A jobb- és baloldali politikai irányzatok egyformán pártolják a férfiellenes diszkriminációt?

A La Repubblica cikke szerint “ha az a logika, hogy minél több gyereket vállal és minél több juttatásban részesül egy nő, akkor a női emancipáció egész útja összeomlik”.

Azért (is) problémásak ezek a mondatok, mert hamis ok-okozatokból vonnak le szintén hamis következtetést.

Megint a lovon való fordítva ülés eset forog fenn:

A nő ha megengedheti magának, értsd, ha nincs kiszolgáltatva, akkor önmagának, és/vagy arra érdemesnek szül a jelen “szabad és kötelezettségeitől mentes csodálatos világunkban”.
Persze, van egy rész, amelyik “mind a kettőt szeretné”, vagyis “eladja” magát egy gyerek erejéig, a biztos “jólétért” cserébe, patikamérlegen mérve a szexet egy gazdag béta oldalán.
Ha már a nő döntése a “gyerekvállalás”, akkor ez a valóság. És ezt nem lehet “állami szinten” tőle “megvásárolni”. Az összes családtámogatás 90%-ban csak “jutalom”, de semmire nem ösztönzi őket.

Ha tegyük fel, kitalálnának valamilyen címszót, ami alapján a férfiaknak adnák az össze jelenleg családtámogatás alatt kiosztott pénzt, akkor több gyerek születne?
Vagyis, ha (nem megérdemelten:), de csak úgy, nemi alapon, “támogatnák a férfiakat”, ettől emelkedne-e annyira ezeknek a státuszuk, hogy a nők, agyukat eldobva sorra szülnéjók nekik a gyerekeket?
Nem hinném, a jelen keretek közt biztos nem, legalábbis addig, amíg a nőnek van sok alternatívája, szabadon, büntetlenül.

A gyerekvállalás, mivel teljes egészében a nő kezébe “csúszott át” és ha csak elméleti lehetősége is csak megpendítődik, hogy azt a “jogot” el kéne venni, de csak még a korlátozása, vagy annak a látszata, lásd a mostani abortusz hisztit, elfogadhatatlan.
Ennek ékes bizonyítéka, hogy az elmúlt évtized összes tüncis, performanszos, petíciós “férfijogi” -mozgalmi rendezvényen összesen nem volt annyi (férfi és akkor a nők 0 mennyiségéről ne is beszéljünk, ) ember/érdeklődő , mint a leghalkabb femcsi/genderbuzi szaron.

Mivel jelenleg ezek a társadalmi “alapnormák”, így a karaván és a Hold ugatása marad opcióként.

Azt állítják, hogy “jobb óvakodni azoktól, akik a család értékei mögé olyan társadalmi modellt rejtenek, amely ismét a nőket bünteti”. – Olvashatjuk tőlük a Mandiner.hu szemlecikke nyomán.

Igen, mert a jelenlévő, mára “megcsontosodott keretek” elleni lázadásnak és bűncslekménynek minősül még csak a tények óvatos bemutatása is, lásd az ÁSZ jelentése körüli hiszticunamit, nemhogy esetleg a kritikája.

Ezekből a mondatokból egyértelműen kirajzolódik, hogy a férfiak diszkriminációját illetően az ideológiai törésvonalakon túlmutató konszenzus van – legalábbis a jobboldali magyar kormányzat és az olasz baloldal vezető lapja között.

Olyanok vagytok, mint Móricka, mindenről “az jut eszetekbe”, miközben itt a “férfiak diszkriminációja” a leglényegtelenebb, mondhatni marginális jelentőségű, mert konkrétan semmi hatása nincs a nők viselkedésére.
Azért, mert itt is proxy harcot vívtok, ugyanis ha az összes, de tényleg, az össze sérelmetek és “diszkriminációs panaszotok” egy csapásra, orvoslást nyerne, és ezzel párhuzamosan, az összes kívánságotok holnapra teljesülne, tényleg az összes, akkor mi változna, azon kívül, hogy egy napig vernétek a melleiteket, hogy milyen faszán nyertetek?
Több gyerek születne?
Több férfinak szülnének?
Több férfinak lenne párkapcsolata?
Az incelség megszűnne?
Megszűnnének a jelenlegi keretek?
Megszűnnének a nők jelenlegi jogaik?
Megkívánnák a nők azokat a férfiakat, akiket eddig nem?
Hozzámennének azokhoz, akikhez eddig nem?
Nem válnának el azoktól, akiktől eddig elváltak?
Megtagadnák a hipergám ösztöneiket?
Nem lenne kiszolgáltatott egy férfi férfi válás után?
stb….

Apropó, a “Nagy Csata Megnyerése” után, tudod, a”közös elhelyezés” fantasztikusan kivívott mámora óta, valami változott, de tényleg, bármi is?

A hazai jobboldal családpolitikájának és az olasz baloldali La Repubblica ezzel kapcsolatos kritikájának közös pontja az apák-férfiak diszkriminációjának normalizálása.

Belehaluzhattok ilyen hülyeségeket, de kurvára nem írtak a férfiakról még lófaszt sem.

A kormányzat a családpolitikán keresztül úgy diszkriminálja az apákat, mintha ez lenne a világ legtermészetesebb dolga.

Irreleváns, mert amíg nem tette, vagy (nem ilyen mértékben) akkor is csak a vinnyogás volt, de semmivel nem voltatok előrébb, amióta teszi, semmivel nem vagytok hátrébb.

Megteheti mindezt azért is, mert a legmeghatározóbb kritikusai is így tekintenek erre.

Ja, geci kritikusok, és geci kormány, mert (szerintetek) hallgatnak a kritikusokra, maguktól nem lennének erre képesek?:)

Itt a La Repubblica által megfogalmazott kritika ahelyett, hogy azért bírálná a családpolitikai juttatásokat, mert azok diszkriminálják a férfiakat, csak amiatt aggódik, hogy a nők számára hátrányos az, ha a juttatások hatására több gyerek születik.

Ez hallatlan, de tényleg, szegény áldozat férfiak…….., ájvé….

Ami közvetve (a nők jelentősebb szerepvállalásánál fogva) igaz, de az nem önmagában a több gyerek születéséből és az ahhoz köthető juttatásokból adódik, hanem azok nemileg diszkriminatív jellegéből, az apák társadalmi szintű diszkriminációjából és alárendelt helyzetéből, amit ők még véletlenül sem kritizálnak. Ha egyenlően kezelnék az apákat és azt támogatnák, hogy a gyermeknevelésben egyenlő szerepet kapjanak, akkor ez nem lenne kérdés.

Amíg ilyenekkel hülyítitek magatokat, addig az “ellenoldalnak” még csak ki sem kell titeket röhögnie, mert még az ingerküszöbüket sem éritek el…..