Fiú nyuszi pózol a Playboy címlapján

Homoszexuális férfimodellel a címlapon jelent meg a Playboy legfrissebb száma. Azt gondolhatnánk, hogy mindez a majd’ egy évszázados férfilap széthullásának végső stádiuma, de tulajdonképpen már korábban is konstatálhattuk, hogy a Playboy egy letűnt kor férfiikonja. A híres-hírhedt férfimagazin széthullás már akkor megkezdődött, amikor a Hugh Heffner kilépett az általa létrehozott világhírű cégbirodalomból. A néhai lapalapító körüli botrányhadjárat-botránybiznisz egyébként is megtépázta a patinás férfilap jóhírét, amelyet aztán mindenféle “progresszív” újításokkal próbáltak a mai korszellem számára is eladhatóvá tenni.

A magazin 2017-ben jelentette be első transznemű modelljét, a férfi-nő francia modellt, Ines Rau-t. Majd egy újságíró lett az első muszlim nő, aki pózolt a magazin számára – természetesen csakis hidzsábban.  Most pedig a homoszexuális Bretman Rock-ot vetette be a lap, hogy támogassa az LMBTQ közösséget. Bretman Rock ízig-vérig celeb, követők millióit gyűjtötte össze a a közösségi médiában stílus- és sminktippjeivel, egy MTV valóságshowban játszik, amelyet a YouTube -on lehet elérni, tehát influenszer, sminktanácsadó, modell. Saját maga így foglalta össze gondolatait Playboy szerepléséről: “Ha a Playboynak egy férfi van a borítóján, az óriási biznisz az LMBTQ-közösségnek, és az én barna bőrű társaimnak. Ez olyan szürreális…”

Mindezek láttán bárkiben felmerülhet a kérdés, hogy vajon az új tartalompolitika az új férfigenerációk ízlését szolgálja ki, vagy éppen egy cseppet sem kívánatos irányba próbálja befolyásolni a közízlést, miközben a törzsolvasóknak tekinthető heteroszexuális férfiak valódi  igényeivel mit sem törődik.

Egyébként a lap hét évtizedes működés után, tavaly zárta be nyomtatott kiadását a koronavírus-járvány csúcspontján, a magazin azóta csak online publikálja lapszámait. Egy Wikipédia idézettel megpróbálhatjuk röviden összegezni egy letűnt sajtótörténeti korszak történetét:

“Az újság hamar kapós lett, Hefner filozófiai alapvetése szerint azért, mert ha az amerikaiak valóban a boldogság nyomába akarnak eredni, akkor szexuálisan fel kell őket szabadítani. Az ötvenes évek prűd, szemellenzős korában egy szexualitást nyíltan középpontba emelő újság bombaként robbant. A lap egyértelműen a benne meztelenkedő nők miatt volt híres és hírhedt, akik közt sok híresség is akadt, miközben sok ismert személlyel készült interjúk és elismert írók írásai is megjelentek benne. Emellett nyíltan foglalkozott olyan kényes témákkal, mint az abortusz, a fogamzásgátlás, a szexuális kisebbségek vagy éppen a nők jogai. Hefner emiatt magát fellengzősen már a feminizmus térnyerése előtt is feministának tartotta, aki a nők szexuális felszabadításán ügyködik, miközben ugyanakkor az újságjában szereplő pucér nők a férfifantáziák kiszolgálásának eszközei voltak, és ezáltal épp a nők tárgyiasításának folyamatában játszottak lényeges szerepet, emiatt pedig épp a feministák is támadták. Hefner birodalma ebből a szempontból a patriarchális, vagyis férfiközpontú társadalom túlfűtött kirakata volt. Ehhez jött Hefner hedonista magánélete, aminek egy része mindig is a bulvármédia előtt zajlott, ilyenek voltak például a különféle rendezvények vagy bulik Hefner villájában, ahol mindenütt csupa vonzó fiatal nő volt jelen, akik Hefnert is körülzsongták. A villájába beköltöző, majd onnan később kikerülő egykori playmate-ek elbeszélése alapján elvárás volt Hefnerrel lefeküdni, aki rendszeresen tartott csoportos szexpartikat is, miközben a lányok sok szempontból fogolynak érezték magukat a villájában, de hasonló tapasztalatokról írt egy beépült riporternő is már 1963-ban. Aktuális felesége vagy barátnője is közülük került ki, saját bevallása szerint legalább ezer nővel feküdt le, de állítása szerint feleségeit sosem csalta meg.”