A statisztikák azt mutatják, hogy a férfiak az erőszak számos formájában felülreprezentáltak az áldozatok között. Világszerte a gyilkosságok áldozatainak 78%-a fiú/férfi, a világ 202 országa közül 193-ban többségben vannak az áldozatok között, beleértve hazánkat is. A Belügyminisztérium legfrissebb bűnügyi statisztikai adatai szerint az elmúlt 1,5 évben Magyarországon a gyilkosságok áldozatainak 58%-a, és a testi sértések áldozatainak 66%-a férfi volt. Az Országos Kriminológiai Intézet (OKRI) családon belüli erőszakkal foglalkozó, 2005-ben megjelent tanulmánykötetében, a “Családi iszonyok”-ban közreadott, ügyészségi akták statisztikai feldolgozásával végzett empirikus kutatás adatai szerint:
“A családon belül elkövetett, kiemelkedően súlyos bűncselekmények körében (emberölés és kísérlete) öt áldozat közül három férfi – a férfi áldozatok aránya 65%. Kiskorú veszélyeztetésének áldozatává a fiúk kétszer gyakrabban válnak, mint a lányok (65%-35%), vagyis a gyermek sértettek kétharmada szintén fiú.”
Mint láthatjuk, az OKRI fent idézett korábbi kutatása és a Belügyminisztérium legfrissebb adatai egybevágnak, egy változatlan társadalmi jelenségre mutatnak rá. Kiemelt figyelmet érdemel, hogy a kiskorúak ellen elkövetett erőszak áldozatainak kétharmada fiú. Virág György pszichológus, az OKRI igazgatóhelyettese egy a “Magyar Narancs”-nak évekkel korábban adott interjúban a magyar kutatás eredményeivel kapcsolatban kifejtette, hogy a fiúk fizikai bántalmazása sokszor “nevelési módszer”, amely azt célozza, hogy a férfiaktól elvárt társadalmi szerephez szükséges agressziót magukévá tegyék. Nemcsak, hogy bántalmazzák a fiúgyermekeket, de beszélniük sem szabad erről, mert az a férfias, ha elviselik és titokban tartják sérelmüket és fájdalmukat.
Tehát azzal a közvélekedéssel ellentétben, hogy a férfiakkal szembeni erőszak nem egy létező probléma, az adatokból nyilvánvalóan kitűnik, hogy nagyon is az. Hogyan lehetséges, hogy mindennek ellenére a férfiakkal és fiúkkal szembeni erőszak problémáját nem ismeri fel a közvélemény és a politika? Alighanem arról van szó, hogy ez egy általánosan elfogadott jelenség, ami fel se tűnik igazán az embereknek, nincs problémaként értelmezve, nem botránkoztatja meg őket. A férfiakkal szembeni erőszak – mint társadalmi probléma – még mindig tabusítva van, különböző elhárító mechanizmusok léteznek annak érdekében, hogy ez így is maradjon. Kezdve a probléma relativizálásától és tagadásától, egészen addig, hogy sokan morálisan igazoltnak láttatják a férfiakkal szembeni erőszakot, illetve a kultúrának, szocializációnak azon elemeit, amelyek ezt lehetővé teszik, elősegítik.
Amikor ezt a problémát mégis felveti valaki, igen gyakran az a válasz, hogy “de ezt többségében férfiak követik el”. Ez is a probléma relativizálása, holott a férfiak által férfiak ellen elkövetett erőszak társadalmi elfogadottsága épp az egyik legnagyobb probléma. Kultúránkban rengeteg olyan üzenet jelenik meg, ami a férfiakat arra ösztönzi, hogy férfiakkal szemben lehet, vagy akár kifejezetten kell is erőszakot alkalmazniuk, hogy saját rátermettségüket igazolják. Erre nagyon sok példát lehetne hozni mindennapjainkból.
A férfiak között zajló erőszakra nagyon sokan úgy tekintenek, mintha az a természetes rivalizálás része lenne minden megjelenési formájában, ezért aztán kialakulhat az a vélekedés is, hogy a férfiak között zajló erőszakban soha nincs agresszor és áldozat sem. Ráadásul a férfiakkal kapcsolatos társadalmi sztereotípiák sora áll készen arra, hogy ennek a szemléletmódnak a szükségszerűségét és jogosságát igazolják. A sztereotip férfiképpel ellentétben azonban a férfiaknak is létezik számos nagyon sérülékeny csoportja, így a fiú gyermekek, időskorúak, betegek, hajléktalanok, alacsony iskolázottságúak, és még sorolhatnánk. Az erőszak természete általában – és így a férfiak közötti erőszak esetében is – az, hogy a kiszolgáltatottabb, gyengébb, hátrányosabb helyzetűek válnak a nagyobb hatalmúak áldozatává. Létezik olyan társadalmi nézőpont is, amely úgy szeret tekinteni erre a helyzetre, mintha a férfiak közötti rivalizálás eleve morálisan feljogosítaná a nagyobb hatalommal rendelkezőket arra, hogy akár mértéktelen, féktelen erőszakkal is érvényesítsék akaratukat a gyengébb pozícióval rendelkezővel szemben.
A „Slap her”, magyarul “pofozd fel (a lányt)” című olasz kampányvideóban – amely rendkívül nagy nézettséget ért el az interneten – arra kértek meg fiúkat, hogy minden ok nélkül üssenek meg egy lányt. Nem tették meg, és amikor megkérdezték tőlük, hogy miért nem, akkor azzal indokolták, “Mert lány, nem tudom megtenni.” illetve “Mivel egy lányt nem ütünk meg”. Ezeket a válaszokat akár úgy is értelmezhetjük, hogy ha fiú lett volna, megütötték volna. Bármilyen ok nélkül. Viszont egyáltalán nem biztos, hogy ha a fenti videóban látott kísérletet fordított felállásban is elvégeznénk, akkor ugyanerre az eredményre jutnánk. Illetve egy személyes példa erre: pár nappal ezelőtt Budapesten utaztam egy buszon és hallottam, hogy egy nő és egy férfi beszélgetett egymással egy harmadik személyről, akiről rossz véleménnyel voltak. Ekkor közbeszólt a beszélgetésükbe egy számukra is ismeretlen férfi, hogy mondják meg, hogy kiről van szó és ő megveri ezt a személyt. Miután jelezték neki, hogy ez a személy egy nő, ő visszakozott, hogy akkor nem. Azt gondolom, hogy abban a szocializációs közegben, amelyben ezek a gyerekek, emberek nevelkedtek (vagyis a mi európai társadalmunkban), egyenes út vezet azokhoz a statisztikákhoz, amelyeket a cikk elején ismertettem.
A társadalmi sztereotípiákkal ellentétben a nők által elkövetett erőszak (nők, férfiak és gyerekek ellen) is létező jelenség. A gyermekbántalmazások esetében – aminek elszenvedői között a fiúk felülreprezentáltak – jelentős a nők aránya, az Egyesült Államokban az elkövetők 58%-a nő. A férfiak terhére nők által elkövetett erőszak látenciát jelentősen növelheti, hogy a nőkre inkább az erőszak szofisztikáltabb formái jellemzőek; úgy mint például a másik személy pszichológiai és szociális károsítása. Ezeknek felismerését, nyilvánosságra kerülését gátolja az is, hogy nem járnak külsérelmi nyomokkal. Itt említhetjük például az azzal való gyakori fenyegetést és kényszerítést, hogy az egyik szülő nem láthatja majd a saját gyermekeit. A válással, gyermekneveléssel összefüggő normák és társadalmi gyakorlatok miatt – amelyek valószínűsítik, hogy a párkapcsolat felbomlását követően az apa háttérbe szorul – a férfiak különösen veszélyeztetettek ezen a téren. Szóval az, hogy a férfiakkal szemben leggyakrabban más férfiak követnek el erőszakot, egyáltalán nem jelenti azt, hogy a nők által a férfiak terhére elkövetett erőszak vonatkozásában nem kell semmit sem tennie a társadalomnak. Vegyük komolyan és ne az áldozat számára legyen ez szégyen.
Vannak férfiakat érintő nemi sajátosságok az erőszak azon formái esetében is, melyben a férfiak nem felülreprezentáltak. Elterjedt tévhit, hogy a családon belüli erőszak áldozatainak csak kevesebb, mint 5%-a férfi. Az ilyen téves feltevések terjedése azért is rendkívül káros, mert a probléma súlyának alulértékeléséhez vezethet. Az OKRI fentebb már említett 2005-ös kutatása szerint, ha a legdurvább bűncselekményeken túl, szélesebb spektrumban vizsgáljuk a családon belül elkövetett összes erőszakos cselekményt – immár nem csak az emberölésre és kísérletére, hanem az enyhébb testi sértésre és szexuális erőszakra is fókuszálva -, az látszik, hogy az összes áldozatnak közel 30%-a férfi. Azonban az OKRI adataival szemben léteznek olyan külföldi kutatási eredmények is, amelyek kiegyenlített nemi arányokról számoltak be. Egy 2013-as svéd tanulmány szerint a nők és a férfiak azonos arányban válnak párkapcsolati erőszak áldozatává. Ugyancsak hasonló probléma lehet a gyermekek terhére elkövetett szexuális visszaélések tekintetében a fiúk áldozattá válásának magas látenciája és a velük szemben elkövetett visszaélések problémájának alulértékelése. Ezt támasztja alá az OKRI kutatásának azon eredménye is, mely rámutat, hogy míg a szexuális bántalmazást elszenvedő lányok 56%-a elmondta valakinek, hogy mi történt vele, addig ezzel szemben a fiúknak csak 15%-a beszélt bárkinek is a terhére elkövetett visszaélésről.
Mindenképpen szükséges tehát figyelembe venni a férfiak elleni erőszak nemi dimenzióit is. Azt, hogy a gyilkosságok áldozatainak többsége férfi, a testi sértések áldozatainak többsége férfi, a családon belül elkövetett emberölések áldozatainak többsége férfi, a gyermekek ellen elkövetett bántalmazások áldozatainak többsége fiú, hogy a társadalom jelentős része megbélyegzi, kigúnyolja a férfiakat, ha áldozattá válnak, hogy a politika számára egyáltalán nem léteznek ezek a kérdések, vagy hogy a fiúk nemi szerv csonkítása még mindig mindenféle társadalmi ellenállás nélkül, büntetlenül gyakorolható társadalmunkban, nem hagyhatjuk figyelmen kívül. Ahhoz, hogy ezekben a kérdésekben előrelépést, társadalmi szintű változást érjünk el, alapvetően fontos lenne, hogy széleskörű, a társadalom fontosabb intézményeire, szereplőire egyaránt vonatkozó, a fiúkat, férfiakat védő, az őket érő erőszak sajátosságaira fókuszáló intézkedések történjenek.
Az erőszaknak nincsen neme. Azzal, hogy nemi alapon foglalkozunk a kérdéssel csak utat nyitunk a kultbalos, feminista narratívának.
Az agresszió, mint minden fajnak, a miénknek is a sajátja (noha a látszattal ellentétben korántsem vagyunk kifejezetten erőszakos faj). Nemileg meghatározottnak legfeljebb az agresszió jellege, megnyilvánulási módja számít. Általánosságban néhány dolog megállapítható.
Egyik részről, az erősebb pozícióban levő személy lesz az agresszív, azaz akinek a másik az adott helyzetben kiszolgáltatott (akár fizikailag, akár társadalmi pozícióját tekintve, ez legfeljebb az agresszió jellegében jelent különbséget).
Másik részről össztársadalmi szinten az agresszív viselkedések mértékének és számának növekedése annak a jele, hogy az adott társadalom rossz irányba tart. Egyre több a frusztrált, mentálisan labilis, agresszivitását hasznos módon megélni nem tudó tagja. Az egyén elidegenedése, kirekesztettsége, az értelmes élet megélésére képtelenné tevő környezete, az eluralkodó depresszió és kiúttalanság érzés, valamint az ezekhez kötődő negatív szerepminták, egyre növekvő mértékben eredményezik a társadalmon belüli konfliktusok agresszív megoldását, lezárását.
A problémára pedig szinte csak rossz válaszok születnek. A rendőri-jogi megoldások valójában nem működnek. A másik vélelmezett megoldás pedig végső soron az emberi függő kapcsolatok felszámolását jelentené. Ez utóbbi nélkül viszont nem létezik társadalom, elvégre annak alapja a kölcsönös függés és kiszolgáltatottság. Ezekre ragadós szirupként progresszívjeink még a gendert és az egész neobalos osztályharcukat is ráöntik.
A valódi megoldással kellene foglalkoznunk. Azaz hogyan lehetne javítani társadalmunk mentálhigiénés állapotát, hogyan lehetne megfelelő konfliktuskezelési mintákat adni, mi módon lehetne újraszőni a társadalom összetartó szövetét, mi módon lehetne elérni, hogy az emberek jelentőségteljesnek és teljesnek éljék meg az életüket, amelyben maguk is értelmes és hasznos dolgokat művelnek és meg is becsülik őket értük. Egy ilyen irányba tartó társadalomban az agresszió elfogadhatatlan formáinak megjelenési mértéke is bizonnyal csökkenő lenne.
Viszont amíg ezt a távlati, idealisztikus célt nem sikerül elérni, addig sem lehet hagyni egyeduralkodóvá válni a “kultbalos, feminista narratívát”. Miközben célt és teret igyekszik adni a társadalom az önmegvalósításnak és így elejét venni az erőszaknak, addig is szükségszerű rávilágítani, hogy az erőszakos cselekmények elkövetői nem csak férfiak, hogy a családon belüli erőszak elkövetői nem “95 százalékban a férfiak”, ahogyan rendszeresen az utcán menetelő és sajtóban uszító a NANE és a PATENT aktivisták állítják transzparenseiken.
Nem elég azt gondolni, hogy az erőszaknak nincs neme, de ezt ki is kell kimondani, sőt ezt nem elég kimondani, ezt be is kell bizonyítani (rá kell világítani, ). – Ez nem nyit teret a feminista narratívának, hanem éppen ellenkezőleg. A többiben egyetértünk.
Hol állítottam az ellenkezőjét?
Félreértettem volna valamit?
AlterEgo
Mondd kérlek.. ha az ellenségeink panaszkodós sulykolása a hazugságaik ellenére is működik, akkor nekünk is panaszkodósan kell sulykolnunk a saját igazságunkat? Mert nekem ez az egyenlőség nem kell. Akkor sem ha ez működik.
Egyénileg én a PirosPirulától köszönöm jól, a kötelező bizalmatlanságot a női “igen” -nel szemben megtanítottam az utókoromnak – szerintem a társadalmi összeomlás engem nem érint már annyira hogy a férfiak legalább ugyanolyan szintű elnyomottságáról kezdjek panaszkodni a magasságos államhatalom érdektelen irányítóinak.
Van fiad? Majd, ha isztambuli egyezmény alapján mindenfajta bizonyítási eljárás nélkül “megmítúzzák”, akkor majd közöljed vele, ugyanezt. :S
hunbagira
Van fiam, nem is egy… nem is kettő.
És nem fogják megmitúzni egyiket sem, mert vissza fogja vonni a vádat a feljelentő.
Írtam hogy átadtam a kötelező bizalmatlanságot a női “igen” -nel szemben nekik – illetve hidd el hogy az utólagos női meggondolás ellen van az az erő..
Vagy ha csak vitatkozni akarsz, akkor gyere el a következő kólázásra.
Írásban kitartok amellett hogy a leendő társadalmi összeomlás ha holnap reggel következik is be, akkor sem fog engem annyira érinteni hogy bármilyen sóhivatalnak panaszkodjak.
Elnyomásról beszélünk, mert elnyomás van. A nők és a férfiak is alá vannak rendelve különböző társadalmi struktúráknak, ezek sok esetben károsak számukra. Ahhoz, hogy ezen változtassunk rá kell mutatni ezekre a problémák mentén és be kell mutatni azt is, hogy milyen széles réteget érintenek a problémák, hiszen ez erősíti a társadalmi változások iránti igény demokratikus legitimációját. A problémafelvetés a társadalmi fejlődésnek és modernizációnak az alapja. A munkásosztály helyzete akkor kezdett el javulni, amikor elterjedt a társadalomkritikai megközelítés, amelyek hatására létrejöttek a munkásmozgalmak és rámutatta a munkások elnyomott társadalmi helyzetére. A nők helyzete is szintén ez szemléletmód érvényre jutását követően kezdett el javulni. A férfiak helyzete pedig azt gondolom, hogy ennek hiányában nem javult semmit.
SzujóFlórián
Nem szeretnék védett férfi lenni.
Még a védett nő státusza valahogy csakcsak elfogadható nekem – de a védett férfi státusza nem.
Szerintem a férfiak helyzete csak az értékük emelkedésével fog javulni – csak úgy adományképpen nem. Az értékünk pedig úgy emelkedhet hogy lényegesen megfogyatkozunk.
Azt gondolom, hogy nem hagyhatjuk figyelmen kívül azt, hogy a társadalom egyenlőtlen, hogy eltérőek az emberek számára rendelkezésre álló erőforrások (különböző okok miatt, eltérő családi háttérrel, egyéni képességekkel, kapcsolati hálóval rendelkeznek stb.). Egy közösség akkor működik jól szerintem, ha szolidáris az alacsonyabb erőforrással rendelkezők irányába. Ha a nők és a férfiak nem élveznek azonos fokú védettséget egy társadalomban, akkor e téren nincs egyenlőség. Ennek az egésznek (problémafelvetéseknek, kommunikációnak) ez az értékválasztás az alapja, hogy ebbe az irányba kell haladni. A mai állapotot nem csupán nemi alapú, de osztályalapú igazságtalanság megnyilvánulásának is tartom – többek között ezért se tudok azonosulni vele. Gyakorlatilag olyanok formálják a kultúrát és döntenek arról, hogy a férfiaknak nincs szüksége védelemre, akiket ez a kérdés nem, vagy csak alig érintenek (olyan férfiak akik a társadalmi hierarchiában felül helyezkednek el, vagy a feministák). Miközben a férfiak azon társadalmi csoportjai, akik leginkább érintettek ebben – pl. bántalmazottak, a társadalom peremére szorultak, a csecsemők, akiket megcsonkítanak stb. nem rendelkeznek olyan erőforrásokkal, hogy ebbe érdembe bele tudjanak szólni, vagy akár csak kritikusan gondolkodni tudjanak az uralkodó társadalmi viszonyokról. Egy demokratikus értékrend mentén én azt gondolom, hogy az ő perspektíváikat is be kell vonni az arról való gondolkodásba, hogy mire van szüksége a férfiaknak és mire nem. Empirikusan, statisztikailag is igazolható nemi alapú hátrányos helyzetük és szerintem aligha vitatható, hogy ez összefüggésben van a társadalmi védelem, szolidaritás, empátia hiányával. Ha társadalmi szinten beépítjük ezeket a jogszabályokba, társadalmi rendszerekbe, intézményekbe, illetve az emberek gondolkodásába, akkor lehetnek olyan társadalmi változások, hogy javul a helyzetük és ez által a a férfiak helyzete általában is. Szóval e téren kiemelten fontosnak gondolom az egyenlőség érvényre jutását.
Az, hogy a férfiak helyzete javulna a megfogyatkozásukkal számomra ellentmondás, hiszen az emberi élet az egyik legjelentősebb értéke a társadalmunknak, ha a férfiak élete kevesebbet ér mint a nőké, az e téren éppen a férfiak kedvezőtlen társadalmi helyzetét tükrözi. Szerintem természetesnek kellene lennie, hogy a nők és a férfiak azonos értékűek. Nyilván a mai társadalomban ez nem feltétlenül érvényesül, ezért is fontos többek között az olyan ügyek, mint az apák társadalmi szerepének emelése és az olyan társadalmi sztereotípiákkal szembeni küzdelem, mint hogy a férfiak erőszakosak, mert ezek által elősegítjük ezt is.
Én ennek az egyenlőtlenségnek egyetlen okát tapasztalom csak, mégpedig hogy egy gynocentrikus, tehát nőközpontú társadalomban élünk, és pontosan ebből fakad a férfiak összes meglévő hátrányos megkülönböztetése. Ez ellen a rendszer ellen a legjobb eszköz lenne a forrásmegvonás, tehát olyan jövedelmet szerezni amely után nem fizetsz (avagy nem vonnak le) adót. Gyakorlatilag kevesebb munkaórával elérhető lenne ugyanaz a havi bevétel. (Egy kisebb tesztfázis lesz majd jövőre a 25 éven aluliak esetében). De mint tudjuk ezt adómegkerülésnek hívják, ami nem csak hogy büntetendő, de a társadalom morálisan sem tűri jó szemmel, kivétel ugye a politikus esetében. Mindenesetre semmi közöm hozzá, hogy a Julcsi felbaszatja magát ötféle alfával, amiből három gyereket szül, ami után élete végéig SZJA mentességet kap, meg CSOK-os hitelt míg én a piaci alapút törlesztem, aztán meg a nők 40 programmal nagy kegyesen nyugdíjba vonul, és én ezt az adómból köteles vagyok támogatni. Nem beszélve az összes egyéb nőknek járó támogatásokról, törlesszék ezeket a gyerekgyárosok adójából, az egyedülállókat meg hagyják csak békén vele.
Ez MGTOW elképzelés. Nem működik amíg a társadalom része vagy. Ha másképpen nem megy akkor a fogyasztáshoz kötik az adózásod, de az is elképzelhető hogy vélelmezett jövedelem után köteleznek adófizetésre (vagy börtön). Lásd pl. USA asszonytartás, gyerektartás
Szóval ez csak úgy működne, ha párhuzamos társadalmat hozol létre, amely megtermeli a szükségleteit (azaz alapjaiban agrár jellegű) és tagjai cserével (termény és szaktudás) szerzik be nem megtermelt szükségleteiket.
A másik lehetőség élősködő közösség létrehozása lenne. Olyasmi, mint a cigányoké nálunk vagy a szociális juttatásokon élősködő migránsoké tőlünk nyugatabbra.
Azért nem csak az MGTOW elképzelések között jelenik ez meg, ha például figyelembe veszed a blockchain rendszer működését, aminek egyik és egyben legismertebb alkalmazása a bitcoin például. Eléggé a bankok tevékenységének mellőzése céljából lett alapvetően létrehozva. Ugyanezen rendszer bevethető az élet más területein is, mint például adás-vétel (szegény ügyvédek). Szóval elég sokféle ötlet kering már a mátrixtól való függetlenedésre.
https://hu.wikipedia.org/wiki/A_magyar_forint_pénzhelyettesítői
SzujóFlórián
Nem hagyhatjuk figyelmen kívül az eltérő erőforrások szerepét – de meg kell határozni hogy mi a cél, és hogy hol a határ amit még éppen megteszünk ezen cél érdekében.
Énszerintem egy közösség attól közösség, ha hozzá tartozni nem ajándék hanem kiváltság – és akkor működik jól ha akinek helye van benne, annak dolga is van érte.
A férfiak és a nők védettsége.. amióta nem a férfiak védik az államok érdekeit a másik államok érdekei ellen, azóta az értékük is csökken. Amióta a létszám dönt, azóta a létszámot gyarapítani képes neműek értéke növekszik.
Egyenlőség.. 1793 -tól a királyok kora azért járt le, mert a kiváltság nélküliek erősebbek lettek mint a kiváltságosok. Aztán 1917 -től az egyenlőség legszélsőségesebb formája is kapott egy történelmi korszakot.. és bebizonyosodott hogy az egyenlősített emberek között is lesznek kiváltságosok. Illetve ’89 -ben nem az egyenlőséget hanem a különbözőséget kívánók folytathatták.
A fentiek alapján gondolom én úgy hogy én nem vagyok egyenlő.. az ének nem egyenlőek másokkal. Jobbak, vagy gyengébbek. És sorrend van, nem egységes “én” -ekből álló masszák osztályharcolnak egymással. Akinek segíteni akarok, annak sem egy segélycsomagot adok, hanem átvezetem a forgalmas főutcán.
És az hogy valaminek (vagy valakiknek) az értékét a ritkasága határozza meg.. hm.. szerintem ezt nem lehet jelszavakkal felülírni. Az egyenlőség jelszavával sem.
A férfiak tömegeinek az össz-erejére nincsen szükség, ezért vagyunk itt és beszélgetünk ilyesmikről. Mindegy hogy egyénileg milyen női viselkedést tudunk megtanulni – a férfitömeg attól még nem lesz sem szülőképes, se nem fog megfogyatkozni. A mai valóságot irányítóknak nem számít hogy apa nélkül milyen minőségű gyermekek nőnek fel – legalábbis én ezt látom.
Már “megfogyatkoztunk”.
Gyakran hallani hogy “de hol vannak az igazi férfiak?”… vagyis kevés van.
Érdekes módon persze azok kérdezik ezt, akik (virtuálisan persze) kiherélik a férfipartnereiket.
:)
Egy fiatal szociológus végre elkezd szakcikkeket írni a családban és a társadalomban jelenlévő erőszak problémájáról, mégpedig úgy, hogy rámutat az egyeduralkodó “feminista narratívával” szemben a férfiak nemcsak elkövetői, hanem éppen annyira leszenvedői is az erőszaknak; erre egyesek olyan messzemenő állításokat tesznek, hogy “kultbalos feminista narrratíva”, ” “panaszkodós sulykolás”… – Mi van???
Annak nyilván magam sem vagyok a híve, hogy minden kisebb jelentőségű férfiproblémát túl kell dimenzionálni vagy egyenesen le kell tükrözni feminista módszereket, ilyen szempontok szerint is számos módosítást szoktam javasolni a Férfihangon megjelenő cikkekkel kapcsolatban, hogy megfeleljen az itteni olvasóközönség kényes ízlésének is… – Na de azért az már tényleg kényes ízlésnek és a tehetetlenkedő semmittevők önmagyarázatának és önmentegetésének tűnik, ha a férfimozgalom szakembereit, szociológusait kezdi valaki ekézni, mert szakcikkeket írnak a férfiak társadalmi problémáiról, és a felismeréseiket törekszenek bevinni a társadalmi párbeszédbe. – Esetleg visszahívjuk Csaxi-mamit is?
Azt azért vegyük már tudomásul, hogy a társadalmi érdekegyeztetés protokolljának van egy sajátos viszonyrendszere és nyelvezete, ahhoz a “narratívához” a férfimozgalomnak is alkalmazkodnia kell valamelyest, ha meg akarja jeleníteni a férfiak érdekeit.
A szükséges cselekvés helyett jó sokan vannak azok a férfiak, akiknek az a válasza a saját “társadalmi-nemi” elidegenedésükre, hogy duzzogva kijelentik, hogy nem tetszenek a szabályok, ezért inkább nem is játszanak… – Ami egyébként egy tipikus nőies passzív-agresszív reakció. (!)
Hadd ne is minősítsem, amikor az ilyen beszélgetések közepén egyesek azzal állnak elő, hogy a férfiak társadalmi problémáira inkább az a legjobb válasz, hogy a MGTOW-k tanyát vesznek vidéken, ahol répát termesztenek, ami után aztán furmányosai nem adóznak, és így majd ők lesznek azok, akik rombadöntik a “pusztulásra érett társadalmat”… – egy nagyon-nagyon távoli jövőben, egy messzi-messzi galaxisban…
Hahó!!! Jó reggelt kívánok! Tessék felébredni és lejönni végre az internetes farmjátékról és a scifi-fantasy filmekről, helyette inkább felnőni a kommunikációs feladathoz! :)
AlterEgo
Nem baj ha valaki megmutatja nekünk a férfiakat nőtudományos szempontok szerint is.
De az álmaikban csalódott férfiak.. hm.. az ő társaságuknak az esetleges politikai súlya megér annyit hogy az egyéni szempontjaiknál magasabb szempontok alapján megneveljék őket?
Nem csaxi alaptétele a kérdés, mert vonzóbbá igenis tehetjük magunkat.
Az a kérdés, hogy közös helyzetű egyének vagyunk-e, vagy a férfiak tömege.
Mert az egységnek több a lehetősége – de egységes a hangja, a viselkedése, az egyenruhája, a tagsági könyve..
..a közös helyzetű egyéneknek meg a nők viselkedése felett érzett csalódásuk az egységes. Minden más egység esetleges.
Hm? Bikacsordát alkotunk már?
Ami a nőtudományt (women studies) illeti, az ugyebár a nők társadalmi helyzetét, női nézőpontokat interdiszciplinárisan vizsgáló tudományág.
A politikai rendszer, amiben élünk demokrácia, ennek vannak normái, vannak olyan tulajdonságok, amikkel ebben érvényesülni lehet és vannak olyan tulajdonságok, amikkel nem. Például az, hogy az egyes társadalmi csoportok szerveződnek és ezek mentén megjelenítik a nézőpontjukat ez alapvetően szükséges dolog a demokráciában. Azok a társadalmi csoportok, akik erre nem képesek, akik ezt nem akarják megtenni, törvényszerűen alárendelt pozícióba fognak kerülni, hiszen nem fogják a nézőpontjukat figyelembe venni. A politika ugyanis nem az igazságosság elvén működik, hanem a hatalom elvén. Ha a politika kijelöl egy társadalmi célt (pl. jogegyenlőség), akkor nem arra fog törekedni, hogy azt minél jobban érvényesítse, hanem arra, hogy minél jobban elhitesse azt, hogy ezt érvényesíteni. Hogyan tudja ezt minél jobban elhitetni? Úgy, hogy a közvéleményt uraló témákra fókuszál és azokra ad válaszokat. Ebből az is következik, hogy azok esetében fogja ezt érvényesíteni, akik hallatják a hangjukat, akik megjelennek a közvéleményben, akik kritikát fogalmaznak meg. Azokat fogja bevonni a politikájának a kialakításába, akiket releváns szereplőnek gondol stb. Azt, aki nem jelenik meg, nem tudja intézményesült keretek között megjeleníteni magát, vagy nem kellően nagy súlyú, azt figyelmen kívül fogja hagyni. Ezt látjuk ma, lényegében minden párt esetén. Éppen ezért belátható szerintem, hogy azokra a tulajdonságokra, amik a demokratikus részvételt erősítik szükség van.
Én ezt a kérdést egy strukturalista megközelítésből nézem, ami nem az egyénre fókuszál, hanem a struktúrákra. Ez abból indul ki, hogy az egyének véleményét, gondolkodását, viselkedését meghatározzák, illetve erősen befolyásolják a struktúrák. Egy nyilvánvaló példa erre: az ember azt gondolja azt, hogy a hite az a saját döntése, de ez nem így van. Az, hogy ki miben hisz meghatározza az pl. , hogy hova születik. Aki Mexikóba születik nagy eséllyel keresztény hitű lesz, aki Törökországba nagy eséllyel muzulmán. Ha kiemelnénk csecsemőkorában egy mexikói gyereket és elhelyeznénk egy török családnál nagy eséllyel ő is muzulmán lenne. Ezek struktúrák, amiket az egyén nem tud felülírni, vagy csak nehezen. A nők és a férfiak gondolkozása sem független ettől és én többek között azért is bírálom a ma uralkodó kultúrát, mert a férfiakat oly módon szocializálja, hogy elfojt bennünk olyan készségeket, igényeket, amik fontosak lennének. Maradva a már fent említett demokratikus részvétel eseténél itt is az kerül vizsgálat alá, hogy mik azok a struktúrák, amik azt állapotot előidézik, és az azonosítás követően pedig a struktúrák megváltoztatására törekszünk. Pl. amikor olyan cikket írunk, ami felhívja erre a figyelmet, akkor azzal kijelölünk egy másfajta irányt, ezzel a fennálló struktúrákat alakítjuk.
Másrészt ehhez nem kell minden férfinak így gondolkodni és egy irányba menni. Ez egy politikai értékválasztáson alapuló megközelítés arról, hogy mi az ideális. Egy demokráciát a nézőpontok és értékek sokfélesége jellemez, vagyis mint minden más kérdésről, adott esetben erről a kérdésről is eltérő értékválasztás mentén, lehet másképp is gondolkodni. Sőt, a demokratikus reprezentáció szempontjából talán még ideálisabb is ha van többfajta nézőpont, hiszen a politikai tér is tagolt, különböző értékrendű pártok vannak, amik adott esetben különböző férfipolitikai megközelítésekre lehetnek fogékonyak. Például a feministák estében is vannak konzervatív feministák (pl. ellenzik az abortuszt), ők sokkal inkább tudnak csatlakozni a konzervatív politikai szereplőkhöz, a liberális feministák a liberálisokhoz és így tovább.
Pontos. Annyival kiegészítenélek, hogy azért sokszor előfordul, hogy egy nézőpontot egyszerűen indexre tesznek. Hiába próbálják ezt megjeleníteni a híveik.
Ez így mind érthető és elfogadható is. A gond ott van, ha valaki úgy véli, hogy az ilyesmik “felülről” bármit is érnek, ha egyéni szinten nincsen szemléletváltás. Papíron számtalan törvény létezik, amelyek azonban teljesen idegen közegben léteznek és valóban csak írott szavak maradnak. Jó példák erre a fejlődő országok által átvett fejlett országokból származó alkotmányok.
Egy vidám példa a problémára: https://www.youtube.com/watch?v=4Q4O5ztz92o
Kiváló komment! Az első bekezdése különösen, az ott leírtakat jó lenne minden embernek tudatosítania.
Se-se, van olyan része a hsz-ednek, amit nem tudok értelmezni:
“De az álmaikban csalódott férfiak.. hm.. az ő társaságuknak az esetleges politikai súlya megér annyit hogy az egyéni szempontjaiknál magasabb szempontok alapján megneveljék őket?”
Nem emlékszem, hogy bármilyen módon utaltam rá, hogy meg kellene nevelni a férfiak valamilyen csoportját… A saját életében nyilván mindenki olyan döntéseket hoz, úgy él ahogyan csak kedve tartja… Nem tudom erre gondoltál-e történetesen, de ami átnevelésnek érthető a cikkben, hogy a férfiak ne legyenek egymással szemben sem erőszakosak, de ez sem nevelési kérdés, hanem büntetőjogi kívánalom…
Úgy vélem, a vita lényege az, hogy a férfiaknak léteznek-e egységes érdekei és azokat milyen módon, milyen kommunikációval kell vagy nem kell, illetve lehet-e egyáltalán a politika-társadalmi érdekegyzetés fórumain képviselni.
Azért emlegettem Csaxit, mert ő lényegében azt vonta kétségbe, hogy léteznek a férfiaknak egységes érdekei, állítása szerint nem is lehet azokat képviselni, felesleges is megpróbálni, mert az iránt az egész társadalom eleve érdektelen, sőt még a férfiak saját maguk is. Amikor a bikacsordákat emlegetted, meg azt, hogy nem szeretnél “védett férfi” lenni, akkor talán magad is ezt szeretted volna mondani…
Nekem meggyőződésem, hogy a férfiaknak vannak közös érdekeik. Kétlem, hogy bármelyik férfi azt szeretné, hogy diszkriminálják őt, hasonlóképpen azt sem hiszem, hogy bárki szeretné, hogy ha létrejön valamilyen társadalompolitikai intézkedés, akkor abból a férfiakat minduntalan kifelejtsék vagy egyenesen csak mint problémaforrásra hivatkozzanak rájuk, azt sem hiszem, hogy bárki úgy gondolja, hogy a férfiak társadalmi helyzetét meghamisítva kell bemutatni, ahogyan az ma sok esetben történik…
Ezen túlmenően pedig már csak stilisztikai kérdés, hogy ki milyen formában szeretné, ha valaki megfogalmazná az érdekeit. De ez már kisebb jelentőségű kérdés, amellyel kapcsolatban lehet szőrszálhasogatni (igyekszem magamat is regulázni ebben a tekintetben) vagy nyugtázni, hogy aki magára vállalta az érdekképviseletet, az nem feltétlenül ugyanúgy fogalmazott, mint aki éppen nem csinált semmit sem, de “biztosan másképp mondta volna”, ha egyáltalán mondott volna valamit…
Én pedig azt szeretném javasolni – tekintettel a férfimozgalmi aktivizmus jelenlegi csekély erejére is -, hogy mindenki inkább csak akkor fogalmazzon meg ellenvetéseket, ha valamely lényegi kérdésben nem ért egyet a férfiak érdekképviseletére vállalkozókkal… Merthogy ellenkező esetben tényleg sikerülhet alátámasztani, hogy “nincsenek bikacsordák”… És ha valamiben nem kellene lemásolni a feministák mentalitását, akkor az az, ahogyan az a tehéncsorda még egymás között is folyton öklelődzik, például amikor – true story – egy kiskocsmában nejlonszatyorral püfölte egymást két magyar feminista aktivista közbotrányt okozva, mert nem értettek egyet a “transznők” mozgalmi befogadásával kapcsolatban…
Témába vág: https://telex.hu/belfold/2021/05/17/kegyelmet-kapott-ader-janostol-kertesz-agnes
Komolyan, csont nélkül elhiszi mindenki amit ez a nő előad, és még kegyelemben is részesül. Szégyen.
Dehogy hiszi el mindenki, a bíróság kétszer nem hitte el , szerintem Ádler sem hiszi el, maximum nem zárja ki a lehetőségét.(ezért is felezte a büntetést és nem teljes kegyelmet adott). De jóval nagyobb eséllyel a nő megtette.Egyébként ez alapján, tuti a nő volt- itt a teljes jogerős indoklás :https://szegyenpad.com/bunugyek/kertesz-agnes-a-fovarosi-itelotabla-szerint-megtevesztette-a-rendoroket-akik-emiatt-az-elvagott-nyaku-sertettre-csaptak-le/. ( Azért a férj sem teljesen tiszta fialás – nyilván nem kell emiatt nyakon szúrni, szóval a pacák aki nem akar dolgozni és ő akar otthon maradni a kisbabával” mert sokkal jobban ért hozzá” és elhajtja az asszonyt melózni – azért ott sincs fejben minden rendben. Szóval a lelki terror része nem kizárt, de ilyenkor el szokás válni, nem nyakon szurkálni…)persze dr Lichy volt a védő, ki más…
“szóval a pacák aki nem akar dolgozni és ő akar otthon maradni a kisbabával”, üdvözlet, ez a svéd femcsi modell. Nyilván ez a riport is femcsileg tulfűtött (ATV), ismét egy ilyen esetet akarnak ráhúzni az összes családon belüli erőszakkal kapcsolatos esetre. A femcsik már így is jól haladnak a család megszüntetésében, ha nincsen család akkor nincsen csbe se. Persze erőszak akkor is lesz mindig, családon kívül is.
BlackAdder.
Ha nő vagy, emberölési kísérleteket is megúszod. (Kis haveromat most akarják bevarrni 3 évre egy tő marihuánáért…aminek terméséből valóban osztott cimbieinek).
Férfi elkövetők, kegyelmi kérvényekkel betárazni!!!!
Visszanéztem, a férfiak általában gazdasági bűncselekményekért kapnak kegyelmet , a nők erőszakosért.
Több férfi kap kegyelmet, mint nő, de ez érthető, hisz több az elítélt bűnöző is. Viszont a nők súlyosabb cselekményekért. Ennek a nőnek- így végigolvasva az egyértelmű szakértői véleményeket és tanúvallomást -szomszéd (kiabálta a férjének, hogy nem mész oda az ajtóhoz, amikor már menekült stb) nem járna kegyelem. De ugye jönnek a választások és sok nő követelte Ágika felmentését, szerintem ezért is lett ” felezzük” az ítéletet döntés (azért szabadon ne engedjük, de befogjuk a hápogók száját ).Szóval jó eséllyel ez politikai döntés most. Ami igen szomorú.
Pedig az én olvasatomban egy kocsmai verekedés sem másabb semmiben se. Ott se mindig aszerint születik döntés hogy ki ütött először, vagy ki rántott először kést, mégse osztogatnak politikai kegyelmeket ilyen esetekben valahogy. Ilyenkor persze szinte kivétel nélkül férfiak az érintettek.
Van vegyesen ez is az is mindkét nemnél, csak az a jellemzöbb amit írtam.
Általában azért büntetlen elöéletüek akik kegyelmet kapnak , szóval nem az a már többször ült garázdaságért, testi sértésért, stb. Ritka az a súlyos kimenetelü kocsmai verekedés , késelés, ahol a résztvevök priusza patyolattiszta.
Hú beleolvastam a kommentekbe (nem kellett volna) a nők többsége tényleg egy elbaszott primitív, önző, lincselő prosti…( jó ez utóbbi számomra nem meglepő ,gyakorló büntetősként, de akkor is) Olyan hímsovinizmussal nehezen vádolható pszichiáter mint mátégábor is lamentált azon, hogy a középkori vesztőhelyeken készült rézmetszeteken mennyivel több női néző van.
Illetve amikor a bogár család megérdemelt helyére, a pokolra került. Azt hitte a lincselő tömeg, hogy ugyanúgy meghirdetik eme “nemes” állást, mint addig. A jelentkezők 70% a nő volt..a szegedi csillag akkori parancsnoka elmondása alapján. A hülyék ráadásul azt sem tudták, hogy itt közép-európában ” dívó ” “bitós” módszer alkalmazásához jelentős testierő (is) kell.
Mely kommentekre gondoltál Bagira? ( én egyik cikknél sem látok kommenteket). Csak kíváncsi vagyok , hogy mit lehet reagálni egy ilyen ügyben, ahol az orvosszakértö egyértelmüen megállapította, hogy nem okozhatta magának a sérüléseket és még tanú is van rá, hogy a nö nem akarta kiengedni az ajtón. Ezzel milyen alapon lehet vitatkozni ?
Biztosan egy nagy összeesküvés az egész, benne van a szomszéd ( “a postás, a rendőr, a villanyszerelő,
A szomszéd, a gázos és a díjbeszedő,
A handlé, a szódás és a képkereskedő,
A házmester, a fia és a kéményseprő.“ :) ), a hatósági szakértö , mindenki ?!
Az adott sajtótermék facebookon megjelent változata alatti kommentmezőre gondoltam.
Köszi !
Egy anyuka szabályai a kisfiára áhítozó nőknek:
1. A fiam nem egy bankautomata.
2. Ha sztriptíztáncosnőnek öltözve állítasz be a házamba, garantálom, hogy nem fogsz sokáig maradni.
3. Ha szexüzeneteket találok a telefonján, nem fogsz sokáig maradni.
4. Értsd meg, hogy ha nem vagy nekem szimpatikus, nem fogsz sokáig maradni.
5. Hidd el, hogy megtalálom a módját, hogy elüldözzelek.
6. A fiam az „anyja fia”. Amíg nincs gyűrű az ujjadon, addig nem számít, hogy te mit gondolsz erről.
7. Nem azért vagy, hogy megmondj neki dolgokat, és nem feladatod, hogy megváltoztasd őt. Fogadd el olyannak, amilyen, vagy lásd az 5. sz. szabályt.
8. A fiam egy úriember. Erre tanítottam. Ajánlom, hogy te pedig hölgyként viselkedj és megérdemeld ezt.
9. Tudom, hogy kell elkerülni a börtönbüntetést.
10. Ha kibújsz ezek alól a szabályok alól, és elügyeskeded magad addig, hogy gyűrű kerüljön az ujjadra, akkor onnantól kezdve nem a barátod anyukája leszek, hanem valami sokkal rosszabb. Az anyósod.
U.I. Nem tudsz átverni, ismerlek, hiszen én is nő vagyok.
Ez honnan származik?
https://www.google.com/url?sa=t&source=web&rct=j&url=https://velvet.hu/randi/2021/05/31/randizasi-szabalyok-anyatol-fia-baratnojenek/&ved=2ahUKEwjitMvO1fnwAhVh-ioKHcfGBA0QFjABegQIHRAC&usg=AOvVaw0BWL4tossOKmDafFgkPcfo
Az apukája hol van, ha saját házról beszél? Lekoppasztotta?
:))))
Kár, hogy nyilván pasi írta ezt is…de amúgy jó.
Fujbazmeg a nők meg a buzik használják a “pasi” szót.
Lebuktam…
és ezt csak most láttam… nő vagy, vagy … ???
Nem, buzi. :D
Ez igen… Akár viccnek szánta, akár nem, “szépet” hasított vele. Az “anyja fia” vajon megtapsolta ezt a produkciót?
Ehhez amúgy mit szóltok? (Kizártnak tartanám, hogy magyar lett volna a férfi, még akkor is, ha hihetőbb lenne a sztori…)
https://telex.hu/belfold/2021/07/04/racsaptak-az-utcan-a-fenekere-feljelentest-tett
Feminista kampány kezdődik Magyarországon is a nőket érő nem létező utcai zaklatás ellen? Nyugaton nagyon trendi ez a vonal mostanában…
Nem kampány ez, hanem egy idióta szerencsétlen baromsága.
Elég megnézni hogy hívatja magát: Woodstockwomb? Aki World traveler és Plant based earth warrior. No meg CBD and holistic health advocate. Szóval pont az a fajta futóbolond, akit kerülni kell. Képeiből ítélve nincsen gyereke és valahol ott lehet a nagy töréspontnál, azaz a 35. életévnél. Az Úristen mentsen meg az ilyen női hulladékoktól!
A rendőrség munkája kontrasztjaként linkelek én is valamit. https://www.youtube.com/watch?v=6m7mJ3ZfnyY Csak én érzem, hogy itt valami nincsen rendben?
Nocsak, egy travellingos picsa? Tipikus tinderprofil ezekkel a paraméterekkel. Ezeknek nem a seggükre kéne rácsapni hanem az agyukra, de hát az még laposabb mint a seggük.
Pár hónap, és vagy lmbtq lesz, vagy csak sima momentumos buzi.
Tipikus zavarkeltő telex cikk, találtak hozzá egy zöld warrior-t :-D
A szituáció nagyon életszerű: a férfi sétál a nőjével, és útközben rácsap egy másik nő valagára. A csaja erre fel még meg is védi. Aha.
In memoriam egy incelnek, aki nem akart az égvilágon senkit sem bántani.
Nyugodj békében “gimnazista fiú”, és Te is Feri barátom!
https://www.origo.hu/itthon/20210910-fiatal-lanyok-kergethettet-a-hallalba-a-vajai-gimnazistat.html
https://www.blikk.hu/aktualis/belfold/iskolai-zaklatas-vajai-gimnazium-tisza-gabor-tragedia-zaklatok/hkes755?fbclid=IwAR3rCfbZKrevsl9Ok6dYUwzb7jI82mJ1Aukqf1c1Qrm3EHOEbtfrsHmxdnM
WTF??????
Már nálad is elgurult a gyógyszer?
16 éves, 170 magas 70 kg.
https://www.facebook.com/photo/?fbid=4245485898913574&set=a.120576534737885
Milyen “Incel”?
Mi van köcsög?!
Ó, basszameg…
Ide vezet a fiúk feminista kondicionálása és Blue Pill nevelése ebben a szép új nőközpontú, feminista világban.
És ne legyenek illúzióink: Magyarország épp csak egy picire van lemaradva a nyugattól ebben…
Vagy önveszélyes lesz az ember, vagy közveszélyes, vagy mindkettő. Szegény srác az elsőt választotta.
Inkább legyünk közveszélyesek, én amondó vagyok.
Nyugodjék békében. Annyira sajnálom, még előtte volt az élet. Bárcsak rátalált volna a Red Pill-re, az megmenthette volna az életét!
Persze, persze, ismételgessétek csak ezeket a tömény faszságokat.
Szemelvények:
Az iskola diákjai szorulnak-e pszichológus segítségére, tanáraik tartanak-e számukra érzékenyítést?
Szegény zaklatók…
Most a gyász órái vannak, de egyszer majd beszélni kell! Beszélni: nevelésről, szülői szerepekről, tanári kompetenciáról, a hecc határairól, a gyerekekben rejlő jóról és gonoszságról egyaránt.
Bárhol, bármilyen korban és időben megtörténtek ezek, és nagy valószínűség szerint meg is fognak történni, ennek kurvára nincs köze semmilyen “feminizmushoz”, vagy (kamu) “incel”-séghez.
Értelmesen magyarázd mar el, hogy mit kell akkor tenni? Hogy ne lenne amúgy köze, az ilyen szerencsétlenekre alapozott “vallásnak”, ami mindent tönkretesz, pont erre ne hatna ki?
Pontosan azt, amit hasonló esetben 10-20-30-50-60-..ect… 100-150 éve is tettek.
És még a geci nők a fakocka egyszerűek…….
100-150 éve kurvára nem,te elbaszott jobbágyhobbit.
Téged kellett volna már pofánbaszni hátha helyrerázódsz, bár nem igazán hiszek benne. De legalábbis kiküldeni afgánba nőügyi biztosnak, ott előadhatnád bátran a fasza ötetleidet.
Nem, te faszszopó köcsög. Elmondom, hogy egy katonai/fiúiskolában, ez hogy zajlott volna. Amit genetikai takonyként fel sem tudnal fogni.
A tiszt, aki osztályfőnök kiszólította volna mindkettőt egy verekedésre egy az egyben. Amit első alkalommal bullyingező nyert volna, de az áldozat megtanult volna visszaütni…ami miatt előbb-utóbb elment volna a delikvens kedve a dologtól. (Most arról nem beszélve, hogy a fiúk esetében az ilyesmi inkább a próbatételről/nem a gonoszkodásról szól, ellenben a kisringyóknál)
Ezek a kisringyók meg csak a helyzetielőnyüket használják ki pofátlanul.-A sisterhoodot és, hogy a nőket nem szabad bántani című feminista kondicionálást.
Sajnos Bagira az egynemű iskolàkban is előfordul öngyilkossàg, ez nem a koedukàciòn mùlik.
Öngyilkosság valóban ritka…viszont az általam vázolt jelenség tömeges!
https://www.google.com/amp/s/port.hu/adatlap/film/tv/az-osztaly-klass/movie-92866/amp
Jaja, aztán csodálkoznak, ha valami ilyesmi lesz a válasz…vagy születik egy új tedbundy, hasfelmetsző, csikatilo stb..
Tök mindegy hogy zajlott volna, a szerencsétlen fiú halott. A szülök hiába nem kívánnak “ pereskedni” a rendörség hivatalból köteles nyomozni. Amennyiben bizonyítható ( írásos üzenetek, tanuvallomások stb) a bullying , az elkövetöket ( akár lányok, akár fiúk) példásan megbüntetni ! Azokat a tanárokat is , akik ennek egyértelmüen tudatában voltak. Kökeményen példát statuálni !
Én biztosan nem bánnék kesztyüs kézzel velük !
A másik basztatása mindig is meg volt.Az egyes ember csapatos basztatása is.Sőt minél inkább látszott ,hogy zavarja az illetőt annál inkább vérszemet kapott a basztató társaság.(hiszen látszott,hogy “jól” csinálja a dolgát)Ami másképp volt régen? Talán mindig voltak józanok vagy érettebbek akik szóltak ,hogy itt állj.Az általános érzékenységi küszöb sem volt ilyen alacsony mint ma.Sokkal inkább számított a saját(otthonról)hozott érték mint a mai valóságsóerkölcs.Ha valakinek szilárd biztos alapjai vannak kiállja az ilyesmit is.Amellett,hogy sajnálom a gyereket az öngyilkosság miértjét (sem ezt sem másét)nem igazán tudom értelmezni elfogadni.Az ,hogy az osztálytársak kis geci faszkalapok voltak a tanári kar meg homokba dugta a fejét még nem mondathatja senkivel ,hogy azért lett öngyilkos mert….De ez mindenképpen figyelmeztetés kell ,hogy legyen.Valami nagyon nincs rendben.
Igen , régen is volt basztatás, csak nem ilyen szinten és nem ennyi platformon. Ugye most már nagyon dívik az on-line cseszegetés is. Nagy a felelőssége az iskolának és a tanári karnak, mert ez az ügy nagyon úgy tűnik, hogy az ő nemtörődömségük következménye is. És a kis gecik , meg kis ringyók igenis legyenek felelőségre vonva , mert az emberek, fiatalok nem egyformák , bele lehet hajszolni valakit a teljes kétségbeesébe, elszigeteltségbe, pláne ilyen életkorban. Nem lehet annyival elintézni, hogy gyenge , labilis lelkiállapotú volt, mert azért itt rendesen meg lett lökve, hogy “ugorjon”.
Egyébként nem jársz messze az igazságtól, a srác rendészeti szakközépbe járt, az iskola honlapja alapján több a férfi tanár. Jó eséllyel az osztályfönök is az volt( de ez nem biztos) .
https://ripost.hu/politik/insider/tisza-gabor-edesanya-sokkolo-reszletek-3000785/
Hát, akkor külön gratulálok az ügy főszereplőinek (az áldozatnak is, isten nyugosztalja) . Eleve olyan, akar rendőr lenni, aki magát sem tudja megvédeni. Én időmben még adyligetre is legalább 2 év küzdősport múlt kellett.
Jó, tudom ez változott…mert a 2 kis rendőrt lányt, én védtem meg a kancigány hordától…egy vicc volt. Annyi nem volt bennük, hogy legalább a levegőbe lőjenek.
Idevezet a női tanerők és szülőimunkaközösség/iskolatanács tag anyukával rendelkező a kis ringyó/hercegnők rémuralma az iskolában.
Ezt én is tapasztaltam a másik oldalról….állandóan büntiben voltam/voltunk.
hunbagira
Nincs mit csinálni, nap mint nap elfogadjuk hogy megint egy kicsivel szűkebb a mozgástér.. mert úgy biztonságos, meg humánus, meg egészséges.
Szórakozásból életet kockáztatni tilos, vagy csak úgy szabad ha biztonságos..
És ha egy fiúnak csak egy édesanyja van, akkor az ő kockáztató kísérletezései nemcsak nyesegetve lesznek hanem kiirtva/elfojtva. Nekünk külső szemlélőknek azt kell eldöntenünk, hogy akarunk-e tudni az ő és a hozzá hasonlók jellemfejlődéséről. Beleszólni nem a mi dolgunk, legfeljebb egymás között sopánkodhatunk arról hogy milyen erős léleknek kell lennie annak aki kezet tud emelni a saját lerombolt életére.
Biztonság.. :-(