Hogy hova vezet a férfiak perspektíváinak teljes mértékű figyelmen kívül hagyása a nemek között egyenlőség kérdésében azt jól szemlélteti az a dél-koreai tanulmány, ami a társadalmi megbecsültségnek egyik indikátorát is jelentő szülői nemi preferenciát (inkább lányt, vagy fiút szeretnének) vizsgálja. Dél-Koreában az elmúlt évtizedekben erős fiú-preferenciáról nem kiegyenlítődés történt, hanem erős lány-preferencia alakult ki. Mindez történt olyan évtizedek során, amikor a politika hivatalosan a nemek közötti egyenlőséget célozta.
A tanulmány a 2012-es Korea General Social Survey felmérés eredményei alapján vizsgálta meg ezt. A társadalmi változás jól látható az egyes korcsoportok eltérő nemi preferenciáiból. A 70 év feletti korcsoportban a nők és a férfiak 60%-a fiút szeretne és csak 20%-a lányt, ha lenne lehetőségük dönteni. Ezzel szemben a legfiatalabb korcsoportban (18-29 évesek) a nők esetében épp ellenkező az arány 15%-a szeretne fiút és közel 60% lányt. A férfiak esetében valamivel 40% fölött van azoknak az aránya, akik lányt szeretnének és 40% alatt azoké, akik fiút. A két nemet együtt vizsgálva mintegy 22%-al szeretnének többen lányt, mint fiút. Az okok között a tanulmány olyan tényezőket említ, mint hogy a lányokat megbízhatóbb forrásnak tartják az élethosszig tartó támogatásban, (pl. idősek gondozása terén), vagy hogy könnyebben nevelhetőnek tartják a lányokat.
Paradox módon az egyenlőtlenség (tehát a lány-preferencia mértéke) éppen azokban a társadalmi csoportokban (fiatalabbak, iskolázottabbak és városi lakosok) a legmagasabb, amelyekre progresszívebb politikai nézetek jellemzőek. Nem meglepő azonban ez, ha figyelembe vesszük, hogy a férfiak szerepeit illetően egyáltalán nem volt progresszív a politika (már, ha a progresszív alatt az egyenlőségre törekvőt értjük). Az a politika, ami a nők negatív sztereotipizálása ellen harcol, de közben szó nélkül tűri a férfiak negatív sztereotipizálását törvényszerűen segíti elő a férfiak negatívabb társadalmi megítélését. Az a politika, ami célul tűzi ki, hogy a nők egyenlő arányban legyenek reprezentálva az élet minden területén, de nem tűzi ki a férfiak esetében ugyanazt (sőt, semmilyen területen nem tartja fontosnak) ugyancsak törvényszerűen segíti elő ezt. Az a politika, ami célul tűzi ki, hogy a női felülreprezentáltság megszűnjön bizonyos deprivált helyzetű csoportokban, de nem tűzi ki ugyanazt a férfiak esetében szintén törvényszerűen segíti elő ezt. Ezek együtt összeadódva pedig ide vezetnek.
Mi, Magyarországon ugyancsak évtizedes lemaradásban vagyunk a férfiakkal kapcsolatos gondolkodás terén. Ha nem akarunk egy olyan társadalomban élni, ahol ilyen egyenlőtlenségek vannak (ezek már most is léteznek), akkor sürgősen meg kell valósítani a férfiakkal kapcsolatos gondolkodás esetében is azt, amit a nők esetében az elmúlt évtizedek során a hazai közéletben is normává váltak:
- Zéró tolerancia a férfiak bármilyen jellegű negatív sztereotipizálásával szemben (pl. erőszakosak, nem törődnek a gyerekeikkel stb.), azok folyamatos lebontása ellentétes tartalmú üzenetekkel.
- Egyenlő társadalmi részvétel elősegítése az élet minden területén és egyúttal leszámolni anyagias, mindent kizárólag pénzben és elit pozíciókban mérő gondolkodással (a családi szerepek is és még sok minden más is számítanak a társadalmi megítélésben, mint ahogy az a kutatásból is kiderül).
- Elősegíteni azoknak a kompetenciáknak az elsajátítását, amik a modern világban fontosak, de hagyományosan nem számítottak férfiasnak.
- Lépéseket tenni a férfiak társadalmilag kedvezőtlen helyzetű csoportok közötti (például alacsonyabb iskolai végzettség) felülreprezentáltsága ellen.
Na majd az IKEA gyárt erre is egy fasza reklámot két konyhaszekrény között.
Valahol olvastam, hogy Dél-Koreában készítenek kifejezetten férfiak számára sminkelős készleteket. Ebből kiindulva meg lehet érteni a szülőket, hogy miért akarnak inkább kislányt; vagyis úgy fogalmaznék, hogy olyat, aki eleve kislánynak születik, mert őt később nem kell átoperálni lánnyá, ergo így olcsóbb. :-]
Kis győzelem is győzelem:
“Tiltakozásul lemondott Kende Anna, miután az MTA egy új női tagot sem választott”
https://index.hu/belfold/2022/05/05/kende-anna-mta-noi-tagok-tudos-nok/
https://www.facebook.com/photo.php?fbid=1867966393391458&set=pb.100005343457862.-2207520000..&type=3
Az MTA azzal indokolja, hogy nincs nő a kutatók között, hogy a gyermekvállalás miatt hátrányba kerülnek a női kutatók:
https://m.hvg.hu/itthon/20220505_Megmagyarazta_az_MTA_miert_nincs_egyetlen_no_sem_az_uj_tagok_kozott
Ez már megint arra példa amiről a cikkben is szó van, mind a politikai hozzáállás tekintetében, mind hosszútávú társadalmi következményeit illetően. Az MTA bár látja, hogy a férfi kutatók alárendelt szerepben vannak a gyermekeik életében és hogy ez a nők számára a tudományos életben nyilvánvalóan hátrányos (több időt, energiát vesz el tőlük a gyerekvállalás), mégis csupán ez utóbbi jelenséget kezeli problémaként és próbálja enyhíteni különböző intézkedésekkel (célul tűzték ki “a fiatal kutatónők megtartását, akik a gyerekvállalás miatt gyakran kiesnek a kutatói gyakorlatból”), de addig már nem jutnak el, hogy ezzel párhuzamosan támogassák a fiatal férfi kutatók apaként való egyenlő szerepvállalását.
Egyébkent ezzel az egyoldalú koncepcióval persze saját céljaik elérését is hátráltatják, hiszen ha fennmarad az apák másodlagos szerepe a családban az nyilván rontja azoknak a programoknak a hatékonyságát is, amik sikeres női kutatók arányának növelését tűzik ki célul. Ha a politika ideológiai és hatalmi okokból nem vesz tudomást arról a problémáról, hogy bizonyos területeken női dominancia van, azzal a férfi dominancia felszámolását is hátráltatja más területeken. A tradicionális női és férfi monopóliumok egymást erősítik, ez elég nyilvánvaló.
Persze, a különböző kompenzatórikus intézkedéseket nyilván bármeddig lehet növelni, tehát elméleti szinten nem elképzelhetetlen, hogy fognak a női kutatók annyi kompenzatórikus támogatást kapni, hogy a nagyobb családi szerepeik ellenére is versenyképesek tudjanak lenni a tudományos kutatások terén (ez jelenleg nincs így, de ebbe az irányba haladunk), ugyanakkor az így kialakuló társadalmi viszonyok mintapéldája lenne annak amiről a cikkben is szó van (vagyis, hogy a női monopóliumok fenn maradnak, miközben a férfi monopóliumok megszűnnek, aminek rendkívül káros társadalmi következményei vannak).
Gyerektelen, szivárványos, libsi feminita . Ez sok mindent elmond.
??????
Ez így hogy?
Lassan eljutunk a szent egyenlőség nevében oda, hogy a gyerek az akadálya a nő életének, vagyis a nő egyenlősége és “kiteljesedése” szempontjából a legjobb és legegyszerűbb megoldás, ha nem szül, vagy ha mégis, akkor az összes szerepét és kötelezettségeit rá kellene hárítani az amúgy is “here” férfira.
Ez egyrészt adódik a nő zsigeri ösztöneiből(, lásd Karinthy, Schoppenhauer), másrészt, ha önerőből nem képes feljebb jutni, akkor a másik, ellenfélnek-ellenségnek tekintett fél lehúzásával, lenyomásával, pl. az anyaszerepbe, annak végzésére való kényszerítése(kezdve az ezós baromságokkal, mint “szeretetnyelv”, “énidő”, “minőségi idő” és hasonló szemetekkel, eljutva odáig, hogy “Buksi kiszökött”.
Ebben két oltári nagy hiba és ráadásul ostobaság is van:
1. Egyrészt ha fejre állnak, akkor sem lehet egy seggel két lovat megülni, vagy gyerek, vagy “kárrier”, arról nem is beszélve, hogy ennyire ez sem egyszerű, mert önerőből és alkalmassági szempontból, a gyereket feláldozva sem alkalmas a nők 90%-a “kárrierre”, mert ilyen a természetük. Ha úgy tetszik , nem erre lettek kitalálva. Puzsér ezzel kapcsolatosan elég plasztikusan kifejti.
2. Ha ugyanabba a modellbe kényszerítjük bele a férfiakat, ami a nőknél garantáltan nem működik, sőt még az ösztöneikkel is szembe megy, akkor nemhogy pofont adtunk a szarnak, hanem meg is etetjük velük, ha akarják, ha nem, ha tetszik nekik, ha nem, ha jó ez így nekik, ha nem.
Az még külön pikantériája a témának, hogy ugyanaz a társadalmi mérnökösködés, amit “férfivédelem” jelszóval próbálnak művelni az antifeminizmus jegyében és szellemében, nagyságrendekkel károsabb a férfiak szempontjából.
Ezt minden férfi zsigeri szinten érzi, már csak azért is, mert egy liba bármikor “meggondolhatja magát”, és ha a kárrier-siker/”férfijogok”/”egyenlőség” nem jön be, vagy megúnja, meggondolja magát, akkor még bizonyos időn belül kiélheti magát az eredeti szerepében, visszatérhet a női principiumának lényegéhez, és lehet anya.
Egy töketlen, kiherélt “Buksi” pedig töketlen, kiherélt “Buksi” marad, lehet sajnálni, meg lélekben együttérezni vele, csak épp neki már biztos nem lesz választási lehetősége, hiszen a lényegétől lett megfosztva, vagy mondott le magától.
A lehető legrosszabb utat képviselik jelenleg a “férfivédő” szervezetek, mert ugyanazzal a (hamis) eszközzel és narratívával próbálnak a férfiakért küzdeni mint a nők/feministák, de úgy, hogy előtte női szerepbe “kényszerítik”, áldozatként, megvédendőnek, egyúttal töketlennek, alkalmatlanak és nyomorultnak bemutatva, akin segíteni kell.
A kettőnek az égvilágon semmi köze sincs egymáshoz.
Ez a másik “baj” a küzdelmetekkel, hogy összeköttök olyan dolgokat, amelyek nem állnak ok-okozati összefüggésben: Míg az anyaság ténylegesen időben “kötelező penzumot” jelent, addig az az apaság nem. Minél inkább próbáljátok az apákat anyaszerepbe belekényszeríteni és egyúttal az anyáknak a saját szerepük alól felmentést adni, kvázi “legalizálni” az anyaszerepből való “lógásukat”, annál szarabb helyzetbe kerülnek épp a férfiak, mert nekik nincs visszaút, nincs hová “visszatérni”.
A probléma ott van, hogy kiengedték a szellemet a palackból és ti nem vissza szeretnétek dugni, vagy azon dolgozni, hogy azok az alapok megerősödjenek, hanem minden erőtökkel, “szent és egyenlőség nevében”, vállvetve küzdötök a feministákkal, hogy ezt a palackot végleg összetörjétek, hogy ne is legyen hová visszagyömöszölni, sőt, még a palack emlékét is szeretnétek eltörölni.
Csak tudnánk, hogy mik ezek a “monopóliumok”?
A kompenzáció nem tesz versenyképessé senkit, hanem érdemtelenül helyzetbe hoz olyat, aki saját erejéből képtelen rá, ezt kvótának, szalonképes néven pozitív “diszkriminációnak” hívunk. Pont a tudomány terén nem lehet ezt a két fogalmat ilyen összefüggésben emlegetni, mert ha valahol még nyomaiban megmaradt a teljesítmény objektív értéke, az még ott pislákol.
Dehogy nincs, hiszen már rég természetes, hogy nem az azonos (valós) teljesítményért jár azonos bér, hanem az azonos “munkakör” betöltése esetén, valós teljesítménytől és az adott munkavállaló, akár neméből fakadó kockázatok és hátrányok figyelmen kívül hagyásával.
Tényleg nem tudom milyen monopóliumokról beszélsz, de lehet hogy én maradtam le pár brosúrával.
Ez egy álokoskodás akkor, ha te eleve zsigerileg gyűlölöd a férfijogi aktivistákat. Márpedig láthattuk már tőled, hogy az egyszerűen leírt joghátrány és annak felszámolásának követelése is neked “nyavajgás” plusz egyéb lekicsinylő jelzők. Mindezek miatt senki nem fog tőled tanácsot kérni vagy elfogadni.
Továbbá megjegyzem, akkor is tévúton jársz, amikor az összes férfijogi szervezetet egy kalap alá veszed, miközben azok eltérő tematikával és metodikával végzik a tevékenységüket.
Flòriàn ez rendszerszintű jelensèg, mèg nem is csak magyar sajàtossàg. Az egyetemi/akadèmiai èlet egyedülàllò emberekre van szabva, akik 0-24 òràban elèrhetőek. Lehet csalàd, de attòl a rendszer ès maga a lègkör fix, megszöksz vagy megszoksz. Ha megszoksz, akkor kimaradsz a csalàdi èletből, akàr fèrfi vagy, akàr nő. Az akadèmiàt is elèrte a korszellem, de magàt a problèmàt nem kezelik, mert 1. az ott lèvőknek èrdeke a status quo, 2. a problèma komplex ès senki nem mer alapjaiban hozzànyùlni.
Pedig ide a rozsdás bökőt, hogy nemhogy nincs az MTA-ban nemi diszkrimináció, hanem nálunk Magyarországon is úgy tolják felfelé a tudományos életben a női munkatársakat, akár tényleg zseniális, akár segg hülye, mintha attól félnének, hogy a pina kimegy a divatból…
Nem véletlenül választották meg az anti-feminista jelöltet elnöknek Dél-Koreában… Szerencséjük van a dél-koreai férfiaknak, hogy ez demokratikus választás során egyáltalán lehetséges volt, hiszen a női és férfi választók aránya elméletileg megegyezik, hiszen a lakosság fele nő, másik fele férfi… Mindenesetre Dél-Korea utat mutat.
Nagyjából az ókori Róma szintjére, oda.