Ma Magyarországon a gyermekgondozási szabadságok rendszerét és a gyermekgondozással kapcsolatos szülői döntéseket egy olyan nemi alapon diszkriminatív nézőpont határozza meg, ami az apára csupán másodlagos, legfeljebb kisegítő szerepet betöltő szülőként tekint. Ahhoz, hogy ez változzon, alapvetően fontos lenne, hogy bevezetésre kerüljenek apahónapok hazánkban is. Norvégiában három évtizede vezették be át nem ruházható apakvótát, az azóta szerzett tapasztalatok egyértelműen mutatják pozitív hatásait és kiemelkedő jelentőségét.
A férfiak alapvető emberi jogait sérti az, hogy kevesebb gyermekgondozási szabadságra jogosultak, mint a nők
Magyarországon a gyermekgondozási szabadságok (jelenleg CSED, GYED és GYES) bevezetésétől kezdve a rendszer az apákat hátrányosan megkülönbözteti nemi alapon. A GYES 1967-es bevezetésekor juttatás az apának egyáltalán nem volt lehetősége azt igénybe venni. Később lehetővé vált, hogy az apa elmenjen GYES-re, ugyanakkor létrejöttek más formái a gyermekgondozási szabadságoknak, amelyek továbbra is hátrányosan megkülönböztették az apákat. Jelenleg a GYES, GYED nem tesz nemi alapon különbséget, a 180 napos (Anya-)CSED-re viszont csak a nő jogosult és nincs ugyanilyen időtartamú (féléves) szabadság kimondottan az apa számára, csak 10 nap apaszabadság. A nemek közötti egyenlőség a legalapvetőbb szintje, a törvény előtti egyenjogúság is sérül ez által, az állam/családpolitika ezzel maga is egy olyan normarendszert közvetít a társadalom számára, hogy kevésbé fontos az apa jelenléte a gyermek életében, mint az anyáé.
Mi, a Modern Férfipolitikáért Mozgalomban régóta küzdünk azért, hogy felszámolásra kerüljön az apák diszkriminációjának ezen formája. Ennek érdekében korábban egy petíciónkban indítványoztuk apahónapok bevezetését, melyet eljuttattunk az Emberi Erőforrások Minisztériuma számára. A konkrét javaslatunk az volt, hogy az anyának alanyi jogon járó 6 hónapos időtartamú (Anya-)CSED-hez hasonlóan, kerüljön bevezetésre 6 hónapos gyermekgondozási szabadság (továbbiakban Apa-CSED) is, ami alanyi jogon az apát illeti meg. Ezzel kapcsolatos állásfoglalásunkra a minisztérium válasza – a szülők szabad döntéshez való jogára hivatkozva – az volt, hogy nem tervezik az intézkedést bevezetni. Ez a válasz azonban nincs összhangban azzal, hogy az Anya-CSED jelenleg sem szabadon felhasználható, hanem kizárólag az anya számára áll rendelkezésre. Felvetődik a kérdés, hogy ha a specifikusan apáknak járó gyermekgondozási szabadságot a szülők szabad döntési jogának korlátozásaként értékeli a kormányzat, akkor ez miért nem igaz a kimondottan anyáknak járó (Anya-)CSED esetére? A választ alighanem tudjuk: azért, mert az apa társadalmilag alárendelt szerepben van, a közgondolkodásban éppúgy mint a kormányzati politikában.
Az apák társadalmi egyenlősége érdekében szükség van Apa-CSED-re
Az apák társadalmi egyenlősége érdekében rendkívül fontos, hogy a gyermekgondozási szabadságok döntő része fel legyen osztva az anya és az apa között. Ennek oka az, hogy Magyarországon van egy olyan hagyományosan fennálló társadalmi hierarchia az anya és az apa között, ami miatt a szabadon felhasználható gyermekgondozási szabadságok döntő hányadát a nő veszi igénybe. A GYED-re például mindkét szülő jogosult a jelenlegi rendszerben is, ennek ellenére az apák kevesebb, mint egytizede marad otthon. Ennek oka, hogy az anyát inkább kompetensnek és fontosabbnak tartják a gyermeke gondozása tekintetében, az anyától inkább el is várják ezt. Az emberek jelentős része nem látja, hogy milyen hátrányokkal jár ez a tradicionális felfogás, egyszerűen követik azokat a mintákat, amiket szüleiktől láttak, vagy a saját környezetükben tapasztalnak. Szerepe van ebben továbbá a társadalmi megítélésnek (stigmát jelent az anya számára, ha nincs a gyereke mellett, az apának hogy nem dolgozik), illetve pénzügyileg racionális döntéseknek (jellemzően a férfiak kereste magasabb). Ezért a gyermekgondozási szabadságok rendszerét úgy kell kialakítani, ami azt ösztönzi és jutalmazza, ha a szülők egyenlő időt töltenek otthon gyermekükkel.
Az, hogy az apák kevesebb időt töltenek otthon a gyermekükkel gyermekgondozási szabadságon számos egyéb hátránnyal jár együtt az apák és férfiak számára. Minél kevesebb időt tölt az apa a gyermekével, annál kevésbé van lehetősége szoros kötődést kialakítani vele. Az, hogy a férfiak kevésbé vannak jelen a gyermekgondozással összefüggő szerepekben erősíti azokat a nézeteket, melyek szerint az apák nem annyira kompetensek a kisgyermekgondozásban és ez nagyban hozzájárul az apák társadalmi megbecsültségének hiányához is, aminek pedig következménye az apák jogi és társadalmi szintű diszkriminációja is (ami minden apát hátrányosan érint, nemcsak azokat, akik ténylegesen nem vesznek részt olyan aktívan a gyermekeik életében, mint az anya). A kormányzat rendszerint azzal legitimálja az apákat, férfiakat diszkrimináló törvényeket (például nyugdíjtörvény, vagy olyan családtámogatási juttatások, melyekre kizárólag az anya jogosult), hogy ezzel a nők gyermeknevelésben betöltött szerepét szeretné “jutalmazni”. Az élet számos területén találkozhatunk az apák hasonló okokra visszavehethető megkülönböztetésével, például, hogy gyermekelhelyezés során miként állapodnak meg a felek, vagy milyen bírósági döntés születik, abban is szerepe van ezeknek azoknak a szerepeknek és sztereotípiáknak, amiket a gyermekgondozási szabadság egyenlőtlen megosztása erősít.
A nemek közötti egyenlőség más területein is javulást hozna az Apa-CSED
Ahhoz, hogy rendszerszintű változást tudjunk elérni a nemek közötti egyenlőség kérdésében, szükséges azonosítani a rendszer azon elemeit, amik legnagyobb hatást gyakorolják a társadalmi egyenlőtlenségek létrejöttére. Az, hogy a gyermek születését követően jellemzően az anya marad otthon a gyerekkel, ezek közül az egyik legmeghatározóbb. Ennek az apák leértékelésén és háttérbe szorításán túl a férfiakra vonatkozóan egy olyan káros hatása is van, hogy rendkívül erősíti a férfiak munkaerőpiaci terheit. Amikor a megszületik a gyerek, nem csak hogy az jellemző, hogy a férfiak kisebb arányban maradnak otthon vele, mint a nők, de az is hogy a férfiak még kevesebb időt töltenek otthon mint korábban, hiszen az anya keresetének kiesése és a gyermek születését követő kiadási többlet miatt gyakran még több munkát vállalnak.
Ez az elsődleges kereső szerepét erősíti a férfiaknak, ami pedig több más szempontból is probléma: az ezzel a szereppel járó előnytelen munka-magánélet egyensúly egészségkárosító hatású, hozzájárul a férfiak kedvezőtlen várható élettartamához, illetve fenntart a férfiakkal szemben olyan tradicionális elvárásokat (keressen jól, tartsa el a családját, legyen jó egzisztenciális helyzete). A nők esetében hasonló problémákat okoz a munkaerőpiaci előmenetelük terén: ha a férfi munkavállalók nem maradnak otthon a gyermekük születésekor, a női munkavállalók pedig igen, akkor a nők kisebb eséllyel kapnak jutnak előre a ranglétrán, mint velük minden más szempontból azonos helyzetű férfitársaik.
Külföldi tapasztalatok egyértelműen mutatják az Apa-CSED jelentős pozitív hatását.
A petíciónkban megfogalmazott Apa-CSED, más országokban (például Norvégiában, Izlandon, Dániában és Svédországban) ma is kiválóan működik. 30 évvel ezelőtt Norvégia volt az első ország a világon, ahol bevezették az át nem ruházható apakvótát. Norvégiában jelenleg 16 hét szülő szabadságot kap az anya, 16 hétet az apa és 16 hét szabadon felosztható a szülők között. Az elmúlt 3 évtized tapasztalatai azt mutatják, hogy az intézkedés számos szempontból rendkívül pozitív hatású volt, elősegítette az apák egyenlőségét, segítette a nők munkaerőpiaci lehetőségeinek javulását, az ország nemek közötti egyenlőség területén tevékenykedő szereplői szinte egyhangúan kiállnák a rendszer mellett és a szülők többségének támogatását is élvezi.
Hogy ez mennyire jelentős hatású intézkedés volt, azt jól mutatja, hogy míg Magyarországon az apáknak mindössze 8 százaléka megy el gyedre (és mivel a GYED mellett lehet dolgozni is, így a ténylegesen otthon maradó apák aránya ennél is alacsonyabb), addig Norvégiában az apák több, mint háromnegyede veszi igénybe CSED-nek/GYED-nek megfeleltethető az apakvótát. A feminista szemléletű Stiftelsen Kvinneuniversitetet (Női Egyetem Alapítvány) által működötetett Likestillingssenteret (Nemek közötti egyenlőség központ) szerint az apakvóta “történelmileg a legfontosabb esélyegyenlőségi eszköz” abban, hogy otthon és a munkaerőpiacon egyenlőség legyen:
“A megosztott gyermekgondozási szabadság történelmileg a legfontosabb esélyegyenlőségi eszköz, amellyel minden nem számára egyenlő esélyeket biztosítunk az otthon és a munkavállalás területén. Ez az oka annak is, hogy az állam évente 22 milliárdot költ gyermekgondozási szabadságra. Amikor 2014-ben az apák kvótáját 14 hétről 10 hétre csökkentették, az apáknak ennek megfelelően csökkent a gyermekekkel otthon töltött ideje is. Túl kevés apának van olyan munkaadója, aki arra ösztönzi őket, hogy több hetet vegyenek ki. Sok anya pedig „övének” tekinti azt a közös időszakot, amely nem kötelezően felosztott, és az apák nem vehetik igénybe. A gyermegondozási szabadság szabad elosztása könnyen azt eredményezné, hogy több nő maradna otthon, míg a férfiak a munkában maradnának. A társadalom jelenleg nem eléggé egyenlő, nem eléggé mentes a sztereotip nemi szerepektől, hogy ezt maga szabályozza. A nemek közötti egyenlőség nem jön létre magától. A gyermekgondozási szabadság folyamatos háromoldalúsága ezért fontos a nemek közötti egyenlőség, valamint a nők munkában való részvételhez való joga és lehetősége szempontjából.” – írják állásfoglalásukban.
Ezzel sosem leszek képes azonosulni.
Jó lenne ha az apák is az anyákkal együtt több időt tölthetnének otthon a szülés után mint most. Viszont a gyermek születése után egy ideig egyértelmű az apa másodlagos szerepe hisz a gyermeknek az anya gondoskodására van akkor a legnagyobb szüksége.
A külföldi pozitív tapasztalatok is erősen sántitanak. Az anyák jobb munkahelyi integrációjának a gyerek az azonnali vesztese míg a család is veszit késöbb. Az apák egyenjogúsága pedig erős ferdítés hisz az a helyzet mikor a család csak az apára támaszkodik erősiti az apa önbizalmát és azt az érzést benne, hogy létfontosságú a család számára. Így ezek a “bevált” folyamatok egyértelműen bomlasztják az anya-gyermek, család-gyermek és a férfi-nő kapcsolatokat. Ezek jól látható jelenségek a teljes nyugati társadalmakban. Nem kéne ezt a sok működésképtelen nyugati gyakorlatot majmolnunk.
Hogy értendő azt, hogy a női munkavállalók úgymond “kisebb eséllyel jutnak előre a ranglétrán”? Ma a nők nemhogy egyenlő eséllyel jutnak előre, hanem nyomják őket fölfelé a férfi munkavállalók fölé főnöknek-menedzsernek, mintha attól félnének, hogy kimegy a pina a divatból. Ha elmegy szülni, fix helye van amikor visszajön. Nekem hol van fix munkahelyem három év vagy x év múlva, ha nem dolgozok közben? A híd alatt.
Ez bizony már nyiltan így van. Pont emiatt vesztik el a férfiak a motivációjukat a munkahelyeken. Hiába dolgoznak keményen és képezik magukat a nőket léptetik felfelé.
Sok munkahelyen a mai napig is fizikai dolgozóknál még az 1-2 hétig tartó betegségeket is kirugással honorálják.
Hol élsz? Senkinek nincs munkahelye már fixen ” 3 év után” , azonnal ki lehet rúgni, igen sokszor meg is teszik. ( közvetlenül szülés után, a 24 hét szülési szabadság alatt nem lehet kirúgni csak, illetve fizetésnélküli szabi alatt nem, kivétel felsővezetők, rájuk nem vonatkozik a fizunélküli szabi alatti korlátozás)
Szóval kedves apukák igényeljetek minél több ” anyáknak járó” kedvezményt- szülési szabadsággal megegyező időtartamú gyermekgondozási időt és garantáltan nem lesz munkahelyed mire visszamész…legalábbis nagy rá az esély.
https://dolgozomami.hu/gyed-gyes-utani-visszateres/vegkielegites-gyes-utan
“Erre tehát minden anyuka alaposan készüljön fel előre, mert sajnos a régebben megszokott 3 éves korig tartó védelem már nagyon régóta törölve lett a törvényből, így bizony egy szépen eltervezett munkába visszatérés akár nagyon csúnyán is végződhet!”
Kizárólag akkor vagy védett, ha várandós vagy és bejelentetted, szülési szabadságodat töltöd, gyed-gyes-en , vagy fizetésnélküli szabin vagy a gyerekeddel, amint visszamész, repülsz, repülhetsz.
tomgal
Szerintem kizárólag akkor vagy védett, ha szeretitek egymást a férjeddel.. és süketek és vakok vagytok a fészbúk-csábításokra.
Szia tomgal, remélem hogy köszönödjól.
Sehol egy elvágyódó körte az ismeretségi körödben? :-)))
Szia Se-se, igazad van, a legvédettebb valóban akkor lesz.
Az is egy nagy igazság, hogy egy apa azzal teheti a legtöbbet a gyermekeiért, ha szereti az anyjukat, de ez visszafele is pontosan így igaz. Ez az alapja a gyermekek boldogságának.
Jól, csak nagyon-nagyon túlterhelve, most kuncogok , mert napokban pont láttam egy körtét és egyből eszembe jutottál…
tomgal
Úgy túl vagy terhelve, hogy mire a “szegény kisgyermek panaszai” eljutnak hozzád, addígra én már megint az innenső ló innenső oldalán tobzódom a világ legszebb helyén. (az ágyban)
Örülök hogy van miről eszedbe jutnom. :-)
Gyereknek jó.. hm.
Azt hogy mitől jó nekünk, ugyanúgy tanulni kell, mint azt hogy mitől jó másoknak akik fontosak nekünk.
Csak ebben a témában is túl sok az agymosás. Sőt.. talán már nincs is józan önismeret.
Szegény gyerekek, akiknek a szülei nem szeretik egymást..
“ Ennek oka, hogy az anyát inkább kompetensnek és fontosabbnak tartják a gyermeke gondozása tekintetében, az anyától inkább el is várják ezt. Az emberek jelentős része nem látja, hogy milyen hátrányokkal jár ez a tradicionális felfogás, egyszerűen követik azokat a mintákat, amiket szüleiktől láttak, vagy a saját környezetükben tapasztalnak‘
A tradicionális felfogás nem jár hátrányokkal.Egyikünk sem az apja faszán nőtt fel, minél kisebb a gyerek annál inkább az anyjára van szüksége.Az anyjának meg arra,hogy rendesen,nyugodtan gondozza,gondozhassa azt a csecsemőt majd kisgyereket.Nyilván nem az apától elzárva.Amúgy az egész cikknek ,az érvrendszernek gender.-femcsi szaga van (bűzlik).Én is elutasítottam volna.
Egyetértek Common!
A nagy egyenlőség nevében pont a lényeg vész el, a gyerek érdeke…a gyereknek pici korban fizikálisan elsősorban az anyjára van szüksége, ez biológia. Ezt a bíróságok is használják irányelvként. Itt nem arról van szó, hogy vészhelyzet , szükség esetén nem képes ellátni egy gyermeket egy férfi, csak nem ez az, amit rá kell erőltetni a családokra. Ha gyermek születik, az ő érdeke a legfontosabb , nem az anyáé és nem az apáé és nem az ő ” jogaik”. Sem tényleges társadalmi igény , sem munkahelyi támogatás nincs mögötte.
Milliószor említettem milyen jó gyerekkorom volt, nem azért emlékezem szeretettel az édesapámra, mert pelenkázott ( szerintem egyszer sem) kisbaba koromban, 3 éves koráig nem is igazán emlékszik semmire az ember, hanem amit utána tett értünk gyerekekért és a családért. Mindig szakított rá időt, hogy elmagyarázza, hogy megmutassa, hogy elmenjünk, hogy megcsinálja, mindig ott volt számunkra. Ez számít, ez a gyermek érdeke és ennek semmi köze a jogokhoz.
Ahogy már többször is kifejtettem, azt gondolom, hogy a gyermek érdeke is, hogy az apjával is ugyanolyan szoros kötődés alakuljon ki – szóval én nem látok ellentétet a gyermek és az apa érdekei között. Számos okból adódóan (korai kötődés jelentősége pl.) szerintem hasonlóan fontos a gyermek-anya kapcsolathoz az apa-gyermek kapcsolat is már ebben az életkorban is (mind az apa, mind a gyermek számára). Azok, akik az anya-gyermek kapcsolatot fontosabbnak tartják jellemzően leértékelik az apa-gyermek fontosságát és nem látják ennek jelentőségét. (Pl. te magad is azt mondod, hogy ennek az élet későbbi szakaszában nincs hatása, én viszont azt gondolom, hogy ennek meghatározó jelentősége van az élet későbbi szakaszában is és ennek hiánya a későbbiekben már nem pótolható. Egyedi esetekben lehet kivétel, de társadalmi jelenségeket nem lehet egyedi esetekkel magyarázni. Az ezzel kapcsolatos nagyobb mintán végzett kutatások azt mutatják, hogy statisztikailag pozitívan korrelál az apa kisgyermekkori bevonódása azzal, hogy milyen szoros az apa-gyermek kapcsolat).
A nemek közötti egyenlőségnek az is része álláspontom szerint, hogy a gyermek olyan környezetben nőhessen fel, ahol a nemi arányok kiegyensúlyozottak (ez által vannak pozitív mintái, emberi kapcsolatai a saját és ellenkező nemű emberekkel), szóval ez a gyerekről is szól, nem csak az apáról. Nem csupán apajogi okokból van ennyire előtérbe ez részünkről ez a kérdés, hanem emiatt is (Hasonló okokból jelenik meg kiemelten az is, hogy férfi óvodapedagógusok és tanítók legyenek. Alapból cél, hogy a férfiak egyenlő szerepet kapjanak a nők által uralt területeken, de ezek esetében kiemelten is, mert ez a gyermekek szempontjából is fontos). Az, hogy ma a gyermekek olyan közegben nőnek fel, ahol a férfiak alig vannak jelen az életükben a fiúkkal szembeni diszkrimináció egy különösen súlyos formája.
SzujóFlórián
Tényleg fontos hogy a gyerek ugyanolyan szorosan kötődjön az apjához is. Deee..
..de mivel lehet a kötődés szorosságát mérni?
Sőt : mivel.. milyen mértékegységgel lehet a nemek közötti egyenlőséget mérni?
Mivel lehet a férfiasságot mérni? (oké, AZT centivel.. de azt aminek a hiányáról te beszélsz)
Mondd kérlek.. ha nincsen egyenlőség..
..akkor egyenlőségre kell törekedni – vagy az egyenlőtlenségből kell kiindulni?
Mert nem tudom hogy te hogyan látod, de ahogy a jog területén sem vagyunk egyenlőek az uralkodóinkkal – úgy amíg nem tudunk öntermékenyek lenni, addíg nemileg SEM leszünk egyenlőek senki mással