Vági Márton "Miért nekem kell fizetnem azt, ha te gyereket akarsz?" című cikke azt boncolgatja, hogy globálisan túlnépesedett bolygónkon miért a gyermekvállalást támogatják az adóelvonásokból, miért nem a gyermektelenséget, miért nem csak abban az esetben vállalnak gyereket az emberek, ha egyrészt alkalmasak is rá, másrészt megfelelő anyagi körülmények között is élnek?
Az eredeti cikk ezen a webcímen olvasható. – A szerző gondolatainak egy részével maximálisan egyet értek, mégis muszáj rámutatnom, hogy mely pontokon hibás a cikk gondolatmenete és az abból levont végkövetkeztetése. Az írásban felmerülő legfontosabb kérdés valójában az, hogy tekinthetjük-e alapjognak a gyermekvállalást? A szerző válasza röviden az, hogy nem.
Az alapfeltevés ott lesz hibás, hogy a gyermekfogantatás és a szülés éppen úgy egy biológiai tény, mint az egészség és a halál. Ez azt jelenti, hogy minden ember a jog bármilyen „beavatkozása” nélkül csinálhat gyereket. A jog csak a felek kényszer hatása alatt történő szexuális viselkedését, vagy kiskorú sérelmére elkövetett szexuális tevékenységeket rendeli büntetni. Ebből a szempontból a szerző jól látja, hasonlóak vagyunk az állatokhoz, hiszen a szaporodási ösztön az egyik legerősebb a természetben. Mondhatjuk tehát, hogy a gyermekvállalás se legyen alapjog, mint az autóvezetés és kössük alkalmassági feltételekhez, mint például az orvosként praktizálást, csak hát sem az autóvezetés, sem a gyógyítás nem ösztönalapú cselekvés.
Térjünk át a gyermeknemzés finanszírozására. Jogos felvetés, hogy a társadalom értékteremtő tagjainak jövedelméből ne támogassuk, a szociális hálón „ringatózó” csoportok gyermekvállalását, ugyanakkor Vági Márton az individualista kapitalizmus egy olyan vegytiszta modelljét írja le, ahol mindenki önmagáról gondoskodik és a társadalmi szolidalitás teljesen ki van iktatva a rendszerből. Ez az elképzelés rendkívül népszerű azok között, akik sikeres karrierrel a hátuk mögött az élet napos oldalán élnek és úgy gondolják, hogy érvényesülésüket teljes egészében és kizárólag saját eszüknek, szorgalmunknak és tehetségüknek köszönhetik. Ez azonban csak részben lehet igaz, hiszen az iskolarendszert, amiben tanultak, az egészségügyi rendszert, aminek köszönhetik, hogy megélték a felnőttkort és nem betegek, a gazdasági környezetet, amiben dolgoznak, vagy vállalkoznak azt mind-mind az emberek adójából működtetjük, közösen. Az emberek azért szerveződtek társadalmakba és azért működtetik az államot, mert vannak az egyénen túlmutató közös ügyek, melyeket csak így lehet megoldani. Ennek érdekében az egyes ember korlátozásokat szenved el, illetve lemond bizonyos jogairól, valamint megszerzett jövedelmének egy részéről. Hogy jön ide a gyermekvállalás? Nos, ez is egy ilyen közös ügy, hiszen a társadalom jövőbeni működésének alapvető feltétele, hogy legyenek újabb és újabb élő tagjai, ezért minden állam, lehetőségeihez mérten, valamilyen formában támogatja a gyermekvállalást. Azzal egyetértek, sőt magam is megfogalmaztam, hogy jó lenne, ha a mennyiségi népességnövekedés helyett a minőségi népesség megtartást tűzné ki az állam elérendő célul. Magyarországra vetítve, ne az legyen a cél, hogy 15 millió magyar állampolgár éljen a trianoni határok között, hanem mondjuk csak 9 millió, viszont abból a 9 millióból legyen minél több fizikailag és mentálisan egészséges, minél kevesebb drog és alkoholfüggő, minél több tanult és művelt emberfő. Ennek elérése érdekében pedig nem a CSOK-ot,meg a többi gyerekvállalást serkentő transzfert kell növelni, hanem egy működő gazdaság mellett, minél többet befektetni az oktatásba, az egészségügybe az u.n. humánszférába. Ugyanis a kapitalizmus ezt nem fogja megtenni, mivel nem szolidáris, az államot viszont arra kéne tartanunk, hogy tompítsa a kapitalizmus igazságtalanságait. Itt vissza is térhetünk arra, hogy kell-e állami újraelosztás.
Valakinél olvastam, hogy az állam egy kockázati közösségvállalás. Amíg valaki dolgozik és adót fizet, de nem használja a „közös” szolgáltatásokat, mert mondjuk nem beteg, nem szorul segélyekre, nincs gyereke, akit iskoláztatni kell, addig úgy érezheti, hogy elszenvedője a rendszernek, hiszen Ő csak befizet, de nem vesz ki a közösből, míg mások (pl: munkanélküliek, segélyezettek, nyugdíjasok) csak kapnak, de nem fizetnek be semmit. Ez a helyzet azonban máris megváltozik, amikor emberünket például műteni kell, vagy amikor elveszíti az állását, vagy beadja gyermekét a bölcsődébe. Abban a pillanatban befizetőből, egyben haszonélvezővé is válik. Ebből következően én támogatom az állami újraelosztást, de az arányokon és a célokon módosítanék.
Végül néhány gyakorlati akadály, ami miatt sosem kérnek „jogosítványt” a gyermekvállaláshoz. A kormányok és a fogyasztói kör állandó növelésében érdekelt gazdasági szereplők abban érdekeltek, hogy a népesség növekedjen, de szellemi képességük lehetőleg stagnáljon, de inkább csökkenjen. Ha esetleg mégis lenne valahol egy kormány, amelyik zászlajára tűzné a népesség csökkentését, hamar rájönne, hogy ezzel népszerűtlen lenne (Kínában is belátták ezt, pedig ott a párt nem tud választásokon megbukni). De ha még ezt is bevállalná egy kormányzat, hamar rájönne, hogy ebben a kérdésben mennyire eszköztelen. Hofi Géza jól mondta, az emberi ész van a legigazságosabban elosztva az emberek között, mindenki azt hiszi neki jutott a legtöbb. A szülővé válás annyira ösztön alapú, hogy nagyon kevesen látják be, és főleg fogadják el, hogy ők erre alkalmatlanok. Akárcsak a focihoz, vagy a politikához, a gyerekneveléshez is ért mindenki. Persze a nyugati társadalmakban csökken az „őslakos” népesség száma. Ennek oka pont a jóléti transzferek magas aránya, hiszen a gyerek már nem befektetés, ami a szülők idős korára hozza meg a maga hasznait törődés és eltartás formájában, ami volt mondjuk 150 évvel ezelőtt. Ugyanakkor a harmadik világ (India, Afrika, Dél-Amerika) népességrobbanása gyorsan ledolgozza a nyugati népességfogyást. A Vági Márton által emlegetett robotizáció pont azt fogja eredményezni, hogy a fogyó népességű nyugati társadalmak zsugorodó munkavállalói csoportjaikkal együtt is tudjanak majd gazdaságukat működtetni, hiszen kevesebb munkaerőre lesz szükség. A bevándorlókra ebben a képletben csak, mint potenciális fogyasztókra számíthatnak. A kérdés, hogy milyen jövedelemből fognak fogyasztani, ha nem dolgoznak. Félő tehát, hogy a jövőben a jóléti transzferek jelentős része a fogyasztás fenntartására megy majd el, így a munka és a fogyasztás teljesen elszakadnak egymástól.
Végül a környezetvédelmi aspektusához tennék hozzá néhány gondolatot. Ebben sajnos teljesen pesszimista vagyok. Globálisan az emberiség két dologra képtelen: a) a saját szaporodását kontroll alatt tartani, b) a bolygót élhető állapotában megőrizni. Hadd utaljak ezzel kapcsolatban vissza a cikk elejére. Az ember közelebb van az állatokhoz, mint hisszük. Minden állat túlszaporodik, amíg teheti, mert van elég élelem, élettér és kevés a ragadozó, ami rá vadászik. Amikor bekövetkezik a túlszaporodás, akkor az egyedek éhen halnak, megbetegszenek, vagy új területeket keresnek. Ezzel párhuzamosan növekszik az egyedek közötti agresszió. Az emberiség előtt is ezek az alternatívák állnak, csak az új területek már egy másik bolygón vannak. Azt gondolnánk, hogy mivel kiemelkedtünk az állatvilágból, ezért a népesedés problémát a földön belül, nagy társadalmi katasztrófák nélkül, pusztán technológiák alkalmazásával meg fogjuk tudni oldani. Erre nagyjából annyi esély van, mint szellemi és anyagi feltételekhez kötni a jövőben a gyermekvállalást. Semmi.
Vági Márton utolsó évei (kisnovella) Márton betöltötte a 80-at, egyedül élt, gerincproblémái miatt úgy döntött idős otthonba vonul. Lakását egy pakisztáni család vette meg, holmijai lomtalanításával nem kellett foglalkoznia, átadta a kulcsokat. Az utcán még visszanézett a lakására és látta, ahogyan utazásai során beszerzett ajándéktárgyait dobálják ki éppen az ablak alatt álló konténerbe, élete “eredménye” ezekkel a tárgyakkal együtt a hulladékégetőben végzi. A kameruni kukás szomorúan búcsúzott tőle, élete utolsó 15 évében – mióta nyugdíjba ment – tőle kapott némi emberi szót. Szétnézett még utoljára az utcájában, ott bizony jóval több ember élt, mint 45 éve, mikor oda költözött. Környezetvédőként felmerült benne, hogy ő nem ezt akarta, de ez lett belőle. Jóval barnább bőrűek és jóval többen is vannak, mint 45 éve. A nigériai taxisofőr kivitte a vasútállomásra, ott felült a bivalybasznádi öregotthonba tartó vonatra, nagyon sok volt az öreg, drágák voltak az otthonok, csak oda volt pénze. Váltott pár szót az afgán kalauzzal , egy népes bangladesi családdal ült egy kupéban a vonaton. Az öregotthon kongói portása fogadta, majd egy indiai nő lett a gondozója, csak neki tűrte évekig, hogy az ürülékét kiszedje alóla az utolsó években. Egyetlen cikkét őrizgette még 2021-ből, amiben a gyermektelenség előnyeiről írt, arra nagyon büszke volt. Amikor meghalt, a marokkói halottszállítók átadták őt a krematóriumban a nigériai munkásnak, közben zsebéből kiesett féltve őrzött cikke. A nigériai olvasatlanul dobta utána a hamvasztó kemencébe. Pár perc alatt Márton teste cikkével és gondolataival együtt hamvadtak el.
Túl optimista vagy, addigra már Juszufék átvágják a torkát…
Amíg az emberek az állatias ösztöneiknek nem tudnak parancsolni addig nem is lesz változás.
Egy Vági Márton féle szerény képességű és még alacsonyabb műveltségű “bölcsész” (leginkább tudatlan tuskó) számára álom a rendszerben gondolkozni tudás képessége. Mármint, az én álmom, hogy ne legyenek már ilyen korlátolt, buta, beszűkült figurák, az övé nem, mert a költő szavaival élve, szerencsére nem tudja, hogy mennyire ostoba, így nem is érez ezzel kapcsolatban hiányt.
A városi papíronzöld álmodozók ugyanazt a hibát követik el, mint a másik fajta ballib, a szocialista gazdasági téren: nem értik meg, hogy takarékoskodással nem lehet meggazdagodni. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy pazarolni szabad – pazarolni soha, semmit nem szabad – hanem azt, hogy bármely hiányt nem a szükségletek megvonásával, hanem a szükségletek és a technológiák áttervezésével kezeljük. Ha nem jut tűzifa mindenkinek, akkor nem az a megoldás, hogy tüntetést és petíciót szervezünk a hideg ellen, vagy , liberális gondolkodásmód szerint “igazságosan” mindenki egységesen fagyoskodik, hanem meg kell keresni a műszaki megoldását a nagyobb hatékonyságú fűtésnek, a jobb erdőgazdálkodásnak, a fejlettebb hőszigetelésnek, és a más irányú lehetséges alternatív energiaforrásnak.
Az emberiségnek sem energiafelhasználását kell csökkentenie – annyiban nyilván igaza van, hogy a népességszaporulatot meg kell fékezni – hanem energiafelhasználását fenntarthatóvá, adott esteben szén-dioxid semlegessé kellene tennie. Ezt egyébként legnagyobb mértékben az ilyen sügérek, és az általuk hülyített jó szándékú, de nem túl eszes emberek akadályozzák, akik mindent és bármit üres óbégatással kívánnak “megoldani”, és fixa ideájuk az egyenlősdi. Leginkább úgy, hogy lejáratják és neveségessé teszi a környezetvédelem, a környezetgazdálkodás, az ökológia eszméjét és tudományát, azzal, hogy ökörségeket beszélnek, minden hozzáértés nélkül, de nemcsak beszélik, hanem az EU szintjén nyomásgyakorlásukkal el is érik, hogy hátráltató, ostoba intézkedéseket hozzanak. Pl. az ilyen agyatlan b.zeránsoknak tetszelgés miatt állítják le (hasonló szellemi és mentális képességű) politikusok pl. Németországban az atomerőműveket, vagy kötelezik az európai autógyártókat műszakilag nem lehetséges kibocsátási normákra a belsőégésű motorok tekintetében, amely nem eredményez csökkenő emissziót, mert egyrészt a hibrid csak papíron kisebb szén-dioxid kibocsátású, másrészt, amíg az áramot fosszilis energiával termelik, addig az elektromos autózás sokkal környezetszennyezőbb, mint a benzin/dízelüzemű. Ezt egyébként nem én mondom, hanem a Toyota elnöke.
Cikk itt:
https://www.bitcoinbazis.hu/toyota-vezere-komoly-problemakra-figyelmeztet-az-elektromos-autokkal-kapcsolatban/
(És most tekintsünk el attól, hogy valós probléma-e a szén-dioxid kibocsátás egyáltalán.)
Egy normális, polgári társadalomban mindenki elmondhatja a véleményét, legyen az bármi ostobaság is. Csak egy normális, polgári társadalomban különbséget tesznek a bölcs vélemény, a tisztánlátás és a mentálisan dacos középső csoportosok ostobaságai között.
A legnagyobb gond az ilyen szellemi és mentális szörnyszülöttekkel, hogy nemcsak sose dolgoztak életükben semmi hasznosat, egy sor krumplit be nem kapáltak, egy csavart meg nem húztak, hanem az, hogy olyan pökhendi módon , parancsolóan és küldetéstudattól fűtve verik a nyálukat, amely minden jóstehetség nélkül előrevetíti, hogy milyen sors vár egy olyan tárasadalomra, ahol ilyen szobamarxisták fognak döntéseket hozni. Mintha nem szenvedett volna már tőlük eleget a világ az elmúlt 230, különösen 103 évben…
A gyermektelen sportmenedzser Vági Márton úgy gondolja, hogy hasznosabb és értékesebb tagja a társadalomnak, mint egy nyolc osztályt végzett, szalag mellett dolgozó, két gyereket nevelő férfi.
Amíg így gondolja, nem igazán lehet segíteni rajta, mi legfeljebb elgondolkodhatunk azon, mennyire van rendben az az ország, amely vágimártonokat hoz létre méghozzá egyre nagyobb egyedszámban.
A hozzá hasonló, szolidaritás- és empátia nélküli szűk látókörű és önző lényből egyre több van, viszont az ilyen lelkületű emberekre nem lehet közösséget építeni. Vági Márton érdekében azt kívánom neki, hogy minél előbb szoruljon rá az általa megvetett emberek közösségére, így talán elgondolkodik és némi alázatot is tanul.
Nem fog rászorulni, NER társai megsegítik ha kell.
Az eredeti cikk ìròja màsok mellett sajàt magàt sem èrzi alkalmasnak arra, hogy a gènjeinèl egy kicsit tobbet orokìtsen àt a kovetkezo generàciòra. Rosszul csinàlni valamit kàrosabb, mint ha semmit sem csinàlsz. De azèrt mègse hallunk munkanèlkulieket arròl èrtekezni, hogy milyen gàz, hogy màs munkanèlkuliek bezzeg akarnak ès talàlnak munkàt, pl a golyòscsapàgy gyàrban, ès erre milyen sokan nem alkalmasak pedig, emiatt lesz egy csomò selejtes csapàgy, meg balesetek, meg vilàgvège. Bezzeg èn szart se csinàlok, mindenki legyen nekem hàlàs ezèrt.
George Herceg, a cikkeddel egyetértek, köszönöm a vasárnapi-hétfői gondolatébresztést!
Az alábbiakban az általad is hivatkozott írásra reagálok. Kicsit felhúztam az orromat, előre elnézést kérek! :-]
Az eredeti cikk íróját el kellene küldeni Szudánba, vagy Maliba. Ott kifejezheti az ellenvéleményt a népesség-szaporulattal szemben. Vélhetően egy-két végtaggal és/vagy egy fejjel kevesebbel tér majd haza…
Hülyeséget félretéve: nem a gyermekvállalással van a baj, hanem azzal, hogy a világon nincs egyensúly. Az eredeti cikk írója nem érti, hogy nálunk nem azért tolják ezerrel a gyermekvállalást, mert szén-dioxiddal akarják elárasztani a légkört. Hanem ki fog majd odaállni a betegágya mellé, amikor az onkológiára bekerül öregen? Mert a bevándorlók ugyan nem! Ők továbbhaladnak Germanisztánba, Svédisztánba, vagy Frankisztánba, ahol ugyanezért a munkáért fizetést is kapnak…
Ha egy családban 2-3 gyermek születne, az bőven elegendő lenne a népesség fenntartásához. Az egy gyerekes modellel az a baj, hogy idővel olyan sok nyugdíjast kellene olyan kevés dolgozónak “eltartani”, ami katasztrófához vezetne.
Ahogy korábban Tóth Úr is megfogalmazta egy-két kommenttel előttem, itt a legnagyobb baj az, hogy az ilyen -valóságtól elrugaszkodott – gondolatokat terjesztő népek nagyon el vannak szállva maguktól. Mire gondolok?
Egy apró faluban élek, 200 sincs a lakosságunk. Falun is nőttem fel, a vidéki környezet inspirál és ez gyermekkoromban is így volt. Nem akarok nagyképűnek tűnni, de egy PhD-vel a hátam mögött nem tartom különösebben butának, vagy tájékozatlannak magamat. Sokakkal ellentétben a stabil 3-as magyar helyesírásom is megvan. Ezt a szintet általában tudom hozni is. 300 tévécsatornám és korlátlan, széles sávú netem is van, nem igaz, hogy a falu kidoboló embere mondja meg nekem, hogy mit kell gondolnom. Ahogy az sem, hogy a papunk tenné ugyanezt. (Ő legalább szokott mondani jókat, ezért is szerintem mindenkinek érdemes lenne túllépni ezen a “katolikus papok erőszakolják a gyerekeket” marhaságon. Nézzük már meg, hogy arányaiban a felnőtt lakosságon belül mennyi a gyermekmolesztálók aránya és nézzük meg, hogy a papok körében mekkora ez a hányad!) Ha van értelme, a híreknek is 2000 forrásból utána tudok nézni…
…Mégis, mindig olyat olvasok-látok-hallok (sokszor szemtől szembe is), hogy mi, a vidékiek tuskók, tanulatlan és céltalan, műveletlen alkoholista szarjankók vagyunk. Itt és most kikérem magamnak és minden vidéki nevében ezt! Anno a legutóbbi parlamenti választások után az Indexen (még mindig létezik, nem úgy volt, hogy bezúzták?) jelent meg egy véleménycikk, valami olyan címmel, hogy “Hogy lehetett ilyen hülye Magyarország?”. Értjük, hogy politikailag motivált, érzelmileg túlfűtött helyzetből írta meg az “úriember”, de könyörgöm!
Attól, hogy valaki városban él, ahol elméletben több a mozi, színház, múzeum, opera, vagy akármi, még nem lesz műveltebb a városi nép. Ahhoz ugyanis be kell menni ezekbe az épületekbe és fel kell szedni némi kultúrát. Attól, hogy a 13nm-es lakásból osztom az észt, még nem leszek művelt, intelligens uraság, aki eltartott kisujjal fogja a teáscsésze fülét délután 5-kor, mint az angolok. Könyveket kellene olvasni, vagy ne adj Isten, dokumentumfilmeket is meg lehetne nézni. De lakcímkártya alapján valakit műveltnek, vagy tuskónak nézni… hát én nem tudom. Akárhányszor járok a megyei könyvtárban, vagy esek be (járvány előtt) múzeumba, ott helyit sose láttam még. Biztos unják már, mert olyan sokszor megfordulnak ott, hogy mindent tudnak. Ja, nem!!! Ha útba igazítást kérsz, nem tudják, hogy van a városukban egy Móra Ferenc Színház??? Vagy nem tudják megmondani, hogy merre van a megyei könyvtár??? Akkor mégis mire verik magukat ezek az agyonművelt jóemberek? :-]
Azért tartanak ostoba tuskónak egy falusi öregembert, mert tisztán tartja a haszonállatokat és bocsánat a kifejezésért, de olykor emiatt “szaros lesz”? A negyediken szerintem egyik-másik lakásban (jártam városban, mielőtt az a vád érne, hogy nem tudom, miről zagyválok) sokkal nagyobb kupi van, mint egy disznóólban! Leszállsz a Keletin a vonatról és megcsapja az orrodat az emberi vizelet szaga. Az aluljárókban egy konkrét csirkeneveldét meghaladó sz*rszag fogad! Ha már Pest, a Boráros téren üres üvegek gurulnak és a városban mindenfelé a szél viszi a szemetet (nem csak a cigicsikkeket). A vidéki embert se kell félteni, de az erkölcsi fertő túlnyomó része is a városokban alakul ki. Mivel nincs kert, nincsenek állatok, az emberek munka után unatkoznak (tisztelet a kivételnek, szerencsére bőven akad ilyen is), s az unatkozó embernek az ördög ad munkát.
Egyszer követtem egy beszélgetést, ahol Puzsér Robival beszélgettek arról, hogy a pornó hogyan öli meg, vagy épp nem öli meg a párkapcsolatokat. Robinak volt egy olyan gondolata (ezzel amúgy egyet is értettem), hogy az emberek mára elértéktelenedtek. A férfiakat nem becsülik meg, mert ők csak a f*sz a pornóban is, ezért az emancipáció nem ér célt, mert saját magát is kizsákmányolja. Erre szót kért egy idősebb néni és annyit tett hozzá, hogy szerinte a világ bajairól nem a pornó tehet, hanem az, hogy a munka elértéktelenedett. Nem a férfiak lettek az értéktelenek, hanem a munkájuk, amit végeztetnek velük. Ezért keresnek keveset, ezért kell a nőnek is melózni.Szerinte ez a fő gond. Egyet értettem vele is. Ahogy később megtudtam, a néni is vidéki…
Élettapasztalatot és bölcsességet nem lehet a lakcímkártya alapján megszerezni. Ezért soha nem is fogom eltűrni, hogy ezen a “jogcímen” bárki kritizálni merjen! Legyen jó abban, amit csinál és úgy “ereszkedjék alá” az én szintemre, hogy kiigazítson! De ne egy tanulatlan panel-proli legyen az, vagy egy alkoholista (a sztereotípiákkal ellentétben városon is sokat találunk).
Azért reagálok az írásra is:
A fejlődésben lévő országokat kellene megregulázni, hogy ott is csökkenjen a születésszám. Ehhez az kellene, hogy az egykori gyarmattartók felismerjék, hogy a kizsákmányolásuk vezet oda, ahol most tartunk. Miattuk rossz az életszínvonal Afrikában. Miattuk vannak a mai napig mély sötét szinten tartva az ottani polgárok. Ők csinálták az arab tavaszt is, szerintem az ISIL-hez is közük van… Ne nekünk, majdnem mindig elnyomott magyaroknak osszák az észt a születésszabályozásról! Ha a klíma miatt annyira aggódnak, akkor zárják be a hőerőműveket, a vegyipari és gyógyszeripari vállalatokat. Álljunk át a biodízelre és a bioetanolra! Tegyünk több pénzt a fúziós reaktorok fejlesztésébe és korlátozzuk a magánrepülőgépek és utasszállító gépek számát, repülését, stb. Ugyanez a hajózásra is. Aki nem dolgozni megy, évente max 4-szer nyaralgathasson repülővel! Mennyi sok káros anyag kibocsátás ez? Befejezem, túlságosan elragadott a hév!!
:-]
” Nem a férfiak lettek az értéktelenek, hanem a munkájuk, amit végeztetnek velük.” – Inkább elértéktelenítették. Ha annyit kapnának, amennyit ér, nem kellene a nőknek dolgozni, nekik erőforrásokat államilag áttranszferálni.
Az első világháború óta hadi-kapitalizmus van. A pénzemberek rájöttek, hogy háború, vagy béke ide-oda, nekik így mindenkoron még több marad a zsebükben… :-[
“A szülővé válás annyira ösztön alapú, hogy nagyon kevesen látják be, és főleg fogadják el, hogy ők erre alkalmatlanok.”
Az a gond, hogy te is meg a cikkìrò is kèt kulon dolgot mostok ossze. Màs dolog engedèlyhez kotni valaminek az elkezdèsèt, meg megint màs megtiltani az adott tevèkenysèget, ha valaki nem megfeleloen làtja el az adott feladatot. Konkrèt pèldàra vetìtve:
Èn pl kènyszersterilizàlàssal (is) honoràlnàm, ha egy no nem akar gondoskodni a babàjàròl, vagy bàntalmazza a meglèvo gyerekèt. Ez persze egy kicsit is liberàlis orszàgban nem fèr bele, de most is emelhetnek gyereket kirìvoan rossz korulmènyek kozul Tehàt attòl mèg, hogy o nem làtja be, hogy alkalmatlan, jogàllamban is van lehetosèg ezt felulbìràlni, mèg ha erre csak korlàtozott lehetosègek is vannak.
De làtatlban senkire se mondanàm, hogy “À, te beloled biztos nem lenne normàlis szulò, mert buzi/cigàny/zsidò vagy.”
A dugás ösztönalapú, a gyerekből tisztességes embert faragni az nem az.
Vági Márton jó kérdéseket tesz fel és rossz válaszokat ad rá. Kíváncsi lennék a családi hátterére illetve hogy mit takar ez a sportmenedzserkedés. Az mindenesetre látható hogy nem igazán képes túllátni az egyéni, napi és közvetlen érdekein.
Vegyük végig:
Gyermektelenként valóban kevesebbet érne a cikk írója? – Igen. Társadalmi szempontból biztosan. A népesség újratermelődése, fenntartása alapvető a társadalom szempontjából. A meglevő intézményrendszer működtetése, nyugdíj stb. Munkáltatói szempontból is kevesebbet ér, mint egy gyerekes apuka, lévén az utóbbi megbízhatóbb, kevésbé ugrál, elvégre nem csak saját maga függ a döntéseitől.
Robotizáció, környezetszennyezés, erőforrások – Nem a robotizáció áttörése lesz az első nagy átrendeződés a munkamegosztás, munkaerőpiac területén. Az állati erő megjelenése a termelésben, a szél- és a víz erejének felhasználása, szén, gépesítés, informatika. Mind-mind átrendezi a viszonyokat. Míg a kezdetekkor az érdemi termelés szinte mindenkit igényelt hogy legalább minimális felesleg képződjön, addig ma már rendkívül kevés a valós, közvetlen termelő munkát végzők száma. Már az ipari forradalom gépesítése idején is megjelentek a félelmek, hogy az emberek döntő többsége munka nélkül marad. Helyette újabb szektorok jelentek meg, “irodai” munkák, idegenforgalom stb. Ez az újabb átalakítással is hasonló módon fog megtörténni. Még kevesebb termelő és arányában még több “felhasználó”, fogyasztó. Ha nem így lenne össze is omlana a rendszer, elvégre az egész a fogyasztásra épül, fogyasztani pedig az képes, akinek van jövedelme. Amíg meg nem valósul a szinte korlátlan erőforrások utópisztikus kommunista világa, addig nincsen más.
A robbanásszerű népességnövekedés a harmadik világ ismérve. Az erőforrások felélése ezekben az országokban a leginkább drámai. Ez a környezetszennyezésre is igaz lesz kb. 20 év múlva.
gyermekvállalás – Gyermek vállalása egyszerre egyéni és közösségi történés. Nincsen állam amelyik közösségi oldalról ne állítana fel szabályokat, erős torzítás pusztán csak az egyén döntésének beállítani a folyamatot. Nincsen állam, amely szabályozná polgárai nemi szervének működtetését. De önmagában él megkötésekkel ezek és más szervek esetén is. Pl. mikor tehető terméketlenné valaki, mikortól és ki élhet nemi életet stb. A beleim fölött is én uralkodom, de a közösség (állam) beleszól, hogy hol üríthetem a tartalmát. A gyermekvállalás több évtizedes elköteleződés. E folyamatba is erősen beleszól a közösség. Kötelező oltások, iskoláztatási kötelezettség, gyermekvédelmi intézkedések stb.
Értékes és értéktelen gyermek. Nyilván a családi minták öröklődése az elsődleges probléma. A kérdésfeltevés jogos. A magam részéről annak a pártján lennék, hogy a 3H-s családoknál a gyerek NEM vállalásáért adnék juttatást míg a többinél értelemszerűen az ellenkezőjéért. Másrészt, ha valaki három gyereket sikerít árvaházba vagy kettőt emelnek ki tőle veszélyeztetés miatt, akkor ideiglenesen korlátoznám a reprodukciós jogait.
Gyermek állami költségei – Ha Vági sportmenedzseri végzettsége közgazdaságtani ismereteket takar, akkor tudni kellene, hogy az általa felsorolt közvetlen és közvetett állami támogatások összegét felülmúlják egy új adóalany által élethosszig megtermelt javak összege. Egy viszonylag egészséges, dolgozni tudó és akaró adóalany jó befektetés állami szempontból.
Népesedés – Ennek kapcsán teljesen értelmezhetetlen az érvelés. Jelenleg erősen fogy a népesség az első világban, a másodikban stagnál, a harmadikban és negyedikben nő csak,.
Más érv nincsen, ezeket ismétli többször is. Nyilván nincsen hely az egyes pontok kifejtésére így vázlatos a dolog, de látható és érezhető, hogy az eredeti cikk írója nagyon is az új kor gyermeke. Rá tényleg elmondható, hogy “szánalmas kis lény az ember, önnön sorsán túl nem lát”.
“Nincsen állam, amely szabályozná polgárai nemi szervének működtetését. ”
Szerencsére már nincs. Most erről Pol Pot jutott eszembe…
Az eredeti cikk írójának halvány fogalma sincs róla, hogy mit és miért propagál, még túlságosan gyermeki lázadó (tinédzser) ésszel gondolkodik, hiába a digloma, az sem segít ezen…
:-[
A gyermek-ellenes propaganda része a kultúrmarxista társadalom-mérnökösködésnek. Sajnos sokan beszopják…
Sajnos az a helyzet, hogy a magyarországi magyarok körében is elsősorban csak a selejt szaporodik. Lehet velem vitatkozni, de látom milyen színvonalon élnek egyes gyerekes családok. Kb arra jó az egész, hogy az agyhalott, értékrend nélküli család továbbvisz géneket, nem xyz etnikumhoz tartozik, és itt be van fejezve az előnyök felsorolása…
Ez az! Harmincöt évesen már nagymamák… A negyvenéves magyar lány meg úgy ismerkedik hogy, gyerek: Nincs de lehet! Puff, öngól sakk matt. Pont most óhajtok apává lenni egy zavaros életűtől, hogy kinyírjam a nyugis öreg napjaimat!? Ha lesznek… egyáltalán. Nem.
Eszembe jut Oswald Spengler a Nyugat alkonyával…….. Lassan minden megvalósul belőle: “Ahol születési indokok egyáltalán tudatosulnak, ott maga az élet vált már kérdésessé. Ott elkezdődik a születésszám „ésszerű” korlátozása – amit már Polübiosz Görögország végzeteként sirat, de ami persze már előtte is régóta szokásos volt a nagyvárosokban, és a római korban szörnyű méreteket öltött – , amit kezdetben az anyagi kényszerűséggel magyaráznak, de aztán nagyon hamar már semmivel sem fognak indokolni. Ott kezd (mégpedig a buddhista Indiában ugyanúgy, mint Babilonban és Rómában ugyanúgy, mint a jelenkor városaiban) a női „élettárs” – választás is szellemi problémává válni – a paraszt és minden természeti ember anyát választ gyermekeinek. Megjelenik az „ibseni házasság”: a „magasrendű szellemi közösség”, amelyben mindkét fél „szabad”, szabad mint intelligencia, „szabad” a vér növényszerű unszolásától, mely szaporodni akar; Shaw mondja ki végül is a lényeget: „…az asszony nem emancipálhatja magát, ha nem dobja el magától nőiességét, kötelességét férjével, gyermekeivel, a társadalommal szemben, mindennel szemben, ami nem ő maga.” Az ősasszony, a parasztasszony, anya; gyermekkorától kezdve vágyott minden női sajátossága ebbe a fogalomba fut össze. Most azonban megjelenik az ibseni nő, a barátnő – az egész világvárosi irodalom legfőbb hősnője a skandináv drámától a párizsi regényig. Gyermekek helyett lelki konfliktusai vannak, a házasság iparművészeti feladat, és az lesz a legfőbb probléma, hogy a felek „kölcsönösen megértsék egymást”. Teljesen mindegy, hogy egy amerikai dáma azért nem talál elég okot a szülésre, mert nem akar kihagyni egyetlen szezont sem; hogy egy párizsi nő azért, mert attól retteg, hogy szeretője kereket old; vagy egy Ibsen-hősnő, mert „önmagának akar élni”. Mindannyian önmaguknak akarnak élni és mindannyian terméketlenek. Ugyanezek a tények ugyanezekkel az „indokokkal” megtalálhatók az alexandriai, a római és magától értetődően az összes többi civilizált társadalomban, természetesen abban is, amelyben Buddha felnőtt – és mindenütt létezik (a hellenizmusban és a XIX. Században csakúgy, ahogy Lao-ce és a csarvakatanítás korában) a gyermekszegény intelligencia számára valamilyen etika, mint ahogy létezik irodalma a Nórák és a Nanák konfliktusainak.
A gyermekbőség, melynek tiszteletre méltó képét Goethe a „Werther” megrajzolhatta, provinciálissá válik. A sokgyermekes apa a nagyvárosokban karikatúra. – Ibsen róla sem feledkezett meg; ilyen karikatúrát rajzol „A szerelem komédiájá”-ban.” https://megegymagyart.com/a-spengleri-joslat/#
Több dologgal sem értek egyet:
1. Először is az embernek van önműködő szaporodás kontrollja. Éppen ezt (is) látjuk működés közben, hogy az emberek nagyvárosokba tömörülve kevésbé akarnak szaporodni maguktól is. Erről a kísérletről lehet olvasni, és meglepő, hogy éppen ezek után kezdtek a kommunista rendszerek a lakótelepiesítésbe: https://en.wikipedia.org/wiki/Behavioral_sink
Sőt a kultúra is szaporodási kontrollt jelent. Vissza is élnek vele az ellenségeink.
2. Oktatásegészségügy, blabla: az emberek nem az állami oktatástól lesznek intelligensek, együttműködők, stb. A jelenleg illendőnél sokkal több szerepe van a géneknek például. Felesleges az oktatásra sokat költeni, sokkal fontosabb volna, hogy a normális emberek kapjanak lehetőséget szaporodni.
Az egészségügy is túl van lihegve, úgy van beállítva, mintha képtelenség lenne nélküle élni, pedig valójában lehet.
3. Attól, hogy az embernek a gyereke például oviba és iskolába jár, még nem lesz haszonélvezője a rendszernek. Ezek ugyanis sokkal kevesebbe kerülnek, mint amennyi adót fizetek. Ráadásul nem is kértem, hogy legyen kötelező! Oké, írni és számolni tanítani a gyereket idegölően unalmas lehet, erre talán magamtól is befizetnék, de a kb 17 év (felsőfokú képzéssel számolva) nagy részére meg nem. Akár értelmesebb dolgokat tanulhatna, messzebb juthatna kötelező oktatás nélkül.
Az oktatási rendszer erővel próbálja a társadalmi egyenlőtlenségeket kiegyenlíteni, de sajnos úgy, hogy a jobbakat lehúzza, a gyengébbeket pedig úgy ahogy hozza csak fel. Összességében pedig az evolúció pozitív hatásait kapcsolja ki: minden hülye életképes lehet a mai világban, és ez a kontraszelekció simán Idiocracy-hoz vezethet hosszú távon.
4. Még a CSOK-ot kapó család is végsősoron nettó befizetővé fog válni hosszútávon: feltéve, hogy dolgoznak és viszonylag jól keresnek. Azonban aki nem dolgozik, az sosem lesz nettó befizető. Ezeket nem volna szabad támogatni.
Nagyon tetszik ez a cikk, sokan írnak mostanában a gyerekvállalás és a világvége kapcsolatáról, de nagyon kevesen tudják háttérbe szorítani a témával kapcsolatos frusztrációikat és érzelmeiket és maradnak tárgyilagosak. Illetve leginkább a liberálisok fújják most ezt a lufit és mintha nem látnák a “bigger picture”-t, vagyis vakok lennének arra, hogy pontosan mely népcsoportok szaporodnak túl és a tevékeny, dolgozó, neadjisten tanult emberek meggyőzése bármit is megoldana a jövőben.