Mit tehet az ember újságíróként, ha a főszerkesztők rálőcsölik az ünnepi cikk megírását? Hát megragadja az alkalmat, hogy bevett klisék helyett az évek során megélt személyes élményeit írja le a Férfihanggal kapcsolatban – ami valószínűleg rímelni fog más olvasók tapasztalataival, érzéseivel.
Nem voltam jelen a lapindításnál, sőt, az első időkben sem, valahol a Férfihang működésének harmadik-negyedik évében csatlakoztam, először, mint olvasó, majd később szerzőként is szerepet vállaltam. A „hőskort”, a kezdeteket tehát a cikkek visszaolvasásából ismerem, és igen nagy buzgalommal olvastam vissza az írásokat éppúgy, mint alattuk a kommenteket. Olyan világgal találkoztam, aminek – mint utóbb kiderült – tipikus fiatal férfiként csak a fonákját ismertem, itt viszont végre megmutatták nekem a dolgok színét is. Itt találkoztam először a Redpill „filozófiával”, a shit- teszt fogalmával, a hétköznapi feminizmus felismerésével és kritikájával, és mindezek kapcsán én is végigéltem az istennőszobor ledöntésével járó gyászt. Megismerkedtem a férfijogi mozgalommal, én is felháborodtam, mikor a Férfihang egyik demonstrációját úgy értékelték, hogy a „nőverés szent jogáért tüntettek a Parlament előtt”, egyetértettem a miniszterelnöknek írt nyílt levéllel, elismerően olvastam az Isztambuli Egyezmény szakmai kritikáját és megörültem, mikor kiderült, hogy a Férfihang végre politikai szövetségest is maga mögött tudhatva képviselheti tovább a nemek közti egyenlőséget megcélozva a férfiak jogait.

Számtalan különböző személyiségű szerző, rengeteg remek cikk és hatalmas merítés a témák tavából – így lehetne tehát jellemezni ezt a tíz évet röviden. De semmiképp sem hagynám ki a magazin másik fontos értékét: a kommentszekciót. A Férfihang egészen különleges kommentszekcióval bír, mely mintegy állam az államban működik, és az adott írást kiegészítve, sokszor annak ellentmondva, szorosabban vagy lazábban kötődő egyéb témában nyilatkozva elképesztő plusz információmennyiséget állít elő. A sokszor cikk minőségű – vagy néha csak hosszúságú – hozzászólásokból számtalan további ajtó nyílt meg számomra a körülöttem lévő világ felfedezéséhez. Blogok, weboldalak, youtube-csatornák linkjei, emberek, témák, tények vagy vélemények kavarognak sokszor szemkápráztató összevisszaságban, melyeket tovább fejtve újabb és újabb szeletét ismertem meg a minket körülvevő valóságnak.
Megkerülhetetlen a kérdés: mire volt ez eddig jó? Mit ért el a Férfihang ez alatt a tíz év alatt?
Az első és legfontosabb válasz magától értetődik. Azt, hogy még van. Tíz év nagyon-nagyon hosszú idő egy olyan webmagazin életében, melynek motorja kizárólag a szerkesztők és szerzők önzetlenül lelkes munkája, és amely olyan témákban és olyan módon nyilvánul meg, melyeknek okán széleskörű népszerűségre csak kevésbé remélhet szert tenni. Van tehát, folyamatosan és töretlenül, eközben lassan és biztosan halad céljai felé.
Mit ért még el a magazin? Hát rengeteg fiatal férfit, azokat, akikkel senki sem foglalkozik érdemben – a pornóipart kivéve és ez a tény önmagában jól illusztrálja ennek a rétegnek a kétségbeesett helyzetét. A cikkeket olvasva velem együtt számtalan fiatal férfi érezhette úgy, hogy foglalkoznak az ő problémáival, az őt érdeklő kérdésekkel is, hogy őszinte és gyakorlati iránymutatást kap a nőkkel kapcsolatban, a férfilét kérdéseivel kapcsolatban, a párkapcsolati problémáival kapcsolatban, illetve abban, hogy hogyan legyen végre egy kapcsolata.
Nem mehetünk el szó nélkül egy kevésbé kézzelfogható, ám annál fontosabb eredmény mellett. A Férfihang következetesen képviseli a férfiak és apák jogait, és a magyar jogi környezetben végbemenő lassú, de mostanában talán egyre jobban érzékelhető változások egyik eredője túlzás nélkül állíthatóan az ilyen témákat tárgyaló cikkek, állásfoglalások, nyílt levelek, melyeket akár önállóan, akár más apa- és férfijogi szervezetekkel karöltve hozott létre a Férfihang, és melyekről sokszor derült ki, hogy ezeket bizony olvassák a döntéshozók és egyre inkább figyelembe is veszik.
Ez a tíz esztendő tehát bebizonyította, hogy a Férfihang nemcsak talpon maradni képes, de megszólítani is az embereket. Kifejezetten hálás vagyok, hogy annak idején engem is megszólított, uta(ka)t mutatott, megoldásokat adott nekem, meg is hallgatott, és mindezek mellett – szórakoztatott. Mit mondhatnék még? Köszönöm, és csak így tovább!
BOLDOG 10. SZÜLETÉSNAPOT, FÉRFIHANG!
Szétrollkodja a feladatot egy tejszínhabos női fenékkel? :)
Jó lett! (A cikk is!) :D
—MODERÁLVA— most már csak a —MODERÁLVA— kéne levenned vagy kitakarnod a másik cikknél.Én tényleg toleráns vagyok de —MODERÁLVA— irritál…
A PlayBoy-nál kell reklamálni! A Férfihangon csak következményként van ott. Főként azért, hogy még te is “triggerelve” legyél a kapcsolódó társadalmi vitára. :)
Értem én a szándékot de mégis…
A FENTI HOZZÁSZÓLÁS FELESLEGESEN TRÁGÁR KIFEJEZÉSEINEK MODERÁLÁSA EGYÚTTAL BIZTATÁS IS ARRA, HOGY A MAGYAR NYELV GAZDAG SZÓKINCSÉBŐL BÖLCSEBBEN VÁLOGATVA IGYEKEZZÜNK AZ ÉRZELMEINKET, VÉLEMÉNYÜNKET KIFEJEZNI, EGYÚTTAL ELKÖTELEZŐDÖTT HITTEVÉS AMELLETT, HOGY MODERÁTORI VÉLEMÉNYEM SZERINT EZ NEM HALADJA MEG SENKI KÉPESSÉGÉT.
Nem tudom, hogy méltányos-e őt moderálnunk, hiszen végeredményképpen, valahogy mégiscsak mi hoztuk őt “idegállapotba”, mint célzott rá… :D
Megjegyzem a Facebook oldalunkon valaki a női fenék miatt is kiakadt… Úgy tűnik, szerinte ez felesleges, sekélyes nőimádat…
Tulajdonképpen pusztán az utóbbi képközlések hatására fényévekkel pozitívabb lett a Férfihang megítélése, az eddigi állítólagos “intoleráns nőgyűlölőkből” felsőfokon toleráns (buzi?) női fenék nyalogatók lettünk (erős ellentmondás)… – mégis továbbra sem ért senki semmit és csak káromkodik. – Ki érti ezt? :D
Tényleg rossz képet ad a Férfihangról ha valaki úgy bazmegol mint én tettem de ha ilyenek jönnek kéretlenül és kivédhetetlenül az ember képébe az sem jobb semmivel(a Férfihang megítélése szempontjából).Mert ha elolvassa valaki az ominózus képhez tartozó cikket már mindent megért (meg akkor is ha értelmezi a hozzászólásomat) de én arról az időről beszélek amíg csak nézelődik az ember a címlapon,a cikkek közt,a kommentek listáján.
Anya! Nem tudtam,hogy moderátor vagy itt.
.Amúgy teljesen igazad van.
Nem szabad ilyen csúnyán beszélni.
Apám inkább a tartalmi logikai hibába kötött volna bele.(volt benne)
Üdvözöl benneteket a tökéletlenségében is tökéletes gyermeketek.
common man
Szevasz padszomszédom, megjavult a számgépem és megint tudok írni ide is..
Majd megyek a kólás cikk alá is írni, de ez a fanyar humor csak ide vonzott.
Ismerjük el, hogy a csúnya beszéd csúnya lelket mutat – és ha élőben simán hozod a korrekt úriembert, akkor itt sincsen szükséged a tizennyolcas piros karikás jelölésre.
Én is pluszoltam a poénodat! :-))
Üdv! Kösz a dicséretet.
Remélem legalább bizonyosságot szereztél az ügyedben ha többet az még jobb.
common man
Ja.. ki vagyok rúgva.
De már a lottóra gondolni sem merek, olyan szerencsém volt 21. -én – és azóta is csak kenem-kenegetem a mézet a madzagra.
..szóval lett jobb.. vagyis másik.. :-)))
A TARTALMI-LOGIKAI HIBÁIVAL MINDENKI ÖNMAGÁRÓL AD CSAK KÉPET, A SZÜKSÉGTELENÜL TRÁGÁR HOZZÁSZÓLÁSOKKAL VISZONT EMELLETT A MAGAZINRÓL IS. ÚGY TŰNIK, EZT KÜLÖN EL KELL MAGYARÁZNI.
SZÓVAL AHELYETT, HOGY MEGPRÓBÁLSZ VISSZAFELESELNI, INKÁBB MENJ ÉS RAKJ RENDET A SZOBÁDBAN/FEJEDBEN.
Csak egy kis tejszínhabot kérek a kávémba…