ulomenen
7 megosztás

Bűnbeesés

“A kígyó pedig ravaszabb vala minden mezei vadnál,
melyet az Úr Isten teremtett vala, és monda az asszonynak:
Csakugyan azt mondta az Isten, hogy a kertnek egy fájáról se egyetek?” 
1Móz3:1

 

 

A csodaszép női kéz egy kis gömbszerű valamit fogott. A szemmel alig látható pihékkel borított sötét színű héjon harmatcsepp csúszott, benne tükröződött a reggeli nap ezer sugara. Finomnak látszott. Finomnak és valahogy veszélyesnek is. Ádám gyanakvó szemmel vizsgálta a feléje nyújtott gyümölcsöt, gyomrát furcsa érzés szorította össze.
– Mi ez? – kérdezte lassan.
– Gyümölcs – válaszolta derűsen Éva.
– Azt látom, de honnan?
– Hát innen – kuncogott a nő, és apró kezével bizonytalan félkört írt le. Ebből az… Édenkertből, ahogy te hívod.
– Nem én hívom így – mondta rezignáltan Ádám. – Ez a neve.
– Az ugyanaz –  nevetett Éva, hangja csilingelve szállt a zöld bokrok között. – Edd meg inkább, ne morogj!
– Ez arról a fáról van, ugye? – kérdezte a férfi gyanakvással a hangjában. – Amiről az Isten azt mondta, ne együnk róla.
– Hát nekem csak te mondtad – ellenkezett a nő, immáron mosoly nélkül. – És nem értem, miért ne ehetnénk belőle.
Olyan fény villant szemében, amilyet Ádám sosem látott és hozzátette:
– Finom. És megokosodsz tőle, igaza volt a kígyónak.
– Kicsodának?
– A kígyónak. Ő mondta, hogy mindent tudni fogok, ha eszem belőle, és igazat mondott. Beszélt más dolgokról is… izgalmas dolgokról… csodálatos dolgokról…
Éva a távolba révedt, beharapta ajkát.
– Ettél belőle! – Ádám hangja valósággal robbant a levegőben. – Te ettél arról a fáról, amit Isten megtiltott!
A nő szája vékony vonallá préselődött.
– Ugyan ki ez a te Istened? – kérdezte gúnyosan. Ádám levegő után kapkodott.
– Hogyhogy ki?! Ő teremtette ezt a mindent, engem és téged is! Mondtam már!
– Hát én csak azt tudom, hogy mikor felébredtem, ez az egész már itt volt, és mi is itt voltunk. Nem láttam semmiféle Istent, de a kígyót a saját szememmel láttam, a saját fülemmel hallottam, a saját bőrömön ére… – Éva hirtelen elhallgatott. Ádám azonban nem vette észre, a földön ült és maga elé motyogott:
– Más, mint eddig volt… evett a fáról… mi lesz ebből… mi lesz így velünk?
Éva megvetően nézett rá:
– Kell, vagy nem? Ha nem kell, úgy is jó, én nem maradok egyedül.
Ádám felnézett erre a szokatlan hangra. Hirtelen megszédült, ahogy látta Éva alakját lassan átváltozni valamivé, olyan dologgá, amit nem ismert, de a látványa iszonyattal töltötte el. A szíve zakatolt, az agyában egymást kergették a gondolatok: – Elmegy… azzal a kígyóval… és valami válik majd belőle… valami… jajj… valami egészen más, mint az itteni dolgok…
Érezte, ahogy agya birkózik a képzeletével, és gondolatokká próbál formálni olyan képeket, amiket nem tud néven nevezni. – Rám bízta… ő a társam… mi lesz így vele? –  gondolta, majd hirtelen kitisztult az elméje. – Nem maradhat nélkülem, meg kell őt védenem! – a gondolat mintha a feje legmélyéből mászott volna elő. – Meg kell őt védenem, akármi is lesz… Akármi… De vajon mi lesz?
A gyomrát szorító görcs hirtelen elmúlt, majd a fejében jelent meg, szörnyű erővel, olyan képeket sugallva, amelyek zavart szemét tágra nyitották. Kis ideig ült így, majd szeme sarkából kigördült egy könnycsepp, végigfolyt az arcán, benne szikrázott a nap minden sugara. Kinyújtotta a kezét, megfogta a gyümölcsöt és beleharapott. Éva mosolyogva nézte.

 

Post Author: ulomenen

ulomenen
http://perszeusz.blog.hu
f Facebook
7 megosztás


11
olvasói vélemény eddig. - Szólj hozzá te is! Minden hang számít!

Bejelentkezés szükséges a hozzászóláshoz!
5 Egyéni hozzászólás
6 Válasz hozzászólás
0 Követők
 
Legtöbbször megválaszolt hozzászólások
Jelenleg legvitatottabb hozzászólások
7 Hozzászólások szerzői
common mantomgalMeskeNaoooSe - se Legújabb hozzászólók
  Feliratkozás  
legújabb legrégebbi legnépszerűbb
Visszajelzés
Adam Bogomolov
Újságíró

Ez jó volt! Más bibliai témákat is feldolgozhatnál ezzel az igényességgel!
Akartam valami frappáns reflexiót írni kommentben, de inkább… köszönöm ezt a kiváló írást!

Se - se
Újságíró
Se - se

Hűű – ha..
Merész témaválasztás és hasonlóan merész kidolgozás.
Jól sikerült.

Tetszik.

Naooo
Olvasó
Naooo

A kígyó egy vastag adat- és tápkábele volt a számítógépnek a kísérleti telepen.

Se - se
Újságíró
Se - se

Naooo
..tudom, nem gyűjtesz követőket..
:-))))

Meske
Olvasó
Meske

ulomenen,
sokat gondolkodtam délután az írásodon. Amellett, hogy tele van feszültséggel, nagyon személyes a hangvétele. Az egyik jelenet, ami megérintett, amikor Ádám látja, hogy Éva megváltozott, „más” lett. Ez valóban ijesztő tapasztalat: akit ismersz – ismerni vélsz – elkezd „idegenül” viselkedni, ismeretlen dolgokról beszélni, olyanokról, amikhez „nincs közöd”, amiben sok minden benne van, csak éppen te hiányzol… És ő nem látja, amit te látsz, csak mondja és mondja… mert el van telve azzal a “mással”.
És ugyanez a másik szemén keresztül: ami fontossá vált, amit hallottál, megismertél (lelkesen) meg szeretnéd osztani, amit magadénak érzel, attól a másik megriad. És mindettől idegennek lát téged. Mert (meg)változtál.
A másik, ami szintén hangsúlyosan jelenik meg előttem, mikor Ádám megfogalmazza önmagának, hogy nem csak felelősséget érez, de vállal is Éváért.

Remek írás lett, a témát ki is vittem esti beszélgetés indítónak… értekezés lett belőle. :)

Se - se
Újságíró
Se - se

Meske
..és ezt a nézetkülönbséget férfiként én meg se láttam volna.

Néha komolyan gondolkozom azon hogy minek ebbe a társaságba női szereplő.. aztán kólázáskor megölel hgyi, vagy magánmailban leesett állal megbámulom “PhilMarlowe titkárnője” -t.. vagy itt és most írod te azt hogy milyen lelkesen mesél a bibliai Éva az érzéseiről – szóval részemről.. hm.. jobb hogy vagytok.

tomgal
Olvasó
tomgal

:)

common man
Olvasó
common man

Valahol mintha lenne szó benne az almáról is de lehet ,hogy az egy másik előadás.
https://www.youtube.com/watch?v=iof2hrgqsyc