Az elmúlt két évtizedben felfoghatatlanul gyors ütemben haladt előre a genetikai kutatás, a szaporodás kutatása. Tulajdonképpen még fel sem ocsúdhattuk a klónozás technológiájának legátütőbb eredményei által okozott tartós döbbenetből és máris újabb aggályokat felvető géntechnológiai áttöréssel kell szembenéznünk.
Dollynak az első klónozott báránynak, akit az úgynevezett sejtmag átültetéses klónozással hoztak létre, tulajdonképpen három anyja volt és apára nem volt szükség a fogantatásához. Ha ez bármiféle riadalmat keltett egyes férfiakban, akkor a nem régen bejelentett friss tudományos szenzáció megnyugvást hozhat nekik, az esetleges feleslegessé válás miatti szorongás feloldásaként a visszavágás élményét is megélhetik, ugyanis egy frissen bejelentett japán kutatás keretében hét olyan egeret mutattak be a tudományos közönségnek a Kjúsú egyetemen kutatói, amelyek ezidáig a legmerészebb scifi írók fantáziájában sem fogantak meg. Az állatok viselkedésükben, kinézetükben egyáltalán nem térnek el a többi “szokványos, széria” egértől, de van egy aprócska különbség: biológiai értelemben nincsen anyjuk, apjuk viszont kettő is.
A kutatók mesterséges petesejteket állítottak elő egyszerű bőrsejtekből. Az XY kromoszómával rendelkező szövetet egy bonyolult eljárással női, XX kromoszómájú sejtté alakították, a szükséges plusz X kromoszómát egy másik sejtből kölcsönözve. Ezekből a furcsa képződményekből aztán petesejteket növesztettek, és végül meg is termékenyítették azokat, végül nőstény egerek méhébe ültették, akik afféle “béranyaként” kihordták a két apától származó utódokat. A kutatást vezető tudós, Hajasi Kacusikó szerint legkésőbb tíz éven belül ugyanezt emberi sejtekkel is képesek lesznek elvégezi. Vagyis ha a társadalom is úgy akarja, akkor a technológia hamarosan lehetővé teszi, hogy két férfinak is lehessen biológiai értelemben közös gyermeke. De nemcsak erre, a minden bizonnyal durva etikai, filozófiai és politikai vitákat generáló célra lesz majd használható a kutatási eredmény, hanem eszközt jelenthet a meddőség kezelésében is. Például megteremtheti a lehetőségét annak is, hogy olyan nőknek is lehessen gyermekük, akik Turner-szindrómában szenvednek, vagyis hiányzik az egyik X kromoszómájuk.
Hogy feldolgozzuk a mindenféle korábbi hiteinket megingató váratlan fordulatot, képzeljük magunk elé azt a vicces képet, ahogyan a Fidesz-kormány jogalkotói dühödten csapkodják a parlamenti pulpitust a váratlanul foszladozásnak indult újsütetű alkotmánnyal, hogy “márpedig az apa a férfi és az anya a nő”! És persze a Fidesz-kormány körül tolongó ádáz antigender megmondó asszonyokban is váratlanul meginoghat a magabiztosság az efféle hírek hallatán, mert hogyan lehet így majd jóízűen gúnyolódni az olyan EU-s jogi kezdeményezések felett, amelyek szerint az anya lehessen a férfi is? A Fidesz matriarchista nőtagozatai, a nő- és anyafétisben megőszült matriarchális-feminista Mamikák is megtorpanhatnak egy röpke pillanatra: vajh, miként lehet majd így követelni a nőket piedesztálra emelő, és az apákat-férfiakat semmibevevő újabb és újabb diszkriminatív jogintézményeket és társadalmi kedvezményeket? – Elképzelni is borzalom lenne, hogy viszlát Nő-Központ, Nők-40, Női adómentesség…
Ennél talán már csak az viccesebb, ha “A szolgálólány meséje” című mazo-pornó-vízióra maszturbáló feminista közönséget idézzük magunk elé; miféle újfajta módon fájdalmas, egzotikus orgazmusokra nyit teret, ha elképelik azt a csűrcsavaros módon beköszöntő “Gileád”-ot, amely vízióban még kizsákmányolt genetikai anyák sem lehetnek, legfeljebb csak “két lábon járó méh”-ek.
Máris látom magam előtt, ahogyan a mindenféle nőmozgalmak tollat ragadnak és már írják is a világméretű petíciót, követelve, hogy egyszer és mindenkorra tiltsa be a világ ezeket a genetikai reprodukciós eljárásokat:
“Az eljárás szigorú, kompromisszumot nem tűrő betiltása nélkül nyilvánvaló, hogy a nők jogait és érdekeit semmibe veszik majd azzal az indokkal, hogy “szükségszerű” az új technológia alkalmazása. Mindezek miatt elengedhetetlen, hogy minden hasonló kutatást és általuk kínált lehetőségeket jó előre szigorúan betiltsunk, a felmerülő nagyon súlyos etikai és társadalmi problémákat már most megfelelő nyomatékkal magyarázzuk el a társadalomnak. Bár ezidáig azért kellet küzdenünk, hogy a társadalom felismerje, hogy a nők nem csak reproduktív szerveikkel vannak jelen a világban, és nem csak anyaként értékesek, de most viszont egy időben kell követelnünk ennek szöges ellentétét is, mert meg kell követelnünk ivarsejtjeink és reproduktív szerveink, genetikánk és genitáliánk megbecsülését és kizárólagosságát!”
Na de hölgyeim, csak semmi tolongás, tessék szépen sorba állni az apákért… – mielőtt anyává válnak!
Márpedig, ez a kísérlet nem fog leállni.
Minden férfi tudja, hogy a nők feladata mi is valójában: természetesen az emberi faj szaporodása.
Minden, amit látunk, amit ember épített, készített, azt a férfiak a NŐKNEK csinálták vagyis a férfiak a fészekrakók.
A nők bárhogyan is próbálják felértékelni magukat, erre egyszerűen képtelenek lesznek.
A nők igazából és valójában semmi másra nem alkalmasak, ha őszinték akarunk lenni, mint a szaporodásra valamint a csecsemő kisgyerekké nevelésére.
És az ezzel járó, a megtermékenyítő aktus nyújtotta élvezetnek, ami a férfiaknak nagy-nagy RIZIKÓVAL jár vagy járhat.
Ugyanekkor a genderesek örömkiáltásokkal jelzik jókedvüket, hogy íme KÉT FÉRFI is képes arra, hogy tovább vigye az emberiség fennmaradását, sőt szerintük minden gerinces élőlényét is, amelyek majd KÉT HÍMNEMŰTŐL fognak származni
Ez pedig BE FOG KÖVETKEZNI, bármit is tesznek ez ellen a nők és a magukat büszkén valló heteroszexuális férfiak.
Csak gondoljuk el, hogy egy heteroszexuális szex milyen sok kétségnek ad helyet: nem kívánt gyerek, ami újabb bonyodalmat gerjeszt, mint a magzatelhajtás, a nők felőli zsarolás állandósítása, kényszerházasság és annak élethosszig tartó kínlódásai.
A gyűlöletig fajuló együttélés kényszere.
Terhek, terhek, terhek és terhek.
Ettől megszabadulhatnak a jövendő férfiai.
De megszűnik az öröm, amelyet a másról gondoskodás öröme ad, hogy mindent a nőkért, nőkre, nőknek csinálnak.
Megszűnhet a férfi “türelmes” meghallgatása, mert talán a “barátok” is csak önmagukat szeretik meghallgatni. A sikerért való törtetésnek is vége és vége az azutáni harc, háború a meggazdagodásért minden áron.
A jövő férfiai még baba korukban ki fogják miskárolni a pici lányokat, hogy a nem kívánt megtermékenyülés kellemetlenségeit mindjárt a kezdetén úgymond orvosolják.
Mi marad tehát a nőknek ? Csak a szex, ha egyáltalán szeretik, mert tömegesen nem is kívánják, mint ahogy azt a férfi.
A nők tudvalevőleg nem olyan testi (és sokuk agyi) konstitúcióval rendelkeznek, mint a férfiak.
Mit csinálhatnak majd ezután a nők, mert, hogy ez a kísérlet HOLTBIZTOSAN megvalósul.
A férfiak ezután már nem lesznek tekintettel arra, hogy ehhez mi a nők véleménye (eddig se volt, csak úgy csináltak, mintha odafigyeltek volna a sületlen és ostoba női bölcselkedésekre).
De most már SZABADSÁG !
Elég volt a rabszolgaságból – gondolják, – és a zsarolásból.
Minden esetre egészen másfajta világ következik.
Minden eddigi érték ÖSSZEOMLIK.
Ennek a modern őrületnek nemsokára vége lesz, a jelenkor szocialista rendszerei villámgyorsan élik fel a tartalékokat, utánpótlás pedig nincs. Utána nem lesz szükség ilyen gondolatkísérletekre, a létfenntartás elég feladatot ad majd mindenkinek.