Zsolt (36, elvált): “Megnéztem a fiam telefonkönyvét, és az exem számánál ezt a “nevet” találtam: A megtestesült gonosz.” Akik legjobban szenvednek az apahiánytól: az elidegenített, ellennevelt fiúk. Valamint a fiúk, akik alig ismerik, ismerhetik a velük élő édesapjukat.
Bár adódik a zsigeri reakció, hogy az apahiánytól a lányok is éppúgy szenvednek, és ez érzelmileg igaz is, valójában ez mégsincsen teljesen így. A lányoknak ugyanis a válás után (amikor messze túlnyomórészt az anyákhoz kerülnek) marad egy viszonyítási és szerepmodelljük: az anyjuk. A fiúknak azonban nem, vagy alig lesz mintájuk eltanulni mit is jelent az: felnőtt férfinek lenni.
A magyar bíróságokon sajnos szinte alig ismert ma még az un. Cohem modell, amely Németországból indult el, és amelynek a célja a válófélben lévő szülők megegyezésének a mindennél előbb való létrehozása. Alapelve a modellnek, hogy bármilyen megegyezés jobb, mint amit a bíróság dönt egymaga.
Bár az Apák az Igazságért Közhasznú Egyesület komoly eredményt ért el a jelenlegi kormánynál, vagyis az Országgyűlés elé kerül a törvényjavaslat, miszerint csupán az egyik szülő kérésére is osztott felügyeleti jogot ítélhet meg a bíróság váláskor. Mégis egyelőre ez nem gyakorlat a bíróságokon.
Bár az apával töltött idő pénzt, időt és energiát takarítana meg az anyának, mégis akár olyan is előfordult, hogy inkább az anya emelt tartásdíjat és bébiszittert akart osztott felügyelet helyett. Holott a szülők nem – az apák sem – a gyermekeiktől válnak.
Van azonban egy másik problémája a fiúknak az apai mintával kapcsolatban, és erről is kell beszélnünk: az elérhetetlen apa.
Előfordul, hogy az apa fizikailag jelen van a családban, de mégsem elérhető. Ösztönösen, még magának sem bevallottan úgy gondolja és úgy él, hogy az ő szerepe kimerül az anyagiak előteremtésében. Hajt, reggeltől estig, és valóban jól szituált a családja. Azonban a házassága felszínes, és gyermekei alig ismerik.
Feleségével nem beszélget, vagy csak hétköznapi, gyakorlati problémákról, nem mesél a nehézségeiről, félelmeiről, fájdalmairól. Örömeiről még talán jobban. Nem teszi lehetővé, hogy a párja betöltse mellette az ősi női szerepet: az érzelmi támaszt nyújtóét. (Erre a legtöbb nő zsigerileg vágyik.)
Gyermekei elé szigorú elveket állít, a hiányosságért, hibáért büntet, a jót természetesnek veszi. Nem kér bocsánatot soha (feleségétől se), a gyermekei érzelmi tankja hamar kimerül mellette. Nehéz mellőle szilárd önértékeléső, ifjú férfiként önálló életútra kelni.
Fontos a jövő szempontjából is, valamint a manapság megváltozott házassági felfogás miatt is, hogy a férfiak kommunikáljanak önmagukkal és a párjukkal, gyerekeikkel is. Érzelmi életet kellene élniük. Manapság már nem elég egy házasságban csak túlélni. Egy szerelmi kapcsolatnak beteljesedettnek is kellene lennie, hogy tartós lehessen. (Ld. dr Warren Farrell: The Myth of Male Power).
Ma van a Fiúgyermekek Nemzetközi Világnapja. Egy kritikával és önkritikával akartam hozzájárulni az ünnephez. Szeretném, hogy a fiaink valóban a jövő reménységei lehessenek.
Szervusz Zoltán.
Nem tudom mit tehetnénk az épp ellennevelés alatt álló fiúgyermekekért, csak a saját gyerekeimet tudom megtanítani arra amit megtapasztaltam.
Amit az elérhetetlen apákról írsz, abban vádolva érzem magam.. de szerintem ez a szerep jobb eredményt hoz mint az anyaapa.
Felosztogatjuk az apai szerepet részekre?
Ebben végül is nekünk van a legtöbb alapunk véleményt alkotni – csak határozzuk meg a fogalmakat, és húzzuk meg az érzelmi határokat. Márminthogy földbe döngöljük-e a túloldali véleményt, vagy tilos a másik vélemény tulajdonosáról föltételezgetni..
Az biztos, hogy én az én módszeremet.. hm.. meggyőződésemet érzem jobbnak.
Igaz, a leírás egyszerűsítő, és tipizáló lett. Természetesen van úgy, teljesíteni kell a gyereknek, akkor jár érte jutalom, és nem csak úgy magától. Az így nevelt gyerekek, aztán rendkívüli eredményeket érnek el pl. űrkutatásban, mesterséges intelligencia alkotásban, stb. De össze is roppanhatnak, ha közben nem lehetnek lázadók, gyengék, kimerültek, szórajkozni vágyók. Vagyis kell némi terep az érezlmeknek is, kiengedni a gőzt.
A másik véglet a szabad önkifejezésben lubickoló gyerek, aki igazán nem ér el sehová. Nincsen szigorúság, nincs következménye a tetteinek, végül is nem is képes felnőni teljesen. Sok művész ilyen szerintem, vagy szellemi alkotó. Egyéni a helyes arány megtalálása. Nekem nagyon kellett teljesítenem, ezért én inkább anyapa vagyok. Az öcsém pedig APA de nagyon. Az ő családja is működik és az enyém sem tökéletes.
Zoltán
Kívülről már én is másképpen látom azokat a tetteimet.. hm.. amik végül is sikerülhettek volna rosszul is.
De ezen a terepen sem szabad biztonsági játékot játszani. Vagyis nem az a cél, hogy kockázatmentesen neveljünk.
Ami fontos : korszakok vannak a lelki fejlődésben, nem egyenletes emelkedő pálya. És én tudhatom legjobban hogy az én fiamnak mikor kell engednem szintet lépni velem szemben.
Nekem ezt kézszorítással sikerült mindhármuknak megengednem.. és mindhármuknak láttam kigyulladni a százas égőt a szemében.
Ezt a pillanatot nagyon sok követelés előzte meg, és csak a hibátlan elfogadása, és soksok következő feladat.
Elérhetetlen apa lehettem a te szemed szerint.
DE.. amikor nyolcadikas kora körül valamelyik lényegtelen kötelezettséget jól hajtotta végre, és odanyújtottam a markom..
..hm..
Neeem.. nem egyből belecsapott, hanem mindegyik először fölnézett rám..
..aztán húsz foggal elvigyorodott..
..aztán megszorítva a kezem, egy lépéssel föllépett a gyerekkorból az ifjúság korába.
Érezték a büszkeséget.. az enyémet is – őrájuk.
Úgy megdicsérted az apákat, hogy menten elszégyelik magukat. De jó, hogy ez a cikk nem férfiellenes és nem közösségromboló.:)
A fenti cikkben szereplő, “elérhetetlen apa” képét konkrétan és személy szerint az én apámról mintázták egy az egyben. Megismerem: ez ő.
Hunn
Sose engedett föl maga mellé a bakra? Sose adta a kezedbe a gyeplőt?
Nem mondta, hogy ez szép volt fiam, én se csináltam volna különbül?
Mert ha igen, akkor meglépte a neki kötelezőt.
Hol találok listát azokról a férfijogi szervezetekről, akiknek lehet adó 1%-ot felajánlani?
Sajnos, mivel a Férfijogi szervezeteknek alulról építkező valódi civil szervezetek, sokszor csak olyan civil szervezetet (Civil Társaságot) hoztak létre, amely civil szervezeti forma működtetése kevésbé szigorú és költséges feltételek alá esik és amely forma egyben sajnos nem esik bele az egy százalékkal támogatható civil szervezetek körébe. Emiatt a Férfihang Civil Társaság is csak közvetlenül a számlájára érkező támogatást tud fogadni. Az apaszervezetek között lehet talán találni olyan egyesületet, amely képes fogadni egy százalékos felajánlást, de sajnos listám nincs róluk, de azt nem is lehetne létrehozni, mert olyan kevesen vagyunk férfi és apajogi szervezetek, hogy egy kezemen megszámolhatom, miközben nőszervezetből 200-300 van az országban.
Aki esetleg szeretné segíteni az általunk vállalt önkéntes munkát, akár csak egy kisebb adománnyal, az az alábbi számlaszámon teheti meg:
Számlatulajdonos: Férfihang Civil Társaság
Belföldi (K&H) számlaszám: 10400913-50526982-52871006
Nemzetközi IBAN számlaszám: HU78 10400913-50526982-52871006
A fiúk a jövőnk és nem a lányok.
A fiúkat előre eltervezett, jól kigondolt tervvel kell nevelni. Családpedagógusnak kell lennie az apának. És azok is többségükben.
A férfi, mert az lesz a fiúból, TULAJDONOS. Az első tulajdona a nő.
Ha a nő nem érzi, hogy ő a férfi tulajdona, akkor lassan vagy gyorsan kialakul a káosz. Előbb a családban, majd a szélesebb emberi közösségben.
A fiút meg kell tanítani, hogyan bánjon a tulajdonával, a nővel. Határozottság, szeretet, gondviselés, szabadságának biztosítása, de tudja a tulajdon, a nő, hogy kihez tartozik, ha jelen van a tulajdonos és, ha nincs is jelen fizikailag.
Ezután következnek az anyagi dolgok, amik feletti okos tulajdonlás tudása biztosítja majd az alapot a családi élethez.
A fiúkat nagyon szeretnünk kell, mert ők a holnapunk, a jövőnk.
És nem csak a saját fiainkat, de a nemzet minden fiát. Buknak, győznek, de a nemzetünk gyerekei mind.
A fiúk nevelése a nép NEVELÉSE.
Az okos, türelmes, együttérző és szigorú férfiak kötelessége a fiúk nevelése és ez nem a nők feladata.
A nők feladata SZERETNI a fiait, mint anyának.
Prohászka Ottokár megállapítása jut eszembe: A SZÉP ÉLET: SZERETET ÉS FEGYELEM.
Egymás szeretete és a fegyelem fenntartása, nem csak másokon, de magunkon is.
A fiúkhoz nem leereszkedni kell, hanem leereszkedni és felemelni magunkhoz, apákhoz.
Érdekességek.
Nehéz válni, vagyis nem kerül kevésbe, ha támogatás lett igénybe véve.
https://www.napi.hu/magyar-vallalatok/financiologus-babavaro-hitel-hazassag-valas-kamat-buntetes-gyerekvallalas-csaladtamogatas.752739.html?utm_source=index.hu&utm_medium=doboz&utm_campaign=link