A Metropol hasábjain jelent meg az a gyöngyszem, amely bármely unalmas, humortalan estét képes a harsány hahotázás szintjéig megszínesíteni. Így hangzik a kezdő felütés: “A szakemberek bizonyították, hogy a nők jobb döntéseket hoznak, mint a férfiak. A kutatók számos aspektust megvizsgáltak, kezdve a pályaválasztástól a párválasztásig, beleértve az olyan egyszerű dolgokat is, mint a megfelelő fogkrém kiválasztása.”
Ha nem szerepelne a mondatban a “megfelelő fogkrém kiválasztása” és főleg nem a “párválasztás”, akkor talán még az is megtörténhetne, hogy az ember fia egyetlen másodpercnél tovább töpreng az állítás esetleges igazságtartalmán és akkor talán nem törne ki azonnal hangos röhögésben.
Miután megszakadt az ember mája, lépe, felmerül a kérdés, hogy akinek sikerült összehoznia ezt a bölcs állítást, az vajon látott e már nőt “megfelelő fogkrémet” választani, kísért e el valaha nőt valamilyen szörnyű félreértés folytán új cipőt vagy kézitáskát választani, megkérdezte e esetleg véletlenül egyiküktől hogy “milyen színűre fessük a nappalit?”, próbált e már olyan női vállalkozókkal (mindhiába) üzletet kötni, akinek leggyakoribb mondata a döntési helyzetben, hogy “ezt meg kell beszélnem a férjemmel”? Kötve hiszem. Viszont mérget vennék rá, hogy az illető soha nem hallotta a következő viccet:
Ha lezuhan egy nő egy felhőkarcoló tetejéről, miért nem fog soha földet érni? – ??? – Mert nem tudja eldönteni, hogy hova essen.
No de komolyra fordítva a szót: azon is érdemes elgondolkodnunk, hogy vajon miféle tudományos módszertan volt az, amely megállapíthatta, hogy a nők által választott fogkrém tényleg jobb volt, mint a férfiak által preferált, ki állapította meg, hogy a nők pályaválasztása valóban jobban sikerült, mint a férfiaké? Hogy a többiről már ne is beszéljünk… – Ha ilyen kérdések nyomán kíváncsivá válva nyomába eredünk ennek a “tudományos” kutatásnak, akkor linkről, linkre, bulshitről bulshitre tévelyegve megérkezhetünk oda, hogy végül megértsük, nem másfajta “tudományos munkáról” van szó, mint a diszkriminatív cégvezetői női kvóták megtámogatására összetákolt propaganda badarságról.
Mi sem bizonyítja jobban, hogy mennyire “ígéretes” vezetők a nők, mint az a módszer, amivel a nők által sikerrel leuralt médiumok kajánkodva utánközlik ezeket a férfiakat leértékelő, férfiellenes, férfigyűlölő tartalmakat. Az efféle női vezetők kötelező pozícióba helyezésétől várhatnánk majd állítólag, hogy a cégeknél ők “jobban hangolják össze az eltérő nézőpontokat, empatikusabb, toleránsabb és igazságosabb döntéseket hozzanak”. – Hát a lónak a valagát!
Jahh, amúgy, csajok, ugye mennyire megéri propagálni ezeket a feminista bulshiteket, mennyire megéri erőszakos, igazságtalan, férfigyűlölő törvényekért lobbizni? – Mi férfiak szemmel láthatóan máris egyre jobban megbecsüljük a “képességeiteket” és egyre jobban szeretünk is titeket. Csak az a kérdés, mikor árad majd túl bennünk ez az egyre jobban felgyülemlő újdonsült jóindulat…
Ezen még a feleségem is hangosan nevetett… :)
Ide vágó vicc:
Miért volt a legszerencsésebb ember ősapánk, Ádám?
Mert az ő felesége legalább egyszer az életben tudta mit akar enni! :D