Az egyenlőség a nők és a férfiak közös érdeke. Ezt ma már egyre többet halljuk, a gyakorlatban viszont ez mégse nyilvánul meg. Folyamatosan olyan narratívában jelennek meg a női-férfi problémák, amik a másik nem problémáit részben, vagy teljesen nem létezőnek tekintik, lekicsinylik, vagy azok felvetésével szemben elsősorban kritikusak, mintsem támogatóak. Ezzel szemben olyan férfi, vagy női egyenlőségért küzdő közösséget én nem látok, ahol az értékelvűségen alapuló szolidaritás és a másik nem egyenlőségének aktív támogatása lenne meghatározó. Ennek az oka, hogy olyan politikai-ideológiai törésvonalak alakultak ki, amelyben az egyenlőségpárti nők és férfiak meg vannak osztva. Ezt pedig közösségi szinten nagyon nehéz felülírni. De meg kell próbálni.
A Modern Férfipolitikáért Mozgalom értékrendje és céljai szerint erre törekszik. A mozgalom értékei, céljai és az ehhez köthető politikai racionalitás alaposan indokolja azt, hogy az olyan női egyenlőségi kérdésekhez is támogató és konstruktív módon viszonyuljunk, mint a nők és a férfiak átlagos keresete közötti statisztikai különbségmegszüntetése. Ennek ellenére azt tapasztaltam, hogy még a mi támogatói csoportunkban sem érvényesül az egyenlő mérce.
Ez látszik azon, hogy egy-egy társadalmi szintű női – és férfiprobléma felvetése kapcsán mennyire eltérő reakciók vannak. Ha felvetek egy olyan férfiproblémát, mint az, hogy a férfiak rövidebb ideig élnek, vagy hogy a férfiak kiszorulnak az oktatásból, többnyire like-ok jönnek, támogató hozzáállás, semmi kritikus hozzászólás. Ez jó, a csoport ebben a tekintetben funkcionalitásának megfelelően működik, hiszen ez összhangban van a csoportunk értékrendjével és céljaival.
Ezzel szemben, ha felvetek egy társadalmi szintű női problémát, hasonló logika mentén (például azt, hogy eltérő a nők és a férfiak átlagos fizetése), teljesen ellentétes a helyzet. Kevesebb like érkezik és nem a támogató vagy a pozitív hozzászólások vannak túlsúlyban, hanem a csoport által értékrendi alapon kijelölt megközelítési módtól, prioritástól eltérő kritikus hozzászólások, kérdések. Erre említenék néhány példát.
Első példa: “Miért lényeges kérdés egyáltalán a nők és a férfiak egyenlő keresete, hiszen a nők és férfiak egyéni döntéseinek eredményeképp alakul ki az a nők és a férfiak közötti statisztikai fizetésbeli különbség, amit a KSH adatai mutatnak.” Az itt megjelenő logika alapján ugyanilyen jellegű észrevételt lehetne tenni akkor, amikor a férfiak egészségi, illetve oktatási hátrányait vetem fel, ezt mégse szokták megkérdezni. Nyilván szerepe van az egyéni döntéseknek is, de a kiindulási pontunk, akárcsak a férfi-problémák esetében, itt is az, hogy a látszólag egyéni döntések is sztochasztikusan meghatározottak a társadalmi hatások (például normák, minták, sztereotípiák) által.
Második példa: “Ez ugye nem jelenti azt, hogy a nőknek kevesebb teljesítményt kell nyújtaniuk?” Meg lehetne kérdezni mondjuk a fiúk iskolai hátrányainak problematizálásával kapcsolatban is ugyanezt, mégse szokták felvetni. Egyébként, a válasz természetesen nem. Itt nyilván van egy olyan értékrend emögött, ami az egyenlőséget helyezi első helyre. Tehát nem a teljesítmény-elv az első a gondolkodásunkban, hanem az egyenlőség-elv. De ez nem jelenti azt, hogy meg kell szüntetni a teljesítmény alapú elvárást, az sok tekintetben káros lenne az egyenlőségre is, hiszen egyenlőtlenségek oka nagyrészt épp az eltérő nemi alapú elvárások.
Például a fiúk iskolai egyenlőségének megoldása terén sem a gimnáziumi kvóta az ideális, mert a kvótáktól nem lesznek azonosan jó kompetenciákkal rendelkező tanulók a fiúk és a lányok, sőt ha könnyebb lenne kvóták miatt bejutni a gimnáziumba, az nem csak a lányokkal szembeni igazságtalan szabályzás miatt lenne problémás, de amiatt is, hogy ez még ronthatja is a fiúk kompetenciáit, hiszen a könnyebb bekerülés esélye kevésbé ösztönözné őket tanulásra. A bérkülönbségre ugyanez igaz, ha a bérek egyenlőtlenek, de különbség van más téren (munkaórák száma, kompetenciák) az szintén egyenlőtlenség (azt magam is sokszor kiemeltem már, hogy egyúttal a férfiak munkaerőpiaci terheinek csökkentése is kívánatos cél).
Az egyenlőségről egy tágabb kontextusban kellene gondolkodni. Nemcsak úgy, hogy van egy indikátorunk (átlagos bér, nemek aránya gimnáziumokban), hanem látni azt is, hogy mik azok a társadalmi különbségek, amik hatással vannak ezekre és olyat intézkedéseket hozni, amik a probléma okát ragadják meg, illetve természetesen olyan intézkedéseket, amik nem erősítenek meg más egyenlőtlenségeket. Konkrétan a fiúk iskolai hátrányai esetén például a kompetenciáikat fejleszteni azokon a területeken, ahol lemaradásban vannak (pl. szövegértési kompetenciákat több olvasással lehet fejleszteni), az iskolához közelebb hozni őket (jobban bevonni az iskolai programokba), szemléletformálással megváltoztatni a tradicionális iskolaválasztási mintákat (a szülők fontosabbnak gondolják azt, hogy a fiúk szakmát szerezzenek, mint a lányok, ezért inkább küldik őket szakmai végzettséget adó iskolába, a lányokat pedig gimnáziumba, akkor is ha ugyanolyan jó tanulók). A fizetésbeli különbséget pedig például mérsékelni lehet eltérő szakmaválasztás ösztönzésével, a nők kompetitív kompetenciáinak erősítésével, vagy a gyermeknevelés területén az anya és az apa egyenlő szerepvállalásának támogatásával.
Harmadik példa: „Igen, támogatom a nők béregyenlőségét, de”… ilyen és ilyen feltételekkel. Hasonlóképp, feltételeket is lehetne sorolni a férfitémáknál is, de ezt megint nem szokta senki középpontba helyezni…
Mindhárom itt említett példa azt mutatja, hogy van egy női problémafelvetés, ami kapcsán nem a nők perspektívája van fókuszban, nem a támogató hozzáállás uralkodik a közösségen belül, hanem a másik problémája kapcsán a saját perspektívánk felvetése. Ha azt mondom egy felvetéssel kapcsolatban, hogy “ezt kellene csinálni”, vagy “szerintem így lehet ezt elérni…“- ezek támogató attitűdök. Ha viszont azt mondom, hogy “ezt ne csináljuk, azt ne csináljuk…”, vagy “így és így nem lehet elérni”, “csak ilyen és ilyen feltételek mellett támogatom”, az nem az.
Tagja vagyok egyenlőségért küzdő női csoportoknak is. Hasonlóan mennek a dolgok ott is, úgyhogy ezt a másik oldalról is tapasztalom. Például az egyik csoportban (ami neve/célja szerint ráadásul nem is női csoport, hanem általában a nemek közötti egyenlőségen alapuló gyermekneveléssel foglalkozik, de a megszólalók körülbelül 90 százaléka nő és teljesen női témák vannak többségben), amikor valaki megosztott egy apák egyenlő szerepének fontosságát hangsúlyozó bejegyzést (ami konkrétan a mi petíciónk volt), szintén telesen negatív attitűd volt a többség részéről. Konkrétan ilyen bejegyzések voltak:
1. A probléma nem is létezik.
2. Létezik a probléma, de a férfiak egyéni döntései, hogy nem foglalkoznak a gyerekeikkel.
3. Ő egyenlőségpárti, de ebben nem tartja szükségesnek az egyenlőséget, mert…
4. Férfijogi téma, ami részéről már támogatást kizáró dolog és mindezt alátámasztja férfijogi mozgalommal kapcsolatos negatív sztereotípiákkal, amihez egyébként köze nem volt a petíciónak.
Egy hozzászólás volt, ami egyetértő volt, az nem kapott egy like-ot sem, egy rakás olyan komment volt, amit itt említettem, azok meg kaptak hatot, hetet.
Annak, hogy az ember konszenzusra jusson, együttműködéseket alakítson ki, vannak meghatározottságai. Egyéni szinten is és közösségi szinten is. Ha én mindig a saját perspektíváimat hangsúlyozom a másik problémái esetén is, abból törvényszerűen nem lesz konszenzus és nem fog szolidaritás kialakulni (a másik a következtetést fogja következtetésként levonni, hogy azok nekem nem számítanak). Én úgy látom, hogy női-férfi egyenlőséget célzó csoportokban nagyrészt így működnek a dolgok. Ez a realitás. Látni kell, hogy mikor ettől el akarunk térni, széllel szembe megyünk. Ha el akarunk jutni a célhoz, akkor át kell gondolni ennek a stratégiáját, ideológiailag, értékrendileg meg kell alapozni ezt, közösségi szinten ennek elvben és gyakorlatban is érvényt kell szerezni.
Erre figyelni azért prioritás, mert ebben főképp másnak kellene lenni, mint a többiek.
Egy ilyen nemileg megosztott közéletben ettől eltérő közösséget létrehozni nagyon nagy kihívás, mert az emberekben azok a viszonyulások rögzültek, amik nem a szolidaritáson alapulnak. Ez részben nehéz (nyilván egy uralkodó paradigmától eltérni azzal jár, hogy sokak számára népszerűtlen lesz), de vannak potenciális lehetőségek is ebben: például azok bevonása, akik ma épp azért tartják távol magukat a nemi egyenlőség témájától, mert vállalhatatlan számukra az, ahogy a diskurzus zajlik.
A megértő és támogató hozzáállás a kulcs. Egyéni szinten néhány feministával, női aktivistával nagyon jól tudtam beszélgetni erről, ők is elmondják, hogy a nőknek hol van problémája szerintük, én is, hogy a férfiaknak hol, és nagyrészt egyetértünk. Ezt lenne jó közösségi szintre emelni, tehát ne egy-egy ember között legyen ez így, hanem egy-egy teljes közösség tudjon ebben a szellemiségben működni, ami aztán ezt a szemléletmódot intézményes keretek között is képviselni tudja. Azt gondolom, hogy az ilyen egyenlőség-centrikus férfi és női közösségek tudnának egy olyan paradigmaváltást elhozni, amire nagy szükség lenne, mind a nemek közötti egyenlőség érdekében, mind a nemek közötti konfliktusok visszaszorítása érdekében.
ha egyszer úgy döntünk, hogy haljon már ki az emberiség…adjunk minden nőnek egy lakást, havi 5000 eurot, egy wellness hétvégét, évi 3 külföldi utazást, egy insta fiókot, tíz évente egy yorkshire terriert és nem lesz több problémánk az egyenlősdivel…
“Megbotlott a sátorkötélben, majd saját fegyverébe ütötte be a kis buksiját egy ír katonanő – erre perre ment
36 ezer euró kártérítést kapott az az ír katonanő, aki saját fegyverétől sérült meg”
Ez jó…kb ennyire alkalmas a nők többsége katonának ( a ritka kivételektől eltekintve) . Na ez AWALT kategória, mert 90%-ra igaz.
biztos hogy nő?:))))
Ez a katonanő? Hát én biztos elszaladnék a másik irányba…
Ő egy biológiai fegyver .
Én nem szaladnék el !
Szaladjon tőlem ő.
A férfi és a nő NEM EGYENLŐ, NEM EGYENJOGÚ, márt azért sem, mert a férfi férfi, a nő meg nő.
A nő helye az életben az, hogy a férfi tulajdona legyen !
Ha nem így van, akkor káosz uralkodik el.
A nő nem vállal felelőséget semmiért.
Ő magára úgy tekint, hogy ő maga AJÁNDÉK a férfi számára. Ő nem adni jött, hanem KAPNI.
Persze, hogy nem ajándék, ezt bebeszélték neki.
A férfiak egyre alkalmatlanabbak arra, hogy férfiak legyenek.
Rinyálnak, nem tudnak egyedül meglenni, valójában ANYUKA-HIÁNYUK van. Meg azért baszni is jó.
Ejnye “férfiak” !
Mármint mi ! Ejnye !
Határozottság, önállóság, AKARÁS kell !
Inkább legyen egy férfi rosszfiú, mint egy vesztes béta !
Persze a nőknek a rosszfiúk kellenek, mindenképpen és nem egy jövendőbeli papucs.
A nő elvárja, ha már jelen van a férfi életében, akkor legalább viseljen MINDEN felelőséget a férfi. Azért férfi.
Egy férfinak meg kell találnia azt a helyet, ahol egzisztenciát tud magának teremteni bárhol a világban. Függetlenül a nőtől is.
A nő, ha nincs gazdája, akkor évek múltán elveszett lesz, csupa káosszal körülvéve vagy magába zuhanva éldegél egyre több gonoszság virág fog kinyílni a lelkében. A férfi az, aki beparancsolva a tulajdonába egy nőt. Aki majd “neki fog élni”. Mit kér cserébe ? Biztonságot és – szexet.
Azok a hivatások, foglalkozások, szakmák, amelyek kimondottan férfiasak, nem gyakorolhatják a nők. Ezt a férfiaknak nem szabad megengedni !
Haza kell őket küldeni a katonaságból, rendőrségből, POLITIKÁBÓL és így továbbiakból, mert ezek nem női foglalkozások.
Egy nőnél ALAP, hogy tudjon főzni, sütni és a többi házimunkát.
A csecsemő nevelése is női foglalkozás, de a tanárság, már nem, ha fiúkat kell tanítania főleg. Tanítson lányokat.
Ezeket tisztázzák le magukban a nők, akik egyáltalán közel sem egyenlőek a férfiakkal, – de nem is lehetnek, mert az egyenlőség szemben megy a természettel és még szép, hogy nem egyformák velünk !
Kizárt,hogy rondább vagy ettől…
Modern korunk hermafroditája, a zsidó sátánista homo novus/homonculus. Ecce homo..
Én még rágom a gondolataidat. Meg alszom is rá párat, de az alapvetéssel egyetértek: ne csak az én (mi) problémáink számítsanak, hanem a másiké is. Pál apostol is ezt írta: “…mindenki ne csak a maga hasznát keresse, hanem a másikét is…”.
De érdekelne erről egy vita, különösen Alter Ego és Deadpool válasza érdekelne.
Szerintem ezt a kérdést mi már megvitattuk más fórumon Szujó Flóriánnal. Akkor én kifejtettem már neki, hogy nagyon nagy a különbség aközött, hogy a bemeneti oldalon vagy a kimeneti oldalon akarunk egyenlőséget látni. És a véleményem azóta sem változott…
A bemeneti oldali egyenlőség azt jelenti, hogy mindenkinek ugyanolyan jogai és társadalmi ehetőségei vannak, csak a saját képességeik és akaratuk szabhatja meg, hogy mit kezdenek az életükkel. Ide tartozik, hogy okkal elvárhatjuk, hogy ugyanazért a munkáért ugyanannyi bért fizessenek mindenkinek, ugyanakkor szerintem bele kell nyugodnunk abba, hogy az emberek eltérő munkákat részesítenek előnyben nemtől függően is, ezért átlagban eltérően kereshetnek a nők és férfiak .
Történetesen az intelligencia megoszlási görbékből tudhatjuk azt, hogy a férfiak soraiban jelentősebbek a szélső értékek, így sokkal több zseni van közöttük, de sokkal több demens is… továbbá a férfiak átlagos intelligenciája 5-10 ponttal magasabb a nőkénél, bár ezt az utóbbi, nem polkorrekt tényt sokan nem szeretik a nők orra alá dörgölni. De mindezekből és egyes ösztönszerű késztetésekből és biológiai adottságokból következik az, hogy soha nem lesznek olyanok átlagban a férfiak, mint átlagban a nők, nem ugyanazokat a munkákat fogják előnyben részesíteni, és nyilván nem ugyanannyit fognak keresni átlagban (sem)…
Viszont amikor valaki a kimeneti oldalon akar egyenlőséget látni, akkor nyilvánvalóan azt (is) akarja, hogy a két nem átlagban ugyanazt a munkát végezze, és így átlagban egyformán keressenek. Márpedig ez nagyjából csak akkor lenne lehetséges, ha darabra ugyanannyi óvónő, takarító, rendőr, katona, mozdonyvezető, informatikus, géplakatos, adminisztrátor, varrónő és bankigazgató lenne mindkét nem képviselői között. Vagy esetleg még akkor kereshetnének egyformán átlagban a nők és a férfiak, ha minden munkát egyformán fizetne a társadalom. Ebből látszik, hogy az a fajta túlfeszített “valódi egyenlőség” lényegében egy szélsőségesen kommunisztikus megközelítést szül. Ami nyilvánvalóan egy agyrém. Feministáknak és társadalommérnököknek való idea. Ergo meggyőződésem, hogy a férfimozgalom nem lehet a kimeneti oldalon fennálló egyenlőség híve. Logikusan és szükségszerűen kell azt visszautasítanunk.
Ez még akkor sem lenne így, kivéve ha a nők nem is szülnének vagy pedig néhány hét táppénz után csecsemő megőrzőkben tennék le a gyereket. Majd pedig nagykorúságukig külön alkalmazottak látnák el a szülői feladatok egy jelentős részét.
Ez most “úttörő” cikk, ennyire feminista és feminista szemléletű cikkel egy antifeminista oldalon találkozni, azt kell mondanom, hogy dicséretes!
Ja, nem…..
Sic transit gloria mundi….
Vitaindításra teljesen alkalmas cikk.
Tudod Zoli, hogy én a jogegyenlöség pártján állok, tehát szerintem is diszkriminatív a nök 40, kompromisszumos megoldásba is belemennék a CSED kapcsán ( pedig egyértelmüen azon az állásponton vagyok, hogy a gyermek elsö két életévében nagyobb szüksége van a gyermeknek az anyára ), de megértem ha mondjuk lenne egy félév -inkább két éves kor fölött- amikor az apák elönyt élveznének, magyarul ha ragaszkodnak hozzá-nagyon fontos, hogy nem kötelezö jeleggel!-akkor legyen csak az övék az a félév.
A családtámogatásokat is kaphatná maga a család és nem csak az anya ( önmagában ezzel nem fogják jelentösen szülésre bírni a nöket)
De a két biológiai nem , nem egyforma. Igenis különbözik és ezt figyelembe kell venni ott, ahol számít. A nöknek lényegesen nagyobb monotonitás türése, türelme van ( igen, ezt nap mint nap tapasztalom) és bizony egy kisgyerekhez ez nagyon kell. Viszont a harctéren a férfiak sokkal jobban alkalmasak akármire is – nem mintha ilyen háborútól kellene tartani, a jövöben ha lesz, nem ilyen lesz( nyilván kivételek mindkét helyzetben vannak). Egy baromság a két nemet összemosni és egyformaságra (és nem egyenlöségre ) kényszeríteni, pont a feministák harsogják ezt, hogy a két nem egyforma stb. Nem az. Ésszel kell ehhez viszonyulni. Jogi területen legyen egyenlöség , de a józanésszel szembe menni olyan területeken , ahol biológiailag predesztináltak a szerepek, öngól.
Azt pedig mind a nöknek, mind a férfiaknak tudomásul kell venni, hogy az állami, politikai vezetök magasan szarnak minden konszenzusra jelenleg és akárkik lesznek a jövöben is ( bármiben is egyezkedne a két nem ), olyan törvényeket, rendelkezéseket fognak hozni , ami nekik több szavazatot hoz.
Akkor diszkriminatívak a következők is:
– 25 év alattiak adómentessége
– a gyereket nevelők adójóváírása
– a gyerek után járó pótszabadság
– a CSOK
– a szocpol
– a nők/idősek/gyerekek mindenfajta “elsőbbsége”
–
stb. stb.
egyszóval : bármilyen kedvezmény, bármilyen okból.
Már a “mosogatás/házimunka” kombó lelombozó, a pesztraság pláne, főleg úgy, ha közben anyuci még nagyobb “kárriert” is épít mint a zura:)
Akkor biztos a “siker”:)
A mozgalmárok márpedig ezt követelik és bizony szinonimaként használják, mikor melyik tűnik “kedvezőbbnek”, ők is úgy “hajlítgatják”.
Épphogy jogi területen nincs egyenlőség és nem is lehet:), mert dacára a jogszabályoknak, a nők mindig , minden körülmény között, számára kedvezőbben lesz megítélve, egy kivétellel:): ha az “ítéletet” a “nő -társai hozzák”, na, akkor irgalmazzon az Isten annak a nőnek , akit a többi nő “bűnösnek” kiáltott ki:)
Azért nem mindegyik, mert vannak megveszekedett hülyék, akik pl. még mindig a határzár lebontásról álmodoznak, hogy csak egy faszságot emeljek ki……
Azért azt bírom hogy manginázod a nőtőló rendszert támogató politikusokat, meg úgy enblock lefeministázod a férfiak 90%-át, miközben te meg megrögzötten ugyanezekre szavazol. Tán manginának tetszik lenni mama? :D
Kösz, hogy szóltál, tényleg, nem azok….
Oh, Wait…., mégis:)
Okulásként, kevésbé “feminista” társadalomból “merítve” , mint a miénk:
https://www.youtube.com/watch?v=ndX2RFHmMNg
Há me én ilyen geci vagyok:)
Túdom, hogy Dara-Dóra meg a “tiszták” lenne az igazi, Geci Zsóltal az élen, de valahogy nincs hozzá gusztusom:)
De, hamár szavazás, te kire szavazol?
És miért?
Senkire, és azért mert a politika már rég nem arról szól hogy a problémákat megoldja. Olyan alakulat meg aztán főleg nincsen amelyikre azt mondhatnám, hogy ténylegesen az én érdekeimet képviselné.
Soha nem arról szólt, de aki meg nem szavaz/nem foglal állást, az azzal (is) jár, hogy annak “nincs joga” sem szidni, sem kritizálni, egyiket sem, pláne úgy hogy a “véleménye” az “pusztába kiáltott szó”, népszerűtlenebb megfogalmazásban: “karaván ugatása”.
Épp ez a legnagyobb nyűgötök, hogy kívülről várjátok azt a segítséget, amit nem adhat meg nektek, magatokon kívül senki……..
Óhh, tehát akkor jogomban áll manginának lenni, de ha nem szavazok akkor még ahhoz sincsen jogom, hogy mondjuk antifeminista legyek. Csakszi logika :D
Sőt, hülyének lenni is alapjog, ezt én soha nem vitattam és nem is fogom elvitatni egyetlen embertől sem.
Ki nem szarja le, hogy egy vesztes miként “cimkézi” magát?
Ennek mi köze a szavazáshoz?
Hát te írtad, hogy ha valaki nem szavaz, akkor annak nincsen joga kritizálni (sem). Tehát ha csak femcsi beütésű pártok indulnak, és én nem szavazok rájuk veled ellentétben, akkor én nem is kiritizálhatom őket. Te ugyan kritizálod őket (mert megvan a jogod ezek szerint hozzá), de mégis megszavazod őket. Az hogy egy ilyen fogalmatlan barom vagy, na annak tényleg nincsen semmi köze a választásokhoz.
És mivel más nem is fog indulni, így lényegtelen, hogy ki ugatja a feminizmusukat.
A kibic/kutya ugathatja a karavánt, csak a helyén lesz kezelve.
Mert nekem van tétje, akár a gyerekeim révén, akár a világról való gondolkodásom, véleményem alapján, nekem nem mindegy, hogy melyik feminista nyer, mert a feminizmusuk egy általam nem befolyásolható “adottság”, viszont ennél sokkal fontosabb dolgokban eltérnek.
Neked nincs tétje, mert a sikertelenséged szemüvegén keresztül mindegy, kibicként pedig az ugatás marad, mert ab ovo nem létezik olyan párt amely a preferenciáidnak megfelelne.
Hogy-hogy általad nem befolyásolható, tán benne vagy te is akkor a 90%-ban, akik az általad említett manginák lennének? Ők is úgy tartják hogy ez “általuk nem befolyásolható”, leírtad már számtalanszor. Nem mindegy hát hogy melyik feminista nyer, de az mindegy, ha feminista nyer.
Úgy, hogy nem tudok más emberre hatni, és ha ő nem akar, akkor benne marad.
Egy biztos, hogy úgy születtem, és valószínű, hogy a részem marad, főleg akkor ütközik ki, amikor hirtelen a hatás és “nincs idő átgondolni”, ezért a természetes automatizmusok lépnek életbe.
Lehet trenírozni, tudatosan bizonyos szintig kontrollálni, de kiírtani, megszabadulni nem lehet tőle.
Markáns tévedés.
Egyrészt ez számukra a “természetes”, nem is érzik szükségét annak, hogy ezt befolyásolják, sőt, minden ezzel ellenkezőt, márcsak a megkérdőjelezését is megtorolják, kb olyan szinten, hogy : “Bocsáss meg nekik Uram, mert nem tudják mit cselekszenek”…..
Bizony, nem.
Neked és a többi “incelnek” igen, mert így el tudod tolni magadtól és külső bűnbakot találsz, amire a tehetetlenségedből fakadó minden haragod és dühöd ráhúzhatod és meggyőződésed szerint ez felmentést ad. Sajnálatos módon ez hamis “biztonságot ad”, mert nem (a feminista) rendszeren múlik a nyomorod.
Ezért is szelekciós tényezők az aktuális “rendszerkeretek”.
Akkor viszont ha a feminista rendszeren nem múlik semmi szerinted, vagy legalábbis nem azon múlik, akkor miért is szavazol a kevésbé feminista pártra? Merthogy azt állítod ez bizony az utódaid szempontjából is fontos. Ja hogy arra gondolsz hogy esetleg a feminista rendszer hatására, ők majd inkább már elzárkóznak az általad oly fontosnak tartott utódvállalástól? Ja hát igen, nagyon is lehetséges, mert ez már most is jellemző, nemhogy a jövőben. Ez is egy jelenség, ami ehhez a “nemlétező” feminista irányzathoz köthető, mint nem várt mellékhatás.
Hát kurvára nem a “kevésbé feminista” hozzáállása miatt, ez csak nektek a mániákus (ál!)szempontotok.
Amúgy meg valami/valaki vagy feminista, vagy nem, nem igazán értelmezhetőek a “kicsit, jobban, kevésbé” stb fogalmak. Vagy az, vagy nem.
Ezt te állítod, a “feminista jelleg” kb. a 10. a rangsorban a jelenlegi pártok preferenciaválasztási szempontjából, vagyis lényegtelen, neked lényeges.
Mindegyik párt annyira lehet “antifeminista”, amennyit még az ennél fontosabb +teljesítménye+ miatt tolerálnak a választói.
Nem:) ez a ti fixa ideátok. Ha érdemtelenek lesznek rá, akkor nem fognak szaporodni, de ez rendszerfüggetlen, ezt sem vagy képes megérteni:)
Ha a felső 30%-ba fognak tartozni (ami rajtuk múlik) akkor lényegtelen a rendszer, ha az alsó 70-be, akkor is.
Hát az kurvára nem rendszerfüggetlen, hogy a törvénykezés kinek biztosít anyagi, vagy bár milyen más javakat, előjogokat. Én örülök annak, ha “érdemtelen” vagyok arra, hogy elváltként az albérletet meg a gyerektartást nyögve éljek valahol. És ezt a 30% sem ússza meg ha akarva vagy akaratlanul gyereket csinál, vagy megnősül, szóval ennyit a te “rendszerfüggetlenségedről”.
most te megint nem veszed észre hogy úgy csinálsz mint aki egy galambbal próbál sakkozni, ha neked van igazad akkor a végén ledönti a bábukat odaszarik a táblára és elmondja hogy akkor is neki van igaza. én azelőtt se fárasztottam magam vele hogy végig olvassam a pontokba szedett emeletes baromságait, de mostanra a rá adott válaszokkal se foglalkozok, téged is csak megkímélnélek a meddő időpazarlástól.
eleve a törvénykezés annyira része a rendszernek, hogy a legfőbb fegyvere pont a törvény. kb azért érezheti mindenki elnyomva és leszarva magát ebben a politikai kabaré szintű országban mert olyanok a törvények.
Nekem nem kell hogy igazam legyen vele ellentétben. Igaz én nem is vagyok nő, szóval el tudom engedni a dolgokat.
Kíváncsivá tettél, tudnál olyan “bezzegországot” mondani, ahol ez nem igaz, és ahova nekünk “igazodnunk” kéne?
Bizony, a férfiasság az nem adható, nem törvénykezés által biztosított, anyagi, vagy előjog, hanem ezt ki kell érdemelni.
Aki nem képes rá, az így járt.
Az “állásod meghatározza az álláspontodat és ezzel együtt a hozzáállásodat is”.
Természetes, az enyémet is a sajátom, ugyanazokat a tényeket a saját, egyéni, szubjektív szűrőnkön keresztül értelmezzük.
Én úgy, hogy kihívások és teljesítendő feladatok és a sorsom az én kezemben van, te meg úgy, hogy nem te tehetsz róla és a körülmények, a rendszer, a törvénykezés, előjogok stb áldozata vagy.
Az objektív valóság az, hogy el sem jutsz odáig, hogy az “áldozata lehess”, mert már előtte elbuksz és mivel kudarckerülő vagy, nem vagy képes kockázatot vállalni és ez tetszik vagy sem, de “nem férfias” és ennek a bűze riasztja a potenciális ellenkező nembeli egyedeket.
El sem jutsz odáig, hogy gyerektartást kellene fizetned, épp ez a csapda ebben.
Az összes magát “incel”-ként definiálóban ez mindenképpen közös.
Senki nem mondta, hogy “megússza”, sőt, a különbség annyi, hogy ő “továbbél” az utódjaiban valamilyen formában, te meg ugye:
“gyerek nélkül úgy élsz mint egy úr és úgy halsz meg mint egy kutya”
“Bizony, a férfiasság az nem adható”
Hát nem bizony, az látszik rajtad is, mivel hogy ezeket a törvényhozókat te szavaztad meg cimbora.
Pedig úgy néz ki nem csak nekem tűnt fel: https://index.hu/gazdasag/2022/01/16/ipar-munka-robotok-ferfiak-tarsadalom/
Kiemelve a lényeges részeket:
Ez már jópár száz(ezer?:) éve elkezdődött, minél “hatékonyabbá” vállt egy tevékenység, annál kevesebb “élő”-“fizikai” munkát igényel.
Többszázéve már, hogy a “luddita mozgalom” elindult.
Nem csak ez. Igazán akkor kezdődött, amikor a nő “kiszabadult” a háztartás “fogságából”.
Mi az hogy, lassan már véget is ér:) Már rég nem a “kezdeteknél” tartunk, hanem robogunk a vége felé.
Kamu:) Soha nem értékelődött le, csak az “arányszámuk” csökken, elnőiesednek, manginásodnak, korcsosulnak.
Márpedig aki kiesik, vagy nem kerül be ebbe a (tágabb) körbe, az kiesik a reprodukciós láncból (ez mindig is így volt, nincs új a nap alatt:)
Is, de azért az egykepolitika férfitúlsúlyára még egy nagy lapáttal rátett a “hagyományos keretek felbomlása”, amelyet paradox módon, az “antikapitalista”- kommunista rendszer épp úgy kitermelt mint az “antikommunista”/kapitalista rendszer, groteszk módon, mindkettő más (ellentétes:) kiindulásból, de ugyanazt a végeredményt hozta:)
Aminek megint nem lesz hatása, ha ezzel párhuzamosan “nem szorítják vissza”/korlátozzák a “nők jogait”, márpedig erre nem látunk példát, de mégy halvány esélyt sem…….
Ennél profánabb bizonyíték a hipergámiára vonatkozóan ne sok van, és ehhez társul az exogámia is…..
Ez nem teljesen igaz, már rég nem így van.
Fenét, a nők aránya már most nagyobb, kivéve pár “nehézipari” területet.
Vagyis egyre inkább “átnéznek rajtuk” és “csökken az értékük”.
Már 50 éve(!)
Nem csak:
– hiba van ebben a megállapításban, ugyanis nem kellett “magyarázni”, mert természetes volt, hogy a házimunkát a nő végzi, a férfi kereső tevékenységétől függetlenül, ez az “elfogadható” faszságra való hivatkozás gyakorlatilag a metoo egy speciális ága, a jelenből visszavetítünk a múltba, miközben a valóság az, hogy 100 évvel ezelőtt, ha az apa munkanélkül maradt, akkor sem ált be “házimunkát végezni”, mert akkor (sem) az ő feladata volt,
hanem összemossa ezzel az önmagában igaz kijelentéssel:
De a kettőnek semmi köze sincs egymáshoz.
Ha szándékos az összemosás, akkor gáz van.
Bár úgy tűnik, hogy azért basztak rá a férfiak, mert “jöttek a robotok”, de valójában az igazi ok az, hogy:
“amikor a bányászok jól kerestek”.
Bármi “jöhetett” volna, ha a bányászok “továbbra is jól keresnek”, de mivel ez megszűnt, a zöme nem tudott “alkalmazkodni”, és amit elhallgatnak, hogy a nők jő része bizony “meglépett”, jobb partik után kajtatva, így relatívan még jobban “felszaporodott” a “járni járna, de egyre kevesebbnek jut” “szingli férfiak” száma.
Pontosan úgy, ahogy egy (kis)faluból a “minőségi nők” nagyrésze otthagyja a helyi hímeket, a városból nagyvárosba és mára “a világ kitágult és átjárható”.
Megint, két egymástól független tény közé próbálnak ok-okozati viszont beleerőszakolni…..
Csakhogy ennek nem a robotizáció, hanem a keretek fellazulása és a nők megnövekedett választási lehetősége áll a háttérben!
Szelekciós tényező…..
No, ennél nagyobb faszsággal nem is zárhatták volna:)
Jaja, lényeg hogy a rendszeren nem múlott soha semmi. Mindenki hülye csak te vagy helikopter, elég lett volna ennyit kiemelned :D
Nem biztos, hogy akkora faszság az. A robotizálás nem egy olyan helyzet, amihez ne tudnának a férfiak alkalmazkodni. Bőven marad az iparon kívül olyan terület, ahol férfias rátermettség kell. Nem lehet véletlen, hogy lassan aranyáron lehet kétkezi szakmunkát vásárolni. Sokkal kevésbé gerincroppantó munkával akár jóval többet is kereshetnek.
Például kicsit nyugatabbra már akadnak olyan férfi vállalkozók is, akik “férjszolgáltatást” nyújtanak. Gyakorlatilag minden olyan feladatra vállalkoznak jó pénzért, amit a “büszke szingli” hölgyek nem tudnak megoldani maguk. És tekintve hogy még egy villanykörtét sem képesek kicserélni többnyire, így a lehetséges szolgáltatások köre végtelen. Hamarosan megszokhatják a férfiak, hogy semmiképp sem érdemes ingyen felvinni a hűtőt a negyedikre… fillérekért villanyt szerelni, festeni, bútort szerelni, parkettázni, járólapozni, számítógépet javítani… stb… stb… Hamar rájönnek majd a férfiak, hogy a szívességi áron vagy két mosolyért dolgoztatható fehér lovagok kora lejárt… A “büszke szingli” nők is éppen olyan gyorsan megszokhatják majd, hogy nem a műkörmösre és a fodrászra kell a legtöbbet költeniük, hanem férfimunkákra… (Míg az előbbiek nélkül is elég jól el lehet élni, az utóbbiak nélkül aligha.) – Szépen elvihetik a büroszban vagy a szolgáltató iparban megkeresett pénzüket az egyre inkább vállalkozóként dolgozó, fifikásabb munkákat végző férfiaknak… – Mert nincs olyan hatás a világban, ami ne szülné meg a maga ellenhatását…
De egyébként a robotizálás itt nem fog megállni, az utolsó nagy vesztesei talán esetleg pont a nők lesznek, amikor majd növekszik a gépi munka precizitása és csökken az ára, akkor már nem csak a férfimunkát fogja jól helyettesíteni… Hogy a virtuális asszisztensek és az intelligens kávéfőzők eljövetele után ők miből fognak akkor majd élni azt most én sem tudnám megmondani… :)
Te faszkalap, Kínában most szigorítottak kőkeményen az abortusz törvényen. Te hazug köcsög.
Ehh amikor a szőrőstalpú két birkabaszás között az esztenán, megint világmegváltó filozófusnak képzeli magát.
Csaxolok, te pöcs a karmikus társadalmak, ahogy az iszlám sem, nem oldódnak kókakólában (esetleg látszólag)
A felsorolásod szereplők és általában a társadalompolitikai támogatások mindegyike lényegében a gyermeknek, rokkantaknak, betegeknek illetve időseknek (életkezdőknek) adott támogatás. Egyébként szerintem a 25 alattiak adókedvezményénél is már rezeg a léc rendesen, viszont aztán a Nők40 már egészen biztosan teljesen más kategória. – Kíváncsi lennék, hogy ugyan hogyan fogod alátámasztani, hogy az épkézláb (az egyenjogúságra állítólag számot tartó) nők bekerültek a támogatandó rászorultak, elesettek csoportjába? Hallgatlak!
Mama, ha elfogadod, hogy a nők eltérő elbírálás alá eshetnek, akkor ezután azon sem háboroghatsz, ha nem csak külön jogokat adományozni, hanem valamely jogokat elvonni is akarnak egyesek a nőktől…
Egyébként következetes “mozgalmárok” soha nem hajlítgatják az egyenjogúság és az egyformaság fogalmait. Én és a legtöbb férfijogi aktivista történetesen mindig is úgy gondoltuk, hogy az egyenjogúságnak és nem egyformaságnak vagyunk a szószólói… Ez ad okot például a fenti cikkel való vitánkra…
Viszont az egyenjogúságra szinonimaként használjátok az egyenlőség fogalmát, amit meg minden tábor a saját érdeke szerint hajlítgat. Ez persze lehet részetekről egyfajta ködösítés “politikai haszonszerzés céljából”, azonban a kívánt cél helyett (melynek eszköze, hogy egy csónakban eveztek a feministákkal) -nem az lesz, hogy egy feminista csónakban eveztek?
Tudom :) de igazán nem is az a “bibi”,inkább az, hogy tudja-e bárki is, valójában ki a “kapitány” ebben az “egyenlő(?)” helyzetben és kinek mi a “szerepe” a fedélzeten.
(maga az alaphelyzet – főleg politikai/gazdasági kontextusban- emlékeztet a mentőcsónak etikájára)
Meske, ma már nem csak a Férfihang Civil Társaságból áll a magyar férfimozgalom. (Szerencsére.) Ebből is következik, hogy immár kb 3-4 éve elkezd több irányzatra felbomlani a férfimozgalom. Amely irányzatok, szervezetek, külön-külön is kifejtenek társadalmi aktivitást, politikai lobbitevékenységet. A cikkszerző Szujó Flórián által vezetett Modern Férfipolitikáért mozgalom és a Valódi Egyenlőségért CT- nak egyarámt deklarált célja, hogy a férfiszervezetek mellett keressék a kapcsolódási pontokat a feminista mozgalmakkal is. Lényegében erről szól ez az itt is megjelentetett cikk is.
Közös társadalmi célkitűzések érdekében együtt dolgozunk minden más férfiszervezettel, apaszerezettel, örömmel megosztjuk és megvitatjuk akár a formabontóbb felvetéseiket, vitaanyagaikat is, viszont ettől még a Férfihang Civil Társaság nem ül át másik csónakba. Ez az amit értetlenkedve fogad, és nagyon nehezen fogad be a “tisztelt közönség”, pedig szerintem ez nagyon egyszerű.
Ó hogyne, ez baszna még csak be, kész szerencse hogy pont ezért nem bíznak törvényalkotást a magad fajta félkegyelmű barmokra :P
A végén még azt is elmagyarázod, hogy az átlag magyar fehér alsóközép jobb mint a cigányok, pedig nagyon nem, ugyanúgy az ostoba képzetlen lumpenprolikat szaporítaná el egy ilyen döntés ahogy a cigányokkat tette a 90-es évek végéig, a kölök lenne az új befektetés.
a gyerek szülés a legszuverénebb maszek döntés, ha valamelyik suttyó elhatározza magát mellette az a minimum hogy önmaga termelje ki a rávalót. De az biztos hogy ne az én adómból fizessék az ilyen szarháziakat akik véletlenül 2-őt kiejtettek magukból ;)
Ez a 25 év alattiak adómentessége kedvenc cigányvajdád cinizmusának/pszichés betegségének újabb bizonyítéka. 25 év alatt vagy valami felsőoktatási intézményben dekkolnak vagy holt feketén dolgoztatják cigányvajdádnak és strómanjainak kedvenc alvállalkozói.
Igen, népszerűsíteni kell magunkat és a mondandónkat, akkor a politikusok a mögöttünk álló tömeg hatására engedni fog. Jó kérdés az egyenlőség mikor túlzás már és gyakorlatilag egyformaság követelésévé válik. Flóri törekvését ennyiben tartom én is túlzónak, a totális egyenlőség nem lehet cél, de pl. az, hogy a társadalom aránytalanul többet foglalkozik a nők életével , mint a férfiakéval, ezt korrigálni kell. Itt van tere egyenlőségi (és nem jogi) követelésnek.
Na-na-na. Nem hiszem, hogy a többség ne értene egyet pl cigók visszadeportálásával indiába. Még sem hoznak ilyen döntést és a sort hosszan folytathatnám.:)
Szavazók abban az esetben jönnek a képbe, ha megkérdezésük nem veszélyezteti a hatalmukat. Ez a modern “demokrácia”.
Időnként elfelejtem hogy az egyenlőség az mit is jelent.
Aztán eszembe jut, hogy én nem is akarok egyenlő lenni senkivel.
Egyenjogú.. az igen. De egyenlő az nem.
Az egyenlőségjel két oldala.. az az egyenlő.
Amelyik felek egymással felcserélhetők, azok egyenlők.
Én nem akarom felcserélhetőnek érezni magam senkivel.
Szabad még nem akarnom?
Egyetértek! Egyenlő max a teljes jogfosztottságban lehet valaki, ott meg inkább ne legyen. A munkamegosztáson alapuló társadalmak természetszerűen hierarchizáltak.
Se egyenlő, se egyenjogú teljesen nem volt, és nem is lesz soha senki. És ne is legyen.
Segítek azon, akin akarok. Van akin érdekből, van akin akár érdek nélkül is.
Az egyenlősdit sosem szerettem. Általában akik erőltették, azok gondolták a legkevésbé komolyan, csak össze akarták mosni a szart a májjal, leginkább azért, hogy elszedjék a vagyonát.
abrek
Olvastad Vonnegut -tól a Harrison Bergeron -t?
Fellázadnék a kiegyenlítés ellen én is Harrison helyében, mert nem az számít hogy lelőhet a belügyminiszter – hanem az számít hogy összekapaszkodva a királynémmal még a gravitáció törvényét is tánclépésben kerülhetném meg.
Igen, a túlzott egyenlősdi nem cool. De azért sokan örülnének, ha a férfiak és a nők átlagéletkora közti különbség egyenlőbbé válna, vagyis kb. egyidősen halnának meg. Nem lenne annyi egyedül szenvedő idős nő, pl. Meg több idő jutna a gyerekeknek az apjukból, az unokáknak a nagypapából. És mindezeknek a szeretetéből a férfinak.
Flórián,
Érthető, hiszen az apának és az anyának nem csereszabatos a szerepe.
Nem az apák szerepének egyenlő fontossága lett kiemelve, hanem az azonossága. Nagyon nagy különbség, mást jelent a kettő és sajnos sokszor nem tudom, hogy ez most szándékos megfogalmazás részedről/részetekről vagy egyszerűen nem figyeltek ilyen apró, a szöveg értelemét teljesen megváltoztató részletekre. Így aztán a visszajelzésnél felháborodás és további egyet nem értés van.
Az eddigi normák, minták sztereotípiák mind a férfi és nő ( nemiséghez és az ahhoz tartozó) képességekhez rendelhető kiegyenlítődésen alapult és működött és törekszik működni.
Az egyenlőség nagyon szűk értelmezési keretet jelent, nem garantálja az egyensúlyt, míg a kiegyenlítődés, egyéni, családi, társadalmi szinten is rugalmasabb.
Az “egyenlőség” esetében az egyensúly valószínűsége akkor növekszik, ha az “elemek” paramétereinek hasonlósága is növekszik.
(Lásd Anna 31 házimunka-megosztással kapcs. érvelését, mely azonos hátteret/paramétereket feltételez férfi és női munkája esetében, ami a valóságban azért nem olyan gyakori…)
Az emberek többsége nem tud kilépni a saját perspektívájából, és még önmagáért is nehezen tesz.
Ezek után azért tenni, hogy neki személy szerint (mert így fogja értelmezni) ne legyen jó…
Ezek nem inkább morális kérdések, mintsem jogi vagy politikai?
A törekvésetek lelkesítő, persze, azonban olyan pontatlanul megfogalmazott, a különbségeket/képességeket figyelmen kívül hagyó rendszernek szeretne érvényt szerezni, mely idealista és alapjaiban nem számol az emberi természettel. Lehet sikerül papíron, elméletben összehozni (mihelyst sikerül kizárni belőle az önellentmondásokat), azonban kétséges, hogy a gyakorlatban is “hasonlóan működni” fog.
Számomra az nem világos, hogy most mi a célotok. Egy új keretet kidolgozva akarjátok a tartalmat úgy megváltoztatni, hogy az a kerethez igazodjon (kvázi visszaigazolja azt)?
Vagy olyan keretet terveztek, mely a tartalmat nem változtatja meg, csak funkciójában gyarapítja?
Vagy…?
Az öklös jelkép nekem pl.: nem ezt az attitűdöt sugallja. (Személy szerint olyan érzésem van, hogy ha a siker esetén én mégis fenntartom a fenntartásomat, akkor el leszek kalapálva).
Az ököl mint egyenlőség, sokat elárul a jelenség természetéről. Ellentéte annak a toleráns, nyitott, megértő, attitűdnek, amire felhívod a figyelmet. Mert kinek volna egyenlő az ökle…
Ki irányítana egy ilyen közösséget?
A funkció tartja életben a struktúrát.
Milyen struktúrája lenne egy ilyen közösségnek (mellérendelő?)?
Mi a nő és mi a férfi funkciója ebben a struktúrában?
Van-e benne dinamika, fejlődőképes-e? Csak egy működő képes struktúra létezik (kultúrától, társadalmi rétegtől, moráltól, képességtől, stb független) vagy párhuzamosan több is?
Ez szép volt Meske, jól részletezted a problémás területeket.
És különben is, ez egy férfi ököl vagy egy női? (Nőinek nem valami szép) Vörösterror plakát , kombinálva zombifilmekből importált kifejezéstelen arcú fertőzöttekkel.
A cikkben a közös értékrendet valló, azonos jellegű problémával rendelkező nők és a férfiak közötti szolidaritásról van szó, azokéról akik felismerik azt, hogy itt közös érdekekről beszélünk. (Azért, mert miközben valóban az a nézőpont uralkodik, hogy a nemek ellenérdekeltek egymás helyzetének javulásában, én ezt nyilván vitatom. Ha az apák szerepe nő, akkor javul a nők munkaerőpiaci helyzete is. Ha a férfiak jobb iskolázottsággal rendelkeznek, akkor a diplomás nők is könnyebben találnak diplmás férfit. Ha a férfiak egészsége javul, akkor kevesebb idős nő fog özvegyen, rossz anyagi helyzetben élni. Ha több nő lesz a vezető pozíciókban, akkor különböző döntésekért nem lehet egyoldalúan a férfiakat hibáztatni. stb. Szinte minden egyenlőségi kérdésnek van olyan aspektusa, amivel nemcsak az egyik, de a másik nem is jól jár. Szóval ideológiailag legalább olyan könnyen alátámasztható az, hogy ez közös érdek, mint az, hogy ellenérdekeltség van.)
Arról viszont szó nincs a cikkben, hogy a más értékrenddel szolidárisnak kellene lenni (A politika ideológiák, értékrendek, érdekcsoportok küzdelme ez nincs megkérdőjelezve – az van megkérdőjelezve, hogy a kialakult politikai-ideológiai törésvonalak megfelelően funkcionálnak-e, vagy máshova kellene ezeket helyezni. Én azt állítom, hogy az egyenlőség megvalósulása szempontjából káros az, hogy a nők és férfiak közötti politikai törésvonal felülírja a egyenlőséggel kapcsolatos ideológiai törésvonalat, mivel olyan nőket és férfiakat fordít egymás ellen, akiknek alapvetően közös érdekük lenne a rendszer megváltoztatása).
A törvény előtti egyenlőség, valamint az, hogy a társadalompolitikának elő kell segítenie azt, hogy a nők az élet minden területén (pl. munkaerőpiac, politika) a férfiakkal egyenlő lehetőségekkel, erőforrásokkal stb. rendelkezzenek olyan jogi dokumentumokba van belefoglalva, mint 1994-es Pekingi dokumentum, amit a világ szinte minden országa vállalt és az Európai Unió és az egyes nemzeti országok stratégiai célkitűzéseiben is szerepel. Ezekkel az elvekkel a politikai életben releváns szereplők 95%-a (a parlamenti szereplők 100%-a) többé-kevésbé azonosul. Ebből adódóan azt, hogy ez szükséges kezelhetjük egy olyan korunkra jellemző uralkodó nézőpontként, ami jogos hivatkozási alap ahhoz, hogy ezek a szempontok az általunk képviselt csoportok esetében is figyelembe legyenek véve. A nemek közötti egyenlőség elvéből ugyanis következik az is, hogy ez a férfiakra is vonatkozik (noha ezek a dokumentumok ezt nem mondják ki és épp ezért kritizálom is őket – és ez jelentős legitimitási problémákat okoz a rendszer számára, amire a nyomásgyakorlást építeni lehet). Ebből adódóan is, ezt a kérdést úgy kezeljük, mint egy jogot, ami megillett minket is(!!).
A politika erők küzdelme, az ököl ezt szimbolizálja, a politikai küzdelmet. Azt, hogy mi kerül napirendre, mi nem az erőviszonyok határozzák meg. Egyesíteni kell a rendszer által hátrányosan érintett csoportok erejét bizonyos értékek mentén és akkor nagyobb eséllyel lehet olyan erőt felmutatni, amit már nem tudnak figyelmen kívül hagyni. Szóval ez nem a fizikai erőről szól, hanem az érdekérvényesítési erőről.
Nyilván tudomásul veszem, ha valaki nem így gondolja, de ha szükséges, akkor nyilván érvelni fogok amellett, hogy nincs igaza. Most is és ha magasabb szintre jutunk akkor is. Ez most számomra nem prioritás, mivel elsősorban új szereplők bevonására törekszem (pl. ahogy a cikkben is említettem, azokéra akik azért tartják magukat távol a diskurzustól, mert vállalhatatlan a neme közötti ellenségeskedés), közösségek jöjjenek létre, amik szakítanak az eddigi gondolkodással és azoknak a férfiaknak, akik hátrányos helyzetben vannak az uralkodó nemi szerepek miatt (véleményem szerint a férfiak döntő többsége), és akik változtatni szeretnének ezen a helyzeten, azoknak végre legyen intézményesített képviselete. Anélkül, hogy tradicionalista-liberális alapon visszahúznák ezt mondván, hogy ezek túl radikális elképzelések, vagy hogy más szempontok (pl. gazdasági érdekek) fontosabbak, vagy radikális feminista alapon, mely szerint a férfiak nem áldozatai a rendszernek… Annak ellenére, hogy jelenleg kimondottan ilyen közösség nincs (mint ahogy a cikkben is írtam erről), ennek a gondolkodásnak jelentős bázisa lehet férfiak esetében is (amit egyébként saját, kimondottan ebből a célból végzett méréseim is mutatnak), amire építeni lehet. Egyelőre ebben a fázisban tart a dolog.
A cikk alapjaival van gondom. A nemek közti egyenlőség definiálásával. Mivel már itt vannak problémák, az ebből levezetett gondolati sor szükségszerűen vakvágányra visz.
A férfiakat és a nőket nehéz összemérni, mert a dolgok prioritása számukra eltérő. Egy nő jóval többre értékeli mondjuk a biztonságot, mint egy férfi, míg egy nő a saját státuszát kevésbé tartja fontosnak, mint egy férfi. Ha a cikk egyenlőségét szorgalmaznánk – vagy inkább egyenlősítgetését -, azzal hogy az adott dologból ugyanannyit adunk egyenlőtlenséget okozunk.
Előző példáknál maradva, ha mindkét nem hasonló biztonságot kap az a nőknek hátrány, míg ugyanazon státuszt (pl. kvóták), az pedig a férfiaknak.
Egy társadalom csak a kommunista utópiákban lesz azáltal egyenlő, hogy minden társadalmi outputban egyenlőek az emberek. Sokkal egyszerűbb lenne olyan társadalmat mintának tekinteni, ahol mindenki megkapja az alábbi jogokat és a törvényi háttér ill. társadalmi berendezkedés is ezt szolgálja, azaz csak az egyenlő kereteket kapja meg mindenki nemétől függetlenül:
– saját nem identitásához való jog (a természetes nemek és társadalmi szerepük védelme)
– nemtől függetlenül törvény előtti egyenlőség (ugyanazon bűncselekményért ugyanazon büntetés, apasági perek, gyerekelhelyezés)
– szabad választás és egyenlő esélyek az oktatások és képzések területén (a koedukáció, a pálya elnőiesedésének hátulütői és az oktatás-, nevelés módszertanának problémái)
– nemtől függetlenül tehetség-, képesség- és képzettségalapú alkalmazási lehetőségek a munkaerőpiacon
– ugyanazon mértékű társadalmi közteherviselés (adózás, nyugdíj, társadalmi szerepvállalási kötelezettség)
kb. ennyi és még néhány hasonló.
– ugyanazért a munkáért nemtől és életkortól függetlenül ugyanazon juttatások legyenek
Minden mást pedig az emberek elrendeznek maguknak saját tehetségük szerint. Nem kell patikamérlegen méricskélni.
Megjegyzés: meglehetősen elszomorító volt tényként kezelten olvasni, a számtalanszor cáfolt, nemi alapon eltérő bérezés feminista lózungját. Ez azért mégiscsak egy antifeminista lap…
Viszont épp a nagy “egyenlőség” miatt, hamis önértékelése is lesz és az amúgy is nagy szabadságfoka mellett még fölül is/túlértékeli magát, ami nem fog a javára válni.
Ezzel az a gond, hogy még nemen belül sincs a valóságban egyenlőség, ugyanis a vagyoni helyzet, a pozíció, státusz, kapcsolati, rokoni és hatalmi háló sok mindenre mentességet ad vagy kevésbé szigorú elbírálást eredményez.
Már 30 éve is 90%-os arányban az ment tanárnak, aki másra nem volt alkalmas.
Ez azóta nem igazán változott.
A kapcsolati hálók simán felülírják, minden rendszerben.
Ha ez helyesen lenne értelmezve, mármint ha a “munka” alatt a tényleges teljesítményt értenénk és nem a “beosztást”/ “pozíciót”.
Merthogy az össze feminista kvóta nem a teljesítményről és azon belül annak minőségéről beszél és követel kvótákat, hanem a “beosztás” a “munkaköri megnevezést” értik alatta!
Kiderült, hogy a mozgalmárok feministák, és én tévedtem, nem (csak ) a szélsőségük és a narratívájuk ért össze a feministákkal, hanem ugyanazt művelik, csak pepitában.
Bennem Flórián cikke csak azt erősítette, hogy fontos továbbra is komolyan vehető gesztusokat tennem elsősorban a nők és nem a feministák felé. Pl. ilyen a Nemzetközi Nőnapon valamilyen nőket erősítő üzenet propagálása, vagy a március végi Nemek KKözötti Szolidaritás Napja. Amúgy viszont maradjak férfimozgalmár az év többi napján.
Csakhogy azt amit te gesztusként adsz azt ők nem biztos ,hogy akként fogadják.
Vajon Flóri nem arra gondolt, hogy az egyenlő bérezés iránti lobbi annyira erős, hogy inkább mellé kellene állni (csak helyesebben mint azt ma a femik teszik) politikai haszonzerzés céljából? Mi itt segítünk nekik, ők pedig nekünk segítenek másban.
Az egy más kérdés, hogy amúgy hány nőnek gond, hogy az átlagnő kevesebbet keres az átlagférfinél. Pl. ha a férfinek családja van, az a magasabb bér tul. kép. a családjáé, nem is az övé.
Vívódom, mert amúgy nem tul szívesen állnék össze olyanokkal, akik letoxikus patriarcháznak, másrészt meg jó lenne ha a szakadék ember és ember, mozgalom és mozgalom között nem mindig csak mélyülne.
Végül: mérsékelt és konzervatív femikkel eddig is együtt lehetett működni, párbeszédet folytatni, segítséget kérni-adni, ez nem volt gond. De az ilyenek a saját mozgamukkal szemben is kritikusak. Antoni Rita meg szerintem inkább bekebelezni akarna, semmint érdemben elismerni. De ez csak egy előfeltevés részemről.
Ja jön márc 31 a Nemek szolidaritásának napja. Készülhetünk is rá.
Szervusz Zoltán
Te észben tudnád tartani hogy HA ebbenésebben a témában mi kettő egységnyit segítettünk a valóság ellen beszélni, AKKOR ez abbanésabban a témában háromésfél egységnyi viszontsegítséget ér.. a következő két hónapban?
..mert én nem tudnám.
A valóság az hogy ugyanannyi munkáért több bért adni egyik munkáltató se szeretne. Látványos szakszervezeti munka kell hozzá. Ugyanazért a munkáért magasabb bérről akkor beszélgessünk, ha elhisszük hogy kiharcolható.
De harci hírverés nélkül.. csak úgy sunyiban – nem adnak.
Politikai haszon.. hm..
Illetve a szakadék nem ember és ember között, hanem igazság és igazság között mélyül.
Mert egy a valóság, és ki mennyit tud felfogni belőle annyiféle az igazság.
Az egyéni igazságok közti szakadékot valóságtagadással letakarni.. hm.. látványos, de nem elég.
Szerintem az a szakadék sajnos ember és ember között is mélyül.
Elfelejted a posztulátumot: “Ilyen a természetük”.
Ez (csak?:) akkor kerül elő, ha már nem “fantasztikus” az a bizonyos “férfi”, amíg ez fennáll, addig nem érdekes a pénz, ha már szabadulni kell/lehet tőle, akkor már igen.
Tévedés, ami az övé, az közös, ami közös az a nőé, ami a nőé az csak a nőé, szóval a tranzitivitás tétele miatt, ami a férfié, az bár áttételesen, de valójában mindig a nőé:)
Szerintem te menthetetlen vagy, , Váradi tükéletesen megfogalmazta:
“Amit nem karunk látni nem látjuk. “
És bizony, te sem akard látni:)
Addig tartanak ki bármilyen elv, vagy érték mentén, amíg az egyéni és egyedi érdekük azzal egybeesik, amint ellentmondás lép fel, mindig az egyéni érdekük győz és bármi(lyen egyezsége)t felrúgnak érte.
Mert ilyen a természetük:), Akkor is megmarnak, ha ez az ő vesztüket is okozza:)
(Ráadásul 90%-ban ez soha nem tudatosul:)
Erről Orwell 1984 cìmű könyve jut eszembe.
“Mérgező” tongai férfiak tánca:
https://www.youtube.com/watch?v=TpGbhln2ZyY&t=13s
Kedves Flórián, vitaindítónak szánni egy ilyen cikket, részemről erősen naiv beütést kelt. Mint ha vitaindítónak szánná valaki azt, hogy az ég sárga. Értelmes ember nem fog beszállni, a butát meg erről nem kell meggyőzni, mert ezeket már “tudja”. Ki a célközönség tehát? A benne megfogalmazott gondolatok , függetlenül az egyenlősködéstől, erősen nőpártiak, erre többen is felhívták itt a figyelmet.
“Az egyenlőség a nők és a férfiak közös érdeke.”
Nem, az “egyenlőség” a nők érdeke, a férfi csak veszít rajta, leginkább akkor, ha képes felismerni, hogy hülyének van nézve. Az “egyenlőség” nem ugyanaz, mint az egyenlőség. Illetve már nem. Női értelmezése dominál, nem pedig a racionális. A hazug ember is mennyivel szimpatikusabb, meggyőzőbb, őszintébb(nek ható), ha azt mondja, hogy ő csak igazságot szeretne. Ócska trükk. A túlságosan kicsi ellenerő egyike, ami valóban a nők egyenlőségére törekszik, az a Férfihang magazin. A nő, hogy egyenlő legyen, inkább ritkítani kéne a jogait, nem hogy még emelni. Vagy épp a férfiét emelni, a női szintre.
“női-férfi problémák”
Rendszeresen összekevered a sorrendet. A férfi ad, mert a nő követel, de a nő ereje csak a férfi szimpátia miatt van, semmi egyéb kényszerítő tényező nincs az egyenletben. A koldus nem több, mint az adakozó. Helyesen a sorrend a társadalomban amúgy így épül fel: Férfi, gyerek, nő. Hiszen most minden az egyszerű, kifordított női logika mentén értelmezendő. A balesetben nők és gyerekek is meghaltak. Első a nő, utána bedobják a gyereket is, csak úgy, de a reflektorfény a nőn van. A férfi sehol. A sorrendet tehát meg kell fordítani, az lesz a valós.
“Ezzel szemben olyan férfi, vagy női egyenlőségért küzdő közösséget én nem látok, ahol az értékelvűségen alapuló szolidaritás és a másik nem egyenlőségének aktív támogatása lenne meghatározó.”
Lényegtelen a körítés, ne mondd már nekem, hogy a nők aktív támogatása ne valósulna meg? Ja, hogy legyen még értékelvű, és szolidaritáson is alapuló? És még tapsoljak is mellé? Ha értékelvűség alapján menne a nőtolás, akkor könnyebben haladnál alapjárattal, behúzott kézifékkel, mint a nők.
“egyenlőségpárti nők és férfiak meg vannak osztva.”
Megint rossz sorrend… De kit érdekel, hogy meg vannak osztva? A női “egyenlőségre” jut 100 “férfi” és nő, míg a férfi egyenlőségre arányosan 1 férfi. Ha nem így lenne, mindenki magával foglalkozna, akkor nem lenne női jog, se szabadság, nem lennének “ellenfelek”.
“Ezt pedig közösségi szinten nagyon nehéz felülírni. De meg kell próbálni.”
Ahhoz előbb látnod kéne, hogy mi a probléma, nem kéne bütykölgetni semmit se addig.
“mint a nők és a férfiak átlagos keresete közötti statisztikai különbségmegszüntetése.”
Meg akarod szüntetni? Előbb kezdd az én problémáimmal, elnök akarok lenni. Kit érdekel, hogy el kell emiatt venni valakitől, aki jobban megérdemli, mert alkalmasabb rá?
“például azt, hogy eltérő a nők és a férfiak átlagos fizetése”
És ez miért zavar téged, miért probléma ez? Senki se mondta, hogy ne add nekik oda minden egyes havi fizetésed. A többi férfiét viszont hagynod kéne, mert mert a nő felé táplált szimpátia nem biztos, hogy egy férfi… felé is ott lesz. És az nem zavar, hogy kevesebb férfi tud szülni, mint nő? Az ellen miért nem akarsz tenni? Miért nem foglalkozol az igazi problémákkal? Ugyan ilyen röhej az átlagos fizetés témája.
“Ez ugye nem jelenti azt, hogy a nőknek kevesebb teljesítményt kell nyújtaniuk?”
De, mindig ezt jelenti. Minden esetben. De hibás a mondat, félrevezető. Nem azt jelenti, hogy kevesebbek KELL, mert az külső kényszert sejtet, sőt, igazol. Ilyen pedig nincs, nincs megtiltva a nőnek, hogy kevesebbet teljesítsen, mindössze csak meg meg van indokolva, hogy miért több a kevesebb.
“Például a fiúk iskolai egyenlőségének megoldása terén sem a gimnáziumi kvóta az ideális,”
Nem, csak ne alkalmatlan, nősoviniszta, szadista tanárnők legyenek az oktatóik, hanem férfiak, akik vasszigorral, de egyenesen bánnak velük, mint régen volt. Magad írtál egy cikket nem is olyan rég a fiúk iskolai hátrányos megkülönböztetéséről. Ha nem lennének korán kiégetve, lelkileg szétterrorizálva, akkor nem így nézne ki a helyzet.
“sőt ha könnyebb lenne kvóták miatt bejutni a gimnáziumba, az nem csak a lányokkal szembeni igazságtalan szabályzás miatt lenne problémás,”
Most akkor mi is van? A fiú már egy válás utáni helyzetbe születik, úgy, hogy ki is forgatták a vagyonából? Azé, aki kitalálta, építette, stb. Hogy érinthetné igazságtalanul a nőt, ha sosem volt az övé? A saját házaddal bezzeg nem lennél ilyen áldozatkész, ugye?
“hogy a fiúk szakmát szerezzenek, mint a lányok, ezért inkább küldik őket szakmai végzettséget adó iskolába, a lányokat pedig gimnáziumba, akkor is ha ugyanolyan jó tanulók”
Szakmával meg jól keresnek, jobban, mint a legtöbb diplomás fizuval, docensi szintig mindenképpen. Gimiből meg mennek a lányok egyetemre, ami megint csak nem erre lett kitalálva, de a padlón is van miatta a diploma értéke. Itt is csak pénzt csinálnak a nőkből, és a hülyékből, mint általában, mindenhol.
“anya és az apa egyenlő szerepvállalásának támogatásával”
Úgy látszik, hogy a génekre nem lehet ráerőltetni a költséges, fenntarthatatlan és gyors változást. Ne nézd le az apa szerepét, más volt a dolga, nem az, hogy a gyereket pesztrálja. A nőtől a gyerek az apró, nagy mennyiségű, általános dolgokat tanulta meg, míg az apjától a kevesebbet, de nagyobb dolgokat.
“Harmadik példa: „Igen, támogatom a nők béregyenlőségét, de”… ilyen és ilyen feltételekkel.”
A “de” után repülnél akármelyik munkahelyről, ki vagy férfi létedre, hogy feltételeket merj szabni a női béregyenlőségnek?
“nők kompetitív kompetenciáinak erősítésével,”
Mást se csinál jelenleg a modern világ, jó reggelt… A nő nem alkalmas a versenyzésre, ő díj, nem pedig versenyző. “Versenyezni” csak akkor tud, ha ott van a stabil védelem mögötte, viszont nem rest úgy tenni, mint ha azért nyert volna, mert jobb.
“a megszólalók körülbelül 90 százaléka nő és teljesen női témák vannak többségben”
Ez az arány, vagy az efelé törekvés mindenhol ott van, ahova beengedték a nőt. A nő mindig megy, tüntet, lázadozik, folyamatosan hisztizik, és így nyer magának támogatást, mert az “ellenérdekelt” nem hallatja a hangját. Ezért a legfontosabb cél a női kommunikáció visszaszorítása, kezelhető szintre. Sosem lesz jó, semmi, de legalább ne kelljen hallgatnom, úgy együtt tudok élni ezzel.
“1. A probléma nem is létezik.
2. Létezik a probléma, de a férfiak egyéni döntései, hogy nem foglalkoznak a gyerekeikkel.
3. Ő egyenlőségpárti, de ebben nem tartja szükségesnek az egyenlőséget, mert…”
Tipikus, női. Túl magasra teszed a sz*rt a polcra, utána nem éred el, az meg azt hiszi, hogy méltó helye van a lekvár mellett, sőt. Ez is azt mutatja, amiről már régóta írogatok, hogy a nő nem tudja elkülöníteni a férfiét a sajátjától. Ami a férfié, az az övé. És képtelen megérteni, hogy amije van, az nem feltétlenül hozható összefüggésbe azokkal képességekkel, amik miatt azt magáénak tudja. Az elnyomás egy brutálisan jó marketingszlogen a nőnek, nem véletlenül támaszkodik erre, hisz érzi, de akkor miért hiszi azt, hogy elnyomottként dirigálhat?
“A megértő és támogató hozzáállás a kulcs.”
Ez férfi oldalról megvan, ez indokolja a nőtámogató rendszert, meg olyan vérengzéseket, mint a spanyol 400-as. Ha nőtől hasonló megértést, támogatást vársz, akkor inkább lottózz.
Összességében tehát a cikked nem építő, hanem romboló, az igazi problémát rendre elfedni próbáló, az abból kerekedő tömérdek egyéb problémát meg elvakultan, közösen megoldandónak titulálod. Tisztellek, mint ember, abból valószínűleg jobb vagy nálam. Ha mindenki ilyen lenne, nem lennének háborúk. De egy ilyen világban, ahol ennyire durva harc megy a nők részéről a férfiak irányába, és erre toleranciát, meg támogatást hirdetsz, az egyenlő a lefejezéssel. Mint egy alacsony költségvetésű fegyvertelen katona. Ott sem az elfogadással nyertek, hanem erőszakkal. Miatta nyertek, de nem azért, mert úgy tettek, mint Desmond Doss.
Viszont, férfiként nem tisztellek. Az írásaid alapján semmi férfias sincs benned. Ami nem kellene, hogy zavarjon, hiszen nem úgy azonosítod a férfit, ahogy kellene, vagy épp, hogy elutasítod az igazi férfit, mint ideális minta. Nem tudom, hogy van-e párod, de kétlem, hogy akármelyik nő tudna rád férfiként tekinteni. Ezzel a hősiesen mangina hozzáállással, a szociopókusz ellenére sem leszel soha alfahím, igazi férfi, nők kedvence. De ahogy gondolod. Rajtad kívül a milliárd liberális férfi gondolja ugyan így, tehát még egyéniségnek sem vagy nevezhető. Amíg nem a valódi problémával foglalkozol, addig sosem tudsz majd változtatni, esélyt se adsz magadnak. Te a lakástűzhöz akarod igazítani a lakásodat. A nő nem illeszthető be a férfias világba, csak oda, ahol addig tökéletesen megvolt, ahová, mint organizmus, ténylegesen fejlődött. A tűznek a házban a helye, a kandallóban, akkor hasznos. Kint pedig pusztít, mindent felemészt.
Miklós1
Nem kéne ilyen hosszan.
Az írásod eszmeisége jó – de a mennyisége sok.
csaxi kiismerése óta az egy oldalnál hosszabb hozzászólásokon átgörgetek, mert a te szavaddal élve : nem építenek. Ez volt az első amit azóta átolvastam.
Amíg nem úgy általában a férfiakról lesz rossz a véleményed, addíg eztán is elolvasom.
Lássuk, hová fejlődsz..
En vegigolvastam Miklos1 valaszat es nekem is tetszett. Amikor raerek, akkor orommel ragom at magam akar par szaz hozzaszolason, felteve, ha az nem (csak es kizarolag) egymas tepese, hanem van benne szemelyes elmeny vagy epito gondolat. Es ebben volt boven, meg ha picit hosszu is lett.
A cikkhez: en kisse foldhozragadtabb, gyakorlatiasabb ember vagyok. En ugy erzem, hogy a legtobb ferfi ott bukja el a nokkel szemben, hogy – ahogy itt is olvastam szamtalan cikk alatt – a szex miatt mindent hajlando megtenni. 5 eve emiatt regisztraltam es irtam az elso hozzaszolasom. Akkor is ezt irtam: “A ferfi uralkodjon magan, a farkan is.” Tartom tovabbra is.
Ha egy ferfirol buzlik a nohiany es a nore valo nyalcsorgatas, az kb. sosem lesz sikeres a noknel, de sanszosan mas teruleten sem. Amelyik ferfi fuggetlen (erzelmileg, szexualisan, anyagilag – mindenhogy) a notol, azzal szemben a nok az arzenaljuk 95%at elvesztik.
En vigan megvoltam magamban fiatal koromtol kezdve (foztem, haztartast vezettem, sportoltam, karriert epitettem, vagyont gyujtottem), nekem nem lehetett egy kapcsolatban turnezni azzal, hogy hazimunka, fozes, bevasarlas, mert kb kirohogtem, aki ezzel jott.
Hazasodni is csak 41 eves koromban lattam elerkezettnek az idot, de bo masfel ev alatt lenyegeben vege lett (jogilag meg fennall), mert nem voltam hajlando bizonyos dolgokban kapitulalni. De tudom, ha megteszem, maximum kesleltetni tudtam volna a dolgokat. Es igy jartam jobban, no meg a (fiu) kisgyerek is, hogy nem egy megtort, behodolo ‘ferfit’ lat mintakent – mas pedig nem erdekel. A lehetoseg megvolt, ha ki tetszett hagyni, csokolom.
Nem egyenlosegre kell torekedni, abba sok mindent bele lehet magyarazni, meg az ellenkezojet is, hanem fuggetlensegre. Ne kelljen, ne hianyozzon, a hianya ne akadalyozzon. Es akkor majd jonni fog, de ha megse, akkor is egyszerubb lesz az elet. Egy ferfi elete nem szolhat a nokrol.
Szerintem ez az utolsó bekezdésed lényegében az egyik MGTOW alapelv. Ez az az alapelv ráadásul, amit legtöbben viszont félreértenek. Nem kell kizárni a nőket az ember életéből, de idejében be kell húzni a kéziféket, mielőtt a szerelvény megindulna a lejtőn. Azután már sajna elkerülhetetlen a katasztrófa.
Igen, igazad van. Ugyanakkor a saját tapasztalatomból úgy látom, hogy egy férfi élete során, néha akár párhuzamosan is különböző kapcsolatokban, de többé-kevésbé megtapasztalja az alfa, béta, omega, szigma, incel, MGTOW stb. állapotokat.
Volt ám nekem is úgy, hogy a legszánalmasabb béta archeotipusát adtam, mert nagyon közel állt hozzám az illető hölgy és minden áron a boldogságát akartam, ő viszont a valóban szörnyű gyermekkora miatt teljesen sérült volt. Azt hittem, a rutinom majd segít. Hát nem… :) Na, ott egy bevallottan idolizált férfiből leküzdöttem magam 3 hónap alatt a ‘langyosvíz’ kategóriába a lánynál pusztán azzal, hogy kimutattam a szeretetemet és aggódásomat iránta. De tanultam az esetből. Az oneithis-t messzire el kell kerülni.
Tény, hogy akkor megy a legkönnyebben a nőkkel minden, amikor körülbelül egyátalán nem fontosak pl. mostanság, de volt ilyen szakaszom kb. 15 éve is. Amikor komolyra vettem a figurát, könnyebb volt mellé nyúlni. Írtam korábban, hogy részben emiatt, szét is vált nálam azoknak a nőknek a csoportja, akikkel lefekszem és akikkel barátkozom-szociális életet élek. Nem nagyon van átjárás és átfedés a két csoport között.
Férfi-nő egyenlőségről úgy általában is nehéz beszélni, mert a kapcsolatok messze többségében az egyik fél dominanciája ki fog alakulni, és akkor ugyan mit számíthat egy társadalmi, karrierbeli vagy törvény előtti egyenlőség? A két nem viszonyának értelmezési kerete elsősorban a párkapcsolat, nem az egyetemi felvételi kvóta.
A legjobb, amit az ember magával tehet, hogy nem függ másoktól, de még a saját vágyaitól sem. És akkor megint eljutottunk odáig, hogy egy férfi uralkodjon magán.
Tökéletes összefoglalás.
Kiemelném az “esszenciát”:
Férfi-nő egyenlőségről úgy általában is nehéz beszélni, mert a kapcsolatok messze többségében az egyik fél dominanciája ki fog alakulni, és akkor ugyan mit számíthat egy társadalmi, karrierbeli vagy törvény előtti egyenlőség? A két nem viszonyának értelmezési kerete elsősorban a párkapcsolat, nem az egyetemi felvételi kvóta.
A legjobb, amit az ember magával tehet, hogy nem függ másoktólde még a saját vágyaitól sem.
Annyival egészíteném ki, hogy a nő számára viszont “létkérdés”, hogy “függhessen”, kódolva van a génjeiben, ahogy korábban okosabbak már megfogalmazták: ” a szerelembe önmagába szerelmes”, ő az “érzelmeit mindig, át szeretné élni, újra és újra”, ha az nincs (vagy elmúlik), akkor keres másik “Férfit”, és ha van rá lehetősége, plusz a nőnek megéri, és annak az “újnak” még “otthonra is kell”, akkor viszont “dobbant” is érte.
” Annyival egészíteném ki, hogy a nő számára viszont “létkérdés”, hogy “függhessen”, kódolva van a génjeiben, ahogy korábban okosabbak már megfogalmazták: ” a szerelembe önmagába szerelmes”, ő az “érzelmeit mindig, át szeretné élni, újra és újra”,
No ez megint egy igen nagy és félrevezető általánosítás ( de hát ugye AWALT mániás vagy , neked Assisi Szent Klára és Lucrezia Borgia is ugyanaz természetében).
Szóval miért is van annyi szingli, egyedül élő nő, ha létkérdés a nő számára a függőség ?
Miért is házasodnak a férfiak gyakrabban újra válás után ? Miért is van (ezt igen sokszor említetted) annyira szüksége a nőnek a férfira manapság, mint halnak a biciklire ?
Szóval, VANNAK – ez igaz- olyan nők, akiknek ez létkérdés, akik valóban folyamatosan szerelmesek szeretnének lenni, akik képtelenek egyedül létezni. Meg van egy csomó olyan nő, aki nem ilyen.
Párkapcsolati relációban volt szó a függőségről.
A kérdésedre válaszolva pedig azért él így, mert:
– választhatja ezt a lehetőséget is
– nincs rászorulva, nem hal éhen, sőt
– túlértékeli a (szex)piaci értékét
– előbbi miatt el van szállva és magasra teszi az elvárásait
– “keresi az igazit” a “hercegét” annak megfelelő “fehér lovával”
– és igen bizony, hogy létkérdés számára a függőség: ha nincs “lovag”, van zsebpatkány, macska, amitől önként függhet és úgy tesz, mintha lenne “családja”.
Már amelyik nem a híd alatt végzi?
Az a 10-max 20%-nyi, aki a nőt hagyta ott, mert megtehette?:)
Merthogy az énképe szerint épp, hogy nem talál (Igazi:) “Férfit” és azt gondolja, hogy neki nem kell megalkudnia…..
Az a “csomó” is ilyen, csak nekik már nem jut.
Pontosan olyan kényszerből erényt kovácsolók, mint a magukat MGTOW-nak és ezzel együtt “incelként definiáló” szerencsétlenek.
(Arról nem beszélve, hogy pl. a “női remete” egy nem létező fogalom, nem véletlenül)
Miért is házasodnak a férfiak gyakrabban újra válás után ?
“Már amelyik nem a híd alatt végzi?
Az a 10-max 20%-nyi, aki a nőt hagyta ott, mert megtehette?:)”
Itt némi gond van a számokkal (ami a te esetedben meglepő tevékenységedet tekintve).
Igen, kb 10%-al többször köt új házasságot az elvált férfi, mint a nő. De ez nem azt jelenti, hogy ezeknek az elvált férfiaknak csak a 10 %-a teszi ezt… az összes válás után újraházasodó férfiak száma 10%-al meghaladja az ugyanígy tevő nők számát.És sehol nincs arra adat, hogy ezek a férfiak mind maguk hagyták ott a nőt. Egyrészt 2/3 a válást kezdeményező nő, 1/3 férfi . Ez minimum 33 %, de az újraházasodó férfiak ebből hányan vannak, no ilyen statisztika nincs.
Viszont a házasságok jelenleg kb 40%-a végződik válással (az elmúlt évek tendenciája alapján még ettől is kevesebb).
Szóval nem, nem az elvált férfiak azon 10-20 %-a köt újból házasságot (aki maga dobta az asszonyt -és amúgy 33% ), ettől lényegesen több , hisz magasabb a számuk, mint az újraházasodó nőké.
Hagyjad már ezt a 80 éves statisztikát. Attól hogy a nők nem házasodnak újra még nem azt jelenti hogy azok aztán egyedül is maradnak. Egy nőnek a mai világba kibaszottul könnyű bárkit is találni, csak a saját idióta elvárásai akadályozhatják ebben. Szexre konkrétan egy nap alatt ha egy átlagos nő, ha többet akar akkor már persze nem ilyen egyszerű. Na de próbáld ki ugyanezt férfiként, csak egy hétre, több nem kell, köszi.
80 éves ?! 2017-es . Ez a cikk, meg pontosan egy éves cikk ( egyébként a nök újraházasodási kedve is javul, de a férfiak bizony továbbra is vezetnek) :
https://www.penzcentrum.hu/otthon/20210129/megis-mi-folyik-itthon-ketszer-annyi-no-hazasodik-ujra-mint-20-evvel-ezelott-1109990
És itt megint nem arról volt szó, amiröl te írogatsz , szimplán azt jegyeztem meg , hogy nem 10-20%-nyi elvált férfi nösül újra. És egyébként szó nincs róla, hogy egy elvált, gyerekes nönek annyira “ kibaszottul” könnyü lenne társat találni. Olyat persze könnyen talál, ahogy te is írod,aki idönként megdugja , de itt társról, együttélésröl volt szó. És az alap az volt , hogy a nök társ és kapcsolatfüggöek , nem képesek egyedül élni… erröl volt szó.
Keresztapádék befejezik a pénzosztást, csak emiatt ne szavazz rájuk. Gyanítom kifogyott a keret: https://index.hu/gazdasag/2022/01/17/csaladtamogatasok-kivezetese/
Anton, már sokadszor fordul elö, hogy nagyon félreértelmezel dolgokat. Vagy nem olvasod el alaposan, vagy tényleg nem tökéletes a szövegértésed ( lehet fújolni, diszlájkolni, de ez akkoris a sokadik alkalom). Ez egy cikk arról, hogy nem tudják mi lesz a sorsa néhány családpolitikai intézkedésnek az év végére, szó sincs arról, hogy befejezik a pénzosztást, söt most osztogatják csak igazán majd , teljesen egyértelmüen a választások miatt.
“A népszerű konstrukciókat eleve jellemzően 2022 végéig vagy közepéig hirdették meg, és egyelőre – bár messze még az év vége – nem esik szó arról, hogy ezek folytatódnának. Összeszedtük, milyen támogatások sorsa kérdéses.“
Neked ez azt jelenti , hogy a kormány beszünteti ? ( és most nem a FIDESZ-t kívánom védeni).
Olvasd el a többi hírt is :
( ennyit a pénzesöröl)
https://hirklikk.hu/kozelet/brutalis-penzesot-rendez-a-kormany-februarban/392537/
-családi adóvisszatérítés
-13. havi nyugdíj
– 25 éven aluliak adómentessége
– éjszakai pótlék a katonáknak
– 6 havi fegyverpénz a rendvédelmiseknek
Láthatóan minden, szavazati szempontból fontos rétegnél meg szeretnék vásárolni a szavazókat ( ki nem próbálná?!) és az is egyértelmü, hogy a választások után meg fog csappanni ( ha nyernek akkor is, ha veszítenek pláne) a pénzesö. Amit beígértek biztosan betartják, viszont jövöre össze kell majd húzni a nadrágszíjat. Viszont most nagyon sok embernek jutnak százezrek, söt millión felüli összegek.
Azt a cikket nem neked küldtem, hanem az ügyeletesnek ott eggyel feljebb.
Itt a nektek való, Dara-Dórával az élen: ” Hú de mennyien vagytok”:)DD
https://www.youtube.com/watch?v=-B7C7Xqtlro
(Csak az itteni DK-sok fel ne hördüljenek:)
“Közjármunkból hogy szabadon kiléphess,
Légy önmagadon uralkodni képes.”
Goethe
Vártam a válaszod. Üdv
Elnézést a késlekedésért, Zoli! Kicsit meg vagyok csúszva a kommenteléssel. Van még egy régebbi hsz is, amit jó lenne előkotorni már lassan…
Szerintem alapvetően nyitottnak kell, nincs avval baj, ha keresitek a párbeszéd lehetőségét másokkal, márcsak azért sem, mert gondolom nem szeretnétek egy besült szekta képét mutatni mások felé. Ami pedig az egyezkedést illeti, én azon a véleményen vagyok (Alter minden szavával egyetértve), hogy egy férfijogi szervezet az egyenjogúságra törekedjen. Nem igénylünk plusz jogokat, privilégiumokat, csak azt, ami egyébként is jár (szerintem egy férfinek ettől több nem is kell). De abból egy centit nem engedünk! Semmilyen együttműködés kedvéért. Régen rossz, ha hajlamos vagy ilyen hitvány alkukat megkötni:
“Vajon Flóri nem arra gondolt, hogy az egyenlő bérezés iránti lobbi annyira erős, hogy inkább mellé kellene állni (csak helyesebben mint azt ma a femik teszik) politikai haszonzerzés céljából?”
Szerintem emberként, férfiként egyetlen esetben engedhetsz az elveidből: ha beláttad, hogy tévedtél. És ha csak a minimum követelésére törekszel, akkor nincs is hova hátrálni.
Egy mail címet tudnál adni, légyszi, amin elérhetlek?
“Közjármunkból hogy szabadon kiléphess,
Légy a NER-ben uralkodni képes.”
Ismeretlen
:))
Ismert: OV ;)
Abrek, csak kérdés, semmi támadási célzat nincs benne, ezt írod :
” En vigan megvoltam magamban fiatal koromtol kezdve (foztem, haztartast vezettem, sportoltam, karriert epitettem, vagyont gyujtottem), nekem nem lehetett egy kapcsolatban turnezni azzal, hogy hazimunka, fozes, bevasarlas, mert kb kirohogtem, aki ezzel jott. ”
Ezt most arra érted, hogy a házimunkát onnantól nem voltál hajlandó végezni, hogy megnősültél, vagy úgy érted, hogy neked ez meg sem kottyant, mert előtte is végeztél, megszoktad, hogy magadra is főzni, takarítani kell, vagy onnantól, hogy nősültél elvártad, hogy ezt a másik csinálja teljesen. Ha az utóbbi, akkor biztosítottad a másiknak, hogy htb, részmunkaidős legyen ? Vagy esetleg próbáltad könnyíteni a terheit (hisz elmondásod szerint vagyont gyűjtöttél) pl takarítónő megfizetésével ? Magyarul mit értesz az alatt, hogy ” neked nem lehetett turnézni azzal ” ?
Továbbá :
” Hazasodni is csak 41 eves koromban lattam elerkezettnek az idot, de bo masfel ev alatt lenyegeben vege lett (jogilag meg fennall), mert nem voltam hajlando bizonyos dolgokban kapitulalni. De tudom, ha megteszem, maximum kesleltetni tudtam volna a dolgokat. Es igy jartam jobban, no meg a (fiu) kisgyerek is, hogy nem egy megtort, behodolo ‘ferfit’ lat mintakent – mas pedig nem erdekel. A lehetoseg megvolt, ha ki tetszett hagyni, csokolom.”
Nekem ebből inkább az jön le, hogy semmilyen kompromisszumot, semmilyen változást nem fogadtál el.(ha nem így van , én kérek elnézést).
Megtörni, behódolni, kapitulálni nem ugyanaz, mint amikor egy bizonyos élethelyzetben, ha azt akarod, hogy működjön, hozol némi kompromisszumot. Ettől még nem kell, hogy dróton rángassanak, nem kell teljesen behódolni és úgy táncolni, ahogy a másik fütyül, viszont azt mindenkinek, férfinak és nőnek is tudomásul kell vennie, hogy ha gyermek születik, akkor bizony változni fog az életük és a prioritások is. Aki ezt nem hajlandó felvállalni, annak valóban nem való család.
ügyes, köszi
Tomgal, pluszoltam, koszonom a kerdest, remelem, olvasod a valaszt, jonnek az uj cikkek, felporgott a ferfihang.
Fiatalon sokat eltem kulfoldon, sot kesobb is. Londonban, de az arab vilagban is, ahol torok egyetemi diakokkal voltam jo viszonyban, akik hozza voltak szokva (par gyakorlott kollegistat leszamitva, akik onellatok voltak), hogy a haz notagjai elvegeznek minden hazimunkat. Egy rantottat nem tudtak megsutni. Na, en lakast bereltem, haztartast vittem es atjartak hozzam sokan enni is.
Komolyan mondom, hogy nemhogy magamra, hanem fel tucat masik emberre is semmiseg volt elvegezni a fozest, mosogatast, a takaritast, miutan elmentek (hoztak ajandekba edesseget, teat stb). Es ezek lenyegeben haverok voltak, meg csak nem is baratok. Nekem a hazimunka ujjgyakorlat. Nemcsak egymagamra, hanem masokra is, kulonoskeppen, ha az a csaladom. Es akkor elerkeztunk a masodik kerdeshez.
41 evesen lettem apa, felesegem is par honap hijan 40 volt, amikor megszuletett a kisfiunk, alig 2 eve voltunk egyutt. Tudtam, hogy be kell segiteni neki otthon is, mert jobban farad, mint egy huszoneves, es mivel volt/van passziv jovedelmem is mar 30 eves koromtol, ugy dontottem, otthon maradok es ‘haztartasbeli’ leszek en is.
MINDEN hazimunkaban reszt vettem a kisgyerek csecsemokoratol kezdve az egy vasalast kiveve, mert ahhoz nem ertek. A felesegem persze tobbet fozott, a babanak az en huszaros fuszerezesem nem tett volna jot, viszont napi ketszer en vittem a kisfiut kocsizni vagy kesobb a jatszoterre, szemeturites, bevasarlas az enyem, piacozas a nagyobb szakertelem miatt az asszonye. De mondom: a vasalason kivul minden megvolt.
Ketszer ket honapot voltam oda nagyon jo penzert, amig a kisfiu 22 honapos lett, azt kar lett volna kihagyni. Ezekre a honapokra anyosomhoz elvittem oket, hogy ne legyen egyedul. En akkor napi 16 orakat dolgoztam, de a penz miatt megerte. Amikor otthon voltam 24/7ben otthon voltam. SEHOVA nem mentem el szuk ket evig, nem is hianyzott en jol ereztem magam otthon, mert vagy 15 evet eltem kulfoldon. Felesegem – ritkan – elment a baratnoihez, meg par kepzesre, en soha.
O talalta ki, hogy Pesten lakjunk (ott is van lakas), es ne videken, ahol a nagymamak vannak (akik persze 70 evesek, ahogy az a mi korunkbol kovetkezik), s akik esetleg be tudnanak segiteni. En is tudok penzt csinalni a befekteteseim, passziv jovedelmeim miatt lenyegeben barhonnan, persze kevesebbet, mint kulfoldon vagy a fovarosban, de belementem a fovarosba, ha ezt akarja. Felesegem home officebol tud dolgozni, de egy babaval, akit 3 orankent etetni kell, ezt sem lehet. Addig kellett volna kibekkelnie, mig a kigyerek kb 2 eves lesz, bolcsibe nem akartuk vinni, csak majd oviba. Most mar oda jar.
A ‘turnezason’ azt ertettem, hogy en helyierteken kezelem a hazimunkat, 10 evesen mar hellyel kozzel foztem, kicsit rumlis voltam, batyam takaritott. Ennekem ezzel nem lehet vaganykodni, a borz is rendben tartja a vackat es nem hivja lathatatlan munkanak… :D Kerdeztem egyebkent a bejaronot is, de le lettem szavazva, es szukseg sem lett volna ra, mert megoldottuk.
Ezt nem felesegem kovetelesere csinaltam, tenyleg orom volt 40+ evesen mar valahol OTTHON lenni. Lattam, hogy segitsegre szorul. De sajnos kontraproduktiv volt. Amikor odavoltam arra a 4 honapra akkor az volt a baj, amikor otthon akkor az, hogy “nem dolgozom”. Anyosom tuzelte a hatterbol, mert frusztralta, hogy egyedul marad, a masik gyereke Amerikaban el. Igy megszulte, hogy annak aran is visszaszerzi a lanyat, ha szetveri annak csaladjat. Asszonyka meg Stockholm-szindromas (egyedul nevelte oket terrorban, ugy hogy sogornom 20 eves kora ota csak latogatoban volt Magyarorszagon…), aposomat ugyanigy hajitottak ki 40 eve.
Sajnos en rontottam el, extrem kooperativ voltam, de ez nem megbecsulest, hanem epp az ellenkezojet valtotta ki, sajnos o inkabb gyereket akart es nem csaladot. A kismamasag ideje megvaltoztak az erzelmei es nem jol kezelte, de az igazi baj a toxikus anyos volt, aki szuletett elmebeteg (szo szerint). A lelkiismeretem tiszta. De mostantol kezdve mar csak a gyerek erdekel. Felesegem is sokat valtozott az egy ev alatt pozitiv iranyba, erzi, hogy tisztessegtelen volt az eljarasa, konkretan elarult es a gyereknek se tett jot, de gyenge ahhoz, hogy anyosommal szembeszalljon. A kutya is jo dolgaban veszik meg.
Elnezest, hosszura sikerult, igyekeztem mindenre roviden valaszt adni.
Abrek, így már teljesen tiszta a történet, az eredeti “leírtak” félreértésre adtak okot. Nem lehetett pontosan meghatározni, hogyan is érted ( mi volt mögötte) .
Ebben az esetben teljesen jogos amit írtál. Ha van egy toxikus anyós ( ráadásul az az elmebeteg nevelte egyedül a nejedet és testvérét)akkor az tökéletesen képes tönkrevágni, megmérgezni egy kapcsolatot ( folyamatosan befolyásol, irányít stb). Szerencsére ezt nem saját tapasztalatból írom. ( exférjem édesanyját -Isten nyugosztalja -imádtam és nagyon jóban vagyok az élettársam anyukájával is, igaz 250 km-re lakik :)) , de van több ismerősöm ( férfi és nő is ) , akiknek rá, vagy majdnem ráment a házassága . ( többször anyós, de akad egy-két após gond is).
Így érthető és szerintem helyes is a döntésed. Bocsánat, ha úgy érezted kizárólag rosszat feltételezek, szimplán meg akartam érteni.
Semmi gond, koszonom a valaszodat. Egyebkent le kell irnom, hogy felesegem rendkivul jo anya, rengeteget foglalkozik a gyerekkel es ez nagyon latszik a kisfiun.
Az is baj, hogy o nem latott mintat a klasszikus anya-apa-gyerekek felallasra (karonulo volt, amikor aposomnak kiadtak az utjat), es bar hangozatta, hogy o csaladot akar, nem igazan tudta a valo eletben kezelni a dolgokat.
Most mar ebbol kell a maximumot kihozni a kigyerek erdekeben es ebben teljes az egyetertes, hala egnek. Szerencsere anyagilag es idoben is megtehetjuk, hogy mindketten reszt vegyunk a neveleseben.
Ezt örömmel olvasom, való igaz, hogy az otthonról hozott minták, szokások jelentősen befolyásolják a későbbieket.
Sok örömet és boldogságot a kisfiadhoz! Biztos vagyok benne, hogy kiváló apa-fia kapcsolat lesz köztetek.
Koszonom. Isten segitsegevel meglesz.
Ilyen egy BÉTA élete és sorsa.
Borzalmas, hogy egyre több a BÉTA férfi.
Ha a nőt kiszolgálod, ne várj köszönetet tőle.
https://www.youtube.com/watch?v=zuMUxI3gIB4
Felbasztam magam a cikkeden, mert beemeltél egy feminista hazugságot tényként. A férfiak és a nők azonos munkakörben NEM KAPNAK más bért. Hazugság. Nem igaz. Erről vitatkozni, meg tárgyalgatni felesleges, nem létező dologról mi a fenének kellene véleményt formálni. Komolyan megdöbbentem, hogy egy férfihang szerző képes volt ezt elfogadni igazságként.
Egyet?!?!?!?!
Jó reggelt kívánok.
Ha csak ezért basztad fel magad, akkor nem kellett volna. Van benne sokminden amiért lehetne , nem védeni akarom ezzel Flóriánt, de pont ez lett többek által félreértelmezve. Ha felületesen olvassa az ember, vagy csak átfutja valaki, akkor valóban hiheti azt, egy bizonyos rész arról szól, hogy a férfiak és a nők nem kapnak ugyanazon munkáért ugyanazon bért. De itt ilyen nincs leírva. Itt csupán arról van szó, hogy összességében a nők átlagbére alacsonyabb, mint a férfiaké. Ami igaz. Ez egy tény. De ez azért van, mert a nők hajlamosak elvállalni alacsonyabban fizetett, kevesebb szakképzettséget igénylő , a család, gyerekek miatt jobb munkabeosztású, de kevésbé megfizetett melókat. Továbbá a részmunkaidőben dolgozók túlnyomó többsége is nő. Ennyi az oka. Olvassátok el még egyszer :
” Első példa: “Miért lényeges kérdés egyáltalán a nők és a férfiak egyenlő keresete, hiszen a nők és férfiak egyéni döntéseinek eredményeképp alakul ki az a nők és a férfiak közötti statisztikai fizetésbeli különbség, amit a KSH adatai mutatnak.” Az itt megjelenő logika alapján ugyanilyen jellegű észrevételt lehetne tenni akkor, amikor a férfiak egészségi, illetve oktatási hátrányait vetem fel, ezt mégse szokták megkérdezni. Nyilván szerepe van az egyéni döntéseknek is, de a kiindulási pontunk, akárcsak a férfi-problémák esetében, itt is az, hogy a látszólag egyéni döntések is sztochasztikusan meghatározottak a társadalmi hatások (például normák, minták, sztereotípiák) által.
Második példa: “Ez ugye nem jelenti azt, hogy a nőknek kevesebb teljesítményt kell nyújtaniuk?” Meg lehetne kérdezni mondjuk a fiúk iskolai hátrányainak problematizálásával kapcsolatban is ugyanezt, mégse szokták felvetni. Egyébként, a válasz természetesen nem. Itt nyilván van egy olyan értékrend emögött, ami az egyenlőséget helyezi első helyre. Tehát nem a teljesítmény-elv az első a gondolkodásunkban, hanem az egyenlőség-elv. De ez nem jelenti azt, hogy meg kell szüntetni a teljesítmény alapú elvárást, az sok tekintetben káros lenne az egyenlőségre is, hiszen egyenlőtlenségek oka nagyrészt épp az eltérő nemi alapú elvárások.
Például a fiúk iskolai egyenlőségének megoldása terén sem a gimnáziumi kvóta az ideális, mert a kvótáktól nem lesznek azonosan jó kompetenciákkal rendelkező tanulók a fiúk és a lányok, sőt ha könnyebb lenne kvóták miatt bejutni a gimnáziumba, az nem csak a lányokkal szembeni igazságtalan szabályzás miatt lenne problémás, de amiatt is, hogy ez még ronthatja is a fiúk kompetenciáit, hiszen a könnyebb bekerülés esélye kevésbé ösztönözné őket tanulásra. A bérkülönbségre ugyanez igaz, ha a bérek egyenlőtlenek, de különbség van más téren (munkaórák száma, kompetenciák) az szintén egyenlőtlenség (azt magam is sokszor kiemeltem már, hogy egyúttal a férfiak munkaerőpiaci terheinek csökkentése is kívánatos cél).”
Nem azért dolgoznak nők “alacsonyabban fizetett, kevesebb szakképzettséget igénylő” munkakörökben, mert “hajlamosak elvállalni”, hanem azért, mert képességeik szerint azt képesek elvégezni.
Nem azért van kevesebb nő vezető, mert gyerekük van, velük szembeni előítélet van, akármi van, hanem azért, mert zömében alkalmatlanok ilyen szerepre. Ezt többet hallom nőktől egyébként, mint férfiaktól.
Miért? Mert gyenge empatikus készségük, kommunikációjuk, szervezői képességük, a hosszú távú gondolkodás hiánya és egyéb tulajdonságaik nem teszik őket alkalmassá arra, hogy más emberek felett hatalmat gyakoroljanak. Ehhez jön még a menszesz, migrén, a baszatlanság időszaka, amikor jelentős károkat is képesek okozni.
” Mert gyenge empatikus készségük, kommunikációjuk, szervezői képességük”, no, ezt én pont fordítva tapasztalom 32 éve, szóval én pontosan az ellentétét állítom. Lényegesen több empatikus nőt ismerek, mint férfit, a nők (gondoljunk csak egy család összes szervezést igénylő dolgára) sokkal többet vannak tréningezve szervezésből (ezért is nők legtöbb esetben a főnök keze alá dolgozók) , kommunikációban nem is jobbak, inkább eltérőek a férfi-női módozatok. A hosszú távú gondolkodás is inkább egyéni “beállítás” férfiban, nőben egyaránt találkozom ezzel is, azzal is, de talán ezen a téren, valóban több férfinél van ez meg, de nem elképesztő mértékben többnél.
És de, pontosan a család miatt hajlamosak kevésbé jól fizető melót vállalni a legtöbb esetben. És ezért van az is, hogy a részmunkaidőben dolgozó munkavállalók messze túlnyomó többségében nők. Vagy ezt mivel magyarázod ?
Sőt, több USA és Ausztrál felmérést olvastam (kikeresem), ahol azért váltott munkahelyet a nő, vagy ment el részmunkaidőbe, hogy ne sérüljön a férje egója, hogy kevesebbet, vagy ugyanannyit keres. És az érdekes, (bár egyben logikus), hogy ez legtöbb esetben működött, boldogabb, tartósabb lett a házasság. (ennyit az empátiáról, amúgy meg : https://www.hazipatika.com/eletmod/tudomanyos_erdekessegek/cikkek/kiderult_miert_empatikusabbak_a_nok/20180313103131)
Pl : https://www.nytimes.com/2018/07/17/upshot/when-wives-earn-more-than-husbands-neither-like-to-admit-it.html
Én meg azt tapasztalom évek óta, amit írtam. A piszlicsáré dolgok felnagyításáról, felesleges részleteken való mismásolásról, paranoiáról, személyeskedésekről, érzelmi alapon való döntésekről is lehetne írni. Ezt nyilván nem a kettőnk tapasztalata fogja eldönteni, majd hozzá szólnak mások is.
A részmunkaidősök nagy része nő, ez oké, hogy a család miatt van. De az alacsonyabb fizetéssel járó, kevesebb képességet igénylő munkákat azért vállalják, mert erre képesek. A 2, vagy 3 műszakban betanított munkát végző “ideje” ugyanúgy elmegy, mint az irodában 8-4-ig ücsörgő, jobban fizetett dolgozóé, tehát a “több idő jusson a családra” felvetés nem releváns.
” A 2, vagy 3 műszakban betanított munkát végző “ideje” ugyanúgy elmegy, mint az irodában 8-4-ig ücsörgő, jobban fizetett dolgozóé, tehát a “több idő jusson a családra” felvetés nem releváns.”
Csak nagyon nem mindegy, hogy ezt a munkaidőt egy olyan helyen töltöd, ahol el lehet menni hamarabb, ahonnan nem rúgnak ki, ha beteg lesz a gyerek, vagy netán terhes leszel és újabb babát vállalsz, vagy meg tudod oldani a tanítási szünetben a felügyeletet, mert magad is pedagógus vagy. Erről már volt szó, de tényleg nem egyértelmű ez a történelmi tények ismeretében? ( az összes szellemi dolgozó jövedelmét 1948 után harmadára csökkentették), továbbá állami ráhatással irányítottak pedagógusi pályára nőket, azzal a felszólalással, hogy ez egy könnyű, nőknek való meló és családi szempontból is tökéletes megoldás, hisz az oviban, iskolában dolgozó nők munakideje igazodik a gyerekekhez.
Egyébként én is írhattam volna agresszív viselkedésről, leszarom hozzállásról, zéró odafigyelésről, kb aranyhal memóriáról. De ezt azért sosem álatlánosítanám minden férfira, soknál tapasztaltam, de azért ettől még nem lesz igaz minden pacákra.
Hogy jön ide a pedagógus pálya? Miért nyitsz mindig új témát feleslegesen?
“De ez azért van, mert a nők hajlamosak elvállalni alacsonyabban fizetett, kevesebb szakképzettséget igénylő , a család, gyerekek miatt jobb munkabeosztású, de kevésbé megfiezetett melókat.”
Ezt írtad, nyilván nem a pedagógusokra gondoltál a kevesebb szakképzettséggel.
A betanított munkahelyeken pont, hogy nem lehet elmenni hamarabb.
A pedagógusi pályát csak egy példának szántam, (nem az alacsony szakképzettségre), hanem ahol markánsan jelentkezik, hogy ezt az alacsonyan fizetett melót, többségében miért nők végzik. Mert kiválóan harmonizál a családdal, a szünetekkel, stb. De tény, hogy többet tanulnak, mint egy betanított munkás…(akiknek minimum a fele férfi, de lehet, hogy több). Van olyan alacsonyan fizetett meló, ami igényel azért iskolázottságot-képesítést és van olyan, ami egyáltalán nem.
De sorolhatnám még a különböző ügyfélszolgálatok, irodai dolgozók, köztisztviselők melóját, pl. férfit nemigen látsz kormányablakban (alacsony a fizetés, de jó a munkarend, kényelmesek a körülmények). Ilyen még az adatrögzítő, 9-5-ig callcenter és még sorolhatnám. Sok iskola nem kell hozzá.
Tíz évet dolgoztam nők keze alatt. Sosem volt belőle gondom, igaz szociális ill. eü területen volt ez. Egyénileg voltak alkalmasak, vagy alkatmatlanok. Szerintem nem a nemük miatt.
Tetszik a NewYork Times-os cikked. Ez az a New York Times amelyik, minden évben férfinapon(amit ugye nem kell ünnepelni pedig) lehoz egy férfiakat gyalázó ciket?
Vagy ez egy másik NYT?
HA ez ennyire egyértelmű mondjuk Neked (“pontosan a család miatt hajlamosak kevésbé jól fizető melót vállalni a legtöbb esetben. És ezért van az is, hogy a részmunkaidőben dolgozó munkavállalók messze túlnyomó többségében nők”), akkor a femiácik miért rinyálnak? Hogy a nők kevesebbet keresenek -mindíg mindenütten…
Lehet hogy te 30+ éve tapasztalsz dolgokat, de hogy nem vagy tisztában a mai Tik-Tok generáció hozzá állásával a dolgokhoz az élethez az biztos.
“akkor a femiácik miért rinyálnak? Hogy a nők kevesebbet keresenek -mindíg mindenütten…“
A feminácik mindig, mindenkor rinyálnának. Soha, semmi nem elég jó nekik. A társadalom nöi része nem egyenlö a feminácikkal. Túlnyomó többsége megveti a véresszájú , férfigyülölö femiket. Azok a feminácik akikre te gondolsz , szerintem a magyar nöi lakosság kb 5-10 %-a . Maximum. Tény, hogy igen hangos és tevékeny csoport, de senki nem kérte fel és nem is engedélyezte nekik , hogy a társadalom összes nöje nevében rikácsoljanak.
A mai Tik-tok generáció meg nem femináci, hanem az elkényeztetett, leszarom, csak én vagyok a fontos attitüddel rendelkezö elkorcsosult csapat ( de ez a fiúkra is vonatkozik).
Hoppá.
(Milyen érdekes, hogy ha a “feminácik” kifejezést lecseréljük a “nő”-re, szintén egy posztulátumot kapunk, nahát:)
Csak épp ugyanazt szajkózza ha rákérdezel:)(, ha megteheti:)), egy rossz szava sincs rájuk, sőt.
Egyrészt pont akkora marhaság a “férfigyűlőlő femi”, mint a “nőgyűlölő antifemi”, egyik sem a másik nemet gyűlöli, hanem a nyomorából származó frusztráltsága és tehetetlensége verbálisan így kerül kifejezésre.
De a nők 90-95%-a simán “eltűri”, nem mond ellent, nem kéri ki magának, nem torkolja le őket, sőt, még csak nem is jelzi, hogy ha netán nem értene velük egyet, ha néha ez előfordul, akkor is kussba marad, és elsunnyogja:)
(Mert ilyen a természetük:), konfrontáció és kockázatkerülő:), ezért is nem alkalmas min a 90%-a vezetői pozícióra)
De, az, ebbe nőttek fel, nekik ez az alap, “főincelünket” idézve: “erre vannak kondicionálva”:), persze, ez nem zárja ki azt, hogy ne lennének elkényeztetett elkorcsosultak, ezek (jórészt) egymástól független, de egymás hatásait erősítő tényezők.
“ De a nők 90-95%-a simán “eltűri”, nem mond ellent, nem kéri ki magának, nem torkolja le őket, sőt, még csak nem is jelzi, hogy ha netán nem értene velük egyet,“
Ez nem igaz, sokszor letorkoljuk azt az egyet aki pl nálunk próbálkozik a faszságaival és szerintem sok más munkahelyen is ez van.
Az tény , hogy a tüncizéseikre nem megyünk ki ellenkiabálni, mivel hót felesleges . De sok nöi lapban vannak férfitámogató cikkek és bizony azért hallatják a hangukat olyan nök is, akik a feminácikkal nem értenek egyet. Csak ök nem okyan feltünök, nem olyan ordenárék.
Én egy darabot nem láttam, hallottam vagy olvastam ilyet egy nőtől se. Amit igen az sem itt a vadfemkó nyugaton íródott.
Anekdotikus érvelés, arról nem is beszélve, hogy pontosan annyi relevanciája van, mint a következő mondat igazságtartalmának:
” Nem vagyok antiszemita, hiszen vannak rendes zsidók is, sőt , nekem is vannak zsidó barátaim”.
Az még külön hab a tortán, hogy fegyveres testületnél dolgozva, fakabát/katona apával, ex és jelenlegi férjjel/párral a “feminizmusnak” nem sok babér terem éles helyzetben.
Sehol:)
És a Slut Walk-al sincs problémátok.
:)DDDDD
Olyannyira nem, hogy nem is léteznek:)
Egyébként ez volt az eredeti cikk amit kerestem, nem a NYT-os ( hirtelen azt találtam) , ez sokkal tényszerübb ( meg volt egy ausztrál is, de azt most már végképp nem találom)
https://www.marketwatch.com/story/can-american-men-ever-be-happy-if-their-wives-earn-more-than-they-do-2019-04-29
Az azért durva, hogy 33%-al több a válás ( és esélye), ha nö keres ( nyilván nem minimálisan) többet.
Bizony, mert a “munka” alatt nem mindegy, hogy mit értünk: azonos “beosztást”, vagy “teljesítményt”?
Mert ekkora teljesítményre képesek, plusz nagy a kockázati “szorzójuk”.
És, azért is mert így próbálja a munkáltató is csökkenteni a nő alkalmazásából adódó plusz kockázatokat.
Kérdés, hogy a tyúk, vagy a tojás volt előbb?
De az AWALT-nak még inkább…
Mivel az “egyéni döntések” általánosak, ezért általános mintáról beszélünk…..
Épp ezt szoktátok keverni, amikor az “elnyomott nőkről” megy a siránkozás.
Nem, az egyenlőtlenség oka épp a teljesítménybeli különbség, megspékelve a kockázati “feláérral”, ráadásul és pont fordítva van, az “egyenlőségesdi” károsan hat a teljesítményre, mindkét nemnél.
Ez eddig is baromság volt , és ez után is az lesz.
Szerintem Flóri az ÁTLAGBÉREKRŐL írt. Ott tényleg van különbség. Más kérdés, hogy miért.
Az én feleségem mindig is több fizetést kapott, mint én. No nem sokkal, de többet. Kb ugyanaz a foglalkozás, de neki több munkaéve van. Ez nem zavart.
De azért nem én főzök, takarítok, nem én pólyáltam a gyereket.
Pedig símán tudok főzni, sütni.
A feleségemnek öröm, ha ő süt, főz és sikeres ebben.
Soha nem voltam papucs, de nem vártam el tőle sem, hogy cseléd legyen. Ő választotta ezt az életformáját.
Ám legyen !
Én nem tudom ,hogy lehettek ilyen statisztikabuzik.Mert ha most a szent statisztikátok szerint a nők és férfiak átlagos keresete azonos lenne akkor jobb lenne bármi is?Nem.Önmagában ez a statisztika tényleg semmit nem jelent.Semmit semmit semmit. Na persze ha valaki nem figyelt számtanórán csak magolt…..De könyörgök ti elvégeztetek iskolákat.És benyelitek ezt a szart? Az egyetlen ami követelhető az az “egyenlő munkáért egyenlő bért” de az is csak elméletben.Mert mondjuk egy egyszerű esetben ahol egy automata gépsoron dolgozik valaki, a gép minden mozzanatot rögzít,elemez,statisztikát készít és ugyan az jön ki Marikának mint Pistának akkor közelíthet a gyakorlat az elmélethez.De még akkor is lehet számos tényező amelyek miatt a munkáltató az egyiket értékesebbnek tartja .És ezt a bérben is kifejezi.Mert ez az érdeke. Aztán a többi munkakörnél ,hogyan? Nyilván piaci alapon.Vagy valódi kommunizmus legyen?(valaki tudja ,hogy az milyen?)
De visszatérek a statisztikához mert még mindig csak hüledezek.Szerintem az lenne a konstruktív ha rámutatva ennek az értelmetlenségére “kibújhatna a szög a zsákból” elválhatna az ocsú a tiszta búzától stb. Kiderülhetnének az igaz szándékok.Mert annyira azért nem vagyok nagyképű ,hogy azt gondolnám ,hogy csak én tudok összeadni számokat aztán elvégezni egy osztást…Akkor viszont bizony rosszindulat,manipulálás van a dolog mögött
.Amihez öngyilkosság és egyben gyilkosság is támogató módon hozzáállni.
Tudni kell a sorok között olvasni. A politikus nem azért mondja, hogy fel fogja számolni a szegénységet, mert azt gondolná, hogy intézkedéseit követően nem lesz egy szegény ember se. Egy gyermekek védelmével foglalkozó civil szervezet nem azért fogalmaz meg különböző idealista célokat (pl. “minden gyerek lakjon jól), mert ez valóban realitás lenne. A különböző idealista elképzelések funkciója az, hogy ezzel lehet orientáljuk a társadalmat az általunk helyesnek tartott irányba és ezeken keresztül meg lehessen valósítani az általunk kívánatosnak tartott intézkedéseket és ehhez támogatást szerezzünk. Az emberek kb. 70-80%-a pozitívan fogadja az ilyen politikai szlogeneket, mint az “a nők egyenlő keresete”, vagy “a férfiak egyenlő egészsége” anélkül, hogy ilyen kérdéseket akárcsak felvetne, mint te. A politikai szlogeneken túllépve pedig ehhez különböző fejlesztéspolitikát szoktak létrehozni, amik bizony pont ilyen statisztikailag mérhető célok kijelölésén és ahhoz rendelt intézkedéseken alapulnak.
Politikai szlogent én már nagyon sokat hallottam…Lehet gyártani lehet egymásra licitálni.Csak meg ne kérdezze valaki,hogy ti tulajdonképpen mit is akartok? A megvalósításról meg még nem is beszéltünk.Mert akkor mi a stratégia? Minél több embert összegyűjteni? Jó, De miért is gyűltek össze? Mert valaki össze vissza ígérgetett nekik .
Na akkor kik fognak megvalósítani és mit?
Ahogy mondtam, ezek iránykijelölők, aminek köszönhetően mindig haladni lehet a megfelelő irányba. Fel kell mérni a politikai realitásokat és annak megfelelően kijelölni a konkrét célokat. Vannak konkrét javaslataink, a szülők egyenlősége terén, pl amit tartalmaz: ez a petíció: https://www.peticiok.com/a_csaladpolitika_kezelje_egyenl_szulkent_az_apakat
A kultúrában ellenhatásokat kell létrehozni és ezekkel az ellenhatásokkal lehet átformálni, átalakítani, megváltoztatni az uralkodó kultúrát.
Van olyan is ,hogy külön női és férfi medián kereset? Van mediánkereset szakmai ágazati(és plusz nemi) lebontásban is? Mert onnan rögtön lehetne látni (legalábbis jobban) ,hogy hol van lemaradás vagy beelőzés és aztán lehetne azon gondolkodni vajon jogos vagy jogtalan.
Persze csak akkor ha a tisztánlátás is a célok között szerepel.
Hirtelen nem is tudom, hogy sírjak, vagy nevessek?
“Lia közel sem volt ahhoz, hogy győzelmekért küzdjön a férfiak mezőnyében 50 és 100 méteren. De mivel biológiai férfi, ezért természetes, hogy sokkal jobban képes teljesíteni a nők között”
https://www.origo.hu/nagyvilag/20220125-harmadrendu-allampolgarok-amerikaban-a-nok-a-transznemu-sportolok-miatt.html
Indokoltan küzd a dél-koreai ellenzék a férfiak egyenjogúságáért?
https://www.youtube.com/watch?v=IKeakOe_0t4
Off: női gyerek sorozatgyilkosok.
https://telex.hu/eszkombajn/2021/10/23/mary-bell-gyerek-gyilkossag-anonimitas
A gonosz mindenütt jelen van. Nőben ez a változat-sorozatgyilkos, pláne gyerek- valójában igen ritka ( https://hu.wikipedia.org/wiki/Sorozatgyilkosok_list%C3%A1ja ), sajnos azért mi magyarok is büszkélkedhetünk egy teljesen elfajzott (igen aberrálttal ) :
https://egyperceskrimi.blog.hu/2015/11/14/ot_holttest_a_kutban_jancso_ladanyi_piroska_remtortenete
Tessék itt van ezekkel akartok Ti együttműködni:
https://wmn.hu/wmn-life/56888-doffek-gabor-miert-nem-hagyjuk-mar-beken-a-noket?fbclid=IwAR2l8Ts1YLWlH5SybVhfypYKOa5HiyIaT-LZ2TUMCoSo8kfnnxzgzdsm86g
Olvasd el ezt a, hányingerkeltő s..gnyalást. Meg aztán az FB oldalukon azt a töménytelen ömlengést, amit ez a gerinctelen mangina kap. Itt van a szép új világod, oszt űjjé le és eggyezkeggy velük
Úgy fogják beleb…ni a fejedbe a kést hátulról ,hogy öröm lesz nézni…
idézek:
“A feleségem szokta mondani, hogyha a képletben az egyik szorzó nulla, akkor az eredmény mindenképpen nulla.” – egy valami nulla, Doffek Gábor gerince, remélem a nője majd félrekefél egy neandervölgyivel… ahogy lenni szokott a takonygerincűeknél…
Beleolvastam a cikkbe,az agyam lefagyott. Elgondolkodtam,az ilyen muki magától ilyen lökött,vagy fizetik érte?
Igazából homo Gábor írása csak a szokásos előadás, a “kevesebbet keresünk” mesén át egészen a többi faszságig. Ő nem örülne neki ha egy neandervölgyi megkúrná a feleségét, ő annak örülne ha őt kúrná meg.
Balton
Dehogyis ezekkel, dehogyis Mi, dehogyis akarunk, és dehogyis együttműködni.. a kérdőjeled helyes egyedül.
Ha leülsz és elolvasod, te releválod őket és a vádjaikat.
Ha elgondolkozol az igazságaikról, akkor elfogadod hogy jól látják a valóságot.
Ha változtatsz a valóságon.. jön a következő kívánság.
Nem kéne
Akkor egy kis tiszta viz :
”UGYANAZÉRT a munkáért 2022-ben is egyértelműen kevesebbet keresnek. ”
Nem igaz.
” 2022-ben is simán megkérdezik egy állásinterjún, hogy terveznek-e még gyereket. ”
Igaz.
” A világon senkit nem érdekel egy munkahelyen, ha menstruálsz, és úgy görcsöl a hasad két napig, hogy menni alig tudsz.”
Igaz, de nem is kell, hogy érdekeljen bárkit, mert az sem érdekel senkit, ha a férfi húzta meg úgy a derekát, hogy csillagokat lát. Igen, vannak nők akiknek extrém fájdalmaik vannak (nekik betegácsi a megoldás, vagy valami erős gyógyszer), de a többségnek nem, inkább csak kellemetlen, sajna ez biológia, ez együtt jár a női léttel, állandóan, mindig erre hivatkozni, na ne már ! Nekem nagyon lemegy a vérnyomásom, meg fáj a derekam, de sosem panaszkodom.
” Rohadtul nincs rá senki tekintettel, hogy, mondjuk, a munkáját szeretné összeegyeztetni a gyerekkel. Sőt, attól, hogy gyerekei vannak, ő automatikusan (!) csökkent értékű munkavállalóvá válik, hiszen ha a gyerek beteg lesz, otthon kell vele maradnia. ”
Ez igaz. (aki ezt nem tapasztalta meg, meg ne dumáljon, mert ez van valóban.) Tisztelet a kivétel munkahelynek, mert azért létezik olyan is.
” A nők számára nincs együttérzés, nincs megoldás, nincs türelem. Sem ebben, sem másban. Sem olyan férfiaktól, akik maguk is apák, sem olyan nőktől, akik maguk is anyák. Nincs, pont. Dögölj meg. Oldd meg.”
Ez nem igaz, illetve nyilván van, akinél igaz, de szerintem többségében, vagy minimum 50 %-ban nem igaz.
” A negyvenes-ötvenes férfi ereje teljében tud újrakezdeni, várja őt legalább kétgenerációnyi nő ugyebár. A negyvenes-ötvenes elvált nő kis túlzással nem létezik már nőként a társadalom számára, hiszen a fiatal és középkorú fiúk is mást keresnek, tehát az érzelmi életed halálra van ítélve. ”
Ez részben igaz (nem véletlenül házasodnak nagyobb számban újra a férfiak-60%-uk). Férfiként (és mivel a férfi lakosság 80%-át választották legalább egyszer-nem kell jönni a férfiak felső 20 %-nak van esélye dumával, mert ez nem igaz, jóval többnek) nagyobb eséllyel találsz ilyen életkorban párt, mint elvált nőként. Igaz nem topmodellt és igaz meg kell alkudni, de találsz. Nyilván a nők is találnának, de számukra sok esetben már annyira meg kellene alkudni, hogy akkor már inkább egyedül….(magyarul maguk is tehetnek róla-részben).
” És ha mindez nem lenne elég, még most, 2022-ben is egy csomó nőnek kell elviselnie a mindennapi zaklatást. Félmondatokat, alpári kis kacsintásokat, félreérthetetlen utalásokat. Munkahelyet váltani, mert elviselhetetlen, hogy a seggéről, a melléről szól a munkanap néhány kollégának. „Most mi a gond, azt hittem, örülni fogsz, hogy tetszel.” „Most mi a gond, örülj neki, hogy ilyen szép vagy.” A női test még ma is része a nő munkahelyi teljesítményének. Ha nem törődik a beszólásokkal, hideg-rideg picsa. Ha törődik, ribanc.”
Ez régebben igaz volt, szerintem manapság ez egyre kevésbé jellemző. Szóval inkább nem, viszont az utolsó két mondatban a mai napig van valami. Mindenkinek nem lehet megfelelni, no meg nem is kell, ki nem szarja le az ember számára érdektelen pacákok véleményét. Ha meg olyan szinten megy a dolog, hogy az már tényleg zavaró, netán függ az ember attól, aki beszólogat, zaklat, akkor megvannak- manapság pláne- a megfelelő fórumok és jogi lehetőségek (odafigyelve pl hangfelvétellel stb, hogy bizonyitsa az ember).
” Ha gyerek után nem akar azonnal visszamenni dolgozni, kitartott liba. Ha visszamegy azonnal, karrierista disznó.”
Ez sarkosan van fogalmazva, de igaz. Itt az oldalon is ez a két véglet megy évek óta.
Ami utána jön a cikkben már seggnyalás és erősen eltúlzott, ebben azért van valami, ha nem is ekkora mértékben :
” És ha mindezt rájuk raktuk, miért mondjuk nekik óriásplakáton, hogy mindezt úgy kell faszán nyomni, csajok, asszonyok, és anyukák, hogy közben egy gramm zsír ne legyen rajtad, készen állj bármikor szexmacskaként rendelkezésre állni, Michelin-csillagosat főzni, mesét olvasni, fürdővizet csinálni, megvarrni és kivasalni apa ingét, és ha MINDEZ KÉSZ, akkor illatos, vicces, érdekes, tájékozott, türelmes, kedves nőként rendelkezésre állni a család, a munkahely, az iskola, a hivatal, és a társadalom ÖSSZES igényének kielégítésére?”
Ezt a nyomást már én is éreztem korábban életemben, no ezért választottam olyan párt később, aki nem teszi ezt rám, akivel nincs rajtam nyomás.
Szóval mint általában minden esetben, ez sem fekete-fehér kérdés, vannak benne jogos, vagy részben jogos dolgok és olyanok is amelyek egyáltalán nem jogosak, illetve maguk a nők is tehetnek róla, hogy ilyen lett a helyzetük.
tomgal
És ha véres verejtékkel megváltoztatjuk ezeket a dolgokat, akkor panaszmentes és boldog feleségek lesznek ezek az ellenségeink?
Lesznek akik igen- inkább jobban és lesznek olyanok, akik sosem…
tomgal
:-)
Akkor inkább jó ez így.
:-)
Erre az egész vádaskodásra ennyi a nyugodt válasz.
Érzelmeket belevinni pedig.. hm csak az eredmény élhetőségét gátolná.
” Akkor inkább jó ez így.”
Férfi szemszögből nyilván :) de itt ugye érdekellentétek vannak bizonyos kérdésekben. Én úgy gondolom, hogy nem baj, ha kicsit haladunk a korral, hisz a társadalom, a történelem, a technika , a világ változik, nem lehet száz évvel ezelőtti életstilust erőltetni, mert egyszerűen más korban élünk, de törekedni a nők helyzetének javitására lehet (ahol valóban van mit javulni, javitani), de ezt csak úgy szabad és érdemes megtenni, ha nem vagyunk részrehajlók, magyarul a férfiak helyzetét, ott ahol jogos és szükséges szintén javitjuk és nőként nem csak elvárjuk saját helyzetünk javulását, de mi magunk is teszünk érte, valamint kölcsönösen elismerjük a másik nem helyzetének nehézségeit és próbálunk abban is tevékenyen segiteni.
tomgal
Olyan sokan sugallnak nekem és olyan sokféle kiegyezést, hogy már azt se tudom hol az én kályhám.. vagyis hogy kik azok a “mi együtt”.
Ha a nők nevében segítséget kérnek “tőlünk”, akkor én odaállok akár legelsőnek is segíteni.
De én az én módszeremmel.
És ha a hogyanokról vita van, akkor a válogatós segítséget kérők legyenek türelmesek.
Ha segítenek valakinek, aki igényli, az ne legyen válogatós szerintem sem. Itt az a lényeg, hogy ne egymás ellen, hanem egymást támogatva haladjunk egy lehetőleg közös cél felé. Saját boldogulásunk, jobb helyzetünk ne a másik kárára valósuljon meg.
tomgal
Nőhöz férkőzni kétféleképen lehet :
Ha valamilyen tulajdon(ság)unk felkelti az érdeklődését
Vagy ha valamely tulajdon(ság)unk iránt felkeltjük az érdeklődését.
Ha én ígérek betarthatatlant, akkor perszehogy az én káromra lesz az ő boldogulása.
Ha valamely alaptulajdonságom után érdeklődik, akkor van esély a közös boldogságunkra.
Egyszerű ez..
A nőknek nincs szükségük a férfiak segítségére.Megoldják nélkülünk.Egyedül csak az elnyomást és a kizsákmányolást kéne megszüntetni.Akkor minden jó lenne.Mondanám ,hogy a magam részéről megszüntetek minden nőelnyomást sőt szerintem nem is teszek semmi ilyesmit de lehet ,hogy régimódi patriarchális neveltetésem miatt észre sem veszem amikor az említett témában súlyos vétkeket követek el. Ezúton kérném az illetékes női jogvédő szervezeteket a segítségnyújtásra.Összefoglalhatnák egy rövid kiadványban mit tehetnénk, milyen szokásokat kéne elhagynunk és milyen újakat fölvenni.
Akár ide is írhatnának kommentben. Szeretettel várom az együttműködő ,segítő kezeket.Mert hát nekem viszont szükségem van rá.
A menstruáció, hasgörcs, fejfájás és hasonló hátráltató tényezők egy nő esetében, főleg ha látszik rajta, vagy mondja, utal rá, akkor de, érdekli a kollégáit és annak megfelelően fognak viszonyulni is hozzá és adott esetben ebből lehet előnyt kovácsolni, élni, vagy visszaélni, annak valóságtartalmától függetlenül.
Ha férfi húzza meg a derekát, azzal is elnézőbbek, persze, ha nem minden hónapban és minimum 5 napig teszi ezt, rendszeresen.
A női léttel és biológiai törvényszerűségekből fakadó, vagy a gyerekkel kapcsolatos hiányzás és teljesítmény csökkenéssel, vagy épp kieséssel kalkulálni kell a munkáltatónak, ezek ki nem mondott kockázatok a számára.
Attól, hogy úgy tesz, mintha nem venne róla tudomást, akár pozitív, akár negatív értelemben, még ezek a kockázatok nem csökkentek, adott esetben a szemellenzős hozzáállás még nagyobb károkat is okozhat, mintha ez be lenne kalkulálva.
Nem a nők számára nincs együttérzés, hanem a kettősséggel , kettős mércével kapcsolatban nincs együttérzés, az ugyanannyit keres, pedig kevesebbet nyújt teljesítményben, ez veri ki a biztosítékot, nemtől függetlenül, ezért is álságos az azonos munkakör= azonos bér, főleg ebben az értelemben.
A negyvenes -ötvenes férfi, ereje teljében nem igazán akarna újrakezdeni, ha van esze, az a két generációnyi nő is túlzás, ami őt várja, de tény, hogy könnyebben kap nőt, akár rövidtávra is, egy bizonyos pontig és szűk szegmensben akár választási lehetősége is lehet.
A szexhez való hozzájutása valamivel könnyebbé válik.
Ugyanakkor ebben a korosztályban lévő nők iránt is a szexre való kereslet nem kicsi, minden korosztályból, de tény, hogy egyik sem fogja már elvenni a tehenet a napi csupor tejért.
Évről évre mindig lejjebb kell adnia, de mindig akad olyan szép számmal, aki a szexért azt hazudja neki , ideig-óráig, hogy szereti, ami számára ez egyik legfontosabb, így az érzelmi élete is ki van elégítve valamilyen formában, még ha álságos is az egész.
A zaklatással kapcsolatban megunhatatlan és tűpontos realitás:
https://www.youtube.com/watch?v=PxuUkYiaUc8
Ha megéri a nőnek, akkor nem lesz rajta egy gramm zsír sem, készen fog állni bármikor szexmacskaként, Michelin csillagosat főzni, megvarrni és kivasalni apa ingét, és ha MINDEZ KÉSZ, akkor illatos, vicces, érdekes, tájékozott, türelmes, kedves nőként rendelkezésére állni annak, akit szeret, ha így tarthatja meg.
A gyerekkel kapcsolatos mesés, fürdővizes témát idekeverni gusztustalan.
Azt egy anya a gyerekéért teszi, ha teszi, nem a gyerek apjáért, undorító a relativizálás és a túlzás ezen foka.
Ha nem éri meg neki, akkor elenyészően kevés az, amelyik képes ezeket önmagáért is megtenni, és nem eltunyulni, főleg úgy, hogy nincs erre semmi belső motivációja.
A munkahely, az iskola, a hivatal, és a társadalom igényének kielégítése akkor kérhető számon rajta, ha ezeket bevállalta, de ha bevállalta, akkor ne sírjon, hogy fáj a feje.
Abban nem értek egyet, hogy a nők tehetnének a helyzetükről, ezt a férfiak engedték, hogy így legyen.
Nem azt mondtam, hogy a nők tehetnek a helyzetükről en bloc, hanem azt, hogy VAN amiben saját maguk is tehetnek arról, hogy milyen helyzetben vannak, kerültek és van, amiről egyáltalán nem tehetnek.
” A munkahely, az iskola, a hivatal, és a társadalom igényének kielégítése akkor kérhető számon rajta, ha ezeket bevállalta, de ha bevállalta, akkor ne sírjon, hogy fáj a feje.”
No-no, a munkahelyet nem bevállalod 90%-ban, hanem kénytelen vagy rá, mert különben éhen döglesz.
AVE
Olyan vagy mint georg1945.
Hibátlan okosságok garmadája, egy kis férfihibáztatással.
Aztán egy kicsit többel… :-)
Pedig csak annyi lenne a különbség, hogy “némely férfi engedte hogy így legyen” .
Nem “a férfiak” – mert ez már a csaxisodás első fázisa.
De csak hajrá : taníts bennünket figyelni.
Hát ha úgy adja elő magát mintha 18 lenne akkor az ötvenes pasi inkább választ a valódi 18-asból.
”
Na ez valahogy nem teljes mert aki a másodikat mondja az nem állítja az elsőt sőt az elsőt ki írta itt vagy kik?
Részemről ezerszer inkább kitartott, mint karrierista. De mindenki döntsön maga a kondícióknak megfelelően.
Nagyon sok vita volt itt erről, bizony sokan azon a párton állnak (pl, Rókapapa- mondjuk ő biztosítja a feltételeket is), de Miklóstól kezdve Elek (ő mondjuk részmunkaidő párti igazán, de nyilván azt sem bánná, hogyha teljesen htb lenne a párja), hogy az asszony legyen otthon. Szóval nem kevesen ezt preferálják, a fiatalabb generáció inkább a”dolgozzon csak a nő is, vegye ki a részét a családi keresetből” állásponton van.És bizony többször voltak a htb-k is aranyásónak, kitartottnak, haszonlesőnek nevezve. A másik oldal pedig többször hangoztatta, hogy a család, gyermekek ellátása sokkal fontosabb és miért dolgozik egy feleség másik(férfi) főnöknek, cégnek, veszi el az idejét a családtól, amikor sokkal jobban tenné, ha ezt rájuk szánná (amiben van némi igazság, én kifejezetten részmunkaidő párti vagyok és az első a család ).
Szóval az ilyen téren megosztott férfi elvárások miatt, bizony a férfiak egy jókora részének a nő vagy kitartott, vagy karrierista. Szerintem meg nem kell igazán foglalkozni mindenki véleményével, mindenkinek nem kell és nem is lehet megfelelni . Itt az a lényeg, hogy a férjünkkel, párunkkal jussunk konszenzusra és az így megkötött megállapodás és egyetértés jöjjön létre. A többieknek meg semmi köze két ember privát életéhez. Tehát természetesen nem ugyanazon férfiak állítják a két dolgot, hanem a két tábor férfiai.
És természetesen az élet és a realitás megint alakít egy nagyot a “ki mit szeretnén”, mivel a legtöbb esetben a családoknak-és a nőknek is ezáltal, nincs választása.
Biztos volt ilyen de azok nevezték őket így akik azt szorgalmazták ,hogy az asszony otthon legyen és nevelje a gyerekeket stb stb?
Amúgy engem talán a kitartott szó használata zavar:
https://hu.wikipedia.org/wiki/Kitartotts%C3%A1g
Nem, mint írtam, ez két külön tábor. Az eredeti cikkben sem írták, hogy ugyanazon férfi csoport nyilatkozik így, hanem az volt a lényege, hogy mindenképp ítélkeznek rólad, ha otthon maradsz, akkor bizonyos férfiak szemében élősködő vagy, ha visszamész dolgozni, pláne teljes időben, pláne hamar, akkor karrierista. Ezért írtam, hogy nem kell mindenkinek (és nem is lehet) megfelelni, a lényeg, hogy a pár egyetértsen abban, hogyan élik az életüket (amit sokszor eleve a kényszer is befolyásol).
Bennem fel sem merült, hogy ezt úgyis lehetne értelmezni, hogy ugyanazon férfiak mondanák ezt egy nőről.
Mindenképpen ítélkeznek mindenkiről.De ennek semmi köze az elnyomáshoz.Inkább heccelés, hangulatkeltés jellege van.Amúgy meg vajon a felnőtt nők hány százaléka szenved a mindenkinek(a férfiakat is beleértve!) való megfelelési kényszertől? Tudsz statisztikát? Te vagy ennek a nagymestere. Nekem csak tippem van:0,000x.
Statisztika ilyesmire nincs :), de egyelőre még mindig több nő ” szenved” megfelelési kényszertől, mint férfi, ha már nem is olyan nagy különbséggel( a nyugati társadalmakban is), legalábbis mindenütt ezt találom.
Itt egy tanulmány, amely nemi, életkori és kulturális szempontból vizsgálja a kérdést :
https://opentextbc.ca/socialpsychology/chapter/person-gender-and-cultural-differences-in-conformity/
Amúgy, ha egy nő férjhez megy valakihez, akkor mindenképp próbál megfelelni, legalábbis a többség igen. Hogy ez aztán mikor szűnik meg és miért, az jó kérdés , ez is egy érdekes cikk a témában :
https://www.webbeteg.hu/cikkek/psziches/13502/parkapcsolatok-a-ferfiuralomnak-vege
(azért volt ahol felfutott a szemöldököm)
Én saját tapasztalatból annyit mondhatok, hogy az a párkapcsolat, ahol túlzottak az elvárások ( akármelyik oldalról), az valahol halálra van ítélve, vagy minimum boldogtalanságra, hatalmas stressz és nyomás, hogy mindig, mindenkor, mindenben jól teljesíts. Viszont, ha ez a nyomás nincs rajtad, akkor fogsz igazán jól teljesíteni, sokkal szívesebben teszel meg, még akár megterhelő dolgokat is egy olyan társnak, aki nem kötelez dolgokra, hanem hálás és elismer és nem elvár. Ez nagyon így van !
( nyilván most nem olyasmire gondolok, hogy elvárják a felek, hogy hűségesek legyenek, mert az alap)
Egész jó volt a szegény kétségbeesett mérgezős asszonykákig…
Igen, pontosan ott futott fel, hozzá kell tegyem, hogy nem egyértelmű, hogy ez a mondat Aszalós Péter szakpszichológus szájából, vagy a cikk szerzőjétől( MTI) származik, én az utóbbira szavaznék. ( ilyet szerintem szakember nem mond), szóval a cikk lényegi tartalma úgy vélem jó.
“A modern nő sirámai” című, a WMN-en, She.hu-n, Feminán, és a többi szaron megszokott írás, ezúttal egy állítólagos férfi tollából.
Óriási szenvedésnek vannak kitéve ezek a nők, jaj. Az óriási házimunka, gyermeknevelés, munkahely annyira megviseli őket, hogy bőven túlélik a férfiakat. Szegények, a válásból is rosszul jönnek ki, mert 45 évesen már nem kellenek…
Nagyanyáik forgatnák a szemüket, ha ezeket olvasnák. Ők nem 1-2 gyereket neveltek, nem heti 1 órát töltöttek például mosással, nem menüt ettek hét közben, hanem állatot, kertet gondoztak, kézzel mostak és mosogattak, főztek az egész családnak… és már munkahelyük is volt ezek mellett. Nem is jutott sem idő, sem pénz műkörmösre, korcs kutyára, nyaralásra, telefon-simogatásra és ostobaságok olvasására meg pláne.
Persze semmi meglepő nincs ebben a nyihogásban, megszoktuk már. Az anyaközpontú családtámogatások, a nők 40, az egész, nőknek kedvező jogi háttér nem elég.
Ami az érdekes, hogy ezzel párhuzamosan futnak az “erős nő”-ről szóló agymenések is, aki megvalósítja magát, félnek tőle a férfiak, sőt, a mosógépet is felviszi a barinőivel a negyedikre. Igaz? :-)
Kérdés, hogy mi kell még? Min változtassunk konkrétan? Írjátok le, úgyis lesznek balfasz férfiak, politikusok, akik megvalósítják! Lehet fokozni a metoo-t, ha ránéz valaki egy kolléganőjére, lehet juttatást kérni a házimunkáért, lehet kvótákat meghatározni… De akkor ne tessék csodálkozni, hogy ez az agresszív feminista nyomulás mély ellenszenvet vált ki – és még kevesebb megszülető gyermeket.
“Persze semmi meglepő nincs ebben a nyihogásban, megszoktuk már. Az anyaközpontú családtámogatások, a nők 40, az egész, nőknek kedvező jogi háttér nem elég.”
Szórakoztató figura vagy… Panaszkodsz itt, hogy szar a rendszer, majd fogod magad és elmész megszavazni azokat, akiknek köszönhetően így működik. :D Komolyan nem értem, mi a problémád… Netalán az, hogy nem érted hogyan működik a demokrácia? Azok vannak hatalmon, akiket te akartál, akikre te szavaztál. Akkor meg mi a problémád?! Milyen panaszáradatra számíthatnánk tőled, ha nem a Fidesz kormányozna, hm? -.-‘
Te komolyan azt hiszed ,hogy a fidesz tehet ezekről?Mert ott ahol ilyen meg olyan meg amolyan oldali kormány van ott ám másképpen van? Na az még lehet de jobban?
60 éve látható már, hogy a nőseggnyaló rendszer nem fog demográfiai áttöréseket hozni, amire a vajda meg kormánya várakozik, hanem mindenhol ennek pont az ellenkezője történik. Amennyiben demográfiai áttörést akarnak, akkor a férfiakat kell előtérbe helyezniük ismét, ami viszont a feminizmussal együtt nem fog menni.
Mire gondolsz “ezekről” alatt? Arról, hogy valami mangina írt valami nőseggnyaló cikket, természetesen nem a Fidesz tehet. De a közvetett felelősségük megáll. Ők írták az új alkotmányt, ami kimondja, hogy a nőknek előjogaik lehetnek. Gyakorlatilag kiírták a homlokukra, hogy “Hé, minket le lehet potyázni ezzel-azzal, ha elég hangosak vagytok! Sőt, adunk mi magunktól is, csak szavazzatok ránk!” Ki tehet erről, ha nem ők? Gyurcsány? Soros? A zsidók? Brüsszel?
Jó irányban kapisgálsz. Ahogy Béla írta: ,,Érdemes térben és időben tájékozódni”.
Most mondtál egy nagy büdös semmit. De biztosan neked van igazad…
Biztosabb a saját magad által felismert tudás.Ha más mondja rögtön az ellenkezés az “ez nem lehet igaz reakció” következik.A löketet megkaptad…
Ühüm. Gondolom, hallgassak több Drábik János bácsit és Bogár Laci bácsit, akik majd felvilágosítanak, hogy bár 12 éve a Fidesz kezében van az 5 hatalmi ágból – jóindulattal is – legalább 4, mégis szegény OV nem tehet itt semmiről, a háttérhatalmi háttérhatalmisták nem hagyják békiben… Valahogy nem érzem azt a löketet, ellenben lett egy olyan benyomásom, hogy oktatni próbálsz arról, amihez nem sok közöd van.
Hát ha úgy gondolod ,hogy keveset hallgatsz hallgass többet. Bogár kicsit halkan beszél ,azt fel lehet hangosítani ha Drábik beszédhibája zavar ,lehet tőle olvasni, sok könyvet írt.
Meg fogsz lepődni, de van Drábiktól könyv a polcomon.
“ellenben lett egy olyan benyomásom, hogy oktatni próbálsz arról, amihez nem sok közöd van.”
Nyilván ezért írtam a saját magad által felismert tudásról…Ellenben lett egy olyan benyomásom,hogy minden áron kötekedni akarsz,Vagy politizálni (aktuálválasztási) .Vagy a kettőt együtt.
“Ellenben lett egy olyan benyomásom,hogy minden áron kötekedni akarsz,Vagy politizálni (aktuálválasztási).”
Fentebb arra céloztál, hogy rosszul tudok valamit. Arra lennék kíváncsi, hogy mit és mi az igazság. Ez kötekedés? Mert enélkül nehéz lesz megvilágosodnom. Annyival meg ne tudjuk le, hogy “hülye vagy, nézz utána!”, ilyet mondhatnék neked én is: olvasgass inkább hatályos jogot és majd meglátod…(kezdetnek tudom ajánlani az Alaptörvényt). Előrébb leszel, mint Bogár Laci féligazságaival és konteós agymenéseivel.
A “Háború a nemzet ellen” című filmsorozatban azért elég sok igazságot is mondott. Ez ugyan nem jött át a filmen, de lehetett érezni akkoriban hogy ők is a Fidesz felé húznak. Na persze lepörgött bő tíz év mostanra, aztán az eredmény nem egészen az, mint amit akkoriban vártak (mily meglepő). Erre szoktam hát írni hogy a politika egyéni érdekek mentén halad, de önmagában nem megoldás semmilyen társadalmi problémára.
Abban a széljobber szubkultúrának gyártott, dokumentumfilmnek álcázott választási propaganda anyagban szerepelt Ángyán József is, akit amúgy onnan ismerek, ott láttam először. Ángyán fideszes államtitkár volt, azért dolgozott hogy a magyar termőföldet megvédje a spekulánsoktól, hogy helyi kisgazdaságok alakuljanak ki. 2012-ben viszont már belátta, hogy ez a fidesznek egyáltalán nem érdeke, a földtörvénybe tettek 2 kiskaput, ami lehetővé tette a korlátlan birtokhalmozást, és a tőkés társaságok birtokszerzését. Bogár Laci akkorákat tud rettegni a magyarok szuverén szabadságáért, amikor Amerikában fingik valaki egy genderszagút, de érdekes módon amikor kicsinálták Ángyánt, akkor nem féltette a magyarok szuverenitását. A magyar termőföld átjátszása a haveroknak és a nagybirtok rendszer kiépítése – na az biztosan nemzeti érdek. Az hogy Mészáros vagyona úgy nő a nemzet testén mint egy rákos daganat, szintén nincs semmilyen hatással a magyarok szuverenitására, nem ad okot az aggodalomra, hiszen mélyen kussol róla. Mennyivel kényelmesebb a láthatatlan, ködös, meg nem nevezett ellenségre mutogatni, “háttérhatalmi” szavakkal dobálózni, mint a nyilvánvalót szóvá tenni. Na ennyit ér ennek a háttérhatalmi megélhetési rettegőnek a véleménye… Persze, érthető hogy a saját főnökeire nem fog mutogatni, hiszen tőlük kapja a fizetését, és akkor itt el is jutottunk odáig, hogy olyan emberek véleményére nem érdemes adni, akiket valamelyik párt fizet. Sokkal többet ér egy Schiffer, Puzsér, Hont, Vona vagy egy Ángyán véleménye, még ha nem is értesz velük egyet (mert ők legalább függetlenek), mint ezé a NER által fizetett, ellenállóként pózoló rendszer szolgáé. Az ilyen Bogár féléket amúgy azok kedvelik, akik így vagy úgy, de hadilábon állnak a felelősséggel. Azok felelősségéről nem akarnak tudomást venni, akikre szavaztak vagy még a saját felelősségükről sem; hogy végső soron a választó volt az, aki ezeket a szélhámosokat a saját nyakába vette, hogy aztán szétlopják és széthordják az országot. Inkább a zsidókra mutogatnak, minthogy belássák: ők baszták el.
Erről van valami megbízható,nem szélsőjobber linked?
Nincs, ez saját tapasztalat, úgyhogy annyival még kiegészítem az idézett mondatot, hogy ‘szerintem’.
Mint mondtam erre neked magadnak kell rájönnöd.És ha akarod vedd nyugodtan kioktatásnak(nem az) először az előítéletességedet kéne kezelned.Lásd:Előrébb leszel, mint Bogár Laci féligazságaival és konteós agymenéseivel
“Mint mondtam erre neked magadnak kell rájönnöd.”
Aha. Már a sokadik kommented írod nekem, de még mindig nem sikerült leírnod, hogy mi is a problémád. Gyanítom ez már nem is fog megtörténni. Egy bölcs ember ilyenkor elgondolkodna, hogy vajon tényleg neki van-e igaza, vajon tényleg ő-e az, aki a megfelelő emberek véleményere ad…
“előítéletességedet kéne kezelned”
Melyiket? Abban az esetben lennék előítéletes, ha úgy alkotnék véleményt Bogárról, hogy nem hallgattam volna meg miket okoskodik össze…
Problémám? ?. Ez ,honnan?
Másik. Föltettem néhány kérdést amit azóta is halogatsz megválaszolni aztán meg rám kennéd.De ha mindenképpen tudni akarod és elfogadod a forrást hát tessék:
https://hu.wikipedia.org/wiki/Igazs%C3%A1g_(egy%C3%A9rtelm%C5%B1s%C3%ADt%C5%91_lap)
Örvendek, hogy szórakoztatónak találsz, de téged nem tudlak überelni.
Legalábbis elég kacagtató, hogy TE eldöntöd magadban, hogy én kire fogok szavazni, hogy kire szavaztam korábban. Természetesen azt sem értem szerinted, hogy mi az a demokrácia.
Már csak az a kérdés, hogy mi alapján jött ez a gondolat az agyadban?
Annyiban egyébként jó irányba kapisgálsz, hogy a moslékra – benne többek között a lyobbikot szétverő Jákobbal és a vérfeminista Donáthhal – soha nem fogok szavazni. Viszont vannak más pártok is, sőt, nem is kötelező szavazni…
Érdemes térben és időben tájékozódni, erre utal common man is.
Korábban te magad mondtad, hogy fidesz szavazó vagy. De persze időközben megváltozhatott a véleményed, és erre valóban nem gondoltam. Annak csak örülök, ha tévedtem.
“sőt, nem is kötelező szavazni…”
Ezt nekem nem szükséges hangsúlyoznod. Persze, itt is akadnak sokan, akik a távolmaradást gyávaságnak, meg ki tudja minek próbáljak beállítani, pedig a jelenlegi játékszabályok között ez az egyik legfontosabb taktikai lépés/alternatíva. Úgy nem tud lecserélődni, a korrupt elit, ha újra és újra visszaszavazzák őket (kisebbik rossz).
A népszavazásra azért elmehettek.