A szívhang a legszebb zene

Az abortusz körül újra és újra fellobbanó viták azt jelzik, hogy ennek a megosztó kérdésnek a rendezésében a nyugati civilizáció egyre távolabb kerül a közmegegyezéstől. Az életvédő oldal nem várt sikert ért el nemrég a tengerentúlon. A Texas államban nemrég elfogadott, és a hazánkban többször elutasított Szívhangtörvény kapcsán írta le igen értékes és megfontolandó gondolatait Dr. Téglásy Imre, aki nemcsak irodalmár, műfordító és a keresztény életvédő Alfa Szövetség elnöke, hanem maga is abortusz túlélő.

Szentgyörgyi Albert világhírű magyar tudós szerint „az élet a víz tánca a szilárd dallamára.” Mivel élet csak az idő kiterjedésében létezik, ezért e sajátos folyamatot hullámzás és lüktetés, szabályosan visszatérő, ütemes ismétlődés jellemzi. Tegyük kezünket a szívünkre, és máris érezzük: a szívünk is zeneszerszám. Ennek dobogó, lüktető hangja pedig a legszebb zene. Texas Állam aprócska és nagyobb lakói szeptember 1-től új szimfóniát élvezhetnek: a megfogant és lüktetni kezdő élet mérhetetlen csodáját. E nap azonban nem csak Texas ünnepe, üdvére van ez az egész világnak is, mert az abortuszdiktatúra által leigázott országok között végre támadt egy olyan, amelyben törvényes védelemben részesülhet a magzatgyermekek angyalkórusa által előadott zene: az Élet harmóniáját muzsikáló szívek dobbanása. 

Életvédő diákok tüntetése Amerikában, transzparensükön: minden szív számít

A szita, szita péntek kezdetű gyermekmondóka szerint ennek az örömhírnek a napja  „dob szerda”. És valóban: érdemes mindenfelé kidobolni, nagy dobra verni és világszerte ünnepelni azt, hogy Texas Államban 2021 szeptember első szerdája óta tilos elpusztítani azokat a magzatgyermekeket, az életnek azokat a picurka zenészeit, akiknek szívhangja orvostechnikai eszközökkel már hallható, érzékelhető, kimutatható. A szövetségi bíróság jóváhagyásának köszönhetően szeptember 1-től jogerőre emelkedett az életvédők mozgalma által kezdeményezett, törvényhozóik által előterjesztett, Greg Abbott texasi republikánus kormányzó által májusban aláírt szívhangtörvény. Ezzel fél évszázad után Texas lehet az első olyan állam, amely lényegében sikerrel kérdőjelezi meg az amerikai anyaméhekben évente másfél millió gyermekhalottat követelő abortusz élet-, család- és nemzetellenes gyakorlatát.

A texasi szívhangtörvény (Texas Heartbeat Act) kötelezi a „művi terhességmegszakítást” végzőket, hogy hangosítsák ki anyjuknak magzatbabáik szívhangját. Ha ez a hang hallható (átlagosan a hatodik héttől kezdődően), akkor csak nyomatékos és halaszthatatlan orvosi indokból engedélyezhető az abortusz. A törvény egyedülállóan bölcs érvelésen alapszik. Nem államügyészek üldözik hivatalból a törvény megszegőit, hanem kizárólag magánszemélyek jogosultak az abortőrökkel szemben polgári perek indítására. Így akár egyetlen abortusz kapcsán az elmarasztalt félnek legalább 10000 dollár sérelemdíjat kell fizetnie. Ezen túl még tovább emelkedhet a kártérítés összege, ha csak magasabb pénzbüntetéssel lehet elérni azt a célt, hogy tényleges visszatartó hatást gyakoroljon az „e törvénnyel szembehelyezkedő alperesre, vagy mindazokra, akik a törvénysértő cselekményeket felbújtóként vagy cinkosként a törvénysértést elősegítik.”

Érdekes körülmény, hogy a törvényszegés vádjával bizonyos magánszemélyek akkor is perelhetők, ha ők maguk személyesen semmi kapcsolatban nem állnak azzal, aki egy konkrét abortuszügybe keveredik. E jogi megközelítés előnye abban rejlik, hogy például a Tervezett Szülőség néven hírhedté vált abortuszszolgáltató hiába fordul bírósághoz a főállamügyészt perelve (mint ahogy korábban tették), mert az ügyészségnek semmi szerepe nincs a törvény végrehajtásában. Vagyis az abortuszgépezet működtetői lényegében nem tehetnek mást, mint ülnek a hátsó felükön, és átveszik az ellenük indított eljárások idézéseit. A texasi életvédők által létrehozott honlap arra szolgál, hogy az élet ügyéért aggódó állampolgárok akár nevük vállalása nélkül is hírt adhassanak azokról az abortőrökről, akik annak ellenére is magzatölést végeznek, hogy a baba szívhangja már hallható volt, illetve ha elmulasztják ennek tesztelését.

Bár a Tervezett Szülőség és a hozzá hasonló abortuszpárti (ők magukat így nevezik: választáspárti) szervezetek sürgősségi helyzetre hivatkozva igyekeztek megakadályozni a szívhangtörvény jogerőre emelkedését, az ebben illetékes bíróságok az elmúlt napokban rendre elutasították az efféle beadványokat.

Bár a legutóbbi bírósági végzés szabaddá tette az utat a szívhang-törvény jogerőre emelkedése előtt, az abortuszok szószólói továbbra is elvakultan vagdalkoznak repedező érveikkel. Ennek során sikerült is egy bírónál megakadályozniuk, hogy az életvédő szervezetek pert indítsanak Dallas egyik ügyésze, Tuegel és mindazok ellen, akik – mint az ügyész panaszolta –  “véleményükkel támogatják, alapítványaikkal pénzelik a terhesek abortuszhoz való hozzájutását és egyéb, reprodukciós egészséget szolgáló beavatkozásokat.” E végzés ugyan nem kérdőjelezi meg magát a szívhang-törvényt, az abortuszpártiak mégis abban bíznak, hogy ennek ellenére is sikerül majd valamennyire visszarettenteniük az életvédő mozgalmat attól, hogy az új törvény alapján peres eljárásokat indítsanak. E választáspárti akciókkal meg akarják félemlíteni azokat  a magánszemélyeket is, akik saját maguk indítanának eljárást a törvényszegő nőrontászok ellen.

Szent II. János Pál pápa és Dr. Téglásy Imre

Az abortuszpártiak viszont befuccsoltak azzal a mesterkedésükkel, mellyel a Legfelsőbb Bíróság azonnali beavatkozását kérték a szívhangtörvény szeptember 1-i életbe lépésével szemben. Mivel ez a próbálkozás kudarcot vallott, feltehetően igaz lesz az a megállapítás, mely szerint Texas törvényhozói lényegében felülírták a Legfelsőbb Bíróság által hozott Roe v. Wade határozatot, mely 1973-tól eddig minden megkötés nélkül – tehát egészen a születés pillanatáig ­– lehetővé tette minden magzatgyermek kivégzését. Bármi is lesz a texasi szívhangtörvény sorsa, az már bizonyos, hogy az alkotmánybírósági szerepkört betöltő amerikai Legfelsőbb Bíróságnak hamarosan határoznia kell erről és vele együtt azokról az abortuszt tiltó törvényekről is, amelyek az életvédő irányba forduló Amerikai Egyesült Államokban megsokasodtak.

A Texasból érkezett örömhír okán tisztelgő fejet kell hajtanunk azon életvédő célzatú erőfeszítések előtt is, amelyek Dúró Dóra és Novák Előd országgyűlési képviselők nevéhez fűződnek. Ők voltak ugyanis azok a nemzeti bioetikai szempontokat a szavazatszerzés fölé helyező, bátran bölcs törvényhozók, akik két alkalommal is törvénytervezetet nyújtottak be egy magyar szívhang-törvény érdekében. Ennek indoklása során elmondták, hogy a Macedóniában már bevezetett szívhangtörvénynek köszönhetően az ott élő anyák körében 20 százalék volt azok aránya, akik gyermekük szívből szóló, ritmusosan dobogó zenéjét hallva, ébredő fajfenntartási ösztönükre hallgatva sikeresen ellent tudtak állni az őket erőszakkal vagy zsarolással pusztításra kényszerítő szűkebb-tágabb környezet gyilkos indulatainak. Ezt követően pedig – immár édesanyaként – inkább a megédesülés felszabadultabb, mint a magzatgyermek elrekkentésének keservesebb útját választották. (Amerikából olyan adatunk is van, mely szerint a magzati szívhang zenéjét meghalló terhesek 75 százaléka választotta az élet további dajkálását és a baba világra hozatalát!) A magyar honanya és honatya életvédő szándékát ugyan nem merte teljességgel kétségbe vonni a kormányzó párt képviselőjeként Zombor Gábor szülész-nőgyógyász az általa vezetett Népjóléti Bizottság ülésén, de a gyáván tartózkodó szavazatok karmestereként két alkalommal is elérte, hogy még csak parlamenti szavazásra se kerüljön a képmutatók szóhasználatával szemben ezúttal ténylegesen családbarát törvénytervezet. Egy 2019-ben tartott budapesti konferencián, amely a Szívdobbanás címet viselte, és amelyre sem a szívhangtörvény két előterjesztőjét, sem annak szakmai kidolgozóját nem hívták meg, az egyik díszvendégtől aztán alkalmunk volt meghallgatni az elutasítás mélyen fekvő, politikai sandaságból táplálkozó magyarázatát is. Giró-Szász Áron a miniszterelnökség civil szervezeteket felügyelő megbízottja ekként érvelt: a kormánypárti koalíció azért nem tette magáévá a szívhangtörvény-javaslatot, mert egy ilyen jellegű életvédő jogalkotásra „a választóitól nem kapott felhatalmazást”.

Az Európa nemzeteit kívülről fenyegető dzsihad  valláserkölcsi alapokból merítkező szavazóbázisa kétségtelenül ezen okoskodástól teljesen eltérő szempontokat követ, miközben rendületlen hűséggel ragaszkodik a természet négymilliárd éves alaptörvényéhez, vagyis: szaporodik, sokasodik, hogy betöltse a földet. Nekik a hitetlenek alávetésére vagy a behódolni nem akarók kiirtására serkentő Allahon kívül nincs szükségük semmiféle emberi jóváhagyásra vagy afféle „választói felhatalmazásra”. A földrészünket belülről bomlasztó dzsender holdkórosai sem azért riszálnak, mert bálványként tisztelt önmagukon kívül (Lásd az  IGen angol mozaikszóból származtatott Én Generációt) szükségük lenne a most még többségben lévő, hagyományos emberkép híveinek, általuk végképp eltörölni kívánt világképére. Más és más ideológiai alapról ugyan, de mindkettőt azonos célképzet vezérli: a homo europaeus vagyis az európai kultúrát hordozó ember elpusztítása. Az iskolainkkal és közintézményeinkkel gondolkodásunkat is szivárványosra burkoló „új, ordas eszme” büszke képviselői a homogenizálást finanszírozó tőketulajdonosok hasznos idiótáiként masíroznak Európa-szerte. E harcias mozgalmárok testi és lelki dögvészt terjesztő különítményei dermesztő sikerrel hajtják végre meddőséget népszerűsítő akcióikat. Célkeresztjükben a nemzetállamokat alkotó, fehér, heteroszexuális férfiak és nők gyermekeiben megtestesülő jövő, de általuk leküzdendő betegségnek tekintett termékenység. Kár, hogy e pusztítókkal szemben a túlélésünket biztosító magzatgyermekek védelmére a miniszterelnökség komisszárja az őt helyzetbe hozó koalíciós pártok kétharmados hatalomgyakorlása közben sem érez magában semmiféle életvédő felhatalmazást. Azt viszont megkérdezném tőle, hogy a háborúk és népirtások elrendelői vajon miféle felhatalmazásra vártak és várnak ma is emberiség ellen elkövetett bűneik végrehajtása előtt? A válasz egyértelmű: semmilyenre! De a zsidó és keresztény tanítások ismeretét feltételezve persze azt is kérdezhetnénk tőle, hogy Mózesnek vajon miféle felhatalmazást kellett előzőleg beszereznie ahhoz, hogy a bálványimádásba belefeledkezett zsidó népet az egy és igaz Isten élet- és nemzetvédő parancsainak tiszteletére intse?! Vagy miféle „választói felhatalmazás” alapján szólította fel környezetét a gyermekek tiszteletére Jézus, amikor erre intette őket: „engedjétek hozzám a kisdedeket”?! E szépreményű ifjú politikus mentségére lenne, ha zsenge életkora miatt még nem hallhatta azt a zenét, amivel a saját magzatgyermeke – meglehet a kivégzésre szántak utolsó szavának jogán – szívhangjával valami ilyesmit üzent volna neki és párjának: Édesanyám, édesapám, a szívem zenéjét hozom. Engedjetek megszületni! Addig is, míg ezt nem hallja, ezzel az édes anyanyelvünkön fogalmazott üzenettel bátorítom őt és minden olyan politikustársát is, akik a „választói felhatalmazásra” álságos hatalomtechnikai ürügyként hivatkoznak Boldogasszony népének megtévesztésére: Életre fel! Békét az anyaméhben!