Az intimitás devalválódása

Kedves QACSA!

“Szerintem a döntés szó alatt nem ugyanazt értjük”
Úgy látom, hogy ez így van. Én döntök, ha a kívánt célom eléréséhez felhasználható lehetőségek közül választok, vagy a továbbiakban való hozzáállásomat “fixálom”. A mentális sérülésnek több fokozata és lehetősége van, nem hogy keveri, de abszolút nincs is tisztában az állításával. Amire “próbál” rávenni, hogy írjam le helyette, az az állapotcselekvőképtelen. A gondolatmenete hibás, attól hogy nem képes valamit értelmezni, nem jelenti azt, hogy attól el lehet tekinteni, mert nem is létezik. Továbbá ha valaki nem tud valamit felfogni (mint például itt) az nem jelenti azt, hogy nincs is hatással. A gravitációt sem kell érteni attól, hogy működjön, így ha valaki nem tudja, mi az a döntés, még dönthet.

“A gyerek-kormány-autópályás eszmefuttatást nem sikerült értelmeznem.”
Akkor sajnos nem vagyok képes megértetni ezt, mindenkinek megvannak a saját korlátai.

“A „belemagyarázás a fejébe” is zavaró számomra. Arról nem is beszélve, hogy a „jó” fogalma relatív, és ahány ember,annyi féle jó van, vagy legalábbis egyedenként a sajátját mindenki annak érzi, és leszarja az amúgy nem igazán értelmezhető „objektív” jót.”

A jó vagy rossz az ember tudatával együtt alakult ki, nincs jó meg rossz folyamat, csak az ember(ek) által értelmezhető módon, tehát, hogy elérte a kellő hatást, vagy nem. A természetbeni folyamatok tulajdonképpen nem érdekeltek a morális jó vagy rossz oldalon, nincs rossz folyamat, meg rossz eredmény, mert minden folyamatnak az az eredménye, aminek lennie kell. Remélem ez így már nem túl bonyolult, de erre biztosan rájött volna, ha egy kicsit gondolkodik. Sőt, csak jó folyamatok léteznek a természetben.

“Hogy ehhez hogy jön a szülő ide? És ha ad, akkor nem mindegy, hogy mire költi a gyerek? Nem mindegy az ürügy? Kinek a szempontjából visszaélés? Annyira hülye lenne a szülő, hogy nem veszi észre?”

Úgy jön ide, hogy az akaratát érvényesítheti a szülők felett, meg úgy kb. bárkin, aki túl jólelkű vagy buta, hogy ne lásson át a dolgokon. Ha visszaél a szülői szeretettel, akkor vajon ki szempontjából visszaélés? Ha a szülő annyira hülye, hogy nem veszi észre (vagy bele se mer gondolni) akkor is visszaél a helyzetével, hogy kérjen, és nem arra, amire mondja, hogy kell. Így talán valamivel könnyebb lehet megérteni.

A hatalom definiálása ezekben az esetekben társadalomtudományi oldalról történt. veszélyes tárgyat bárki szerezhet, amivel az akaratát érvényesíteni tudja mások felett (nem számít hogy mik, vagy milyen eszközök). Az emberek is mindössze rendszerek, amik különböző folyamatokból tevődnek össze, képesek alkalmazkodni különböző “behatásokhoz”, folyamatokat elindítani, így fenntartva rendszerüket. Ebből gondolom, hogy ha folyamatokat irányítok, akkor hatalmam van. A társadalomtudomány is csak a nagy egésznek egy csöppnyi része. Ahhoz képest, hogy dobálózik itt az arányossággal, meg hogy mit lehet és mit nem kell figyelembevenni, azért elég erősen támaszkodik rá. Nem csak elolvasni kell definíciókat, hanem értelmezni is, és kutatni az alapját. Nem bántásból, de én is kényszeríthetek nálam gyengébbeket, hogy tegyék amit mondok, kérem, ne kelljen már magyarázni az egyértelműt, nem zavaró már az a madárfütty a fejében?

“Ha „fontos dolgok jönnek, vagy jöhetnek közbe”, akkor ne ígérgess, mert hiteltelenné válsz.

A „fontos dolog” az mindig „beárazza” azt a személyt, akinek ígéretet tettünk
A „sorozatos halaszthatatlan dolgok” szintén bullshit.”

Fontos dolgok mindig jöhetnek közbe, értse már meg végre, hogy a világ nem ilyen egyszerű. Ígéretet mindenki tesz, és bárminek lehet nagyobb hatása, ami megakadályozhatja az ígéret megvalósítását. Ha eltörik a lába akkor beárazza a barátját, mert nem tud elmenni vele focizni? A gondolatmenete túl egyszerű, más az, hogy “beáraz” (a magyarázat kedvéért inkább mást választ, nagyobb haszon miatt) vagy egyáltalán nincs is rá lehetősége (igen, mindig van, szívroham közben is lehet ám a beígért filmet nézni, csak nem ajánlott). A sorozatos halaszthatatlan dolgok (vis maior) mindenkinél ott vannak, akinek több is előfordult már az életében. Ugyanis az egy sorozat, ennek nem kell percre pontosan, ritmikusan történnie.

“A felnőttek és főként a szülők egyik nagy hibája, hogy hülyének nézik a gyerekeket és megfeledkeznek arról, hogy ők gyerekként hogyan és mennyiszer verték át a saját szüleiket és abba a téves hibába esnek, hogy a gyerekük ezt velük nem fogja meg csinálni, miközben dehogynem, ugyanis nem hülyébbek, mint a szüleik voltak ugyanannyi idősen.

A nevelés/előrelátás fegyelem, ahogy „lazul”, vagy épp megszűnik egy kor utána, akkor derül majd ki, hogy „mennyit ért” és akkor jönnek a nagy meglepik meg bociszemek a szülők részéről……..”

Mi az, hogy nem hülyébbek?? Szóval akkor pont annyi eszük van, mint a szüleiknek akkor?? Semmi eltérés? Egek… Nem feltétlenül nézik hülyének. Ha a gyerek az átlagostól nem tér el, akkor nem lehet hülye. A szülőnek kell tisztába lenni a neveléssel, a következményekkel. Attól hogy nem tudom, hogy mi lesz valamiből, még lesz belőle valami. A gyereknek jobbnak kell lennie, mint a szülő volt, olyan tekintetben, azon tulajdonságok szempontjából, amik az emberiséget felemelték a modern szintre. Vannak defektusok, de a folyamatbeli fejlődésnek ott kell lenni, vagy az irány, ami addig tapasztalható volt, már el fog térni, és más lesz az eredménye. Az, hogy nem hülyébbek, mint a szülő volt abban a korban, megint egy sallang, megint állít, megvonva az arányok lehetőségét, szokás szerint. A gyerek is meg akar élni, ugyanazt, ugyanazokkal, vagy más módszerekkel. A szülőnek ezt tudnia kéne, és kezelni. Mást persze majd “bekap”, de semmi sem volt tökéletes megalkotása pillanatában. Ez egy fejlődési lánc. Ugyanaz a folyamat, ugyanaz az eredmény.. (Egyetemen oktatják is ezt, de én speciel még gimis koromban hallottam, szóval legalább gimiben hallhatta ezt. De a józan ész is elég ennek felismeréséhez.)

“Lassan olyan veled „beszélgetni, mint Zuzu Petas-szal.
Vedd már a fáradságot és nézz már utána a veszélyes üzem fogalmának”

A nőtartás biztos veszélyes üzem… Magának biztos, de hát nem kell belevágni akkor, csak annak, akinek megvan a képessége, vagy csak legalább gondolja. Nem tudom, hogy csak ajánlgatja-e a “szakirodalmat” vagy megnyitotta-e egyáltalán. Mert hogy nőtartás nincs ott, az is biztos, csak a fejében. Beszélgetett már Zuzuval? Vagy csak össze-vissza írogat? Én nem beszéltem vele, de legalább tudom, milyen érzés lehet az. Ennél biztos nem sokkal különb. Valótlant állít, sejteni lehet, hogy mire gondol, de a fogalmazási hibák megnehezítik a megértést.

“Nehéz felfogni úgy látom, hogy hiába vársz el valakitől olyasmit amit nem képes teljesíteni, vagy, ha képes is rá, de semmi retorzió nem éri, ha mégsem teszi meg, akkor bizony baszhatod az elvárásaidat.”

Én is úgy látom, hogy nehéz felfogni, de legalább adjon neki egy esélyt. Próbálja meg. Ha valakit nem ér retorzió, akkor nem kell olyan helyre engedni, ahol kárt okozhat. Az elvárásom is függ az általam vélt elvárhatóságtól. Ha ezt rosszul mérem fel, akkor egyszerűen nem voltam képes úgy kezelni a dolgokat, ahogy kell.

“Úgy látom pár klasszikus kimaradt, mint pl. Vilar idomított férfija…….
A férfi ösztönösen ad, és max remél……”

Igen, biztosan kimaradt, mint pl. a normális szülői minta.
Az ösztön azokban is bennük van, akik/amik józan ésszel nem képesek gondolkodni. Lehet, hogy ön ösztönösen ad, de én azért egy kicsit használom is az eszem. Megint hidakat éget fel maga mögött. Ostobaságokat ír, és a hülyeség visszhangját taps formájában várja.

“Nem lehet olyanon számonkérni azt, amiről nem tehet, vagy nem képes rá.”

“Értelmes mondat”, de ennek ellenére megválaszolom. Ha nem képes rá valaki, kiderül, és nem kell tovább erőltetni. Tanulni kell a hibából. Nem a számonkérés a lényeg, hanem a megelőzés, vagy korrigálás. Egy kutyától se lehet számonkérni, de tanítani lehet. Nézzen utána a számonkérésnek, hogy mit is jelent, mert eléggé homályos, “tapogatózós” érzetet kelt bennem. “nem tudom, mi ez, de ugye ez az??”

“A „nők szinték hisztiznek” még nem jogosítja fel a férfit a hisztire, mert egy nő megteheti, egy férfi pedig veszít ezzel a férfiasságából.”

Szép kis borsófőzelék. Mit jelent a férfiasság számára??? Akkor hisztizik, amikor akar, de ha nagyobb és erősebb, és okosabb mint én, nem kezdem ki, mert hiszti vagy nem hiszti, nem vagyok neki ellenfél. Ez így eddig semmi “érdekes”.

“A hülyéket nem „meggyőzik”, hanem a kicsinyes vágyaik és szükségleteik kielégítésére” nyújtanak „megoldást”, olyanokra, amiket általában ők keltenek…..”

Tehát meggyőzik (manipulálják) őket, hogy szükségük van valamire, és attól nekik jó lesz. Szükségük bár valójában nincs rá, de elvileg most már “jó” nekik.

“A nő nem helyetted dönt, hanem mindig a maga javára, hogy ez neked esetleg speciel szar, azt nehéz rajta számon kérni, mert a „saját társaid védik meg tőled”….”

Nem akarom rajta számonkérni, mert ilyen, ezzel van ennyi, így “kell” szeretni és pont. Mondom, ha nem tetszik, nem kell belevágni, megvannak ők a többi balekon is egész jól. Ha nem tudsz bánni egy kutyával, akkor ne akarj kutyát. Ha meg ennek ellenére mégis belevágsz, akkor úgy kell neked. Mindenre érvényes ez.

“A nőnek még hisztiznie sem kell, mert tucatjával ugranak a vágyait teljesíteni.”

Tényleg,? Ezt nem is tudtam eddig. Isten megadta a férfinak az eszet, a nőnek pedig a férit. Ha a nő használ, használd az eszed, persze csak ha van. Adni akkor könnyű, ha van miből.

“A kivételek meg irrelevánsak az általános=”normális” mellett.”

A nem lényeg, és a nincs között hatalmas különbség van, tessék már ezt felfogni. Amúgy meg ez így baromság, más a súlyozása, de ott van, és a kivételből, ami “irreleváns” kellő módosítással lehet új “átlagos”.

“Nem, épp ez a lényeg, hogy a hisztiző akarata érvényesül, a te akaratod meg “lemegy kutyába….” Az más kérdés, hogy ezt te “mgengedheted magadnak” és nem biztos, hogy látod a folyományát….”
“Ha valakit “felemelek”, az soha nem róla, hanem rólam szól, vagyis arról, hogy és mit tehetek meg és ezzel hogy “élek”/”visszaélek”.”

Ez pedig még mindig magyarázat nélküli bukfenc. Arconköpés kategória.

Na, de lényeg a lényeg, kedves QACSA, hogy inkább a véleményét szeretném tudni, hogy hogy kéne lennie a dolgoknak. “Belekötni” ugyan próbál, de inkább csak a sima véleménye érdekel. Milyennek kéne lennie a világnak, mit kéne tenni, hogyan, jó a feminizmus? Ezekre igazán válaszolhatna, és ha nem esik nehezére (nem szokott) hosszan. Ne a belekötős részre gondoljon, hanem egy szép egész, saját, kerek megfogalmazásra.

Köszönöm! (és elnézést a későí írásért, rengeteg dolgom volt, nem személyes)