Veszélyes, háborús időszakban élünk, amikor a honvédelem illetve a katonapolitika kérdései fokozottan kerülnek a társadalmi párbeszéd fókuszába. A kérdéskör különösen érinti a férfiakat, azért a Férfihang.hu is kiemelt figyelmet fordít ezekre kérdésekre. Cikkeink kapcsán élénk párbeszéd folyik a hadkötelezettségről, kötelező sorkatonai szolgálatról és a férfiak háborús részvételi hajlandóságáról.
Szorosan a témakörbe vág a Publicus Intézet frissen megjelent, 1004 fő megkérdezésével bonyolított, reprezentatív, országos közvéleménykutatása, mely arról kérdezte az embereket, hogy mit tennének, ha Magyarország háborúba keveredne. A kutatás háromféle teoretikus szituációban, párt-preferencia és korosztály szerinti bontásban vizsgálta, hogy a magyarok milyen arányban lennének hajlandóak részt vállalni egy fegyveres konfliktusban.
Ha lenne egy háború, amiben Magyarország is érintett, minden második (51 százalék) megkérdezett inkább harcolna a hazája érdekében. A válaszadók némileg kevesebb mint fele (45 százalék) azonban nem tenne így egy háborús konfliktus esetén.
Abban az esetben, ha Magyarországot megtámadná egy másik ország, tízből hat (62 százalék) megkérdezett harcolna a hazája megvédéséért. A válaszadók harmada (35 százalék) azonban inkább nem fogna fegyvert ilyen helyzet esetén sem.
Amennyiben Magyarország megtámadna egy másik országot, akkor tízből nyolc (83 százalék) válaszadó inkább nem harcolna egy ilyen háborúban. Ha egy ilyen konfliktusra kerülne sor, akkor csak minden tizedik (10 százalék) válaszadó fogna fegyvert.
A hadkötelezettségi és hadviselési realitások tekintetében számos dilemma merülhet fel a kutatásban feltett kérdésekkel is összefüggésben. Ezek közül néhány fontosabbra térnék most ki részletesebben.
Bár a Publicus intézet által elvégzett közvéleménykutatás még a pártpreferenciákat is beemelte kutatásába, azonban szemmel láthatóan az igénye sem merült fel annak, hogy nemek szerinti bontásban mutassa be a válaszokat. Megfontolandó, hogy mennyire tekinthető hitelesnek, mennyire vehető komolyan a kutatásban résztvevő nők nyilatkozata, miközben a kérdezett nők pontosan tudhatják, hogy semmilyen kötelezettségük nem áll fenn a fegyveres hadviselésre, és azt is tudhatják, hogy háborús helyzetben a nők milliói hagyják el a hadviselő országokat.
A magam részéről kíváncsi lennék, hogy mit válaszoltak a nők a férfiak helyett, vagyis a fegyveres harcban valójában érintettek helyet. Azt is szívesen látnám, hogy hogyan aránylik ez a férfiak válaszához. Vajon mennyivel voltak buzgóbbak a nők a teoretikus háborúban úgy, hogy pontosan tudják, hogy ígéretüket soha nem kell valóra váltaniuk és azt soha nem is kérhetné számon rajtuk senki.
Ezen a ponton érdemes felelevenítenünk azt a dilemmát is, hogy ha valaha népszavazás döntene hazánkban a sorkatonaság visszaállításáról, akkor egy ilyen döntés meghozatalában etikus lenne-e a nők részvétele, miközben az ő személyes életükre semmilyen kihatással sem lenne döntésük, tehát lényegében a férfiak helyet, a férfiak terhére szavazhatnának?
A másik fontos dolog, amit a kutatásban adott válaszokból levonhatunk, hogy még egy “igazságos háború” esetén is csak hozzávetőleg a magyarok fele vállalna részt a harcokban, a többiek inkább szeretnének élni lelkiismereti szabadságukkal, önrendelkezési jogukkal, emberi jogaikkal, és inkább nem vennének részt semmilyen fegyveres konfliktusban. Támadó illetve igazságtalan háború esetén a hadviselési hajlandóság már tíz százalékra zuhan vissza.
Ugyanakkor fontos leszögezni, hogy a fegyveres hadviselést elutasítók döntése teljes mértékben csak elvi lehet jelenleg, mivel alkotmányunk szerint az államnak joga van az állampolgárok döntését korlátozni és háborús helyzetben rendelkezni hadra fogásukról, életükről a hadkötelezettségre való hivatkozással. Felettébb sajnálatos, hogy még az egyik legfontosabb nemzetközi egyezmény, az egy korábbi korszakban keletkezett Emberi Jogok Európai Egyezménye is hagy bizonyos kiskaput arra, hogy az állam felfüggeszthesse az emberi jogokat háborús helyzetben. Bár alapvetően az egyezmény kimondja: “Mindenkinek joga van elhagyni bármely országot, beleértve a sajátját is, és visszatérni hazájába.”, ami bizonyos jogértelmezésben pont azt szolgálná, hogy bárkinek joga legyen elhagyni a háborús övezeteket, főként ha nem ért egyet az állam háborús célkitűzéseivel. Amint azt az Ukrán-Orosz háború esetében is láthatjuk, súlyos állampolgári érdeksérelmet okozhat (jelesül a Kárpátaljai kettős állampolgárok, magyar nemzetiséghez tartozók kényszersorozása esetében) hogy az államhatalom visszaélésszerűen is felhasználhatja a hadkötelezettség jogkötelmeit.
Jómagam a hadviselés kérdéseiben leginkább a libertarianizmus politikafilozófiai elveit tartom követendőnek korunkban, amely gondolkodási rendszer az egyén független értékítéletét, a szabad választást és az önkéntes társulást helyezi az államhatalom elé. Amint az az idézett közvéleménykutatásból és általában a közvéleményből, közbeszédből levezethető, korunk állampolgára igényt tart a hadviseléssel kapcsolatos önálló véleményalkotásra és az állampolgári önrendelkezésre, ellenszenvvel viseltetik a konfliktusok militáns rendezésével szemben, továbbá elutasítja az állampolgárok feudális jellegű hadra fogását, mégis bizonyos körülmények között igényt formál az állampolgári önvédelemre, honvédelemre és abban adott esetben részt is hajlandó vállalni.
Úgy gondolom, Magyarországon érdemes fontolóra vennünk, hogy ha a huszonegyedik századi, modern állam létrehozása érdekében valaha alkotmányozásra kerül sor, akkor alaptörvényünkben talán helyett kellene kapnia egy olyan rendelkezésnek is, amely kimondja, hogy az állam a hivatásos, professzionális hadseregen túl szervezhet állampolgári katonai kiképzést és irreguláris haderőt is, de annak szigorúan önkéntességen kell alapulnia, ezzel megteremtve egyfajta civil kontrollt is a hadviselés felett.
Az önkéntességen alapuló honvédelem nem példa nélkül álló dolog sem a magyar történelemben (lásd például “Fekete sereg”), sem a modern Európában. Németország az elmúlt időszakban pont ilyen elvek mentén formálta újra honvédelmét az állampolgári hadkötelezettség felfüggesztésével és az önkéntes hadszolgálat bevezetésével, illetve tulajdonképpen Magyarország is erre az útra lépett már korábban.
Az erős honvédelem méltányolandó, fontos nemzeti cél, azonban ha nem teljesül az önkéntesség kívánalma vagyis az állampolgároknak nincs mérlegelési lehetősége, akkor fennállhat annak a súlyos kockázata, hogy az állam az állampolgárok meggyőződésével ellentétes háborús célokra vagy akár saját állampolgárai ellenében vetheti be a honvédelmi illetve belügyi erőket, ami sajnálatos módon nem példa nélküli a magyar történelemben.
Az úgynevezett paramilitáris, irreguláris haderő az állam professzionális hadereje mellett működő állampolgári honvédelem formájában több állam katonapolitikájában is létjogosultsággal rendelkezik “nemzetőrség” illetve “polgárőrség” formájában, azonban ezek szabályozásának és irányításának kérdései alapos átgondolást igényelnek.
Felhasznált irodalom:
Az átalakuló honvédelem koncepciójának aspektusai, különös tekintettel a nemzetőrség megalapításának lehetőségére
Dr. (univ.) Hautzinger Gyula ezredes – Doktori (PHD) értekezés
Az önkéntes haderő tartalék biztosításának szervezési-vezetési kérdései
Nagy-Vargáné Juhász Ágnes – Doktori (PHD) értekezés
Aggályosnak tartom a “szigorúan önkéntességi alapon történő szerepvállalást”.
Mégpedig 2 alapvető okból:
A mai hadrafogható emberállomány enyhén szólva is silány egészségi állapotban van, mind fizikailag mind mentálisan. A mozgósítható korosztály nagy része az egzisztenciális biztonsága érdekében ( vagy pont annak meg nem léte miatt ) soha nem vállalna egy fegyveres konfliktus esetén szerepet, saját hazáját illetően sem.
Így hát marad a jól bevált “behívó parancs” avagy “állandó behívó”!
Gondolom ezt iróniának szántad, merthogy érezhetjük a hatalmas önellentmondást. Az eleve “silány fizikai és mentális állapotban” lévő kényszersorozottakból soha nem lesz alkalmas katona, még akkor sem, ha börtönszerű körülmények között tartják, rendszeresen hónapokra kimenő nélkül bezárják, naponta 16 óra életveszélyes szolgálatra vezénylik, mások szaros gatyájába öltöztetik, éhkoppon vagy moslékon sanyargatják, napi egy szendvicsre sem elég zsolddal “fizetik”, és agyonlövéssel fenyegetik őket… – Merthogy ez a kötelező sorkatonaság, efelől senkinek se legyenek kétségei. Mondom ezt úgy, hogy nekem még volt “szerencsém” ezt személyesen megélni a Belügyminisztérium sorállományú határőr katonájaként 18 hónapig. Szerencsére már nem szokott rémálmaimban visszatérni a sztori.
Most hirtelen felmerült bennem, hogy mi lenne, ha jóvátételért fordulnék a magyar államhoz, ha manapság már a börtönben rosszul tartott raboknak is milliós kártérítéseket fizetnek.
Talán így az is érthető, hogy nekem miért nincsenek olyan “romantikus” gondoltaim a sorkatonasággal kapcsolatban, mint az olyan ifjú önkéntes kiképzetteknek, mint Novák Előd.
Nem véletlen, hogy a világ legütőképesebb hadseregei professzionalistákból állnak. Igaz, magas követelményszintet támasztanak velük szemben, viszont a feladathoz méltó magas színvonalon tartják és javadalmazzák őket.
Békeidőben……
A békeidőben ütőképes hadsereg egy oximoron (önellentmondás). Nyilván ők nem tudják, hogy háborúra alkalmatlanok. Szólnod kéne, mint szakértőnek, hogy nagy veszélyben vannak, ahol hivatásos és szerződéses katonák vannak csak, sőt olyan bolondok is akadnak, akik egyenesen eltörölték illetve alkotmányosan felfüggesztették az általános hadkötelezettséget. Mint például Németországban, ahol inkább önkéntes hadszolgálatot vezettek be, amelyet eddig több tízezer nő, illetve férfi teljesített.
“A világ legütőképesebb.. ”
Ez mondjuk pont nem igaz, izraeli, török, orosz, ukrán, észak-koreai, kínai, indiai stb,pont nem.
Szóval az enyhe többség, pont olyan országokból áll, ahol van sorozás. És izraelben-észak koreában viszik a nőket is, még ha max objetumvédelmi és tüzérségi feladatokkal bízzák meg őket.
Ui: főni, publicus, ne már?! :D
Nem hiszel a reprezentatív társadalomkutatásban? :)
Nem, különösen az “ollós” publicuséban. :P
Pedig a publicus megjósolta a Fidesz vereségét is a választásokon, miért nem hiszel nekik?
Komolyra fordítva, szerintem a felmérés már csak azért sem lehet reprezentatív, mert jelenleg a feltett kérdések megvalósulásának egyike sincs karnyújtásnyira. Ha úgy lenne, bizonyára komolyabban vennék az emberek a kérdést, hiszen akkor a családjuk, házuk, megélhetésük kerülne veszélybe. Az ilyen felméréseknek a békeidő vége felé, de még jóval benne nem sok értelme van…
Lehet, hogy valaki most azt mondja, hogy harcolna, aztán amikor meg kell fogni a karabélyt, elfut; egy másik meg éppen fordítva.
Szorgalmaznám, hogy a nők számára is tegyenek lehetővé mindent, hogy ne csak a “hátország” maradjon nekik, hanem egyéb fontos feladatokat is elláthassanak, mert túl kevesen vagyunk mi magyarok ahhoz, hogy sikeresen megvédhessük magunkat, ha csak a férfiakra támaszkodunk…
Igen, ez egy fontos felvetés. A parmilitáris haderők minden bizonnyal nagyobb rugalmasággal csatornázhatnák be a nők önkéntes honvédelmi szerepvállalást is, például az olyanokét, mint Tomgal-Vivien.
Bár Vivien elhivatottságát látva a honvédelemre és rendvédelemre, én a helyében nem is várnék egy ilyen lehetőségre, mert késztetéseit már most is kamatoztathatja, felkészülését megkezdheti egy helyi polgárőr alakulatnál, ahol bizonyára örömmel fogadják hozzájárulását az állampolgári rendvédelemhez. Az éjszakai polgárőri járőrözés békeidőben is tanulságos élményeket kínál és ez megfelelő felkészülést biztosíthat az önkéntes honvédelmi szerepvállalásához is.
Örömmel közre is adnék a Férfihangon egy ilyen a nőtársainak is remek példát állító sikersztorit.
És miből gondolod, hogy én ezt már nem tettem meg ? :)
Mert még soha nem említetted. (Valahogy a szexet sűrűbben hoztad szóba.) :) – Mesélj!
Lehet, hogy nem véletlenül. Hogy is fogalmazzak, nem teljesen “official” a dolog. Ráadásul sajnos erősen limitálja az a havi 200-220 óra meló és a sok 3-5 közötti munkakezdés.
magas röptű mellépofázás, szokásod szerint
“hiszen akkor a családjuk, házuk, megélhetésük kerülne veszélybe.”
na éppen ezaz hogy itt rengeteg embernek semmi ilyen nincs ami veszélybe kerülhet, mert legfeljebb egy szarul fizetett lófasz kft-ben végzett meló és a 25 év hitellel terhelt lepukkant vidéki ház vagy panel luk amit veszíthet, tehát kvázi semmi. A fronton meg nagy eséllyel az életét, akkor már inkább nyomorog valahol messze innen magasról baszna rá hogy a mocskos politikusok vágóhídra akarják hajtani vagy sem.
A nyomorék ukránok jól jártak vele hogy emberkednek az oroszokkal? lófaszt járnak, a végére elfogy a lakosság jelentős része és romba dől az infrastruktúra de az eredmény ugyanaz.
Nyilván elkerülte a figyelmedet, hogy nem milliós, hanem milliárdos “kártéritéseket” fizet a magyar állam egy-egy elhibázott bírói döntés következményeként…
A kissé ingerült megnyilvánulásod a “sorkatonai” szolgálatodat illetően nem meglepő. Jómagam is 354 napot áldoztam életemből a haza szolgálatában és felemás érzelmekkel tudnék majd ugyanennyi napot beszélgetni a másfél évről.
Félreértés ne essék, nem az elmúlt rendszer katonapolitikai hozzánemértéséről diskurálnék, inkább jelezném, hogy az általad említett “önkéntességi alapon” való opció megvalósíthatatlan.
Viszont… Nem mellékesen van nekünk egy frissen megválasztott Köztársasági Elnőknőnk, aki a Magyar Hadsereg főparancsnoka.
Bízzunk a szakmai hozzáértésében, fogadjuk el a ráruházott felelősség okán való álmatlanság jogát…
Ha-ha said the clown…
Szegény németek, hogy ha tudták volna, hogy a szerződéses katonákon és az önkéntességen alapuló professzionális hadsereg megvalósíthatatlan, akkor biztosan nem foglalják alkotmányba, hogy nincs hadkötelezettség.
Az a helyzet hogy a feminista rendszer arról szól férfiként hogy fizess mindenért, beleértve természetesen a nőket is. A nőknek meg minden jár, mivel hogy nőknek születtek. Az férfiak helyzetére még csak rá lehet mondani hogy rendben van, piacgazdaságban élünk, ugyanezt a nők helyzetére viszont egyáltalán nem lehet mondani. A dolog egyszerű, az önkéntességen alapuló katonaságot a nőkre kivetett adóval kellene finanszírozni, kivétel amelyik esetleg szintén önként részt vállal a honvédelemben. Az ingyenes honvédelem ideje lejárt, amennyiben fontos a biztonságuk akkor tessenek a műkörmösre szánt pénzt a kasszába befizetni.
“A mai hadrafogható emberállomány enyhén szólva is silány egészségi állapotban van, mind fizikailag mind mentálisan. A mozgósítható korosztály nagy része az egzisztenciális biztonsága érdekében ( vagy pont annak meg nem léte miatt ) soha nem vállalna egy fegyveres konfliktus esetén szerepet, saját hazáját illetően sem.
Így hát marad a jól bevált “behívó parancs” avagy “állandó behívó”!”
“Viszont… Nem mellékesen van nekünk egy frissen megválasztott Köztársasági Elnőknőnk, aki a Magyar Hadsereg főparancsnoka.
Bízzunk a szakmai hozzáértésében, fogadjuk el a ráruházott felelősség okán való álmatlanság jogát…
Ha-ha said the clown…”
A lakosság nagy része harcra képtelen, a Honvédség főparancsnoka egy kvótanő, de azért rángassanak csak ki másokat akár a fülüknél fogva a vágóhídra, golyófogónak, mert harcolni kell a… Miért is? Ezért a nemzeti színűre festett kuplerájért? Hmm, még a hülyének is megéri! A magam részéről, megnézném azt a törvényt vagy behívót, amivel ki lehetne parancsolni a vágóhídra, “emberanyagnak”.
“Hogy miért is?” Hát a kvótanők érdekében kérlek. Ugye nem gondoltad hogy itt a hangzatos “haza” kifejezés alatt mást kellene érteni? Ugyanis az eredeti haza kifejezéshez a férfiak is hozzátartoznak…
ez pontosan így van, ne képzeljünk bele baromságokat és utópiát egy olyan ország hadseregébe ahol az elvileg dübörgő gazdaságban is elemi szintű problémák vannak jelen, mint a 30 éve pusztuló egészségügy, mostanra gyakorlatilag működésképtelenné váló alapellátás, több éves várólisták a műtétekre, a közoktatás lesz a következő, aztán a közbiztonság miután az alapesetben is poén kategória rendőrség is szép lassan leépül.
ugyanezt éles háborús helyzetben meg lehetne nézni, azt a fejetlen impotens baromkodást már nem akarnám személyesen megtapasztalni, láttuk már ennek az ostoba bugris népnek az elmúlt 200 évben elkövetett erőlködéseit, az 1848-as elárult forradalomtól kezdve a halva született 1. és 2. világégésen át az elárult 56-os forradalomig. nettó öngyilkosság és felesleges széllel szemben pisálás volt mind. Nem mellesleg sok évre visszavetette az amúgy is döglött gazdaságot ebben a feudális szinten rekedt Kárpát medencében, csak az épp megszálló hatalom zászlója változott, az viszont nem hogy közben a magyar a másik magyarral is kibaszott és lopott ahol bírt
Ha ehhez még hozzá vesszük amit mondasz hogy itt a népesség döntő hányadának semmi oka nem lenne megdögleni ezért a megszomorodott nyavalyás országért pláne nem lesz népszerű a kényszersorozás, azoknak akiknek az egész élete elfér 2 bőröndben, hónapról hónapra élnek bérelt ingatlanban egy szar alulfizetett melóból mégis mi érdeke lenne ezúttal kimenni a vak szerencsében bízva hogy vagy túléli vagy nem? :D
Én úgy húznék el a picsába még ebből az elbaszott hanyatló Európából is hogy a lábam szagát is csak bottal üthetnék, aztán felőlem kiátkozhatnának a hátam mögött a drága jó kipás zsidó pápával is, halálra ítélhetnek és elvehetik az állampolgárságomat amit amúgy is bármikor vissza adnék régen ha lenne pénzem venni egy másikat pl a ruszkiknál mint a Depardieu mikor elkezdte basztatni a francia adóhivatal.
Legalább innentől erős motivációm lenne hogy véletlen se jöjjek vissza, a mocskos rabló angoloktól még vissza jöttem, ezúttal nem tenném, valahogy az 56-os menekültek is lábra álltak kint pedig a többség ott se beszélt idegen nyelvet és nagyjából 2 lukas vasuk se volt mikor leléptek.
Szépen lassan minden ki lesz szervezve a szolgáltatóiparba. Normális egészségügy kell, ahogy nem kell évekig várni? Megfelelő oktatás kell? Közbiztonságot is akarsz? Akkor fizess érte és akkor lesz. Ha meg nem, akkor így jártál, vagy ha nem tetszik mehetsz az anyádba. Ez a hosszútávú terv.
Mondjuk, hogy az “istenadtanép” ilyen fizikai-mentális állapotban van/van tartva. Ahhoz viszont megint nem kevés köze van az “elitnek”..
És ismét kijutottunk, a tyúk vagy a tojás esetéhez..
Ráadásul a kötelező katonai szolgálatot csak felfüggesztették Németországban ( ahogy nálunk is van kb), hisz békeidőben bőven elég a hivatásos állomány. Az alkotmányuk továbbra is tartalmazza, hogy a 18. évét betöltött férfiakat bármikor behívhatják katonai szolgálatra. Magyarul amíg béke van nem kell sorkatonai szolgálatot teljesíteni ( ellenben a hivatásos állomány mellett elég nagy népszerűségnek örven az önkéntes egy év, a mi tartalékos kiképzésünkhöz hasonlóan, bár nálunk időben más a rendszer), de amint háború van, behívhatóak a férfiak. ( nők önkéntes alapon). Nem tudok olyan országot, ahol háború idején önkéntes alapon működne az, hogy ki akar harcolni.
https://blogs.loc.gov/law/2016/07/60-year-anniversary-of-the-german-compulsory-military-service-act/
“Conscription is permitted by article 12a of the German Basic Law (constitution) which states that “[m]en who have attained the age of eighteen may be required to serve in the Armed Forces…”. Women were exempted from the draft, but allowed to perform volunteer service. Because conscription has only been suspended and not abolished, there was no need to amend the Basic Law, which also means that it could be reactivated at any time. Prior to the suspension, any man who refused to perform compulsory military service on grounds of conscience was required to perform alternative civilian service (Zivildienst) instead. (Basic Law, art. 12a, para. 2). Alternative civilian service was usually completed in health care facilities, retirement homes, kindergartens, or in facilities for people with disabilities.”
Az ukrán- orosz háború óta Németországban is egyre többen szorgalmazzák a felfüggesztés beszüntetését , a kötelező sorkatonai szolgálat visszaállítását.
https://www.iamexpat.de/expat-info/german-expat-news/german-mps-debate-introducing-compulsory-military-service
Szóval nem, a németeknél pont az van az alkotmányukban, hogy van hadkötelezettség, amely bármikor reaktiválható, jelenleg csak fel van függesztve a sorkatonai szolgálat, de hadkötelezettség az bizony van.
Nem igazán különbözik a mi rendszerünktől ( csak ott több az önkéntes ” tartalékos”).
De itt van magyar nyelven is, egyértelműen védelmi helyzetben reaktiválható a dolog, azaz van hadkötelezettség:
“A hadkötelezettség Németországban 1956 óta létező intézmény, a német alaptörvény 12a cikke nyomán minden 18-dik életévét betöltött nagykorú férfi számára fennálló obligáció. Aki a fegyveres szolgálatot megtagadja, un. kiegészítő szolgálatot kell vállalnia.
2011-ben ezt az akkori kormányzat úgy módosította, hogy csak védelmi helyzetben lehessen aktiválni, illetve lehetőség nyílt egy önkéntes hadszolgálatra, amelyet eddig közel 27.000 nő, illetve férfi teljesített.”
https://alaptorvenyblog.hu/sorkotelezettseg_nemetorszagban_alkotmanyos_kerdojelekkel.html
Az utóbb idézett cikk 2018-ban íródott, azóta bizonyára sokkal többen vannak az önkéntes hadszolgálatot teljesítők.
Valóban a német helyzet nagyon hasonló a magyar megoldáshoz. Egyébként a Fidesz katonapolitikája már korábban is a professzionális és az önkéntes, állampolgári haderők vegyítésével működő honvédelem megvalósítására irányult. Ez talán jórészt egybevág a Mi Hazánk Mozgalom kicsit talán még kiforratlan, képlékeny elképzeléseivel.
A cikkem szövege az elmúlt napokban jelentős “evolúción” ment át; egyebek mellett bekerült a szövegbe két forráshivatkozás, két doktori disszertáció linkje is. Neked, mint a honvédelem iránt élénken érdeklődő olvasónknak kifejezetten ajánlom mindkettő elolvasását. A magam részéről különösen értékesnek gondolom Hautzinger Gyula ezredesnek a nemzetőrség megalapításának lehetőségéről írott doktori disszertációját, amely érinti a civil kontroll kérdéskörét és részletesen ismerteti az önkéntes, állampolgári honvédelem témakörét, beleértve ennek történelmi hagyományát is.
Az alábbi linken találsz egy jó összegzést az egyes államok haderejének létszámáról és típusonkénti megoszlásáról. Számos állam esetében láthatod, hogy jelentős mértékű, több tízezres, százezres úgynevezett “paramilitáris”, irreguláris katonai állománnyal rendelkeznek. Ezek az önkéntességen alapuló állampolgári haderők, vagyis háború esetén is önkéntességi alapon harcoló honvédelmi erők.
https://hu.wikipedia.org/wiki/Fegyveres_er%C5%91k_l%C3%A9tsz%C3%A1ma_orsz%C3%A1gonk%C3%A9nt
Íme:
“Nemrég a Závecz Research készített telefonos közvélemény-kutatást arról, hogy mit tenne a magyar lakosság, ha megtámadnák az országot. A Publicus Intézet most hasonló kutatás eredményeit tette közzé. Mutatjuk, egyeznek-e az adatok!”
https://index.hu/belfold/2022/06/18/haboru-felmeres-zavecz-publicus-kozvelemenykutatas/
“Az ország védelmében inkább a férfiak vállalnának aktív szerepet (59 százalékuk), de a nők körében is jelentős azok aránya, akik így gondolkodnak: 44 százalék.”
“A Publicus mérése szerint ha hazánkat támadás érné, akkor leginkább a 45–59 év közöttiek fognának fegyvert (71 százalék), utánuk a 18–29 évesek következnek (67 százalék), majd pedig a 30–44 év közöttiek (57 százalék). A 60 évnél idősebbek enyhe többsége (53 százalék) szintén harcolna a hazája védelmében.
Ezt összevetve a Závecz felmérés azon részével, amelyben azt kérdezték, elhagynák-e az országot egy esetleges háború esetén, szintén hasonló eredményt láthatunk, hiszen a fiatalok (18–39 évesek) és az idősek (60 felettiek) távozási hajlandósága lényegében megegyezik, míg a 40–59-es korosztályhoz tartozók kisebb arányban mennének el Magyarországról háború esetén.”
Kb. 1000 fő tényleg csak reprezentatív, a Závechnél nem tudom, mekkora a merítés.
Mi a véleményed?
Nem találkoztam még a Závec közvéleménykutatásával.
Köszönöm!
Nos, a véleményem az, hogy kicsivel jobb a nők realitásérzéke, mint gondoltam, de messze áll a tökéletestől, sokkal többet állítanak, mint ami többnyire a valóság, tekintve hogy ilyen arányban nem szoktunk harcoló nőket látni. Nyilván nem csak a nők esetében, hanem a férfiaknál is felmerülhet a kérdés, hogy mennyien hazudnak.
A “reprezentatív kutatás” egyébként azt jelenti, hogy ha az összlakossággal arányosan válogatják megfelelő paraméterek alapján a megkérdezetteket (kor, nem, iskolázottság, lakóhely, stb), akkor már kb 1000 megkérdezett esetén képes a kutatás jól reprezentálni, hűen visszaadni a teljes lakosság véleményét. Statisztikai megfigyelések azt mutatják, hogy a minta további növelése már csak a befektetéssel nem arányosan, csak kisebb mértékben fokozza a pontosságot. A Publicusnál a “munkamódszertan” leírásánál láthatod:
“Az adott mintanagyság mellett a vizsgálatból nyert adatokról 95 százalékos biztonsággal állítható, hogy legfeljebb +/-3,1 százalékponttal térnek el attól, amit az összes 18 éves vagy idősebb magyar lakos megkérdezésével kaptunk volna.”
Egyszerűen nem lehet a jelenlegi, globális feminista világrendben élő férfiaktól elvárni, hogy minden körülmények között, automatikusan vállalják a harcot a feminista állam és a feminista női lakosság védelmében pusztán azért, mert kitört egy háború… Az ördög, mint mindig, most is a részletekben rejtőzik.
Vegyük például a jelenlegi orosz-ukrán konfliktust, ami akár III. világháborúvá, mi több, atomháborúvá is eszkalálódhat.
Ezzel kapcsolatban három dolgot kell nagyon alaposan megfontoljunk. Az egyik: mi a magyar nemzeti érdek? A másik: mi a magyar férfiak érdeke? A harmadik: az, hogy e kettő hol egyezik, és hol ütközik egymással?
Mik azok az alapvető részletek, melyeket anti-feminista magyar férfiakként semmiképpen sem hagyhatunk figyelmen kívül?
Magyarország, mint olyan, a NATO tagja.
A NATO viszont hivatalosan elkötelezte magát a feminista külpolitika eszméje és gyakorlata mellett.
(Ennek egyik lényeges eleme a háborúk biztonságosabbá tétele A NŐK számára!!!)
Nemrég olvastam a hírt: az ukrán parlament épp a minap ratifikálta az Isztambuli Egyezményt!
Ez nem véletlen, hogy a NATO nyílt támogatását élvező, a minden 18 és 60 év közötti fehér, ortodox keresztény, szláv származású ukrán férfit a mészárszékre küldő és lehetőleg minden nőt nyugatra menekítő, NATO-tagságra vágyó ukrán államban pont most vezetik be ezt a nyíltan férfiellenes, elmebeteg gender-törvényt.
Ez már a NATO feminista külpolitikájának hatása és befolyása a gyakorlatban. Az Isztambuli Egyezmény ratifikálása nyilván az egyik lényeges feltétele volt Ukrajna további, hosszútávú NATO-támogatásának.
A NATO-tag Magyarországon a fegyveres erők (névleges) főparancsnoka a magyar köztársasági elnök.
Jelen esetben ez a köztársasági elnöknő: Novák Katalin, “a nemzet anyja” kek…
Magyar anti-feminista férfiként szerintem elfogadhatatlan annak még a gondolata is, hogy a Novák Katica első számú hadparancsára vessük bele magunkat a tűzviharba és acélzivatarba… és a tömegsírba.
Ami pedig a feminista, hipergám magyar női lakosság védelmét illeti? Nos, ha a férfiak 80%-a a nők számára szexuális szempontból amúgyis láthatatlan, akkor legyenek szívesek ez esetben sem észrevenni minket… Arra úgymond “nem elég jó” a 80%-unk teste, hogy ágyba bújjanak velünk, de arra azért elég jók lennénk és tökéletesen megfelelnénk, hogy a húsdarálóba hajtva a “nem szexi” testünket vessük oda a halálnak elébe érettük? Hát az anyjuk picsáját, azt! Harcoljon a nők védelmében az a 20%-nyi “alfahím”, akiknek a farkát egymás szájából kapkodják ki a nők…
Tehát szögezzük le: magyar anti-feminista férfiakként egyszerűen nem harcolhatunk a feminista NATO szolgálatában!
Ezt írtam én is csak rövidebben, de hát még egy elvileg férfiaknak készült honlapon is eléggé nehézkes a felfogás sokszor.
Whehehe! Ha ennyire megy már a feminizmus, a csajosok miért is nem mennek harcolni? Elvégre egyenjogúság van. A ravaszt ők is meg tudják húzni, nem?
(a kérdés költői: a feminizmus csak addig tart, amíg előnyük származik belőle)
Az egri nők ki tudtak rohanni a mellvédre lángoló szalmakoszorúkkal meg szurkos hordókkal, egy olyan korban, amikor még híre-hamva se volt ennek az “egyenjogúságnak”. Delacroix festményén is tisztán látni fegyveres nőket a barikádokon. Ezt mikor tenné meg egy mai plázacica? Még a végén letörne a műkörme. Lövesse csak le magát a férfi.
Én személy szerint mennék harcolni. Egyrészt hazaszeretetből (NEM kormányszeretetből, a kettőt ne keverjük mert megárt!), másrészt pedig ha már anno bevonultam és kiképzést is kaptam, legalább legyen valami haszna is a dolognak.
Ezt az áldozatot viszont csak a saját országom érdekében hoznám meg, vagyis honvédő háborúban, ha minket támadnának meg. Azért nem fogom lelövetni magam, mert egy kapzsi politikusnak kell mástól pár négyzetkilométer. Menjen és vegye el ő.
Vicces, mekkora a rajongótábora a lövöldözős belsőnézetes játékoknak (Call of Vérpistike, “pubgö”, Fornetti…izé, Fortnite), de amikor igazi harcról van szó, mindegyik rettenthetetlen harcos meghátrál. Hja kérem, való életben nincs IDKFA örökéletkód ugye…