Mégsem járnak jól a “Nők 40” kedvezménnyel az asszonyok?

A magyar jogrendszer egyik szégyenfoltja az a diszkrimináció, amivel megkülönbözteti a két nemet a nyugdíjazás tekintetében is. Bár egész Európában eltörölték vagy fokozatosan kivezetik a korábbi nemi megkülönböztetésén alapuló nyugdíjazási feltételeket, Magyarország mégis külön utat választott. Miközben a veszélyes, egészségkárosító munkákat (például bányászat, tűzoltság, stb…) végzők indokolt korkedvezményét megszüntette, eközben egy teljességgel indokolatlan diszkriminációt vezetett be és népszerűsített büszkén a törvényhozás: a “Nők 40” nevű feminista korkedvezményt. Míg a korábbi szakmai korkedvezményeket az érintettek rendszeresen fellépő egészségkárosodása illetve a kor függvényében szükségszerűen fokozódó alkalmatlanná válása indokolta, addig ezt a női kedvezményt mindössze azzal magyarázta a kormányzat, hogy biztosítani akarja, hogy a nők minél előbb a családjukkal, unokáikkal tölthessék idejüket. Érdekes módon a döntéshozóknak az nem jutott eszébe, hogy számos férfi is inkább hamarabb nyugdíjba vonulna, minthogy kemény, egészségkárosító munkában megfáradva, megrokkanva haláláig dolgozna. – Mint tudhatjuk, a férfiak várható életideje 5-10 évvel is alacsonyabb a nőkénél.

A Férfihang.hu korábbi cikke nyomán megemlékezhetünk arról is, amikor a szakszervezetek férfiakat képviselni törekvő jogegyenlőségi követelésével szemben az alkotmánybíróság megállapította, hogy a férfiak nem tarthatnak igényt a jogegyenlőségre, a velük szembeni diszkrimináció szükségszerű, hiszen a férfiak jogfosztása az alkotmányban, alaptörvényben került kimondásra.

Bár a “Nők 40” egyértelmű ajándék a nőknek, mégis egyes közgazdászok és sajtóorgánumok most a nőket törekszenek sajnáltatni. A 24.hu cikkében Gerencsér László közgazdász számításaira alapozva “Milliókkal rövidítheti meg a nőket öregségükre a nyugdíjveszteség” címmel adott közre egy cikket, amelyet aztán más lapok is átvettek, feldolgoztak.

…akik élnek a nők 40-nel, azok a rövidebb szolgálati idő és különösen a keresetek 2015 óta tapasztalt dinamikus emelkedése miatt sokat veszíthetnek.

– Írja a 24.hu cikkében, és az állítást Gerencsér által adott példával is igyekszik alátámasztani:

Egy 1955. január 1-jén született nő 40 évi jogosultsági idő megszerzése után 2013 elején, 58 éves korában ment nyugdíjba. 2012-ben az átlaghoz közeli, 150 ezer forint volt a nettó átlagkeresete, így a nyugdíja a beszámítás alapjául szolgáló átlagkereset 80 százaléka, 120 ezer forint lehetett. Az időközi emelések hatására 2019-re, amikor betöltötte a nyugdíjkorhatárt, 138 ezer forintra emelkedhetett az ellátása.

Ha nem élt volna a korai nyugdíj lehetőségével, hanem kivárta volna a rá vonatkozó 64 éves korhatárt, 2019-re 229 ezer forint lehetett volna (valorizálva) a nyugdíj alapját képező nettó átlagkeresete, a nyugdíját pedig az átlagkeresete 92 százalékában, vagyis több mint 211 ezer forintban állapíthatták volna meg.

Tehát más szavakkal a lehetséges „rendes” nyugdíjának mindössze 65 százalékát kapta meg.

A kereset növekedésével, illetve korábbi munkába állással még jobban szétnyílhat az olló a Nők 40 és a rendes nyugdíj között.

A “megrövidítés” szó mást sugall, de azért  szögezzük le, a fejtegetés tulajdonképpen csak egy egyszerű tényt állapíthat meg: aki él a korkedvezménnyel, annak nyugdíja szükségszerűen nem növekszik tovább. A korán megkezdett “unokázás”, pihenés lehetőségének nyilvánvalóan ára van. Mindezt megállapíthatnánk akár egyszerű tényként is, vagy sajnáltathatjuk is “szegény nőket”,  hogy a közszféra kényelmi állásait (a közszférában dúló foglakoztatási szegregáció eredményeként ott 80-90 százalékban csakis nők dolgoznak) és a versenyszférában a HR és “bérszámfejtő” osztályokon végzett gerincroppantó passziánszozásnak a poklát a “méltán kiérdemelt”, de amúgy “megrövidítő” korkedvezményes nyugdíjra cserélték. – Ezen az eszmei úton lehet akár egy nőpárti pozitív diszkriminációt is a nők  újabb hátrányaként tálalni, és ilyen módon születhet meg az a végtelenetített feminizmus, ami apránként totálisan leértékeli, még az alapvető emberi jogaitól (jogegyenlőség) is megfosztja a férfiakat.

A cikk konklúziójával végülis egyet lehet érteni: a nyugdíjrendszer a közeljövőben általában is korrekcióra fog szorulni. Ezt lehetne akár azzal is kezdeni, hogy a súlyosan diszkriminatív, férfiellenes “Nők 40” kedvezményt minél hamarabb megszünteti az állam.