Dóczi Attilát, vagy ahogyan a “Tanulom Magam” Youtube csatornáján nevezi magát: Attist lehet liberálisnak, idegesítőnek, nyálasnak (férfijogi aktivisták véleménye mind) tartani legutóbbi tartalmáért, melyet létrehozott. Szerintem azonban leginkább: hiányt pótló.
“12 ok, amiért nehéz férfinek lenni” – ez a címe a kb. 20 perces monológnak, melyet szokásához híven remek fotókkal és hol bugyuta, hol telitalálat viccekkel színesít. Sorra veszi a magasság kérdését, a csajozás, a népszerűség (miért népszerűbbek a közösségi médiában a nők, mint a férfiak) a szex, a pártalálás kacskaringóit és még sok mást is. Bár humorosra veszi a figurát, de komolyan veszi vállalt feladatát: szembenéz jópár előítélettel és kettős mércével, mely a férfiakat súlytja. Beágyazom a videót, részletekért tessék megnézni, szerintem megéri. Ez a cikk a videó után néhány témában vitatkozni próbál Attissal.
A vitatott pontok részemről. Még egyszer: a videó hiányt pótló, nagy szükség volt már rá. Ha emancipáció, akkor az a férfiakra is terjedjen ki.
1. Miért gondolja Attis, hogy nehezebb nőnek lenni úgy összességében, mint férfinak? Az én vidéki élettapasztalatom ennek az visszáját mutatja. Mi végezzük a mentálisan és fizikailag nehéz munkákat, és otthon is helytállunk, míg a nőknek ugyan mentálisan nehéz munkák jutnak, de fizikailag alig fáradnak ki (ami egyébként szintén lehet gond, pl. alvászavart okozhat.)
2. A férfiak többsége nem csak a mentális egészségükkel nem törődik, de a fizikait is hanyagolja, nem kér segítséget, stb. Az okok ugyanazok, mint amiket felsoroltál.
3. A sminkelési szokások maradjanak csak ilyenek. Izub dolog lenne ha férfi is sminkelné magát. Ez a személyes véleményem, izubnak lenni betegség. Izubot fordítva kell olvasni.
4. A legfontosabb a végére: a toxikus nőiség ártalmas hatásai a férfiakra: válás utáni elidegenítése a gyerekeknek, a szélsőséges feminista szervezetek (Patent, Nane) bíróságokat férfigyűlölő módon befolyásoló aktivitása, a média meghódítása a férfiakat lelkileg mérgező bántalmazó tartalmakkal (Pl. Gilette reklám, #metoo, #killallmen, stb.) Ez évtizedek óta zajlik, jogos férfikritika címén, csodálkozom, hogy meg sem említetted (nem számítom ide a tényleg jogos kritikát, ami azért jobb esetben tisztelettel is párosul, és nem vaskos cinizmussal).”
Kíváncsi vagyok még miben lehet vitatni Attis amúgy nagyon is fontos állításait. Kérem a Férfihang olvasóit egészítsék ki ezt a négy pontot, illetve fűzzék hozzá személyes véleményüket.
Én nagyon nem tudok, és nem is akarok vitatkozni, intelligens és szellemes kis videó, és ő is inkább témafelvetésnek szánta mint mély elemzésnek. Főleg annak fényében kell értékelni, hogy ez a srác divatosnak és a youtuberkedése miatt népszerűnek számíthat a csajok körében, ezért valószínűleg személyesen a témák egy része nem is érinti. A posztok a videó alatt tanulságosak. Ez pl tökéletes látlelet a korról: “Képzelj el két 15 éves lányt ahogy a könyvtárból kivesznek egy olyan könyvet ami srácoknak szól a serdülőkorról ,majd két hét múlva csalódottan viszik vissza ,mivel hiába tanulmányozták át a könyvet elejétől végéig, semmi szó nem esett a férfi problémákról ( holott a könyv lányoknak szóló párjában ez volt a fő téma ). Ez egy igaz történet ! Ez a két lány barátnőm és én voltunk egy hónappal ezelőtt. “
Egyrészt azért, mert ez “így természetes”, ugyanis egy férfi szemében a gyerek/nő mindig is “védenivaló”/”gyenge”/”áldozat”, ami azt is jelenti, hogy a gondolkodási sémáinkon belül, “relatívan”, mindig is az “áldozatnak”/”kisebbnek” a “nehezebb”, mármint akkor, amikor össze lehet dolgokat hasonlítani.
Ennek a kérdésnek amúgy az a csapdája, hogy nincs egy objektív mérce, amivel ez összehasonlítható lenne, nincs olyan, hogy “összességében”.
Vagyis, egy kvázi hamis dilemma, nem lehet még két, egymástól különböző férfit sem összehasonlítani, nemhogy a “nőket” a “férfiakkal” és az “összességében” elkenéssel meg pláne nem.
Kb az a kérdés, hogy jobb-e a banán úgy “összességében”, mint a mangó?
Erre nem lehet igennel, vagy nemmel válaszolni, mert túl sok az egyéni preferencia és a szubjektív hozzáállásból fakadó “érzelmi faktor”.
Vagyis ez szubjektív, minden személy a saját nyomorát érzi a “legnagyobb” nyomornak, de legalábbis nagyobbnak, mint a másét …., hiszen mindig magunk felé hajlik a kezünk, ebben is….
Vagyis, ezek szerint, ha egy nő végzi a “nehéz mentális és fizikai munkát és otthon is helytáll”, míg a férfi pesztraként tevékenykedik otthon, akkor a nő lenne “rosszabb helyzetben”, amúgy “összességében”?
Örök kérdés, hogy ez kinek a hibája? A nőké? A szülőké? A társadalomé? Az evolúcióé? Istené?A feministáké?
Ki akadályozza meg/kényszeríti rá ezeket a férfiakat arra/abban, hogy ne törődjenek a mentális egészségükkel, hogy hanyagolják a fizikait?
A “segítségkérés” az azért is pikáns, mert egy “erős” egy “gyengétől” nem kér segítséget, ha igen, akkor csak “kiegészítésként”, vagyis egy “picit”, amivel épp “át lehet lendülni”, de a “munka dandárját” még mindig az erős végzi.
Ezért is disszonáns, ha egy férfi segítséget kér, mert akkor “áldozatszerepben kerül”, amivel viszont elveszti a férfiasságát, tetszik vagy sem, de egy “áldozat” csak max “babusgatásra” kell egy nőnek, de az soha nem lesz számára férfi.
Hasonló, amikor az “erős nő” elveszti a nőiességét”, ami a csavar, hogy ebből neki “van visszaút”, pl. ha egy “nála (sokkal:) erősebb férfi” alá tudja rendelni magát/fel tud nézni rá…..
Az össze TV-ben, annak képernyőjén megjelenő férfi ezek szerint buzi:)
Ezzel az a helyzet, hogy egy muzulmán államban ez pont fordítva van, vagyis ott “toxikus férfiasság” -nak vannak “ártalmas hatásai”:)
Ott a válás nem igazán értelmezhető, a gyerekek mindig a férfinél maradnak, ehhez még férfi szervezetek sem kellenek….., ez a természetes….
Ilyen ott elő sem fordulhat, sőt, bárki, akinek van elég pénze, az szó szerint vásárolhat magának, ha úgy tetszik, akár egy szűz kislányt is.
Ezzel csak azt akartam megmutatni, hogy ez a “toxikusság” nem “nőiség”, vagy “férfiasság” kérdése, hanem “hatalmi” kérdés, ahogyan a nemi erőszak is az.
Valószínű, hogy azért nem említette meg:
– mert (még) nincs gyereke,
– és/vagy (még) nem volt “érintett”
– és/vagy nem “jutnak el” ezek az “ingerküszöbéig”
– és/vagy igazán leszarja a médiát, vagy nem igazán tulajdonít neki nagy jelentőséget,
– és/vagy nem hiszi, hogy ez valaha vele megtörténhet
stb.
Természetesen ebben a sorrendben, elhessegetve megint csak az egyéni felelősséget.
A saját idiótaságuk, hiszen minek törődni a saját egészségükkel, mert az orvos hülye, mit ért ő hozzá. A sok feltűnési viszketegségben szenvedő “sztárokcska” is égeti magát ezzel a movember buzisággal, hogy fontos a prosztataszűrés, de egyébként a többség nem megy el, mert minek. Aztán jön a hiszti, hogy a férfiak előbb pusztulnak el és, a 40% meg sem éri a nyugdíjat.
Hulljon is a férgese.
“Ha emancipáció, akkor az a férfiakra is terjedjen ki.” – Miért is?
A videóhoz: Akkor most sírjunk együtt és pátyolgassuk a lelkünket.
““Ha emancipáció, akkor az a férfiakra is terjedjen ki.” – Miért is?”
Miért ne? Talán segélyszervezet/eltiporni való rabszolgák lennénk? Csak kötelezettséggel, és saját elvárás esetén számonkérhetőséggel, büntethetőséggel? Ez a “miért is” kérdésed nem tán azt a hozzáállásodat leplezi, hogy “attól kell elvenni, akinek van”?? Tetejébe még azt is, hogy a férfitól van mit elvenni, a nőtől meg nincs?
Elárulhatnád, hogy ha nem lenne ott az a “miért is”-ed, akkor mi lenne az, amit a nőtől el lehetne venni? Nagyon kíváncsi vagyok rá.
Már csak az a kérdés, hogy az emancipáció mit “vett el” a férfiaktól?
Még mindig csak egy szék van, és nem férnek el rajta egyszerre ketten. A döntés szabadsága lett így elvéve, a kultúránk agresszív átformálása, a férfi méltóság pedig alapjaiban lett tönkretéve. A nők egocentrikus “szabályai” szintén csak úgy korlátoznak, hogy a férfinak semmit sem adnak. A férfiaktól minden el lett véve, amit a nők az emancipációval szereztek.
Ja, csakhogy ezt a széket nem “elfoglalták”/”elvették” a férfiaktól, hanem a férfiak álltak fel és hagyták ott, “ebek harmincadjára”, aztán ez már egy idő után olyan szokássá vált, hogy “megcsontosodott”….most meg megy a rinyálás….
Dehogy lett. Épp a jogokért vinnyogó, áldozatpózban fetrengők egyik legnagyobb nyomora, hogy még a saját életükért sem képesek felelősséget vállalni, így milyen döntésről beszélünk és annak milyen szabadságáról ?
Ez már csak következmény, de nem ok.
“Miért hagytuk, hogy így legyen.?”……..
Csakhogy a nők “szabályai” sehol nem érintik a férfiakat, és nem is korlátozzák őket, nem is kell adniuk neki semmit, mármint a “FÉRFIAKNAK”.
A többinek meg édes mindegy.
Semmi nem lett elvéve, csak épp a nők is “oda lettek engedve a vályúhoz”, a férfiak egy része pedig “kiszorult onnan”, ám nem azért, mert a nők őket “kiszorították”, hanem azért, mert “nem találtattak arra érdemesnek”.
Másik része meg “önként” vonult szopóágra.
Ezért miért lennének a nők, vagy az “emancipáció” a hibás?
“Dehogy lett. Épp a jogokért vinnyogó, áldozatpózban fetrengők egyik legnagyobb nyomora, hogy még a saját életükért sem képesek felelősséget vállalni, így milyen döntésről beszélünk és annak milyen szabadságáról ?”
Mivel már a nők véleményét is figyelembe kell venni, sőt, csak azt, ezért nincs meg a döntés szabadsága. Továbbra is viccesnek tartom, hogy ez a “saját életért való felelősségvállalás” az elfogadó férfitöbbség miatt van, aminek a nők az egyedüli haszonélvezői.
“a kultúránk agresszív átformálása,
Ez már csak következmény, de nem ok.”
Ez jelenleg is folyamatosan zajlik, tehát folyamatosan elvesz. Mindig kitalálnak valami baromságot, ami meghonosodik a kultúrában, és meghatározza a viselkedést. Így a működőképes, stabil, társadalomcentrikus férfikultúra lezüllik tarthatatlan, nőcentrikus “kultúrává”.
“Csakhogy a nők “szabályai” sehol nem érintik a férfiakat, és nem is korlátozzák őket, nem is kell adniuk neki semmit, mármint a “FÉRFIAKNAK”.”
Értem, hogy mire gondolsz, viszont én máshogyan értelmezem. Valóban nem korlátozzák a női szabályok a férfiakat, mert erejük nincs, ilyen fing a tornádóban kaliberű dologról beszélünk, ha “női szabályokat” emlegetünk. Viszont ezeknek a szabályoknak a betartói akármilyen béták is legyenek, még így is nagyobbak, mint a nők, mert ők érvényesítik a női szabályokat. Ahogy pedig te értetted, azért sem fogadom el, mert a metoo forradalom elég sok FÉRFIT is hűvösre tett. Rájuk is érvényesek a szabályok, csak több menekülőút van. Ráadásul az alfahímség ugyan úgy a feminista média állandóan püfölt bábja. Oké, hogy a nőket tisztelő jófiú hamar meghal, mert csúszómászó a nő szemében, de a kigyúrt, szétvarrt, jókedvből seggrepacsizó alfa viszont még csúnyább halált hal, mert egy 50 kilós hadonászó cérna jól móresre tanítja.
“Semmi nem lett elvéve, csak épp a nők is “oda lettek engedve a vályúhoz”, a férfiak egy része pedig “kiszorult onnan”, ám nem azért, mert a nők őket “kiszorították””
Valóban, úgy mondanám inkább, hogy nőkkel kiszoríttatták onnan őket.
“Ezért miért lennének a nők, vagy az “emancipáció” a hibás?”
A nők nem, nem is állítottam ilyet. Olyanok, amilyenek. De a női emancipáció, a felszabadításuk viszont már csak elvett, amit le is írtam, hogy mire gondoltam.
Végül is, mára már ilyenné váltak a “hagyományok”, a szokások.
Újra az a kérdés:
“Miért hagytuk, hogy így legyen?”
Igazán a “saját életért való felelősségvállalás” a minimum feltétele annak, hogy egy hímnemű férfinak nevezhesse magát.
Ennek, az “elfogadó férfitöbbséghez” nem sok köze van.
Ez már csak következmény, de nem ok.
Bocs, de ez a férfiak felelőssége.
A hajukra kenhetik ez a “nagyságukat”……
Merthogy a hatalom természete már csak olyan, hogy omnipotencialitás képzetét adja, és simán hibázhat egy FÉRFI is.
Elviekben érvényesek rájuk, a gyakorlatban pedig ha elég hatalommal rendelkezel és “vannak barátaid”, és nem vagy oltári hülye, akkor nagyrészt megúszhatod/kivásárolhatod magad.
Irreleváns, amíg ezért simán “letérdelnek”, gyakorlatilag bárhol….
Tegyük fel, hogy így van, viszont ez irreleváns az utód nélküli “jófiú” szempontjából…..
És, ki/mi “szoríttatta ki” őket?
Mi akadályozza meg bármelyiket abban, hogy a képességei, tudása és szorgalma révén bekerüljön?
Az még külön pikáns részlet, hogy 20 évvel ezelőtti állapotokhoz képest, most minimum dupla annyi hely van felsőfokú intézményekben, sok büfészakkal, és azzal együtt, hogy szinte minden szak felhígult, nemcsak a nők miatt, hanem ebben bene vannak arra érdemtelen férfiak tömegei is, csak még így is több a nő.
Férfiak “szabadították fel és tartják őket “szabadon”.
Hála Istennek, neki adok hálát, hogy nem nőnek születtem !
Bizony szegényes egy élete van egy nőnek.
Amit az életével tehet, az megszámlálhatóan kevés. A világot a férfiak építik. A szellemi mindenséget is a férfiak hozták létre És még csak nem is kell sminkelniük magukat, mert minek.
Sok-sok csúnya nő van.
Többnyire gyerek aggyal rendelkeznek. Kicsik, majomarcúak, túl kövérek, túl soványak, betegesek, gonoszkodók.
Mégis vannak igazán szépek és kellően okosak is, ők padig pont azok, akik tisztában vannak létük korlátoltságával.
Mert a nők lehetőségeik, mint említettem, igen behatárolhatók.
De a nők nélkül borzalmas lenne az élet, egy sivatag lenne, tehát a nők kellenek a férfiaknak. Nagyon.
Egy okos, megértő, nyugodt nő kincset ér.
Nekünk, férfiaknak, a magunk hibáit is észre kell vennünk.
Ha boldog életet akarunk élni, arról nagyban nekünk kell gondoskodnunk.
A feminizmus egy hülyeség, amit a megbolondult, éhes, kielégítetlen nők találtak ki vigaszúl maguk számára.
Minél feministább egy nő, annál boldogtalanabb lesz.
Minél inkább akar olyan lenni egy nő, mint egy férfi, annál inkább lesz a közröhej tárgya, egy női bohóc lesz belőle. Mindenki csak legyinteni fog.
Ha egy férfi a magányos életre kényszerül, ne adja fel, ne is akarjon magának újabb nőt, mert alkalmatlan együtt élni egy nővel. Inkább maradjon szingli és annak az életmódnak minden jó részletét használja ki a maga számára.
A megbecsülést ki kell érdemelni, az nem jön csak azért, mert valaki férfi. Sajnos.
Minden férfi keresse az élet örömeit, alkohol és különböző kábító szerek nélkül.
Aki keres, az talál, ebben a nők uralta világban, mert bizony nőuralomban élünk.
Dóczi Attila egy rendkívülien intelligens fiatalember.
Amiről beszél, arról hosszú esszéket, könyveket lehetne írni. Külön-külön is.
Jó vitatémát vetett fel.
###MODERÁLVA###
Egy kiegészítő a nőkről:
https://jardasajatutad.wordpress.com/2016/02/25/nostenyprivilegium-97-pontban/
Egy idézet, hogy pontosan értsük, miről is folyik a vita:
“Az emancipáció szó a latin “ēx manus capere” kifejezésből ered, melynek jelentése “függetlenné válni a kéztől”. A római jogban a felnőtté vált gyermek feletti apai hatalom megszűnését, azaz az egyén saját jogúvá válását jelentette.”
Tehát az emancipáció = felszabadítás.
Nos, engem felettébb meglep, hogy egy bárki, aki férfinak tartja magát, sőt Reszet Elek személyében még egy Férfihang szerző is a férfiak felszabadítása ellen, a férfiak függésben tartásáért, lényegében a férfiak szolgasorba kényszerítése mellett érvel.
Sőt, ez nem is csak egyszerűen meghökkentő, hanem durva nagy szégyen!
Vagyis, a nő gyerekként volt “kezelve”…..
Vagyis elvileg az “áldozat”/”elnyomott”/”kezelt” -“függő” és ezzel együtt “döntésképtelen” helyzetből, “teljes jogú” -vá vált.
Kb. mint a 16 éves, ha megházasodik, akkor “felnőtt jogokat nyer” a házasság ténye által.
Itt felmerül a kérdés, hogy ki/mi az ami a férfiakat “függésben tartja”??????
Ugyanis a nők/gyerekek estében ez egyértelmű: férj, apa, “földesúr” etc…., a korabeli hierarchikus berendezkedés alapján.
Azért akad ebben a témában más “érdekesség” is:
Felettébb érdekes, hogy a valamikori “kasztrendszerek” és az azokon belüli hierarchikus viszonyok hogyan “puhultak” fel és ennek következtében hova jutottunk.
És a “páriából” mára már a “gazdatestet irányító parazita” lett(?!:)
Az “engedd be a tótot, kiver a házadból” ezek szerint “téves népcsoportot” jelöl:), illetve nem “teljes”:)
Érdekes ennek a pszichikai háttere is :
– ha az “elnyomott”/”pária” egyenrangúvá “emelődik”, akkor vajon megszűnnek -e a korábbi állapotából eredeztetett és magában hordozott “kisebbrendűségi komplexusai”?
– az “elnyomottsága” ha okkal történt, akkor milyen következményei lesznek majd a felszabadulás után? “Portás effektus”?
— mi történik, ha egy tényleg értéktelent “felemelek”? Lásd pl, cigányok?
— Fel lehet-e emelni egyáltalán? Képes-e “felnőni a feladathoz”?
— Lehet-e felelősséget ráruházni arra, aki képtelen (alkatilag) rá?
— El lehet-e várni tőle azt, amire nem képes, mert egyszerűen a fizikai korlátai erre nem teszik alkalmassá?
– ha az elnyomottsága nem okkal, hanem csak a hatalmi viszonyok/”az erősebb jogán” történt, akkor a “revansvágy” kiélhető-e? Megmarad-e, akár több generáción keresztül is? Mindig tüskeként szúr és nem engedhető el? És akkor még a lágerekben történtek traumáinak mai vonatkozásával megspékelt korábbi sérelmek milyen “plusz jogokat” keletkeztetnek? Meddig lehet visszamutogatni? Mikor lesz elég a bűnhődésből/bűnbánatból? Valaha vége lesz-e?
És ezzel el is érkeztünk a jelenbe……
„Bátran terjesszük ki a hamis »humanizálásra« vonatkozó fejtegetésünket a »magunkról elmondott történetek« alapvető kollektív formájára, arra a szimbolikus textúrára, amely egy közösség (etnikai, életmódbeli, szexuális, vallási) alapjait alkotja. Nagy segítségünkre lehet itt Kant különbségtétele az ész nyilvános és magán használata között. Az ún. »identitáspolitikák« legnagyobb baja az, hogy a »magán« identitásra fókuszálnak – a végső horizont a tolerancia és az ilyen identitások összekeveredése, miközben minden univerzalitás, minden olyan tulajdonság, amely az egész mezőre vonatkozik, elnyomónak minősül, és ezért elvetésre ítéltetik. A páli egyetemesség azonban ellenkezőleg, harcos forma. Amikor Pál azt mondja, hogy a kereszténység szempontjából »nincs zsidó, sem görög; nincs férfi, sem nő«, akkor ez nem azt jelenti, hogy az egész emberiség olyan lesz, mint egy nagy, boldog család, hanem azt, hogy van egy olyan választóvonal, ami keresztülmetszi a partikuláris identitásokat, és végső soron irrelevánssá teszi az egyéb különbségeket. »Nincs zsidó, sem görög; nincs férfi sem nő, csak a keresztények és a kereszténység ellenségei vannak!« Vagy ahogyan ma kellene mondanunk: az egyik oldalon vannak azok, akik az emancipációért harcolnak, a másikon pedig reakciós ellenfeleik; a nép és a nép ellenségei.”
– Slavoj Žižek: Egyszer mint tragédia, másszor mint bohózat, 39.
“Itt felmerül a kérdés, hogy ki/mi az ami a férfiakat “függésben tartja”??????”
Mi ez a sok kérdőjel? Az államról még nem hallottál, csaxi?
Nyomatékosító, figyelemfelhívó, netán “költői kérdés”?
De, de ennek mi köze van a kérdéshez?
Ha az állam eltérő, hátrányosabb jogokat ad a férfiaknak (a nőkhöz képest), akkor implicit, járulékos módon nem csak az államtól, hanem a nőtől is függővé teszi a férfit. Ez egészen kézzelfoghatóvá válik például a reprodukciós jogok és a családjog terén, ahol a férfiak az “emancipációjuk” elmaradása miatt nem gyakorolhatják maradéktalanul az apai jogaikat; a “vélelmezett apaság” jogintézménye megsérti a férfiak reproduktív jogait, a csalárd módon, megtévesztéssel apává tett férfinak nem jár jogvédelem, nem mentesülhetnek semmilyen módon a nem kívánt apaság következményei alól (miközben a nő a férfi értesítése, megkérdezése és hozzájárulás nélkül is végeztethet abortuszt), az apák esetében a jog, a joggyakorlat szükségtelen módon korlátozza a láthatásokat, továbbá nem jár megfelelő apaszabadság a férfiaknak a családi örömök megélésére, és így tovább… Ezeken a területeken kézzel fogható, hogy az állam a nőkkel szemben is függő, alárendelt helyzetbe hozta a férfiakat.
Hátezígyhogy?
A valóság inkább az, hogy olyan plusz jogokat ad a nők számára (mivel azok “elnyomottak”/”áldozatok” -voltak), amelyeket nem biztosít a férfiak számára, hiszen a férfiak nem nők…., nem csereszabatosak, és különböznek egymástól, ha nem tévedek……..
Kb olyan szinten, mint a gyereknek, a felnőttel szemben.
A gyereket olyan plusz jogok illetik meg, amelyeket a felnőttek nem vehetnek “igénybe”.
Mindkettő esetében a “védett növény” esete áll fenn, vagyis a “védett” csoportba eső, ( természeti törvényszerűségek objektív következményeként, ) (jóval) kisebb jogérvényesíthetőségi lehetőségekkel rendelkezik, mivel a másik félnek “kiszolgáltatott”
Megint elsikkad az az előfeltétel/0. alapposztulátum, hogy ez már egy “párkapcsolati szituációt” tárgyalna, sőt, azon belül, közös utódot is feltételez.
Miközben, nagyságrendileg nagyobb azon férfiak száma, amelyeknek nemhogy gyerekük sincs, hanem, az azt előfeltételként biztosító párkapcsolatuk sem: lásd az incel/MGTOW papírtigrisek számosságát.
Ha ez az alapfeltétel (párkapcsolat, gyerek) már teljesült, akkor már lenne értelme erről beszélni, de amíg ez csak álmodozás szintjén létezik a nagy részüknek, úgy, hogy ezért, egyénileg/egyedileg a többi, “szerencsésebb” sorstársaikkal vannak versenyben, hát addig csak fantomkergetés….
Az külön érdekes, hogy azok a férfiak, akik (a relatív kevés “szerencsések” és azon belül is a mégkisebb számú,) az elváltak kategóriájában tartoznak, kvázi közös láthatást/”egyenlő időt” harcoltak ki, vagy netán, horribile dictu, “megnyerték örökre” a kisdedet, azok bizony, az eddigi tapasztalatok és ide írt kommentek alapján financiálisan teljesen tönkrementek, folyamatosan munkanélküliek…….és nagyrészük fizikailag is megmegy……
Pontosítanék, ez az egyetlen példa:) Vagyis “nem a sok közül egy, hanem ez az egyetlen, a nem létező sok közül…..”
Nem a “férfiak”, hanem közülük csak az (elvált) apák…..és nem az “emancipációjuk” elmaradása miatt, ami önmagában is egy oximoron(!), hanem a saját töketlenségük következtében……
Mivel a gyerek túlélésének az “érdeke”(!:), és/vagy az ellátásához való “joga” előrébb volt, és van jelenleg is mint a “vélelmezett apáé”…..
Újra kérdés, hogy ha a férfi el szeretné vetetni, de a nő nem, akkor rákényszerítheti-e a férfi a nőre az akaratát, ha végül kiharcoltátok az “egyenlőséget”?:)
Viszont a tapasztalat azt mutatja, hogy ha mégis sikerül kiharcolni ezeket a jogokat, akkor arra szó szerint rámegy apuci……..
Megint pontosítanék, nem a “férfiakat”, hanem azok közül (csak) azokat a keveseket, akiknek van gyerekük és még azon belül is (csak)azokat, akik elváltak és azon belül is azokat, akik ezt ezzel beszopták………
Adja magát továbbá a kérdés, hogy ennek a fajta mentalitásnak mi köze van a nemzeti gondolathoz, a konzervativizmushoz vagy a keresztény szellemiséghez? A feudális viszonyokban való gondolkodás mégis miféle nemzetet eredményez? Nemzetet? Elek egy jobbágy, lejárt szavatosságú értékrenddel.
Szívjál még egy kis füvet, attól majd lenyugszol.
A kontextusból látható, hogy itt nem a latin eredetije értelmében került használatba a szó. Csapkodd csak a bilidben a vizet.
Elek, erre gondolsz?
https://www.es.hu/cikk/2020-03-13/foldi-andras/egy-tevedes.html
“Miért gondolja Attis, hogy nehezebb nőnek lenni úgy összességében, mint férfinak? ”
Mert a nők ott vannak, ahol nem kellene lenniük. És persze nem velük van ilyenkor a baj, hanem a környezettel… A szándékuk, szűklátásuk, makacsságuk megvan, ami a helyhez köti őket, de az adottságaik pedig nincsenek. Ilyenkor jön a hiszti, hogy elnyomás. A nők ezzel saját magukat avatják fogyatékossá.
“míg a nőknek ugyan mentálisan nehéz munkák jutnak”
Milyen munkák is ezek?
“A férfiak többsége nem csak a mentális egészségükkel nem törődik, de a fizikait is hanyagolja, nem kér segítséget”
Hát, valóban van egy nemtörődömség férfi részről. Kampányokkal lehetne célozni a férfiak egészségét elősegítő szűréseket, vizsgálatokat, megkönnyíteni az elérhetőségüket.
“A sminkelési szokások maradjanak csak ilyenek. Izub dolog lenne ha férfi is sminkelné magát. Ez a személyes véleményem, izubnak lenni betegség. Izubot fordítva kell olvasni.”
Igen, mert ha nőiesen viselkedik egy férfi, akkor az megvetendő, hiszen lefelé csúszott. Míg egy nő esetében ez teljesen más megítélésű. Ha egy nő pl. kezet fog egy másikkal, akkor az náluk fejlődés, természetesen a mi kárunkra.
“A legfontosabb a végére: a toxikus nőiség ártalmas hatásai a férfiakra”
Lehet, hogy nem is toxikus nőiségről van szó, hanem nőietlenségről, ami alapból toxikus. Ha a férfi nem nőiesedne el, akkor nem is létezne “toxikus nőiség”. Hisz a nő alapból keresi az alárendeltséget, biztonságot, és mivel ez nincs megadva neki, ezért ezzel, így kompenzál. Ezek az emancickók, femidióták nem a férfiak/férfiasság ellen vannak, hanem épp, hogy azért. Ezzel a “büntetéssel” nem pusztítani akarnak, hanem feléleszteni. A maguk furcsa, női logikájuk mentén. Ez pedig független az ő állításaiktól, mert a viselkedés egy objektív dolog.
“a szélsőséges feminista szervezetek (Patent, Nane) bíróságokat férfigyűlölő módon befolyásoló aktivitása, a média meghódítása a férfiakat lelkileg mérgező bántalmazó tartalmakkal (Pl. Gilette reklám, #metoo, #killallmen, stb.)”
Nem a férfiasságot/férfiakat mérgezik és pusztítják, hanem rugdosnak. Nincs választás férfi részről. Vagy tököt növeszt, és az lesz, aminek lennie kell, férfinak, vagy elpusztul. Nem alternatívákat kell keresni, hanem az egyetlen járható, létező utunkat választani. Férfinak lenni.
“Ez évtizedek óta zajlik, jogos férfikritika címén, csodálkozom, hogy meg sem említetted”
Mert a tudatlan, könnyen manipulálható nőtömegnek ez azért mégiscsak eladható. Ha gazdaságilag és politikailag nem lenne kifizetődő, akkor nem segítenék (sőt, alakítanák ki, fejlesztenék) tudatosan a feminizmust.
Ez a hozzászólásom előző részével ellentmondásosnak tűnhet, de az, hogy a nő hogyan bünteti a férfit, mert férfiatlan, az független attól, hogy a politika, gazdaság szándékosan tesz mindezekre egy lapáttal.
Vagyis a “toxikus nőiesség” egy baromság……
Ajjaj. Mi lesz azokkal, kik erre képtelenek/nem akarják, akik jogokat követelnek, akik “áldozatok”, vagy legalábbis ebben a pózban fetrengenek?
“Vagyis a “toxikus nőiesség” egy baromság……”
Persze, ennyi erővel a sajt is toxikus, ha a szemembe nyomom. Ez csak felelősséghárítás. Aki nem tud a kutyával bánni, annak legyen macskája.
“Ajjaj. Mi lesz azokkal, kik erre képtelenek/nem akarják, akik jogokat követelnek, akik “áldozatok”, vagy legalábbis ebben a pózban fetrengenek?”
Én ezt a csoportot két részre osztanám. Vannak, akik jogokat követelnek, mert jelenleg nem nagyon van más lehetőségük. Ez is a tudatosítás egy módja. Lassú harc, de enélkül vagy a néma beletörődés, vagy az erőszak maradna. Melyik lenne a jobb? A másik csoport pedig az, amelyik tényleg hisz az “egyenlőségben”, és úgy tüntet, hogy a női jogokhoz akar felzárkózni, azt nem látja rossznak, és ugyanannyit akar. Persze mellette ne sérüljenek a női jogok. Na, ez nem férfias.
Pontosan. Ezért is problémás, ha ilyen “proxy” harcokat erőltetnek.
Ez ezért nem pontosan így van, mármint hogy “ne lenne más lehetőségük”, mert lenne, csakhogy ez felelősséggel járna, meg ugye, ami a legnehezebb, hogy az “áldozati pózt” fel kellene adni….
Amúgy meg, ha megkapnák a követelt jogokat, akkor sem lennének előrébb semmivel, mert a balfasznak akármilyen jogot adsz, az attól még balfasz marad, max jogokkal, és akkor meg jönne a következő “felvonás”, arról menne a rinya, hogy “tiszteljék” a jogait, de semmivel nem lennének előrébb.
Árnyékboxolás.
Jelenleg a “hangos rinya” megy, ez még mindig “proxy” harc, csináljunk úgy mintha csinálnánk valamit , a helyett, amit csinálni kellene.
Az erőszakról meg annyit, hogy a szar és puliszka nem robban….., úgyhogy ez az opció kizárva….
És, ha véletlenül, netalántán megkapná, akkor megy mi történne?
Max büszke lenne rá, hogy érvényesíthetetlen jogokkal rendelkező balfasz?::….
Szörnyű, hogy ilyeneket mondasz, most megsértetted őket……., csúnya, csúnya dolog…..
“Ez ezért nem pontosan így van, mármint hogy “ne lenne más lehetőségük”, mert lenne, csakhogy ez felelősséggel járna, meg ugye, ami a legnehezebb, hogy az “áldozati pózt” fel kellene adni….”
Az áldozati póz itt egy olyan helyzet, ami nem kívánatos, de tenni nem nagyon lehet ellene. Szemben a nők áldozati pózával, ami tulajdonképpen nagyon jól hoz a konyhára. Amíg a férfiak jelentős része, vagy minőségi része ez ellen nem akar tenni, addig nem is lesz előremozdulás.
“Amúgy meg, ha megkapnák a követelt jogokat, akkor sem lennének előrébb semmivel, mert a balfasznak akármilyen jogot adsz, az attól még balfasz marad, max jogokkal, és akkor meg jönne a következő “felvonás”, arról menne a rinya, hogy “tiszteljék” a jogait, de semmivel nem lennének előrébb.”
Jó, de itt ez az egész férfi-férfi viszonyban van, még mindig, és nem is lesz/volt máshogy. Hiába van férfi-nő viszonyként leírva. A feminizmus elleni harc legkevésbé érintett tényezői a nők. Ha férfi-nő viszonyban menne a harc, akkor nem is hallottunk volna feminizmusról, női emancipációról.
“Árnyékboxolás.”
Dehogy. Szerinted a gyönge hatalom miért nem tűr meg semmiféle ellentmondást? Ha a nők el vannak társadalmi szinten nyomva, akkor miért tőlük zeng, ostobasággal vegyített hiszti szintjén a média? Miért nincs értelmes párbeszéd a két nem között, ami a témát érinti? Miért kell egy ilyen, relatíve szűk oldalra szorulni, és elbújni ahhoz, hogy a véleményedért ne koncoljanak fel? Ez mind azt mutatja, hogy nem árnyékboxolás.
“Persze mellette ne sérüljenek a női jogok. Na, ez nem férfias.
Szörnyű, hogy ilyeneket mondasz, most megsértetted őket……., csúnya, csúnya dolog…..”
Két emberről tudok itt, hogy ezt leírtam nekik. Akikről nem ezt gondolom, annak nem is írtam, de azért 2 ember az összes itt kommentelőhöz képest azért nem sok.
Lehet, hogy itt nem ugyanarra a kifejezésre gondolunk az “áldozati póz”, ahogyan a kifejezés is leírja, egy “póz”, mesterségesen “felvett” láttatási mód, aminek (általában) nincs köze a valósághoz, mert ha ez lenne a valóság, akkor nem póz-ról beszélnénk.
Épp ez a lényege, hogy ez egy tudatos viselkedési forma, mármint a (hamis) “póz felvétele”, vagy az abban való “tetszelgés” és de, lehet tenni ellene, épp csak ki kell lépni ebből a pózból és nem hülyíteni sem önmagát sem másokat…..
Nem véletlen, hiszen az “hiteles”, míg a férfi részéről “disszonáns”.
Egyetértek, sőt, de ez, ezen az oldalon a legnagyobb “blaszfémia”, hiszen ez azt jelenti, hogy az összes “harcot”, amit “vívnak”, egyrészt önmagukkal és/vagy a többi férfival vívják!
Hogy ennek semmi köze a feminizmushoz, a nőkhöz, meg a jogok követeléséhez!!!!
Lehet ezekre fogni, de amíg ezt teszik, mindig szopni fognak, törvényszerűen és én már oda jutottam, hogy megérdemelten.
Engem ezért tiltanak ki, 90%-ban, ha én írom ezt le:) Ha más, akkor nem gond:)
Viszont a Pareto elv törvényszerűsége “behatárolja a lehetőségeket”.
Hiába osztogat(ná)nak (mint legújabb a gyerekversenyeken) minden résztvevőnek (emlék)”érmet”, mert az kurvára nem azt jelenti, hogy mindenki nyert, ugyanis még mindig egyetlen egy győztes van, és egy második, no meg egy harmadik és a többiek a “futottak még” kategória, mindegy, hogy milyen plecsnivel/oklevéllel hülyítik magukat.
Tökéletesen egyetértünk.
Ennek folyományaként lényegtelen, hogy a két nem viszonyában hol, mikor és milyen “(valódi:) egyenlőséget biztosító” jogszabályokat próbálnak kiharcolni, attól még a lényeg egy jottányit sem változik.
Erre a legjobb példa épp a zsidók, meg a muszlimok:)
Magasról leszarják az összes goj és kafir jogszabályokat, mindig, minden körülmények közt a “sajátjukat” követik,( ha nincs más mód, akkor mímelik a “többség által előírtakat”, amíg rákényszerülnek, de utána kamatosan visszafizetik azokat:) de az “anyaország” jogszabályait, ami hasznos számukra, azokkal élnek és visszaélnek, ami nem, azt magasról leszarják:)
Az erős hatalom még kevesebb ellentmondást tűr meg, nem értem e kérdést…..
A kettőnek nincs köze egymáshoz.
A nő a férfivel összehasonlítva, alapból “védtelen”, ugyanis kisebb, gyengébb, gyámolításra szorul.
Ez, ösztönszinten kódolt minden egyedben, nemtől függetlenül, nem tudatosan, hanem annál erősebben, atavisztikus, zsigeri módon.
Ha úgy tetszik, akkor nő az “örök áldozat”.
Mint az oroszlán-zebra relációban a zebra.
Hiába adsz (oroszlán) jogokat a zebrának, attól ő még nem lesz oroszlán és nem kettő viszonya nem sokat fog változni, kivéve, ha az oroszlánok többsége ezeket a jogokat betartatja és kikényszeríti a többi oroszlából is.
A nő nem “elnyomva van” , hanem vannak olyan periódusok az életében, amikor teljesen kiszolgáltatott, ebből jön “szinonimaként”, hogy “gyenge”, ha gyenge, akkor “védendő”, ha védendő, akkor “rászorult”, ha rászorult akkor “függ” valakitől/valamitől és amikor ide eljutunk, akkor a függőséghez az “elnyomást” társítjuk.
Pl. a munkavállaló függ a munkaadójától, ergo, “el van nyomva”.
Bármilyen(, akár plusz) jogokat is adnak a nőknek, az eredeti reláció nem változik. Még akkor sem, ha annak karikatúrájába fordul, ahogyan most ezt megéljük.
Egyrészt azért, mert a nők nem férfiak:)
Másrészt azért, mert lényegtelen a “párbeszéd”, ha az egyik fél kezében mindig ott van az “érzelmi” ütőkártya, ami aduász, ez felülírja a (férfi) racionalitást, a becsületet, a tisztességet, hiszen “harcban és szerelemben nincs szabály” , még a “Genfi egyezmény”-t is felrúgják:).
Egy nőtől/gyerektől/áldozattól/elnyomottól/függő viszonyban lévőtől, egy szóval a “kiszolgáltatott”-tól nem várható el sem a becsületesség, sem a tisztesség, sem a szavatartás, a “szerződés betartása”, hiszen az “áldozat” minden, az “elnyomója” elleni tette “validálható”.
Ez valahol a francia forradalom idején lett “kanonizálva” és már nem lehet visszakényszeríteni a palackba.
Visszatérve, hiába lenne “párbeszéd”, hiába egyeznének meg, a nő mindig az ösztönei mentén fog dönteni/viselkedni, max azt mondja, hogy “így érezte”, és mint tudjuk, az “érzelmeknek nem lehet parancsolni”, ahhoz férfinak kell lenni, hogy valaki ezt megtehesse.:)
Mert nem számít a valóság, ugyanis a “társadalom” felét alkotó nőknek ez kényelmes, a másik felét alkotó férfiaknak pedig min. 98% -a “született feminista”, evolúciós örökség, a BluePill-ben szocializálódtak, és a “lassú tűzön megfőtt békák” 80%-a nem ugrál, a maradék 20%-a meg nem érintett, annak mindegy, mert nem befolyásolja az életét szignifikánsan. .
Szerintem mást értünk ezen fogalom alatt.
##MODERÁLVA###
A hozzászólást moderáltuk személyeskedő, sértő jellege miatt. Victus felhasználó profilját a Férfihang szabályzatának sorozatos megsértése miatt töröltük.
Kiegészítés
Puzsér Róbert és Réz Anna vitája feminizmusról, nemi szerepekről és abortuszról a WMN podcastjában
https://www.youtube.com/watch?v=wViwA3locjc
###MOERÁLVA###
Csak a miheztartás végett: feminista kondicionálás “nem létezik”…:
“Feminist: Teenage boys should be terrified”
https://www.youtube.com/shorts/SQuxG4BsJ8k
A teljes videó:
“Men SHOULD Be Frightened!” Ava debates Panel on MeToo Movement’s Effect On Men
https://www.youtube.com/watch?v=C0ARTJRYNZk
Feminista úrnőink szerint félnünk kell tőlük, és szerintük ez jó dolog.