Teremtő tűz – leigázott tűz?

Mi kell egy férfinak?

Gyerekeinek egy gondoskodó anya, neki pedig egy kurva az ágyban. Minden mást maga is meg tud csinálni a férfi, még főzni, mosni és takarítani is.

Fontos, hogy a kurva olcsó legyen (pénzért bárki vehet kurvát, de az anyának alkalmatlan), az ideális nő: ingyen kurva és jó anya.

Mi kell a nőnek?

Gyerek akiről jó anyaként gondoskodhat, és egy férfi, akinek a kurvája lehet, akit szexuálisan szolgálhat és akit családfőként és szellemi vezetőként tisztelhet.

A tapasztalat és a logika szerint a férfiak viselkedéséből következik a nők viselkedése. Ha a férfi tiszteli magát és uralkodik magán, akkor a nő nem tud rajta uralkodni. Ellenkező esetben a nő a férfi fejére nő, és elromlik a kapcsolat, aminek a gyerekek a szenvedői a leginkább.

Tehát a férfiak feladata és felelőssége elsősorban felelőssége a nők és a gyerekek helyes nevelése is.

Esther Villar leírta, hogy idomítják a nők a férfiakat, gyerekkoruktól fogva. Ugyanúgy a férfiak is idomíthatják a nőket a saját céljaikra, a különbség annyi, hogy a nők öncélúak, a férfiak céljai viszont az egész család és közösség boldogulását segítik.

Tehát a férfiaknak uralkodniuk kell magukon és hasznos cél érdekében megfelelően kell tiszteletre nevelni a nőket, és ez a családi és társadalmi béke titka.

Bedő egy full blue pill figura. Foglalkozni sem kell vele.

Minden férfi ‘álma’ egy bántalmazó kapcsolatban halálra dolgoznia magát. Ha véletlenül mégis megéri a nyugdíjat, akkor pedig joga van a garázsban szöszmötölni; majd pedig aludni és enni bemenni a házba, amit a két kezével felépített. Feltéve, ha egész életében ‘jól’ viselkedett! Máskülönben marad a híd alja.

Eszembe jut ez a kép a társadalomról:
.. ..

Egy bizonyos intelligencia-szint felett a férfiak nem fognak belemenni olyan játszmákba, amiben nem nyerhetnek, vagy nem win-win. (A kulcsszó az intelligencia. Így lesz érthető, miért a hetero, fehér férfi a legnagyobb ellenség jelenleg, szerintem. A házasodási kedv pedig mélyponton.)

Persze minden csak felfogás kérdése. Ha Forest Gump-ként önfeledten élem az életem és nincs bennem semmi negatív blokk, akkor tiszta lélekként ‘élvezhetem’ az életet.

Ezúton kérem a tanult olvasókat, h vizsgálják meg egy megvilágosodott és mégis intelligens élet lehetőségét a világban, társadalomban. Örömmel vennék több cikket is, amik ezeket a lehetőséget járják körül. Jelen pillanatban úgy érzem, h ez valamiféle GYOW lehet, ahol pont annyira vagyunk a társadalom részei, amennyire feltétlenül szükséges. A maradék energiát pedig a spirituális fejlődésre fordítjuk, azokkal az emberekkel – férfiakkal és nőkkel -, akikkel win-win a kapcsolat. Ha pont nincs ilyen, akkor egyedül.

Az egyik „rákfenéje” az áldozatszerepben tetszelgő/siránkozó/jogkövetelő stb. „férfilétnek”, hogy amint sikerül (pár %-nak) kilépni belőle és bármilyen (mozgalmi) „vezetővé” avanzsálnia, abban a pillanatban már „státuszt” szerzett és ez vonzza a nőket.

Ha már „kitört” az „incel létből”, akkor már nehéz neki visszabújni, mert nem hülye, hogy elveszítse a „megszerzett javait”, így meg vagy hagyja a fenébe az egész brotherhood-os (nem létező és egymás faszát szopogató) „bikacsordát” és éli világát, vagy kénytelen ő is a valóságról beszélni, ami az „incelek” számára eléggé kényelmetlen és kellemetlen, mert mindig az a végkövetkeztetés, hogy „bizony, annyit érsz, amennyid van, és nem véletlenül tartasz ott ahol, hanem mert ennyire voltál eddig képes” és ennek ez a “hozama”.

És akkor jön a vinnyogás/maszatolás, hogy ez „férfihibáztatás” és „árulóvá vált”.

Mindkettő (lehetne) igaz, ha a továbbra is a „sanyarú sorban tengődők” szemszögéből nézzük, akik a „mannát” a „segítséget várják” (jogtól, társadalomtól, államtól etc.) és nem értik, hogy miért „árulta el az, aki egy volt közülük”?

Nem bírják felfogni, hogy pont azért lett „vezéralak” mert képes volt kimászni a szarból, egyedül, mert ez még mindig „egyéni sportág”.

Hogy kevés hely van a „dobogón”, és azért bizony egy férfinak nem elég (csak) létezni és vinnyogni, hogy a (szemét) sors a „rossz ujjával mutatott” rám és én ezért kárpótlást kérek/követelek, hiszen „megérdemlem” ……

A jogkövetelők/vinnyogók/elnyomottak etc “prolik” nem fejlődni és a csúcshoz vezető (egyéni) úton akarnak végigmenni, hanem helyet szeretnének cserélni az általuk „szerencsésebbnek tekintett” -ekkel.

Pontosan úgy, mint a kommunisták, mint a kvótázó nők………csak annyi a különbség, hogy ezt nehéz a foltelból megcsinálni, és ráadásul ami a legfájóbb, hogy nincs „zsaroló potenciáljuk”, ezért csak a karavánt ugatják, azt is messziről, mert ha túl közel merészkednek, akkor a “fakó” is az oldalukba kap….

És itt általában véget is ér a dal, és kezdődik újra a lemez a vinnyogásról/követelőzésről etc. etc.

Ahol nem akarják megérteni és orvosolni a társadalomtól való sebzettségemet, ott én miért akarjak beállni a sorba?

A okok kellemetlenek, de pofon egyszerűek:
– Nem igazán érdekli azokat, akik nem ebben a cipőben járnak
– A társadalom igazán a nők, és azok empátiája „nem terjed ki” a hímnemű „áldozatokra” , ha véletlenül mégis, akkor maximum „szánalmat” érez iránta, ami pluszban megalázó egy férfi számára….
– Egy (életerős) férfi részéről a („lelki”) sebek „mutogatása” és “áldozatszerepben való fetrengés” mindig kényelmetlen érzést, ha túltolják, akkor meg biztos undort vált ki a társadalom minden tagjából, evolúciós örökség
– Továbbá hibás a kérdés, mert nincs „sor”, amibe be lehetne állni, ha „beállnál” garantálná azt, amire vágysz, mert még a keményén „munka” sem garancia erre, egy „sorbanállás” meg pláne nem.

Komolyan: jobb törni-zúzni és lázadni, mint beállni a sorba és kiszolgáltatni magam egy nőnek, aki elutasítja az én férfias igényeimet.

Hamis dilemma, mert egyrészt kéne egy nő, akinek kellenék, és utána verhetem én a mellem, hogy de én juszt sem, másrészt meg így ez szalmabábcsépeléssé válik.

Vágyom a szövetségre. De valódira, ahol nem csak teljesíteni kell, de megnyugodni és igen – kielégülni is. Testileg, lelkileg, szellemileg.

Ő (bredpittként) megteheti, hogy ilyen baromságokat hordjon össze, mert ebből nem származik kára, átlagjózsi viszont rábaszik, ha ezzel próbálkozik….(Jupiter vs. kisökör)

Szinte semmi szó nem esik arról a könyvben – általában mre könyveiben -, mit kellene egy nőnek adnia, tiszteletben, hozzásimulásban egy férfi számára ahhoz, hogy vonzó legyen a férfi számára a családi és házaslét.

Nem véletlenül, hiszen ha arra „érdemes vagy”, akkor ezt természetes módon megkapod, kérned sem kell, sőt.

Ha nem vagy rá „érdemes”, akkor meg lényegtelen, hogy milyen kívánságaid és elvárásaid vannak, mert semmit nem fogsz belőlük kapni.

Szar ügy, de a szituáció az „vagy-vagy”, nincs „átmenet”, „megbeszéljük”, „párterápia” , „kapcsolat rendbehozatal” meg ehhez hasonló baromságok, csak idő, és energiapocsékolás , arra jók, hogy a „villanykapcsoló hatás” után örökre „bebetonozza” az új „Status quo”-t.

Kötelesség, kötelesség, kötelesség és cserébe önigazultság. EZ a fizetséged.

Bizony, evolúciós/Isteni örökség, ki-ki reklamálhat a világnézete szerint annál, akinél jólesik.

Tulajdonképpen nincsen is szükséged a nőre, mert az csak kellék, hogy alkotó, dolgos hatalmad kinyilvánítsad.

Már megint a nyuszi próbálja vinni a vadászpuskát és nem akarja észrevenni, hogy maximum a szíjat lóbálja, de az a puska bizony soha nem volt a birtokába, csak ámítja magát továbbra is.

Nem képes semmilyen „külső” tényező „orvosságot adni.

És éppen ez a 22-es csapdája, amíg kívülről valakitől/valamitől várom addig biztos, hogy nem fogom megkapni, ugyanis a „béna gyereknek az apja veri ki a faszát” , csakhogy kevesen fognak „apának” jelentkezni….., „anyának” még kevésbé…..

Cserébe a fejemre nőtt egy nő, aki tévézett, amikor én a munka és a plusz munka után a gyerekeinkkel játszottam, aki a mai napig a pénzemre pályázik

Sajnálatos dolog, ha “engeded”, akkor ez így működik, mert a „nőtartás” az bizony „veszélyes üzem”, mert megvannak a korlátaik és hülyék lennének „önként” lemondani a „kényelmükről”/”előjogaikról”/”lehetőségeikről” etc. etc.

sót és homokot szórsz a sebeimbe, mikor vigasztalás és felemelés helyett, megértés helyett ostorozol és követelsz?

Ha hazudna e helyett és ámítana, az jobb lenne? Nincs elég „sorstársad”, „közösséged” akik ezt megteszik és lehet egymást „körbekurkászni”? Volt annak bármilyen valós eredménye a pofázáson és síráson kívül?

A vigasztalás használ? Ki/Mi „emelhet fel” téged és hova? Oda ahol ő tart? Talán őt valaki szintén „felemelte”?
Ha nem, akkor te milyen jogon követeled, hogy téged is? Hova lehet még lesüllyedni?
Miért vársz el olyat tőle, amire nem képes, aztán meg ostorozod és szidod ezért?

Mindenki úgy éli az életét, ahogy tudja és amire képes, illetve hajlandó.
A „szeretnék” és „vágyom”-ért keményen meg kell dolgoznia egy férfinak, mindig, minden nap.
A férfinak a léte önmagában semmi értéket nem hordoz, nincs mit „áruba bocsátani”, nincs „zsarolási potenciálja”, nincs rá objektív „kereslet”, csak a „kiemelkedőkért”, viszont ezért (általában) tenni kell, hogy a kevesek közé tartozz.

A vesztesek/balfaszokban egy dolog mindig közös: tökéletes magyarázatot, okot és indokot képesek prezentálni arra, hogy a nyomorukért miért nem ők a felelősek.

Meg kellene érteni, hogy senkit nem érdekel az, hogy egy férfi számára mi az, ami „vonzó”.

Az európai és magyar nők nem „elveszítenek”, hanem nem kellünk nekik, legalábbis az emancipált “egyenlő”-knek “kevesek vagyunk”. “Mint halnak a bicikli”……. Kurvára nagy különbség.

A létünk önmagában nem érték, a BluePill az kontraproduktív, kivéve ha bredpitt csinálja(mert ő megengedheti magának), minden más esetben csak szopást eredményez.

Ezek objektív tények és törvényszerűségek.

Felvilágosult, bécsi fiatalember ismerősöm mondta nekem, hogy boldog, mert afgán lányt vett el feleségül, és ő még tudja hogy kell bánni egy férfival! Tisztelet, elsőbbség, alázat. Nem mint egy mai, osztrák, progresszív nő, aki tele van jogokkal és tesz a kötelességeire, vagy csak azokat tartja meg ami szimpatikus.

Pontosan, mert megvan köztük a szintkülönbség: vagy ennyivel jobb vagy, vagy a keretek kikényszerítik és a nőnek nincs jobb lehetősége.
Már egy jó ideje van és ez csak fokozódik……

A férfi-nő szövetségé a jövő.

Az egyik legnagyobb BluePill-es baromság.

Nem tudsz egy gyerekkel „szövetségre lépni”, egy hipergám ösztönnel megáldott lénnyel nem lehet, csak (társadalmi) „kényszerrel” tudod a szabályokat „betartatni”.
Minél okosabb, annál hamarabb és keményebben vág át.

Ha “egyenlő félként” tekintesz rá, akkor mindig, kivétel nélkül rábaszol. Ha ez objektíven is bekövetkezik (mármint az egyenlőség), akkor meg nagyon rábaszol.

A tisztelet az nem követelhető ki, nem vehető meg etc…… Viszont olyan, amit el lehet bukni……. Az olyan, mint a „kémia”…… , vagy van, vagy nincs, nem lehet kicsit, meg fokozni, meg átmenet stb…

Sokkal többet kellene beszélni arról, mi kell egy férfinak, és mire van szüksége, mint pusztán arról, mit várnak el tőle.

Napestig ez megy itt. A belterjes körbenyalogatásnak épp ennyi a hatása és értelme.

Etetni kell azt az állatot, amelytől munkát, húst, tejet és szőrmét várnak.

Kivéve, ha képes magát ellátni és ingyen, a „remény reményébe” is mindenét odaadni, mert objektív tényként ekkora a részéről a kereslet, és nagyon szűk számára a kínálat….., és még így is “megéri” neki, legalábbis a kereten nem hajlandó/nem képes változtatni….

Nem a vágyai tárgyával kell neki megküzdenie, hanem jobbnak kell lennie a „versenytársainál”, és remélheti, hogy „érdemesnek” találják és jobb esetben „elfogadható” egyed(ek)…..

Sajnos lassan meg kell állapítanom, hogy a Fidesz világképe áll a legközelebb a ferfihang.hu-hoz. Csak ne lopnának annyit. https://hvg.hu/elet/20201214_Novak_Katalin_uzenete_a_noknek_Ne_zavarja_oket_hogy_kevesebbet_keresnek_mint_a_ferfiak