Januártól jöhet a tíznapos apaszabadság Magyarországon is

A munkaadókéra.

A más f@szával való csalánverés egyszerű esete……

Aztán ha a jó nevelt, jól képzett ,stresszmentes ,egészséges ,gyerekek fölnőnek nyilván a munkaadó vállizmait fogják erősíteni….

Ja, csakhogy az jó esetben is min. 20-25 év, ennyi időre még a hitel felvétele is eléggé meggondolandó, arról nem beszélve, hogy “természetes elhullás” következtében mennyi cég megy tönkre 1-2, -3,- 5, -10, -15 éves távlatban…..A hülyének is megérné……, ha lenne elég esze hozzá….

A más f@szával való csalánverés egyszerű esete……

Hibás diagnózis…illetve ha ettől elmúlik az impotenciája….még jó is lehet.

Ja, csakhogy az jó esetben is min. 20-25 év,

Hozhat be munkaérőt külföldről vagy a szapora hazait is alkalmazhatja (hehehe) .Számolja ki mi az ami megéri.De van olyan is ,hogy hosszú távon gondolkodás.Apuka tud beszélgetni a gyerekeivel.Esetleg beszél a munkájáról munkahelyéről is.Uram bocsá’ még el is viheti(k) a gyereket a munkahelyére látókörszélesítésre.
A rablógazdálkodás eredménye viszont a kirabolt állapot,szökött jobbágyok rabszolgafelkelés,éhséglázadás, passzív ellenállás ,szabotázs,terrorizmus,anarchia.Aztán csodálkoznak ha tönkremennek.

Ha troll lennél, még díjaznám is, mert csak úgy “szórod a poénokat”, de sajnálatos módon neked tényleg ennyire terjed ki csak az agykapacitásod……., te nem játszod a hülyét….

És szetinted Common ez abból adódóan fog kialakulni ( stresszmentes , egészséges gyerek lesz belőlük), hogy apa pelenkáz, büfizetet, takarít otthon egy fél évig és nagyobb részük kb agyvérzést kap ? Pont ez a lényeg, hogy egy ilyen intézkedés fél évvel hamarabb lökné a gyereket az állami intézményekbe, mert sem infrastuktúrálisan, sem mentálisan, sem gazdadágilag ez a régió nincs erre fölkészülve. No meg az emberek is ab ovo mások. ( pl a szaúdi törvényeket, intézkedéseket is meg lehetne próbálni, de az sem menne).

Ellenben ha egy évben jóval több időt tudna apuka a gyerekekkel tölteni, nyaralni, kirándulni, sportolni, játszani, az véleményem szerint lényegesen többet tenne az ügy érdekében. Én a lelki szemeim előtt látom, hogy a gyerekek előre várják azt az éves egybefüggő 2-3 hetet ( persze normál szabiból kipótolva amit még kell és amennyit lehet) amikor csak apával , vagy legalább 10 nap csak apával, amikor tényleg együtt vannak, beszélgetnek, tanítgatja őket, csak rájuk figyel. És nochdazu ez a pótszabi évente a 0. évtől van számítva, magyarul a kisbabás teendőkből is kiveheti apuka a részét ( legalább az asszony eljut fodrászhoz és lesz 10 napja amikor végre kialudhatja magát )

Ellenben ha egy évben jóval több időt tudna apuka a gyerekekkel tölteni, nyaralni, kirándulni, sportolni, játszani, az véleményem szerint lényegesen többet tenne az ügy érdekében.

De ehhez ilyen apuka is “kéne”, mármint 0. feltételként , egyrészt “akarjon időt tölteni a gyerekkel”, akarjon “nyaralni”(amúgy csak ketten? , olyan vadregényes Disney -vadonban?:), esetleg a plázában?:), “kirándulni”, az akinek amúgy sincs kedve, sportolni, aki botkezű-botlábú? “játszani”? mit?, hogyan ? egyfolytában?

Ilyen kombináció a mesében sincs, ha létezik is, kb ezrelék szintjén ha van.

Én a lelki szemeim előtt látom, hogy a gyerekek előre várják azt az éves egybefüggő 2-3 hetet ( persze normál szabiból kipótolva amit még kell és amennyit lehet) amikor csak apával , vagy legalább 10 nap csak apával, amikor tényleg együtt vannak, beszélgetnek, tanítgatja őket, csak rájuk figyel.

Egy kibaszott hétvégét nem bírnak elviselni a váltott elhelyezést megkapó apák, vagyis 99%-ban a már számítógép/telefont-nyomogatni képes kölyök nem “otthon” hanem apucinál csinálja ugyanazt, mint otthon, várva mindkettő, hogy leteljen.
Vagy egy másik nő “intézi”, annak híján pedig valamelyik nőrokona, általában a nagymama.

Na, az el nem váltak esetén meg még annyit sem tölt a “gyerekkel” egy normál apa, vagy csak pár órát max. pl. egy egész hétvége alatt is, pedig ideje lenne rá, mindkettőnek.

Ezek kb ugyanazok az ezo-baromság, mint az “önmegvalósítás”, az “énidő”, a “szeretetnyelv”, meg az örökös “beszéljük meg”=”kommunikációval minden megoldható” divatszarok.

2 nap után kinyírná magát az apa, nemhogy 10 napig bírná egyfolytában, hacsak nem buzi, de tényleg.
Esküszöm, hogy aki ezeket a szarokat kitalálta, az nem ebben a világban él(t).

Jó, aláírom, hogy nem minden apa ilyen, szóval elragadott a hév. Nekem ilyen volt. Soha nem voltunk teher számra. Imádott velünk foglalkozni. Ebből a szempontból exférjem is jobb volt az átlagnál és a férjem fiai is sok közös emlékről mesélnek, ő is jó apa. Szóval előttem zömében jó példák vannak. Nem tudom megbecsülni, felmérni, hogy százalékosan hány apa igazi apuka…
De az biztos, hogy aki szeretné ezt a közös minőségi időt, annak lehetne így rá lehetősége úgy, hogy nem kötelező, nem az anyuka ” szabijából” vonódik le , a munkáltatók ki tudnák adni , azért nem lenne extrém gazdasági teher…

Nem tudom megbecsülni, felmérni, hogy százalékosan hány apa igazi apuka…

Gyanítom, hogy még a a bűvös “366 ” darabot sem éri el a számuk, összesen…..

De az biztos, hogy aki szeretné ezt a közös minőségi időt, annak lehetne így rá lehetősége úgy, hogy nem kötelező, nem az anyuka ” szabijából” vonódik le , a munkáltatók ki tudnák adni , azért nem lenne extrém gazdasági teher…

Aki szeretne ilyen “minőségi időt”, az anélkül is megoldja, akinek meg nem fűlik hozzá a foga, annak mindegy, hogy mennyi időt adsz, mert lényegtelen.

De ehhez ilyen apuka is “kéne”, mármint 0. feltételként , egyrészt “akarjon időt tölteni a gyerekkel”, akarjon “nyaralni”(amúgy csak ketten? , olyan vadregényes Disney -vadonban?:)

A kollégám a Tisza tónál volt a két fiával.Horgásztak,kerékpároztak,együtt voltak. Ja..2 hétig.

A kollégám a Tisza tónál volt a két fiával.Horgásztak,kerékpároztak,együtt voltak. Ja..2 hétig.

Kihagytad, hogy csecsemőként….. és hogy lányok voltak, akikkel makramékat kötött……

Mert ezért harcolnak ezek az “mozgalmárok”, szigorúan, az egyenlőség nevében…..
De, ha később kapnák meg, akkor anyucinak is jár majd, varrás, horgolás meg hasonló “én” és “közös-idős” foglakozásra kiszakítható “szabi”….

Mármint a kollégám? Elvált jó negyvenes..

Mindig (is) az eszed, és funkcionális analfabétizmusod volt a vonzerőd….

Anyucinak nem jár, ő megkapta a fél évet CSED keretében. Akkor aztán etethetett, pelusozhatott, büfiztethetett, nem aludhatott , síró gyereket ringathatott , mert hasfájós, mert eldugult az orra, mert nem büfizett rendesen, mert jön a foga, mert felébresztette valami és nem tud visszaaludni, mert…., fürdethetett kedvére. No ezt valóban a férfiak zöme nem bírja. Ez nem olyan, hogy egyszer- egyszer felkelsz éjszaka, egyszer-egyszer átvállalod, ezt folyamatában nyomod 1-2 évig. A nők idegrendszere erre alkalmasabb ( ez is egyfajta monotonitás tűrés, szívósság kérdése). Nem fizikailag nem képes egy férfi ezt hosszabb távon megcsinálni, hanem mentálisan. Ezért van az, hogy ha egy pici egy férfira marad ( meghal a felesége, lelép, vagy súlyos beteg lesz) szinte kivétel nélkül apuka, vagy anyuka egyik nőrokonánál landol a gyerek, legalábbis ellátásának marginális részében. ( biztosan van ezreléknyi kivétel).
Ráadásul a 2-3 éves kor talán bizonyos szempontból még nehezebb ( engem akkor tudott legjobban kiakasztani a lányom, pedig nem volt igazán problémás, vagy sokat síró gyerek), mert mindenhova rohan, mászik, nincs veszélyérzete, dackorszak, hisztik ilyenkor jönnek- mondjuk nálunk csak kiröhögött, amikor próbáltam elmagyarázni , hogy nem kell felmászni mindennek a tetejére, igaz soha nem esett le sehonnan és ez a mászás mánia meg is maradt egész felnőtt koráig. Folyamatosan figyelni kell, egyetlen mp-re sem veszítheted szem elől.

Meséltem már,10 év körüli kislány voltam, amikor az egész vállalati üdülő egy 2,5 éves kisfiút keresett a Balatonnál , a stégen apuka vigyázott a kicsire, anyuka beugrott valamiért az üdülőbe, apuka tudta. Elaludt.
Én olyan rémületet nő ( és apuka ) szemében azóta sem láttam. Szerencsére fél óra múlva meglett, a parton jött visszafele kezében a kis vödörrel , lapáttal, egy nő esélyesen nem tud ennyire mélyen bealudni, mert az idegrendszere, az evolúció arra ” képezte ki”, hogy minden rezdülésre felébredjen, ha gyereke van. Legalábbis túlnyomó többségben.

Ezért is sokkal ideálisabb szerintem gyereknek- apának egyaránt nem hosszú , folyamatos , hanem periódikus együtt töltött időben gondolkodni.

Hát persze…ez nem sztereotípia, hanem tapasztalat. De hajrá, a férfiak mimimum 2 százaléka, (de lehet 5 is) szívesen csinálná…valóban.

A nők meg ugyanolyan jó katonák, tűzoltók, kamionsofőrök, rakodók, rendszergazdák, ja mégsem…

( egyébként nem azt írtam, hogy nem képesek, hanem hogy mentálisan nem képesek, de van minimális kivétel, te biztosan közéjük tartozol, az elszántság is sokat jelent).

Most hogy a férfiak ki vannak szorítva ezekből a szerepekből

Aztán ki “szorította” ki őket?
Kik azok, kik nem engedik, hogy szegín férfiak “kiteljesedjenek”.
Hány férfi követeli, hogy átvehesse anyuci szerepköreit?
Milyen elcseszett buborékban éltek, de komolyan?

Vivi, abszolút egyetértek veled, nincs gyereke, fogalma sincs arról, amit leírtál, és ráadásul képtelen a valóságot érzékelni, annyira abszurd, hogy az már fájdalmas, még a saját “társaira” sem hallgat.

” Azért amikor írjátok, hogy nem vagyok apa kibújik a szög a zsákból, hogy mennyire nem a gyerekek érdekeit nézitek, miközben egyébként rendszerint arra hivatkoztok.”

De, pontosan a gyerek érdekeit, kizárólagosan az ő érdekeit nézzük, ami egyben a te érdeked is , mert így fog igazán kötődni hozzád a gyermeked.

Amikor írjuk, hogy nem vagy apa, annak abban van jelentősége, hogy nem tapasztaltad meg, nem élted át ( pár nap, 1-2 hét nem ugyanaz) igazán hosszan, egyfolytában hosszú hónapokon keresztül. Nagyon szép, nagyon megható pillanatok is vannak, de az első évek nem olyanok, nem arról szólnak amit te elképzelsz. Bármennyire elhatározod magad , hogy te ezt így, meg úgy fogod csinálni, ezt lazán keresztülhúzza az élet. Két dolgot jól csináltam, kezdetektől saját ágy, saját szoba ( ahol lehetséges) , az első 2 hónapban én aludtam a kiságya melletti sezlonon és, hogy rendszert vittem a kis életébe, magyarul kb ugyanabban az időben etetni, aludni, fürödni, ettől lesz kiegyensúlyozott a baba, nincs plázába rohangálás vele, össze- vissza bóklászás, ez az időszak nem erről szól. De ettől még baromi nehéz volt, pláne úgy, hogy a nagyik többszáz km- re laktak.

Nos, amikor a gyereket megkérdezik, hogy kit szeret jobban, akkor nem a 0-3 év közötti pelenkázásra fog visszaemlékezni. Másrészt ez nem egy népszerűségi verseny, nem jobban, máshogyan szereti a gyermek az édesanyját és édesapját. ( nyilván, ha az egyik egy szociopata barom, vagy egy agresszív picsa, akkor persze a másikat fogja jobban szeretni, de induljunk ki abból, hogy mindkét szülő normális).

Mint már említettem, én egy kivételesen jó édesapával nőttem fel ( ha engem megkérdeztél volna , függetlenül attól, hogy imádom az édesanyámat, biztosan azt mondtam volna, hogy apukámhoz kötődöm jobban), de ez nem azért volt, mert 2-3 év között – amire nem is emlékszem- pelenkázott, fürdetett volna, ehhez elég ügyetlen volt, ritkán kellett neki, de hallottam egy – két vicces storyt még a bátyámmal kapcsolatban, hanem azért, mert amikorra már visszaemlékszem , akkor rengeteg közös emlék, kirándulás, mozi, múzeum, sport események, ping-pong , rúgósfoci , házi fotólabor, felolvasó esték ( aki még emlékszik, hétfőnként sokáig nem volt tv adás, ilyenkor kalandregényeket olvasott fel nekünk- Delfin könyvek- egyszerre több fejezetet) és soha, de soha nem pattintott le , mindent meg lehetett vele beszélni, mindent meg lehetett tőle kérdezni, maximálisan az elsők voltunk a szemében.

Tőle tanultam meg hogyan kell bepakolni egy táskába, hogy minden beférjen, tőle tanultam meg sebeket lekezelni, tájékozódni az erdőben, stb… Ez számít ! Ezért állítom teljes biztonsággal, hogy az idősebb korban együtt töltött minőségi idő , vagy az év közben, meló mellett- után neki adott idő térül meg a legjobban.
Hidd el, hogy jót akarok és tapasztalatból beszélek. Mindenkinek olyan édesapát kívánok, amilyen nekem volt. ( mondjuk én nagyon szerencsés vagyok , mert anyukám is nagyon jó ember, de anyukámra sem a 3 év előtti időszakra emlékszem, első emlékeim vele kapcsolatban is kb 3 éves koromban kezdődtek és nem emlékszem arra, hogy hányszor szoptatott, törölte ki a szaros seggemet, vagy fürdetett meg.)

Az, hogy a gyerekkel ki mennyit foglalkozik és hogyan bánik 0-3 éves kor között meghatározó a későbbi életszakaszban is. Korreláció van ebben: aki többet foglalkozik vele ekkor az később is többet fog.

Ezért igaz, hogy “anya (,:) csak egy van”:)
Megszokja és mivel kezdetben is a része volt, a későbbiekben is azzá válik:)
Ő lenne a biztonsági bázis, aki mindig feltétel nélkül szereti, elfogadja.
Apuci ezt helyet soha nem lesz képes átvenni, és barom az, aki erre törekszik.

Ahol az anya valami okból nincs jelen, át tudja a venni a biztonsági bázis helyet az apuka. Sőt, igen sok családban az apa és az anya is biztonsági bázisként funkcionál, mert az apa nem játssza az előkelő idegent a családban, aki időnként megjelenik.

Ahol az anya valami okból nincs jelen, át tudja a venni a biztonsági bázis helyet az apuka.

Kényszerből, ha fizikailag tényleg nincs más lehetőség, de, ha bármilyen kicsi lehetőség is akad, akkor mindkettejük érdeke, hogy ne apuci pesztrálja.

Sőt, igen sok családban az apa és az anya is biztonsági bázisként funkcionál, mert az apa nem játssza az előkelő idegent a családban, aki időnként megjelenik.

Ennek ehhez semmi köze, de mivel te a “másik oldalon vagy”, így kénytelen, kelletlen, de neked akkor is ellentétes állásponton kell lenned, még akkor is, ha ez objektív baromság:)

Mint a másik hülye a “Szent Céljával”……

Tényekről beszélgetünk, nem oldalakról. Igen sok apa igényli, hogy a gyerekével legyen és részt vegyen a gondozásában. Miért lenne a családnak az az érdeke, hogy az apa ne vegyen részt a saját gyereke gondozásában? Egy apa mindent el tud látni a gyerekek körül, ha akarja, kivéve a szoptatást.

Igen sok apa igényli, hogy a gyerekével legyen és részt vegyen a gondozásában.

És, ki, vagy mi akadályozza ebben őket?:)

Miért lenne a családnak az az érdeke, hogy az apa ne vegyen részt a saját gyereke gondozásában?

Ki a franc állított ilyent, másrészt meg mit értesz “gondozás” alatt, harmadrészt meg már azt sem tudom, hogy milyen babot csépelsz….

Egy apa mindent el tud látni a gyerekek körül, ha akarja, kivéve a szoptatást.

Nagyon helyes, senki nem akadályozza meg ebben, ha viszont nem akarja, akkor még nem tudod rákényszeríteni, Win-win:)

Elgondoltatok már azon, hogy miért van az, ha megkérdezik a gyerekeket arról hogy az anyjukat vagy apjukat szeretik jobban akkor döntő többség az anyát fogja mondani?

Nem gondolkoztam el mert amikor (hál istennek kevés ilyen alkalom volt) ilyen ökör barommal találkoztam aki egy gyerektől ilyet kérdezett nem az általad említett eredmény jött ki.

Jártatok ti már gyerekek között? Beszéltetetek velük arról, hogy ők mit szeretnek jobban?

Csokoládét ,pónit ….lövöldözős játékot,meg sok olyan kis aranyos izét.A felnőtt dolga pedig az ,hogy felnevelje.Normális játék, normális kaja, normális családi környezet.Ez az alap.
Nem sértegetésnek szánom, távol áll tőlem de lehet,hogy előbb egy kutyát kéne tartanotok,az is komoly felelősségteljes feladat, bár szerintem még ahhoz is éretlenek vagytok.

Ha a gyerek szemében negatív szerepeket az apákra osztjátok akkor nem kell csodálkozni azon, hogy az apák társadalmi megítélése negatívabb mint az anyáké. Ja, hogy titeket ez nem zavar… Szerintem nektek nem kellene gyerkeket tartani mert ti járatjátok le az apákat.

Esküszöm, hogy a nyomorultakat mindig sajnálom valahogy, de amikor egyértelművé válik, hogy a saját maguknak alkotott, saját egyéni poklukban forognak körbe-körbe, akkor megnyugszom, hogy magukon kívül, szerencsére nagyobb kárt nem tudnak okozni, mert csak ugatják a Holdat…..

Commonman: Like:)

Azért amikor írjátok, hogy nem vagyok apa kibújik a szög a zsákból, hogy mennyire nem a gyerekek érdekeit nézitek, miközben egyébként rendszerint arra hivatkoztok.

Szálazzuk egy picit ezt szét:

1. Az hogy te nem vagy apa, annak igazán semmi köze a “gyerek érdekeihez”.
Annak ahhoz van köze, hogy nincs tapasztalatod az “unalmas, átlagos, dolgos, stb. hétköznapokról”, hogy a te szubjektív “rálátásodnak” gyakorlatilag köze sincs a valósághoz, vagy amit te róla a rózsaszín ideális elvek és “elvárások ” mentén elképzelsz, annak nem sok köze van a “hétköznapi” valósághoz..

2. A “gyerekek érdekei” egy gumicsont. Nem fehér, vagy fekete, hanem nagyon sok árnyalata van.
Kezdjük azzal, hogy “csecsemő kezébe nem adunk éles borotvát”.
Szintén nem érdemes az “idealizált” lózungokklal jönni, mert mindig utólag derült ki, hogy “mi lett volna a gyerek érdeke”.
Bármit felsorolsz, vannak olyan helyzetek és kontextusok, ahol pont annak az ellentéte lenne a kívánatos, üdvös.

Ha a gyerekek érdekeit néznétek, akkor figyelembe vennétek azt hogy a gyerekek mit gondolnak.

Igazán lényegtelen, hogy mit “gondol”.
Egyrészt azért, mert nem cselekvőképes, nem döntéshozó és nem felelős. Igazán semmiért.
Azon kívül, minden gyerek a kisebb ellenállás irányába megy, és addig, amíg a megszabott korlátok engedik, ha nincsenek ilyenek, akkor addig, amíg “egy fal orrba nem veri”, vagy rosszabb esetben bele zuhan a “szakadékba”, az már a végzetes szcenárió.

Fontos az is, hogy milyen korú “gyerekek”-ről beszélünk.
Ilyen lózung, hogy a “gyerek érdeke” nem létezik, főleg akkor, ha ez nincs konkretizálva.
Ez nem egy születési (elő)jog, vagy hasonló “alapigazság”, hanem egy nagyon relatív fogalom és minél jobban belemegyünk annál szerteágazóbb és bonyolultabb.

Erre hivatkozni bármilyen vitában, bármilyen részről egy orbitális f@szaság, hogy finoman fogalmazzak.

Márpedig gyerek mindenki volt.

És itt is van ez első “csapda”.
Mondhatnánk azt is, hogy egy gyereknek (jó esetben) szülei is voltak. Amiből az következne, hogy mivel látta átélte a “szülei jó/rossz (erre majd visszatérünk) nevelését “, ezért logikusan azt gondolnánk, hogy “tanult” az elkövetett hibákból és ő már azoktól mentesen, mindig “javítva” az előzőn, végül a “tökéletse gyereknevelés” x idő/generáció múlva megvalósul.
Van egy rossz és ezzel együtt egy jó hírem is ezzel kapcsolatosan: ez az egyik legnagyobb bullshit:)
A valóságban pedig min. 90%-ban megismétli a szülei “hibáit” és még ezekhez hozzácsapja a “saját hülyeségeit” és ezt “örökíti tovább”:)

A paradoxon az, hogy mindenkinek a saját gyerekkora “egyedi”, megismételhetetlen, és lényegtelen, hogy ő akkor és ott, vagy azóta felnőve, “visszatekintve , mint gondolt, vagy gondol ideálisnak, mire vágyott, milyen vélt, vagy jogos sérelmei/traumái voltak, ez egyrészt egyedi, megismételhetetlen és a gyerekei számára ez kurvára tökmindegy:), már csak azért is, mert nem az ő életét élik “újra”, ugyanolyan vagy “ideálisabbá” alakított környezetben, kvázi klónként, amelyben a “hibákat” ki lehet “javítani”.

Minden szülővé váló azt gondolja, hogy jobban fogja csinálni, mint a szülei, aztán rádöbben, hogy nem hogy jobban, hanem ugyanazt csinálja, csak még a saját, külün bejáratú traumáival is terhelni fogja a gyerekét:) az meg szegény nézi, hogy ez így hogy?:)

A kamaszodó fiammal beszélgetve jöttem rá arra, hogy tökmindegy, hogy milyen “apa” vagyok, ő kb úgy viselkedik velem szemben, mint a jelenkori “ellenzék”:) a kormánnyal szemben:), mindig szemben áll velem, lényegtelen, hogy milyen állásponton vagyok, neki a “lényege” hogy azzal mindig ellentétes pozíciót vegyen fel:)
És ezt el is mondta, mármint azt, hogy bármit mondhatok , annak az ellenkezőjét is, tökmindegy, mert ezek mind csak ürügyek:) arra, hogy a velem való szembenállását kinyilvánítsa:)
Az érzelme(i)k mindent felülírnak:)
Ráadásul nem találhatod ki, hogy mikor mi lenne a “(leg)optimális(abb):)
Ezért is az egyértelmű keretek(paradox módon, még ha az adott esetben erőszakos, büntető, kegyetlen, embertelen stb.) hiánya a legrosszabb, ami egy gyerekkel történhet.

Itt láthatóan ez fel sem merül az, hogy egy gyerek milyen apát szeretne.

Azért is becsapós és szívatós ez a kérdés, mert egyrészt egyedi, szubjektív és keret/környezetfüggő, annyira bonyolult, adott esetben, hogy erre nem lehet objektív (jó) választ adni.

Nincs összehasonlítási alapja, senki nem tud egyszerre két életet élni, nem lehet párhuzamos lehetőségeket szimulálni, csak “elméletben” , végyakban, érzelmekkel telítve, és mindig utólag derülne ki, hogy “mi lett volna a helyes” . Ugyanúgy nevelt gyerekek esetében ugyanazt sem ugyanúgy látja, értékeli egyik fél sem, sőt, van amikor épp az ellentétét látja mindkettő ugyanannak az objektív viselkedésnek.

Mégis ki akarna inkább egy ilyen apát, aki teherként tekint arra hogy vele foglalkozzon?

Pl. az, akinek még apja sincs…., mert lelenc, mert árva, mert meglépett az apja stb..
Annak már az is a világ közepe lenne, ha egyáltalán lenne egy személy, akit apának nevezhetne.

Jártatok ti már gyerekek között?

Gyakorló szülők vagyunk, veled ellentétben:)

Beszéltetetek velük arról, hogy ők mit szeretnek jobban?

Az ebben a csapda, hogy az, hogy ő “mit szeretne” az közel sem biztos, sőt, az esetek nagyon nagy hányadában nem egyezik meg a “valós érdekeivel”:)

Ilyen esetben ki “nyer”?:)
Mert kibicként nincs felelősséged, úgy könnyű:), de amikor biztosan te (is) meg ő is szopni minden végkimenetelben, akkor hogyan döntesz?:) Ki dönt? Ki vállalja a felelősséget?

Elgondoltatok már azon, hogy miért van az, ha megkérdezik a gyerekeket arról hogy az anyjukat vagy apjukat szeretik jobban akkor döntő többség az anyát fogja mondani?

Ez egyrészt bullshit, másrészt meg ennek a “versenynek” a tökéletes példái az elvált szülők kivétel nélkül elbaszott gyerekei, ugyanis ha megteheti, akkor mindkét fél szeretné “megvásárolni” a gyerek “szeretetét”, egy kibaszott verseny alakul ki a két elcseszett “szülő” közt, miközben a gyerek válik kettőjük közt a “legértelmesebbé”, hiszen hamar rájön, hogy hogyan lehet őket orruknál fogva vezetni, kijátszani egymás ellen úgy, hogy maximalizálhassa a saját “hasznát”.

De, sok esetben nem is kell elválni, a kölykök erre nagyon hamar ráébrednek:) és kihasználják:)

1. Én azt gondolom, hogy a szubjektív rálátás az éppen hogy az amikor egy apa saját tapasztalatai alapján von le általános következteteseket az apákra vonatkozóan, és nem látja hogy sok apa egész máshogy gondolja ezt.

Nem látok rá sok esélyt, de azt kellene felfognod, hogy vannak a tények, és vannak a “vélemények” és vannak a elképzelt, minden realitást nélkülöző vágyálmok.

Na, most ezek közül az utolsó az, ami a sci-fi kategória, “a vélemény meg olyan, mint a segglyuk, mindenkinek van, de (általában:) senki nem kíváncsi a másikéra” (by Geszti), és vannak a tények, amelyek mindig “ütik” az első kettőt.
Amíg te ezeket kevered, illetve bármilyen idea alapján egyenrangúnak tekinted, addig a menthetetlen kategóriában vagy.

Ezzel szemben lényegesen objektívebb tudományos kritiériumok szerint összegyűjteni az apák helyzetével kapcsolatos tapasztalatokat, akkor is ha ezt egy külső szemlélő teszi meg.

Kurva lényegtelen.

Mint pl. ők tették:
https://socio.hu/index.php/so/article/view/907

Egy “valláskárosult”, 31 fős, belterjes “vizsgálat” szubjektív ” megállapításai” nagyon nem relevánsak.

2. Így van a gyerek érdeke vitatható.

Tévedsz, nem értettél semmit abból, amit írtam.
Nem létezik olyan hogy a “gyermek érdeke”, ahány ember, ahány trauma, annyi “érdek” van, amit a gyereknek “tulajdonítanak”.
Ez a leggusztustalanabb hivatkozási alap, amúgy.

Nyilván nem egyezik a véleményünk abban sem, hogy mi a gyerek érdeke.

Ahány szekta/világlátás, annyi féle “gyerek érdek” létezik,……

Ugyanakkor minden kornak vannak uralkodó eszmeáramlatai, ahhoz pedig az én általam elmondott elképzelés véleményem szerint közelebb áll.

Aztán a korok elmúlnak és balfaszok kiesnek az evolúciós rostán, az eszmeáramlataikkal együtt…..

Ma pár az oktatáspolitikában is megjelent az a szemlélet, hogy az iskolának figyelembe kell venni a gyerekek véleményét. Pl. az iskolákban is megjelent hogy értékelik a gyerekek a tanárokat.

Nem elég, hogy a tanárokat megszopatták, elvéve/megtiltva bármilyen fegyelmezési jogot, erre még rájött az újgazdagok követelései, hogy az elbaszott, aranybilin szaró kis csemetéjüknek milyen jegyet adjanak, különben így rúgatják ki az illetőt, és/vagy vonnak meg apanázsokat, hogy abban nem lesz köszönt……

Már tudtam, hogy még mi hiányzott……

A minisztérium is készít olyan kutatasokat, amik azt vizsgálják hogy a gyerekek milyen tankönyvből szeretnek tanulni.

Eléggé elbaszott az a világ, amikor a ló mondja meg a kocsisnak, hogy az hogyan tartsa a gyeplőt…….

Az apák is képesek lennének életben tartani a csecsemőt. Egyszerűen ők le tudják a csecsemőgondozást passzolni az anyának, nagymamának- A nők nem tudják tovább hárítani a feladatot, nekik bírniuk kell.

A nők nem tudják tovább hárítani a feladatot, nekik bírniuk kell.

Ilyen ez a világ, nőellenes és kegyetlen:)

Az egyik elkezdi: “ó, szegény, szerencsétlen férfiak”, mire te rákontrázol, : “ó (még) szegény(ebb) (még) szerencsétlen(ebb) nők”…

Talán azért mert a társadalmunk úgy működik, hogy az élet bizonyos területein a nőkre raknak nagyobb terhet, más területeken pedig a férfiakra. Az élet bizonyos területein a férfiak dolgát nehezítik meg, más területen pedig a nőkét.

Szörnyű ez a “társadalom”, de tényleg, miért jó ez neki, hogy “terheket rakosgat” férfiakra és nőkre, nem tudna ez nyugton megülni a seggén, és hagyná békén ezeket a nőket és férfiakt?….:)DDDD

A kommented éretlen és nem túl szellemes humorizálás érvek helyett, ha már cáfolni nem tudod a másik ember írását. :) Igen, az élet terhet ró az emberekre. Ez nem szörnyű dolog, nem a szörnyű társadalomról beszélünk. De az is butaság, ha nem ismered el, hogy igenis igen nehéz dolog a gyerekvállalás és a munka összeegyeztetése, nem csupán móka és kacagás a csecsemőgondozás, stb. stb. Csináltad már, hogy ennyire humorosan fogod fel a dolgot, és neked ilyen könnyedén megy/ment a dolog?

A kommented éretlen és nem túl szellemes humorizálás érvek helyett, ha már cáfolni nem tudod a másik ember írását:)

Akkor gondolom, ez azt jelenti, hogy megnyerted ezt a vitát, nem?:)
Gratulálok:)

De az is butaság, ha nem ismered el, hogy igenis igen nehéz dolog a gyerekvállalás és a munka összeegyeztetése, nem csupán móka és kacagás a csecsemőgondozás, stb. stb.

Azt nem értem, hogy ezt honnan vetted és miért csépeled?

Csináltad már, hogy ennyire humorosan fogod fel a dolgot, és neked ilyen könnyedén megy/ment a dolog?

Nem veled, hanem rajtad röhögök…..

Tényt fogalmaztam meg. Esetleg humorizálás, mellébeszélés nélkül meg tudod cáfolni, amit írtam?

Tényt fogalmaztam meg.

A tényt nem kell “megfogalmazni”, max közölni, a tény önmagát definiálja…..

Esetleg humorizálás, mellébeszélés nélkül meg tudod cáfolni, amit írtam?

Nem tudom, megint nyertél:)
Újfent, fogadd gratulációimat:)

Miért kéne tovább hárítani a feladatot? Ha vállaltuk a gyermekszülést, ez a fő feladatunk, nyilván nem kell és nem is lehet rákényszeríteni a szülést senkire, de ha vállalta, akkor teljesítse. És ez megint nem azt jelenti, hogy időnként ( amikor nagyon elfáradt az ember lánya) , nem lehet joga segítséget kérni a férjétől ( a gyermek apjától, ha nem a férje) nagyiktól, egyéb nőrokonoktól, de ez az anya fő feladata. Tehát igen, egy férfi is képes fizikailag életben tartani egy csecsemőt ( magyarul időnkénti jellegel ő is pelenkázhat, etethet- akár előre lefejt anyatejjel is cumisüvegből- fürdethet stb), alkalmanként levehet egy kis terhet az anya válláról, hogy egy kicsit pihenhessen, szó nincs róla, hogy nem, de én ( minimális kivételtől eltekintve) a férfiakat mentálisan nem tartom elsősorban alkalmasnak arra hosszú távon, hogy egy 0-3 éves gyereket folyamatosan ők lássanak el. ( fizikailag is ügyetlenebbek az apró, finomabb kézi mozdulatokban, illetve többségük sokkal mélyebben tud bealudni- bizony ilyen téren előjön a többfelé figyelés evolúciós képessége is, bár ezek mind javíthatóak valamennyire gyakorlással.)

De a fő érvem, hogy mentálisan sokkal jobban kikészíti őket, hogy össze vannak zárva egy kisgyerekkel- még akkor is, ha az a saját, szeretett gyermekük, ugyanolyan napi rutin folyamatokat csináljanak hónapokon keresztül ( a monotonitástűrésük kb. a tizede a mienknek, mondjuk nekem sem túl magas, de nekem a kötelességtudatom jóval magasabb az átlagtól ) , ráadásul akárki akármint mond , egy férfi ( ugye hová tűntek az igazi férfiak ?) hosszabb távon nem érzi igazán férfinak magát egy ilyen szerepkörben. Többségük sokkal türelmetlenebb is. Én nem várom el egy férfitól, hogy az anyja legyen a gyerekének, elvárom, hogy besegítsen alkalmanként akár csecsemőgondozásban is , ha tényleg könnyíteni kell az anya terhein, elvárom , hogy a későbbiekben igazán jó apja legyen, a már saját életemből sokszor említett példák mentén, de nem várom el, hogy a nemi szerepek felcserélődjenek, mert ez biológia és nagyon sokszor bebizonyosodott, hogy a világ ilyetén rendjét nagyon nem jó és nem is érdemes felrúgni.

Vivi, teljesen egyetértek.
Cipész, kaptafa…..

Egyébként mindenkinek ajánlom ezt a valóban jó filmet ( ami ráadásul a nagyon nőtámogató, nagyon liberális USA- ban készült ) .
Itt pontosan ( többek között) azt boncolgatja a film, hogy a nagyon jól kereső és emiatt munkába hamar visszaálló édesanya és az amúgy kivételes képességekkel és türelemmel rendelkező otthon maradó édesapa között (még így is) mekkora konfliktusok születhetnek. A fő story De Niróé , de kardinális a történet szempontjából a fentebb említett konfliktus:

https://m.imdb.com/title/tt2361509/?ref_=m_nmfmd_act_23

Nem azt írtam, hogy az anyák alig várják, hogy kidobják a nyakukból a gyerekük gondozását és azon gondolkodnak, hogyan kellene továbbhárítani valakinek a feladatot. Csupán azt írtam, hogy veled ellentétben azt gondolom, egy férfi is képes a gyermekét gondozni. Mentálisan is. A kézügyessége is megvan hozzá. Nyilván egy csecsemő gondozása nem csupa móka és kacagás, igencsak embert próbáló feladat. De az anyának nincs olyan opciója, hogy feladja, neki bírnia kell, mert nincs, aki megcsinálja helyette, nincs választása. Ha a Az apának van más opciója, ő feladhatja, az anya úgyis megcsinálja. Ő megteheti, hogy kijelenti, nem bírja/nem tudja gondozni a gyerekét.

Igen sok helyen monoton munkát végeznek férfia és bírják. Igen sok olyan területen dolgoznak, ahol többfelé kell figyelniük és bírják. Nem arról beszélünk, hogy a férfi az anyja legyen a gyerekének, hanem arról, hogy az apja. Egy apa nem gondoskodhat a gyerekéről, ez nem lehet része az apai feladatoknak? Több apát ismerek a környezetemben, aki mindent meg tud csinálni a gyerek körül, kivéve a szoptatást. És szerintem ez igen tiszteletreméltó dolog. Semmiféle biológiai oka nincs annak, hogy az apa ne tudna gondoskodni a gyerekéről a szoptatáson kivül.

Nem is arról beszélgetünk, hogy az apák egy az egyben vegyék át a csecsemőgondozást az anyáktól 0-3 éves korig, és teljes legyen a szerepcsere. Nem hosszabb távról van szó, nem arról, hogy apa ezentúl csak háztartásbeli lesz élete végéig. Ha megvan, mettől meddig és miért van otthon a gyerekkel apa, ez önmagában még nem megy a férfiasság rovására, hiszen nem a tehetetlenség, élhetetlenség az ok, ami miatt otthon babázik. Mindenki tudja, hogy néhány hónap múlva visszatér a borzasztóan fontos munkahelyére, ahol ismét borzasztóan férfias munkát fog végezni. A petícióban is csak néhány hónap szerepel, amikor a gyerek már nagyobb, már nem szopik, az anyuka szervezete is regenerálódott a szülés után, és pl. vissza akar menni a munkahelyére, vagy éppen muszáj visszamennie a munkahelyére. Sokkal jobban szolgálja a gyerek érdekét, hogy otthon van apával, mintha bölcsibe kell mennie.

Én sem tartom időszerűnek a petíció követeléseit, de nem azért, mert az apák biológiailag ne lennének alkalmasak a 2-3 éves gyerekük nevelésére, gondozására. Egyszerűen nem akarják vállalni a feladatot, nem vágynak erre a feladatra, nincs benne a közgondolkodásban, közbeszédben, hogy a férfiak szeretnének pár hónapra otthon maradni a gyerekükkel. És szerintem azokkal a munkaerőpiaci hátrányokkal sem szívesen nézne szembe egy férfi, amit egy pár hónapos távollét jelentene. Nem hiszem, hogy a mai magyar társadalomban egy ilyen petíció időszer lenne, társadalmi igényt fogalmazna meg a férfiak részéről.

azt gondolom, egy férfi is képes a gyermekét gondozni. Mentálisan is. A kézügyessége is megvan hozzá.

Lényegtelen, ha nem akarja és/vagy sokkal kevésbé hatékony benne, mint egy nő.
Mert csinálná?
Hogy szopassa magát?

Nyilván egy csecsemő gondozása nem csupa móka és kacagás, igencsak embert próbáló feladat. De az anyának nincs olyan opciója, hogy feladja, neki bírnia kell, mert nincs, aki megcsinálja helyette, nincs választása.

Így járt, lehet reklamálni Istennél/Természetnél, kinek hite szerint…..

Ha a Az apának van más opciója, ő feladhatja, az anya úgyis megcsinálja. Ő megteheti, hogy kijelenti, nem bírja/nem tudja gondozni a gyerekét.

Pontosan és ez legalább 95%-ban meg is történik, mi a kérdés?

Igen sok helyen monoton munkát végeznek férfia és bírják. Igen sok olyan területen dolgoznak, ahol többfelé kell figyelniük és bírják.

Irreleváns, a “van olyan” az soha nem jelenti azt, hogy “mindegyik”.

Nem arról beszélünk, hogy a férfi az anyja legyen a gyerekének, hanem arról, hogy az apja.

Vagyis ezek szerint az apaság azt jelenti, hogy ugyanazt csinálja gyerekkel, mint az anyja, kivéve, hogy nem tudja szoptatni?
Ez lenne az apaság definíciója?

Egy apa nem gondoskodhat a gyerekéről, ez nem lehet része az apai feladatoknak?

Ki/mi akadályoz ebben bármely apát?
Miért szurkálod a ködöt?

Több apát ismerek a környezetemben, aki mindent meg tud csinálni a gyerek körül, kivéve a szoptatást.

És? Akkor mindenki olimpiai bajnok mer ismerek én is olimpiai bajnokokat?

És szerintem ez igen tiszteletreméltó dolog.

Én egyenesen elájultam tőle…..

Semmiféle biológiai oka nincs annak, hogy az apa ne tudna gondoskodni a gyerekéről a szoptatáson kivül.

Ezt kissé fogalmazd át,mert így baromság.

Nem is arról beszélgetünk, hogy az apák egy az egyben vegyék át a csecsemőgondozást az anyáktól 0-3 éves korig, és teljes legyen a szerepcsere.

De azért egy kicsit legyen, nem:)?

Nem hosszabb távról van szó, nem arról, hogy apa ezentúl csak háztartásbeli lesz élete végéig.

Hanem arról, hogy ezt (is:) csinálja meg a nő helyett:)

Ha megvan, mettől meddig és miért van otthon a gyerekkel apa, ez önmagában még nem megy a férfiasság rovására, hiszen nem a tehetetlenség, élhetetlenség az ok, ami miatt otthon babázik.

Én őszintén ezt kívánom neked, ha netán mégis gyereket szülnél, komolyan:), mert te megérdemled:)

Mindenki tudja, hogy néhány hónap múlva visszatér a borzasztóan fontos munkahelyére, ahol ismét borzasztóan férfias munkát fog végezni.

A tisztelet és egyenrangúság, no meg a gúny és a megvetés teljes hiánya csak úgy süt ebből a mondatból:)

A petícióban is csak néhány hónap szerepel, amikor a gyerek már nagyobb, már nem szopik, az anyuka szervezete is regenerálódott a szülés után, és pl. vissza akar menni a munkahelyére, vagy éppen muszáj visszamennie a munkahelyére.

Tüncizzetek, hátha összejön….

Sokkal jobban szolgálja a gyerek érdekét, hogy otthon van apával, mintha bölcsibe kell mennie.

Gondolom, ez személyes tapasztalat:), téged is így neveltek:)

Egyszerűen nem akarják vállalni a feladatot, nem vágynak erre a feladatra,

A semmirekellő gecik:)

nincs benne a közgondolkodásban, közbeszédben, hogy a férfiak szeretnének pár hónapra otthon maradni a gyerekükkel.

Mert jobb esetben csak szarrá röhögnek magukat ezen…..

És szerintem azokkal a munkaerőpiaci hátrányokkal sem szívesen nézne szembe egy férfi, amit egy pár hónapos távollét jelentene.

Á, dehogy, nagyon örülne neki , sőt, rájuk is kellene ezt kényszeríteni, csakis az egyenlőség nevében:)

Nem hiszem, hogy a mai magyar társadalomban egy ilyen petíció időszer lenne, társadalmi igényt fogalmazna meg a férfiak részéről.

Én szerintem meg igen :) sőt, már most is elkésett, hogy fogjuk így utolérni a fejlett nyugatot?:)DDD

Én meg nem azt írtam, hogy egy férfi ( fizikailag) alkalmatlan egy csecsemő gondozására ( bár adottságaik nem annyira kedvezőek ehhez, de gyakorlással javíthatóak), hanem azt, hogy túlnyomó többségük hosszú távon mentálisan alkalmatlan rá , a 6 hónap az.( elő fogom keresni , de olvastam egy tanulmányt, amelyben pont azt boncolgatják, hogy olyan nyugati társadalmakban, ahol az átlagostól több apa marad otthon a kisgyerekkel hosszabb távon, magas a depresszióval kezelt férfiak száma). Na, meg is van :

“At least one study revealed that it can be harder emotionally for males to shift from having a paycheck to working at home. Fathers who left the workforce to be a stay-at-home parent were found to have higher levels of depressive symptoms than women.”

https://www.healthline.com/health/parenting/stay-at-home-dad#statistics

( egyébként igen tárgyilagosan pro- kontra elemzi-persze azért USA szemszögből – az egész témát, sok adattal)

Egyébként ezt is érdemes elolvasni egy anya , aki megtapasztalta miket hozhat a helyzet:

https://time.com/89992/dont-let-your-husband-be-a-stay-at-home-dad/

Itt pedig csokorba szedve a hosszú távon
otthon maradó apukák problémái ( láthatóan a fő gondok a munkahely-jövedelem téren és mentális területen jelentkeznek)

https://www.moms.com/from-dads-pov-20-things-he-struggles-with-most-as-a-stay-at-home-dad/

Pl:

“Acknowledging that dad isn’t the major breadwinner is emasculating, many men note. Studies have confirmed that men who are “financially dependent” on their partners are “more likely to seek treatment for anxiety, insomnia, and erectile dysfunction.” One LA-area dad who stays home with his two kids said he tells friends that his “allowance” is the cost of childcare, but it still stings to not have a paycheck to flaunt.”

Abban egyetértünk, hogy fontos, hogy az apa részt vegyen, hogy maga is szerepet vállaljon a gyermekei felnevelésében, akár besegítsen a csecsemőgondozásba is. Besegítsen, nem hosszú hónapokra átvállalja.

És de, hosszú távon nem férfias a htb-ség. Ami egy-két heti alkalommal cuki és megható, tehermentesítő ( hogy fürdeti, pelenkázza, eteti, altatja a picit, hogy elmosogat, kitakarít, stb ), az hosszú távon nem az, ha nem is feltétlenül a gyermeke anyjának, de SZÁMÁRA mindenképp és ez a mentális, lelki szorongás nagy bajokhoz, konfliktusokhoz vezethet.
A gyermeknevelés, meg nem tesztelgetés, nem kísérlet, hogy na vajon megy-e , apuka először úgy érezheti, hogy tudja ezt ő, hisz besegített korábban is, meg szereti a gyermekét , aztán szembe jön a valóság.
Depresszióval lerobban, anyuka jöhet vissza táppénzre ( ha szerencséjük van valamelyik nagyi be tud segíteni, de mi van, ha ök is dolgoznak?), vagy ugye irány a bölcsi…

Nem egyszerűbb, hatékonyabb és jobb mindenkinek, főleg a gyereknek, ha az marad vele otthon végig, akinek mind a gyakorlata, tapasztalata és a hajlandósága megvan rá ? (az éves pótszabival, ha igény van rá, meg apukák tudnak gazdálkodni). Természetesen úgy, hogy közben azért besegítenek, kiveszik a részüket a mindennapokból is.

akikkel makramékat kötött……

Horgot kötöttek ,az se könnyű.A mai damilok sokkal vékonyabbak mint régen.Ott meg tele van az egész tuskóval könnyen beszakad a cucc.

És szetinted Common ez abból adódóan fog kialakulni ( stresszmentes , egészséges gyerek lesz belőlük), hogy apa pelenkáz, büfizetet, takarít otthon egy fél évig és nagyobb részük kb agyvérzést kap ?

Szerintem én nem mondtam ilyet.Mivel minden hozzászólást nem lehet mindig elolvasni bemásolom mit írtam:

“Ha a patikamérlegen kimért egyenlősdi a kitűzött cél akkor hasznos lehet a javaslat megvalósítása. Az apa dolga a gyerek ilyen fiatal korában az anya támogatása nem pedig a szerepének átvétele. Persze ehhez is jól jön a szabadság de az apaszerep kiteljesedésének “törvény általi” megtámogatásához ,ha ilyesmi bevezetésre kerülne , inkább a gyerek óvodás vagy kisiskolás korában kéne történnie.“

Ezt valóban nem láttam, sorry.

Az anyák döntése, hogy otthon maradnak a gyerekükkel, szintén nehezebb anyagi körülmények közé sodorja a családot, mégis vállalják. Ha azt néznék a családok, hogy anyagilag hogyan járnak jobban, minden gyerek fél évesen bölcsődében kötne ki.

Az anyák döntése, hogy otthon maradnak a gyerekükkel,

Hibás az alapaxiómád és e miatt hibás az arra építetten levezetett okozat is.

Az otthon maradás nem az anya “döntése”, hanem egy kényszer, márcsak azért is, mert Vivi szépen elmondta hogy objektív fizikai tény, hogy 6 hétig vérzés, a belső szerveknek valahogy vissza kell állniuk, megviseli a szervezetet, a csecsemőt 0-24-ben el kell látni, folyamatosan.

szintén nehezebb anyagi körülmények közé sodorja a családot,

Geci nők?:) Szántszándékkal “sodorják nehezebb anyagi kürülmények közé a családot”?:) WTF?:)

mégis vállalják.

Óh, mily nemes áldozat:), más faszávak csalánt verni, a döntésük következménye, de ezek a nők olyan hősök, hogy ezt vállalják:)

IIyenkor kétséges, hogy minek kellene a te esetedben drukkolni, hogy szülj, vagy ne szülj?:)

Ha azt néznék a családok, hogy anyagilag hogyan járnak jobban, minden gyerek fél évesen bölcsődében kötne ki.

Mert te alapaxiómaként veszed, hogy egy 6 hónapos gyerek anyja ugyanolyan munkaerő, vagy még jobban is teljesít, tűsarkúban, hátrafelé menet is, mint a csóringer férfiak:)?:)

Maga a gyerekvállalás nem kényszer. A nő dönti el, akar-e anya lenni vagy nem. Vállalja-e, hogy egzisztenciálisan bizonytalanabb helyzetbe kerül, vagy nem. A nők nagy része a gyerekért ezt természetes módon felvállalja.

Igen, bizony, bármennyire is ironizálsz ezen, a nők a gyerekvállalással kockáztatják, hogy anyagi szempontból kiszolgáltatott helyzetbe kerülnek. Csökken a jövedelmük, nagy részük elveszti a munkahelyét, stb., stb. Ez szerinted nem igaz?

Honnan gondolod, hogy ezt alapaixómaként veszem? Megálmodtad? A saját lázálmaidat nekem tulajdonítod?

Kedves xcsakx! Én történetesen tisztelettel beszéltem a nőkről, akiket nem érdekel, hogy bár magukat többféleképpen is hátrányos helyzetbe hozzák a gyermekvállalással, mégis természetes módon megteszik. Sőt, sokan az egész életüket úgy alakítják már a gyerekeik születése előtt, hogy a családnak jó legyen.Ha te szántszándékkal félre akarod érteni, amit írtam, az a te gondolkodásodat tükrözi.

Kedves xcsax! Miután semmit nem tudsz rólam, a kijelentésed is csupán egy rosszindulatú ember rosszindulatú próbálkozása a személyeskedésre. :)

Maga a gyerekvállalás nem kényszer. A nő dönti el, akar-e anya lenni vagy nem.

Bizony, már nem kényszer.
Van választási lehetősége.

Vállalja-e, hogy egzisztenciálisan bizonytalanabb helyzetbe kerül, vagy nem. A nők nagy része a gyerekért ezt természetes módon felvállalja.

Akkor vállalja, ha neki megéri.:)
Ha van olyan férfi, akinek hajlandó szülni.

Igen, bizony, bármennyire is ironizálsz ezen, a nők a gyerekvállalással kockáztatják, hogy anyagi szempontból kiszolgáltatott helyzetbe kerülnek.

Nem kockáztatják, hanem konkrétan, ez ezzel jár.

Csökken a jövedelmük, nagy részük elveszti a munkahelyét, stb., stb. Ez szerinted nem igaz?

Dehogynem, de hiszen nem is jövedelem szerzés az elsődleges szerepük….

Honnan gondolod, hogy ezt alapaixómaként veszem? Megálmodtad? A saját lázálmaidat nekem tulajdonítod?

Irónia nem egy ország…..

Kedves xcsakx! Én történetesen tisztelettel beszéltem a nőkről, akiket nem érdekel, hogy bár magukat többféleképpen is hátrányos helyzetbe hozzák a gyermekvállalással, mégis természetes módon megteszik.

Meg vagy érte dicsérve:).

Sőt, sokan az egész életüket úgy alakítják már a gyerekeik születése előtt, hogy a családnak jó legyen.

Az önfeláldozó szentek:)

Ha te szántszándékkal félre akarod érteni, amit írtam, az a te gondolkodásodat tükrözi.

Mert én ilyen gonosz vagyok:)

Kedves xcsax! Miután semmit nem tudsz rólam, a kijelentésed is csupán egy rosszindulatú ember rosszindulatú próbálkozása a személyeskedésre. :)

Akkor mindenki lenyugodhat:)
Mondjuk, annyi tény, hogy nincs gyereked:)

Kedves Xcsakx!
Az anyák nem szentek, de valóban, a saját igényeiket igen gyakran háttérbe szorítják a gyerekük érdekében. Emlékszel, mikor anyukád főzte neked a bébipapit, ahelyett hogy a sorozatot nézte volna a tv-ben? Cserébe most élcelődsz rajta. :)

Te nem gonosz vagy, csak frusztrált, aki idejár egy kis sikerélményért. :)

Nem ismered az életemet. Csak ostoba módon provokálni akarsz. :)

Az anyák nem szentek,

:)

de valóban, a saját igényeiket igen gyakran háttérbe szorítják a gyerekük érdekében.

Most meghatódtam, de hogy jön ez ide?

Emlékszel, mikor anyukád főzte neked a bébipapit, ahelyett hogy a sorozatot nézte volna a tv-ben?

Egy hős volt:) de tényleg, pedig sorozatot is nézhetett volna, persze csak akkor, ha lett volna tévének és lett volna adás :) és ha lett volna adás lett volna sorozat is:)

Cserébe most élcelődsz rajta. :)

Inkább rajtad röhögök:)

Te nem gonosz vagy, csak frusztrált, aki idejár egy kis sikerélményért. :)

Végül is igazad van, mulattatsz:) ha ezt sikerélménynek tekinthető:)

Nem ismered az életemet.

Bőven elég, hogy nincs gyereked, de osztod az észt a gyereknevelésről, a többitől már nem is beszélve:)
Gyakorlatilag ugyanazt a szart nyomatjatok mindketten, mint a cikkíró balfasz, ezért is
mulatságos, hogy szinkronban tesztek:)

Csak ostoba módon provokálni akarsz. :)

Semmi szükség nincs rá, magatoktól mondjátok mindent, inkább az a nehezebb, hogy elengedjük a sok hülyeséget:).

A nők nagy része eddig is a munka- és a családi terhek kiegyenlítéséért emelt szót. A nagyobb kereset elsősorban a férfinek fontos, a büszke férfiego igencsak nehezen viseli, ha ő keres kevesebbet. :)

A nők lenézik azt aki kevesebbet keres, ti hibátok.

A nők nagy része eddig is a munka- és a családi terhek kiegyenlítéséért emelt szót.

Aztán, amikor megkapta, akkor lapátra került a már “egyenlővé vált” szerencsétlen…..

A nagyobb kereset elsősorban a férfinek fontos, a büszke férfiego igencsak nehezen viseli, ha ő keres kevesebbet. :)

Ez nem (csak:) ego kérdése.
A “Férfi”-től elvárt minimum tényező a nő részéről az, hogy “önbizalma” legyen.
A női ego sem viseli el, ha “nem tud felnézni” a “párjára”.
A mosogató, szaros pelenkát cserélő, vele egyformán, vagy kevesebbet kereső “pesztra” az minden, csak épp nem olyan, akire “fel tudna nézni”.
Lehet nyomatni a kamu szövegeket, de a valóságot és a nők tetteit ez nem befolyásolja.

Az ostoba Red Pill alaptörvény szerint. :)
Nem arról beszélünk, hogy a férfi most már egész életében otthon mosogasson. Arról beszélünk, hogy egy egyébként tehetséges, tetterős, vállalkozókedvű férfi a gyerek és a család érdekében időlegesen otthon marad, mert úgy döntött. Mert fontosnak tartja, hogy megfelelő kötődés alakuljon ki közte és a gyereke között. Fontosnak tartja, hogy a gyereke hozzá kötődjön, ne az x számú bölcsis nénihez, ami igencsak meghatározó dolog a gyerek személyiségfejlődése szempontjából a pszichológusok szerint.

Mellesleg egy férfinek pont annyira szüksége van arra, hogy a felesége felnézzen rá, mint amennyire a feleségnek szüksége van rá, hogy felnézhessen a férjére.

Az ostoba Red Pill alaptörvény szerint. :)

Ez a mondat önmagában egy oximoron:)

A RedPill az nem “alaptörvény” és nincs is neki “olyanja”.
A RedPill az egyszerűen a nők kapcsán tapasztalt tények és a valóság kendőzetlen leírása.
Egy ténymegállapítás nem “törvény” csak egyszerűen egy tény:)

Igen, vannak törvényszerűségek, mert az élet és a valóság az ilyen, bizonyos törvényszerűségek mentén működik, és ez a nőkre is érvényes, lásd hipergámia, AWALT stb. így születnek, így működnek, és erről nem tehetnek, bár “tehetnének ellene”:), de ne fognak:), mert senki nem erőszakolja meg magát, csak akkor, ha ezzel “többet nyer”-het:)

A nem létező “ostobasága” ráadásul megint egy nonszensz.

Nem arról beszélünk, hogy a férfi most már egész életében otthon mosogasson.

Miért?:) Baj lenne, ha ezt a kivételesen nehéz és megerőltető, a nőkre kényszerített rabszolgafeladatot átvennék az amúgy is kizsigerelt szegény nőktől?:)

Arról beszélünk, hogy egy egyébként tehetséges, tetterős, vállalkozókedvű férfi a gyerek és a család érdekében időlegesen otthon marad, mert úgy döntött.

Baltával is lehet borotvákozni, ha “úgy döntesz”:), csak egyrészt, nem erre van kitalálva, másrészt meg nem igazán praktikus, ahogyan a konyhakéssel is ki lehet vágni egy fát, csak kissé macerásabb:).
De végül is, minden “csak döntés kérdése”:)

Mert fontosnak tartja, hogy megfelelő kötődés alakuljon ki közte és a gyereke között.

Ezek szerint eddig nem alakult ki kötödés, és csak így alakulhat ki?:)

Ezek szerint legalább 10.000 éve nem tartották fontosnak ezt a férfiak, de most hirtelen ez lett életük értelme:)?
Ha meg nem , akkor mocskos szemetek, mint az apjuk, nagyapjuk, déd, ük ….stb?:)

Fontosnak tartja, hogy a gyereke hozzá kötődjön, ne az x számú bölcsis nénihez, ami igencsak meghatározó dolog a gyerek személyiségfejlődése szempontjából a pszichológusok szerint.

Az arisztokrácia tehetősebb rétege még ennél is tovább ment, saját dadussal, szoptatódajkával etc…., ja és ezek mind kivétel nélkül nők voltak:) (A gecik:)

Mellesleg egy férfinek pont annyira szüksége van arra, hogy a felesége felnézzen rá, mint amennyire a feleségnek szüksége van rá, hogy felnézhessen a férjére.

Hadd menjünk vissza az alapaxióma igazságára:

“Egy nőnek egy fantasztikus férfi kell, aki elfogadhatóan bánik vele, egy férfinak pedig egy elfogadható nő, aki fantasztikusan bánik vele”

Persze, lehet álmodozni a fantasztikus férfiről, aki fantasztikusan bánik a nővel, csak ennek az lesz az eredménye, hogy ha elég ideig folytatja ezt a férfi, akkor szopóágra kerül, ilyen a ösztöneitek törvényszerűsége:) És ez nem “döntés” , hanem “kémia ” kérdése:)

Kedves xcsakx! Sajnos, nem vagyok időmilliomos, hogy az általad összehordott sok butaság sorra megcáfoljam. :)

Nem az idővel, hanem az eszeddel lesz a gond, ancsa :)

Drága kicsi Miklós, még mindig azt az ostobaságot fújod, hogy a nők a férfiakon élősködnek, vagy esetleg már sikerült a rögeszmédből kiverekedni magad? :D

Ancsa, ez nem baromság, ha ti magatok átkozzátok a női szerepeket, nem tartjátok hozzá magatokat, akkor ugyan hogy is lehetne másképp? Ha nem szültök, és nem neveltek gyereket, akkor miért is jár a pozitív diszkrimináció? De ezt egy olyan selejtnek aki a gyereknevelést a női “karrier” rovásaként értelmezi, lehet, hogy hiábavaló is magyarázni. Legalább a hülyeséged hasznossággal párosulna.

Miklóska, én egy ember vagyok, nem kell királyi többesben emlegetni. :)
Ha körül nézel magadon, csupa olyan embert látsz, akit anya szült. Azaz szülnek a nők. Neked nyilván nagy családod van és sok gyermeket felneveltél, ha már ennyire számon kéred máson a gyermeknevelést!

Te vagy “selejt” ezek szerint, mert nem vagy képes szöveget értelmezni. Sok nő eleve olyan munkahelyet/foglalkozást választ (akár alulfizetett), hogy könnyebb legyen összeegyeztetni a családdal. Kétségtelen dolog, hogy az anya a gyermekvállalással kiszakad a munkahelyéről, ami nyilvánvalóan anyagilag is kiesést jelent számára, a munkahelyi előmenetelében is visszaveti. Ennek ellenére mégis a nők többsége fontosnak tartja, hogy legyen gyereke, és mindezt vállalja érte. Ebben a kijelentésben szerinted mi az, ami nem igaz?
Majd ha a te magad is otthon maradsz x évre a gyerekeddel, és vállalod ezeket a hátrányokat, akkor kérd számon más embereken, hogy mit miért tesznek.

No, hogy is van az, hogy a nők ékősködnek a férfiakon? :D

Miki manó csak a saját sérelmeivel van elfoglalva és az ezzel kapcsolatos frusztrációit képes szétköpködni. Szerinte az összes nő a pénzére pályázik, holott valójában le se szarják a fejét, mert láthatatlan a számukra. Kár vele leállni, mert egy megkeseredett pöcs.

Nem, a legtöbbjük nem viseli el és számos tanulmány, felmérés is ezt igazolja.
Sőt, ez már odáig megy egyes országokban, hogy vannak nők akik tudatosan utasítanak vissza előléptetést , pozíciót, vagy mennek- maradnak részmunkaidőben, hogy a családi béke fennmaradjon.

https://www.cnbc.com/2019/11/20/study-men-get-more-stressed-when-their-wives-make-more-money.html

https://theconversation.com/men-feel-stressed-if-their-female-partners-earn-more-than-40-of-household-income-new-research-126620

Sőt, ahol az asszony jóval jobban keres, az még a házimunkában is visszaveti a férfit, hisz nem akarja minden tetületen azt érezni a férfi, hogy ő egy htb, hogy női szerepkörben van:

https://psychcentral.com/lib/when-women-earn-more-than-men#1

Nem, a legtöbbjük nem viseli el és számos tanulmány, felmérés is ezt igazolja.

Ajjaj, elloptam a nickedet, már megint:)