Férfihang.hu
38 megosztás
Címkék:

Akinek fontos a gyerekek védelme az nem mérlegelhet nemek tekintetében – Nyílt levél az UNICEF-nek

A Modern Férfipolitikáért mozgalom nyílt levéllel fordult az UNICEF Magyarországhoz annak érdekében, hogy a szervezet vegye figyelembe a nemek közötti egyenlőség kérdésében a fiúk perspektíváit is.

Tisztelt UNICEF Magyarország!

A férfimozgalom az elmúlt években már több esetben is felhívta a figyelmüket arra, hogy annak ellenére, hogy a fiúkat (nemükből adódóan) számos társadalmi hátrány sújtja (világszerte és Magyarországon), önök a nemek közötti egyenlőség kérdésében megszólalásaik, programjaik, kampányaik és egyéb tevékenységeik során rendre teljesen figyelmen kívül hagyják a fiúk perspektíváit. Ezúttal az UNICEF szakértője, Modla Zsuzsanna a WMN.hu-n közzétett Van szükség lánygyerekek világnapjára itthon is elmondjuk miért” című cikkében állította azt, hogy 10 éves korukra a fiúknak több lehetőség áll rendelkezésükre az élet valamennyi területén, mint a lányoknak (és ugyanez az állítás megtalálható az UNICEF Magyarország oldalán is).

Szeretnénk felhívni a figyelmüket arra, hogy gyermekjogi területen az egyik legjelentősebb szakmai szervezetként nagy hatásuk van a közgondolkodásra ilyen kérdésekben, ebből adódóan felelősségük van azzal kapcsolatban, hogy a társadalom rendelkezik-e információval a fiúk számára káros kulturális gyakorlatokról, vagy nem. Ha egyoldalúan mutatják be a nemek közötti egyenlőtlenség problémáit, a fiúk nézőpontját figyelmen kívül hagyva, azzal hozzájárulnak ahhoz, hogy a velük szembeni káros nemi alapú elvárások, gyakorlatok, jogsértések, sztereotípiák és attitűdök továbbra is láthatatlanok legyenek a közvélemény számára és így hosszabb távon is fennmaradjanak. Azzal pedig, hogy még azt is hangoztatják, hogy egyáltalán nincsenek is olyan területek, ahol a fiúknak kevesebb lehetőség állna rendelkezésükre, mint a lányoknak végképp teljesen téves képet közvetítenek a társadalom számára a fiúk helyzetéről. Ezért nyílt levéllel fordulunk önökhöz, amiben bemutatjuk, hogy az önök által elmondottakkal ellentétben számos területen vannak kedvezőtlen helyzetben a fiúk, és kérjük önöktől, hogy erre legyenek tekintettel megszólalásaik és tevékenységük során.

A fiúkat sújtó nemek közötti egyenlőtlenségek Magyarországon és a világon

Erőszak

A fiúk Magyarországon és a világon is gyakrabban válnak erőszak áldozatává. A fiúk bántalmazása a nemi szocializáció egyik hagyományos módszere annak érdekében, hogy olyan férfiak számára előírt társadalmi szerepek betöltésére alkalmassá tegyék őket, ahol az erőszak jelen van. Sok esetben már gyerekkorban is ilyen szerepekbe kényszerítik őket (például gyermekkatonaság). Ezt alátámasztják Magyarországon mind a Belügyminisztérium bűncselekményekre vonatkozói adatai, mind az egyik legjelentősebb hazai családon belüli erőszakkal foglalkozó kriminológiai kutatás(1): mindkettő forrás szerint a kiskorúak ellen elkövetett erőszak áldozatainak kétharmada fiú.

Még rosszabb a helyzet a világ más részein: ez többek között az UNICEF gyermekekkel szembeni erőszakkal kapcsolatos nemzetközi jelentéséből látszik. A tizenéves fiúk négyszer akkora arányban halnak meg gyilkosság miatt, mint a tizenéves lányok (Latin-Amerikában nyolcszoros a különbség, de még Nyugat-Európában is kétszeres). Hondurasban, Venezuelában és Kolumbiában a fiúk gyakrabban halnak meg gyilkosság miatt, mint minden más egyéb halálozási ok miatt együtt. Szintén ebben a jelentésben szerepelnek egy felmérés eredményei is azzal kapcsolatban, hogy 8 éves gyerekek milyen gyakran tapasztaltak testi fenyítést tanáraik részéről: mind a négy vizsgált ország (India, Peru, Vietnám, Etiópia) esetében az eredmények azt mutatják, hogy az ilyen jellegű tanári erőszakot tapasztalt gyermekek között a fiúk aránya magasabb.

A gyermekkatonák számára vonatkozó becslés szerint 2019-ben 30.000 gyereket kényszerítettek világszerte, hogy katonaként, fegyveres harcokban vegyenek részt, 88%-uk fiúgyermek (néhány eset, amiről az ENSZ pontos ismeretekkel rendelkezik: a Kongói Demokratikus Köztársaságban 631 gyermeket soroztak be, közülük 91 lányt és 540 fiút, Irakban az Egyesült Nemzetek Szervezete több olyan toborzás esetét rögzítette, amelyben csak fiúk vettek részt, Szomáliában a toborzott gyermekek száma 2228 fiú és 72 lány).

Oktatás

Magyarországon és a világ számos országában a fiúk oktatási helyzete kedvezőtlen. Elavult nemi szerepek, káros nemi sztereotípiák, lányosnak tartott viselkedést díjazó iskolai normák, férfi minták hiánya otthon és az iskolában – ezek mind hozzájárulnak a fiúk hátrányaihoz. Jelentős probléma, hogy bizonyos társadalmi rétegekben a férfi szerepek és az oktatás értéke sokszor ellentétben áll egymással (különös tekintettel azokra az elvárásokra, hogy egy fiú minél hamarabb kereső tevékenységet folytasson tanulás helyett). Emellett több kutatás is rámutatott arra is, hogy a tanárok nemi sztereotípiák mentén kedvezőtlenül értékelik a fiúk készségeit, és rosszabb osztályzatokat adnak nekik.

Magyarországon a fiúk az oktatás szinte minden fontos indikátora szerint hátrányban vannak. Rosszabb jegyeket kapnak, nagyobb arányban küzdenek beilleszkedési, magatartási, írási, olvasási nehézségekkel, többségben vannak az évfolyamot ismétlők között, alulreprezentáltak a gimnáziumokban és a felsőoktatásban, nagyobb arányban kerülnek ki alacsony iskolázottsággal az oktatási rendszerből (2). Az Országos Kompetenciamérés tanulói kérdőívének adatai szerint a fiúk már 11-12 éves korukra kevésbé motiválttá válnak (ekkor már 17%-al több lány szeretne diplomát szerezni, mint fiú (2)). Ráadásul az Eurostat oktatási adatai arra utalnak, hogy nem csak kevésbé motiváltak, de várhatóan még ennél is kevésbé fogják tudni ezeket a célokat megvalósítani (30-34 éves korban 46%-al magasabb a nők között a diplomát szerzők aránya Magyarországon, mint a férfiak között).

Ami a nemzetközi helyzetet illeti: azt látjuk, hogy az oktatás területén a nemek közötti egyenlőtlenség iránya különböző országokban nagyon eltérő. Ahogy indokolt, hogy felhívják a figyelmet arra, hogy sok országban a lányok iskolázottsága és lehetőségei kedvezőtlenebbek, ugyanúgy indokolt lenne, hogy arra is rámutassanak, hogy sok országban viszont a fiúké azok. Nemcsak vannak olyan országok, ahol a fiúk kevésbé iskolázottak, de összességében is elmondható, hogy világszinten több fiú marad ki már az alsó középfokú (11-14 éves kor) oktatásból is (30 millió lány és 31 millió fiú hiányzik, a fiúk hátránya különösen a Latin-Amerikai és Karibi-térségben jelentős). A felsőoktatásba már 13%-al kevesebb fiú jut el (szintén jelentős országok közötti különbséggel, vannak országok, ahol a fiúk helyzete kedvezőbb, míg máshol – mint például Barbadosban, Bahama-szigeteken, Namíbiában, Izlandon, Jamaicában, Venezuelában, Uruguayban és Argentínában – több mint 40%-al kisebb eséllyel jutnak el a fiúk ideáig, mint a lányok). A tendencia az, hogy az elmúlt évtizedekben azon országok többségében, ahol a lányok hátránya volt megfigyelhető csökkent a különbség (van ahol el is tűnt), ezzel szemben nemcsak növekedett azoknak az országoknak az aránya, ahol a fiúk vannak hátrányban, de ott ahol már régebb óta kedvezőtlenebb helyzetben vannak a különbségek jellemzően stagnáltak, vagy növekedtek (tehát nincs pozitív tendencia se).

Ennek a következményei súlyosak a fiúk számára, hiszen az iskolai sikertelenségek rengeteg más férfiakat fokozottan sújtó társadalmi hátránnyal járnak együtt: az alacsonyabb iskolai végzettségűek rosszabb egészségi állapottal rendelkeznek, alacsonyabb a várható élettartamuk, gyakrabban kerülnek olyan marginalizált helyzetekbe, mint a társadalmi elszigetelődés, a hajléktalanság, a szenvedélybetegség, nagyobb eséllyel kerülnek börtönbe és válnak erőszakos bűncselekmények áldozatává. Az alacsonyabb oktatási szint és a nem együtt különösen veszélyeztetetté teszi minderre azokat a fiúkat, akik nem kapnak jó oktatást.

Gyermekmunka

Azok az elvárások, amik a férfiak elsődleges kereső szerepével függnek össze, sokszor már gyermekkorban jelentkeznek. Ez Magyarországon megjelenik például abban, hogy a szülők (különösen az alacsony iskolai végzettségűek) az általános iskolai eredményességtől függetlenül is nagyobb arányban íratják érettségit adó iskolatípus helyett szakiskolába a fiúkat, mint a lányokat, azért hogy minél hamarabb keresőtevékenységbe kezdjenek. A fejlődő világ országainak egy részében ez a szándék oda vezet, hogy sok fiú a középiskolát se végzi el és már gyerekként dolgozni kezd. Ennek következtében a fiúkat gyakrabban érinti a gyermekmunka azon formája, ami nem háztartási munka (88 millió fiút és 64 millió lányt), különösen Latin-Amerikában és a Karib-tenger térségében nagy a különbség (Guatemalában például 35%-a dolgozik a fiúgyermekeknek és 16%-a lánygyermekeknek).

Nemi szerv csonkítás

A fiúgyermekek nemi szerv csonkítása (körülmetélése) mai napig széles körben elterjedt világon (áldozatává válik minden 3. fiú, azaz évente több mint 46 millióan), világvallások írják elő és világpolitikailag az egyik legmeghatározóbb országban, az Egyesült Államokban vallástól függetlenül is része a kulturális hagyományoknak.

Ezzel kapcsolatban Norvégia, Svédország, Dánia, Izland és Finnország gyermekjogi ombudsmanjai közös állásfoglalást adtak ki arról, hogy a gyakorlat sérti a gyermekek jogait. Ebben azt írják, hogy a gyermekek jogairól szóló egyezmény 12. cikke leszögezi, hogy a gyermekeknek joguk van kinyilvánítani a véleményüket minden őket érintő kérdésben, illetve a 24. cikkének 3. pontja szerint a gyermekeket meg kell védeni minden olyan tradicionális gyakorlattól, mely káros az egészségükre. Hangsúlyozzák továbbá, hogy ebben az esetben a szülők jogai nem kerülhetnek a gyermekek testi integritásának jogai elé és a gyermekek legjobb érdeke minden esetben elsődleges szempont, akkor is, ha ez korlátozza a szülők vallási, vagy tradicionális gyakorlatokhoz való jogát. A Dán Orvosi Kamara szintén úgy foglalt állást, hogy a fiúk orvosilag indokolatlan körülmetélése bántalmazás és csonkítás.

Ennek ellenére jelenleg nincs egy ország se a világon, ahol a gyakorlatot büntetnék, többek között Magyarországon sem. Ezzel szemben a lányok nemi szerv csonkítása bűncselekmény az Európai Unió összes országában és olyan nemzetközi egyezmények rendelkeznek erről, mint az Isztambuli Egyezmény. Azzal kapcsolatban, hogy ez ne lenne diszkrimináció többen azzal szoktak érvelni, hogy a lányok esetében a nemi szerv csonkítás súlyosabb, ők azonban figyelmen kívül hagyják azt az alapvető tényt, hogy a fiúk és a lányok nemi szerv csonkításának is sok változata van és ezek a törvények nem az alapján tesznek különbséget, hogy mennyire súlyos az adott nemi szerv csonkítás, hanem a gyermekek neme alapján (vagyis a lányok nemi szerv csonkításának legenyhébb formáit is büntetik, míg a fiúkét egyáltalán nem).

Hogy mennyire nem védik a törvények a fiúkat, azt jól mutatja az alábbi eset Dániában: egy orvos 14 éve folytatja gátlástalanul kiskorú fiúk körülmetélését, annak ellenére, hogy már 27 bejelentés érkezett az egészségügyi hatóságokhoz a sikertelen körülmetélésekről, beleértve azt is, hogy levágta az egyik kisfiú nemi szervének felét. Amennyiben bármilyen jellegű vágást tett volna egy lányon a dán törvények értelmében büntethető lett volna és megfosztották volna engedélyétől, de 27 fiú nem számít semmit és még mindig egy nagyobb dán kórházban dolgozik. A fiúkat nemcsak tömegesen vetik alá ennek a brutális, civilizálatlan gyakorlatnak, de még a törvények sem védik őket, vagyis nincsenek ugyanolyan jogaik, mint a lányoknak, amikor a szabadság legalapvetőbb jogáról, a saját testük feletti rendelkezés jogáról van szó.

Korlátozó nemi szerepek

Nemzetközi kutatások szerint a fiúk a lányokhoz képest számos országban jobban korlátozva érzik magukat abban, hogy milyen tevékenységet folytathatnak és milyet nem. A Geena Davis Institute on Gender in Media intézet által 6-14 éves gyerekek bevonásával készített, Kína, Csehország, Japán, Lengyelország, Oroszország, Egyesült Királyság és az Amerikai Egyesült Államok területén végzett felmérésből kiderül, hogy a fiúk jobban tartanak attól, hogy kinevetik, ha olyan játékkal játszanak, amelyet jellemzően a másik nemhez kötnek (összesen a fiúk 71 százaléka és a lányok 42 százaléka). Annak, hogy a fiúk közel kétszer akkora arányban félnek ettől aligha lehet más oka, mint az alapvető szocializációs közegek fiúk nevelésével kapcsolatos diszfunkcionalitása. A szülők, a köznevelési intézmények és a média ritkán vonják be, ösztönzik a fiúkat e tevékenységekre, vagy adnak nekik pozitív visszajelzést, ezzel szemben olyan üzenetek adnak át nekik, ami ilyen jellegű félelmet alakít ki bennük.

Ez nemcsak a fiúk egyéni szabadságát, önmegvalósítását korlátozza, de gátolja potenciális készségeik kibontakozását, fontos kompetenciák elsajátítását is. Ezzel akadályozva vannak abban, hogy olyan, a modern társadalomban különösen szükséges, sokoldalú kompetenciákat elsajátítsanak, amivel az élet különböző területein egyaránt érvényesülni tudnának (az iskolai tanulmányaik során, a problémáik felismerése terén, a gyerekekről aktívan gondoskodó apaként és pedagógusként éppúgy mint a sportban, vállalatvezetőként, vagy fizikai munkásként).

Hogy egy konkrét példát is említsünk: erősen korlátozva van ez által a fiúk szociális nézőpontátvitel készségének fejlődése. Az empatikus beleélés képessége függ attól, hogy nekünk milyen tapasztalataink vannak: gyakran elmondják nekünk mások az érzéseiket, gondolataikat, részt veszünk-e ilyen szerepjátékokban, megkérdeznek-e minket erről. A kutatások azt mutatják, hogy a szülők a fiúkkal a lányokhoz képest sokkal ritkábban osztják meg az érzéseiket, illetve őket is kevésbé kérdezik azokról. A szociális nézőpontátvitel képessége szoros kapcsolatban van többek között a magatartási nehézségekkel és szövegértés hiányosságokkal, két olyan tényezővel, ami alapvetően fontos az iskolai sikeresség szempontjából is (arról pedig már szót ejtettünk, hogy az iskolai eredményességnek mekkora hatása van az élet sok területén).

Az, hogy ma a fiúk olyan kilátásokkal rendelkeznek, hogy a lányokhoz képest várhatóan évekkel rövidebb ideig fognak élni és szülőként alárendelt szerepet fognak betölteni, valamint nagyobb eséllyel lesznek öngyilkosok, hajléktalanok, szenvedélybetegek, fiatalkorú bűnelkövetők, erőszak és más bűncselekmények áldozatai azokból a szerepekből következnek amit a férfiak a társadalomban betöltenek, ezek pedig az ilyen diszkriminatív gyermekkori szocializáció által kerülnek megalapozásra. Ezek a szocializációs közegek a nemek közötti egyenlőség szempontjából diszfunkcionális működésükkel generációról generációra újratermelik ezeket az egyenlőtlenségeket. Azt is fontos kiemelni, hogy ezek egyúttal arra is szocializálják a fiúkat, hogy ezeket elfogadják – részben úgy, hogy természetesnek tartsák és azonosuljanak velük, részben úgy, hogy féljenek ettől eltérni.

Férfi minták hiánya

A szocializáció során a nők női szerepeket, a férfiak férfiszerepeket közvetítenek a gyerekeknek. Tekintettel arra, hogy mind a családban, mind a családon kívül elsődlegesen női szerepnek tekinti a legtöbb társadalom a gyermekekkel való foglalkozás legtöbb formáját, a fiúknak kevésbé van lehetőségük arra, hogy pozitív nemi szerep mintákat kapjanak. Ez elősegíti náluk azoknak a problémáknak a megjelenését is, amik a sikertelen szocializációra vezethetők vissza (például iskolai problémák, fiatalkorú bűnözés).

Magyarországon például gyedre mindössze az apák 8%-a megy, pontos adat nincs arról, hogy az összes gyermekkel töltött idő hány százaléka az apáé (a gyedet igénybe lehet venni most már munka mellett is), de ez feltehetően az 5%-ot sem éri el. Sok országban a világon az apa igénybe sem veheti ezt, egy tanulmány szerint 186 vizsgált országból 96% biztosított fizetett szabadságot a gyermekük születését követően a nőknek és csak 44% a férfiaknak. A gyermekek későbbi életszakaszában is igaz, hogy kevesebb időt töltenek a gyerekek az apjukkal, válás esetén pedig jellemzően az apa még inkább háttérbe szorul. A gyermekkel foglalkozó intézmények területén is hasonló a helyzet, itthon például az óvodákban 0,4%, az általános iskolákban 13% a férfi pedagógusok aránya.

Az UNICEF Magyarország hozzáállása ehhez

Mint ahogy a fenti problémák sokasága és súlyossága mutatja, bőven lenne mit tenni a fiúk helyzetének javítása érdekében. Konkrétan a gondolkodás és a kultúra radikális változására lenne szükség (Magyarországon és Nyugat-Európában is, nem beszélve azokról az országról, ahol tömegesen ölik, csonkítják meg és küldik háborúba a fiúkat). Az elmúlt években a férfimozgalom képviselői több alkalommal is jelezték az UNICEF Magyarországnak ezt. Az alábbiakban ezeket idéznénk fel, illetve az UNICEF erre adott reakcióit.

2019 novemberében a Valódi Egyenlőségért Civil Társaság arra hívta fel a figyelmet, hogy se szemléletformálásban, se értékek közvetítésében, se a közösségi médiában megjelenő tartalmakon, se különböző kezdeményezéseken, programokon keresztül nem jelennek meg a fiúkat érintő speciális problémák az UNICEF részéről. Ennek szemléltetésére be lett mutatva önöknek egy tartalomelemzés a közösségi oldalukra vonatkozóan a 2019. év során addig közzétett bejegyzéseket vizsgálva meg, olyan szempontból, hogy milyen nemek helyzetét speciálisan érintő tartalmak jelentek meg. Ennek meghatározása úgy történt, hogy azok lettek figyelembe véve, amelyek kimondottan a lányokkal, vagy fiúkkal kapcsolatban fogalmaznak meg pozitív üzenetet, vagy egy olyan társadalmi problémát tárgyalnak, amely csak az egyik nemet érintik, vagy az egyik nemet speciálisan érintik és ennek speciális jellege került kiemelésre.

Ennek alapján az látszott, hogy 26 ilyen tartalom jelent meg, melyet az alábbi módon lehetett csoportosítani:

nevtelen_2_1.png
Ahogy azonban az a táblázatból látszik, 0 alkalommal jelent meg olyan tartalom az oldalukon, amely a fiúk speciális helyzetével, egyenlőségével foglalkozott volna, vagy valamilyen speciálisan nekik szóló, róluk szóló üzenetet tett volna közzé.

Erre nem érkezett válasz az önök részéről. (Illetve annyi válasz érkezett, hogy Dr. Tausz Katalin jelezte, hogy elküldi az illetékeseknek, utána semmi.)

Ezt követően 2020 májusában felhívtuk a figyelmüket Szabó Ildikó “Nemek és igenek: a fiúk olvasási motivációja és teljesítménye a kutatási eredmények és jó gyakorlatok tükrében” című tanulmányára. Ez a kutatás a fiúk olvasással kapcsolatos nehézségeivel foglalkozik, bemutatja, hogy mely területeken vannak kedvezőtlen helyzetben a fiúk, mik gátolják őket és ezekre keres megoldást (bemutat jó gyakorlatokat a világból). Az önök részéről nem érkezett válasz.

2020 szeptemberében közzétettünk egy felhívást a 18 év alatti fiúgyermekek nemi szerv csonkításának megszüntetéséért. Ezt elküldtük önöknek is, ebben rámutattunk az itt is idézett állásfoglalásokra az északi országok ombudsmanjai és a Dán Orvosi Kamara részéről. Erre se érkezett válasz.

2020 októberében felhívtuk a figyelmüket a november 19.-én esedékes Nemzetközi Férfinapra. Tettük mindezt azért, mert azt tapasztaltuk, hogy míg Nemzetközi Nőnapon rendszerint olyan üzeneteket fogalmaztak meg, amik elősegítik, hogy az emberekben tudatosuljanak a lányok problémái és elinduljon a változás egy igazságosabb társadalom irányába, addig a Nemzetközi Férfinapról rendre “elfeledkeztek”. Ekkor elküldtük önöknek németországi társszervezetük cikkét, amelyben az UNICEF Deutschland összegyűjtött néhány olyan konkrét területet, ahol a fiúk hátrányos helyzetben vannak a világon. Válasz erre se érkezett, és a Férfinapról sem emlékeztek meg.

2021 áprilisában két témával kapcsolatban is írtunk. Egyrészt a fiúk hazai oktatási helyzetével kapcsolatban korábban megkérdeztünk közoktatásban tanuló fiúkat arról, hogy milyennek látják a fiúk helyzetét a magyar oktatási rendszerben, ennek tapasztalatait osztottuk meg önökkel. Szinte mindegyiküknek volt története arról, hogy miként diszkriminálták őket nemük miatt. Ez megnyilvánult a megítélésükben, egyes tevékenységekből való kirekesztésükben, az osztályzás során, a büntetések terén, a fizikai-érzelmi védelmük hiányában, a velük szembeni bizalom hiányában és a nemi alapú elvárásokban is. A többségük azt gondolta, hogy a tanárok kedvezőtlenül bánnak velük: kevésbé szeretik őket, rosszabbnak tartják őket, kevésbé hisznek nekik, kevésbé tartják okosnak őket, összességében rosszabb véleménnyel vannak róluk, kevésbé védik meg őket, valamint szigorúbban büntetik és osztályozzák őket. Ezzel kapcsolatban mind konkrét adatokat, mind véleményeket küldtünk.

A másik téma egy olyan kezdeményezés volt, ami azt célozza, hogy május 16.-a Fiúgyermekek Világnapja legyen. Az ENSZ október 11.-én tartja a Lánygyermekek Világnapját, azzal a céllal, hogy minden évben legyen egy nap, amikor a figyelem a lányokra és különösen azokra a nemi egyenlőtlenségekre irányul, amelyek a lányoknak okoznak nehézségeket (önök erre rendszerint fel is szokták hívni a figyelmet). Bár az ENSZ a fiúgyermekekkel való törődésnek nem szentel ilyen napot, van viszont egy nemzetközi kezdeményezés erre vonatkozóan. Kértük, hogy önök is csatlakozzanak ehhez és népszerűsítsék Magyarországon (különös tekintettel arra, hogy Magyarországon a Lánygyermekek Világnapjával ellentétben egyáltalán nem ismerik). Válasz megint nem érkezett és május 16.-án sem emlékeztek meg a Fiúgyermekek Világnapjáról.

67874611.jpg

Végül 2021. május 16.-án ez alkalmából küldtünk egy felhívást a magyar közélet különböző szereplőinek, köztük önöknek is, amiben nagyrészt azokat a fiúkat sújtó társadalmi problémákat mutattuk be, amikről fentebb már szó esett. Válasz erre se érkezett.

Ezek után különösen elképesztőnek tartjuk, hogy hogy azt lehet olvasni az oldalukon, hogy 10 éves korukra a fiúknak több lehetőség áll rendelkezésükre az élet valamennyi területén, mint a lányoknak, valamint hogy szakértőjük a médiában ezt hangoztatja. Ez utóbbi cikket ráadásul úgy kezdi, hogy “akik számára fontos a gyerekek védelme és elkötelezettek a jogaik mellett, nem mérlegelnek a nemek tekintetében“. Ezek után önök tényleg azt gondolják magukról, hogy nem mérlegelnek nemek tekintetében? Miközben az egyik nem esetében rendszerint rámutatnak minden jelentősebb társadalmi hátrányra (a már említett a WMN-es cikk is meglehetősen maximalista e tekintetben), a másiknál semmire? Miközben Nemzetközi Nőnapot, Lánygyermekek Világnapját tartanak Nemzetközi Férfinapot és Fiúgyermekek Világnapját nem? Miközben a nőszervezetekkel közös programokat tartanak, a férfiszervezetek észrevételeit pedig válaszra se méltatják? Miközben döntő részt felső-középosztálybeli nők által vezetett szervezetük úgy gondolja, hogy kellő rálátása van a fiúk, férfiak perspektíváira ahhoz, hogy a férfiszervezetek meglátásait és a bántalmazott, korai iskolaelhagyó, gyermekmunkára fogott, megcsonkított és egyéb hátrányos helyzetű fiúk perspektíváit figyelembe se véve nyilvánítsák ki, hogy a fiúk az élet minden területén előnyben vannak, és ne foglalkozzanak semmilyen olyan problémával, ami őket nemi alapon sújtja? Miközben a gyermekhang kampányban azt üzenik a társadalomnak, hogy a felnőtteknek meg kell hallgatni a gyerekeket, közben szóra se méltatják a fiúk saját tapasztalatait – például azokat, amiket megküldtünk önöknek az oktatás témájában)?

Kérjük önöket, hogy…

…a fentiekre való tekintettel mostantól vegyék figyelembe a fiúk egyenlőségének perspektíváit, különös tekintettel az alábbiakra:

1. Módosítsák az oldalukon azt a szöveget, mely szerint a fiúk 10 éves korukra az élet minden területén előnyben vannak és nyilvánosan is cáfolják meg ezt állítást.

2. Ahogy a lányok esetében teszik, a fiúk egyenlőségének perspektíváit is vessék fel a médiában.

3. Az oldalukon a “Lánygyermekek, nők – nemek közötti egyenlőség” aloldalhoz hasonlóan hozzanak létre egy olyan aloldalt is, ami a fiúgyermekek egyenlőségével foglalkozik.

4. Támogassák azt a kezdeményezést mely azt célozza, hogy május 16.-a a Fiúgyermekek Világnapja legyen, illetve november 19.-én Nemzetközi Férfinapon is irányítsák rá a figyelmet a fiúk helyzetére.

5. Hallgassák meg a fiúkat és a férfiszervezetekkel ezekben a kérdésekben.

A fiúknak joguk van az egyenlő bánásmódhoz az élet minden területén. Joguk van ahhoz, hogy ne kényszerítsék őket háborúba, gyermekmunkára. Joguk van az egyenlő oktatáshoz, az egyenlő életesélyekhez, illetve az erőszakkal és a nemi szerv csonkítással szembeni védelemhez. Joguk van olyan neveléshez és politikához, ami mindezt biztosítja számukra és elősegíti. A kultúra minden eleme, ami ezzel szemben van korlátozza lehetőségeiket és sérti jogaikat. Kérjük önök is legyenek tekintettel erre.

Akinek fontos a gyerekek védelme az nem mérlegelhet nemek tekintetében!

Köszönettel,
Modern Férfipolitikáért Mozgalom

.

Források:

(1) VIRÁG György (szerk): Családi iszonyok. KJK – KERSZÖV Jogi és Üzleti Kiadó. Budapest, 2005
(2) Az Országos Kompetenciamérés 2017-es tanulói adatbázisa

Post Author: Férfihang.hu

Férfihang.hu
f Facebook
38 megosztás


2
olvasói vélemény eddig. - Szólj hozzá te is! Minden hang számít!

Bejelentkezés szükséges a hozzászóláshoz!
1 Egyéni hozzászólás
1 Válasz hozzászólás
5 Követők
 
Legtöbbször megválaszolt hozzászólások
Jelenleg legvitatottabb hozzászólások
2 Hozzászólások szerzői
Horvath AntonAlter Ego Legújabb hozzászólók
  Feliratkozás  
legújabb legrégebbi legnépszerűbb
Visszajelzés
Alter Ego
Szerkesztő

Nézze meg bárki a kapcsolódó cikkeket, és láthatja, hogy hányszor került itt címlapara az UNICEF az elmúlt öt évben: Nősovinizmus, férfigyűlölet, pofátlanul szó nélkül hagyott levelek…

Az UNICEF Magyarország egy szégyenletes feminista kupleráj!

Horvath Anton
Olvasó

Ja hát ez már eléggé régóta, évtizedek óta így megy náluk. Mindez raklap egyszerű logikával, ha lányoknak valaha is rossz volt, azért a fiúk lesznek, voltak, és vannak ma is felelősek.