A férfi szív hangja – az abortusz a férfiak ügye is

A férfi szív hangja címmel készített dokumentumfilmet egy fiatalokból álló csapat, hiánypótlóként a hazánkban agyonhallgatott témában: a férfiak élményei, helyzete az abortusz kérdésében. Sajnos általában is elmondható, hogy a média hatalmas kettős mércét alkalmaz ha a nemek életéről van szó: a nők egérnyi problémái hatalmas nyilvánosságot kapnak, míg a férfiaktól az elefántot is elnyeli, agyonhallgatja a közbeszéd.

A film elkészítésének aktualitást az un. “szívhang rendelet” adott, amely minden abortuszt tervező anyának kötelezővé teszi, hogy gyermeke életfunkcióiról, “szívhangjáról” igazolt módon meggyőződjön.

“Az abortuszról beszélve a legfontosabb, hogy azt a nők és a gyerekek oldaláról, nézőpontjából közelítjük meg, de hol vannak a férfiak?” – tette fel a filmben a kérdést Dr Nagy Beáta Magda klinikai szakpszichológus. Ő a doktori disszertációját is ebből a témából írta, őszinte empátiával fordul a férfiak felé, és vallja, hogy informálni, segíteni kellene őket jobban az abortusz megtörténte előtt, alatt és utána is. Nagyon fontosnak gondolja a szégyen kérdését, férfiaknak és nőknek egyaránt jó lenne, ha bátran ki- és megbeszélhetnék ezeket az élményeiket, nem kellene mások megvetésétől tartaniuk. Elmondása szerint a Férfiaknál más módon jelennek meg a veszteség tünetei. Többet akarnak egyedül lenni, hosszabban barkácsolnak, szerelnek a ház körül, hallgatagabbak, több feszültségoldó szert használnak (cigaretta, alkohol), stb. Őket is veszteség éri, és teljesen normális, ha lehangoltak, szomorúak, ingerlékenyebbek ilyenkor. Akkor történik jól a feldolgozása ennek a nehéz élethelyzetnek, ha integrálni tudja az élettörténetébe az érintett. Meglehet nem büszke rá, de elfogadja, hogy ez is hozzátartozik, ezáltal is lépett egyet előre, ha talán kerülőúton is, és fájdalmasan is.

Antal-Ferenczi Ildikó szabadúszó újságíró egyenrangú feleknek látja az apát és az anyát, és vallja: közös döntésnek kellene születnie a gyermekvállalást illetően. A pár életére nagy befolyással van sokszor az erről szóló döntés: összehozza őket, vagy elválasztja, attól függően, mennyire tudják együtt megélni a gyászt. Az újságírónő kiemelte a társadalom felelősségét is, mivel a párok nem egyszer akaratukon kívüli okokból kerülnek olyan helyzetbe, hogy a művi vetélés köztük szóba kerül.

Hegedűs László szociológus sokszor tapasztalta, hogy az apák egy része magzatelhajtásra küldi egyedül az anyát, nem állnak mellettük, nem kísérik végig a folyamaton a társukat. A filmben ezért bocsánatot is kér férfitársai helyett a nőktől, mivel ez a tapasztalat őt mélyen bántja. Meggyőződése, hogyha a férfiak ilyenkor a párjuk mellé állnának mind és teljes mellszéllességgel, az abortuszok száma legalábbis feleződne. Véleménye szerint sokszor fiatalok kerülnek ebbe a helyzetbe, akik még éretlenek a helyzet nehézségének és összetettségének kezelésére. Ezért a fiúk nagy része egy idő után otthagyja a lányt, mert nem tudja megoldani annak súlyos érzelmi traumáját. Férfihibáztató álláspontja még a túlnyomóan nőkből álló szakértők kánonjában is fülsértő. Afféle jó “fehér lovagként” elnézést kér még azokért a vétkekért is, amelyet még a női szakértők sem tulajdonítottak a férfiaknak. Nézőpontja egy szerencsére egyre ritkább, de annál inkább szélsőségesen feminista álláspontot tükröz, miszerint az abortuszt leginkább a férfiak akarják, az abortuszról többnyire a férfiak tehetnek.

Toplak Zoltán, férfimozgalmi aktivista a saját életéből mesélte el, amikor tizennyolc évvel ezelőtt szembesült, hogy a barátnője terhes. Éppen egy válságos szakaszát élték a kapcsolatuknak és külföldre szökött volna a kapcsolat elől, amikor bizonyítékképpen meglátta az azóta nagyfia szívhangját. Ez mindent megváltoztatott őbenne, maradt, megnősült (jó évtizeddel később elvált) és apává lett. Nem érti, hogy a szívhang rendelet miért nem kötelezi az apákat is a gyermekük életéről való meggyőződésre. Szerinte minden férfinak vállalni kellene az apaságot, ha erre csak kis lehetősége is van, mert rengeteget ad az életükhöz. Ma a két legjobb barátja a két fia.

Mérő Vera, jogvédő önrendelkezési kérdésnek tartja az egész tárgykört. A nő teste, a nő döntése, vallja. Cinikus felhanggal jelenti ki: amikor egy férfi szülhet, majd akkor dönthet ő is a saját testéről. Szerinte tehát egy apának nincsen beleszólása a saját apasága kérdésébe. Egyfajta “megértéssel” fordul azonban afelé a  lehetőség felé, ha az férfi szándéka ellenében esik teherbe a nő. Szerinte az apaságra sem lehet kényszeríteni senkit, ahogy az anyaságra sem. De nézőpontja ezesetben is csak az apai szerepvállalás alól ad morális felmentést, merthogy leszögezi, a gyerektartásra ekkor is jár. Nézőpontja teljességgel azonos mindazokkal a szemléletmódokkal és joggyakorlatokkal, amelyek azokat a jelenlegi állapotokat kialakították, amelyben sem önrendelkezési szabadsága, sem reproduktív jogai egyáltalán nem léteznek a férfinak.

Vásárhelyi Dorottya, szexuálpszichológus szerint amikor összefüggés van abban, hogy a férfi az abortusznál illetve a fogamzásgátlásnál miként áll hozzá. Ha az egyikben nem vállalt felelősséget, akkor a másikban sem fog. Alvászavarok, szorongás, szexualitásbeli krízis kíséri sokszor a férfiaknál az abortuszt, hiszen őket is érinti. Külföldi kutatások kimutatták, hogy minél inkább végigkíséri a párját a férfi az egész folyamaton, minél inkább bevonódik ő is, annál kisebb a pszichés és fizikai zavar a pár tagjai részére, illetve közöttük. Ezenkívül a pszichológusnő szerint is, minél inkább bevonódik a férfi is a folyamatba, annál inkább valószínű, hogy a baba megmarad.

Kovács Ferenc és Kovácsné Treer Mária, diakónus, mentálhigiénés lelkigondozó szerint a férfiaknál is van posztabortusz tünetegyüttes. Depresszió, alkoholproblémák, a kapcsolatok megszakadása jellemezte a Mária által vizsgált férficsoport jelentős részét. Egyik férfinak egy múltbeli abortusz jelentett gondot, egy későbbi vetélésnél omlott össze, és vallotta be a feleségének az évekkel korábbi élményt. Őszintébb lett a kapcsolatuk. A férfiakat is mélyen érinti a gyermekük elveszítése, ők is akarnak gyereket, de a tagadás jóval tovább tart, a társadalmi nyomás is erősebb a férfiakon, hogy keményebbek legyenek.

Dr Vissy Beatrix a TASZ jogásza szerint egyenlőségi kérdés is az abortusz kérdése, mivel a nőben zajlik terhesség , nem a férfiben.  Európai bírósági döntéseket idéz, miszerint amikor a nő testében van a magzat, a nő döntése kell legyen, mi történjen vele, ha kívüle van, akkor el lehet tekinteni a nő akaratától. Állásfoglalásában primitív módon az az “ultima ratio”, a végső ér, hogy kiben van a gyerek. Ez vegytisztán “az én testem az én döntésem” jellegű feminista érv, amely sem a magzat, a születendő gyermek, sem a férfi érdekeire és jogaira nincs semmilyen tekintettel. Érvelésrendszere a parlament előtt megafonba ordibáló feministákéval azonos, bár igaz, hogy ő legalább kevésbé fülsértően és elegánsabban adja elő, ami persze a lényegen azért nem sokat változtat.

Elmondhatjuk, hogy a dokumentumfilm egy eléggé széles merítést ad az abortusszal kapcsolatos lehetséges véleményekből. A megszólaló szakpszichológus szakembereknek hála számos társadalomkutatási, statisztikai adattal lehetünk gazdagabbak és azzal a némiképp megnyugtató érzéssel, hogy a témáról mondandóval rendelkezők nagyobb hányada szerint a férfi is ember, akinek problémái, érzései, meghallgatásra érdemes véleménye is lehet, még ha jogai nem is.