Az írónőket is elnyomják – Állítja a Szépírók Társaságának nőtagozata

Alter Ego,9 év itteni munkásságodat ismerve, te egy női szerzőt sem adnál ki ha egy kiadóvállalat tulajdonosa/főnöke lennél.Visszadobtál volna mindent ócska lektűrre hivatkozva.
APROPÓ, te mikor szándékozol végre a nyilvánosság elé állni? A blogod/magazinod végre megérett a nyilvánosságra.
Sehol nem látlak sem téged, sem a haverodat Deandsdale-t.
Hol bujkáltok?
Aristot értem, hogy miért bujkál, azért a mondatáért, hogy hiba volt felszabadítani a jobbágyokat, ma, a 21. század elején nyilvánosan agyonvernék, de ti már nagyon modernek vagytok, nektek nincs félnivalótok.

” nők és a férfiak elméletileg ugyanolyan teljesítményre képesek” – hangsúly, az elméletileg szón. :)

Nem is tudom, beszélhetünk-e itt egyáltalán teljesitményről.

Amúgy szerintem ha nő ir, az szükségszerűen női irodalom. Bár ők azt állitják, hogy nincs ilyen. Nincs a fenét – sokkal szűkebb a téma választék, és alapvetően romantikus nyűglődés, párválasztási, párkapcsolati dolgok.

Van egy régi népi bölcsesség, miszerint: minden nő kurva.

A kurva a pinájából él, annak használatából. Minden kurva megpróbálja a lehető legmagasabb áron és a lehető legkisebb munkaráfordítással eladni a pináját.

A feministák is, kurvák, a legrosszabbak közül, mivel a lehető legtöbbet akarnak kicsikarni a pinájukért úgy, hogy gyakorlatilag semmit sem adnak belőle. Egy kurva számára ez a tökéletes és maximális üzlet.

Ezért van az, hogy erőszaknak vagyis bűncselekménynek minősítenek minden testi érintést, minden feléjük irányuló szót, és mindent, ami nem az ő akaratuk szerint történik. Azért, mert ha erőszakkal nem vehetik el a pinát a férfiak, és nem közeledhetnek a nőhöz – mert minden közeledési kísérlet a pina megszerzésére irányuló bűnös erőszaknak minősül – , akkor a pina csak pénzzel vagy az általuk feltételül szabott más anyagi javakkal, hatalmi pozíciókkal szerezhető meg, és az árat ők mondják meg (de attól még később ez is erőszaknak minősülhet). És persze ha megkapják az árat, az még nem azt jelenti, hogy a pinát bárki megkaphatja.

Gyakorlatilag tehát a kurvaságnak arról a szintjéről van szó, amikor maximális árat akarnak a pinájukért úgy, hogy nem adnak pinát. Tehát semmiért mindent, ahol a pina a legfőbb érték, és aki pinával rendelkezik, az alanyi jogon mindent megkaphat amit csak akar és uralkodik a pinával nem rendelkezők felett. A szexuális megfelelője ennek a fizetős domina: fizetsz neki, de nem kapsz pinát, csak megaláztatást.

A feminizmus tehát a kurvaság megnyilvánulási formája, azon belül a fizetős domináké.

Tehát ezek a nőtagozatos feminista kortárs írónők nem mások, mint ócska erőszakos leszbikus kurvák, akik valamit írnak, és ezért írónak tartják magukat, de mégis a pinájukkal akarják keresni a pénzt, mivel alapvetően kurvák és nem írók.

Nem szabad túlbecsülni a nőket, ez nem más, mint a kurvák lázongása. Olyan kurváké, akik történetesen éppen írnak, mert ezt találták ki maguknak (és ezt “pályának” nevezik), de pénzt azért akarnak kapni érte, mert pinájuk van, tehát a munkájuk értékét nem maga a mű jelenet, hanem az, hogy azt egy pina hozta létre. A pina követelőzése az irodalomban, és minden más helyen, amit éppen kiválasztanak maguknak, hogy önmegvalósíthassanak, persze mindig csakis vezető pozícióban és magas fizetésért: a feminizmus.

Esther Villar a nők közül kiemelkedő zseniális írónő, ő megérdemelné a nők között az irodalmi Nobel díjat, mert leírta a valóságot, amit kevesen tettek meg még a férfiak között is. Aztán van még pár nő, akinek érdemes elolvasni a könyvét. A többi női mű nélkülözi az egyéniséget és a tartalmat, egy kaptafára megy az egész, ami abból adódik, hogy a nők között is kevés a valódi egyéniség.

Egyébként a női könyvek szinte kivétel nélkül a szexről szólnak (van még ezen kívül a szakácskönyvek és az ezotéria), mivel a nőknek gyakorlatilag nincs más fő témája, mint elsősorban önmaguk szexuális élete.

„Míg a férfiaknak jutott a díjak 82 százaléka, addig a nők csupán 18 százalékos arányban részesültek az elismerésekből.”
Ez a tényállás.

“Ez még annak fényében is erős diszkriminációt jelez, hogy az 5 legnagyobb kiadónál 30 százalék körüli a nők aránya a férfiakéhoz képest.”
Ez akkor lenne diszkrimináció, vagyis hátrányos megkülönböztetés, így, ha az irodalmi díjakat az írók nemének megfelelő irányban kellene kiosztani. Ennek semmi akadálya nincs, mint hogy az írószövetségnek alkotnia kell egy szabályt, amiben nem a művek irodalmi értékét, hanem a nemek arányát veszik alapul, és a díjakat ezek alapján kell kötelezőleg kiadni. Tehát ez nem irodalmi díj lenne, hanem egy kötelező nemi díj, olyan embereknek, akik bármit is írnak.

“Amennyiben viszont azt vesszük alapul, hogy a nők és a férfiak elméletileg ugyanolyan teljesítményre képesek, akkor az 50 százalékhoz kell viszonyítani a díjak arányát. Így a torzulás még drasztikusabb.”
Tehát most már nem is a nemek arányát kellene alapul venni a kötelezőleg kiadandó díjazásnál, hanem min. 50 % díjazás illetné meg az író nők társaságát az írókon belül, függetlenül attól hogy bármennyien és bármit is írnak.
HA EZ NEM FELHÁBORÍTÓ És IGAZSÁGTALAN NŐI KÖVETELÉS MINDENKI MÁSSAL SZEMBEN ÉS NEM DISZKRIMINÁCIÓ , AKKOR NEM TUDOM HOGY MI AZ.

„A díjak kiosztása esetén előfordulhat, hogy a kapcsolati háló vagy a szociális rászorultság is befolyásolja a döntést. Fontos lenne megvizsgálni, ezek milyen mértékben írják felül a művek objektív értékelését, és hogy ezek a gyakorlatok inkább kedveznek-e a férfi íróknak.”
Javaslom ennek kivizsgálását, hogy kiderüljön, hogy a nők rutinszerűen visszaélnek a tudatosan kiépített kapcsolatrendszerűkkel, és a gyakorlat ezen a téren is a nőknek kedvez, mint az élet legtöbb területén. Vizsgálják meg, ne csak lebegtessék a témát, mintha az ő kárukra történne mindez.

“Ezen kívül a fiatalok esetében nagy nehézséget okoznak a szexuális visszaélések.”
Egy írónőnek aki otthon írdogál, milyen szexuális visszaélések okoznak nagy nehézséget? Talán kötelezően meg kell baszatniuk magukat a férfi könyvkiadók főnökeivel, hogy kiadják az irományukat?

“Ezek az ügyek vélhetőleg sokakat tántorítanak el a pályától, de mindenképp megnehezítik azt, hogy komfortosan és magabiztosan tudjanak az érintettek tevékenykedni és fejlődni a szakmájukban.”
Dosztojevszkij például mennyire komfortosan tudott tevékenykedni a “szakmájában” a “pályán”?

Az a durva, hogy ezeket az ordító hazugságokat hivatalos közleményben adják ki, és nincs következménye ezeknek.

Gyakorlatilag ebben az ügyben és a többiben is, bármilyen jogállam alapelvének tagadásáról van szó, ami kimondja, hogy minden ember jogilag egyenlő. Mert itt kimondják, hogy nekik ez nem megfelelő.

Nem létezik olyan törvény, ami szerint pl. a nőknek és férfiaknak 50-50 % arányban kell irodalmi díjakat és fizetéseket kiosztani. Ha lesz ilyen törvény, akkor lehet arra hivatkozni, de akkor az már nem jogállam lesz, hanem egy nemi alapú állam, ahol nem a valós teljesítmény és a munka számít, hanem csakis az, hogy kinek mi van a nadrágjában, és akinek pinája van, azt bármiféle teljesítmény nélkül is kötelezően megilleti a megtermelt javak és vezető pozíciók 50 %-a.

Vagyis a feminista egyenlőség nem azt jelenti, hogy a férfi és nő, mint minden ember, jogilag egyenlő (hiszen a nők így is többletjogokat élveznek a férfiakkal szemben, vagyis feminista társadalom van és nem nőelnyomó rendszer, amit hazudnak), hanem azt, hogy minden anyagi javak és vezető pozíciók min. 50 %-a kötelezően, alanyi jogon a nőknek adandó (ami pedig a nőké, ahhoz nem nyúlhat senki, mert az már az övék).
Tehát céljuk az emberek közti jogegyenlőséget biztosító jogállamok lebontása, és feminista diktatúra kialakítása.

Tehát nem a feministáknak kell az egyenlőségért küzdeniük, hanem a férfiaknak.