Jelen írás dr Warren Farrell: Miért nem értik a nők, amit a férfiak nem mondanak ki, avagy ki védi meg a férfiakat? c. könyve alapján íródott. (Kossuth, 2012) Az adatok amerikaiak, de elgondolkodtatók hazánkra vetítve is, hiszen azonos kultúrkörhöz tartozunk.
Ki bántalmaz kit?
Ha csak a rendőrségi jelentéseket nézzük, akkor úgy tűnik, hogy a kapcsolati erőszak 90% – át a férfiak követik el nők rovására. Más lesz azonban a kép, ha a férfi önsegítő csoportokat is megnézzük. A kapcsolati erőszakban érintett férfiak csupán 6% – a vallotta azt, hogy ő kezdeményezte az erőszakot. 81% azt mondta, hogy a felesége kezdte, és 13% -uk mondta, hogy közösen kezdték.
Kinek higgyünk? 90% vagy 6%?
A megoldás: mindkét nemre kiterjedő felmérés készítése, országos mintán. ’75 – ben elkészült az első ilyen és a kutatók: Suzanne Steinmetz, Murray Strasus és Richard Gelles alig hittek a szemüknek – a férfiak és nők közel azonos mértékben ütötték meg egymást!
Azóta sok kutató ellenőrizte és újra felvette az adatokat, köztük sok feminista is, de két dolgot mindig ugyanúgy találtak.
A férfiak és nők egyforma gyakorisággal verik egymást, vagy a nők kicsit gyakrabban, mint a férfiak. A nők gyakrabban kezdeményezik az erőszakot, főleg ha komoly erőszakról van szó. Ezeket maguk a nők is elismerik. Végül a nők gyakrabban kezdeményeznek olyan komoly erőszakot, amelyet nem viszonoznak.
Egyébként az, hogy a férfiakkal szemben a nők gyakrabban használnak komoly erőszakot, nem feltétlenül jelenti azt, hogy a férfiak komolyabban sérülnek meg. Hogy ki sérül komolyabban, arról ma még nincsen megbízható adat.
| A feleség illetve férjbántalmazás súlyos esetei |
| Feleség az áldozat: 1,9 % |
| Férj az áldozat: 4,5 % |
Magyarázat: 1991 – es adatok. A “súlyos erőszakot” Murray Straus Konfliktus eljárásmód skálája alapján határozták meg. Súlyos az erőszak, ha rúgás vagy harapás történik, ha tárggyal vagy ököllel ütnek meg valakit, ha módszeresen összevernek valakit, ha késsel vagy lőfegyverrel fenyegetik, illetve ha megszúrnak vagy megsebeznek valakit.
Forrás: National Alcohol and Family Violence Survey (1992), reprezentatív kutatás 1970 személyen. Az Institute for Survey Research (Temple University) Lásd: Murray Straus és Glenda Kaufman Kantor, “Change in Spousal Assault Rates from 1975 to 1992. Három, egyesült államokbeli országos felmérés összehasonlítása, amit a 13. Szociológia Világkongresszuson mutattak be – Bielefeld, Németország, 1994.07.19.
Noha a súlyos férjbántalmazás kétszer gyakoribb, mint a súlyos feleségbántalmazás, mikor olvastunk ilyen főcímet: “Súlyos férjbántalmazás történt”?
A szerző (Warren Farrell) kapcsolatba lépett a Nők Nemzeti Szervezetével (NNSZ) Amerikában, hogy megkérdezze, tudnak – e olyan kutatásról, mely a témában készült, mindkét nemre kiterjedt és azt hozta ki, hogy a férjek bántalmazzák többet a feleségüket. Egyetlenegyről sem tudtak. Állításukat, hogy a nőket bántják többet, csak a Bűnügyi áldozatok országos felmérése alapján tudták alátámasztani. Ez viszont nem a kapcsolati erőszakról szól, hanem, mint azt a neve is mutatja, bűnügyi statisztika.
Ez gond. Ha egy férfit megkérdeznek, hogy a nő megtámadta – e, a feleségére gondol. Ha megkérdik, hogy megtámadták – e őt egyáltalán egy bűnüggyel kapcsolatban, akkor olyanokra gondol, akik nem a felesége. Egész egyszerűen a kapcsolati erőszak statisztikáiban több férfi vallja magát áldozatnak, mint a bűnügyi statisztikákban.
A nőket arra tanítják, hogy ha valaki megüti őket, az bűnügy. A férfiakat még nem tanítottuk meg, ha otthon éri őket bántalmazás, az is bűnügy. Innen a különbség.
Másrészt mindkét nem leértékeli a férfiak sérüléseit. Akkor is, ha azok ugyanolyan súlyosak, mint a nőké. Az USA Igazságügyi Minisztériumának felmérése szerint a válaszadók 41%-a tartja kevésbé súlyosnak, ha a feleség szurkálja halálra a férjét, mintha fordítva történik ugyanez. Holott az áldozatok ugyanúgy halottak.
Másrészt pontos kérdésekre van szükség: megverték-e már? kérdésre a férfi sokszor akkor is nem-mel felel, ha még látszanak a felesége ütlegelésének nyomai rajta. A megütötték már serpenyővel, kérdés viszont eszébe juttatja a férfinak, hogy a felesége áldozata is lehet.
A gimnazista lányok négyszer valószínűbb, hogy erőszakot kezdeményeznek a fiúkkal szemben (5,7 % az 1,4 % – kal szemben.)
A felmérések átlaga azt mutatja, hogy a nők 40 % – kal valószínűbben lesznek erőszakosak, mint a férfiak. Ha a kérdések pontosak, akkor mindkét nem képviselői azt mondták, hogy a nők háromszor gyakrabban ütötték meg, rúgták meg, vagy vágták hasba a férfiakat, mint megfordítva.
Ha egyoldalú az erőszak, akkor azt általában a nők kezdeményezik. Egy 500 egyetemi hallgatón végzett felmérés szerint háromszor valószínűbben kezdeményeztek egyoldalú erőszakot, mint a férfiak.
Nem véletlenül, hiszen pontosan tudják, hogy “sérthetetlenek”…….., Hogy megtehetik, ( a balfasszal) következmények nélkül…….
Pontosan……, ezért ezzel sírni/dicsekedni eléggé kontraproduktív…..
Mivel ez szégyen, nem igazán……
Mert az….
Mert az nem az……, legalábbis az agyunk nem így érzékeli, lásd:
https://www.youtube.com/watch?v=GccCWo_eZdw
És ez még ráadásul nyilvánosan történik, nem “elképzeljük”…..
Mert a nő értéke “nagyobb”……
Mert tudják, hogy (büntetlenül) megtehetik…….
Nem értem, miért van ez a nagy rácsodálkozás?
Az lenne a jó, ha végre el lehetne felejteni ezt a bőrszín, nem, vallás, stb. alapú válogatást és végre mindenkit úgy ítélnének meg, ahogy a törvényben meg van írva. Ja… abban már eleve kivételeznek ezzel-azzal…
Akkor viszont a törvényeket és talán az alkotmányt is módosítani kéne. A társadalomnak is idővel el kellene fogadnia, hogy egyenlőség van a tagjai között.
Az a véleményem, hogy ember-ember elleni erőszakként kellene kezelni minden egyes erőszakos esetet! Fölösleges férfi-nő, vagy ‘mittudomén’ fekete-fehér erőszakként számolni vele. Ha valaki erőszakot követ el embertársa ellen, akkor büntessék meg érte! Legyen mindegy, hogy ki a bűnöző és ki az áldozat. Hogy emiatt valamelyik csoportból több megy börtönbe? Hát akkor mi van? Mindenkit egyénileg kell megítélni, ezt szajkózzák állandóan! Abba ez bőven belefér…
Ha ezen a szemüvegen át nézem a dolgot, akkor gyorsan kiderül, hogy a magukat nagy demokratáknak, meg antifasisztának tartók a legnagyobb rasszista kirekesztők (lásd feminizmus)…
Akkor tennék csak kivételt, ha ez az erőszaktevés gyermekek ellen irányul. Azt messze sokkal súlyosabban büntetném!!
El lehet felejteni, csak attól a szarbőrű cigányok átlag IQ -ja nem növekedne, a muzulmán tetvek is a saját “vallásukat” követnék, és a nemi ösztönkésztetések sem változnának jottányit sem.
Aki elfelejt (lásd Nyugat) az biztosan rábaszik, megérdemelten.
Mindig és mindenhol van kivételezés, még a legnagyobb kommunizmusban is, mert ilyen az élet természete, “önző”.
Az erőszak az maga az élet és azon belül az ember része. Hogy mennyire ‘”szelíd formában” nyilvánul meg vagy épp mennyire nyersen, az külön kérdés.
Lehet itt lilaködös álmokat kergetni, de azokat felfalják a “vademberek”, akik nem dőlnek be ennek a “liberális”, “mindenki egyenlő, a retardáltak a legegyenlőbbek” faszságnak.
Bogomolovnál a jog előtti valós egyenlőségről van szó és nem arról amiről írsz.
A jog előtt sincs egyenlőség, soha nem is volt.
Bár pontosítanék: “Kaszton belül” hellyel-közzel van, meg piti dolgokban, de amúgy meg nincs. Hatalmi viszonyok, pénz, érdekek mindig felülírják a “jogot”.
Mindig vannak “egyenlőbbek”, ez is egy objektív “adottság”.
Továbbra is fenntartom, hogy a jog előtt – minden egyébtől mentesen – egyenlő legyen minden ember, egyenlő bánásmóddal és eljárással!
De nem lesz, amíg “az ember keze maga felé hajlik”…..
És sajnos ebben nagyon igazad van. Teljes jogegyenlőség soha nem lesz…
Azért a reményt nem adom fel! :-]
Egyetértek.
A jogegyenlőség minden embernek – ami egyébként elméletileg az alkotmányban biztosított, tehát külön nem kell harcolni érte, csak hivatkozni rá, hogy valóban legyen betartva – törvényesen megoldja a problémát a feminista hazugságokra. Azért, mert jelenleg a nők kivételezettek jogilag, de nekik az sem elég, már minden jogot maguknak akarnak, tehát a valódi egyenlőség, ami törvényesen jogegyenlőséget jelent, valójában az ő bukásukat jelenti, a jogilag hátrányosnak hazudott, valóságban kivételezett helyzetük elvesztését.
A hamis követelésük, hogy a nőuralom építése érdekében különböző vezető pozícióba akarnak a pinájukra hivatkozva bekerülni, szintén bukik a jogegyenlőséggel, mivel ezekre a pozíciókra szintén jogegyenlőség vonatkozik, tehát Munkás Miklós elméletileg ugyanúgy jogosult oda kerülni, mint Feminista Franciska, oda tehát nem a nemi szervek, hanem a feladat ellátásához szükséges képességek alapján lehet (elméletileg) bejutni, mivel a törvény nem tehet különbséget nemi szervek alapján ilyen módon ebben a kérdésben, mint ahogy nem is tesz.
Úgyhogy jogállamban a nők ilyen egyáltalán nem is követelhetnek, vagy ha igen, akkor ők sértik a törvényt. Ahol pedig ilyen történik, az nem jogállam, hanem feminista diktatúra, ami társadalomellenes és létezése is jogtalan.
Szóval bár a feministák követelik az egyenlőséget, valójában az igazi jogegyenlőség a férfiaknak kedvez, mivel itt a férfiak vannak jogilag elnyomva, és nem a nők.
Úgyhogy ezzel is, mint sok más dologgal is megint a saját sírjukat ássák, csak észre kell venni, hogy a saját fegyvereikkel lehet legjobban legyőzni őket, és bele kell lökni őket a maguknak ásott sírba, mielőtt ők löknek bele minket.
Gyűjteni kell ezeket a statisztikákat, és a többit is, hogy ha arra kerül a sor, a bíróság előtt is a pofájukba lehessen vágni a tényeket, mivel előbb-utóbb jogi úton kell legyőzni őket, hogy be lehessen fogni a pofájukat. Másból úgysem értenek, ők is jogilag akarnak uralkodni, az internetes csatározások nem sokat jelentenek, ők valóban a tényleges jogi hatalmat akarják megszerezni a társadalom fölött. Tehát jogilag megalapozott és védhető statisztikákat és tényeket kell gyűjteni és rendszerezni ellenük a jogi összecsapás fölényes megnyeréséhez.
Ami azt illeti, hogy a nő veri a férfit és a férfi nem üt vissza, csak rinyál, az szerintem balfaszság. Ha megüt a nő, akkor vissza kell ütni, jogos önvédelem esete. Nagy valószínűséggel többet nem fog megütni.
Az jól lejön a statisztikákból, amit a mindennapi tapasztalat is mutat, hogy a nők jóval erőszakosabbak másokkal, mint a férfiak. Erre a tényre is rá lehet menni, a női erőszak és bántalmazás különböző formáira, itt is buknak a feministák.
És ami még fontos, hogy ha a férfiakat verik a nők, és a férfiak rinyálnak, ahelyett hogy visszaütnének, akkor mit szóljanak a gyerekek, akiket ezek az erőszakos nők sokkal jobban terrorizálnak, mint a felnőtt férfiakat? Rájuk nem gondol senki ebben a cikkben, pedig ők a legnagyobb áldozatai a női terrornak. A férfiaknak nem csak magukra, de a nők által bántalmazott és meggyilkolt gyerekekre is kell gondolni, és értük is tenni a feminista terroristák ellen.
Igazából mindenhol meg lehet buktatni őket, mindenben, amiért ordibálnak a férfiak ellen.
Ezért szerintem gyűjteni kell a bizonyítékokat, statisztikákat, mindent, ami a tényleges valóságot és az ő valósággal ellentétes hazugságaikat bizonyítja, mert nem elég állandóan védekezni ellenük, egyszer hamarosan komolyan vissza kell támadni, és lenyomni őket minden téren, jogilag is. Különben ők nyomnak le mindenkit.
X Y
Sajnos a férfias alaptermészeten kell változtatni.. annyit minyimum hogy mi tudjunk többet pofázni.
Aztán a nagyobb mennyiség majd elnyomja a kevesebbet.
Mert most is ez van.
És a jogászállam ezt az erőt.. a pofázás erejét isteníti.
…