Amint azt tudni illik, világszerte november 19-én ünnepeljük a Nemzetközi Férfinapot. Sajnos rögtön hozzá is tehetjük: tudni illene és ünnepelni illene, azonban az emberek egy jelentős részének még ma is meglepetést okoz, hogy ilyen ünnep egyáltalán létezik. Holott immár több, mint húsz éves múltra tekint vissza a férfiaknak dedikált nap, amelyen elismerhetné a társadalom a férfiak áldozatos társadalmi szerepvállalását, munkáját. Ebben az évben is érdemes sajtószemlét tartanunk, mely médiumok illetve vállalkozások fordítottak figyelmet arra, hogy valamilyen formában megemlékezzenek a Férfinapról. A Google keresőjének tanúsága szerint az elmúlt 24 órában alig több, mint tucatnyi bejegyzés született a magyar interneten, amely a “Férfinap” szót tartalmazza. A Férfinapról megemlékezők jelentős része kis-közepes médium. A korábbi évekhez képest idén mégis akadtak üdítő pozitív példák is. Egyébként kicsiség lenne bármely médiaszereplőnek legalább “kötelező gyakorlatként” a szokásos panelszöveggel letudni a dolgot:
A nemzetközi férfinapot először 1999-ben tartották meg Trinidad és Tobagóban, az ENSZ támogatásával. Az esemény ezt követően nagy elismertséget kapott a férfiaktól világszerte, például az Amerikai Egyesült Államokból, Európából, Afrikából, Ázsiából és a Karibi térségből. Magyarországon 2009-től szerveznek a nemzetközi férfinaphoz köthető rendezvényeket. A nemzetközi férfinap célja, hogy a fiúk és férfiak egészségére hívja fel a figyelmet és hangsúlyozza a nemek közötti egyenlőséget. Ez egy olyan alkalom is, mely elítél minden a férfiak ellen szóló diszkriminációt, és hangsúlyozza az elért eredményeiket, a férfiak hozzájárulását a közösség, a család, a házasság és a gyerekekkel való törődésben, valamint elismeri a közösségben betöltött nélkülözhetetlen szerepüket.
A Férfinapi köszöntésről tökéletesen megfeledkező se szeri se száma nagy médium között a “citrom díjat” mégis az Index.hu csapatának kell kiosztanunk, akiknek idén (sem) volt fogalmuk a Férfinapról, de egy cikkben siettek megemlékezni a WC világnapjáról, amelyet az ENSZ “áldásos” tevékenységének köszönhetően szintén erre a napra jelöltek ki.
A citrom díjas kategória dobogójának második fokára a Metropol.hu-nak sikerült felkapaszkodnia, merthogy úgy gondolták, hogy méltatás helyett inkább elváráselvűen kinyilatkoztatják egy cikkben, hogy “Mitől férfi egy férfi”? Történetesen szerintük: “nem fél kimutatni az érzelmeit, biztonságot és nyugalmat nyújt, felelősségteljes és igényes”. Felvillantották a celebvilág trendjeit is, hogy tudassák a férfiakkal, hogy milyen divattrendekhez kell formálniuk magukat, “klasszikus, kigyúrt vagy metroszexuális” karakter-e éppen az aktuális divat, ha a női kegyosztóknak meg kívánnak felelni, mint ideális fogyasztási tárgy. Listájukon ajánlott példaképként szerepelnek: Harry Styles, Chris Pine és Jason Momoa. Viszont legalább a portéka egészségmegóvásáról sem feledkeztek meg: a férfiaknak rendszeresen elvégzendő szűrővizsgálatok végtelenül hosszú listájára felkerült egyebek mellett a “vastagbél vizsgálat, a székletvizsgálat és tükrözés, a hasi és kismedencei ultrahang”, satöbbi… Végül aztán listába szedték azt is, hogy “miért kellenek a hímek a nők életébe?” – Lássuk: “Tudjuk, hogy nem jobb sofőrök, mint a lányok, de azért néha jól esik, hogyha beparkolnak helyettük. Magasan van a felső polc és a befőttesüveg teteje is csak a segítségükkel nyílik ki. Vásárláskor könnyebb, ha valaki fogja a nehéz szatyrokat. Jól esik hozzájuk bújni egy romantikus film alatt. Valakinek el kell ismernie otthon, hogyha a nőnek igaza van.” – Nőnapkor ezeknek a “nőstényeknek” megköszönhetjük majd a törődést a legszexibb fotómodellek és színésznők felsorolásával valamint egy bélbaktérium és hüvelygomba kutatásra szóló beutalóval.
A 74nullanulla.hu cikke már inkább a szívünkbe lophatja magát, amikor a férfiaknak adható ajándékokról elmélkedik és kimondja az aranyigazságot: “Ha valamikor, hát ma legyen hideg sör a hűtőben!”
A hajdupress.hu cikke viszont inkább a tanácstalanságot domborítja ki a férfinapi ajándékozással kapcsolatban, és szívhez szólóan mond köszönetet a Férfiaknak: “…ez a világnap kevésbé fürdőzik a nyilvánosság áldásos figyelmében. Ilyenkor nem veszünk virágot, nem adunk bon-bont, nincs cserepes növény vagy DIY családi emlék. Sőt…igazán ötlet sincs, ami meglepetésként ezen a napon meghonosodhatna úgy, mint Anyák napján az orgona. Mégis, talán pont emiatt annyira őszinte, mikor megköszönjük a sallangok és a kereskedelmi termékek nélkül, hogy jelen vannak az életünkben, támaszaink a nehéz időkben, óvnak és ösztönöznek, osztoznak a terheinkben és szeretnek minket úgy, mint senki más. – Drága Férfiak! Apák, nagyapák, férjek, fiúk, barátok, testvérek! Köszönjük, hogy vagytok nekünk”!
Ebben az évben már szolgáltatói-vállalkozói köszöntéssel is találkozhattunk. A Gödöllői Városi Könyvtár és Információs Központ eképpen készült a Férfinapra: “November 19-e Nemzetközi férfinap. Ennek alkalmából választottuk a hónap folyóiratának az AutoBild, Aranysas, Apa Magazin és a Rádiótechnika című lapokat. Természetesen folyóirataink között több is található, amely elsősorban – de nem kizárólagosan – férfi olvasóink érdeklődését, szokta felkelteni. Aki ismeri ezen lapokat igazolhatja, aki eddig még nem ismerte, ellenőrizheti eme választás helyességét. Az Apa Magazin számai a Gyerekkönyvtárban találhatóak. Az elmúlt hónapokban megjelent lapszámok mellé a témával foglalkozó könyveket készítettünk ki.”
A Kapos Medical Magánegészségügyi Centrum weboldalának ünnepi posztja különböző szűrővizsgálat csomagokkal hívja fel a figyelmet a férfiak egészségmegóvására, a (N)Movember mozgalom jegyében.
A legönzetlenebb szolgáltatói üdvözlő üzenetet pedig a Digi telekommunikációs szolgáltató adta közre Facebook oldalán egy videó formájában, amiért külön köszönetet mondhatunk:
Az Újpest TV Mozaik című műsora Halmos Gábor pszichológussal közölt beszélgetést a Nemzetközi Férfinap alkalmából, amelyben a férfiak lelki egészségével foglalkoztak:
A Karc FM Rádió Bedő Imrével, a Férfiak Klubja alapítójával közöl interjút a Férfinap alkalmából.
A Pesti Tv Férfinapi műsort adott közre szintén Bedő Imrével, aki egyébként a tv-csatornánál már korábban egy férfiakat a középpontba állító műsorfolyam műsorvezetője lett:
A legszívmelengetőbb dolog a férfiaknak mégis az, ha nem önmagukról kell beszélniük, hanem a másik nem képviselői fordítanak figyelmet rájuk. Ennek ellenére sajnos a különböző mainstream sajtótermékek mellett leginkább a női magazinok feledkeztek meg a Férfinapról. Egy üdítő kivételt azonban bonuszként tudunk mutatni. A Ridikul.hu így írt Férfinapi cikkében:
“Ünnepeljük ma azokat a férfiakat, akik körülöttünk vannak, értünk és a gyerekeinkért dolgoznak, a munkahelyeken teljesítenek, és ha kell a nemzetért is küzdenek, szerte a világban. Férfiak nélkül finoman szólva is rossz lenne, nem? Bár sokszor épp az ellenkezőjét kívánjuk, haragszunk, dühösek vagyunk, de aztán újra és újra segít a csók, az ölelés, a társként felénk irányuló, védelmező karok. Kellenek társként és barátként!”
Köszönjük mindenkinek a férfiak nevében!
Jaaa hogy ez volt tegnap? Nem nagyon tűnt fel…
Megvallom, tegnap egészen késő estig nekem is kiment a fejemből , hogy milyen nap is volt ( azért még éjfél előtt felköszöntöttem a páromat), pedig az igazságosság nevében már régóta tartjuk ezt a napot . ( de tudat alatt vettem azért neki meglepit , mert imádja a grillcsirkét és hoztam hazafele jövet) . Ez pedig egy méltó köszöntés B Radó Lili-től:
A Férfi dicsérete
Szeretünk!
Mert nélküled nincs igazi nő!
És nincs életre keltő erő,
nincsenek rózsák és illatok,
szépség és szerelem nem ragyog!
Mert nélküled nincs gondoskodó
békés otthon és vigasztaló
szívderítő, meleg szeretet.
Nincs haza! Nincsenek gyerekek!
Mert nélküled céltalan az út,
minden vágy és ölelés hazug,
hontalan vándor a boldogság,
nélküled a lét, csak pusztaság.
Szerintem az lehet az oka, hogy rossz az elnevezés, emiatt marad figyelem nélkül. A pontos megfogalmazás kb. ez lenne: “Sperma és pénztermelő, gyerektartás és CSOK hitel törlesztő egységek világnapja”
Túdom, cúnya leszek meg minden, de muszáj “belefingani a nullás lisztbe”, mielőtt “elcsöppennénk az örömtől……..”
És akkor nézzük, hogy egy nő számára mi is egy “férfi értéke” és mit is értenek valójában a”szebbik nem” képviselői alatta:
,
Ha másként nem, akkor felhőztetve( ha másra nem “alkalmasak”….)
Finanszíroznak (és elviselik a menstruációs és egyéb hisztijeinket……)
Mint a gyereket, hiszen azok vagyunk……(De, persze, ennek ellenére ugyanolyan jók/erősek és mindenre (is) képesek vagyunk, mint a férfiak (sőt, általában még jobbak is vagyunk náluk mindenben, ha akarjuk), ráadásul tűsarkúban hátramenetben …….. )
A pináért (szinte ) mindenre hajlandóak ( a bétabélák meg bármire, még csak meg sem kell nekik “lebegtetni” semmilyen “ígéretet”…..)
A másik, ami szintén ad egy “összefoglalást” a férfiak (valódi) értékeiről, “női szemmel”:
Sehol nem fedezem fel ezen értékek közt az “embert”, csak a “hasznosítható” tárgyat….
Külön kiemelném: “értünk és a gyerekeinkért(!)”……., magyarul, nem is kell, hogy a sajátja legyen…….., kurva Freud:)
Miért is? Hiszen “minek lenne szüksége egy hal(szagú piná)nak biciklire”?
Bizony, “társként és barátként(!)”:)
Hát bizony, sok múlik a retorikán, a mostani feminista korszak elég sok fogalmat újraértelmez. Régebben ha egy nő pénzért tette szét a lábát akkor azt úgy hívták egyöntetűen hogy kurva. Ma ez már nem ilyen egyszerű, főleg mióta a parlamentnek is lett egy saját Madamja. Azóta ha egy nő pénzért rakja szét a lábát, de abból gyerek is születik, akkor az anya lesz. Direkt nem írom hogy családanya, ugyanis család vagy férj megléte nem szükséges bizonyos támogatások felmarkolásához újabban. Sőt, több gyerek esetén a többféle apa se kizáró ok, 3 gyerek 3 féle apától nem számít a támogatások tekintetében, csak legyen egy férjnek nevezett aktuális partner. Aztán a másik, ha egy nő tényleg csak a pénzért teszi szét a lábát, és nem gyerekvállalás céljából, akkor azt úgy hívják hogy “szexmunka”, az ugyanis tetszik tudni munka. A hírek között olvasgatva már csak ezen fogalommal találkozhatsz. Munka mert adófizetéssel járó szolgáltatásról beszélünk. Hogy milyen formában azt nem tudom, lehet hogy ez is KATÁs formában megy. Bizony változnak az idők.
A lényeg most sem változott az “átnevezések” ellenére sem, csak most nincs semmiféle “retorzió”….., sőt, adott estekben “értékké nemesül”…..
Természetesen semmi se változott. Nőnap alkalmából például szoktak lenni kedvezmények a nőknek bizonyos helyeken. Férfinap alkalmából nem igen hallottam semmi ilyesmiről. (Pedig legalább a “szexmunkások” adhatnának valami kedvezményt a visszatérő vendégeknek ezen a napon, ha már megemlítettem őket :D ) Gyakorlatilag pont annyi a támogatás a társadalom részéről férfinapon is mint általában, egy nagy 0. Aztán persze csodálkoznak a nyakkendősök hogy fogy a népesség. Személy szerint én ezt a részét nem is sajnálom, ezért a társadalomért nem kár.
Emelkedne a népesség, ha “támogatnák a férfiakat”?
Milyen “támogatásra ” gondoltál?
Hát ha már itt tartunk akkor ezek a konkrét “családtámogatási” intézkedések bőven hagynak kivetni valót. Nem tudom például, hogy a három gyerek után járó vissza nem fizetendő akár 10 milliós összegű támogatás kinél marad válás esetén? Nem ismerem ezeket a hitelszerződéseket hogy őszinte legyek, de van itt még más is. Miért csak az anyáknak járnak kedvezmények (nyelvvizsga, jogosítványszerzés támogatása…)? Miért csak a nőknek jár életfogytig tartó adókedvezmény 3 gyerek után, az apáknak miért nem? Hogy a többi adókedvezményről ne is beszéljek… Egy az egyben beszüntetném a nőtartás rendszerét, ha a nő adja be a válókeresetet akkor nem járna neki gyerektartás. Amennyiben nincsen megfelelő jövedelme a gyerekneveléshez akkor az apához kerülne a gyerek. Ha kvótarendszer bevezetéséről van szó ám legyen, de ne csak női kvóta. Ezzel egyidejűleg legyen férfi kvóta is 50-50% arányban, mindenhol (felsővezetők, felsőoktatás, pedagógusok ect…
Az egész válás- mizériát le lehetne rendezni egyszerűen: kötelező osztott elhelyezés (hacsak a felek közös akarattal máshogy nem állapodnak meg).
Máris más lenne a helyzet, mint jelenleg:
– gyerektartás- ugrott,
– 300 km- rel arrébb költözöm a gyerekekkel- ugrott (hiszen vissza is kell vinni a gyerekeket kéthetente),
– nem beszélek a volt férjemmel- ugrott (hiszen meg kell beszélni heti szinten a gyerekek dolgait).
Máris lecsökkenne a válások száma drasztikusan.
Azon a téren lenne bőven min változtatni az biztos. Most első körben eljutottunk oda, hogy a családokban a férfi az apa a nő meg az anya ugye. Nehéz szülés volt, de meglett. Most már csak oda kéne akkor eljutni, hogy a “családtámogatás” a családnak járjon, ne csak a nőknek, anyáknak. A család része ugyanis ugyanúgy az apa is. Talán még öt év, aztán sikerül ezt is au alaptörvénybe beírni.
Szép elmélet, de a valóságban a “közös lakást” nem lehet “kettészakítani”/”két felé osztani”, egy lakásból nem lehet kettőt csinálni, egyik már “más” (a férfi általában “rosszabb” körülmények közé kényszerül), a “gyerek az első”, és a “körülmények” nem azonosak, így ez avariáció elég sok sebből vérzik…..
Mivel “a gyerek (érdeke/biztonsága/”felnevelése”/”jóléte” stb.) az első”, így erre nagy tétekbe nem fogadnék…..
Ha ez “bizonyítottan” a gyerek “érdekét szolgálja”, akkor de……
Álmodoztok, álmodoztok……
Pár európai országban már bevezették.
Hol és milyen eredménnyel?
Változott valami?
Ez engem is érdekelne, de lusta vagyok kikeresgetni.
Na jó, a wikipédiáig eljutottam.
És milyen érdekes:
“A kritikák között szerepel továbbá – amelyeket dr. Kruk nem említ – hogy az osztott gondoskodás támogatói az apák jogait jobban szem előtt tartják, mint a gyermekek legfőbb érdekeit, vagyis a férfiak csupán azért akarják a váltott gondoskodást, hogy ezáltal csökkentsék az általuk fizetendő tartásdíjat; más szóval a közös gyermeknevelés a tartásdíj megszüntetéséhez vezethet, megzavarva ezzel azt a rendszert, melyet a hagyományosan kevesebb jövedelemmel rendelkező nők támogatására terveztek. Ezen kívül a váltott gondoskodás több logisztikai összehangolást igényel a különélő szülők részéről.”
Milyen csodaszép gondolatok…
Abból a “pár európai országból” egyet, kettőt, tudod, ahol már bevezették…..?……..
Illik itt pontosítanom: a váltott gondoskodás/osztott elhelyezés jogi lehetőségét vezették be jópár Európai országban. Nem kötelező jelleggel tehát- én azzá tenném.
Illetve: “A váltott elhelyezés Magyarországon sem ismeretlen, az új polgári törvénykönyv lehetővé teszi a szülőknek, hogy megállapodjanak abban, hogy a kiskorú gyermek ugyanannyi időt töltsön mindkettejüknél. „A gyakorlatban egyelőre ritka az ilyen tartalmú megállapodás, mivel ennek a megoldásnak leginkább azokban az esetekben van létjogosultsága, ahol a szülők közel laknak egymáshoz, illetve közel azonos lakhatási feltételeket tudnak biztosítani a gyermek számára” – válaszolták a Fővárosi Törvényszéken a HVG kérdésére.”
Amíg tehát csak megállapodás kérdése, addig anyuka nyilván megvétózza.
Elviekben ugyebár a tartásdíj is arról szól, hogy az apa hozzájárul a maga részével a gyerekneveléshez. Ezen tehát nem csökkentene, ha apuka ezentúl maga venné meg Lütyőkének és Mütyőkének a szandált meg a bigmekmenüt, és nem anyunak adná a pénzt- aki elviekben szintén a gyerekekre költené azt.
Nem is tudom, kell-e ehhez hozzáfűzni valamit: a tartásdíj tehát a nők támogatására való.
Magyarul nemcsak apunak kell utazgatni, alkalomadtán többszáz kilométert 5-10-15 stb éven át, ha látni akarja a gyerekeit, hanem anyunak is zsebbe kell nyúlni és felülni a vonatra- az pedig nyilvánvalóan elfogadhatatlan….
Azt hiszem összefoglaltad a lényegi pontokat, bármely megbolygatása, akármilyen (nem létező) “extrém jobbos” párt részéről, azt eredményezné, hogy olyan visítozást csapnának a többiek, hogy még ilyet ejrópa nem látott……
Ha lenne 2/3-os támogatottságom, nemigen érdekelne, ki miért visít. Meg ők javarészt nem az én szavazóim. De ez jelenleg nyilván egy elméleti kérdés.
Váltott elhelyezés nem működhet több száz kilométerre a gyermekintézmények miatt. Egyszerre csak egy intézménybe járathatod a gyerekedet, nincs olyan, hogy két hetet Debrecenben, két hetet meg Pécsen jár iskolába.
Váltott elhelyezésnél a soron következő szülőé minden kötelesség és felelősség, ha pl. megbetegszik nála a gyerek, akkor neki kell elvinnie orvoshoz, és neki kell a késést, táppénzt lebokszolnia a főnökénél, nem ugraszthatja az exet, ez etikátlan lenne.
Mivel ez nem pár órás vagy hétvégi “láthatás”, mindkét szülőnél meg kell lennie a gyerek minden holmijának, a hátizsáktól a cipőn-ruhán-játékokon át a fogkeféig. Természetesen ezekről mindkét szülő maga gondoskodik és nem kuncsoroghatnak pénzt egymástól a gyerekkel kapcsolatos kiadásokra.
Ebben az esetben egyik szülőnek sem kötelessége ápolóskodni és bébiszitterkedni ingyen a másiknak , nem kötelessége rendelkezésre állnia amikor nincs nála a gyerek. Akinél van éppen a gyerek, annak kutya kötelessége a felmerült problémákat egyedül megoldania.
Én ötig dolgozom, az iskolában ötig van ügyelet, ki is baszna nagyon hamar a főnököm, ha bejelenteném neki, hogy bocs, de minden két hétben el kell jönnöm négykor, mert oda kell érnem a gyerekért…
Értitek a problémát a váltott elhelyeznél, ugye?
Hunbagira, úgy gondolom, hogy hiába kardoskodsz itt a váltott elhelyezésért, ha gyereked lenne és válnál, te lennél az első, aki odabaszná őt az anyjának és inkább fizetnél a gyereked havi ellátására egy csekély összeget, mert képtelen lennél beilleszteni a nap, heti, havi rutinodba.
Nem illik, hanem talán elvárható :) de kicsire nem adunk:)
Magyarul sehol (egyetlen európai országban) nincs semmilyen valós tapasztalat, így én meg elfogadom a mea culpa-t(ha jól érzékelem:)…
Nahát, már elvárásaid is vannak, nemcsak érzéseid? Vigyázz, merre tartasz… :D
Nem állítottam, hogy vannak tapasztalatok, azt írtam le, hogy szerintem miért lenne jó a kötelező osztott elhelyezés: csökkentené a válások számát.
:)
Az “elvárás” arra vonatkozik, hogy ha bekamuzol valamit és rajtakapnak, akkor illik elnézést kérni, ez az, ami “elvárható”.
Azon kívül, hogy nem értek veled egyet, jelenleg nincs realitása az osztott elhelyezésnek, illetve csak “nagyon gazdag” rétegnek, és ott is azoknál, ahol nem teher a fickó számára. Ezek viszont objektíven eléggé kevesen vannak…..
Tévedtem az osztott elhelyezés jogi helyzetében, ami nem “kamuzás”. Tévedés.
Mivel tévedni ilyen helyzetben nem bűn, ezért nem is volt min rajtakapni, főleg, hogy magamtól pontosítottam a mondandómat.
Mivel nem “kamuztam” és nem “kaptak rajta” semmin, ezért nincs is miért elnézést kérnem.
Ha a különváló pár mindegyikének van hol laknia, akkor egyből van otthona a gyereknek is mindkét helyen, ehhez akár egy albérlet is megfelelő. Azt se felejtsük el, hogy a jelenlegi gyakorlat a gyerekek joga után a közös ingatlant is sokszor az anyának hagyja, valóban nehéz anyagi helyzetbe hozva az apát – de az osztott elhelyezés viszont megszüntetné ezt a gyakorlatot, hiszen nincsen győztes, aki mindent visz, tehát a közös vagyont is 50-50%- ban osztanák, és megszűnne a házassági szerződések gyerekekre hivatkozó félresöprése- amit te is emlegetni szoktál- hiszen a gyerekek kvázi mindkettőjüknél maradnak.
Ha pedig valamiért mégsem jó így nekik, közös megegyezéssel (de csak azzal) dönthetnének máshogy is, ha akarnak.
Részemről tehát teljesen kivitelezhetőnek tartom itthoni körülmények között is.
Az osztott elhelyezés a legigazságosabb megoldás ( amikor nincs nyilván valami kizáró ok egyik fél részéről ) .
Érdekesség viszont , hogy az eddigi tendencia változik , eddig a nők kezdeményezték a válások több, mint 70 %-át , viszont az olló szűkül évről évre ( a válások száma is csökken szerencsére), de 2017-re eljutottunk oda ( ez a legfrisebb amit találtam) hogy 65-35 % az arány. Egyre több férfi kezdeményez válást…
http://www.ksh.hu/docs/hun/xftp/stattukor/valas17.pdf
Te ezt állítottad:
” Pár európai országban már bevezették.”
Ez nem igaz.
Eltérő az értékrendünk, van ilyen.
Épp erről beszéltem, hogy ebbe a kategóriába elég kevesen “esnek” bele.
Persze, elméletben, aztán a gyakorlatban meg nem lehet a (jó esetben meglévő) egyszem lakást sem elosztani, sem kettévágni stb. Így megint a “gyerek érdeke” kerül előtérbe, és anyucinak ítélik, a lakással együtt……
Hülye lenne a nő “közösen megegyezni”, ha enélkül is simán megkapja.
Persze, 10% alatti esetekre “tökéletes”……lenne…..
Utoljára nekifutok.
Valóban, nem kötelező jelleggel vezették be, hanem lehetőségként. Ebben tévedtem.
A tévedést és a hazugságot tudod mi különbözteti meg? A szándékosság. Ha meg vagyok róla győződve, hogy 2+2 = 5 és kérdésre, miszerint mennyi? azt felelem, hogy 4, akkor hazudok és matematikailag helyes választ adok. Ha azt felelem, hogy 5, akkor nem hazudok és tévedek. A hazugság és a tévedés nem ugyanaz. Mondhatnánk úgy is, hogy a hazugság egy szándékos tévedés. Ha nem érted meg, ne aggódj, nagyon sokan képtelenek ezt felfogni.
Nahát, neked menet közben értékrended is lett? :D Osztán mi alapján?
Ami tényleg eltérő az enyémtől, ugyanis én sosem akarnám kézzel – lábbal bebizonyítani a másikról, hogy szándékosan mondott téves adatot (azaz hazudott vagy “kamuzott”).
Mármint abba a katóriába, hogy válás esetén mindkét fél lakni fog valahol, legalább egy albérletben? Elég fura lenne, mert ezzel azt állítod, hogy válás esetén a többség hajléktalan lesz.
El lehet adni és felezni az árát. Vagy ha nem akarják eladni, akkor maradnak ott mindketten, egyik kifizeti a másikat, vagy bármi egyéb, ahogy megegyeznek- rajtuk múlik.
Ippeg az a lényeg, amit nem és nem akarsz megérteni, hogy az osztott elhelyezésnél nincs olyan, hogy valaki megkapja a gyereket és vele a gyerek “érdekeit”, tehát a lakás sincs ez alapján rátestálva senkire, hanem marad az, ami: közös vagyontárgy, ami – közös szerzemény esetén- fele-fele alapon osztandó. Ennyi.
Osztott elhelyezésnél nem “kapja meg”. Mit nem lehet ezen érteni? Kötelezően két hétig apunál, majd kötelezően két hétig anyunál a gyerek, aztán megint apunál, stb… Nem olyan bonyolult ez.
Összefoglalva tehát: nincsen gyerektartás. Nincsen anyunak juttatott közös ház a gyerek érdekeire hivatkozva. Nincs félredobva a házassági szerződés a gyerek érdekeire hivatkozva. Közösen fizetik a költségeket. Egyforma időt tölt a gyerek a szülőknél, az átadást- átvételt közösen oldják meg. Mindez kötelezően, hacsak MINDKÉT fél bele nem egyezik egy általuk választott másik megoldásba.
A hagyományos válás problémái kiküszöbölve, egyúttal anyu elgondolkodik, megéri- e neki válni, amikor pénz nem jár vele, gyereket nem vonhatja meg az apától büntetésből, a kapcsolatot rendszeresen tartani kell. Rögtön nem olyan könnyű lehetőség.
Ne tedd, a hazugság/tévedés “témakörét” már látom máshol is “kifejtetted”, és ott is sikertelenül……
Onnan idézve:
” A hazugság ugyanis nem logikai, hanem erkölcsi kategória- ezt sajnos kevesen szokták megérteni és keverik a hazugságot a tévedéssel.
A hazugság valótlanság állítása más(ok) vagy önmagunk félrevezetése céljából.
Ez egy ténykérdés, köze nincs semmilyen “erkölcs”-höz.
Amit te most ezzel kapcsolatban művelsz az amúgy meg félrevezetés/mosakodás/bagatelizállás, lassan már nekem kínos, mert hagytam volna a faszba, de nem bírta ki az egód és újra elkezdted……
Hát ez az……
Azon kívül, hogy eléggé necces a “példád”, miért mondanál 4-et, ha egyszer meg vagy róla győződve, hogy az 5? WTF?
A hazugság és a tévedés nem ugyanaz. Mondhatnánk úgy is, hogy a hazugság egy szándékos tévedés. Ha nem érted meg, ne aggódj, nagyon sokan képtelenek ezt felfogni.
Amit a hazugság/tévedés témakörében itt leműveltél, az alapján vegyél kicsit vissza az arcodból…..
Ezt majd mindenki maga eldönti, hogy te tévedtél, vagy hazudtál, én úgy látom, hogy mondtál egy nagyot, aztán amikor kiderült, hogy nem igaz, akkor meg próbáltál terelni, de annyi gerinc nem volt benned, hogy elnézést kérj a “tévedésedért”. Sőt még te kérted ki magadnak:)
Persze, persze, aztán a “felezett árral” meg mehetnek egyenként a híd alá…..
Épp azért váltak el, mert legalább az egyik nem szeretne a másikkal együtt élni, vagy én értek félre valamit…..
Persze, persze, csak a valóságban osztott elhelyezéssel a gyerek (minimum 80%-a) szarabb helyzetbe kerülne, mintha anyucinál marad az eredeti lakásba és apuci tejel.
A váltott elhelyezés “anyagilag nem éri meg a gyereknek”…….
Csakhogy ennek prózai akadálya van, az eladott “közös lakás” (fele) árából fenntartott két albérlet az minden, csak nem a gyerek “érdeke”.
Értem én azt, amit írsz, csak épp nincs realitása.
És ebből következően, az erre épített, “anyunak nem éri meg/elgondolkozik” nem nagyon játszik szerepet.
Hirtelen de fontos lett a GYERMEK érdeke!
Mindig is az volt, “járni járt”, de nem mindig “jutott”, minél kevesebb van belőle, mármint gyerekből, annál inkább……
(Az meg egészem más kérdés, hogy a jelen korban “mi” számít a gyerek “érdekének a valóságban……)
Szánalmas vagy, de nagyon, ezt mindig kénytelen vagyok megállapítani.
“Idevigyázz, gyerek, elmondtam már százszor: semmit se mondok kétszer!”
A tévedés az, ami csupán ténykérdés: egy adott tényt valaki rosszul mond, mert rosszul tudja. A hazugság, mivel szándékos félrevezetése a másiknak, ezért igenis erkölcsi kategória is. Megértem, hogy ez neked magas.
Hülye kérdés, de nagyon. Azért, amiért bárki bármikor hazudik. Száz oka lehet, nem az ok a lényeg, hanem a szándékosság, hogy a meggyőződése ellenére szándékosan mást állít. Erre pontos és nem “necces” példa a fenti, csak számodra láthatóan “WTF” az egész téma.
Kifejezetten élvezet ezt pont tőled olvasni, miután először keverted a kettőt, majd többedszeri magyarázat után félig is alig értetted meg a hazugság és a tévedés közti különbséget, de azért osztod az észt a magas lóról :D
Aha. Hogy is “derült ki” pontosan? Ja, úgy, hogy magamat helyesbítettem. Jól “kiderült”, tényleg… és kifejezetten “terelés”- nek számít, hogy magamtól kijavítottam a tévedést, hát hogyne… Elég komolyan lementél te a térképről, az a helyzet.
Mondjuk mert ha tévedek, majd rájövök és kijavítom magam, akkor az égegyadta világon semmi, de semmi okát nem látom annak, hogy elnézést kérjek. Kitől is pontosan és miért? Csak nem úgy gondolod, hogy tőled? Csak nem úgy gondolod, hogy azért, mert tévedtem valamiben? Ugyan már, ez még tőled is egy erőltetett baromság, ahogy próbálsz görcsösen felkapaszkodni valamiféle nemlétező erkölcsi piedesztálra …
Szóval az a helyzet, hogy tévedtem, mikor azt írtam, hogy kötelező osztott elhelyezés van egyes országokban. Ezt magamtól helyesbítettem arra, hogy nem kötelező, hanem lehetőség van rá.
Szerinted pedig “hazudtam”, majd “kiderült” (így, passzív módon), és elkezdtem “terelni”. Mondtam már, hogy szánalmas vagy, de nagyon? Asszem, mondtam. Pedig “semmit se mondok kétszer” :D
Mindenesetre kiérdemelted, hogy ne olvassam, amit idevakarsz és ne is írjak neked semmit. Szóval nyugodtan hányj ide egy jó másfél oldalnyi választ, azt én nem fogom elolvasni- erre gondolhatsz majd a lelkes gépelés közben :)
De azért ne bánkódj: a buksi kis fejedben tovább vitatkozhatsz velem és ígérem, ott mindig neked lesz igazad! :D
Az bizony….., főleg ha ezt egy gerinctelen hazug állítja…….
Bekamuztál egy valótlanságot, aztán amikor kiderült, hogy nem igaz képtelen volt az egód a mea culpa-ra és azóta is azt a mantrát nyomod, hogy mivel az “tévedés” volt, ezért nem szükséges elnézést kérned, mert csak a hazugságért kell.
Eszemfaszom megáll, de tényleg, milyen elbaszott szocializáció eredménye ez baszki?
Nem az, a hazugság, az hazugság , erkölcstől és kultúrkörtől, hittől etc. függetlenül
És a maszatolásodnak épp ez a lényege, hogy lényegtelen, hogy melyiket követted el, ugyanis ha tévedtél, és erre valaki rámutat, (vagy te rájössz), akkor az a legelső dolog, hogy min. elnézést kérsz érte.
Ehelyett te “felmented” azzal magad, hogy hát nem hazugság és ezért “nincs itt semmi látnivaló”, sőt még nekem a kurva anyám, hogy rajtakaptalak, és különben is:)
Az, mert jól gondoltam, tényleg más az értékrendünk.
Kis hazug:)
Erről beszéltem……..(, ez már az öntudatos, nyikhaj-momentumos generáció, a bajszosszarozó -még semmirekellők–“majd kiderül, hogy mire jutnak” generáció egyik ismérve)
A kamuért és a tényért, hogy elkúrtad.
Pl. mert lényegtelen, hogy kivel szemben, ha elkúrtad, elkúrtad,
Az sem számít, hogy milyen erkölcsi alapot próbálsz kreálni a gerinctelenségedet magyarázni…….
Épp ez a lényeg, hogy az “erkölcs” az nem “gumiszabály”, hogy xy-al szemben igen, kz-vel szemben meg nem……. (mert pl. te úgy véled, hogy “magasabb szinten állsz és hát akkor megteheted”…… , ezzel csak még undorítóbb az, amit művelsz….)
Igen, magyarul nem volt igaz az állításod, és ezért illett volna egy “elnézés” szót ebbe a “helyesbítésba” valahová becsempészni……., ha “tévedtél”, ha “tudatosan” hazudtál….., tökmindegy……
Nem szerintem, hanem objektív tény. Igen, valótlanságot állítottál, igen, kiderült, és igen elkezdtél terelni és azóta is próbálsz kitekeregni alóla, de egyre jobban rádég…..
Hát, ezzel most meg is nyerted a “vitát”…….
Az eddigi tapasztalatok alapján én ezt kétlem, az egód ennél nagyobb:)
ulomenen, csak papíron csökkentené a válások számát, attól még Józsi odaköltözhet Julishoz, és Marcsa is Jenőhöz. Vagy maradnak egy lakásban de külön szobában, külön koszton. Egyenes út a nyitott házassághoz, vagyis mindenki azzal kúr, akivel akar, a másiknak nincs köze hozzá.
Te ettől a házasságok megjavulását várod, pedig ettől nem fog.
Warren Farrell írja, hogy váltott elhelyezésnél a szülök nem lakhatnak húsz percnyi autóúttól távolabb.
Ahan, képzeld el, hogy elváltál két éve, váltott elhelyezés, majd kapsz egy nagyon jó állásajánlatot Ausztriában… A fiad még csak három éves és van még 15 év a nagykorúságáig.
Az exednek nem kötelessége a te érdekeddel és jóléteddel foglalkoznia, csak a gyerekével, az tartozik csak rá válás után.
Nem véletlenül nem szorgalmazzuk mi férfiak a váltott elhelyezést.
Persze. És akkor mi van? Semmi.
Tévedsz. A válások csökkenését várom, az nem ugyanaz. Más kérdés, hogy ha nem könnyű a másiktól megszabadulni, akkor néhányak fejében mindenképp elkezdene derengeni, hogy akkor jobban járok, ha jóban vagyok vele. A jelenlegi rendszer gyakorlatilag bátorítja a nőket a válásra- és bár változik a statisztika, még mindig ők adják be sokkal nagyobb arányban a válókeresetet, nem véletlenül. Továbbá az is várható tőle, hogy a gyerekek nem úgy nőnek fel, hogy az apjuk hiányzik az életükből.
Attól még, hogy ő írja, nem látom be, ez miért lenne igaz. És ha így van, akkor mi van?
Nem ártana felfogni, hogy ha gyereke van az embernek, akkor nem hozhat olyan döntéseket, mintha nem lenne neki- és ez nemcsak a nőkre, a férfiakra is igaz. Mivel azt szajkózzuk száz éve- jogosan- hogy a gyereknek mindkét szülőjére szüksége van, ezért ez legyen fontosabb, mint a munka Ausztriában.
A gyerekről tudod, mikor kell dönteni? Mielőtt megfogant. Utána már nem. Nem lehet megölni születése előtt az anya jólétére hivatkozva és nem lehet lemondani a neveléséről jobb munkára hivatkozva. Persze jogilag lehet- épp ez a baj.
Meg se fognak házasodni, adott esetben “csak” templomi esküvő (merugye a felhajtás, meg ” a MENYASSZONYI-RUHA az kell:), gyakorlatilag most is inkább a nők “kényszerítik ki” a házasságot, illetve sokan csak ezzel a “feltétellel” hajlandóak szülni, de pont ezek a “kevésbé válós” fajta…..
Sokkal kevesebb lenne a házasság, és “válásnál” ugyis a nőnek ítélnek mindent ( a gyerekre és annak “érdekeire” hivatkozva)
Ez is fordítva sült el, mert “férfiak” (és nem béták) hozták ezeket a törvényeket és kurva nagy tévedés, hogy a nők “érdekébe ” tették volna, inkább azért, hogy épp azok a férfiak, akik “megtehették”( elég vagyonosak voltak), azok gond nélkül (persze az ex “megfelelő” támogatásával) nyugodtan újraházasodhassanak.
Aztán lett belőle az, ami jelenleg van.
A válással addig nem is volt gond, amíg ki volt szolgáltatva a “hites urának”, amint ez változott és amióta van “választási lehetősége egy nőnek”, kis késéssel és tehetetlenséggel, de “beindult” a részükről.
A beszűkült elme azt hiszi, hogy ha egy módszert megváltoztat, attól bármi is változni fog, ez tévedés, ha a “lényeget” nem érinti, akkor csak épp “kerülő úton”, de folytatódni fog ugyanaz, mint ami ment eddig, mert valódi változás nem lesz.
Amíg nem lesz újra függő a nő a férfitól/férjétől, addig reszelhetitek a fingot, nem fog változni semmi, csak maximum PC-bb megnevezése lesz……
Hülyék lennének nem kihasználni, ha egyszer lehetőségük van rá és “jobban jönnek ki”, vagy legalábbis azt hiszik…..
Valószínű, hogy a visszavágyott, dicső múltba, amikor apuci volt az egyedüli családfenntartó, sokkal többet hiányzott a gyerek életéből…….
Olyan deja-vú érzésem van, paprikakinga is kb. így reagált: “akkor Európa iszlám lesz, na és, akkor mi van?”
Kibicként olyan, de olyan “bátrak”, “okosak” és “mindentudók” vagytok…..
(A “naiv” fogalom már “dicséretnek” számítana…….. )
Kibicek, kibicek……..Álmodoztok, álmodoztok…..
Ez a férfi felelőssége.
Bizony, mert utána ő már kényszerpályán van, a cehhet meg biztos, hogy ő fogja fizetni….
Ahogyan arra sem lehet rákényszeríteni, hogy megszülje, ha nem akarja……és ha erre időben vannak lehetőségek, akkor élni fog vele, ő sem hülye (ennyire:)…..
(Apropó, tudjátok, hogy van olyan esemény utáni tabletta, amely 3 napon belül, és van olyan, ami még 5 napon belül megszakítja a terhességet? Egy gyakorló nőgyógyász mondta, hogy erről informálva vannak és tudnak is a (tini) lányok/ nők, csak épp leszarják, és nemtörődőm módon “megvárják” az abortuszt?)
Ha azt szeretnénk, hogy csökkenjen az abortuszok száma, akkor inkább ezeket a “szereket” kellene jobban “reklámozni”.
De kurvára nem fog változni ettől az élve születések száma, hiába csökkenne az abortuszok mennyisége, megoldanák “máshogy”.
Régi igazság, hogy egy nő két dolog miatt, szó szerint, bármire képes: “hogy legyen gyereke/hogy ne legyen gyereke”.
Szóval, ha elég esze van a nőnek, akkor csak ilyen tablettát kell bevennie és megússza az egész abortuszos cirkuszt, az “apa döntési jog”-ától kezdve a “meggyilkolt életig” bezárólag.
Mivel a társadalom nem “bünteti”, nem közösíti ki az abortálókat, így jelenleg igazán leszarják a tablettás lehetőséget is.
A Dr. Kruk vajon kitért arra is, hogy mi van ha a nő jövedelme nem kevesebb, adott esetben akár magasabb is? Tudtommal a gyerektartás fizetése ilyen is esetben is kötelező az apának, tehát csak ezen az alapon fenntarani egy 100 éves rendszert enyhén szólva röhejes.
Te mivel lennél elégedett?
KI mondta, hogy én elégedetlen vagyok?
Ki mondta, hogy te elégedetlen vagy? Én ugyan nem.Én azt kérdeztem: mivel lennél elégedett?(vagy ez már azzal megvalósult számodra,hogy “belefinghattál a nullás lisztbe”? áá nem hiszem,pedig vannak bennem hívő hajlamok)
IQ bajnokok gyöngye: nem te kérdezted:
“Te mivel lennél elégedett?”
???????
Még egyszer, mert egy újszülöttnek(retardáltnak) minden válasz új:
Ki mondta, hogy nem vagyok elégedett?
Kétbites vagy? Vagy akkor a lisztes példád az arspoétikád mégis?
Ez egyébként engem is érdekelne, milyen férfinapi köszöntő szöveg lenne a nőktől a legmegfelelőbb?
Neked is: Ki állította, hogy “bajom” van a “köszöntőkkel”? Én csak adott esetben “lefordítottam” a “tényleges jelentésüket……
Ez a természet/Isten/evolúció – kinek melyik és milyen “hite szerint”-i – (legoptimálisabb) “rendje”…….
Magam is hasonló érzésekkel olvastam végig a köszöntőt (az “értünk és a gyerekeinkért dolgoznak”- rész majd’ kiverte a szememet), így semmi bajom a fisking-eddel, nagyjából egyet is értek vele.
A kérdés tehát komoly volt- és más is válaszolhat, aki tud és akar- milyen férfinapi köszöntő szöveg lenne a nőktől a legmegfelelőbb? Milyen köszöntőből éreznénk azt, hogy tényleg értékelnek minket. Minket, és nem magukat bennünk.
Kezdjük ott, hogy miért kéne köszönteni a férfiakat?
Miért kéne köszönteni a nőket?
Miért kéne köszönteni az anyákat?
Tényleg szükség van ezekre a faszságokra, ennyire unatkoznak a retardáltak:
A béke világnapja
január 12.
A magyarországi német önkormányzatok napja
január 15.
A Wikipédia napja
január 22.
A magyar kultúra napja
január 23.
Kaposvár napja
január 26.
Nemzetközi vámnap
január 27.
A holokauszt nemzetközi emléknapja
január 28.
Az adatvédelem nemzetközi napja
január 29.
Balassagyarmat napja
január harmadik vasárnapja
A vallások világnapja
január utolsó vasárnapja
A lepra elleni harc világnapja
FEBRUÁR
Ünnep neve
február 1.
A köztársaság napja
február 1.
A Tisza élővilágának emléknapja
február 1.
A civilek napja
február 2.
Szerzetesek világnapja
február 2.
A vizes élőhelyek napja
február 3.
Rejtvényfejtők napja
február 4.
A katonai térképészet napja
február 4.
Rákellenes világnap
február 5.
A biztonságos internet napja
február 6.
A rádiótechnikai fegyvernem napja
február 11.
Betegekvilágnapja
február 13.
Budapest ostroma végének emléknapja
február 14.
Valentin (Bálint) nap, a szerelmesek napja
február 14.
Az epilepszia világnapja
február 21.
Az anyanyelv nemzetközinapja
február 21.
Az idegenvezetők világnapja
február 22.
Bűncselekmények áldozatainak napja
február 25.
A kommunista diktatúrák áldozatainak emléknapja
február első csütörtöke
Választások világnapja
február 6-8 között
A barátságos Internet napja
február második vasárnapja
A házasság világnapja
farsangvasárnap
Imanap a világ éhezőiért
MÁRCIUS
Ünnep neve
március 1.
Haditechnikai kutatók és fejlesztők napja
március 1.
A polgári védelem világnapja
március 1.
Az atomfegyvermentes és független Csendes-óceáni térség napja
március 2.
Az ima világnapja
március 3.
A békéért küzdőírókvilágnapja
március 5.
A budapesti Néprajzi Múzeum napja
március 6.
Energiatakarékossági világnap
március 8.
Nemzetközi nőnap
március 14.
NemzetköziPí-nap
március 14.
Gátellenes világnap
március 15.
A magyar sajtó napja
március 15.
Fogyasztóvédelmi világnap
március 15.
Nemzetközifókavadászat-ellenes nap
március 15.
Az alvás világnapja
március 21.
A költészetvilágnapja
március 21.
A faji megkülönböztetés (apartheid) elleni küzdelem napja
március 21.
A planetáris tudat világnapja
március 21.
A Down-kórvilágnapja
március 22.
Fordítók és tolmácsolók napja
március 22.
A víz világnapja
március 23.
A magyar-lengyel barátság napja
március 23.
Ejtőernyősök napja
március 23.
Meteorológiaivilágnap
március 24.
A tuberkulózis(TBC) elleni küzdelem világnapja
március 25.
A magzatgyermek napja
március 26.
A dokumentumszabadság világnapja
március 27.
Színházivilágnap
március 30.
A Föld órája (20.30-21.30)
virágvasárnap
Ifjúsági világnap
ÁPRILIS
Ünnep neve
április 1.
Bolondok napja
április 2.
Szakszervezeti akciónap
április 2.
Gyermekkönyvek nemzetközi napja
április 2.
Az autizmus világnapja
április 6-7.
A roma kultúra napja Magyarországon
április 7.
Az egészség világnapja
április 8.
Romák világnapja
április 10.
Nemzeti rákellenes nap
április 11.
A magyar költészet napja
április 11.
A Parkinson-kórvilágnapja
április 11.
Debrecen napja
április 12.
Az űrhajózás világnapja
április 14.
A könyvtárosok világnapja
április 16.
A holokauszt áldozatainak emléknapja
április 18.
Műemlékvédelmi világnap
április 18.
Rádióamatőr világnap
április 20.
A csillagászat napja (tavasz)
április 22.
A Föld napja
április 23.
A könyv és a szerzői jogok világnapja
április 24.
A rendőrség napja
április 24.
A kísérleti állatok világnapja
április 26.
A szellemi tulajdon világnapja
április 28.
Halott és megrokkant dolgozók nemzetközi emléknapja
április 29.
Nemzetközi táncnap
április 30.
A méhek napja
április 30.
A katonai zenekarok napja
április utolsó vasárnapja
Testvérvárosok világnapja
április harmadik vagy negyedik szerdája
A vakvezető kutyák világnapja
április közepe és május közepe között
A csillagászat napja
MÁJUS
Ünnep neve
május 1.
A munka ünnepe
május 3.
A nemzetközisajtószabadságnapja
május 4.
Tűzoltók napja
május 4.
A magyar műszaki értelmiség napja
május 4. vagy 11.
Az esélyegyenlőség napja
május 5.
Európa-nap
május 6.
A magyar sport napja
május 6.
Anya nélkül nevelkedő gyermekek napja
május 8.
A Nemzetközi Vöröskereszt és Vörös Félhold napja
május 9.
Az Európai Unió napja
május 9.
A második világháború befejeződésének emléknapja Európában (agyőzelem napja)
május 10.
Mentők napja
május 10.
Madarak és fák napja
május 11.
Miskolc napja
május 12.
Az ápolók nemzetközi napja
május 15.
Az állat- és növényszeretet napja Magyarországon
május 15.
A család nemzetközi napja
május 15.
Nemzetköziklímaváltozási nap
május 17.
Az információs társadalom világnapja
május 17.
Homofóbia-ellenes világnap
május 17.
A távközlés világnapja
május 18.
A múzeumok nemzetközi napja
május 18.
Az Internet világnapja
május 21.
A magyar honvédelem napja
május 21.
Szeged napja
május 22.
A biológiai sokféleség nemzetközi napja
május 22.
Európai elhízás elleni nap
május 24.
Európai nemzeti parkok napja
május 25.
Afrika napja
május 25.
Törülközőnap
május 25.
Eltűnt gyermekek világnapja
május utolsó vasárnapja
Gyermeknap
május 26.
Hősök napja
május 31.
A nemdohányzók világnapja
május első keddje
Az asztma világnapja
május első vasárnapja
Anyák napja
május második szombatja
A méltányos kereskedelem (fair trade) világnapja
május utolsó keddje
Nemzetközi tejnap
JÚNIUS
Ünnep neve
június 2.
Pedagógusok napja
június 2.
Az építők napja
június 4.
A nemzeti összetartozás napja
június 4.
A trianoni békeszerződés emléknapja
június 4.
Az erőszak gyermekáldozatainak világnapja
június 5.
Környezetvédelmi világnap
június 8.
Az óceánok világnapja
június 10.
Az ügyészség napja
június 12.
A gyermek munka elleni világnap
június 13.
A magyar feltalálók napja
június 14.
Véradókvilágnapja
június 16.
Az 1956-os forradalom mártírjainak emléknapja
június 16.
Az afrikai gyermekek világnapja
június 16.
Apák napja
június 17.
A sivatagosodás és aszály elleni küzdelem világnapja
június 19.
A független Magyarország napja
június 20.
A menekültek világnapja
június 21.
A zene világnapja
június 22.
Múzeumok Éjszakája
június 23.
Olimpiaivilágnap
június 23.
Spamellenesvilágnap
június 23.
Nemzetközi SOS-gyermekfalvak napja
június 23.
A közalkalmazottak napja
június 25.
A barlangok napja
június 26.
Kábítószer-ellenes világnap
június 26.
A kínzás áldozatai támogatásának világnapja
június 27.
A magyar határőrség napja
június 27.
A magyarországi lengyelek napja
június 29.
NemzetköziDuna-nap
június 29.
A magyar szabadság napja
június 24-30.
Bolyai nap (változó napon)
június első szombatja
A lakáskultúra világnapja
a nyári napforduló előtti vagy utáni vasárnap
A Nap napja
JÚLIUS
Ünnep neve
július 1.
Semmelweis-nap, a magyar egészségügy napja
július 1.
A köztisztviselők napja
július 2.
A sportújságírók napja
július 6.
Polgárőrnap
július 11.
Népesedési világnap
július 13.
Vasutasnap
július 15.
A bíróságok napja
július 20.
A Hold napja
július 27.
A balatoni halak napja
július 28.
A hepatitisz világnapja
július 30.
A barátság világnapja
július első szombatja
Nemzetközi szövetkezeti nap
július első szombatja
Az ölelés napja
július utolsó pénteke
A rendszergazdák világnapja
AUGUSZTUS
Ünnep neve
augusztus 1.
A forint születésnapja
augusztus 1.
Az anyatejes táplálás világnapja
augusztus 2.
A roma holokauszt emléknapja (Porajmos)
augusztus 6.
A nukleáris fegyverek betiltásáért folyó harc világnapja
augusztus 9.
Az állatkertek napja
augusztus 9.
A világ őslakosainak nemzetközi napja
augusztus 10.
A biodízel nemzetközi napja
augusztus 12.
A fiatalok világnapja
augusztus 13.
Balkezesek világnapja
augusztus 15.
A légierő napja
augusztus 16.
A hontalan állatok világnapja
augusztus 23.
Emléknap a rabszolga-kereskedelemről és annak felszámolásáról
augusztus 29.
A magyar fotográfia napja
augusztus 30.
Az eltűntek világnapja
SZEPTEMBER
Ünnep neve
szeptember 1.
A második világháború kitörésének emléknapja
szeptember 1.
Bányásznap
szeptember 8.
A Büntetés-végrehajtási szervezet napja
szeptember 8.
Az írástudatlanság elleni küzdelem nemzetközi napja
szeptember 8.
A fizioterápia világnapja
szeptember 10.
Az öngyilkosság megelőzésének világnapja
szeptember 14.
A keresztény egység napja
szeptember 15.
A demokrácia nemzetközi napja
szeptember 15.
A mozdonyvezetők napja
szeptember 16.
Az ózon világnapja
szeptember 16.
A hangzáskultúra napja
szeptember 20.
Európai kultúra napja
szeptember 20.
A gyermekek világnapja
szeptember 20.
Biztosítási világnap
szeptember 21.
A magyar dráma napja
szeptember 21.
ENSZ nemzetközi békenap
szeptember 21.
A hála világnapja
szeptember 21.
Alzheimer-világnap
szeptember 22.
Európai autómentes nap
szeptember 26.
Nyelvek európai napja
szeptember 26.
A tiszta hegyek napja
szeptember 26.
Tengerészeti világnap
szeptember 27.
Turisztikai világnap
szeptember 30.
A helyi önkormányzatok napja
szeptember 30.
A népmese napja
szeptember második szombatja
Az elsősegélynyújtás világnapja
szeptember harmadik szombatja
Takarítási világnap (szemétszedési világnap)
szeptember harmadik hétvégéje
A kulturális örökség napjai
szeptember utolsó vasárnapja
A szív világnapja
szeptember utolsó vasárnapja
Siketek világnapja
szeptember utolsó vasárnapja
A fehér kendő napja
szeptember utolsó vasárnapja
Tengerészeti világnap
szeptember utolsó vasárnapja
A szentírás vasárnapja
OKTÓBER
Ünnep neve
október 1.
A zene világnapja
október 1.
Az idősek világnapja
október 2.
Az erőszakmentesség világnapja
október 2.
A sztómások világnapja
október 4.
Az állatok világnapja
október 4-10.
A világűr világhete
október 5.
Raoul Wallenberg-emléknap
október 5.
Pedagógusjogok világnapja
október 6.
Az aradi vértanúk emléknapja
október 9.
Postai világnap
október 10.
A halálbüntetés elleni harc világnapja
október 10.
A lelki egészség világnapja
október 12.
Kolumbusz napja
október 12.
A csillagászat napja (ősz)
október 14.
Szabványosítási világnap
október 14.
Steve Jobs nap
október 15.
A fehér bot (a vakok és gyengénlátók) nemzetközi napja
október 15.
Falusi nők világnapja
október 15.
A kézmosás világnapja
október 16.
Élelmezési világnap
október 16.
A kenyér világnapja
október 17.
A szegénység elleni küzdelem világnapja
október 18.
A magyar festészet napja
október 20.
A csontritkulás nemzetközi napja
október 20.
Statisztikai világnap
október 21.
Földünkért világnap
október 22.
A dadogás elfogadásának nemzetközi világnapja
október 24.
A magyar operett napja
október 24.
Az ENSZ világnapja
október 24.
Az origami világnapja
október 24 – 30.
Lefegyverzés hete
október 28.
Az animáció világnapja
október 31.
A reformáció emléknapja
október 31.
őszirózsás forradalom
október első hétfője
Építészeti világnap és Habitat világnap
október első hétvégéje
Madármegfigyelési világnap
október első vagy második vasárnapja
A gyaloglók világnapja
október második szerdája
A természeti katasztrófák csökkentésének világnapja
október második csütörtökje
A látás világnapja
október második péntekje
A tojás világnapja
október második szombatja
A hospice-ellátás világnapja
október harmadik vasárnapja
Missziók világnapja
október negyedik hétfője
Az iskolai könyvtárak világnapja
október utolsó munkanapja
Takarékossági világnap
NOVEMBER
Ünnep neve
november 2.
Halottak napja
november 3.
A magyar tudomány napja
november 3.
A szociális munka napja
november 4.
Az 1956-os forradalom leverésének emléknapja
november 5.
Európai kereskedelmi nap
november 6.
Nemzetközi nap a környezet háború és fegyveres konfliktus sorántörténő kifosztásának megelőzéséért
november 9.
Világszabadság napja
november 9.
Feltalálók napja
november 10.
A tudomány világnapja a békéért és fejlődésért
november 11.
Az első világháború végének emléknapja
november 11.
A katonai felderítők napja
november 12.
Minőségügyi világnap
november 14.
A cukorbetegek világnapja
november 16.
A tolerancia nemzetközi napja
november 17.
A koraszülöttek világnapja
november 17.
Nemzetközi diáknap
november 17.
Budapest napja
november 19.
Nemzetközi férfinap
november 20.
A gyermekek jogainak világnapja
november 20.
Ifjú zenebarátok világnapja
november 20.
Transzneműek napja
november 21.
A televíziózás nemzetközi napja
november 22.
A magyar közoktatás napja
november 25.
A magyar labdarúgás napja
november 25.
A nők elleni erőszak megszüntetéséért világnap
november 27.
A Nobel-díj alapításának emléknapja
november 27.
A magyar véradók napja
november második vagy harmadik péntekje
Dominó-nap
november harmadik szerdája
Térinformatikai világnap (GIS Day)
november harmadik csütörtöke
Dohányzásmentes nap
november harmadik csütörtöke
A filozófia világnapja
november harmadik vasárnapja
A közlekedési balesetek áldozatainak emléknapja
november negyedik péntekje
Ne vásárolj semmit nap
DECEMBER
Ünnep neve
december 1.
A magyar rádiózás napja
december 1.
A békéért bebörtönzöttek nemzetközi napja
december 1.
AIDS-ellenes világnap
december 2.
A rabszolgaság eltörlésének emléknapja
december 3.
Fogyatékos emberek nemzetközi napja
december 4.
Bányásznap
december 5.
A gazdasági és szociális fejlődés önkénteseinek világnapja
december 7.
A nemzetközi polgári repülés napja
december 8.
Buddha megvilágosodásának napja
december 10.
Emberi jogok napja
december 10.
A Nobel-díj átadásának napja
december 11.
Nemzetközi hegynap
december 14.
Sopron napja, a hűség napja
december 16.
A magyar kórusok napja
december 18.
A kisebbségek napja
december 18.
Emigránsok nemzetközi napja
stb. stb. stb……..
Ezeknek a 99%-a faszság, úgy, hogy közel sem teljes a felsorolás………
(A budik világnapja meg külön csemege, és a többi, retardáltaknak való összes világnapra szintén ez érvényes)
Az összes ilyen világnap, meg a hozzájuk kapcsolódó ünneplések”/”megemlékezések” mind az emberi álszentségnek és a faszságnak bizonyos szinten egy ( a PC szerint) “kényszerítő erejű” adott dimenziójú “kimaxolása” …..,
Aminek következményeként, ha nem állsz be a sorba (mint pl a “rasszizmus elleni küzdelembe”) akkor ki vagy rekesztve, meg vagy bélyegezve, “persona non grata”-vá válhatsz…….mert ……..???? miért is ??? Az emberi hülyeség korlátlan mivolta miatt?
Épp itt van a kutya elásva: az egész “mozgalmár” dolognak pontosan az a(z egyik) “paradoxona”, hogy a feminizmus elleni küzdelem” , feministák által használt/gyakorolt/elfogadtatott stb “női” retorikai alapokon, áldozatszerepben való bemutatáson, és ráadásul még a tyúkeszű azt gondolja, hogy ha ezt méginkább az ellenoldalt “tromfolva”, minél nagyobb mértékben és minél elborzasztóbb módon tudja ezt bemutatni/eljátszani/érzékeltetni/”érzékenyíteni” stb. akkor ő most “harcol”/”sokat tesz” az “ügy ” érdekében………
Miközben a társadalom( nők és férfiak) egyrészt nem értik, mert disszonanciát kelt, kényszeredetten mosolyognak, vonakodva “úgy tesznek” mintha…….(a nyomorult meg örül, hogy ő is kapott “plecsnit”, a “részvételért”, mert megjelent/megszületett, mert farka van etc. etc., mint egy gyerek, vagy egy retardált aki örül neki, mint majom a farkának…….)
Mi a faszért kéne “minket” /”magunkat” ünnepelni? mert farokkal születtünk?
Komolyan kérdem, miért?
A mindenféle xy- világnapja dolgok engem sem érdekelnek. A férfi- nő – gyerek téma viszont más, azzal szívesen foglalkozom. A férfinap- nőnap talán felfogható egyfajta köszönetképp. A köszönet jól esik az ember nem logikus, hanem érzelmes énjének. Ami mindenkinek van.
Valahogy olyan ez, mint azt megpróbálni elmagyarázni valakinek, hogy mi a jó a zenehallgatásban. Eléggé nehéz feladat.
A köszönet akkor “esik jól”, ha “megérdemelt”……., az érdemtelenül kapott meg egy faszság, vagy eléggé elbaszott személyiség lehet az, amelyik így (is) “igényli”…..
Nemi, életkor szerinti “érdem”?(!)
Mire fel?
Tudsz példát mondani a “megérdemelt”re?
Hát éppen erről megy a polémia:)
Ugyanis az “érdem”-hez teljesítmény szükséges(persze, kivéve ha nőnek születik valaki, az már önmagában “érték”, a puszta léte:) és ebből könnyen átcsúszik bétabéla az “erdemre”……)
Persze de ezzel a logikával eljuthatunk oda,hogy semmi sem teljesítmény mert ezért meg azért(sorolok ha kell) és a dicséret szót meg helyezzük nyugodtan a múzeumba.
Én mondanék párat . De egyébként azt is le kell szögeznem , hogy anyák napján is azokat az anyákat ünnepeljük akik megérdemlik, apák napján is azokat , akik megérdemlik és nincs máshogyan ez a férfinapon és nőnapon sem . Nem szimplán azt ünnepeljük , hogy valaki fütyivel, vagy puncival született ( baromság is lenne), mint ahogy nem attól lesz igazi édesapa , vagy édesanya sem valaki, hogy sikerült felcsinálnia egy nőt, vagy kipottyantani egy/ több gyereket.
Szóval mi az amit kizárólag a férfiaknak köszönhetünk :
A biztonságunkat. Az igazán fizikailag hatékony rendőrök,katonák, tűzoltók 99%-a férfi.
A technikai találmányok, fejlődés , felfedezések minimum 90 %-át.
A férfiak pillantása, elismerése, érintése miatt érezzük nőnek magunkat.
Sokkal önfeláldozóbbak , ha komoly dologról van szó.
Ha egy férfi igazán szeret, akkor a végsőkig kitart melletted , képes elviselni a hangulatingadozásainkat, a zsörtölődésünket, bántásunkat, szóval nagyon kitartó és ez elismerésre méltó.
Persze nem minden férfi ilyen , de hiszem, hogy a többség az és igenis ezek a férfiak megérdemlik hogy legyen “napjuk “, bár arra kéne törekedni , hogy ezt az elismerést minden nap megkapják !
Véletlenül épp az “egyenruhásokat” találtad telibe:)
Akik “fessek”:)
Ezek meg valószínű nem a csóró kategória….
Akkor pl. a “könyvelők” mennek a levesbe:)
Kivéve, ha bétabéla az illető, mert akkor már zaklatás a pillantása, elismerése, az érintése már támadás, és nem nőnek, hanem “áldozatnak” érzitek magatokat……
(Szóval illene hozzátenni, hogy amikor “férfiakról” beszélsz az bizony nagyok “szűk” réteg , egy kézen megszámolható……..)
És tegyük azt is hozzá, hogy ezt el is várják tőlük…., a “sokkal” valószínű, hogy a 1:99 arányra gondolhattál….
Nyugi, ha elég jó karosszériával/puncival rendelkezel, (és rendszeresen üríted a zacsit) akkor nagy valószínűséggel ezeket el sem kell várnod…..
Persze, persze, az a bizonyos 20% (vagy még annyi se:)
Persze ez is egy álláspont.Van aki semmit sem szeret és akar megünnepelni.De ezt is lehet fokozni: pl :a holnapi napot még annyira sem akarom ünnepelni mint a többit(egy két kivétellel)
És mikor van az agresszív hülyék világnapja?
(már azért, hogy mikor küldjek neked egy butykos kerítésszaggatót)
A születésnapodon…….
Miért “csúnyább nem” a férfi ?
Látok én nagyon sok csúf fiatal és öreg nőt.
A nő azért szebb, mert van pinája ?
A férfi meg azért csúnya, mert neki fasza van ?
És, ha e kettő egyesül, akkor a “szépség” el lesz csúfítva vagy a “csúf” megszépül ?
Is, illetve azért is, mert sokkal nagyobb iránta a kereslet, mint fordítva….
Nem, hanem mert ha “eléggé férfi” akkor ez nem szempont, ha meg nem az, akkor meg úgyis mindegy.
Dugás közben:
– Ugye, van bennem valami szép is?
– Igen………, de mindjárt kiveszem…….
Nehogy már azt higgyük, hogy véletlen volt. Na persze.
Mindenféle világnapot el kell törölni a büdös picsába az összes ünneppel együtt.
Nekem az a bajom az ünnepekkel, hogy mások akarják megmondani, hogy mit hogyan KELL ünnepelni (pl. Március 15, vagy Karácsony). Miért nem dönthetem el én magam, hogy mit és milyen formában akarok megülni, már ha akarok egyáltalán? Ott a kalendárium, mindenki látja, hogy ünnep van-e, meg akarja tartani-e.
…mondjuk azt is tudjuk, hogy a pénzről szól az egész, ezért van minden böszmeség (többnyire hosszú és unalmas beszédek, öntömjénezés, bolti “akciók”, adománygyűjtések, stb.) kötelező jelleggel kiírva az ünnepnapokra…
Emlékszem, mekkora tirpák parasztnak ki voltam kiáltva, amikor elhatároztam, hogy a nyárni negyven fokban ugyan nem vagyok hajlandó elmenni a délután kettőkor tartandó három órás doktori avatóra, hogy ott álldogálljak vad idegenek között a tűző napon (helyette elmentünk az asszonnyal vacsorázni, meg utána szeretgetni egymást). A munkám miatt amúgy se tudtam volna menni, de nem is kellett győzködni, hogy dolgozzak. Megmaradt a szabim, és megkaptam az okmányt is, postai úton… :-]
A világnapokról meg annyit, hogy ha tényleg az egész világra vonatkoznának, akkor már létrejött volna a világállam. Még szerencsére nem tartunk ott. Ja, má’ csak az kéne! Így meg semmi értelmük akkor…
Lehet azért, mert egy közösség tagja vagy, Adam Bogomolov? És ez az emberi közösség, aminek tagja vagy, ezeket ünnepli (pl. március 15., karácsony)? Persze ez csak egy tipp…
Lehet, hogy félreérthető voltam. Megpróbálom másként:
Nem magával a március 15-el van a bajom! Sőt! Csak azt tettem szóvá, hogy nehogy már valami pénzügyi-politikai megmondóember döntse el, hogy én otthon a hőseinkre hogyan emlékezzek!
Nekem a nagy körítéssel van a bajom. Zászlófelvonás, ünnepi beszédek, giccs. Lehet érezni, hogy nem őszinte az egész. Így meg sérül az egésznek a lényege! Ha közösségben akarunk ünnepelni, vallási oldalról nyilván megvannak a ceremóniák. De szekulárisan (maradjunk március 15-nél) nem tartom elfogadhatónak, hogy az ünneptől elrugaszkodó protokollokat hoznak létre. Lehetne ünnepelni a hősöket úgy is, hogy kimegyünk a temetőbe gyertyát gyújtani, vagy elolvassuk együtt Petőfitől a Nemzeti Dalt. Vagy követni lehetne a március 15-i eseményeket, hogy újra átélhető legyen. Ehelyett mi van most?
Ne arról szóljon egy ünnepnap, hogy X, Y milyen hatásvadász beszéddel rukkol elő, meg hogy ki éppen miért tüntet aznap. Meg hogy melyik csoport hogyan zavarja meg az ünneplő embereket. Aztán a sok eladó sz*rról még nem is beszéltem, amikkel ünnepek előtt már bombázni kezdenek…
Talán érted, mit akarok mondani vele. Olvassuk fel a Nemzeti dalt, amikor együtt vagyunk március 15-én, mert FEL AKARJUK OLVASNI! Ne azért legyen felolvasva, mert ez a protokoll! Nem a hagyománnyal van a baj, hanem azzal, hogy kifordították abból, ami! Azzal van a bajom, hogy egyes körök kisajátítják az ünnepeinket! Mi meg csak nézünk, mint Jenő a moziban. Ezért emeltem szót!
Szerintem ez amolyan Habsburg-komenista-bürokrata hagyaték nálunk. Túl sokáig voltak meggyalázva a MAGYAR nemzeti ünnepeink és már ehhez szokott a politikai elit. Ezt nyomják le a torkunkon több száz éve. Vicc, hogy a rendszerváltással és a nagy szabadsággal is megmaradtak ezen a nemzetietlen dolgok. Mit szólna mindehhez Szent István, vagy Szent László királyunk?
És amúgy ugyanez pepitában, ami történik a férfinappal is!
Adam Bogomolov, az ünnepek kiforgatásával/(aktuál)politikai és/vagy fogyasztási célokra való felhasználásával kapcsolatban egyet értek veled.
Ünnepet igazán úgy tudsz tartani, ha személyessé teszed. Ez meg leginkább csak kisebb közösségekben tud megvalósulni. Nagy rendezvények esetében talán nem is minden esetben szerencsés túl személyesre venni a hangvételt, így marad a protokoll.
Nekünk az iskolában minden évben újra kell tervezni az ünnepi műsorokat. Az iskolai ünnepek gyakran a városi szintű programokba is bekapcsolódnak. Én addig nem is igen foglalkoztam ezekkel, nézőként csak a hatást vártam.
Benne lenni a szervezésben, a megvalósításban, ebbe az egészbe lelket vinni egészen más. Erősen meg is határozza a hangulatot egy-egy ünnep témája.
A közoktatásban, főleg az általános iskolában sok jeles napot ünneplünk. Legtöbbször olyan sűrű a program, hogy alig van olyan nap, amikor nem készülünk valamire. Ezek a programok keretet, dinamikát adnak az évnek. Viszont nem mindegy, milyen tartalommal töltjük meg őket.
Én néha ott tartok, hogy a ritka “mentes” napok jelentik az ünnepet (így megünnepelhetem az ünnep-mentes napot).
Rengeteg ünnepelni való akad, a kalendárium alig győzi sorolni. Érdekes, hogy a tanári zsebkönyv szerint november 19-én a filozófia világnapjára emlékezünk… (ennyit a “megbízható” forrásokról).
Meg kellene találni a módot rá, hogy a nagy közös, akár nemzeti ünnepi megemlékezés is személyes élmény tudjon lenni mindenkinek! Talán ez a nehéz ebben az egészben.
Arra gondolok, hogy pl. a Don-kanyarban nagyon sok családtagom érintett és ebből kifolyólag nekem is jogom van hozzá, hogy őket gyászoljam/ünnepeljem. Jó lenne, ha valahogy én is hozzá tudnék tenni az ünnephez azon kívül, hogy megnézem, ahogy egy unott képű ember belefújdogál valami harczi trombitába és félárbocra engedik a zászlót, pár semmitmondó beszéd (tisztelet a kivételnek) és kampec… De nem magam miatt akarok az ünnephez hozzátenni, hanem a szeretteimért. Ezért is írtam fentebb a gyertyagyújtást. Valahogy ha interaktívabb lenne a nemzeti megemlékezés, az lenne a jó. Bár tudom, ez illúzió, a politika és a trollok tönkretennék azt is! :-[
Iskolában amúgy se lehet egyszerű nektek, mert a gyerekek még nem biztos, hogy értik, mit miért kell csinálni. Bár lehet, hogy tévedek, az lenne a jó. Ahogy én látom, a felnőtteknek is nehéz átlátniuk, hogy mi az ünnep lényege és mi mire jó. Ebbe álltam bele én is fentebb.
Egy filozófiai cikk is jöhetne a Férfihangra…
Biztos küldenek be az olvasók is néha ezt-azt a kiadott e-mail címre… ;-]
Adam Bogomolov, egy kisvárosban mindenki ismer mindenkit. Nálunk az iskolai műsorokat több helyen is előadják: idősek otthonában, művházban (de volt olyan is, hogy az 50 éves házassági évfordulót tánccal köszöntötték a gyerekek). Egyre gyakrabban tesszük azt, hogy egy-egy ünnep kapcsán a “helyi emlékezetet” kérjük segítségül. Az idősek történeteit, élményeit, írásait, fényképeit, naplóit (hogyan élték meg a háborút, 56-ot és az azt követő éveket, régi sajátos helyi szokásokat egy-egy ünneppel kapcsolatban). Nagyon sok érdekes dologra derül fény ilyenkor.
Ettől a gyerekeknek is érdekes, hiszen az ünnepben a saját családjuk, ismerőseik, szomszédaik is megjelennek.
Személyiségfüggő, ki hogyan tudja a lelkesedést kihozni/átadni a gyerekeknek. Lassan, de bele lehet vonni őket érzelmileg, hogy magukénak érezzék az eseményeket.
Ám más emlékezni gyerekekkel és más felnőttekkel.
Fogadd őszinte együttérzésem a családodat ért veszteséggel kapcsolatban.
A Dón-kanyar “hagyatéka” érthetően még mindig fájdalmasan eleven.
Arra gondoltam, hogy az erre való megemlékezés is lehetne analóg a történtekkel: egy (hosszabb) út stációkkal, a megemlékezés helyszíne és eseménye, lehetőség a személyes motívum megjelenítésére (gyertya gyújtás, fekete v. sötét szalag felkötése egy szimbolikus helyre stb.), majd az út vissza (ami akkor nem történt meg). Mint egy emléktúra… lábon, mindenféle komfort nélkül. Ehhez nem is kellenek sokan.
Minél nagyobb a tömeg, annál bonyolultabb szervezést igényel (műsort), akkor az interaktivitás lehetősége korlátozódik.
Gyerekkoromban városban laktunk. Egy ünnep keretén belül misztériumjátékot adtak elő a város túlsó végén az éjszaka kellős közepén egy dombtetőn. A fél város kint volt, fáklyákkal vonultunk végig az utakon, vízparton, hídon, miközben zenészek muzsikáltak. Mi meg énekeltünk. Messzire látszott, merre halad a hosszan kanyargó fényösvény…
Régen gyakran tánccal és dallal ünnepeltek. Bánatot is és örömöt is. Nem véletlenül.
Ma már nem táncolunk és nem éneklünk. Nézzük és hallgatjuk.
Fontosnak tartom az emlékezést.
A jelent viszont nehezen tudom ünnepelni. A hangolódáshoz több idő kéne…
Téged milyen filozófiai téma érdekelne?
Pont az ilyenfajta megemlékezések hiányoznak nekem, mint amit most lefestettél nekünk! :-]
Mennyivel jobb úgy ünnepelni valamit, ha az ember érzi, hogy része az ünnepnek. Nyilván ez is hangulat és emberfüggő. Egy nehéz és fárasztó március 14 után már a 15-e se ugyanaz…
Egyébként Dok-kanyar túra létezik, korabeli lábbelivel lejárják az egykori frontot, koszorúznak és megemlékeznek.
https://www.nool.hu/kozelet/emlekturat-szerveztek-hogy-a-don-kanyar-poklat-ne-feledjuk-2511151/#
Mi ideát a nyugati országrészben a Zsuzsanna vonalat járjuk be a Rába mentén, családi körben. Ahol lakom, komoly ütközetek voltak a II. VH végén, szintén számos családtagom harcolt a szovjet csapatok ellen (a 9. gárdahads. áttörésekor). Nagyapám mesélte, hogy ketten maradtak életben, de kitartottak a töltésen még 1-2 óráig a golyószóróval, amíg a szovjetek a pontonhíddal vacakoltak. Aztán kifogytak a lőszerből, a muszka meg csak jött és jött… de közben a faluból és a környékről el tudtak menekülni a fiatal lányok, volt idő rá, meg hogy eldugják a maradék élelmiszert…
Elkalandoztam.
Filozófiailag engem leginkább a természettudományok és a vallások kapcsolata érdekel, de nyitott vagyok mindenre. Akármire, akár olyanra is, ami alapjában véve nem filozófia, de filozófiai megközelítést alkalmazva van bemutatva. :-]
Ennek nagyon örülök, Adam Bogomolov, mert napokkal ezelőtt inspiráló eszmefuttatás kerekedett itt a hitről. A téma engem is érdekel, és találtam is hozzá olyan forrásanyagot, ami segített kiszélesíteni a látókörömet. Engedelmeddel ezt osztanám meg veled.
Az evolúció nyomát visszafelé követve eljutottam a legelső sejt keletkezésének gondolatáig.
A Wikipédián az „evolúció”-ról készített szócikk nem volt teljes, és nem tartalmazott utalásokat arra vonatkozóan, milyen irányt vettek a kutatások.
„A jelenleg tudományosan elfogadott nézet szerint az élet komplex biokémiai folyamatai egyszerűbb kémiai reakciókból származnak, de ennek módja máig tisztázatlan”
Ez az elméletet Dean Kanyonhoz köthető, aki az „élet kémiai eredetének” volt a legkiválóbb szakembere/kutatója. Ugyanakkor nem sokkal később ő maga írta felül saját elméletét. Tette ezt azért is, mert a kísérletei során világossá vált, hogy „az aminósavakból hiányzik az a képesség, amitől önmagukat biológiailag értelmes szekvenciákká tudnák szervezni. Belátta, hogy a fehérjék keletkezéséhez elkerülhetetlen szükség van a genetikai információra.”
Az élet rejtélyének megfejtése Darwin tévedett volna? 32:30 – tól
https://www.youtube.com/watch?v=ekCdbbewFWU
Így a figyelem a DNS-re, illetve annak eredetére irányult.
Itt lép be a képbe az „intelligens tervezés”.
https://www.youtube.com/watch?v=p2JtgNcnEXw&list=PL0756143227B4E6EF
Ez a tény a kutatások szempontjából új iránymutatással szolgálhat.
Ugyanakkor a hittel kapcsolatban még mindig nincs konkrét válaszom: honnét az ember és a hit kapcsolata?
Miért van az, hogy egy rajtunk kívül álló, de velünk kapcsolatban lévő, néven nehezen nevezhető tudatot “vetítünk ki/feltételezünk” és nevezünk Istennek? Honnét az igény, hogy ennek az Istennek a részei vagyunk és ő is a részünk?
Nos, Adam, válasz helyett egy játékos gondolatkísérlet jutott eszembe (ami nem kifelé a nagy világba, hanem befelé és lefelé, a sejtek dimenziója felé mutat).
A sejtek az emberi testben egy nagy egységes élő rendszert alkotnak. A sejtek egymással kommunikálnak, a maguk szintjén élik sejtéletüket.
(Találtam erről egy kis videót (bár sokat nem igazán értettem belőle)
https://www.youtube.com/watch?v=Xmx4Szob5UY )
A kérdés az, ha volna rá mód, hogy kapcsolatba léphess (kommunikálhass) egy sejteddel, te hogyan pozicionálnád magad őhozzá (és a többi sejthez) képest?
Mit mondanád neki (nekik), ki vagy Te?
Érdekes a felvetésed és nagyon elgondolkodtató. Kezdeném a tervezésnél. Sajnos egyáltalán nem lehetünk biztosak benne, hogy az élet hogyan is indult/kezdődött. Vannak gyanúink, de semmi konkrét. Egyszer csináltak egy mesterséges sejtet, de attól, hogy önszerveződött, még nem volt működőképes…
A pánspermia elmélet szerint a Naprendszeren kívülről is eredhet (ebben az esetben beláthatatlan, hogy miként jöttünk létre és honnan is ered) az élet. Ha a marson a szondák találnának a földihez hasonló életre utaló nyomokat, az azt hiszem, az egész világnézetünket gyökeresen változtatná meg…
Hogy egy sejttel lehet-e kommunikálni, ez régóta vita tárgya. Sokáig azt gondolták, hogy nincsenek érzékszerveik, nincs immunrendszerük és semmilyen módon nem lehet belőlük intelligenciát kinézni, mivel csak egy sejt az egész.
Ehhez képest idővel megtanultuk, hogy:
A sejtek reagálnak a környezetükre, pl. fototaxissal, kemotaxissal, stb.
Van “immunrendszerük” is, a CRISPR rendszer felismerése a genetikai kutatásokat forradalmasítja éppen. Teljesen pontos génszabászatot enged, akármilyen mesterséges, vagy természetes gént bárhova, nukleotid pontossággal be lehet építeni akármelyik sejt genomjába. És akkor itt visszautalnék arra, hogy ha mi itt a XXI. században erre képesek vagyunk, akkor a nálunk sokkal fejlettebb civilizáció vajon fel tudna-e építeni a nulláról egy komplett genomot genetikai és epigenetikai szabalyozással és biokémiai struktúrákkal (pánspermia elmélet hibája és erénye is ez egyben)?
Összességében a sejt egymaga is megfelel önálló entitásnak, sőt szerintem csak idő kérdése, hogy mikor kezdik mélyebben is vizsgálni az egysejtűek “viselkedési” mintázatait.
Ha szigorúan vesszük, nincs is szükség lemenni a sejtjeink szintjére, mert őket a neuronjaink képviselik, akik a kémiai anyagokon keresztül a szervezet minden egyes sejtjével kapcsolatban állnak. Központjuk a fejünkben van. Ha az ember magába néz, elhallgat ás kizárja a világ zaját, meghallja a “vér zenéjét” (egyszerű ifjúsági regény volt Bear tollából, de nagyon szerettem). Ilyenkor ha konkrétan nem is állhatunk szóba mindegyik sejtünkkel egyesével, de a több billió helyzetéről és állapotáról kapunk egy jelentést. Vannak, akik így jönnek rá, hogy tumoruk van-e. Több betegtől is hallottam ezt már.
Ha pedig jobban belemennénk a dolgok mélyébe, akkor további kérdések merülnek fel. A sejtek és vírusok alatti szintnél mit találunk? Szubatomi részecskéket (kvarkok, bozonok, stb.), amik egyszerre hullámok, meg egyszerre részecskék is. De mindig-mindig tovább lehet bontani őket egészen sokáig. Úgy gondolom, hogy lesz egy alsó szint, aminél tovább majd nem lehet őket bontani, ez a szint pedig olyasmi lesz, mint a fénykvantum. De tulajdonképpen nem lennék meglepve akkor se, ha egy nap rájönnénk, hogy minden ami körülvesz minket, s amik mi magunk is vagyunk (amiből felépülünk), az mind valamiféle (elnézést kérek a fizikusoktól a szakmaiatlan kifejezéseimért) energia különböző hullámhosszú és frekvenciájú megjelenése. Ez szerintem bizonyítaná, hogy az ősrobbanás energiája mindannyiunkban ott van, s ez a rezgés valamikor valamiért el kellett, hogy induljon. Ezt akár kvázi teremtésnek is felfoghatjuk és még csak vallási dogmák se kellenek hozzá. Viszont értelmet nyerne egy sor vallási elmélet is (pl. Isten szeretetéből [energiájából] lettünk teremtve). Voltaképpen az ateista tudósok sem ismerik be, de a tudomány nem más, mint Isten keresése, csak nem hitbeli, hanem empirikus eszközökkel. :-]
Én amúgy megkérdezném a sejtjeimet, persze, ha lenne rá mód, hogy mit gondolnak a maguk világáról és milyen az élet az ő szemükkel, mennyit érzékelnek a többsejtűek világából és “gondolkodásából”…
Szép reggelt, Adam Bogomolov. Utánanéztem az általad említett CRISPR technológiának. Nagyon érdekes, mert végül is ez a jelenség lefordítható úgy is, hogy a sejt „tanul”, „emlékszik. Viszont ezáltal önmaga is mindig változik.
CRISPR-Cas rendszer védelmet biztosít a vírusfertőzések vagy bármilyen idegen eredetű DNS vagy RNS ellen oly módon, hogy a sejt genetikai információkat épít be magába (ezek lesznek a helykitöltők) a korábbi „támadók”- „idegenek” DNS-éből. Így mondhatjuk, hogy a sejtet lehet tanítani is, ha mesterségesen előállított, vagy módosított/javított szekvenciával látjuk el.
Érdekes, hogy vannak rendszerek, amelyek különböző mérettartományban, mondhatni analogikus módon jelen vannak és működnek (még ha maga az „eszköz” változik is). Kb. mint a fraktál.
Sejtszintű tanulás DNS változással jár, az emberi tanulás idegrendszeri változással… ezt akár tovább is lehetne vinni… akár társadalmi szintig… Ám nem tudom, a sejt építene-e be magába egymásnak ellentmondó genetikai információkat?… mert az ember, pláne a társadalom képes ilyen önellentmondásra. Meg is van az eredménye.
És itt megint csak találgatok…
A génszabászat nagy etikai problémát vet fel (egyéni szinten: sors / teljes élethez való jog – viszont a genetikailag sérül embriók legnagyobb része abortálásra kerül, így a „sors” hamar devalválódik vagy gondolok itt az állati szervek módosítására human transzplantáció céljából), mindaddig, amíg valamilyen külső körülmény (járvány-háború – társadalmi igény?) indokolttá nem teszi az alkalmazását.
Képes lehet az ember arra, hogy a saját genetikai kódja megváltoztatásával/átszabásával néhány generáció leforgása alatt olyan komoly (kognitív) előnyökhöz jusson, hogy saját evolúcióját gyorsítsa föl – irányított módon? Vajon mit változtatna meg magán… eleinte… majd utóbb (lehetőség a vágyak/gyarlóságok megvalósítására)? Volna tippem.
A sejtekkel folytatott filozófiai párbeszéd (pozicinálás) kapcsán arra gondoltam:
Kiindulópont 1.: ti az én sejtjeim vagytok.
Kérdés: én minden sejtemben benne vagyok?
Kiindulópont 2.: mi a sejtjeid vagyunk.
Kérdés: mi sejtek alkotunk téged?
Ha mi alkotunk téged, akkor nélkülünk nem lennél, tehát csak általunk vagy. Megnyilvánulsz a cselekvések által, a döntések, érzelmek által (idegrendszer, limbikus rendszer). Viszont sehol sem találunk „Téged”.
Ha nem mi alkotunk téged, akkor tőlünk függetlenül is létezel. Kérdés megint csak, „hol vagy Te?” (aki minden sejtre hatással vagy). Ki vagy „Te”, aki akkor is jelen vagy, amikor csak „vagy”. Ki az a „Te” a „Megfigyelő”?
Azért gondolkodtam ezen, mert hasonlóságot véltem felfedezni az „Én”(a Tudat) és a sejtek közti viszony/kapcsolat illetve Isten és ember közti viszony/kapcsolat között.
De lehet, hogy ez a gondolat-kísérlet is csak néhány idegsejtem kihangosított stand up-ja. :)
Szia!
Jó korai vagy! :-]
A gondolatkísérlethez talán érdemes lehet még egy kérdést hozzátenni: az öntudatunk az idegrendszerünk komplexitásából ered-e, vagy fizikai valónktól kvázi független?
Másképp fogalmazva, ha egy teljes értékű ember idővel elkezdi elveszíteni az idegsejtjeit (pl. valamilyen neurodegeneretaív betegség, mint az Alzheimer kór) és tudata elkezd visszafejlődni (időskor->fiatal felnőttkor->gyermekkor->végvegetálás), akkor az eredeti személlyel mi történik? Megszűnik szépen lassan, vagy ott van még? Ha az eredeti személy már nincs ott (eltávozott), akkor aki ott maradt, a töredéke az eredeti személynek, ő kicsoda?
De meg is lehet fordítani:
Ha építeni kezdek neuronszerű komputerekből egy hálózatot (ahol minden számítógép csak egyetlen egy neuront mintáz), akkor ha elég fejlett a technikám és sok-sok szabadidőm van, akkor tudok olyan komplex rendszert létrehozni, amely az emberi agyat mintázza? Akkor létrejön egy öntudat ebben a rendszerben? Ha igen, mennyire lesz hasonló ahhoz a tudatformához, amit mi emberek ismerünk?
Még másként fogalmazva, a lelkünk és a tudatunk együvé tartozik-e, vagy két külön dologról beszélünk? Ha két külön dolog, hogyan kapcsolódnak össze mégis? Ha egyként kezelendők, akkor hol van a határ, amitől már van, vagy ahonnan már nincs? A sejteknek van lelkük? Mondjuk aki nem hiszi, hogy létezik lélek, annak igen egyszerű a lenini válasz, ez így csak nekem/nekünk probléma! :-]
És akkor visszaértem az elejéhez, ha egyetlen egy sejtet veszek alapul, ő részarányosan tartalmazza a tudatomat, vagy csak az egész agyam együtt alkotja a gondolataimat? A gondolatok hogyan indulnak el? Mi készteti őket a létrejövetelre? Ha az első kérdésnél maradok, akkor minden egyes baktérium, meg egyéb egysejtű szintén “részarányos” öntudattal/lélekkel rendelkezik? Ezt tudnám úgy értelmezni, hogy a Teremtő szeretete van szétosztva minden élő között. Ha nem vallásosan nézem, akkor is olyan az egész, mint a lego. Egy darab önmagában nem nagyon változatos, de néhány száz, vagy ezer már akármit ki tud fejezni. Még többel pedig csodákat építhetsz! :-]
Végül, amennyiben genetikailag kódolt a memória (ld. CRISPR), úgy feltehető, hogy a neuronok is hasonló módon tárolják emlékképeink szegmenseit. Ezeket együtt teszik össze, ezért lehet, hogy néhány régi emlék nehezen jön elő, vagy teljesen pontosan (kisebb-nagyobb genetikai eltérések befigyelhetnek)…
Hú ez igen messzire visz! :-D
Te mit gondolsz?
Elsősorban örülök, hogy két jóindulatú, morális tartással rendelkező taggal gazdagodott a közösség. Másodsorban meg annak, hogy eszmefuttatásaitok jó példával szolgálnak egy döntően cinizmus uralta világban, ahol a szellemi mélységgel rendelkezést az intellektuális infantilizmussal párhuzamosítják. Hogy “divatos” kifejezéssel éljek: jól leblúpilleznének benneteket :)
A témához én is hozzászólnék:
Általában véve fontosnak tartom a racionális megközelítéseket, ez alól a szellemi tartományok sem kivételek. A kutatásnak, rendszerezésnek önmagában, doméniumtól függetlenül is megvan a saját értéke, mitöbb: varázsa. Akiből hiányzik ez a fajta természetes kíváncsiság, aki már csak visszareagál a világra, az magát az életet szentségteleníti meg, hagyományosan értelmezett vallásosságtól teljesen függetlenül.
Számomra az egyik legfontosabb filozófiai kérdés, hogy pontosan min is múlik ez a lelki békét nyújtó bizonyosságérzet? Az IQ-n, műveltségen biztos nem, szerintem még a hiten sem. A valódi, eredeti értelemben vett misztikusok nem (feltétlen) hívő emberek, csupán megvan bennük egyfajta osztatlan “össztudás”, ami egy jól kontúrált, kompakt csomagban érkezik és a ráció ellenfeszüléseitől függetlenül uralja, irányítja a lényüket.
Immanuel Kant, akinek az intellektuális képességét (170 felettire saccolt IQ), valamint szakmai alkalmasságát nehezen lehetne bírálni még a mai kor ultrakritikus mércéjével is, körülírta a megfoghatatlan, racionalitás által megismerhetetlen, ám mégis tagadhatatlan “önvaló” fogalmát. Én azt mondanám, hogy úgy általában véve a vallás (ne keverjük az egyházzal) ennek az “össztudásnak” a letéteményese, ennek egyéni szinten való fellobbanását célozza meg (több-kevesebb sikerrel). Szememben ez képezi a morál gyökerét, ez tesz minket emberré.
Először is köszönöm a szép szavakat és a bizalmat.
Másodrészt nagyon érdekes a felvetésed az emberi valóra vonatkozóan.
Csak egyetlen (igaz Ciceroi) mondatot tudok még hozzátenni: véleményem szerint a tudományos megközelítés és a vallásos hit nem feltétlenül ellentétesek egymással, ezért ha sikerül őket úgy párhuzamba állítani, hogy egyik lényege se sérüljön, akkor közelebb juthatunk a valódi igazsághoz és annak valóban célszerű keresési módjához!
Köszönettel:
Bogomolov
Szép reggelt, Adam Bogomolov!
Tényleg messzire vitt. Sokat gondolkodtam a témán (napokig elvoltam vele), a tudat és az anyag kapcsolatán.
Érdekes, hogy a „tudatnak” milyen sokféle meghatározása van. Valamennyi a tudatra, mint főnévre vonatkozik. Ám, ha a tudatra úgy tekintünk, mint igére? Akkor a „tudat” valami olyasmi kontextusban jelenne meg, mint „megnyilvánul”, „megnyilatkozik”, „közöl”… és megint ott van a „ki”?
„Istent” is főnévként használjuk. Pedig a körülíró meghatározás is egy teljesen aktív (cselekvő, tevő) állapotra (?) utal. Ennélfogva Isten sem igazán főnév, sokkal inkább ige. Végül is ez el is hangzik „Kezdetben vala az Ige és az Ige Istennél volt, és Isten volt az Ige”.
Kapcsolódnék azon felvetésedhez, hogy honnét jönnek a gondolatok.
Kérdés: A gondolat nem lehet egy (nem is feltétlenül tudatosult) ingerre adott, neuronokat érintő válasz, amellyel együtt emlékképek/élmények is előkerülnek… ami aztán asszociációs úton fonódik tovább, mint egy improvizatív zenei költemény a tudat irányába? Előfordul, hogy ezen ingerek olyan „élményeket” is tartalmaznak, melyek nem konkretizálhatók, a szavak előtti tartományban vannak, de nagy hatással bírnak (képek, illatok, formák, mozgások, érzések, vagy a vitalitás affektusok lenyomatai).
Ha ébren vagy, gondolat, ha alszol, álom. Nem ugyanazok, de „testvérek”.
Ugyanakkor érdekes ez a képesség, hogy „látod” mit gondol, hogy érzi magát a másik ember és viszont (az interszubjektivitás és a mentalizációs képességek – látod a másikat belülről, magadat pedig a szemén keresztül- alapját a tükörneuronok adják). Erre szerintem nagy szükségünk van. Az együttérzés, egyáltalán a megélt érzések valóságát, hitelességét, jogosságát visszaigazolandó. Mert meg tudod magadat osztani a másikkal és viszont. Ez egy nagyon fontos élmény. Ha együtt vagy egy emberrel, és mentalizálod, beleéled magad az ő „állapotába”, majd ezt az állapotot „visszatükrözöd” neki, akkor számára hozzáférhetőbb lesz a saját állapota. Ugyanakkor megláthatsz benne, általa olyat is, amit ő maga nem ismert fel magával kapcsolatban. Ha ezt visszatükrözöd felé, akkor neki lehetősége van arra, hogy ezt tudatosítsa, vagy a téves képzeteket felülírja. És a durva, hogy mindehhez szavak sem feltétlenül kellenek, csak személyes jelenlét és értő figyelem. (Ezzel együtt képes tágulni a tudat?)
A tudat és az idegsejtek kapcsolata, hú… Mert ugye vannak agyi folyamatok, amiknek tudatában vagyunk, értjük, értékeljük, közöljük, használjuk stb. de van egy egész sor olyan folyamat, ami nem tudatosul, mégis ugyanazokat az (és más) idegsejteket is érintik. Ha ezek az idegsejtek kiesnek/folyamatosan elhalnak, akkor a megnyilatkozás lehetősége, a tudati folyamatok is csökkennek. A önmaga felé/befelé és a külvilág felé is megnehezül a kapcsolattartás.
A tudat képes alakítani, formálni. Egy olyan neurodegeneratív betegség, mint az Alzheimer-kór, ami „spontán” alakul ki (persze van genetikai hajlamosító tényező a β- és γ-szekretáz enzimek kódolását illetően – miért pont azt a kettőt preferálják azok a gének, mikor pontatlanok? és miért halmozódik fel a tau fehérje? ), nem jelenheti azt, hogy a tudat nem megfelelően működik? Illetve, ha pontosabb akarok lenni, úgy működik, hogy annak eredményeképpen ez a folyamat megindul – és a genetikai kód/preferancia aktiválódik?
Az idegsejtek materializálódott billentyűi annak a klaviatúrának, melynek segítségével a tudat a gondolatokat lejátsza vagy magát a játékot neveznénk tudatnak?
Tetszett a lego analógiád. Igazán örömteli :)
Lélek és test kapcsán:
Ha egy emberben a (bármilyen oknál fogva) elkezdjük a szerveket mesterséges szervekkel pótolni, hol van az a határ, amíg az ember ember és nem gép? Amíg él, ember… Addig benne van a lélek.
Vagy a transzplantáció esetében, ahol a szerv genetikailag egy teljesen idegen környezetben működik. És oda-vissza hatással vannak a testtel egymásra.
Ha minden szervemet kicserélnék, és csak az agyam maradna a régi, akkor az még én lennék?
A komputerekből épített agynál az jutott eszembe, hogy a gép nem képes érzelmeket átélni, csak imitálni. Az érzelmek kellenek a tudati működéshez, sok folyamatot befolyásolnak. Egy android esetében bizonyára el fognak érni egy olyan szintet, ahol a szuperkognítiv képességek révén a robotok az emberi érzelmeket felismerik és erre majd koherens érzelmi választ is képesek lesznek adni. Egy robot és egy ember képes mentalizálni/ tükrözni egymás állapotát? Vagy látom-e magamat a robot „szemével”, mi által megértem, mit jelentek, milyen érzelmi viszonyban vagyok vele? (Kb. mint a Westworldben)
És itt kap helyet az érzelmek imitációja és az őszinteség a nők/férfiak és robotok esetében.
Mert ezt a területet a Távol-Keleten már beárazták (mondjuk a sintoizmus eleve lehetőséget teremt a tárgyakhoz való kötődéshez).
Köszönöm az inspirációt. Jó néhány ajtó kinyílt…
Merre lépjünk tovább? :)
Elnézést kérek, hogy most csak soká tudok reagálni, de épp egy zavaros munkahelyváltás kellős közepén vagyok (egészségügyből felsőoktatásba) és jobban elfogy az időm erre, mint gondoltam volna. Kicsit kevés ez a napi 24 óra…
A pánspermia elmélethez szerettem volna további cikkeket gyűjteni, bár sok szektás marhaságot is találtam róla, úgyhogy inkább nem linkelek most semmit úgy, hogy nem olvastam el.
A transzplantációs felvetésed nagyon izgalmas, sőt ki is tudjuk egészíteni mesterséges szervekkel (nyomtatott szervekkel, vagy gépezetekkel). Még írói koromban (kb 5 éve) erről írtam egy 4-5 oldalas kis szösszenetet, ha majd egyszer jóban leszek a Férfihang üzemeltetőkkel, megkérem őket, hogy tegyék ki, hátha látnak benne fantáziát… :D
…Szóval visszatérve a mesterséges szervekre, Darth Vader jut eszembe, aki “inkább gép most már, mint ember”. Vajon ha az agyunkat átültetnék egy robotba, akkor az robot lenne, vagy mi lennénk? A Westworldben (amit idéztél) ezen sokat rugóztak, de nem annyit, mint a Humans-ban. Szerintem az is szépen körüljárja a dolgot. Nekem az angol feldolgozás jobban bejött, mint a skandináv (lehet köveket keresni ellenem).
Tulajdonképpen az öntudat keresését és annak spirituális vonzatait lehet, hogy nem is jól közelítjük meg. Annyira azt hiszi az ember, hogy ő van középpontban, hogy mindent a saját aspektusából vizsgál. Távolabbról nézve egész más az egész. Úgy értem, ha a Földgolyót, mint összességet nézem, rajta az összes élettel, ami csak van, akkor egy önmagába záródó jól működő rendszert találok. Mi emberek csak egy részei/fogaskerekei vagyunk a magunk kis tudatával, tudatalattijával és szabadságával, vagy épp annak illúziójával. Amíg nem találunk életet máshol, hogy összevessük a földivel, addig nehéz választ adni a lélek-test-tudat hármasságra… Nem lehetetlen, csak nehéz (az én tudásomat legalábbis meghaladja).
Lehet, hogy lesznek most, akik a fejüket fogják fogni, de nekem az idegen élet esetleges előkerülésekor az lenne az első kérdésem, hogy vajon Jézus őket is megváltotta? Ha igen, akkor milyen formában? Vagy nekik saját megváltásuk volt? Volt egyáltalán?
Arra akarok utalni, hogy a mi földi rendszerünk önálló “entitás” az Uni/multiverzumban, vagy ha vannak is mások odakint, akkor ővelük milyen kapcsolatunk lehet? Egy még nagyobb, akár intergalaktikus egész részei lennénk? Ezt lehet vallásosan, de materialistább megközelítéssel is vizslatni, nem vész el a lényeg. Van-e közünk más életformákhoz odakint?
Belefájdul a fejem, ahogy továbbgondolom, de szerintem valami ilyesmi irány lenne most az, amerre szívesen tovább tudnék lépni. Te hogy vagy vele? :-]
Szia Adam, üdv az oktatás útvesztőjében, az anomáliák otthonában.
Tetszett a példád Darth Vaderrel. Nekem (talán) az első témával kapcsolatos élményem a Robotzsaru (1987) volt (esténként csak édesapám felügyelete mellett filmezhettünk).
A Humans-t nem láttam, de akkor megnézem.
Ez már a robotetika határait feszegeti. Fel tudnánk ismerni magunkban a lelkiismeret és Asimov 0-1-2-3 törvénye közti különbséget?
Ha nem, akkor az robotgyanús… :)
Nézelődök én is a többi témakörben.
Voltaképpen az emberi szervezet is felfogható egy bonyolult gépezetként. Minden szervünk cserélhető lenne gépekkel, akár egyben az egész lényünk is (?)…
Ennélfogva mi biorobotok lennénk (ne téveszd össze a csernobili hősökkel az elnevezést)? Mert ha igen, akkor mi hatalmaz fel minket, hogy a gépek/robotok “robotságát” meg tudjuk határozni? Másként fogalmazva, mi miben különbözünk tőlük, ha csak az összetételünk más, de mindenben egyezünk velük? Ha pl. bennünket úgy terveztek meg, akkor pontosan csak azt tudjuk csinálni, amire programozva vagyunk. A mi programnyelvünkben nem nullák és egyesek, hanem nukleotidok vannak (0, 1, 2, 3). Matematikailag ez a lényegben nem jelent különbséget, csak nagyságrendi eltérést.
A legtöbben észre se vesszük, de egyébként robotként éljük az életünket. Felkelünk, dolgozunk, szeretünk-gyűlölünk, lefekszünk. Másnap újra ugyanez. Erre egy gépet is be lehet programozni. Mitől vagyunk különbek?
Szerintem valahol ott kezd el elkülönülni a robot a tudattól (függetlenül attól, hogy gépi, vagy emberi testbe van-e zárva a lélek és tudat), ahol a kérdés megfogalmazódik: mi újat lehet alkotni a meglévőhöz képest? Hogy tudom megélni az életet és mi lesz akkor, amikor már a saját életemet élem és nem más programozza? És hogyan programozom magam ezek után?
A Robotzsarut én nagyon szerettem (a kilencvenes években találkoztam vele), igaz csak az első részt. Az ellenséges lépegető robot stop-motion technikájának látványa azzal a szaggató és egyenetlen sebességű mozgásával szerintem 1000X ijesztőbb, mint akármelyik modern CGI “csoda”…
Hasonló kérdést feszeget valahol mélyen az akciók között a Terminátor második része is, bár abban megint nagyon sok van és még többet lehet belemagyarázni…
Az előbb lemaradt, hogy a Humans is egy sorozat, s ahogy a többi, ez is változó minőségű részekkel van telepakolva.
Érdekes volna, ha egy ilyen bonyolultságú rendszerrel le tudnánk modellezni a pszichiátriai kórképeket és tünetegyütteseket. Pl. a skizophrénia, hogyan tudna megjelenni vagy a kényszerbetegségek, hangulatzavarok? Szomatikus érzetek szomatikus elváltozások nélkül?
Ha a informatikai szempontból nézzük a tudattalant, akkor mondhatjuk azt, hogy azokat a (tömörített?) adatokat jelenti, amelyek olyan formátumban vannak, amik alig hozzáférhetőek már az új rendszerek/szoftverek számára? Ott vannak, léteznek, mint virtuális kódokba tömörített információ-emlékek?
Én úgy gondolom, hogy itt a kulcs maga a “ráció” fogalma, a logika lesz, ugyanis elemzés folyamán ebben az üzemmódban van mindenki.
Érzelmeket “kiagyalni” pl nem lehet. Így paradoxon, saját árnyékod átugrása szerű próbálkozás meghatározni, hogy mi is a pontos választóvonal az emberi értelem és a mesterséges intelligencia között. Elméletileg semmi, gyakorlatilag a technológia fejlettségének függvénye. Ez érvényes a más életformákról, univerzumokról, esetleg egy Jézus 2.0-ról, stb való elmélkedések esetében is. Bármi, ami gondolkodást feltételez. Az elme nem tudja meghaladni saját kereteit, bármennyire is abszurdan hangzik ez. Nincs direkt hozzáférése a végtelenhez, a halhatatlanhoz, az oszthatatlanhoz.
A legnagyobb csapda “Isten” fogalma, mivel ő is csak egy a sok gondolati konstrukció közül, amikor viszonyossági (avagy relatív) módon közelítünk hozzá. Gondolkodással viszont csakis így operálunk, minden dolog, entitás a másik (többi) függvénye.
Amit mondasz, arról eszembe jutott, hogy az egész képet árnyalja az, hogy érzékszerveinkkel hogyan fogjuk fel a világot (amelynek bizonyos részeit ráadásul a saját agyunk korlátai szerint tudunk csak felfogni, pl. feketelyuk, vagy optikai csalódás). Ennek megfelelőek a tapasztalataink is. Ezért lehet, hogy egy festmény, vagy zeneszám mindenkinél mást-mást jelent.
Bár ennyi erővel, ha lenézünk a mikrobákra, ők elvannak jól, nem gondolnak ránk. A kicsivel összetettebb lények (pl. laposférgek) ugyanígy. Felmerül a kérdés, hogy a mi szintünkön, ahol mi elemezgetjük, boncolgatjuk a kérdéseket, észrevesszük-e, hogy van felettünk szint, vagy nem? Ha észrevesszük, fel tudjuk-e fogni? Lehet, hogy se érzékszerveink nincsenek rá, se pedig az agyunk nem bírja felfogni.
Idevág talán, hogy nehéz elképzelni, hogy a világűr mindig lesz, soha nem lesz vége (?), de még nehezebb felfogni, hogy soha nem volt kezdete, mert mindig is volt… (?) -> a kérdőjelekkel a tudományos bizonytalanságra utaltam.
És akkor az “Isten” fogalma. Hova tesszük? Talán éppen ez a lényeg, mert ebből jutunk el arra a következtetésre, hogy megértsük saját magunkat! Hogy elfogadjuk a helyünket és a lehetőségeinket. Előbbiekkel kiegyezzünk, utóbbiakat ne hagyjuk elúszni. Véleményem szerint a mi magunk mikroba szintjén ennél többet nem tehetünk, persze kísérletezni jól esik, megnyugtat a feltételezés/illúzió, hogy megérthetjük a “rendszer” magasabb szintjeit. És itt jön a képbe szerintem a hit. Hit abban, hogy ezt az összefüggést megérthetjük, mert már vagyunk olyan fejlettek. Hogy ez végül tényként igazolódik-e, vagy megmarad illúziónak, talán nem is általánosan igaz, lehetséges, hogy egyénenként változik. Számomra itt kapcsolódik össze valahol a természettudomány és a vallás, itt ér össze a valóság és az illúzió, valamint itt találkozik a megértés és a megértés levgégső határa. Egyesekben felmerülhet a kérdés, hogy ha a teljes képet úgy se tudom megnézni, akkor minek bajlódjak a részletekkel? Szerintem azért érdemes, mert ahogy a régi mondás tartja, “az ördög a részletekben van”! Így is el lehet jutni az igazság nagy részéhez, onnan meg ki tudja?! :-]
Második bekezdésedben van szerintem a lényeg.
Elméletileg nyilván lehetnek olyan életformák, melyek létezéséről hozzánk információ nem juthat el. Miért? Mivel minden egyes eddigi életformát, beleértve a saját fajunkét is bizonyos (saját intellektusunk által szabott) határokon belül értelmezünk.
Ahogy mondod, a nálunk magasabb szinteken lévőket már nem tudnánk beépíteni az evolúciós skálánkba, ahogy egy kutya sem tudhatja milyen az emberi lét. Becsapós, ha azt mondod, hogy dehát mi sem ismerjük az ő létét. Ebben a tekintetben (elvontan) ismerhetjük, fogalmilag besorolhatjuk a rendszerbe a “kutyalét” minden összetevőjét. Mivel tartalmazzuk a kutyát is magunkban, fordítva ez nem igaz. Következésképpen ő minket nem tudna objektíven rangsorolni, kb addig jutna el, hogy “nálam lassabban futó, de mégis erősebb másik faj, amire általában nem jó vadászni” :)
Igen, valami ilyesmit akartam mondani, és a kérdésem is arra irányult, hogy emberiség szinten, de legalább csak egy-egy ember meg tud-e világosodni annyira, hogy felismerje/megértse a skála magasabb hangjait?
Végülis nem kell nagyban lépni előre, volt gorilla, akit megtanítottak a némák jelbeszédére és meglepően sok intelligencia jött elő a szőr mögül! :]
Talán van olyan szint, ami nincs tőlünk annyira messze, hogy legalább részben ne érthetnénk meg… Mert akkor lenne mire építeni.
És azért az ellentáborból is egy gondolat, amibe belegondolni is hátborzongató, ha igaz: mi van, ha mégsincs senki odakint rajtunk kívül?
Az intuitív sugallat, hogy van még “előre” természetesen valós forrásból táplálkozik, mégha a jövőben is található a jelenségnek a tényleges kibontakozása. Amúgy, klasszikus értelemben véve ez magán az emberi fajon belül történik/ fog megtörténni.
És itt is van az újabb paradoxon: a tudatra ébredés fokozatait mettől meddig tartjuk emberinek, honnan jönne az…emberen túli? Na meg képviselheti, kamatoztathatja-e a “posztember” azt a bizonyos “új tudását” a régi formátumon belül (eszmecsere, tudományos leírás)? Tartok tőle, hogy nem.
Az intuitív sugallathoz csatlakoznék.
Bulányi György nyomán úgy definiálnám a hitet, mit “tudatba szerzést” (ez a hitet, mint képességet jelenti, nem a hit tartalmát – ami lehet vallási vagy egyéb tartam). Ebben a kontextusban a hit olyan, mint egy “előfeltételezés”, “látás”. Úgy működik, mint egy szűrő, azt engedi át a tudatba, ami annak tartalmával megegyező, vagy azt erősíti. Így a (kül)világból is annyit érzékel, amennyit feltételez, képesnek tart a létezésre (különben a tudat ignorálja, még ha jelen is van). Ha a hittartam tág/ mély/ széles, akkor több minden megjelenhet a tudatban.
Ugyanakkor vannak az embernek olyan képességei is, amit nem használ, vagy csak ritkán és nem is tudatosan (nehezen hozzáférhető- főleg, ha még el is van tagadva – nem hisz benne). Nem utalhat az egyik ilyen képességre mondjuk az intuíció is (“meglátás” vagy (külső) történések belső érzetté alakítása)?
Mi van abban az esetben, ha ezek az információk/válaszok ilyen (fel nem ismert, kidolgozatlan) képesség-csatornákon jelennének meg?
Érdekes gondolatok.
Az intuíció tudományos értelemben kicsit más, mint ahogy azt a hétköznapi nyelvezetben szokták használni. Félkész állapotban lévő információnak vagy diffúz kontúrú formának nevezném. A kreatív tevékenységekben van felismerhetően determináns szerepe (“aha-élmény”), a tudatalattiból a tudatosba való átmenetet jelenti. Ehhez nem kell feltétlen a vallási féltekén kutakodni, tudományos területeken aktiváló személyeknél is relatív gyakori jelenség. Felszínrejövése előtti állapotában hasonló “sürgető” érzést vált ki, mint mikor valaki azt tapasztalja, hogy a “nyelvén van már a szó”, mégse jut eszébe maga a konkrétum. Tudása mégis valós.
A hitet egy érdekes lelki tartománynak tekintem annak ellenére, hogy nem tartom magam hívőnek (klasszikus értelemben). Egyetlen dologban “hiszek”, az maga a létezés értelmessége.
Figyelj Meske! Bulányi “atyát,” a helyedben nem hoznám szóba, mindjárt rád rontanak a judeokeresztény “hitvédők”. :D. Csodálkozom, hogy elkerülte a figyelmüket.
Mit kell Bulányiról tudni? Ő a Bokor közösség alapítója, ugye? Miért fognak rárontani miatta?
Olvastam egy-két írását, nekem kifejezetten érdekes keresztény gondolkodónak tűnik. Ha jól tudom, az engedelmességről vallott nézetei miatt Ratzinger bíborossal összetűzésbe került, talán még a papi hivatal gyakorlásától is eltiltották.
Mit mondott az engedelmességről? Van pár bokros ismerősöm, de eddig sosem értettem, hogy mitől más ez mint a “sima” katolikusok. Simán kiváncsiságból kérdezek.
parancsolj: Erény-e az engedelmesség?
http://www.mek.oszk.hu/11600/11624/11624.pdf
Meske,
Némi ellentmondást vélek felfedezni a “nem akarok olyanná válni, mint ti” férfinapi köszöntődben elhangzott kijelentésed és az élet-létezés misztériumát egy hatalmas 4D-s kirakósnak tekintő, “hüpatiai” lelkesedésed és metodológiád között. Nincs-e ezzel valami “rejtett” üzeneted? :)
Jinjangologus,
Közel sem biztos, hogy jól értelmeztem a kérdésedet (Na, ilyenkor nagy segítség volna a metakommunikáció kettőnk között).
Igyekszem néhány mondatban összefoglalni azt, amit a fenti kontextusban magammal kapcsolatban fontosnak tartok.
Teljes családban nőttem föl, ám életem során többnyire férfiakkal, illetve idős emberekkel voltam körülvéve. Teljesen természetes és releváns számomra a mester-tanítvány viszony. Ez a szakmámmal együtt jár (nem csak pedagógus vagyok), mint ahogy a nyitott, kereső, megismerő, kutató, szakrális gondolkodásmód/szemlélet is. Most belegondolva… férfi példaképeim voltak. Az a néhány nő, akikkel ismeretségben álltam/állok, barátságot kötöttem, többnyire hasonlóan gondolkodnak.
Egyszerűen úgy tudnám megfogalmazni, hogy a férfiakról többet tudok, mint a nőkről (annak ellenére, hogy magam is nő vagyok). De nem kívánok “férfivá lenni a férfiak helyett”, férfiasan élni – van Uram, ez az ő útja – igyekszem azt megtalálni és megélni magamban, ami… nő. Azt tudom, hogy a nő nem a férfi ellentéte, hanem a kiegészítése, komplementere, így tudnak együtt működni, különben az összecsiszolódás helyett csak elkoptatnák egymást.
Ugyanakkor nem tudok magamból kivetkőzni, annyi érdekes-lényeges (nem feltétlenül bonyolult) dolog volt-van-lesz a világban. Lehet egyedül is járni az úton (és erre szükség is van, különösen ha az befelé halad), de lehet társasággal, beszélgetések mentén tágítani, mélyíteni a tudást, ráeszmélni külső vagy magunkkal kapcsolatos dolgokra/”igazságokra”, a másik ember “szemével” körbetekinteni, ő hogyan látja…
Sok mindenről lehetne beszélni, azonban már megtanultam, óvatosnak kell lenni.
(milyen szép szó az “óvatos”, benne van, hogy “óv” – védi magát, vigyáz magára)
Rejtett üzenet? Nem tudom, mi látszik így a sorok közül belőlem. Úgy gondolom (és ez a tapasztalatom), mindenki megérti a neki szóló üzenetet (jöjjön az bárhonnét is), amikor arra az “idő” vagy ő maga megérik. Vagy a másik, hogy kéri.
Talán sikerült választ adnom a kérdésedre… ha nem is erre, akkor egy másikra. :)
Tetszik a válaszod. Különben az ellipszissel sincs semmi bajom :)
Akkor jó, megnyugodtam… :)
Mind szép és jó, csak azon a bizonyos 1-10-ig skálán, objektíven, hova “lőnéd be magad”?
Ha segítségre van szükséged, akkor:
https://www.ferfihang.hu/2018/07/12/teszt-noknek-mennyit-er-on-a-huspiacon/
Humorérzék + 70 pont !!!! ;)
Nem skálázni kéne, hanem befejezni amit elkezdtél: mi az az elvi, életszemléleti különbség, ami a Meske által linkelt videóban Bedő és Kassai között azt a “fényévet” jelenti számodra, amit aztán ők majd négyszemközt nagyon meg kellett beszéljenek, műsoridőn kívül?
Személyes megjegyzés: Lajos biztos olyan sunyi önfényező, hogy boldogan elfogadja a felkérést a szereplésre, aztán kukkot nem szól a saját szolid véleményéről, de a leeresztett függönyök mögött majd jól megmondja a magáét. Kinek akarod ezt beadni?
Ne erőlködj, bimbam.
Messze vagy még te attól, hogy megmond, hogy kinek mit kéne tennie……
Nem (csak) “számomra”(, de úgy látszik, hogy szelektíven olvasol, mert a vastagon kiemelt női komment elkerülte a figyelmed), ezért hadd idézzem be újra:
“Én általában ugrok arra, hogy a nőnek a konyhában a helye, meg a legfontosabb szervünk a méhünk és az anyaság a küldetésünk… de Kassai Lajosból olyan Férfi erő, őserő árad (még így ismeretlenül is), hogy kedvem lenne megsütni neki azt a rántottát! “
Ami biztos, hogy Kassai ingerülten kérte a kamera kikapcsolását, és ha már találgatni kellene, akkor szerintem “úgy otthagyta őket utána, mint Szent Pál az oláhokat”, de ha mégsem így volt, és valaki személyesen jelen volt, és tanúként elmeséli, akkor majd kiderülhet, hogy egyáltalán “megbeszéltek”-e valamit .
Miért püfölöd a bábod?
https://www.youtube.com/watch?v=NPl3ijkdZaY
Uraim, a kommenteket jól legörgetve és kinyitogatva nagy sokára rátaláltam egy olyan ember megjegyzésére, aki -valószínűleg – ott volt (nem írom a nevüket csak a monogramjukat).:
“G H:
arra azért kíváncsi lennék hogy miért kellett lekapcsolni a kamerákat és mik hangzottak el és mik történtek ? …..
J M:
Kihívott nézőket egy gyakorlatra. És mivel ő előre tudta a várható reakcióinkat, nem akarta, hogy esetleg később valaki kellemetlenül érezze magát, vagy bárki kritizálja majd a látottak alapján.
G H:
kíváncsi volnék arra a gyakorlatra … de így világos.”
A témával kapcsolatban volna véleményem, csak jelenleg idő szűkében vagyok.
Mindent a maga idejében. Kíváncsi vagyok a véleményedre.
Ezúton köszöntlek benneteket, FÉRFIAKAT- a jeleshez képest két nap távlatából- , hogy kifejezzem:
megbecsülésemet minden olyan törekvésért, mellyel saját életetekben, a családotok, barátaitok és közösségetek életében értéket teremtetek, s ezt megőrzitek, megvéditek.
tiszteletemet minden olyan tettért, melyben erőtök a belső tartással együtt tekintéllyé nemesül.
elismerésemet minden olyan teljesítményért, melyben képességeitek határait méritek meg, szellemeteknek kihívást találtok.
Köszönetet mondok nektek, mert mindezzel engem is motiváltok, no nem arra, hogy olyanná váljak, mint ti, inkább arra, hogy mint nő, a férfi komplementereként kölcsönösségen, barátságon és igaz szövetségen alapuló életet éljek.
És mivel ez a nap egyben az egészségetek napja is volt, kívánom, hogy testben, lélekben és szellemben erősek maradjatok, tudván, hogy életetek és munkátok körülményei, tartalma, módja (időjárási viszontagságok, fizikai-mentális tehertétel, 2-3 műszak…) gyakran próbára teszi és kikezdi állóképességeteket.
Ha minden törekvésetek ellenére mégis így adódna, kívánom, hogy a nehézségek idején a szükséges támogatást és az értő bizalmat megkapjátok.
Legyen szép estétek!
Vannak olyan nők, akik bár nőnek érzik magukat és nőként élnek, de mégis kiválnak valami miatt a nők tömegéből, és nőként is kritikusan tudják szemlélni a nők hibáit, és bizonyos együttérzést és tiszteletet tudnak tanúsítani érezni a férfiak iránt és velük szemben. Ezért könnyebben megérthetik a férfiakat, és a férfiak is könnyebben elfogadják őket. A nők viszont gyakran árulónak tekintik vagy kiközösítik őket, ami által kicsit a férfiak világába is bepillanthatnak.
Ritkák az ilyen nők, de szerencsére vannak. PL. Esther Villar is ilyen nő, és Meske is hasonló nő. Minél több hasonló felfogású nőt kívánok a férfiaknak férfinapon.
Nocsak: regisztrált vérfeminista is szorgoskodik az oldalon? Szerencsére egyedül van a férfigyűlöletnek ezen a fokozatán.
A férfiakat csak gyerekkorukban szeretik, akkor is csak a szülei, aztán amikor felnőnek már nem szereti őket senki.
Esetleg csak tisztelik őket.
A barát is leginkább csak hazugság.
A férfiak megtanulják fiatalkorukban, hogy őket nem szereti senki, hogy egész életüket valójában egyedül kell leélniük.
A férfi gyerekei is csak rövid ideig szeretik apjukat, tehát hátralévő életében magára marad.
A feleség ? Lehet, hogy soha nem szerette őt, ha mégis, később már nem.
Egyedülivé válunk barátaim.
Ez van.
“A Google keresőjének tanúsága szerint az elmúlt 24 órában alig több, mint tucatnyi bejegyzés született a magyar interneten, amely a “Férfinap” szót tartalmazza”
Csak azért mert nem jó a keresés. Számtalan bejegyzés született eme napon a világhálón a férfinapról, a férfiakról csak nem a férfinap kifejezést kell használni.
Milliónyi a férfiakon gúnyolódó belyegyzések száma amit a nők milliói nagy lelkesedéssel fogadnak és terjesztenek.
A nemzetközi férfinapot inkább úgy lehetne emlegetni, hogy a férfiak kigúnyolásának világnapja.
Off egy régi témához
Magyarország uniós első dizájnerdrog fogyasztásban, úgy, hogy a putrisok benne sincsenek a statiban.
Jól van bugris orbánistakkádáristák “összehoztátok”
https://24.hu/belfold/2020/11/27/fiatal-tinedzser-drog-alkohol-dohanyzas-espad/
De végül is örülhettek is alkoholba bagóba is ezüstérmesek vagyunk (pálinka főzés szabadsága ugye :D), ha kis kurváinkon múlna akkor bőven aranyérmesek vagyunk. “Éljen” a “feminizmus” és az “orbánkádárizmus” igazi ütős koktélt ad a kettő együtt. :D
Magyar nő tényleg a legalja lenne?!
Pár évvel ezelőtt, hubagira – meg nem mondom melyik évben, mert az elmúlt 10-15 év bizony eléggé összefolyik nekem, és ez valamikor ennek során történt – volt egy olyan dizájnerdrog-hullám, amikor rengeteg heroinista áttért a dizájnerekre. Mégpedig azért, mert az egyik dizájnerdrog, amit akkoriban árultak – talán az mpvd? de nem akarok hülyeséget mondani, mindenesetre valamelyik kristály – elvitte a heroin elvonást is, ráadásul sokkal olcsóbb is volt. Pár évig hernyóst csak mutatóban lehetett látni Magyarországon… Talán ez is belejátszik a dizájnerdrog-statisztikába. Mondjuk nem biztos, mert a dizájnerek viszont sokkal gyorsabban leépítenek, tönkretesznek és elpusztítanak, mint a heroin. Szóval ezeknek az embereknek a többsége lehet, hogy már rég nem is él, nemhogy a statisztikában megjelenjen…
Ami a másik kérdést illeti, hogy a magyar nő tényleg a legalja lenne? Nos, kb. 80%-uk egészen biztosan… Én sokáig azt gondoltam, hogy biztos velem van a baj. Hogy az lehet a fő baj, hogy biztos nem vagyok elég jó pasi… Valójában Magyarországon az úgynevezett “jó nők” jelentős része full sötét… Erre az approach anxiety-m leküzdése után jöttem rá, amikor elkezdtem beszélgetni is velük… Buta, tanulatlan, primitív, ostoba proli picsák. Nem vagyunk velük egy szinten. És nem ők ereszkednek le hozzám, félreértés ne essék. Attól, hogy föláll rájuk a faszom, attól még egyik sem lett több nálam. És a kulturálatlanságukból következik náluk a szexuális kultúra hiánya is. Az ostobaságukból pedig az, ahogy a férfiakkal bánnak… Szóval a látszat ellenére nem ők tesznek nekem szívességet ha szóba állnak velem…