Adam Bogomolov
0 megosztás

Abortusz – I. rész

A mai társadalmi kérdések közül talán az egyik legerőteljesebb az abortusz. Nagyon kevés embernek nincs véleménye a témában. Sokan még mindig hevesen reagálnak az ellentétes véleményre, de már egyre többen vannak azok, akik a kulturált vita medrébe terelik a nézőpont ütköztetéseket. Azt azonban már a legelején érdemes tisztázni, hogy maga a téma nagyon komoly társadalmi-erkölcsi-tudományos-etikai kérdéseket feszeget, amelyeket nem lehet egyetlen legyintéssel elintézni. Ameddig nem alakul ki párbeszéd a pro és a kontra érvek támogatói között, addig nem lehetséges csökkenteni a két fél közötti feszültséget, sőt nem lehet mindenki számára megfelelő megoldást találni. Talán ez nem is lehetséges. Talán nem is kell, hogy mindenki számára kielégítő legyen a megoldás. A megfelelő véleménynyilvánításhoz azonban szeretnék némi támpontot adni azoknak, akik még bizonytalanok a kérdésben. A soron következő írás-sorozattal ugyanis az a célom, hogy megindítsam az építő jellegű párbeszédet. Igyekszem egy olyan gondolatsort közre adni, amely próbál objektív maradni, még hogy ha ez szinte lehetetlen vállalkozásnak is tűnik!

Maga a terhesség-megszakítás kifejezés a törvényes úton végrehajtott abortuszt jelenti. Ez nem keverendő össze a magzatelhajtással, ami bűncselekmény (Btk. 163§, de erről később); s nem keverendő össze a vetéléssel sem, amely egy spontán esemény. A továbbiakban éppen ezért az „abortus arteficialis” lesz terítéken, vagyis a művi abortusz. A kifejezés alatt a terhesség orvosi beavatkozással történő megszakítását kell érteni. Hogy egy ilyen döntés megszülessen, számtalan tényezőnek kell együttállnia. Csak néhány példa: anya életének megvédése, súlyos genetikai betegséggel érkező magzat, erőszaktevés, anya kérése, stb. A kiváltó ok nagyon sok lehet, beszélhetünk „szükséges” (biológiai kényszer áll a háttérben), vagy „kényelmi” (társadalmi kényszerrel a háttérben) okokról is. A kettő között magában a módszerben nincs sok különbség, azonban azok a nők, akik végül az abortusz mellett döntenek és kijönnek az orvostól, mind másként látják azt az utat, ami odáig vezetett. Az apák számára ugyanilyen árnyas és göröngyös az út. Egy olyan történetben, amelyben ha akárhol is, de színt kap az abortusz, már nem lehet önfeledt és boldog végkicsengés, sőt másként fogalmazva csak negatív végkifejlet lehet. Meghal egy magzat, sérül az anya és az apa, sérül a környezet és többé semmi lesz ugyanolyan, mint azelőtt…

Statisztikák

Hogy az abortusz kérdéskört minden szempontból körüljárhassuk, kezdjük a számokkal! A központi statisztikai hivatal honlapján pontos adatok vannak rögzítve, bárki számára hozzáférhetőek. Jelen tanulmányhoz is elsősorban ezeket az információkat használtam fel. A 2012-es és 2017-es „Statisztikai tükör” és „Terhességmegszakítások” című KSH-munkák például (Kiss-Vámosi Éva munkacsoportja) szépen illusztrált diagramokat tartalmaz a témában. Ezeket az adatokat magyarázzák is, így könnyebben megérthető, hogy mit is látunk a képernyőn. Az alábbiakban ezek közül többet is ide fogok illeszteni, így bárki ellenőrizheti az általam közreadott információkat. A KSH adataiból könnyedén kikereshetjük, hogy például csak 2011-ben 38400 művi abortuszt hajtottak végre Magyarországon. Bár kétségtelen tény, hogy 2021-ig ez a szám lényegesen csökkent a hivatalos statisztikákban, ez nem jelenti azt, hogy valóban kevesebb beavatkozást is hajtottak végre. A beszámolók szerint egyre többen vállalják a beavatkozást külföldön, a „jobb színvonal és körülmények” miatt, illetve sokan vállalkoznak még mindig az illegális megoldásokra, többek között a csecsemők magára hagyására, vagy megölésére. Emellett nem lehet figyelmen kívül hagyni azt a tényt, hogy a vállalt gyermekek száma is valamelyest nőtt, tehát magára a beavatkozásra is kevesebben gondolnak [1, 2].

1956-ot támpontként használva, egészen a rendszerváltás kezdetéig, 1989-ig a művi abortuszok száma elérte Hazánkban az ötmilliót. Nem kell biológusnak lenni hozzá, hogy belássuk, ennek komoly demográfiai következményei voltak/vannak. Ötmillió meg nem született magyar gyermekről van szó. Éppen ezért az abortusz kvázi „legalitását” a Kádár-éra legnagyobb bűnének tartják. Mindezzel együtt azonban kijelenthető, hogy a világ többi részéhez viszonyítva Magyarország ma már a nagy átlag közelében van. Ha ennek tükrében egy pillantást vetünk a világ abortusztérképére, akkor jól láthatjuk, hogy a nyugati civilizációra jellemző arányok jelennek meg nálunk is [3].

A fenti kép magáért beszél, de néhány gondolatot hozzá kell fűzni. A 2011-es korszak óta Lengyelországban szigorították az abortusz feltételeit, sőt ha keményebben fogalmazunk, akkor azt is mondhatjuk, hogy betiltották. Ezen kívül érdemes egy pillantást vetni a nagy népességnövekedést (népességrobbanást) mutató országokra, ahol szinte kivétel nélkül vagy tiltják, vagy számos feltételhez kötik az abortuszt. Ezekben az országokban ugyanis az illegálisan elvégzett abortuszok száma megállapíthatatlan.

Henshaw, Singh és Haas 1999-es munkája az egész világra kiterjedő kutatást végzett. Megállapították, hogy összességében az elvégzett abortuszok száma nem kiemelkedően magas a nyugati világban, ellenben a fejlődő országokban már a mintavételezés is nehézkesnek bizonyult. Ettől függetlenül meg tudták állapítani, hogy ezekben az országokban is alacsony az elvégzett abortuszok száma (25% alatti a teljes várandósságra lebontva). A következtetésükben megfogalmazták, hogy a szigorú jogi szabályok sem garantálják, hogy az abortuszok száma alacsony is marad a jövőben [4].

2007-ben egy frissebb tanulmányban Sedgh és az előző bekezdés szerzői újra elővették a kérdést és még részletesebben megvizsgálták a világban uralkodó állapotokat. Ezúttal a legálisan elvégezhető abortuszok statisztikai adataira voltak kíváncsiak. Munkájukat az előző tanulmányhoz képest időközben bekövetkezett változásokra építették. Ebben többek között megállapították, hogy Kínában 7 év alatt 21%-al csökkent a legálisan végrehajtott abortuszok száma. A szerzők megemlítették, hogy ebben az időszakban Kína adta a világ összes legálisan elvégzett abortuszának közel harmadát. Az egész világon csökkenési adatokat mértek. Ezzel párhuzamosan megállapították, hogy azokban az országokban, ahol fizetős a szolgáltatás (pl. Hollandia), az árak fokozatos emelkedésben vannak. A kettő közötti összefüggés egészen nyilvánvaló, ugyanakkor a csökkenő abortuszhajlamot ők több tényező együttállásában is keresték (gyermekvállalási hajlam, fogamzásgátlási lehetőségek elérhetősége, nem bejelentési köteles helyen/intézetben estek át az abortuszon, stb.) [5].

 

Számunkra még érdekes lehet egy 2016-os tanulmány, amelyet az Amerikai Egyesült Államokban készítettek. A tagállamok közti jelentések összegzésével a szerzők kiszámítják, hogy a tárgyévben 1000 élve születésre körülbelül 11,8 abortusz jutott a 15-44 éves nők között. Ez 2007-hez képest (a szerzők korábbi munkája) 1%-os csökkenést jelent. A teljes idő intervallumban 2016-ban volt a legkevesebb az elvégzett abortuszok száma úgy, hogy azok száma 2007-től kezdve tendenciájában csökkent. A tanulmány célja az volt, hogy a részletes statisztikai elemzésekkel segítsék a döntéshozókat az abortusztörvények célzásában [6].

2019-ben Tierney és munkacsoportja vette górcső alá az USA abortusz helyzetét. Ez volt az első cikk, amely az abortusz adatok teljességével dolgozott a serdülőktől egészen az idősebb korcsoportokig. Az Add Health (többek között amerikai egészségügyi adatokkal foglalkozó szervezet) becsült vetélési arányainak összehasonlítása más, külső forrásokkal azt mutatta, hogy a várható abortuszok csak 35%-át rögzítették. Ebből az következett, hogy az Add Health nem tudott jobban teljesíteni, mint más statisztikai konzorciumok. A szerzők megállapítják, hogy csak egy példát említsek, hogy etnikai alapon nem találtak eltérést az abortuszra jelentkezettek között. Ugyanakkor felhívják a figyelmet arra is, hogy az abortusszal foglalkozó intézetek önjelentése nem teljesen pontos és így a statisztikai magyarázatok is kritikai megközelítést érdemelnek. Ezeket az adatokat javasolják körültekintően felhasználni a továbbiakban [8].

Mindezzel együtt a nemzetközi irodalomból az sejlik fel, hogy világviszonylatban csökkenni látszik a legálisan és lejelentetten végrehajtott abortuszok száma. Ebben nem csak a klasszikus értelemben vett nyugati civilizáció van benne, hanem a világ többi része is (azok az országok is, ahol jogilag, vagy vallásilag tiltva van). Bár jelen tanulmányomnak nem célja az állásfoglalás, annyit megjegyeznék, hogy bizonyos irodalmak a növekvő számot tartanák üdvösnek, míg mások éppen károsnak. Az viszont kétségtelen, hogy egyetlen tanulmány sem tudott megbízható adatokat közölni az illegálisan, illetve a legálisan, de nem jelentéskötelesen (pl. magánklinikákon) végrehajtott abortuszok statisztikáiról. Ez, ha nem is cáfolja, de lábjegyzetben kérdőjelezi a világon látható csökkenő tendenciát.

Ha ezek tükrében közelebb jövünk Európához, akkor az alábbi ábrán az abortusszal megszakított terhességek %-os arányát látjuk. Bár szeretjük azt gondolni, hogy Közép- és Kelet-Európa erkölcsileg a Nyugat felett áll, a konzervatív értékek elterjedtségének megfelelően ideát kevesebb az abortusz, mint nyugaton. Ennek ellenére a számok nem éppen erről tanúskodnak. Itt jóval magasabb arányban fordulnak elő a terhesség megszakítások, mint Nyugat-Európában. Természetesen ezt a képet tovább árnyalja, hogy változó a gyermekvállalási kedv is, hiszen köztudott, hogy nyugaton maximum 1-2 gyermeket vállalnak a családok, jobbára 0,5-1 gyermek születik egy nyugati átlagos családba, addig keleten ez a szám még mindig valamivel magasabb, 1,4-2 [3].

Európa esetében egy érdekes adalék az abortuszokhoz a koronavírus világjárvány. Ez döntően befolyásolja az alapvető egészségügyi ellátásokat is, tehát kézenfekvő, hogy megvizsgáljuk, az abortuszok elvégzésére ez miként hat! Moreau és munkatársai 2020-ban pontosan ugyanezt a kérdést vetették fel. Európa 46 országából gyűjtöttek adatokat. Ezek közül hat országban az abortuszt jelenleg tiltják, vagy a járvány miatt felfüggesztették. További 12 országban korlátozzák az elérhetőséget az egészségügyi kockázatokra való hivatkozással. Tizenegy további országban a szolgáltatás egyáltalán nem elérhető, vagy csak jelentős időbeli csúszással (szintén a járvány miatt). Egy ország sem bővítette ki az abortusz terhességi határait, amely az időbeli csúszás esetén akár annak elmaradását is maga után vonhatja. A fentiekkel összhangban nyolc ország engedélyezte az otthoni mifeprisztonos abortuszt, orvosi felügyelet alatt. A mifeprisztonról egy későbbi részben még lesz szó bővebben is. A szerzők következtetései szerint a koronavírus pandémia az abortuszhoz való hozzáférést jelentősen korlátozta Európa-szerte, de ugyanakkor néhány újítást is behozott a köztudatba, mint például a tele medicinát. Mindez katalizátorként szolgálhat az „abortuszellátás” (ahogy a szerzők fogalmaznak) folyamatosságának és méltányosságának (minőségének) a biztosításához [9].

Ha Magyarországot is megvizsgáljuk, már a fenti Európa térképen is néhány alapvetést tehetünk (Kelet-Magyarországon több a művi abortusz), de ennek pontosításához álljon itt egy újabb ábra, ugyanebből az időszakból a Johnstonsarchive fentebb idézett irodalmából. Az éves szinten elvégzett abortusz számokat látjuk itt, %-ban kifejezve a teljes várandósságot figyelembe véve. Északnyugat-Magyarországon ez a szám 20-25%, tehát a magzatok „többik fele” meg fog születni. Ezzel szemben Északkelet-Magyarországon az érkező magzatok durván harmadát-felét elvetetik [3].

Szintén a Johnstonsarchive.net által elérhetővé tett adatokból kinyerhetőek a Magyarországon elvégzett abortuszok megyékre lebontva is. Alább az abortuszok százalékos kifejezése látható a teljes várandósság alapján, megyékre lebontva. Két táblázatban mentettem ki az archívum adatait, 1995-2001-ig, illetve 2002-2011-ig [3].

Abortuszok százalékos aránya megyénként, 1995-2001

Megye 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001
Bács-Kiskun 38.7 41.1 41.8 40.0 39.0 35.3 35.4
Baranya 41.2 42.2 43.9 42.8 43.5 39.9 38.9
Bekes 40.0 40.1 40.6 40.6 38.7 35.9 34.5
Borsod-Abaúj-Zemplén 39.2 40.8 40.9 40.7 40.3 37.9 36.2
Budapest 50.1 50.8 51.2 49.1 47.9 43.6 42.0
Csongrád 41.5 42.8 44.8 43.2 40.8 38.5 37.4
Fejér 38.4 40.2 40.6 39.0 37.1 35.4 35.3
Győr-Moson-Sopron 36.6 39.1 37.5 36.8 36.0 33.8 30.7
Hajdu-Bihar 35.7 38.1 38.6 36.7 37.3 33.9 33.5
Heves 44.7 45.8 45.0 44.9 43.3 41.3 39.4
Jász-Nagykun-Szolnok 39.4 40.4 42.7 41.9 41.1 38.3 38.0
Komarom-Esztergom 40.2 40.5 41.3 40.2 41.2 35.9 35.9
Nógrád 40.4 41.7 43.3 41.6 42.2 36.0 34.2
Pest 40.0 41.6 42.2 40.4 39.5 36.1 35.4
Somogy 41.6 44.2 43.2 43.3 42.1 39.8 37.5
Szabolcs-Szatmár-Bereg 34.8 35.7 35.3 36.5 36.6 34.0 33.5
Tolna 39.6 41.5 43.3 41.6 42.0 37.2 36.3
Vas 30.3 33.1 36.3 36.2 33.3 31.8 30.9
Veszprém 38.3 39.7 39.7 38.9 37.6 35.7 34.3
Zala 35.8 38.0 39.2 37.8 38.0 34.4 32.1
MAGYARORSZÁG 40.7 42.1 42.6 41.5 41.1 37.8 36.8

Abortuszok százalékos aránya megyénként, 2002-2011

Megye 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009 2010 2011
Bács-Kiskun 34.5 34.6 34.8 33.4 30.9 31.1 31.2 31.2 31.4 31.4
Baranya 38.8 39.9 40.0 37.8 35.0 32.6 33.9 34.0 34.8 33.9
Bekes 33.9 34.6 36.3 33.9 33.2 33.6 33.5 33.2 35.8 33.5
Borsod-Abaúj-Zemplén 37.8 39.0 38.2 36.7 34.6 34.1 34.4 34.6 33.9 32.0
Budapest 40.6 39.6 37.8 34.3 31.5 29.9 28.6 28.6 26.8 26.8
Csongrád 36.0 34.7 34.4 32.1 32.5 30.4 30.0 30.6 30.5 29.7
Fejér 34.9 33.8 32.7 31.3 28.8 29.6 28.4 29.3 28.9 27.5
Győr-Moson-Sopron 30.1 29.7 29.6 25.8 26.0 24.6 24.7 25.0 24.9 25.6
Hajdu-Bihar 33.6 33.3 32.7 31.2 31.1 29.7 30.2 32.5 32.3 31.5
Heves 41.8 41.8 41.3 38.2 38.4 38.8 37.7 38.9 38.6 37.5
Jász-Nagykun-Szolnok 39.4 39.5 39.0 38.3 35.5 36.2 35.5 35.1 37.2 36.3
Komarom-Esztergom 36.1 36.6 35.6 32.1 31.9 30.0 30.6 28.2 30.4 29.4
Nógrád 31.4 32.2 36.9 37.1 35.1 37.0 37.9 37.9 37.0 37.5
Pest 35.8 34.5 34.2 31.4 29.1 29.2 28.4 28.2 28.5 28.0
Somogy 38.3 38.6 38.6 36.7 35.6 35.3 35.7 35.4 35.9 36.6
Szabolcs-Szatmár-Bereg 34.3 33.3 35.8 33.7 33.1 32.1 33.1 34.8 35.8 34.2
Tolna 36.2 35.5 37.3 36.3 34.7 33.7 36.5 35.7 36.9 37.3
Vas 29.0 28.7 27.5 26.4 24.3 24.6 24.9 25.7 25.7 27.1
Veszprém 32.2 33.8 31.4 29.5 28.8 27.6 27.2 26.1 27.5 28.2
Zala 33.3 33.6 32.5 29.7 28.1 29.6 29.0 29.8 29.8 29.9
MAGYARORSZÁG 36.7 36.2 35.6 33.3 31.7 31.0 30.8 31.1 30.9 30.4

 

Amennyiben Az adatokat tovább bogarásszuk, a 2017-es „Terhességmegszakítások” című KSH munkából kigyűjthetjük az élve születésekhez viszonyított abortuszok számát. Ezt a következő diagramon is követhetjük, amely ebből a munkából származik [2].

Ahogy a diagramon is látjuk, 1956 és 1974 között magasabb volt a művi vetélések száma, mint az élve születéseké. Erre utaltam, amikor a „Kádár-éra legnagyobb bűnére” hivatkoztam. A diagramon jól látszik, ahogy a hetvenes évektől mostanáig folyamatosan csökken a művi vetélések száma, ugyanakkor csökken az élve születések száma is. A tendencia egyelőre nem látszik megfordulni, az abortuszok száma lassulva ugyan, de máig csökken, míg az élve születések száma is csökken, de ennek görbéje 2019-nél már visszafordulni látszik. Újabb adatokat még nem találtam, de vélelmezem, hogy a születések száma talán enyhe növekedést is mutat majd, ha belenézünk a 2020-21-es adatokba is, amikor elkészülnek.

Egy következő KSH ábrán a 2000 és 2011 közötti abortuszon átesett nők életkorának alakulása látszik. Jól kivehető, hogy van egy plató a görbében, azaz nem a várt tökéletes gauss/harang görbét kapjuk [1].

Valamivel frissebb adatokat is találunk a 2017-es KSH kiadványban. Megfigyelhető, hogy az abortuszon átesett nők életkor szerint túlnyomórészt a 19-35 év közötti korcsoportba tartoznak, legtöbben a húszas éveikben vállalkoznak a beavatkozásra [2].

Ha még ennél is tovább haladunk a statisztikák erdejében, akkor érdemes megállnunk egy pillanatra az érintett nők családi háttere mellett. Az alábbi ábrán 2000 és 2011 közötti KSH adatokat látunk, ebben stabil %-os arányt foglalnak el az elvált és özvegyasszonyok, ugyanakkor a hajadonok aránya folyamatos növekedést mutat a családon belüli abortuszra vállalkozókkal szemben. Itt nem arról (vagy nem csak arról) van szó, hogy a hajadonok egyre többen végeztetnek el magukon abortuszt, hanem arról, hogy az összes elvégzett terhesség megszakítás közül hajadonok tették ki a legnagyobb arányt. Ennek hátterében állhat az egyre később vállalt házasság, valamint az is, hogy a házasok egyre tudatosabbak a családtervezés során [1].

A következő KSH ábra egy érdekes és ellentmondásos adatot tartalmaz. Nevezetesen, hogy az abortuszt vállaló nők hányadik gyermek érkezése esetén hozzák meg ezt a nehéz döntést [1].

A 2000 és 2011 közötti időszakból vett adatokra támaszkodva jól látjuk, hogy tulajdonképpen nincs arányeltolódás, szinte %-ra pontosan ugyanannyi az esély az abortuszra az első, második, harmadik, vagy többedik gyermek érkezésekor. Ez szétoszlatni látszik azokat a tévhiteket, amelyek szerint a családok maximum 1-2 gyermek érkezését tartják csak kívánatosnak; és általában az elsőként érkező korai magzatok vannak kitéve abortusznak, ahol „az anya szinte még gyerek”. Ebből tehát az a tanulság is levonható, hogy egy többgyermekes család esetén a következő születendő magzatra már nincs „szükség”. Persze ez utóbbi kifejezést lehet finomítani, vagy éppen árnyalni [1].

Ne haladjunk el az abortuszon átesett nők iskolai végzettsége mellett se! A KSH 2016-os statisztikáiból kiemelt diagramon láthatjuk, hogy az iskolai végzettség szerint egymáshoz arányított nők csoportjai között jelentős eltérések találhatóak. A 8 osztályt el sem végzett nők, valamint a felsőfokú végzettséggel rendelkezők együtt sem teszik ki a 20%-ot. Velük szemben a legnagyobb csoport a 8 osztállyal rendelkező nőké, őket követi a középfokú végzettségű, érettségivel rendelkezők csoportja. A kettőt követi a szakmunkások csoportja, ahova hozzávetőlegesen az összes abortusz 15%-a esik. Az iskolai végzettség bizonyos esetben meghatározhatja az abortuszhoz való hozzáállást, illetve összefüggésben állhat az életszínvonallal, amelyen a nő élni kényszerül [1].

Az eddigi statisztikák után lássunk egy gyakorlatiasabb megközelítést! 2017-ben Taylor és Francis jelentettek meg egy cikket, amelyben a magyarországi nők abortusszal kapcsolatos tapasztalatait állapították meg. Ehhez felhasználták a „Nők az interneten” nevű nonprofit (magyarul feminista NGO által fenntartott egyik klón honlap, amelyből több is létezik) honlap információit és lehetőségeit [11]. A felmérést is ennek a szervezetnek a nézőpont „tengelyén” keresztül vizsgálták. A kutatás célja az volt, hogy a Magyarországon élő nők tapasztalatait összegyűjtsék, akik orvosi abortuszt szerettek volna kérni az előbb említett honlapon. A tanulmány erőssége, hogy rengeteg statisztikai adatot felvettek a nőktől (életkor, abortusz kérésének oka, családi állapot, lakhely, stb.). Gyengesége, hogy az erősen szubjektív tapasztalatokat összefoglaló online konzultációkon elhangzottakra helyezi a hangsúlyt. A cikk végső konklúziója szerint az orvosi műtéti abortusz sokkal veszélyesebb, mint a gyógyszeres és házi abortusz. Emellett a szerzők kitérnek arra is, hogy véleményük szerint (amit az online konzultációk során elhangzottak alapján jelentettek ki) a kórházakban az orvosok megkínozzák a nőket és lelkileg is bántalmazzák, megalázzák őket. Ezért tartanák kívánatosnak, ha Magyarországon is elérhető lenne a házi gyógyszeres abortusz, akár orvos nélkül is [10].

Ahogy láttuk, a statisztikák nyújtanak számunkra lehetőséget arra, hogy manipuláljunk az adatokkal, és a saját érdekeinknek megfelelően prezentáljuk azokat. Az adatfelvétel és az adatok közlése, a metódusok, valamint az adatokból fakadó interpretációk is mind-mind szubjektív véleményekre használhatóak, ahogyan arra az egyik általam is hivatkozott cikk is rámutatott [8]. A kiugró adatok kezeléséről nem találtam információkat, ahogy arról sem, hogy melyik csoport mit tekint kiugró értékeknek. Ez alapján bármilyen statisztikai bemutatót lehet készíteni. Éppen emiatt igyekeztem olyan irodalmat összeválogatni, amelyek – bár nem minden aspektusból tekinthetők objektívnek, de – legalább próbálták adataikat úgy bemutatni, hogy azok nyers valójukban mutatkozzanak meg. A KSH adatai ilyen szempontból megbízhatóak, illetve a tudományos folyóiratok közül azok, amelyek megfelelő citáltsággal rendelkeznek ahhoz, hogy az áltudományos tényközlések ne álljanak érdekükben.

Most, hogy láttuk, a jelenlegi világunkban milyen arányban tölti be szerepét az abortusz, s milyen nagyságrendben kell elképzelnünk, ideje továbblépnünk. A Továbbiakban be fogom mutatni, hogy milyen hosszú múltra is tekint vissza a művi abortusz története, s hogy a különböző korokban hogyan álltak hozzá ehhez a bonyolult kérdéshez. Tartsanak velem legközelebb is!

Sajnos nem tudok elhaladni amellett a tény mellett, hogy ne előlegezzem meg már most egy későbbi epizódunk idevágó passzusát. Az orvosi felügyeletre ugyanis nem azért van szükség egy abortusz lebonyolítása során (akár egészségügyi, akár egyéb okokból is hajtják azt végre), hogy ezzel is bántalmazzák a nőket. Az otthon elvégzett abortuszok komplikációk esetén gyakran halálosak lehetnek (mint ahogy arra a Dél-Amerikai országokban rengeteg példa van, de erről majd egy későbbi részben). A komplikációk azonban nem érintenek mindenkit. Itt arról van inkább szó, hogy magukat önjelölt szakértőknek kinyilvánítók olyan készítmények illegális adagolását tanácsolják kétségbeesett nőknek, amelyekről az azt beszedők szinte semmit sem tudnak. A készítmények általában mifeprisztont tartalmaznak, amely nemrég még rajta volt az Egészségügyi Világszervezet droglistáján is, de éppen az abortuszok miatt került le onnan. A készítmény szedésére buzdítva a nőket nemcsak a magyar érvényes jogszabályokat sértik meg. Ha más készítményeket is szednek mellette (akár fogamzásgátlókat, akár vérnyomáscsökkentőket, akár vérhígítót, vagy csak egy egyszerű vitaminkészítményt) nem lehet kizárni ezek együttes mellékhatásait. Márpedig ha ilyen fellép, az illetőnek sokkal nehezebb a helyzete, mivel ha elmondja az igazat, azért előállítják magzatelhajtásért. Ha nem mondja el, esetleg félrekezelik és meghal. Erkölcsi oldalról megközelítve is súlyos aggályokat vet fel a házi, gyógyszeres, orvost mellőző abortuszra buzdítás. Hazudnia kell a gyógyszertárban, hazudnia kell a postán (gyógyszerrendelés esetén), és még az orvosnak is, ha komplikációk lépnek fel nála (javasolják, hogy hazudjon egyszerű vetélést, mivel szerintük azt ugyanúgy kezelik, mint egy abortuszt). Ez utóbbi különösen problémás. Egy online konzultáció SOHA nem helyettesíthet egy nőgyógyászati szakorvosi vizsgálatot. Ennek elmaradása esetén a javasolt készítmény adagolása mellett felléphet komplikáció. Olyan, ami nem feltétlenül a mifeprisztonhoz köthető (pl. eleve méhen kívüli terhesség, vagy a magzat abnormális elhelyezkedése, stb.). Ezekkel együtt, plusz az orvosi felügyelet mellőzésével a nő életveszélyes állapotba kerülhet. Bár a honlapokon kiírják, hogy a nő csak akkor szedje a készítményt, ha nincs mifepriszton érzékenysége, de azért tegye mindenki a szívére a kezét: ezt honnan kellene tudnia? A jelen cikkecske szerzőjének saját véleménye mindezzel kapcsolatban az, hogy itt tudatos félrevezetés történik. Olyan kétségbeesett nőket húznak a csőbe, akik a helyzetükből kifolyólag sokkal sebezhetőbbek, mint mások (pl. volt már abortusza és rossz élményei vannak, vagy még éppen hogy nem volt neki, csak a szóbeszédek miatt fél a beavatkozástól). Az otthoni abortuszt nem követi a műtétileg előírt „kaparás” (amelyről egy későbbi részben még lesz szó). Így, ha maradnak is reziduumok, azokat nem távolítják el. Ezek gyulladást okozhatnak (magas %-ban) és súlyos, akár életveszélyes szövődményeket. A szerző javasolja minden nőnek, aki abortuszra óhajt menni, hogy előbb beszéljen szakorvossal, akár nőgyógyásszal! Ha zavarják a körülmények, próbálja meg megoldani a nőgyógyásszal való személyes – négyszemközti kommunikációt és tanácsadást. Bár a fenti utolsó cikk szerint a magyar tanácsadás elfogult, minden nő biztos lehet afelől, hogy éppen az abortusz kockázatai miatt akarják lebeszélni arról. Egy szülés kevesebb biológiai kockázattal jár. Ezt a következő részben látni is fogjuk! Olyan személyektől, akikről nem tudjuk, hogy valóban praktizáló orvosok-e (az internetre való kiírogatások mindent elbírnak), ne fogadjunk el tanácsokat, vagy azokról kérjük ki általunk ismert szakember véleményét is! Ami pedig bűncselekménynek számít, hiába is írjanak erről mást, azt NE tegyük meg, mert jogilag is büntethetővé válunk. Magyarország törvénykezése az orvosi felügyelet nélküli otthoni házi abortuszt magzatelhajtásként értékeli, amit büntet is! Btk. 163. §: Aki más magzatát elhajtja, bűncselekményt követ el, amit 1-5 évig terjedő szabadságvesztéssel sújtanak. Aki ezt üzletszerűen, az állapotos nő beleegyezése nélkül vagy súlyos testi sérülést, vagy életveszélyt okozva teszi ezt, az szintén bűncselekményt követ el, amit 2-8 évig terjedő szabadságvesztéssel sújtanak. Az a nő, aki a saját magzatát elhajtja, vagy elhajtatja, vétséget követ el, amit egy évvel honorál a törvény (és a fentieket halmozni is lehet, tehát lazán kijöhet egy 3-6 éves büntetés a végén). Ezt a „netjogtáron” bárki ellenőrizheti.

 Minden esetben kérjük ki valódi szakember véleményét!

 

Felhasznált Irodalom

1]    Statisztikai tükör, 2012 – Központi Statisztikai Hivatal kiadványa, 2012
2]    Terhességmegszakítások – Központi Statisztikai Hivatal kiadványa, 2017
3]    Johnstonsarchive.net, Worldwide Abortion Legalisation, 2007-2011; 2012
4]    HENSHAW, Stanley K.; SINGH, Susheela; HAAS, Taylor. The incidence of abortion worldwide. International family planning perspectives, 1999, S30-S38.
5]    SEDGH, Gilda, et al. Legal abortion worldwide: incidence and recent trends. Perspectives on Sexual and Reproductive Health, 2007, 39.4: 216-225.
6]    JATLAOUI, Tara C., et al. Abortion surveillance—United States, 2016. 2019.
7]    https://addhealth.cpc.unc.edu/
8]    TIERNEY, Katherine I. Abortion underreporting in add health: findings and implications. Population Research and Policy Review, 2019, 38.3: 417-428.
9]    MOREAU, Caroline, et al. Abortion regulation in Europe in the era of COVID-19: a spectrum of policy responses. BMJ sexual & reproductive health, 2020.
10]  LES, Krisztina; GOMPERTS, Rebecca; GEMZELL-DANIELSSON, Kristina. Experiences of women living in Hungary seeking a medical abortion online. The European Journal of Contraception & Reproductive Health Care, 2017, 22.5: 360-362.
[11] https://www.womenonweb.org/
12]  Btk. 163§ – Magzatelhajtás

Post Author: Adam Bogomolov

Adam Bogomolov
Adam Bogomolov - biológus, naggyon amatőr író, kőművessegéd, meg amire éppen szükség van! :-]
f Facebook
0 megosztás


39
olvasói vélemény eddig. - Szólj hozzá te is! Minden hang számít!

Bejelentkezés szükséges a hozzászóláshoz!
4 Egyéni hozzászólás
35 Válasz hozzászólás
0 Követők
 
Legtöbbször megválaszolt hozzászólások
Jelenleg legvitatottabb hozzászólások
11 Hozzászólások szerzői
ulomenenSomogyi JòzsefReszet ElekBlackPillhunbagira Legújabb hozzászólók
  Feliratkozás  
legújabb legrégebbi legnépszerűbb
Visszajelzés
tomgal
Olvasó
tomgal

Tudom , ez a rész sokaknak száraz, pedig az adatokból rengeteg hasznos információhoz juthatunk. Én nagy érdeklődéssel böngésztem végig és egyben gratulálok is a cikkhez, mert tisztában vagyok vele, hogy ez nem kevés időt és energiát vehetett igénybe.

Számomra a legmeglepőbb rész, amivel eddig egyáltalán nem találkoztam, az iskolai végzettség alapján megjelenített grafikon. Nem meglepő, hogy az általános iskolát sem elvégzőknél nem magas az arány, hisz eleve szerencsére nagyon kevesen vannak. A diplomásokon sem lepődtem meg, mert várható volt, hogy náluk magas a védekezők száma ( jóval többen vannak , mint az általános iskolát nem elvégzők, mégis közel azonos az abortusz hányaduk). Ami megdöbbenésre ad okot, az a csak 8 általánost befejezök ( amúgy 20% – a nőknek lásd KSH :
http://www.ksh.hu/nepszamlalas/docs/tablak/iskolazottsag/07_01_01_01.xls)
magas abortusz részvétele: A 2016-os ( grafikon utolsó megjelenített érték) , ez 45% ! Közel az abortuszok fele! Ha összeadjuk a nem érettségizett nők abortusz hányadát, ez kb 65 % !

Ez egy nagyon fontos dologra hívja fel a figyelmet.
Az abortuszok többsége a kevésbé iskolázott ( normálisan felvilágosított -igen nem is hinnénk, hogy a mai napig milyen elképesztő állapotok uralkodnak ilyen téren, nem csak romáknál) , adott esetben az alacsony iskolázottság miatt lényegesen szegényebb körülmények között élők körében történik. Tehát itt van a legtöbb teendő, felvilágosítás, gumiosztogatás, örökbeadás propagálása. Nekem ez a legfontosabb konklúzió . Még egyszer gratulálok !

tomgal
Olvasó
tomgal

Azon röhögök, ( ezen tényleg csak azt lehet), hogy ha valaki ( nincs kétségem afelől ki) meglátja a “ tomgal” nevet akkor máris diszlájkol. Ennyi idő alatt el sem lehetett olvasni , max 3 mondatot. Tényleg sírok, milyen beteg elme már az ilyen…

Bela
Olvasó
Bela

Ráadásul 3-szor 4-szer… feltételezem, mindegyik a csakszi szarszagú ujjából származik.

hab
Olvasó
hab

Örök kérdés: fel kell-e emelni a söpredéket, ami, ha sikerül még mindig csak felemelt söpredék lesz, vagy inkább akadályozni a szaporodását, főleg akkor, ha ezt jelen esetben, önmagától is megteszi valamilyen szinten?

Meske
Olvasó
Meske

tomgal,
Az alacsonyan iskolázott társadalmi réteg (egy részének) életmódja/szokásrendje egy másik nézőpontból:

Nem meglepő, hogy az általános iskolát sem elvégzőknél nem magas az arány, hisz eleve szerencsére nagyon kevesen vannak.

Viszont náluk magas a születésszám.
Ezt a kérdést nézhetjük születés/abortusz oldaláról.
(Itt nagyon hamar a romakérdéshez fogunk elérkezni, de bonthatjuk a témát mégtovább…)

„Ezzel szemben a másik három végzettségi csoportban már a gyermekvállalási kedv tényleges növekedése figyelhető meg – minél alacsonyabb az adott csoport végzettsége, annál nagyobb növekedés figyelhető meg a korspecifikus termékenységi arányszámokban.”

Spoiler
„Igazán radikális „baby-boom” azonban a 8 osztályt, vagy azt sem végzett nők gyermekvállalási kedvét jellemezte a 2011–2016- os időszakban. Ennek a társadalmi rétegnek a létszáma igen gyorsan csökkent, öt év alatt 23%-os volt a létszámcsökkenés, 473 ezerről 363 ezer főre esett vissza a 15–44 éves korcsoportban. Ennek ellenére az általuk vállalt gyermekek száma mintegy tizedével nőtt. A gyermekvállalási kedv növekedése ebben a rétegben nem korlátozódott egyes korcsoportokra, de hangsúlyosabb mértékben volt megfigyelhető fiatal felnőtt korban.”

DEMOGRÁFIA- Gyermekvállalás
Kapitány Balázs – Spéder Zsolt

(Ha van kiterjedtebb statisztikád, annak nagyon örülnék, én akárhogy keresek születésszám és iskolai végzettség között, mindig 5 évnél régebbi adatok elemzését találom.)

Ez a társadalmi réteg szokás és életvitel tekintetében igen tagolt és a határok összemosódnak. Van, ahol még működnek a családok, máshol a családok határai feloldódnak, közösségszinten élik napjaikat (kapcsolatok-rokoni fokozatok nem egyértelműek/tisztázottak) máshol szintén vannak családok, ám azok gyorsan változnak, mozaikjellegűek, stb.

„Tehát itt van a legtöbb teendő, felvilágosítás, gumiosztogatás, örökbeadás propagálása.”

Itt most a “roma” kérdéskörről (alsó réteg):

https://www.parlament.hu/biz39/isb/tan/abortusz_roma_nok/abortusz_roma_nok.htm

Ez már nagyon régóta betonkemény dió, próbált már több szervezet több módon is változtatni a helyzeten. Amit leírsz, az egy kis szelet, mert e csoportok kultúrája/szokásrendje (ha még van) nagyon eltér a magyartól.
Az örökbefogadás szép gesztus, ugyanakkor bizonytalan hátterű gyerekek esetén egyáltalán nem egyszerű (a nevelőszülői hálózatok, akik örökbeadással is foglalkoznak/felkészítenek igyekeznek arra törekedni, hogy a kiközvetített kapcsolatok tartósak, biztonságosak legyenek, ám mivel nagy munka sok feltételt összhangba hozni (legfőképpen szubjektív tényezőket), több szempontból ugyan hatékonyak mondhatók, viszont véges a kapacitásuk:

„Azokban az örökbefogadási gyakorlatokban, ahol a szülõk nem vállalnak roma gyermeket, de a bizonytalan származású örökbefogadott gyermekükön késõbb felbukkannak a szülõk által „nemvárt” rasszjegyek, vagy felnõttkorban a biológiai gyökerek megtalálásakor szembesül az örökbefogadott esetleges roma származásával és nem elfogadó környezetben nevelkedett, identitásválságot élhet át (SZÉKELY 2016). Persze ezekben a családokban az is kérdés, hogy aki mereven elutasítja a másságot, az hogyan tud megküzdeni azzal a – bár lehet, hogy sok esetben nem látható, de – nagyon is létezõ mássággal, amit maga az örökbefogadás jelent (SZILVÁSI 2005).”

„Számos örökbefogadó szülõben zavart okoz a „roma identitás” fogalma és az annak kialakítására tett erõfeszítések megítélése. Emiatt folyamatosan visszaigazolást keresnek a szülõk, hisz nem tudják megítélni, mi következik a gyermek cigány származásából, ha következik egyáltalán valami és mi csak korosztályos kihívás a gyermek életében. Kevés örökbefogadó szülõ tudja felfüggeszteni az õt befolyásoló társadalmi sztereotípiákat a cigányokkal kapcsolatban, még ha pont ez ellen küzdenek is és csak a szélesebb társadalom diszkriminatív attitûdje miatt tartják fontosnak a témával egyáltalán a foglalkozást. Bár már alapvetés számukra, hogy roma identitást nem tudnak átadni, mivel õk maguk nem romák, de az a belsõ konfliktus is feloldásra vár, hogy õk maguk se lássák másnak gyermeküket.
http://www.belvedere-meridionale.hu/wp-content/uploads/2018/03/02_Keresztes-Tak%C3%A1cs_2018_03.pdf

Spoiler
Közös jelenség, hogy az örökbefogadó szülõknek többsége sztereotip, romantizáló romakép alapján igyekszik gyermeke cigányszármazásához viszonyulni, identitásának kialakításában segíteni, ezzel pedig statikus idõbe és térbe helyezi az örökbefogadottat egy idegen konstitúciós folyamat során, aminek antiasszimilációs hatása is van. Romantikus romaképekhez nyúlva kötnek fizikai tulajdonságokat, készségeket, attitûdöket – mint például a rasszjegyek, a jó zenei és ritmus érzék, vivid mentalitás, stb. – a cigány származáshoz és igyekeznek ezeket pozitívan megerõsíteni a gyermekben. Elfogadva és megelõlegezve továbbá az elõítéletes társadalom reflexióit kezelõ kényszert, a gyermek – ráadásul – csak vélhetõen cigány származásához általuk köthetõ jegyeket pozitívan megerõsítve az õ cigányságát és az arról alkotott képet is erõsítik, így akár antiasszimilációs folyamatnak is a tanúi lehetünk. Ahol ez a folyamat nem olyan erõteljes, ott megjelennek a szülõk kultúrájának és a cigány kultúra mezsgyéjén létezõ, vagy önmagukat mindkét csoporthoz soroló identitások. A megvizsgált identitástartalmak egy része tehát a romanticizált roma sztereotípiákból áll. Láthatjuk, hogy legnagyobb arányban a roma kultúra révén próbálja a szülõ gyermekének átadni a roma identitást ám ezáltal õ is résztvevõjévé válik a kultúraápolás egyes elemeinek. Kérdés, hogy a kultúraátadás folyamán, ahogy a gyermekben alakul az etnikai identitása, mi lesz a szülõ, addig stabilnak tûnõ és meg nem kérdõjelezett többségihez tartozó etnikai identitásával, hogyan hat vissza a családon belüli akkulturációs folyamatokra? A roma mozgáskultúra gyakorlása, roma zene hallgatása vagy egy cigány népmese olvasása, melyen a szülõ is aktívan részt vesz gyermeke identitásformálása szempontjából, vajon a saját identitásán elindít-e változást? Hiszen, ha az etnikai viselkedés szintjén változás áll be – vagyis elkezdik ápolni, táplálni a hagyományokat –, akkor az attitûd lényegi tulajdonságából fakadóan húzhatja maga után az etnikai identitás többi komponensét is, vagyis az etnikai öncímkézést, csoporthoz tartozást és az érzelmi aspektust is.”

Ami ez esetben az elhatárolódást kiválthatja:
Érpataki integrációs modell
https://www.youtube.com/watch?v=5lTsOiIMeiA
Rendkívül nehezített, mert:
“A cigány törvénykezés, a Kris, a Krisi és a vérbosszú, pedig közösségi jelenség, amelynek feladata a közösségen belüli normarend fenntartása és működtetése.”

Spoiler
„Azon kívül, hogy a nagycsalád, a törzs gazdasági, szociális és érzelmi biztonságot nyújt, tagjai fizikai védelmét is ellátja. Ma már nagyon sok cigány él a települések belsejében, városokban, városi, falusi körülmények között. Ezek a körülmények nehezen teszik lehetővé a hagyományos, normatartó cigány kultúra működését, mert a közösséget megosztja a lakáskörülmény különbözősége, és a helyi hatóságok sok esetben érzelmek alapján működő nacionalista intézkedései. És az a nem elhanyagolható körülmény, hogy a cigány telepek megszüntetésével, megszűnt maga a közösség is. A cigány törvénykezés, a Kris, a Krisi és a vérbosszú, pedig közösségi jelenség, amelynek feladata a közösségen belüli normarend fenntartása és működtetése. De ha nincs, ha megszűnt a közösség, „nincs szükség, nem kell a rend sem!” – mondhatnánk.
Az európai cigányok társadalmi kultúrájának autonómiája megnyilvánul hagyományos jogrendszerükben is, amelynek alapja a „vérbosszú” intézménye.
A csoportközi, törzsek közötti vitákban, konfliktusokban nem volt sem formális, sem a szervezettséget akár részben is megjelenítő közvetítő, tárgyaló, ítélkező testület. A törzsek közötti kontrolt a szóbeszédek és a pletykák képezik általában azzal, hogy közvetlenül ütköztetik az ellenérdekelt felek álláspontját. A legsúlyosabb csoportközi konfliktusok „vérbosszút” kívánnak. Ilyenek szándékos emberölés, az árulás, a nem cigány hivataloknál való besúgás, és a rendőrségi feljelentés. A vérbosszú (mint, a cigányok közötti társadalmi kontrol végső eszköze, igazságszolgáltatási rendszerük fő-, és legsúlyosabb intézménye), az adott állam igazságszolgáltatási rendszerének alternatíváját képezi.”

„A vérbosszú megvalósítása által a sértett csoport lehetőséget kapott annak nyilvános kifejezésére, hogy hajlandó és képes megvédeni tagjait más csoportok támadásaival szemben, sőt a bosszúval erősítették a kollektivitás, a szolidaritás és a családhoz fűződő lojalitás, a rokonsági alapon álló autonómiát. Ezzel elvesztette a cigányság belső kontrolját, erkölcsi tartását és normakövető magatartásrendjét. Hiszen az össztársadalmi kontrolt még nem érzi, mint belső szükségletet, mert elsősorban, mint a faji előítéletből származó megkülönböztetést éli meg.”

https://www.oronk.hu/2015/08/10/cigany-szokasok/

Ennél fogva a társadalmi integráció az ő szemszögükből nézve a „közösség” ellen irányulónak hathat, így az integrációra hajló családokat „a közösség elárulójának” is bélyegezhetik.
A roma nők nem függetlenek a roma férfiak rendelkezésétől.
Így, bár az abortuszról van szó, jól mutatja, hogy ez a téma mennyire szituatív, hogy hányféle (és milyen jellegű) kontextusba van beágyazódva.

BlackPill
Olvasó
BlackPill

Nesze nekünk cigány kultúra.

Reszet Elek
Szerkesztő

A jövő erőforrásai…

hab
Olvasó
hab

Biomasszaként.

Rokapapa
Újságíró

Tényleg kissé száraz a cikk, egyes részeit át is ugrottam. A megírása bizonyára sok munkát és kitartást igényelt ezért minden tiszteletem a szerzőé.

Azt viszont nem értem, hogy magát az abortusz témát miért bonyolítja agyon a társadalom.

1. Ma már minden nő számára eléhető számos fogamzásgátló a nyugati világban.
2. A férfiaknak van gumi is ( bár ennek használatát nemtől függetlenűl sokan kényelmetlennek, hangulatrombolóbak tartják).
3. A feminizmus gátolja a férfi fogamzásgátlást.

Mindent egybevetve az arány 3:1! Minden nemkívánt terhesség 75%- ban a nő hibája, felelőtlensége.
Ennek megfelelően a következményeit és az azzal járó felelősséget is a nőknek kell viselni.

Magát az abortuszt tiltani kell!

Jelen felállást átvezetve a jogrendszerünk más terüketére olyan mintha bármely bűnelkövető vagy szabálysértő ha elkapják kijelenthetné, hogy vállaja e a tettéért a felelősséget vagy elfogadja e annak következményeit.

Maga az abortusz kérdése egy ékes példája annak a jogrendszernek amely jogokat ad a nőknek felelősségvállalás és kötelezettségek nélkül.

tomgal
Olvasó
tomgal

Azért ez enyhén szólva leegyszerűsített Rokapapa! ( a 75%)

Kezdjük ott, hogy a cikkből kiderült, az abortuszok túlnyomó többsége az iskolázatlan, szegény rétegnél jellemző. Na ők aztán sem kifizetni, sem utánajárni nem fognak fogamzásgátlónak, de ha mégis , felfogni sem tudja sok esetben ( mert jó ha olvasni tud, de szöveget értelmezni már nem ) hogyan is kell helyesen szedni !

A gumi lenne a legegyszerűbb , legbiztonságosabb , legolcsóbb megoldás, ráadásul a betegségek ellen is véd. Ha egy férfinél a kényelmi szempont felülírja a biztonságot, az az ő felelőssége. Ha egy férfi mindenképp védekezni akar, akkor megteszi , de ezekben a rétegekben a legtöbbje szarik bele.

Én mindig azt vallom, hogy egy gyermek összehozásához két ember kell, ami 50-50 %, nem a másikra kell mutogatni, meg letolni magunkról a felelősséget! ( az igen ritka spermalopás nem ide tartozik, hisz abortuszról van szó és nyilván a nemi erőszak is kivétel)

Egyébként abortusz ügyben felmerült még bennem a politikusok felelőssége. Az abortuszon egyik kormány sem mer igazán jelentősen változtatni, nem, nem azért mert feminista ( azért ez a mostaniról sem igazán mondható el, feministàk szerint kifejezetten patriarchális) , hanem mert mindegyik kormány populista . Ha egy ország 70%-a támogatja a különösebb megkötések nélküli abortuszt, (67% férfi, 73 % nő) akkor ott ez lesz. Ha a 70% a szigorítást tartaná jónak, egyből bekerülne a pártok programjába. Egyébként az országgyűlés összetétele jelenleg 12% nő ( évtizedek óta 10% körül mozog,80-ban volt egyszer 25%), azaz 88 %-ban férfiak hozzák a döntéseket.
Még azt a szerencsétlen Szívhang törvényt sem képesek megszavazni , pedig többször be lett nyújtva és semmi korlátozó intézkedés nincs benne.

Szóval igen, az abortuszt tiltani, de legalábbis szigorítani kéne és kik kezében van a döntés ?

( Ja és a férfi fogamzásgátlókat a gyógyszeripar maga gátolja egyébként , nem látnak benne elég profitot:

https://www.hazipatika.com/eletmod/tudomanyos_erdekessegek/cikkek/kiderult_ezert_nincs_ferfi_fogamzasgatlo/20161129143518 )

Bela
Olvasó
Bela

Igen, a lakosság “akarja” az abortuszt… és emiatt nem mer senki hozzányúlni. Amúgy mi van, ha szigorítják? Megcsinálják feketén…

A kormány nem hogy nem patriarchális, hanem kifejezetten feminista intézkedéseket hoz. A nők 40 elég durva megkülönböztetés. Ideje is megtámadni az Egyenlő Bánásmód Hatóságnál, vagy az Alkotmánybíróságnál.

tomgal
Olvasó
tomgal

A kormány populista! A feministától távol áll, , a Nök40 szavazatokat hoz a nöktöl, akik általában hajlamosabbak balra szavazni. Ennyi. Szarnak ök bele, hogy a nöknek ez jó, vagy nem jó, vagy mennyire fair a férfiakkal szemben, ha eltörlik, szavazatot veszítenek, a fétfiaknak is megadni, arra nincs keret ( erre sem igazán). Egy DK-LMP-MSZP koalíció , na az feminista lenne!
Egyébként tudomásom szerint már többször megtámadták.

A 65% iskolázatlan fogja tudni a legkevésbé megcsinálni feketén, vagy külföldön. Ha szigorítják, mind elvégzése, mind alanyként vállalva büncselekmény.

Bela
Olvasó
Bela

Populista mindenki, de konkrétan ez az intézkedés erősen feminista. A nőknek igenis jó, ez nem kérdés.

tomgal
Olvasó
tomgal

Attól függ, ha egy nö kedvezményes nyugdíj mellett dolgozik, anyagilag jó, ha nem, akkor hosszabb távon elég sok pénzt veszít azzal szemben, ha megvárta volna a nyugdíj korhatárt.
Én diszkriminatívnak tartom, ha lehetne róla szavazni nem szavaznám meg, de ha még lesz, el fogok menni , mert az eddigi 31,5 évnél már a rengeteg, évtizedekig tartó éves többszáz túlóra miatt olyan 33 évnél tartok. 40 évemre lesz valósan ledolgozott 44-45 évem mennyiségben.

Bela
Olvasó
Bela

Attól függ, hogy elmegy-e kedvezménnyel, vagy megvárja a korhatárt. Az ő döntése, hogy sok pénzt veszít-e vagy sem. Ne hívjuk már hátránynak!

tomgal
Olvasó
tomgal

Nem is mondtam, hogy hátrány, itt az anyagi vonzatáról volt szó, jó, vagy nem. Persze, hogy saját döntés. Egyre többen élnek is vele. A nők 60%-a jelenleg így megy el. Hogy mellette mennyien dolgoznak még tovább esetleg részmunkaidőben azt nem tudom. Egyébként ha már van, én nem engedném, hogy aki így megy el nyugdíjba, az munkát vállaljon mellette.

Reszet Elek
Szerkesztő

Az Alkotmánybíróság már állást foglalt a kérdésben.
“Az Ab a nők és a férfiak egyenjogúságával kapcsolatban megállapította, hogy a nőket – az alaptörvény XV. cikk (5) bekezdése és a XIX. cikk (4) bekezdése második mondata alapján – külön védelem illeti meg, és a fokozott védelem követelményére is tekintettel másmilyen lehet a nyugdíjra való jogosultságuk is.
Az alaptörvény idézett bekezdései szerint “Magyarország külön intézkedésekkel védi a családokat, a gyermekeket, a nőket, az időseket és a fogyatékkal élőket”, továbbá “törvény az állami nyugdíjra való jogosultság feltételeit a nők fokozott védelmének követelményére tekintettel is megállapíthatja”.
Mindebből az Ab szerint az következik, hogy a nők – a férfiakhoz képest – kedvezőbb alanyi jogokra tarthatnak igényt, különösen az állami nyugdíjra jogosultságnál.”

Ez pedig olyannyira így van, hogy még népszavazás sem tartható a kérdésben, lévén az a költségvetést is érinti így tilalmas, kizárt tárgykörű.
Az Ab pont azokra a paragrafusokra hivatkozott, amelyeket a Fidesz passzírozott bele az alkotmányba és kezdetek óta sérelmezzük is, mint alapvető jogelveket sértő kitételeket.

Bela
Olvasó
Bela

Köszönöm a választ! Ez így még szomorúbb.
“Magyarország külön intézkedésekkel védi a családokat, a gyermekeket, a nőket, az időseket és a fogyatékkal élőket”,
Ha ezt nézzük, akkor a “családok” kikből állnak? Külön intézkedéssel védi, de a férfiaknak nem adja meg, amit a család más tagjainak.
Ez sajnos azt jelenti, amit Hunn és mások szoktak fejtegetni: mi nem vagyunk részei sem a családnak, sem a társadalomnak…

Somogyi Jòzsef
Olvasó

Férfiak meg le lettek szarva, csodás…. :-/

Reszet Elek
Szerkesztő
ulomenen
Szerkesztő

“Abortusz utólag” : anyuka halálra késelte a három gyerekét.
https://abc7.com/children-stabbed-killed-reseda/10505464/

ulomenen
Szerkesztő

Kitűnő cikk, mondhatjuk, hiánypótló!
Magam részéről köszönöm!