Nem tudom elmondani a történetét, ahhoz túl régen játsszák. Talán már az ősidők óta. Valószínűleg te is benne vagy – szinte képtelenség nem játszani, ha egyszer serdülőkorba érsz. A játék úgy van kitalálva, hogy eleve mindenkit játékosnak tekintenek, de mindig csak az egyik csapat nyer. Ez azért van így, mert ők határozzák meg, hogy ki nyerjen, és amikor a másik még így is nyerésre áll, akkor azt lehet rá kiabálni, hogy jó, de ez így nem ér, és akkor megint veszít. Ettől olyan szórakoztató az egész.
A szabályokat sokáig nem ismertem én sem, mert ez a másik fontos dolog, hogy egészen addig nem közlik őket, amíg játékban vagy. Apránként kell rájönni, és természetesen megkérdezni is teljesen felesleges, mert a többiek – főleg az Eleve Győztes Csapat – nem mondja el, vagy ha elmondja, akkor direkt rosszul. Vagy ha véletlenül jól, akkor gyorsan megváltoztatják. Én éppen ezért már nem is játszom, csak figyelek kintről – viszont mivel sokan még mindig benn vagytok, gondoltam, leírom nektek, amire eddig rájöttem. Természetesen a Sokkal Jobb Játékosok szemszögéből írom, így könnyebben érthetőek lesznek a nyertes stratégia apró finomságai.
Lássuk hát a fogalmakat!
Igazság
Mindig az az igaz, amitől a világ szebbnek tűnik. Csak az lehet igazság, ami érdekel minket. A tények nem igazak, hiszen unalmasak. A tények szürkék, a világ pedig színes, tehát a tények nem írhatják le a világot. A szép kerek mondatokban harmónia és szimmetria van, tehát igazak. A hosszú és nyakatekert mondatok, sosem igazak. Amit Szeretettel mondanak, az mindig igaz, és mindig úgy kell érteni, hogy szépek vagyunk, lásd következő pont.
Szépség
A szépség belülről fakad. Minden, ami jóindulatú, kedves, vagy szeretetre méltó, az szép. A barátaink, a szeretteink mindig szépek. Akit nem szeretünk, az nem szép. Ha nekünk mondják, hogy szépek vagyunk, az Igazság. Ha egy ideig nem mondják, az Szomorúságra ad lehetőséget.
Lélek
Mindennek lelke van, amit szeretünk, vagy ami minket szeret. Az, hogy valaminek van-e lelke, mindig a mi döntésünk, ezért a “számunkra lelke van” kifejezés is helyes. A lélek nagyon fontos, és nyilvánvalóan létezik, mivel azt mondtuk, márpedig akkor az az Igazság.
Érték
Az az értékes, aminek lelke van. Minden, aminek nincs lelke, értéktelen. A dolgoknak, amiket megszeretünk (pl tárgyak), automatikusan lelkük van. Ha egy ilyen tárgyat később kidobunk, akkor szomorú, ha pedig elveszítjük, akkor magányosan sírdogál és nagyon fél. Ilyenkor nagyon fontos, hogy megtaláljuk és átöleljük – ilyenkor, függetlenül attól, hogy neki jobb lett-e, pluszpontokat szerzünk.
Szeretet
Ami szeret, az megszólít, meghallgat, és elfogad. Ha ezt a hármat csinálja, akkor szeret. Minél többször csinálja, annál jobban szeret. Ha valamelyiket nem csinálja, akkor már nem szeret; innentől mi sem szeretjük, tehát nincs Lelke, ennélfogva nincs Értéke.
Tisztelet
Olyan, mint a Szeretet, csak nem kell viszonozni. Ha valamit nincs kedvünk viszonozni, akkor az nem szeretet, hanem tisztelet.
Szomorúság
Ha valaki vagy valami szomorú, akkor bántották őt. Aki bánt, az rossz, aki szenved, az jó. Ilyenkor őt Szeretni kell, különben mi magunk is bántjuk azzal, hogy nem állunk mellette. Aki nem áll ki mellette, azt szabad bántani, és ha ettől ő is szomorú lesz, az nem ér.
Fájdalom
Olyan, mint a Szomorúság, csak erősebb. Ha fájdalom van, akkor valakinek mindenképpen bűnhődnie kell. Fájdalomért cserébe bántani valakit mindig jogos.
Bizalom
Abban lehet bízni, aminek (akinek) szükség esetén Szomorúságot vagy Fájdalmat tudunk okozni. Ha nem tudunk, akkor az illető dolog szabad, és ami szabad, az nem megbízható. Ha valaki Szeret, az mindig megbízható, tehát sosem szabad – ha az, akkor már nem szeret.
Hazugság
Amikor nem mi állítunk valótlant, hanem a másik fél, azt hazugságnak hívjuk. Alkalmat ad a Bizalom, a Tisztelet, a Szeretet vagy bármi egyéb megvonására. Amennyiben szeretnénk ezeket megvonni, de az ellenféltől nem tudunk szerezni semmilyen hazugságot, érdemes a Kétség technikáját használni ellene.
Őszinteség
Olyan állítás, ami alkalmas a céljaink elérésére. Ha a másiktól hangzik el, akkor kizárólag az Igazság használata tekinthető őszinteségnek. Amennyiben az őszinteség számunkra Fájdalommal vagy Csalódással jár, akkor dönthetünk úgy, hogy Hazugság, és ennek megfelelően szankcionálhatjuk.
Szabadság
Azt jelenti, hogy amit jónak látunk, azt megtesszük, és azt másnak is megengedjük. Ha valaki olyasmit csinál, ami szerinte szabadság, de mi nem engedtük meg, az Csalódást okoz.
Ígéret
Ha valaki szabad, de szeretnénk, ha alkalmazható lenne rá a Bizalom, akkor ígéretet kérünk tőle. Az ígéret megszegése Csalódást, az ígéret visszautasítása pedig Szomorúságot okoz. Mindkettőt a vonatkozó szabályok szerint lehet (tehát kell) szankcionálni.
Csalódás
Ha egy kívánságot nem (vagy nem eléggé, vagy nem elég hamar, vagy nem kérés nélkül) teljesítenek, akkor csalódunk az illetőben. A csalódást Fájdalomnak kell tekinteni, ilyenkor tehát ennek megfelelően vagyunk jogosultak eljárni.
Kétség
A kétséget akkor használjuk, ha valaki nem okozott ugyan Csalódást, de mi úgy akarunk eljárni. A kétséget addig kell működtetni, amíg ki nem derül, hogy ez önmagában fáj-e a másiknak; amennyiben igen, megteremtettük az alapot a Bizalomra. Ha nem fáj neki, akkor érdemes Szomorúságot alkalmazni, amíg el nem hangzik egy Ígéret.
Boldogság
Boldogság az, amikor minden úgy van, ahogy mi szeretnénk. Ha nem úgy van, akkor a Bizalom elvész, később Szomorúság, majd Fájdalom alakul ki. Ha valakivel szeretjük egymást, az boldogság. Ha ő nem boldog, noha mi azok vagyunk, az természetesen Csalódást okoz.
Szerelem
Szerelem az, ha valaki Ígéretet tesz, hogy örökké Szeretni fog.
Nos, remélem, így már sokkal könnyebb lesz játszani. Kalandra fel!
De azt azért ne feledjétek, hogy mindezt természetesen nem tőlem tudjátok. A játék lényege szupertitkos, a csapatokat nem nevezzük meg, a játékosok kilétét balladai homály fedi, az esetleges hasonlóságok pedig a véletlen és az ördög közötti skálán találnak maguknak felelőst. Ha minden igyekezetem ellenére élve kapnak el, a végsőkig tagadni fogom, hogy ismerlek titeket, és természetesen az egészet nem is úgy gondoltam, és mindenki tudja, hogy ez csak egy ostoba vicc.
Hát mi más lenne…
Ecce homo.
Na jó ezekben legalább valamilyen érzés megtalálható(egész kis kavalkád).A gyíkemberek meg gonoszak és 0.00 empátia sincs bennük.
https://www.youtube.com/watch?v=f6AsqTAd_bw
https://www.youtube.com/watch?v=9BMwcO6_hyA
https://www.youtube.com/watch?v=WRyUzkdfPWg
Nem, nem. A Kalandra Fel! Az az én szövegem…
“Ez azért van így, mert ők határozzák meg, hogy ki nyerjen, és amikor a másik még így is nyerésre áll, akkor azt lehet rá kiabálni, hogy jó, de ez így nem ér, és akkor megint veszít.”
https://www.youtube.com/watch?v=cJaOwm8KPQc
Jó kis irónia :)
Szóval, így működnek bizonyos játékosok párkapcsolatban. Azért hasznosak ezek így összeszedve, mert egyrészt párat én is tapasztaltam ezek közül ilyen-olyan mértékben, de ha az ember nem ismeri ezeket vagy nem figyel ezekre a jelenségekre, viselkedési mintákra, akkor hajlamosak lehetünk egyedi eseteknek elkönyvelni őket és nem tudjuk, hogy valójában ezek bizony szabályok, amelyek szüntelenül érvényesek. Másrészről hasznos, a fogalmak újradefiniálása miatt. Ezekhez a fogalmakhoz megvannak a már jól bevett definícióink, társításaink az eddigi (blue pilles) szocializációnkból, tehát ahhoz mérten használjuk, ill. támasztunk elvárásokat ezekhez a fogalmakhoz, ami hosszú távon nem vezet sikerre. Egy picit úgy érzem, az új értelmezéseid olyanok, mint amikor egy gyerek gondol valamit egy fogalomról, hogy az micsoda, még tele hittel, ártatlansággal és naivitással, aztán ahogy az élet gyúrja a felnőtté válás útján, úgy változnak benne ezek a fogalmak aszerint, hogy az élet mennyire bánik keményen az illetővel. Annak, aki elvette az egyetemi szerelmét feleségül, ugyanaz a fogalma lehet a szerelemről, amit gyerek korában megtanult, míg autószerelő Lacinak, válás, megcsalás és néhány aranyásó alkalmi partner után némileg más. Úgy érzem, ezek a definíciók azok, amelyek teljesen meg lettek fosztva és le lettek csupaszítva mindenféle képzettársítástól, cukormáztól, amelyekhez egyébként foggal-körömmel ragaszkodunk és hinni akarunk bennük, ezzel szemben itt láthatjuk mit jelentenek ezek a fogalmak valójában (a tapasztalatokra és megfigyelésekre épülő objektív valóságban, ahol az egyén képes megszabadulni a saját képzeteitől és elvárásaitól), az emberi természet törvényszerűségeiből következően. Köszi szépen, hogy megosztottad Velünk! Hasznát veszem majd.
A Borisz-féle cikkek egy dologban egyformák (mind nagy élmény) – közben meg különböznek is (egyik jobb mint a másik).
:-)
Fogadd őszinte irigykedésemet.
Ahogy a korábbiak, ez is egy nagyon jó cikk. Gratulálok és köszönöm! Ebben a stílusban jó lenne olvasni még sok-sok témáról.
Szervusz, Adam Bogomolov! (Tegeződjünk, ha nem gond.) Sajnos csak most találtam meg a korábban küldött, spamek között kallódó leveled. Elnézést! Küldöm a választ a holnapi nap folyamán.
Heló!
Köszönöm a visszajelzésedet! Ha a téma mostanra annyira már nem annyira aktuális, akkor sokkal mélyebben (és szívesebben) fel tudnék dolgozni más témát is, ami a férfiakat egészségileg a nőknél valamelyest jobban érinti, pl. glioblastoma (ebben sajnos/szerencsére eléggé otthon vagyok).
Köszönettel:
Bogomolov
Szervusz!
Sajnos nem találom a leveledet a drótpostámban, megtennéd, hogy elküldöd megint?
Köszönettel: Bogomolov
Sajnálom, hogy ezt kell mondjam, Borisz kolléga (szerettem régebbi írásaidat), de ez a tömény nihil és a predesztinációra kiélezett pszeudo-bölcsesség már félelmetesen csakszira emlékeztető. Meg is kaptad tőle az első bókot…
A játék mindig teljesen tisztességesnek tűnik, amíg mindenkit egyformán csapnak be.