Deadpool

A férfi és női lélek elmélete: anima (1. rész)

A német Seele („lélek, psziché”) szó legközelebbi rokona a gót saiwalô szó révén a görög άσκηση, ami „mozog”, „tarkabarka”, tehát olyasmi, mint egy pillangó, amely megittasulva száll virágról virágra, és mézből, illetve szerelemből él. A lélekkel rendelkező lény élőlény. Az önmagából élő és életet okozó lélek az, ami él az emberben; azért fújt Isten éltető leheletet Ádámba, hogy éljen. A lélek csábítja életre az életre nem vágyó rest anyagot csellel és játékos szemfényvesztéssel. Hihetetlen dolgokról győz meg, hogy éljük az életet. Telis-tele van hurkokkal és csapdákkal, hogy az ember elbukjon, földre essen, ott fetrengjen fogva tartva, hogy élje az életet; ahogyan Éva sem nyugodott a paradicsomban, amíg meg nem győzte Ádámot, hogy a tiltott alma jó lesz. Ha a lélek nem mozogna és csillogna, akkor az embert elpusztítaná legnagyobb szenvedélye, a lustaság.[1]

Szükséges a különbségtétel psziché és lélek között. A psziché valamennyi – tudati és tudattalan – pszichés folyamat összessége. A lélek ezzel szemben meghatározott és behatárolt funkciókomplexus, amelyet legjobban mint „személyiség”-et jellemezhetünk. Lehetséges egyáltalán, hogy egy átlagos emberben több személyiség létezzen párhuzamosan? Minden további nélkül érthető, hogy egy normális egyénnél a többféle személyiség sohasem jelenhet meg, de a személyiségdisszociáció lehetősége legalább utalásszerűen normális esetekben is létezhet. Például alaposan figyeljünk meg valakit különböző körülmények között, és észre fogjuk venni, milyen feltűnően megváltozik a személyisége egyik környezetből a másikba való átmenetkor, és minden alkalommal egy határozott, a korábbitól egyértelműen különböző karakter alakul ki. A „kívül angyal, belül ördög” szólásmondás a személyiséghasadás jelenségének mindennapi tapasztalatát fogalmazza meg. Meghatározott környezet meghatározott beállítottságot követel. Minél hosszabban és gyakrabban követelmény a környezetnek megfelelő beállítottság, annál inkább habitussá válik. Sok művelt ember kénytelen legtöbbször két, egymástól teljesen különböző környezetben mozogni: az otthoni és az üzleti életben. A két teljesen különböző környezet két teljesen eltérő beállítottságot követel, amely a jellem megkettőződését eredményezi. A társadalmi feltételeknek és szükségszerűségeknek megfelelően a társadalmi karakter egyrészt az üzleti környezet elvárásaihoz, követelményeihez, másrészt az egyén társadalmi céljaihoz és törekvéseihez igazodik. Az otthoni karakter általában az ember kényelemigénye szerint alakulhat. Mi az oka annak, hogy azok az emberek, akik a közéletben rendkívül energikusak, bátrak, makacsok, önfejűek és könyörtelenek, családi körben jóságosnak, szelídnek, engedékenynek, és gyengének tűnnek? Melyik tehát a valódi személyiség? Jung nézete szerint egy ilyen embernek tulajdonképpen nincs is valódi karaktere, azaz nem egyéni, hanem kollektív, vagyis az általános körülményeknek és elvárásoknak megfelelő. Ha egyéni volna, akkor ugyanaz lenne a jelleme eltérő környezetben is. Ténylegesen egyéni, mint minden lény, de tudattalanul. A mindenkori beállítottsággal történő többé-kevésbé teljes azonosulása révén legtöbbször megtéveszti a többieket, de gyakran önmagát is valódi karakterét illetően. Olyan maszkot ölt, amelyről tudja, hogy egyfelől megfelel a saját céljainak, másfelől környezete igényeinek és véleményének. Ezt az ad hoc elővett beállítottságot nevezi Jung personának[2]. A persona egy maszk, amely az individualitás látszatát kelti, amely elhiteti a másikkal és az emberrel magával is, hogy individuális, miközben mégis csak egy eljátszott szerepről van szó, melyből a kollektív psziché[3] beszél. Alapjában véve ez egy kompromisszum az individuális tudat és a társadalom között arról, hogy „az embernek milyennek kell tűnnie”.

A külső beállítottság – mely a külvilághoz, a társadalomhoz való viszonyulásunk módja – mellett beszélnünk kell belső beállítottságról is, mely szintén egy meghatározott funkciókomplexusnak felel meg. A belső személyiség az a mód, ahogyan valaki a belső lelki folyamataihoz viszonyul, a karakter, amely a tudattalan felé fordul: a lélek. A külső beállítottság, tehát a persona, míg a belső beállítottság (férfi esetében) az anima.[4]

A férfi eszményképét (amilyennek lennie kell), a personát, belülről kompenzálja a női gyengeség, és ahogyan az individuum kifelé játssza az erős férfit, úgy a belső nővé válik, animává, mivel az anima az, ami szembehelyezkedik a personával. Az anima nem dogmatikus értelemben vett lélek, hanem egy természetes archetípus, amely megfelelően összefoglalja a tudattalan, a primitív szellem, a nyelv- és vallástörténet összes állítását. Az ember nem tudja létrehozni, viszont mindig a hangulatok, a reakciók, a késztetések és a pszichés élet bármely más spontán megmozdulásának a priori elemét képezi. Önmagában élő, amely éltet minket; élet a tudat mögött, amelyet nem lehet maradéktalanul integrálni a tudatba, hanem ellenkezőleg: a tudat belőle keletkezett.

Elmondhatjuk, hogy egy férfi sem olyan kizárólagosan férfias, hogy semmilyen nőiesség nem volna a birtokában. Azt is, hogy éppen a nagyon férfias férfiaknak nagyon lágy érzelmi életük van, amit igyekszenek elrejteni mások elől, hiszen a férfi számára erény, ha a külvilág felé nőies vonásait elfojtja. A nőies vonások elfojtása és a tagadás természetesen oda vezet, hogy ezek a kívánságok felgyülemlenek a tudattalanban. A nő imágója (a lélek) természetesen ugyanúgy ezeknek a vágyaknak a gyűjtőhelyévé válik, ami miatt a férfinak, amikor szerelmet választ, gyakran az a kísértése, hogy olyan nőt válasszon, aki saját tudattalanja jellegzetes nőies vonásának a legjobban megfelel, egy olyan nő tehát, aki lelkének projekcióját lehetőleg nehézség nélkül fogadni képes. A világ formája, melybe a férfi beleszületik, virtuális képként rendelkezésére áll már kezdettől fogva. És ugyanígy a szülők, a nő, a születés és a halál vele született mint virtuális kép, mint pszichés készültség. Így a férfi tudattalanjában megtalálható a nő öröklött kollektív képe, melynek segítségével megragadja a nő lényegét.

Bár úgy tűnik, mintha az anima a tudattalan lelki élet összessége lenne, mégis csupán egyetlen archetípus a sok közül, ezért nem teljesen jellemző a tudattalanra. Csak egyik aspektusa annak. Ez megmutatkozik abban a tényben is, hogy nőnemű. Ami nem „én” vagyok, tehát nem hímnemű, az nagy valószínűséggel nőnemű, és mivel a nem-énről úgy érezzük, hogy nem tartozik az énhez, és ezért rajtunk kívüli, így általában nőkre vetítjük az anima képét. Mindkét nemben megtalálható valamennyire az ellenkező nem, mivel biológiai szempontból a férfigének nagyobb száma billenti el a nem alakulását a hímnem irányába. Úgy tűnik, a kisebb mennyiségű női gén női karaktert alakít ki a férfiakban, amely tudattalan marad.

Az anima archetípusával az istenek birodalmába, illetve arra a területre érkezünk, amely a metafizika felségterülete. Minden numinózus lesz, amit az anima megérint, vagyis feltétel nélküli, veszélyes, tabunak nyilvánított, mágikus. Ő a kígyó az ártatlan, jóra törő és jámbor ember paradicsomában. Mivel az anima az életet akarja, a jót és a rosszat akarja. A tudattalan birodalmában ezek a kategóriák nem léteznek. Mind a testi, mind a pszichés életnek megvan az az indiszkrét tulajdonsága, hogy gyakran sokkal jobban boldogul és egészségesebben él a hagyományos erkölcsöt félretéve. Az anima a (görög kalón kaghatón-ban) „Szép és jó”-ban, ebben a primitív felfogásban hisz, amely az esztétika és az erkölcs későbbi ellentéte előtti korból származik. A kereszténység hosszas megkülönböztető munkásságára volt szükség ahhoz, hogy világos legyen: a jó nem mindig szép, és a szép nem feltétlenül jó is. Ezeknek a fogalmak a paradoxona éppolyan kevéssé foglalkoztatta a régieket, amennyire a természeti népeket. Az anima nem sekélyes teremtés, hiszen az örökkévalóság fuvallata mindenen ott van, ami igazán él. Minden kategórián túli elevenség, az Ég királynője[5] és a buta liba, aki felsül az életben. Konzervatív, és fárasztóan ragaszkodik a letűnt korok világához. Így szívesen jelenik meg történelmi köntösben, különösen a görög és az egyiptomi viseletet kedveli (pl.: a Goethe Faustjában megjelenő trójai Heléna). Az ókori emberek számára az anima istennőként vagy boszorkányként jelent meg. A középkorban az Ég királynőjével és az anyaszentegyházzal helyettesítették az istennőt. Manapság a legszemélyesebb félreértéseink vagy legmerészebb tetteink képében lép elénk (például ha egy nagy tiszteletnek örvendő, tehetős idős férfi elhagyja családját, hogy egy húszéves nőt vegyen feleségül). A hajdani félelmetes kísértetasszonyt ma „erotikus fantáziának” nevezzük, amely kínosan bonyolíthatja a lelki életünket. Olyan mint egy szajhadémon, sokféle alakot tud felölteni (lehetnek szirének, hableányok, gráciák, szellemkirálylányok, lámiák és succubusok[6] stb.), mint egy boszorkány, és legfőképpen olyan önállóságot mutat, amit nem várnánk egy pszichés tartalomtól. A nyugati világban ez a házasság fokozódó bizonytalanságában és a válások növekvő számában mutatkozik meg, ami bizonyítja, hogy az anima előszeretettel vetül rá az ellenkező nemre. Ennek köszönhetően rendkívül bonyolult kapcsolatok jönnek létre. Jung nézete szerint az anima kóros következményei vezettek a modern pszichológia kialakulásához. Más állásponton helyezkedett el Freud, aki az összes pszichés zavar gyökerének a szexualitást látta. Jung szerint azonban a szexuális zavar a (tudattalanhoz) rosszul alkalmazkodó tudat egyik kóros eredménye, nem pedig annak okozója. Úgy vélte Freud összetéveszti az okot az okozattal.

Amilyen mértékben az ént a personával azonosítjuk, olyan mértékben projiciálódik az anima környezetünk valós tárgyaiba. Az animát ezért rendszerint a szeretett nőben találjuk meg. Ez a szerelmes állapotban használt kifejezésekben könnyen felismerhető, és a költők is számos bizonyítékkal szolgálnak e tekintetben. Minél normálisabb a szubjektum, annál kevésbé jelennek meg az anima démoni minőségei a közvetlen környezet tárgyán. Ezek távolabb állókra vetülnek ki, akik részéről közvetlen zavarkeltéstől nem kell tartani. Minél érzékenyebb azonban az alany, annál közelebbre kerülnek a démoni projekciók, mígnem végül még a családi tabut is megszegik – így jönnek létre aztán a tipikus neurotikus családregények. Az anima ősképének első projekciós felülete az anya. Az anya lenyűgöző hatalma a fiú számára olykor szentimentális ragaszkodást hagy hátra a felnőttben, mely egész életében végigkíséri, és komoly károkat okoz a sorsában, vagy ellenkezőleg, szárnyakat ad neki a legmerészebb tettekhez. Mivel az anyáról való leválás kényes és fontos dolog, ezért már a primitív népeknél sok olyan rítust találunk, melyek a leválást segítik elő. A puszta felnőtté válás és fizikai elválás nem elegendő, szükség van a férfivé avatásra és újjászületési ceremóniára, mely az anyáról és a gyermekkorról való elszakadást segíti. Amiként az apa védelmet nyújt a külső világ veszélyei ellen, és ilyen módon a fiú számára a persona mintaképévé válik, úgy az anya védelem azok ellen a veszélyek ellen, melyek lelke sötét mélyéből leselkednek rá. A férfivé avatás során a beavatott ezért oktatásban részesül a „túlsó oldal” dolgairól, hogy nélkülözni tudja az anyai védelmet. A modern kultúrembernek már nem áll rendelkezésére ez az alapvetően primitív, de kitűnő nevelési eljárás. Ennek a következménye, hogy az anima az anyaimágó formájában áttevődik az asszonyra, mely azt eredményezi, hogy a férfi, amint megházasodik, gyerekes, szentimentális, önállótlan és alázatos lesz, vagy más esetben követelőző, zsarnokoskodó és érzékeny, mindig figyelembe véve felsőbbrendű férfiassága tekintélyét (utóbbi pusztán az előző fordítottja). A tudattalan elleni védelmet, melyet az anya jelentett a férfi számára, a modern ember esetében semmi nem pótolja, ezért az ideális házasságot tudattalanul úgy formálja, hogy a feleségének, hacsak lehet, át kell vennie a bűvös anyaszerepet. A férfi tulajdonképpen védelmet keres az anyánál, és így csábító módon eleget tesz a nő birtoklási ösztönének.

Ami a lélek karakterét illeti, érvényes az az alapelv, hogy a külső karakterhez nagyjában és egészében kiegészítően viszonyul. A lélek minden olyan általánosan emberi tulajdonságot tartalmaz, amely a tudati beállítottságból hiányzik. A rossz álmoktól, komor sejtelmektől és belső félelmektől gyötört zsarnok tipikus figura. Kívül kíméletlen, kemény és hozzáférhetetlen, belül viszont minden árnyék eléri, kedélyének alávetett, mintha ő lenne a legönállótlanabb és legbefolyásolhatóbb lény. Lelke tehát tartalmazza a befolyásolhatóság és a gyengeség általános emberi tulajdonságait, amelyek külső beállítottságából, personájából teljesen hiányoznak. Ha a persona intellektuális, a lélek biztosan szentimentális. A lélek kiegészítő karaktere érinti a nemi jelleget is. Egy nagyon nőies nőnek férfias a lelke, egy nagyon férfias férfinak nőies lelke van. Ez abból az ellentétből ered, hogy például egy férfi nem mindenképpen és minden dologban férfias, hanem normális körülmények között vannak bizonyos nőies vonásai. Minél férfiasabb a külső beállítottsága, annál inkább kiküszöböli nőies vonásait, amelyek így a tudattalanban lépnek fel. Ez a körülmény megmagyarázza, hogy miért vannak éppen a legférfiasabb férfiak jellegzetes gyengeségeknek alávetve: a tudattalan rezdüléseihez nőiesen és befolyásolhatóan viszonyulnak. Fordítva is igaz, hogy gyakran a legnőiesebb nők bizonyos belső dolgokkal szemben hajthatatlanok, makacsok és önfejűek, ezekben a tulajdonságokban olyan intenzitást mutatva, amely csak a férfiaknál található meg külső beállítottságként. Ezeket a férfias vonásokat a női külső beállítottság kizárja, és így a lélek tulajdonságaivá válnak.

Az anima rendkívül fontos tényező a férfiak pszichológiájának azon területén, ahol érzelmek és indulatok működnek. Felerősíti, eltúlozza, meghamisítja és mitologizálja a férfi érzelmi viszonyulását a munkájához és a két nem képviselőihez. Az ő műve a férfi viszonyulásai mögötti összes szövevényes fantázia. Ha az anima erősen konstellálódik, megpuhítja a férfi jellemét, és érzékennyé, ingerlékennyé, hangulatemberré, féltékennyé, hiúvá és rosszul alkalmazkodóvá teszi. Az életközép (harmincöt év körül) előtt járó fiatalabb emberek sérülés nélkül el tudják viselni még az anima látszólag teljes elvesztését is. Ebben a szakaszban az a legfontosabb, hogy a férfinak sikerüljön férfinak lenni. Az életközép után az anima tartós elvesztése az életerő, a rugalmasság és az emberség növekvő mértékű elvesztésével jár együtt. Rendszerint idő előtti merevség alakul ki, vagy megkövesedés, sztereotipizálás, fanatikus egyoldalúság, csökönyösség, pedantéria vagy ezek ellentéte: lemondás, fáradékonyság, slamposság, felelőtlenség, és végül egy gyermeki elpuhulás, amely alkoholizálásra hajlamosít. Az életközép után ezért – hacsak lehet – helyre kell állítani az archetipikus élményvilággal való kapcsolatot.

Felhasznált irodalom:

C. G. Jung: Két írás az analitikus pszichológiáról, Scolar Kiadó, 2016, 140. o., 146. o., 149. o., 179-181. o., 185. o., 187-188. o., 293-294. o.

C. G. Jung: Az archetípusok és a kollektív tudattalan, Scolar Kiadó, 2019, 31-36. o., 80-81. o.

C. G. Jung: Lélektani típusok, Scolar Kiadó, 2018, 416-417. o., 432-435 o.

[1] La Rochefoucauld: Maxime {supprimée} DCXXX, 264. o.

[2] Persona: eredetileg az ókori színész maszkját nevezték így

[3] Személyes pszichénk a kollektív pszichéhez úgy viszonyul, miként az individuum a társadalomhoz. Ugyanúgy, ahogyan az individuum sem teljesen egyedi és elkülönült, hanem szociális lény is, úgy az emberi psziché nemcsak egyedülálló és teljesen individuális, hanem kollektív jelenség is. És ahogyan bizonyos szociális funkciók vagy ösztönök ellentétesek az egyes individuum érdekével, úgy az emberi léleknek is vannak olyan funkciói vagy hajlamai, amelyek kollektív természetük miatt ellentétesek az individuális szükségletekkel. A kollektív pszichét kollektív tudatra és kollektív tudattalanra osztjuk. Ahogyan van rasszra, törzsre vagy akár családra jellemző differenciálódás, ugyanúgy van egy rasszra, törzsre vagy családra korlátozódó kollektív psziché, túl az „egyetemes” kollektív psziché szintjén.

A személyes és a kollektív psziché tartalmai között az elkülönítés nem olyan könnyű, mivel a személyes a kollektív pszichéből nő ki, és azzal szoros kapcsolatban van. Ezért nehéz megmondani, melyik tartalom nevezhető kollektívnek és melyik személyesnek. Az álmokban és fantáziákban  fellépő archaikus szimbolizmusok például kollektív tényezők. A gondolkodás és érzés minden alapösztöne és alapformája kollektív. Minden, amiben az emberek egyetértenek, hogy egyetemes, az kollektív, ugyanígy minden, ami általánosan értett, általánosan jelen lévő, általánosan mondott vagy végrehajtott. Kollektívek a kultúremberek számára ismert általános fogalmak: jog, állam, vallás, tudomány stb. Bizonyos kollektív fogalmakkal összekapcsolódnak kollektív érzések, például Isten, haza, nemzet, stb. A kollektív karakter nem csupán az egyes lelki elemeket vagy tartalmakat illeti meg, hanem egész funkciókat is. Így a gondolkodásnak teljes funkcióként lehet kollektív karaktere, ha általános érvényű, például a logika törvényeinek megfelelő gondolkodás. Az érzés teljes funkcióként szintén lehet kollektív, ha például megfelel az általános erkölcsi tudatnak. Ugyanígy az az érzékelés vagy érzékelésfajta és intuíció is kollektív, amely egyidejűleg az emberek nagyobb csoportjának sajátja.

[4] Az anima konkrét értelemben eredendően „1. a levegő mint természeti elem; 2. a belélegzett levegő, lélegzet” (szemben a tűzzel, vízzel, stb.), illetve lehellet, fuvallat”; így a „lélegzet, mint az élet alapfeltétele”, átvitt értelemben pedig „a légzésen alapuló életprincípium, lételem, az élet lehellete, életerő”.

[5] Az Izráel körül kialakult különböző mitológiákban mindenütt személynévvel nevezték meg azt az istennőt, akit a Biblia csupán jelzőnéven említ, így: ég királynője. Az asszír-babiloni hitvilágban Istár volt a neve: azt tartották róla, hogy a holdisten leánya s az ég királyának a felesége, ő maga holdistennő. Tisztelete megtalálható a hellén világban Héra és Aphrodité néven, az itáliai mondavilágban pedig Juno és Vénusz kultuszában. A föníciaiak Astóretnek nevezték. Rendkívül tekintélyes istennő volt. Az a hiedelem vette körül, hogy ő a szerelem, a nász, a termékenység, a házassági és családi élet ajándékozója, az érzéki élvezetek osztogatója. Elsősorban asszonyok, leányok, de férfiak is részt vettek az ég királynője tiszteletére különféle holdalakú tésztafélék elkészítésében, füstölő áldozatok és italáldozatok bemutatásában (Jer 7,17k). Hasonlóképpen részt vettek a pogány kultusszal együttjáró paráználkodásokban, prostituáltak és egyébként tisztességes asszonyok, leányok, de még férfiprostituáltak is (1Kir 14,24). Az ég királynőjének a tisztelete tehát paráznaságot, házasságtörést, fajtalankodást jelentett. Forrás: https://www.arcanum.hu/hu/online-kiadvanyok/Lexikonok-keresztyen-bibliai-lexikon-C97B2/e-e-C9B2A/eg-kiralynoje-C9B54/

[6] A lámiák varázserejű gonosz tündérek, a succubusok meztelen női lidércek, akik a középkorban az átlagosnál erényesebb életet elő férfiakat, leginkább a papokat és a szerzeteseket próbálták szexuális kísértésbe vinni.

11 votes, average: 1,00 out of 511 votes, average: 1,00 out of 511 votes, average: 1,00 out of 511 votes, average: 1,00 out of 511 votes, average: 1,00 out of 5 11 olvasó átlagosan 1,00 ponttal értékelte ezt a cikket.
Regisztrált felhasználóként te is értékelheted a cikkeket!

Post Author: Deadpool

Deadpool

30
olvasói vélemény eddig. - Szólj hozzá te is! Minden hang számít!

Bejelentkezés szükséges a hozzászóláshoz!
3 Egyéni hozzászólás
27 Válasz hozzászólás
0 Követők
 
Legtöbbször megválaszolt hozzászólások
Jelenleg legvitatottabb hozzászólások
12 Hozzászólások szerzői
DeadpoolDavidtomgalRunning Mananna32 Legújabb hozzászólók
  Feliratkozás  
legújabb legrégebbi legnépszerűbb
Visszajelzés
tobbneju
Olvasó
tobbneju

Végül is este 8 után otthon kell lenni, unalmasak a téli esték, jó dolog is ez a filozófia…….. De hátha: nincsenek valakinek randi tapasztalatai ebben a “szép új világban”? Nincsenek kávézók, mozik, szórakozóhelyek, este 8-ig haza kell érni. Lehet sétálni a hidegben egy hangulatos első/második/akárhányadik randin? Ha meg már szexre kerül sor, akkor rögzíteni, hogy de a kijárási tilalom miatt ott kell aludni? Erősen aggódom azért sok ember lelki állapotáért, akinek most kellene keresgélnie partnert és már elég régóta tart ez az elmebaj.

Hunn
Olvasó
Hunn

Az a baj, többnejü, hogy napról napra csak megy el az életünk a semmire… Lassan már egy teljes évet elloptak az életünkből, amit soha nem fogunk visszakapni… Az életünk megállt de az idő az nem, az idő az megy ugyanúgy tovább, könyörtelenül!

Sehol nem lehet ma nőkkel ismerkedni!!! Sehol! Hát nincs hova kimozdulni a lakásból, sehol nincs semmi!

De ha legalább felhasználhatnánk ezt a kieső időt arra, hogy sportoljunk, hogy testileg önmagunk legjobb, legvonzóbb, legizmosabb verziójává válhassunk arra az időpontra, amikor majd újra megindul a normális élet… De nem bazmeg, ezt sem engedik meg nekünk!

Nomármost az a tény, hogy nem engedik meg a népnek, hogy sportolhassunk, az már önmagában is mindent elárul arról, hogy vajon tényleg az egészségünk megóvása érdekli-e a vezetést… (Természetesen egy nagy lófaszt…)

Én már lassan teljesen begolyózok ettől az egész vesztegzártól… Attól, hogy gátolnak az önfejlesztésben és a párkeresésben… De ha legalább el tudnám hinni akár csak egyetlen büdös szavukat is a járványról, akkor legalább azt érezném, hogy nem minden ok nélkül és nem minden alap nélkül szopatnak, teljesen feleslegesen…

Én a magam részéről falhoz állítanék mindenkit, akinek része volt a Covid-ra hivatkozva bevezetett új világrend létrehozásában!

Ja, kiegészítésként még annyit akartam mondani, hogy nehogy bárkiben is kétség merüljön fel: a jelenlegi helyzet még hosszú ideig el fog tartani, évekig… Azért mondják, hogy ez a “new normal”, mert komolyan is gondolják… Ez az új világrend, az NWO… Eredetileg ezt a rendszert a globális felmelegedésre hivatkozva akarták bevezetni, de a covid-dal sokkal jobban ment…

A covid-ra hivatkozva megtehetnek BÁRMIT, és nincs ellenállás… A határidőket csak tologatják, mindig egy-egy rövidebb időtartamot adnak meg, hogy ne lázadjon be a nép, hanem reménykedjen, hogy esetleg már csak jövő hónap elejéig kell várni a normális élethez… Aztán persze mindig jön a hosszabbítás…

Szóval, visszatérve a saját dolgainkra: ha valakinek van tippje hogy lehetne edzeni és csajozni a vesztegzár alatt, az ne fogja vissza magát. Minden ötletet előre köszönök!

hunbagira
Újságíró

És most gondolj bele, hogy a vadfeminista svédország, amelyik nem zárt..:)

Hunn
Olvasó
Hunn

Engem az üt sziven, hunbagira, hogy felnőtt emberek vagyunk, és felnőtt férfi létünkre arra várunk, hogy valakik, akiket személyesen nem is ismerünk, szíveskedjenek végre engedélyezni számunkra, hogy normális, emberhez méltó életet élhessünk…

A másik nagyon ijesztő dolog, hogy erre a covid-ra való hivatkozással, úgy tűnik, tényleg megtehetnek és bevezethetnek bármit… Hozhatnak bármilyen törvényt, megparancsolhatnak akármit anélkül, hogy bárki is ellenkezne… Ilyen egyszerű lenne bevezetni egy kőkemény diktatúrát… Lépésről lépésre, a megfelelő hivatkozással…

Meske
Olvasó
Meske

Szia Hunn, a csajozáshoz nemigen tudok hozzászólni, az edzéshez azonban volna ötletem. Van ez a – számomra kimondhatatlan – calisthenics vagy saját testsúlyos edzés. Kellően progresszív és remek segédanyagok vannak hozzá a neten.
https://www.fitbuilder.hu/cikk/Calisthenics.html
https://www.youtube.com/watch?v=ay15dc2cvm0
https://www.youtube.com/watch?v=ZZRvDegL7MU
A fekvőtámasz-variációk és a plank: szépen erősíti a hátat, a karokat és a hasizmot. A jó motivációs zene pedig segít a kitartásban. Ám mindenképpen kell hozzá valamilyen ritmusos- mozgásos gyakorlat illetve nyújtás.
Szerintem ezek az edzésprogramok szépen formálják a testet, javítják a tartást (nekem „kiegyenesedett” a hátam, mi által a járásom is változott), ami nemcsak a megjelenéshez, de a jó közérzethez (ha nem is kizárólagosan, de) szükséges, ugyanakkor jól beilleszthetők a napi rutinba.
…és volna egy személyes kérdésem (ha megengeded): neked van szakállad, bajuszod?

Hunn
Olvasó
Hunn

Se szakállam, se bajuszom, Meske. Szigorúan frissen borotvált arccal indítok minden napot.

Meske
Olvasó
Meske

Értem, Hunn.
Ez jó és fontos. Az ápoltság és a gondozottság az igényes megjelenés egyik fokmérője.

Ugyanakkor ezzel kapcsolatban: (mármint ami a külső megjelenést illeti, és az hogyan hat vissza a belsőre – divattól teljesen függetlenül).
Abból indulok ki, hogy gyakran említed azt: „önmagunk legjobb verziójává válni” illetve „megölni magunkban a bétát”, hogy átadja a helyet az „alfának”.
A másik, amit Deadpool is feszeget az anima/animus kapcsán, mármint jelen esetben a „férfi” lét (és férfias persona) illetve a tudattalan „női” anima tartalma esetében.
Abból indulok ki, hogy a férfinak (kivéve az indiánok és néhány természeti nép) természetes módon nő a szakálla/arcszőrzete, ennek sűrűsége, megjelenése és „minősége” a génektől/tesztoszterontól/egészségi állapottól is függ. Akár egy indikátor, mely a férfit természetétől fogva illeti.
A férfi arca így alapból látványosabb/érdekesebb, hiszen a sima arcrészeket az arcszőrzet kontúrja kiemeli/”textúrájával” ellensúlyozza/karakterét módosítja.
A szakáll, bajusz stb. állapota/karbantartása/hiánya is információ a külvilág felé és önmagának egyaránt.
Ha belegondolsz, egy gondozatlan szakáll milyen érzést/benyomást kelt a viselőjéről?
A szakáll/arcszőrzet hiánya (napi borotválkozás) ápoltságról, igényességről, fegyelmezettségről tanúskodik (sok esetben a “hagyomány” esetleg a körülmények megkövetelik).
Tudom, hogy a borotvált arc többek között fiatalabbnak hat.
Ugyanakkor amikor a férfi arcszőrzete megjelenik, a férfi érettsége/férfiassága “mutatkozik meg”(külsőleg). Ez is a férfit megkülönböztető tekintély (egyik) alapja – hiszen a nőknek (jó esetben) nincs ilyen.
Egy igényes, gondozott szakáll (igaz nem önmagában, de jellemhez kapcsolódva) így meg tudja mutatni/ki tudja fejezni a „férfi- erő” természetét, egyben azt is, hogyan tudja azt az illető férfi irányítani/kordában tartani

Nem tudom, gondoltál-e már ilyen irányú változásra. Volna-e kedved?
Itt nem kell semmit/senkit legyőzni, inkább ellenkezőleg: hagyni kell, hogy megmutassa magát az, aki “vagy” és mikor eljön az ideje, formát adni neki (s majd ezt alakítani tovább).
Ez a változás nem arról szól, hogy másnak kell tetszeni/divatnak kell megfelelni, inkább arról, hogy érzed magad/ mennyire érzed magad “önazonosnak”, ha hagyod érvényesülni arcod természetes megjelenését.

Ha Jungi vonalon haladunk, akkor a kérdés az, ha ezáltal maszkulinabbá válik a perszóna (a férfi ösztöntartalmak (biológiai) megjelenésének nagyobb teret/keretet enged a tudat), akkor az anima mindezt képes fokozatosan „elengedni” és elkezd „finomodni”, rendeződik?
Csak mint gondolatkísérletet/lehetőséget írom ezt neked, számodra minden kötöttségtől mentesen, mint említettem, kedved és meglátásod szerint.

Hunn
Olvasó
Hunn

Tudod, Meske, kamaszfiúként, 13 éves koromtól kezdve, amikor először elkezdtem érdeklődni a nők és a szex iránt, tinédzserkorom végéig, engem folyamatosan azért gúnyolt, nevetett ki, és alázott meg szó szerint szinte mindenki, akivel megismerkedtem, mert az átlaghoz képest szőrös fiú voltam… Innen indult az, hogy mindig is gyűlöltem a saját testemet, hogy el sem tudtam képzelni, hogy bárki is vonzónak találhatna engem… Huszonévesen ezért már nem is mertem ismerkedni… Ruhát csak hosszú ujjú felsőt viseltem hosszúnadrággal onnantól kezdve, még nyáron is… Levetkőzni pedig szigorúan csak olyan nő előtt, akinek fizettem, hogy elviselje hogy ilyen vagyok… Vagyis én speciel ezért kezdtem kurvázni járni még nagyon fiatalon… A droggal meg úgy voltam, hogy hadd pusztuljon a testem, de legalább közben jól érzem magamat benne olyankor… Fel sem merült bennem később sem, hogy esetleg már másképp látnának engem a körülöttem lévő emberek, a nők… Mert senki sem mondta… Nyilván ezt megbeszélni sem tudtam soha, senkivel, mert ezt pont olyan dolognak éreztem, hogy ezen nincs is mit megbeszélni… Szóval nálam innen ered bennem az a szorongás, amiről mai fejjel már értem, hogy irracionális, de akkor sem tudok mit kezdeni vele… És szomorúságot és iszonyatos haragot érzek, amikor visszanézem a fiatalkori fényképeimet, mert én mostani szememmel nem látom azt a nevetséges és taszító szörnyeteget, aminek mondtak engem, amit elhitettek velem, hogy én az vagyok… Csak egy fiatal fiút látok… Az arcszőrzetemet viszont a testemen lévővel ellentétben legalább le tudtam borotválni annak idején, amikor gúnyoltak miatta… Szóval nem, azt hiszem képtelen lennék bajuszt vagy szakállt növeszteni…

Meske
Olvasó
Meske

Így azért minden érthetőbb, Hunn. Így egészen más, most hogy tudom, mi volt az alapja a magadról kialakított képnek, mely – lehet részben vagy többek között – a szorongást eredményezte.
Köszönöm, hogy megosztottad a bizalmadat.

Hunn
Olvasó
Hunn

Tudod, Meske, én nem azon nem tudom túltenni magamat, hogy engem kamaszként gúnyoltak… Hiszen kit nem? Mindenkit ér gúnyolódás abban az életkorban, és mindenki túl tudja tenni magát rajta előbb-utóbb, miután az rosszindulatúnak és hamisnak bizonyult…

Engem az bánt nagyon, azért érzek iszonyatos gyűlöletet, mert ez a dolog tönkretette a teljes fiatalságomat… Hogy emiatt nem volt fiatalon egyetlenegy olyan napom sem, amikor jól éreztem volna magamat a testemben, a fejemben, a bőrömben, az életemben…

Hogy emiatt MINDEN más amit valaha is elértem, legyen az a tanulásban, a munkában, amiben sikeres voltam, értéktelenné vált számomra… És hogy emiatt elpazaroltam a teljes fiatalságomat, az egészségemet, a jövőmet, mert nem volt lehetőségem időben korrigálni fejben a tévedést…

Hogy emiatt volt olyan, hogy évekig szó szerint nem beszéltem nővel… Szó szerint nem szóltam hozzá egy nőhöz sem, mert ugye “logikus”, hogy minek, ha egyszer olyan vagyok amilyen… Hogy hosszú évekig egy emberi érintést nem kaptam… Szó szerint nem érintett meg senki nőnemű lény évekig, nem szexről beszélek, csak egyszerűen érintésről…

Hogy sosem fogom már átélni és megismerni azt, hogy milyen az: fiatal férfiként lefeküdni egy olyan nővel, aki örül annak hogy tetszik egy fiatal srácnak és hogy az kívánja őt… Hogy nem tudtam még csak elképzelni sem senkiről, hogy engem esetleg vonzónak találhatna… Hogy azt hittem, számomra az az egyetlen lehetséges út, ha kurváknak fizetek a szexért… Hogy még 30 éves koromban is kizárólag hosszúnadrágban és hosszú ujjúban jártam, és nem voltam hajlandó levetkőzni senki előtt…

Mert én ugyebár fiatalon azt “tanultam meg” saját magamról, nekem azt “tanították meg” úgymond, nekem az volt a szexuális identitásom alapja, hogy taszító vagyok, hogy undorító vagyok, hogy nevetséges vagyok… Hogy egy nő számára hányinger már annak a gondolata is, hogy én akarhatok valamit tőle… Hogy bár a nők általában tényleg azt akarják, hogy a férfiak próbálkozzanak és a nők választanak, de tőlem személy szerint speciel azt várják el, hogy ne is próbálkozzak, soha, semmikor, semmilyen körülmények között… Hogy a testem nem érték, hanem értéktelen…

Egyszer, amikor már 30 éves is elmúltam, egy alkalommal egy 17 éves lány megszólított, és szorongtam a társaságában, és azt akartam, hogy ne beszéljen hozzám, hogy mielőbb menjen már el onnan, és megkönnyebbültem, amikor végre csalódottan továbbment… Pedig a cimboráim utólag szóltak, hogy ismerkedni jött oda, mert tetszettem neki… Csak akkor jöttem rá életemben először, hogy lehet, hogy valami nagyon-nagyon nagy baj lehet a fejemben, valami iszonyatos nagy tévedés, hogy valahol valami nagyon-nagyon félrement…

És nagyon bánt, hogy ez az egész rajtam kívül mindenkinek tökéletesen megfelelt… És ha nem találok rá az interneten a manoszférára, akkor továbbra is tökéletesen megfelelne mindenkinek, mind a mai napig… Hogy észre se vették hogy el vagyok veszve, hogy soha senki nem segített, hogy soha senkivel nem tudtam átbeszélni ezt az egészet… Hogy emiatt nem tudtam időben korrigálni, mert nem volt soha, senki, aki megmutatta volna a helyes irányt…

Mert nekem soha, de tényleg soha, és tényleg senki nem mondott olyat, ami arra utalt volna, hogy az évek múlásával már esetleg másképp láthatnak engem a nők… És emiatt én tényleg végig azt hittem, hogy a helyzetem mindenki számára nyilvánvaló… Hogy azért nem is hozzák már szóba, mert hát ugye egyértelműen látszik rajtam, hogy szexuálisan taszító vagyok, és ami nyilvánvaló, arra ugyebár nincs értelme vesztegetni a szót…

Hogy nem volt soha senki akinek ezt el tudtam volna mondani, és azt mondta volna, hogy figyelj, ez hülyeség, te egy teljesen normális, átlagos külsejű férfi vagy… Hogy te is emberi lény vagy, neked is jogod van párt keresni, neked is jogod van a szexre vágyni… Hogy a nők már felnőtt férfinak látnak és nem annak a szörnyetegnek, aminek fiatal korod óta képzeled magad, és nem biztos hogy negatívan élik meg ha tetszenek neked és közeledsz hozzájuk…

És ha nincs a manoszféra, akkor fejben változatlanul ugyanebben a pokolban élnék mind a mai napig… Már ha mostanra nem lettem volna öngyilkos, vagy nem rendeztem volna incel-ámokfutást Elliot Rodgers mintájára…

És mindez ok nélkül, mindez tulajdonképpen alap nélkül, mindez teljesen értelmetlenül… És ma a legnagyobb félelmem az, hogy nehogy a hátralevő életemet is ez határozza meg… Hogy mindennek ellenére képes legyek normális párkapcsolatra…

anna32
Olvasó
anna32

Akkor miért hadováltál a feminista kondicionálásról, mikor alapvetően egy szőrös és gyáva görény voltál és ma is az vagy?

tomgal
Olvasó
tomgal

Miért van olyan érzésem, hogy te nem Anna31 vagy, hanem valaki, aki az ö “ farvizén” evez… nice try :)

Meske
Olvasó
Meske

Ne tégy már úgy, mintha nem értenéd… vagy esetleg tényleg nem érted?

tomgal
Olvasó
tomgal

Dehogy teszek úgy, én nagyonis értem…
Vagy ez anna32-nek szólt? Akkor bocs :)

hunbagira
Újságíró

Csaxi, látom az önuralom sem erősséged. De még mindig ki vagy tiltva.
Szóval kérném a moderátorokat..

hunbagira
Újságíró

Ui: ez különösen aljas, hogy más nevében provokálsz..

Hunn
Olvasó
Hunn

Hogy miért is “hadováltam” akkor a feminista kondicionálásról, kedves anna32? Hmmm…
Elképzelhető, hogy azért, mert nem pusztán egyetlen egy, hanem esetleg több irányból is ért olyan negatív behatás a személyiségem kialakulásának időszakában, melyet utólag felismertem? Melyek esetleg hatással is voltak egymásra és felerősítették egymást? Mert egyidejűleg nem csak a kortárs csoport, hanem talán a feminista média is befolyással bírt rám?
Nos, igen, valószínűleg ezért… Hogy hugyozzalak szájba, te féreg feminista picsa…

David
Olvasó
David
tomgal
Olvasó
tomgal

Hm, érdekes, számomra az intelligens férfiak nagyon vonzóak, külsö jegyekben meg kifejezetten a szörös mellkas tetszik, ez sem lehet véletlen…

Hunn
Olvasó
Hunn

A cikk igazat ír. Tényleg van összefüggés, saját magamon is tapasztalom. :)))

Reszet Elek
Szerkesztő

Nekem a leginkább szimpatikus az olyan edzésterv amely elegyíti a súlyzós edzést a saját testes elemekkel és tartalmaz mobilizáló gyakorlatokat ill. nyújtásokat is. Egy jó deadliftet nem igazán lehet pótolni calisthenics-gyakorlattal. Egy kis kettlebell sem ártalmas ha hozzá társítod.
Pihenőnapokon meg kardiózás. No nem zsírégetős szinten (ami meglehetős bohóckodás), hanem tempo training. A legtöbb ember nem tartja karban a ketyegőjét sem, aztán csodálkozik ha hamar kifullad (pl. szexben is, ha már motiváció kell valakinek).

Meske
Olvasó
Meske

Reszet Elek, a kettlebell és a súlyzózás… igen, az tényleg jó még hozzá. Én már megint női ésszel gondolkodtam… :)

Running Man
Olvasó
Running Man

Lehet sétálni a hidegben egy hangulatos első/második/akárhányadik randin? Ha meg már szexre kerül sor, akkor rögzíteni, hogy de a kijárási tilalom miatt ott kell aludni?

Velem pontosan ez történt. Egy randiappon beszélgettem egy csajjal néhány napig, majd mindkét randin – jobb híján – séta volt a program, először a parton, aztán a természetben. A második randin rendesen átfagytunk, akkor már volt kis csók, ölelkezés, így vettem a bátorságot, hogy áthívjam egy teára felmelegedni, de azt mondta talán legközelebb. A 3. alkalommal nem kellett semmit rögzíteni, már adta magát valamilyen beltéri program, elő is állt a főzés ötletével. Jól tudtam, hogy ez szexet jelent, nála is aludtam. Ez egyébként 3 hétig tartott, aztán elváltak útjaink, nem illettünk össze.

Ez egy faramuci helyzet, de a lényeg, hogy ezzel a nők is tisztában vannak, alkalmazkodnak a helyzethez. Aki ismerkedni akar megtalálja a módját. Sokkal inkább az a bajom, hogy rengeteg nőn azt látom, hogy csak nyomogatja a szar telefont szabadidejében komolyabb ismerkedési szándék nélkül, így pedig csak az időmet pazarolja. Több beszélgetésem is elhal, mert 8-10 üzenet után ghostingolnak és utána látom, hogy nincsenek is fent az oldalon (vagy csak nagyon ritkán). Aki online és nem válaszol, arról tudom, hogy akadt neki jobb, engem pedig félretett, ezeket egy hét után törölni szoktam. Az biztos, hogy a neten elő kell adnod magad.

A sporttal ugyanez a helyzet. Nemrég hallgattam egy podcastet Lékai Máté kézilabdázóval, aki kérdésre elmondta, hogy egy igazi sportember a karantént is a felkészülésre használja fel. Ez alaposan megragadt bennem. Bírom, amikor a barátaim azzal jönnek, hogy: te futni jársz ilyen időben? Hát basszus, kifogást mindig lehet találni, mert sosem ideálisak a körülmények.

Hunn
Olvasó
Hunn

Igazad van, Running Man!

A karantént arra kell(ene) felhasználjuk, hogy felkészüljünk arra az időszakra, amikor végre vége lesz!
Amikor majd kiéhezett női szinglihordák szabadulnak el a városokban!
A karantén kiváló alkalom a “monk mode”-ban történő önfejlesztésre!

Te milyen randiapp(oka)t használsz/javasolsz amúgy?

tobbneju
Olvasó
tobbneju

Meg hát persze anima meg persona……. De olvasva Hunn hozzászólásait, itt már nem csak a párt kereső emberek vannak nagy bajban, hanem azok is akik meg már családot szeretnének. “2020 decemberében 2019 azonos hónapjához viszonyítva az élve születések száma 7,9 %-al csökkent……” Adjunk hozzá 2020 márciushoz (elmebaj kezdete) 9 hónapot. Gyakorlatilag 2021-ben vagy 15.000 gyerekkel kevesebb fog születni mint szokott. Nem lehet ezt következmények nélkül csinálni, amit mi itt a fejlett világban csinálunk Mindezt az elmebajt kb. azért csináljuk, hogy néhány 80+os ember ne 2020-ban haljon meg, hanem kb. 2022-ben. Pontosan látszik, hogy hová juttatott minket a gerontokrácia (vének uralma). És az összes rohadt magyar párt még mindig csak kussol, az öregek kegyeit keresi és a nyomorult vének életének 1-2 évvel való meghosszabbításáért küzd. https://www.ksh.hu/nepesseg-es-nepmozgalom

Horvath Anton
Olvasó

Hát ugye van ez a demokrácia ami a többségről szól, na meg a politikusoknak a szavazatok amik szintén a többségről szólnak. Tehát a politika mindig is az öregek felé húzott, egy feminista, nőközpontú rendszerben pedig a társadalom elöregedése előre programozott. Ami azt is jelenti, hogy a jövőben is több idős ember lesz mint fiatal, ezért a politika változatlanul az öregek felé, sőt egyre inkább feléjük fog húzódni, szavazatokért cserébe.

Adam Bogomolov
Újságíró

Köszönöm a cikket, ez is jó gondolatébresztő volt! Még emésztgetnem kell! Jöhet a következő! :-]