Könyvajánló: Varga Domokos – Kutyafülüek

Ritka műfajú könyv Varga Domokos “Kutyafülüek” című novelláskötete, leginkább talán “aparegény”-nek nevezhetnénk, tekintve hogy apai, szülői problémákról, dilemmákról illetve legfőképpen az apaság örömeiről beszél szórakoztató, szívmelengető hangvétellel. A nevelés problémáinak esszé szerű, bölcselő tárgyalása éppen olyan arányban keveredik a szórakoztató, férfias érzelmi elemekkel, hogy a végeredmény tulajdonképen bárkit levehet a lábáról; gyakorló és jövendőbeli apákat és az apaságra talán vállalkozni nem is akarókat egyaránt. Ki is beszélhetne hitelesebben a családi életről, az apai hivatás legmélyebb nehézségeiről és örömeiről, mint egy ötgyermekes író, akinek a körülmények ellenére még maradt kedve és energiája a gyermeknevelésről, az apaságról írni?

Semmit sem von le a könyv értékéből, hogy több mint fél évszázaddal ezelőtt íródott, sőt ez a tény inkább egyfajta nemes patinával vonja be a művet. Remekül felhívhatja a figyelmünket arra is, hogy egy sokkal kevésbé fejlett korban, sokkal alacsonyabb életszínvonalon létező társadalomban is maradéktalanok lehettek a családi örömök, hát még ma egy sokkal szerencsésebb korszakban. A mű talán jó ellenpólusa, ellenszere az apaellenes, férfiellenes modern sztereotípiáknak is.

A könyv fülszövege, a következő szavakkal ajánlja figyelmünkbe a kötetet:

Apró-cseprő civódások, irigykedések, csínytevés utáni megszeppenések, a kitörő életkedv szertelenségei, a hetedik szomszédig zengő szülői dorgálás álharagja, az igazságtevés fájdalma és reménytelensége, ami mégiscsak mindig bizakodásba fordul – ebből a számtalan hangból áll össze ennek a novellafüzérnek a családi kórusa. Ki kit szeret jobban és még jobban és legjobban a két szülővel együtt immár nyolctagú, szűkebb családban, amely az unokatestvéreket hozzászámítva, valóságos, kisebbfajta nemzetséget alkot? Nagy elemzőkedvvel, átéléssel, finom humorral, látszólag könnyed, szórakoztató módon, valójában felmérő pontossággal írja meg észleleteit a szerző mindezekről.

A könyv lenyűgöző hatása semmit se csökkent első kiadása, 1966 óta: fikarcnyi érzelgősség sincs benne, mégis minduntalan lefegyverzi a legellenállóbb olvasót is tisztán sugárzó érzelmeivel. Végtelen szeretettel és tudással, hozzáértéssel és művészi gonddal elemzi a gyermekkor látszólag egyszerű, de mégis oly gubancos világát.

Dunai Tamás értő felolvasásának köszönhetően a könyv három novelláját hangoskönyv formájában is meghallgathatja az, akinek sikerült kedvet csinálni hozzá: