Van Férfinap és nagy szükség van rá

Lampért Zsófia, a Marie Claire magazin újságírója idén Nőnap alkalmából “Anya, miért csak nőnap van, olyan miért nincs, hogy férfinap?” címmel arról írt cikket, hogy miként szokta elmagyarázni a fiának azt, hogy Nőnappal ellentétben miért nincs Férfinap, illetve miért nincs szükség Férfinapra. Ellentétben azzal, amit a szerző a fiának mond: van Nemzetközi Férfinap és azt gondoljuk, hogy éppúgy nagy szükség van erre a napra, mint a Nőnapra, a fiával való bánásmód pedig a nemi alapú diszkrimináció egyik megnyilvánulása. Tekintettel erre nyílt levéllel fordulunk hozzá, melyben kérjük, hogy ahelyett, hogy azt mondaná a fiának, hogy nincs Férfinap és nincs szükség rá, hallgassa meg őt és más férfiakat arról, hogy miért tartják fontosnak, hogy legyen Férfinap és tartsa tiszteletben a fiúk, férfiak perspektíváit, egyenlőségét is.

Tisztelt Lampért Zsófia!

Annak kapcsán fordulunk nyílt levéllel önhöz, hogy idén Nemzetközi Nőnap alkalmából közzétett egy cikket a Marie Claire című lapban, melyben arról számolt be, hogy arra neveli a fiát, hogy a Nőnap fontos és szükséges, ezzel szemben Férfinap nincs és nincs is szükség rá. Elmondása szerint ez a kérdés annak kapcsán merül fel rendszeresen, hogy a fia azt kérdezi öntől, hogy miért nincs Férfinap, ha van Nőnap. Ön elsősorban két fő érvet hoz fel álláspontja alátámasztására: egyrészt a nők által elvégzett munka terheit, illetve a nők hátrányos helyzetét, diszkriminációját.

Ellentétben azzal, amit a fiának mond, van Nemzetközi Férfinap (november 19.-én) és számos okból adódóan ez kiemelten fontos is (többek között a fiúk és férfiak egyenlő társadalmi megbecsülése és az őket érintő diszkrimináció és társadalmi hátrányokra való figyelemfelhívás és érzékenyítés szempontjából). Álláspontunk szerint az ön által felhozott érvek – melyek szerint nincs szükség Férfinapra – egyáltalán nem állják meg a helyüket és az a magatartás, amit a cikk szerint gyermekével szemben tanúsít színtiszta nemi alapú diszkrimináció, ami ráadásul a gyermek nemi alapú elhanyagolásának lehetőségét is felveti.

A fiát a Nőnap fontossá és Férfinap szükségtelenné nyilvánításával közvetlen és közvetett módon is nemi alapon hátrányosan megkülönbözteti: ezzel leértékeli őt, nemét és azoknak a társadalmi problémák jelentőségét is, amik a fiát, illetve a többi fiút/férfit nemükből adódóan érintik. Amit kérni szeretnék: Bánjon jobban a fiával, lássa be azt, hogy nem helyes az, amit a cikk alapján csinál. Egyrészt, ne mondja neki azt, hogy nincs Férfinap, mert ez még csak nem is igaz. Másrészt, ha ön nem látja, hogy miért van szükség Férfinapra, akkor kérdezzen: kérdezze meg a fiát és más férfiakat arról, hogy ők miért tartják szükségesnek ezt a napot és vegye figyelembe az ő perspektíváikat is, hiszen ez a kérdés a fiúkat/férfiakat érinti elsősorban, nem pedig önt. Az alábbiakban pedig részletesebben is kifejtük azt, hogy a mi a probléma azzal, amit a cikkben ír.

A cikkből kiderül, hogy mióta a fia óvodás lett részéről rendszeresen felmerül az a kérdés, hogy miért nincs Férfinap, ha van Nőnap („A nőnap kérdése minden évben visszatér, mióta ovisok lettek a gyerekek. Az óvodában a fiúk mindig készültek valamivel a lányoknak nőnap alkalmából. A fiam hatalmas önérzettel és méltatlankodással számolt be róla minden évben, és menetrend szerint visszatért a kérdés: de miért nincs férfinap?”). Erre válaszul ön rendszeresen azt az üzenetet adja át a fiának, hogy valóban nincs Férfinap és nem is szükséges az (pl. “Évről évre komolyabb beszélgetéseket folytattunk arról, miért van szükség a nőnapra, és miért nincs férfinapra”).

Vagyis azt a nemi csoportot, amihez a fia tartozik (és ez által a fiát) nem tartja érdemesnek arra se, hogy egy évben egyszer(!) megemlékezzenek róla, ellentétben azzal a nemi csoporttal, amihez ön saját maga, illetve lánya tartozik. Ezt egyrészt arra hivatkozva teszi, hogy – véleménye szerint – a fia neméhez tartozó emberek jellemzően nem vállalnak olyan mennyiségű/minőségű terhet a társadalomban, mint a nők (pl. “elvégezzük azt a sok láthatatlan és fizetetlen munkát helyettük is, a fizetett munkánk mellett.” ), a másik fő érv pedig a nők különböző jellegű hátrányos helyzetére, nehezebb életére utal (pl. “a gyerekeinkkel a maguk szintjén, egészen kicsi koruk óta, amiért a nőknek nehezebb az életben”).

Ami a tehervállalással kapcsolatos érveit illeti: teljesen elfogadhatatlan az, hogy a férfiak társadalmi csoportját azzal azonosítja, hogy nem vállalnak elég terhet. Az, hogy bizonyos szerepekben felveti ezt, ahol alulreprezentáltak az rendben van (bár a megfogalmazás ott sem mindegy). De az hogy a férfiak társadalomban betöltött szerepeit általánosan degradálja le, az nagyon nincs rendben. Ez semmiben sem különbözik azoktól a rasszista hangoktól, akik a romákat szidják amiatt, hogy “nem dolgoznak”, vagy azoktól a szexista megjegyzésektől, melyek a nőkön kérik számon, hogy a férfiak pénzén élnek. (És mint egy friss kutatás mutatja, a férfiakkal szembeni negatív előítéletek még elterjedtebbek is, mint a nőkkel, vagy a különböző etnikumokkal szembeniek.) Az elég egyértelműen egy nemi alapú stigmatizáció, hogy ebben a gondolatmenetben a saját nemének társadalmi szerepvállalásának értékét a fia neme fölé helyezi, azt hangoztatva, hogy azt jobban el kell ismerni, ezzel legitimálva a fia nemével szembeni diszkriminációt (jelen esetben, hogy nincs szükség Férfinapra).

Ezek a dolgok, amiket itt sorol, arra lehetnek válaszok, hogy miért van Nőnap, ha viszont azt akarná igazolni, hogy ha van Nőnap, akkor miért nincs szükség Férfinapra, akkor azt kellene bemutatnia, hogy a férfiaknak nincsenek olyan többletterhei a társadalomban, ami velük szemben igazságtalan és/vagy igazolni azt, hogy ezek nem akkora problémák, mint amiket ön említ. Ki dolgozik tovább évvekkel az eltérő nyugdíjba vonulási lehetőség miatt? A férfiak. Ki végzi többnyire az egészségkárosító, nehéz fizikai munkákat és ezzel összefüggésben ki szenvedi el a súlyos munkahelyi balesetek oroszlánrészét? Többnyire a férfiak. Kiktől várják el azt, hogy eltartsák a családot, amíg a nő gyeden van a gyermekével és ennek megfelelően válasszon szakmát/munkahelyet? A férfiaktól. Kik azok akiket Ukrajnában besoroznak a hadseregbe kényszerrel és akikről Magyarországon is adatbázisokat vezetnek ilyen céllal? A férfiak. Kik azok, akiktől a társadalom kevésbé fogadja el a panaszkodást, társadalmi helyzetükről való kritikus gondolkodást? A férfiaktól.

Ezekre hivatkozva amellett is lehetne hasonló egyoldalú ideológiát felállítani, hogy nincs szükség Nőnapra, mi is meg tudnánk írni a saját cikkünket arról, hogy azt kell tanítani a lányainknak, hogy a Nőnap nem fontos, a Férfinap viszont igen… De nem tesszük, mert nem csak saját magunkra vagyunk tekintettel, de másokra, a másik nemre is. Ez mindenkitől elvárható lenne, de egy szülőtől különösen, hogy legalább a saját fiára legyen ily módon tekintettel. Közvetett hatásait tekintve pedig alapvető probléma ezzel, hogy ez azt az üzenetet hordozza magában, mely szerint ilyen problémák a férfiak esetében nincsenek. Ezzel torz képet közvetít a fia számára a világról, épp azokat a problémákat fedve el előle, amelyek a fiúk, férfiak szempontjából leginkább relevánsak lennének. Azt érzékelteti vele, hogy természetes dolog, hogy a fiúknak/férfiaknak ilyen többletterhei vannak, erről nincs szükség megemlékezni, olyan dolgok minthogy férfiak tömegei a munkából mennek a temetőbe, még annyira se számítanak, hogy legalább az évben egy nap ezekről a dolgokról megemlékezzünk…

A női hátrányok és a nők nehezebb élete kapcsán felvetett érvei esetén pedig megint ugyanaz a helyzet, mint a terhek kapcsán. Nem azzal próbálja igazolni a fia, illetve a cikk olvasói számára azt, hogy nem tartja fontosnak a Férfinapot, hogy a fiúk/férfiak szempontjából kritikusan megvizsgálná a társadalmat és ezen keresztül jutna el olyan következtetésre, hogy nincsenek olyan fiúkat/férfiakat érintő problémák, amik ezt indokolnák, hanem itt is egyoldalúan a női szempontokat veti fel. Felsorolja, hogy milyen különböző hátrányai vannak nőknek és kinyilvánítja azt, hogy a nőknek nehezebb élete van. Miközben egy szót sem szól olyan dolgokról, hogy a férfiak azok, akik 7 évvel rövidebb ideig élnek, akik az öngyilkosok között kétharmados többségben vannak, akik a súlyos testi sértések és gyilkosságok áldozatai között többségben vannak, akik olyan marginalizált helyzetű csoportokban mint hajléktalanok, vagy szenvedélybetegek felülreprezentáltak, vagy hogy az iskolából legtöbb idejekorán lemorzsolódó gyerek is fiú.

A férfiaknak még törvény előtti egyenjogúsága sincs tiszteletben tartva: a kormányzat nem tekinti az apát egyenrangú szülőnek és sorba hozza a törvényeket, ami megerősíti az apák másodlagos szerepeit, miközben rengeteg apa küzd azért, hogy válást követően több időt tölthessenek a gyermekeikkel. A fiúk nemi szerv csonkítása mai napig legális, a világon minden harmadik fiút érint. Ami szintén nagyon fontos még: a férfiak problémái nemcsak léteznek, de a megoldásáért szinte semmit nem tesz a politika. Azok a dolgok, amikről ön beszél női problémák kapcsán már mind ott vannak az EU dokumentumokban, pártok programjaiban célként megfogalmazva, hogy változzon, az amit itt mi a férfiak kapcsán felsoroltunk szinte egyáltalán nincsenek még célként sem kitűzve. Mit üzen azzal a fiának, hogy azt mondja, hogy azért nem kell Férfinap, mert olyan női problémák vannak, mint amit a cikkben felsorol? Azt, hogy azok nem természetes dolgok, ellenben az természetes hogy ezek a hátrányok fiúkat/férfiakat érintik, az nem probléma, az ellen nem kell tenni.

A cikk alapján az érezhető, hogy van egy lekezelő attitűd a gyerek irányába: ő az aki burokban él, nem tud semmit a világról a saját családi mikrokörnyezetén túl, ön pedig, mint széles látókörű felnőtt nő tudja mi az igazság és fokozatosan adagolja neki. A helyzet az, hogy a gyereknek már ilyen idős korában is vannak olyan tapasztalatai, ami önnek nincs, nem lehet. A gyerek jár most iskolába, nem ön (rengeteg nemi alapú diszkrimináció van az iskolákban). A gyerek fiú, ön nem. Ugyanaz a nézőpontja egy fiatalabbnak, mint egy idősebbnek? Nem. Ugyanaz egy nő nézőpontja a világról, mint egy férfinak? Nem. A másik nemhez tartozók, illetve a gyerekek nem feltétlenül azért rendelkeznek más véleménnyel, mert szűklátókörüek, hanem azért mert gondolkodásunk, értékrendünk, tapasztalataink mind perspektívától függően léteznek, különböző pozíciókból, különbözőképp látszik a világ.

Ha van egy doboz, aminek az egyik oldalán ön áll, a másik oldalán pedig más, ön csak a doboz egy részét látja teljes egészében és a másik oldalon álló is csak egy részét és ez nem ugyanaz. Akkor kapnak képet a doboz egészéről, ha meghallgatják egymást és kölcsönösen figyelembe veszik egymás nézőpontját. Ugyanez igaz a nők és a férfiak esetében is, a nők nem tapasztalják meg úgy a férfiak irányába megnyilvánvánuló társadalmi elvárásokat, megkülönböztetéseket, mint a férfiak és ez fordítva is igaz, a nemeket eltérően érintik különböző társadalmi problémák. Az, hogy kinek mi a legnagyobb problémája egy szubjektív kérdés, ha 100 embert megkérdez arról, hogy a nemek közötti egyenlőtlenség mely formája a legnagyobb probléma legalább 10-15 választ fog kapni.

Miért gondolja azt, hogy nőként jobban látja azt, hogy a milyen a férfiak helyzete, mint egy fiú/férfi és hogy megmondhatja nekik azt, hogy szükségük van-e Férfinapra, vagy sem? Miért gondolja, hogy megmondhatja nekik azt, hogy mit tartsanak nagyobb társadalmi problémának? A fiúkat és férfiakat érintő helyzet kapcsán a fiának egész biztosan vannak olyan tapasztalatai, amik csak fiúknak/férfiaknak lehetnek. Annak van széles látóköre, aki nemcsak a saját problémáit látja, hanem odafigyel mások nézőpontjára is. Az tudja megérteni a nők és a férfiak perspektíváit is, az tudja ezeket közös nevezőre hozni és egy szemléletet kialakítani, aki a másikat nem leuralni akarja, rákényszerítve a saját nézőpontját, amiben nincs helye a másikénak. A gyereket is támogatni kellene abban is, hogy képes legyen a világot látni a saját perspektíváján keresztül és megismerje a másik perspektíváit is. Az amit ön itt csinál a cikk alapján nem más, mint kizárólag az utóbbi: egy női nézőpontból való gondolkodás ráerőltetése a fiára, elnyomva a férfi perspektívákat.

Az, hogy a fia így gondolkodik és rendelkezik ahhoz kellő kritikai attitűddel, hogy többször is felveti azt a kérdést, hogy miért nincs Férfinap az egy rendkívül pozitív dolog saját maga számára is és a társadalom számára is, amit nem lenne szabad elnyomni. Nagyon sok felnőtt férfi nem képes erre, mert gyerekkorában éppúgy elnyomták benne ezeket, mint amire ön törekszik a fia esetében. Szóval kérjük, hogy ne mondja azt a fiának, hogy nincs Férfinap és nincs szükség rá, hanem hallgassa meg őt és más férfiakat arról, hogy miért tartják fontosnak és ezt tartsa tiszteletben éppúgy, mint ahogy ezt teszi a Nőnapot fontosnak tartó nők (beleértve saját magát) esetében!

Tisztelettel,
Szujó Flórián,
Modern Férfipolitikáért Mozgalom,
alapítótag