Stop férfierőszak – szól egy hazai nőjogi társaság neve. Olyan kifejezésért az Országgyűlésben pénzbírság jár, ha valaki a “cigánybűnözés” szót használja. A férfierőszak szókapcsolat ma még nem veri ki a biztosítékot. Pedig az ezáltal jellemezni kívánt klasszikus, patriarchális férfiasság termelte ki magából az előzékenységet a nőkkel szemben, a lovagiasságot, udvariasságot, a gyengék védelmét és a családért való önfeláldozást, elkötelezettséget is.
Nagy hiba az erőszakosabbnak tartott nem, a férfiak negatívumait kiemelni, és egyoldalúan bemutatni. Előítéletesnek lenni velük szemben. Éppen napjainkban rendezik Budapesten a vitát a Bíbó István Szabadegyetem és a CEU rendezésében férfi és nőjogi szervezetek között. Sokatmondó a meghívottak aránya: négy nőjogi és kettő férfijogi meghívottja van az eseménynek. Maga a rendezvény hirdetménye is így szól: ” a férfiak VÉLT hátrányai” – ról beszélnek a férfijogi szervezetek.
Magyarul lejt a pálya, és nem is kicsit a feminista narratíva felé. A férfiak gyanúsak, legalábbis. Holott…
Még mindig a férfi térdel le választottja elé felmutatva elköteleződésének jelét, az aranygyűrűt. Még mindig a férfinak kell (ez külső és belső elvárás egyszerre) kimutatnia az udvarlási szándékát a nő felé. Még mindig rengeteg férfi szívében erős parancs az “oltalmazd” a nőt parancsa. Milyen sokan vannak, akik emiatt védelem nélkül engedik bántalmazni magukat életük párjától, és semmilyen módon sem védekeznek, csak remélik, hogy “kedvesük” ért a józan szóból.
Ez mind patriarchális találmány!
Akárcsak az, amikor férfiak egymás között ugratják egymást, éreztetve, hogy ők az überkirályak a másik egy kis senki. Ez legtöbbször nincsen véresen komolyan gondolva, és elvárás a hasonló stílusú viszontválasz. Építőiparban dolgozom, férfiak között, tudom, miről beszélek.
Ugyancsak patriarchális találmány, a boldogulj önállóan, álld meg a helyed elismerés és dicséret nélkül – szabálya. Tény, hogy emiatt sok férfi vált és válik önhanyagolóvá, tény, hogy emiatt sokszor nehezen, vagy már későn kér segítséget megannyi férfi – de a világ így működőképes, valósulnak meg tervek,, halad előre a világ. Kellenek az önálló, erős, dönteni és kockáztatni képes férfiak. Akik képesek szembenézni a nehézségekkel, a kudarccal és a szenvedéssel is.
Az apaság – régiesen atyaság – is patriarchális intézmény. De nem pont úgy, ahogyan az ma elvárás. Nem az apa gyes ellen vagyok, nem azellen, hogy az apa minőségi időt töltsön a családjával, gondozza, ápolja és tegyen értük. Akár gyemekekről, akár idős szülőkről, vagy egy beteg társról van szó. De régen ez tekintélyt jelentett. Döntő szava volt a család sorsában, felnéztek rá.
Ezt nagy kár lenne kiönteni a fürdővízzel együtt.
Nem igaz, hogy rossz és toxikus minden, ami régi, patriarchális és klasszikusan férfias. A világnak kellenek a Férfiak. A Férfiaknak kell a világ – mint terep, ahol az alkotókészségük megnyilvánulhat, és mint közeg, amely elfogadja és támogatja őket.
Egy humortalan, a saját nézőpontjától elvonatkoztatni képtelen “gyülekezettől” nem lehet semmit sem várni. Kellett volna néhány sikeres(boldog) családanya is a vitaindító társaságba, akik felpörgették volna ezt a “vitát” a legjobb értelemben véve!
Sajnos azt a fürdővizet már rég kiöntötték. Több olyan nőt is ismerek aki azt sem tudja mi az apa vagy az apaság. Úgy “tervezték” az életüket, hogy keresnek egy balekot akinek szülnek 1-2 gyereket mert addig se kell dolgozni majd mehet a levesbe a férfi és jól kizsigerelik. Ez a többségüknek sikerült is.
Közismert tény, hogy az emberiséghez férfi és nő kell. Ezt már az óvodások is tudják. A társadalom nagy része mégis elfelejti mire felnő. A férfiasság kiirtásával együtt jár a férfiak és a nők magányossága is hisz egy nő sem szeret együtt élni egy papuccsal vagy lábtörlővel.
Ez a legjobb: mindegy, kivel szeret(ne) együtt élni egy nő, működő társadalmakban ez az utolsó utáni szempont, semmi értelme ilyen horderejű döntéseket (is) rájuk hagyni. Normális házasságok és családok akkor lesznek újra, ha megint nem lehet majd a semmire hivatkozva felrúgni ezeket, addig csak a sz@rt polírozzuk.
A nők nem tudnak jó párkapcsolati döntéseket hozni. A többségük gyűlöli magát, ezért csomószor vagy olyat választ, aki rongyként bánik vele, ahogy szerinte megérdemli, vagy egy szerencsétlen nyomit, akin ő hatalmaskodhat. Így minden felől a selejt szaporodik, olyan “férfiaknak” szülnek elsőként, akik régen utoljára keltek volna el, amíg a szülőknek volt beleszólásuk a dologba. Nem is fog másképp működni később sem.