Családfőségről ma

A régi világban egyszerű volt családfőnek lenni, csak dolgozni kellett, és a háztartásbeli feleség értékelte a családfenntartó munkát. Manapság ez már nem működik, és a felszínes emberek feltehetik a kérdést: miért kellene manapság is a férfinak vezetni a családot, ha egyszer a nő is dolgozik?

A miértre a válasz többrétű. Először is azért, mert a végső felelősség még mindig a férfi nyakán van. Ha a családnak nincs mit enni, mindenki őrá néz megoldásért, “változó nemi szerepek” ide vagy oda. Egy nő tűnődhet azon, hogy akar-e dolgozni vagy inkább háztartásbeli lenne, de a legtöbb férfinak ilyen választása nincs: az étlapon munka vagy munka, esetleg még másodállás található. A második fontos tényező a nemek különbözőségében rejlik; a férfi alkalmasabb a vészhelyzetek kezelésére. Akár tűz üt ki a lakásban, akár részegek kötekednek az utcán, általában a férfi képességei megfelelőbbek a gyors cselekvésre, a fizikai jellegű problémák elhárítására, a veszélyben lévők védelmére és irányítására. Az pedig nem működik, hogy egyébként a nő a családfő, csak olykor átveszi apuci az irányítást. Ez zavarodottsághoz és további problémákhoz vezethet. A harmadik fontos tényező a nemek ösztöneiből és pszichológiájából ered. Egy nő csak olyan férfit tud szeretni, és/vagy vonzónak tartani, akit tisztel, akire felnéz. Márpedig ha a nő viseli a nadrágot, “apuci” pedig úgy ugrál, ahogyan ő fütyül, akkor ott nem lesz tisztelet. Egy nő lelkivilága tökéletesen bele tud nyugodni abba a helyzetbe, hogy egy férfi oldalán, annak a vezetésével éldegél – fordított esetben boldogtalan lesz, házsártos, elégedetlen. Ne higgyünk a feminista téveszméknek, a férfi családfősége nem jelent semmiféle gonosz elnyomást, amitől a nő szenvedne. Az sem igaz, hogy egy nő akkor boldog, ha az ő kezében van a “hatalom”. Ezeket bőven bizonyította már a sok évtizedes feminista kísérlet: statisztikák mutatják, hogy anno a háztartásbeli feleségek sokkal boldogabbak voltak, mint a mai nők, akik saját keresetüket saját gürcöléssel keresik meg, és emellett otthon veszekednek a házimunka egyenlő elvégzésén.

Szóval családfőnek kell lenni, de hogyan? Mivel legtöbbször a nő is keres, a férfi a fizetésével nem lesz automatikusan “vezér”. Aki eléggé pénzes ahhoz, hogy háztartásbeli feleséget tartson, annak annyival könnyebb a helyzete, de azért ő sem ülhet a babérjain. Nem lehet nyíltan főnökösködni sem, és főleg nem erőszakoskodni – elvégre kultúremberek vagyunk, vagy mi. A helyzetünk tehát bonyolult, de nem reménytelen. A legjobb módszer a viselkedésünkkel, a beszédünkkel és a testbeszédünkkel finoman érzékeltetni, hogy ezt a hajót mi irányítjuk.

Még mielőtt rátérnénk a részletekre, érdemes pár szóban kifejteni az előbbi hasonlatot, vagyis bemutatni a helyes családmodellt. Az, hogy a férfi a családfő, nem jelenti, hogy mindenki másnak kuss a neve. A feminista hülyeségeket felejtsük el nyugodtan! Egy olajozottan működő családban a férfi a kapitány, a nő az első tiszt, a gyerekek pedig a legénység. Aki nem ismerné ezt a katonai modellt, az tájékozódhat filmekből, pl. a mára már klasszikusnak számító “Star Trek – Az új nemzedék” sorozatban csodálatosan ábrázolják, hogy hogyan kell ennek működnie. A lényeg, hogy a feleség (első tiszt) önálló cselekvésre képes autonóm személy, akinek a férj (kapitány) nem ellenőrzi és nem irányítja minden mozdulatát. Olykor utasítja, de nem parancsolgat neki állandóan vagy fölöslegesen. A kapitány tiszteletben tartja az első tiszt véleményét, és vannak feladatok, amit az utóbbi végez el önállóan. Ha a kapitány valamiért nem tudja ellátni feladatát (nincs ott, alszik, bármi), akkor az első tiszt átveheti a szerepet, és átmenetileg irányítja a legénységet. De az egy pillanatig sem kérdéses, hogy a főnök a kapitány.

És akkor most arról, hogy ha egyszer nincs rajtunk kapitányi rangjelzés, akkor hogyan tudjuk mégis érzékeltetni a feleségünkkel, hogy a mi kezünkben van a kormányrúd.

A legfontosabb a mentalitás, vagyis nekünk magunknak úgy kell gondolni a házasságunkra, hogy abban mi vagyunk a családfők. Ez nem csak “hatalom”, sőt szinte egyáltalán nem az – sokkal inkább felelősség. Ha mi vagyunk a családfők, akkor nekünk kell a család ügyeit intézni. Ha csőszerelő kell, akkor mi keresünk egyet, mi hívjuk fel időpontot egyeztetni és mi tárgyalunk vele. Ha hivatalos iratokkal lenne gond, mi járunk utána, mi megyünk be a hivatalba intézkedni. Mi intjük le a taxit, és mi fizetjük a számlát. Ne bízzunk ilyesmit a feleségünkre, még akkor sem, ha ezek a dolgok “kényelmetlenek” számunkra, mert ha valaki a család vezetője akkor képviselje is azt! Csak az irányíthat, aki a kellemetlen helyzetekben is felvállalja a szerepet. Ha a feleségünk inti le a taxit, akkor érezni fogja, hogy ő viseli a nadrágot, és ez a láthatatlan ellenőrzőnkben egy hatalmas fekete pont a részéről. Apróbb rutinfeladatokat természetesen végezhet az asszony, például a havi csekkeket viheti a postára – nincs arról szó, hogy mindent magunknak kell végezni. De ha felelősséggel járó dolog van, az a mi vállunkat nyomja, és ne hárítsuk másra.

A mentalitáshoz kapcsolódik az a kép, amit a feleségünk felé mutatunk. Gondolom, nem kell sokat ragozni, hogy ha irányítani akarunk, akkor nem lehetünk nyávogós kis nyikhajok, önbizalomhiányos kisfiúk. Ha férfi vagy, légy férfi – mondta Petőfi, és marhára igaza volt. Olvassuk el a verset, és értsük meg, hogy miről beszél. Legyünk olyan férfiak, akire a feleség fölnézhet, akire támaszkodhat, akiről tudja, hogy a nehéz helyzetekben is megbízható. A kapitány nem sír, nem könyörög, nem alázkodik meg. A kapitány irányít, és felelősséget vállal a döntéseiért. Ha hibázik, egyenes derékkal ismeri be, és dolgozik a kijavításán, de nem esedezik bocsánatért, nem önostoroz. Mindig előre néz, egyenes, kitartó és optimista. Ha nem érezzük magunkat ilyennek, nem baj – ez egy eszménykép, errefelé kell haladni. Az élet nem a végcélról szól, hanem az útról. Minden nap tegyünk egy lépést a kitűzött céljaink felé, és nyugodtan hajthatjuk álomra a fejünket.

Attól függően, hogy a feleségünk miféle embernek ismer minket, illetve hogy a kapcsolatunkban mihez szokott, esetleg meglepődik, vagy akár ellenáll, ha hirtelen át akarjuk venni a családfői szerepet, ami kicsúszott a kezünkből. Ez esetben hosszú és nehéz út áll előttünk, mert napról napra bizonyítani kell az erőnket és elhatározásunkat, mégpedig nem “csak úgy” a feleségünknek, hanem az ő ellenében. Igen, ha meglepi, hogy egyáltalán van gerincünk, akkor utána tesztelni fogja, hogy az mennyire erős. Ne vegyük magunkra, ez természetes. Ellenkezni fog, esetleg tiszteletlen lesz, vissza akar szorítani minket a megszokott nyámnyila szerepünkbe – ne hagyjuk ezt annyiban! Ahányszor meghunyászkodunk, annyival nehezebb lesz utána mégiscsak bizonyítani a rátermettségünket. Tanuljunk meg nemet mondani, tanuljuk meg kezelni a konfliktusokat és a vitákat! Ne törődjünk bele semmibe, amiben nekünk van igazunk, ne hagyjunk rá semmit az asszonyra csak azért, hogy béke legyen. Tanuljunk meg döntéseket hozni, azok mellett kitartani, és vállalni a velük járó felelősséget! Lehet ez olyan egyszerű dolog is, mint, hogy pizzázni megyünk, ha ahhoz van kedvünk, akkor is, ha a nő inkább kínai kaját akar (vagy tipikus női módon nem tudja mit akar, csak az biztos, hogy azt nem amit mi), de lehet fontosabb is, mint pl. hogy milyen autót vegyünk, hova költözzünk, stb. Ne toleráljuk a tiszteletlenséget, igyekezzük humorba fordítani az esetenként rosszindulatú asszonyi csipkelődést. Ha túl mélyre süllyedt a kapcsolat, és a nő már nem tud felhagyni a rossz szokásokkal, vagyis egyáltalán nem tisztel minket, és esze ágában sincs ezen változtatni, akkor lépjünk le mielőtt gyerekünk születne egy ilyen tönkrement házasságban. Ha már született, akkor változtassuk Sziszifuszra a nevünk és kezdjük görgetni a nagy követ…

Ha a házasság alapvetően rendben van, akkor a mindennapokban nincs szükség nagy harcokra, ego-fitogtatásra. Apróságokkal is karban lehet tartani a kapcsolatot; testbeszéddel, gesztusokkal, jól megválasztott félszavakkal. Egy egészséges kapcsolatban nincs szükség a főnöki státuszunk rendszeres megerősítésére – annyi kell csak, hogy olykor éreztessük: ő a nő, és mi vagyunk a férfiak. A legegyszerűbb gesztus: csapjunk olykor a fenekére! Elvégre a feleségünk, megtehetjük bármikor. (Természetesen nem durvaságból, bár azt hiszem ezt normális embereknek magyarázni sem kellene, de hátha van olyan olvasónk akinek egy pacsi a popsira a családon belül erőszak rémével azonos.) Amikor a közelében mászkálunk, csókoljuk vagy harapjuk meg. Legyen ez játékos, könnyed, huncut. Ha valami baja van ezekkel a gesztusokkal, akkor ne kérjünk bocsánatot, ne tegyünk úgy mintha bűnt követtünk volna el (hiszen nem követtünk). Fütyörészve sétáljunk el, mintha mi sem történt volna, és legközelebb csináljuk megint. Persze nem muszáj minden egyes alkalommal, főleg nem kiszámíthatóan – legyünk spontánok, romantikusak. Olykor olyan pici, de annál fontosabb részleteken múlik a siker, mint hogy hogyan csókoljuk meg. Gesztussal jelezzük, hogy csókolnánk, de ő nem hajlandó közelebb hajolni? Ne hajoljunk oda hozzá, hanem fogjuk meg, és húzzuk őt magunkhoz. Egy férfi nem görnyed vagy pipiskedik, hanem magához húzza a kedvesét. Ebből a példából kiindulva igyekezzünk átalakítani a viselkedésünket, hogy soha ne legyünk pincsikutyák, ne hagyjuk magunkat “hátrányos helyzetbe” szorítani. Esetleg gondoljuk meg, hogy mit csinálna abban a szituban James Bond – persze a lövöldözős rész nélkül.

Az egyik póz férfias, a másik nyámnyila – szerintem kitalálod, hogy melyik melyik.

családfőség ma

Az előbb említett részletet nem lehet elégszer hangsúlyozni: ártatlanként ne hagyjuk lelkifurdalásba vagy meghunyászkodásba zsarolni magunkat, bármit is csináljon a nő. Toporzékolhat, játszhatja a megbántottat, nézhet megbotránkozva, kikérheti magának a fenékre csapást – ez mind csak színjáték, amivel kideríti, hogy acél-e a gerincünk vagy málnazselé. (Természetesen előfordulhat, hogy tényleg megbántjuk, az másik eset, más szabályokkal. De ha tényleg megbántottuk, azt általában mi is észre fogjuk venni, és nem csak abból, hogy lekonyul a szája széle.) Sok ilyen házastársi szikrázás valójában az akaratok csatája, amiből nekünk kell kijönni győztesen. Ezt a férfiak általában nem tudják, és tehetetlenül állnak a női praktikák előtt, ami egyenes út a családfői szerep átadásához és a boldogtalan családi élethez.

Több tanács is félreérthető, mert egy alapvetően durva ember bármelyiket csinálhatja ész nélkül, otromba módon, amivel többet árt mint használ. Én bízom az itteni olvasóközönségben, reményeim szerint itt olyan férfiak olvasgatnak, akik meg tudják különböztetni a férfias tartást az érzéketlenségtől vagy az erőszakosságtól. Soha ne legyünk lekezelőek, gorombák, figyelmetlenek, mert az nem vezet jóra. De a figyelmünk ne jelentsen szolgai behódolást! Nem könnyű megtalálni az egyensúlyt, de ha jól választottunk párt, akkor lesz időnk kísérletezni. Igyekezzünk a szó hagyományos értelmében férfiak lenni, a többit már intézi a természet.

Post Author: Deansdale

Külön bemutatkozni nem szokásom a neten, beszél helyettem a véleményem - azt nem rejtem véka alá. Eleget foglalkoztam a feminizmussal ahhoz, hogy véleményt merjek formálni róla. Akkor is, ha ez a polkorrekt széllel való szembevizelést jelent.

133
olvasói vélemény eddig. - Szólj hozzá te is! Minden hang számít!

Bejelentkezés szükséges a hozzászóláshoz!
11 Egyéni hozzászólás
122 Válasz hozzászólás
0 Követők
 
Legtöbbször megválaszolt hozzászólások
Jelenleg legvitatottabb hozzászólások
25 Hozzászólások szerzői
Szergej55common manMiklos1NaoooSomogyi Jòzsef Legújabb hozzászólók
  Feliratkozás  
legújabb legrégebbi legnépszerűbb
Visszajelzés
Toplak Zoltán
Szerkesztő

Egy anonim emancipált nő küldte el levelét hozzám tegnap. Mivel tart tőle, hogy személyeskedés áldozata lenne itt a levél tartalma miatt, rajtam keresztül lesz közölve a mondandója. Elöljáróban annyit, hogy a gondolatrendszere távol jár Deanétől, és a bizalmatlanságot hívta elő belőle Dean cikke. A levél:

“Kedves Deansdale!
Volt idő, amikor én is szerettem sarkosan fogalmazni. Ma már egy kicsit máshogy látom a világot, benne az emberekkel, a párkapcsolatokkal. Visszagondolva rájöttem, hogy az én sarkos megfogalmazásom mögött is régen elrejtett keserűség, gyerekkorban átélt tehetetlen düh lappang, mely alattomosan hajtott belül, és amely később, felnőttként elhitette velem, hogy én tudom a tutit. Magam is rejtetten, de harcossá, erőszakossá váltam. Erőszakkal akartam békét és jót teremteni.
Erőszakkal harcoltam a feminimus ellen is, saját, gyerekkori sérelmem okán haragudtam a nőkre, és meg akartam menteni a nőktől a férfiakat. Ma már – egy kicsit jobban értve a működések és a folyamatok hátterét, sok mindent máshogy gondolok.
Látom, hogy éppúgy több a „férfias” nő, mint a „nőies” férfi, de azt gondolom, ezért nem kizárólag a nők a felelősek (és nem is a kormány). Legalább annyi a bántalmazottból erőszakossá váló nő, mint az anyahiányos, kisfiú üzemmódban maradt férfi. Valójában mindkettő szeretetre vágyik. Ezért az erőszakos, „megmondom, mit csinálsz rosszul és mit tegyél” üzemmód helyett, mindkét nemnek – különösen a fiataloknak – elsősorban segítségre van szüksége. Az erős nőknek pláne. a megmondó férfiaknak is. Mert a legtöbb erősnek és tökéletesnek látszó „ruha” mögött valójában egy magányos, szeretetre vágyó kisgyermek bújik meg, aki csak akkor engedi meg magának a könnyeket, ha biztosan nem látja senki – de az is ritka. Mert már önmaga előtt sem akar sírni. Mert akkor nem ússza meg az emlékezést. Mert olyan rég volt már, amikor gyermek korában fel kellett vennie a szupermen vagy a szupervumen ruhát, hogy felnőtt korára már egészen azonosult vele. Bőrére nőtt a ruha. Tudom, mert én is ilyen voltam. Ez persze sok viselkedésre nem adhat felmentést, de érdemes megtalálni azt az eszközt és kommunikációs stílust – és főleg mutassunk példát -, ami – mondjuk így: szeretettel szembesít (ja, és még egy: igazából pont, hogy a gyenge férfi nem sír.)
Visszatérve a kapcsolatokra, alapvetően inkább hiszek a mellérendelésben, mint az alá-fölé rende-lésben. Gyarló emberségünknél fogva, ez utóbbi felállást, nagyon nehéz hosszú időn keresztül jól működtetni. Mondhatnám úgyis, hogy borotva élen táncolás. Mert a hierarchikus kapcsolatokban, alá – fölé rendeltség esetén, a penge másik oldalán a hatalom- és a dicsvágy van, ami az első „emberi” elcsúszott kommunikáció esetén félelmet, például megfelelési kényszert vált ki a nőből (vagy elszaladnak). Érdekelne az is, hogy ahol apa a kapitány, ott gondolom a hálószobában is ez a felállás. Van, akinek ez jól esik, tudom. Azoknak, akik ezt szokták meg.
Bizonyos dolgokban azonban egyetértek Veled.
Amióta Ember él a földön, létezik egy ősi, természetes ösztön minkét szereplőben. A férfiakban a vadászat, a nőkben a tűzrakás. A természet részei voltunk, nem akartuk befolyásolni, megváltoztatni, ellene menni, uralmunk alá hajtani. Helyette viszont tiszteltük.
Ma a vadászterepet felváltotta a Tesco, az otthonok – elég csak a statisztikát nézni – szétcsúsztak, s csodálkozunk, amikor a természet a fejünkre koppint időnként. A válások száma pusztán a házasság-kötések számának megcsappanása okán „javult”. A legtöbb családban nem ég már a „tűzhely”, nincs napi rendszerességgel közös étkezés, közös mesélés, élmény és élmény-megosztás – ami az érzelmi intelligenciát is fejlesztené. Helyette van IQ-fejlesztés, egyéni fejlesztés, versenyképesség-fejlesztés,és „minden a fejben dől el” alapú motivációs videók.Az egyén kerül előtérbe a közösségek hátrányára. Mert fontosabbá vált az én, mint a mi. Ami meglepőnek tűnik, hogy mindezt a fiatalok pontosan látják. Mert mi, felnőttek, szeretjük mutatni a látszatot. Eltakarjuk azt, amivel mi magunk sem akarunk szembenézni. Azt, hogy a család, amivé lett, és amivé mi magunk lettünk az évek, évtizedek alatt, az nagyon messze van attól, amire gyerekkorunkban vágytunk, vagy amit anno megfogadtunk, hogy mi biztosan máshogy fogjuk majd csinálni, mint a szüleink.
Még nem találkoztam olyan esettel, ahol a kliens ne haragudott volna az édesanyjára, aki „elnyomta” az édesapját otthon, és arról sem hallottam, hogy „mennyire jó volt, hogy anyukám hordta otthon a nadrágot, és ha nagy leszek, én is ilyen házasságot akarok”.
Azzal azonban, hogy a végső felelősség még mindig a férfi nyakán lenne – nem értek egyet. Ahhoz ma túl sok nő vállal munkát – egyedül nevelve a gyereket (hogy kinek a „hibájából”, arról majd később…). És igencsak sok nő húzná fel a szemöldökét arra is, hogy a vészhelyzetben is csak a férfi tud jól reagálni. Mert ez sincs így. Nem jó általánosítani, én inkább úgy fogalmaznék: a felelősség kettejüké, a megfelelő reagálást pedig a helyzete válogatja.
A „helyes” családmodellt is inkább más szemszögből közelíteném meg. Ugyanis a problémaleginkább akkor szokott megjelenni, kézzel foghatóvá válni, amikor a gyermek, aki becsöppent a családba, még akkor isa legfontosabb lesz az Édesanya számára, amikor már nem kell szoptatni, pelenkázni – és az Édesapa elé kerül, már ami a prioritást illeti. Mert a nők leggyakrabban sajnos épp a lényeget felejtik el: azt, hogy a társuknak köszönhetik a gyereket és nem fordítva. Nem tudván, hogy a gyereknek az identitás- és mentális fejlődéséhez leginkább arra van szüksége, hogy az édesanya és az édesapa képezzék az elsődleges egységet.
Abban hiszek tehát, hogy Édesapa és Édesanya a kapitányok. Ketten egyek. Ahogy egy szervezet élén álló vezetőt is csak akkor követnek, ha épp annyira az esze is, mint amennyire a szíve is a szervezetnek. A házaspárokegyike az ész, a másika a szív. Ketten élnek szentségben és egységben, mely mellérendelt és nem alá – fölé rendelt kapcsolatot feltételez. Az én és a te együtt lesz a mi. A feladatokat megosztják egymás között, mindketten felelősek a kapcsolatukért, a gyerekekért, a családért, és a jövőjükért. A tapintatos nő figyel arra, hogy a párja férfi tudjon lenni, és ez fordítva is igaz. Az, hogy kinek mi a szerepe és a feladata, a szeretetből, a tiszteletből, a kölcsönös egymásra figyelésből fakad, és nem elvárásból, tekintély-elvűségből. Kölcsönösen néznek fel egymásra, mindkettő másért. Mert szabad akaratukból, minden reggel, amikor felébrednek, így döntenek. Ettől tud férfi lenni a férfi, és ettől tud nő lenni a nő.
A lényeg, hogy jobban szeressük a párunkat az igazunknál. A férfi is a nőt, és a nő is férfit. Ez egy közös „deal”. “

Balton
Olvasó
Balton

Kicsit olyan az egésznek a hangvétele, mintha “Ikea-kapitánynő” szuprerhősnőnk noymná ezt a monológot egy Dízni akciófilm közepén, mielőtt leszámolna a a torzult lelkű szupergonosszal…

Adam Bogomolov
Újságíró

Az ilyen véleménycikkek és vélemény ütköztetések szerintem lazán megérnének egy-egy önálló cikket is, hogy alatta a kommentekben szét lehessen szedni pro és kontra mind a két álláspontot. Sok igazság van ebben a levélben is, ahogy a cikkben is volt, amire föl íródott.

Ha szabad megjegyeznem, szerintem a “vélemény” rovatba akár a velünk ellentétesen gondolkodók is küldhetnének be egy-egy cikket, hogy lehessen konstruktív vitát lefolytatni. Persze itt a szerkesztőségre komoly felelősség hárulna, hogy milyen hangvételű cikkeket engednének megjelenni.

Csak azért mondom, mert szerintem ez a beküldött levél is olyan, hogy összevetve a fenti cikkel, tök jól ellennének egymás mellett. Erre lenne jó, ha kialakulna egy építő vita, megfelelő rendelkezésre álló játszótérrel! :-]

Somogyi József
Vendég
Somogyi József

Azt itt nem szabad, mindenkinek ugyan úgy kell gondolkozni. :)

Alter Ego
Szerkesztő

Nem kell, de illik! :D – Csak vicceltem, és hogy lásd, hogy mennyire badarságokat beszélsz, elmondom: éppen azzal keresett meg Toplak Zoltán szerkesztő kolléga, hogy volna egy női vélemény, amely vitatkozik Deansdale barátom korábbi, más helyen már megjelent cikkével; lehetséges lenne-e, hogy Deandale cikkének utánközlése után a női vélemény a Nőihang.hu-n megjelenjen? Ami képtelenség, mert a Női Hangot megszüntettem a női szerzők totális inaktivitása miatt… Ezért azt javasoltam, hogy jelenjen meg a Férfihangon, merthogy semmi problémát nem látok abban, ha a férfi mentálhigiénés tanácsadók véleményén kívül néha megszólalási lehetőséget biztosítunk akár az ellenvéleményeknek is. Most végül kissé tanácstalan vagyok vagyok, mert nem tudom, hogy ez a fenti közvetített vélemény lett volna a cikk, ami mégsem lett cikk? – Zoli?

No, szóval már-már “végtelen” a szerkesztőség toleranciája az eltérő véleményekkel… Csak nehogy úgy történjen, mint már több esetben, hogy az eltérő vélemény tulajdonosa sértődik meg végül, mert a “mainstream” valahogy mégsem akarja befogadni, magáévá tenni a “forradalmian új” gondolatokat…

Történetesen nekem sem megy ezzel a levélben kifejtett véleménnyel kapcsolatban. Hiába hisz a hölgy a “mellérendelő felállásban”, ha egyszer a valóéletében nagyon gyorsan előállhatnak olyan helyzetek, amikor végül valakinek ki kell mondania a végső szót. A és B lehetőség közül mindenképpen választani kell, megbeszélni is meg lehet, de ha nem közelednek az álláspontok, akkor végül mindenképpen felmerülhet a kérdés: kié legyen a végső döntés joga? – És akkor domborodnak ki igazán és megkerülhetetlenül a nemi-szerep-viták… Meghökkentő módon tényleg már az esti vacsorával kapcsolatban is előállhat egy ilyen helyzet és még nem is tartunk ott, hogy (idézet a cikkből) “milyen autót vegyünk, hova költözzünk”…

Egyébként Deansdale nagyon alapvető dolgokról írt ebben a cikkben. Mondhatni a férfias viselkedés és szerepfelfogás “egyszeregy”-éből ez az első tétel… Ha valakinek még ez is vitás kérdésnek tűnik, akkor… hmmm… azért ott vannak problémák… Szerintem… – Ha nekem ennyire alapvető problémáim lennének a férfiléttel, a férfias viselkedéssel, a férfiúi-önmegvalósítással, akkor én a magam részéről inkább egy másik férfi tanácsait hallgatnám meg, mintsem egy nőét… Elvégre egy nő honnan tudhatná, hogy hogyan lehet egy férfi férfi és hogyan fogja a saját bőrében jól érezni magát? Szerintem kevés az esély rá, hogy ilyen kérdésekben nőktől jó tanácsot kaphasson az ember fia…

Szóval azt gondolnám, hogy Deansdale cikke olyan alapvetésekről beszél, amelyekkel kapcsolatban csak keveseknek kell tanácsot adni… De be kell látnom, hogy valószínűleg akkorát fordult a világ miközben én nem figyeltem oda, hogy bizony egyeseknek (sokaknak?) már ez is kérdés lehet… – De sebaj, hiszen tökéletes ember, tökéletes férfi amúgy sem létezik, néha mindannyiunknak érdemes visszatekinteni, hogy a “kályhától indulva” melyek is ennek a táncnak az alaplépései… :)

Adam Bogomolov
Újságíró

Tényleg, emlékszem rá, hogy évekkel ezelőtt még volt ott jobb oldalon egy link: “Női hang”. Egyszer csak aztán eltűnt…

Ami a többit illeti, szerintem a vita, ha konstruktív, mindig jó, mert szélesíteni tudjuk a látókörünket és nem mellesleg lehetőséget kapunk, hogy meggyőzzük vita-ellenfelünket a saját nézőpontunkról, amely szerintünk az egyetlen és igaz üdvözülési mód. :-]

Bár az is igaz, hogy a szerkesztőknek se egyszerű a feladat, elvégre úgy kell egyensúlyozni a vélemények között, hogy minél többen kedvet kapjanak az olvasáshoz/kulturált hozzászóláshoz. Lehetne pl. egy olyan rovat, hogy “ellenvélemény” és akkor oda mehetnek a vitára szánt írások. Előbb a lágyabbak, aztán ahogy mi is akklimatizálódunk, egyre keményebbek is. Végül talán sikerülne felderíteni, hogy valójában meddig is ér a takarónk, meddig tudjuk tolerálni a másikat és bennünket meddig bírnak elviselni. Vagyis, hogy meddig célszerű…

Ezzel most nem a vitát éltetem, csak szerintem tök jó elbeszélgetni, meg véleményeket ütköztetni más értelmes, de mást képviselő emberekkel, már akikkel lehet. Itt nagyon sok értelmes emberrel találkoztam eddig, szerintem a közösség teljesen jó és alkalmas rá, hogy ilyen “vita-párbeszédben” részt vegyen és tanuljon/tanítson! Mikor anno idekerültem az oldalra olvasóként sok éve, még nem tudtam, hogy mi a blue és red pill, nem tudtam, hogy miről beszél Hunn, vagy épp Reszet Elek egy-egy cikk alatt. Mára kezdem kiismerni magam a csapaton belül, sok minden ragadt rám innen. Bízom benne, hogy majd némi nyomot én is tudok hagyni az utánam érkezőknek. Innen jött a vitaötlet (akár vitacikk sorozatot is lehetne indítani két szerző között). Ha mást nem is hagyok vissza, legalább azt, hogy kijelentettem, a kétirányú párbeszéd híve vagyok, amíg az építő jellegű!

Áldás, Békesség! :-]

Alter Ego
Szerkesztő

Ámbár nem igazán jellemző, hogy valaki “ellenvéleményt” szeretne közzétenni a Férfihangon. Ehelyett jellemző módon olyan megkeresések érkeztek inkább, hogy mi az, aminek a közlést “azonnal szüntessük meg” a lapunkon. :) Egyébként az ellenvélemény is vélemény, tehát szerintem még új rovat sem kell hozzá. :)

Férfimozgalmi nézőpontból is merülhetnek fel azért kérdőjelek az ellenvéleményekkel kapcsolatban: például korábban is akadt olyan felvetés – mellesleg pont egy szemfüles nőnemű szerkesztőnktől -, hogy ha a férfimozgalom “véleményvezéreit”, aktivistáit nem szólaltatják meg sem a mainstream sajtóban, sem a nőmozgalom portáljain, mondhatni agyonhallgatják a férfiak érdekvédelmével foglalkozók véleményét, akkor nekünk miért kell(ene) “reklámot” biztosítanunk az ő véleményüknek. Ennek kapcsán született is egy olyan “szabály”, hogy ha egy lehetőség van rá, akkor senki ne adjon közre férfigyűlölő, feminista portálokra mutató linkeket.

Szóval az (egyoldalú) toleranciának is valahol határt kell szabnunk nekünk is… De például a fentebb idézett levél bőven belefér azokba a keretekbe, amin belül jó szível ajánlhatja bárki is a vélemény közzétételét és megvitatást… Ha igény mutatkozik rá, akkor sok más felvetés is beleférhet a határokba…

Adam Bogomolov
Újságíró

Teljesen egyetértek így átgondolva, elvégre ha teljesen szabaddá lenne téve a dolog, akkor csak idő kérdése, hogy megjelenjenek a gyűlölködők, meg a trollok, akik szétzúznák mindazt, amit eddig sikerült felépíteni itt. Nehéz eltalálni a vékony vonalon a határt, hogy hol ér véget a kulturált vita és hol kezdődik a megosztó gyűlöletkeltés.

Az itteni mozgalom viszont – véleményem szerint – nagyon kulturált, más oldalakhoz képest aránylag kevés a megosztó szövegelő. Ezeket viszont nem csak a moderátorok, hanem ahogy nézem, maga a közönség se szívleli (nagyon helyesen)…

“Jó, ha van ellen hang is, mert akkor mi is tudjuk, hogy milyen hangosan kell szembekiáltanunk a széllel, hogy odaát is meghallják, amit mondani akarunk!”

:-]

Toplak Zoltán
Szerkesztő

Mivel a szerzőnő még nem ismerve az itteni szokásokat és én is xcsakx csodás agymenéseire emlékszem, meg egy szerkesztő feminista hugyos bugyogót emlegető ordas farkas stílusára (aki megírta, érteni fogja) valamint a kézitusák a kommentszekcióban (ld. azt a kurvincát, aki rendszeresen kommentelt, és rendszeresen fejbe lett tolva az férfi igazság bunkósbotjával – szóval féltettük a szerzőnőt. Ezért nem jelent meg cikként. Talán túlzottan óvatosak voltunk, de én végül nem bírtam ki, bedobtam ide olvasói levélként, a hölgy tudta nélkül, mert csak érdekelt, milyen hullámokat vet egy emanci írás.
Engem kellemesen meglepett. Szerintem biztatni fogom a szerzőt hogy írjon ide bátran, csak fogadja el, hogy a férfimozgalom a saját érveinek kicsiszolására fogja használni az ő gondolatait, és nem másra. Vagyis erősödni fog tőle, nem irányt váltani. Ha elég alázatos és szolgálatkész, szerintem vállalja ezt a szerepet.
Ha meg nem … így jártam.

Somogyi József
Vendég
Somogyi József

Egoistákat termel ki a társadalom erre már külön egotrénerek is vannak. Ez már csak rosszabb lesz.

Bela
Olvasó
Bela

Szerintem nem lesz személyeskedés “áldozata” itt, legfeljebb bírálat éri, de az ugye nem baj?
Ami az írást illeti, az utolsó gondolatmenet naiv női csacsogás a szeretetről, “én és te”-ről, stb. Nagyon szép lenne valóban, de az élet nem ilyen. Esetleg mélyen hívő keresztény közösségekben fordulhat ez elő, ahol valóban hisznek ebben, de ez minimális embert érint.
Alá- vagy mellérendeltség: ez szintén utópisztikus, naiv vágy. Valamelyik fél mindig a másik fölé kerül (nem csak párkapcsolatban, barátságban, munkahelyen, minden emberi kapcsolatban), nem is ez a lényeg, hanem a mértéke, illetve hogy visszaél-e vele valaki. Manapság nem éppen a férfiak teszik ez utóbbit…
Nem véletlenül hívták régen családfőnek a tapasztalt férfit, aki döntött a lényeges kérdésekben.
Az egyén vs. közösség gondolatmenet viszont helytálló. Ebben az az érdekes, hogy nagyon sok helyen szóba kerül, az igazi okok feltárása és megoldási lehetőség nélkül. Na, ezt nem tudja senki, úgy látszik.
A közösség alapja a család, ami nem anya-apa-gyerek hármast – négyest jelent, hanem a nagyszülőket is, aki átadja a tapasztalatait, tudását. Közösséget jelent az adott lakóhely, intézmény, iskola, egyház bármely csoportja, vagy országos, vagy nemzeti szervezet. Nos, ki lakik manapság együtt a nagyszülőkkel? A többség inkább megszakad az új lakásért, házért, csak hogy ne kelljen…
A komcsik sokat tettek a hagyományos falusi közösségek lebontásáért, azonban ami az utóbbi harminc évben folyik ez ügyben, az minden képzeletet felülmúl. Ugyanolyan agymosás folyik, mint amit Leninék kitaláltak, csak erőszak nélkül – sőt, a társadalom önként vállalja az ebben való részvételt. Cserébe kapja a fogyasztói létmódot, ami meghozza a boldogságot. Először a tévén keresztül történt ez, aztán átvette és lényegesen felgyorsította az internet, és ez még fokozódott a közösségi oldalak elterjedésével.Igen, csak az ego számít, semmi más. A generációkutatók is elmondják, hogy bizony a 90-es évek második felétől születettek egészen mást gondolnak kapcsolatokról, legyen az házasságbeli, vagy munkahelyi. Az “öregek” tudása nekik semmit sem ér – a pillanatnyi értékeknek van értéke a szemükben (szelfi-korosztály). Pozitívként tüntetik fel a “rugalmasságot”, azaz, hogy képesek egy hónap után munkahelyet váltani, ha nem tetszik valami – ugyanígy képesek párt is váltani. Hogy ez mennyire pozitív, azt itt mindannyian tudjuk… A facebooknak és társainak hála, ez a jelenség már általános a 30-asok, 40-esek körében is, a lehetőségek a “váltásra” megsokszorozódtak.
Ez az énközpontú, “add el magad” attitűd jelenik meg még az oktatásban is: a portfólió másról sem szól, mint az adott tanár saját, kiszínezett nagyságáról… s ez csak egy példa a sok ezerből.
Fentieket nagyobb részben a nők szopták be, rajtuk alapszik a fogyasztói társadalom, a “megveszed, és boldog leszel” lehetősége őket szippantja be. A férfiak pedig asszisztálnak ezekhez… Ikeába el kell menni, az asszony kinézett egy jó polcot – hányszor hallok ehhez hasonlókat a saját, elvileg értelmiségi közegemből!
Én szkeptikus vagyok a tekintetben, hogy ez visszafordulna a következő évtizedekben. A pandémia adott volna némi reményt, de nem így lesz: a nyitásnál is az van hangsúlyozva, hogy kinyit a bót.

Hunn
Olvasó
Hunn

Egy mondatot ragadnék ki a hölgy leveléből, ami azonnal a szemembe villant, idézem:

“Abban hiszek tehát, hogy Édesapa és Édesanya a kapitányok.”

Tehát nem a férfi a kapitány! Nem a férfi a családfő! Hanem a nő is ugyanúgy kapitány, a nő is ugyanúgy családfő, mint a férfi… Éljen a feminista nemi egyenjogúság!

Mégpedig mondja ezt a hölgy annak ellenére, hogy kifejezetten nem feministaként határozta meg önmagát még a levél legelején, és egyáltalán nem azt a klasszikus, emancipált, férfigyűlölő feminista vonalat hozza, amire a levél beharangozása után számítottam, hanem épp ellenkezőleg… De még így se sikerült megbarátkoznia azzal a gondolattal, hogy esetleg a férfi lehetne a családfő…

Itt van a kutya elásva.

Én abszolút híve vagyok a normális, kedves, jószívű, jóindulatú, a férfiakat szerető és velük normális viszonyokra törekvő nőkkel való párbeszédnek, legyenek akár feministák vagy kevésbé feministák vagy egyáltalán nem azok…

De – miként azt az élő példa is mutatja – nekünk férfiként mindig is tudnunk kell és észben kell tartanunk azt, hogy nincs ezen az égegyadta világon egyetlenegy olyan nő sem, aki önként, saját magától lemondana az eddig elért feminista “eredményekről”, a feminizmus által neki nyújtott igazságtalan előnyökről és juttatásokról, a neki a férfiakkal szemben biztosított extra jogokról, a feminizmus által neki a férfiak fölött adott plusz hatalomról…

Szóval az a nagy harci helyzet, hogy a patriarchátust sajnos nem fogjuk tudni a nők megkérdezésével és előzetes beleegyezésével megvalósítani, uraim… Ebben a kérdésben az “enthusiastic consent”-re hiába is számítanánk… Vagy megcsináljuk és kész helyzet elé állítjuk őket, vagy nem fog megtörténni.

Horvath Anton
Olvasó

Számomra ez az egész akkor lesz majd érdekes, ha mindezen bölcsességeket egyszer egy 22 éves ropiseggű fogja ideírni, és nem egy 50+-os Rostie Rozie, már mindent megtapasztalt (akár már mindent meg is fogott) tudományos munkáját fogjuk itt olvasgatni. Mindemellett persze elképzeli magáról azt is, hogy ő tökéletesen tudja hogy a mostani fiatal generáció mit és hogyan gondol. Aztán a másik amit fentebb írtatok, hogy érdeklődés hiányában megszűnt a Női Hang. Kérdezem, kell ezen csodálkozni? A nőknek a mostani rendszer tökéletesen megfelel, gyakorlatilag minden igényük megfelelően ki van elégítve, amennyiben saját maguk nem basszák el az életüket, de még ez esetben is egy elég erős államaparátus áll a hátuk mögött. Természetesen mint minden feltörekvő nemzet vagy állam leginkább valakik kizsákmányolásának útján lehetnek sikeresek (lásd Amerika). Készen kapnak mindent akár a munka világában akár egy modern házasságban a seggük alá, amiért a férfiak küzdöttek meg. A munka világában a férfiak domináltak régebben, az ottani hierarchia alapjait ők teremtették meg, ahová a nők is bekapcsolódtak később. Egy házasságba a mai napig a férfinak kell többet beleadnia, különben nincsen házasság. Bár érthető okokból házasságból ma már amúgy is csak kevesebb lesz. Könnyű tehát úgy elsőnek lenni, hogy amíg mások harcolnak a háborús frontokon, aközben nekünk meg mindent szépen a seggünk alá tolnak kvótarendszerekkel.

caudino
Olvasó
caudino

> “Abban hiszek tehát, hogy Édesapa és Édesanya a kapitányok.”

> Tehát nem a férfi a kapitány! Nem a férfi a családfő! Hanem a nő is ugyanúgy kapitány, a nő is ugyanúgy családfő, mint a férfi… Éljen a feminista nemi egyenjogúság!

Abszolút egyetértek.
Nem lehet két kapitány. Kapitány és első tiszt max. :)

BTW ennél a nőnél is gyanitom addig van két kapitány, amig minden oksa. Ha gebasz van, akkor jön a “te vagy a férfi, csinálj valamit!” :P

Hunn
Olvasó
Hunn

Ezenközben az IKEA továbbra sem bír magával…

https://www.ikea.com/hu/hu/this-is-ikea/community-engagement/egyenlosegotthon-pub411cc3d0

“Az egyenlő otthon boldogabb otthon”

“Ismerd meg a nők és a férfiak közötti egyenlőség témájában készült IKEA felmérés érdekes megállapításait”

“Itt az idő újradefiniálni és visszaállítani az otthon harmóniáját. ”

Na most akkor újradefiniálni vagy visszaállítani? És különben is: MI KÖZÖTÖK HOZZÁ? Köcsög IKEA!

“Szeretnél még többet megtudni? Töltsd le a nemek közötti egyenlőség témájáról készült kutatásunkat:”

https://www.ikea.com/hu/hu/files/pdf/95/62/9562fce7/az-ikea-nemek-kozti-egyenloseget-vizsgalo-tanulmanya.pdf

És azt megkérdezhetem, kedves IKEA, hogy egy bútorgyártó cég mi a faszért csinál nemek egyenlőségét vizsgáló tanulmányokat?

Horvath Anton
Olvasó

Nemrégiben pedig pár konténernyi árujuk a tengerbe veszett. De a lapraszerelt propaganda nagyobb üzletnek tűnik mint maga a kereskedelem.

Jinjangologus
Újságíró

Szerzőnőnek:

1. Összeegyeztethetetlen “ész” és “szív”, valamint “édesapa” és “édesanya” komplementerekre utalni az írás végén, mikor előtte jól “megmagyarázod”, hogy a fiúk azért nem sírnak, mert ezt várják tőlük.

2. Az alárendelési viszony tekintetében én mást korrigálnék:

Valódi hierarchia nem létezhet csak azonos mértékegységek között. A férfi meg a nő nem azonos mértékegységek. Egy erősebb, intelligensebb férfi dominál egy gyengébb, képzetlenebb, alkalmatlanabb férfit a FÉRFIASSÁGBAN, de ugyanígy egy bársonyosabb, kellemesebb hölgy is leköröz (vagyis szintén dominál) egy tenyeres-talpas marcsát a NŐIESSÉGBEN.

A férfi nem azért kapitány, mert a nő kevésbé jó kormányos lenne. Ahol ez a kérdés egyáltalán felmerül, ott a nő már nem a saját pályáján játszik, mégha ott a “rövidebbet” is húzza-választja. Emígy egy nő főszerepe (méginkább önazonossága) sem a első-tiszti pozíció (kéne legyen), mégha a gyakorlatban ez is jelen van. Ezt a feladatkört egy inas fiú is elvégezhetné, akit a mester a szó szoros értelmében, lételemében dominálna.

3: Én is hiszek az ész és a szív egységében, de hagyjuk ki belőle Marxot :)

Somogyi József
Vendég
Somogyi József

– Drágám hozzám bújsz?
– Sajnálom nem lehet, neked kell hozzám bújnod mert különben nem lehetek férfi.

common man
Olvasó
common man

– Drágám hozzám bújsz?

Most egy kicsit fáradt vagyok de ide jöhetsz…
Gyere ide ha akarsz valamit…
Kurva fáradt vagyok de most megmutathatod mennyire szeretsz…

Szerk:Valójában ennek el sem kell hangzania mivel a nő gondolathullámainak létrejötte után (akinek igazán érzékeny antennái vannak már az előtt) az igazi férfi még ezen szavak kimondása előtt magához öleli kedvesét…

Adam Bogomolov
Újságíró

Megy a piros pont a Star Trek TNG-ért! :-]
Szépen összefoglalja a cikk a korábbiak tanulságait, mondanivalóit és részben a tapasztalatait is. Még olvastam volna, kár, hogy csak ilyen rövid volt!

Somogyi József
Vendég
Somogyi József
Se - se
Újságíró
Se - se

Jólesett olvasni ezeket a gondolatokat.

A korai korszakban ti megírtátok már ezeket az útmutatókat, és a filozófiai korszakot ezekkel meg is határoztátok.
Ezek alapján én is eljuthattam odáig hogy őszintén irigyeltem volna.. hm.. kábé negyvenöt éves korom előtt is azt amit most tudok.

De nagyon fontos hogy a mai olvasó is találkozhasson a lényeggel – mert a Férfihang a csalódott férfiak (a nőkről alkotott álmaikban csalódott férfiak) oldala.
És rajtuk ez képes változtatni.

Köszönöm Deansdale, jó az írás.

Reszet Elek
Szerkesztő

Remélhetőleg ha valaki itt jár belepörget a régebbi cikkekbe is. Elég szomorú lenne, ha folyamatosan címoldalon kellene tartani egyes cikkeket.

Reszet Elek
Szerkesztő
Horvath Anton
Olvasó

Ma ha azt akarod hogy egy nő felnézzen rád akkor legyél legalább 190 centi magas, mert ők magassarkúban mennek az ágyba is. Igazából ez a legfontosabb, minden más lesz van szarva. Bár amelyik már tököt is növesztett az igazán ráhúzhatná a magassarkúját, hátha legalább orgazmusa lesz tőle

Adam Bogomolov
Újságíró

:-]
Van igazság benne.

Incelvagyok
Olvasó
Incelvagyok

Inkább maradok egyedül, minthogy megprobáljam átmenetileg eljátszani ezeknek a terminátort. 186 cm magas vagyok de így is átnéztek rajtam mindig mint az ablak üvegen. Elég ha átlagos vagy átlag alatti az arcod onnantól kezdve jó leszel arra, hogy rajtad röhögjenek egy jót ha épp olyan kedvük van, + olyan hátrányból indulsz ismerkedésnél hogy akkor lehetsz sikeres ha legalább mészáros lörinc intellektusával (pénzével) rendelkezel.

Somogyi József
Vendég
Somogyi József

Szerepet kell játszanod és nem a feministáknak, hanem a társadalomnak, rohadt szánalmas az egész.

Meske
Olvasó
Meske

Somogyi József,
érdekesnek találom ezt a „játszani a szerepet” kifejezést. Mert, ha nem illik az emberhez a „szerep”, ám elvárásként megjelenik, akkor ugye kényszerré/kötelezettséggé válik… vagy ahogy hallani lehet még: „nem belülről fakad”.
Egy szerep képmutatássá is válhat (amellett, hogy idővel belefárad/belefásul az ember).
Ám ez nem “törvényszerű”.
Volna itt még valami…
Utána néztem, mi is a szerep (itt röviden), nehogy elbeszéljünk egymás mellett (meg… ugyebár Csepeli György után a szociális szerepek is jóval mélyebb/kibonthatóbb tartalommal bírnak számodra):

Spoiler
Szerepeink a személyiségünk építőkövei.
A szerep egy adott szociális térhez és státushoz kialakított, szabályszerűségeken alapuló viselkedés, amely adott körülmények között nagyrészt bejósolhatóvá teszi a személy reakcióit.
A szerepviselkedés azonban nem egyszerűen következik a személyiségből, hanem vissza is hat arra, azt formálja is. Így a szerepelemek rögzülhetnek, sztereotippá, jellemvonásokká alakulhatnak, beépülhetnek a személyiségbe.

Nyilván egyáltalán nem mindegy, ki milyen szemszögből közelíti meg Deansdale által leírtakat (mondjuk ő megadta az alap-szituációt és kontextust). És lehetséges/korrekt irányt is felvázolt. Én ezt helyesnek tartom.

Ami érdekes még ebből a szempontból és korábban is szóba kerül már Kassai Lajos és Bedő Imre kapcsán, itt is érezni ezt a kettősséget.
Nem mindegy, hogy:

arról van szó, a férfi hogyan “játssza el”/játssza a „férfi” /családfő stb. szerepet, hogy ezért a „szerepért” mit kell tenni, hogy elérje és megtartsa, mit kell bizonyítania (mert ebben az esetben a szerepen kívül helyezkedik el, a szerep a cél ).
( Kérdés: Mit kell tenni ahhoz, hogy pl.: családfővé váljak/abban a szerepben maradjak?)

vagy arról van szó, hogy mindez a szerep nem áll külön a férfitól, a férfi (természetes) része, mi által tud „játszani”. Tehát nem a „szerepen” van a hangsúly, hanem a „szerep” által megvalósítható „játékon”
(Kérdés: Mit és hogyan tesz a családfő?)
Vagyis pl.: nem arra törekszem, hogy úgy viselkedjek, mint egy családfő és akkor azzá válok, hanem családfőként viselkedem és azt teszem… és idővel a viselkedés és a tettek “kiérlelik” bennem a Családfőt (belenövök(?) Nem én “hirdetem” meg a szerepemet, hanem a “játékom” során a körülöttem lévők fogják ezt visszaigazolni/felismerni (Mondjuk ehhez fontos az is, hogy a közeg “ne legyen teljesen (el)vak(ult)”.

Szerinted melyik célravezetőbb: ha a hangsúly először a szerepen van és utána a “játékon” vagy inkább fordítva, minek következtében a “játék” során bontakozik ki a megnevezett “szerep”?

Ez egyáltalán nem könnyű út: nehezebb mint gondolnád… de nem annyira, mint hinnéd :)

Vagy esetleg arra gondoltál, hogy a férfiaknak is vannak „szerepeik”, melyek közül manapság sok nem átélhető/ kivitelezhető/ nem lehet vele azonosulni/ nem érdemes vele azonosulni?
Ez a “Szerepet kell játszanod” fontos téma, érdekelne a véleményed. Kifejtenéd, ha megkérlek?

Somogyi József
Vendég
Somogyi József

Mert az egész egy rohadt nagy képmutatás. Már kiderült régen is mentek a félre kurások, születtek a zabi gyerekek. Itt már csak régen jobb volt kánon megy de mégsem volt jobb. Az emberi gyarlóságot érdekes módon mind a két banda kiveszi a képletből. Ebben a polarizált világban nem könnyű létezni. A rendszer elárulta a polgárait a társadalom már csak ítélkezni tud.

Ha már Csepeli György szóba került.

“A reciprocitás, a kölcsönösség a társas élet egyetemes normája, mely az aktuális személyközi bizalom alapjaként minden sikeres tárgyalás, alku és csere előmozdítója. Hosszabb távon a társadalmi működés egésze kerül veszélybe, ha a reciprocitás felrúgása normává válik. Ez esetben ellehetetlenednek a viszonosság jegyében szerveződött intézmények, megszűnik a segíteni akarás és megrendül a társadalmi szolidaritás.”

Bela
Olvasó
Bela

Senki nem mondta, hogy “régen minden jobb volt”, nem ennyire fekete-fehér ez sem.
Amennyiben tudsz példát hozni arra, hogy az utóbbi évtizedekben a házasságok, a családok, a hosszú távú párkapcsolatok tekintetében bármilyen pozitív változás történt, akkor hajrá, tedd közzé!

Somogyi József
Vendég
Somogyi József

Menthetetlen vagy csak a régebben minden jobb volt dumàt tolod. A Csepeli György idézetet probàld meg értelmezni. Hun legalább jól làtja a helyzetet.

Bela
Olvasó
Bela

Figyelj, Jóska, legyél szíves nem minősítgetni, köszi!
Mellesleg ugyanarra célzok, mint Hunn.
A Csepeli idézet helyénvaló, a társadalmi szolidaritás is megrendült, a “rendszer” elárulta polgárait. Mármint a társadalommérnökök rendszere.
Ezek után válaszolhatsz is a fenti kérdésemre, várom a példáidat!

Somogyi József
Vendég
Somogyi József

Régen jobb volt.

Hunn
Olvasó
Hunn

Régen sem volt minden jobb, a szex régen is ugyanaz volt, mint ma… De régen legalább volt egy általánosan elfogadott NORMA, és mindenki képben volt, hogy hogyan is kéne lennie ideális esetben a dolgoknak… Ma ez a norma az, ami már nem létezik, csak a hiánya érezhető.

BlackPill
Olvasó
BlackPill

Régen nem voltak incelek.

Somogyi József
Vendég
Somogyi József

Voltak csak màs volt a nevük. Alkoholistàk.

BlackPill
Olvasó
BlackPill

Azok most is vannak, a kettő nem ugyanaz.

Meske
Olvasó
Meske

Somogyi József,
jobb volt-e régen vagy sem… Te is megfigyelted már, hogy jellemző az emberekre a nosztalgikus attitűd, megjelenik ez minden „korban”. Talán azért, mert a múltra már van rálátás, míg a jelenben legfeljebb csak a körbetekintés lehetséges.
Amikor a múlt a jelennel összehasonlításra kerül, nem is az a fontos, hogy jobb volt-e vagy sem, (szerintem nem jobb/rosszabb, hanem más) talán inkább az, hogy a változások mellett az állandót felismerjük és meg tudjuk nevezni. Az állandóságban és a változásban pedig azokat az értékeket/törvényszerűségeket/jelenségeket észre tudjuk venni, aminek tudása/birtoklása esszenciális jelentőségű akár a jelenre, vagy a jövőre nézve.
Úgy gondolom az emberek, mint egyének tudnak változni, azonban az emberek – általánosságban – ugyanazokat az élethelyzeteket teremtik meg csak koronként/helyenként más körülmények között, más eszközökkel, díszletekkel.

Emellett minden „kornak” van egy arculata, ami valamilyen emberi vonásnak (esetleg pszichológiai – patologikus- karakter kifejlődésének) kedvez/vagy azt eredményezi. Ez a férfi és nő esetében egyaránt megjelenik, legfeljebb más módon mutatkozik meg.

Gyarlóság mindig volt, csak régebben nehezebb volt kibújni a tettek következményei alól…

Ebben a polarizált világban nem könnyű létezni

Ebben a világban ritkán adatott meg a „könnyű létezés”, akkor is csak nagyon rövid ideig és csak bizonyos helyeken. Most ezzel van dolgunk. Ha ezzel kapcsolatban jó kérdéseket teszünk fel, akkor előfordulhat, hogy a válaszok keresése közben egyéni (közösségi) szinten valamilyen változási lehetőség iránya is megmutatkozik. Ki tudja…

Az idézetedben megőrzendő érték szoros összefüggésben áll a gondoskodással. Az ilyen értékekre fel kell hívni a figyelmet (mint ahogy ennek hiányát-szükségét te is érezted), ugyanakkor ezt az értéket leginkább tettekkel (példamutatással) lehet továbbadni/ örökíteni/védeni.

Nem egyszerű, mert a gyarlóság mellett végtelenül bonyolulttá és haszonelvűvé tesznek nem csak morális folyamatokat, de a társas kapcsolatok bio/pszicho/szoció tartalmait is.

A rendszer elárulta a polgárait

Nekem van elképzelésem, de inkább megkérdezem: Mit értesz ez esetben „árulás” alatt?

Somogyi József
Vendég
Somogyi József

A rendszer azt hazudja, hogy mindenki egyenlő esélyekkel indul az életben de ez nem igaz. Màr màr csak egymás maràsa maradt a màsik eltaposàsa. Harc a multi koncàért amiből nem jutt mindenkinek. Aztàn csodàlkoznak amikor a rendszer melléktermék ként kitermeli a bűnözők új generációàt.

Horvath Anton
Olvasó

A töknövesztés helyett inkább ideje lenne az agynövesztésen dolgozniuk ennyire. Úgy bárki lehetne “intelligens” mint a lölö, csak is közpénzből persze.

Hunn
Olvasó
Hunn

Azt megkérdezhetem tőled, Incelvagyok, hogy hány éves vagy, és hogy mióta vagy beleragadva ebbe az élethelyzetbe? Hátha tudunk olyat mondani, ami segíthet kitörni belőle neked is…

Két dolgot férfiként feltétlenül tudnod kell. Az egyik az, hogy az egész kibaszott világnak, az embereknek – rajtad kívül – mindenkinek tökéletesen megfelel az is, ha vesztesz… Az, ha nem önkéntes cölibátusban élsz, és nincs szexuális életed… Ezt tapasztalatból mondom.

A másik az, hogy ki lehet jönni belőle, de a gondolatoknak teremtő ereje van. Nagyon nem mindegy, hogy te mit gondolsz saját magadról. És tudnod kell, hogy a legtöbb ember nem azt látja benned, amit te látsz saját magadban, és nem azt gondolja rólad, amit te gondolsz saját magadról. És ez a nőkre fokozottan igaz.

schwarzwald
Olvasó
schwarzwald

Ez akkor reális, ha a férfinak sikerül egy olyan lányt találnia, aki ilyen családi környezetben cseperedett fel. Hatalmas mázli! Sajnos a többség nem ilyenből érkezik. Eleve “bolond lakik” a zavaros fejükben, átnevelésük reménytelen, 30éves kor körül s után lehetetlen küldetés!! (A hat vagy hatvanhat expartner már nem is lényeges szempont… Az anyja is kétszeresen elvált, ő is váltani fog, ha beviszket a szütyőkéje…)
Kísérletezgetni éppen lehet de az életed a tét, ha meg már gyerek is van… nem is sorolom. Elég volt ezt a közvetlen példámból megismernem. Meg vagy 100 ismerőséből.
Igen, erre fiatalon még van esély de később már az ingoványos terepre érkezünk. Bakancsot kell húznunk.

Hunn
Olvasó
Hunn

Nagyon fontos pontra tapintottál rá, schwarzwald.

A mai világban a tömegmédia azt sugallja, hogy – mindkét nem számára! – az egyetlen helyes és elfogadható párválasztási stratégia, az kizárólag az érzelmeken alapuló párválasztás. A média azt sugallja, hogy a párválasztás alapjául szolgáló két érzelem: 1. a mindent elsöprő szexuális vágy érzése, és 2. a mindent elsöprő szerelem érzése…

Akinek viszont voltak öreg, bölcs nagyszülei, az biztos hallotta tőlük, hogy ne csak a lány külsejét nézze, “ne csak a farka után menjen”! Nézze meg azt is, hogy milyen családból származik a lány, hogy milyen neveltetést kapott, és hogy mit csinál, mivel foglalkozik, hogyan viselkedik, stb… Hogy “nézd meg az anyját, vedd el a lányát”, hiszen a lány olyan lesz, mint az anyja, pontosan ugyanúgy fog viselkedni majd a férjével, ahogy az anyja viselkedik az apjával…

És nagyon igazuk volt ebben a jó öregeknek!

Ha a tömegmédiára hallgatunk, akkor gyakorlatilag mindent a nők kezébe teszünk le, hiszen mindig a nő választ… Akkor a női lakosság 80%-át kitevő, suttyó prolipicsák is szétszopathatnak minket, hiszen a markukba adjuk a tökünket és az érzéseinket…

De ha a régi öregekre hallgatunk, és nem hagyjuk, hogy pusztán csak az érzések befolyásoljanak minket, és nem csak a farkunk után megyünk, hanem szépen igenis megfogalmazzuk mindazokat a párkapcsolati elvárásainkat is a nők felé, amik a farkunk felállításán és a szexuális kielégülésünkön túlmutatnak, akkor mindjárt a helyiértékén fogjuk tudni kezelni az összes buta ringyót… Akkor mindjárt egy olyan csomó megalázó dolog, viselkedés és helyzet, amit a pina reményében korábban elviseltünk, automatikusan elviselhetetlenné válik, és hangot is adunk ennek…

Mert szerintem a többségünknek ez fáj igazán. Hogy a szexualitásunk egy csomó olyan buta, sötét ringyónak van kiszolgáltatva, akik valójában a cipőnket sem fűzhetik be… Azzal a hozzáállással, hogy nem baszni akarunk hanem feleséget keresünk, és az erre alkalmatlan nőket helyből értéktelennek kezeljük, a női psziché ismeretében faramuci módon közelebb kerülünk ahhoz is, hogy adott esetben ezeket az értéktelen ringyókat is megkapjuk szexre…

Valahogy úgy tudnám összefoglalni a lényeget, hogy ha csakis és kizárólag a szexualitás irányából közelítjük meg a nőket, akkor eleve vesztes helyzetből indulunk, mert kezükbe adjuk a hatalmat felettünk és önként kiszolgáltatjuk magunkat nekik kényükre-kedvükre. De ha az eszünket is használjuk, akkor fejben megmattolhatjuk őket és elcsavarhatjuk a fejüket.

Toplak Zoltán
Szerkesztő

Az én helyzetemre nagyon igaz, amit írsz. A párom önmagában mérsékelt szexuális érdeklődést vált ki belőlem, de minél jobban megismerem annál jobban csodálkozom, hogy mennyire összeillünk. 100%-ig támogatja pl a férfimozgalmi karrieremet és ő is hívő. A szexet majd megoldjuk valahogy. Bár tudtam volna ezt huszonévesen! Kibaszottul mellé választottam. Már mindegy. De van mit átadnom a fiaimnak, mert ők is szenvednek a saját anyjuktól.

BlackPill
Olvasó
BlackPill

Rusnya, de okos, gyereket csinálnál neki?

Toplak Zoltán
Szerkesztő

A rusnyát te írtad, nem én, amúgy meg ha fiatalabbak lennénk, igen. De mindkettőnknek van gyereke, mindketten a terveinkre szeretnénk koncentrálni. Egymást segítve, támogatva. Ő üzletasszony lesz, én közszereplő. Ezt akarjuk. Bocs az off – ért, de kicsit dicsekedni akartam.

Hunn
Olvasó
Hunn

Érdekes, bennem sosem az a kérdés merült fel, hogy miért kellene manapság továbbra is a férfinak vezetnie a családot, ha egyszer a nő is dolgozik…

Bennem mindig is az a kérdés merült fel, hogy egyáltalán miért gondolják ma azt a nők, hogy ezen a téren bármi is változott volna csupán azért, mert a nő is dolgozik???

A férfinak a házasságban továbbra is egy feleségre van szüksége! A jó feleség szükséges paraméterei, a feleség iránti elvárások pedig nem változnak meg pusztán attól, hogy manapság a nő is dolgozik… És hogy a feminista nők véleménye erről mi, az teljesen lényegtelen. Hiszen a nő nem a feminista nőkhöz megy feleségül, hanem egy férfihoz, tehát nem a feminista nők modern feleségről alkotott elképzeléseinek kell megfelelnie, hanem a férje elvárásainak. És pont.

Mi több, azzal, hogy manapság a feleség is dolgozik, napi 8 órával kevesebbet áll a saját férje és a saját családja rendelkezésére… Vagyis napi 8 óra lemaradásban van helyből, tehát ennyi pluszt kellene még valahogy a nőnek a házasságba beletennie ahhoz, hogy egyáltalán egálban legyünk…

TiborM
Olvasó
TiborM

“Ez nem az ok, ez nem a dolog miértje.”
Miért is kellene nekem családfőnek lennem? Miután erre a kérdésre megvan a válasz a többi már “csak” technikai lebonyolítás.

Tovább nehezíti a helyzetet, h az “első tiszt” bármikor átszállhat egy másik hajóra, v kirúghat a hajóról úgy, h a rakomány és haszon tetemes része továbbra is őt illeti. Innen válik a “mutatvány” igazán keménnyé. Szóval lehet, h a “kapitány” vagy a/egy hajón, de a társaság, akié a hajó(k) a nőé!

Miután jópár hajón “első tiszt” volt hajótársaságot alapított, melynek jövedelméből búsásan megélt élete végéig.
The End

Somogyi József
Vendég
Somogyi József

Meg viszi magával a legénységet is aztán a kapitány a legénység nélkül panaszkodik a hajón.
“Régen minden jobb volt”

Toplak Zoltán
Szerkesztő

És igaza is lenne. Ideje restaurálni a társadalmat.

Zoom
Olvasó
Zoom

A cikk felvàzolta mit jelent csalàdfőnek lenni, mi tartozik ebbe ès mièrt èrdeke ez az egèsz csalàdnak, ha a fèrfi a kapitàny. Ezt ha egy fèrfi önkènt felvàllalja ès kèpes is elbìrni a terhèt szuper. Kèt kèrdès merült fel bennem:

1. A csalàdfősègnek ez az èrtelmezèse mennyire elterjedt a gyakorlatban? Ebben egysègesek a fèrfiak, vagy van köztük szòràs akàr kor, tàrsadalmi osztàly, lakòhely (vidèki/vàrosi) szerint?

2. Mi van akkor, ha ezt a szerepet nem akarja egy fèrfi vàllalni ès/vagy nem kèpes rà?

Somogyi József
Vendég
Somogyi József

Havi 113 ezer forintból nem is fog neki sikerülni max arra jó, hogy az ember vegetáljon belőle. Mert Magyarországon annyi jelenleg a minimálbér.

Horvath Anton
Olvasó

Persze, csak a femcsi mítosz szerint ez a probléma csak a nőket érinti, meg a szegénység úgy általában, legfőképpen az egyedülálló anyákat. A férfiak mind oligarchák, amelyik nem az az nem is számít férfinak. Megy a terelés rendesen. Tegnap például egy érdekes rádióadást hallgattam a családon belüli erőszakról, nem magyar adón. Érdekes volt, ugyanis betelefonálós műsor volt. Egy betelefonáló meg is jegyezte, hogy a többi témához képest most milyen kevés hívás érkezik. Erre a riporter rögtön visszavágott hogy rengeteg hívást kapnak, de a betelefonálók nagy része szeretne anonim maradni, és nem szeretne az élő műsorba bekerülni. Ezt persze kötelező elhinni is. Többnyire pedagógusok telefonáltak be megtörtént esetekkel, ahol a bántalmazott túlnyomórészt egy fiúgyermek volt. Az hogy az apa vagy az anya által az nem derült ki minden esetben pontosan. Összesen egy nő volt aki beszámolt arról, hogy őt a házasságában érte erőszak. Erre is megvolt a szokásos magyarázat, miszerint az érintettek szégyellik elmondani esetüket, ezért hát az egy órás műsor alatt csak valakit tudtak szóra bírni…

Somogyi József
Vendég
Somogyi József

A kedvencem, hogy azzal jönnek hogy már pedig házat tudni kell venni, csak hát ugye minimálbérből rohadtul nem fog menni ilyenkor jön az a opció, hogy külföld de akkor meg jön a hazaárulás a fotel ramboktól.

Bela
Olvasó
Bela

Ki keres ennyi minimálbért? Akinek nyolc általánosa van, vagy kevesebb.
Bárki kerülhet olyan helyzetbe, hogy pár hónapig-évig ilyen munkára kényszerül, de azért ne vegyük általános jelenségnek.
Egy férfinak illik magát felépíteni legalább annyira, hogy ne segédmunkás legyen egész életében. Nem a társadalom, vagy a nők elvárásai miatt, hanem saját magáért.
Szakmunkás bizonyítványt ma könnyebb szerezni, mint valaha… Hiány van műszaki, építőipari területen, be lehet tölteni jól fizető állásokat. Ehhez csak tanulni kell hétvégén a sör-meccs kombó helyett.

Ezzel nem azt mondom, hogy hú de minden fasza, de “nézd meg jobban, hogy éltek anyádék”…

Somogyi József
Vendég
Somogyi József

Már nincsenek szakik akik oktatnák az embereket, nem is indulnak el egyes szakok. Egy normális bérre lenne szüksége az embereknek, hogy ne vegetáljanak. Régen rossz volt neked is legyen az hozzá állás nem működik. Azért ennyire ne nézünk mer le az embereket.

Általános jelenség néz csak körül a munkaerő piacon megfogsz lepődni.

Bela
Olvasó
Bela

Körülnéztem, azért írtam. Összeszerelő munkával, cafeteriával ész nélkül is meg lehet keresni 180 ezret. Már azért is fizetnek, ha pontos időben jelensz meg! Áldozat kell hozzá, költözést bevállalni, világos, hogy nem egyszerű.

Olyan szakot kell választani, ami indul, van bőven.

Az annyi pedig azért ennyi, mert az EU csatlakozás “feltétele” volt a bérek alacsonyan tartása. Senki sem menne Németországba dolgozni, ha itthon megkeresné az ottani bér mondjuk 70%-át. Soha nem lesz európai minimálbér sem itt, sem Szlovákiában, vagy bárhol a régióban.

Somogyi József
Vendég
Somogyi József

Három műszakban azt is tedd hozzá és az állandó baszogatás tapasztaltam pár helyen. De az már nagyon jó a 180 abból már futja egy házra, jah nem. De tényleg erőlébb van az ember nem kell vegetálni :)

Szeretik ide hozni a gyáraikat, hogy lófasz pénzért dolgoztassanak minket, jah egy kis érdekesség a környékbeli multi cégek az egyik részlegénél csőkéntétek a béreket a vírus miatt szegény részvényesek nehogy veszteségesek legyenek fel is mondtak egy páran már aki megtehette.
Ahogy véget ér ez a vírus bullshit az emberek sorban mondanak fel és huzznak el innen de előbb még a főnök irodájába szarnak.

Balton
Olvasó
Balton

2: – ez bizony benne van a pakliban, számtalan esetben a környékemen az ismeretségi körödben is gondolom, nem is értem a kérdésedet… mert mi lenne a nemleges válasz esetén?
Ugyanezt fel lehetne tenni minden szülés előtt álló nőnek is, oszt mégsem teszik… mert mi lenne a nemleges válasz esetén?

Zoom
Olvasó
Zoom

Balton, èpp ezt kèrdezem. :) Ha a fèrfi nem kapitànya a hajònak, akkor vagy a nő lèp elő kapitànynak, vagy nem lesz kapitàny a hajòn ès az hànykòdik a külső viszonyoktòl függően. Melyik a jobb alternatìva, ill. van-e màs alternatìva?

Ha szerinted ez tömeges jelensèg (nekem is ez a tapasztalatom), akkor egy nőnek fontos kèrdès, hogy egyàltalàn van-e esèlye olyan hajòra felszàllni, aminek van kapitànya. Ha nincs, akkor a cikkben felvàzolt csalàdfősèg csupàn egy idillisztikus eszmènykèp, ami szàmàra nem elèrhető. Kicsit ùgy èrzem egy àtlag nő szemèvel nèzve a kèrdèst, hogy keressük a fèrfi unikornist, akinek èpp mi kellünk. (Hìvhatjuk ezt a kategòriàt erős keretekkel rendelkező bètànak, vagy csalàdot akarò alfànak is. Juhuu megint visszatèrtünk az RP-hez, azon belül is az LTR-hez.)

tomgal
Olvasó
tomgal

Sajnos ezek jogos kérdések. Egyre kevesebben hajlandóak, sőt képesek azt a bizonyos kapitányi pozíciót betölteni és ez a helyzet generációról generációra csak romlik. Tisztelet a kivételnek. Ki tehet ez ellen ? Kinek a hibája ? ( mert, hogy nem az átlag férfié, nőé az biztos )

Hunn
Olvasó
Hunn

Nem jogos kérdések ezek, tomgal, és nem az unikornist keresitek… Szimplán csak megtagadjátok a férfiaktól ezt a dolgot. Minden férfi a neméből fakadóan alkalmas családfőnek. Ezt ti kérdőjelezitek meg, nem más. Mert a feminizmus azt mondja nektek, hogy ma nemi egyenlőség van, mert annak kell legyen, mert a tévében is azt mondták, mert Krisztus 21 évszázaddal ezelőtt született (mert ez a 21. század)… Hiszen nőközpontú, feminista társadalomban élünk. Tehát, nemi egyenlőség van, de melyik férfival is álltok nemi egyenlőségben? Hát a párotokkal, a férjetekkel, azzal mindenképpen és feltétlenül. Viszont ha egyenlő, akkor hogyan is lehetne, mitől lenne ő a családfő, nem igaz? Hát mit képzelne már magáról, nem igaz? Na, itt van a kutya elásva és ez a válasz a kérdéseitekre…

Ami Zoom pedig kérdéseit illeti:

1. Meggyőződésem, hogy ha megkérdeznénk őket, akkor abban a kérdésben 100%-ig egységesek lennének a férfiak, hogy a férfinak kellene a családfőnek lennie.

2. Abban az esetben, ha egy férfi ezt a szerepet nem akarja vállalni, akkor az azt jelenti, hogy az illető nő bizony rossz férfikorosztályból próbált párt választani magának.

Zoom
Olvasó
Zoom

Hunn, ma jogegyenlősèg van, a nemi specifikumok ugyanùgy megmaradtak. Balton màr egyszer ìrt neked hosszan erről, hogyan követi a a nő önkènt a fèrfit, a kapitànyt. A fèrfi ès női dinamikàban megmaradt egyfajta kimondott, kimondatlan hierarchia. A nő követi ösztönösen a fèrfit, ha ùgy èrzi az kompetens ès a kezèben tartja a dolgokat.

Az 1.-nèl a kèrdès az, hogy mit èrt egy fèrfi csalàdfősèg alatt. Pl Deansdale pèldàit gyakran a nő felelőssègi köre (pl kihìvja/kivàlasztja a szerelőt, intèzi/utàna jàr a hivatalos dolgoknak) ès kicsit alul van becsülve mit jelent a nő munkavègzèse. Gyakorlatilag itt megosztja a fèrfival a csalàdfenntartàs terheit, a nőnek is harcolnia kell a külső vilàgban, olyan szerep is ràhàrul, ami alapvetően a kapitàny dolga.

2. Mit èrtesz rossz fèrfikorosztàlyon?

Hunn
Olvasó
Hunn

Csakhogy, Zoom, nemi specifikumok és ösztönök ide vagy oda, a jelenlegi társadalmi rendszerben a nemek kapcsolatát leginkább befolyásoló feminista ideológia, amire a nőket nevelik, az azt tanítja, hogy nőként nehogy már önként kövesd a gonosz, nőelnyomó férfit, és ha mégis megteszed, akkor internalizáltad a nőelnyomást, és magad is a probléma részévé váltál.

Arról panaszt, vagy arra való hivatkozást, hogy ma “a nőnek is harcolnia kell a külső világban, és ezzel megosztja a férfival a családfenntartás terheit”, hallani sem akarok. Ezt a feminista nők harcolták ki, ezt ti akartátok, mármint a nők tömeges munkába állását. Erről minket férfiakat senki nem kérdezett, ezt nem mi kértük tőletek, ez ránk lett erőltetve. Úgyhogy a mi szemszögünkből nézve ez nem lehet hivatkozási alap semmire.

Az pedig, hogy ha egy nőnek a férje mondja meg családfőként, hogy mit szeretne, az miért nőelnyomás, ha meg a munkahelyén egy vadidegen férfi főnök mondja meg neki, hogy mit csináljon, az pedig miért a szabadság netovábbja, számomra mindig is örök rejtély volt…

De persze ma már ez is egy túlhaladott dolog. A női vezetői kvóta követeléséből látszik, hogy merre halad a történet. Először otthon herélte ki a feminista társadalom férfiakat, majd most még egyszer jönnek a herélőkéssel, de ezúttal már a munkahelyeken is… Gondolom minden kvótával vezető pozícióba kerülő nő alapból elvárja majd, hogy otthon erre hivatkozva ne kelljen feleségként viselkednie.

A rossz férfikorosztályon pedig azt értettem, hogy egy krisztusi kornál fiatalabb srác esetében 99,9%-os eséllyel garantálom, hogy az illető még nem családalapításon fogja törni a fejét… De ez pont jó is így, hiszen egy nő a huszas éveiben van a topon, egy férfi pedig a harmincas éveiben. Ennek a két, női és férfi korosztálynak kell egymásra találniuk. De hát ezt a nők is pontosan tudják. Legalábbis tudniuk kéne. Mert ha nem tudják, akkor viszont a szüleiknek vagy a társadalomnak kötelessége lenne elmagyaráznia nekik.

tomgal
Olvasó
tomgal

“ Ezt a feminista nők harcolták ki, ezt ti akartátok, mármint a nők tömeges munkába állását. Erről minket férfiakat senki nem kérdezett, ezt nem mi kértük tőletek, ez ránk lett erőltetve. Úgyhogy a mi szemszögünkből nézve ez nem lehet hivatkozási alap semmire.”

Hunn , ha legalább 10x nem linkeltem dokumentumokat, történelmi elemzéseket akkor egyszer sem. Ne hamisítsuk meg a történelmet ! Fogd már fel végre és ne szajkózd azt a hazugságot, mert az ! , hogy itt a nagy feminista mozgalom hatására a nök tömegesen akartak munkába állni ! Értsd már meg , hogy Magyarországon a 2. vh után olyan mint feminista mozgalom NEM LÉTEZETT! Olyan elenyészö és jelentéktelen pár tucat nöröl van szó akinek semmi beleszólása nem volt semmibe! Szovjet PARANCSRA meg volt adva évente folyamatosan hány százezer nöt kell munkába állítani ! Minket sem kérdezett senki ! A nök nagyobb részének ez úgy hiányzott , mint a pup a hátára . A kétkeresös modellt a kommunista vezetés dolgozta ki és kényszerítette rá a családok százezreire. Ez egy történelmi tény , bármilyen oldalon álló és pártállású történészt megkérdezhetsz róla.

https://archivnet.hu/politika/politika_es_noi_egyenjogusag.html

“ 1945-ben kiemelt problémát jelentett az ország újjáépítése. Mindehhez új munkaerőforrásokra volt szükség. A megoldást a mezőgazdaságban dolgozók áttelepítése az iparba, illetve a háztartásbeli nők bevonása a termelőmunkába jelentette.

Az 1948 után a gyors iparosítás lett a gazdaságfejlesztés központi célja, ezen belül is kiemelt fontosságot tulajdonítottak a nehéziparnak és a hadiiparnak. Ennek érdekében további munkaerő bevonására volt szükség. Ebben a folyamatban a nők életének átalakulását alapvetően befolyásolták a nemzetközi erőviszonyok változásai, a szovjet modell követése, a tervgazdálkodás bevezetése, a külföldi és a magyarországi munkásmozgalmi irányzatok, illetve a pártpolitika alakulása.“

Az , hogy a nök ma dolgoznak és dolgozni kényszerülnek, nem a nök kérése és hibája.( megint más kérdés, hogy a hosszú évtizedek alatt, ez már természetessé vált és sok férfi sem rajong az ötletért, föleg a fiatalabbak, hogy ök legyenek az egyedüli kenyérkeresök) A férfiaké sem, ez egy történelmi örökség. És itt Deansdale kijelentésével is vitába szállok, miszerint egy nö elgondolkozhat azon htb lesz -e, vagy dolgozik. ( “ Egy nő tűnődhet azon, hogy akar-e dolgozni vagy inkább háztartásbeli lenne,“)
Egy nagy frászt ! A nök 90 %- ezen nem gondolkodhat , mert nincs más választása, vagy dolgozik, vagy éhendöglik, ö is, meg a családja is, állítom, a legtöbb ( nem minden) nönek teher család mellett a munka és szívesen lenne legalább csak részmunkaidös alkalmazott.

Horvath Anton
Olvasó

Honnan a bánatból tudnák ezt Hunn? Nézd meg femcsi nyomású “korkülönbségekről” szóló cikkek hegyeit, mindegyik kihangsúlyozza hogy a mai világban ha a nő mondjuk tíz évvel idősebb a férfinál, hát abban nincsen semmi kérem szépen. Ugyanez fordított esetben: hát ez nem egészséges, apa szindróma, minden apjuk fasza előjön. Persze aláírom hogy esetben a pénz számít ilyenkor, de nem mindig. Volt már velem is hogy megtetszettem egy akkor 17 éves lánynak, mikor elbeszélgettünk akkor derült ki hogy ő engem olyan 25-nek nézett. Hát a helyzet az hogy 32 voltam akkor, amit közöltem is vele. Meg volt lepődve ami azt illeti láttam rajta akkor hogy ő maga azon kezdett el gondolkodni, hogy nem-e beteg :D Természetesen nem, teljesen normális részéről hogy nem a 20 éves srácok jönnek be neki. Ellenben a szocializáció már bonyolítja a helyzetet, ahhoz már én alig tudtam hozzászólni amit ők ott a barátnőikkel összehordtak hülyeségeket. Másik ami szintén befolyásoló tényező a kapcsolódási pontok hiánya. Amíg ők egyetemre járnak meg bulikázni, addig te mész gürizni, bulizni is ritkábban van kedved már. Persze ott vannak a Dating plattformok, de azt tudjuk hogy pont ez a korosztály mire használja. Felregelnek szép háttérrel, bikinis fotóval az összes ilyen App-ra, beírják az insta ID-t, aztán többet az életbe ezeket nem használják. Az instán szerzett lájkok meg nyáladzó kommentek jelentik nekik az orgazmust, nem egy kiadós hétvégi szex. Ha esetleg kapnak valami kőgazdag white knighttól egy pár százezres ajánlatot akkor annak aláfekszenek, de amúgy semmi komoly céljuk nincsen. Aztán jön a mágikus 30, kéne gyerek, meg egy barom aki megcsinálja nekik, természetesen kész házzal és autóval, mindennel. Vagy bejön vagy nem, a válás szinte garantált. 40 felett meg a megvilágosodás, mikor újra akarják kezdeni az egészet, de már nem megy. 50 felett meg már mindegyik tökéletesen megérti a férfiakat, ők lesznek a legnagyobb párkapcsolati szakértők. Na röviden össze is foglaltam a modern nő evolúcióját.

Hunn
Olvasó
Hunn

Azt mondom, Horvath Anton, hogy ma mi, férfiak is teljesen tévesen állunk hozzá a női szexualitáshoz. Ennek oka három összetevőből áll: a nemi egyenlőségről szóló feminista ideológiából, a szexuális forradalom ideológiájából, és az ezt közvetítő (kondicionáló) tömegmédia hatásából.

Jelenleg az ebből a három tényező együttes hatásából kialakult elképzelés az, hogy a női szexualitás lényege a kölcsönös fizikai, testi vonzalmon alapuló szexualitás, ami csak a legvonzóbb arcú és testű férfiakkal lehetséges a nők számára, és az összes többi csóka ennek csak a felvizezett, netán megjátszott, hamis verzióját kapja. Hogy elvileg vannak valahol tökéletes (alfahím) srácok, akikkel a nők nagyon élvezik ezt a – jobb híján fogalmazok így – “nemileg egyenjogú” szexet (ezek nem mi vagyunk), mindenki mást pedig átbasznak…

Csakhogy ez tévedés, hamis tanítás. Nem véletlenül mondták a régiek, hogy elég, ha a férfi egy fokkal ha szebb az ördögnél. Régen, amikor még háborúkban raboltak a férfiak maguknak asszonyt, nem volt rá biztosíték hogy a legjobb harcos/főnök egyben a legjóképűbb dalia is legyen… Tehát a nők evolúciós okokból simán képesek bármelyik férfival kielégítő szexuális életet élni, ha az illető férfinak farka van, és a megfelelő férfias viselkedést tanúsítja… (Az önmagunk legjobb verziójává válást nem lehet megkerülni, nyilván ha jól nézünk ki és pénz van a zsebünkben az előny, de nem az az alapkövetelmény.)

A való világban a lényeg a nő meghódítása, a nő meghódításán alapuló szexualitás. A hódítás lényege annak elérése, hogy a meghódított, behódoló nő önként és dalolva feküdjön le vele – hogy azért akarjon örömet és gyönyört adni a férfinak, mert az adott férfi meghódította őt, mert: férfi – mégpedig minden más tényezőtől függetlenül. A férfi pedig a férfias viselkedéstől férfi, minden más csak esetleges plusz.

Gyakorlatilag – női szempontból – mindannyian alfahímek vagyunk, akiket jelenleg a feminista társadalom a tömegmédia segítségével, a nemi egyenlőség és a szexuális forradalom hazugságaival mesterséges béta állapotban tart… Ha elfogadjuk a média sugalmazásait, akkor teljes és mesterségesen, szándékosan megkonstruált tévúton járunk az emberi szexualitással kapcsolatban. Vagyis minden férfinak az lesz a nője, akit meghódított, tehát nem agyalni kell, hanem cselekedni.

Horvath Anton
Olvasó

Aláírom Hunn, hogy mi is elvesztettük a fonalat, de ugyanakkor állítom hogy ma már a nőknek is kellene egy kisebb szeminár a férfiak működéséről, mert ugyanazon propaganda hatására teljes álomvilágban élnek. Azért küzdik fel magukat a főnöki székre mert elhiszik hogy akkor majd ugyanolyan kaliberű férfiakkal fognak tudni ismerkedni. Aztán mikor harminc akárhány évesen eljutnak odáig akkor meg csak lesnek hogy a hasonló kaliberű férfiak huszonéves csajokkal kavarnak. Folyamatosan lefejeli őket a valóság mint kezdő szöcske a harangvirágot, de olyan sikeres a propaganda hogy már nem is hajlandóak elfogadni a valóságot.

tomgal
Olvasó
tomgal

“Minded férfi a neméből fakadóan alkalmas családfőnek.“

Sajnos ez egyszerüen szimplán nem igaz. Ha így lenne, akkor a férfiak 80 %-a harmonikus családban élne. Ezt az élet , a mindennapok igazolják , hogy ez nem így van. Az más kérdés, hogy mióta és milyen folyamatok vezettek idáig, hogy bizony a nök a férfiak családföségét automatikusan szimplán nemi születésük miatt nem ismerik el. Én sem. A tetteik, az emberi tulajdonságaik, a határozottságuk, szeretetük, odaadásuk , képességeik számítanak a szemükben. Az, hogy egy ember férfinak, vagy nönek születik még nem teszi semmire alkalmassá ( sem családfönek, sem feleségnek, sem apának, sem anyának). Ezen lehet sopánkodni, de sajnos ez így van.

Én nem keresek semmilyen unikornist már, igazából sosem kerestem , nekem az egyenlösdi 10 éve müködik , elfogadtuk és tudjuk szeretni egymást ebben a formában , ki merem jelenteni, hogy boldogok vagyunk.

BlackPill
Olvasó
BlackPill

A nő ösztönszinten alkalmas anyának, legalábbis alapszinten el tud látni egy csecsemőt, a gyerek túlélése szempontjából mindenképpen, annak ellenére is, hogy még ő is csak gyerek, elég megnézni a tini cigány anyukákat.

Naooo
Olvasó
Naooo

Cigány az nem gyerek, az csak valami csúszómászó.

Miklos1
Olvasó
Miklos1

Kedves Tomgal, engedelmével beleszólnék a párbeszédbe.

Abban egyetértek, hogy nem minden férfi alkalmas a családvezetésre, de a családvezetésre a férfi az alkalmas. Amióta ember létezik ez így is volt, a férfi mint családfő, de persze a megfelelő képességekkel kellett rendelkeznie, és különböző nehézségekkel kellett szembenéznie. Ezért kockázatvállalóbbak a férfiak, jobb a térbeli tájékozódó képességük, nagyobb a fájdalomtűrésük, és imádnak logikai feladatokat megoldani, kialakítani, satöbbi. Ez egy több tízezer éves örökség, de ha úgy nézzük, akkor még távolabb helyezkednek el a gyökerek, ugyanis a magasabb rendű emlősöknél, illetve a primatológiában is a hím állatok a dominánsak, aktívak, nagyon hasonló folyamatok történnek ott, mint az emberi világban.

Véleményem szerint egyáltalán nem releváns, hogy a nők elismerik-e a családfőséget vagy sem, semmilyen mértékben nem befolyásolja a dolgok menetét. Itt több okot is lehetne említeni, de az egyik, legnyomósabb a nők által hangoztatott elnyomás, ami alapjában érvényteleníti a véleményüket. Ugyanis tisztába kéne lenniük azzal, hogy mit jelent maga az elnyomás. Nem könnyű út, ingyen a többletjogokhoz, vezetői pozícióhoz, töredék büntetéshez, hanem ennek ellentettje.
Ha valaki azt se tudja, hogy hogyan kell elnyomva lenni, mit számít itt az egyéb véleménye? A másik ok pedig, hogy attól, hogy a világ fejlődik, lehetőségeket ad az embereknek olyanokra, amikre korábban nem volt lehetősége, képességeinek korlátai miatt. Attól, hogy egy repülőgépet könnyebb ma elvezetni, mint régebben lehetett, illetve a központból is el tudják irányítani, nem jelenti azt, hogy minden nő automatikusan pilóta kell, hogy legyen, mert ha nem, az elnyomás.

Alulról kell a gödröt feltölteni, nem csak lefedni a lyukat. Semmiben sem akadályozzuk a nőket, hogy kiteljesedjenek, “önerőből” de ha lehet, akkor a saját szemétdombon kukorékoljon mindenki, ne a másikét szólja le, aki nem mellesleg egy egész civilizációt felépített, ami történetesen működik is (még). A nő, amelyik nem ismeri ezt el, az nem találkozott még nagyobb hallal, vagy a többletjogok és könnyítések miatt talán nincs az a férfi, amelyikre rábízná magát. De hangsúlyozom, ezek a többletjogok és könnyítések is a férfiaktól jönnek. A férfiak állandó alázása, tekintélyük alapjaiban való megrendítése nem jelenti azt, hogy nem alkalmasak családfőnek, hanem arra, hogy a jóakaratuk miatt hagyják, hogy ezt tegyék velük, de egy pillanat alatt Hunni indulatok szabadulhatnának el, ha így akarnák. Továbbá, az igazmondó bemocskolása nem teszi hazugot igazmondóvá.

“A tetteik, az emberi tulajdonságaik, a határozottságuk, szeretetük, odaadásuk , képességeik számítanak a szemükben.” Igen, ebben biztos vagyok, de tulajdonképpen erre húzták fel a feminizmust a férfiak, akik látták ebben a globális gazdasági potenciált. És itt is lenne arra a kérdésre a válasz, hogy
milyen úton vezettek idáig a folyamatok. Egyszerű, gazdasági ok. A nővel mindent el lehet adni, a férfi fogékony a nőre, jót akar neki, és megadni mindent. Kész. Ezek a férfiak olyat alkottak, ami a kereszténységnél is nagyobb vallás. A kereszténység a félelmet lovagolta meg, és megváltást árult, a feminizmus pedig a szaporodási ösztönt lovagolja meg, és pusztulást árul. A feminizmus csak a futtatott nők karámja, az eszmetulajdonos férfiak pedig a stricik. Utcán is működik, ősi dologról van szó, majd pont nagyba ne működne?

“Az, hogy egy ember férfinak, vagy nönek születik még nem teszi semmire alkalmassá ( sem családfönek, sem feleségnek, sem apának, sem anyának). Ezen lehet sopánkodni, de sajnos ez így van.”

Egyetértek, de hozzátéve, hogy azért nagymértékben meg lehet saccolni a dolgok alakulását. Nagy vonalakban, de elég erős irányokat lehet megállapítani belőle. Egy nő sosem lesz férfi, akárhogy média, meg görlpówer, mert egy kasztrált, hormonkezelt transzvesztita is férfiasabb egy átlagos nőnél. Ugyanígy fordítva is igaz.

Üdvözlettel, Miklós

Meske
Olvasó
Meske

ill. van-e màs alternatìva?

Végül is az élettársi és “látogató” kapcsolatok, meg egyéb bizonytalan viszonyulást feltételező nem hivatalos kapcsolatok ilyenek.

Zoom
Olvasó
Zoom

Meske, a kèt külön hajò is lehet egy alternatìva. Èn inkàbb azon gondolkodtam, van-e valami màs alternativa arra az esetre, ha a egy hajòn van a fèrfi ès a nő. Az èlettàrsi kapcsolat az kicsit lehet mindkettő, attòl függ mennyi mindent osztanak meg a felek.

Balton
Olvasó
Balton

Természetesen egy idill-kép, viszont törekedni kell/lehet rá, legalább is ha akarsz lehet, ezt vagy ennek lehetséges módjait vázolta fel Dean.
Delin-Viv: tudjátok az ismeretségi körömben, vannak jelenős számban 20x és 40x -es férfiak, elég szép számban többé kevésbé a párkapcsolat előtt állva, és azt tapasztalják hogy a hajóra felszálló nők, azok csak utasok szeretnének lenni. Elvárják a kiszolgálást, ha valami nem 100%-ban a kedvükre-való akkor csak finnyognak, majd gond nlkül továbblépnek. Egy másik valaki 20-40x-es barátikörébe próbálkozni újra.
Lehet hogy nektek stabil kapcsolattal, nincs a látómezőtökben a probléma, sőt ez biztos így van, különben nem írtad volna az unikornisos gondolatodat. Saját magadat definiálod átlagként, de ennek semmi köze nincs az átlagnőhöz, sem pedig azok hozzállásához. Azokról itt “nyígnak” hunnék meg a többiek, meg néha én is.
Azért nem valid az unikornisos hasonlatod, mert a “húspiacon” magukat kinálgató átlagféfiak (akiket te bétaként definiálsz, bizonytalan keretekkel ugyan) de ott vannak, aztán találkoznak ezek szerinted az unikornist kereső nőkkel. Na te magad írod le az egészet valójában, ami a problémát kitermeli. Átlag-férfiak vs. unikornist (alfát) kereső (hipergám) nők.
Sajnos jelenleg a nőknek, minél fiatalabbak annál nagyobb, csekk-listájuk van amin pipálgatnak. Ha több pipa mint kihúzás, akkor kapcsolatra ok, de hátha jön több pipás csávó. Ha már egyel több a piros-kerszt a listádon, akkor férfiként kuka vagy. bezzeg ha alfa-piros-bmw-rolex, akkor aztán még a sorba is beálltok, hátha…ha már csekklist…

Hol van ez attól az alap (nem unikornis) férfi elvárástól: hogy mond akarsz e társamnak lenni? Hol van az a női szándék a mondnadódban, így kikristályosodva, hogy te fogod a társadat majd alakítani, mármint az elpapucsításon kívül? Unikornis meg a fa…om…

Nem léptek elő női kapitánynak, hanem irány a lián. Főleg akkor ha már előtte is fasza volt a mentalítás.
Az unikornisok nőket nem kell félnetek az átlag férfiak, halálig megbecsülik.

tomgal
Olvasó
tomgal

Igen, ez tény Balton, hogy mi a stabil , müködö párkapcsolatunkból indulunk ki . Sokszor érzem azt , hogy mintha más dimenzióban élnék, tapasztalnék, mint amit itt többen felvázolnak.

Balton
Olvasó
Balton

Én is stabil párkapcsolatban élek, és korban sem vagyok távol Tőletek. Késői elköteleződőként (én is incel voltam, és nagyon későre értettem meg hogy valójában mit akarnak a nők) azonban már tapasztaltam a mai fiatal átlagfiúk életérzést. Amikor iszonyat de közepes nők, rákapva a vérszagra játszottak dívákat, a balfaszul próbálkozó vagy csak nettóban vak-süket főhősnek.

Hunn
Olvasó
Hunn

Tudod, Balton, az én fiatalkori, kábé húsz éven át tartó, a teljes fiatalságomat (a 13 és 33 éves korom közötti összes évemet) kitöltő incelségem fő oka az alábbi cikkben leírt jelenség volt:

https://she.life.hu/stilusszunet/20190905-orulet-a-pasik-55-szazaleka-szegyelli-hogy-szoros-balogh-orsolya.html

Érdekes, hogy a cikkíró csaj ilyen meglepődve – vagy a meglepetést megjátszva – írja le ezt az egészet…. Mintha nem tudná pontosan, hogy a fiatal lányok/nők alázzák porba és gúnyolják emiatt a srácokat… Ahogy anno engem is…

Persze az is igaz, hogy pl. a szüleim korosztálya, de még az egyel fölöttem járó korosztály is (vagyis akik akkor jártak középsuliba/egyetemre, amikor én általánosba/középsuliba) csak nézne rám, mint a borjú az új kapura, hogy miről is beszélek…
Már ha elmesélném nekik. Mert erről nem beszélek. Senkinek, soha.

A durva az, hogy a mai racionális eszemmel már tudom, hogy az egész butaság volt… Hogy ma, felnőtt férfiként a nők már másképp látnak, másképp látják ezt a testi tulajdonságomat is… De ez az egész anno annyira az akkor kialakuló nemi/szexuális/testi identitásom mindent meghatározó alapja lett, hogy a szorongás és önbizalomhiány emiatt még ma is ott van a lelkem mélyén, hiába tudom hogy hülyeség…

Viszont ha arra gondolok, hogy gyakorlatilag a SEMMIRE voltam incel… Hogy a SEMMIRE vesztek el az eszelős magányban és szexuális nyomorban a fiatal éveim… Hogy emiatt a SEMMIRE volt az, hogy nem volt egyetlen olyan percem sem fiatalon, hogy jól éreztem volna magamat a testemben… Akkor legszívesebben összegyűjteném teljes a 30+os női lakosságot egy szögesdróttal körbezárt területre, és repülőgépről napalmot basznék rájuk…

common man
Olvasó
common man

Viszont ha arra gondolok, hogy gyakorlatilag a SEMMIRE voltam incel… Hogy a SEMMIRE vesztek el az eszelős magányban és szexuális nyomorban a fiatal éveim… Hogy emiatt a SEMMIRE volt az, hogy nem volt egyetlen olyan percem sem fiatalon, hogy jól éreztem volna magamat a testemben

Ikuddal nics baj legfeljebb nem jól használod…Azon gondolkodtál-e már,hogy akik nem voltak incelek a hozzád hasonló srácok közül azok miért nem voltak azok?

Naooo
Olvasó
Naooo

Biztos nagy volt a pofájuk, a nők buknak a nagypofájú szélhámosokra. Ebből is látszik dedó szinten vannak.

Reszet Elek
Szerkesztő

Lehet hogy a zsömle volt kicsi.

Somogyi Jòzsef
Olvasó

Vagy a làngos.

Horvath Anton
Olvasó

Cserébe viszont nem kell most gyerektartást fizetned, meg úgy általában semmilyen kötelezettséged sincsen egy agyhalott felé sem. Ha családon gondolkozol azt amúgy is inkább messzebbre lehetne megvalósítani, Thaiföld, Fülöp-Szigetek például. Arrafelé még találhatsz épkézláb nőket a hazai femcsi hulladékok helyett. Ezeknek a magassarkú való meg a kutya-macska, azokban talán nem tudnak komolyabb kárt okozni.

Somogyi Jòzsef
Olvasó

Igen Thaiföldön meg a Fülöp-Szigeteken megbízhatóbb aranyások vannak. Manapság már nehéz megbízható szolgáltatót találni.

Horvath Anton
Olvasó

Ott még 190cm és 10 milliós vagyon alatt is lehet velük ismerkedni, ne adj Isten egy kávét meginni, itt kezdődik a különbség. A családért meg az ágyban is jobban odateszik magukat, szemben egy magyar ribanccal.

common man
Olvasó
common man

Horvath Anton,Somogyi Jòzsef
Akkor ti most itt a kevert fajú társadalmat burkolt reklámozzátok?

Horvath Anton
Olvasó

Hát ha valaki családot akar, engem ez része pont hidegen hagy mondjuk. Amúgy se lenne a jövőben az utódokból értelmes ember, hanem csak valamilyen genderizált faszomöccse. A genderfemcsi szarság később eléri majd ezeket a földrészeket is. A jelenlegi megállapításom olyan mint egy negatív Covid-teszt, csak egy pillanatnyi felvétel, ami akár fél óra múlva már változhat is.

Somogyi Jòzsef
Olvasó

Nem kell olyan borúsan látni a dolgokat. Lehet még normális magyar nőt találni igaz nem könnyű.

Somogyi Jòzsef
Olvasó

Én nem reklámozok semmit. Állatokról meg nem volt szó.

Jinjangologus
Újságíró

A vagyoni aspektusba nem szólok bele, minél több – annál jobb (ha már cinizmus), ez a feltételezett “190+ fétis” viszont elég távol áll a valóságtól.

Szal jó hírem van számodra: a felmérések szerint a legtöbb nő a 180-185 közötti magasságot tartja ideálisnak a férfiaknál :)

Horvath Anton
Olvasó

Ja igen, ilyen “árengedményeket” is adnak? Ej de kurva rendesek lettek újabban

Jinjangologus
Újságíró

Tom Cruise-nak meg Mark Wahlberg-nak még nagyobbat is.

Reszet Elek
Szerkesztő

Szerintem nem kell olyan messzire menni. Kaukázusi rasszba tartozót is találni tőlünk valamennyire keletre, olyanokat, akik (ahogy a társadalmuk is) látták már az élet kevésbé napos oldalát, tudják a dolgok értékét és megvannak a megfelelő minták.
Viszont az ilyen típusú nőhöz neked is helyén kell hogy legyen a tököd. Sokan elfelejtkeznek róla, hogy egy lúzert mindenhol és minden nő csak kihasználni fog, mindegy milyen kultúráról beszélek.

Szergej55
Olvasó
Szergej55

Nem támogatom ezt a megoldást. Ez ugyanaz, mint mikor a nyugatiak szétbarmolják a saját országaikat, és jönnek ide nyugdíjasnak, persze ugyanúgy vérlibsi beállítottsággal. Ha minden gond elől külföldre menekülünk ilyen, vagy olyan módon (pl. a külföldet hozzuk be), csak exportáljuk saját problémáinkat, és gondot okozunk azokon a helyeken, ahonnan elszívjuk az embereket. Ezt a sz*rt nekünk kell megoldani, vagy kivárni, amíg ránk szakad.

Zoom
Olvasó
Zoom

Balton, potyautasokkal nem tervez az ember hosszù tàvon. Ha emlèkszel a pokèmon hasonlatra règebbről ez ugyanaz az eset. Jàtszani jàtszhat egy ilyen nővel, de ha àllandòra kell csak akkor vàllald be, ha elbìrod a nevelèsènek/tartàsànak a terhèt. A problèma amit fejtegetsz, ettől függetlenül valòs. (Àtlag nőnèl àltalàban nem magambòl indulok ki. Előfordul, de èn àltalàban egy statisztikai outlier vagyok. – van erre magyar szò?)

Se - se
Újságíró
Se - se

Zoom
..kivétel?

Balton
Olvasó
Balton

Az a baj, hogy az átlag-férfiakat, pont a bétaságuk miatt elsősorban az elköteleződés és a családépítás érdeli jobban nem feltétlenül a játék “a game”. Az már a modernebb idők terméke, segítség a nők jobb eléréséhez. Aki egy kicsit több alfás vonást tudott felsorakoztatni magában, barátként ha adott tanácsot, közben mindíg olyan furán nézett az emberre, azzal a “mivanteeztnemtudod???” nézéssel… amit maximum a “mivantenemérted??” nézéssel tudott az ember viszonozni.

A nőknél nem így van, személyiségükből-genetikájukból női valójukból sokkal természetsebben jönnek ki ezek a játszadozós dolgok. Úgyhogy ez a tanács hogy játsz a nőkkel, az nem segít sajna azokon a férfiakon, akik alapban nem játszadoznak a nőkkel.

Szergej55
Olvasó
Szergej55

Engem sem érdekel a game. Persze világos, hogy kb. milyen határokat szabok meg a saját életemben, de játszadozni sem időm, sem kedvem nincs. Így is van elég nyűg az ember életében, aki még ezen felül is fáraszt, azzal semmilyen távra sem tervezünk. Ha ezen múlik, én örök agglegény is hajlandó vagyok lenni.

Zoom
Olvasó
Zoom

Jàtszanin “èrezd jòl magad”-ot èrtettem nem jàtszmàzàst. Ha komoly kapcsolatot keres valaki, nem ez a tìpus a cèlcsoport. Nyilvàn, ha valaki minèl kèsőbb àllapodik meg, annàl gyèrebb lesz a felhozatal a korosztàlyàban, vagy felette. Bàr ez inkàbb nőknèl problèma, mint fèrfiaknàl.

Reszet Elek
Szerkesztő

Ezt egy életen kell játszani…

common man
Olvasó
common man

De ez most vajon mekkora részét fedi le az egésznek?Lehet ,hogy ez csak a te szűk köreidben érvényes?

Jinjangologus
Újságíró

Üdv a hazai pályán, Deansdale!

Úgy vélem, ezen cikk alatt épp jó alkalom előhozakodnom egy nem is olyan régi (többnyire megválaszolatlan) kérdésemmel, amit egy Kassai Lajos – Bedő Imre párhuzam kapcsán tettem fel a fórumtagoknak. Néhányan fenntartással voltak Bedő személye iránt, a férfiasság “hiteles képviselete” tekintetében. Kassairól ellenben az elhangzott vélemények egyneműen pozitívak voltak. Nem ástam bele mélyen magam egyik személy múltjába-tevékenységébe sem, de számomra Bedő Imre (is) hitelesnek és jó példaképnek tűnik a mai tévelygő, talajtalan fiúk-fiatal férfiak számára.

Neked mi a véleményed?

YouTube videó: https://www.youtube.com/watch?v=E9avllsSn1Y