Szujó Flórián
161 megosztás

A férfiakkal szembeni erőszak még mindig tabunak számít

A statisztikák azt mutatják, hogy a férfiak az erőszak számos formájában felülreprezentáltak az áldozatok között. Világszerte a gyilkosságok áldozatainak 78%-a fiú/férfi, a világ 202 országa közül 193-ban többségben vannak az áldozatok között, beleértve hazánkat is. A Belügyminisztérium legfrissebb bűnügyi statisztikai adatai szerint az elmúlt 1,5 évben Magyarországon a gyilkosságok áldozatainak 58%-a, és a testi sértések áldozatainak 66%-a férfi volt. Az Országos Kriminológiai Intézet (OKRI) családon belüli erőszakkal foglalkozó, 2005-ben megjelent tanulmánykötetében, a “Családi iszonyok”-ban közreadott, ügyészségi akták statisztikai feldolgozásával végzett empirikus kutatás adatai szerint:

“A családon belül elkövetett, kiemelkedően súlyos bűncselekmények körében (emberölés és kísérlete) öt áldozat közül három férfi – a férfi áldozatok aránya 65%. Kiskorú veszélyeztetésének áldozatává a fiúk kétszer gyakrabban válnak, mint a lányok (65%-35%), vagyis a gyermek sértettek kétharmada szintén fiú.”

Mint láthatjuk, az OKRI fent idézett korábbi kutatása és a Belügyminisztérium legfrissebb adatai egybevágnak, egy változatlan társadalmi jelenségre mutatnak rá. Kiemelt figyelmet érdemel, hogy a kiskorúak ellen elkövetett erőszak áldozatainak kétharmada fiú. Virág György pszichológus, az OKRI igazgatóhelyettese egy a “Magyar Narancs”-nak évekkel korábban adott interjúban a magyar kutatás eredményeivel kapcsolatban kifejtette, hogy a fiúk fizikai bántalmazása sokszor “nevelési módszer”, amely azt célozza, hogy a férfiaktól elvárt társadalmi szerephez szükséges agressziót magukévá tegyék. Nemcsak, hogy bántalmazzák a fiúgyermekeket, de beszélniük sem szabad erről, mert az a férfias, ha elviselik és titokban tartják sérelmüket és fájdalmukat.

Tehát azzal a közvélekedéssel ellentétben, hogy a férfiakkal szembeni erőszak nem egy létező probléma, az adatokból nyilvánvalóan kitűnik, hogy nagyon is az. Hogyan lehetséges, hogy mindennek ellenére a férfiakkal és fiúkkal szembeni erőszak problémáját nem ismeri fel a közvélemény és a politika? Alighanem arról van szó, hogy ez egy általánosan elfogadott jelenség, ami fel se tűnik igazán az embereknek, nincs problémaként értelmezve, nem botránkoztatja meg őket. A férfiakkal szembeni erőszak – mint társadalmi probléma – még mindig tabusítva van, különböző elhárító mechanizmusok léteznek annak érdekében, hogy ez így is maradjon. Kezdve a probléma relativizálásától és tagadásától, egészen addig, hogy sokan morálisan igazoltnak láttatják a férfiakkal szembeni erőszakot, illetve a kultúrának, szocializációnak azon elemeit, amelyek ezt lehetővé teszik, elősegítik.

Amikor ezt a problémát mégis felveti valaki, igen gyakran az a válasz, hogy “de ezt többségében férfiak követik el”. Ez is a probléma relativizálása, holott a férfiak által férfiak ellen elkövetett erőszak társadalmi elfogadottsága épp az egyik legnagyobb probléma. Kultúránkban rengeteg olyan üzenet jelenik meg, ami a férfiakat arra ösztönzi, hogy férfiakkal szemben lehet, vagy akár kifejezetten kell is erőszakot alkalmazniuk, hogy saját rátermettségüket igazolják. Erre nagyon sok példát lehetne hozni mindennapjainkból.

A férfiak között zajló erőszakra nagyon sokan úgy tekintenek, mintha az a természetes rivalizálás része lenne minden megjelenési formájában, ezért aztán kialakulhat az a vélekedés is, hogy a férfiak között zajló erőszakban soha nincs agresszor és áldozat sem. Ráadásul a férfiakkal kapcsolatos társadalmi sztereotípiák sora áll készen arra, hogy ennek a szemléletmódnak a szükségszerűségét és jogosságát igazolják. A sztereotip férfiképpel ellentétben azonban a férfiaknak is létezik számos nagyon sérülékeny csoportja, így a fiú gyermekek, időskorúak, betegek, hajléktalanok, alacsony iskolázottságúak, és még sorolhatnánk. Az erőszak természete általában – és így a férfiak közötti erőszak esetében is – az, hogy a kiszolgáltatottabb, gyengébb, hátrányosabb helyzetűek válnak a nagyobb hatalmúak áldozatává. Létezik olyan társadalmi nézőpont is, amely úgy szeret tekinteni erre a helyzetre, mintha a férfiak közötti rivalizálás eleve morálisan feljogosítaná a nagyobb hatalommal rendelkezőket arra, hogy akár mértéktelen, féktelen erőszakkal is érvényesítsék akaratukat a gyengébb pozícióval rendelkezővel szemben.

A „Slap her”, magyarul “pofozd fel (a lányt)” című olasz kampányvideóban – amely rendkívül nagy nézettséget ért el az interneten – arra kértek meg fiúkat, hogy minden ok nélkül üssenek meg egy lányt. Nem tették meg, és amikor megkérdezték tőlük, hogy miért nem, akkor azzal indokolták, “Mert lány, nem tudom megtenni.” illetve “Mivel egy lányt nem ütünk meg”. Ezeket a válaszokat akár úgy is értelmezhetjük, hogy ha fiú lett volna, megütötték volna. Bármilyen ok nélkül. Viszont egyáltalán nem biztos, hogy ha a fenti videóban látott kísérletet fordított felállásban is elvégeznénk, akkor ugyanerre az eredményre jutnánk. Illetve egy személyes példa erre: pár nappal ezelőtt Budapesten utaztam egy buszon és hallottam, hogy egy nő és egy férfi beszélgetett egymással egy harmadik személyről, akiről rossz véleménnyel voltak. Ekkor közbeszólt a beszélgetésükbe egy számukra is ismeretlen férfi, hogy mondják meg, hogy kiről van szó és ő megveri ezt a személyt. Miután jelezték neki, hogy ez a személy egy nő, ő visszakozott, hogy akkor nem. Azt gondolom, hogy abban a szocializációs közegben, amelyben ezek a gyerekek, emberek nevelkedtek (vagyis a mi európai társadalmunkban), egyenes út vezet azokhoz a statisztikákhoz, amelyeket a cikk elején ismertettem.

A társadalmi sztereotípiákkal ellentétben a nők által elkövetett erőszak (nők, férfiak és gyerekek ellen) is létező jelenség. A gyermekbántalmazások esetében – aminek elszenvedői között a fiúk felülreprezentáltak – jelentős a nők aránya, az Egyesült Államokban az elkövetők 58%-a nő. A férfiak terhére nők által elkövetett erőszak látenciát jelentősen növelheti, hogy a nőkre inkább az erőszak szofisztikáltabb formái jellemzőek; úgy mint például a másik személy pszichológiai és szociális károsítása. Ezeknek felismerését, nyilvánosságra kerülését gátolja az is, hogy nem járnak külsérelmi nyomokkal. Itt említhetjük például az azzal való gyakori fenyegetést és kényszerítést, hogy az egyik szülő nem láthatja majd a saját gyermekeit. A válással, gyermekneveléssel összefüggő normák és társadalmi gyakorlatok miatt – amelyek valószínűsítik, hogy a párkapcsolat felbomlását követően az apa háttérbe szorul – a férfiak különösen veszélyeztetettek ezen a téren. Szóval az, hogy a férfiakkal szemben leggyakrabban más férfiak követnek el erőszakot, egyáltalán nem jelenti azt, hogy a nők által a férfiak terhére elkövetett erőszak vonatkozásában nem kell semmit sem tennie a társadalomnak. Vegyük komolyan és ne az áldozat számára legyen ez szégyen.

Vannak férfiakat érintő nemi sajátosságok az erőszak azon formái esetében is, melyben a férfiak nem felülreprezentáltak. Elterjedt tévhit, hogy a családon belüli erőszak áldozatainak csak kevesebb, mint 5%-a férfi. Az ilyen téves feltevések terjedése azért is rendkívül káros, mert a probléma súlyának alulértékeléséhez vezethet. Az OKRI fentebb már említett 2005-ös kutatása szerint, ha a legdurvább bűncselekményeken túl, szélesebb spektrumban vizsgáljuk a családon belül elkövetett összes erőszakos cselekményt – immár nem csak az emberölésre és kísérletére, hanem az enyhébb testi sértésre és szexuális erőszakra is fókuszálva -, az látszik, hogy az összes áldozatnak közel 30%-a férfi. Azonban az OKRI adataival szemben léteznek olyan külföldi kutatási eredmények is, amelyek kiegyenlített nemi arányokról számoltak be. Egy 2013-as svéd tanulmány szerint a nők és a férfiak azonos arányban válnak párkapcsolati erőszak áldozatává. Ugyancsak hasonló probléma lehet a gyermekek terhére elkövetett szexuális visszaélések tekintetében a fiúk áldozattá válásának magas látenciája és a velük szemben elkövetett visszaélések problémájának alulértékelése. Ezt támasztja alá az OKRI kutatásának azon eredménye is, mely rámutat, hogy míg a szexuális bántalmazást elszenvedő lányok 56%-a elmondta valakinek, hogy mi történt vele, addig ezzel szemben a fiúknak csak 15%-a beszélt bárkinek is a terhére elkövetett visszaélésről.

Mindenképpen szükséges tehát figyelembe venni a férfiak elleni erőszak nemi dimenzióit is. Azt, hogy a gyilkosságok áldozatainak többsége férfi, a testi sértések áldozatainak többsége férfi, a családon belül elkövetett emberölések áldozatainak többsége férfi, a gyermekek ellen elkövetett bántalmazások áldozatainak többsége fiú, hogy a társadalom jelentős része megbélyegzi, kigúnyolja a férfiakat, ha áldozattá válnak, hogy a politika számára egyáltalán nem léteznek ezek a kérdések, vagy hogy a fiúk nemi szerv csonkítása még mindig mindenféle társadalmi ellenállás nélkül, büntetlenül gyakorolható társadalmunkban, nem hagyhatjuk figyelmen kívül. Ahhoz, hogy ezekben a kérdésekben előrelépést, társadalmi szintű változást érjünk el, alapvetően fontos lenne, hogy széleskörű, a társadalom fontosabb intézményeire, szereplőire egyaránt vonatkozó, a fiúkat, férfiakat védő, az őket érő erőszak sajátosságaira fókuszáló intézkedések történjenek.

Post Author: Szujó Flórián

Szujó Flórián
A Valódi Egyenlőségért Civil Társaság alelnöke vagyok. Fontosnak tartom, hogy a nemi alapú igazságtalanságok megváltozzanak, és hogy legyenek erre adott válaszok a férfiak esetében, valamint létrejöjjenek olyan civil kezdeményezések, amelyek ezeket az ügyeket képviselik. Szeretném, hogy a nemekkel és a nemek közötti egyenlőséggel foglalkozó a nők és a férfiak létező problémáira adjon megoldást, a férfiak és a nők egységét teremtse meg és igazságosabbá tegye a társadalmunkat. Ehhez azt gondolom, hogy feltétlenül szükséges az, hogy ennek kialakításában a nők és a férfiak is részt vegyenek és a gátlástalan érdekérvényesítés helyett legyen törekvés a másik megértésére is.
f Facebook
161 megosztás


43
olvasói vélemény eddig. - Szólj hozzá te is! Minden hang számít!

Bejelentkezés szükséges a hozzászóláshoz!
3 Egyéni hozzászólás
40 Válasz hozzászólás
0 Követők
 
Legtöbbször megválaszolt hozzászólások
Jelenleg legvitatottabb hozzászólások
14 Hozzászólások szerzői
MeskeNaoooFUCKSZFEvakiDeadpool Legújabb hozzászólók
  Feliratkozás  
legújabb legrégebbi legnépszerűbb
Visszajelzés
Reszet Elek
Szerkesztő

Az erőszaknak nincsen neme. Azzal, hogy nemi alapon foglalkozunk a kérdéssel csak utat nyitunk a kultbalos, feminista narratívának.
Az agresszió, mint minden fajnak, a miénknek is a sajátja (noha a látszattal ellentétben korántsem vagyunk kifejezetten erőszakos faj). Nemileg meghatározottnak legfeljebb az agresszió jellege, megnyilvánulási módja számít. Általánosságban néhány dolog megállapítható.
Egyik részről, az erősebb pozícióban levő személy lesz az agresszív, azaz akinek a másik az adott helyzetben kiszolgáltatott (akár fizikailag, akár társadalmi pozícióját tekintve, ez legfeljebb az agresszió jellegében jelent különbséget).
Másik részről össztársadalmi szinten az agresszív viselkedések mértékének és számának növekedése annak a jele, hogy az adott társadalom rossz irányba tart. Egyre több a frusztrált, mentálisan labilis, agresszivitását hasznos módon megélni nem tudó tagja. Az egyén elidegenedése, kirekesztettsége, az értelmes élet megélésére képtelenné tevő környezete, az eluralkodó depresszió és kiúttalanság érzés, valamint az ezekhez kötődő negatív szerepminták, egyre növekvő mértékben eredményezik a társadalmon belüli konfliktusok agresszív megoldását, lezárását.

A problémára pedig szinte csak rossz válaszok születnek. A rendőri-jogi megoldások valójában nem működnek. A másik vélelmezett megoldás pedig végső soron az emberi függő kapcsolatok felszámolását jelentené. Ez utóbbi nélkül viszont nem létezik társadalom, elvégre annak alapja a kölcsönös függés és kiszolgáltatottság. Ezekre ragadós szirupként progresszívjeink még a gendert és az egész neobalos osztályharcukat is ráöntik.

A valódi megoldással kellene foglalkoznunk. Azaz hogyan lehetne javítani társadalmunk mentálhigiénés állapotát, hogyan lehetne megfelelő konfliktuskezelési mintákat adni, mi módon lehetne újraszőni a társadalom összetartó szövetét, mi módon lehetne elérni, hogy az emberek jelentőségteljesnek és teljesnek éljék meg az életüket, amelyben maguk is értelmes és hasznos dolgokat művelnek és meg is becsülik őket értük. Egy ilyen irányba tartó társadalomban az agresszió elfogadhatatlan formáinak megjelenési mértéke is bizonnyal csökkenő lenne.

Alter Ego
Szerkesztő

Viszont amíg ezt a távlati, idealisztikus célt nem sikerül elérni, addig sem lehet hagyni egyeduralkodóvá válni a “kultbalos, feminista narratívát”. Miközben célt és teret igyekszik adni a társadalom az önmegvalósításnak és így elejét venni az erőszaknak, addig is szükségszerű rávilágítani, hogy az erőszakos cselekmények elkövetői nem csak férfiak, hogy a családon belüli erőszak elkövetői nem “95 százalékban a férfiak”, ahogyan rendszeresen az utcán menetelő és sajtóban uszító a NANE és a PATENT aktivisták állítják transzparenseiken.

Nem elég azt gondolni, hogy az erőszaknak nincs neme, de ezt ki is kell kimondani, sőt ezt nem elég kimondani, ezt be is kell bizonyítani (rá kell világítani, ). – Ez nem nyit teret a feminista narratívának, hanem éppen ellenkezőleg. A többiben egyetértünk.

Reszet Elek
Szerkesztő

Hol állítottam az ellenkezőjét?

Alter Ego
Szerkesztő

Félreértettem volna valamit?

“Azzal, hogy nemi alapon foglalkozunk a kérdéssel csak utat nyitunk a kultbalos, feminista narratívának.”

Se - se
Újságíró
Se - se

AlterEgo
Mondd kérlek.. ha az ellenségeink panaszkodós sulykolása a hazugságaik ellenére is működik, akkor nekünk is panaszkodósan kell sulykolnunk a saját igazságunkat? Mert nekem ez az egyenlőség nem kell. Akkor sem ha ez működik.

Egyénileg én a PirosPirulától köszönöm jól, a kötelező bizalmatlanságot a női “igen” -nel szemben megtanítottam az utókoromnak – szerintem a társadalmi összeomlás engem nem érint már annyira hogy a férfiak legalább ugyanolyan szintű elnyomottságáról kezdjek panaszkodni a magasságos államhatalom érdektelen irányítóinak.

hunbagira
Újságíró

Van fiad? Majd, ha isztambuli egyezmény alapján mindenfajta bizonyítási eljárás nélkül “megmítúzzák”, akkor majd közöljed vele, ugyanezt. :S

Se - se
Újságíró
Se - se

hunbagira
Van fiam, nem is egy… nem is kettő.
És nem fogják megmitúzni egyiket sem, mert vissza fogja vonni a vádat a feljelentő.
Írtam hogy átadtam a kötelező bizalmatlanságot a női “igen” -nel szemben nekik – illetve hidd el hogy az utólagos női meggondolás ellen van az az erő..
Vagy ha csak vitatkozni akarsz, akkor gyere el a következő kólázásra.
Írásban kitartok amellett hogy a leendő társadalmi összeomlás ha holnap reggel következik is be, akkor sem fog engem annyira érinteni hogy bármilyen sóhivatalnak panaszkodjak.

Alter Ego
Szerkesztő

Egy fiatal szociológus végre elkezd szakcikkeket írni a családban és a társadalomban jelenlévő erőszak problémájáról, mégpedig úgy, hogy rámutat az egyeduralkodó “feminista narratívával” szemben a férfiak nemcsak elkövetői, hanem éppen annyira leszenvedői is az erőszaknak; erre egyesek olyan messzemenő állításokat tesznek, hogy “kultbalos feminista narrratíva”, ” “panaszkodós sulykolás”… – Mi van???

Annak nyilván magam sem vagyok a híve, hogy minden kisebb jelentőségű férfiproblémát túl kell dimenzionálni vagy egyenesen le kell tükrözni feminista módszereket, ilyen szempontok szerint is számos módosítást szoktam javasolni a Férfihangon megjelenő cikkekkel kapcsolatban, hogy megfeleljen az itteni olvasóközönség kényes ízlésének is… – Na de azért az már tényleg kényes ízlésnek és a tehetetlenkedő semmittevők önmagyarázatának és önmentegetésének tűnik, ha a férfimozgalom szakembereit, szociológusait kezdi valaki ekézni, mert szakcikkeket írnak a férfiak társadalmi problémáiról, és a felismeréseiket törekszenek bevinni a társadalmi párbeszédbe. – Esetleg visszahívjuk Csaxi-mamit is?

Azt azért vegyük már tudomásul, hogy a társadalmi érdekegyeztetés protokolljának van egy sajátos viszonyrendszere és nyelvezete, ahhoz a “narratívához” a férfimozgalomnak is alkalmazkodnia kell valamelyest, ha meg akarja jeleníteni a férfiak érdekeit.

A szükséges cselekvés helyett jó sokan vannak azok a férfiak, akiknek az a válasza a saját “társadalmi-nemi” elidegenedésükre, hogy duzzogva kijelentik, hogy nem tetszenek a szabályok, ezért inkább nem is játszanak… – Ami egyébként egy tipikus nőies passzív-agresszív reakció. (!)

Hadd ne is minősítsem, amikor az ilyen beszélgetések közepén egyesek azzal állnak elő, hogy a férfiak társadalmi problémáira inkább az a legjobb válasz, hogy a MGTOW-k tanyát vesznek vidéken, ahol répát termesztenek, ami után aztán furmányosai nem adóznak, és így majd ők lesznek azok, akik rombadöntik a “pusztulásra érett társadalmat”… – egy nagyon-nagyon távoli jövőben, egy messzi-messzi galaxisban…

Hahó!!! Jó reggelt kívánok! Tessék felébredni és lejönni végre az internetes farmjátékról és a scifi-fantasy filmekről, helyette inkább felnőni a kommunikációs feladathoz! :)

Se - se
Újságíró
Se - se

AlterEgo
Nem baj ha valaki megmutatja nekünk a férfiakat nőtudományos szempontok szerint is.

De az álmaikban csalódott férfiak.. hm.. az ő társaságuknak az esetleges politikai súlya megér annyit hogy az egyéni szempontjaiknál magasabb szempontok alapján megneveljék őket?

Nem csaxi alaptétele a kérdés, mert vonzóbbá igenis tehetjük magunkat.
Az a kérdés, hogy közös helyzetű egyének vagyunk-e, vagy a férfiak tömege.

Mert az egységnek több a lehetősége – de egységes a hangja, a viselkedése, az egyenruhája, a tagsági könyve..
..a közös helyzetű egyéneknek meg a nők viselkedése felett érzett csalódásuk az egységes. Minden más egység esetleges.

Hm? Bikacsordát alkotunk már?

Alter Ego
Szerkesztő

Se-se, van olyan része a hsz-ednek, amit nem tudok értelmezni:

“De az álmaikban csalódott férfiak.. hm.. az ő társaságuknak az esetleges politikai súlya megér annyit hogy az egyéni szempontjaiknál magasabb szempontok alapján megneveljék őket?”

Nem emlékszem, hogy bármilyen módon utaltam rá, hogy meg kellene nevelni a férfiak valamilyen csoportját… A saját életében nyilván mindenki olyan döntéseket hoz, úgy él ahogyan csak kedve tartja… Nem tudom erre gondoltál-e történetesen, de ami átnevelésnek érthető a cikkben, hogy a férfiak ne legyenek egymással szemben sem erőszakosak, de ez sem nevelési kérdés, hanem büntetőjogi kívánalom…

Úgy vélem, a vita lényege az, hogy a férfiaknak léteznek-e egységes érdekei és azokat milyen módon, milyen kommunikációval kell vagy nem kell, illetve lehet-e egyáltalán a politika-társadalmi érdekegyzetés fórumain képviselni.

Azért emlegettem Csaxit, mert ő lényegében azt vonta kétségbe, hogy léteznek a férfiaknak egységes érdekei, állítása szerint nem is lehet azokat képviselni, felesleges is megpróbálni, mert az iránt az egész társadalom eleve érdektelen, sőt még a férfiak saját maguk is. Amikor a bikacsordákat emlegetted, meg azt, hogy nem szeretnél “védett férfi” lenni, akkor talán magad is ezt szeretted volna mondani…

Nekem meggyőződésem, hogy a férfiaknak vannak közös érdekeik. Kétlem, hogy bármelyik férfi azt szeretné, hogy diszkriminálják őt, hasonlóképpen azt sem hiszem, hogy bárki szeretné, hogy ha létrejön valamilyen társadalompolitikai intézkedés, akkor abból a férfiakat minduntalan kifelejtsék vagy egyenesen csak mint problémaforrásra hivatkozzanak rájuk, azt sem hiszem, hogy bárki úgy gondolja, hogy a férfiak társadalmi helyzetét meghamisítva kell bemutatni, ahogyan az ma sok esetben történik…

Ezen túlmenően pedig már csak stilisztikai kérdés, hogy ki milyen formában szeretné, ha valaki megfogalmazná az érdekeit. De ez már kisebb jelentőségű kérdés, amellyel kapcsolatban lehet szőrszálhasogatni (igyekszem magamat is regulázni ebben a tekintetben) vagy nyugtázni, hogy aki magára vállalta az érdekképviseletet, az nem feltétlenül ugyanúgy fogalmazott, mint aki éppen nem csinált semmit sem, de “biztosan másképp mondta volna”, ha egyáltalán mondott volna valamit…

Én pedig azt szeretném javasolni – tekintettel a férfimozgalmi aktivizmus jelenlegi csekély erejére is -, hogy mindenki inkább csak akkor fogalmazzon meg ellenvetéseket, ha valamely lényegi kérdésben nem ért egyet a férfiak érdekképviseletére vállalkozókkal… Merthogy ellenkező esetben tényleg sikerülhet alátámasztani, hogy “nincsenek bikacsordák”… És ha valamiben nem kellene lemásolni a feministák mentalitását, akkor az az, ahogyan az a tehéncsorda még egymás között is folyton öklelődzik, például amikor – true story – egy kiskocsmában nejlonszatyorral püfölte egymást két magyar feminista aktivista közbotrányt okozva, mert nem értettek egyet a “transznők” mozgalmi befogadásával kapcsolatban…

csakafoci
Olvasó
csakafoci

Témába vág: https://telex.hu/belfold/2021/05/17/kegyelmet-kapott-ader-janostol-kertesz-agnes

Komolyan, csont nélkül elhiszi mindenki amit ez a nő előad, és még kegyelemben is részesül. Szégyen.

tomgal
Olvasó
tomgal

Dehogy hiszi el mindenki, a bíróság kétszer nem hitte el , szerintem Ádler sem hiszi el, maximum nem zárja ki a lehetőségét.(ezért is felezte a büntetést és nem teljes kegyelmet adott). De jóval nagyobb eséllyel a nő megtette.Egyébként ez alapján, tuti a nő volt- itt a teljes jogerős indoklás :https://szegyenpad.com/bunugyek/kertesz-agnes-a-fovarosi-itelotabla-szerint-megtevesztette-a-rendoroket-akik-emiatt-az-elvagott-nyaku-sertettre-csaptak-le/. ( Azért a férj sem teljesen tiszta fialás – nyilván nem kell emiatt nyakon szúrni, szóval a pacák aki nem akar dolgozni és ő akar otthon maradni a kisbabával” mert sokkal jobban ért hozzá” és elhajtja az asszonyt melózni – azért ott sincs fejben minden rendben. Szóval a lelki terror része nem kizárt, de ilyenkor el szokás válni, nem nyakon szurkálni…)persze dr Lichy volt a védő, ki más…

Horvath Anton
Olvasó

“szóval a pacák aki nem akar dolgozni és ő akar otthon maradni a kisbabával”, üdvözlet, ez a svéd femcsi modell. Nyilván ez a riport is femcsileg tulfűtött (ATV), ismét egy ilyen esetet akarnak ráhúzni az összes családon belüli erőszakkal kapcsolatos esetre. A femcsik már így is jól haladnak a család megszüntetésében, ha nincsen család akkor nincsen csbe se. Persze erőszak akkor is lesz mindig, családon kívül is.

BlackPill
Olvasó
BlackPill

BlackAdder.

hunbagira
Újságíró

Ha nő vagy, emberölési kísérleteket is megúszod. (Kis haveromat most akarják bevarrni 3 évre egy tő marihuánáért…aminek terméséből valóban osztott cimbieinek).
Férfi elkövetők, kegyelmi kérvényekkel betárazni!!!!

tomgal
Olvasó
tomgal

Visszanéztem, a férfiak általában gazdasági bűncselekményekért kapnak kegyelmet , a nők erőszakosért.
Több férfi kap kegyelmet, mint nő, de ez érthető, hisz több az elítélt bűnöző is. Viszont a nők súlyosabb cselekményekért. Ennek a nőnek- így végigolvasva az egyértelmű szakértői véleményeket és tanúvallomást -szomszéd (kiabálta a férjének, hogy nem mész oda az ajtóhoz, amikor már menekült stb) nem járna kegyelem. De ugye jönnek a választások és sok nő követelte Ágika felmentését, szerintem ezért is lett ” felezzük” az ítéletet döntés (azért szabadon ne engedjük, de befogjuk a hápogók száját ).Szóval jó eséllyel ez politikai döntés most. Ami igen szomorú.

Horvath Anton
Olvasó

Pedig az én olvasatomban egy kocsmai verekedés sem másabb semmiben se. Ott se mindig aszerint születik döntés hogy ki ütött először, vagy ki rántott először kést, mégse osztogatnak politikai kegyelmeket ilyen esetekben valahogy. Ilyenkor persze szinte kivétel nélkül férfiak az érintettek.

tomgal
Olvasó
tomgal

Van vegyesen ez is az is mindkét nemnél, csak az a jellemzöbb amit írtam.
Általában azért büntetlen elöéletüek akik kegyelmet kapnak , szóval nem az a már többször ült garázdaságért, testi sértésért, stb. Ritka az a súlyos kimenetelü kocsmai verekedés , késelés, ahol a résztvevök priusza patyolattiszta.

hunbagira
Újságíró

Hú beleolvastam a kommentekbe (nem kellett volna) a nők többsége tényleg egy elbaszott primitív, önző, lincselő prosti…( jó ez utóbbi számomra nem meglepő ,gyakorló büntetősként, de akkor is) Olyan hímsovinizmussal nehezen vádolható pszichiáter mint mátégábor is lamentált azon, hogy a középkori vesztőhelyeken készült rézmetszeteken mennyivel több női néző van.
Illetve amikor a bogár család megérdemelt helyére, a pokolra került. Azt hitte a lincselő tömeg, hogy ugyanúgy meghirdetik eme “nemes” állást, mint addig. A jelentkezők 70% a nő volt..a szegedi csillag akkori parancsnoka elmondása alapján. A hülyék ráadásul azt sem tudták, hogy itt közép-európában ” dívó ” “bitós” módszer alkalmazásához jelentős testierő (is) kell.

tomgal
Olvasó
tomgal

Mely kommentekre gondoltál Bagira? ( én egyik cikknél sem látok kommenteket). Csak kíváncsi vagyok , hogy mit lehet reagálni egy ilyen ügyben, ahol az orvosszakértö egyértelmüen megállapította, hogy nem okozhatta magának a sérüléseket és még tanú is van rá, hogy a nö nem akarta kiengedni az ajtón. Ezzel milyen alapon lehet vitatkozni ?
Biztosan egy nagy összeesküvés az egész, benne van a szomszéd ( “a postás, a rendőr, a villanyszerelő,
A szomszéd, a gázos és a díjbeszedő,
A handlé, a szódás és a képkereskedő,
A házmester, a fia és a kéményseprő.“ :) ), a hatósági szakértö , mindenki ?!

hunbagira
Újságíró

Az adott sajtótermék facebookon megjelent változata alatti kommentmezőre gondoltam.

tomgal
Olvasó
tomgal

Köszi !

FUCKSZFE
Olvasó
FUCKSZFE

Egy anyuka szabályai a kisfiára áhítozó nőknek:

1. A fiam nem egy bankautomata.
2. Ha sztriptíztáncosnőnek öltözve állítasz be a házamba, garantálom, hogy nem fogsz sokáig maradni.
3. Ha szexüzeneteket találok a telefonján, nem fogsz sokáig maradni.
4. Értsd meg, hogy ha nem vagy nekem szimpatikus, nem fogsz sokáig maradni.
5. Hidd el, hogy megtalálom a módját, hogy elüldözzelek.
6. A fiam az „anyja fia”. Amíg nincs gyűrű az ujjadon, addig nem számít, hogy te mit gondolsz erről.
7. Nem azért vagy, hogy megmondj neki dolgokat, és nem feladatod, hogy megváltoztasd őt. Fogadd el olyannak, amilyen, vagy lásd az 5. sz. szabályt.
8. A fiam egy úriember. Erre tanítottam. Ajánlom, hogy te pedig hölgyként viselkedj és megérdemeld ezt.
9. Tudom, hogy kell elkerülni a börtönbüntetést.
10. Ha kibújsz ezek alól a szabályok alól, és elügyeskeded magad addig, hogy gyűrű kerüljön az ujjadra, akkor onnantól kezdve nem a barátod anyukája leszek, hanem valami sokkal rosszabb. Az anyósod.

U.I. Nem tudsz átverni, ismerlek, hiszen én is nő vagyok.

Reszet Elek
Szerkesztő

Ez honnan származik?

Naooo
Olvasó
Naooo

Az apukája hol van, ha saját házról beszél? Lekoppasztotta?

hunbagira
Újságíró

:))))
Kár, hogy nyilván pasi írta ezt is…de amúgy jó.

Naooo
Olvasó
Naooo

Fujbazmeg a nők meg a buzik használják a “pasi” szót.

hunbagira
Újságíró

Lebuktam…

Meske
Olvasó
Meske

Ez igen… Akár viccnek szánta, akár nem, “szépet” hasított vele. Az “anyja fia” vajon megtapsolta ezt a produkciót?