Szujó Flórián

Amikor a diszkriminációnak nincs határa – A Férfinap margójára

A közéletben meghatározó szereplők szinte mindegyike úgy tekint a társadalmi nemek politikájára, hogy a férfiak perspektíváit egyáltalán nem veszi figyelembe. Nemzetközi Férfinap alkalmából érdemes ezen elgondolkodni.

A férfiak perspektíváit figyelmen kívül hagyó politika gyakran igazolva van a közvélemény által azzal a ténnyel, hogy a nők nem kaptak szavazójogot egészen 1918-ig. Az azonban „el van felejtve”, hogy az átlagos, illetve hátrányos helyzetű férfiak – akiket a férfiakat érintő társadalmi hátrányok elsődlegesen sújtanak – szintén nem rendelkeztek politikai jogokkal. Magyarországon 1848-ig a nemesek birtokolták a politikai jogokat, akik a lakosság 3-5%-át tették ki. Az első választások során műveltségi cenzus volt, a lakosság 7-10%-a volt szavazásra jogosult, az 1920-as választásokon, amikor már a nők is szavazhattak ez az arány még mindig csak 30-40 százalék volt. 1945-ben volt az első alkalom, hogy a férfiak (és nők) általános választójoggal rendelkeztek.

A férfiakkal kapcsolatos társadalmi gondolkodás történelmileg elitista jellege azonban a formális demokráciával sem változott meg. Az átlagos, vagy hátrányos helyzetű férfiak, mint sajátos nemi perspektívákkal rendelkező csoport, akik korábban a nőkhöz hasonlóan politikai jogokkal nem rendelkeztek mai napig nincsenek politikailag semmilyen módon figyelembe véve. A nők felemelkedését szokás olyan narratívában is emlegetni, hogy a „férfiak uralmának” megtörése, nem figyelembe véve azt a tényt, hogy az uralkodó nemi szerepek kialakulására a férfiak döntő többségének semmilyen beleszólása nem lehetett és ezek éppúgy társadalmi hátrányokat hoztak létre számukra, mint a nők részére. A fiúk és a férfiak esetében azonban ezek megszüntetésére szándék sincs a politika részéről.

feature1.png

A fiúk az oktatási rendszer minden szintjén hátrányban vannak, rosszabb jegyeket kapnak, nagyobb arányban kerülnek ki alacsony végzettséggel az oktatási rendszerből, alulreprezentáltak a gimnáziumokban és a felsőoktatásban. Bár a tudományos eredmények lehetővé tennék, hogy felvegyük a harcot azokkal az akadályokkal szemben, amelyek a fiúk iskolai sikerességét gátolják, ez fel sem merül.

Miközben az elmúlt évtizedek során jelentős erőfeszítések történtek annak érdekében, hogy a nők munkaerőpiaci helyzete javuljon, semmi nem történt az apák társadalmi helyzetének javítása érdekében – ami azért is paradox, mert a kettő szorosan összefügg (a nők munkaerőpiaci hátrányai igen nagyrészt abból adódnak, hogy a nagyobb szerepük van a gyermeknevelésben). Sőt, ha az adatokat megnézzük, azt láthatjuk, hogy e téren a nemek közötti egyenlőséggel ellenkező irányba haladunk. A férfiak gyermektelenségi aránya soha nem látott méreteket öltött: a 40 év alatti férfiak 70%-ának nincs gyermeke. Azok a férfiak is egyre gyakrabban szorulnak ki a gyermek életéből, akiknek van gyermekük: miközben növekedett a válások száma az nem változott, hogy válást követően a gyermekek kevesebb, mint 10%-a él együtt továbbra is az édesapjával. Azon családok esetében sem kiegyenlített a szülők szerepe, ahol együtt élnek a szülők. Gyedre mindössze az apák 8%-a megy el, pontos adat nincs arról, hogy az összes igénybe vett idő hány százalékát töltik az apák gyeden, de a becslésem szerint ez jó eséllyel az 5%-ot sem éri el és a gyermek későbbi életszakaszában is igaz, hogy a férfiak töltenek kevesebb időt a gyermekkel.

Az egyenlőség szempontjából ennek nem csupán egy olyan aspektusa van, hogy a férfiak szülői szerepe alacsonyabbrendű, de van egy olyan aspektusai is, hogy a gyermekek egy olyan társadalomban nőnek fel, ahol a férfiak alig vannak jelen az életükben, így nem állnak rendelkezésükre azonos módon a női – és férfiminták. Ez a családon kívül is igaz: az olyan területek, mint például a tanári, vagy az óvodapedagógusi szakma a gyermekek szocializációja szempontjából meghatározók, ma az óvodákban 0,4%, az általános iskolákban 13% a férfi pedagógusok aránya.

Miközben a kormány társadalmi programokkal támogatja, hogy több nő vállaljon szerepet azokon a területeken, amelyeken hagyományosan alulreprezentált a lányok, nők részvétele – mint például a Nemzeti Tehetség Program ezzel kapcsolatos pályázatai lehetőségei – semmilyen szándék nincs arra, hogy növekedjen a férfiak aránya az előbb említett pedagógiai, vagy más területeken, ahol férfiak alulreprezentáltak. Azzal, hogy a kormány a fiúk számára hasonló lehetőséget nem biztosítanak a nők által uralt területek esetében azt az üzenetet is “sikeresen” átadja, hogy se a férfiak ezen területeken való szerepvállalása nem fontos se az, hogy a fiúk felszabaduljanak azok alól a szűk keretek közül, amely számukra hagyományosan ki van jelölve.

Az Országos Kriminológiai Intézet legutóbbi 2005-ös családon belüli erőszakot vizsgáló átfogó kutatása szerint a családon belüli erőszak áldozatainak 30%-a férfi, ennek ellenére a politika úgy kezeli ezt a kérdést, mintha férfiáldozatok nem is léteznének. A férfiak elleni erőszak mint társadalmi probléma nem is létezik számukra, holott az erőszak számos formájának áldozatai között felülreprezentáltak a fiúk és a férfiak. A Belügyminisztérium bűnügyi statisztikai adatai szerint Magyarországon a gyilkosságok áldozatainak 58%-a, a testi sértések áldoztainak 66%-a férfi volt. Az Országos Kriminológiai Intézet előbb említett kutatása szerint a kiskorúak ellen elkövetett erőszak áldozatainak kétharmada fiú.

A férfiak számos marginalizált társadalmi helyzetű csoportban felülreprezentáltak, például a túlnyomó többsége a hajléktalan és öngyilkos embereknek férfi. “Természetesen” semmilyen társadalmi akció nem történik e területen se. Ahogy a fiúk nemi szerv csonkításának kriminalizálása sem téma, a vallási közösségek jogait nemcsak előbbre valónak tartják, mint a fiúk testi integritáshoz és nemek közötti egyenlőséghez való jogát, de ez utóbbiak fel se merülnek szempontként.

Minden évben szó esik a sajtóban arról a napról (jellemzően november eleje) amely naptól kezdve a nők ingyen dolgoznak – utalva a nők alacsonyabb keresetére. Ehhez hasonlóan fel lehetne hívni a figyelmet az “egyenlőtlen várható élettartam napjára”, tekintettel arra, hogy a magyar férfiak csak november 30-áig élnének, mindez azonban a hazai sajtót egyáltalán nem érdekli (annak ellenére se, hogy nem csupán a nőkhöz képest, de más európai férfiakhoz képest is kiemelkedően alacsony a magyar férfiak várható élettartama).

világnapok terén sem jobb a helyzet. Lánygyermekek világnapján Október 11-én jelentős társadalmi szereplők hívják fel a figyelmet a lányokat sújtó társadalmi problémákra, Május 26-án a Fiúgyermekek Világnapján nem történik semmi. A Nemzetközi Nőnap széles körben ünnepelt politikusok által, a nők jogairól és egyenlőségéről beszélnek, az üzletek pedig különleges ajánlatokkal célozzák meg a nőket. Ezzel szemben november 19-én a Nemzetközi Férfinapot a politika vagy teljesen figyelmen kívül hagyja, vagy aki esetleg mégis megszólal az a férfiak jogai és egyenlősége helyett kizárólag a férfiak felelősségére hívja fel a figyelmet.

A magyar állam nem csupán nem tesz annak érdekében, hogy a férfiak társadalmi hátrányai megszűnjenek, de maga is – szembe menve az ENSZ Emberi Jogok Nyilatkozatával – hozzájárul ehhez jogi diszkriminációval. Az Alaptörvényben rögzítve van az, hogy az állam külön intézkedésekkel támogatja a nőket – ezzel szemben a férfiakra vonatkozóan nincs ilyen kötelezettség említve. A hadkötelezettségről szóló törvény szerint a férfiak kényszeríthetőek arra, hogy szükségállapot esetén besorozzák őket. A nyugdíjtörvény lehetővé teszi, hogy a nők 40 év munkaviszony után nyugdíjba vonuljanak, a férfiaknak erre nincs lehetősége. A többgyermekesek számára biztosított családtámogatások jelentős részéből az apa ki van zárva. Például a diákhitel részleges, vagy teljes elengedését kizárólag a több gyermekes nők igényelhetik, hátrányos feltételeket biztosítva ezzel a(z) – egyébként alulreprezentált – férfiak számára a felsőoktatásban való részvételre.

Azt mondhatjuk, hogy a mi társadalmunkban a férfiakra mai napig olyan szerepek vannak osztva, hogy szolgálják és védjék a közösséget, ellenben a társadalom nem szolgálja, és nem védi a férfiakat. Adódik a kérdés: vajon jogállam e egy olyan állam amely megengedi magának, hogy egy társadalmi csoport esetében semmilyen diszkrimináció ne számítson? Humánus és demokratikus-e az a közélet, amely szinte egyhangúlag kritika nélkül tűri mindezt?

Mindenesetre az idei Férfinapon mi ezt nem hagyjuk szó nélkül: ez alkalomból a Modern Férfipolitikáért Mozgalom megkeresi a kormányt és a parlamenti pártokat is egy-egy levéllel annak érdekében, hogy alakítsanak ki férfipolitikai programot is, ehhez csatoljuk céljaink (itt olvasható) között is szereplő releváns javaslatokat, különös tekintettel a fiúk iskolai helyzetére, az apák társadalmi egyenlőségére és a férfiak elleni erőszak kérdésére.

Post Author: Szujó Flórián

Szujó Flórián
A Valódi Egyenlőségért Civil Társaság alelnöke vagyok. Fontosnak tartom, hogy a nemi alapú igazságtalanságok megváltozzanak, és hogy legyenek erre adott válaszok a férfiak esetében, valamint létrejöjjenek olyan civil kezdeményezések, amelyek ezeket az ügyeket képviselik. Szeretném, hogy a nemekkel és a nemek közötti egyenlőséggel foglalkozó a nők és a férfiak létező problémáira adjon megoldást, a férfiak és a nők egységét teremtse meg és igazságosabbá tegye a társadalmunkat. Ehhez azt gondolom, hogy feltétlenül szükséges az, hogy ennek kialakításában a nők és a férfiak is részt vegyenek és a gátlástalan érdekérvényesítés helyett legyen törekvés a másik megértésére is.

12
olvasói vélemény eddig. - Szólj hozzá te is! Minden hang számít!

Bejelentkezés szükséges a hozzászóláshoz!
7 Egyéni hozzászólás
5 Válasz hozzászólás
0 Követők
 
Legtöbbször megválaszolt hozzászólások
Jelenleg legvitatottabb hozzászólások
11 Hozzászólások szerzői
gpeterszNaoooRokapapaschwarzwaldAdam Bogomolov Legújabb hozzászólók
  Feliratkozás  
legújabb legrégebbi legnépszerűbb
Visszajelzés
Horvath Anton
Olvasó

Ezt írtam a múltkor pontosan én is, elég csak a “családtámogatási” programokat megnézni, milyen kedvezmények is járnak az apáknak? (adókedvezmény stb.) Semmi, minden csak az anyának jár. Én abba a 70%-ba fogok tartozni még 80 évesen is inkább ha megérem, a hátam közepére se hiányzik ez.

georg1945
Olvasó
georg1945

Ne kerteljünk: nagy hatalma van a pinának.
Országok, kontinensek, népek, nemzetek, emberek élete múlott már a pina miatt.
Komoly (?), erkölcsös (?) államférfiak, politikusok, királyok, császárok határoztak, törtek pálcát egész nemzetek felett a pina miatt, annak tulajsdonosának akarata szerint.
A “férfinyomor” oka maguk a férfiak. A férfiak hagyták, sőt konstruálták ilyenné a jelen helyzetet.
A férfiak közötti állandó szexuális viaskodás, mint az üzekedő szavsok, mint más hímek képesek egymást halálra gyilkolni, csakhogy megszerezzék a nőstény tetszését és engedelmét, hogy meghághassák.
Ilyen a természet, – ja, majd el felejtettem: a teremtett természet.
A jog ezért találta ki a hierachiát, hogy mindenki tudja hol a helye a társadalomban. És a nők is tudják a szerepüket az életben .
De ezt a pina ígéretében hívén a férfiak lerombolták vagy éppen rombolják. Hátha ő is hozzájuthat a KÉJHEZ.

Hunn
Olvasó
Hunn

A hierarchia önmagában nem volt, illetve nem lenne rossz ötlet, georg1945. A probléma ott kezdődött, amikor a hierarchiába a nagyokos mangina vezetés bevette a nőket is, úgymond az egyenlőség miatt. Onnantól, hogy ez megtörténik, onnantól a hierarchia, mint olyan, csak egy vicc.

Nem véletlenül nem tudom komolyan venni sem a modern munkahelyeket, sem a modern államot. Van egy kamu hierarchia, amiben el kell játszani azt, mintha a részei volnánk, közben úgy kell csinálni, mintha a nők helye ebben – akár felettünk, akár velünk egy szinten – valós lenne. Egy vicc az egész. Mi közünk nekünk ehhez valójában, nem igaz?

Fluid
Olvasó
Fluid

Magyarországon 1848-ig a nemesek birtokolták a politikai jogokat, akik a lakosság 3-5%-át tették ki.Az első választások során műveltségi cenzus volt, a lakosság 7-10%-a volt szavazásra jogosult, az 1920-as választásokon, amikor már a nők is szavazhattak ez az arány még mindig csak 30-40 százalék volt.

Kíváncsi lennék, hogy mennyire voltak ebben a zsidók (felül?) reprezentálva……

A férfiakkal kapcsolatos társadalmi gondolkodás történelmileg elitista jellege azonban a formális demokráciával sem változott meg.

Hát ez az……
(És amíg ez nem változik meg, addig nehéz lesz széllel szembe pisilni…., ha meg netán megváltozik, akkor meg már “védett férfiak” lesznek és elvesztik “férfiúi jellegüket” , sehogy se jó, na…….)

Az átlagos, vagy hátrányos helyzetű férfiak, mint sajátos nemi perspektívákkal rendelkező csoport, akik korábban a nőkhöz hasonlóan politikai jogokkal nem rendelkeztek mai napig nincsenek politikailag semmilyen módon figyelembe véve.

Miért lennének, vagy miért kéne, hogy legyenek?
A nők a “hátrányos helyzetük” miatt vannak “figyelembe véve”, vagy ez csak egy kamu bullshit??
Vagy azért, mert “hadd játsszon a gyerek, hiszem mi kárt okozhat, addig is elvan”, mint amikor a “bölcs” szülő, megunva a kölyke “nyaggatását”, a kezébe adja a mobilt/tablet-et etc?

Magyarországon mintegy 50 ezer gondnokság alatt álló, értelmi fogyatékossággal élő személy nem szavazhat a választásokon bírósági döntés következtében.

Jellemzően a teszteken 70 alatti IQ-t mutatókat tekintik értelmi fogyatékosnak.

Ha ez nem bírói döntés függvénye lenne(gondnokság alá helyezés), hanem “automatikus”, akkor a kb 1 millió cigányságnak vajon mekkora része/hányada nem szavazhatna, figyelembe véve, hogy 70 vagy az alatti az átlag IQ-juk?

A nők felemelkedését szokás olyan narratívában is emlegetni, hogy a „férfiak uralmának” megtörése,

Pontosan úgy, ahogy “legitimálva lett” a tőkés/burzsoá “megdöntése”, vagyis olyanok kerülnek a hatalomba és döntési pozíciókba, akik több mint 90%-ban alkalmatlanok rá, ráadásul ugyanazt, és ugyanúgy kéne működtetni, mert hiába a nemes és fennkölt ideológia, attól még ez még a valóságot nem igazán érdekli……

Vagyis a “szerepcsere” mindig szopást eredményez, mert a két, “felcserélt” csoportból biztosan nem lesz képes legalább az egyik még közelítőleg sem(vagy eléggé korlátozottan) teljesíteni azt, amire nem képes, és igazán fogalma sincs az adott dolgok működéséről.
Ezért voltak mindig kénytelenek, “fű alatt” megtűrni/ engedni, hogy a “régi káderek” valahogy folytathassák a munkát ha papíron nem is, de a “másodvonalban”, és a ha korábbi vezetők nem is, de legalább a “másodvonalbeliek”, amíg helyettük, a “saját akolból” ki nem “nevelődtek” azok, akik képesek voltak legalább döcögősen továbbvinni/működtetni……

nem figyelembe véve azt a tényt, hogy az uralkodó nemi szerepek kialakulására a férfiak döntő többségének semmilyen beleszólása nem lehetett és ezek éppúgy társadalmi hátrányokat hoztak létre számukra, mint a nők részére.

Ez lényegtelen, mert nem nemi alapon dőlt/dől el, hanem “áldozati szerep” alapon, és az áldozatnak a “jogai” erősebbek, mint az “elnyomóé”.

Így, ezen egyszerű logikai alapon, a “szegények”/”munkások”-“fizikai dolgozók” voltak az (első) áldozatok, aztán amikor ezt túlhájpolták(és/vagy, egy idő után a “kiemelkedett (szegény) vezetők se voltak mások, vagy különbek mint az eredetileg félreállítottak”) akkor jöttek a (fehér) nők, (akik még a “szegény férfiaknak” is az áldozatai voltak), majd sorba a buzik, niggerek (újabban már azon belül is a nigger nők), szarbőrűek, genderek stb. stb. (és mindig vannak a “konstans áldozatok”, mint a “nők”, de mellettük akár népcsoport is(pl. a “kiválasztott nép gyermekei”), akik, míg a világ világ, azok lesznek, mert “örökös áldozatok”)

A fiúk és a férfiak esetében azonban ezek megszüntetésére szándék sincs a politika részéről.

Nem is valószínű, hogy lesz, mert akkor kit lehetne majd szidni, ki lenne az ellenség?
Érdekes, hogy a “patriarchátust” mindig a (fehér, és/vagy gazdag)férfiakkal azonosítják, de “rávetítik” az összes férfira, míg a feminizmus esetében az egy “fogalom”, egy megfoghatatlan valami, amit senki nem mert a nőkkel azonosítani:)

A fiúk az oktatási rendszer minden szintjén hátrányban vannak, rosszabb jegyeket kapnak, nagyobb arányban kerülnek ki alacsony végzettséggel az oktatási rendszerből, alulreprezentáltak a gimnáziumokban és a felsőoktatásban.

A cigányok még inkább, ők mindig “még hátrányosabbak”, a nők szintén “örök áldozatok”, és amíg van olyan férfi aki jobban, többet keres, addig mindig megvan a “példa” amire lehet hivatkozni, akkor is, ha ez csak egyedi.

Bár a tudományos eredmények lehetővé tennék, hogy felvegyük a harcot azokkal az akadályokkal szemben, amelyek a fiúk iskolai sikerességét gátolják, ez fel sem merül.

Mert a társadalom nem képes a fiúkat/férfiakat “áldozatnak tekinteni”.
Ha már áldozatok, akkor megszűnt a “férfiasságuk”. Ahogy a nőknek a nőiességük, ha “vezetők” lesznek…..

Egyiket tolerálja, másikat nem a “társadalom”……

Miközben az elmúlt évtizedek során jelentős erőfeszítések történtek annak érdekében, hogy a nők munkaerőpiaci helyzete javuljon, semmi nem történt az apák társadalmi helyzetének javítása érdekében –

A kettőnek nincs köze egymáshoz……

ami azért is paradox, mert a kettő szorosan összefügg (a nők munkaerőpiaci hátrányai igen nagyrészt abból adódnak, hogy a nagyobb szerepük van a gyermeknevelésben).

Nem igaz, mert a gond épp az “alapoknál” kezdődik, a “nők munkaerőpiaci hátrányai”-nál.
A nő elsődleges feladata nem a munkaerőpiacon való részvétel! Hanem ez csak egy (választható!) “lehetőség” , míg egy férfi számára szó szerint de “létkérdés”!

a gyermek későbbi életszakaszában is igaz, hogy a férfiak töltenek kevesebb időt a gyermekkel.

Jó esetben “tartalmasabb”/”hasznosabb” időt, de ez mindig is így volt, a férfi nem pesztrának való és a gyereknek sem jó ha férfi pesztrálja.

ma az óvodákban 0,4%, az általános iskolákban 13% a férfi pedagógusok aránya.

És ehhez még az is hozzájön, hogy a gyerekek ellen elkövetett abúzusok, ovódás és iskolás korban , az bizony 99%-ban férfiak követik el.

Miközben a kormány társadalmi programokkal támogatja, hogy több nő vállaljon szerepet azokon a területeken, amelyeken hagyományosan alulreprezentált a lányok, nők részvétele – mint például a Nemzeti Tehetség Program ezzel kapcsolatos pályázatai lehetőségei – semmilyen szándék nincs arra, hogy növekedjen a férfiak aránya az előbb említett pedagógiai, vagy más területeken, ahol férfiak alulreprezentáltak.

Mert a (mindenkori) kormány “azt hiszi, hogy ha minél több csokit és minél választékosabb édességet ad a gyerekeknek, akkor azok hirtelen megvilágosodnak és rájönnek az egészséges táplálkozás lényegére” – vagyis több gyereket fognak szülni a nők, hiszen ki van nyalva a seggük, és nem veszik észre, hogy ez épphogy kontraproduktív.

Azzal, hogy a kormány a fiúk számára hasonló lehetőséget nem biztosítanak a nők által uralt területek esetében azt az üzenetet is “sikeresen” átadja, hogy se a férfiak ezen területeken való szerepvállalása nem fontos se az, hogy a fiúk felszabaduljanak azok alól a szűk keretek közül, amely számukra hagyományosan ki van jelölve.

Ilyen “mélységekig” nem valószínű, hogy “látnak”, (vagy le szeretnének nézni), és mivel a gyerekszám végső soron a nőn múlik/rajta áll, és a kényszerek megszűntek, így próbálnak udvarolni nekik, hogy szüljenek, ők meg ehhez már túlságosan is “felszabadultak”, nincs semmilyen kényszer, nincsenek rászorulva a férfire(hal-bicikli), lehetőségük van megválogatni, hogy kinek szüljenek, teljes kontroll alatt tartják az egészet, át lett adva/engedve nekik- már jópár évtizedekkel ezelőtt

Az Országos Kriminológiai Intézet legutóbbi 2005-ös családon belüli erőszakot vizsgáló átfogó kutatása szerint a családon belüli erőszak áldozatainak 30%-a férfi, ennek ellenére a politika úgy kezeli ezt a kérdést, mintha férfiáldozatok nem is léteznének.

Persze, hiszen mit tudna kezdeni vele?
Büntetni azokat a nőket, akiknek amúgy “könyörögnek”?
“Megvédeni” azt a férfit aki “áldozattá válva” elveszítette “férfiúi jellegét”?
Pellengérre állítani a “szemét nőket”, hogy “báncsák a szegény férfiakat”?
Hogyan kéne, hogy kezelje a politika?

A férfiak elleni erőszak mint társadalmi probléma nem is létezik számukra, holott az erőszak számos formájának áldozatai között felülreprezentáltak a fiúk és a férfiak.

Ha itt az (eredetileg fizikai) “erőszak” fogalma alá “belekerül” pl. a “lelki erőszak”, “ráutaló magatartás” és hasonlók, akkor a “férfi-metoo” van itt előadva, csak pepitába.

A Belügyminisztérium bűnügyi statisztikai adatai szerint Magyarországon a gyilkosságok áldozatainak 58%-a, a testi sértések áldoztainak 66%-a férfi volt.

Igen, amit “nők követtek el ellenük”, vagy mégsem?
Milyen volt az elkövetők nemi eloszlása?
Mert abba a pillanatban nevetséges “belharccá” minősül az egész, ha kiderül, hogy férfiak gyilkolják a férfiakat(, legalábbis ha eléggé felülreprezentált az elkövetők közt a férfiak aránya).

Az Országos Kriminológiai Intézet előbb említett kutatása szerint a kiskorúak ellen elkövetett erőszak áldozatainak kétharmada fiú.

Ez az “erőszak” ugyanazt takarja, mint amit a nők/feministák/”metoo-huszárok” meg hasonló libtardok “értenek” alatta?
Mert ha igen, akkor itt nagy bajok vannak és nem is kicsik……

A férfiak számos marginalizált társadalmi helyzetű csoportban felülreprezentáltak, például a túlnyomó többsége a hajléktalan és öngyilkos embereknek férfi.

A nők szívesebben adományoznak a kóbor kutyák javára, mint ezeknek a férfiaknak a “megsegítésére”, vajon miért?

“Természetesen” semmilyen társadalmi akció nem történik e területen se. Ahogy a fiúk nemi szerv csonkításának kriminalizálása sem téma, a vallási közösségek jogait nemcsak előbbre valónak tartják, mint a fiúk testi integritáshoz és nemek közötti egyenlőséghez való jogát, de ez utóbbiak fel se merülnek szempontként.

Ha jól értem, akkor a az előbőr eltávolítása “egy kalap alá van véve” a csikló (és sok esetben a nagy- és kisajkak) kimetszésével?

Ehhez hasonlóan fel lehetne hívni a figyelmet az “egyenlőtelen várható élettartam napjára”, tekintettel arra, hogy a magyar férfiak csak november 30.-áig élnének, mindez azonban a hazai sajtót egyáltalán nem érdekli (annak ellenére se, hogy nem csupán a nőkhöz képest, de más európai férfiakhoz képest is kiemelkedően alacsony a magyar férfiak várható élettartama).

Igazából senkit nem érdekel……, ahogy a női “ennyit dolgozott sem”…..

A világnapokról meg inkább ne beszéljünk…..

A magyar állam nem csupán nem tesz annak érdekében, hogy a férfiak társadalmi hátrányai megszűnjenek, de maga is – szembe menve az ENSZ Emberi Jogok Nyilatkozatával – hozzájárul ehhez jogi diszkriminációval. Az Alaptörvényben rögzítve van az, hogy az állam külön intézkedésekkel támogatja a nőket – ezzel szemben a férfiakra vonatkozóan nincs ilyen kötelezettség említve.

Az ok prózai és már elégszer ki volt vesézve……

A hadkötelezettségről szóló törvény szerint a férfiak kényszeríthetőek arra, hogy szükségállapot esetén besorozzák őket.

Te rá mernéd magad bízni egy menstruáló, hisztiző random picsára, hogy ő téged “megvédene”, hirtelen “jó katona” vállna belőle és elfelejtené, hogy nő?
Nem véletlenül nincsenek “tűzvonalba” nők, még ott sem ahol kötelezettek szolgálatra, ugynais így még több aveszteség, mert mentenék a nőket a férfiak

A nyugdíjtörvény lehetővé teszi, hogy a nők 40 év munkaviszony után nyugdíjba vonuljanak, a férfiaknak erre nincs lehetősége.

A nők képesek szülni, a férfinak erre nincs lehetősége……

A többgyermekesek számára biztosított családtámogatások jelentős részéből az apa ki van zárva. Például a diákhitel részleges, vagy teljes elengedését kizárólag a több gyermekes nők igényelhetik, hátrányos feltételeket biztosítva ezzel a(z) – egyébként alulreprezentált – férfiak számára a felsőoktatásban való részvételre.

Valójában meg ösztönözni szeretnék, hogy “diplomás (fehér)nők szüljenek min 3 gyereket”, ami pont annyira számottevő, mint a cigány agysebészek száma…..

Azt mondhatjuk, hogy a mi társadalmunkban a férfiakra mai napig olyan szerepek vannak osztva, hogy szolgálják és védjék a közösséget, ellenben a társadalom nem szolgálja, és nem védi a férfiakat.

Mindig is ez volt a szerepük ( na meg az “irányítás”, amit viszont már rég kiengedtek a kezükből), nem ma találták fel a spanyolviaszt.

Adódik a kérdés: vajon jogállam e egy olyan állam amely megengedi magának, hogy egy társadalmi csoport esetében semmilyen diszkrimináció ne számítson? Humánus és demokratikus-e az a közélet, amely szinte egyhangúlag kritika nélkül tűri mindezt?

Nem, ezért is kéne pl. az Európai Uniós független ügyészség, mert hamar rendet tenne és utána olyan jogállam lennénk, hogy ihaj, de szegény ellenzéket nem engedik a kondér mellé, hogy segíthesse az elnyomott férfiakat………..

ez alkalomból a Modern Férfipolitikáért Mozgalom megkeresi a kormányt és a parlamenti pártokat is egy-egy levéllel annak érdekében, hogy alakítsanak ki férfipolitikai programot is, ehhez csatoljuk céljaink (itt olvasható) között is szereplő releváns javaslatokat, különös tekintettel a fiúk iskolai helyzetére, az apák társadalmi egyenlőségére és a férfiak elleni erőszak kérdésére.

Hm…….
Ebből a szempontból az egyik “legígéretesebb” talán a:

DK: női kvótát a nagyobb cégek igazgatóságában

https://index.hu/belfold/2020/11/23/dk_noi_kvotat_a_nagyobb_cegek_igazgatosagaba/

hunbagira
Újságíró

Gnómork! Te valami covid károsult munkanélküli vagy, hogy hétköznap délutánján képes vagy a szokásos, újdonságot nem tartalmazó lexikon hosszúságú kommentedet iderittyenteni.
Amúgy pszichés betegségek/betegek iránt érdeklődő személynek elmeséled, hogy miért mindig más nevet találsz ki? Ezek a különböző altereid elnevezései? :D

Szivlapat
Olvasó
Szivlapat

Hollandiában még mindig diszkriminálják a várandós nőket a munkaerőpiacon egy felmérés szerint

https://index.hu/kulfold/2020/11/23/hollandia_diszkriminacio_varandos_nok/

Adam Bogomolov
Újságíró

Lehet, hogy nem voltam elég figyelmes, de nem úgy volt, hogy az Index-et bezúzzák, megszüntetik? Mi ez a sok cikk mégis? :-]

Horvath Anton
Olvasó

Itt jön be a valóság 2.0, miszerint nem lehet egy seggel két lovat megülni. Vagy ha vissza is veszik a melóhelyre, már nem a csoportvezető beosztásba, ahol előtte volt, mert annak folyamatosan haladnia kell. Ez nem holland sajátosság, az üzletnek pörögnie kell. Minél több nő lesz magasabb pozícióban annál kevesebb lesz az esély is, hogy ők valaha is várandósak lesznek.

schwarzwald
Olvasó
schwarzwald

Ha a helyzet úgy kívánja, igenis tudnak a nők racionálisan dönteni, az érzelmeiket elnyomva. Aztán az érdekeiket érvényesítve, elérve a célt, mégis csak érzelmi okokból váltani. Kolléganőm szavával élve: “Sokszor nagyon szenyák a nők…” Gondolják, hogy mi csak tűrjünk, mert erre születtünk. Az hogy áldozatot hoztunk, megteremtettük a közös élet feltételeit és el mertük tervezni a közös gyerekünk életét, a váltani akarnak c. pillanaton túl már nem ér egy lukas-szaros fuszeklit sem! Mert az már a múlt, le van zárva, felejtsük el, mások is jártak már így, blablabla… A kedvezményezett szuka könnyen ugat! Már bocs! Nem kell itt szépíteni, bár van kivétel de ők nem ajvékolnak feleslegesen, az élősködésre berendezkedettekkel szemben hót felesleges küzdeni. Nekik ez a norma. Negyven+ évesen is kapják az ajánlatokat, a majd’ felnőtt gyerek/ek mellett csak a hangulatuktól függ, hogy éppen kire fanyalodnak. Azért a maradék elvet tagadják de mind inkább szembesülnek vele. A barátnőnek, aki éppen annak számít, vagy a fodrászuknak elsírják a bánatukat, aztán mennek a buta fejük után… a falon túl is. Semmi gond, jön az új dick-pic, aztán megy minden tovább. A gyerek apja? Nem is akarják érteni, hogy miért nem kezdte újra ezt a rémálmot! Aki még örülhet, ha maradt hajléka de az garantált, hogy egy új verda árát bőven kipengeti, mire a gyerek végez a tanulmányaival. Ez biza sok nőt elriaszt. Eléred a 4.X-et, megismerve sok zakkant harmincast, ilyet is olyat is, jön egy gyerektelen negyvenes: Aki még most akar gyereket!!! Mivaaaan? És jön a kijárási tilalom, végképpen kinyírva a lehetőségeket az önfeledt időtöltésre az arra alkalmasakkal. Mert már csak ez lenne. Na, majd tavasszal! Ezen már tényleg csak röhögni lehet! Azt meg már nem is értem, hogy mi a búbánatos lótúróért van ilyenkor a “férfinap”? Miért nem mondjuk március 7-én?? Akkor kezd éledni a természet stb., faszább lenne minden szempontból! Nem vagyok divatmajom és ez már fél siker…

Rokapapa
Újságíró

A magyar állam nem csupán nem tesz annak érdekében, hogy a férfiak társadalmi hátrányai megszűnjenek, de maga is – szembe menve az ENSZ Emberi Jogok Nyilatkozatával

Már bocsánat de az ENSZ még a Magyar államapparátusnál is határozottabban szembe megy a férfiak ügyében a saját Emberi jogok nyílatkozatával.
A magyar állam se szent de még csak tanúlja az ENSZ-től a képmutató feminista férfigyűlőletet.

Naooo
Olvasó
Naooo

Nincs is magyar állam.

gpetersz
Olvasó
gpetersz

Szép kerek cikk, gratulálok! Az egyetlen probléma, hogy hiába foglaljuk össze, beszélünk róla, esélyét nem látom, hogy bármilyen változás, békés úton, végbemehetne.

Recseg ropog a keresztény kultúrkör, “a nyugat”, pont a fenti felborult világrend miatt, melyben a nők minden kötelességet letettek, a férfiakkal ellentétben, ami által ez az élhetetlen modell meg fog semmisülni. Az viszont nagy kérdés, hogy lesz-e helyette bármi, ami jobb… vagy csak megszállók.