Több esetben is felvetettem már azt a problémát, hogy a magyar nyelvben sajnos még a megfelelő szó is hiányzik ahhoz, hogy egy olyan politikáról beszélhessünk, amely a nők és a férfiak társadalmi szerepeivel és helyzetüknek javításával egyaránt foglalkozik.
Itthon rendszerint a „nőpolitika” kifejezést használják, amikor nemekkel illetve a nőkkel kapcsolatos társadalompolitikai kérdésekről van szó. Ezt Vajda Róza az MTA kutatója a következőképp határozza meg:
“… a nők mint társadalmi csoport esélyegyenlőségét kívánja biztosítani, vagyis a nemek társadalmi helyzete között számszerűen, statisztikai eszközökkel is kimutatható különbségek felszámolására törekszik a nők helyzetét javítani hivatott célzott intézkedésekkel”.
Az ideális az lenne, ha ez egy kiegyensúlyozott politika lenne, amely a nők és a férfiak szempontjait is figyelembe veszi, a nők és a férfiak számára is kedvező társadalmi változásokat lenne hivatott elősegíteni a különböző szempontok figyelembevételével. Ezen a tartalmi változáson túl fogalmi változásokra is szükség van: nem tartható fenn továbbiakban az, hogy a nemek társadalmi helyzetével foglalkozó politika a nőpolitika fogalmára korlátozódjon.
Ha a nyugati országokban használt kifejezéseket megnézzük, akkor azt láthatjuk, hogy ha a politika nem is kiegyensúlyozott, de a legtöbb esetben legalább létezik egy olyan kifejezést erre a politikára, ami nemsemleges. “Nőpolitikáról”, vagy “férfipolitikáról” általában ezen belül szokás beszélni. A férfipolitika kifejezés Magyarországon jelenleg szinte ismeretlen fogalom, ha használják is, akkor inkább pejoratív értelemben. A nyelveknek alapvetően 2 nagy csoportja van a fogalomhasználat tekintetében, az egyik azoké a nyelveké, amelyek különbséget tesznek „sex” és „gender” között, illetve a másik azoké a nyelveké, amelyekben a magyarhoz hasonlóan nincs külön szó erre.
A NEMEKKEL KAPCSOLATOS POLITIKA ELNEVEZÉSE
Azokban a nyelvekben, ahol külön kifejezés létezik a biológiai nemre (sex) és társadalmi nemre (gender):
gender policy (angol)
politique de genre (francia)
politica di genere (olasz)
política de género (spanyol)Azokban a nyelvekben, amik nem tesznek különbséget sex/gender között:
geschlechterpolitik (német)
kønspolitik (dán)
kjønnspolitikk (norvég)
könspolitik (svéd)
tasa-arvopolitiikka (finn)
A gender különböző változatai (gender, genre, genere, género) nem teljesen azt jelentik, mint a magyar „nem”, sokkal inkább kulturális, szociális jelentésűek: nemi szerepek, attitűdök, identitások stb. Azért is nehéz számunkra ennek a meghatározása, mert nemcsak nincs olyan magyar szó, amely ezt jelentené, de még az említett nyelvekben is többféle, ráadásul vitatott jelentéssel is bír. A Geschlecht, køn, kjønn és a kön kifejezések esetében egyszerű helyzet: lényegeben ugyanazt jelentik, mint a mi „nem” szavunk, elsősorban biológiai jelentéssel bírnak. A finn tasa-arvopolitiikka kifejezés tükörfordításban egyenlőségpolitikát jelent, azonban ennek ellenére, a nemek közötti egyenlőséget célzó politikát szokták így nevezni.
Ha a Google Fordítóba beírjuk a „gender policy” kifejezést, magyar nyelven ezt az eredményt kapjuk:
Mint ebből is látható, ma hosszú körülírásra van szükségünk, ha erről átfogóan szeretnénk beszélni.
Mindez azt jelenti, hogy mindenképpen új fogalmakat kell bevezetnünk és első körben talán célszerű „férfipolitika” kifejezést használni és népszerűsíteni, hogy ez alá be tudjuk sorolni azokat az elképzeléseket, amelyek a férfiakkal kapcsolatban fogalmazódnak meg és jelölnek ki politikai célokat.
Az elnevezés azért is fontos, mert a nyelv alakítja a gondolkodásunk: amíg nincs elnevezése valaminek, addig nehéz bármilyen üzenetet is átadni azzal kapcsolatban. Azért is célszerű első körben ez, mert amíg nem világos, hogy ez mindkét nemről szól, addig egy esetleges semleges megnevezéssel se feltétlenül tudjuk meghaladni az eddigi irányvonalat, hiszen könnyen értelmezhető az a „nőpolitika” szinonimájaként, ahogyan a “nemek közötti egyenlőség” kifejezést is szokás úgy értelmezni.
A “férfipolitika” kifejezéssel ennek megfelelően azokat a politikai célokat illethetjük, amelyek fiúk, férfiak, apák esélyegyenlőségét és társadalmi helyzetének javítását a célozzák a nemek közötti egyenlőség keretein belül. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy a politikai szereplők felé meg kell fogalmazni azt az elvárást, hogy a nőpolitikájuk mellé alakítsanak ki egy víziót, pozitív jövőképet a férfiakkal kapcsolatban is. Saját vízió és jövőkép nélkül nem fogalmazódnak meg a férfiak helyzetét előmozdító intézkedések, és ha mégis felmerülnek, akkor is legfeljebb csak az egyéb, karakterisztikusabban megfogalmazott céloknak rendelődhetnek alá, úgy, mint például a nőpolitikának vagy a gazdaságpolitikai céloknak.
A”nőpolitika” és a “férfipolitika” természetesen nem lehet egymástól teljesen független, azonos alapértékek mentén kell felépülnie és a kettőnek együtt koherens egészt kell alkotnia, egymást kiegészítve. Mindezek miatt is végső soron indokolt, hogy magyarul is létezzen egy közös elnevezése mindezeknek, ahogyan a legtöbb nyugati nyelvben már létezik.
Külön nő és férfi politika!? Már maga az elnevezés is bizarr. Arról nem is beszélve, hogy ha a kettő párhuzamossan működik csak új kvótákat fog szűlni. A politikából kikellene zárni minden nemi csoportot, hogy az ne nőkkel vagy férfiakkal hanem az emberekkel foglalkozzon. Régen volt egy jól funkcionáló (bár korántsem fedte le az emberiséget) pilitika a ” családpolitika” amit a nők szavazati jogával gyakorlatilag felszámoltak.
A nemileg külömböző pilitika csak tovább nővelné a két nem közötti feszültséget. Természetesen a jelenkegi női politika felszámolása létfontosságú. Nem megoldás ha mellé teszünk egy férfipolitikát is mert azzal nagyon eldurvúlna a már így is tomboló nemek harca.
Vissza kell állitani a családpolitikát és korlátozni kell a szavazati jogokat a családosok sőt a családfők javára.
Ma már nincs olyan politikai hatalom amely ne hangoztatná (bár ez a tetteiken ritkán látszik), hogy a családok jelentik a jövönket így ideje lenne a pilitikát is ehhez igazitani.
Nem vagyok túl kompentens a kérdésben, de figyelmedbe ajánlom a hozzászólásom 4. pontját olyan régről amikor még a szériakurva is csak egy csöcs nélküli csecsemő lehetett:
https://www.ferfihang.hu/2015/06/10/beszelgetes-toplak-zoltan-mentalhigienes-szakemberrel/#comment-49048
Ebben pedig leírom miért érdemes a fiúknak-férfiaknak panaszkodni ami ellen az XcsakX (csakszi, BlackFriday, cs002, stb) féle bikacsorda hívő férfigyűlölő feministák küzdenek:
https://www.ferfihang.hu/2015/01/26/a-kormany-mar-megint-csak-a-nok-elleni-eroszakrol-beszel/#comment-41586
A családokról azt gondolom kívülállónak sosincs betekintése mi folyik a négyfal közt és ki a valódi “családfő” vagy a háztartás ura. Azt látjuk, hogy 50-60 év kor felett már inkább együttmaradnak a felek, alatta a kölcsönös tisztelet hiányában szétbomlanak. Azzal egyetértek, hogy családfőnek a férfit kéne tekinteni, de ha a nő dominál és mondjuk jobban keres akkor ez fals státusz és a férfi védtelen.
Egyik sem cáfolata az általam leírtaknak pusztán csak megerősítenek abban, hogy jók a meglátásaim.
A házasság alapjainak legfőbb értéke a tisztelet. De soha egy nő sem fogja tisztelni a párját ha nincs miért. Beszélhetnénk itt arról, hogy a férfiaknak elkel sajátítani viselkedésmintákat meg legyünk határozottak és magabiztos legyen a megjelenésünk de az utolsó mondatoddal rá is cáfoltál ezekre. Teljesen mindegy ki keres többet egy házasságban, ha egy nő is pénzkereső akkor onnantól kezdve csak a saját szavait tekinti fontosnak és már nem fog “férfit” látni a párjában max. egy becsicskult pénzautomatát/ágybetétet amikor azt igényli. Folytatva az érvelést egy dolgozó nő sosem volt és sosem lesz képes megfelelni a családtagok elvárásainak így se a férje se a gyerekei nem fogják tisztelni. Ezek a jelenségek mára már annyira hétköznapivá váltak, hogy észre sem vesszük pedig kiszúrják a szemünket. Innen a sok válás, gyerekbűnözés vagy épp a családon belüli erőszak!
Ezzel el is dől ki az aki alkalmas lehet a családfői szerepekre. Persze erről is van cikk:
https://www.ferfihang.hu/2016/04/22/a-csaladfosegrol/
Női és férfi politika keveredésével, párhuzamos gyakorlatával kizárólag a nemek közötti ellentéteket erősítenénk. Jó példa erre a női politika amelynek megjelenésével azonnal egymás ellenségeivé váltak a nemek. Természetesen mint a neve is jelzi a nők váltak a férfiak, gyerekek és maga a család fogalmának ellenségeivé ami kikövetelte magának a válasz reakciókat. Ezért kell visszaállítani a régi családpolitikát ami pont úgy védte a nőket és a gyerekeket mint a mai női politika de közben biztosította a férfiak védelmét is többek között a mára oly divatossá vált női túlkapásokkal szemben.
A nemek politikája az ellentétek mellett nem képes egyenlőséget teremteni, legjobb esetben is egy hullámzóan váltakozó egyenlőtlenségek mentén fog tevékenykedni. Ezzel ellentétben a családpolitika a gyerekektől a nyugdíjasokig mindenkit egyformán szabályoz. Persze voltak, vannak és lesznek olyanok akik nem egy család részei ez mégsem jelent problémát hisz a családpolitika alapja pont az, hogy az embereket egységesen kezeli és csak a családfőknek biztosít többlet jogokat természetesen az ezzel járó többlet felelősséggel és “munkával” együtt. Itt ismét lehetne azon csipogni, hogy akkor a férfiaknak “mint családfőknek” több joguk van amivel elnyomják a nőket. A valóságban viszont ez csak azt jelenti, hogy a többletjogokkal kitudják kényszeríteni, hogy minden családtag megfelelően ellássa a saját feladatait ezzel erősítve a családot mivel köztudott:
Minden lánc csak annyira erős mint a leggyengébb láncszeme.
(Itt azért megjegyezném, hogy ha valóban kikel kényszeríteni a család tagjainak való megfelelést akkor ott már nagy a baj.)
Ebből adódóan csak a családfők szavazata fontos hisz ők azok akik olyan intézkedéseket fognak támogatni ami a család érdekeit szolgálja. Tovább haladva az elméletben a külföldön élő, dolgozó vagy adót nem fizető “családfőknek” nem járhat szavazati jog. Hisz aki egy adott társadalom által felállított feladatkörét nem tudja vagy akarja ellátni az ne is szólhasson bele annak működésébe. A döntéshózok között pedig kizárólag önálló családdal rendelkező “családfők” kaphatnak helyet ezzel biztosítva a családpolitika mentén történő tevékenységüket valamint azt is, hogy kellően érett gondolkodásúakból álljon egy ország vezetése.
Ezt a külön női és férfi politikát én se annyira erőltetném, de könyörgöm hagyjuk már ezt a romantikus képzelgést, hogy be kell vezetni valamilyen pater familias típusú családpolitikát, mert akkor eljön a kánaán. Nyilván alkotmányjogi és nemzetközi jogi értelemben is bukott gondolat, de legfőképp teljesen idegen ez a mai társadalmi (és gazdasági) valóságban, egyszerűen ez már nem az a társadalom és nem az a kor, ahol ez működőképes projekt lenne. Eleve nem is házasodnának ma már az emberek ilyen feltételekkel.
Az biztos, hogy van baj a családpolitikával, ahogy a házasság intézménye se tökéletes, lehetne itt-ott változtatni a Ptk-n, de totál életszerűtlen behozni ezeket a középkori és ókori dolgokat, amik csak az akkori társadalmakban tudtak jól működni. Ugyanez vonatkozik a családfői aktív és passzív választójogra.
“könyörgöm hagyjuk már ezt a romantikus képzelgést, hogy be kell vezetni valamilyen pater familias típusú családpolitikát, mert akkor eljön a kánaán.”
Ezt neki magyarázhatod, érvelhetsz, könyöröghetsz, az agya megkötött, mint a cement. Fejlődésre képtelen. Ő már ezt fogja hajtani, amíg el nem kaparják. Egyébként is, nehogy azt hidd, hogy érvekkel meg lehet győzni. Ezt már levitáztam vele korábban. Úgy ért véget, hogy leérveltem, nem válaszolt, aztán két hét múlva megjelent és folytatta tovább a propagandát, mint a papagáj. Kisebbségi komplexusos, ehhez kellenek a többletjogok, az extra hatalom, a másik (anyagi) kiszolgáltatottsága, nehogy véletlenül is vissza pofázzanak neki, hogy végre férfinek érezhesse magát a portáján… Ezt persze nem fogja bevallani, és mondvacsinált érvek mögé rejti a kicsinyességét. Szóval, hiába is győzöd le érvekkel, a kisebbségi komplexusán és a többlet hatalom iránti sóvárgásán nem fog változni semmi.
“… egyesek hisznek a csalfa győzelemben és a győző hatalmában, mások törvényekben és szerződésekben, megint mások a fennálló rend lerombolásában. Még nagyon kevesen kutatnak önmagukban, saját bensőjükben, még túl kevesen tették fel maguknak a kérdést, hogy szolgálnák-e jobban az emberi társadalom ügyét, ha önmagukon kezdenék a mostani rend érvényesítését, ha először és egyedül saját magukon, saját belső államukon próbálnák ki azokat a törvényeket és diadalokat, amelyeket minden utcasarkon prédikálnak, ahelyett, hogy ezt embertársaiktól várnák el. Minden egyes embernek gyökeres változásra, belső szakadásra, a meglévő feloldására és megújulásra van szüksége, nem pedig arra, hogy embertársaira kényszerítse azt, a keresztény felebaráti szeretet vagy szociális felelősségérzés képmutató köntösében, vagy bármi mást hirdető szép szavakkal, amelyek tudattalan személyes hatalomvágyból fakadnak. Csak az egyes ember magába szállása, az emberi lét lényegéhez, saját lényének, egyéni és szociális adottságainak alapjaihoz való visszatérése lehet a mai világban uralkodó vakság gyógyításának kezdete.”
C. G. Jung
Bazinga!
Köszönöm, hogy felhomályositottál arról, hogy már a középkorban sőt az ókorban is urnákhoz járultak az emberek. Eddig úgy tudtam, hogy a bemesség veleszületett dolog volt de bizonyára tévedtem és váladztással érdemelték ki a kékvérűek a származásukat.
Nemlehet, hogy a dibókat nem meteorít pusztitotta ki hanem kuzavazták őket?
Ha fogalmad sincs miről írsz legalább ne akard megtévesztéssel igazolni önmagad.
Deadpool!
Benned nem csalódtam.
Pont olyan értelmetlen vaskalapos vagy mint voltál. Mivel érveid sosem voltak így csak személyeskedni tudsz.
Igen elismerem, hogy nem az oldalt bámúlva töltöm a mindennapjaimat. Családom van akikért élek és dolgozom. Akár hiszed akár nem számomra ők az elsők és nem az, hogy “fejlődésre képtelen komplexusos” kisgyerekekkel folytassak értelnetlen vitát.
Sajnálom de a stilusod kizárja a gondolkodó ember mivoltát személyedben.
Rokapapa!
Az ókori Rómában a ius suffragii jelentette az aktív választójogot, persze nem pont abban a polgári értelemben, ahogy azt te gondolod…ius honorum pedig a passzív választójogot. Köztársaság korabeli Róma, római polgárjog, népgyűlés stb…
“Eddig úgy tudtam, hogy a bemesség veleszületett dolog volt de bizonyára tévedtem és váladztással érdemelték ki”
Akkor meg fogsz lepődni, mert pl. Magyarországon a nemesi címet, rangot többféleképpen is meglehetett szerezni és ez nem is volt annyira ritka pl. királyi adományozással, fiúsítással. Volt az ún. ünnepélyes honfiúsítás is, amikor a király javaslatára az országgyűlés szavazhatta meg a külföldiek nemesítését. Vagyis néha tényleg választással érdemelték ki.
Fenét. Lehet itt különféle nedves álmokat szőni, de a házasság egy gazdasági társulás, főleg az utódnemzés és annak felnevelése miatt.
És ha tiszteli, akkor előrébb van a fickó? Ha tiszteli, akkor kívánja is?, vagy ha a háta közepére kívánja, de „tiszteleből” kefél vele? WTF?
Már miért ne lenne képes? Nője válogatja. Az más kérdés, hogy elég kevés nő hajlandó/akarja/teszi meg.
Hát a gyerekek biztos, hogy legkésőbb kamaszkorban ledöntik a szülők „isteni státuszát” és még az lesz a legenyhébb, hogy nem fogják őket tisztelni.
Kevered a tiszteletet az engedelmességgel, ami azért nem ugyanaz.
Na ne vicceljünk már, a tisztelet hiánya mindezek oka?
Az elvált nő tisztelheti a volt férjét annak ellenére, hogy nem fog vele többet dugni, a gyerekbűnöző is tisztelheti a szüleit, és ha nem teljesen hülye, nem tőlük lop.
A családi erőszaknak meg végképp nincs köze a tisztelet meglétéhez/hiányához.
Csak abban a tiszteletről egyetlen szó sem esik……
Arról meg nem is beszélve, hogy ha már itt tartunk, akkor a tiszteletet ki lehet „érdemelni”, mert a „megkövetelt tisztelet” csak addig valósul meg, amíg a hatalmi viszonyok ezt kikényszerítik, ahogy lazul a póráz, úgy kanászodik el a másik fél.
Ezt azért jó lenne kissé specifikálni, de azzal együtt, nem hinném, hogy a jelen körülmények közt van ennek realitása.
Márpedig ezzel lenulláztad az egész vágyálmot, mert még ki sem tudod kényszeríteni, nehogy elvárni.
Ajánlom ezt a filmet elgondolkodtató.
https://www.youtube.com/watch?v=3cXbqrwFWC4
Hát a Karigeri Budapesten megpróbálta egy női BKK vezérrel áttörni az üvegplafont. Sajnos nem az üvegplafon, hanem a hölgy feje törött bele a kísérletbe 3 hónap után. Meg még volt egy enyhe kis metoo is a cégnél, amikor a vezérhölgyet kefélő BKK kisfőnök más nőket is próbált kefélni……. https://168ora.hu/itthon/bkk-karacsony-gergely-varga-ivett-185000
Hm…….
https://index.hu/belfold/2020/05/09/varga_juditnak_is_van_egy_elmelete_arrol_amit_kover_a_noi_ellenzeki_kepviselokrol_mondott/?token=4d34861107ef1f641650d947d0535a68