Miben hazudnak a Feministák? – Ad egy: A férfijogi aktivisták illetve követőik tömeggyilkosok

Ahogyan arról hírt adtunk, a CEU Demokrácia Intézet és a Bibó István szabadegyetem rendezésében egy vitaesten ütköztették érveiket egymással a feministák és a férfijogi aktivisták. A vitáról készült videófelvételt lásd ebben a cikkben. A következőkben egy cikksorozatban fogom bemutatni ennek a vitának az érveit és tanulságait. A vitaest tematikáját követve vegyük sorra az első felmerülő kérdést, miszerint “Rontja-e a nők helyzetét a férfijogi mozgalom?” Bármilyen meghökkentő, Nógrádi Noá, a PATENT és a NANE nőjogi szakértője jó ötletnek tartotta, hogy azt bizonygassa, hogy a férfimozgalom léte káros, sőt egyenesen veszélyes a nőkre nézve. A következőket mondta:

“Elég jellemző módon olyan férfiakkal szokott rezonálni ez a mozgalom, akik (…) ha egy nővel le akarnak feküdni, és ez nem történik meg, akkor nagy felháborodásba kerülnek (…) és van akiből tömeggyilkos is válik (…), mert úgy gondolják, hogy diszkriminálják a “béta férfiakat” és ezért megérdemlik, hogy le legyenek lőve. – Ez egy nagyon konkrét formája annak, hogy milyen hatása van annak a nyelvezetnek, annak a megközelítésmódnak, amit az úgynevezett “férfijogi mozgalmak” a világban terjesztenek. Véres ára tud ennek lenni!”

Majd ezt követően egy elhíresült ámokfutó gyilkosra, Eliot Rodger-re hivatkozott, aki állítása szerint a férfimozgalmak által felbujtott nőgyűlölők mintaesete. Csakhogy Nógrádi Nóá már abban sem mond igazat, hogy Eliot Rodger kifejezetten nőket gyűlölt és gyilkolt volna meg, mert valójában Eliot Rodger minden szexuálisan aktív, boldog embert gyűlölt, és ámokfutó bűncselekménye során több férfit ölt meg, mint nőt, mindenféle feminista hazudozással ellentétben. Mi több, Eliot Rodger a gyilkosság előtti napon készített videójának utolsó mondata pont az volt, hogy “Gyűlöllek, gyűlöllek titeket, szexuálisan aktív férfiak, és alig várom, hogy elpusztítsalak benneteket, mert mindannyian ezt érdemlitek.” – És aztán pontosan így is tett, azzal kezdte fegyveres ámokfutását, hogy három férfit késelt meg, trancsírozott fel módszeresen, sorban, egyiket a másik után. Ezt akarnák kinevezni “nőgyűlölő terrorcselekménynek” a feministák nem kicsit erőltetett módon, merthogy Rodger arról is beszélt, hogy a nőket is utálja, mivel nem fogadták el a közeledését. – Egyébként meg ha bárki a történet mélyére tekint, akkor láthatja, hogy ennek a fiatal fegyveres ámokfutónak a tettét is az amerikai diákok-fiatalok közötti dívó kiközösítés és aktív zaklatás, más néven a “bullying” motiválta az elmezavaron túlmenően. Csak egy feministának juthat eszébe, hogy megpróbálja mindezt a férfijogi mozgalom ellen felhasználni, ráadásul úgy, hogy egy földrésznyi távolság, és jókora ismereti deficit választja el tőle Nógrádi Noát.

Magyarországon sem “incel mozgalmak” sem pedig fegyveres tömeggyilkos ámokfutók nem léteznek, viszont annál többen vannak azok a feminista rettegők és rettegtetők, akik hivatásszerűen megpróbálják összemosni az “incel”-eket és a férfimozgalmat. Ők azok, akik teletrombitálják a sajtót a nem létező “incel veszéllyel”, ők azok, akik tömeggyilkosságokkal riogatnak, közveszéllyel fenyegetnek. Szomorú, hogy miután azzal kellett szembesülniük a feministáknak, hogy immár nem egyedül tematizálják a nemek helyzetéről szóló társadalmi párbeszédet és immár egyre kevésbé adható el a feminizmus “igazsága”, nem jut jobb eszükbe, minthogy “véres következményekkel” riogatva próbálják diszkreditálni, lejáratni a férfimozgalmat. Innen már csak egyetlen lépcsőfok vezet lefelé a mezei suttyóság végső feminista állomásához, a személyeskedőbb, direktebb mocskolódáshoz. De mi sajnos már régen ismerjük azt is, tudjuk, hogy “minden férfijogi aktivistának kicsi a pöcse, olyan rondaság, akinek sosem volt nője, és egyébként is az anyja szuterénjében mamahotelező, szégyellnivaló elmebeteg”. Több mit tíz éve született az a cikk aktivista írótársunk tollából, amely a nemzetközi férfimozgalom tapasztalatai alapján gyűjti listába a férfijogi aktivisták ellen irányuló “shaming language”, vagyis megszégyenítő nyelvezet és bullying példáit. – Nógrádi Noának köszönhetően a mai napon is rászorulunk erre a praktikus kézikönyvre.

Különösen abszurd és ironikus dolog, ha épp a feministák vádolják gyűlölet szításával a férfijogi aktivistákat, hiszen a feminista mozgalom, már vagy ötven évvel ezelőtt súlyosan radikalizálódott és céljait régen megvalósítva jobb híján a gátlástalan gyűlöletkeltés és társadalmi felforgatás mezsgyéjére lépett. Ennek bizonyítására szinte minden mérvadó feminista ideológustól tudunk férfigyűlölő, egyenesen erőszakos bűncselekményekre, akár gyilkosságra felbujtó mondatokat is idézni. Ha mindannyiukra nem is keríthetünk most sort, mégis vessünk egy gyors pillantást a legfelháborítóbb esetekre:

Valerie Solanas amerikai feminista írónő, aki – ezt a szégyent – pszichológia szakon szerzett diplomát a Marylandi Egyetemen, könyvében közreadta a S.C.U.M. kiáltványt, amelyben arra uszította a nőket, hogy döntsék meg az amerikai kormányt, számolják fel a pénzrendszert, és pusztítsák el a férfinemet. A S.C.U.M. egyébként egy angol betűszó, ami annak a rövidítése, hogy “Férfiakat Feltrancsírozó Társaság”. Később, hogy véleményének illetve férfigyűlöletének súlyt adjon, több revolverlövéssel megkísérelte meggyilkolni Andy Warhol-t, a neves, népszerű képzőművészt, aki olyan súlyos sérüléseket szenvedett, hogy maradék életét fűzőbe préselt gerinccel, megnyomorodva élte le. Valerie Solanas férfigyűlölő könyve napjainkban is újabb és újabb kiadásokat ér meg, főleg svédországban. Aztán Mary Daly, a Boston College egyetemi tanára – azon túl, hogy kitiltotta óráiról a férfi hallgatókat – rendszeresen folytatott nyilvános propagandát arról, hogy a földbolygót sterilizálni kell a férfiaktól, tehát gyakorlatilag férfiak tömeges lemészárlásáról fantáziált. Andrea Dworkin amerikai feminista írónő és ideológus pedig személyesebb vágyfantáziáit szerette nyilvánosan előadni, egyebek mellet, hogy szeretne végre egy férfit disznó módjára, citrommal a szájában fellógatva és véresre verve látni. – És akkor itt most ne is értekezzünk hosszabban azokról a kisebb nevekről, akik a fiúgyermekek elleni szelektív abortuszra hívnak fel vagy a férfiak tömeges kiheréléséről, kasztrálásáról propagálnak elképzeléseket, hogy felszámolhassák a patriarchátust… – És most itt fontos megértenünk, hogy mindannyiuknak létezik egy közös nagy fantazmagóriájuk, egy handabanda meséjük arról, hogy az emberiség történelmét egy a nők elleni gonosz összeesküvés, a “patriarchátus” rémuralma határozza meg. Ebből a férfifóbiás, férfigyűlölő, történelemhamisító ideológiából vezetik le egész mozgalmukat és ezzel próbálnának legitimálni mindenféle férfiak elleni diszkriminációt, gyűlöletkeltést vagy akár a legnagyobb gaztetteteket is.

Hogy ne menjünk túl messzire, ugorjunk gyorsan vissza a CEU-n lezajlott vitához és annak résztvevőihez. Nógrádi Noá civil szervezetének a PATENT-nek (Patriarchátust Ellenzők Társasága) már a neve is egyértelműen leleplezi, hogy ugyanehhez a holdkóros, valóságtól elrugaszkodott társasághoz tartoznak, akik egy soha nem létezett nőellenes társadalmi összeesküvés víziójából vezetik le férfigyűlöletüket. Ezzel az erővel hívhatnák ők is magukat Férfiakat Feltrancsírozó Társaságnak… Aztán gondoljunk a vitában szintén részt vállaló férfifóbiás Szil Péter mozgalmára, a “STOP Férfierőszak!” mozgalomra, amely szintén már a nevében is közröhej lehetne, ha nem háborítaná fel már kapásból férfiak millióit. Szil Péter a vitában nem is átallott nekiállni azt fejtegetni, hogy ebből a mesebeli, távoli múltban (sem) létező patriarchális összeesküvésből kívánja levezetni, hogy miért lehet büntetlenül diszkriminálni a ma élő férfiakat. És ezek a férfifóbiások, férfigyűlölők akarnák bemesélni a közvéleménynek, hogy a férfimozgalom káros a nőkre nézve. És persze pont ők, a régen radikalizálódott, férfigyűlölővé alakult feminista mozgalom buzgó örökösei nem értik hogy mivégre is létezik a “femináci” kifejezés…

Végül válaszolnék a felmerült alapkérdésre is, miszerint “Rontja-e a nők helyzetét, árt-e a nőknek a férfijogi mozgalom?” – Nyilvánvaló, hogy a férfijogi mozgalom léte nem hátrányos vagy veszélyes a nőkre, legfeljebb a férfigyűlölő, különféle női privilégiumokra igényt tartó, a férfiak alapvető jogait két lábbal tipró, elfajzott feminizmusra nézve. Miért is lehetne kárára egy tisztességes nőnek, ha a másik fél érdekei is társadalmi képviseletet kapnak? – És a fentiek tükrében most már átláthatja mindenki azt is, hogy a helyes kérdésfelvetés sokkal inkább az lett volna, hogy árt-e a férfiaknak a feminista mozgalom?!