Apa lássa el a háztartást, míg anya pénzt keres?

Cumisüveg és fakanál címmel jelent meg a 2020/39. Nők Lapjában cikk a családi szerepek változásáról. Jó ez férfi szemszögből? Jó, ha anya hozza haza a pénzt, míg apa pelenkáz, játszik a gyerekkel és takarít, főz?

A.K. Zs. (furcsán hat, ha valaki nem vállalja a nevét a cikkéhez) és Soós Réka jegyezték a cikket. Az írás egyértelműen afelé tolná el a családi szerepeket, ha azok akár meg is fordulnának. Legyenek a családfők a nők, és a házitündérek a férfiak! Több példát is hoz a szerzőpáros erre, persze mindegyik ideiglenes, megnyugodhatunk, könnyen fogyaszthatók, hiszen végül minden visszaáll a régi felállásba. Olyan, mint a cukorba ágyazott keserű gyógyszer? Gyógyszer ez a férfiaknak, akik mereven pénzt akarnak keresni, tekintélyt szerezni, ahelyett, hogy otthon tüsténkednének? Vagy inkább méreg, ami a férfiasság férfiak szerinti maradékát is kiölni igyekszik a férfiakból, hogy feláldozza azt az elnőiesedés oltárán?

Egyébként szóba hozzák egy bekezdés erejéig a nők önértékelését is, miszerint többet kell dolgoznia egy, a férfihoz képest magát értéktelenebbnek érző nőnek. Nos, az attól függ. Ha a nő kompenzál, akkor igen. Ha a teljesítményével akarja kivívni mások szeretetét, akkor igen. Ha azonban a környezetén csügg érzelmileg, követelőzik és “vámpírkodik”, akkor a csekély önértékelés egy házisárkányt eredményez, nem pedig egy szende áldozatot. Pszichológus segíthet ezen.

De ha emögött megint a férfiak rejtett nőelnyomását hozza a szerzőpáros szóba (ugye csak én vagyok paranoid?), akkor ez egy SZALMABÁB! Hol releváns ez ma Magyarországon? A cigány kisebbségnél? Ott is csak a hagyományaik szerint élőknél? Vagy az eldugott, alig egy-két létező tanyán? HOL NYOMJÁK EL A NŐKET MA HAZÁNKBAN? Hogy kerül egy ilyen kérdés terítékre egy országos magyar hetilapban? Kis nyomásgyakorlás az olvasóra, hogy féltse magát, mert a patriarchák köztünk élnek, és jobb, ha felkészül rájuk? Micsoda, teljesen szükségtelenül, a férfiak ellen hangoló dolog ez már?

Remélem, ez a kirohanás csak az évtizedek óta mantrázott “Nő-el-nyo-más” feminista kliséjére adott válasz a részemről, a Nők Lapja szimplán arra gondolt, egyszerűen vannak nők, akik alul értékelik magukat, és ez nem jó nekik. Én mondjuk egyet sem ismerek, de ez legyen az én bajom, biztos túl kevés a kapcsolatom, és nem “vonzom be” a rossz önértékelésű nőket az életembe. Az ellenkezőjével sokkal többször találkozom, a magát túlértékelő nővel. Aki nem tudja, mi az alázat és szerénység. Bezzeg nekem tudnom kell, mi az áldozatkészség és lovagiasság, udvariasság a nőkkel szemben. Mert egyenlőség van, tehát nekem vannak pszichológiai kötelességeim a nőkkel szemben, de a nőknek nincsenek ilyenek velem szemben.

Arra most ki sem akarok térni, hogy patriarcháéknál kötöttebbek a nemi szerepek, de egyben a nő tisztelete, kiszolgálása ugyanennyire kötött. Keresztényéknél legalábbis így megy. Ezek az én köreim, erről tudok nyilatkozni. Úgy vélem, egy patriarchának sokkal több dolga van, mint feleségének, hisz felelőssége is több. Én pl. ezért sem fogok így élni, holott hívő közösségemben szabály ez a minta. Én szabad akarok lenni a férfimozgalmárkodásra, nálunk emancipáció lesz. Ha ugyan nem matriarchátus, ahol anyunak majd naponta köszönöm meg, hogy viszi az otthoni dolgokat, hogy én szabadon segíthessem férfitársaimat, a pénzkereset és gyereknevelés mellett.

Egyébként egy csúnya csúsztatásra is felhívnám a figyelmet, mielőtt továbbmegyünk. A cikk sárga keretben hozza azt az adatot, hogy a nők többet foglalkoznak háztartási munkával, mint a férfiak, illetve gyerekneveléssel is. Ez így nem igaz, ráadásul indokolatlanul lustábbnak állítja be a férfiakat. Warren Farrel óta tudjuk, hogy egyrészt a férfiak pénzkeresettel több időt töltenek, mint a nők, különösen ha a munkába járás idejét is ideszámítjuk. Másrészt a férfiak házimunkái kifelejtődnek a felmérésekből. Az időszakos munkák (hólapátolás) alkalmi (duguláselhárítás) munkák egyáltalán nem szerepelnek, illetve a ház falain kívüli munkák sem. Vagyis szinte az összes. Fűnyírás, kerítésfestés, kidőlt fa elhárítása, ecsetek kimosása, tűzrakóhely megtisztítása, betonozás otthon, kertfelásás, stb. Erre tessék odafigyelni! Igen, ott, a Nők Lapjánál – is.

Gyereknevelésre a reggeltől-estig gürizés mellett, jó ha van egy fél órája a férfinek, és akkor ő még sehol nincs, hogy egy sört nyitni jó lenne és kicsit bámulni a tévét.

Én értem a cikk alapvető szándékát: több szabadságot a nőknek, hogy legyen idejük magukra, legyenek saját anyagi erőforrásaik, hogy ne legyenek kiszolgáltatva egy férfinak, aki ma még szerelmes és gondoskodó, holnap meg ugyanez, csak a szomszéd Mariskába, és a pénzét is oda vinné elkölteni. Tény: egy férfinak is könnyebb, ha nem egyedül gondoskodik a családról. Nagyon nagy lelki felelősség, teher. Volt, aki pánikbeteg lett tőle. Történjen vele egy baleset, és éhezik az egész család.

De van itt egy fontos kérdés, ami mellett a feministák, és még a méltán népszerű Nők Lapja is rendre elmegy. A férfi tekintélyének kérdése. Mert ma annak van tekintélye, aki pénzt keres, aki gazdaságilag gyarapítja a családját. Túlélni – ez volt a kód hosszú-hosszú ideig a társadalomban, ennek legbiztosabb módja pedig a szüntelen gyarapodás.

Aki gyarapít, azt tiszteljük. A tisztelet pedig alapvető kulcs a férfi lélekhez. Add meg a tiszteletet neki, és megnyitja a szívét előtted!

Lehet-e tisztelni egy otthon pelenkázó, a női ügymenetet vivő férfit? Tiszteli őt a párja, sajátmaga és a társadalom? A nő talán még megteszi. Közel sem az összes. Persze, az ígéret megvan az elején, aztán elkezd tipikusan úgy viselkedni, ahogy gyűlölte, ha vele tették: nem értékeli a rendet, a tisztaságot, a lefektetett gyereket, az ételt az asztalon. Mert ez a minimum, egyébként, ő is hajt a munkahelyén, ahol még főnök is van, meg kibírhatatlan kollégák, és határidők. Esetleg ő maga a főnök, mi az, hogy otthon nem? Valójában neki járna a tisztelet, nem igaz?

De tudja – e tisztelni magát egy férfi, ha ő marad otthon? Azért ezt tartósan végezni, nagyon kemény lehet lelkileg. Hiszen semmi sem táplálná az ő férfias identitását. Nem használja az erejét, nem ugratják egymást a kollégákkal, a pénzt nem ő teszi le az asztalra. Talán ha terepet talál férfias attitűdjei kifejezésére, fejlesztésére. Férfias sportot űz, haverokkal sörözik – gondolkodom, mi segíthet.

Remélem, érződik, hogy nem vagyok ellensége a szerepcserének, főleg, ha nem tartós. Tényleg, jót tesz az apa-gyerek kapcsolatnak, rálátást enged a párja életére, terheire, és jó önismeretet adhat.

Tartósan végezve viszont lelkileg kiherélheti a férfit. És ez is számítson már, a mindenit! Mert a társadalom nem fogja érteni. És én nem is hibáztatom a társadalmat érte. Ideig-óráig jó ötlet cserélni, de tartósan? Az otthon melegét, az OTTHONT  én is a nőtől várnám. Ez egyszerűen nem a férfi területe, egy nőtől elém tett leves jobban esik, mint egy férfitól, pedig azt is értékelném. Egész egyszerűen a VILÁG az a hely, ahol egy férfinak meg kell nyilvánulnia, és az OTTHON az, ahol a nőnek. Miért nem olyan egyértelmű ez manapság? Évezredekig az volt.

Van helye némi átmozgásnak, ideig-óráig szerepcserének, de ne állítsuk a feje tetejére a világot! Már az Ősközösségben is a férfiak vadásztak és a nők őrizték a tüzet. Ne akarjunk annyira okosak lenni, hogy most mindent másképp akarjunk végezni. Egyedi esetekben működhet, de össztársadalmi szinten káoszhoz vezetne. Persze liberáliséknál semmi sem drága, ha az elméleteiket akarják kipróbálni, akárkit szívesen feláldoznak érte. Lásd LMBTQ.

Könnyítsünk a nők terhein, de előbb vegyük észre, hogy a férfiak keze is tele van munkával! Ezt csak ideszúrom, mert ez így igaz, és nem úgy van, ahogy a feministák állítják, hogy nő és férfi 8-8 órát lehúznak, aztán minden a nőre marad. Ezt hívják Ordas Nagy Hazugságnak. És már elég a hazugságra épülő bűntudatkeltésből és manipulációból.

A részmunkaidőt említi még a cikk, ami szerintem is jó ötlet. A nők jobban helyt tudnak állni otthon, és egyben ki is szakadnak otthonról, lesznek kapcsolataik és jövedelmük. Viszont erre a férfiakat is fel kellene készíteni. A párjuk sokkal jobban függ majd tőlük anyagilag. És ez teher, amiről nem a nő tehet. Nagy türelem és megértés kell ehhez, annak megértése, hogy az is fontos tétel lehet egy bevásárlólistán, ami nem feltétlenül szükséges, csak új fűszer, alapanyag, tisztítószer, mert hallotta a nő és ki akarja próbálni.

A férfi által megkeresett pénz már nem az övé, hanem a családé. A nő egyszerűen nem tud ugyanennyit hozzátenni. Fontos a tiszteletet és a felkarolás lelkületét ekkor is megőrizni.

Másrészt egy nőnek is tudnia kell engedni. Elfogadni a férfi tekintélyét, mert alapvető gond, hogy ilyen otthon szinte alig létezik. Nem igaz, hogy a férfiak tekintélyének súlya alatt nyögnek a nők. Akkor lépnek ki egy kapcsolatból, amikor csak akarnak, és ezt nagyon sokszor meg is teszik. (Válások aránya 60% fölötti, élettársi kapcsolatokban még magasabb. A nők egyszerűen NEM SZÁMÍTANAK szilárd alapnak egy tartós együttéléshez. Nem megbízhatók.)

Visszatérve az “engedjen a nő” témára: ha valamire nem jut, és ezt felvázolta a férfi, hogy miért, akkor ilyen kérdésnek már nincsen helye: “de miért”? Pláne ezerszer. Amit korábban elmondott a férfi, azért.

Maga a cikk is felhozza a sorok között a nőelnyomást, de a férfiak családfőségének akadályozásáról, a férfielnyomásról szót sem ejt. Félti a nőket, mert ma nem újságíró, pláne nem haladó, aki nem félti őket. Ugyanakkor a férfiak családfői szerepének – ami több, mint pénzt letenni az asztalra – elnyomásáról szót sem ejt. Hogy bűntudatot kell(ene) érezzen egy férfi, ha ő vezetni akarja a családját, hogy ő maradinak, mucsainak van ilyenkor beállítva. Igazságos ez? Nem inkább vastagon előítéletes? Holott a belé programozott kódot követné csak a férfi, azt, amit az ősei is végeztek évezredeken keresztül.

Persze erről beszélni kellene, tanítani, példát adni rá. Cikkeket írni, filmek témájává tenni, reklámokban szerepeltetni. Mert: egy VALÓDI családfőség mézesmadzag lehetne a fiatal férfiak felé – akiket mi, idősebbek tanítanánk meg ennek felelősségére – a családalapításra. Hogy családfő és ne MGTOW vagy fűevő legyen.