Pash Cutter

Stephen King, Roboraptor, férfigyűlölet…

Stephen King (továbbiakban S. K.) írt egy feminista regényt, amelynek a címe Csipkerózsikák. Bár antifeminista gondolkodónak tartom magam, de valójában semmi gondom nincs Stephen King feminista regényeivel, mint A két Rose, az Insomnia és a Bilincsben. S. K. kifejezetten korrekt gondolatokat közölt ezekben a művekben az emancipációval kapcsolatban. Hozzáteszem, fiatalabb korában megírta ennek ellenpólusát is a Rémkoppantók-ban, méghozzá Bobbi Anderson, a sötétzöld, anarchista és feminista női forradalmár karakterében, aki 1968 eszméinek bűvöletében nem csupán magát küldi a pusztulásba és a kárhozatba, hanem Haven teljes lakosságát is. S. K. egykor fiatalkorában maga is rajongott a szélsőbalos eszmékért, legfőképpen a hippizmusért, a feminizmusért és a méregzöld ideákért. De aztán csalódott, meglátta a forradalom démoni jellegét (valljuk be, neki aztán ez nem volt nehéz), és eme tapasztalatait meg is írta későbbi regényeiben, így a Rémkoppantók-ban, a Végítélet-ben és a Setét Torony-ciklusban. A Bíbor Király, a Sötét Ember, John Farson és serege, a Nagy Koporsóvadászok, a Rémkoppantók – a Modern Megváltó képében tetszelegnek, de valójában, amit szolgálnak, a Dekonstrukció, a Nihil, a Sötétség, amit pedig tevékenységük eredményez, az a civilizáció és a kultúra pusztulása.

Sajnálatosan, ahogy S. K. egyre öregszik, annál jobban veszít az éleslátásából. Bobbi Anderson, a Rémkoppantók feminista antagonistája bizonyíték volt arra, miszerint S. K. világosan látta, hogy a feminizmus fényei mellett jelen vannak annak árnyai is, s az egykor tisztességes célú (elsővonalas) feminizmus, a későbbi évek során, kitermelte a maga zsarnoki természetű szüfrazsettjeit is. Természetesen S. K. úgy kezelte Bobbi Andersont, mint ami egy marginális megnyilvánulása a feminizmusnak, mondhatni szélsősége. Mára úgy néz ki, Bobbi Anderson ott van a feminizmus mainstream-jeben. (Sőt, mára mintha az egész újbaloldal szinte csak Rémkoppantókból állna.) Így viszont nem egészen érthető, S. K. miért igyekszik fiával, Owen Kinggel irodalmi téren benyomulni a jelenlegi harmadvonalas feminizmus élvonalába; az a szerző, aki elmondása szerint megtagadta Discordiát, miért áll most a Bíbor Király szolgálatába – pl. ezzel a regénnyel. A vicces az egészben, hogy balul sült el apa és fia próbálkozása: hiába tettek gesztusokat a jelenlegi Gender-kurzus felé (pl. a Csipkerózsikák-ban minden antifeminista férfi egy tökelütött barom), a feminista kritika utálattal és megvetéssel kezeli a művet.

Őszintén: nem magáról a műről akarok beszélni, bár egyszer talán majd írok róla egy kritikát. Hanem annak egy magyar kritikájáról, ami a Roboraptor-on jelent meg, és amelynek a szerzője egy Nagy Judit Áfonya nevezetű nemi soviniszta (azon belül is férfigyűlölő) zsebfirkász. A Roboraptor sosem képviselt magas minőséget az újságírás terén (suttyó kis geek-magazin), de amióta újságírói felszopják az Európai Unió identitáspolitikáját, azóta kifejezetten olvashatatlan moslék lett belőle. Ennek egy példája Nagy Judit Áfonya gusztustalan végterméke, melynek címe: „King életművének kommersz paródiájává lett a Csipkerózsikák”. Eddig a legnagyobb bajom az volt a Roboraptorral, hogy szemellenzősen promózta kritikáiban a szarabbnál szarabb Marvel-filmeket, de mára már ott tartunk, hogy beállt a Gender Studies kuruc.infói közé, és minősíthetetlen férfigyűlölő cikkeket is legyárt a politikai megrendelőinek.

„Ahelyett, hogy az apa-fia szerzőpáros igazán kihasználná a nemek elkülönítése adta lehetőségeket egy igazán vad, különleges vízió- és asztrálvilág felépítésére, csupán közhelyekkel, ismert motívumokkal és szolgalelkű szereplőkkel dobálózik. Utóbbi főként akkor villan fel, amikor a nők választás előtt állnak, hogy egy általuk irányított, számukra kellemesebb világban éljenek tovább, vagy visszatérjenek a megszokott kerékvágásba. A döntést végül az a patriarchális gondolkodásmód befolyásolja, ami bele van kódolva a társadalmunkba, így mondván hogy hiányoznak a férfi/fiú rokonaik, ezért a nők inkább visszatérnének hozzájuk a családok újraegyesítésének céljából. Tehát a régi jó család-központúság itt is felülír bármiféle egyéb érvet, de ez nem is meglepő, hiszen a regényt két férfi írta.”

Áfonya cikkének a lényege a felháborodás. Felháborodás S. K. egyik írói megoldásán. A fordulaton a sztori végén. A Csipkerózsikák végén ugyanis az amerikai társadalmat alkotó nők választás elé kerülnek: maradnak a(z úgy-ahogy) hagyományos amerikai társadalomban, ahol férfiak és nők együtt boldogulnak az életben, vagy elmennek egy posztmodern matriarchális társadalomba, ahol nincsenek férfiak, csak nők. Áfonyának valamiért a férfimentes, csak nőkből álló társadalom a jó választás. Valamiért. Miért? Talán mert aszexuális vagy leszbikus. Az oké, ha ő aszexuális vagy leszbikus, akkor a csak nőkből álló társadalmat választja – de miért is várja el ezt ő minden nőtől? Egy egyéni döntés miért általános program minden nő számára? Mindenesetre Áfonya kellően rohadék ezen a téren: a hagyományos családmodellt választó nőket ő csak úgy nevezi: „szolgalelkű szereplők”. Klassz! Az is kifejezetten klassz, hogy ő úgy kezeli a családközpontúságot, mint valami borzalmat. Persze Áfonyának biztos az. Pfúj, család, menj innen! Az pedig külön tetszik, hogy kiemeli a két szerző férfi mivoltát, dehonesztáló jelzőként. De hát ez az érvelési technika is megállja a helyét valahol! Tudjuk, hogy a Jud Süss is azért rossz könyv, mert a szerzője zsidó – egyes méregkeverők szerint! 

„Az lehet az ember érzése, hogy az elmúlt néhány évben a szerzők egyre inkább kényszernek érzik, hogy erős női karaktert írjanak, ezt tekintve a siker elengedhetetlen kellékének. Ez erősen érződik ezen a könyvön is. Emellett nagyon igyekszik illeszkedni korunk aktuális társadalmi problémáihoz is. A rabokat zaklató börtöntiszt például egy az egyben megtestesíti a zaklatásnak kitett, lelkileg terrorizált nők jogaival való visszaélés iskolapéldáját. Így az önmagukat megvédeni képtelen, megzsarolt karakterekben elég egyértelműen a #metoo mozgalom visszhangja köszön vissza. Hogy ez kinek az ötlete volt, azt persze sosem fogjuk megtudni.”

S. K. kényszernek érzi a girl power-ek alkalmazását? Hmm! Elnézve a szarabbnál szarabb girl power-eket, amelyek futószalagszerűen termelődnek ki a feminista filmgyártás és regényirodalom üzemeiből, kifejezetten üdítő volt S. K. olyan erős női karaktereivel találkozni, mint Susannah Dean a Dark Tower-ből és Bobbi Anderson a The Tommyknockers-ből. Mondjuk a Csipkerózsikák-ban tényleg gagyik a női karakterek (ahogyan a férfi karakterek is) – de hát S. K. egyre lejjebb engedi a lécet!

Itt meg kell említenem egy újabb fájó pontot S. K.-vel kapcsolatban. Hiába volt S. K.  feminista, sosem tagadta le műveiben, hogy az erőszak elkövetői és áldozatai egyaránt lehettek férfiak és nők. Erre most nem hozok példákat; aki olvasta az amerikai szerző regényeit, az tudja, mely karakterekről beszélek! Sajnálatosan itt is visszaesés következik be: eme regényében kizárólag férfiak az elkövetők, és kizárólag nők az áldozatok. Itt S. K. „sikeresen” lesüllyedt a MeToo szellemiségéhez. A magam részéről én vártam, hogy S. K. reagálni fog a jelenlegi újbalos és újfeminista PC-terror förtelmeire, egy remek fantasy vagy sci-fi regényben. Ehelyett, szomorúan, beállt ebbe az emberellenes szarba! Persze, tudom én, hogy fontosak neki a feminista hagyományok, és azt is megértem valamelyest, hogy undorodik a Trump-féle politikától – de hogy kísérletet tesz (méghozzá elhibázott próbálkozást), hogy beáll a Margaret Atwood-féle PC-kurzusírók sorába, fájdalom!

„Nehéz tehát kiigazodni rajta, hogy a monstrum méretű regény fantasy-szereplőjét minek is nevezzük. Csupán annyi biztos, hogy a vele egy világból származó lények, mintha csak egy túlvilágot ábrázoló rajzról léptek volna le, követik őt egyik világból a másikba. A mindig „pályaszélről” figyelő róka, a doromboló albínó nagymacska, de még a bibliai megkísértő kígyó is azt a célt szolgálja, hogy a beszédes nevű Evie Blacket egyfajta modern kori, nőket védelmező ősanyának tekintsük, aki eljött, hogy egy jobb világba vezesse a kizsákmányolt és megalázott női nemet. Hogy aztán ezek a nők egy demokratikus szavazással önként visszatérjenek a patriarchális világba, mert hiányoznak nekik a férjeik, apjuk és fiúgyermekeik.

Vagyis 700 oldalnyi, végtelenül túlírt, sablonos és gyakran felesleges karaktereket mozgató szövegen kell átverekednünk magunkat azért, hogy eljussunk az alapmegállapításhoz: a két nem nincs meg egymás nélkül, és a nők igénylik a férfiak jelenlétét, akkor is, ha egy jobb világot kell feladniuk ezért. Kár, mert jobb vége is lehetett volna.”

Miért jobb világ minden nő számára egy olyan, ahol nincsenek férfiak, csak nők? Egy leszbikus vágyálom hogyan elégítheti ki egy heteroszexuális nő szociális vágyait? Mi ez az ostobaság, amit Áfonya úgy lenget, mint valami frankó gondolatot? Az amúgy is gondokkal küzdő Roboraptor miért tartja fontosnak, hogy lejárassa magát egy ilyen férfigyűlölő cikkel? Áfonya cikkéből csak úgy süt az ostobaság és a gyűlölet – vagyis gáz! Jó, oké, ma már mindenféle tehetségtelen flótásból újságíró lehet, de azért a Roboraptor-nak geek körökben volt egyfajta megbecsülése (mondom, geek-körökben, nem nálam). Ha szeretnének olvasókat veszíteni, hát akkor még több ilyet!

Egyre inkább csodálom azt, hogy egy férfi feminista. Nem csupán azért, mert ez mára meghaladott és elavult ideológia lett. A magam részéről inkább vagyok humanista, mint feminista vagy maszkulinista, szüfrazsett vagy MRA, nőjogi vagy férfijogi aktivista. Nálam egyaránt fontosak a férfiak és a nők jogai, vagyis az ember jogai. Aki ezt leszűkíti a nőre vagy a férfira, szerintem rossz úton jár. De a feminista ideológia és mozgalom avíttságán és retrográdságán kívül van még egy indok: a férfiak elleni gyűlöletbeszéd, ami immár nem a feminizmus egy rosszízű mellékterméke, hanem a feminizmus motorja. A feminista nők ugyanúgy alázzák és mocskolják a feminista férfiakat, mint az antifeminista férfiakat. De miért ne tennék? Hiszen gyűlölik a férfit! Valahol a feminista férfi igazából egy idióta hím, ami valami homályos, számomra érthetetlen okból kifolyólag hátba támadja az összes többi férfit. A feminista férfi kasztrálja önmagát és a férfitársait. A feminista férfi egy tökelütött.

Az is eléggé feltűnő, hogy miközben gombamód szaporodnak a férfimocskoló, vérfeminista propagandisztikus alkotások a művészetben, nem születik meg ennek antifeminista ellenhatása. Amikor a feminista PC-terror eleve adja magát témának – frankó fantasy és sci-fi filmeket és regényeket lehetne írni a téma köré. De nem – nincsenek antifeminista filmek, nincsenek antifeminista sorozatok, nincsenek antifeminista rajzfilmek, nincsenek antifeminista regények. Semmi antifeminista produktum nincs a művészet világában. Hiába, a művészvilág nagyrészt feminista!

2 votes, average: 5,00 out of 52 votes, average: 5,00 out of 52 votes, average: 5,00 out of 52 votes, average: 5,00 out of 52 votes, average: 5,00 out of 5 2 olvasó átlagosan 5,00 ponttal értékelte ezt a cikket.
Regisztrált felhasználóként te is értékelheted a cikkeket!

Post Author: Pash Cutter

Pash Cutter
Önmagunk legyőzése a legnehezebb. Az önmagunk feletti győzelem sokkal nehezebb, mint legyőzni egy államférfit. Önmagunk sokkal keményebb ellenfél, mint egy ország legkiválóbb kardforgatója. Tudatában vagyok ennek, hiszen folyamatosan küzdök önmagammal. Az önmagunkkal való küzdelem viszont nem felmentés; juthatunk az őrület határára, de ez a tény nem ad engedélyt a határ átlépésére. Soha nem léphetünk a kísértésbe, soha nem követhetjük el a bűnt, bármilyen bukásra ítélt a nyugati civilizáció, bármilyen dekadencia rágja a nyugati kultúrát, bármilyen káosz bontja fáradhatatlanul a rendet. Önmagammal küzdök... folyamatosan... Az Úr adjon ehhez erőt és kitartást! A katolicizmus egy felnőtt vallás. Köztem és az Úr között dől el valójában, mi bűn és mi nem bűn. A felszínes látásmódnak ez kényelmes hozzáállás, de annak, aki komoly energiákat fektet bele egy katolikus identitás kialakításába, tudatában van annak, hogy kemény meló. A katolikus egyház betartatja velem a vallási előírásokat, és bár ezzel segíti utamat, nem ad útlevelet a mennybe - az én felelősségem, hogy megkapom az isteni kegyelmet vagy sem. A katolikus egyház feladata ebben annyi, hogy nem enged a hagyományok kiüresedésének, és megállít abban, hogy becsapjam önmagam.

36
olvasói vélemény eddig. - Szólj hozzá te is! Minden hang számít!

Bejelentkezés szükséges a hozzászóláshoz!
12 Egyéni hozzászólás
24 Válasz hozzászólás
0 Követők
 
Legtöbbször megválaszolt hozzászólások
Jelenleg legvitatottabb hozzászólások
17 Hozzászólások szerzői
IcedetinMarcellReactortomgalKih Legújabb hozzászólók
  Feliratkozás  
legújabb legrégebbi legnépszerűbb
Visszajelzés
the hermit
Olvasó

Semmi antifeminista produktum nincs a művészet világában.

Senki nem ad ezekre pénzt.

Marcell
Olvasó
Marcell

A kiadókat átvették a feministák mindenhol (különösen a népszerű sci-fi, fantasy irodalommal foglalkozókat, immár Magyarországon is radikális feministák uralták le ezt a közeget), a magánkiadás pedig ritkán nyereséges vállalkozás.

hunbagira
Újságíró

Uralkodó kultúrmarxista ideológia nem tűri meg az ellenséget.

cs002
Olvasó
cs002

A “kritikus picsa” az 1-10-es skálán jóindulattal a 3-asba tartozik, ráadásul az élete “rajta van” az arcán. Sokat nincs mit rajta csodálkozni.

Judit Áfonya Nagy
Olvasó

Kedves Pash Cutter!
Eljutottak hozzám kedves szavai. Elsőként is megköszönjük a Roboraptor geek blog látogatását.
Ami a személyem sarazását illeti: a “zsebfirkászt” és “flótást” elviselem, ha ettől Ön jobban érzi magát. De sem a “nemi soviniszta”, sem légből kapott “aszexuális” és “leszbikus” gyanúsítás (bár ha így is lenne, az is magánügy) nem kultúremberhez méltó. Attól, hogy Önnek esetleg nem tetszik, még jogállamban élünk, és szitkozódó megnyilvánulásai igencsak karcolják a becsületsértés határait, amely adott esetben jogi következményekkel járhat. Ez nem ízléses. A véleménycikk véleményt takar, és nem mocskolódást egy másik személy ellen pusztán azért, mert nem tetszett annak a véleménye. Ellenvéleményt nyilvánítani egy másik személy sértegetése nélkül is lehet, sőt, csak így elegáns igazán. Ha erre Ön nem képes, vajon miért is kellene az olvasóinak azt gondolniuk, hogy magasabb erkölcsi lépcsőfokon áll egy “zsebfirkásznál”?
Ami a cikkemet illeti: egy demokratikus társadalomban a szólásszabadság adta joggal élve véleménycikket írtam egy általam olvasott könyvről. (És nem annak szerzőiről, ahogy azt Ön a fent esetben tette, jelzem, véleményem szerint helytelenül.) Ezt Ön is megteheti, sőt, ha a feminizmus és antifeminizmus kérdéskörét kívánja feldolgozni, akkor kifejezetten ajánlott lenne saját szemszögéből elemeznie a regényt, a Férfihang olvasóit talán jobban érdekelné egy feminista regény férfi olvasata, mintsem egy teljesen más közönséggel rendelkező blog egyik szerzőjének mocskolása, becsületének sértegetése, szexualitásának mindenféle alap nélküli találgatása (ami bőven sérti az intim szférám, és ehhez Önnek nincs joga). Egyszerűbben szólva: én sem buzizom le Önt csupán azért, mert nem tetszik a véleménycikke. Egy emberben ennél legyen több tartás, férfiban is, nőben is.
Legyen szíves írását korrigálni, és a személyem elleni írott támadásokat korrektebb tartalommal pótolni. Jelenlegi formájába inkorrekt módon járt el velem szemben, ami nem gáláns egy férfitól, és nem megengedhető egy másik bloggertől (azaz gyakorlatilag kollégától) még abban az esetben sem, ha Ön nem tekint engem annak.
Üdvözlettel: Nagy Judit Áfonya

common man
Olvasó
common man

Üdv! Akkor te most melyik csoportba tartozol? Mármint szexualitásilag?

SerialSlut
Olvasó
SerialSlut

A jogi lépésekkel fenyegetőzés előtt a helyedben újraolvasnám a fenti posztot: ott a “talán“. A cikkszerző nem állította, hogy leszbi vagy aszexuális vagy, ennyi pedig bőven belefér a szólásszabadságba, tetszik vagy sem, le kell nyelni a békát. Azt pedig te döntöd el, hogy lesüllyedsz-e a szintjére, és azt írod róla, hogy talán buzi vagy inkább hagyod az egészet a fenébe.

Hunn
Olvasó
Hunn

Ennyire hozzászoktak volna már a mai nők ahhoz, hogy a feminista ideológia az az új “szentírás”, melyet férfi nem kérdőjelezhet meg büntetlenül?
Igen, a jog, az állami erőszak is a feministák szolgálatában áll, lehetőséget adva nekik arra, hogy rákényszeríthessék az akaratukat a világra (bár ez mintha egy kicsit ellentmondana az állítólag ma is létező “patriarchális nőelnyomás” hazug teóriájának…).
A feminizmus egy olyan férfiellenes, szubverzív, kultúrmarxista ideológia, mely már régóta embermilliók életét teszi tönkre. És amely ideológia – és annak képviselői – ellen minden normális, tisztességes embernek erkölcsi kötelessége fellépnie és harcolnia.
Szerintem kezdj el hozzászokni a gondolathoz, kedves Judit Áfonya Nagy, hogy egyre több férfi ismeri fel a feminizmus emberellenes céljait és pusztító következményeit.
Hogy egyre több férfi kérdőjelezi meg és utasítja el a feminista ideológia hazugságait.
Aki nőként feministának vallja magát, ezáltal nyíltan meghirdetve azt, hogy számára a férfi=ellenség, az miért csodálkozik azon, hogy a férfiak ezt komolyan is veszik, és cserébe ők is ellenségként kezelik őt?

Deadpool
Olvasó
Deadpool

“De sem a “nemi soviniszta”, sem légből kapott “aszexuális” és “leszbikus” gyanúsítás (bár ha így is lenne, az is magánügy) nem kultúremberhez méltó.”

Kedves Judit!

Ha szerinted más szexusális irányultságát találgatni kultúremberhez nem méltó, mi a véleményed arról, hogy egyesek egy komplett nemet gyanúsítgatnak valótalnul avval, hogy a másik nemet strukturálisan nyomják el, amióta világ a világ? Ez egy kultúrembernek belefér?

És ha már szóba került a jogállam, ill. a jog és erkölcs: jelenleg rendkívüli jogrend van érvényben ebben a jogállamban, ugyanis világjárvány van. Egy bizonyos COVID-19 nevű vírus szabadult ki a “palackból,” gondolom te is hallottál már róla. Szerinted jelenleg más dolga sincs a rendőrségnek, más sem fontosabb, mint a sértett becsületed védelme?

Alter Ego
Szerkesztő

Kedves Judit, én semmiképpen sem gondolom, hogy “kultúremberhez méltatlan” dolog lenne valakinek a szexuális identitását latolgatni, főként akkor nem, ha Ön a “nemek háborújáról” fejtegeti a nézeteit, amely esetben az egy teljességgel adekvát, magától értetődő kérdés, hogy vajon milyen identitásból, alapállásból fogalmazta meg a véleményét. Egyébként is: feminista felvetés, hogy “a magánügy valójában közügy”. :)

A nemi sovinizmust (más szóval nemi részrehajlást, elfogultságot) felismerni és néven nevezni sem meríti ki sem a sértés, sem a jogértés fogalmát.

Tény, hogy a kritika nyersen szókimondó, és – nyilván szándékoltan – nem is udvarias, de szerintem a szerzőnk az ön véleményével szembeni erős ellenérzése indokolja a hangulatfestő, karcosan kritikus hangvételt, mint önkifejezési módot, írói eszközt. Legalábbis mi szeretjük itt ezt szembe feszíteni a gátak nélkül terjengő férfigyűlölettel, merthogy igaz ügynek, és ráadásul még jó poénnak is érezzük. :)

Icedetin
Olvasó
Icedetin

Te, hogy nézel már ki?

Judit Áfonya Nagy
Olvasó

Kommentelők figyelmébe ajánlva, ha már úgyis szó van róla, az eredeti vélemény itt olvasható el: https://roboraptor.24.hu/2019/01/14/king-eletmuvenek-kommersz-parodiajava-lett-a-csipkerozsikak-stephen-king-es-owen-king-csipkerozsikak-kritika/

Icedetin
Olvasó
Icedetin

Az élet túl rövid, hogy tehetségtelen, zugfirkászok szemetét olvasgassam…

Naooo
Olvasó
Naooo

Sztefenking mindig is unalmas szar volt.

Marcell
Olvasó
Marcell

Ne mindig, csak miután leállt a drogokkal, megöregedett és láthatólag elkezdték oldalszámra fizetni (így egyre terjengősebbek lettek a művei), illetve miután elütötték volt egy látható újabb visszaesése. Én úgy gondolom, hogy a fiatalabb kori művei között van egy pár jó, egyébként a Menekülő ember című film alapjául szolgáló regényt is ő írta, csak “Richard Bachman”-ként. Az sajnálatos számomra is, ahogy egyre aktívabb politizálással próbál benyalni liberális-feminista közegnek, pl. a Trump-gyalázáshoz való nyilvános csatlakozásal.

Icedetin
Olvasó
Icedetin

Arról nem is beszélve, hogy milyen pofátlanul lopkodta az ötleteket…

Kih
Olvasó
Kih

Sziasztok!

Egy ideje olvasom az oldalt és nagyon tetszik. Rendkívül magas színvonalúak az írások. Most az a furcsa kérdésem lenne hogy valaki megtenné, hogy ad tanácsot nő ügyben, ahogy ha jól emlékszem, Blackur-nak adtatok valamelyik cikknél jó tanácsokat. Tanácstalan vagyok, de másról van szó, mint nála. Köszönöm

common man
Olvasó
common man

Tanácsom:célt meghatározni,véghezvinni.Helyetted nem tudja más.
https://www.youtube.com/watch?v=CYIeyqY9j3Y

Deadpool
Olvasó
Deadpool

Szerintem sokat lendítene a dolgokon, ha leírnád, mi a probléma. Aztán majd aki tud, segít.

Kih
Olvasó
Kih

Köszönöm a lehetőséget. Valójában zeneszámokról van szó, amik valamit üzennek. Nálam okosabb talán tudja őket értelmezni. A nő sajnos nem független, így félek is, hogy ismerőse esetleg olvassa az oldalt. Úgy rémlik, mintha valaki írta hogy küldött másnak privátot, de sehol se látom ezt a lehetőséget.

common man
Olvasó
common man

Nálam okosabb talán tudja őket értelmezni.

Ahhoz a hozzá tartozó,helyzetet,személyeket is kellene ismerni.Volt már itt dalszöveg elemzés magyar szöveg magyar elemzőkkel aztán elég sok variáns jött ki.
Amúgy te mit akarsz ,tervezel?Mármint a csajjal.Vagy ez attól függ,hogyan elemezzük a küldött dalok szövegét? Innen úgy tűnik mintha tartanál egy kicsit a baráttól.Nyilván ha kungfu-kravmaga stb szakértő vagy nemzetközi gengszter,lőfegyverrel rendelkező csendes őrült akkor változik a tanács is.(vagy ki az az említett ismerős és ha nem a pasija mit számít mit olvas?)
De ha kamionsofőr és ilyen számokat küld:…….
https://www.youtube.com/watch?v=H560l0c7TG8
hehe

Judit Áfonya Nagy
Olvasó

Érdekesek a kommentek. Főleg azért, mert a kommentelők továbbra is abból indulnak ki, mintha én egy feminizmusról szóló védőbeszédet, de minimum ideológiai véleménycikket írtam volna. Rákattintott bárki egyáltalán az általam betett linkre?
Emberek! Egy könyvről van szó! Egy kitalált történetről! Mégis úgy tesztek, mintha én lennék a legújabb női közellenség, holott már az is abszurd, hogy valaki itt arról írt cikket hogy én arról írtam egy cikket hogy nem tetszett egy King könyv. Pláne abszurd, hogy a becsületembe gázolnak, és aztán rendre utasítanak, hogy tűrjem el. Azért, mert valakinek nem tetszett, hogy azt gondoltam egy olvasási élményről, amit. A fenti írás nem más, mint színtiszta provokáció, sőt, indulatból született bosszúcikk (meg azon nők színtiszta gyűlölete, akik másképp látják a világot, mint A Férfi szerint illene), mert a szerző képtelen volt elviselni, hogy van, aki mást gondol, mint amit szerinte gondolnom kellene. Vajon más könyvkritikákon is így felhúzza magát? Vajon a következő cikke majd beleköt más könyvesek más véleményeibe, ha azok más, esetlegesen neki nem tetsző dolgokról szólnak? Mi a véleménye pl. A szolgálólány meséjéről? Vagy Merle Védett férfiakjáról? Esetleg az LMBTQ könyvekről? Ez lesz az új trend, hogy nőgyűlölő férfiak egy Férfibarlang nevű helyen jól kizúgolódják magukat a “női elnyomás” ellen, vagy mondjuk a “meleglobbi” ellen? Ne is csóváljátok a fejetekez, hiszen le van írva, hogy amiért nekem nem tetszett egy könyv, tuti leszbikus vagyok (mert ugye “normális” nő nem írhat le a férfiével ellentétes véleményt még egy fikcióról sem), sőt, a kommentek szerint ezt simán oda lehet vágni a másik képébe és nekem tűrni kell.
Van baj a fejekben. Jó csámcsogást, többet nem írok ide, nincs értelme. Sötét egy blog vagy mi a szar ez az oldal. Hőbörögjetek tovább.

SerialSlut
Olvasó
SerialSlut

Hát gratulálok, így kell hülyét csinálni magadból azonnal: hisztizz, vagdalkozz, az érveket meg hagyd figyelmen kívül. A kommentekben mindenki normálisan szólt hozzád, te nem viselkedtél kultúremberként – ha már egyébként ezt kérted számon a cikkszerzőn, azok után különösen röhejes.

Alter Ego
Szerkesztő

Judit nyilván bizonyos fajta safespace-ekhez van szokva, és ahhoz képest itt “abszurd” módon kifordulni látszik magából a világ, amikor leplezetlen nyersességgel közölnek vele egy lesújtó ellenvéleményt. – Talán nézzük ezt most el neki egy kis időre… Hátha ez az értelmes párbeszéd, vita záloga. :)

Icedetin
Olvasó
Icedetin

Ezzel, értelmes párbeszéd? Ahhoz értelem is kellene…

Alter Ego
Szerkesztő

Ha Ön azt mondaná, hogy itt súlyos félreértés történt, és valójában nem is azt akarta mondani, amit kiértett szavaiból ennek a véleménycikknek a szerzője, akkor teljes mértékben együttéreznék Önnel és azt gondolnám, hogy egy félreértésen alapuló, méltánytalan kritika miatt elnézéskérés illeti meg Önt. De a szavaiból azt veszem ki, hogy nem erről van szó, hanem Ön azt sérelmezi, hogy a könyvkritikájában (kimondva – félig kimondva) kifejtett szemléletmódjáról valaki másnak elítélő véleménye támadt.

A fenti írás nem más, mint színtiszta provokáció, sőt, indulatból született bosszúcikk

Ez viszont egy helyénvaló felismerés. A rózsaszín sarokban álló küzdősportoló (Ön) bevitt egy sunyi bal-felütést azzal, hogy könyvkritikájában igaznak vélelmezte King azon képtelen, feminista társadalmi vízióját, hogy a világ főként gonosz, erőszaktevő, elnyomó férfiakból és szerencsétlen áldozat nőkből áll, vagyis igaz a “patriarchális elnyomás”-ról szóló férfigyűlölő feminista világkép. Nem értem, hogy miért lepődik meg azon, hogy a kék sarokban álló ellenfele erre azzal a jobb-horoggal “áll bosszút”, hogy nyers szavakkal közli, hogy ez egy tömény nősoviniszta baromság? – Szeretné, ha az egész világ egy nagy safespace lenne, ahol senkiben nem kelthet indulatokat a véleménye és senkinek nincs joga válaszolni sem? :)

Az Ön feminista beállítottsága akkor is átszüremlik, mikor azt vélelmezi, hogy a vita most azért van, mert egy “Férfi” “erőszakkal” meg akarja mondani Önnek, hogy mit kell gondolnia, nem pedig azért, mert egy férfi, mint gondolkodó ember, egyszerűen nem ért egyet a King szerzőpáros és az Ön prekoncepciójával, hogy a világ férfi opresszorokra és női áldozatokra osztható fel, akiknek valamilyen okból mégiscsak szükségük van egymásra. Sőt, úgy tűnik, Ön szerint még csak nincs is szükségük egymásra, és egyébként tudhatjuk más feministáktól is, hogy “úgy kell a nőnek a férfi, mint halnak a bicikli”. – Nem olvastam a könyvet és csak remélem, hogy jól értelmezem az Ön könyvbemutatója, kritikája alapján, hogy miről is szól ez a mű, és mi lenne Ön szerint a jó befejezés. – Azt gondolom, ha Ön nem lenne feminista, akkor valószínűleg nem is a könyv befejezését (az amazonvilág elvetését), hanem a mű torz, férfigyűlölő társadalmi prekoncepcióját kritizálta volna.

A kemény szavú, kíméletlen kritika (a “bosszú “) a sokadik vonalas feminista férfigyűlölettel szemben azért is indokolt, mert a kultúrának csomagolt, a művészet ürügyén terjesztett férfigyűlölet is valójában szimpla, alpári férfigyűlölet, még ha első ránézésre nem is annak látszik. Ráadásul még sokkal veszélyesebb is, mintha valaki kiállna az utcasarokra és leköpködne minden arra járó férfit, mert “szemételnyomóerőszaktevőgazemberek”. A Férfihangnak küldetéstudata van azzal kapcsolatban, hogy írói eszközökkel, éles kritikával mutasson rá a feminista szemléletmód tarthatatlanságára, és igyekezzen azt, mint “kulturális jelenséget” visszaszorítani.

Vajon más könyvkritikákon is így felhúzza magát? Vajon a következő cikke majd beleköt más könyvesek más véleményeibe, ha azok más, esetlegesen neki nem tetsző dolgokról szólnak?

Én nagyon reménykedek benne, főként ha mindezt az irodalomnak, kultúrának álcázott férfigyűlölet ellenében, bölcsen és szórakoztatóan is teszi. :)

Mi a véleménye pl. A szolgálólány meséjéről?

Ezt egyébként nem is túl régen elmondta „A Szolgálólány meséje – ami tényleg csak mese” című cikkében:

https://www.ferfihang.hu/2020/03/03/a-szolgalolany-meseje-ami-tenyleg-csak-mese/

Feltételezem, ez sem fog Önnek túlságosan tetszeni. :)

Bazinga
Újságíró

Hááát, nyugodtan megkövezhet, aki akar, de Áfonyával abban egyetértek, hogy kicsit suttyó lett ez a személyeskedős része a dolognak, pl. minek kell rohadéknak nevezni?

Nincs ám akkora tétje, hogy ő személy szerint milyen kritikát írt egy regényről, elolvastam, de nem tudtam rajta kiakadni, hisz teljesen logikus. Ha valaki feminista beállítottságú, akkor nem fogok hasra esni attól a gondolatától, hogy szerinte egy regényben jobb befejezés lett volna a nők külön válása a férfiaktól, mint az együttélés. Most ezen mi olyan meglepő? Először találkozik a cikkíró feminista gondolattal? :) Ha arról lenne szó, hogy egy feminista blogger antifeminista felfogású kritikát ír egy regényről, na az már lenne valami! :D

Alter Ego
Szerkesztő

Persze, régi bölcsesség az újságírásról, hogy annak van igazán hírértéke, ha a postás harapta meg a kutyát és nem pedig (szokásosan) fordítva. Na de ne váljon már annyira megszokott dologgá, hogy a mainstream sajtóban (és annak kulturális rovataiban, blogjaiban, pl Roboraptor) mindenféle férfigyűlölő víziókat tenyésztenek a feminista újságírónők, blogerinák. Ha ezt megszokjuk, akkor aztán teljesen hétköznapi dologgá válik a férfigyűlölet, akkor aztán végképp befellegzett a férfiak társadalmi megbecsülésének.

Azért én szerencsére még mindig nem szoktam bele annyira a férfigyűlölet burjánzásába, hogy ne értsem, miért “rohadék” dolog, ha valaki “szolgalelkűnek” nevezi azokat a nőket, akik szeretik és becsülik a férfiakat és szeretnek velük a hagyományos családmodell szerint együtt élni is. De mint fentebb már utaltam rá: Nagy Judit Áfonya alapvető “rohadéksága” abban rejlik, hogy műkritikusként, esztétaként fel sem merült benne, hogy megkérdőjelezze, hogy lehet-e ízléses, igaz, erkölcsös esztétikai produktum, ha King és fia arról írnak képletes regényt, hogy a világ férfi gonosztevőkre és női áldozatokra osztható…

Szerintem nem menti sem King-et, sem pedig kritikusát, Nagy Judit Áfonyát, hogy “ez csak egy kitalált történet”. – Ha holnap esetleg megírnám egy sci-fi regényben a nők szisztematikus kiirtásának gondolatát, akkor vajon sznob műkritikusok és bölcsészek csakis arról vitatkoz(hat)nának, hogy jó befejezést választottam-e, amikor a végén mégis életben hagytam három nőt???

Jelenleg szerintem az történik, hogy férfiellenes, férfigyűlölő “művészeti produktumok” cirkulálnak a művészet mainstrimjében, és ez máris van annyira hétköznapi dolog, hogy csak a befejezésről lehessen vitát folytatni, a férfigyűlölő feminista alapkoncepció egyszerűen már nem is kérdés… Mindeközben szivárog át mindez lépésről-lépésre az emberek valóságról alkotott képzeteibe is… – Szóval bármennyire nem is gondolnád, kedves Bazinga, de ennek bizony van tétje…

Pash Cutter szerintem fontos és jó munkát végez, mert nagy szükség van antifeminista műkritikára. És szerintem legyen csak alkalmanként annyira nyers szavú, amennyire az kijár a férfigyűlöletnek. Pont az az írói feladata, hogy megfelelő súlyú szavakkal vegye el a kedvét mindenkinek a férfigyűlölő művészkedéstől, bűvészkedéstől…

Nagy Judit Áfonya persze meglepetten kérdezi: “Ez lesz az új trend, hogy nőgyűlölő férfiak egy Férfibarlang nevű helyen jól kizúgolódják magukat a “női elnyomás” ellen?” – A lekicsinylő sértegetéstől most tekintsünk el, inkább azt vegyük észre, hogy azon bezzeg nem lepődik meg, hogy szinte már az egész mainstream sajtó egy ócska, hitvány női magazinokkal elárasztott “női barlang”, ahol a legrohadékabb dolgokat is le lehet írni a férfiakról rendszeresen, ahogyan teszi ezt ő maga is. – Igen, kedves Judit, a férfiaknak is van önbecsülése, büszkesége, véleménye, és hangja is – és igen, ez lesz a trend, bármilyen szokatlan és meglepő ez most Önnek!

És mi itt azért létezünk, írunk, hogy igenis legyen hírértéke annak, ha egy Nagy Judit Áfonya, aki önmagát ártatlan cukiságnak álcázza, de amúgy egy dühödt, alattomos kis kultur-csivava, beleharap a férfiak… bokájába. :) Még akkor is, ha ezt “csak egy kitalált történet” díszletei mögül sumák módon előugorva teszi. Mert ez bizony rohadék dolog…

tomgal
Olvasó
tomgal

Kicsit off. Érti valaki, hogy akkor ez a csaj antifeminista, vagy feminista volt ? Vagy a ránézve kedvezöket szemezgette ki ?

https://index.hu/kultur/media/2020/04/23/mrs_america_hbo_sorozat_cate_blachett_feminizmus/

common man
Olvasó
common man

Mármint az index filmismertető alapján?

tomgal
Olvasó
tomgal

Utánanéztem más oldalon is a nönek , de nem lettem okosabb. Nem igazán tiszta, hogy mit is akart…

Reactor
Újságíró

Őszintén megmondom, nekem igenis tetszett a könyv, teljes egészében véve. Van benne bőven rejtély, fordulat, és tanulság is. Valóban, a könyv eléggé komoly hangvételű, és gondolom odaát a nemek közötti szakadék már akkora, hogy időszerű volt egy ilyen regény megjelenése. A végső tanulság valóban az, hogy a nőknek igenis szüksége van a férfiakra, ha nem akarnak egy szétrókázott, lepusztult romhalmazban vegetálni (nem véletlen, hogy a “Mi Helyünk” nevű hely, ahova a nők kerülnek, egy posztapokaliptikus őskor, ahol mindent előlről kell kezdeniük). Evie Black “remek ötlete”, hogy altassuk el a nőket, küldjük át a lelküket egy másik világba, a férfiak meg hadd dögöljenek meg, semmiképp se működhetett volna. Ráadásul vicces dolog, hogy végig olyasmi miatt ekézi a férfiakat, amit ő maga is éppen készült elkövetni – gyakorlatilag kiirtotta volna a bolygó lakosságának a felét. Arról nem is beszélve, hogy a “lángszórós brigádok” hány nőt elpusztítottak a könyv végéig. Azonkívül, mivel a civilizáció döntő többségét a férfiak teremtették meg, a nők a Mi Helyünkön soha nem lettek volna képesek önerőből egy működő, modern társadalmat újraalkotni, még akkor se, ha az alapeszközök meg is maradtak. Nemcsak arról volt szó, hogy a Mi Helyünkön nem volt internet, nem voltak boltok, és a lóvontatást leszámítva semmiféle szállítási mód – ugyanúgy megszűnt volna a bányászat (azaz nuku nyersanyag), a gépesítés (egyetlen gyár se működött), a közműszolgáltatás, a tudomány (a feltalálók döntő többsége ugye férfi), a közegészségügy, és sorolhatnám még. Evie Black a nőket gyakorlatilag lassú halálra ítélte abban a másik világban, igaz, ezt fennkölten úgy adta elő, hogy ő csak segít rajtuk. A könyv üzenete gyakorlatilag ez: “Oké, itt ez a világ, élhettek férfiak nélkül – NAGYON alacsony színvonalon. Sok szerencsét hozzá!”
Azonkívül számtalan plothole és illogikus baromság van a könyvben, ami fölött nem tudok napirendre térni:
– Az orvostudomány miért nem csinált semmi tevőlegeset? Megállapították, hogy a gubó anyaga mindenféle testváladékokból, meg egy ismeretlen fehérjéből áll. Oké. És utána? Kotlanak ezen a nagy felfedezésen a könyv végéig, toporognak egy helyben, és semmiféle haladás nem történik ez ügyben. Robin Cook látná ezt az orvostudománytempót, elsírná magát.
– A Griner-fivérek mellékszála tökéletesen felesleges volt, gyakorlatilag csak az oldalak számát növelte.
– Mégis hogy kell elképzelni, hogy a begubózott nő megszül? Mármint a mi világunkban. Ettől minimum kihasad a gubó. Vagy a mi világunkban nem történt volna semmi, csak odaát? Nincs ez átgondolva.
– Miért pont Clint lett “A Férfi” Evie Black szemében? Azon túlmenően, hogy ő az egyik főszereplő.
– A világkatasztrófa leírása elképesztően vérszegényre sikerült! Összehasonlítva Arthur Herzog műveivel, gyakorlatilag Doolingon kívül alig van említés arról, hogy a környező világra milyen hatással volt az Auróra. Oké, van 4-5 bekezdés, baromira összecsapva, hogy Japánban meg Arábiában mik történtek, oszt ennyi. Ha már valaki világméretű kataklizmáról írogat, az a minimum, hogy az epicentrumon kívülre is forgassa a kamerát néha. Szóval a könyvnek ez a része nagyon slendriánul lett összecsapva.

common man
Olvasó
common man

Hány oldalas?

Reactor
Újságíró

Kereken 700 oldal, tehát átlagos méretű. Igazság szerint nem bántam volna, ha két kötetes lett volna, ÉS a fentebb felsorolt hibűkat, valamint a meg nem említetteket kijavítják. Így aztán elég ez az 1 kötet.

common man
Olvasó
common man

Akkor az marad a lista végén.Luxus.Kösz.

Icedetin
Olvasó
Icedetin

“feminizmus fényei”
Azok mik? Kb mintha a kommunizmus fényeit keresnénk…