Volt rá energiánk – Lesz rá energiánk? – Ötödik rész

Teller Ede már a hatvanas években figyelmeztetett arra, hogy a magas szén-dioxid-kibocsátás felmelegedést fog okozni. Ez akkoriban csak olyan érdekes professzorosdinak tűnt. A bolygó – nem csak ez a bolygó, az összes, amelyiknek légköre van – klímáját, légkördinamikáját elképesztően bonyolult folyamatok alakítják, amit én nem értek. Vannak, akik azt mondják, ők értik, ezek lényegében hazudnak. A jelenlegi számítógépes modellezésekkel egy lokalitásra lehet öt napra előre úgy 60%-os beválással időjárást jósolni – két hétre nem lehet. Ahogy a kiváló légkörfizikus, Tél Tamás (nem vicc, tényleg ez az ürge neve) mondta és tanítja, egy jó szinoptikus számítógépes modell „jóságát” azzal lehet legjobban lemérni, hogy le kell pörgetni visszafelé. Ha visszafelé, a már megtörtént időjárást jól meg tudja mondani az adott modell, az adott szoftver, akkor talán-talán előrefelé is ér valamit. Nem árulok el nagy titkot: a legtöbb időjárás-előrejelző rendszer a fennálló légköri folyamatrendszerből visszafelé se mondja meg pontosabban az időjárást, mint előre, csak visszafelé hamarabb lebukik. Boldogult Vissy Karcsi bácsi mondta egyszer a miskolci sportrepülőtéren, hogy a politikust csak annyi különbözteti meg a meteorológustól, hogy utóbbinak legalább szándéka van igazat mondani, csak képessége nincs.

Bármely számítógépen futtatott meteorológiai modellnek az eltelt idő függvényében egyre nő a bizonytalansága. Azt pedig nem nevezhetjük előrejelzésnek, hogy két hét múlva vagy fog esni, vagy nem, és a hőmérséklet -40 és  +40 fok között lesz. Reális meteorológiai előrejelzést elfogadható beválással jelenleg nagyjából 4-6 nap távolságra lehet készíteni, utána drasztikusan megnő a bizonytalanság. Ezért is becézik ezeket a párhuzamos modellfuttatásokat, pontosabban az eredményüket eléggé találóan fáklyadiagramnak, hiszen eléggé hasonló alakot vesz fel.  „Milyen tél várható?” kérdésre a klasszikus vicc ad jó választ, mely szerint az indiánok már negyedik hete vágják a tüzifát… A klímamodellek nem időjárást vetítenek elő, hanem időjárás-gyakoriságot: klímát.

Lényeges: tessék megkülönböztetni a klímát az időjárástól. Ezért elvi síkon is nagy  aránytévesztés az augusztusi fagyból „na milyen globális felmelegedés” szöveget származtatni, ahogy az elmúlt december 10-ét követő vigyorgó 20 fokos tavaszi időből is az „itt a tüzes pokol” jövőjét vizionálni. A klíma több, mint az időjárások egymásutánisága, a klíma egy rendszer, éspedig egy nagyon összetett rendszer, amely szabályzóit és visszacsatolásait minden ellenkező híreszteléssel szemben nem ismerjük hiánytalanul. Szakkifejezéssel élve, ahogy Felméry Laci bátyán fogalmazta meg, hogy az elsőéves földrajzos és meteorológus hallgatókat ezzel izzassza: „a légkör pillanatnyi fizikai állapotát időnek nevezzük. A pillanatnyi „idők” egymásutánisága az időjárás.” Innentől nekem is fel kell lapozni a tankönyvet, hogy folytatni tudjam: „az időjárásokból építjük fel az éghajlat fogalmát. Az éghajlat (klíma) az időjárások rendszere valamely helyen. Ez az éghajlat fenomenológiai meghatározása, amely az éghajlatot ennek külső megnyilvánulásaira, az időjárásokra vezeti vissza. Ma még lényegi meghatározást nem tudunk adni, mert nem ismerjük eléggé az időjárások az éghajlat kialakulásának a mechanizmusát. A definíció azt a tényt is tartalmazza, hogy az adott lokalitás időjárásaiban van valamilyen rendszer. Az időjárások fajtái, gyakoriságuk és egymásra következésük éghajlati törvényszerűségeknek engedelmeskednek.”

Összességében egy fejlettebb középső csoportosnak se kellene, hogy az újdonság erejével hasson a dolog, hogy az, hogy milyen meleg van, kettő dologtól függ: mennyi meleget kapunk, és ezt a meleget mennyire csomagoljuk be, raktározzuk el. A bevételi és a kiadási oldalon is több faktor van.

Az, hogy a bolygó mennyi energiát kap a Naptól – 174 000 gigawattnyit – nagyjából felfoghatatlan mennyiségűt, de ez egyébként a Nap teljesítményének tízmilliárdod része – sem állandó, mert a Napnak van egy energiatermelési ciklusa, amely 11 éves, de sajnos, Amon-Ré Napisten órája és naptárja annyira megbízhatatlan, hogy el se vették tőle az oroszok.

(Aki nem ismerné viccet: Egyiptomban kiásnak egy múmiát, amelyet megvizsgál egy amerikai, egy angol meg egy orosz kutatócsoport. A brit tudósok: a múmiának két lába  van, tízből két múmia az nyolc, és körülbelül ötezer éves. Az amerikaiak: radiokarbon kormeghatározásunk alapján a múmia kb. 4850 pluszminusz száz éves, körülbelül ötven éves, és valószínűleg férfi.  Az oroszok: a fickó neve Photrohotep volt, számvevőtiszt volt a VI. Shenki fáraó memphiszi datolyaültetvényén, Kr.e 2877-ben halt meg negyvenhét éves korában, egy péntek délután, mert itt a hétvége, irány a csehó, és a kocsmai verekedésben leszúrták. Aranyere volt, szájszaga, rendszeresen veszekedett az anyósával, havonta hatvan ezüstöt sikkasztott a munkahelyéről és a feleségét Abdiham tevekereskedő lányával csalta. Ezt honnan tudják? – Egyszerű. Davaj csaszi, aztán a KGB kezelésbe vette, és bevallotta.)

Egyébként a csillagok körében ez normális, sőt, az un. változócsillagok ennek az energiatermelés-ingadozásnak arányaiban a sokszorosát tudják produkálni. Az, hogy a csillagok fényessége változik, régről ismert, az arabok a Béta Persei-it ezért is nevezték el Algolnak, ami lényegében gonosz sivatagi démont, átvitt értelemben megbízhatatlan alakot jelent (azaz, gyakorlatilag bármelyik arabot…). Értelemszerűen egy változócsillag, amely időről időre mirelitté fagyasztja és felforralja a kísérőit, nem alkalmas arra, hogy megbízható növénynevelő legyen, szerencsére Napunk energiatermelésének (nagy átlagban) 11 éves periódusának lötyögése nem több pár százaléknál, de ez is bizgerálja egyébként a klímánkat, de összességében általában ezt a kis változást a légkör és a hidroszféra pufferei szépen elmossák, legfeljebb kapunk pár hidegebb telet, és hűvösebb, csapadékosabb nyarat,és kevesebb perzselt koalát Ausztráliában. Ha ez hosszabb és durvább – emlékezünk, egy ilyen nyugodtnap-időszak volt a Maudner-minimum is – azonban be tud avatkozni. Egyébként úgy néz ki, hogy jelenleg (2019-2020) kifelé megyünk egy hosszabb aktívabb periódusból, a Nap energiatermelése csökken, sőt eléggé hosszú és mély nyugalmi periódus van kirajzolódóban, így esetleg kapunk egy kis haladékot a klímaváltozás ellen, de persze, felfoghatjuk úgy is, hogyha ennek ellenére melegszik a klíma, akkor készüljünk a legrosszabbra, mikor Héliosz is rátesz még egy lapáttal. A Nap energiatermelésének változásai azonban valószínűleg nem okai a jégkorszakoknak és a melegebb időszakoknak, legalábbis, a paleoklimatológia jelenlegi állása szerint: 11 éves ciklusainak meghosszabbodása és szélsőségessé válása kisebb, a történelemben megfigyelt ingadozásokat okozhatnak ugyan, de nem mutatkozik arra a jel, hogy e mellett lenne egy százezer-millió éves ingadozás is. Hideget tud okozni az, ha a Naprendszer esetleg kozmikus gáz-, és porfelhőbe hatolna be, mert ködben a Nap se süt: ebben az esetben a Nap energiatermelésének változatlansága mellett is jelentősen csökken(ne) a földre jutó napfény mennyisége. Ez nem lehetetlen, és az pláne nem lehetetlen, hogy a földtörténeti múltban párszor lejátszódott, de speciel az elmúlt – pontosabban jelenleg is tartó – jégkorszakot biztosan nem ez okozta, mert egyszerűen a Naprendszer közvetlen közelében piszkosul de nincs olyan csillagközi por-, és gázfelhő, amely ezt okozhatta volna, és egy ilyet nem lehet leakasztani a szögről, a világegyetem jó nagy építészeti méreteinek megvan azért az az előnye is, hogy sok dolgot lehet jó előre meg jó visszafelé látni. Ezen kívül a Földet árnyékolhatja más is – vulkánkitörések, meteoritbecsapódások  pora, vagy a felhőborítottság – amely szintén csökkenti a hőmérsékletet. Már az ötvenes években rájöttek, hogy egy alapos atomháborúban az emberiség nem is háttérsugárzás miatt fog kihalni, hanem a nukleáris robbantások pora miatti globális hőmérséklet-csökkenés miatt, amely kb. éhenhalásra ítél minket, mert nem fog más teremni, csak a nyomorúság. Ezt nevezték el „nukleáris tél”nek.

A jégkorszakokat manapság leginkább a Föld pályaelemeinek módosulásaival, aprócska, de folyamatos keringés-változásainak egymásra épülésével magyarázzák, mivel valamennyi közül ez a leghihetőbb. Ezt az elméletet – Waldemár-Pilgrim-Milánkovics-Bacsák elmélet néven ismerik azok, akik képesek ilyen ráolvasás-hókuszpókusz-szerű kifejezéseket megtanulni. Nevezett csillagászok közül egyébként az utolsó magyar. Maga az elmélet azt mondja, hogy a Földpálya lapultsága és keringési síkjának a forgástengelyéhez mért szöge folyamatosan változik, amely miatt változik a napfény beesési szöge és a Föld légkörének energiaháztartása. Ha a Föld nem megy messzebbre vagy közelebb a Naphoz, mégis, hogy kaphat kevesebb energiát? Durván egyszerűsítve: Kepler törvényeiből következik, hogy minél közelebb van egy bolygó a csillagához, keringési sebessége annál nagyobb. Ezért kapta a „higanymozgású” gyors Merkúr, a „gyorslábú, az Istenek Hírnöke után a nevét a higany az alkimista gyakorlatban – és az angol nyelvben is. Naptávolban a Föld is lassabban kering, Napközelben gyorsabban. Ezért, ha pályájának átlaga (kis-, és nagytengelyének átlaga) nem is változik, ha a pálya lapultabb, de a Napközel időtartama csökken, a Naptávol időtartama nő. Ehhez még hozzájön a precesszió hatása. Mivel pedig az egységnyi felületre eső napenergia nagysága a távolság növekedésével a harmadik hatványon csökken, marhára nem nehéz kiszámolni, hogy mindössze két százaléknyi Naptávol-növekedés több, mint hat százalékkal csökkenti a Naptávolban mért beeső energia mennyiségét, amely bizony, már elég egy újabb jégkorszakhoz. Mindez szépen megmagyarázza azt az első ránézésre furcsa jelenséget, hogy a jégkorszakokban (pontosabban a glaciálisokban) az egyenlítő körül nem csökken a hőmérséklet észrevehetően, míg a mérséklet égöv sarkvidékekhez közelebb eső részén pedig brutálisan. A tél hidegebb, tovább tart, vagy – mellesleg az északi félteke telén a Föld KÖZELEBB van a Naphoz, mint a nyarán – jelenleg – a tél hőmérséklete ugyan nem változik, de a nyár hűvösebb, a télen felhalmozódó hó nem olvad el nyáron, és a jegesedés megindul dél felé – és pontosan ez is történt a Würmben.

Az elmúlt 65 000 évben a Földet érő napsugárzás mennyisége és az eljegesedés mértéke nagymértékben egybevágó periodicitást mutat – nem véletlenül. Más szavakkal: a Milánkovics-Bacsák elmélet szerint a klímát leginkább középtávon a Föld pályaelem-módosulásai szabályozzák.

A másik oldal, hogy mi marad meg, mármint a besugárzott energiából, ezt unos-untalan zúdítja a média az állampolgárra: a szén-dioxid üvegházgáz, a Napból érkező rövid hullámhosszú, nagy frekvenciájú sugárzás (a látható fény, és az UV) a földfelszínen elnyelődve hosszú hullámú, alacsony frekvenciájú sugárzás (infravörös és rádió) formájában kisugárzódik, de ezeket a hosszú hullámú sugárzások, különösen az IR bizonyos frekvenciáit egyes, a légkörben előforduló molekulák nagy hatékonysággal elnyelik, a meleget a légkörben tartják, nem engedik a világűrbe távozni. A legtöbb átlagember már alsó tagozatban utálta a fizikát, mikor még nem is kellett tanulnia, úgyhogy kb. annyi marad meg neki, hogy a szén-dioxid rossz, és miatta melegszik a világ. Ez kb. a Time Magazin „év embere” (Hitler is volt az…), a Grétikék szintje, a valóság ennél azért sokkal bonyolultabb.

A szén-dioxid ugyanis nem egyedül üvegházhatású, sőt, még csak nem is a legfontosabb, és messze nem nyel el minden hullámhosszú infravörös fényt, csak pár kitüntetett hullámhosszt. A Föld üvegházának gerincét a légkör vízgőztartalma adja, mert a vízgőz szintén üvegházhatású, és mennyisége a légkörben sokszorosa a szén-dioxidénak. Ezen kívül van üvegházgáz-hatása a gyakorlatban előforduló gázok közül a metánnak, ezért ostorozzák az űbervegán-űberfelsőbbrendű-libbantak azokat a gonosz embereket, akik horribile dictu, húst is esznek, mert az állattartás nézeteik szerint metánt termel (ami ismételten csúsztatás), a dinitrogén-oxidnak, azaz a kéjgáznak, amelyet átlagember a habpatronból ismer, meg ha ráteszik a maszkot a műtőben, de utóbbira nem emlékszik, és számos fluorozott-klórozott szerves vegyületnek, azaz a klímagázok (mármint: a klímaberendezésekben használt gázok) is klímagázok (azaz van nekik 0-tól eltérő GWP-jük, azaz global warming potention-juk, azaz melegfelvonulást okozó hatásuk). Összességében tehát nemcsak szén-dioxiddal melegítjük a légkört, hanem többféleképpen, de mellesleg káros kibocsátásainkkal, ez kevésbé köztudott, hűtjük is. A nitrogén-dioxidnak speciel szintén van némi üvegházhatása, de a levegőbe eregetett salétromgőz paradox módon mégis hűti a klímát, mert erős oxidatív hatásánál fogva nemcsak a pekingi kisiskolások tüdejét marja szét a szmogban, hanem a légkör metántartalmát is oxidálja, a metán átlagos tartózkodási idejét (ami pár év) csökkenti a légkörben, ezáltal kivonja a jelentős GWP-jű metánt, ami jelentősebb, mint az ő melegítő hatása. Szintén csökkenti a globális hőmérsékletet a kén-dioxid, melyből végül szulfátok lesznek, amelyek a levegőben aeroszolt és felhőelemet képeznek, és a globális hőmérsékletet csökkentik. Sok elméleti fizikus van azon a véleményen, hogy a vulkánkitörések elsősorban a légkörbe köpött kén-dioxid, és nem por miatt képesek csökkenteni a hőmérsékletet, legalábbis előbbi hatás jelentősebb, mint utóbbi. Mikor még a nyugat-európai sötétzöldek a savas esőktől rettegtek, (és ezt a rettegést drogos őrjöngéssel és k.rvaanyázással fejezték ki, úgy 30-40 éve, mint most is, a jelenlegi libsik szülőnemzedékéről van szó) és mindent, de mindent elpusztított Európa-szerte a gonosz savas eső, és úgy kihaltak az erdők, hogy mára már nem maradt erdő, ami a globális felmelegedéstől kihalhatna (ugye?), nem is volt napirenden a klímaváltozás. Csakhogy olyan jól fejlődött a környezetvédelem, hogy szinte megszüntettük Európában a kén-dioxid-kibocsátást (az acéliparral együtt…) és a nitrogén-dioxid-emissziót, így környezetünk sokkal egészségesebb lett (a kínai meg brazíliai környezet meg le van érdekelve, ott nincsenek szupertoleráns-haladó ökogrűnök), a mocsok mocsokhatása mellett viszont a pozitív hatásától is – megszabadultunk.

Ennyi? Nem, nem ennyi. A földi klímát nagyrészt a földi élet alakította ki magának, ahogy a légkört is, és óriási pufferekkel és keresztcsatolások tömegével dolgozik. Ezért kell nagyon óvatosan bánni a „klímamodellekkel” és az „előrejelzésekkel”. Legjobban azt szeretem, mikor nyilvánosságot kapnak olyan kijelentések, hogy „és a légkör melegedésének mértéke pontosan megfelel a nyolcvanas-kilencvenes években jósoltaknak” (logikailag egyébként hamis következtetés ebből: ezért a jóslatok mindig pontosak, mind meghalunk!) – csókolom, melyiknek? Annak, amelyik új jégkorszakot jósolt, vagy annak, amelyik nyolcfokos felmelegedést és a bolygó Vénusszá forrósodását? Vagy annak a párnak, amelyek pont bejöttek. Mert az kérem, nagyon egyszerű, hogy én leadok kilencven tippet, hogy melyik lottószámot húzzák ki, és utólag ebből kérek nyolcvankilencet törölni, majd tessék előttem leborulni, Hozsánna, néked, Lebowitz, igazad volt! Egyébként nagyjából így működnek a Nostredamus-jóslatok, hogy amelyikbe utólag bele lehet magyarázni egy eseményt („és eljön az égből a rémület nagy királya, és az igazság istennője látja, ahogy két nagy torony ledől”) az ér, amelyikbe meg nem, az felejtős. Ez kb. ugyanaz, mint a lüke zsidóviccben, hogy Kohn és Grűn pisztolypárbajt vívnak. – Vagy én lövöm le azt a szemét Kohnt, vagy Kohn engem – így Grűn – de egy gazemberrel kevesebb lesz a világon! – Ez nem fair – így Kohn segédje – Kohn úr óriási termetű, őt sokkal könnyebb eltalálni, mint Grűn urat az ötvenhat kilójával!- Semmi gond – így Grűn – akkor javaslom, rakjunk Kohn hasára egy céltáblát. És ha véletlen fejbe-, vagy szíven lőném, akkor az nem ér!

Visszatérve: ökoszisztémánk, légkörünk, hidroszféránk tele-tele van kisegítő körökkel és tartalékokkal. A szerves szén hatalmas tömege a föld alatt pihen éghető üledékként. A légköri szén jelenleg légkörben lévő mennyiségének legalább ezerszerese van eltárolva karbonátos kőzetekben (ne feledjük, hogy durván másfél millárd éve a „nagy oxigénmérgezés”sel Földünk addig a Marshoz és a Vénuszhoz hasonló összetételű légkörét a korabeli kékmoszatok a korabeli életnek egyszer már élhetetlenné tették, csak az élet alkalmazkodott…). A permafrosztban és a tengeri metánhidrátban további, csak becsült mennyiségű szén van. A földi bioszféra hatalmas lelkesedéssel „tünteti el” a légkörbe kerülő antropogén szén-dioxid-kibocsátás jelentős részét, azaz tudjuk, mennyi szén-dioxid kerül a légkörbe, és az nincs ott, a növényzet „megeszi”, eltárolja, és őszintén szólva, nem tudjuk, mennyit képes még. A világtenger felfoghatatlan mennyiségű légköri gázt nyel el, vagy tud kibocsátni. A tengerek átmelegedéséhez és kihűléséhez több száz év szükséges, a Marianna-árok fenekére minden felszíni időjárás 400 év késéssel jut el, megfelelően tompítva. A sarkkörök jégtömege hatalmas hidegpuffer, meg ugye, a tengerszint szabályzója. Az erdők nem csak szén-dioxid-, és nedvességpufferek, hőszabályzók, hanem a felszín fényvisszaverő-képességének fő alakítói is. Egy ötödikes gyerek mondta egy erdei iskolai foglalkozáson: fessük be a Szaharát fehérre, és nincs melegedés! – A többi röhögött, mondom, nem röhögjetek, mert olyan viccet mondott, hogy az nem is vicc. Ma már komoly településmérnöki elképzelés, hogy a városi hőpárna csökkentésének legkiválóbb módja az lenne, ha minden, ami nem fa, vagy napelem lenne, vagy fehér. A tengeráramlások és a légkörzés olyan „energiatartalékokat” vesz ki vagy ad hozzá a légkörhöz, pusztán a dinamikájával, amelyek felboríthatnak minden számítást. És akkor még nem is szóltunk a tektonika vicceiről.

Manapság már van olyan számítógép-teljesítmény, hogy nagyon sokváltozós éghajlatmodelleket is képes nagy időtávokban „pörgetni”, a bevitt elemeket azonban magunk határozzuk meg. Egészen csekélyke bementőadat-változtatásokkal szélsőségesen eltérő modelleket lehet alkotni, és legyünk őszinték, sem a médiát, sem a politikust, sem a közvéleményt, se a kutatásvezetőt nem érdekli az a kimenő eredmény, amely nem apokaliptikus, hiszen abban semmi szenzációs nincs. Mitől veszik meg a lapot, ha az áll benne, hogy a tengerszintre számított légnyomás alig változik? Erre nem adnak pénzt. Márpedig ma a pénz uralkodik.

Mindmeghalunk? Bizonyára, de azért nézzünk már szét, hogy hogy is állunk. Már szóltunk a savas esők okozta közép-európai és észak-amerikai erdőpusztulásról, illetve Kanada és Skandinávia tavainak haláláról (A magasabb szélességi fokokon a csapadék nagy része hóként esik le, és az oldott kénsav olvadáskor hirtelen az állóvizekbe kerül, míg az alacsonyabb szélességi fokokon esővel leesve a talajba (erdőtalajba) kerül. A pH 7 körül oldhatatlan alumínium az alumínium-szilikát ásványokból kénsav hatására oldhatóvá válik, és a kalcium/alumínium ionarány eltolódása okozza az erdőpusztulást és az algaelhalást.), amely a hetvenes évek végén apokaliptikus képet vetített elő. A szénfelhasználás drasztikus csökkenése és a szenes erőművek füstgázmosásának bevezetése a fejlett világban ezt teljes mértékben kiküszöbölte, és ma már a feltörekvők (Kína, India, Dél-Amerika) is jórészt ezt teszik: savas eső majdnem megszűnt. Tíz évvel később (1983-1986 magasságában) mindenki rettegve jósolta a mindmeghalunkat: az ózonréteg pusztulása, véknyulása miatt az UV sugárzás mindet el fog pusztítani, kihalásra ítéltük magunkat. A montreáli egyezmény hatására a globális CFC kibocsátás nagymértékben visszaszorult, alig pár év alatt (1987 és 1992-között 30%-kal csökkent, majd 1999-re az 1987-es érték 5%-ára, 2008-ra 1%-ára), ezen  belül a freon-12 (diklór-difluor-metán) gyártása lényegben megszűnt, ezeket az anyagokat csaknem probléma nélkül kivezették, egyedül a BCF (bróm-klór-difluor-metán) , mint tűzoltó halongáz pótlása volt problémás, de a novac (nonafluor-4-trifluormetil-pentanon) felfedezése és bevonása a termelésbe ezt  is megoldotta: jobb a BCF-nél. Az ózonréteg pusztulása megállt, sőt, az „ózonlyuk” gyorsabban „gyógyul”, mint az a szakemberek várták. Kipipálva. Jelenleg a fő környezetvédelmi téma a mikroműanyagok, és a tengeri műanyagszennyezés. Az egyszer használatos műanyagokat hol tiltották be elsőnek? Figyelem: Kenyában. Nem a „fejlett” világban. Igaz, azért, mert a kenyai kormányzat  elejét akarta venni annak a „népszokásnak”, hogy a távolsági buszokból műanyag zacskóban repülnek ki a….nos, természetes szükségletek végzésére a buszsofőrök nem állítják meg a járművet, erről van szó….de mindegy. Betiltották. Ma már mindenhol napi téma, hogy miképpen fogják az egyszer használatos, egyébként teljesen felesleges  műanyag vackok gyártását megszüntetni. Soroljam még? Kiirtottuk a bálnákat? Mert a hatvanas években úgy nézett ki. Nem irtottuk ki. Lett atomháború? Nem lett (jó, még lehet). Bekövetkezett a globális élelmezési katasztrófa? Ma már Afrikában is alig van éhezés (még lehet, ha tovább forrósodik és szárad a világ). Satöbbi. Összességében tehát megállapíthatjuk, hogy mindeddig környezetvédelmi problémát, amely globálisan jelentős lehetett volna, minimális akarattal az emberiség meg tudta oldani, ha akarta. Ez a realitás. Ezt egy pillanatig se feledjük. Csak ész kell, és akarat, tehát, elméletben nem feltétlenül vagyunk vereségre ítélve akkor se, ha nem akarjuk felmelegíteni a bolygót. De valóban felmelegítjük a bolygót? Nos kérem, tessék félretenni az álmodozást, mert az a helyzet, hogy úgy néz ki – igen. Le muszáj szögezni, hogy az úgynevezett „klímaszkeptikusság” nem azonos feltétlenül és ab ovo a HARP-gyíkember-chemtrail-laposföld-oltásellenes buggyantak fájdalmas, de egyben bámulatos ostobaságainak szintjével, még ha egyes tömegpszichológiai vonatkozásai feltűnően hasonlóak is. Ugyanis az – ez egyenesen következik a fent leírtakból, a klíma elképesztően összetett voltából – hogy a „globális felmelegedés”, mint olyan, mértéke, okai és következményei finoman szólva sem nevezhetőek pontosan ismertnek, azaz valóban lehet tudományos vita tárgya, csak sajnos, a közéletben nem ezt látjuk, halljuk, tapasztaljuk. Ezért fontos hangsúlyozni: nem azt írom, hogy melegítjük a bolygót, hanem úgy néz ki, hogy sajnszos, hogy melegítjük. Tudományos alapú érvelésről már csak azért sincsen szó sem, mert az „érvelők” (ordítozók) természettudományos – és általános – műveltségi szintje (nagyon csekély számú kivétellel, de azok nem is ordítoznak) ezt nagyjából annyira teszi lehetővé, mint az adottságok csigáknak a labdarúgást.

Az érzelmi és a vele szoros kapcsolatban élő politikai úgynevezett „klímaszkeptikusság” nem meglepő módon ugyanúgy hazudik, vagy legalábbis véleménybuborékban, maga teremtette, valóságról tudomást nem vevő alternatív valóságban él, mint a másik fél. Közhely, Nógrádi György gyakran szokta mondani, hogy a hazugságoknak több fajtája van: a sima hazugság, a pofátlan hazugság, a csúsztatás, a választási ígéret és a statisztika. Ezeket egy közéleti vitában a politikai állásfoglalóknak mind szükséges mesterfokon felvonultatniuk, szemben azzal, aki műszaki szakemberként nem szekértáborokban, hanem valóságban érdekelt.  Sajnos, a tények viszont bonyolultak és átlátó képességet igényelnek, ritkán állnak meg az egyszerű közlés, egyszerű válasz fekete-fehér szintjén, e miatt a közvélekedésre kevéssé hatnak. Mennyivel kényelmesebb már azt hallani, hogy mindenért a zsidók vagy a rasszisták hibásak, mint azt, hogy nézze uram, az alábbi dolgokat kellene megtennie, ami időbe, pénzbe, fáradtságba, lemondásba fognak kerülni, hála és garancia nélkül.  Tessék megnézni egy átlagos internetes oldalt, ahol legalább százféle „eltitkolt”, „”csodálatos” és „elképesztően olcsó és egyszerű”  fogyókúrás módszert ajánlanak, csak most, reklámáron. Egyikben sem fog szerepelni az, hogy ne zabálj és mozogj többet. Ilyen az emberi természet. Utóbbi módszer helyett – bármi mást akar.

Caroselli: az Asdódi pestis. Bármely korban a krónikások a jelentős járványokat mindig feljegyezték, tollhegre tűzték Az epidemiológia alapkérdése azonban mindig is az volt: hogyan indul és terjed egy járvány? Ha a történelem nagy világjárványait vizsgáljuk, szemben Richellieu híres mondásával, nem a nőt, hanem a nyomort kell keresni. A nyomor, amely mozgásba hoz embertömegeket, amelyek járványt visznek-hoznak, vagy vektorokat (rovarokat, rágcsálókat), és amely legyengíti az emberek ellenállóképességét. A nyomor oka lehet háború, de az ok többnyire: az éghajlat megváltozása, amely átrendezi a társadalmi viszonyokat, az országok erőviszonyait és tömeges migrációt indítanak el. A tömeges migrációt ma is tapasztaljuk, az általuk Magyarországra is behozott fertőzések még kezelhetőek. Még.

Az úgynevezett politikai „klímaszkeptikus” vélemény, amelyet a politikai jobboldalon állítólag kötelező elfogadni, mert mivel a „klímahisztizők” buta ballibek, illetve feministák, tehát biztosan nincs igazuk, nemcsak a fenti tényekről nem hajlandó tudomást venni, hanem ugyanolyan ideológiailag vak, mint az ellenoldal, és rendszeresen azok módszeréhez hasonlóan, a sima hazugságokon át a csúsztatásokon keresztül a közkeletű tévedések széles tárházával operál. Az nem mentség, ha úgy érzi: a jó ügy érdekében.

Nem győzve hangsúlyozni, hogy ehhez képest létezik természettudományosan megalapozott szkeptikus vélemény is, csak nem a Bayer Zsocák mindent és mindenkit, aki ellenségnek van kinevezve lekezelő hozzáállásával. Sajnos, a közéletben, természetesen nem csak Magyarországon, hanem immáron világszerte elterjedt az a fajta viselkedésminta, amely abból indul ki, hogy előre eldöntjük, kinek van igaza, érveket meg se hallunk, és aki nem rokonszenves, vagy kényelmetlen dolgokkal szembesít, azt személyeskedve hülyének tekintendő.

„De mindig is volt éghajlatváltozás.” – Volt. Csakhogy azok vagy viszonylag csekélyebb mértékű és rövid ingadozások voltak (metoritbecsapódás, vulkánkitörések), vagy, ha súlyos katasztrófát is jelentettek, mivel egy ép ökoszisztémát értek, az gyorsan tudott regenerálódni, vagy pedig lassú, természetes folyamatok voltak, melyhez a természet, az élővilág alkalmazkodott. Az, hogy van természetes klímaváltozás, mit hisztizünk, logikailag kb. azonos típusú érv azzal, hogy minek büntetni az emberölést, elvégre úgyis mindenki meghal. A jelen, valószínűleg antropogén klímaváltozás sebessége – az átlaghőmérséklet és a tengervízszint növekedése, az éghajlati övek eltolódása, a Száhel, Ausztrália, Kalifornia és a Mediterránium kiszáradása sebessége – rémísztő. A jelenlegi hőmérséklet emelkedés üteme a kainozikumi jégkorszak minden hosszú távú klímaváltozásának hasonló folyamatát százszorosan múlja felül. Ilyenre a földtörténeti múltban példa nem volt, nem is lehetett, nem tudjuk, mit okoz, de jót – biztosan nem. Egyébként pedig: és ez esetben nem fenyegetnek ugyanazok a veszélyek? Nem szükséges csökkentenünk az üvegházhatást, ha tudjuk, hogy ellenkező esetben baj lesz, és rajtunk múlik? Dehogynem.

„30-40 éve még jégkorszakkal ijesztgettek, ma meg felmelegedéssel, mind a kettő baromság.” – Tény, hogy a tudományos közbeszéd 1940 és 1975 között gyakran előhozta, hogy küszöbön az új jégkorszak, a klíma hűl. Érdekes, és egyébként igen valószínű, hogy emberi behatás nélkül ez lenne, lehetne a tendencia, bár nem biztos, és sebessége lassú lenne. Ha igen, legyünk neki hálás, csökkenti a hülyeségünk hatásait. A Würm eljegesedés hossza alapján nem elképzelhetetlen, hogy az interglaciális, amely kb. 12000 éve kezdődött, a végéhez közeledik – de egyébként simán tarthat még százezer évet is. A harmincas években ugyanis Európában és Észak-Amerikában elég sok hideg telet jegyeztek fel. Egyes vélemények szerint a második világháború is hozzájárult, azaz ez is antropogén behatás: a rengeteg levegőbe került por, füst, az égő városok, a troposzféra magas régióiban repkedő repülőgéptömegek (bár ma több vízgőz kerül a levegőbe a légiközlekedés miatt, mint mikor Harris légimarsall ezer bombázót emelt Németországra), ugyanakkor egyben egy mérési hiba is történt. A világháború alatt és után az amerikai flotta vette át a súlyosan terhelt britektől a globális tengervíz­-hőmérséklet mérését, és eltérő mérési metódusuk miatt – kevesebb időt hagytak a gyors analóg hőmérőknek, más geometriájú mintavevőt használtak – folyamatosan alacsonyabb hőmérsékleteket mértek, ezért a globális hőmérsékletet alacsonyabbra becsülték, mint az volt ténylegesen. Közismert: „a hatvanas években a hideg időjárás miatt folyamatosan csökkentek a terméshozamok” – valójában nem a hideg időjárás miatt csökkentek a terméshozamok, hanem a szovjet és kínai kommunista vezetésnek valamivel meg kellett magyarázni a tervek nem teljesülését, meg statisztikai bűvészkedést, és már akkor is egyszerűbb volt a gonosz kapitalista jégkorszakra fogni. Mellesleg, hogy 60 éve milyen tévedés történt, annak semmilyen kapcsolata nincs a jelen tévedéseivel, sem ok-okozatilag, sem tanulságilag.

„Hazugság, nincs is melegedés, a mért adatok azért magasabbak, mert körbenőtték a városok a meteorológiai állomásokat, és a sztratoszféra hőmérséklete nem nő.” Ez az érv ma is gyakran előkerül, pedig klímaszkeptikusok ezt 2012 előtt hangoztatták lelkesen, mikor még a sztratoszféra hőmérséklet-növekedését nem tudták kimutatni. Ma már, sajnos, ki lehet. Csak meggyökeresedett, amolyan városi legendává vált, minthogy a benzinben ólom van, igaz, 30 éve már hogy nincs, de ez nem zavarja azokat, akik így szokták meg.

„Be van bizonyítva, hogy nem is a szén-dioxid okozza a felmelegedést, mert a múltban minden hőmérséklet-emelkedés előbb következett be, és azután emelkedett meg a szén-dioxid szint a légkörben, tehát nem a szén-dioxid az oka a melegedésnek, hanem a melegedés az oka a szén-dioxid felszaporodásának.” Ez alapvetően frappáns érvnek tűnik, csak az a baj, hogy nem a jelen folyamatot modellezi, hanem az elmúlt 500 000 év jégmintáiba befagyott gázok elemzésén alapul, amely a múlt eltérő okú, de természetes klímaingadozásainak elemzése, és tudjuk, hogy a jelen helyzet ettől eltér, okát tekintve. A természetes, bármilyen okból bekövetkező melegedés (pl. pályaelem-módosulás) miatt óhatatlanul több lesz a levegőben a szén-dioxid, hiszen a melegedő világóceánból szén-dioxid távozik a légkörbe, amely tovább fokozza a melegedést. Aztán a bioszféra kivonja ezt a plusz szén-dioxidot, szerves anyagot csinál a szénből, a klíma visszahűl, a növényi aktivitás is csökken, így a szén-dioxid szint stabilizálódik. Ezt tudjuk, ismert, hogy van egy ilyen folyamat, csak sajnos, ez nem válasz arra, hogy következik abból, hogyha mesterségesen megemelik a légkör szén-dioxid-tartalmát, mivel erre, így, emberi tevékenység miatt, ilyen gyorsan, ilyen nagymértékben nem volt példa, tehát új helyzet van, és ezek a múltban mért események MÁS események, más lefolyással, és nem magyarázzák a jelen történést.

„Baromság az egész, a vulkánok sokkal több szén-dioxidot bocsátanak a légkörbe, mint az emberiség.” Ez pedig sajna, egy nettó szimpla hazugság. Ez ismét csak jó régen volt. A híres Nyos-tavi (Kamerun) szén-dioxid-kitörés, amely több ezer ember halálát okozta a nyolcvanas években, „mindössze” 1,6 millió tonna szén-dioxidot lökött a légkörbe, hogy több kilométeres körzetben a bolhától az elefántig mindenki meghaljon a dzsungelben (elefánt, konkrétan, három pusztult meg, ember, hivatalosan, 1746, a bolhákat nem számolták meg). Nem kevés, csakhogy az éves antropogén kibocsátás közel 40 milliárd tonna, azaz ennek a mennyiségnek a kb. huszonötezerszerese. Ezenkívül, a vulkánok „hűtenek” is, a vulkáni aktivitással kikerülő vulkáni hamu és kén-dioxid hűtőhatása erősebb, mint a szén-dioxid melegítő hatása. Jelenleg már az emberiség úgy százszor annyi szén-dioxidot bocsát ki, mint a világ összes vulkánja, mofettája, gerzírje, iszapfortyogója és borvízforrása.

„A légkör hatalmas, nem tudjuk elszennyezni.” – De, el tudjuk. A légkör tömege nagyságrendileg kb. 5 x 10 ¹⁵ tonna. Ebből szén-dioxid kb. 2 x 10 ¹² tonna, a globális kibocsátás ma 4 x 10 ¹⁰ tonna, azaz száz év alatt duplázná a szén-dioxid tartalmat. Ezek a rideg számok. Duplázná, azaz nem biztos, hogy duplázni fogja, mert akár teljesen el is tűnhet a légkörből, vagy elindulhatnak olyan folyamatok, amelyek ezt sokszorozzák.

Kamerunban 1986 augusztus 21-én elképesztő tragédia történt: egy, az Erdélyi Szent Anna tóhoz hasonló vulkáni krátertóból, a Nyos-tóból hatalmas mennyiségű szén-dioxid egy un. limnikus kitörés során hirtelen távozott el. Az óriási mennyiségű gáz négy falu lakosságát és a környező erdő állatait pár perc alatt mind megölte. (A Szent Anna tó ilyen kitörést nem tud produkálni, mivel vize minden télen lehűl, ezért átkeveredik, míg a trópusi tónál évszakok hiányában ez nem következik be.)

„A Föld olyan hatalmas, hogy az ökoszféra teljes szénforgalma 800 milliárd tonna körüli évente, az emberi kibocsátás sokszorosa, a szén-dioxiddal ijesztgetés hamis.” – Azt viszont nem említi meg, hogy az ökoszféra közel egyensúlyban van, annyit bocsát ki, amennyit elnyel, a feleslege-hiánya minimális (legfeljebb a sztromatolitok vonnak ki véglegesen szén-dioxidot a légkörből, és csinálnak belőle mészkövet, de egyébként az emberiség úgy ezerszer annyi mészkövet dolgoz fel (főleg cementté) mint amennyi képződik ezzel egy időben. Plasztikusan fogalmazva: ha beleállsz  lekötözve-megbilincselve egy 180 cm mély medencébe, és a víz pont az orrodig ér, és emelnek a vízen két centit, nem fulladsz meg, mert ez a víz összmélységéhez képest az a két centi már lósz.rt se számít, ugyebár….vagy mégis? Inkább csodálni kéne az ökoszisztéma finomhangoltságát, hogy relatíve a természetes szénforgalomhoz képest csekély mesterséges kibocsátás ennyi bajt tud okozni.

„Az egész globális felmelegedést csak a pontpontpontok találják ki, és/vagy okozzák, szándékosan, tudatosan.” – jó, szerintem pedig itt fejezzük be…

Épeszű, felkészült, értelmes, reálisan gondolkodó ember, mint említettük, már régen nem vélekedik úgy, hogy nincs felmelegedés, ill. klímaváltozás, mert van, hanem, ha megkérdőjelezi az IPPC álláspontját, azt úgy teszi, hogy nem mesterséges eredetű a melegedés, következésképpen a szén-dioxid (és metán-) kibocsátás visszafogása nem fogja azt megakadályozni, rossz úton járunk. Esetleg hozzáteszi, hogy nem a melegedés meggátlására kell törekedni, mert az reménytelen, hanem a helyzet kezelésére, nagyon logikusan hozzátéve, hogy tekintettel arra, hogy nagyjából nem tudjuk, hogy mi történik, nagyon ne is jósolgassunk, és lehet, hogy a felmelegedés mértéke és hatásai eltúlzottak. Ez – reális álláspont. A „klímatagadás” – nem az. Magyar viszonylatban én eddig két embertől olvastam elfogadható logikájú „klímaszkeptikus” érvelést, Király Józseftől és Miskolczi Ferenctől. Előbbi vegyész, utóbbi légkörfizikus. Lehet, vannak többen, de én több értelmes ellenérvelővel nem találkoztam.

Király vegyész, és klímaszkeptikus véleményét döntően arra alapozza (de egyebeket is kifejt…), hogy vette a fáradtságot, és kiszámolta – vagy más számításait átvette, nem tudom, de mindegy – hogy konkrétan egyébként mennyivel fokozza a hosszúhullámú földfelszíni kisugárzás energiájának visszatartását a légkör mérhető szén-dioxid gyarapodása. Megállapította: mondhatni, szinte semmivel, minimális mértékben, ennek az értéknek 0,2 fok alatt kell maradnia. Mindenesetre: sokkal kevesebbel annál, mint amivel a fősodratú jelentések és prognózisok előre jeleznek. Hozzá kell tenni, hogy nem éghajlatkutató, nem légkörfizikus, hanem vegyész, és ennek megfelelően „laboratóriumi” légköri körülmények közötti rendszerre alapozott, azaz nem a légkör viselkedését számolta ki, hanem azt, hogy egy 78,2 százalék nitrogénből, 20,89 százalék oxigénből, 0,83 argonból 0,04 százalék szén-dioxidból álló gázkeverék mennyi hőt tart vissza pluszban ahhoz képest, mintha ott csak 0,03 szén-dioxid lenne. Nem meglepő módon: hibahatáron belülit. Légköri folyamatokat nem modellezett érdemben, legalábbis közlései, írásai alapján, ezért könnyű rámondani: á, ez nem úgy van. Viszont azt azért élesen megvilágította, hogy a globális átlaghőmérsékletnek nemcsak hogy nem kizárólagos tényezője a szén-dioxid szintje, hanem csak egy a sok közül. Ezt egyébként értelmes embernek nem kell magyarázni, csak a felületes sajtó ezt sose hangsúlyozza. Nő a szén-dioxid, és mind meghalunk….ez túlzott leegyszerűsítése a világnak. Csak azért, mert a légköri szén-dioxid-koncentráció kismértékben (0,01-0,02%-al) nő, nem következhet lényeges felmelegedés….hacsak, nem következik be valamiféle olyan rendszerszintű változás, amely „kicsiben” nem modellezhető és számolható.

Kiemelném Miskolczi professzort is, mert gyakran elhallgatják: ő a NASA kutatója volt, miután leírta, hogy valójában az üvegházhatás nem is fokozódik, erre kirúgták. (Bármely döntéshozó a szakértőtől nem szakvéleményt, hanem saját álláspontja megokolását várja, legalábbis, ha elég buta.) A magyar kormány megbízta Zágoni Miklós akadémikust, hogy elemezze ki Miskolczi tanulmányát, kimondatlanul is elvárva tőle: cáfolja meg. Zágoni professzor azonban megállapította: nem tudja Miskolczi számításait alapjaiban cáfolni. Részletkérdésekben lehet, téved, de összességében a gondolatmenet őt is meggyőzte.

Röviden durván egyszerűsítve úgy lehetne összefoglalni Miskolczi differenciálegyenleteit, hogy jelenleg a teljes lehetséges üvegházhatás érvényesül a Föld légkörében, azaz több szén-dioxid légkörbe kerülése ezt érdemben már fokozni nem képes. A légkörnek van egy felvehető energiamaximuma, mivel egy összetett dinamikus áramlási rendszer, és több energia „nem fér bele”. Ez roppant figyelemreméltó, csak sajnos, valószínűleg nem megoldást talált, hanem paradoxont, olyasmit, mint volt a fizikában a Maxwell-démon. Ugyanis a gyakorlat cáfolja meg: igen, volt a bolygón ennél már lényegesen melegebb is, és melegszik. Tehát, ha valaki kiszámolta, hogy nem melegszik, akkor az a számítás hibás, akkor is, ha jelenleg nem találni a hibát, mert a valóság nem igazolja vissza a papírt. Ha a kerítés tetején teknősbékát találunk: az oda nem felmászott, az odatették. Miskolczi saját munkája nyomán azt állítja (logikusan): ha nem a légköri szén-dioxid koncentráció a hőmérséklet-emelkedés oka, akkor nyilván a beeső energia mennyiségének növekedése. Ennek azonban szintén nem találni nyomát, és ma már annyi napelem-rendszer dolgozik, hogy pontosabban mérhetjük az egységnyi felületre beeső napenergia mennyiségét, mint valaha is. Amit ebből le lehet szűrni: itt kérem, további kutatásokra van szükség.  Éspedig nagy szükség is volna rá. Mert a baj a nyakunkon van, kinek szeme van, látja.

Leegyszerűsítve: azt mérjük és tapasztaljuk, hogy a klíma melegszik, a globális átlaghőmérséklet nő, ennek éghajlati, növényzeti, vízháztartási következményeit látjuk. A természettudományban alapelv, hogy ok nélkül nincs okozat, nem történik semmi, nem létezik semmi csak úgy, „magától”. A klíma melegedésének okának kell lennie. Ha a Földre jutott napenergia mennyisége nem növekszik (ez bizonyos), sőt, jelenleg éppen picit csökken, az oknak a hővisszatartásban kell lennie, és ha csak egy tényezőt ismerünk, ami érdemben változik ezzel párhuzamosan, akkor erősen sanszos, hogy az az ok. Bonyolítja a helyzetet, – és itt van a kutya elásva! – hogy a fizikai-kémiai tudás viszont ezt így ebben a formában nem magyarázza egyértelműen. Hülye analógiával világítom meg. Zárt szobában meghal valaki, miközben elsült egy pisztoly. Mitől halt meg? Lehet, hogy elharapta a torkát egy krokodil, de valószínűbb, hogy a lövéstől. A hullán nincs viszont lőtt seb. Na, most mi van? Az van, hogy gondolkodni kell. Lehet, hogy úgy megijedt a lövéstől, hogy infarktust kapott. Akkor nem a lövéstől halt meg? De, csak mégse…

Na, hát, nos, kábé itt tartunk.

Sajnálatos módon a földtörténeti holocén időszak (jelenkor) véget ért, ma már az antropocénben élünk, mikor az emberiség maga formálja a bolygót, a saját rusnya képére. Nemcsak a klímát alakítjuk át tervszerűtlenül, hiszen sokkal látványosabb az, amit az élővilággal és a földfelszínnel teszünk: nemcsak belakjuk, hanem össze is mocskoljuk. Az iparosodás előtti megközelítőleg 285 ppm-es légköri szén-dioxid szintet mára nagyjából 410 ppm-re emeltük, azaz durván a másfélszeresére. Megemeltük a globális metánkoncentrációt is, bár annak üvegházhatása, bár fajlagosan nagyobb a CO2-nél, abszolút értékben még nem jelentős. Ez, sajnos, biztosan emeli a globális átlaghőmérsékletet, ez tény, minden ellenkező híreszteléssel szemben, viszont szinte biztosan nem annyival, mint sugallni próbálja a média. Nagyobb gond ennél, hogy nem látjuk a folyamat végét, azaz, nem tudjuk, meddig is fog emelkedni a szén-dioxid szint, azaz mikorra csökken az emberiség szén-dioxid kibocsátása arra a szintre, amit a bioszféra kezelni tud – egyébként ezt sem tudjuk, hogy mennyi, csak tippeljük, hogy nagyságrendileg kb. az 1920-as évek kibocsátási szintje, a jelenlegi 8-16%-a. Ha a szén-dioxid-kibocsátást tovább növeljük, éspedig olyan módon, hogy a bolygó lakossága 11-12 milliárd főre szaporodik, és a globális kibocsátási átlag eléri az európai szint jelenlegi mértékét, az évi 83-96 milliárd tonna körüli szén-dioxid kibocsátás lenne minimum (jelenleg még 40 milliárd tonna alatt van), amely értékkel száz év alatt valószínűleg a légköri szén-dioxid-koncentráció az 1000 ppm körüli értékre emelkedne, amelyre van olyan forgatókönyv (azaz, nem biztos, hogy tényleg így van), hogy ez a globális átlaghőmérséklet 6-8 fokos emelkedését vonja maga után. Sarkvidéki jégsapka a továbbiakban nincs, de a trópusok jelentős része lakhatatlanná válik. Kérdés, hová mennek (mehetnének) az ott lakó embermilliárdok. Őszintén szólva, kevéssé valószínű, hogy ezt sikerül összehozni. Megjegyzendő, ha sikerülne a bolygón az összes becsült kausztobiotitot (olajat, olajpalát, földgázt, metánhidrátot, tőzeget, lignitet, kőszenet) mind-mind eltüzelni, a szén-dioxid légköri szintje 60 000 ppm fölé emelkedne (6 %). Ebből érdekes következtetéseket vonhatunk le. Először is, nem tudunk annyi oxigént kivonni a légkörből, hogy biztosan megfulladjunk (15% oxigéntartalom mellett túl jól nem vagyunk, de élünk). Ami rossz hír: erre szükség se nagyon lenne, mert bár itt már nagyon szórnak a számítások, de valószínű, hogy ez esetben a globális átlaghőmérséklet 70-80 fok köré menne. Megjegyzendő, itt már majdnem felesleges számolgatni, mert ez esetben a trópusokon 100 fok fölötti hőmérsékletek pattognának, és ha elkezd forrani a világóceán, „elszáll” az üvegházhatás, és meg se állunk a Vénusz pokláig, de ezek a forgatókönyvek finoman szólva is bizonytalanok. A harmadik a legérdekesebb: tessék összehasonlítani, hogy a „hamarosan elfogyó” fosszilis energiahordozók hány százalékát tüzeltük el ténylegesen eddig, ha el tudtunk érni 110-120 ppm szén-dioxid- koncentráció-emelkedést, és még el lehet érni 60 000-et. Na ennyit arról, hogy elfogy az olaj.

Távlati jóslatokba bocsátkozni tehát nem több szellemi maszturbálásnál, ezért célszerűbb azt vizsgálni, amit nem feltételezünk, hanem amit (majdnem biztosan, de nem biztosan!) tudunk. Ez az alábbi: A Föld átlaghőmérséklete 1900 óta több mint egy fokkal már nőtt. Ennek a növekedésnek a nagyobbik része 2002 után történt. A feljegyzések kezdete óta a legforróbb évek, hónapok, és az abszolút hőmérsékleti rekordok 90%-a 2008 utáni keltezésű. A Grönlandi jég mennyisége és a gleccserjég világszerte a XIX. század közepe óta húzódik vissza. A bolygó vitathatatlanul – melegszik, és ennek csak egyik jele az egyre több gay pride:). Az – a valóság. A kérdés nem lehet az, melegszik-e a bolygó, (szakértelemmel rendelkező „klímaszkeptikus” ezt nem kérdőjelezi meg) hanem legfeljebb az, hogy mitől: mennyire természetes ez a folyamat, és mennyire az ember okozza, vagy erősít rá?

Közbevetés: jelen melegedési fázisban azonban – és ez még legalább 30 évig így lesz – ez nem jelenti azt, hogy mindig, mindenhol, állandóan meleg van, vagy melegebb van. Az átlaghőmérséklet nő, amely nem zárja ki a lokális és időszakos hideget, sőt. Az átlag melegszik, de ezzel együtt a szélsőségek abszolút értéke, gyakorisága és jelentősége is növekszik, tehát a globális felmelegedés, ez kicsit viccesen hangzik, könnyen okozhat mifelénk (és a mérséklet övben mindenfelé) hóviharokat. A melegedő légkör intenzívebb légköri folyamatokat eredményez – több és erősebb a tájfun, a hurrikán, a viharciklon, a Földközi-tenger térségében is megjelenek trópusi jellegű viharciklonok. Több a viharkár – ezt a biztosítók is alátámasztják, bár ők nem megbízhatóak, szeretnek hazudozni – és egyre gyakoribbá válnak az időjárási szélsőségek. Miért? Egyszerű…bocsánat, nem az, de egyszerűen elmondható. Az intenzívebben melegedő egyenlítői övből az észak, ill. dél felé történő áramlás egyre intenzívebb. Az intenzívebb passzát magasabb szélességi körökhöz is eljut: a passzát leszálló (magas légnyomás) ága Afrika helyett ma már hőségriadókat okozva egyre gyakrabban eléri Európát. A 30. szélességi fok körüli száraz, sivatagos zóna kiterjed, egyre szélesebben – nincs vagy bizonytalan a csapadék. Az intenzív, egyenlítő felőli áramlás miatt uralkodóvá és jellemzővé válik az észak-déli (meridionális) áramlás. Tessék megkérdezni nagymamát: az ántivilágban, mikor szex előtt a férfiak borotválkoztak jellemzően nyugatról fújt a szél, és hozta az esőt. Miért? Mert a 45.-50. szélességi fok magasságában a nyugati szelek övében vagyunk, nem a térítőövben, a passzát uralma alatt, a szél tipikusan nyugatról kellene, hogy fújjon, ami Európában azt jelenti, hogy az Óceán felől, és hoz stabil hőmérsékletű, nyáron hűvösebb, télen enyhébb, óceáni levegőt és sok-sok felhőt és párát. E helyett jelenleg hol északról fúj, hol délről, a nyugati irányt lassan elfelejti, mit fúj, tombol: a Kárpát-medencében az átlagos szélsebesség 30%-al nőtt 1995 óta (védett medence lévén, most se nagy…még). A nyugati szelek gyengülnek, az atlanti ciklonok hétszám nem érik el a Kárpát-medencét. Van egy pár makroszinaptikus helyzet, de nem bonyolítsuk túl: Izland felől: hideg, nedves. Putyin felől: még hidegebb, száraz. Azori-maximum (Szahara felől): forró, száraz. Ritka délkeleti áramlás az Indiai-óceán felől: nedves, meleg. Szibériából tehát ritkán jön nedvesség. Dél felől, a Szaharából meg pláne nem. Tehát vagy hőség van, vagy időnként hideg, de száraz, amelyet időnként lerombol egy-egy jól fejlett ciklon. Az észak-déli kilengések miatt kevesebb a csapadék, de az is egyre bizonytalanabb, kiszámíthatatlanul sok esik, máskor meg semmi. Nem mindegy, hogy nyáron két mindent elöntő felhőszakadással zúdul le 200 mm eső, ami elfolyik, és „papíron” megvan a szükséges csapadékátlag, valójában meg volt három hónap aszály, ami ősszel folytatódik. Mert ez statisztikailag ugyanaz, hogyha az ember két hétig fosik, mint a guminyúl, és két hétig szorulása van, akkor statisztikailag egy hónapig rendben volt az emésztése. Csak benne nem így tudatosul.

A jövőben egyre inkább erre kell számítani: egy évben több árvíz és aszály, áprilisi havazások és decemberi húsz fokok. A nyár helyett május végétől szeptember közepéig perzselő negyven fok, lényegében folyamatosan. „Ugyan, régen is volt meleg” – volt, 4-5 napig, aztán ideért egy óceáni légtömeg, és mindjárt csak 18 fok volt júliusban, így jött ki a 24 fokos átlag. Na, ez nem lesz, illetve jórészt már most sincs. Tavasz, ősz egyre inkább elmosódik, eltűnik, a szárazság miatt nincs „puffer”, nincs átmenet. A melegedő óceán melegtömege egész télen kitart, február vége, mire „elfogy”, a tengeri meleg, és jellemzővé válnak a késő márciusi, áprilisi hidegbetörések, karácsony helyett húsvéti havazások. Különösen, ha a poláris jet sokáig kitart, és tavasszal a sarkvidékre sütő Nap hatására hirtelen oszlik fel, és ömlik le hideg délre. A sarkvidéki levegő a domborzatilag (minden hegység észak-déli csapásirányú) Észak-Amerikában zúdul le, és Amerikában minden második télen brutális havazások és mínusz harminc fokok röpködnek, hogy Trump röhögve twitterezhessen: miféle globális felmelegedés, mikor Chicagoban az állatkertben a pingvineket nem engedik ki? Az, hogy Európában eltűnt a síkvidéki havazás, mint fogalom, nem jut el a szűk agyáig. Más szavakkal: nem melegre, hanem tőrőlmetszett bolond időre kell készülni, annak minden egészségügyi, ökológiai, gazdasági és társadalmi következményével együtt, amit a városi ember, aki nem foglalkozik földdel, nem jár erdőbe, általában nem ért meg, nem fog fel. Az urbanizált átlagember idegenül érzi magát természetes közegben, nem kötődik hozzá, és nem érti, hogy miért boldogtalan. Neki az élelmiszer nem tétel, hiszen az egy bolti árucikk, amiből mindig van és mindig lesz, hogy abban nemcsak rengeteg emberi munka, hanem Isten kegyelme is benne van, hidegen hagyja, fel se fogja, neki a kenyér nem szent, mint nagyanyámnak, aki megszegés előtt a késsel mindig keresztet rajzolt rá. A városi átlagember  – ez leginkább a rádiós műsorvezetők viselkedésén érhető tetten, akik nemcsak alakítják, de vissza is tükrözik a prolivéleményt – számára az időjárás csak egy kellemetlenkedő valami, és direkt jó, ha nem esik az eső, mert nem ázik meg és nem kell kocsit mosni, nincs hideg, mert a fűtés drága, és a kabátja kevéssé divatos, mint a miniszoknyája, és egyébként is fázik (mert edzetlen), és leginkább mindig süssön a Nap, és sose legyen se ősz, se tél, és főleg ne legyen csapadék, mert az esőnél már csak a havat utálja jobban, a jégnél rosszabb sincs, mert megcsúszik rajta a tűsarkú körömcipő. Nem baj, hogy melegszik a bolygó, úgyis utálja a hideget. Kb. ez az a világ, mikor az önzés kezet fog a butasággal, de még büszke is rá.

Nagyon fontos dolog, és ez cikkem fő mondanivalója: a világban a dolgok nem önmagukban állnak, hanem rendszerben. Az ember környezet-átalakító, pontosabban környezetromboló tevékenységének csak egyik oszlopa a növekvő mesterséges szén-dioxid-kibocsátás. Felszántjuk a földeket, erodáljuk a talajt, kivágjuk az erdőket, túllegeltetjük a szavannákat, elszennyezzük, megmérgezzük az óceánokat, kiirtjuk a sérülékeny fajokat, özönfajokat hurcolunk mindenhová, megmérgezzük az ivóvizet és a talajt peszticidekkel, PCB-kkel, hormonmodulánsokkal (javaslom erről szóló cikksorozatomat), mindent beépítünk városokkal, utakkal, és főleg nyomortelepekkel.  Miközben melegszik a bolygó, mindenki a szén-dioxid kibocsátásról beszél, de alig-alig vizsgálják az egyre szaporodó ember keze nyomán átváltoztatott földfelszín hatását az albedóra (a földfelszín fényvisszaverő képességére), az egyre kiterjedő megapoliszok mezoklimális, sőt, már geoklimális hatását a légköri nedvességre, a légkör dinamikájára, miképpen változik a bolygó csapadék-, és nedvességeloszlása, felhőzete, mert ezt sokkal nehezebb, mint a szén-dioxid-szintet mérni és átkozni.  Ha józan ember józan következtetést akar levonni, akkor arra a következtetésre fog jutni, hogy a bolygó brutálisan túlnépesedett (nem a fehér ember által), a harmadik világban ugrásszerűen nőnek az igények, a motorizáció, a kemikalizáció, az információáramlás. Ötven éve egy brazil vagy egy afrikai földműves mit sem tudott a fejlett világról, ma az interneten és a tévében mindent lát. A bolygó pedig, nem bírja megtermelni azt a mennyiségű anyagi javat, amely ahhoz lenne szükséges, hogy mindenki nyugati színvonalon éljen. Más szavakkal: vagy a fogyasztói társadalom leépítésére, vagy a népesség drasztikus redukálásra van szükség. Nos, ilyen programot azonban nem lehet úgy meghirdetni, minthogy azt, hogy a fosszilis energia felhasználását ki kell vezetni, és helyette bevezetni a megújulót. Valójában komplex módon kellene védelmezni és óvni a környezetet. Hangsúlyozandó: ez nem teszi szükségtelenné a szén-dioxid-kibocsátás drasztikus csökkentését, csak erősen valószínűsíthető, hogy önmagában a szén-dioxid kibocsátás redukálása egy fenntartható népesség és egy fenntartható gazdaság hiányában annyit ér, mint szobabiciklire a csengő, nem old meg semmit, és a globális környezeti katasztrófa elhárítása többet kíván, mint a klímakatasztrófa elhárítását. A legfontosabb dolog az erdő védelme és megtartása kellene, hogy legyen.

Az erdő hő-, és nedvességpuffer. Visszatartja a hideget, meleget, árnyékot tart, óvja a talajt az eróziótól. Csökkenti az albedót, szabályozza a párologtatást. Milliónyi élőlénynek nyújt otthont, és mérhetetlen mennyiségű terméket, gyógyszert, élelmet, fát ad az embernek. Ma már tudjuk, kanadai kutatók bizonyították be az elmúlt két évtizedben, hogy az erdő több, mint fák egymás mellett: ezek a fák beszélgetnek, éreznek, együttműködnek. Télen az fenyő ad tápanyagot a lombosoknak, nyáron a lombos vizet a fenyőnek. Mindenkinek saját mikrorizás gombái vannak, akik nélkül nem tud élni. A fák kémiai üzeneteket küldenek egymásnak, ha kártevő vagy veszélyes méreg éri őket: riasztanak. Az erdőt ki kivágja, ki az erdőt nem becsüli, ahhoz képest a népirtó háborús bűnös piti zsebes. A klímaváltozás világszerte nemcsak az erdőtüzek révén bántja az erdőt, hanem a gyakori szárazságok, hőhullámok, a kártevők elszaporodása, a hasznos madarak és gombák fogyatkozása, a talajerózió, az özönfajok mind-mind az erdő életképességét, életerejét rontja, megújulását gátolja. Különösen igaz ez a Kárpát-medencében, az Alföldön, ahol az évi 550 mm körüli csapadékátlag a jelen átlaghőmérsékleten az erdősülés határán van: ha itt kivágják az erdőt, a kiszáradó talajban, a réti lágyszárúak között a tölgy-, vagy mezei juhar-magonc már nem képes többé fává nőni, az erdő eltűnik, természetes körülmények között már nem újul meg. És ahol eltűnik az erdő, ott már élni nem jó, és ott az élelmiszer többnyire már nem terem meg. Amíg van olaj az Öbölben, addig Dubai a sivatagban is lehet mesegazdag, nem gond, hogy nem terem meg ott semmi, de ezeket a csodásnak hívott hivalkodó városokat, mindenki tudja, kinek esze van, az ott lakók is, egyszer el fogja nyelni a homok.

Ez nem a Szahara, és nem a Góbi. A homok Magyarországon is tud mozogni. Fülöpháza, Izsák, Tázlár térségében a homokot viszi és építi a szél a Kiskunságban. 40-50 éve a szabadszállási harckocsizók által csak „aranyhomok”nak csúfolt talaj gyepesedését a kiterjedt kiskunsági és homokhátsági katonai gyakorlótereken a lánctalpak talajeróziója tartotta fenn. Ezen gyakorlóterek (Dóc és Táborfalva kivételével) mára funkciójukat vesztették – de a homok nem áll meg. különösen Csongrád keleti része és Bácska – a homokhát – sivatagosodik. A talajvíz egyre mélyebbre kerül, a mezőgazdasági termelés lehetőségei szűkülnek. Nem érdemes a klímaváltozást libsi hobbinak tekinteni, mikor kézzelfogható való. Fotó: orszagalbum.hu, Százezernyi kép Magyarországról.

 Magyar viszonylatban mediterránba hajló éghajlatra: száraz, aszályos, forró nyarakra, esős, pozitív átlaghőmérsékletű, szeles telekre számíthatunk, mezőgazdasági és ökológiai feltételek romlása mellett. Meg beköltöző skorpiókra, tigrisszúnyogokra, Dengue-lázra. Globális felmelegedés ugyan nincs, de a Vértesben megjelent a szkolopendra (szerencséjére, nem tudja mi az) és —figyelem!…áttelel és terjed a fügekaktusz. Igen, Magyarországon, igen, kaktusz, igen, vadon. Igen. Baj van. Ezt átfogó, gyökeres vízrendezési, talajvédelmi, erdősítési programmal kellene kezelni, melynek látszanak egyébként körvonalai, azaz, hogy a gond eljutott a döntéshozók megértéséig, de kérdéses az elszántság, így a várható eredmény mértéke.

Úgynevezett „klímaszkeptikus” oldalról gyakran lehet hallani azt, hogy a légkör növekvő szén-dioxid koncentrációja direkt jó, mert a magasabb szén-dioxid szinten jobban nőnek a növények, nem véletlenül alkalmazzák a melegházi kultúrákban a szén-dioxid trágyázást, több lesz a termés, az erdők felveszik a plusz szén-dioxidot, és minden rendben, de addig is rekordterméseket takaríthatunk be. Ezt az átlagember csont nélkül el is hiszi. A gond ezzel is az, hogy eltekintve az esőerdők övétől, ahol állandóan csurog a víz, amely egyébként úgy néz ki, tényleg pofátlan mértékben nyeli a szén-dioxidot, (ha még lesz esőerdő, mert a kongói meg a borneói is azon dolgozik, hogy ne legyen, nem beszélve Brazíliában Borzasztó elnökről, akinek fennen hangoztatott célja, hogy az Amasonas-medencében csak hozzá hasonló méretű tuskók legyenek) a szavannaövtől az ázsiai monszunövön és a mediterrániumon át a lombos erdők, a sztyeppék és a tajgák övének déli feléig a növények biológiai produktumának szűk keresztmetszete a tenyészidőszak csapadéka, a vízellátás, és kb. mindegy, mennyi az a szén-dioxid a levegőben, ha a melegedés miatt csökken a vízellátás, csökken a talajvíz szintje, és nő a csapadékbizonytalanság mértéke. Semmit nem ér a fa a novemberi esővel (magas hőmérséklet esetén se, mert sötét lévén, nem tud fotoszintetizálni) ha forró és aszályos a nyár és a tavasz. A gyors változáshoz a növényvilág nem tud alkalmazkodni, életképessége, biológiai állapota leromlik. Majd rendbe jön, ne miatta aggódjuk: aggódjunk magunk miatt!

Hol a csapda? A csapda tulajdonképpen ott van, hogy, mint többször leírtam, rengeteg a bizonytalanság, biztosan csak annyit tudunk, hogy új helyzet van, baj van, nagyon ráb.szhatunk, és globálisan jószerivel felkészületlenek vagyunk. Az IPPC jelentésben és a riói konferencia záródokumentumában az van, a felmelegedést az iparosodás előtti időkhöz képest két fokon belül kell tartani. Ha ez sikerül, nem lesz nagy baj, (csak közepes baj) ha nem sikerül, akkor majdnem biztos, hogy lesz. Ehhez pedig nagyon rövid időn belül a globális szén-dioxid-, és metánkibocsátást nyolcvan százalékkal csökkenteni kell. Ez jószerivel egy önkényes kijelentés, és úgy tűnik, nem más, mint a már 1900-2015 között bekövetkezett melegedés és szén-dioxid-koncentráció-emelkedés lineáris extrapolálása, amely minden futurológus, okostojás és harmadosztályú jós állandó arcra esése. Valójában ennél sokkal többről van szó, de ezzel nemhogy a közvéleményt nem nagyon zaklatják, a politikai döntéshozók is nehezen értik.

Jelenleg már ott tartunk, hogy a berber fügekaktusz, mint özönfaj, megjelent Magyarországon, és a Vértes-hegységben a Nemzeti Park munkatársai irtani kényszerülnek. 

Hogy hibázunk a jövő előrejelzését illetően? Úgy, hogy minden nem szakszerű előrejelzés az alábbi premisszából indul ki: „ha a jelen folyamatok nem változnak, és minden ugyanúgy lesz”. Nos, a jövőről mindössze egyvalamit tudunk biztosan: hogy ez az előbbi kijelentés helytelen, mert a tapasztalat azt mutatja, hogy a történelemben állandóak a váratlan csavarok, nincs olyan, hogy a jelen folyamatok nem változnak. Jeanne D’ Arc nem logikus. Napóleon nem logikus. Alexandrosz nem logikus. Mégis jöttek, és felforgattak mindent. „Ha jelen folyamatok nem változnak”, én így és most, hogy ülök a télikertemben a laptop előtt, növények és a nagy diófám ágain károgó varjak, és egy pohár meggyes sör (tudom, gyümölcsös sört csak a b.zik isznak..)  társaságában, és jelen folyamatok nem változnak, nyolc nap múlva halott vagyok. Kellemetlen halálom lesz, szomjan halok és kihűlök, felfekvéses lesz a farom, és előtte hallucinálni fogok az álmatlanság miatt. De őszintén megvallva, nem így tervezem, hanem úgy, hogy a folyamatokban éles változások fognak beállni. Pl. fel fogok állni, fogok aludni, még inni, stb. Ugyanez a helyzet felmelegedés-ügyben is.

Azt tudjuk, hogy a gyors (itt a felmelegedés gyorsasága fontosabb, mint a mértéke!) felmelegedés visszacsatolásos folyamatokat indít vagy indíthat el, de ezek mikéntjét akárhányan becslik, annyiféleképpen. A kétfokos felmelegedés annyit jelent: igen nagy a valószínűsége, hogyha a felmelegedés ezen belül marad, ezek az ellenőrizhetetlen és jósolhatatlan folyamatok nem indulnak el. Ha ennél több, akkor valószínűleg elindulnak. És akkor mi lesz? Bármi lehet. Pokoli forróság ugyanúgy, mint jégkorszak. Meg lehet az is, hogy Gaia szépen kiszabályozza az egészet, mert esélyes, hogy képes rá, és nem történik semmi. Mondjuk, ebben bízni kb. ugyanaz, mikor az ötéves gyufával játszik a garázsban, úgyis messze van a benzineskanna, úgyis se lesz baj.

Mik ezek az ellenőrizhetetlen folyamatok? Gyakorlatilag pozitív visszacsatolások, elsősorban a világóceán melegedése miatt a benne oldott szén-dioxid légkörbe távozása és a tengerfenéken nyomás alatt lévő és csak ott és hidegben stabil metán-hidrát bomlása és a metán légkörbe szabadulása, a tajga permafrosztjának befagyott mocsárgázainak tömeges felszabadulása, amelyek ördögi körben erősítik az üvegházhatást, és ott már nincs mit tenni. A másik ellenőrizhetetlen folyamat – amely ezerféleképpen modellezhető, és nem tudjuk, melyik valósul meg – hogy a globális lég-, és vízkörzés teljesen átalakul, megváltozik. Ennek része a sarki jég elolvadása is, de az is, hogy megváltoznak a világóceán hőmérsékleti viszonyai. Hogy lehet ebből jégkorszak? Úgy kérem, hogy például az Európa nevű lokalitás hőmérsékletét jelentősen emeli a Golf-áramlat, amely a felszínen a Karib-tengerből hoz meleg vizet és teszi Archangelszkig jégmentessé az Atlanti-óceánt, a felszín alatt pedig, a mélytengerben a hideg víz áramlik vissza a trópusok irányába, és visz tápanyagot – ami leállhat. Mint utaltunk rá: a nagy Pleisztocén-Holocén Becsapódásos Eseménynél ez már egyszer megtörtént a földtörténeti közelmúltban. Nagyon leegyszerűsítve, a gyors sarkvidéki jégolvadás miatt hideg, de alacsony sótartalmú víz kerül az óceánba, és ennek egy bizonyos tömege megállítja a felszíni áramlást, mert bár hideg, de a felszínen marad. A folyamat hasonlít ahhoz, amit a Szovátai Medve-tónál tapasztalunk, hogy a hideg, de sómentes víz könnyebb, mint a meleg, de sós, így paradox módon a hideg van a felszínen. Csak egy rövid időre zavarodjon össze az Atlanti-, és a Csendes-óceán áramlási rendszere, és kerüljön nedves, páradús meleg levegő a magas északra, és jöjjön létre egy, az egész északi-félgömb mérséklet övére kiterjedő hatalmas havazás: a több millió négyzetkilométernyi fehér felület olyan mértékben lecsökkenti a bolygó albedóját, hogy az általunk megszokott  klíma napok alatt omolhat össze, mivel a napfény energiáját a fehér felszín kipattintja a világűrbe, a globális átlaghőmérséklet lezuhan, a hósapka stabilizálódik, és a gyors felmelegedés elképesztően rövid idő alatt hoz létre – napok, hetek alatt! – új jégkorszakot. Ez fog történni? Az egyetlen felelős válasz: ez is történhet, nem tudjuk.

Mindennek pedig, súlyos politikai és társadalmi következményei lesznek. Honnan tudjuk? Onnan, hogy a múltban ennél kisebb és lassabb változásoknak is azok voltak, mikor még nem volt ennyi ember a bolygón, az erőforrásokat összehasonlíthatatlanul kisebb mértékben szipolyoztuk ki és másrészt pedig onnan, hogy ezek tulajdonképpen nem lesznek, hanem már vannak, hiszen például „klímamenekültek” döngetik tömegével Európa kapuját. Ne dugjuk a homokba a fejünket: a jobb élet reményében Európára özönlő milliók a túlnépesedett, tönkretett ökológiai rendszerű, bukott államokból igyekeznek ide. Beszélhetünk iszlám szélsőségről, korrupcióról, belháborúkról: a végső ok az, hogy a föld, ahol élnek, nem képes eltartani az ottaniakat, és kormányaiknak, ha vannak egyáltalán nincs válasza arra, mihez kezdjenek a képzelten, iskolázatlan, jövőtlen emberei, akik előtt nincs megélhetés. Niger 1960-ban másfél milliós lakossága mára 18 millióra nőtt, a sivatag pedig könyörtelenül hódítja el a legelőket, a földeket, a kutak kiszáradnak, a viharos forró szél elhordja a talajt. Gondolja bárki is, hogy egy elégedett, elegendő földdel, tőkével, állattal, tartalékkal rendelkező földműves beáll iszlám szélsőségesnek? Ő hálát ad Allahnak, a próféta kardjának szerepkörében az tetszeleg, akinek már mása sincs. Hogy is írta Marschalkó Lajos? Ny/(JxT) = Sz. Nyomor / (jövőkép x társadalmi igazságosság) =  szélsőséges eszmék népszerűsége.

A felelősségteljes tervezéshez, az emberiség érdekének szem előtt tartásához nem elég a rikácsolás, és igazság szerint még annak is másodlagos a jelentősége, hogy mesterséges vagy természetes folyamat-e a tapasztalt melegedés. Történik egy folyamat, ami nagyon bizonytalan, és mire ki fogjuk tudni sütni, hogy mennyire is veszélyes, ha veszélyes, addigra majdnem biztosan késő lesz. Nagyon valószínű, hogy minden ellenkező akadémiai okoskodással szemben, csak utólag fogjuk tudni vizsgálni, hogy mit is csináltunk, ahogy debil Móriczka is okos az üszkös romok előtt, mikor már leégett a ház, csak könnyen lehet, addigra késő is lesz. Mert az égő ház oltását se befolyásolja, hogy magától gyulladt-e ki, vagy felgyújtották. Most nagyon komolyan, ha van egy folyamat, ami valószínűbb, hogy bajt okoz, mint hogy nem, és hatalmunkban áll nem csinálni, (jelen esetben: leváltani a fosszilis energiatermelést fenntarthatóra) nem játszani a tűzzel, elfogadható érv és elfogadható gondolkodásmód-e az, hogy szarjunk rá, holott tudván tudjuk, hogy tragikus végkifejlettel járhat – mindannyiunkra? Ezt a kérdést tegye fel magának mindenki, teljes mértékben elvonatkoztatva attól, hogy mennyire rokonszenves egy agresszív zöld anarchista, aki kb. úgy hiányzik bárhová, mint kolera a lepratelepre. A büntetőjogban ezt gondatlanságnak hívják, amely ugyan enyhébben ítélendő meg a szándékosságnál, de a büntetőjog mozgásterét arra szabták, hogy a felgyújtott ház mellé átköltözhetünk egy másikba. Jelenleg kicsit több a tét. Közhely, hogy nincs B terv, mert nincs B bolygó se. A Föld az egyetlen ismert hely, ahol punci és sör van, ezért ajánlatosabb lenne a megvédését és a megvigyázását kicsit többnek tekinteni büszkeségi kérdésnél és napi politikai okoskodásnál.