Az apát hagyjuk ki ebből? – A férfiak nem létező reprodukciós jogairól

“A kötelező apasági genetikai vizsgálatok szükségessége”
Már rég törvénybe kellett volna iktatni.Sok félre értést gyanúsítgatást lehetne megelőzni.
Házasságon kívül született gyerekeknél viszont ha a nő nem akarja megnevezni az apát nem tudom ,hogy kényszeríthetnék rá. Legfeljebb bevállalja, hogy sok partnere volt és nem tudja.

Házasságon belül is eltitkolható abortuszok
Abortusz ellenes vagyok. Egyetértek, hogy a férj, élettárs tudta nélkül ne lehessen elvetetni gyereket. De ha törvényesen belekényszerítenek egy nőt a nem kívánt gyermek vállalásába. Jó esetben a kapcsolat ,rosszabb esetben a gyermek mentális egészsége mehet rá. Ezt a kérdést tovább kellene gondolni. Megtartva hogy a férfi tudta nélkül egy nő sem dönthessen egyedül ha házasságban vagy élettársi viszonyban él.

A férfiak gazdasági kifosztása válás estén pedig csak a házasság előtti szerződéssel lehet megelőzni Részemről ezt is kötelezővé tenném.

A modern fogamzásgátlás és a kockázatmentes abortusz a korábbi koroktól eltérően elhozta azt a lehetőséget a nőknek, hogy akkor és attól a férfitól szüljenek gyereket, akitől akarnak.

És ezt a (szemét és feminista:) nők találták/fejlesztették ki a férfiak nagyfokú ellenállása mellett, ………, ja, nem, mivelhogy „férfigyűlölő” / „feminista”/”kultúrmarxista” /”szabadkőműves” bibsik etc. etc., hogy jól kibasszanak a („rendes”:) férfiakkal…………, ja, ez sem…………, akkor vajon kik, és milyen célból hozták létre? Millió dolláros kérdés……

Ez önmagában is jelentős előnyt és kontrollt biztosít a férfiakkal szemben, azonban a “jogfejlődés” tovább mélyítette és a méltánytalanság szintjéig is fokozza ezt a függőviszonyt.

Meg kell a szívnek szakadnia, de komolyan, ki(k) volt(ak) az(ok) a geci(k), aki(k) ezt a “vészt” a szegény “ártatlan” férfiakra „ráhozták”?

Csak az “abszurditás” jelző írja le jól azt a joghelyzetet, amelyben mind a nem kívánt apaság visszautasítása, mind a kívánt apasággal összefüggő jogérvényesítés tekintetében egyaránt leküzdhetetlen akadályokat gördít a férfiak elé. A gyermekvállalással kapcsolatos vagy más néven “reprodukciós jogok” tekintetében még a házasságban sem egyenlőek a felek. Sőt a következő okfejtés végére beláthatóvá válik bárki számára, hogy a férfiaknak lényegében nem léteznek reprodukciós jogaik.

Régen sem, csak akkor „vigyáztak” a nőkre, hogy más ne pocsékolhassa meg, ma ez meg már idejemúlt csökevény…..

Régi, megkérdőjelezhető törekvése a jogalkotásnak, hogy akár az objektivitás ellenében is arra törekszik a nők érdekében, hogy a gyermekeiknek mindenképpen legyen anyakönyvben bejegyzett apja, akitől ezt követően a nő erőforrások biztosítását követelheti. Ezzel szemben a férfiak elemi érdeke az volna, hogy valóban a saját gyermekeik felnevelésére áldozzák erőforrásaikat. A társadalmi méltányosság azt követelné, hogy ezeket a férfiérdekeket is elismerjék törvényeink.

Szar ügy, de ha régen sem tudott „vigyázni rá”, akkor is így járt…..

Sok férfi vágyik gyerekre – de nem tőle függ, lesz – e?

Hoppá, pedig itt álló nap megy a szöveg, hogy „ilyen körülmények közt a férfiak nem vállalnak gyereket”:), most akkor meg kiderül, hogy nem is tőlük függ és egy rakás lufihámozásra elment energiapocsékolás történt itt éveken keresztűl? Nem mondod…….(!?)

Jogrendszerünk ma úgy rendelkezik, hogy a házasságban született gyermekek apjának mindenképpen az anya férjét kell bejegyezni, mert a törvény mindenképpen őt vélelmezi a gyermek apjának.

Ez kissé ősibb „törvény”, mint a mai „jogrendszerünk”, de ez csak egy apróság……
Ha nincs „őrizve az asszonyka”, vagy nem kapták rajta, akkor méginkább igaz volt ez régen, az ántivilágban is….. , akkor még egy év sem volt….ráadásul akkor sem „tolongtak” „coming-out”olni az „igazi” apák….

A társadalom és a jog azt kommunikálja, hogy egy nő életét egy gyermek megszülése erősen befolyásolhatja,

Ez tény, bizony, egy utánfutóval általában “értéktelenebb” a punci….
Főleg, mint a viccben, amikor rákérdez a kisgyerek, hogy „anya én hogy fogantam?”, mire anyuci : „Hallgass, örülj, hogy nem ugatsz”………

ezért még akár a házasságon belül is jogot, lehetőséget kell biztosítani számukra az abortuszra.

Hát ugye, ezt a nők rákényszerítették a szegény férfiakra, megszavazta a fejük fölött a sok elnyomó geci……

Arról viszont nem esik túl sok szó, hogy egy férfi életét is jelentős mértékben befolyásolja egy gyermek születése vagy annak elmaradása és ezzel kapcsolatban számukra is megfelelő jogokat kellene biztosítani.

Aztán miért kéne? Ha nem tudja „megvédeni” azt, ami (elvileg) az övé, akkor nem biztos hogy érdemel bármilyen ezzel kapcsolatos „jogot”……..
Minden dugás mellé nem lehet rendőrt állítani, ahogy tabletta/koton mellé sem….

A férfiakra is súlyos terheket ró egy gyermek felnevelése, ezért a férfiak legalább a saját gyermekeiket szeretnék felnevelni, akit ők nemzettek, aki a genetikai leszármazottjuk.

Azért elég sok „megalkuvó” van, aki pontosan tudja, hogy nem az ő gyereke és („ennek ellenére”) simán neveli anyuci puncijáért cserébe…….., az „átvertek” ehhez képest eléggé elenyésző arányban lehetnek……

A férfiakat szükségszerűen megillető minimális jog az volna, hogy teljes bizonyossággal meggyőződhessenek arról, hogy egy gyermek tőlük származik.

Ja, csakhogy mint korábban is említettem, nincs „aki vigyázna” anyucira, hogy ne kúrhasson félre, így meg utólag kéne a szart a lóba vissza paszírozni, az meg ugye elég nehéz, főleg ha „fontosabb szempontok” ezt felülírják…..

Korunkban jelentősebben megemelkedett az emberek szexuális partnereinek száma, ezért minden korábbinál bizonytalanabbá, kiszolgáltatottabbá váltak a férfiak egy gyermek származásával összefüggésben.

Ja, csak úgy, minden előzmény és emberei beavatkozás hiányába/ellenére, „megemelkedett az „emberek”(inkább nők és a 20%-nyi „alfák”) szexuális partnereinek száma”, nem? Ennyire azért ne maszatoljunk el dolgokat, mert akkor naphosszat mereszthetjük a bociszemeinket ártatlanul pislogva, miközben egy jókora bihari kékeres nem jó vége leledzik a pici szánkban….

Sajnos még házasságon belül is. Megváltozott az életünk, megváltoztak az erkölcseink, amihez a jogszabályainknak is alkalmazkodnia kell.

Szörnyű, de tényleg, hogy ezek „mocskok” (nők/feministák etc….) milyen hatalommal bírnak, rákényszerítik a szegény, ártatlan, elnyomott „áldozat” férfiakra, ájvé……

A modern, mindennapi eszközzé fejlődött genetikai vizsgálatok korában már kifejezetten furcsán hat, hogy törvényeink nem kívánják már alapesetben is apaságának tényéről biztosítani a férfit, így nem is teszik kötelezővé a gyermek és a férfi genetikai vizsgálatát az apaság tényének egyértelmű alátámasztására.

Biztos azért van ez így, mert a döntéshozó(nők/feministák) ilyen gecik, hogy nem engedik…..

A családjog „vélelmezett apaság” címszó alatt még mindig egy teljességgel idejét múlt, visszaélésre lehetőséget adó jogintézményt működtet a genetikai vizsgálat általános bevezetése helyett és ezzel utat enged az elhúzódó családjogi pereknek, a jogbizonytalanságnak, és ezzel együtt megannyi emberi szenvedésnek.

Régen is leszarta, ha nem tudtál vigyázni a „marhádra” és „meghágta egy idegen bika”, így jártál…….., a „csorda szempontjából” kurvára érdektelen hogy az egyén ki „fia- borját” neveli/tartja el…..…..

A férfijogi mozgalom sajnos még nem tehette a mindennapi közbeszéd részévé ezt az egyébként alapvető össztársadalmi érdeket.

Mer a sok geci feminista(nő) ezt nem engedi nekijük, ájvé……, vagy talán azért, mert a kutyát sem érdekli, mivel bikacsordák még mindig nincsenek……., és épp a “rászorulók” a legnagyobb feministák/papucsok /BluePilles-ek?

A fennálló jogi hiányosságok megszüntetése érdekében az államnak a jövőben biztosítania szükséges, hogy az apaság bejegyzése kizárólag erre feljogosított, akkreditált orvosi intézetek által elvégzett genetikai vizsgálat alapján legyen lehetséges.

Ja, az államnak, akit feministák(nők) vezetnek, annak „biztosítani szükséges”, aham….., vajon erről az „állam” is tud?, valaki szólt már „neki”?

Az apák és a gyermekek érdekében is minimálisra kell szorítani az apa személyét eltitkolni akaró nők jogi lehetőségeit, tehát a nővel szexuális viszonyt folytató férfiak jogait korlátlanul biztosítani kell a perindításra az apaság megállapítása végett.

Ja, listázni kéne e nők lyuksógorait…….., a szüzesség elvesztésének pillanatától……
Valószínű, hogy itt kurvákra és ribancokra “gondolt a költő”, vagy minden nőt ez alatt a kategória alá van sorolva?:)

Az apaság bejegyzéséhez szükséges kötelező genetikai vizsgálat megoldhatja az olyan problémákat is, amikor a nő a fogamzási időszakban több férfival is szexuális viszonyt folytat, maga sem tudja egészen biztosan, ki a gyermek apja.

Főleg ha ezek a (balfaszok) nem is tudtak egymásról, milyen szép „vígjátékok” keveredhetnek ki belőle, annál még pikánsabb, ha tudnak egymásról és gumi nélkül dugták „anyucit”…..

Ilyen esetekben nem az a jó lehetőség, hogy házasságkötéssel vagy az egyik férfitól kicsikart apai elismerő nyilatkozattal tesznek valakit apává, miközben ráadásul a valódi biológiai apát kiszorítják mindörökre az őt egyébként megillető apai jogállásból.

Hát de, x ezer éve működött, ha nem tudott rá „vigyázni”, így járt….
Hülyén nézne ki, hogy a „csóró gitárosokat” hoznák ki állandóan apaként, aztán meg a gyereket ezeknek kéne „eltartani” a „gazdag béták” helyett, milyen álláspont ez? Színtiszta „gyerekgyülőlet”! Miért akarna bárki is „rosszat” a gyereknek?

A problémát korántsem mondhatjuk teoretikusnak, hiszen a férfiellenes sztereotípiákkal szemben a férfiak jelentős része korábban sem akart az apaság felelőssége alól kibújni,

Dehogynem, a „csóró gitárosok” mindenképp…….

és korunkban a férfiak között is egyre többen vannak azok, akik a tőlük származó gyermek nevelésében, anyagi ellátásában kifejezetten közre akarnak működni még akkor is, ha az anyával valamiért nem alakult ki együttélésre alkalmas viszony.

Főleg akkor, ha a „valódi apuci” úgy dugta anyucit, hogy közben tudta, hogy az másnak a felesége(„párja”), milyen „igazságos” és romantikus is egyben…….

A férfiak apaságukban biztosak szeretnének lenni, apaságukért sok esetben küzdeni is szeretnének.

Főleg a „béták”, de mivel elég kevés bétának sikerül kakukkot összehoznia, így kurvára nem szignifikáns ezeknek a száma……

Sok esetben ilyen-olyan női megfontolásból az apa személyét a nő nem adja meg a hatóságoknak, senkit nem jelöl meg a gyermek apjaként.

Mert a kani házas, csak nem vele, miért baszna ki a „valódi apucival”?

Ez a fajta női magatartás egyébként egyre gyakoribb, pedig nem igazán kívánatos, és valójában semmi nem indokolja mindennek akár csak passzív, jogalkotói mulasztásban megnyilvánuló pártolását.

Ja, a geci nők….

Ilyen esetben a biológiai apának nincs lehetősége arra, hogy a leszármazás tényét megállapítsák, ami alapján apai jogait gyakorolhatná, gyermeke életében, nevelésében részt vehetne.

Annyira nem is teper érte, azért a tízezreléknyi-ért meg nem fognak törvényt módosítania a geci döntéshozó nők (!?)…..

Értenünk szükséges, hogy ilyen esetekben a nő, és a mindezt jogkövetkezmények nélkül eltűrő állam nem csak a férfiak apai jogálláshoz fűződő érdekeit veszi semmibe, hanem a gyermekeknek a mindkét szülő megismeréséhez fűződő, nemzetközi egyezményben is lefektetett alapvető jogát is.

Geci nők, geci állam(akiben a nők a döntéshozók:), a gyerekkel is kibasznak, hallatlan………(csak úgy zárójelben, a spermadonorok gyerekei milyen patáliát csaphatnak ha egy ilyen törvény „kötelező erőre” emelkedik, mert azért a gyerek „jogai” mindent felülírnak, nemde?…….)

A férj hozzájárulása nélkül is elvégezhető és el is titkolható abortusz egy olyan képtelen jogi lehetőség, ami alapvetően üresítette ki a házasság jogintézményét a férfiak számára.

Szörnyű, hogy mi mindent képesek a nők/feministák kiharcolni, hiszen ők hozták ezeket, az abortusszal kapcsolatos törvényeket, nemde?

A nő rendelkezési joga a magzat felett korlátlan a házasságon kívül és házasságon belül is.

Ha a bika megbaszta, bizony, hogy a tehén „gazdájáé” a borjú, ha akarja, ha nem, de most már a geci feministák/nők a tehénnek adták ezt a jogot, ájvé….., szóval a “gazda” kussolhat….

Nem átlátható, hogy egyenjogú felek házasságába ez miként férhet bele egyáltalán?

Dehogynem, minden tiszta, mivel itt sincs “egyenjogúság”……..

A magzat nem a nő kizárólagos tulajdona

De, igen, jó lenne felnőni végre…..

; sejtbiológiai és bioetikai értelemben is fele részben a férfi testének része.

Ki nem szarja le, hogy kinek a spermája termékenyítette meg a tehenet? A borjú tulajdonjoga a tehéné, mindig is az volt, a tehéntulajdonosa meg mindkettőt birtokolja,…..ja, hogy a nők/ feministák megszüntették a tehéntulajdonos tulajdonjogát a tehén felett? hát, ez szívás…..

Miért nem kötelező a férjet az abortusz szándékáról tájékoztatni, hogy felnőtt, egyenrangú félként kifejthesse véleményét,

Mert ha eddig nem esett volna le, itt szó sincs „egyenrangúságról”, mivel ebben a konkrét esetben, soha nem is volt, itt „tulajdonjogról” van szó és tényleg szégyellem magam, hogy egy „jogász” ezt ennyi idő után sem ismeri fel……..

esetleg akár felelős szülőként megpróbálhassa megmenteni magzata életét?

És hogyan, kioperáltatja anyuciból és átülteti a “saját méhébe”?
Na ne bohóckodjunk már……

Ha minimális mértékben is tekintettel akarunk lenni a magzati jogokra, akkor be kell látnunk, hogy azok jelentősen sérülhetnek, ha az egyik szülő semmilyen módon sem tud eljárni a magzat érdekében.

Csakhogy nincsenek „magzati jogok”, hogy a jó isten áldjon meg, ezért (is) finghámozás, amit művelsz….

Ha a férjek értesítése csak évente pár esetben vezetne az abortusz elkerüléséhez, már akkor is lenne értelme.

Most elmorzsoltam egy könnycseppet, de komolyan….

És az értesítés még csak egy minimális etikai kötelezettség, valójában házasságban a férj abortuszhoz való kifejezett hozzájárulása lenne szükséges, hiszen ez lenne a felek számára egyenrangú és méltányos eljárás.

Ugye még mindig nem fogta fel a tisztelt jogász, hogy a magzat az bizony a „tehén tulajdona”, szóval hiába fossa itt a szót, kurvára nincs beleszólása a „donornak”…..

Aki a férfi partnerének nőként nem kíván ilyen jogot biztosítani, annak nem kellene házasságot kötnie, hiszen a házasság egy olyan jogintézmény, amelynek legfőbb célja a közös utódok vállalása és felnevelése.

A geci (férfiátbaszó/elnyomó) nőknek tilos házasságot kötni, az „úrinők” -nek pedig, akik nem vetemednek ilyen „galádságokra”, azoknak meg egyenesen kötelező……

Egy ilyen jogintézmény döntési jogkörei nem lehetnek az egyik fél kizárólagos fennhatósága alatt.

Márpedig a geci nők/feministák így döntöttek, szóval ez van……

A fentebb körülírt jogviszonyok között a házasságnak a férfi szempontjából nincs több értéke, mint egy egyszerű párkapcsolatnak, együttélésnek, hiszen a házassággal jogai nagyon kevésbé bővülnek, leginkább csak a kötelezettségei növekednek.

Jó reggelt kívánok……..
Nem is ők erőltetik ezt az egészet……
(Bocs, a béták igen, merthát azt remélik, hogy így eléggé „megkötik anyucit”, hogy tőlük legyen a gyerek……)

Még ha családot és gyermekeket is akar egy férfi, a házasságot akkor sem tudja ma olyan jogintézményként szemlélni, amely méltányos élethelyzetet teremthetne számára.

Le is szarja magas ívről, ha anyuci anélkül is hajlandó szülni neki……

Alapvető egyensúlytalanság vonul végig a házassági jog egészén: amíg a nő a házassággal semmiféle jogát nem adja fel, csak többletjogokat szerez mind gyermekvállalással, mind a vagyonmegosztással összefüggésben, addig a férfi ténylegesen semmiféle jogot nem szerez és csak a korábbinál még kiszolgáltatottabb helyzetbe kerül egy házasságkötéssel.

Újfent, „Jóreggelt kívánok”, ez az „ára” jelenleg annak, hogy gyereket szüljenek egy férfinek, és házasság nélkül is ugyan ezek a férfi „kötelezettségei”, szóval a papír hiányában sem ússza meg a „terheket”……..

Miközben jelenleg a nők felhasználhatják a modern orvostudomány biztosította lehetőségeket (fogamzásgátlás, abortusz) és a jog által is biztosított döntési lehetőségekkel rendelkeznek,

A gecik….

addig a férfiak gyakorlatilag jogfosztottak a reprodukciós jogok tekintetében.

Jájjjájjjájj……szegíny, elnyomott, áldozat férfiak, jájjjájjjájj…..

Egyértelmű és vitathatatlan, hogy jogszemléletünk, törvényeink változására van szükség, hogy a jog egyenrangú partnerként kezelje a férfiakat és a tudományos haladás és a társadalmi változások eredményei végre számukra is méltányos helyzetet teremtsenek.

Egyértelmű, sőt vitathatatlan is……, már csak a döntéshozó feminista/nőket kéne erről meggyőzni …….

Csak akkor hozható létre a társadalmi célként kitűzött egyenjogúság, ha mindezek a jogi problémák, hiányosságok rendezésre kerülnek.

És ha ez létrejön, akkor itten hamarosan akkora Kánaán lesz, mint a csuda, amit még világ nem látott……
Ezek a „jogi problémák”, meg „hiányosságok” jól hangzó lózungok, mert ez a döntéshozók számára se nem probléma, se nem hiányosság, de mindig is lehetett ugatni a karavánt, csakhogy az halad tovább és leszarja a kutyákat……

Először is elnézést kérek a cikkírótól, mert véletlenül csak négy pontra értékeltem a cikket, pedig ötre akartam. Nagyon jó fejtegetés. Ez a téma megérne egy hosszabb és kitekintőbb, részletesebb értekezést is. Mire gondolok?
Hogyan hat a társadalom egészének reprodukciójára az, hogy a házasság intézményét jószerivel lerombolták, és egyre több és több ember látszólag individualista módon, valójában egy nyomásnak engedelmeskedve nem vagy alig vállal gyereket? Ma már az egész nyugati világban jól láthatóan: a nemzetek életképességének alapvető megroppanásával. Nyilván a népességfogyás okai összetettek, de én első helyre akkor is a pszichológiai tényezőket tenném, egyrészt az életszínvonal emelkedése és az általános nyugdíjbiztosítás miatt nincs gyermekvállalási kényszer, de legalább annyira fontos az is, hogy hiányzik az érzelmi és erkölcsi háttér. Lehet felmutatni egy életre szóló elkötekeződést, ha az embert bármikor kapcarongynak tekinthetik? Lehet családot alapítani “hát, ha nem megy, legfeljebb elválunk”-ra? A polgárosult társadalom alappillére, hogy az embereket tekintsék felnőtt, értelmes polgárnak. De vajon azok-e? Furcsa önmagát beteljesítő jóslat ez: alattvalónak, éretlen, ostoba, szűklátókörűnek kell vélelmezni az embereket – és íme, lám, úgy is viselkednek. Minden téren. Jelen esetben azon módon, hogy elfutnak a gyermekvállalás felelőssége elől, mert a családjog, a jogi gyakorlat, a társadalom, a közerkölcs a linkséget, a ravaszkodást, a furkálódást, a becstelenséget preferálja, a helytállás és a kiállás helyett.
Mit tett a társadalom erkölcsével, a társadalom normáival és moráljával az, hogy az asszonyi lét és az anyaság becsületét eltörölték, és helyére állítottak egy szabados, nemistudoménmilyen-világot? Itt lehet arról szónokolni, hogy nemek közötti egyenlőség, egyenlő jogok, személyi szabadság, satöbbi. Én erkölcsileg és logikailag elhiszem, hogy azzal, hogy létrejött a szabad fogamzásgátlás, a szabad szex (nem szerelem…) a szabad abortusz világa, és ezzel a nők “felszabadultak”, (mire? ) megvalósult egyfajta társadalmi igazságosság, de vajon lehetséges-e a fejekben ehhez pár év, évtized alatt, korábbi tapasztalatok hiányában felnőni , sutba dobva több ezer év társadalmi morálját, hagyományát és a (metilizációs mintázatban, nem a bázisszekvenciában) a génekbe írt létet, parancsot? Évezredeken át egy nő nem szexelhetett bárkivel és bármivel, mert apjától, majd férjétől függött, egyedül nem élhetett, házasságon kívül gyereket nem vállalhatott (nem is tudta felnevelni…) , ezért társadalmi sikerességének kulcsa az volt, ha megfelelően férjhez tudott menni, és olyan férfit talált magának, aki őt el tudta és akarta tartani, és gondoskodott a gyermekeiről, ekkor élhetett jólétben, és sokáig, juthatott előre a társadalmi ranglétrán. Hogy fogalmazta meg Jókai Mór? “HA Lienderwwald Edit becsülettel férjhez megy, tisztességes emberhez, akkor kapja meg örökségül…”. Nem csak úgy, a semmire. Hanem, ha annak megfelelően viselkedik, ami nemcsak a társadalmi erkölcs, hanem a józan ész parancsa is.
Ez a helyzet történelmileg rendkívül rövid idő, szemvillanás alatt változott meg. A férfiak társadalmi szerepének és értékének viszonylata alapjaiban nem változott meg, ugyanakkor a női szerep 1920 és 2000 között , de főleg a hatvanas, hetvenes években, történelmi időtávlatban szemvillanás alatt gyökeres fordulatot vett. Hát hogyan hiheti bárki is, hogy sok ezer év normáit pár év alatt ki lehet dobni az ablakon? Hogy majd a világot, a kommunisták szavaival érve, valóban a sarkaiból lehet kiforgatni? Hogy sok ezer év női praktikái és léte ilyen gyökeres változást ilyen rövid idő alatt kanyar nélkül beszed, és nem okoz végzetes társadalmi fezsültséget egy ilyen nagy ívű változás? Nem arról van szó, hogy ez a fajta emancipáció morálisan helyes-e vagy helytelen, hanem arról, hogy társadalmilag kezelhető-e, célszerű-e? Nem politikailag korrekt kimondani, hogy a női emancipáció, akárcsak a faji (rassz) emancipáció túl gyorsan és az érintettek képességeit meghaladó lendülettel lett végrehajtva, és ennek következményei nagyon súlyosak. Én megtehetem, hogy az ötéves Pistikét kinevezem érett, felnőtt, felelős gondolkodású férfinak, rábízom a kasszát, a lánctalpas buldózert, meg az automata puskát, csak valakinek a következményeket is vállalni kellene ezért. Felbolydult világunk mutatja, hogy az átlagember nem áll azon a szellemi és morális talapzaton.
Nyilvánvalóan nem véletlen, hogy a politikai “progresszívek” között nincsenek széles látókörű mérnökök, természettudósok, felelős stratégák, hiszen a társadalom alapvető tartópillérjeinek fényes arccal és üdvözült mosollyal való kirúgdosásához megfelelő szintű hülyék bátorsága szükséges.