája során fordítson figyelmet a férfiszervezetek, apaszervezetek felvetéseire is.
Figyelmét megköszönve, tisztelettel a magyar férfiszervezetek, apaszervezetek:
Valódi Egyenlőségért Civil Társaság – (Toplak Zoltán elnök)
Férfihang Civil Társaság – (Csuzi Attila elnök)
Elvált Apák Érdekvédelmi Egyesülete – (Dr. Hegedűs István elnök)
Apaszív Gyermekjogi és Családvédelmi Egyesület – (Dr. Kiss Csaba elnök)
Meglepne ha lenne válasz, de azért jó, hogy elküldtétek. Ha valami egyéb médiafelületen is megjelenne, arról meg értesítsük majd egymást. Esetleg küldjétek meg a gyerekbántalmazás témakörében ezt a tanulmányt a miniszternek: https://www.okri.hu/images/stories/kutatok/soltagnes/kk_vesz_2018_sec.pdf A tanulmány 15. oldaláról idézek: “Azt azonban egyik tényállástípus sem indokolja, hogy a nők aránya miért meglepően magas a bántalmazásos esetekben is.” (Az ott lévő adatábra 37 % női elkövetőt ír a gyerekbántalmazásos bírósági ügyek esetén.) Sokkal árnyaltabban kellene ezzel a témával foglalkozni, mert a valóság a következő: ha vernek egy gyereket és az ügy súlya miatt ez már bíróságig is eljut, akkor az elkövető elég nagy eséllyel (37%) az anya. És erről vannak már szerencsére tudományos színvonalú vizsgálatok is, lehet mellőzni Évuka és társai hangulatkeltését is. És érzésre: ha egy nő bántalmazza rendszeresen a gyerekét, az jóval kisebb eséllyel juthat bíróság elé (nagyobb a látencia), mintha ugyanazt a bántalmazást egy férfi folytatja. A férfit hamarabb feljelenti valaki, ha gyereket bántalmaz (iskola, gyámügy, gyerekjóléti szolgálat, rendőr, rokonok) de leginkább a bántalmazott gyerek anyja. A gyermek anyja esetén nagyobb a türelem, ugyanaz az egyetlen, csúnya kékülést okozó pofon a gyerek arcán férfi esetén már bíróságra is vezethet, nő esetén esetleg csak egy komoly intés lesz az eredmény az észlelőktől (rendőr, tanár, stb.). Onnantól majd igyekszik a nő csak annyira verni a gyereket, hogy az ne látsszon. Férfiként nincs ilyen türelem egy zúzódást is okozó ütés esetén, ott könnyebben bíróságig jut az ügy. Azt mondanám, hogy a gyerek sérelmére elkövetett bántalmazás esetén a magasabb anyai látencia miatt női 50 % – férfi 50 % inkább a valóság. Maximum a nők jelentős része az első zúzódást (kékülés) okozó gyerekbántalmazás után nem kerül azonnal bíróság elé, hanem adnak neki még egy esélyt, hogy óvatosabban verje a gyereket. Ezért kellene még óvatosabbnak lenni a gyerekbántalmazás feminista hőzöngőinek követelését hallgatva, mert a valóság teljesen más.
…
Ezek a felmérések USA felmérések. Magyarország szempontjából irreleváns,mivel ott olyan magas a fekák aránya ,hogy USA felmérést használni általánosításra nem helytálló. Ezekben a felmérésekben pl a lánygyermekek nagyobb százalékban áldozatok,mint a fiúk. Magyarországon,meg 2/3- a kisfiúk aránya. Szóval ebből csak annyi derül ki,hogy USA-ban mi a helyzet. USA,meg egy külön “állatfajta”.
Nálunk is a cigusok. De, hogy is van, akkor most mégis vegyük figyelembe az etnikai/faji tényezőket.
A fekák és félig , meg keveredett fekák aránya ott magasabb. Ráadásul az USA átlag értelmi szint azért messze van az európaitól. Én soha nem mondtam ,hogy vegyük,vagy ne vegyük figyelembe. Egy biztos, USA felmérések Magyarországra nem igazán alkalmazhatóak….
…
Ez a rasszokra való hivatkozás nem fog összejönni a statisztikai adatok fényében. Bár van eltérés, mégis rasszoktól jórészt független, minden bizonnyal inkább általánosan az emberre érvényes pszichológiai mintázatok érvényesülnek. Kikerestem az adatokat: a halálesetek, gyermekgyilkosságok rasszok szerinti aránya eléggé közel van a rasszok USA lakosságán belüli részarányához.
A bűncselekmények áldoztainak rasszok szerinti aránya (lásd “Child Maltreatment 2006” – 66. oldal):
Nearly one-half (43.0%) of all fatalities were white children. More than one-quarter
(29.4%) were African-American children, and nearly one-fifth (17.0%) were Hispanic children Children of American Indian or Alaska Native, Asian, Pacific Islander, “other,” and multiple race categories collectively accounted for 10.7 percent of fatalities.
Ez pedig a rasszok részaránya:
Én úgy látom, hogy a népesedési aránytól való eltérés azért annyira nem jelentős, maximum plusz-minusz 17 százalékpont. Ugyanakkor valóban a fekete gyermekeknek több mint kétszer nagyobb az esélye áldozattá válni, mint amit a bűncselekmények összes számából és a lakosság szerinti részarányukból egyébként le lehetne levezetni…
…
Rendben, elolvastam. Amely adatsort kiemeltél (rates of victimization per 1,000 children) az még jobb, pontosabb összevetést tesz lehetővé. Szerintem arra kell jutnunk, hogy a gyermekbántalmazásnak van egy masszív előfordulási rátája, amelyen ugyan változtathat a kulturális közeg, az iskolázottság, a magasabb jövedelmű csoporthoz való tartozás, de ezek a tényezők önmagukban nem szüntetik meg a jelenséget. Ráadásul még ennek a fordítottja is igaz, vagyis az alacsonyabb iskolázottság és jövedelem önmagában egyáltalán nem predesztinál a magasabb viktimitási rátára, lásd a hispanic lakosság jó mutatóit.
Szóval ha egyáltalán érteni akarja a szociológia a jelenséget, akkor sokkal mélyebb elemzésre lenne szükség még annál is, mint amit az egyébként cseppet sem písziskedő és nagyon részletes USA kriminalisztikai statisztikákból le lehet vezetni. Ennek esélye sem lenne Magyarországon, ahol még egy rendes, hamisítatlan bűnügyi statisztikát sem sikerült összehozni. Kizárt, hogy ne lenne hisztéria, ha itt a kriminalisztikai statisztikákhoz az emberek etnikai hovatartozását firtatnák. Ebből is látszik, hogy bizonyos értelemben amcsibbak vagyunk az amcsiknál… Még hogy nem lehet minket összevetni… Dehogynem. És ha figyelembe vesszük az erős, masszív kultúrafüggetlen részét a rátának, akkor szerintem kimondható, hogy a földrésznyi távolság ellenére is mérvadónak tekinthető a statisztika, jobb híján. Csak ez persze nem fog tetszeni a nőknek, mert akkor ebből az következik, hogy a női nem magában hordoz egy erős hajlamot a gyermekbántalmazásra, gyilkosságra. Ez ugye a “strukturális férfierőszak” párja. Maga a tetten ért nőerőszak.
Amúgy persze szerintem ebben nincs semmi meglepő; mindenki a gyengébbeket bántalmazza, mert fizikailag többnyire csak arra nyílik lehetősége. (A hierarchiák végén a portás a kutyájába rúg bele, a nő meg a gyerekébe.) A nőkről szóló társadalmi sztereotípiák felől nézve persze meglepő, hogy lényegben a nők (majdnem(?)) ugyanannyira erőszakosak, mint a férfiak, sőt a legaljasabb, legalantasabb bűncselekmények elkövetésére is van hajlamuk. Az angyali szeretetről és gyengédségről szóló nőmítosznak a kukában a helye. Persze ez sodor minket a gender-szemlélet felé… No de hát a (gender)feministák által képviselt női nem is ezt akarta… Vagy nem? – “We can do it” – ugye…
Ez így van , gyerekbántalmazás esetében ,amennyiben szülő az elkövető (vagy nevelőszülő)- és az esetek többségében az- 39%-41% az arány. (a többi az egyéb családtag). Tehát apa, anya egyformán bántalmaz :
http://www.gyermekbantalmazas.hu/szakmai-publikaciok/statisztikak/item/a-bantalmazaselhanyagolas-kueloenboez-formainak-megoszlasa-2
Jó eséllyel hamarabb kerül bíróságra egy apa által elkövetett bántalmazás,mint anya általi. Egyébként maga a bántalmazás,mint fogalom is egészen mást -mást takar emberenként,családonként. Valahol egy -egy atyai-anyai pofon meg sem kottyan, még a fakanalat is széttörik egy-egy gyerek hátán. Valahol a kezére és a popsijára sem szabad legyinteni. (mondjuk ez már az elmebaj kategória véleményem szerint ).
“. Egyébként maga a bántalmazás,mint fogalom is egészen mást -mást takar emberenként,családonként. Valahol egy -egy atyai-anyai pofon meg sem kottyan, még a fakanalat is széttörik egy-egy gyerek hátán. ”
És akkor megint ott tartunk, hogy kizárólagosan a testi fenyítést vagy verést tekintjük bántalmazásnak, a lelki terrort nem említjük.
Volt benne nekem is részem, visszatekintve és elemezve anyám viselkedését, mint elvált szülők gyereke, más kérdés, hogy én ezt tárgyilagosan kezelem azáltal, hogy tisztában vagyok az érzelmi lény – nő – betegségén, ami szerintem tökéletesen alkalmatlanná teszi szinte az egyedüli gyereknevelésre, főleg fiúk esetében.
Mivel erről volt szó,fizikai bántalmazásról tobbneju kommentjében,verésről. Természetesen nem csak az a bántalmazás,de itt konkrétan erről volt szó, tehát erre született a válasz, mivel bíróságra lelki terror esetek igen ritkán kerülnek (sajnos).
Jól megfogalmaztátok.Esetleg készíthetnétek egy rövidebb,talán pontokba szedett változatot e mellé.Azoknak akik nem szeretnek(tudnak) ilyen hosszú szöveget elolvasni.(a jónépnek)
Első mondatban elírás: “férfiak-apák” után pont van! Ahogy elnézem vessző kéne…
Kérlek javítsátok, mert így veszít a súlyából!
Köszönjük! Megtörtént, egyúttal felterjesztettelek a Férfihang.hu sasszem díjára is. :) Kösz! – még egyszer!
Amit felvetettem,meg is valósult. (csak a komment megírása után láttam az új cikket). Remélem kaptok rá érdemi választ is. Szerintem igen.
…
…
Elég szomorú dolog ez, a nők állandóan panaszkodnak, hogy nehéz nekik. Minden törvény nekik kedvez, a bíróságon is jobban hisznek nekik. Egy amerikai egyetemen egy női hallgató meggyanúsítot egy férfi hallgatót, hogy megerőszakolta. Persze a vád nem volt igaz, mégis a férfit rúgták ki. Ki érti ezt.
https://femina.hu/terasz/kepek_8_felhaborito_szexista_reklam_amit_ma_betiltananak/
Gondoltam, megosztom itt. Ugye megfelelő a Férfihangra való utalás ebben a formában?
https://fiainkert.blogspot.com/2020/01/az-isztambuli-egyezmenyrol.html
Megfelelő. Viszont ha nem kifejezetten szeretnéd a feminista “ellenségnek” (Nőkért.hu) eladni az olvasóidat, akkor az egyezmény szövege nálunk is megtalálható:
https://www.ferfihang.hu/2017/02/19/az-isztambuli-egyezmeny-szovege-magyar-nyelven/
Sőt van olyan változatunk is, amiben a kollégánk megjelölte pirossal és megszámolta a diszkriminatív
részeket:
https://www.ferfihang.hu/2017/02/19/igy-diszkriminalja-magyarorszagon-a-ferfiakat-a-radikalis-feminista-isztambuli-egyezmeny/
Komplett elemzést, állásfoglalást, küldtünk meg korábban a kormányzatnak az egyezmény hivatalos társadalmi vitájának idején. Ezt PDF dokumentumban ezen a linken találod:
https://www.ferfihang.hu/wp-content/uploads/2020/01/a-ferfihang-ct-allasfoglalasa-az-isztambuli-egyezmennyel-kapcsolatban.pdf
A következetesen megvalósított Isztambuli egyezmény társadalmi következményeiről is van cikkünk. Elég rémisztő táradalmi katasztrófát lehet vele összehozni, szóval indokolt az aggodalmad:
https://www.ferfihang.hu/2017/03/11/igy-rombolja-le-az-isztambuli-egyezmeny-a-jogrendszert-es-a-tarsadalmat/
Köszönjük, hogy a fiúkat-férfiakat is figyelembe véve írsz a témáról és megosztod velünk is!
Kitartó munkával (ha már a megbízható adatokról és rengeteget innen-onnan linkelt statisztikákról volt szó ) megtaláltam ,a
dr Virág György által jegyzett Családi iszonyok című kötet adatait. (Az Országos Kriminológiai Intézet keretei között zajlott kétéves kutatás eredményein alapulva.)
Úgy gondolom (mivel a miniszter asszonynak írott levél is erre hivatkozik ) és többször említést nyert mind a szerző ,mind a kutatás,mint megbízható forrás ,kijelenthetjük ,hogy mindenki elfogadja ezeket az adatokat hiteles forrásból származónak.
(én ezt már korábban is megtettem egyébként).
Ki kell jelentenem ,hogy célom az adatok és elhangzott százalékok pontosítása ,valamint a szám és tényszerű adatok nyilvánosságra hozása . Így nem lehet vita a családon belüli erőszak elkövetői és sértettjei viszonylatában,különös tekintettel a legfontosabb és legvédtelenebb rétegre,a gyermekekre nézve. Mindezt teszem nem férfiak,vagy nők ellen,egyszerűen ez az igazság,mindenkinek joga van tudni róla ,egyik nem sem lehet büszke magára.
Ezek alapján úgy gondolom, nem kell az USA és egyéb országok adatait alapul venni pl gyermekbántalmazás tekintetében.
“A családon belüli erszak statisztikai jellemzi – az 1997 és 2002 között ismertté vált
bncselekmények kriminálstatisztikai elemzése1 ”
1 Megjelent a Családi iszonyok c. kötetben, szerk.: Virág György, Kjk Kerszöv, Budapest, 2005., 159-175. old.
2 Ide tartozik az unokahúg/öcs, a nagybácsi/néni, a sógor/n, a vej/meny, az após/anyós kapcsolat.
http://www.okri.hu/images/stories/pdf_files/csbe_stat_wsz.pdf
Aki nem szeretné mind a 17 oldal adatot és statisztikát átnyálazni összefoglalom (természetesen ,aki szeretné,vagy nem hiszi, tegye meg nyugodtan )
Az összes (nem csak családon belüli) bűncselekmény és az összes emberölés (nem csak családon belüli ) százalékos aránya : 65%-ban férfiak a sértettek, 35%-ban nők (ez mindkét esetben pont megegyezik).
Az elkövetők 87%-ban férfiak. (összes bűncselekmény és összes emberölés és családon belüli erőszak elkövetés esetben is). A családon belüli emberölés tekintetében 71% a férfi elkövetők aránya.
Családon belüli emberölés tekintetében NINCS pontos adat arra vonatkozólag,sem számban,sem százalékban,hogy mennyi a férfi és mennyi a női áldozat. Csak a házastársak által elkövetett létszámok vannak meg,amiből nyilván kikövetkeztethető a nem, de a családon belüli többi jelentős mennyiségű (kb 50%-nyi) áldozat neméről nem tudjuk pontosan,ugyanis sem szülők,sem testvérek,sem gyermekek esetében NINCS feltüntetve.170 esetből (ennyi átlagosan a családon belüli emberölések száma éves szinten) bizonyosan (átlagban) 50 női áldozat és 30 férfi áldozat van (ez a házastársak által elkövetett áldozatok száma) és a többi oszlik. Feltételezhető,hogy több a férfi áldozatok száma összességében,de pontos adat nem áll rendelkezésre. Ha a fennmaradó 90 esetet 65%-ban férfiak ellen követték el (ahogy minden más emberölés esetében),az 59 áldozat. A férfi áldozatok száma évente átlagosan 89-90 fő . Ebben az esetben 52-53 % a férfi áldozatok aránya . Ez pontosan megegyezik a wikipédián található adatokkal ,miszerint 51-53 %-ban férfi áldozatok a családon belül megöltek. (többen vannak,de nem sokkal) Nem tudni honnan jött a 61%…
Családon belül gyermekek ellen elkövetett bűncselekmények.
Az összes családon belüli erőszak 21-23%-a irányul gyermekek ellen szülők által. Ez éves szinten 1500-1600 elkövetőt jelent.
88%-ban vérszerinti szülő az elkövető (és csak a többi nevelőszülő és mostoha! )
Az 1500-1600 szülő elkövetőből 300 az anya. (ebből 265 vérszerinti) . Ez 80%-os apa elkövető arány. Nyilván ez nem tartalmazza a lelki terror eseteket,hisz az rendőrségen nem regisztrált adat. (de ez az USA felmérésekben sem volt benne)
Évente átlagosan 14 apa öli meg a gyermekét és átlagosan 20 anya. (ebben már az újszülöttek csecsemőgyilkosságai is benne vannak,mert a 14 éven aluli sérelmére elkövetett emberölés kategóriájába tartozik) Más források alapján évente 16-17 felderített csecsemőgyilkosság történik ( https://index.hu/belfold/2017/12/19/kidobott_csecsemok_csecsemogyilkossag_babamento_inkubator/) de ez is rendőrségi adat. (nem tudni mennyi a fel nem derített,egyesek szerint duplája,egyesek szerint jóval kevesebb)
Tehát 20 anya által elkövetett gyermekgyilkosság esetében 3-4 a nem csecsemőkori. Apáknál ez a 14 eset nyilván mind már újszülöttkor utáni (de lehet még csecsemőkorú adott esetben) .
A gyermekek esetében százalékos arányt nem találtam arra vonatkozólag,hogy mennyi a fiúk aránya az össz- sértettek között családon belüli erőszak esetén . Az egyetlen gyermekek ellen elkövetett konkrét bűntett , a kiskorú veszélyeztetése,ami
százalékos és számadatot tartalmaz.
Évente 400 esetben fordul elő. 65 %-ban az apa, 35 %-ban az anya az elkövető. Ez a cselekmény (de kizárólag erről tudjuk biztosan) 2/3-a kisfiúk ellen irányul. Arra vonatkozólag ,hogy hány kisfiú lesz gyilkosság,testi sértés ,nemi erőszak,megrontás áldozata ,nincs adat. Itt is feltételezhető ,hogy nagyobb a kisfiúk aránya.A kiskorú veszélyeztetése a gyermekek ellen elkövetett bűncselekmények 25-27%-a.
Az elemzés továbbá tartalmazza a testi sértések,nemi erőszakok,megrontások,más szemérem elleni vétségek adatait is,ezt most mellőzném.
A statisztikai elemzést készítette (dr Virág György könyve részére) dr Windt Szandra , dr Virág György és az Országos Kriminológiai Intézet munkatársa.
Mindenképpen hasznos, köszi! :)
Nem hasznos, sokkal inkább rosszul tájékozott. Nem eloszlatja a ködöt, hanem csak zavart kelt, fokozza a bizonytalanságot.
Ma beszereztem a OKRI tanulmánykötetét, itt van az íróasztalomon, sőt, több mint a felét már el is olvastam. Holnap megpróbálom itt fotókkal illusztrálva röviden bemutatni, hogy mi áll benne, és hogy mi okozza az ellentmondásokat, félreértéseket… Később cikkben is, de ahhoz majd több idő kell egy-két napnál.
.
Még jobb! Lássuk :)
Azért próbáljatok meg objektívek maradni :) , kevesebb személyeskedéssel, több igazságra való törekvéssel az olvasó is előrébb van. Engem is érdekel a folytatás.
Én maximálisan az objektív tényeket kerestem mindig is. Én elfogadom,ha a tények,vagy az adatok nem az én véleményemet igazolják. Én kapásból elfogadtam és elhittem az interjú elolvasása után , hogy mik a sértettek nemi arányai. Ezt írásba is adtam. Biztos vagyok benne ,hogy több a férfi sértett emberölés áldozataként családon belül is és jó eséllyel több a fiú sértett is (nem csak kiskorú veszélyeztetés esetében,de csak ott jeleztek 2/3-os többséget ). Nincs adat egyszerűen arra,hogy mennyi a családon belüli halálos áldozatok pontos száma férfi és női relációban. Mint ahogy arra sem (legalábbis a statisztikai elemzésben nincs),hogy mennyi a gyermekek ellen családon belül elkövetett összes esetben a fiú-lány arány. Egyetlen, kétségtelen jelentős terület lett csak megnevezve. Tegnap kikértem a hiányzó adatokat e-mailben az Országos Kriminológiai Intézettől. Remélem megküldik.
Én nem “győzni akarok “, én nem azt akarom ,hogy mindenáron nekem legyen igazam ,ráadásul nem is állítottam semmit konkrétan ,tehát még csak azt sem mondhatjuk,hogy bármilyen eredményért küzdök. Én a korrekt és objektív igazságot,a valós tényeket szeretném látni. Ennyi.
Szívesen. Ezek az adatok nem a könyvből ,hanem a könyvhöz lettek összegyűjtve. Mellékletként megjelent benne a 159-175.oldalon.
Úgy gondolom, a könyv részeként ezek hiteles adatok,de több esetben a teljes igazság a látencia miatt nem mérhető. Ez férfi és női elkövetőkre egyaránt vonatkozik. ( csecsemőgyilkosságok, testi sértések,lelki jellegű terrorizálások,nemi erőszakok stb) .
Egyébként maga a könyv szerekesztő-szerzője, dr Virág György is hivatkozik rá a már említett interjúban :
“Az idei Kriminálexpón bemutattuk az Országos Kriminológiai Intézet kétéves kutatását, amelynek eredményeit publikáltuk a könyvben. ”
1 Megjelent a Családi iszonyok c. kötetben, szerk.: Virág György, Kjk Kerszöv, Budapest, 2005., 159-175. old.
Mindenek előtt azt kell tisztázni, hogy kétféle kutatást tartalmaz a könyv. Az egyik kutatás az ENYÜBS rendőrségi statisztikai rendszer adatain alapul, a másik a főügyészség által kutatási célból megküldött aktákon. A két kutatás adatai alapján felváltva szerepelnek több kutatótól-szerzőtől írások a könyvben. Hogy egyes kutatók az adathalmaz egyes részleteit hogyan elemzik és idézik, az saját szemléletmódjuk iletve szándékuk függvénye.
VivienLeigh egyszerűen nem mond igazat, amikor arra célozgat, hogy a férfiszervezetek által közölt adatok nem szerepelnek a kutatási eredmények között. A tanulmánykötet 193. oldalán Tamási Erzsébet közli az általunk hivatkozott, egyébként az ENYÜBS-ből származtatott adatokat:
.
Csak annyi eltérés van, hogy mi egy Virág György interjúban közölt “kétharmad” adatot százalékosítottuk (ez lett 66%), és így végül a saját álláspontunk terhére csökkentettük a számot, hiszen a pontos statisztikai adat szerint még egy százalékkal magasabb is a fiú áldozatok száma az általunk közöltnél.
A VivienLeigh által hivatkozott Windt Szandra féle szöveg – VivienLeigh állításával szemben – nem a melléklete a “Családi Iszonyok” című tanulmánykötetnek, hanem az egyik cikke. Csak részleges elemzést tartalmaz, mégpedig aszerint, hogy a szerzőnő mit akart kiemelni a teljes adathalmazból. Egyébként ugyanez a Windt Szandra néhány oldallal később (Családi Iszonyok, 164. old) már a következő empirikus kutatási eredményeket közli az ügyészségi adatok alapján:
.
Ne várjuk, hogy ez pontosan egyezzen a fenti másik adattal, hiszen eltérő kiinduló adathalmazról van szó, ahol ráadásul mindkét adatgyűjtés bőségesen hagy kívánni valót maga után. Viszont a fiú-férfi áldozatokat érintő súlyos trendek minkét adathalmazból még így is kirajzolódnak.
Most még egy részletet emelnék ki a könyvből a korábbi vitákra tekintettel:
.
Írja Herczog Mária kriminológus a 221. oldalon. Ez egybevág azzal, amit én állítottam a gyermekbántalmazások globális karakterisztikájával kapcsolatban. Ennek megfelelően Szöllősi Gábor – aki bár nem vett részt a kutatásban, de kiemelkedő szaktudása miatt hívták meg szerzőnek – például a 81. oldalon a gyermekek elhanyagolása vonatkozásában közöl adatokat abból a “Child Maltreatment” (2002) USA állami statisztikából, amelyet én is megfontolni ajánlok, tekintettel a magyarnál sokkal részletesebb, szakszerűbb adatgyűjtésre és adatközlésre.
Ha magasan kvalifikált, tapasztalt szakemberek is megengedhetőnek gondolják a témakörben ugyanezt, akkor igenis van okunk, sőt szakmai ajánlásunk is ahhoz, hogy a hiányzó adatok tekintetében az USA bűnügyi statisztikáira hivatkozzunk, sőt akár még meg is kérdőjelezzünk olyan magyar adatokat, amelyek felvetik a jelentős torzítás gyanúját.
Szóval, VivienLeigh, ez a trükk sem jött be. Köszönjük a nincs mit! Főként az “objektivitás” helyett a hamis(!) cáfolatot és a szakszerűtlen észosztást, a férfiak ügye és a férfiszervezetek ellen “kitartó munkával” kivitelezett, feminista indíttatású, nemtelen lejárató hadműveletet.
Kezdem azzal, hogy nem kívánok belefolyni személyeskedő háborúba, így megint a tényekre hivatkozom . A személyemet ért rágalmakra kénytelen vagyok röviden válaszolni viszont.
Nagyon örülök , hogy legalább utólag ,de sikerült elolvasni azt a könyvet, amire és amelynek adataira, egy ilyen fontos nyílt levél rsetében hivatkozva lett.
Sajnos kár volt azonban a rózsaszín “tintáért”, mert egyetlen adat lett összesen igazolva, amit én el is fogadok, a többi merő hárítás, térítés és már korábban igazolt adat ( minek kellett még kétszer kiemelmi, amit én magam is leírtam már és senki nem vitatta ?! )
Tehát kezdjük azzal, hogy az úgy nevezett cikk, ( ebbe miért kellett belekötni.nem mindegy, hogy melléklet, cikk, vagy fejezet? Benne van a könyvben, kész) ami rendelkezésemre állt NEM RÉSZLEGES elemzés, sőt , ha valaki, veszi a fáradtságot és valóban elolvassa,láthatja, hogy a két külön kutatás adatait együttesen tartalmazza. Szeretném látni , hogy bárhol az fel van tüntetve, hogy részleges.
Ez az első mondat: ” A családon belül történt büncselekmények kriminálstatisztikai elemzése az EGYSÉGES RENDŐRSÉGI ÉS ÜGYÉSZSÉGI BŰNÜGYI STATISZTIKA ( ERÜBS) alapján “.
Tehát itt a két kutatás összegzését olvashatjuk.
Hazugnak leztem nevezve, mert azt állítottam ,hogy ebben az elemzésben nem szerepel két adat ( számomra a könyv nem állt rendelkezésre, egyébként abban is csak az egyik adat szerepel) . Én ezt le is írtam , hogy nincs adat, LEGALÁBBIS az ELEMZÉSBEN nincs.
Továbbra is állítom , hogy ez az interneten elérhető statisztikai elemzés NEM TARTALMAZZA. sem a 61%-ot ( a családon belüli emberölés férfi áldozatainak arányát), sem azt , hogy a kiskorúak sérelmére elkövetett bűncselekmények áldozatai 66%-ban fiúk. Másolja ide bárki, higy az általam linkelt statisztikai elemzésben ez hol van benne.
A 61%-ot,miszerint ötből 3 férfi áldozat családon belüli emberölés esetében, elfogadom. Soha nem is állítottam, hogy nem igaz, csak annyit, hogy nem találok rá adatot. És mindig is azt állítottam, hogy jó eséllyel több a férfi áldozat. A könyvben ezt ( az egyet) sikerült megtalálni , nekem ez nem fáj, tény, hogy jobban szeretem a pontos számadatokat, pl a házastársuk ellen emberölést elkövetők esetében ez pontosan meg van adva .
Ettől még a 61%-ot igazoltnak tekintem.
Miért kellett még kétszer kiemelni , hogy a kiskorú veszélyeztetés keretében elkövetett bűncselekmények esetében a fiúk aránya2/3, vagy 66-67% ? Ki mondta, hogy nem ? ÉN MAGAM IS LEÍRTAM, HOGY EZT AZ ADATOT MEGTALÁLTAM. Hogy lehet ezt nem felfogni, nem megérteni? A kiskorú veszélyeztetése az egy db bűncselekmény fajta a sokból, amit gyerekek ellen vétenek. Az nem egy összefoglaló teljes bűncselekmény halmaz. Éves szinten családon belül átlagban 300 van. Az 1500 esetből ( amikor szülő követ el bármilyen erőszakot , bűncselekményt a gyermeke ellen) 300 a kiskorú veszélyeztetése. Ezen esetek (300) kétharmada irányul 66% ban fiúk ellen. És a többi? Gyilkosságok, súlyos és könnyű testi sértések, nemi és szexuális erőszakok, stb ? Szövegértés könyörgöm !
Ehhez képest leírtátok minden ellenőrzés nélkül a Miniszterasszonynak , hogy a kiskorúak sérelmére elkövetett bűncselekmények 66%-a fiúgyermek. EZT kerestem, ez nincs sehol leírva, nincs adat róla. A kiskorú veszélyeztetése “csak” 20%-a az egyéb kiskorúak sérelmére elkövetett bűncselekményeknek. ( egyébként itt is úgy gondolom , hogy talán több a fiú sértett totálban, de szám, vagy százalék adat erre vonatkozólag nincs sem az elemzésben, sem a könyvből fotóval kiemelve).
A legdurvább az adatok szemezgetése. Ami ” nekem kedvező” kiemelem, ami nem elhallgatom. Az a legszánalmasabb, amit a szülők gyermekeik ellen elkövetett bűncselekményeinek adataival próbálnak egyesek művelni.
Szeretném látni , ugyanígy kiemelve, hogy milyen adatok szerepelnek a könyvben ,a szülők által gyermekük ellen elkövetett bűncselekmények esetében. Magyarul hány apa és hány anya van feltüntetve elkövetőként. A könyvben szeteplő ( nem hogy részleges), de épphogy ÖSSZEVONT statisztika alapján, 1500 szülő által elkövetett cselekményből 300 nő.
Az csak megnyugtató, hogy ilyen alaposan dolgoznak a szakemberek a terület kutatása közben és odafigyelnek külföldi trendekre és adatokra és aszerint is közlik az eredményeket. Ezek szerint, a könyvben megjelenő adatok esetében is így tettek. ( a rózsaszínnel kiemelt rész ebben az esetben egy általános eljárás leírás amúgy. ) Szóval várom a könyv egyéb fejezeteiben, cikkeiben szereplő adatokat szülő- gyermek viszonylatban.
Véleményem az, hogy talán pont a gyermekek ellem elkövetett bűncselekmények esetében a legnagyobb a látencia. De ez nem csak női elkövetők esetében igaz, ez anyákra, apákra egyformán
( egyébként elég összeadni az esetek számát az elemzésben).
Felháborító, hogy én vagyok lejáratónak titulálva, miközben elsőként javasoltam egy nyílt levél megírását az ügyben. Annyi a bűnöm, hogy mertem rákérdezni az adatok pontosságára és közzé tettem egy apákra nézve nem kedvező pontos számadatokat tartalmazó statisztikát, abból a könyvből, amire egyéb adatok esetében hivatkozva lett.
BRAVO !
Szóval szeretném látni, hogy hol van az a bizonyos kétharmados adat kisfiúk esetében és milyen adatok vannak szülői elkövetők apa- anya megoszlásban
Nagyon örülök, hogy most már elismered a nemzetközi statisztikák létjogosultságát, akkor esetleg kanyarodj oda vissza fejben, hogy azok szerint miért a nők gyilkolásszák 60-70 százalékban a gyerekeiket.
Nem kell a vetítés! Amikor éppen nem explicit kijelentetted, hogy a kutatásban nincsenek benne az általunk közölt adatok, akkor vastagon célozgattál rá. Tudod, mindenki el tudja olvasni, hogy hányszor írtad le,hogy “NINCS pontos adat”, meg a hasonló nagybetűs állítások. Most még felrónád azt is, hogy “nem ellenőriztük” az OKRI igazgatóját, hogy igazat mondd e egy nagyinterjúban. Mintha legalábbis bármilyen lényegi tévedést tartalmazott volna az állításunk. Menjél már! Tökéletesen igazunk volt, amikor idéztük őt és ezt izzadságos, “kitartó munkával” (lejárató igyekezettel és célozgatással) sem sikerült cáfolnod.
Amely állításokat kimondtunk, azok minden hazai és nemzetközi kutatás szerint igazak. A családon belüli erőszak elsődleges áldozatai a fiúk-férfiak. Egyes bűvészkedők persze másról szeretnének bezélni, hogy elfedjék ezt a lényeges momentumot. Esetleg kellene még nőket-lányokat védő Isztambuli Egyezményt is, miközben az elsődleges áldoztok a fiúk-férfiak?
El vagy te tévedve, te itt nem fogsz feladatokat szabni! Felrónád, hogy nem ellenőriztük az igazgatót, de úgy indítasz vitát, úgy fogalmazol meg kétségeket, hogy nem tájékozódtál tisztességesen, nem szerezted be a forrásanyagot, a vádaskodásoddal inkább ezt ránk hárítottad. Ezt követően meg még ki is osztanád a feladatot, hogy ki mit keresgéljen meg neked. Mégis mit képzelsz te magadról? Pofátlanságod határtalan! Húzzál oda, ahol ezt eltűrik neked! De úgy menjél, hogy ide már vissza se találjál!
Lehet, hogy off:
A Niedermüller féle, heteró férfiak és nők -el kapcsolatos megjegyzésére volt a férfijogi szervezetek részéről tiltakozás, petíció, nyílt levél? Esetleg volt valaki a tegnapi tüntetésen?
Semmi, mert az XCSakX, Csakszi, BlackFriday, Rinpöcse(AdminKapitány) nevű terrorista és a “nők ejakulációja” adta a témát. Kinn voltam és kaptam egy “Fehér, heteroszexuális keresztény vagyok” kitűzőt. Érdekes mert elsősorban a keresztény fehér férfiakat támadta egy kopasz patkány. Férfi a Fidesznek úgy látszik nem létezik csak Nőközpont és Nők40 stb..
Pikáns:
Varga Judit azt mondta, hogy szerinte Kövér László “megengedheti magának, hogy régimódi úriemberként többre tartsa a nőket”, és ne akarja őket ilyen helyzetben látni. A miniszter szerint az érem másik oldala, hogy a nőknek jól esik, amikor előzékenyen viselkednek velük szemben.
https://index.hu/belfold/2020/05/18/azonnali_kerdesek_parlament_koronavirus/
Az Orbán-kormány beleírja az Alaptörvénybe, hogy az anya nő, az apa férfi
https://index.hu/belfold/2020/11/10/varga_judit_alaptorveny/
Csak üdvözölni tudom. A természet , Isten ( mindenki ossza be magának), nem véletlenül alkotta úgy a dolgot , hogy egy férfi és egy női ivarsejt szükséges hozzá.
Te csaksziköcsög. Mi újság a végvári vitézséggel, az örmények mészárlása kapcsán?
Az ügy agyonhallgatása mellett döntött az agitprop?: D
Jó-jó tudom, a “kipcsakkodás” is takarék lángra kerül kínai “barátaink” jelenlétében.:D
Csak nem bírsz magaddal….